|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 702 találat | lapozás: 1-30 ... 661-690 | 691-702 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. május 2.Trianon 100 - Budapest visszautasítja, hogy Magyarország propagandaháborút folytatna Románia ellenMTI - A magyar külgazdasági és külügyminisztérium (KKM) határozottan visszautasít "minden olyan képtelenséget", hogy Magyarország propagandaháborút folytatna Románia ellen, még ha az tudományos körökből érkező rágalom formájában jelenik is meg. Az MTI azzal kapcsolatban kereste meg a tárcát, hogy a román médiában a magyar kormány "románellenes" propaganda-főosztályaként állították be a magyarországi Trianon 100 nevű kutatócsoportot, amely a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lendület nevű, fiatal kutatók számára kiírt pályázatán nyert harmincmillió forintos támogatást a békeszerződéssel kapcsolatos ismeretek kiegészítését, összegzését és közzétételét célzó ötéves projektre. A román sajtóban kedden is tovább gyűrűzött annak "leleplezésnek" a visszhangja, amely Ioan Aurel Pop történésztől származik. A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora múlt heti előadásában azt állította, hogy Románia Magyarországgal is „információs és kommunikációs háborút visel", Budapest pedig "saját költségvetéssel rendelkező állami főosztályt hozott létre Trianon 100 elnevezéssel", miközben a bukaresti kormány által létrehozott Románia Centenáriuma főosztálynak nincs elkülönített költségvetése. A magyar külügy az MTI érdeklődésére közölte: Magyarország változatlanul bízik abban, hogy az új román kormánnyal a kétoldalú kapcsolatok új lendületet vehetnek, ahogy erről a két külügyminiszter legutóbbi, februári budapesti megbeszélésén is szó volt. Az MTA Lendület programja egy nyílt, tudományos projekt, amelynek célja a múlt jobb feltárása, megismerése - mutattak rá. Úgy vélték, "sajnálatos, hogy vannak olyan román tudományos körök, melyek ellenérdekeltek a múlt közös, sokszor eltérően értelmezett vagy értékelt folyamatainak feltárásában". Egy ilyen tudományos munka csak közelebb hozhatja a két népet - hangsúlyozták. Kiemelték: a közös múlt feltárását, az erről zajló tudományos diskurzust a KKM a jövőben is támogatni fogja és eszközeivel segíti a magyar és a román kutatók párbeszédét. „Intelligens, szegregációs bomba” Az Evenimentul Zilei és az Adevarul című lap is idézte Cozmin Gusa politikai tanácsadónak egy hétvégi tévéműsorban kifejtett értelmezését, miszerint a Trianon 100 "egy az egész térség destabilizációjához vezető, intelligens, szegregacioista bomba", amelyet szerinte a magyar kormány a román centenáriumi ünnepségek - Erdély és a Román Királyság 1918 december elsején kikiáltott egyesülésének közelgő századik évfordulója - ellensúlyozására hozott létre. "Akik mindig is Románia ellen cselekedtek, most összeálltak egy jól finanszírozott projektben" - vélekedett az elemző, megjegyezve, hogy Románia első számú vezetői alkalmatlanok arra, hogy "büntessék" a Trianon 100-ért Magyarországot, amely szerinte egy románellenes médiaprojekt. Közben az Adevarul hasábjain a lap blogrovatának két publicistája, Mircea Morariu és Demény Péter a BBTE rektora által reflektorfénybe hozott témáról vitatkozik. Morariu Trianon 100 című írásában egyebek között hétfőn azt