|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 549 találat | lapozás: 1-30 ... 241-270 | 271-300 | 301-330 ... 541-549 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. január 19.Így gyarapszik a kolozsvári magyarságmagyar gyermek született 2016-ban Kolozsváron, írta meg a Transindexnek a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal a pontos adatokat. Ebből 192 volt kislány, míg 204 kisfiú. 2016-ban Kolozsváron összesen 6675 gyereket anyakönyveztek, közülük 3255 lányt és 3420 fiút. A leggyakrabban választott fiú és lány neveket is összesítették az önkormányzat munkatársai kérésünkre. A fiúk esetében a következő a sorrend: Dávid/David (15), Krisztián/Krisztian (11) Áron (10), Ákos (8), Kristóf (7), Péter (7), Ábel (6), Attila (6), Mátyás (6), Zalán (6), Bence (5), Dániel (5), Dominik (5), Erik (5), Hunor (5) és Márk (5). Néhány fiúnév ékezetes és ékezet nélküli formában is szerepelt a polgármesteri hivatal által küldött listában, ezeket mi vontuk össze. A lányoknál a következő nevek voltak a legnépszerűbbek: Anna (10), Emma (8), Zsófia (8), Eszter (7), Réka (6), Tímea (6), Dóra (5), Evelin (5), Hanna (5), Kata (5), Mária (5), Nóra (5) és Viktória (5). A múlt héten közöltük, hogy milyen volt a gyerekszaporulat Erdély-szerte, akkor belsős információra hivatkozva azt tudtuk megírni, hogy hány magyar gyerek született Kolozsváron. Ezt pontosította most a polgármesteri hivatal. A legnépszerűbb keresztnevek a városban a fiúk között az Andrei (410), David (310), Alexandru (293), Matei (221), Ștefan (196), Tudor (178), Mihai (143), Luca (117), Gabriel (113), Cristian (112), Ioan (93), Vlad (92) és Eduard (90) volt, míg a lányok esetében a következőket választották a leggyakrabban: Maria (742), Sofia (205), Elena (124), Ioana (121), Antonia (120), Oana (115), Alexandra (98), Andreea (94), Teodora (92), Daria (87), Ștefania (74), Sara (72), Irina (70). (hírszerk.) Transindex.ro 2017. január 19.Konferenciával egybekötött könyvbemutatót szervezett a Jogaink Egyesület és a Mikó Imre SzakkollégiumElős alkalommal szervezett közös konferenciát a Jogaink Egyesület és a Mikó Imre Szakkollégium, melynek fő célkitűzése olyan jogi és gazdasági ismeretek átadása volt, amivel sikeresen lehet elindítani, illetve gazdaságosan üzemeltetni egy vállalkozást. A résztvevők elkönyvelhették, hogy nem elég egy jó ötlet, ha nem csinálja az ember okosan és nem lehet csinálni okosan, ha nem csinálja az ember jogosan - áll a szervezők beszámolójában. Mi a közös a pókerzsetonokban, az egyedi panzióbútorokban, a tejautomatában és a borkereskedésben? Az egyszerűnek tűnő választ Bitai László a Banca Transilvania pénzügyi elemzője adta meg, a két szervezet elnökének rövid köszöntője után. Az előadó saját bőrén tanulta meg, hogyan nem szabad vállalkozni. Rámutatott, hogy a felsorolt vállalkozások esetében sehol sem nem voltak figyelembe véve olyan fontos gazdasági tényezők, mint például a piackutatás és a versenytársak elemzése, ezek hiányában pedig mindegyik biztos kudarcra volt ítélve. De a hibáiból az ember csak tanulni tud és azt a következtetést fogja levonni egy hosszú nap után, hogy jobb lesz olyannal foglalkozni, amihez ténylegesen is ért. A konferenciát Takács Kató Kata folytatta, aki mint szerző, bemutatta a Jogaink Egyesület legújabb kiadványát, a Fiatal vállalkozók kézikönyvét és egy elképzelt vállalkozás történetén keresztül ismertette, hogyan lehet elindítani és működtetni egy vállalkozást. A történet a cégjegyzékbe való beiktatástól, a felelősségi kérdéseken, az ideális társasági forma megválasztásán az egyszeres és kettős könyvelési problémákon át, egészen a tevékenység bezárásáig követte végig a vállalkozó fontosabb dilemmáit. A konferencia résztvevői, a Fiatal vállalkozók kézikönyvéből és az egyesület korábbi Jogi kisokosából ingyenes példányokat kaptak. Kis Júlia a Jogaink Egyesület elnöke a vállalkozások jó hírnevéről tartott előadást. A jó hírnév, egy személy társadalmi értékelésére szolgáló tényállások összessége, rendkívüli fontossággal bír egy vállalkozás életében. Leginkább, mert gazdasági vetületei is vannak és a megsértése végleges károkat okozhat. Mivel a jó hírnévhez való jog olyan személyi jog, amivel jogi személyek is élhetnek, Kis Júlia előadásában ismertette a törvényes útjait ennek megvédéséhez. A résztvevők megtudhatták, mikor valósul meg a jogsértés, hogyan egyeztethető össze a szabad véleménynyilvánítás jogával, illetve hogy a polgári peres eljárás mellett az országos versenyhivatalnál történő feljelentés, adott esetben akár büntetőjogi felelősség keretében lehet kérni a jogellenes cselekedet megszüntetését és kártérítést. Silye Attila, a Kolozs Megyei Ügyvédi Kamara tagja Kintlevőségek kezelése címmel tartott előadást. A B2B szektorban (business to business) ritka a termékek azonnali kifizetése, így a követelésbehajtás mára már velejárója a vállalkozások tevékenységének. Silye Attila előadásából kiderült, milyen jogszerű illetve jogszerűtlen módszerek állnak az ügyfelek rendelkezésére. Jogszerű út a követelés, mely történhet akár követelésbehajtó cégek által (melyek általában sikerdíjjal dolgoznak), végső esetben pedig ügyvédhez való fordulás. Silye elmondta, amennyiben nem vitatott a követelés, érdemes és hatékony módszer lehet FMH-t (fizetései meghagyásos eljárás) használni, amely módszer alkalmazandó abban az esetben is, ha az adós külföldi. Az előadás végén a peres folyamatok lépéseiről, költségeiről, valamint megtörtént esetekről is beszélt az előadó. Az első közös együttműködés alkalmával, az előadók között Székely Barnabást, a Mikó Imre Szakkollégium egyik szenior tagját is hallhatták az érdeklődők, aki jelenleg az L Tender-Consulting romániai területi képviselője, valamint adatvédelmi tanácsadója. Előadása során a személyes adatok kiszivárgására hívta fel a figyelmet, legfőképpen a felhasználási feltételek fontosságát járta körül. A téma megismertetéséhez, az alapokig nyúlt vissza, egészen az emberi jogok egyetemes nyilatkozatáig, de a jövőbeli változásokról is szó esett, amely értelmében 2018-ban egy olyan európai uniós direktíva lép majd érvénybe, amely uniós tagságtól függetlenül, az európai állampolgárok adatkezelésének garantálását hivatott biztosítani. Az előadó beszélt a honlapokon található adatvédelmi tájékoztató fontosságáról, hogy milyen adatokat, mennyi ideig és milyen célra tárolja az a bizonyos honlap, amin éppen böngészünk. A résztvevők megtudhatták, hogy hozzáférési joguk van ahhoz, hogy a vállalat milyen adatokat tárol róluk és azt is, hogy mily módon tudják, mint felhasználók, módosítani azokat. Az előadás végén, pár hasznos tippet is kaptak az érdeklődők az adataik megvédése érdekében. Az ebédszünet után Dr. Fekete P. P. Szilveszter, a Közgazdaság és Gazdálkodástudományi kar egyetemi adjunktusa, az RMKT Könyvelőklub tagja illetve a PBS Tanácsadó Iroda vezetője az adószabályozásról tartott előadást. Először ismertette a vállalkozási készség fejlesztésének öt tényezőjét, majd rátért az adószabályozás fogalmaira. Továbbá ismertette az új pénzügyi és számviteli adózási szabályokat, illetve az adóeljárási folyamatokat. Ezután, a budapesti Példakép Alapítvány erdélyi díjazottjai közül három vállalkozónak tehették fel kérdéseiket a jelenlévők. Az Alapítvány célja megismertetni és elismertetni a nyilvánossággal a sikeres magyar vállalkozókat. Ezen beszélgetés keretében Kilyén Barna mutatta be lepkeházas kezdeményezését és válaszolt meg olyan kérdéseket, mint egy lepke ára euróban kifejezve, hogyan lehet Erdélyben trópusi lepkéket tartani és végső soron hogyan lehet jövedelmező egy ilyen nem hétköznapi ötlet. Wéber Tibor, a Weberbau építkezési cég tulajdonosa, miután elmagyarázta mit jelent az építőmérnök és típusház, megválaszolta miért érdemes egy ilyenre befizetni, hogyan érdemes munkaerőt alkalmazni és hogyan lehetséges az, hogy egy építkezés kivitelezési cég kulturális rendezvényeket támogat. Harmadikként Iedlicska Róbert, Kolozsvár egyik legnépszerűbb vendéglőjének, a Livada tulajdonosa, többek között beavatott minket a névválasztás rejtelmeibe, elmesélte, hogy sikerült újraindítani a nem is olyan rég még leégett éttermet, illetve megtette a szükséges különbséget a "bohém" és a "standard" séf között. A konferenciát Madaras Lőrincz, több, mint 20 éves tapasztalattal rendelkező könyvelő zárta, aki többek között saját könyvelő irodát is működtet. Előadásában a könyvelő és a könyvelés cégen belüli fontosságát taglalta, kiemelve, hogy egy jó vállalkozó a könyvelőt már az alapítás előtt megkeresi, hiszen egy jó vállalkozás elengedhetetlen része egy jó könyvelő és persze egy ügyvéd. Elmondta, milyen fontos az időpontok pontos betartása, a társasági és magánvagyon szigorú különválasztása, amihez több nagyreményű vállalkozás szomorú bukását is példaként állította. (közlemény) Transindex.ro 2017. január 19.Ötven civil szervezet állt ki a megszüntetett kolozsvári magyar osztály mellettA Kincses Kolozsvár Egyesület kezdeményezésére 50 kolozsvári magyar civil szervezet közös állásfoglalást fogalmazott meg az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának védelmében - olvasható az egyesület közleményében. A Kolozs megyei tanfelügyelőségen január 19-én iktatták a Valentin Claudiu Cuibus főtanfelügyelőnek, illetve Török-Gyurkó Zoltán főtanfelügyelő-helyettesnek címzett levelet, melyet elküldtek az oktatási minisztériumba Király András György kisebbségek oktatásáért felelős államtitkárnak is. Mint arról már korábban beszámoltunk, a líceum ötödik osztályát az iskolakezdés után szüntették meg, miután a szóbeli ígérgetések ellenére nem hagyták jóvá a csoport beindítását. Az ügyről bővebben itt olvashat. Az állásfoglalás aláírói határozottan kiállnak a kolozsvári magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás mellett, amely „a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve”. Felhívják a figyelmet, hogy az anyanyelvi oktatás mind Románia alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Ennek megfelelően kérik az oktatási minisztériumot és a Kolozs megyei tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsák a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást. Az állásfoglalás teljes szövege:. Állásfoglalás az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának védelmében Mi, a kolozsvári magyar civil-szakmai egyesületek és alapítványok aggodalommal tekintünk az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának ellehetetlenítésére. A magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás közép-erdélyi bástyája került végveszélybe, mely a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve. Az Apáczaiban tanuló rajzszakosok tehetségét számos kiállítás és kiadvány tanúsítja. A diákok nemcsak kolozsvári, hanem országos és nemzetközi téren is bizonyították a képzés tehetségpallérozó tevékenységének eredményességét. Az anyanyelvi oktatás mind Románia Alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Nemzeti közösségünk érdekében, a törvény által biztosított jogaink alapján, felkérjük az Oktatási Minisztériumot és a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsa gyermekeink számára a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást. Tekintettel arra, hogy a helyzet megnyugtató rendezése a magyar közösség mellett az Oktatási Minisztériumnak, a tanfelügyelőségnek, valamint mindazoknak érdeke, akik a gyermekekben a kulturális és művészeti élet jövőjét látják, kérjük, vegyék figyelembe az oktatók, szülők, illetve a civil-szakmai szervezetek által felsorakoztatott érveket, és a közeljövőben esedékes beiskolázási időszakban találjanak megoldást a magyar nyelvű kolozsvári alapfokú képzőművészeti oktatás biztosítására. Kolozsvár, 2017. január 17. Kezdeményező: Kincses Kolozsvár Egyesület nevében Gergely Balázs elnök Aláírók: Agnus Média Alapítvány nevében Szenkovics Dezső elnök Amaryllis Társaság nevében László Bakk Anikó tiszteletbeli elnök Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége nevében Péntek János elnök Apáczai Csere János Baráti Társaság nevében Tamás István elnök Argo Audiovizuális Egyesület nevében Szántai János István elnök Armenia Örménymagyar Baráti Társaság nevében Bálint Júlia elnök Bálint Tibor Baráti Társaság nevében Bálintné Kovács Júlia tag Barabás Miklós Céh nevében Kolozsi Tibor elnök Bolyai Társaság nevében Gábor Csilla elnök Donát Alapítvány nevében Zsigmond Ilka elnök Életfa Családsegítő Egyesület nevében Deme Ilona Julianna elnök Encyclopaedia Egyesület nevében Nagy Péter elnök Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány nevében Kovács András igazgató Erdélyi Kézmíves Céh Egyesület nevében Molnár Attila elnök Erdélyi Magyar Filmszövetség nevében Lakatos Róbert Árpád elnök Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevében Széman Péter elnök Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében Sipos Gábor elnök Filmtett Egyesület nevében Zágoni Bálint alelnök Házsongárd Alapítvány nevében Gergely Erzsébet igazgató Helikon Kulturális Egyesület nevében Karácsonyi Zsolt elnök Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány nevében Pillich Katalin elnök Homo Ludens Alapítvány nevében Vincze László elnök Igen, tessék! – Da, poftiți! Egyesület nevében Talpas Botond elnök Innovatív Oktatásért Egyesület nevében Mikó Zsuzsanna elnök Jakabffy Elemér Alapítvány nevében Székely István elnök Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság nevében Gaal György elnök Kolozs Megyei Magyar Diáktanács nevében Bács Tímea elnök Kolozsvár Társaság nevében Kántor Lajos elnök Kolozsvári Magyar Diákszövetség nevében Lőrincz István Zoltán elnök Kolozsvári Művelődés Egyesület nevében Szabó Zsolt elnök Korzo Egyesület nevében Imecs-Magdó Eszter elnök Kriza János Néprajzi Társaság nevében Jakab Albert Zsolt elnök Magyar Ifjúsági Tanács nevében Fancsali Barna elnök Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület nevében Péntek János elnök Origo Egyesület nevében Márkos Tünde elnök Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet nevében Fülöp Júlia elnök PONT Csoport nevében Farkas András társalapító Pósta Béla Egyesület nevében Bajusz István igazgató Robert Schuman Egyesület nevében Szenkovics Dezső elnök Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókszervezetének nevében Guttmann Szabolcs István elnök Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete nevében Nagy Szilárd elnök Romániai Magyar Közgazdász Társaság nevében Ciotlaus Pál elnök Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete nevében Tárkányi Erika Tímea elnök Sapientia Hallgatói Önkormányzat Kolozsvár nevében Andacs Zsolt Levente elnök Sétatér Kulturális Egyesület nevében Király Zoltán elnök Studcoop Diákszövetkezeti Egyesület nevében Hunyadi Attila Gábor elnök Szarkaláb Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök SzINT Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök Tranzit Alapítvány nevében Könczei Csilla elnök Vigyázó Egyesület nevében Sándor Eszter elnök maszol.ro 2017. január 19.Porcsalmi Bálintot javasolja ügyvezető elnöknek Kelemen HunorPorcsalmi Bálint politikai és kommunikációs tanácsadót, az