|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 747 találat | lapozás: 1-30 ... 661-690 | 691-720 | 721-747 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2016. szeptember 28.Múzeum és irattár a Kolozsvári zsidóság történetéről?MAradhat a holokauszt-emlékmű a Caragiale-parkban Továbbra is elevenen él az a 2010-ben megfogalmazott óhaj, hogy zsidó közösségi központ létesüljön Kolozsváron: Aurel Veiner, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke tegnap jelentette be, hogy a Horea út 21–23. alatti ingatlanokba tervezett központ létrehozását a szövetség is támogatja. Amennyiben sikerül eladni a Tordai úti zsidó temető szomszédságában lévő 24 ezer négyzetméteres területet, az érte kapott összeget a régóta áhított létesítmény megvalósítására fordíthatják. Schwartz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke bejelentette, hogy hétfőn kapták kézhez a Caragiale parkban 2014-ben felavatott holokauszt-emlékmű végleges építkezési engedélyét. A jó hírekről a Kolozsvári Zsidó Hitközség által ötödik alkalommal megszervezett szimpóziumon, a Bánffy-palota Tonitza termében értesülhettek a résztvevők, ahol a nap folyamán a Kolozsvári orvoslásban jelentős szerepet betöltő zsidó személyiségek kerültek a figyelem középpontjába. Szabadság (Kolozsvár) 2016. szeptember 28.Mentor – Bevinni a kétnyelvűséget a hátsó kapun a gazdaságba és a nagyobb nyilvánosság eléCsata Zsombor szociológus szerint az erkölcsre és méltányosságra hivatkozni kevés Kit ajánlana következő interjúalanynak? – kérdeztem a Mentor rovat alanyaitól, amire a sorozat fotósa mindig hűségesen emlékeztetett. Ezek az ajánlások jelentősen segítették és formálták az interjúkat. Volt azonban egy név, ami szinte minden egyes beszélgetés során elhangzott: Csata Zsomboré, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Szociológia és Szociális Munkás-képző Karának tanáráé. Nem csak kiterjedt szociológiai munkássága miatt csenghet ismerősen a neve: 2012-ben egy társával együtt egy vele egyidős, 1978-as Daciával vágtak neki a két kontinensen (Európa, Afrika) áthaladó, fapados Dakarként is ismeretes Bamako–Budapest-ralinak. Jelenleg szintén egy másik kontinensen, történetesen Amerikában tartózkodik, ennek megfelelően e-mailben kommunikáltunk. Az „itt” tehát Amerika, az „otthon” pedig Erdély. Legfrissebb kutatásairól, az etnicitás és a gazdaság viszonyáról beszélgettünk, például arról, hogyan lehetne Kolozsvár bejáratánál könnyebben magyar felirat. Akiknek a határt átvitték a fejük felett – Jelenleg Austinban tartózkodik, a Texasi Egyetemen (University of Texas) senior kutatóként dolgozik. Mi ennek a története és mivel foglalkozik ott? – Ez egy Fulbright kutatói ösztöndíj, amire meghívást kaptam innen, megpályáztam és elnyertem, de jövőre már visszatérek a BBTE szociológia tanszékére. Az utóbbi időben az etnicitás és a gazdaság viszonya foglalkoztat intenzívebben, a kutatási témám is erről szól. Ennek rengeteg részlete van, most éppen azt vizsgálom, hogy az etnikai és nyelvi sokféleség jót vagy rosszat tesz a gazdaságnak és általában a jólétnek. Illetve ez fordítva is egy hasonlóan értelmes kérdés: fejlettebb gazdaságokban hogyan viszonyulnak a diverzitáshoz, hogyan hasznosítják a sokféleségből fakadó előnyöket, és hogyan próbálják csökkenteni a negatív hatásait. Amerika és különösen Texas az etnikai múltja és a folyamatos bevándorlás miatt egy jó kutatási terep ehhez. Nem a legváltozatosabb része Amerikának, hiszen a legnagyobb heterogenitás a partokon és a metropoliszokban van. Én viszont az analógiát keresem Kelet-Európával, sajátosan pedig Erdéllyel, ahol történelmi kisebbségek élnek, és ezeknek a kultúráknak több évszázados vagy évezredes lenyomatuk van. Őslakosból Texasban már nagyon kevés van, de mivel ez a terület 1836-ig Mexikóhoz tartozott, sok spanyolajkú járt úgy, mint az erdélyi magyarok Romániával, hogy a határt átvitték a fejük felett és az Egyesült Államokban találták magukat. Őket tejanóknak hívják. Erre jön rá a rengeteg, főként a jelenlegi Mexikóból érkező migráns, ezért a kétnyelvűség szinte mindenütt jelen van. Nálunk nincsenek bevándorlók, és a sokféleség intézményi környezete is rengeteg mindenben különbözik az ittenitől. Eltérő szabályozások vannak érvényben például a hivatali nyelvhasználattal vagy az oktatással kapcsolatban. Némelyek előnyösebbek a nyelvi kisebbségek számára, mások pedig nem. Ami viszont hasonló itt is, és otthon is, hogy a gazdaságban, pontosabban a magánszektorban alacsony a reguláció. Sehol nem írja a törvény, hogy egy terméket spanyolul is kell reklámozni, de nem is tiltja meg. Nem írja elő, hogy tudni kell spanyolul egy alkalmazottnak, de nem is korlátozzák a spanyol nyelvhasználatot a munkahelyen. Engem tehát az érdekel, hogy miként alakul ki a különböző piacokon egy spontán rend a sokszínűség kezelésével, sajátosan például a nyelvhasználattal kapcsolatban, és ez milyen feltételek mellett tudja előre vinni a gazdaságot. Úgy gondolom, hogy ebből a tapasztalatból haza is tudok vinni valami hasznosat. Egyébként nem ez az első külföldi helyszín, ahol ezen a területen nézelődöm. 2013-ban egy hónapot Beninben töltöttem, ahol a sokszínűség inkább akadálya a fejlődésnek. Izgalmas kihívás ezeket a helyszíneket összehasonlítani. Hátat lehet fordítani – Milyen megállapításokra jutott idáig? – Itt most azt látom, hogy a gazdaságban rengeteg olyan eszköz van, amivel a sokféleséget, például a nyelvi diverzitást fenn lehet tartani és hasznosítani lehet. Sokkal több, mint amit otthon használunk, vagy amiről egyáltalán tudomásunk van. A legjobban működő piacgazdaságnak is rengeteg tökéletlensége van, szociológusként a legfájóbbat szoktuk emlegetni, hogy társadalmi egyenlőtlenségeket generál és erősít fel. Az előnye viszont az, hogy a jövedelmemtől függően szűkebben vagy tágabban, de lehetőséget ad arra, hogy megválasszam mit vásárolok, milyen szolgáltatást vegyek igénybe. Például, ha fontos számomra, a legtöbb helyen kikövetelhetem magamnak, hogy spanyolul szolgáljanak ki, különben hátat fordítok, mert megtehetem: nálam van a pénz. Ez egyfajta etnikai fogyasztói tudatosság, ami Erdélyben egyelőre csak elszórtan jelenik meg. Ennek a fő oka persze az, hogy az emberek nálunk szegényebbek, ezért jóval árérzékenyebbek. Sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy ráfizessenek azért, hogy anyanyelvükön szolgálják ki, nem is annyira a bevásárlásnál, hanem ott, ahol tényleg fontos az árnyalt és pontos kommunikáció: az orvosnál, ügyvédnél, stb. Kutatásaink viszont azt mutatják, hogy az erdélyi magyarok többségénél létezik egy erős nyelvi tudatosság a fogyasztói diszpozíciókban, ami nem függ a társadalmi réteghelyzettől. Arra lehet számítani tehát, hogy ha az életszínvonal nőni fog és egyre több embernek lesz egyre nagyobb mozgástere a választásban, akkor ezek az attitűdök habitussá válnak, gyakorlatokká alakulnak át. A kínálatnak pedig reagálnia kell: valószínűleg egyre több cég, üzlet és szolgáltatás lesz kénytelen kitalálni vagy újragondolni a nyelvpolitikáját, hogy ne veszítsen fogyasztókat. Ez nemcsak többnyelvű feliratokat és tájékoztatást jelent, hanem azt is, hogy több magyarul is tudó embert lesznek kénytelenek alkalmazni. Ez pedig a kisebbségek társadalmi pozíciójának a javulását is eredményezheti. Vannak ebbe az irányba mutató egyértelmű jelek. Azt talán a szkeptikusok is látják, hogy egyre több a kétnyelvű hirdetés a városokban, az óriásplakátokon, nagyobb felületeken, egyelőre inkább csak a Székelyföldön, de pár évvel ezelőtt még ott is nagyon ritka volt. Igaz, hogy nagyon félszegen és esetlenül, de már a román politikusok is próbálkoznak magyar hirdetésekkel! Aztán egyre népszerűbbek az etnikai termékek, például azok, amelyekre ráragasztják a „székely” címkét. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez egy marketingfogás, amivel a közös identitástudat egyfajta kommodifikációja zajlik. Sokan nehezményezik, hogy egy közjószágot, tehát azokat a pozitív jelentéseket, amelyek a közösen megélt és formált történelem során rakódtak rá a „székely” jelzőre, magánemberek magáncélra használnak fel, és ez nem fair. Egy termék is válhat közösségi szimbólummá – Mit gondol ezekről a kezdeményezésekről? – Bár ezekkel javarészt egyetértek, nekem ennél árnyaltabb a véleményem, és nagyon fontos lenne, ha többet vitatkoznánk erről. Ezek egy része közösségi projekt, amely civilek vagy megválasztott önkormányzati képviselők felügyeletével zajlik. De egy jól felépített magánprojekt, egy minőségi termék is válhat közösségi szimbólummá, ami egy profánabb környezetben ugyan, de ugyanúgy megerősítheti az emberek együvé tartozásának az érzését, mint ünnepekkor egy köztéri szobor vagy egy vallási ceremónia. Ezeket csúnya szóval kulturális markereknek nevezzük, és tele van velük a modern nemzetállamok gazdaságtörténete, gondoljunk például a német autómárkákra. De visszatérve az alapkérdéshez, ha becsületesek és profik, én ezeket a típusú üzleti kezdeményezéseket kifejezetten hasznos társadalmi innovációknak gondolom. Mert a piaci dereguláció farvizén, szinte észrevétlenül, a hátsó kapun viszik be a kétnyelvűséget a gazdaságba és teszik ki a lehető legszélesebb nyilvánosság elé a termékeikkel együtt, mintegy árukapcsolásként: látjuk a magyar nyelvű reklámjaikat az út szélén, az üzletek ablakaiban, tévében, rádióban. Ezzel megváltoztatják az indokolatlanul homogén és egyhangú nyelvi tájképet. Nos, ilyen és ehhez hasonló folyamatokkal akarok jobban megismerkedni itt, és olyan társadalmi projektek megtervezésében segíteni otthon, amelyek ösztönzik a többnyelvűség terjedését Erdélyben. Szerencsére ebben nem vagyok egyedül, ott vannak például a Kolozsvári Igen, tessék! mozgalom energikus tagjai, akikkel nagyon sok dologról hasonlóan gondolkodunk. Félreértés ne essék, a hagyományos nyelvi jogi védelmi törekvések fontosak és hasznosak, ezen a területen sok előrelépés történt és még rengeteg a megoldásra váró feladat. De ez a politikum és a civilek dolga. Én csak azt állítom, hogy a gazdaságban is rengeteg a kiaknázatlan lehetőség, amivel értéket lehet rendelni a sokszínűséghez. Ezeket nem ismerjük eléggé, pedig alkalomadtán sokkal zökkenőmentesebbek és hatékonyabbak lehetnek, mint a hagyományos, konfrontatív, számonkérő stratégiák, amelyek indulatokat keltenek, fedezékbe küldik az „ellenfelet”. Ezekre, mint egymást kiegészítő eszközökre gondolok, amelyek szinergikusan erősíthetnék egymást. Hogy egy nagyon aktuális példával éljek: valószínűleg sokkal kevesebb román embert és elöljárót zavarna, hogy Kolozsvár bejáratánál van-e magyar felirat vagy nincs, ha minden ötödik üzleten ott lenne a magyar felirat, amit viszont nem tilt semmilyen félreértelmezhető törvény, sőt, a felmérések azt igazolják, hogy a román vásárlók sem büntetik. Ezzel kapcsolatban a vállalkozók részéről túl nagy az óvatoskodás, amire a magyar fogyasztók látszólagos közönye és passzivitása erősít rá, mert úgy tűnik, hogy ők viszont nem jutalmazzák eléggé a kétnyelvűséget. Mert bár sok magyar embert zavar a román nyelvi hegemónia az utcán, kevesen teszik meg közülük, hogy magyarul rendeljenek például egy étteremben, majd hátat fordítsanak, ha ez nem lehetséges, és olyan helyre menjenek, ahol magyarul is kiszolgálják. Ugyanaz a magyar polgár viszont rendszerint elvárja az önkormányzati képviselőitől, hogy verje az asztalt a kétnyelvű várostáblákért, még egy a négy ellen is. Sőt, a politikai rátermettségét is ennek sikerétől teszi függővé. Nem segíti az ügyet a kétféle történelem – Mi lehetne eredményre vezető magatartásforma? – Ezekben a vásárlási helyzetekben éppen az a jó, hogy nem kell a moralitásra vagy a