sérelmezte, hogy a magyar történészek Erdély 1920-as Romániának ítéléséről beszélnek, "és eltekintenek attól a ténytől, hogy a régió már 1918-ban a Román Királysághoz csatlakozott". Demény Péter keddi válaszában leszögezte: a Trianon 100 nem kormányzati intézmény, hanem tudományos kutatókból álló munkacsoport. Szerinte Morariunak és Popnak azt kellene megértenie, hogy a trianoni évforduló kapcsán nem egy focimeccsről van szó, amely után az "igazságát" érvényesítő csapat majd győztesen vonulhat az öltözőbe, a normalitás helyreállításához tárgyilagosságra, és görcsösség nélküli párbeszédre van szükség. Szabadság (Kolozsvár) 2017. május 2.Népdalvetélkedő és díjazás KörösfőnA hideg idő miatt nem sikerült megállapítanunk, hogy a Riszeg-tetőn kinyílt-e már a riszegvirág, hiszen még a helybeliek is azt nyilatkozták: a hideg, esős időben nem merészkednek fel a tetőre. Az 1989-es rendszerváltás után a helyiek huszonhetedik alkalommal szervezték meg a népdalvetélkedőt, amelyen újból több mint húsz gyermek vett részt. A körösfői kultúrotthonban szombat délelőtt szemet gyönyörködtető látvány fogadta a zsűrit, Mann Gabriella és Bedő Ágnes zenetanárt: a gyerekek szebbnél-szebb népviseletet öltöttek magukra. Lelkesen fújták a kötelező és a választott népdalokat, és jó érzés volt látni azt, hogy a tavalyi, tavalyelőtti résztvevők újra eljöttek. Vincze-Minya István református esperes kiáltó szónak nevezte a népdalvetélkedőt, amely a közösség megmaradását bizonyítja. Károly Károly református lelkipásztor arra buzdított: leljük örömünket abban, amit őseinktől kaptunk, így a népdalokban és az éneklésben is. Második alkalommal osztották ki a Fekete Károly-emlékérmet. Fekete Károly tanító volt az, aki 1956-tól kezdődően népdalvetélkedőt szervezett a Riszeg-tetőn. Lányai, Búzás Fekete Mária és Székely Hajnal egy emlékéremmel őrzik pár évvel ezelőtt elhunyt édesapjuk emlékét. Tavaly az emlékérmet Buzás Pál zongoraművésznek ítélték oda, most pedig Balogh Annuska nyugalmazott zenetanárnak, aki idős kora ellenére dalra fakasztotta a jelenlevőket, és a népdalt fiatalos lendülettel vezényelte le. Ezt követően arra buzdított, hogy lelkesen énekeljék és tanítsák a népdalokat a gyerekeknek, általában a fiataloknak. A zsűri két-két egyéni és csoportos kategóriában osztott ki díjat. Volt pár különdíj is, de azok a versenyzők sem szomorkodtak, akik nem kaptak díjat: ők egy szépen kidolgozott emléklappal távoztak. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár) 2017. május 2.MIÉRT a YEPP kongresszusán: hátat fordított az EPP-nek a PNLAzt követően, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) támogatta a kisebbségek anyanyelv-használatának kiterjesztésére vonatkozó RMDSZ-es törvénykezdeményezését, két másik párttal, a Mentsétek Meg Romániát Szövetséggel és a Népi Mozgalom Pártjával az Alkotmánybíróságon támadta meg azt. Ezzel a cselekedettel a Nemzeti Liberális Párt hátat fordított az Európai Néppárt értékrendjének, hiszen a Néppárt mindig kiemelt figyelmet fordított a kisebbségi jogok védelmére és a nacionalizmus elleni küzdelemre – hangsúlyozta április 29-i felszólalásában Ambrus Zsombor, a Magyar Ifjúsági Értekezlet delegációjának vezetője, aki az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetének (YEPP) tisztújító kongresszusán vett részt. A horvátországi Dubrovnikban Ambrus Zsombor a MIÉRT azon meggyőződésének is hangot adott, miszerint az újonnan megválasztott elnök, Andrianos Giannou ismeri az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetét és problémáit, ezért az általa képviselt ifjúsági szervezet teljes vállszélességgel támogatja őt. Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke a YEPP kongresszusa kapcsán kifejtette: „sokszor el kell még mondanunk, hogy a román pártok sok esetben kettős játékot játszanak. Nyitottságról beszélnek Brüsszelnek és a nagyvilágnak a kisebbségi kérdéseket illetően, itthon pedig megpróbálnak megakadályozni mindent, ami előrelépést jelenthet a kisebbségi problémák megoldásában. Az Alkotmánybíróságon megtámadott RMDSZ-es törvényjavaslat is ezt bizonyítja”. Szabadság (Kolozsvár) 2017. május 2.Bajor Andor-évforduló előtt – az emlékezés jegyébenIdén lenne 90 éves. De sajnos már 26 éve hiányzik közülünk. Pedig micsoda sziporkákat olvashattunk volna tőle ez idő alatt, hiszen az elmúlt 26 is év bőven szolgáltatott volna témát egy-egy Bajor-féle jóízű szatírához. Sajnos, nem így történt. „Két út áll az emberiség előtt a mi évszázadunkban. Az egyik a hülyeség. A másik az őrület. A kettő szerencsésen kiegészíti egymást.” Az idézet természetesen Bajor Andortól származik, pontosabban a torzóban maradt kisregényéből, Az ezermesterből (Bajor Andor: Az ezermester. A Valdemár-kódex, Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2004). Bajor Andor írásai máig nem veszítettek aktualitásukból, mondatai „csontig hatolnak”, elég, ha a fenti idézetet értelmezzük. Remek szatírái ma is ugyanolyan érvényesek, hiába íródtak 1989 előtt.A szeptemberi 30-i évfordulóig havonta közlünk egy-két Bajor Andor szöveget, özvegye, Bajor Ella engedélyével. Mai lapszámunkban az 1972-ben, a Dacia Kiadónál megjelent Tücsök és bogár című kötetből válogattam két szatírát. (Köllő Katalin) Bajor Andor: Miért van törpepapagáj az előszobában? A megyei kanál-gyártó vállalat, amely mellesleg – a munkaerők jobb fölhasználása végett – nem kanalakat, hanem hamutartókat készít, ellenőrzés előtt a föltámadás határozott jeleit mutatta. Az ellenőrzés bármilyen gyors, nem lehet gyorsabb, mint a híre. Az emberi őszinteség és a jóság hozzásegíti a vállalatokat és intézményeket, hogy az ellenőrök szándékát kiismerjék. Vannak barátok, komák, sőt vérrokonok az ellenőrök között is, akik közlik az érdekeltekkel az ellenőrök célját, szokásait, és kedvenc ételük elkészítési módját. Így az ellenőrök nemcsak példás rendet és lázas munkát észlelnek. De azt is tapasztalhatják, hogy az étkezdében éppen rablópecsenyét sütöttek, enyhén fűszerezve. A kanálgyártó vállalat kantinjában legalábbis az volt, a főellenőr legnagyobb ámulatára. És nemcsak a vállalat kanalainak kiállítását tekinthették meg, hanem jelen volt az egész föltámadt munkaközösség is, örömtől sugárzó arccal. Az eltűntek megkerültek, a bénák táncoltak, a vakok az ellenőrök minden mozdulatára bólintottak, az inaszakadtak pedig ágyaikból díszkaput ácsoltak, ahová a tegnapi reszketősök üdvözlő szöveget írtak, arany betűkkel. Így az ellenőrök hamarosan megállapították, hogy a megyei kanálgyártó vállalat lelkesen fejlődik és nem különbözik a megye többi munkahelyétől. Legfönnebb a díszkapuhoz használtak a