RMDSZ korábbi ügyvezető alelnökét javasolja ügyvezető elnöknek Kelemen Hunor az év elején tisztségétől megváló Kovács Péter helyére. A jelöltről a jövő hétvégén ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsa szavaz. Az RMDSZ szövetségi elnöke a Maszolnak csütörtökön elmondta: három szempontot mérlegelt a döntésekor. Az egyik a jelölt képességeire vonatkozott. Emlékeztetett arra, hogy Porcsalmi Bálint korábban különféle feladatköröket látott el az RMDSZ-ben, és kormányzati munkát is vállalt. „Kabinetfőnököm is volt, hosszú ideig dolgoztunk együtt, az elmúlt 17 év felét közvetlen munkatársamként töltötte, ismerem a képességeit” – mondta Kelemen Hunor. A politkus szerint Porcsalmi Bálint az ügyvezető elnöki tisztség ellátásához szükséges tapasztalatokkal is rendelkezik, mert jól ismeri az RMDSZ-t és a szervezet is ismeri őt, hiszen korábban ügyvezető alelnök is volt. Emellett nemzetközi tapasztalatokra is szert tett, mert az utóbbi években politikai tanácsadóként és trénerként külföldön tevékenykedett, sok párttal és politikussal dolgozott együtt. A szövetségi elnök fontos szempontnak nevezte azt is, hogy megbíznak egymásban Porcsalmi Bálinttal. „Bizalmi tőkénk erős, hiszen sokat dolgoztunk együtt. Teljes mértékben megbízom benne, és tudom, hogy ezt a feladatot el fogja tudni látni az RMDSZ élén” – magyarázta Kelemen Hunor. Hozzátette: azt várja tőle, hogy segítsen megvalósítani az RMDSZ elképzeléseit és erősítse a kapcsolatot a szövetség és az erdélyi magyarság között. Kelemen elmondta, azt szeretné, hogy Porcsalmi bátran politizáljon, ugyanakkor innovatív, hatékony szervezeti munkát is végezzen. „Ez is lenne a feladata az ügyvezető elnöknek a továbbiakban” – tette hozzá. Kicsoda Porcsalmi Bálint? Porcsalmi Bálint jelenleg politikai és kommunikációs tanácsadóként dolgozik – stratégiai tervezéssel, kampányszervezéssel segíti döntéshozók, közszereplők és szervezetek tevékenységét. Politikai tevékenysége és szakmai karrierje szorosan kötődik az RMDSZ-hez. Az elmúlt tizenhét évben az RMDSZ minden kampányában részt vett: szervezőként, koordinátorként, az utóbbi években pedig külső tanácsadóként segítette az önkormányzati, parlamenti, európai parlamenti és államelnökjelöltek munkáját. Korábban három évig volt az RMDSZ ügyvezető alelnöke: előbb a szórvány, majd az önkormányzati főosztályt vezette. Hat évet Bukarestben dolgozott: Nagy Zsolt informatikai miniszter, majd Kelemen Hunor kulturális miniszter kabinetfőnökeként; 2007-ben hírközlési államtitkárnak nevezték ki. Az elmúlt három évben dolgozott az ukrajnai elnökválasztási, a bécsi önkormányzati, valamint a szerbiai parlamenti kampányban; de több ízben szervezett kampányokat és politikai akciókat Bulgáriában, Szlovákiában, Horvátországban, Litvániában, Moldvában és Bosznia-Hercegovinában; aktivistákat és jelölteket készített fel Jordániában, Szomáliában és Mongóliában is. Hét éve az amerikai International Republican Institute trénereként politikai kommunikáció, szervezetépítés és kampányszervezés témakörben tart nemzetközi előadásokat, képzéseket – közel negyven politikai szervezet vezetőivel, tagjaival dolgozott együtt. Porcsalmi Bálint 36 éves, Kolozsváron született, Zilahon nőtt fel és ott járt iskolába. Politológusi diplomáját a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerezte, szakdolgozatát az előválasztási kampánykommunikációból írta. Porcsalmi Bálintot csütörtök délután éppen egy RMDSZ-es tanácskozáson értük utol telefonon, egyelőre nem állt módjában nyilatkozni portálunknak. maszol.ro 2017. január 19.Egy szál virág Nyirő JózsefnekHatvanhárom éve távozott az élők sorából Nyirő József, a székely apostol, a Corvin-koszorús író. A madridi Almudena temetőben helyezték nyugalomra. Nem örökre, hiszen a szülőföld azóta is visszavárja. És bár 2012-ben Székelyudvarhelyen szerveztek „újratemetési ünnepséget”, hamvai mégsem kerültek haza. Politikai okokból. De ami késik, nem múlik. Híveinek és bírálóinak, a nemzeti érzésűeknek és az azokat tompítani igyekvőknek egyaránt szánom az alábbi igaz történetet. Egyet a sokból, amely Nyirő József emberségéről nemcsak tanúbizonyságot tesz, hanem örök példát nyújt mindnyájunknak. Egy nemes cselekedet A negyvenes években, „kicsi magyar időben” történt, hogy az elismert író és közéleti személyiség, Nyirő József Lövétén járt. Az ottani elöljárókkal való találkozás során tudomást szerzett egy rendkívül tehetséges, ugyanakkor nagyon szegény gyermekről. Nyirő rögtön a zsebébe nyúlt, és hosszú évekre biztosította a legény taníttatását. Nemes cselekedetének köszönhető, hogy Lázár Lászlónak sikerült a híres iskolavárosban, Székelyudvarhelyen érettségiznie, majd a marosvásárhelyi orvosi egyetemre bejutnia. A második világháború fejleményei úgy hozták, hogy Nyirőnek el kellett hagynia szeretett szülőföldjét, és korán bekövetkező halála után földi maradványai az egyik madridi temetőbe kerültek – örök nyugalom helyett arra a lehetőségre várva, hogy visszakerüljenek az anyaföldbe. Közben Lázár László elvégezte az orvosit, és sikerült állást szereznie az Anatómiai Tanszéken. Az egykori lövétei kisfiúból az adományozó ismeretlenségébe burkolózó Nyirő Józsefnek köszönhetően egyetemi oktató lett. Lázár László hosszú évekig, évtizedekig hordozta a hála terhét. Bár a kommunizmus idején Nyirő irredentának számított, a harmincas–negyvenes években kiadott és lakások rejtett zugaiban őrizgetett műveinek az olvasója és szellemiségének az ápolója maradt. Származását, elveit, a Nyirő iránti jelképes köszönetét sohasem tagadta meg. Vállalta a „fekete pontot” a hatalom előtt, és szerényen meghúzta magát abban a korban, amikor egyesek még apjukat-anyjukat is megtagadták egy nagyobb szelet kenyérért és holmi pozícióért. Sőt. Lázár László alig várta azt a pillanatot, amikor a számára csupán műveiből ismert mecénásnak megköszönheti az életre szóló támogatást. És bár lelkében számtalanszor megköszönte már, a legelső adandó alkalommal megtervezte az utat Madridba, hogy a hála virágcsokrát elhelyezhesse Nyirő József sírhantján. Daciával Madridba Nehéz idők jártak. A kommunizmus szorítása, a hatalmas távolság, a mozgáskorlátozottság, sőt akár anyagi megfontolások is nehezítették a „nagy utat”. De végül sikerült kézhez venni az útlevelet, jól megpakolni – az akár éjjeli nyughelyül is szolgáló – Dacia személyautót, és feleséggel együtt nekivágni a nagyvilágnak. Átszelni a fél kontinenst és elzarándokolni a keresztyén világ által jól ismert Santiago de Compostela Szent Jakab temploma helyett a magyar zarándokok által is kevésbé fontosnak tartott Madridba, egy ismeretlen temető elfeledett sírjához. Többnapi utat követően dr. Lázár László megérkezett az Ibériai-félsziget szívébe, Madridba. Spanyol nyelvtudás nélkül, idegenként, autójában hervadozni kezdő lövétei virágcsokorral. Csak a temető nevét tudta, ahol mecénása, a székelyek apostola, Nyirő József nyugszik. A temetőt valahogy sikerült megtalálnia, ki tudja hányadik érdeklődésére valaki mégiscsak útba igazította. Nyirő József sírhantját viszont nem lelte. Senki sem tudott róla, a temetőgondnok sem. Feleségével együtt kereste abban a nagy madridi temetőben, aztán látszólag sikertelenül felhagyott a próbálkozással. A virágokat máshol helyezte el, talán valahol a temető bejáratánál, miközben néhány méterre, tíz vagy száz méteres távolságra Nyirő meg nem talált sírjától elmondta a hálaadás imáját. A megkönnyebbült lélek Lázár László lelke megkönnyebbült. Talán elszállt egy galamb a környéken.... Az út során egy percig sem gondolt arra, hogy ne térjen haza a szülőföldre, hogy esetleges disszidálása miatt ne láthassa többé Marosvásárhelyt vagy Lövétét. Csak egy feladatot, szolgálatot, küldetést teljesített. A maga nevében, de voltaképpen az egész erdélyi magyarság részéről. Hiszen sokan voltak még olyanok, akik a hálaadás virágcsokrával a sírjához zarándokolhattak volna. Madridból Lázár tanár hazajött, Nyirő maradt. Közben az évek teltek. Végre valahára megbukott a kommunizmus. A nagy várakozások ellenére a szabadság ígérete gyakorta fanyarrá sikeredett. 1991-ben többedmagával együtt kényszernyugdíjazták Lázár László egyetemi előadótanárt. Mindennél bizonyára keserűbben élte meg, hogy 2009-ben bekövetkezett haláláig nem adódott alkalma az egykor Madridig elcipelt virágcsokor hasonmását az immár hazahozott és újratemetett Nyirő József majdani székelyudvarhelyi sírjára helyezni. A mai napig sokan vagyunk, akik a köszönet, a hálaadás, a tisztelet, a szeretet virágcsokrát, ékes koszorút vagy egyszerű mezei virágokat szeretnénk elhelyezni arra a kijelölt, ám a mai napig kihantolatlan sírra. Én is várom már azt a percet, amikor marosvásárhelyi és lövétei virágokat hozhatok a magyarságból és emberségből egyaránt példát mutató Nyirő József sírjára. Amikor egykori tanárom, néhai dr. Lázár László nevében a madridi temető bejáratánál hagyott virágcsokor helyett egy másikat helyezhetek el az örök érvényű, mégis személyes sorsokban megtestesült hálaadás és köszönet jeleként. Ábrám Zoltán Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2017. január 19.Vajda János, „az előd költő”Szerdán az Irodalmi esték-sorozat keretében Vajda János költőre emlékeztek a Kiss Stúdió Színházban. Közreműködtek Kiss Törék Ildikó és Meleg Vilmos színművészek, Molnár Judit közíró. Vajda János költészetéről, a magyar irodalomban elfoglalt helyéről Molnár Judit közíró, magyartanár beszélt, az elhangzottakat pedig versekkel illusztrálták Kiss Törék Ildikó és Meleg Vilmos színművészek. A meghívott előadó arra hívta fel a figyelmet: az idén 190 éve született és 120 esztendeje elhunyt Vajda János a kevésbé ismert és emlegetett alkotók közé tartozik, holott a költészete egyáltalán nem avult el. A 19. században eléggé divat volt különféle melléknevekkel illetni a közéleti szereplőket, így ha Vajda Jánossal is ezt tennénk, őt úgy jellemezhetnénk, hogy „az előd költő”. Elődjének tekintette őt például Ady Endre és Tóth Árpád is, Kosztolányi Dezső pedig az egyik rá emlékező szövegében azt írja, hogy ő az első modern költőnk. Noha Petőfinek a kortársa volt, túllépett a nemzedékének látásmódján, és megelőzve a saját korát, öntudatlanul előkészítette a talajt a 20. század eleji költőknek. Ha Vajda János szellemi portréját akarjuk megrajzolni, abból kell kiindulnunk: közéleti emberként érdeklődött az őt körbevevő világ történései iránt, érdekelte a hazája és a nemzete sorsa. Az 1867-es kiegyezésről mindvégig előítélettel nyilatkozott, egyértelműen elutasítva és ostorozva ezt. Nem békélt meg ennek gondolatával, tényével, és nem akarta elismerni azt, hogy fejlődést eredményezett. Ennek kapcsán a legemlegetettebb verse A virrasztók, és az allegória világos: a nagy halott a magyar szabadság. Gina A szerelmi költészetéről nem beszélünk úgy, hogy ne tegyünk említést Gináról, akibe reménytelenül szerelmes volt. Szerinte szép asszony volt, mások szerint viszont nem, egy azonban biztos: szó nélkül lelépett egy bécsi bankárral. Vajda később ugyan megnősült, de haláláig nem tudta feledni Gina emlékét (Húsz év múlva; Utolsó dal, Ginához; Harminc év után). Az üstökös című verse abból a szempontból kilóg a sorból, hogy hamisíthatatlanul a nagy romantikus ideál bukkan elő benne. A felesége leírta, hogy a kertjükben láttak egy üstököst, mely látványnak annyira a hatása alá került a költő, hogy azonosította magát vele, és állítólag egy napig ki sem mozdult a szobájából, hogy fel tudja dolgozni az élményt. A végrendelet című költemény azért szokatlan, mert ironikus hangvételű, Vajda pedig általában nem volt vicces kedvében. Az, hogy Vajda hidat képzett Petőfi és a 20. század eleji nagy nemzedék közt, leginkább a Nádas tavon című verse igazolja: valósághűen indítja tájleírását, akárcsak Petőfi, hogy aztán egy hétköznapi jelenség megélésén keresztül eljusson a kozmikus élet-halál kérdés felvetéséig, illetve azon megállapításig, hogy az egész élet tulajdonképpen egy álom, mint ahogyan Ady is a magyar ugart az elmaradottság szimbólumaként jelenítette meg. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2017. január 19.Az öncenzúra okosságaVicces lenne, ha látnánk, száz év múlva milyen kevés nyoma marad annak, hogy itt voltunk, miközben azt hisszük, nagyon dokumentáltuk magunkat. Ez a mondat Lovasi Andrásé, aki a Magyar Nemzetnek adott friss interjújában arról beszél, ma a közönsége legnagyobb része ahelyett, hogy a koncerttel foglalkozna, azon izgul, hogy a képernyőből ne csússzon ki az énekes. Mert a közönség ma emléket gyűjt. De itt a jókora paradoxon: minek az emlékét gyűjti? Mert a koncerten nem vesz részt, ott csak egyfajta tanúként van jelen. Valami hasonlót érzek a mai sajtóval és a sajtó fogyasztóival kapcsolatban is. Miközben elárasztja a csatornákat a töménytelen információáradat, megdöbbentően kevés hányadának van ebből számottevő relevanciája. Hihetetlen mennyiségben születik a tartalom, de túl szerteágazóan és súlytalanul. A sajtó közvetítő közegként is lassan jelentéktelenné válik: sem szűrőként, sem tematizálóként nem működik. Legalábbis nem olyan mértékben, mint korábban. A különböző helyi nyilvánosságok szintjén azonban még megfelelhet korábbi dicső szerepének, s erre az elmúlt időszakban láttunk is néhány példát: elég, ha az udvarhelyi diákotthonból kitett lány esetére gondolunk. Egy ilyen történet tabumentesítése várhatóan elindít majd egy tisztulási, számonkérési folyamatot, amelynek eredményeképpen javulhatnak a dolgok, megszűnhet a helyi közösség problémája. Nagyobb léptékben azonban már nem ilyen derűs a helyzet. Az erdélyi magyar (sajtó)nyilvánosságban az elmúlt időszakban szintén elindult egy tisztulási vagy legalább kibeszélési folyamat, amelynek eredménye egy új alapokra való helyezés, egy újratervezés lehet. A sajtóban kirobbant vita azonban félrevezető: miközben az újságírók az elmúlt években felgyűlt vélt vagy valós sérelmeket vagdossák egymás fejéhez, szem elől tévesztik a lényeget: a társadalomnak – ha tud róla, ha nem – igazából egy erős, független, a politikumot is ellenőrizni képes sajtóra van szüksége. Továbbra is. Miközben az elmúlt években kihúzták a sajtótermékek többsége alól a függetlenséget, az erőt biztosító gazdasági alapokat, azaz a csatolt árutól és kisbetűs részektől nem terhelt bevételt. S itt most nem feltétlenül arra gondolok, hogy a politikum mennyire vonta ellenőrzése alá a sajtót. Az erdélyi magyar sajtó elmúlt 25 évében volt olyan időszak, amikor önellátó vagy akár profitot termelő kiadványokat lehetett működtetni, de ez az időszak lejárt. „Az erdélyi magyar sajtó átalakulása (megszűnése?) évek óta tart, és ebben kétségtelenül szerepet játszhat a média szerkezetváltása, a nyomtatott sajtó sorvadása, a demográfiai adatok romlása. A politikai szándékok, érdekek rárakódnak ugyan az amúgy is súlyos, reflektálatlan, kezeletlen krízisjelenségekre – de a teljes folyamatot nem csak ezek határozzák meg.” Parászka Borókának a 168 óra honlapján január 13-án közölt elemzéséből csak azért idézek most, hogy látsszon: az igazi probléma több, esetenként egymással radikálisan szembehelyezkedő szemszögből is ugyanúgy látható. Minimum álságosnak érzem azonban, hogy az erdélyi