méltányosságra apellálni. Itt egyszerűen egy fogyasztói igényről van szó: teljesen észszerű, hogy a pénzügyeimet, az egészségügyi problémáimat, de a kevésbé intimebb ügyeimet is az anyanyelvemen szeretném rendezni. Nem rosszindulatból, hanem mert ez így számomra kevesebb kockázattal jár, kevésbé áll fenn annak a veszélye, hogy valamit félreértek, rossz döntést hozok és ráfizetek. Ez egy tipikusan amerikai, pragmatikus érvelés, de ezzel egy román átlagember is könnyebben tud azonosulni. Többet kellene használni a gazdasági érveket. Hibának tartom kizárólag az erkölcsre és a méltányosságra hivatkozni ezekben a helyzetekben, és még inkább elszomorodom azon, ha valaki az egyébként jogos sértettségét egy történelmi narratívában mondja el. Ez azért haszontalan, mert a két oldal kétféle történelmet ismer, és ebben nagyon sokáig nem lesz konszenzus. És főként nem segít a probléma lényegének a felismerésében, a közös érdekekről és az együttműködés lehetőségéről nem is beszélve. Ami egyébként az etnikumok közötti együttműködést illeti, épp most értem egy elemzés végére, ahol azt néztem meg: Erdélyben van-e összefüggés aközött, hogy hány etnikum és milyen arányban él egy településen, és mennyire fejlett az adott település. Az összefüggés nem túl erős, de negatív: minél heterogénebb a népesség, annál fejletlenebb a település, miközben minden másban hasonlítanak egymásra. Ez elsősorban amiatt van, mert a roma népesség sajnos jóval szegényebb és ez lefele viszi az átlagot. De ha leszűkítjük a vizsgálatot azokra a településekre, ahol csak magyarok és románok élnek, akkor is megmarad egy nem túl erős, de még mindig szignifikáns negatív kapcsolat. Ennek sokféle oka lehet, amit sorban meg kell vizsgálni. Az egyik nagyon valószínű magyarázat az, hogy az etnikailag polarizált településeken jellemzően párhuzamos társadalmak alakulnak ki, ahol a felek jobb esetben passzívan szemlélik, rosszabb esetben bojkottálják egymás társadalmi projektjeit, mindannyiuk kárára. Minél nagyobb a párhuzamosság, annál inkább eltérnek az igények, a közjavak fejlesztéséről pedig nem alakul ki konszenzus. Nincs rendben minden a hétköznapokban sem – Miért nem alakul ki az együttműködés kultúrája az etnikumok között? – Népszerű, de nagyon felületes az a válasz, hogy a politikusok, papok és más véleményvezérek „fentről” generálják a feszültséget, mert a hétköznapokban egyébként minden rendben lenne. Én úgy látom, hogy nincs rendben minden a hétköznapokban sem, rengeteg a lenyomott, ki nem mondott frusztráció és tabu, ami lehetetlenné teszi a felszabadult és őszinte kommunikációt és együttműködést. Rengeteg képmutatást látok az erdélyi nagyvárosokban magyarok és románok közötti szomszédi, munkatársi, de még a párkapcsolati viszonyokban is. Ennek számos oka van, de az egyik legfontosabb szerintem a nyelvi aszimmetriának a folyamatos megtapasztalása. A román nyelv szinte kizárólagos használata az etnikumok közötti kommunikációban folyamatosan emlékeztet arra, hogy kisebbségiek azok, akiknek erőfeszítéseket kell tenni és többségiek azok, akiknek ugyanolyan könnyen megy, mint a levegővétel. Ami ennél is fontosabb, hogy szinte azonnal létrejön egy hatalmi aszimmetria is a résztvevők között, amit a szakirodalom nagyon kifejezően „nyelvi főhajtásnak” nevez. És ez nemcsak egy szituatív hátrány, több felmérésünk is azt igazolta, hogy a román nyelvtudás magyarázza a jövedelmek közötti különbségek szignifikáns hányadát. Ugyanabban a szakmában, ugyanazzal a végzettséggel az keres többet, aki jobban tud románul. Ez persze nem is lenne baj, ha a nyelvtudás csak a befektetett egyéni erőfeszítést tükrözné, de általában azok a körülmények is nagyon fontosak, amelyeket a tanuló nem tud befolyásolni. A székely gyerek például nem tehet arról, hogy a román nyelv helyett neki irodalmat és nyelvtant tanítanak, amivel görccsel a gyomrában szokott elszámolni, miközben egy Kolozsvárinak már megvan az alapja a játszótérről. Bár azt látom, hogy ilyen fesztelen és felszabadult játszótéri együttlétekre is egyre ritkábban kerül sor. – Mi jelenthet megoldást? – A méltányos megoldást a szimmetrikus többnyelvűség jelentené, más szóval az, hogy a románoknak is meg kellene tanulni magyarul ott, ahol jelentős számban élnek magyarok. És nekünk, magyaroknak is meg kellene tanulni cigányul ott, ahol jelentős cigány közösség él. Természetesen nem kell és nem is lehet mindenkinek tökéletesen megtanulni. De a másik nyelv megértése már elég a szimmetriához, mert azzal, hogy mindenki a saját nyelvét használhatja, megszűnik a hatalmi aszimmetria és a retorikai hátrány is. Ennek persze plusz költségei vannak, de sokkal méltányosabb annak az elosztása. Ami viszont ennél sokkal fontosabb, hogy növekedne az állampolgárok otthonosságérzete és ezzel együtt a közös ügyekért való tenniakarása. Egy másik változat az lenne, hogy mindenki egy semleges világnyelvet, az angolt tanulná meg. Ha a globalizáció tovább terjed, szép lassan mindenkinek meg kell tanulni angolul, tehát ez nem is olyan elvetemült ötlet, mint ahogy első hallásra tűnik. Az egyik itteni kollegám egyébként a most megjelent könyvében éppen azt vizsgálja, hogy a többnyelvű távol-keleti országok közül miért éppen azok fejlődtek jobban, ahol egy semleges közös nyelv lett az állam hivatalos nyelve. Tisztában vagyok azzal, hogy ezek a forgatókönyvek egyelőre nagyon távoliak nálunk. De szociológusként azt hiszem az a dolgunk, hogy ébren tartsuk az ezzel kapcsolatos tárgyilagosságra törekvő, empirikus megfigyelésekre alapozott társadalmi vitát. Csata Zsombor 1978-ban született Gyergyócsomafalván • 2000-ben végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szociológia szakán, a doktorátusát is itt szerezte • hosszabb tanulmányi és kutatói kitérőket tett a Budapesti Corvinus Egyetemen, és az Indiana University-n, rövidebbeket a benini Abomey-Calavi Egyetemen és az Amszterdami Egyetemen • 2008-tól a Kolozsvári székhelyű Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának az igazgatója • jelenleg az etnolingvisztikai sokféleség és a gazdasági fejlődés viszonyát kutatja a Texasi Egyetemen SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD Szabadság (Kolozsvár) 2016. szeptember 28.Kövesi: nem félemlítettek megBár az utóbbi időben elszaporodtak az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály ( DNA) elleni támadások, nem sikerült megfélemlíteni a korrupcióellenes ügyészeket – jelentette ki a DNA főügyésze, Laura Codruţa Kövesi. A főügyész hétfőn este a közszolgálati televízióban rámutatott: a támadások rendszerint a vizsgált személyek, vagy az őket támogató politikusok részéről érkeznek. Hozzátette: már hozzászoktak mindehhez, hiszen szokássá vált, hogy a DNA által vizsgált személyek kiálljanak a nyilvánosság elé, és vádaskodni kezdjenek. Kijelentette: nem aggódnak ezek miatt a támadások miatt, aggasztónak tartja ugyanakkor a korrupció drámai hatásait, hiszen olyan esetek is voltak, amikor a korrupció miatt valaki meghalt. Gabriel Oprea volt belügyminiszter ügye kapcsán, akit gondatlanságból elkövetett emberölésssel gyanúsjtanak a törvénytelenül igénybe vette rendőri kísérete egyik tagjának halálos balesete miatt, kifejtette: miután lemond szenátori mandátumáról, és ezzel megszűnik a mentelmi joga, a DNA az államfőhöz fordul, kérve a bűnvádi eljárás jóváhagyását, mivel volt miniszterként csak így indulhat ellene eljárás. Oprea október elsejétől hatályba lépő lemondását egyébként csak kedden veszi napirendre a szenátus, a felsőházi honatyák ugyanis hétfőre szabadnapot szavaztak meg maguknak az egyetemi tanévnyitó alkalmából. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 28.Előadás a szatmári irodalomrólA magyarországi Kölcsey Társaság szeptember 23-25. között zajló évi közgyűlésén Kereskényi Sándor előadást tartott Szatmárnémeti irodalmának rövid, de fontos szakaszáról. 1985 és 1995 között hosszú időre eldőlt a helyi kultúra és irodalom sorsa. Az irodalomtörténész először a román vonatkozásokról beszélt, hangsúlyozva, hogy volt szekusok kerítették hatalmukba a többségi nemzet helyi irodalmi életének irányitását. A cél természetesen az elrománosítás zavartalan folytatásának biztosítása volt, némi nyerészkedéssel karöltve. A szatmári magyar irodalom új gazdái képtelenek voltak megszabadulni az egyéni érdekek diktálta szűklátókörűségtől. A középszerűség diadalmenete azonban csaknem katasztrófához vezetett, különösen akkor, amikor olyan mérvadó személyiségek, mint Láng Zsolt prózaíró (akkor darai helyettesítő tanár), illetve Visky András (éppen informatikus mérnök), eltávoztak a városból, Marosvásárhelyre, Kolozsvárra. Mivel nem alakult ki szellemi műhely, mások is elmentek, mint a tehetséges Papp Sándor Zsigmond, aki Budapesten folytatta pályafutását. A szatmári magyar irodalom igazi sírásói azonban az igénytelen tanárok voltak, a műveletlen és tájékozatlan egyházfiak, valamint a kultúra képzetlen de törtető munkásai, mondta Kereskényi Sándor. Biztató jeleket csak mostanában tapasztalunk, bár erősen kérdéses, hogy visszaforditható-e a hanyatlás egyre általánosabb tendenciája. szatmar.ro 2016. szeptember 28.Az igazat vallani 47 éveElévült volna a Mikó himnusza? Szárnyraröppent a városban az a hír, hogy a Székely Mikó Kollégium sok csatát megvívott, patinás himnuszát ki kellene cserélni, avagy ezen munkálkodnak. De nem úgy verik a cigányt... A himnusz szerzőjét, Czegő Zoltánt, lapunk munkatársát az utcán többen állították meg, hogy rákérdezzenek a hír valós vagy hamis voltára. A kérdés csupasz ideghúron pengett. De mit is kellene megváltoztatni? „1969-ben a Mikó, akkor 1-es számú Líceum névre degradált alma mater 110 éves évfordulójának megünneplésére készültünk. Annak idején az iskolai ünnepségek, a „felülről” kiadott politikai évfordulók a többi iskolához viszonyítva, a Mikóban mindig nagyobb felhajtással, „zajlódtak le”, így természetes, hogy egy ilyen kerek évfordulóra (ha már jóváhagyták) a maximumot szerettük volna nyújtani. Felvetődött egy iskolahimnusz megírásának az ötlete, az enyedi Bethlen Kollégium indulójának példájára.” Fenti sorokat Dancs Árpád, egykori mikós írta, aki végül könnyedén, ihletetten megírta a dallamot, amelyre Czegő Zoltán ráírta a szöveget, és azóta, vagyis 47 éve, évnyitók, évzárók, minden iskolai ünnepség elengedhetetlen momentuma a sokakat lelkesítő, közösségbe, egységbe záró, felemelő himnusz éneklése, melyre a mai diákok is büszkék, bár ők nem érezhetik azt, amit szüleik – a dacot, a csakazértist, ami egyébként ma is ismerős lehet a zászlólevetetős hírek olvastán. Természetesen Kondor Ágota igazgatónőt is megszólaltattuk a hír kapcsán: terveznek-e valamilyen változtatást, indítványozta-e valaki a himnusz lecserélését, mert régimódi, vagy csak régi? De nem, ilyenről szó sem volt, talán egy poénból, egy csipkelődésből indulhatott el a szóbeszéd, vélte. – Mi konzervatív intézmény vagyunk, nem cserélgetjük az értékrendünket – mondta. Bodor Tünde Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. szeptember 28.Farkaslakat látni kell!Tamási Áronról tartottak előadást Hétfőn a kovásznai művelődési házban, a helyi Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében Tamási Áron közöttünk címmel tartott vetített képes előadást Hadnagy Jolán, a farkaslakai Tamási Áron Egyesület vezetője. A zsúfolásig megtelt teremben az előadó az 1897. szeptember 20-án Farkaslakan született, és 1966. május 26-án Budapesten elhunyt, Kossuth-díjas próza- és drámaíró életútját ismertette, valamint Tamásival kapcsolatos hangfelvételeket játszott le az érdeklődő közönségnek. Hadnagy Jolán kiemelte: az évek során zarándokhellyé vált az író szülőfaluja. – Rengetegen vannak, akik bejönnek a faluba, meglátogatják Tamási sírját, aztán sokan közülük továbbállnak. Pedig a településen, aminek szépségét csillaggá énekelte Tamási, sok más olyan hely is van, ami az író emlékét őrzi, érdemes ezeket is felkeresni – mondta Hadnagy Jolán, ajánlva többek között az író szülőházának megtekintését. A tartalmas előadás fennköltségét fokozta a népdalbarátok csoportjának éneke Gyerő Katalin vezetésével, valamint a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpadának előadása Molnár János rendező irányításával. Sz. Zs. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. szeptember 28.Utazó Színházi Fesztivál SepsiszentgyörgyönA Shoshin Színházi Egyesület szeptember 26.–október 4. között szervezi meg a KaravanAct -Utazó Színházi Fesztivál második kiadását. A fesztivál célja, hogy újragondolja és életre keltse az utazó színházak, társulatok hagyományát. Az előadásokra a belépés ingyenes, helyet foglalni a [email protected] címen lehetséges. Lengyelországi, magyarországi és hazai produkciók szerepelnek a fesztivál idei programjában, a következő helyszínekkel: Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Kolozsvár, és Kide. Hétfőtől, 26-tól Sepsiszentgyörgyön állomásozik a KaravanAct – Utazó Színházi Fesztivál, viszont aki nem akar lemAradni, holnap még részt vehet két előadáson, a gyermekek pedig gólyalábas képzésen próbálhatják ki magukat. 17 órától a magyarországi Góbi Rita lép színpadra a Pici Bonbon című gyermekelőadással a Míves Házban, majd 19 órakor a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Kara harmadéves évfolyamának g.a.me című előadását lehet megtekinteni a Mikes Kelemen Elméleti Líceum udvarán. Igazi kuriózumot, gólyalábas képzést is nyújt a 10-12 éves korosztály számára a KaravanAct – Utazó Színházi Fesztivál idei kiadása. A workshopokat Tymon Siejkowski, a lengyelországi Art Junction alapítvány tagja tartja, a szervezők pedig minden helyszínen magyar nyelvű fordítást biztosítanak a résztvevők számára, akik 50 cm-es gólyalábakon fogják kipróbálni magukat. Minden foglalkozás naponta 16 és 18 óra között lesz tartva, az érdeklődők a [email protected] címre küldjék be a jelentkezésük, legkésőbb az adott városban tartandó workshop kezdési dátuma előtti napig. A foglalkozásokra a helyek száma korlátozott, a részvétel bejelentkezés sorrendjében történik, így érdemes időben regisztrálni. A gyerekek képzése mellett a résztvevő színművészetis diákok a fesztivál teljes ideje alatt utcaszínházi technikákat sajátíthatnak el, szintén Tymon Siejkowski vezetésével. Mindez fontos újítás a fesztiválon belüli tevékenységekben, hiszen az egyesület filozófiája is a különböző helyi közösségekkel való kapcsolatépítésen, és azok bevonásán alapul, ugyanakkor hangsúlyt fektet arra, hogy bővítse a színészképzés lehetőségeit. Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában három-három napot, Kolozsváron és Kidén összesen három napot állomásozik a KaravanAct utazó színházi fesztivál. A pontos program, illetve bővebb információk, képanayagok elérhetők a Facebook.com/shoshin.theatre, illetve a facebook.com/karavanact odalakon. Az előadások rövid leírása: Góbi Rita táncművész, koreográfus, táncpedagógus a táncnyelv sajátos részét kutatja. Felnőtt- és gyermekelőadásai mindig személyes témából indulnak ki. Sokszor dolgozik élő zenével, és produkcióiba rendszeresen von be nonverbális művészi alkotókat. A Góbi Rita Társulat 2006 óta van jelen a kortárs tánc, a performance és a színház világában. A Pici Bonbon című előadás játékos módon mutatja meg a legkisebbek számára az ajándékozás örömét. Az ajándékozás különleges kapcsolatot képez az ajándékozó és az ajándékozott között. Az adás gesztusa fontos, és adni nem csak tárgyat, hanem élményt is lehet. A g.a.me a Kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen idén végzett színész hallgatóinak mozgásszínházi vizsgaelőadása impulzusokból, a mozdulatok kötelékéből, ritmusból, figyelemből áll össze. A csoport olyan játékos helyzeteket próbál meg feltárni, amelyben önkéntelenül megmutatkozik a bennünk rejlő sokféleség, a világos és sötét oldal. Az előadás tengelyét a gyerekkor és felnőttkor közötti határvonal folyamatos megkérdőjelezése képezi, az a pont, ahol az elképzelt valóság megütközik a realitással. A csoportos és egyéni jelenetek mozaikszerűen épülnek egymásba és életünkben mindennapi szinten előforduló képeket elevenítenek föl: háborúról, békés időkről, szerelemről vagy épp a csalódás fájdalmáról. Az előadás egy féléves munkafolyamat eredményeként jött létre, amelyet Györgyjakab Enikő vezetett. Sepsiszentgyörgyi program: Szeptember 28., szerda: 16.00 – 18.00: Gólyaláb-képzés 10–12 éves gyermekeknek (Tymon Siejkowski Art Junction alapítvány, PL) – Székely Nemzeti Múzeum udvara 17.00 – Pici Bonbon (Góbi Rita, HU), gyermekelőadás – Míves Ház 19.00 – G.a.me (BBTE Színház és Televízió Kar, RO) – Mikes Kelemen Elméleti Líceum Udvara. Előadás után közönségtalálkozó. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. szeptember 28.CNCD: diszkriminálta a magyarokat a tanfelügyelőségem tartotta be a törvényeket a Maros megyei tanfelügyelőség vezetőtanácsa akkor, amikor úgy döntött, a vegyes tannyelvű iskoláknál az igazgatói versenyvizsgára jelentkezők közül csak a leendő aligazgatónak kötelessége ismerni a magyar nyelvet – nyilatkozta a Maszolnak Illés Ildikó. A tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese szerint az idevonatkozó jogszabályok egyértelműek: a vegyes tannyelvű iskoláknál legalább az egyik igazgatónak tudnia kell magyarul, és ez nem csak az aligazgató lehet. FRISSÍTÉS: A Diszkriminációellenes Tanács szerdán megállapította, hogy a tanfelügyelőség diszkriminálta a magyar jelentkezőket. Kedden a Marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) panaszt emelt az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), mert megítélésük szerint a tanfelügyelőség diszkriminálja az iskolavezetői tisztségekre pályázó magyarokat. Közös közleményükben a két szervezet rámutat: szeptember 19-én a tanfelügyelőség vezetőségi tanácsa olyan határozatot fogadott el, amely szerint a Maros megyei és Marosvásárhelyi vegyes tannyelvű óvodáknál, iskoláknál „csak” az aligazgatónak kell tudnia magyarul. A határozatban tételesen is felsorolják, mely oktatási intézményekről van szó. „A táblázat alapján több mint 40 Maros megyei iskola esetén a “magyarul beszélő személy” csak az aligazgatói állásra vonatkozik. Az igazgatói állásnál ugyan nincs megtiltva, hogy magyar anyanyelvű vagy magyarul beszélő személy legyen a pályázó, viszont a tanfelügyelőség munkatársai vagy az intézménnyel együttműködő iskolai szakszervezeti vezetők folyamatosan nyomást gyakorolnak az igazgatói állásra (ott, ahol csak aligazgatói pozíciót jelöltek ki a magyarul beszélő személy számára) pályázni szándékozó magyar személyekre, és arról tájékoztatják őket, hogy ne pályázzanak az iskolavezetői tisztségre. A CEMO munkatársait több, jelenleg még tisztségben levő magyar anyanyelvű iskolaigazgató kereste meg, olyan személyek, akik a táblázat szerint már csak a magyarul beszélő aligazgatói állásra pályázhatnak. Ezek az igazgatók beszámoltak az irányukba történő folyamatos nyomásgyakorlásról” – olvasható a közleményben. Illés Ildikó: „Két hete tiltakozom” Megkeresésünkre Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes elmondta, a szeptember 19-én elfogadott határozat ellen többször tiltakozott, mert megítélése szerint nem tartotta tiszteletben a jogszabályokat a vezetőtanács. „A 13 tagból egyedül én szavaztam a határozat ellen, ketten tartózkodtak. A tiltakozásomra, hogy megítélésem szerint nem tartjuk be a törvényeket, az volt a válasz, hogy a többség nem így látja, és mivel a többség igennel szavazott, a határozatot elfogadottnak kell tekinteni” – számolt be a főtanfelügyelő-helyettes. Illés Ildikó jogi konzultációért az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökéhez, Asztalos Csabához fordult, aki megerősítette, hogy helytállóak a főtanfelügyelő-helyettes fenntartásai. Az iskolavezetőségi tisztségekre kiírt versenyvizsga metodológiája szerint azokban az iskolákban, ahol az oktatás kizárólag valamely kisebbség nyelvén történik, az igazgatónak kötelessége ismerni az adott kisebbség nyelvét. A vegyes tannyelvű intézményekben az igazgatónak vagy az aligazgatónak kell ismernie a nyelvet. Illés Ildikó elmondta, a vezetőtanács arra hivatkozva tekintett el ettől az előírástól, hogy a tanügyi törvény 45-ös cikkelye a vegyes tannyelvű intézményeknél arányos vezetőségi jelenlétről beszél. „Próbálták összeszámolni az érintett iskoláknál a magyar gyermekeket, és kiderült, ezekben bizony több a román tagozat. Csakhogy a cikkely az én értelmezésem szerint nem a vezetői posztokra vonatkozik, hanem a vezetőtestületekben belöltött arányra” - magyarázta Illés. Hozzátette, az igazgatói tisztségekről a tanügyi törvény külön cikkelyben beszél, éspedig 97-esben, amely úgy fogalmaz: a vegyes tannyelvű intézményeknél az egyik igazgatónak kötelessége ismerni az adott kisebbség nyelvét. Illés: „Jelentkezzen bátran mindenki” Kedden a versenyvizsga megszervezése kapcsán a Tanügyminisztérium videokonferenciát tartott, ahol elhangzott: bárki jelentkezését elfogadják. „Elmondták, mindenki jelentkezését el kell fogadnunk. Majd a jelentkezések elbírálásánál lehet, hogy lesz még egy meccs a tanfelügyelőségnél, de fel kell venni a kesztyűt” – mondta a főtanfelügyelő-helyettes. Arra a kérdésre, hogy valóban gyakorol-e nyomást a tanfelügyelőség a jelenlegi iskolaigazgatókra, hogy álljanak el a versenyvizsgától, Illés Ildikó elmondta: ő maga bíztatta gyűlésenek az iskolavezetőket, hogy bátran jelentkezzenek a megmérettetésre: „Ezúton is arra bíztatok mindenkit, hogy vegyen részt a vizsgán, mert ez egy szabad megmérettetés. Szeretném, ha tényleg verseny lenne, hogy a legjobbak kerüljenek az iskolák élére”. Megkeresésünkre Király András, a kisebbségi oktatását felelős államtitkár elmondta, a minisztérium felvette a kapcsolatot a tanfelügyelőséggel. „Én magam is beszéltem a főtanfelügyelővel. Megvan a lehetősége annak, hogy bárki jelentkezhessen a versenyvizsgára. Amennyiben a tanfelügyelőség diszkriminatívan jár el a versenyvizsga során, meglesz a következménye” - mondta. A versenyvizsgára október másodikáig várják a jelentkezéseket. A feltételekről itt és ittolvashat. CNCD: diszkriminált a tanfelügyelőség Az Országos Diszkriminációellenes Tanács szerdai ülésén tárgyalta a Cemo és az RMPSZ panaszát. A tanács megállapította, hogy a tanfelügyelőség szeptember 19-i határozata diszkriminatív, így arra kérte az intézményt, hogy vonja vissza azt. Amennyiben erre nem kerül sor, a CNCD hivatalból eljrását indít. Oborocea Mónika maszol.ro 2016. szeptember 28.Kelemen Hunor is felébredt – szuverenitáspárti és szavazásra buzdítKelemen Hunor szerint az erdélyi magyaroknak a romániai és a magyarországi választásokon és népszavazásokon egyaránt élniük kell a szavazati joggal. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke az MTI kérdésére szerdán fejtette ki álláspontját a vasárnapi kvótanépszavazással kapcsolatban. „Az RMDSZ-nek az az álláspontja, hogy élni kell a szavazati joggal függetlenül attól, hogy melyik állampolgársághoz kötődik, és részt kell venni a magyarországi népszavazáson is, és a decemberi romániai parlamenti választásokon is" - jelentette ki Kelemen Hunor. Hozzátette, nem lehet hitelesen fenntartani azt, hogy az egyik alkalommal kell szavazni, a másikkal viszont nem. Arra a kérdésre, hogy a szövetség igen vagy nem szavazatra biztatja a híveit, Kelemen Hunor azt felelte, hogy nem kell szájba rágni, hogy miként szavazzanak az emberek. Hozzátette, ő maga szuverenitáspárti, és úgy tapasztalta, hogy az erdélyi magyarok többsége is az. „Hogy kiket fogad be egy állam, az saját döntése kell hogy legyen. Ezt nem lehet kívülről diktálni. Románia az alkotmányában tiltja az idegen népesség betelepítését. Ez a helyes álláspont. Az erdélyi magyar emberek nagy többsége ugyanezt képviseli" - fogalmazott Kelemen Hunor. Hozzátette, nincs tudomása arról, hogy felmérés készült volna az erdélyi magyarok népszavazási opcióiról, de érzékeli a közvélekedést. Arra a kérdésre, hogy miért nem adott ki az RMDSZ is a többi erdélyi magyar politikai szervezethez hasonlóan állásfoglalást a népszavazással kapcsolatban, Kelemen Hunor úgy vélekedett, hogy a szövetség vezető politikusainak az ez ügyben tett nyilatkozatai erősebbek, mint egy állásfoglalás. Hozzátette: a magyar közszolgálati médiában maga is többször kifejtette már a véleményét a népszavazás kérdéséről. Korábban Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke részvételre és nem szavazatra, Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke részvételre buzdította az erdélyi magyar szavazókat, Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke viszont azt a magánvéleményét hangoztatta, hogy nem helyes olyan kérdésekben véleményt nyilvánítani, amelyeknek az erdélyi magyarság nem érzi a következményeit. [MTI] itthon.ma//erdelyorszag 2016. szeptember 28.Burkolt ellenkampány, avagy a lavírozás arcátlan technikájaKét héttel ezelőtt az Érmelléki Kiskereki Betyárfesztivál első napján értekezlet-dömping tombolt csupa olyan uniót fényező és népszavazás ellen agitáló témakörben, mint Az Európai Unió fontossága, Európa jövője tőlem függ, Euroszkepticizmus és annak következményei, Tolerancia és kölcsönös elfogadás, Demokratikus szerepvállalás és állampolgári részvétel Európában, A sztereotípia megbélyegzést eredményez. A 25 ezer eurós falunapi expozékban Szabó Ödön Bihar megyei parlamenti képviselő és Szabó József frissen kinevezett megyemenedzser értekezett. Tették mindezt a magyarországi kényszerbetelepítés ellen kiírt népszavazás előtt három héttel. Majd pár napra rá Markó Béla, az RMDSZ fő megmondóembere „magánvéleményként” fejtette ki az ultraballiberális Népszavának, hogy egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy a menekültkérdés érinti-e az erdélyi magyarokat vagy sem. „Ebben a történetben a legszomorúbb az a zsigeri kampány, az a felelőtlen gyűlöletkeltés, amit a plakátokon is látni, televízióban vagy rádióban is hallani” – fogalmaz Markó, aki köztudottan még ma is marionettfiguraként mozgatja – a román titkosszolgálatokat felügyelő Verestóy Attila szenátorral karöltve – az erdélyi magyar képviselet frontembereit. Tegnap már úgy „fordította” Markót a pesti Soros-média, hogy „nem szerencsés a határon túli magyarok szavazati joga”, talán vissza is kellene venni tőlük a magyar állampolgárságot és az azzal járó jogokat. A hazai aláfestést pedig a Transindex és a Maszol biztosítja az október 2-i kvótareferendum ellenzőinek, mely internetes portálok szintén RMDSZ-kézen vannak. Az előbbieket megfejelve az egyik, Szabó Ödön befolyása alatt álló Nagyváradi napilap Ellenkampány indult Erdélyben címmel – Október 2-án az emberség a tét alcímmel közöl propagandaanyagot, amit a Ne népszavazz! nevű, magyarul helyesen nem tudó, arctalan Facebook-csoport kampányaként népszerűsít, miközben megyeszerte minden RMDSZ-irodában gyűjtik a levélszavazatokat, és látványosan hirdetik, hogy „mi sem kérünk a migránsokból”. Ezzel párhuzamosan minden városban megjelentek a szavazást ellenző plakátok is, ugyancsak névtelen terítőkkel. A „szövetség” eme tudathasadásos állapota kissé emlékeztet a 2014-es romániai elnökválasztásra, amikor az RMDSZ hivatalosan nem támogatta egyik jelöltet sem, közben Victor Pontát népszerűsítő tulipános-rózsás szocialista plakátok és molinók tucatjai jelentek meg az éjszaka leple alatt szerte Erdélyben. A kvótareferendum, illetve a Kárpát-medenceében élő magyarok jövőjének, valamint az egymás iránt érzett felelősségnek ilyesfajta elpolitizálása a hazai parlamenti választások előtt érdekes megközelítése a nemzetpolitikának. Markónak és társainak a szocialista megfelelési kényszere, a jól szervezett és jól álcázott FIDESZ ellenes aknamunkája már rég nem tabutéma az erdélyi magyarok tudatában, még akkor sem, ha arctalan csoportok mögé rejtik is azokat. De sebaj, a parlamenti választások előtt a kereszténydemokrata Semjén Zsolt újra belovagol majd fehér lovon Székelyföldre, Gyurcsány Ferencék meg minden bizonnyal ismét kiköhögik a júdáspénz rájuk eső részét. Szóval tudnak lavírozni az RMDSZ-es „okos fiúk”. És tudnak röhögni a magyar kormányon is, amelyet továbbra is a megszokott kényszerhelyzetben tartanak majd. Mert akár öt százalék alatt, akár öt százalék felett, ők mAradnak a „magyar” politikai tényező Erdélyben. Sütő Éva itthon.ma//szerintunk 2016. szeptember 28.Beszélgetéssorozat kezdődik erdélyi magyar irodalmárokkal a Bukaresti Balassi Intézetben- Erdélyhez kötődő irodalmárok vallanak egyebek mellett transzszilvanizmusukról abban a beszélgetéssorozatban, amely szerda este kezdődik a Balassi Intézet Bukaresti központjában - közölték a szervezők.A program a Balassi Intézet Bukaresti központja és az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) együttműködése nyomán jön létre. A sorozat első estjének Vincze Ferenc író a meghívottja, akivel Karácsonyi Zsolt, az E-MIL elnöke beszélget. A Marosvásárhelyen született író Budapesten él, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszékének tudományos munkatársa. Kutatási területe a regionalitás- és identitáselméletek, illetve regionális magyar és német irodalmak a 20. században. 2014-ben jelent meg a legutóbbi kötete, a Desertum című regény. Az E-MIL 2002-ben Kolozsváron alakult meg, célja a kortárs erdélyi magyar irodalom népszerűsítése és az erdélyi irodalmi hagyományok ápolása. A Bukaresti Balassi Intézet a magyar-román fordítói programok mellett rendszeresen szervez irodalmi esteket. Az elmúlt években ilyen volt a Magyar Írószövetséggel közösen havi rendszerességgel megtartott irodalmi szalon, valamint a Román Irodalmi Múzeummal szervezett programok. Hasonló kezdeményezés a Donau Lounge projekt romániai könyvvásárokon való bemutatása, aminek célja a Duna-menti kultúra és irodalom népszerűsítése. E sorozatok célja bemutatni a magyar irodalmat a román olvasóknak - közölték a szervezők Bukarest 2016. szeptember 29.Az SZNT felhívása a nagyvilág magyar, keresztény gyülekezeteihez2003. október 26-án alakult meg Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében a Székely Nemzeti Tanács. Ezt követően, október végén több alkalommal is olyan nagyszabású rendezvényt szervezett a testület, amely a székely autonómiatörekvés felmutatását, a Székelyföldön és nagyvilágban élő székelyek, magyarok mozgósítását tűzte ki célként. Így indult útjára 2006 októberében a népszavazás megszervezése, amelynek során több mint 200 000 Székelyföldi lakos mondott igent a területi autonómiára. 2013. október 27-én pedig a Székelyek Nagy Menetelésére került sor a Háromszéki Bereck és Kökös között, amely az erdélyi magyarság mindmáig legnagyobb politikai tömegrendezvénye volt a rendszerváltás után. 2015. október 24-én Székelyföld határának kivilágításával arra a történelmileg kialakult nyelvi és kulturális határra hívtuk fel a figyelmet, amelynek közigazgatási határrá is kell válnia. Mindezeket a rendezvényeket Erdélyben és szerte a nagyvilágban élő székelyek/magyarok szolidaritási rendezvényei kísérték. Ezek figyelembevételével döntött úgy a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága, hogy Székelyföld és a nagyvilág keresztény, magyar gyülekezeteihez fordul: tegyük közös imádkozással október utolsó vasárnapját Székelyföld autonómiájának napjává. Az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy az autonómiáért folytatott küzdelem hosszú lesz, és próbára teszi magának az érintett közösségnek a kitartását, elkötelezettségét. Ezért nem lehet ez a küzdelem pusztán néhány ezer ember felelőssége. Szükség van arra, hogy legyen – túl a népszavazáson kinyilvánított népakaraton – a székely autonómiaküzdelemnek egy szilárd alapja, egészen az autonómia megvalósításáig. Nyilvánvaló, hogy ez az alap nem lehet más, mint a keresztény hit és a belőle fakadó szabadságeszmény. Ennek megfelelően egyedül az emberi méltóság megbecsülése szavatolhatja az emberek közötti teljes és tényleges jogegyenlőséget, annak a tudatos hirdetése, hogy hívő keresztény ember maga fölé csak a teremtő Istent helyezheti. Kérjük tehát Székelyföld és a nagyvilág keresztény, magyar gyülekezeteit, hogy október 30-án templomaikban imádkozzanak a székely szabadságért, Székelyföld autonómiájáért, hogy soha nem látott számban kapcsolódjanak székelyek, magyarok, ugyanazon a napon, olyan lelki egységbe, amely a küzdelem folytatásának tartós alapja lehet. Imádkozzunk együtt, hogy ezen a földrészen fennmAradjon az a sokszínű, európai keresztény hagyományokban gyökerező rend, amely nélkül nem lehet demokratikus alapértékekről beszélni, ezek nélkül pedig az autonómia megvalósítása is kétséges. Imádkozzunk azért, hogy Magyarország mAradjon meg magyarnak és szuverén államként tudja viselni a határon túl élő magyarok iránti alkotmányos felelősségét. Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács elnöke Erdély.ma 2016. szeptember 29.Szórványkollégiumi épületet avattak MagyarlapádonFelavatták a magyar kormány támogatásával felépült szórványkollégium új épületét szeptember 29-én, csütörtökön a Fehér megyei Magyarlapádon. Az avatóünnepségen Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár a szórványban élő magyarok támogatásának a szükségességéről beszélt. „Ha a szórványt feladjuk, a szórványosodás folyamata előbb utóbb a tömböt is eléri” – jelentette ki. Az államtitkár felidézte, hogy az elmúlt hetekben az erdélyi szórványmagyarság számára több iskolát is avattak. Megjegyezte: az új létesítmények nem vonták el a magyar gyermekeket más intézményekből, hanem újakat vontak be a magyar nyelvű oktatási hálózatba. „A gyermekek, a fiatalok támogatásával a saját jövőnket támogatjuk. Ha magyarként nőnek fel, akkor tudunk a további ötven-száz évben a magyar nemzetben gondolkodni” – fogalmazott az államtitkár. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kijelentette, a magyarlapádi létesítmény az erdélyi kollégiumi hálózatnak a része, amelyiket az elmúlt tíz évben azzal a céllal építettek ki, hogy valamennyi erdélyi magyar gyermek magyar nyelven tanulhasson. Hozzátette: a minőségi oktatás megteremtése a következő kihívás a közösség számára. Az RMDSZ elnöke példásnak tartotta a magyarlapádiak összefogását a kollégium felépítése ügyében. „Úgy kell építeni a közösségeinket, hogy legyen magyar jövő a következő évtizedekben, évszázadban is” – fogalmazott Kelemen Hunor. Sipos Ferenc, a kollégiumot felépítő Ethnika Alapítvány elnöke elmondta, Magyarlapádon azzal sikerült összefogni a közösséget, hogy két évtizede évről-évre megszervezik a helyi néptánctábort. Ezt az összefogást példázta, hogy az ünnepség végén közel harminc táncházzenész kezdett örömzenélésbe, és zenéjükre népviseletbe öltözött fiatalok perdültek táncra. A közös zenélésbe a helyi lelkész és az alapítványi elnök is bekapcsolódott. Magyarlapádon 2014-ben kezdődött el a helyi református egyházközség és az Ethnica Alapítvány közös építkezése. A 2015-ös tanévre a református gyülekezeti terem fölé építettek emeletet, melyben kollégiumi szobákat hoztak létre 15 gyermek számára. A kollégiumba beköltöző gyermekek számára ingyenes szállást, étkezést, pedagógusi felügyeletet és délutáni programokat biztosítottak. A nemrég elkezdődött tanévben húsz gyermek lakik az új kollégiumban. Valamennyien a közelmúltban felújított magyarlapádi 1-8 osztályos iskolában tanulnak, majd a nyolcadik osztály elvégzése után a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban folytathatják magyar nyelvű tanulmányaikat. A csütörtökön átadott új épület 24 diák elszállásolására alkalmas. A két kollégiumi épület felépítését 53 millió forinttal támogatta a magyar állam. Az Ethnika Alapítvány további 35 millió forintot más forrásokból gyűjtött össze. MTI Erdély.ma 2016. szeptember 29.Beteltek a helyek Sepsiszentgyörgyön ( Babeş–Bolyai Tudományegyetem)Száztíz elsőéves hallgató kezdi meg jövő héten a 2016/2017-es tanévet a Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán, a tandíjmentes helyek mind beteltek. A neves felsőoktatási intézmény idén tizenötezer gólyával indít alap- és mesteri képzésen a kincses városban és kirendeltségein, ebből közel ezerhétszáz hallgató magyar nyelven kezdi meg az első évet (egyharmaduk tandíjat fizet), és még több mint négyszázan magyar tagozatos mesterin folytatják tanulmányaikat. A BBTE Sepsiszentgyörgyi tagozata közgazdasági és gazdálkodástudományi karán negyvenheten kezdenek, a közigazgatási szakon harmincnyolcan, a környezettudományi szakon huszonnégyen, kétharmad arányban magyar tannyelvű csoportokban. A kihelyezett tagozat összlétszáma közel ötszáz, huszonöten távoktatásban tanulnak, negyvenhárman a közgazdasági mesteri képzésén. Lapunk érdeklődésére Cziprián-Kovács Loránd főigazgató elmondta, jelenleg tizennyolc főállású tanár van alkalmazásban, egyelőre szó sincs további bővítésről, mivel 2008 óta semmit sem növekedett a tagozat költségvetése, a nyolc évvel ezelőtti szinten kell gazdálkodniuk. Bedolgozó tanárokkal fedik le az órák egy részét, bevételeiket pedig felület-bérbeadással pótolják, közelebbről a vidékfejlesztési és halászati kifizetési ügynökségnek adnak bérbe 580 négyzetméternyi felületet, az épület északi szárnyának egy részét pedig télire használaton kívülre helyezik, és ott lezárják a fűtést. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyi tagozata jövőben ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját, amelyre nemzetközi tudományos konferenciával készülnek. Az idei tanévnyitó ünnepséget október 3-án 11 órától tartják. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. szeptember 29.Református hírnök: Erdély legszebb szülöttje (Felavatták a megújított Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumot)Közel húszéves folyamat zárult le szeptember 17-én Nagyenyeden a felújított Bethlen Gábor Kollégium átadásával. A dél-erdélyi szórvány egyik legfontosabb magyar intézménye megújult falak között, modern oktatási eszközökkel folytathatja a neves elődök által elkezdett munkát. Európai uniós és magyar állami alapokból hozták helyre a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumot, amely, azon túl, hogy falai megújultak, az egyik legkorszerűbben felszerelt tanintézmény Romániában. A neves iskola átadására szeptember 17-én, szombaton délben került sor, a tanintézmény udvarán tartott hálaadó istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét a Zak 3,2b alapján. A püspök szerint a Bethlen Gábor fejedelem által 1622-ben alapított intézmény az erdélyi református oktatás sikertörténetét hirdeti. A kollégium megannyi megpróbáltatáson esett túl, titka az Isten oltalmába vetett hit. Bár a fejedelem anyagiakkal is felruházta a kollégiumot, az igazi alap, amire a kollégium épült, Bethlen Gábor hite volt. „Nincs a világon jobb érzés, mint valamilyen szerető nagyhatalomnak az oltalmában elrejtve lenni, biztonságban élni, így megvédeni az embernek a maga kicsi életét. Fontos azt tudni, hogy valaki őrködik felettem, gondot visel rám, karjával véd és oltalmaz. (...) Sokak számára a történelem csak egy szeszélyes, zűrzavaros játék, és ha nem bízhatnánk abban, hogy az Úr a mi oltalmunk, akkor összeroppannánk. Akinek van sejtelme Istenről, az mind az Ő oltalmazó kegyelmében szeretne részesülni” – mondta a püspök, aki szerint az igaz hit személyes, ugyanakkor egzisztenciális, tehát minden értelmet felülhaladó módon Isten jelenlétét érzékeli. Ez a hit volt a Bethlen Gábor Kollégium, Erdély legszebb szülöttje megmAradásának a titka, ezért tudott minden pusztítás után főnixmadárként újraéledni. A püspök arra is emlékeztetett, hogy Isten a hívőt nem a tüzes kemencétől őrzi meg, hanem a kemencében oltalmazza. Isten titokzatos jelenléte válik láthatóvá a református egyház 450 éves enyedi jelenlétében. Ezért zengjük együtt és valljuk ősi hitvallásunk: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk. Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője szerint a Nagyenyedi kollégium Istenre figyelő, Isten közelségében növekvő közösség, amiben a legkorszerűbb tudással és szeretetteljes neveléssel készülnek az életre. A miniszter kiemelte, hogy az önkormányzat és az egyház példaértékű összefogása folytán megújult iskolaépület jól mutatja: az egyházi restitúció folyamán visszaadott ingatlanok jó célt szolgálnak. Nemcsak egy-egy tiszteletre méltó közösség újíthatja fel működését, de a város is olyan értékekhez jut, amelyek sokat tehetnek hozzá polgárainak életéhez. Balog Zoltán abbéli reményét is kifejezte, hogy hamarosan az alapítók szándékai szerint rendeződik a Református Székely Mikó Kollégium ügye is. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a Magyarországi Református Egyház köszöntését tolmácsolta. Beszédében a Bethlen Gábor fejedelem által a lelkipásztorok számára adományozott címert és a Magyar Református Egyház címerét hasonlította össze, egyikben egy oroszlán, másikban pedig a világ bűneit elvevő Isten bárányát láthatjuk. Krisztusban mindkettőt láthatjuk. Egyrészt szelíd, bűnt elvevő áldozat, aki elhordozza a világ bűneit, másrészt erős, hatalmas, aki támad, harcol és győz. Felülmúlhatatlanul magas hőfokon szeret, és legyűrhetetlen lendülettel csatázik. A püspök szerint ez a gazdag Messiás-kép a meg nem hátráló Istenre emlékeztet. Ez a meg nem hátráló Isten bátorította az iskolaalapító Bethlen Gábort, hogy összehangoljon adottságot és tehetséget, származást és vagyoni kiváltságot, önérzetet és alázatot, a szellem arisztokratáit és a nemesség szempontjait, kiválasztottságtudatot és felekezeti türelmet. Köszöntőbeszédek után a református, evangélikus, unitárius és katolikus egyház képviselői mondtak áldást az iskolára, a benne tanítókra és tanulókra, majd szalagvágásra került sor. A délután folyamán az iskolába látogatókat gazdag program várta, az udvaron zajló programpontok mellett több osztályteremben kiállítások, érettségi találkozók zajlottak, este a Bagossy Brothers Company koncertje zárta az eseményt. Kiss Gábor Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. szeptember 29.Lemondott Vasile BlagaLemondott tegnap a Nemzeti Liberális Párt (NLP) élén betöltött társelnöki tisztségéről Vasile Blaga röviddel azt követően, hogy a korrupcióellenes ügyészség befolyással való üzérkedéssel gyanúsította meg. A vádhatóság szerint Blaga több ízben törvénytelenül szerzett pénzt pártja számára, ezért két hónapos hatósági felügyelet alá helyezték. A ploieşti-i korrupcióellenes ügyészség által kezdeményezett bűnvádi eljárás a 2009–2012-es időszakra vonatkozik, amikor Blaga a Demokrata Liberális Párt (DLP) főtitkára volt. Az ügyészek szerint Blaga és Gheorghe Ştefan, a párt akkori alelnöke, Piatra Neamţ polgármestere 10–25 százalékos „részesedést” követelt a DLP részére Horaţiu Bruno Berdilă üzletembertől annak fejében, hogy a cégét előnyös állami szerződéshez juttassák. Az ügyészség egy 200 ezer és egy 500 ezer eurós illegális pártfinanszírozási esetet írt le közleményében, amelyek állítólag Blaga tudtával történtek. Az NLP korrupciógyanúba keveredett vezetője az ügyészségről való távozását követően fél órán belül bejelentette lemondását, mint közleményében rámutatott: az NLP társelnökeként nem követelhetné meg többé kollégáitól a párt etikai kódexének betartását, ha ő maga nem felel meg a kódex előírásainak. Hozzátette: ártatlanságát az igazságszolgáltatás előtt fogja bebizonyítani. Blaga az NLP kampányfőnöki tisztségéről is lemondott. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. szeptember 29.Követés (Egy megfigyelt család, 25.)A Securitate egyik módszeréről van szó, amely azt a célt szolgálja, hogy a megfigyelés alatt tartott személy titkos követésével felfedezzék azt, hogy kikkel tart kapcsolatot. Ha szükséges, fényképet is készítenek a találkozóról. Ehhez nem kevés jártasság is kell, mert a gyanakvó követett hamar rájöhet, hogy valaki a nyomában van. Édesapám megfigyelésénél gyakran alkalmazták a követés (filaj = F) eljárást. Rendszerint ezt az egyébként fölösleges és semmi következtetésre nem alkalmas tevékenységet egy magasabb rangú szekus tiszt gyakorolta, ahogy ez a rendelkezésemre bocsátott dossziéból is kiderül. Talán magyarázatul szolgálhat édesapámnak az a szokása, hogy pusztán egészsége miatt, idősebb korában Kolozsvár főterét többször körbejárta, nézelődve, olykor kirakatok előtt meg-megállva, s ha ismerőssel találkozott, szót váltottak. A Szent Mihály-templommal szemben van a római katolikus plébánia, ide be-betért, hogy pap ismerőseivel vagy Bartha Ignáccal (aki, mint kiderült, „Bărbosu” néven besúgó volt) egyet politizáljon. Ezekről az alkalmakról „Bărbosu” számos jelentést adott tartótisztjének. Jogászként az egyházmegye jogtanácsosi tisztségét is betöltötte. Becsületes édesapám elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy őt feljelentse egy volt magyar országgyűlési képviselő, akivel együtt raboskodott Szamosújváron 1947-ben... 1980. január 10-én Pop Silviu alezredes jelenti, hogy „Károly” (édesapám titkosított neve) megállt a Someșul falatozó előtt, és mintegy két percig nézte, hogy takarítják el a havat az egyetemisták. Az egyiket ismerte, köszöntötték egymást, váltottak néhány szót, majd elváltak. Ezután hazament (akkor a Szentegyház utca – most Iuliu Maniu – 4. szám alatt, tehát a főtérhez egészen közel laktunk). Megjegyzi Pop alezredes, hogy követték „Károlyt” 1979. szeptember 27-én, 1979. október 27-én, 1979. november 9-én és 1979. december 27-én is, de egyik sem eredményezett gyanús eseményt (1. dokumentum). Ugyanebben az évben szeptember 24-én azt jelenti Pop alezredes, hogy édesapám barna öltönybe, fehér ingbe és zöld nyakkendőbe öltözve elhagyta lakhelyét, a Március 6. utcán és Szabadság téren haladva megállt a cipőbolt, majd az ajándékbolt kirakatánál, s 17.30-kor bement a 16. szám alatti plébániára, „a papokhoz”, ahonnan 19.50-kor jött ki és hazament (2. dokumentum). Ezt a „fontos” feladatot pedig egy alezredesre kellett bíznia a Securitaténak! Sírjunk, vagy nevessünk? (Mégis jó volt, hogy így történt. Legalább, ha rosszul lett volna édesapám, rögtön akadt volna segítsége...) Puskás Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. szeptember 29.Bemutatták a Nyugati Jelen 2017-es évkönyvét!Színes kivitelezés színes tartalommal Telt ház fogadta kedd délután a Nyugati Jelen napilap 2017-es évkönyvének a bemutatóját. Az eseménynek a Jelen Ház díszterme adott otthont, a hangulatot emelte a Miscovici Tibor és Miltaller Lajos alkotta közkedvelt duó. Az egybegyűlteket Bege Magdolna, a regionális napilap főszerkesztője köszöntötte – aki egyben a kötet szerkesztője –, szót adva az évkönyvben publikált szerzőknek, többek között arról faggatva őket, hogy mi az, ami kimAradt a 160 oldalas kötetből. Ez az első alkalom, hogy az olvasók egy színesen illusztrált könyvet (köszönet illeti ezért a gyulai Dürer Nyomda Kft. csapatának profi munkáját) vehetnek