szükségesnél több politúrozott deszkát. A dolgot nem azért teszem szóvá, mert különös. Vannak ennél különösebb jelenségek is. Egyszer egy ellenőr megkérdezett: miért van minden igazgatói várószobában törpepapagáj? A kérdés először meghökkentett; ha nem egy komoly ellenőr teszi föl, úgy a gondolkodás zavarára gyanakodhattam volna. – Szereti maga a törpepapagájt? – érdeklődtem. Mire az ellenőr szeme csillogni kezdett. – Igen! – kiáltotta – nagyon szeretem a törpepapagájt! Nekem is van otthon. – Íme – mondtam – ezért talál az igazgatói várószobákban törpepapagájt. Ha a halakat szeretné, akváriumot pillanthatna meg, ellenőrzés közben. – És ha most mennék, akkor is találnék? – érdeklődött. – Természetesen – mondtam –, mert amíg odajutna, addig szereznének... Valószínűnek tartom, hogy körútjai során, ellenőrzés közben, mindig ugyanazzal a madárral találkozott. Mert távozása után a madarat átküldték a következő vállalathoz, onnan pedig tovább. A törpepapagáj órákkal előbb érkezett, mint az ellenőr, és pár perccel későbben távozott, de gyorsan, hogy körúton levő szárnyatlan barátját megelőzze. Az ember ugyanis azt látja, ami van. De az ellenőr gyakran azt látja, amire vágyik. Lelkiismeretes munkát, mosolyt, udvariasságot, rendet, a törvények betartását. A törpepapagáj-kedvelő ellenőr mindenütt törpepapagájt talál, de ha a fülesbaglyot szereti, akkor a folyosón reábukkan a fülesbagolyra. S attól kezdve mindén folyosón ül a számára fülesbagoly, váratlanul és meghatóan. Mindez nem látomás: mert az ellenőr vágyálma valósággal jelen van. A jövő-menők is látják; ebből tudják, hogy ellenőrzés folyik. Ha eltűnik a fülesbagoly, akkor befejeződött az ellenőrzés. Az ellenőr viszont a fülesbagoly jelenlétéből tudja, hogy rend van. Nem beszélünk határesetekről, amikor az ellenőr vágyait a vállalat nem fogja fel Hallottam ilyesmit is: violaszagot permeteztek a termekbe, mert valami híreket összecseréltek. A kantinban – hibás értesülés alapján – pulykahúst adtak. Az ellenőr egyfolytában tüszkölt, és mikor meglátta a húst, elfogta a pulykaméreg. – Nekem ezt ne adják be – kiabálta – ne traktáljanak ilyesmivel! Valószínűleg szilvásgombócot szeretett volna, de nem mondta meg világosan. A violaszaggal meg a pulykahússal az intézmény mindent elrontott. Az ellenőr mérgesen vizsgálta a könyveket, és végül valami horribilis hiányt talált. ... Ha a kantinhan szilvásgombócot készítenek, ezt a szerencsétlenséget talán elkerülték volna -- Kérdések és válaszok Rokonaim, barátaim sajnos igen kezdetlegesen vannak megszervezve. Az ország különböző helyein laknak, a munka mezejének más-más szögleteiben ásnak, vetnek, gyomlálnak és kaszálnak. Nem ritka az az eset sem, hogy egyik barátom elültet húsz tő salátát a munka mezején, azután jön a másik barátom – és a nemes kezdeményezésről mit sem tudva – a zöld palántákat kigyomlálja... Ez a lelkes de kissé anarchikus közösség ott tart, hogy tagjai sem ismerik egymást. Mazsola Ernő barátom például nem is sejti, ki lehet a keresztapám nagyobbik fia. Dudás Daninak fogalma sincs Flótás Flórián létezéséről, holott Flórián nem más, mint: Kucug Balázs sógora! Ez a kicsi, de annál megfoghatatlanabb közösség viszont év elején – egymástól függetlenül – körlevelekkel keres föl, beszámolókat kér és eredményeim, megvalósításaim, céljaim, autóim, kalandjaim