magyar sajtó szabadságáról olyan kiadványok megszűnése, közlési fórumok beszűkülése kapcsán robban ki indulatos vita, amelyek – amint a vitában maguk az érintettek rávilágítottak – cseppet sem voltak szabadok. Ahol gyakran kaptak utasítást a felsőbb, értsd a politikum szintjéről, hogy mi az elvárt és mi a nem kívánatos magatartás. De ahol felsőbb utasítás nélkül is tudták a kollégák, mi a helyes és mi nem, mert „okos, felkészült emberek”. Mi ez, ha nem a cenzúra és az öncenzúra megjelenése vegytiszta, kendőzetlen formában? Itt tartunk most, huszonhét évvel a kommunizmus bukása után? Ez is ugyanannak a betegségnek az újkori tünete. Most talán nem ül a szerkesztőség hátsó irodájában a pártapparatcsik, s nem fut át a kezén minden kézirat, s nem kell madárnyelven fogalmazni, hogy kijátsszák éberségét. Megteszi helyette az újságíró „okossága” és „felkészültsége”. Ez azonban már nem sajtó, ez csak önmagát ismétlő, ideológiailag bebetonozott propaganda. „Rengeteg okosságot olvastam már életemben, amely – akár a pingponglabda – kopogott bennem egy ideig, majd leért, és ezzel vége lett. Ami hosszabban dolgozik az emberben, az egy sors, egy emberi történet, egyfajta helytállás.” Idézet, tudják kitől. Ha figyeltek. Rédai Attila Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2017. január 19.Merészet kell álmodniMadaras Péter szobrásszal beszélgettünk Madaras Pétert, az elmúlt évben Tajvanon rendezett szobrászati biennálé nagydíját elhozó fiatal szobrászművészt faggattuk festői fekvésű zaláni otthonában élete eddigi alakulásáról, szobrászatról, terveiről és természetesen nemrég aratott sikeréről. Beszélgetésünk során, melynek meghittségéhez az otthon melege is hozzájárult, számomra ismételten bebizonyosodott, hogy bármi elérhető, ha merünk merészet álmodni, és kellő akarattal, valamint kitartással cselekszünk a megvalósítása érdekében. – Arra kérem, hogy mutatkozzon be olvasóinknak. – Medgyesen születtem 1981-ben. Az 1-8. osztályt szülővárosomban, a művészeti líceumot Sepsiszentgyörgyön, az egyetemet pedig Nagyváradon végeztem. Innen kerültem vissza egykori középiskolámba, ahol kisebb megszakításokkal öt évet tanítottam. Feleségem grafikus iparművész, egy négy-, illetve nyolcéves kislány édesanyja. Kezdetben Sepsiszentgyörgyön, 2006 óta pedig Zalánban élünk. – A neje is kolozsvári, tehát egyikük sem idevaló, mégis Sepsiszentgyörgyön telepedtek le. Miért? – Amint már említettem, a középiskolát itt végeztem, így alkalmam nyílt a várost megismerni, és úgy ítéltem meg, hogy kulturális, illetve szociális téren számunkra egyaránt megfelel. Ugyanakkor visszavonzottak a már kialakult barátságok, de fontos szempont volt az itteni munkalehetőség is. – Mégis továbbköltöztek Zalánba… – Egy olyan helyet kerestünk, ahol természetközelben és tágabb térben élhetünk, és az alkotáshoz szükséges körülmények is biztosítva vannak. Így akadtunk rá erre a falura és benne a házra, melyet megvásárlása után családi, illetve baráti segítséggel felújítottunk, és az otthonunkká vált. Itt és most a szobrászatból meg lehet élni? – Bár erre is vannak pozitív példák, azonban mégis azt kell mondanom: nem, illetve nagyon nehéz, és időbe telik. Egyrészt, mert egy szobrász sokkal később érik be például, mint egy festő, ahhoz viszont, hogy felkéréseket, megrendeléseket, meghívásokat kapjunk, ismertté kell válni, hírnevet szerezni, amihez szintén sok időre van szükség. Éppen ezért Brâncuşi például azt vallotta, hogy a szobrászat nem fiataloknak való. – Ha jól tudom, ön csak fából dolgozik. Hol találhatók az alkotásai? – Erdély-szerte azokban a múzeumokban, ahol már kiállítottam, vagy helységekben, ahol alkotótáborban szerepeltem. Így a Bihar megyei Tenkén két, Sepsiszentgyörgyön három köztéri szobrom áll, de megrendelésre készítettem Marosvásárhelyre is, oda azonban bronzból. – 2016 nyarán értékes elismerésben részesült. Kérem, erről is beszéljen. – Erőss István képzőművész jóvoltából szereztem tudomást a Tajvanon Li-Pao, vagyis Átváltozás címmel és témában 2015-ben harmadik alkalommal meghirdetett szobrászati biennáléról, melyre velem együtt a világból 677 szobrász jelentkezett egy-egy alkotással. Nagy örömömre a Szív–mag címet viselő szobromat beválasztották a legjobb 16 közé, melyeket 2016 nyarán Tajchungban ki is állítottak. Itt egy zsűri ismét értékelte ezeket, és a legjobbnak az enyémet találta. Az ünnepélyes díjátadásra, melyen jelen voltam, Tajpejben került sor november 2-án. – Milyennek ítéli a sepsiszentgyörgyi művészeti életet? – Pezsgőnek és minőséginek, hiszen itt a Székely Nemzeti Múzeumtól, az Erdélyi Művészeti Központon és a Bod Péter Megyei Könyvtáron vagy a Háromszék Táncegyüttesen át a Tamási Áron Színházig, de nem csak, több, saját költségvetéssel rendelkező kulturális intézmény található, melyek naponta rukkolnak elő magas színvonalú rendezvényekkel. Hiányoznak viszont az igényeknek megfelelő műtermek. Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. január 19.Domokos Pál Péterre emlékeznekDomokos Pál Péter halálának 25. évfordulójára emlékeznek hétfőn délután a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében. Domokos Pál Péter valóságos vándorapostol módjára járta be a moldvai falvakat, és gyűjtötte az ottan élő magyarságra vonatkozó társadalmi és néprajzi anyagot– írta róla a kortárs tudós, Szabó T. Attila. Idén Domokos Pál Péterre emlékezik a Kájoni János Megyei Könyvtár a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett kulturális rendezvényen. A Széchenyi-díjas magyar tanárról, a csángók történetének, kultúrájának kutatójáról Halász Péter néprajzkutatót kértük meg, hogy tartson előadást – tudtuk meg Kelemen Katalin könyvtárostól. A fotó- és dokumentumkiállítással egybekötött előadásra hétfőn délután 5 órától várják az intézmény előadótermébe az érdeklődőket, a találkozón a Csángó Továbbtanulók Közösségének diákjai többek között Domokos Pál Péter népdalgyűjtéséből fognak dalokat énekelni.Annak ellenére is megtartják a rendezvényt, hogy január 23-át szabadnappá nyilvánították.Lapunknak sikerült felvennie a kapcsolatot Halász Péterrel is, aki együtt járt általános iskolába Domokos Pál Péter fiával, később rendszeresen felkereste és többször hosszan beszélgetett a néprajzkutatóval.– Domokos Pál Péter 1929-ben és 1932-ben töltött két-három hónapot a moldvai csángóknál. Fazekasnak álcázta magát, szekérrel járta a falvakat, népdalokat gyűjtött. Fennmaradt erről egy érdekes történet: egy néprajzkutató mesélte, aki Domokos Pál Péter nyomán indult el, hogy a csángók úgy emlékeznek a szekéren érkező vándorra, mint az álruhában hozzájuk érkező magyar királyra – idézett előadásából Halász Péter néprajzkutató. Az előadóteremben berendezett fotókiállítás anyagában többek között az 1992-ben elhunyt néprajzkutató gyűjtőútjairól és családjáról láthatnak képeket az érdeklődők.Csángó népzenei gyűjtésének kiadása mellett munkássága jelentős a magyar zenetörténet számára is, a 18. századi magyar zenei emlékek, kéziratos források felkutatása és feldolgozása terén.– Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor a székely népet a saját értékeire ráébresztő tevékenységéről, Csíksomlyóhoz és Csíkhoz kapcsolódó munkásságáról, a helyi népviselet és hagyományok felélesztésében vállalt szerepéről sem. A tennivalókban mindig azt kereste, amivel szűkebb és tágabb hazájának leginkább használni tud – olvasható a könyvtár felhívásában. Pál Bíborka Hargita Népe (Csíkszereda) 2017. január 19.Újra látható a gyergyói színpadon az AnyeginÚjra megtekinthető Gyergyószentmiklóson pénteken este 7 órától a Figura Stúdió hétvégén bemutatott Anyegin című előadása. A Puskin klasszikusa nyomán készült produkciót Nagy Botond jegyzi rendezőként, akinek A Homokszörny című előadás után ez a második munkája a társulattal. „Mitől remekmű az Anyegin? Milyen ma is érvényesnek számító kérdéseket fogalmaz meg a csaknem kétszáz évvel ezelőtt született mű? Szerelem, boldogságkeresés? Elég ezekbe a kulcsszavakba kapaszkodnunk, miközben pontosan az elmagányosodással küzdünk? Folyton várunk valamire, aminek talán csak a saját, öntörvényű valóságunkban van létjogosultsága. Az Anyegin a vágyról mesél és az elengedés mélységéről, melybe belezuhanni akár több életen keresztül is érdemes a szikrányi, de mindent felülmúló szépség miatt. Mert csak az ilyen szerelmek bírnak ki kétszáz évet” – olvasható a gyergyói társulat közleményében. Az előadás szerepeiben Szakács László, Faragó Zénó, Kádár L. Gellért, Szilágyi Míra, Máthé Annamária, Bartha Boróka, Dávid Péter, Boros Mária, Fodor Györgyi, Vajda Gyöngyvér látható. Krónika (Kolozsvár) 2017. január 19.Színe és visszájaHála a vakmerő tudósoknak, Szentkatolnai Bálint Gábortól (1844–1913) Obrusánszky Borbáláig, ma már lehet szólni tájékozottként és tájékoztatóként a hunok és magyarság valós történelméről anélkül, hogy azt jóváhagyná kegyesen egy-egy Hunfalvi Pál (Paul Hunsdorfer, 1810–1691) vagy Glatz Ferenc, az életmű nélküli akadémikus. Igaz, nagy volt a jövés-menés Erdélyben is, másutt is a középkorban s még korábban. Amire föl szeretném hívni a figyelmet most is: az idegen népek, törzsek megszusszanása és otthonra találása Erdélyországban. Elgondolom, és mások is, tudósok is teszik ezt, hányfajta nép élt és él ma is (már akiket az elmúlt hetven évben ki nem űztek a román hatalmak, mint pl. a német ajkúakat) ezen a földön. Lugostól Sepsibükszádig csak egy jó futamodás jó kocsival, és máris szembeötlő a népség vegyülése. Amire fölhívom most is a figyelmet, az az otthonteremtés, anélkül, hogy kénytelen lett volna Magyarországban vagy az Erdélyi Fejedelemségben anyanyelvét, kultúráját elhagyni annak a néprésznek. Bizonyság a ma már román többségű sok erdélyi város. Ami a székelyföldi lakosságot illeti, itt vannak és remek székelyekké lettek önszántukból az üveghuták, kőbányák német, cseh, olasz szakemberei és azok leszármazottai az elmúlt százötven évben. Pirampel, Stekbauer, Obermájer, Herbszt, Gyakomelló és a többi családnevek és viselőik sosem jegyezték föl az üldöztetést, a fajgyűlöletet emitt, Székelyföldön, Magyarországban. Azt írja Glatz Ferenc mai akadémikus Budapesten, hogy a bevándorolt, honfoglaló magyarság kulturálatlan, nomád nép volt, nem ismerte a letelepedést, a magántulajdont, görbe lábú volt és rablásból élt... Érdekes lehet kávé mellett derülni ezen a vadságon, de hát megszokhattuk a hazai, megélhetési gáncsokat. Amire szeretettel figyelhetünk a mai áldott szent nap is, az a csupán jelzésként fölsorolt családnevek hosszú sora. Bücher Helmut sógorom hangoztatta előszeretettel, hogy ő bánsági, temesvári meg lugosi székely... Illő módon gondolkodhatunk azon, miféle uralmi konkolyvetésből csapódott ránk, magyarokra az utóbbi száz évben a fajgyűlölet, mint minősítés, mint képtelen jelző. És kinek volt és van haszna ebből a minősítésből? Tudhatjuk, ha átgondoljuk. Nosza! Czegő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. január 19.Országszerte utcára vonultak a közkegyelem ellenTöbb százan vonultak utcára szerdán az ország számos nagyvárosában a bukaresti kormánynak a közkegyelemről szóló rendelettervezete ellen. Hírügynökségi jelentések szerint Bukarestben mintegy háromezren tiltakoztak az ellen, hogy a Sorin Grindeanu vezette kormány közkegyelmet hirdetne egyebek mellett az öt évet meg nem haladó szabadságvesztéssel sújtott elítéltek egy részének. A fővárosi tüntetők – akik „vörös pestisnek" nevezték a kormányzó Szociáldemokrata Pártot (PSD) – a felvonulással egybekötött tüntetés során a kormány épülete előtt is demonstráltak. Tüntetésekre került sor Temesváron, Nagyszebenben, Jászvásáron, Craiován és Kolozsváron is. Az engedély nélküli tiltakozáson résztvevő kincses városiak azt mondták: a közösségi médiában megjelent felhívásokra válaszolva gyűltek össze a Főtéren. A résztvevők tábláin olyan feliratok szerepeltek, mint: „Kormányprogramot akarunk, nem elítélteket", „Közkegyelem nélkül, amnesztia nélkül, Kolozsvár nem amnéziás", „Demokráciát akarunk amnesztia nélkül" , „A demokráciában a tolvajok a börtönben ülnek". Adott pillanatban dulakodás alakult ki a csendőrök és a tüntetők között, mivel a karhatalom igazoltatni akarta a hangosbeszélőn szóló demonstrálókat. Szerdán Florin Iordache igazságügyi miniszter bejelentette, hogy a tárca kidolgozott két rendelettervezetet, amelyek közül az egyik a közkegyelemre vonatkozik. Krónika (Kolozsvár) 2017. január 19.Márton Árpád indokoltnak tartja a közkegyelmet és a Btk.-módosítástNem lát kivetnivalót a román kormánynak a közkegyelemre, valamint a büntető törvénykönyv módosítására vonatkozó kezdeményezésében Márton Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő. A sokat vitatott módosítások kapcsán a szövetség képviselőházi frakciójának helyettes vezetője a Krónikának elmondta: hellyel-közzel bármely demokratikus jogállamban alkalmazni szokták a közkegyelem intézményét. A háromszéki honatya közölte, ennek két rációja lehet: a nevelő szándék, az, hogy az elítélt személyt vissza akarják integrálni a társadalomba, illetve hogy ne „vaduljon el" még jobban a börtönben, másrészt a Florin Iordache igazságügyi miniszter által is felhozott indok, a börtönök túlzsúfoltsága. Ez utóbbiért Márton Árpád többek között a büntető törvénykönyv (Btk.), illetve a büntetőjogi eljárás visszásságait tartja felelősnek, mivel az új büntető törvénykönyv modernebb ugyan, mint a korábbi, és bizonyos bűncselekményekért kisebb büntetést ír elő, de többek között a halmazati büntetések miatt előfordulhat, hogy kisebb bűncselekményért nagyobb büntetést rónak ki, mint egy súlyosabbért. „Előfordulhat például, hogy tízrendbeli lopásért valaki 24 éves szabadságvesztést kap, míg egy gyilkosságnak a legsúlyosabb büntetése 25 év. Ez érvényes a most kezdeményezett Btk.-módosításra, arra, hogy mikortól tekinthető bűncselekménynek a hivatali visszaélés" – magyarázta Márton Árpád. Az RMDSZ frakcióvezető-helyettese a feljelentési időszak korlátozását is „abszolút indokoltnak" tartja, mivel elmondása szerint – főleg politikusok esetében – gyakran megtörtént, hogy vádalkut ajánlott az ügyész arra az esetre, ha valaki ellen feljelentést tesz a beidézett gyanúsított. Így előfordult, hogy valaki 2016-ban egy 2009-es eset kapcsán tett feljelentést, holott már alig emlékezett a részletekre, de így legalább nem került vizsgálati fogságba, vagy ha őt is meggyanúsították, nem kellett visszafizetnie az okozott kárt. „Márpedig ha valaki becsületes állampolgár, akkor tegye meg a feljelentést a tudomására jutott bűncselekményekről hat hónapon belül, az is elég hosszú időszak" – nyilatkozta a Krónikának Márton Árpád. Megjegyezte ugyanakkor: amennyiben kifogások merülnének fel a tervezetek egyes elemei kapcsán, azok a parlamentben orvosolhatók. Mint ismeretes, a kormány elképzelései heves bírálatokat váltottak ki a romániai igazságügyi szervek részéről, szerda este pedig több nagyvárosban tüntettek a rendelettervezetek ellen. A bírák szakmai szervezete közleményben szólította fel a kormányt, hogy nyilvános vita és a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) szakmai jóváhagyása nélkül ne módosítsa a Btk.