kezükbe, hiszen az eddigiek fekete-fehérben jelentek meg, igaz, egyszer kísérő színnel. Az olvasnivalókat illetően a napilap Arad, Temes és Hunyad megyei munkatársai is hozzájárultak a tartalom gazdagításához. A 66. oldalon például Pataky László festőművész életének fontosabb állomásait elevenítik fel, a művész ugyanis 160 éve született, az évkönyv borítóját is egyik alkotása díszíti. A szerzők közül természetesen nem hiányozhatnak Arad helytörténészei, a napilap állandó munkatársai, barátai sem. Puskel Péter például a 2015-ös évkönyvben elindított Aradi vonatkozású érdekességek közlését folytatja. A kuriózumok között az olvasó megtudhatja, például, mikor és hol köttetett Aradon az első polgári esküvő, de a némafilm első európai filmcsillaga, Valdemar Psylander 1914-es Aradi látogatásának kulisszatitkaiba is betekintést nyer. Ujj János Zsigmondháza településről ír, és reményét fejezi ki, hogy talán egyszer sikerül összeállítani a helység kismonográfiáját. Böszörményi Zoltán versei, Balta János a Székelyföldi magyar világ szomorú emlékeiről szóló írása vagy Jámbor Gyula a cigányság történetét felidéző gyűjteménye egyaránt hozzájárul a kiadvány olvasmányosságához. A Piroska házaspár munkái már többször visszaköszöntek az olvasóknak az évkönyvből, idén sincs ez másként. Az Aradi színjátszás történetének nagy szerelmese, Piroska Katalin a hetven évvel ezelőtti Aradi magyar színészetről közöl terjedelmes, komoly kutatómunkán alapuló írást. Férje, István pedig Kara Győző tanár-történészről emlékezik meg, akinek egyébként emléktáblát helyeztek el a Csiky Gergely Főgimnáziumban. Az évkönyvben helyet kapnak a tudományos, orvosi-egészségügyi vonatkozású írások és a könnyed hangvételű cikkek is, nem mAradtak ki a rejtvények és a horoszkóp sem vagy a már hagyománynak számító nyereményjáték. Az évkönyv birtokosai egy-egy sorszámot találnak a kötet első oldalán. A beküldött számokat 2017. február 9-én sorsolják ki, a nyertesek között féléves Nyugati Jelen-előfizetést, 2 darab 50 lej értékű vouchert (a Jelen Ház éttermébe), 5 palack vörösbort és 10 könyvet sorsolnak ki. De nem szeretnénk mindent elárulni, hiszen van még sok más érdekesség is benne. Lapozzák fel, olvassanak bele, mérlegeljék, „ízlelgessék”, tanulmányozzák az írásokat. Reméljük, mindenki talál elvárásainak megfelelőt a kötetben! Sólya Emília Nyugati Jelen (Arad) 2016. szeptember 29.Adalék a VI. Kisiratosi Nemzetközi Népzenei FesztiválhozHétfői lapszámunkban, Megcsillogtatták népzenénk legszebb gyöngyszemeit címmel, a VI. Kisiratosi Nemzetközi Népzenei Fesztiválról írt helyszíni tudósításunkhoz kívánkozik, hogy a Temesvári Nefelejcs Asszonykórus tagjai, Gáspár Mária művészeti vezető irányításával, szüreti dalokat adtak elő nagy sikerrel. Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2016. szeptember 29.Sarokba próbálják szorítani a DNA főügyészétÖnfeljelentéssel próbálja felmelegíteni Laura Codruţa Kövesi korrupcióellenes (DNA) főügyész plágiumbotrányát a bűnvádi eljárás alatt álló Sebastian Ghiţă parlamenti képviselő. A Kolozsvári Egyetemi Reformért és Alternatíváért Csoport (GRAUR) tegnap közölte, ők is plágiumnak tartják Laura Codruţa Kövesi doktori disszertációját. A következtetést saját vizsgálataik alapján vonták le – olvasható a civilek Plagiate.ro honlapon közzétett közleményében. Ghiţă kedden a legfőbb ügyészség előtt újságíróknak azt mondta: feljelentette magát, amiért 2012-ben állítólag többedmagával a szakértői jelentés meghamisításával segített „elkenni” Kövesi plágiumbotrányát. A politikus, aki ellen több ügyben is vizsgálódik a DNA, azt állította, a plágiumgyanús doktori disszertációt vizsgáló szakértői testület sosem ült össze, annak jelentését pedig a kormány épületében írták meg, hogy megvédjék – az akkor legfőbb ügyészi tisztségben lévő - Kövesit. Ghiţă szerint erről Kövesi is tudott. Szabadság (Kolozsvár) 2016. szeptember 29.Kelemen Hunor ellenzi az idegen népesség betelepítésétKelemen Hunor szerint az erdélyi magyaroknak a romániai és a magyarországi választásokon és népszavazásokon egyaránt élniük kell a szavazati joggal. Az RMDSZ elnöke az MTI kérdésére szerdán fejtette ki álláspontját a vasárnapi kvótanépszavazással kapcsolatban. „Az RMDSZ-nek az az álláspontja, hogy élni kell a szavazati joggal függetlenül attól, hogy melyik állampolgársághoz kötődik, és részt kell venni a magyarországi népszavazáson is, és a decemberi romániai parlamenti választásokon is" – jelentette ki Kelemen Hunor. Hozzátette, nem lehet hitelesen fenntartani azt, hogy az egyik alkalommal kell szavazni, a másikkal viszont nem. Arra a kérdésre, hogy a szövetség igen vagy nem szavazatra biztatja a híveit, Kelemen Hunor azt felelte, hogy nem kell szájba rágni, miként szavazzanak az emberek. Hozzátette, ő maga szuverenitáspárti, és úgy tapasztalta, hogy az erdélyi magyarok többsége is az. „Hogy kiket fogad be egy állam, az saját döntése kell hogy legyen. Ezt nem lehet kívülről diktálni. Románia az alkotmányában tiltja az idegen népesség betelepítését. Ez a helyes álláspont. Az erdélyi magyar emberek nagy többsége ugyanezt képviseli" – fogalmazott Kelemen Hunor. Hozzátette, nincs tudomása arról, hogy felmérés készült volna az erdélyi magyarok népszavazási opcióiról, de érzékeli a közvélekedést. Arra a kérdésre, hogy miért nem adott ki az RMDSZ is a többi erdélyi magyar politikai szervezethez hasonlóan állásfoglalást a népszavazással kapcsolatban, Kelemen Hunor úgy vélekedett, hogy a szövetség vezető politikusainak az ez ügyben tett nyilatkozatai erősebbek, mint egy állásfoglalás. Hozzátette: a magyar közszolgálati médiában maga is többször kifejtette már a véleményét a népszavazás kérdéséről. Korábban Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke részvételre és nem szavazatra, Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke részvételre buzdította az erdélyi magyar szavazókat. Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke viszont azt a magánvéleményét hangoztatta, hogy nem helyes olyan kérdésekben véleményt nyilvánítani, amelyeknek az erdélyi magyarság nem érzi a következményeit. Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 29.EMNP: az RMDSZ-hez köthetők a népszavazást gúnyoló plakátokBárhol is éljenek, az erdélyi magyarok vegyenek részt október 2-án a népszavazáson – szerepel az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos elnökségének szerdai felhívásában. A Szilágyi Zsolt elnök által aláírt közlemény elöljáróban nem hagyja szó nélkül, hogy az utóbbi napokban Erdélyben is megjelentek azok a plakátok, amelyek az október 2-án tartandó anyaországi kvótanépszavazás ellen próbálják hangolni az embereket. Az alakulat úgy véli, hogy a plakátokat a magyarországi és az erdélyi baloldal bizonyos köreinek együttműködése nyomán függesztették ki Erdélyben is, megpróbálva nevetségessé tenni a népszavazást és jelentéktelennek bemutatni azt. „Elítéljük az emberek félrevezetését és sokatmondónak tartjuk, hogy az RMDSZ egyes országos vezetői nyílt kampányba kezdtek a népszavazás ellen. Nagy valószínűséggel a népszavazást gúnyoló plakátok erdélyi terjesztése is hozzájuk köthető" – állítja állásfoglalásában az EMNP, sérelmezve, hogy az általa meg nem nevezett politikusok „most sem állnak ki nemzeti ügyünk mellett, (...), ellenkampányukkal pedig a bevándoroltatás és a kvótapárti politika érdekeit szolgálják". „Kérjük az Erdélyben és a Magyarországon élő nemzettársainkat, hogy vegyenek részt a népszavazáson és szavazzanak nemmel a kötelező betelepítési kvóta ellen! Az utóbbi száz év, nekünk, erdélyi magyaroknak, nem adta meg a szabad döntés jogát. Most véleményt mondhatunk. Éljünk ezzel a joggal!" – szerepel az Erdélyi Magyar Néppárt elnökségének felhívásában. Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 29.Szándékos félrefordításAz „élet iskolájának” szerves része az iskolai élet is, amely – az oktatáson túl – számtalan mAradandó, nehezen kitörölhető emléket, élményt vagy sérelmet szerez-okoz a nebulóknak. Az iskolapadban nevelkedő diákok gondolkodásmódja, környezethez való viszonyulása, személyisége és érzelmi világa rendkívül képlékeny, és ezzel sajnos vissza is lehet élni. Nem véletlen, hogy a román állam kisebbségekkel szembeni bánásmódja már a közoktatás legalsó szintjein megjelenik – hogy minél korábban tudatosuljon, ki az úr. Az erdélyi magyarság folyamatos harcot vív iskoláiért – máshol tartunk, mint 25 évvel ezelőtt, ám a Maros megyei állapotok még mindig azt a nyíltan elnyomó többségi politikát idézik, amely idővel Bukarest számára is felvállalhatatlanná vált a „vigyázó” nemzetközi szemek előtt. A legújabb diszkriminációnak ismét egy sajátos törvényértelmezés nyújtja az alapot. Egy rendelet ugyanis előírja, hogy a vegyes tannyelvű intézmények igazgatójának vagy aligazgatójának kötelező módon ismernie kell az adott tanintézetbe járó kisebbségi diákok nyelvét, ám a megyei tanfelügyelőség szerint ez azt jelenti, hogy az igazgató nem lehet magyar, esetleg csak a helyettese. A Maros megyei tanintézeteknek címzett, a törvény figyelmen kívül hagyását szorgalmazó felszólítás gond nélkül beleillik a kisebbségi oktatás elsorvasztását szolgáló intézkedések sorába. A magyar intézmények feltámasztását, önnálósulását, megerősödését, a kétnyelvűséget, az önazonosság megtartását minden „demokratikus” eszközzel megakadályozni kívánó hatalom ma is olyan embereket foglalkoztat a megyében, akik – munkaköri kötelességként – ott nyirbálják a magyar közösség jogait, ahol csak érik. Ez tény, számtalan intézkedés bizonyítja a többségi vezetők szándékosan rosszindulatú hozzáállását. Ez pedig egyértelműen rávilágít arra, hogy a magasabb diplomáciai szinteken békés együttélést, virágzó multikulturalizmust, a kisebbségi jogok Kánaánját hirdető nyilatkozatok aljas hazugságok. Mert ha Bukarest valóban barátként, megkerülhetetlen, egyenrangú államalkotó tényezőként tekintene ránk, akkor ez már az óvodában, iskolában is megnyilvánulna – nemcsak a magyar, hanem a román anyanyelvű kicsik, diákok számára is. Hiszen legalább ezen a szinten el kellene kezdődnie az új generációk békéltető „átnevelésének”, amelyre jobb helyszínt nem is lehetne találni, mint Marosvásárhely és környéke. Ehhez képest éppen ez az a vidék, ahol még a Szertár feliratot is etnikai feszültséggerjesztésként „fordítják” románra. Páva Adorján | Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 29.Kevésbé szennyező az AzomureşTizedére csökkent év eleje óta a Marosvásárhelyi Azomureş műtrágyagyár ammóniaszennyezése a Környezetvédelmi Ügynökség (APM) Maros megyei igazgatója szerint – idézi az MTI az Agerpres hírügynökséget. Dănuţ Ştefănescu a prefektúra által szerdán szervezett tanácskozáson elmondta: a január elseje és augusztus 31. közötti időszakban csupán húsz esetben észlelték egy–egy félórás időszakra az ammóniaszennyezés megengedett határértékének túllépését, ez pedig jelentős fegyverténynek számít a 2015-ös évhez képest, amikor 160 hasonló esetet jegyeztek fel. Ştefănescu úgy véli: a javulás az elmúlt időszakban végrehajtott, a gyár a károsanyag-kibocsátásának csökkentését célzó fejlesztéseknek köszönhető. Lucian Goga prefektus ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a megyeszékhely Kolozsvár felőli bejáratánál működő üzemben a zajszennyezés visszaszorítása is prioritásnak számít. A kormánymegbízott arra utalt, hogy míg az elmúlt években az Azomureş főként a szinte folyamatos légszennyezése miatt került a figyelem középpontjába, az ipari kolosszus újabban fónikusan is árt Marosvásárhely és a környék lakóinak. Idén valósággal áradtak a panaszok a környezetvédőkhöz, akik méréseik során megállapították, hogy ezek túlnyomó része jogos, a gyár rendkívül zajszennyező. A svájci Ameropa Holding AG érdekeltségébe tartozó nagyvállalat Románia 2007-es EU-s csatlakozásakor nyolcéves haladékot kapott arra, hogy az Unió által megszabott határértékek alá csökkentse a környezetszennyezést. A vállalat 2012-től kezdett környezetkímélő technológiákat alkalmazni, ezek bevezetésére 240 millió eurót fordított. A fejlesztések nyomán 2016 januárjában sikerült megszereznie a tíz évre érvényes integrált környezetvédelmi engedélyt. Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 29.Kiállítás megörökölt 900 évrőlKedd délután a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, valamint a váradi Vár- és Várostörténeti Múzeum szervezésében az egyházmegye több mint 900 éves történetét bemutató állandó kiállítás nyílt. Miguel Maury Buendia Bukaresti apostoli nunciusnak, illetve a romániai katolikus püspöki kar tagjainak jelenlétében nyitották meg kedd délután a Nagyváradi vár Fejedelmi Palotájának második emeletén azt az állandó kiállítást, mely fejezeteket mutat be a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye több mint kilenc évszázadot átölelő történetéből azzal a céllal, hogy a püspökséget alapító Szent László király (1083-1095) idejéből kiindulva az egyházmegye első, középkori felvirágzásán, a tatár és török hódoltság okozta pusztuláson át a püspökség második, újkori megerősödéséig szemléltesse az egyházmegye történetét és tárgyi örökségét. A szép számú érdeklődőt dr. Dumitru Sim, a váradi Vár- és Várostörténeti Múzeum koordinátora üdvözölte. Exc. Böcskei László megyés püspök lelki és szellemi feltöltődést kívánva mindenkinek, azt emelte ki: napjainkban sokszor feltevődik az a kérdés, hogy hol van a mi helyünk a mai világban, a mai időkben, és szerinte ezzel a tárlattal is kifejezésre jut az, hogy nekünk itt van helyünk Váradon. Olyan múlttal rendelkezünk ugyanis, melyből erőt meríthetünk, és amire alapozva a jövőbe tekintve építkezhetünk. A főpásztor ugyanakkor köszönetet mondott mindazoknak, akik szívügyüknek tartják, hogy ezek a jelek meglegyenek, „nem azért, hogy mutogassuk magunkat”, hanem hogy tudjunk olyan helyekre találni, ahol erőt meríthetünk a tovább haladásunkhoz. Hangsúlyozta: a fiataloknak is köszöni, akik a folyóson látható, Kalkuttai Szent Teréz anyáról szóló kiállítást elhozták hozzánk Krakkóból, hogy azt ott tapasztaltak hatására a jóság és szeretet üzenetét közvetítsék. Három részben Lakatos-Balla Attila, a püspökség kulturális referense úgy fogalmazott: egy picit megijedtek, amikor először szembesültek a tárlat létrehozásának feladatával, amikor végigmentek a folyósokon, és megnézték a gyönyörű, de muzeális szempontból nehezen hasznosítható tereket. Aztán arra gondoltak: mégiscsak a Fejedelmi Palota egyik bástyájában vannak, ami egyike azon sok-sok bástyának, melyeket Erdély katolikus és protestáns fejedelmei nem csupán anyagi értékeknek a védelmére, hanem elsősorban a keresztény hitünknek, illetve a saját morális és spirituális értékeinek a védelmére építettek. Ez volt tehát a motiváló erő a kiállítás kitalálásakor, és három terem szolgálja ezt a célt a rendelkezésre álló közel 200 négyzetméteren, ami óriási felületnek tűnik- és természetesen az is-, de nagyon kicsi, ha abból szempontból közelítünk ehhez, hogy 900 év történelmét kell dióhéjban bemutatni. Ezért inkább három epizódot választottak tulajdonképpen ki a váradi püspökség gazdag múltjából, három olyan időszakot, amelyben országos, európai és nemzetközi szinten alkotott figyelemre méltót. Az első értelemszerűen az egyházmegye alapítójának személyiségére, kultuszára, a Szent László által hátrahagyott szellemi és lelki örökségre fókuszál, illetve arra a nyomra, amit mindez Várad és a püspökség életében hagyott. A második terem középpontjában az egyházmegye második aranykora áll, Várad 1692-es felszabadítását követően a 19. század végéig. Ennek az időszakban nagyon értékes tárgyi hagyatéka is fennmAradt, melynek kiváló darabjait is tartalmazza a gyűjtemény. A harmadik helyiség pedig a Váradon az elmúlt évszázadokban működött 27 szerzetesrendnek állít emléket, abból kiindulva: fel sem mérjük talán, hogy ezek milyen milyen hihetetlen és értékes adalékokkal járultak hozzá a fejlődéshez, az oktatástól és neveléstől elkezdve egészen a város és az egyházmegye egészségügyi ellátásának vagy szociális rendszerének a megszervezéséig. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2016. szeptember 29.Továbbviszi a dinasztia örökségétCsíkszeredában avatják a Pap Emil készítette obeliszket Lapunk hasábjain több alkalommal írtunk a kézdiszentkereszti Pap családról, amelynek jó pár felmenője kőfaragással foglalkozik. Most annak apropóján kerestük fel Pap Emilt, hogy Csíkszeredában négy és fél méter magas világháborús emlékművet, obeliszket állítottak nemrég a Millennium-templom és a Szent Kereszt-plébániatemplom között. – Elevenítsük fel, a család miként, mikor kezdett foglalkozni kőfaragással? – Családunk több generációja kőfaragással foglalkozott, a gyökereink medgyesiek, dédnagyapám, Pap Károly és testvérei, Pap Viktor és Kálmán ott születtek. Először Szentlélekre kerültek, majd onnan települtek Kézdiszentkeresztre az 1870-es években, ők mind kőfaragók voltak. Dédnagyapám Szentlélekről nősült, Mészáros Teréziát vette feleségül, és átköltöztek Polyánba. Dédnagyapám már magával hozta a mesterséget, azt mondták, talán Olaszországban tanulta, sajnos, mi a családfával csak Medgyesig mentünk vissza, ott kellene még kutakodnunk. Azt viszont már tudjuk, hogy Pap Károly és testvére dolgozott a Kézdivásárhelyi Vigadónál (ez 1902–1903 között épült – szerk. megj.). Nagyapám, Pap Dezső 1911-ben született, és ő is folytatta a mesterséget. Azt mondják (nevet), Károlynak 21 gyereke született, nem mind éltek meg, 6-an vagy 7-en idejekorán meghaltak, ezt nem tudnám pontosan megmondani, a többiek felnőttek. Pap Dezsőnek kilenc gyereke született, nyolcan nőttek fel, többek között az én édesapám. Neki még négy fiútestvére volt, mindenki kőfaragással foglalkozott. De ez jellemző a felmenőkre is, mindenki a kőből élt: volt, aki helyben űzte a mesterséget, mások elkerültek ide-oda, de egytől egyig a kő megmunkálásával foglalkoztak. Apám generációjából egy fiú él, ő fiatal korában, 18-20 évesen Dévára került, és márványfaragással foglalkozott. Most már nyugdíjas, talán most már csak betűzéseket vállal. – Mindezek után térjünk rá önre. Hány évesen fogott először kalapácsot a kezébe? – Negyvenéves vagyok, de nem tudnám felidézni, mikor volt először kőfaragó eszköz a kezemben. Olyan ötödikes, hatodikos lehettem, amikor rám bíztak egy-két munkát, ezek apró és durva dolgok voltak, stokkolás vagy spiccelés. Hétéves voltam, amikor nagyapám elhunyt, így édesapám volt a mesterem. Tudni kell, hogy a kőfaragók nem élnek meg szép kort: a kőpor támadja a tüdőt, de a májnak sem használ. – Milyen munkákat szokott végezni? – Általában síremlékeket vagy kőkerítéseket készítünk. Szerencsére, amíg édesapám élt, elértem azt a szintet, hogy külön tudtam válni, szakmát adott a kezembe. Dolgoztunk ugyan együtt is, de egyedül is megállom a helyem. – Hogyan került kapcsolatba a Csíkszeredaiakkal? – Megkeresett Darvas-Kozma József, a Csíkszeredai Szent Kereszt Egyházközség plébánosa, címzetes esperes úr a tervező mérnök úrral, hogy lenne egy első és második világháborús emlékmű, hozták a tervrajzot, megkérdezték, tudnám-e vállalni. Bevallom, először kicsit idegenkedtem: azt tudtam, hogy meg tudom csinálni, de az már kétséges volt, hogy a határidőt tudom-e tartani. Második alkalommal megbeszéltük a dolgokat, ők ragaszkodtak ehhez a sárgás kőhöz, ami Polyánban van. Azt nem tudom, honnan szereztek rólam tudomást, lehet, az internetről. – Nagyméretű emlékműről van szó, miből állt a munkálat? – Már az is beszédes, hogy több mint kétezer betűt véstünk fel, teljesen kézzel, nem használtunk gravírozót vagy más segédeszközt. Nagy kőtömböket kellett kivágni, vigyázva, hogy ne csonkolódjanak. Obeliszkről van szó, amelynek minden oldala döntött, pontos méretekkel, egy milliméter tévedés sem megengedett. A legnagyobb alkotóeleme 985 kilogramm volt; ez az alsó része, de összben körülbelül hét tonnányi megmunkált anyagról beszélhetünk, ebben nincsenek benne a lépcsők. Csak a betűk bevésése – ami László Attila és István segítségével történt – két hetet vett fel. – Mi történik, ha elvétenek egy betűt? – Most már vannak módszerek, amivel lehet a kivésett részt tömíteni és javítani, de én nem szeretem, az már nem minőség. – Említette, hogy ragaszkodtak a polyáni kőhöz. Mi benne a különleges? – Talán az, hogy időtálló. Ennek is vannak részei, amik porlanak, de általában jó minőségű kőről beszélhetünk. Ott van a polyáni hősök emlékműve, amit még a Laub-testvérek készítettek, és most is olyan, mintha új lenne. Vannak olyan részek, amiket mi golyós kőnek nevezünk, az sokkal keményebb, talán azt géppel lehet vágni, de kézzel lehetetlen megmunkálni, szinte olyan, mint a vas. – Hogyan zajlik egy átlagos munkamenet? – A kőfejtéssel kezdődik, ezt kézi erővel, ékek segítségével végezzük. Utána szintén hasítóékekkel nagyjából méretre darabolunk, utána itthon következik a megmunkálás. Egyelőre csak egy vizes síkvágó segíti a munkámat. – Mit jelentett önnek a Csíkszeredai munka? – Kihívásnak értékelem; amíg a folyamat zajlott, folyamatos stressz alatt voltam. Nagy darabokat kellett megmunkálni, és az összerakás is négy napot vett igénybe, be kellett szintezni az obeliszket. Csíkszereda új emlékművét az októberi templombúcsú előtt leplezik le. Felirata: Emlékezzetek és harcoljatok azért, amiért életünket áldoztuk! Összesen 104 világháborús hős neve olvasható rajta, ezeket Darvas-Kozma József plébános gyűjtötte össze, az emlékművet Bogos Ernő Csíkszeredai építész tervezte. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. szeptember 29.„Nem minket érint…”Markó Béla szerint nem helyes részt venni a referendumon Budapesti könyvbemutatója alkalmából Markó Béla, az RMDSZ korábbi szövetségi elnöke interjút adott a sziklaszilárdan baloldali elkötelezettségű Népszava napilapnak. Ebben kerek-perec kimondja, hogy nem ért egyet a magyar kormánynak a migránskérdésben kinyilvánított álláspontjával, s azzal sem, hogy az erdélyi magyarok egyáltalán részt vehetnek a kvótanépszavazáson. Részletek a válaszaiból. Hogy RMDSZ-elnökként miről mit döntenék, azt elég nehéz megmondani, amikor nem RMDSZ-elnök az ember. Azt viszont tudni kell, hogy van egy különbség a felelősségben és a gondolkodásmódban is. Az persze baj, ha valaki egy szervezet vezetője, és saját lelkiismeretén esetleg erőszakot kell tennie. De az biztos, hogy a döntésekben nemcsak a saját véleménye kell, hogy megjelenjen, hanem egy egész szervezetnek a véleménye.” … nekem elég egyértelmű véleményem van a határon túli magyar kettős állampolgárok szavazásáról a magyarországi választásokon. vagy akár a népszavazáson is. Nem hiszem, hogy helyes olyasmiről szavazni, aminek aztán nem érzi a következményét a saját bőrén valaki. Erre persze, lehet az a válasz, hogy a menekültkérdés vagy akár más is, így vagy úgy bennünket is érint, de én erről egyáltalán nem vagyok meggyőződve. Meg aztán, ami ebben a történetben a legszomorúbb, az a zsigeri kampány, az a felelőtlen gyűlöletkeltés, amit a plakátokon is látni, televízióban vagy rádióban is hallani. Ezzel egy erdélyi magyar mit kezdjen?” Nem tudom, mennyire bevándorlásellenes a határon túli magyar közvélemény, de ha igen, annak történelmi okai is vannak. Bár nem a mostani helyzet analógiája, mert Erdélyben mi egészen más etnikai problémákkal találkoztunk a történelem folyamán, a betelepüléstől vagy betelepítéstől való félelem ma is ott van az erdélyi magyarok idegeiben is, és könnyű akár rossz társításokhoz is eljutni. Meg aztán a magyarországi média Erdélyben is hat. Vagyis lehet ennek az okát is magyarázni, de lényeg az, hogy nem feltétlenül jó, ha mi tömegesen mondunk véleményt arról, ami nem minket érint. --- Márpedig szavazzunk! Az RMDSZ korábbi elnökével szemben merőben más álláspontot képvisel az RMDSZ Háromszéki elnöke, Tamás Sándor, aki azt mondja, tulajdonképpen az egész székelység véleményével van összhangban, amikor a népszavazáson való részvételre buzdít. „Háromszéken az a fontos, amit az emberek akarnak, nem az, amit Markó Béla elnök úr ebben a kérdésben nyilatkozott, mert látjuk, hogy a Székelyföldi embereknek, természetes módon fontos ügy a magyar állampolgárság és az ezzel járó jogok, így a szavazásban való részvétel és a népszavazás kérdése – nyilatkozta a maszol.ro-nak. – Valószínű, Markó Béla elnök úr nyilatkozatából a múlt sérelmei beszélnek, szerintünk pedig a jövőt kell építeni, ami megítélésünk szerint az erős magyar nemzet… Nekünk, székelyeknek kötelességünk részt venni az október 2-án sorra kerülő népszavazáson, ezért arra buzdítok mindenkit, hogy éljünk a jogunkkal, szavazzunk.” Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. szeptember 29.A népszavazás tétje: utódaink jövőjeNem megyek el szavazni – mondta nemrég egyik ismerősöm. Kategorikus kijelentése mögött nem tudom, mi húzódik: közömbösség vagy felelőtlenség? Vagy netán Erdélyben is hatott a balliberális agymosás? Nem tudom. Jogában áll nem elmenni. Sőt, ha belegondolok, a Romániában élőket nem igazán érdekli a migránsügy. Nem is csoda, hiszen ide senki sem kívánkozik. Innen többen inkább távozni akarnak. Még a tavaly idetévedt menekültek is arra kérték a hivatalos szerveket, sürgősen vigyék őket vissza Szerbiába. Bár az országban nagyszámú muzulmán közösség él – főleg Dobrudzsában, a fővárosban és az egyetemi központokban –, még senkit nem robbantottak fel. Ismerősöm gyerekeit sem erőszakolták meg, így részben érthető, hogy az október 2-i népszavazás egyeseket hidegen hagy. A magyarországiakat mindez már közelebbről érintette, hiszen tavaly százezrek lepték el az országot, és hónapokon keresztül kellett tűrniük az illegális határátlépéseket, az utak mentén hagyott piszkot és mocskot, a tolvajlást a termőföldekről és a házak tájáról és természetesen a romló közbiztonságot. No meg azt, hogy az adófizetők pénzén szállítsák őket a határról a táborokba, a táborokból a határra. Arról a rengeteg élelmiszerről és egészségügyi segítségről nem is beszélve, amelyet a menekültek az országban való ideiglenes vagy huzamosabb tartózkodás alatt kaptak. A Brüsszel felé továbbított kérés ugyanis – amely szerint szükség lenne uniós forrásokra a táborokba érkezők ellátásához – Nyugaton süket fülekre talált. A tavaly szeptemberben megépített határzárat követően azonban a menekültek száma drasztikusan visszaesett, a kormány által foganatosított intézkedések és a törvénymódosítások visszaszorították a határsértőket. A terrorveszély pedig amúgy sem fenyegette kimondottan az országot. Talán ezért a magyarországiakat sem érinti most már testközelből a migránsprobléma, ergo a népszavazás. Ám nem lehetünk ennyire szemellenzősek. Nem néhány száz vagy néhány ezer, de még nem is több millió menekült elszállásolásáról vagy megsegítéséről van szó. Nem a munkahelyek elvesztéséről vagy a közbiztonság pillanatnyi romlásáról, esetleg a (sokszor már nem létező) keresztény értékek feladásáról. Sokkal többről: gyermekeink, unokáink jövőjéről, Európa megmAradásáról (már akit ez érdekel). Még akkor is, ha a balliberálisok ezen csak mosolyognak, mert ők a saját eszméletlen doktrínájukon – amely a tönk szélére sodorta a kontinenst –, no meg a szavazóbázisuk növelésén kívül semmit sem látnak. Vagy nem akarnak látni. Az SZDSZ már rég eltűnt a színpadról, az LMP sem növeli bázisát, a többi baloldali pártocska pedig egymással torzsalkodik, a németországi Mecklenburg-Elő-Pomerániában a zöldek kiestek, Ausztriában az elnökválasztást meg kell ismételni. Európa-szerte érezhető a tendencia: a balliberális pártok háttérbe szorulnak, és teret veszítenek az úgynevezett jobboldaliak is. Kérdés, hogy mennyire nevezhető az eddig tapasztaltak alapján például az Angela Merkel által vezetett CDU jobboldalinak, keresztyénnek és demokratikusnak? Inkább az új pártok erősödnek meg – mint a német AfD –, amelyekre a balliberális sajtó igyekszik náci, szélsőjobb vagy populista jelzőket aggatni, holott e csoportok csupán azt képviselik, amit a nép elvárt volna a hagyományos pártoktól. A magyar népszavazást különben nemcsak a magyarellenességéről ismert magyarországi balliberális ellenzék próbálja ellehetetleníteni, a külföldiek is befolyásolni akarják. Mert érzik, hogy igenis súlya van október másodikának. A demokráciát szem előtt tartó – évtizedekkel ezelőtt a Kárpát-medencei magyarok által státuszszimbólumként tisztelt – Helsinki Bizottság is (!) arra szólított fel, hogy a résztvevők érvénytelen szavazatot adjanak le. Tétje van tehát a népszavazásnak: nem kell hagyni, hogy Magyarország is a nyugat-európai államok sorsára jusson. Hogy nálunk is no-go zónák létesüljenek, hogy sötétedés után az utcák kiürüljenek, hogy mindenki a terrorcselekmények árnyékában, félelemben éljen. Ha már megkérdezik az emberek véleményét – Európában erre csupán a magyaroknak van lehetőségük –, akkor igenis el kell mondani, nem akarjuk azt, hogy más kultúrájú és más vallású emberek telepedjenek le a Kárpát-medenceében. Ráadásul a szavazásnak dominóhatása lehet: elképzelhető, hogy a többi kelet-európai országban is hasonló népszavazásra kerül majd sor, hogy a Brüsszel által ránk erőltetett kvótákat népakarattal utasítsuk vissza. Fél évezreddel ezelőtt fegyverrel védtük meg Európát a török veszedelemtől. Most megtehetjük azt, hogy szavazatunkkal támogatjuk a magyar kormány harcát – utódaink jövője érdekében. Hátha lesz majd valaki, aki ötszáz év múlva megköszöni nekünk. Somogyi Botond | Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2016. szeptember 29.Szavazás az önkény ellenAkivel az elmúlt napokban szóba álltam abban a Kolozsvár melletti magyar faluban, ahol lakom, olyan magától értetődően állította, hogy szavazni fog a kvótanépszavazáson, mint két évvel ezelőtt a Budapesti országgyűlési választásokon. Mivel naponta bejárok Kolozsvárra, többen is megkértek, vigyem be levélszavazatukat a magyar konzulátusra. A helyi református lelkipásztornak végképp nem könnyű a dolga, hiszen nemcsak istentisztelet után, hanem az azt megelőző napokban is sorban álltak nála, hogy a szavazó adatait rögzítő űrlapot ő töltse ki, nehogy hiba csússzon bele, és érvénytelen legyen a szavazat. Utcán vagy boltban az egyszerű falusi emberek lelkesedésével magyarázzák nekem, mennyire örülnének, ha minden rendben lenne, ha minél többen szavaznának, ha megmutathatnánk, hogy minket, erdélyieket is érdekel a dolog. Az ember igazából itt, egy-egy életszagú magyar közösségben érzi és látja, hogy mindenféle híresztelés ellenére az emberekből nem veszett ki a közügyek iránti érzékenység, és legtöbben nemcsak megtiszteltetésnek veszik a visszaszerzett magyar állampolgárságot, hanem kötelességnek is. A kötelességtudat mögött pedig semmiféle gyűlölet nincs, mint ahogyan azt ma a Budapesti kormány ellenzékéből állítják. Hogy ezeket az egyszerű embereket mennyire nem a gyűlölet motiválja, azt jól mutatja a bő egy évtizeddel ezelőtti távol-keleti szőkőár-tragédia áldozatainak megsegítésére és a lerombolt környezet újjáépítésére gyűjtött pénz, ami ebben a faluban is elég jelentős összeg volt. Az emberekben nem úgy tevődött fel a kérdés, hogy keresztényeknek, muszlimoknak, fehéreknek vagy színesbőrűeknek kell az adomány, hanem rászoruló embereknek adták a dugig megtelt perselyek tartalmát. És így volt ez mindenhol Erdélyben. Az álhíresztelések ellenére most sem a gyűlöletről szól a népszavazás. Nem gyűlöletből nem akarja a lakosság többsége, hogy más kultúrájú idegen bevándorlók tömegei jöjjenek Magyarországra és Európába. Ha valakit nem hívok be a házamba, nem azt jelenti, hogy gyűlölöm. Ha szükséges, az emberek jelentős része képes jó ügyeket támogatni, de azt ne várja el tőlük sem baloldali, sem liberális, sem konzervatív politikus, hogy önmagát, életterét, vallását feladva az őshonos helyi lakos egy idő után maga is idegennek érezze magát hazájában, ahogyan az manapság egyre több franciával vagy némettel történik. Ezért kell tehát a népszavazás, ezért van szükség arra, hogy a magyarság maga döntse el, hogyan képzeli el gyerekei jövőjét. Az ugyanis régen rossz, ha erről politikusok az emberek megkérdezése nélkül önkényesen döntenek. Ahogyan jó ideje Brüsszel teszi. Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2016. szeptember 29.Élet(ek) a hamis Aranykor előttMarosvásárhely után Nagyváradon is bemutatta majdnem tényregényét Kovács Levente színházi rendező, egyetemi oktató. Az És akkor jött az aranykor című könyvet Molnár Judit közíró, tanár segítségével ismerhették meg az érdeklődők. Szűcs László írása. Az Illyés Gyula könyvesboltban összegyűlt publikum láttán akár azt gondolhattuk volna, színházi tematikájú művel jelentkezett ismét a Marosvásárhelyi rendező, hiszen jópár váradi színművész is megjelent, s a szerző korábbi munkái alapján joggal gondolhattunk volna erre a tematikára. Ám Kovács Levente nem először mesél történeteket a huszadik század derekának korából, Időutazás című 2013-as könyve a hatvanas évekből mesél történeteket. Érdekes adalékkal szolgált a könyv címére utalva bevezetőként Molnár Judit, aki úgy emlékszik, kezdetben a Ceauşescu korszakot a kibontakozó személyi kultusz jegyében nem Aranykornak, hanem a Fény éveinek próbálták nevezni, de végül a jobb hangzású Epoca de Aur mellett döntöttek a diktátor marketingesei. Csakhogy Kovács Levente kötetében – amint arra a címe is utal – igazából a Ceauşescu uralma előtti korszak, az aranykor előtti világ jelenik meg. Méghozzá egy olyan életérzés, ami Molnár Judit szavaival „jó volt, amikor rossz volt. Hiszen amikor az ember fiatal, mindegy, hogy milyen rendszer van körülötte”. Az elnyomó rezsim hatásaira utalva egy Goethe idézettel is élt: a cenzúra finomítja a stílust. Kovács Levente arról beszélt, hogy az általa megidézett korszakban, a hatvanas évek elején senki sem úgy indult neki az életnek, hogy ez egy szörnyű kor, tehát nem érdemes semmit sem csinálni. Eszmék, téveszmék voltak, amikben az emberek egy ideig hittek, aztán fokozatosan szeletelődött le minden remény. A szerző arról is beszélt, hogy e majdnem tényregényben a leírtak 95 százaléka valóban megtörtént, ha nem is feltétlenül azokkal, akikre a szerepeket az író kiosztotta. Különböző mellékszálakat is kibont, felbukkan nagypolgári család és prostituált, utóbbi az egyetlen talán, aki saját nevén szerepel. Kovács Levente arról a csodavárásról is beszélt, ami ifjúkora környezetét jellemezte, a letűnt polgári világ utáni nosztalgia sokáig kísérte az életüket. A könyvbemutatón közreműködő Firtos Edit és ifj. Kovács Levente színművészek több rövid részletet adtak elő a regényes vásárhelyi korrajzból. Hallhattunk arról a korabeli reményről, hogy Gheorghiu Dej halála után sokan azt remélték, hogy Maurer elvtárs követi az első titkári székben, s nem a Kolozsvári egyetemegyesítést brutálisan végrehajtó, kevésbé ismert Nicolae Ceauşescu. Egy másik felolvasott részlet az egyik főhős beszervezési kísérletét idézte fel, melyet jellemző módon egy korábban Erdős névre hallgató, később Codrea elvtárssá átalakult szekus irányított. erdelyiriport.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