és szőnyegeim felöl érdeklődik. Az ellentmondó átiratok a legkülönbözőbb kérdéseket tartalmazzák; az egyik rubrika kérdése például az, hogy miért gyűjtök tücsköt és bogarat, míg a másik rubrikába bé kell írnom: miért nem gyűjtök inkább tücsköt és bogarat. A körlevelek áttanulmányozása után reájöttem, hogy sürgősen egységesítenem kell a kérdéseket, és a válasszal együtt a világ tudomására kell hoznom őket. Ezért a kapumra kiakasztottam egy táblácskát, hogy a ház „leltár miatt zárva" van, majd hozzákezdtem az immár egységes kérdőív kitöltéséhez. Az első kérdés –melyet egyik nagynéném tett föl – az iránt érdeklődött; miért nem írok ? Ezt a rubrikát így töltöttem ki: az írásban – írásaim akadályoznak. És ha nem írnék, bizonyára azonnal tudnék írni; legalábbis ez a benyomásom. A továbbiakban csak a kérdést és a feleletet közlöm – ugyanis nincs időm hosszadalmaskodásra, mert elvállaltam egy absztrakt vers sürgős elolvasását és megfejtését. 2) Mit írok? Ezt-azt; ami van. Néha szatírát is, olyan emberekről, akik a kritikusok véleménye szerint nincsenek, ebben a kigúnyolt egyének is tökéletesen egyetértenek a bírálókkal. 3) Mennyit keresek az írásaimmal évi átlagban?Kilencmillióhatszázhetvenötezer kétszáznegyvennégy és fél polturát. (A számot természetesen kapásból írtam, de egy főkönyvelő tanácsa alapján. Az összeget – a főkönyvelő szerint – a végén lévő félpoltura teszi valószínűvé. Felét ugyanis senkise szokott lódítani). 4) Van-e villája? Eszcájg villám van, tizenegyegész és háromnegyed darab. Lakóvillám nincs: egy kastélyt tartok fönn, egy fél kísértettel, aki nappal novellaíró, éjfélkor pedig nálam kísért, félnormával. 5) Hány öltönye van? A kísértetnek – lévén félnormás – egy fél lepedője van. Nekem húsz egész négytized öltönyöm van, a nálam lévő királyi palástokat nem számítva. 6) Milyen villamos berendezéseket használ? Trolibuszt. 7) Mit olvasott legutoljára? Tojásokat. Húszat adtak, de olvasás után csak tizenkilencnek bizonyult. 8) Meg volt-e vele elégedve? Egyáltalán nem. Emberi mivoltomból kivetkőzve veszekedtem az elárusítóval. 9) Érezte-e, hogy az olvasás révén ön gazdagodik? Sajnos, gazdagabb nem lettem, de közelebb jutottam az igazsághoz. 10) Fogyaszt-e alkoholt? Nem fogyasztom, hanem iszom. De aközben az alkohol nem fogy, mert pillanatok alatt újabb és több üveget raknak a polcokra. 11) Helyesli-e az alkohol fogyasztást ? Nem helyeslem. De az előbbiek után teljességgel lehetetlennek tartom, hogy elfogyjon. 12) Szereti-e a természetet? Igen. Állandóan hangsúlyozom, hogy imádom fölötteseim természetét. 13) Ismeri-e, és elmegy-e oda pihenni? Egyáltalán nem ismerem: számomra ezek a kiszámíthatatlan rejtelmek. Pihenni egy ízben próbáltam a közelben: mégpedig úgy, hogy végigfeküdtem az íróasztalon és elaludtam. Mire bejött az aligazgató, patáliát csapott és azt kiabálta: én még nem tudom, milyen az ő természete. 14) Védi-e ön a ritka növényeket, állatokat, madarakat? Állandóan védem, de hiába. Mert vagy nincs kivel szemben védeni, vagy úgyis kipusztítják a ritka növényeket, állatokat, madarakat. S ha eközben is védem őket, ráadásul eltángálnak. 15) Járt-e ön barlangban? Jártam: a Sanepidnél, a Lakás-karbantartási vállalatnál, a magnetofon javító kisipari szövetkezetnél és absztrakt kép-kiállításon. Az utóbbi barlangban annyira eltévedtem, hogy egy lilára mázgált bádogon át akartam kibújni. 