-t, álláspontja szerint ugyanis az igazságügyet érintő módosítások titokban történő kidolgozása ellentétes a jóhiszeműséggel. Hasonló álláspontot fogalmazott meg Laura Codruţa Kövesi, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) főügyésze is, aki szerint bármilyen módosításról először egyeztetni kell az igazságszolgáltatási szervekkel. Megjegyezte: a DNA által vizsgált ügyek 30 százaléka hivatali visszaéléshez kapcsolódik. Szerinte amennyiben az érintettek közkegyelmet kapnának, nem csupán az ellenük zajló eljárást kellene lezárni, de az államkasszát ért károk sem térülnének meg. Kövesi felrótta, hogy az igazságügyi tárca nem átlátható módon dolgozta ki a tervezetet. Augustin Lazăr legfőbb ügyész „szánalmasnak" nevezte a kormány módosításait, és megjegyezte: megpróbálnak bizalmatlanságot kelteni a polgárokban az igazságszolgáltatással szemben, amit aztán a szociáldemokraták azzal kompenzálnak, hogy közkegyelemről szóló tervezettel állnak elő. A főügyész túlzónak nevezte egy olyan Btk.-módosítás elfogadását, amelynek nyomán a DNA által vizsgált ügyek jelentős része „a levegőben lógva marad". Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. január 19.Ízekre szedi a román kormány terveit a DNAIndokolatlan a törvényi szabályozás sürgősségi eljárással, tárgyilagos elemzés hiányában történő módosítása – állapította meg az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) a büntető törvénykönyv módosításáról és a közkegyelemről szóló rendelettervezetek kapcsán. A nyomozó hatóság szerdai közleménye szerint a büntető törvénykönyvnek egyensúlyt kell teremtenie a bűnözők felelősségre vonására irányuló társadalmi igény és a bűnvádi eljárás alatt álló vagy büntetésüket töltő személyek alapvető jogai között. A DNA úgy véli, a Sorin Grindeanu vezette kormány által tervezett módosítások azonban felborítanák ezt az egyensúlyt. Annak a tervezett módosításnak, miszerint a 200 ezer lejnél kisebb kárt okozó hivatali hatalommal való visszaélés nem minősülne bűncselekménynek, a DNA szerint nincs köze az alkotmánybíróság vonatkozó döntéséhez, noha a rendelet indoklása erre hivatkozik. „Önkényesen szabták meg a 200 ezer lejes határt, mindenféle indoklás nélkül, ezért felmerülhet annak a lehetősége, hogy ez bizonyos személyeknek kedvez. A nagyobb közbeszerzések 200 ezer lej alatti összegekre való feldarabolásával pedig meg lehetne majd gátolni a hivatali visszaélést elkövetők felelősségre vonását" – szerepel az Agerpres hírügynökség által idézett közleményben. A korrupcióellenes ügyészség szerint ugyanakkor indoklás nélkül jelentősen csökkenti a rendelet a hivatali hatalommal való visszaélés miatt kiszabható börtönbüntetést (kettőtől hét évig terjedő büntetés helyett 6 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztést ír elő), és ezáltal az elévülési határidőt is öt évre csökkenti. A feljelentésekre vonatkozó tervezett módosítással kapcsolatban (a feljelentők csak abban az esetben mentesülnének a büntetőjogi felelősségre vonás alól, ha legkésőbb 6 hónappal a tett elkövetése után jelentkeznek) a DNA azt állítja, ez megnehezítené a 2016 júliusa előtt elkövetett bűncselekmények felderítését. A közkegyelemről szóló rendelettervezet kapcsán a DNA hangsúlyozza, a kezdeményezés a hivatali hatalommal való visszaélés minden formájára, illetve a korrupciónak minősülő bűncselekményekre is kiterjed. „Az adócsalásnak csak a legegyszerűbb formáira nem vonatkozik a közkegyelem. Az igazán súlyos adócsalást elkövetők a tervezet szerint közkegyelemben részesülhetnek, ami negatív hatással lesz a korrupciós ügyek kivizsgálására, hiszen az adócsalás miatt vizsgált személyek a legtöbb esetben elismerik, hogy a pénzt megvesztegetésre használták. Amennyiben tudják, hogy adócsalás miatt nem vonják felelősségre őket, semmi okuk nem lesz feljelentést tenni a megvesztegetéssel kapcsolatban" – állapítja meg közleményében a korrupcióellenes ügyészség. Krónika (Kolozsvár) 2017. január 19.Rajzos búcsú adventtől, máris itt a SzilágyságKörösfőtől Vajdakamarásig mintegy 200 alkotás érkezett a kolozsvári Apáczai-líceum decemberben zárult, Adventi várakozás című rajzpályázatára. Ebből nyílt tárlat az iskolában tegnap. A pályamunkáknak közel egynegyedét díjazták, az Encyclopaedia Alapítványhoz érkezett bőkezű adománynak köszönhetően. A megnyitón elhangzott a magát daloló vallástanárként meghatározó Miklós György minikoncertje. Székely Géza képzőművész-tanár meggyőződéssel hirdette, hogy előbb-utóbb a képzőművészeti oktatást akadályozók is belátják e szak fontosságát, és elmondta: az Apáczai-líceum ötödik osztályának megszüntetése kapcsán megnyilvánuló tiltakozás nagy haszna, hogy a köztudatba vitte, miszerint a gyermekeket nem lehet sablonszerűen nevelni. Örömmel számolt be az Apáczai-líceum diákjainak nemzetközi képzőművészeti sikereiről. Az Adventi várakozás témában érkezett pályamunkák leleményesen használták a karácsonyi témakör jellegzetes elemeit, de több tucatnyi alkotás kilép a tipikus karácsonyi motívumok köréből, így láthatunk hátán ajándékkal vágtázó szarvast, de pálmafákat is. Az Apáczai-líceum első emeletén megtekinthető tárlat alkotóinak legfiatalabbja hároméves. Szép számmal láthatunk a tapasztaltabb diákok részéről különleges technikákkal készült műveket is. Aranyosegerbegyről, Vajdakamarásról, Körösfőről, a kolozsvári belvárosi iskolákból, a kerekdombi iskola magyar negyedikeseitől, a hallássérültek iskolájából is érkeztek pályamunkák. Az iskolában éppen a napokban kapták kézhez a hírt, miszerint az Apáczai-líceum diákjai szép elismeréseket arattak az Európai Parlament magyar tájékoztatási irodájának pályázatán, a szabadkai Ex libris nemzetközi pályázaton és a budapesti Szenczi Molnár Albert Református Gimnázium Jézus élete című pályázatán, amelynek apáczais díjazottai közül itt csak a megszüntetett ötödik osztálybelieket említjük, akik e munkáikat már a megszűnés híre utáni lelkiállapotban kényszerültek véglegesíteni: Váradi Ákos (2. díj), Imre Szilárd, Tóth Szonja és Boda Orsolya (dicséret). Az Apáczai-líceum legközelebb január 27-én lép ismét a nagyközönség elé szilágysági néprajzi kiállításával, ahol népművészeti tárgyakat csodálhatunk majd meg (többek közt a zilahi múzeum jóvoltából), másnap pedig a témához kapcsolódó konferenciával. Ez lesz az első egy 8-10 eseményt felölelő rendezvénysorozatból, amely az Apáczai-líceum képzőművészeti tagozatának idei témaköréhez kapcsolódik. Ez a hetedik tematikus év, eddig jártak már ecsetjeikkel és kirándulásokon a Kalotaszegen, Székelyföldön, bebarangolták a Mezőséget és a csángók vidékét is, az idén a diákok a Szilágysággal ismerkednek. Kerekes Edit Szabadság (Kolozsvár) 2017. január 19.Külpolitikai irányokat mutatott JohannisKlaus Johannis elnök szerdán kijelentette, hogy az új amerikai vezetés is elkötelezett a román–amerikai stratégiai partnerség mellett, ezért Bukarest továbbra is szoros együttműködésre törekszik az Egyesült Államokkal. Az elnök immár második éve egy szót sem mondott a román–magyar stratégiai partnerségről. Johannis a hazánkban akkreditált nagykövetek előtt mondott szokásos év eleji beszédében ismertette a román külpolitika főbb irányvonalait. Mint mondta, az alappillérek továbbra is változatlanok, így Bukarest az idén húszéves román–amerikai stratégiai partnerség elmélyítésére, valamint az Európai Unióval és a NATO-val ápolt kapcsolatok konszolidálására törekszik. Donald Trump megválasztott amerikai elnök pénteki beiktatásával kapcsolatban elmondta: a novemberi elnökválasztás óta eltelt időszakban számos magas szintű érintkezés volt a román fél és az új amerikai vezetés között, ami megerősítette számára, hogy az Egyesült Államok elkötelezett marad a Romániával kötött stratégiai partnerség mellett. Az államfő a kétoldalú kapcsolatokról is beszélt. Elmondta, hogy Románia számára kiemelt fontosságú a Németországgal, Franciaországgal és Olaszországgal kötött stratégiai partnerség elmélyítése. Emellett a román–lengyel és a román–török kapcsolatok fejlesztését említette. Beszédének ebben a részében kiemelte, hogy időhiány miatt nem tér ki valamennyi stratégiai partnerségi viszonyra, de feltűnő, hogy az elnök immár második éve egy szót sem említ Románia és Magyarország viszonyáról. Az elnököt 2014 novemberében választották meg. 2015 januárjában azt mondta, hogy Románia kiemelt figyelmet fordít az olyan szomszédos államokkal folytatott partnerségi kapcsolatra, mint amit Magyarországgal és Bulgáriával kötöttek, és Bukarest továbbra is a jószomszédsági viszony keretei között fejleszti ezt, nagy hangsúlyt fektetve a határon átnyúló projektekre. Johannis tavaly januárban már egy szót sem szólt Magyarországról, és az idén is hiányzott beszédéből, ami jelzésértékű lehet, hogy a román külpolitika fő irányítójának, az elnöknek a hivatalában mennyire tekintik fontosnak a román-magyar viszonyt. Borbély Tamás Szabadság (Kolozsvár) 2017. január 19.RMPSZ: Segíteni kell a magyar képzőművészeti oktatás újraindításátA Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Országos Elnöksége aggodalommal kísérte figyelemmel a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum képzőművészeti 5. osztályának sorsát már a 2016/2017-es tanév beiskolázási tervével kezdődően. „Köztudott, hogy a líceum tizenhat éven keresztül hiánypótló tevékenysége révén milyen sokat tett a tehetséges gyermekek kreativitásának, művészi érzékenységének kibontakoztatása, fejlesztése érdekében. Ezt számtalan hazai és külföldi kiállításuk, kiadványaik igazolják” – áll a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben. Az RMPSZ országos elnöksége már a 2013 decemberében megfogalmazott és a tanügyminisztériumba eljuttatott állásfoglalásában figyelmeztetett arra, hogy súlyos hiba az oktatási rendszert teljes mértékben pénzügyi szempontoknak alávetni. A beiskoláztatási módszertan előírásai hatványozottan kihatnak a kisebbségi oktatásra, amelynek finanszírozására vonatkozó korrekciós mutató nem nyújt védelmet a kis létszámból származó fenntartási gondokra. A fejkvóta rendszer bevezetése óta minden évben az ilyen létszámú oktatási intézmények, tagozatok, illetve osztályok/csoportok fennmaradása és működése külön procedúra, külön alku tárgyát képezi, amely esetenként akár diszkriminatív megoldásokat is hozhat – figyelmeztet a pedagógusok szövetsége. „Az RMPSZ a magyar nyelvű oktatást érintő minden intézkedésben fontosnak tartja a kisebbségi oktatásra vonatkozó törvényi előírások betartását (az esetleges formai hibák elkerülése végett is), valamint adott esetben a pozitív diszkrimináció elvének érvényesítését. Az Apáczai Csere János Elméleti Líceum, a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség és a tanügyminisztérium együttműködésében bízva, szövetségünk támogatja és javaslataival kész segíteni a kolozsvári magyar képzőművészeti oktatás újraindítását” – fogalmaz az állásfoglalás. Kérdésünkre, hogy miről szól az RMPSZ javaslata a képzőművészeti oktatás újraindítására vonatkozóan, Burus-Siklódi Botond, a szövetség országos alelnöke a Szabadságnak úgy nyilatkozott: a múltban többszörös és sokoldalú mulasztások történtek, de előre kell tekinteni, és konszenzus kialakításának eredményeképpen az Apáczai-líceum képzőművészeti tagozatának folytonosságot kell adni, és kiterjeszteni a magyar nyelvű képzőművészeti oktatást a 9–12. osztályra is. – Ahogy van Kolozsváron magyar nyelvű zenei oktatás, úgy szükség lenne magyar nyelvű képzőművészeti oktatásra is, amit természetesen be kell illeszteni a kolozsvári magyar iskolahálózatba – nyilatkozta az elnök. Szabadság (Kolozsvár) 2017. január 19.Hajszálgyökereink menténTöbb mint egy évtizede annak, hogy az akkor még nyomtatott hetilapként létező Erdélyi Riport Etnosz címmel időszaki melléklettel is rendelkezett. A század első éveiben a riporter sorra járta a Romániában élő nem magyar kisebbségeket a szatmári sváboktól a Konstanca megyei arománokig, a deltai lipovánoktól a bánsági szerbekig, előcsalva az egységes nemzetállam egyszínű ideológiai elkendőzője alól az ugyancsak tiri-tarka, élő etnikai szőttes küszködő darabjait. A pozitív fogadtatáson felbuzdulva a sorozatot két kötetbe szerkesztve, A Klisszúra titkai – Zárványok és szórványok a Partiumtól Dobrudzsáig (2006) és A nemlétezők lázadása (2009) címmel könyvformában is kiadták. A tízes évek elején a riportutak kacskaringói elsősorban a román többségű vidékek magyar településszigeteihez vezettek. A riportok könyv formájában két kötetre osztva jelentek meg: a Zárványok és szórványok III. köteteként: Csodaváróktól, csodateremtőkig (2011) és a Váradhegyalja – Egy világ a város körül (2014) címmel. A legújabb kötet, immár az ötödik válogatás – Besztercétől a Bánságig (2016) – újrajárja a magyar szórványvidék egy részét, számba veszi és rögzíti a 2011–13 közötti szívszorító, de nem reménytelen szórványállapotokat. Szimbolikus helyről, a Beszterce megyei zsákfaluból, Cegőtelkéről – László herceg híres kerlési csatája színhelye közeléből, onnan ahol a későbbi szent királyunk megmenti a pogány karmaiból a magyar lányt – indulva ereszkedik le Máramaroson át a Partiumba, innen pedig Arad-hegyalján át Végvárig, a Bánság temesi részének déli pereméig. A kötet betekintést kínál a hagyományokban gazdag, ám rohamosan fogyatkozó máramarosszigeti magyarság mindennapjaiba; s a jó negyedszázada a névtelenségből hirtelen a világsajtó címoldalaira robbant kis tövisháti falu, Szilágymenyő küzdelmébe, amely a környező magyar településekkel való összefogásban képzeli el fejlődését és képesnek tartja magát kinőni a „csak idillikus természet-közeli menedék” állapotából. Szerét ejthetjük az egykoron virágzó fazekassággal rendelkező Sebes-Körös menti, a ma is életerős partiumi magyar végvár, Rév megismerésének, ahol a politikum és az egyház összefogása határozza meg nemcsak a lassan, de fogyatkozó magyar közösség, hanem az egész többnemzetiségű település fejlődését. Várad felé lecsorogva a folyón két apró település sajátosságaival kínál meg a szerző: Pósalakéval, ahol „bármi is történjék, az mind az egyházhoz, személyesen a tiszteletes úrhoz köthető” és Fugyiéval, ahol aszfaltról kőre vált az út ugyan, de történelmi országútja elér 1236-ig. A riporterrel újra felkeressük szülőhelyét, a magyar végnapjait élő Pankotát, ahol megszűnt létezni a művelődési ház és ahol kultúrára nemigen telik a közpénzből. „A megye legszebb barokk kastélya termeiben valamikor, a művészet- és irodalompártoló Dietrich József báró és utódja idejében előkelő társaságok vendégeskedtek. Szalonjaiban Liszt Ferenc koncertezett, Jókai Mór tette tiszteletét, de ma már a hazajáró lelkek sem járnak oda kísérteni… A kapuja zárva, jó néhány ablaka betörve, még a hatalmas kovácsoltvas ajtók – a fémművesség remekei – egyike-másikának lába kelt” – szomorkodik Pettenkofer Péter a városka mindentudó lokálpatriótája. Házalásunk új állomása az a Gyorok, ahol 2013-ban csak öt gyereket írattak be magyar oktatásra. „Négyen közülük vegyes házasságból származnak, előbb meg kell tanítanom őket a legelemibb anyanyelvi ismeretekre, hiszen otthon csak románul beszélnek” – panaszkodik a tanítónő. A riporter keserűen konstatálja, hogy: „A Fehér Köröstől a Marosig húzódó vidék Árpádkori alapítású településein egyetlen magyar anyától és apától származó gyermek tanulja anyanyelvén a betűvetést…” Tanúi lehetünk, hogy a Simonyifalvát, Bélzerindet és Vadászt is magába foglaló Tőzmiske valóban élni akaró, fejlődő község, s végül eljutunk az alig 200 éves múltra visszatekintő telepes faluba, a temesi Végvárra, ahol ma is olyan összetartó, szervezett közösség él, hogy bármelyik magyar többségű település számára is példaképül szolgálhatna. A kötet riportjaiban a szerző választékos magyar nyelven tájakat rajzol meg, azonban a történetek igazi főszereplői nem a tájak, nem a műemlékek, hanem a magyarságukat ott megélő emberi közösségek és az azokat összetartó, a riportokban megszólaló hétköznapi hősök, lokálpatrióták, tisztségviselők, azok az 1990 után kibontakozó kisebbségi önépítés élharcosai, akik munkálkodása nyomán bizonyosan megállapítható, hogy e települések közösségei nem csupán magyar múlttal, hanem jelennel, s minden lélekszámbeli fogyatkozás ellenére jövővel is rendelkeznek. o0o Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. január 25-én, szerdán 17 órakor a Jelen Ház nagytermében A számontartott nemzet címmel könyvbemutatóval egybekötött irodalmi estet rendez. Szilágyi Aladár két újabb riportkötetét: A számontartott ország –Kényszerek és lehetőségek a magyar történelemben; és az Etnosz sorozat új válogatását: Besztercétől a Bánságig Réhon József nyugalmazott tanár mutatja be, majd Szűcs László, a Várad irodalmi-művészeti folyóirat főszerkesztője beszélget a szerzővel. Az est házigazdája: Murvai Miklós. Nyugati Jelen (Arad) 2017. január 19.(gyászjelentés)LÁSZLÓ ATTILA 1933-2017 zenetanár, karnagy, zeneszerző Az erdélyi énekkarok dalosainak népes közössége fájó szívvel búcsúzik LÁSZLÓ ATTILÁTÓL. A Székelykeresztúron született zenetanár, aki hű maradt szülőföldjéhez, egész életét népe zenei nevelésének szentelte. Kitartó, rendszeres munkája eredményeként környezete egyik megbecsült zenei vezetőjévé vált. Tanári munkája mellett volt Székelyudvarhely közművelődési irányítója, Sepsiszentgyörgyön a Megyei Alkotások Házának igazgatója. Hivatalos munkája mellett vezette a Magyar Férfi Dalárdát és a Cantus Firmus vegyes kart. Együtteseinek daljátékot, népdalfeldolgozásokat, kórusmű- veket írt. A kis énekesekre is gondolt, egy sorozat énekfüzetet szerkesztett kisiskolások, fiatalok számára, ezek népdalokat, gyermekdalokat tartalmaznak, segítséget nyújtva óvónőknek, tanítóknak. Az újraalakuló Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) 1994-es első kolozsvári gyűlésén a jelen levő karnagyok a szövetség elnökévé választották Attilát. Ezt a megtisztelő, de munkaigényes feladatot is szívvel-lélekkel végezte. Magyar zenei kultúránk megőrzéséért és ápolásáért végzett eredményes munkáját az EMKE Nagy István-díjjal, az RMD Jagamas János-díjjal jutalmazta. Drága Attila, életed, munkásságod követendő példa lehet fiataljaink számára. Pihenj békében! Emléked élni fog dalosaid, barátaid szívében. Az RMD vezetősége nevében Kovács András. (sz.-I) László Attila Székelykeresztúr, 1933. máj. 28. - Sepsiszentgyörgy,2017. január 15. Népújság (Marosvásárhely) 2017. január 19.Bizonytalan a katolikus iskola sorsaFélbeszakadtak a római katolikus teológiai líceum sorsáról folyó tárgyalások Marosvásárhelyen. A tanfelügyelőség és a helyi tanács tagjai hétfőn Dorin Florea polgármester irodájában zárt ajtók mögött egyeztettek, amikor kiderült, hogy időközben új főtanfelügyelőt neveztek ki Kozak Maria személyében. A tanácskozáson elhangzott olyan javaslat is, hogy a Római Katolikus Gimnázium tagolódjon be az Unirea Főgimnáziumba, de ezt az RMDSZ elutasította. Ennek önkormányzati frakcióvezetője, Csíki Zsolt bízik abban, hogy a tárgyalások még a héten, várhatóan ma folytatódnak, és akkor sikerül közös nevezőre jutni, noha úgy látja, a polgármesteri hivatal és a tanfelügyelőség között játszma zajlik. „Az iskolahálózatról a hivatalnak január 12-ig kellett volna tervet küldenie a tanfelügyelőségre. Ha ez nem történik meg, érvényben marad az előző évi terv. Ez nekünk megfelelne, hiszen a katolikus iskola a tavaly szerepelt az iskolahálózatban” – magyarázta. Csíki Zsolt szerint az iskola helyzete meg fog oldódni. (Maszol) VONZÓ A BARCASÁG. 1,4 millió turista látogatta meg tavaly a brassói Fekete templomot, a törcsvári kastélyt és a barcarozsnyói várat, hatvan százalékuk külföldről jött. Legtöbben – 800 ezren – a törcsvári várat látogatták meg tavaly (2015-ben „csak” 610 ezren voltak), a barcarozsnyói parasztvárban 410 ezren fordultak meg (egy évvel korábban 363 ezren), a Fekete templomba pedig 255 750 érdeklődő lépett be 2016-ban. Az idegenforgalom egy év alatt 9,7 százalékkal nőtt Brassó megyében, amely országszinten a harmadik helyen áll e téren, Bukarest és Konstanca mögött, noha sem repülőtérrel, sem autópályával nem rendelkezik. (Agerpres) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. január 19.Honlap múltunkrólErdélyi Krónika Két hete, fiatal történészekből, művészettörténészekből, régészekből álló csoportwww.erdelyikronika.net elérhetőségen honlapot tett közzé a világhálón, amelynek célja egy olyan internetes ismeretterjesztő felület kialakítása, ahol a történészek a szélesebb közönséggel is megoszthatják legújabb kutatási eredményeiket, kapcsolatba kerülhetnek a szakmabeliekkel, kifejthetik véleményüket, ugyanakkor a tudományágat illető legfrissebb hírekről és eseményekről is értesülhetnek. A honlap arra is vállalkozik, hogy az Erdély történelméhez köthető cikkeket egyazon felületre gyűjtse össze és kategorizálja. A honlapról Fodor János történésszel, szerkesztővel beszélgettünk. A különböző előadásokon, történelmi fórumokon elhangzott dokumentációt korábban blog felületen jelentették meg, innen jött az ötlet, hogy az információt ne csak szűk körben – a szakembereknek – hanem a nagy nyilvánossággal is megosszák. A honlap erőssége, hogy ide csak történészek, régészek, művészettörténészek, kutatók tudományos igényességgel megírt munkái kerülnek fel, olyanok, amelyeket Erdélyben írtak, illetve olyan magyarországi munkák, amelyeket az anyaországi kutatók, szakintézményekben dolgozók jelentettek meg Erdélyről. Az utóbbi évtizedben több múzeumban eredményes kutatók dolgoznak, akik munkáikkal jelentősen hozzájárulnak a történelmi szemlélet megváltoztatásához, olyan érdekes, újszerű tényeket tárnak fel vagy hoznak felszínre a régészek, amelyek kiegészítik mindazt, amit a múltról tudtunk. Ugyanakkor az a tapasztalat, hogy sok esetben a különböző városokban dolgozó kutatók, múzeumi munkatársak kevésbé szereznek tudomást kollégáikról, ezért is ezt a honlapot egyfajta szakmai fórumnak szánják, ahova ezek a munkák felkerülhetnek és így elérhetővé válik majd nemcsak szakmai berkekben, hanem azon kívül is. A honlap lehetővé teszi azt is, hogy a megjelent dokumentumokból idézzenek vagy információkat átvegyenek az érdeklődők, nyilván a szerzői jogok tiszteletben tartásával, a hivatkozás megjelölésével. A megjelent anyagok is a szerzők beleegyezésével kerültek a hálózatba. A szándék szerint a hírek kategóriában nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is nyilvánosan meghirdetett történelmi előadásokat, konferenciákat, fórumokat is közzétesznek, majd az elhangzott, bemutatott dokumentumok is felkerülnek az oldalra, amelynek a böngészését azzal is megkönnyítették, hogy történelmi korok (ókor, középkor, újkor), városok (egyelőre Kolozsvár és Marosvásárhely jelenik meg), a címkefelhőkben pedig címszavakkal, ugyanakkor kategóriák (politika, gazdaság, demográfia stb.) szerint is kereshetők a tárolt dokumentumok. Mivel a jelenlegi közreműködők között van marosvásárhelyi, csíkszeredai, nagyváradi, kolozsvári munkatárs is, az a szándék, hogy az információhalmazt kiterjesszék majd a székelyföldi, közép-erdélyi és a partiumi városokra is, hosszú távon pedig természetesen Erdély nagyobb településeire. Az arculati elemeket, illetve a Facebook-oldalt kommunikációs munkatársak állítják össze és működtetik. Egy másik dicséretre méltó szándék az, hogy az Interjú címszó alatt olyan beszélgetéseket jelentetnének meg, amelyek egyrészt ismert és elismert történészek, kutatók, régészek életpályáját mutatják be, ugyanakkor helyt adnak fiatal kollégák bemutatásának is. A szerkesztők azt is szeretnék, ha olyan történelemtanárok is jelentkeznének, akik vetélkedőket, a szakmát ismertető, népszerűsítő rendezvényeket szerveznek. Ugyancsak a fiatalabb nemzedéknek szánják azt a felületet is, ahol történelem szakon levő egyetemisták tudományos diákköri vagy akár a középiskolai körökben – megalapozott tudományossággal – megírt dolgozatokat közölnének. Az oldal olyan felületek elérhetőségét is közli, amelyen egy-egy témában elmélyíthető az ismerettár. Ezeket elsősorban a kutató kollégáknak, diákoknak ajánlják, akik hivatkozást vagy alapdokumentációt keresnek dolgozataikhoz. Érdekes, az akadémia gyűjteményéből származó, a múlt század fordulóján Erdély különböző városaiban készült képeslapokból összeállított fotótéka is felkerült az oldalra. Ezt is szeretnék bővíteni a szerkesztők, ezért várják azok jelentkezését, akik felajánlják azt, hogy a tulajdonukban levő régi fotókat, képeslapokat, illusztrációkat megosztják a honlapon másokkal is. A szerkesztők szerint a honlap erőssége, hogy a hiteles, tudományos megalapozottságú munkákkal megpróbálják ellensúlyozni az áltudományos megközelítéssel világhálóra kerülő historizáló írásokat. A Fórum címszó alatt megjelenő írásokhoz is kizárólag olyan szakemberek szólhatnak hozzá, akik szintén tudományos érvekkel alátámasztott írásban egészítik ki a közölt írást. A honlapnak van egy Facebook-oldala is, ahol lehetőség van szélesebb körben is hozzászólni a témákhoz. Az alig két hete világhálón levő oldalt több mint 2000-en kedvelték, ennyien látták már a Facebook-elérhetőséget is. A szerkesztők célja, hogy minél több történész, kutató csatlakozzon a kezdeményezéshez, és ezáltal az adattár minél szélesebb lehetőséget biztosítson mind a szakmának, mind a közönségnek a tudományosan igazolt, kiegyensúlyozott új történelmi szemle terjesztéséhez. VAJDA GYÖRGY Népújság (Marosvásárhely) 2017. január 19.Két szakiskola összeolvad (Vihart kavart a beiskolázási terv)Másfél órán keresztül vitatkoztak a sepsiszentgyörgyi tanács tagjai a következő (2017/2018-as) tanév beiskolázási tervéről, mielőtt – a román és az EMNP-s tanácstagok ellenszavazatával – elfogadták a tegnapra összehívott rendkívüli ülés napirendjén levő egyetlen határozatot. A legfontosabb módosítás az, hogy a Kós Károly Szakközépiskolát a Puskás Tivadar-szaklíceum szerkezetébe tagolják be (diákokkal, tanárokkal és az Európai Alapokból felújított Gyár utcai műhelyekkel és tantermekkel együtt); a második lépés a Székely Mikó Kollégium és a Mikes Kelemen Elméleti Líceum elemi osztályainak átköltöztetése a Kós Károly nevét viselő, általa tervezett iskolába, és fontolóra veszik a Constantin Brîncuşi Szakközépiskolának a Berde Áron-iskolához való csatolását is. Ez azonban később lesz, egyelőre az első lépés is nemtetszést keltett. Bálint József EMNP-s, Rodica PârvanSZDP-s és Vasile ComăneciNLP-s tanácstag először azt tette szóvá, hogy a tervezetet – 88 oldalas mellékletével együtt – kedd este 10 után kapták meg, éjjel kellett áttanulmányozniuk, az ismerős szülők, pedagógusok véleményét kikérniük, hogy szerda reggel 10 órakor a szakbizottsági ülésen (amelyről Rodica Pârvant tíz perccel a megkezdése előtt értesítették) hozzá tudjanak szólni. Ez a kapkodás más esetben sem üdvös, de ilyen horderejű kérdés esetében különösen káros – vélekedtek. Válaszul Antal Árpád polgármester elmondta, hogy a soros tanácsülések minden hónap utolsó csütörtöki napján délben kettőkor kezdődnek, a rendkívülieket azonban a körülmények alakulása szerint hívják össze; a szakbizottsági ülések időpontjáról a bizottsági elnökök döntenek. A kései meghívás valóban mulasztás, ezért Sztakics Éva alpolgármester kért elnézést hivatali munkatársai nevében. Átszervezés kis költözködéssel Ugyancsak Sztakics Éva ismertette a beiskolázásra vonatkozó határozattervezetet is. Elmondta: a közoktatás megfelelő feltételeinek biztosítása az önkormányzat hatáskörébe tartozik, amelynek kötelessége észszerűen kihasználni a helyi adottságokat, és egyenlő feltételeket biztosítani minden iskolás gyermeknek. Jelenleg azonban az a helyzet, hogy a Kós Károly-iskolában sok az üres hely, miközben a Mikó és a Mikes elemistái szűk épületben, szűk termekben, szűk udvaron szoronganak, még a bentlakásban is osztályokat kellett kialakítani, ráadásul parkolni sem tudnak a gyermekeiket szállító szülők. Ezzel az állapottal az érintett szülők és pedagógusok is elégedetlenek, többségük egyet is értene azzal, hogy átköltözzenek a tágas és szépen felújított Kós Károly-iskolába, csak azt szeretnék, hogy a régi, neves középiskolákhoz tartozzanak továbbra is. Erről hétfőn széles körű megbeszélést is tartottak (erről Belvárosi iskolát alapítanának címmel lapunk keddi számában tudósított). A javaslat egyébként egy tavaly megrendelt, szakemberek által elkészített, átfogó tanulmányon alapszik, a cél a helyi oktatás minőségének javítása. Lényegében egy átszervezésről van szó, ami némi költözködéssel jár – magyarázta. Nem ez a megoldás A diáklétszám 25 év alatt felére csökkent, és ez mindent eldönt – vélekedett Bálint József, aki szerint ezt a problémát már öt éve seprik a szőnyeg alá a sepsiszentgyörgyi tanácsban, és most igen hirtelen akarják megoldani. Amikor a gyermekek fogyni kezdtek, az elméleti líceumok létszámát nem csökkentették, csak a szakiskolák ürültek ki sorra: tizenegy év alatt a hétből mindössze négy maradt, és ez meglehetősen fonák helyzetekhez vezetett: az elméleti osztályokban csökkent a színvonal, a szakiskolákba már alig jutott valamirevaló diák. Ez öt-hat éve változott meg, de bizonyos dolgok már elvesztek: például a középszintű mezőgazdasági képzés megszűnt, de most már van felsőfokú, és ugyanabban az épületben. Talán jobb lett volna mindent arányosan zsugorítani, vagy kisebb létszámú osztályokat indítani, ahol több idő jut egy-egy gyermekre. Most is inkább bővíteni kellene a szakmai képzések palettáját, nem szűkíteni, és főleg nem azért, hogy több száz gyermeket és szülőt sétáltassanak naponta a központba; lehet lakónegyedi iskolákban is tanulni – érvelt. Végül így összegezett: aki az oktatáson spórol, az a jövőt számolja fel. A gyermekek érdekei Az önkormányzat egy választ próbál megfogalmazni azokra a kérdésekre, amelyeket a mikós és mikeses szülők és pedagógusok tettek fel, tehát lényegében egy alulról jövő kezdeményezésre keres megoldást – válaszolta Antal Árpád, hangsúlyozva, hogy elsősorban a gyermekek érdekeit nézik, azt, hogy mindenkinek egyenlő, jó iskolai körülményeket biztosítsanak. Nem a városvezetés akar központi elemit, a szülők azok, akik minden kiskaput kihasználva, ideiglenes lakcímeket készíttetve oda akarják járatni gyermekeiket. A Kós Károly Szakközépiskola kényelmesen elfér a Puskás Tivadar épületeiben, a mikós és mikeses kisdiákok számára pedig „ötcsillagos” új iskolát lehet kialakítani az Erzsébet park fölött. Ez már csak azért is indokolt, mert