16) Van-e turista fölszerelése? Turista fölszereléseim a következők: turista notesz, turista naptár, turista kávéfőző, turista kávépótló, turista kolbász, turista ágy, turista hálóing, turista tanácsadó elalvás előttre, valamint egy képes levelezőlap (Koppenhágából). 17) Használ-e alpinista kötelet? Használok, ruhaszárításra. Úgy döntöttem, hogy a tízezredik kérdőív kitöltése előtt oldom le a kötelet és használom tragikusabb célokra... 18) Mi volt ön 1961 január másodikán? Elsején – valószínűleg – a korhely leves után is forgott velem a világ. De másodikán már: ember voltam. 19) Mi volt ön 1961 január harmadikán? Szintén ember, de feltehetően egy nappal idősebb. 20) Mi az ön vagyoni állapota ? Tudomásom szerint egy országgal rendelkezem, de ezen a réven, mint ember állampolgár igényt tartok az egész világmindenségre. 21) Ön mivel szórakozik? Kérdőívek pontos és lelkiismeretes kitöltésével szoktam szórakozni, de ez a nemes szenvedély éveim múlásával mindinkább veszít érdekességéből, sőt lassan aláaknázza egészségemet. A végső esetre – a tízezredikre – tartogatom a fönt kifeszített és említett kötelet. Egyébként jelen kérdőív előtt már hétezerötszáznegyvennégy és fél kérdőívet töltöttem ki. Úgy vélem, ennek abbahagyása: a hosszú élet titka. Azt is tudom, hogy ismerőseim, barátaim nálam sokkal hanyagabbul, pontatlanabbul, tévesebben vagy hamisabban szokták elvégezni ezt a műveletet. A fentiekért az erkölcsi felelősség teljes súlyát vállalja. Bajor Andor, 1968 Szabadság (Kolozsvár) 2017. május 2.Nagy Koppány Zsolt: Költőnek lenni rock’n roll, prózát írni pepecselésNagy Koppány Zsolt prózaíróval, műfordítóval, szerkesztővel beszélgetett László Noémi az Álljunk meg egy szóra című rendezvénysorozat áprilisi eseményén. Az udvarhelyi születésű író a 2000-es évek elején, Kolozsváron kezdte pályáját, ahonnan Budapestre költözött. Nagy Koppány Zsolt első könyve 2000-ben jelent meg Arról, hogy milyen nehéz címmel az Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség gondozásában Kolozsváron. László Noémi kérdésére az író kifejtette, miért is nehéz az irodalmi érvényesülés, majd számos humoros történettel alá is támasztotta kijelentését: elmesélte, hogyan vásárolja fel saját köteteit különböző könyvesboltokban, majd bukik le mindig a kasszánál, avagy hogyan tévesztette őt össze a „híres-neves kolozsvári főszerkesztő” Dragomán Györggyel. Emiatt kapta a kötet ezt a címet, amelyről az író is bevallotta, nem a legsikeresebb választás volt, de kifejezi, mennyire aggályos ember, leírja megfelelési kényszerét. A kötet kapcsán Nagy Koppány Zsolt felelevenítette, milyen volt a 2000-es évek elején Kolozsvár, és hogyan teltek mindennapjai az Erdélyi Híradó sétatéri szerkesztőségében, hogyan aludt Szőcs Géza kötetein, valamint azt is, hogy milyen számítógépes játékokat játszódtak. László Noémi Berszán Istvánt idézve elmondta: a fiatalok mostanában ismét felfedezték a verset, és inkább verseket írnak, nem prózát. Ezzel kapcsolatban arról kérdezte Nagy Koppány Zsoltot: szerinte mit könnyebb kezdőként írni, verset vagy prózát? „Költőnek lenni rock’n roll, míg prózát írni pepecselés” – fejtette ki az író álláspontját a kérdésről. Elmondta, gyermekkorában