mindkét líceumot fel fogják újítani, és a jelenlegi zsúfoltságukban ez nagyon nehézkes lenne. Ebben a két iskolában arra is van igény, hogy az ötödik osztályba iratkozókat megszűrjék, tehát a máshonnan jövő, tehetséges gyermekek is esélyt kapnának arra, hogy valamelyik neves belvárosi tanodába kerüljenek. Egy új elemi iskola alapításával lehetőség nyílik egy ugyanolyan nagy nevű intézmény kiépítésére – fejtette ki, és hangsúlyozta: az átköltözéssel az érintettek egyetértenek, csak jogilag kell még rendezni az egészet. A szakoktatásra is figyelnek, azt is tudják, hogy a Constantin Brâncuşi Szakközépiskola nem a helyi piacra képez munkaerőt, hanem más megyékbe exportálja diákjait. Román tiltakozás A Brâncuşi végzősei az itteni szegénység miatt vállalnak másutt munkát, de arról szó sem lehet, hogy a Berde Áron-iskolával összevonják, az átszervezéssel az etnikai tényezőt is figyelembe kell venni – jelentette ki Rodica Pârvan, aki szerint az összevonások miatt ürültek ki a sepsiszentgyörgyi iskolák. Elég fájdalmas, hogy egyiket a másik után számolják fel, de a románok ragaszkodnak ahhoz, hogy óvodájuk, elemi iskolájuk, elméleti és szaklíceumuk legyen, és ezért körömszakadtáig, „a miniszter ajtajáig” is harcolni fognak – szögezte le, hangsúlyozva, hogy őt ugyan semmiféle észszerűségi dumával nem fogják meggyőzni, tudja jól, hogy „ez nem Ialomiţa megye”. Ha két magyar iskolát egyesítenek, az összevonás, de ha egy román iskolát csatolnak egy magyar iskolához, az felszámolás – fejtette ki. Véleményéhez párttársa, Adrian Cochior és a liberális Vasile Comăneci is csatlakozott, utóbbi szerint a szülőkre kell bízni, hogy iskolát válasszanak gyermekeiknek, nem felülről kell dönteni. Dönteni kell Ha a helyi románok egyetértenek abban, hogy külön óvodát és iskolát akarnak Sepsiszentgyörgyön, az megvalósítható, de azt jelenti, hogy a lakónegyedi iskolák román tannyelvű osztályait felszámolják, már ahol vannak, mert a Csíki negyedben már évek óta megszűntek, a szülők a Mihai Viteazul Főgimnáziumba vitték gyermekeiket – felelte Antal Árpád, aki szerint jelenleg közel hat előkészítő osztályra való gyermeket kívánnak román osztályba beíratni. Ezek lehetnek egy iskolában, de a román közösség tanácsi képviselőinek kell dönteniük arról, hogy melyik marad meg – magyarázta. Javaslatát a román frakció elhárította, az RMDSZ frakcióvezetője, Miklós Zoltán pedig arra figyelmeztetett, hogy most csak a Kós Károly-iskolának a Puskás Tivadarhoz való csatolásáról kell dönteni. József Álmos hozzátette: nem kell félni attól, hogy leszűkül a szakoktatás, egy osztály keretében négy-öt szakma is tanulható, például a zeneiskolában is vannak közös órák és külön foglalkozások a hangszerek szerint. Bálint József ezek után is a Kós Károly Szakközépiskola önállósága mellett foglalt állást, Rodica Pârvan javasolta, hogy a szaklíceumi diákok szüleit is kérdezzék meg, Sztakics Éva pedig elmondta, hogy nem lehet elnapolni a szavazást, mert január 25-én le kell adni a minisztériumban a beiskolázási tervet, és addig még különböző formaságoknak is teljesülniük kell.A szavazás előtt Antal Árpád még elmondta: a gyermeklétszám csökkenése országos gond, a meglévő helyzetet kell kezelni a lehető legjobban. Minden változási javaslat ellenállást szül, nagyon sok empátiára, türelemre, egyeztetésre van szükség a megvalósításukhoz, de már sok olyan, kezdetben népszerűtlen döntést hozott a tanács, ami utólag jónak bizonyult. A Csipike Óvoda ügye sokkal hevesebb vitát váltott ki, de később a leghangosabb ellenzői is belátták, hogy a gyermekek jobban jártak, igaz, már nem a széles nyilvánosság előtt, hanem szűk körben. A főteret is sokan bírálták, de azóta belakták, megszerették az emberek, és meggyőződőse, hogy az új elemivel is ez fog történni, végül mindenki elhiszi, hogy nincs semmilyen hátsó szándék a döntés mögött, a gyermekek érdekeit nézik, a szülők és pedagógusok megkeresésére válaszolnak. Ideális megoldás nincs, de a világ változik, és ehhez időnként alkalmazkodni kell...A beiskolázási tervre vonatkozó határozatot végül tizenegy igenlő és hat ellenszavazattal fogadták el. Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. január 19.Fizetésemelés, de miből? (Gondban az önkormányzatok)A január első napjaiban tisztségébe lépett új kormány első intézkedéseinek egyike a helyi közigazgatásban, valamint az intézményekben dolgozók bérének emelésére vonatkozott, január 6-ai ülésén a kabinet sürgősségi rendelet formájában február elsejétől húsz százalékkal növelte a közalkalmazottak bérét, és ugyanakkor döntöttek arról, hogy a következő hónaptól ötven százalékkal nagyobb fizetést kapnak az „előadás-szervező közintézményekben dolgozó művészek és műszaki személyzet”. Háromszéken mindkét intézkedés az önkormányzatok költségvetését terheli, a megyei tanácsnál, a négy magyar város és néhány község vezetőjénél érdeklődtünk arról: mekkora terhet ró rájuk az SZDP-s választási ígéret gyors valóra váltása, lesz-e fedezetük a megemelt fizetésekre. Több mint tízmillió lejes többletkiadás Kovászna Megye Tanácsa és a fenntartásában levő intézmények tavalyi költségvetésében a személyi kiadások összesen 30,6 millió lejt tettek ki. A mostani fizetésemelésekkel ez a tétel ebben az évben 40,97 millió lejre növekszik – közölte érdeklődésünkre Henning László, a megyei tanács alelnöke. Ez nem tartalmazza a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház bérköltségeit, ugyanis azt az egészségbiztosító pénztártól kapja.Az alelnök néhány példával is szolgált. A Háromszék Táncegyüttes esetében, ahol ötvenszázalékos a fizetésemelés, a tavalyi 1,3 millióról idén 1,98 millió lejre emelkedik a béralap. A hidvégi idősek otthonánál, ahol a kórházakra érvényes emelést alkalmazzák, 0,94 millióról 1,6 millióra nő. A kiszámolt többletkiadás jelentős összeg, közel 10,4 millió lejt tesz ki. De ez nem fedi teljes mértékben a valóságot, mert közvetett költségek is lesznek. Így például a kórház esetében az egészségbiztosítótól kapott összegnek egyre nagyobb hányadát teszi ki a bérköltség, ez mostanra 87–88 százalékra emelkedett, ezért a megyeházának kell biztosítania bizonyos dologi kiadásokat, beruházási költségeket. Ezért a kórházi béremelés is, közvetve bár, de befolyásolja a megyei költségvetést. Sepsiszentgyörgyön még számolnak Közel egy hete, múlt pénteken kérte Sepsiszentgyörgy polgármestere azon számítások elvégzését, amelyekből kiderülne, hogy a kormány által megemelt bérek összesen mennyivel terhelik meg a város költségvetését, de egyelőre még nincs eredmény. Talán azért, mert túl sok az ismeretlen tényező – véli Antal Árpád, és sorol is néhányat: a különböző intézkedések hiányosságai, ellentmondásai, a szövegek többféle értelmezhetősége miatt azt sem tudni pontosan, hogy a hivatalnokoknak járó húsz- és a színházi alkalmazottaknak járó ötvenszázalékos béremelést a jelenlegi vagy a megemelt minimálbérre érti a kormány, és ez a végeredmény szempontjából egyáltalán nem mindegy. Pedig fontos lenne tudni, mert ettől is függ, hogy milyen, mekkora beruházásokat terveznek az idén. Az elöljáró azt is elmondta: noha a megyeszékhelyen sokkal több béremelést kell kiszámolni, mint egy kisebb településen, erre sincs több emberük, egy személyre hárul az egész feladat. Száztíz barótit érint A baróti polgármesteri hivatal a húszszázalékos fizetésemeléssel járó kiadásokat februárban biztosítani tudja. Lázár-Kiss Barna András polgármester azt reméli, az új költségvetés már márciusban elkészül, s abban akkora többlet szerepel majd, hogy a fizetésalap biztosítása érdekében nem kell máshonnan elvenniük. Elvileg a kórház, az általános és középiskola is a polgármesteri hivatalnak alárendelt intézmény, de az ott dolgozók fizetését eddig is az egészségügyi pénztárral való szerződésből, illetve az oktatási minisztériumtól kapták, azaz az ő esetükben a törvénymódosítás nem ró pluszfeladatot az önkormányzatra. Az intézkedés a hivatalnál, a bölcsődénél dolgozókat, a város által fizetett beteggondozókat, s még néhány hónapig – míg a város új vállalata, az Er-Aqua Rt. veszi át a feladat ellátását – a vízszolgáltató alkalmazottjait, azaz bő száztíz embert érint. „A törvény egyértelmű, februártól mindenki megkapja a húsz százalékkal magasabb fizetést. Személy szerint abban reménykedem, hogy az új költségvetés mielőbb elkészült, és lesz elég mozgásterünk, hogy ezt a többletet ne máshonnan – legfőképp a beruházásoktól – kelljen elvennünk” – nyilatkozta a városvezető. Orbaiszéken nem lesz gond Nem okoz gondot az orbaiszéki polgármesteri hivataloknak a kormány által megszabott fizetésemelések folyósítása. Sem Kovásznán, sem Zágonban nem tartják tehernek a fizetésemelést, annak ellenére, hogy még semmit nem tudni az állami költségvetés tételeiről.A kovásznai városháza gazdasági igazgatója, Bagoly Zsolt érdeklődésünkre elmondta: a hivatal alkalmazottjainak fizetését saját bevételeikből biztosítják. Szó sem lehet arról, hogy gondok merüljenek fel. A törvény is azt írja elő, hogy a fizetések juttatásának prioritást kell élvezniük, bármilyen beruházás csak a fizetésalap elkülönítése után valósítható meg – szögezte le az igazgató. A tanügyi és egészségügyi alkalmazottak fizetését az állami költségvetésből leosztott pénzekből fizetik. Erről még korai beszélni, hiszen egyelőre semmit nem lehet tudni az idei büdzséről – mondta Bagoly Zsolt. Ha a kormány fizetésemelést rendelt el, ahhoz a szükséges pénzt is nyújtaniuk kell. A tanács által fizetett bérek egy részét állami költségvetésből biztosítják, tehát több pénzt kell kiutalniuk, ez a kormány kötelessége. Költségvetés azonban egyelőre nincs, pedig számos beruházást, javítást tervbe vettek a községben, azonban még nem tudják, milyen pénzekből gazdálkodhatnak – értékelte Kis József zágoni polgármester. Hozzátette: ha a választási ígéreteket betartják, nem lesz baj. Kézdivásárhelyen is nőnek a fizetések Február elsejétől a kézdivásárhelyi városháza alkalmazottjainak a fizetése húsz százalékkal nő – tudtuk meg Bokor Tibor polgármestertől –, ami azt jelenti, hogy a növekedést márciusban érzik majd meg, és kivételt képez a polgármester, alpolgármester és az összes önkormányzati képviselő, akiknek a fizetése nem módosul. A Kézdivásárhelyi Színházat a Vigadó Kulturális Alapítvány működteti, rájuk nem vonatkozik az ötvenszázalékos fizetésemelés, de amúgy sincsenek főállásban színművészek – hangsúlyozta az elöljáró. Arra a kérdésünkre, hogy a városházán a polgármesteré-e a legnagyobb fizetés, Bokor Tibor válasza nemleges volt, Zátyi András jegyző fizetése nagyobb, és véleménye szerint a helyi rendőrség főnöke is többet fog kapni, mint ő. Szekeres Attila, Demeter J. Ildikó, Hecser László, Bokor Gábor, Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. január 19.Batthyáneum-ügy: hibás az eredeti fordításMind a felperes római katolikus egyház, mind a Batthyáneumot kezelő Román Nemzeti Könyvtár benyújtotta az általa készíttetett hivatalos román fordítást a nagy értékű ingatlan és könyvgyűjtemény restitúciójáért zajló perben – számol be Pap Melinda a kronika.ro-n. Buzogány Dezső egyetemi professzort, az egyház által felkért szakértőt a fordítás során felmerült problémákról, Batthyány Ignác püspök latin nyelvű végrendeletének értelmezhetőségéről kérdeztük.– Mi derül ki a végrendeletből, hogyan fogalmaz írója a könyvtár és a csillagvizsgáló jövőjével kapcsolatban?– A végrendeletben többről van szó, mint a könyvtárról és csillagvizsgálóról. A püspök voltaképpen alapítványt hoz létre, amelyben természetesen mindkét intézmény benne van. De vannak még egyebek is: például birtokadományok, épületek és készpénz az intézmények működtetésére. Való igaz, a végrendeletben központi helyen áll egyrészt a csillagvizsgáló, másrészt a könyvtár, amelynek fenntartását szolgálják az említett adományok. A püspök az egyházra hagyja mindkét intézményt, és gondosan pontosít: ennek az erdélyi tartományára.Nos, a tartomány szó ad lehetőséget a különböző értelmezésre: vannak, akik ezen Erdélyt, mint politikai egységet értik. Anélkül, hogy grammatikai és szakmai részletekbe belemennék – ezt megtettem a fordítás lábjegyzeteiben –, ennyiben foglalnám össze a lényeget: az én értelmezésem szerint az egyetemes római katolikus egyház erdélyi provinciája kapja az adományt. Ennek igazolására jó néhány olyan európai iratot hoztam fel, amelyek azonos formában használják a kifejezést, és alatta mindig egyházi provinciát értenek; az egyik szó szerint is kimondja, hogy az egyházi terminológiában a kifejezés (provincia) mindig püspöki körzetet jelöl. Nem beszélve arról, hogy az alapítvány közvetlen felügyeletét és vezetését Batthyány püspök saját magának tartotta fenn, a végrendeletben pedig világosan kijelenti, hogy halála után az alapítvány ügyeit a mindenkori erdélyi római katolikus püspöknek kell intéznie, ha pedig a püspöki szék megüresedik, a káptalannak. Védnökül a Katolikus Státust, illetve az erdélyi kormányzót nevezi meg, ha ez utóbbi római katolikus vallású. Ez is eltérő értelmezésre adhat lehetőséget: vajon az akkori államhatalom erdélyi képviselőjének, vagyis a kormányzónak adja-e át a két intézményt? A fogalmazás egyértelmű: a testamentum a Katolikus Státus és a kormányzó védelmébe ajánlja azokat, tehát a kormányzónak csupán védnöki szerepet szánt, ami természetesen nem egyenlő azzal, hogy az intézményeket átadja neki. Továbbá, az is egyértelmű bizonyítéka az egyház tulajdonjogának, hogy az alapítvány vagyonából (csillagvizsgáló, könyvtár, birtokok, házak, készpénz stb.) semmit sem lehetett elidegeníteni, csak és kizárólag a Katolikus Státus jóváhagyásával és engedélyével. – Lévén, hogy a dokumentum más történelmi korban született, Ön szerint mennyire kaphat különböző értelmezéseket, mennyire képezheti további vita tárgyát?– Vita, természetesen, még lesz, mert a román állam a magáénak szeretné tudni az intézményt, és ezért bizony lesz itt még csűrés-csavarás. – Volt-e valamilyen egyeztetés Ön, illetve a román állam által megbízott fordító, Aurel Pop professzor, rektor között a fordítás kapcsán? – Nem volt egyeztetés. A rektor úrral életemben akkor találkoztam személyesen először (és mindezidáig utoljára), amikor előzetes egyeztetés után megjelentünk a könyvtárban, hogy a táblabíróság által megígért dokumentációt átvegyük. Akkor két dokumentumtípust kaptunk: néhány digitális fényképet az eredeti végrendeletről, illetve két Word-dokumentumot. Ezek közül az egyik a testamentum átírt latin szövegét tartalmazta, a másik pedig ennek egy korábban készült fordítását. Az anyagot mindketten átvettük, elváltunk, és azóta sem találkoztunk. A táblabíróság értesítéséből és sürgetéséből tudtam meg, hogy a rektor úr nem sokra rá már le is adta a fordítását, de én nem láttam, a bíróság nem küldte meg, ami érthető, hiszen két külön, független fordítást várt. Azt a fordítást viszont, amelyet a helyszínen kaptunk a könyvtár igazgatónőjétől, ismerem, és az általam készített fordítás lábjegyzeteiben elég sűrűn hivatkozom is rá, mert sok pontatlanságot tartalmaz. Ami nem csoda, mert az a latin szöveg, amely az eredetiről készült, és amelyet a Batthyáneumban adtak át, hibás szöveg, vagyis nem pontos átírása az eredetinek. Erre akkor jöttem rá, amikor ismerkedni kezdtem a szöveggel és nyilván az átírt szöveget kezdtem el először olvasni; csakhamar rá kellett jönnöm, hogy vannak olyan részei, amelyeknek az értelme sehogyan sem akar összeállni. Akkor gyanút fogtam és megnéztem az eredetit, és kiderült, hogy helytelenül írták át igen sok helyen. A táblabíróságnak küldött megjegyzéseimben jeleztem is, hogy amennyiben ez alapján készült a korábbi román fordítás, már csak a szövegromlás miatt sem lehet pontos. A munkát tehát azzal kellett kezdenem, hogy helyreállítottam a korábban átírt latin szöveget (az eltéréseket gondosan megjelöltem, és megküldtem a táblabíróságnak is) és csak utána fogtam hozzá a fordításhoz. Részben a téves átírás keltette fel érdeklődésemet a könyvtártól kapott román fordítás iránt, és ezért utaltam rá a fordításom lábjegyzeteiben. Elég sok tévedés van ebben, tehát nem csoda, ha az egyház megóvta ezt a fordítást. Személy szerint igen kíváncsi lennék a rektor úr fordítására, hogy ti. mennyivel hoz újat ehhez a fordításhoz képest, de ez idáig, sajnos, nem sikerült hozzájutnom.Pap Melinda kronika.ro Erdély.ma 2017. január 18.Egy év az AranykapuvalAz Aranykapu Kulturális Egyesület immár 12. éve aktív szereplője a szatmárnémeti, észak-erdélyi kulturális életnek. Nezezon Enikő foglalta össze a szervezet 2016-os évének fontosabb mozzanatait. 2006 szeptemberében váltunk jogi státussal rendelkező civil szervezetté, tehát hivatalos bejegyzésünket véve alapul 2016-ban 10 évesek lettünk, szervezett aktivitásunk azonban ennél sokkal korábbi időkre nyúlik vissza: a Szivárvány utcai játszóházi kísérletünk 2004-ben, majd 2005-ben, a IV. Partiumi Magyar Napok rendezvénysorozatába történő bekapcsolódásunk a Partiumi Mesterségek Utcája elnevezésű programunkkal, valamint számos kiállítás és gyerekeknek szóló hagyományőrző foglalkozás tarkítja már ezt a kezdeti időszakot is. Legtöbben az azóta is évi rendszerességgel megszervezett kézműves vásárainkkal (Karácsonyi Kézműves Vásár és Kiállítás, Tavaszi Kézműves Vásár és Kiállítás, Partiumi Mesterségek Utcája, stb.), illetve a hagyományos kézműves mesterségek oktatásával azonosítják egyesületünket, valójában tevékenységünk ennél sokkal sokrétűbb és mélyrehatóbb. Megalakulásunk óta egyik fő célunk a helyi hagyományos népi kultúra kutatása, ápolása, megőrzése, és továbbéltetése, átadása a jövő generáció számára, és ez napjainkban is az egyik fő irányelvünk, melyen működésünk alapszik. A népi kultúra alatt pedig nemcsak a - köztudatban talán jobban fennmaradt - folklórkincset értjük, hanem mindazon tevékenységeket, szokásokat, mindazt a tudást, melyek az egykori ember mindennapjait jellemezték, s amelyek még nem is olyan régen természetes módon öröklődtek apáról fiúra, elősegítve a mindennapi életben való boldogulást. Megalakulásunk óta rendszeresen veszünk részt különböző hagyományőrző rendezvényeken, kiállításokon, céges találkozókon, szakmai összejöveteleken határon innen és túl, ahol kézműves foglalkozásokkal, mesterség-bemutatókkal, kézműves vásárral és kiállítással, népi játszóházzal és népi játszókertünkkel teszünk eleget a felkéréseknek. 2016-ban is több meghívásnak tudtunk eleget tenni: Kelet-Magyarország számos településének hagyományőrző fesztiváljára voltunk hivatalosak (Nyírbátorban, Panyolán, Cégénydányádon, stb), első ízben vettünk részt Székelyudvarhelyen, a "Míves Emberek Sokadalmán", illetve számos más szakmai kiállításon és vásáron Erdély-szerte (Nagyvárad, Kolozsvár). A tavalyi évben hozzánk képest legtávolabb Bukarestig jutottunk el, ahol megmutathattuk, mit jelent számunkra a hagyományőrzés: nemezelni, csuhézni, agyagozni tanítottuk az ottani fiatalságot és nem csak. 2010 decemberében jött létre, immár hatodik éve, és azóta is napi rendszerességgel működik az Aranykapu Fonó-Ház, amely a hagyományok iránt aktívan érdeklődő, azokat megismerni és mindennapi életükbe beépíteni kívánó, természetközeli, környezettudatos, hagyományőrző életmódra törekvő családok és fiatalok közösségformáló tere. A Fonó-Házban hetente átlagosan 40-50 gyermek vesz részt oktatási tevékenységünkben, hagyományos népi kismesterségeket, egykori kézműves mesterségeket sajátítva el. Egy-egy alkotó hét, tábor, jeles naphoz kapcsolódó hétvége, illetve nyílt nap folyamán 40-50 család kapcsolódik be tevékenységeinkbe. Számos önkormányzattal, oktatási, szociális civil szervezettel, állami intézménnyel állunk folyamatos kapcsolatban, akik különböző egészségügyi szempontból vagy szociálisan hátrányos helyzetű gyermeket, fiatalt foglalkoztatnak nálunk heti rendszerességgel. Fonó-Házunk 2016-ban megszépült, új formájában, s az általunk a Magyar Népmese Évének szentelt időszakban a következő tevékenységeinknek volt állandó helyszíne: Kézműves Műhelyünkben heti rendszerességgel több mint 12 népi kismesterség oktatása zajlik (pl. fazekasság, csuhéfonás, gyékényfonás, kosárfonás, gyöngyfűzés, szövés, fonás, nemezelés, bőrművesség, fafaragás, mézeskalácsosság, stb.), 10-15 fős csoportokban, korosztályokra bontva. Jelenleg 5 ilyen állandó kézműves csoportunk van. Számos szervezett iskolai, óvodai csoport és más szakmai csoportok fogadását is megvalósítottuk a tavalyi év folyamán is az Iskola Másként hete keretén belül illetve folyamatosan, egész évben. Fontos számunkra, hogy a foglalkozásainkon résztvevők rendelkezésére szakszerű, jó minőségű kézműves eszközöket és alapanyagokat biztosíthassunk, mely a minőségi kézműves oktatás alapfeltétele, ezért az Aranykapu Fonó-Ház Kézműves Műhelyének fejlesztését és bővítését 2016-ban is folytattuk: alapítványi támogatásból fazekaskorongot és számos nemezes és szövőeszközt vásároltunk, illetve egy több száz éves hagyományos szövőszéket újítottunk fel és varázsoltunk használhatóvá. Újabb minőségi oktatási segédanyagokkal és szakkönyvekkel bővültünk, illetve könyvtárunkat magángyűjteményekből érkező felajánlások tették gazdagabbá. Az egykori hagyományos népi kismesterségek (pl. fazekasság, kötélverés, bőrművesség, fafaragás, nemezművészet, szövés) néprajzilag és technikailag is hiteles eszközeinek beszerzésével célunk ezeket a mesterségeket szakszerűen bemutatni, eszközeiket újra használatba venni, életre keltve elődeink kézműves tudását, hagyományát. Az Aranykapu Fonó-Házban szakképzett kézműves oktatók, népi játszóházvezetők, népi iparművészek végzik heti rendszerességgel munkájukat (10-15 fő), nagyobb rendezvények során azonban több külsős szakember segítségével, bevonásával dolgozunk. 2016 őszétől több mint 10 munkatársunk vesz részt szakmai továbbképzésen, hogy hagyományőrző tevékenységünket még szakszerűbben, hitelesen végezhessük. A Fonó-Ház további tevékenységei a 2016-os évben: Festészet- és Rajz-szakkörünk Kovács Emil Lajos festőművész vezetésével 2016 márciusától hetente biztosít szakmailag egyéni foglalkoztatást tehetséges gyerekek és fiatalok számára. 2016-ban folytatatódott és bővült az immár harmadik éve működő citera-szakkörünk munkája: jelenleg több mint 20 felnőtt és diák vesz részt heti, kétheti rendszerességgel szakszerű citeraoktatásban a Fonó-Házban, Nauner-Agárdi Éva citera-szakoktató vezetésével és Mátyás Erika ének- és zenetanár közreműködésével. A tavalyi év során többek között a szatmári térségből a szamosdarai népdalgyűjtésekkel foglalkoztunk. Gyermek- és felnőtt citerazenekarunk több alkalommal lépett fel az év folyamán számos hazai és magyarországi hagyományőrző rendezvényen, kiállításon, előadáson: Rákóczi-ünnepség, Nyíregyházi Városnapok, Páskándi Géza emlékünnepség Szatmárhegyen, a Máltai Szeretetszolgálat Jótékonysági-Estje, a Hit és Gyógyítás című előadássorozat keretén belül, stb.. 2016-ban kísérletet tettünk egy másik hagyományos magyar népi hangszer, a népi hegedű oktatására is, hiánypótló jelleggel, Szabó Adrienn népihegedű-oktató irányításával, akinek szakmai vezetésével heti rendszerességgel egy, több mint 7 felnőttből és gyermekből álló népzenei csoportban ismerkedhettek meg a népi hegedűn való játék alapjaival a résztvevők. A Playground-Játsszunk angolt! elnevezésű nyelvműhelyünkben, Kocsis Éva nyelvtanárunk segítségével a gyerekek játszva sajátíthatják el az angol nyelvet kezdő- és haladó szinten, angol népmesék, népi játékok és népi ételek elkészítése által. Fonó-Házunk adott otthont ugyanakkor a tavalyi év folyamán is hazai nyári kézműves táborainknak: 2016. június 20-ától kezdve augusztus közepéig számos kézműves tábor, illetve kézműves alkotó hét várta azt a több mint 100-120 alkotó kedvű gyermeket, akik ellátogattak hozzánk, hogy hagyományos népi kismesterségekkel, elfeledett kézműves technikákkal ismerkedjenek, illetve részt vehessenek a citera -és népzeneoktatásban, s mindezek mellett természetesen sok-sok más, hagyományőrző és személyiségfejlesztő foglalkozásban is kipróbálják ügyességüket, mint például kenyér- és lepénysütés, hangszerkészítés, népmese-drámajátékok, mozgásos népi gyermekjátékok, mesemondás, stb. Kézműves táboraink és alkotóheteink voltak: az Aranytulipán alkotóhét (június 27. - július 1.), a Hetedhét mesehét - V. Kézműves népmesetábor (július 11-16.) illetve a II. Panyolai kézműves tábor (augusztus 7-13.), melyet másodjára szerveztünk meg Kelet-Magyarország egyik legizgalmasabb településén, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeiPanyolán, ahol szatmári és panyolai gyerekek és fiatalok közösen tevékenykedve-alkotva ismerték meg 4 régi magyar mesterség: a nemezelés, a kosárfonás, az agyagmívesség és a fafaragás csínját-bínját. Az elmúlt év folyamán megszervezett hazai és nemzetközi kézműves táboraink és alkotó heteink kézműves- és népzeneszakoktatói voltak: Lugosi András (Csenger, fafaragó), Mátyás Erika (Szatmárnémeti, ének- és zenetanár), Nezezon Enikő (Szatmárnémeti, népi játszóházvezető, kézműves oktató), Pándi Zsolt (Szatmárnémeti, népi gyermekjátékok, népmesék), Sályi Panna és Sályi Erik Róbert (Szatmárnémeti, keramikusok), Takács Andrea (Szatmárnémeti, népi játszóházvezető, kézműves oktató). szatmar.ro 2017. január 18.Az iskoláért aggódnak TekerőpatakonVeszélyben van az iskola – terjedt el a hír a tekerőpataki közösségben. Attól tartanak, hogy ha nem is rövid időn belül, de hosszú távon a felszámolás sorsára jut az intézmény. Az aligazgatói tisztség körül adódtak bonyodalmak. Az igazgatói és aligazgatói versenyvizsgák körüli zűrzavar, és a tanügyminisztérium többször megváltoztatott rendeletei vezettek oda, hogy a tekerőpataki közösség veszélyben érzi az iskoláját. Az összes Gyergyóújfalu községhez tartozó tanintézményt összefogó Elekes Vencel Általános Iskola részéről csak az igazgató, Elekes-Köllő Tibor vett részt a versenyvizsgán, és nyerte el tisztsége megerősítését. A korábbi aligazgató, Kolumbán Csaba nem versenyvizsgázott. Az akkori rendelkezések szerint a tanfelügyelőség decemberben összehívta az iskola nevelőtanácsát, hogy új aligazgatót válasszanak maguk közül. A szavazási arány úgy alakult, hogy Kolumbán Csaba nyert, de mégis a második helyezett Simon Katalin lett az aligazgató, aki egy szavazattal kevesebbet kapott. Kolumbánt akkor nem nevezhették ki újra, mert az akkor érvényben lévő rendelkezés szerint nem lehetett tovább intézményvezető, aki nem vett részt, vagy sikertelenül szerepelt a versenyvizsgán. Ezt követően azonban megváltozott a tanügyminisztérium álláspontja, lehetőség lett volna újabb aligazgató választásra, amennyiben a decemberben megválasztott tisztségviselő lemondott volna tisztségéről. Számos más tanintézményben ez meg is történt, és ezt itt is elvárták volna a tekerőpatakiak. Itt azonban nem történt meg. A helyieket nem a megválasztott aligazgató személye zavarja, hanem az, hogy nem helybéli az illető. Félelem a gazdátlanságtól Miklós Károly községi képviselő az újfalvi testület múltheti ülésén is vázolta a tekerőpatakiak aggodalmát. Úgy látja, méltánytalanul bánik az Elekes Vencel Iskola vezetősége az alárendeltségébe tartozó Tarisznyás Márton Általános Iskolával. Övön aluli ütés volt az, hogy nem oldódott meg, hogy tekerőpataki aligazgató legyen – mondja. A probléma egyébként már hat éve kezdődött, amikor egy átszervezés során a falu addigi önálló iskoláját az újfalvihoz csatolták. Azóta, ha nem is hivatalosan, de saját vezetője volt az intézménynek Kolumbán Csaba személyében, most ez megszűnt. Miklós Károly felveti: ha van egy főnök egy cégnél, vagy bárhol, akkor más a rend és más a fegyelem, az odafigyelés. Hogy miért is van különösen szükség a helyi vezetőre, arra Molnár János nyugalmazott tanár ad választ, aki sok éven át dolgozott itt, és korábban 9 éven át igazgatója is volt az akkor még önálló intézménynek. Kijelenti: el sem tudja képzelni, hogy tud működni ezután. Meglátása, tapasztalata szerint a létesítményt csak úgy lehet megfelelően vezetni, ha helyi ember figyeli rendszeresen, aki jelen van, aki azonnal tud lépni, amikor szükséges. Molnár János mindemellett úgy látja, hogy az iskola fejlesztéséért, a pénzek leosztásakor a támogatásokért való küzdelemben is egy olyan személy tud igazán motivált lenni, aki helyben lakik, a közösség része. Hozzáteszi: amikor 2011-ben az iskola összevonása zajlott, létezett egy megegyezés az akkori intézményvezetők között, hogy az igazgatói tisztséget Újfalu kapja, az aligazgatóit Tekerőpatak. Ezt az egyezséget mindenképpen be kellene tartani – szögezi le Molnár János. Nem tudni, milyen lesz az odafigyelés Szintén a bizonytalan jövőtől tart Kolumbán Csaba is, aki aligazgatói tisztségének megszűnése után ismét tanárként dolgozik a tekerőpataki iskolában. Ő nem vett részt a versenyvizsgán (amint fogalmaz, bohócságnak tartotta), de az ő személye kevésbé fontos – mondja. Mivel nem vizsgázott, természetesen tudatában volt annak, hogy nem lehet tovább aligazgató az akkori szabályok értelmében. Ettől függetlenül, látva azt, hogy más iskolákban a rendeletek megváltozása után visszakerülhettek helyükre a korábbi vezetők, akikhez a közösség ragaszkodott, ő is erre számított. Főként, hogy a nevelőtanács szavazásán is ő kapta a voksok többségét. Ő biztosan nem fog kilincselni korábbi állásáért – szögezi le. Elég nagy az egység, 150 gyermek tanul itt, és nem látja, hogy lehet irányítani ezt úgy, ha nincs állandó vezetői jelenlét. Elmondása szerint nem látja, hogy utódja hogyan tudja majd ellátni a feladatot úgy, hogy az Elekes Vencel iskolához tartozó összes tanintézményben egyszerre vannak feladatai. Akadálynak véli, hogy olyan személyről van szó, aki nem a faluban és még csak nem is a községben él, hanem Alfaluban, és emiatt nincs megfelelő helyismerete. Kolumbán Csaba elmondja, hogy pár éve, amikor igazgatóváltás volt az Elekes Vencel iskolánál, ő volt a mindenki által támogatott jelölt, de nem vállalta. Azért, hogy a megegyezés értelmében Újfalu adja az igazgatót, és Tekerőpataké legyen az aligazgatói tisztség. A munkát pedig úgy osztották le, hogy ő felelt Tekerőpatakért és Kilyénfalváért, az igazgató pedig az Újfaluban működő tanintézményekért. Mindez most megváltozik. Ő arra számított, hogy arra fognak törekedni, hogy ha már nem ő, akkor helyette egy másik falubeli pedagógus kapja meg a tisztséget. Mivel nem így történt, nem látja, hogy milyen odafigyelésre számíthat ezután az iskola. Persze – teszi hozzá –, a felháborodás miatt még az is lehet, hogy ezután meg nagyobb figyelmet kapnak, mint eddig. Nincs ok az aggodalomra – mondja az igazgató Szó sincs arról, hogy gazdátlanná vált volna a tekerőpataki iskola. Ő mint intézményvezető egyformán fontosnak tartja az Elekes Vencel iskolához tartozó összes egységet – jelenti ki Elekes-Köllő Tibor igazgató. Kifejti, az aligazgatói poszt betöltésével kapcsolatos minden lépés a törvényeknek a betartásával történt, miután a versenyvizsgára senki nem jelentkezett. Az igazgató állítja, nem tud arról, hogy létezett volna egy hivatalos írásos megállapodás arról, hogy Tekerőpatak megtarthatja az aligazgatói tisztséget, ha már az önállóságát nem tarthatta meg, és beolvadt az Elekes Vencel iskolába. „Mindig különös tekintettel voltunk Tekerőpatakra én is és elődöm is” – jelenti ki. Megjegyzi, őt senki sem kereste meg ezzel a problémával a közösség részéről, de amúgy sem tudna mit tenni, hiszen az aligazgatóválasztás a tanfelügyelőség szervezésében történt, a nevelőtanács szavazatai alapján, az akkori rendelkezéseknek megfelelően. Elekes-Köllő Tibor nem fogadja el azt az érvelést, hogy „gazda” nélkül hanyatlásnak, romlásnak indulna a Tarisznyás Márton Általános Iskola. Számára kötelező, hogy egyformán figyeljen az összes hozzá tartozó iskolára és óvodára és egyformán harcoljon értük – jelenti ki. „Marosfalvi vagyok, pontosan tudom, mit jelent a kis intézmény működése, és azért harcolunk, hogy mindegyik megmaradjon” – mondja. Meglátása szerint felesleges a félelem a tekerőpatakiak körében. Hozzáteszi, ha nincs is helyi igazgató, a pedagógusok továbbra is ott vannak az iskolában, és továbbra is vállalják a közösségi munkát, mint eddig. Amit vállalt, végigviszi Ha nem is helybéli, azért volt lehetősége betekinteni a tekerőpataki iskola életébe, egy évig tanított ott, osztályfőnök is volt. Nem igaz az az állítás, hogy nem ismeri a helyi közösséget – reagál Simon Katalin frissen megválasztott aligazgató a vele szemben támasztott félelmekre. Azokat a szokásokat is ismeri, amelyeket a községben csak a tekerőpataki iskolában folytatnak, például a farsangtemetés, vagy a termésnap megszervezése, és eddig is sokat segített helyi ügyekkel kapcsolatos papírmunkák intézésében is – teszi hozzá. „Ha valaki odaáll, és szereti, amit csinál, akkor nincs olyan, hogy ne tudná megtanulni, amit kell. A kollégák ismernek – vagy azt hittem, hogy ismernek – amit vállalok, azt végigcsinálom” – mondja. Megjegyzi, kinevezése augusztusig érvényes, addig semmi olyan égbe kiáltó nem fog történni, amitől bárkinek aggódnia kellene. Augusztusban újabb versenyvizsga lesz, megvan a lehetősége a kollégáknak, hogy arra felkészüljenek és vizsgázzanak – teszi hozzá. Azzal is tisztában van – mondja –, hogy nem az ő személyével van gondja a tekerőpatakiaknak, bárki került volna az aligazgatói tisztségbe, aki nem helybéli, ugyanezekkel az érzésekkel találkozott volna. Az iskolát meg kell tartani Veszélyeztetve látja a tekerőpataki iskola jövőjét a község – újfalvi – polgármestere, Egyed József is. Megállapítása szerint az önálló jogi státusz hat éve történt elvesztése és az igazgatói tisztségtől való megfosztás után a következő lépés a teljes megszüntetés, vagy legalábbis az 5-8 osztályos oktatás felszámolása lehet. A tanügyminisztérium és a tanfelügyelőség rendszeres költségcsökkentő intézkedéseinek eshet áldozatul, ha nincs egy ember, aki ezt megakadályozza. „Kötelezően az a feladatunk, hogy elérjük, ismét tekerőpataki aligazgatója legyen az iskolának. Mindegy, hogy ki az illető, de tekerőpataki legyen. Számunkra minden egyes tanintézmény nagyon fontos, és mindegyiket meg akarjuk tartani abban a formában, ahogyan ma is létezik” – jelenti ki Egyed. Hozzáteszi még, hogy a helyi iskolaigazgató mindig fontos tisztséget jelent az egész faluközösségben, ezért is lényeges ez a kérdés. Gergely Imre Székelyhon.ro 2017. január 18.Jubileumokra készülnek ErdőszentgyörgyönIrodalom, színjátszás, lapkiadás és megannyi más fogalom is köthető a Bodor Péter Művelődési Egyesület (BPME) nevéhez. A szervezet idén jubileumi programokkal (is) készül meglepni a kisváros és térsége lakosságát – derült ki a szervezet elnöke, Kovrig Magdolna nyugalmazott tanárnő által készített tervekből. Tevékenységével az egyesület idén is a város művelődési életét kívánja szolgálni, színesebbé tenni. Fő céljuk az egyetemes magyar kultúra népszerűsítése, valamint a térség hagyományos és jelenkori kulturális értékeinek felmutatása, mindezek beépítése a köztudatba. Törekednek megtalálni és felhasználni azokat a csatornákat, amelyek biztosíthatják az anyanyelv megőrzését, ápolását. Ezen célok szellemében tervezték meg idei tevékenységeiket. Fontosnak tartják megemlékezni a magyar kultúra és történelem jelentős évfordulóiról, ünnepeiről, mint a Magyar Kultúra, a Magyar Költészet, a Magyar Nyelv Napja, vagy március 15-éről, október 6-áról, 23-áról, illetve felkészülni a városnapi ünnepségekre. Szinte évente adódik a magyar művelődési életnek egy-egy olyan évfordulója, amelyről meg kell emlékezni. Ebben az évben Arany János születésének 200. évfordulója, amely alkalomból több rendezvényt is terveztek: a helyi diákok alkotói versenyét, emlékműsort, vetélkedőt, balladamondó versenyt, maratoni felolvasást. Megemlékeznek Szabó Magda 100., Sütő András 90. születési évfordulójáról, Tamási Áron születésének évfordulójára a színjátszó kör színművel készül. Szűkebb környezetük jelenkori értékeit könyvbemutatókkal, író-olvasó találkozókkal, kiállításokkal igyekeznek megismertetni a város közönségével. Ezzel a céllal szerkesztik immár 15. éve helyi lapjukat, az Erdőszentgyörgyi Figyelőt is. Negyedszázados az erdőszentgyörgyi műkedvelő színjátszás Az egyesület tevékenységének egyik jelentős, hagyományokkal rendelkező területe a műkedvelő színjátszás, mint az anyanyelv és az anyanyelvű műveltség ápolásának, terjesztésének egyik jelentős lehetősége. A színjátszás már a kezdetekkor otthonra lelt Erdély városaiban, falvaiban, a település egykori birtokosa, gróf Rhédey László kolozsvári palotájának báltermét nyitotta meg az első erdélyi színtársulat előtt 1792-ben. Így természetes, hogy a színházpártoló Rhédeyek ősi vidéki hajlékában, Szentgyörgyön is virágozzon a műkedvelő színjátszás. A BPME tevékenységében jelentős szerepet kapott a színjátszás, számukra fontos a műkedvelő színjátszás szakmaiságának előmozdítása is, ennek érdekében idén már tizenharmadszor szervezik meg a kőrispataki nyári színjátszó tábort. Az itt folyó munka egyben felkészülés az őszi Színpad Fesztiválra, amelyet az egyesület 1992-ben Hatos Gyöngyvér tanárnő kezdeményezésére indított útjára, és ez év novemberében már a 25. fesztiválra kerül sor. A jubileumi évforduló alkalmával az elmúlt negyedszázad eseményeiről terveznek kiállítást, de színházzal kapcsolatos képzőművészeti és jelmezkiállítást, illetve könyvvásárt is, valamint koncerteket, előadóesteket. A fesztiválra meghívják azokat a színjátszókat is, akik tagjai voltak a helyi színkörnek vagy munkáját segítették, és azokat a színészeket, akik valaha itt végezték a középiskolát vagy a színkör tagjai voltak. És azon együttesek képviselői is meghívást kapnak, akik a 25 év alatt felléptek a fesztiválon. Magyarországi és hazai szakemberek részvételével terveznek kerekasztal megbeszélést a műkedvelő színjátszás szerepéről, helyéről, helyzetéről, létjogosultságáról a jelen társadalmában. A háromnapos rendezvényen természetesen fellépnek műkedvelő színjátszó csoportok, majd egy hivatásos együttes előadására is sor kerül. A 25. Színpad Fesztivált abban a reményben szervezik meg, hogy ennek a hagyománynak lesz folytatása, nem vész ki a játékkedv a város lakóinak szívéből, és lesz, aki összefogja, szervezze ezt a szép és hasznos időtöltést – hangsúlyozta Kovrig Magdolna. Gligor Róbert László Székelyhon.ro 2017. január 18.A doni veszteséget ma sem heverte ki a nemzetElőadással, vetítéssel, hagyományőrző jelenetekkel, verses felolvasóesttel emlékezett kedden a Don-kanyari offenzíva áldozataira az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE)Maros megyei szervezete a vármúzeum előadótermében. Az EMKE szervezésében 2003-ban emlékeztek meg első alkalommal a Don-kanyari áldozatokra, akkor sikerült hét túlélőt is felkutatni, akik közül ma már senki nincs életben – foglalta össze az elmúlt évek eseményeit Ábrám Zoltán, az egyesület alelnöke. Ugyanabban az évben kezdeményezték a római katolikus temetőben az emlékműállítást is. Bocskai Vince alkotásánál minden évben összegyűltek, az idén a nagy hidegre való tekintettel szervezték első alkalommal zárt helyiségben a rendezvényt – tette hozzá az alelnök. „A történelmünk egyik legtragikusabb eseményének számító Don-kanyari offenzíva 74. évfordulójára egy új kezdeményezéssel, fiatalosabb megemlékezéssel készültünk” – mutatott rá Ábrám Zoltán, aki szervező társaival, a Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoport tagjaival együtt a fiatalok érdeklődését szerette volna felhívni a múlt eseményeire, ennek jegyében vonta be a Slam Poetry Marosvásárhely csoportot is, amelynek tagjai versekkel készültek, írásaikkal idézték mindazt, amit a harcteret megjárt, vagy ott elesett katonák megéltek. A megemlékezésen jelen volt Csige Sándor, Magyarország csíkszeredai konzulja is, aki „a poklokat megjárt” honvédekre emlékezett, azokra a katonákra, akik emberségből, hazaszeretetből példát mutattak és „akik megérdemlik, hogy békében nyugodjanak”. Végezetül azt javasolta a konzul a fiataloknak, hogy tanulmányozzák a történelmet. Sokan nem tudják, hogy a magyar nemzet e tragédiát a mai napig sem heverte ki – mutatott rá eladásában Benkő József történész doktorandusz, aki számszerűsítette a 74 évvel ezelőtti eseményeket. Mintegy 200 kilométeres szakaszon 90 ezer magyar katona harcolt úgy, hogy sem megfelelő fegyverzete, sem ruházata, sem élelme nem volt. Fiatal, erejük teljében levő férfiak vesztek oda, amely óriási veszteséget okozott a nemzet további gyarapodása szempontjából is – hívta fel a figyelmet a következményekre a történész. A verses összeállítás és a túlélőkkel készített interjúk levetítése után a megemlékezés résztvevői a várból a római katolikus temetőbe vonultak, ahol az emlékműnél gyújtottak gyertyát. Antal Erika Székelyhon.ro 2017. január 18.Az ártatlanság vélelmét kéri számon az RMDSZHorváth Anna ügyébenA kolozsvári tanács szociáldemokrata párti (PSD), valamint a Liberálisok és Demokraták Szövetségét (ALDE) képviselő tanácsosai azt kérik az RMDSZ-től és a nemzeti liberális párti városatyáktól, nevezzenek ki más személyt az alpolgármesteri tisztségbe Horváth Anna helyett, aki ellen befolyással való üzérkedés miatt vádat emelt az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA). FRISSÍTÉS: "Nem jár el tisztességesen ebben az ügyben a szociáldemokrata párt. Amennyiben Lia Olguţa Vasilescu miniszteri posztot tölthet be a kormányban, vele szemben működik tehát az ártatlanság vélelme, akkor ez érvényes kell legyen Horváth Annával szemben is" – közölte a Maszollal Csoma Botond, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke szerdán. Dan Morar, a kolozsvári tanács PSD+ALDE frakciójának vezetője keddi sajtóközleményében azzal érvel: az önkormányzat három hónapja egyik alpolgármester hiányában működik, ami akadályozza az intézményt feladatai ellátásában. Dan Morar szerint ugyanakkor nem tesz jót a városháza megítélésének, hogy a DNA által bíróság elé állított, hatósági felügyelet alatt álló alpolgármester töltse be ezt a tisztséget. Az ALDE-t képviselő Adrian Mureşan szintén azt nyilatkozta, hogy "a polgármesteri hivatal működése érdekében" alakulata támogatja azt az indítványt, hogy mást személyt nevezzenek ki az alpolgármesteri tisztségbe Horváth Anna helyett. Horváth Anna nem láthatja el tisztségével járó feladatait Kolozsvár alpolgármestere, Horváth Anna ellen befolyással való üzérkedés és pénzmosás miatt emelt vádat a DNA december 20-án. Az alpolgármester hatósági felügyelet alatt áll, és nem láthatja el tisztségével járó feladatait. Ugyanebben az ügyben befolyás megvásárlása és pénzmosás vádjával bíróság elé állították Fodor Zsolt üzletembert is, aki szabadlábon védekezhet. Horváth Anna október 13-án jelentette be, hogy fizetés nélküli szabadságot vesz ki mindaddig, amíg eljárás folyik ellene, mivel nem tartja korrektnek, hogy úgy vegye fel fizetését, hogy közben nem dolgozik. A vádhatóság szerint Horváth Anna alpolgármesterként 2016 februárja és májusa között befolyását felhasználva közbenjárt a kolozsvári önkormányzat alkalmazottjainál annak érdekében, hogy sürgessék meg a másik vádlott, Fodor Zsolt egyik ingatlanprojektjével kapcsolatos engedélyek és jóváhagyások kibocsátását. A DNA szerint Horváth Anna szolgálataiért cserébe két fesztiválra szóló, 60 bérletet kért, összesen 20 ezer lej értékben. A belépőket az önkormányzati választás kampányában tevékenykedő önkéntesek között osztotta szét az alpolgármester - állítja a DNA. Az ügyészek szerint a vádlottak a Fodor Zsolt által vezetett egyik cég, illetve egy Horváth Anna által megjelölt vállalat közötti támogatási szerződéssel próbálták a törvényesség látszatát kelteni. maszol.ro 2017. január 18.Antonio Tajani az Európai Parlament új elnökeA néppárti Antonio Tajanit választották meg kedden az Európai Parlament (EP) elnökének. MTI - Az olasz jelöltet a szavazás negyedik és egyben utolsó fordulójában választották meg a képviselői szavazatok 55,4 százalékával. A 751 képviselő közül 663 adta le a szavazatát érvényesen. Tajani 351 voksot kapott, riválisa, a szociáldemokrata Gianni Pittella 282-őt. Az abszolút többséghez minimum 317 szavazatra volt szükség. Egy parlamenti ciklus öt évig tart, az elnökök, az alelnökök, a quaestorok és a szakbizottsági elnökök mandátuma azonban mindössze két és fél évre szól. Tajani megbízatása ennek megfelelően csak a 2014-2019-es európai parlamenti ciklus második felére szól. A szavazatszámlálás után Martin Schulz, az EP leköszönő elnöke mellett a frakciók vezetői is gratuláltak Tajaninak. Az első három körben még hat elnökjelöltre szavazhattak a képviselők, a szabályok értelmében azonban amennyiben ezekben a fordulókban egyik jelölt sem szerzi meg az abszolút többséget, akkor a negyedik körben az előzőleg legtöbb szavazatot kapó két jelölt között dől el a verseny. Pártközi megállapodások alapján eddig hagyományosan a néppárti és a szociáldemokrata frakció soraiból felváltva választották az EP elnökét, Martin Schulzot azonban egymás után kétszer is megválasztották. Tajani győzelmével viszont az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnökségét is a néppárti politikus foglalja el, felborítva a politikai erők eddigi viszonylagos egyensúlyát. Az elnök felügyeli az Európai Parlament és szerveinek munkáját, illetve a plenáris vitákat. Ő képviseli az EP-t az uniós állam- és kormányfők csúcstalálkozói előtt, ő írja alá az Európai Unió végleges költségvetését, és az Európai Tanács elnökével közösen szignálja az elfogadott jogszabályokat. maszol.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