ő is verseket írt, ám kamaszként áttért a prózára, azóta is ebben a műnemben alkot, így nem tudja, kezdőként mi az egyszerűbb. Viszont kifejtette, a prózaírás frusztráló, hisz egy vers két sorban, néhány szóban megalkot egy teljes világot, míg a prózának ugyanerre többszáz oldalban van csak lehetősége. Az író elmesélte, egyszer ő is költőnek érezhette magát, amikor a Kalligram közölte Családi pör című versét, amelyet a Viperával támadt kliensre a strici című Indexes cikk ihletett, a felező tizenkettesekben írt verset fel is olvasta a beszélgetésen. Kiderült, novellát már csak határidőre tud írni, regényeket nyomás alatt, vagy Székelyudvarhelyen, apja orvosi rendelőjében. Nagy Koppány Zsolt az est folyamán bevallotta, szereti magát is beleírni a regényeibe, saját frusztrációja miatt. – Elég fontos szerepük van a saját figuráimnak is a könyvekben, azért, hogy elébemehessek a kritikáknak. A nagy megfelelési kényszeremben meg akarom előzni azt, hogy más szidalmazhassa a könyveket. Ezért én létrehozok mindig egy szereplőt, aki hasonlít hozzám, ő mondja ki a legdurvább véleményeket a könyvről, én meg jót röhögök a markomba, hogy kitoltam a kritikusokkal – fűzte hozzá az író. A meghívott bevallota, Térey Jánosnak köszönhető, hogy ő, mint erdélyi író a Magvető Kiadóhoz került. Térey jóindulatának tulajdonítható az ő irodalmi szocializációja, hiszen ő mutatta be Sárközy Bencének is, aki akkor a Magvető egyik szerkesztője volt. Mint elmondta, neki mutatta be a Jozefát néhány részletét. A Jozefát úr, avagy a regénykedés című, az Alexandra kiadónál megjelent kötete mintájára, a Nagyapám tudott repülni című novelláskötetet is két ciklusra osztotta. Ez volt az első könyve, amely a Magvető gondozásában jelent meg, a kötetet be is válogatták a Magvető novellárium sorozatba, ennek célja a novella irodalmi köztudatba való visszahozása volt. A beszélgetés végén Nagy Koppány Zsolt mesélt a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-nél betöltött mentori szerepéről. Az író szerint a tehetséggondozó indulatokat, viharokat kavart, amelyeknek egy része valósak, kiemelte azonban, nem szabad elfeledni azt sem, hogy pályakezdőket is támadnak ezáltal, olyanokat, akik első alkalommal találkoznak az irodalmi élettel, ez pedig ugyancsak kérdéses erkölcsi szempontból. Az író szerint nem erkölcstelen amit csinál, hiszen szövegekkel foglalkozik. Ugyanezt belátta a Magvető kiadó is, és képesek külöbséget tenni a szépíró Nagy Koppány Zsolt és a mentor között. Az est zárásaként levetítették Személyi figyelő című novellájából készült, azonos című rövidfilmet, Lakatos Róbert és Bálint Arthur rendezésében. Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár) 2017. május 2.Dalos díjátadásZenetanárnak másként nem is lehet kitüntetést átadni, csakis dalkísérettel: Dancs Árpádot volt iskolája jelenlegi és egykori diákjai is zenével köszöntötték az idei Pro Urbe díj átadási ünnepségén, amely oldott hangulatban zajlott vasárnap délben a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében. A rendezvényen az eddigi Pro Urbe díjasok, Sepsiszentgyörgy teljes vezetősége, a helyi tanács tagjai, kilenc testvértelepülés küldöttsége és a fellépők mellett sok civil érdeklődő is megjelent. Nyitányként a Székely Mikó Kollégium ötödikes diákjai reneszánsz dalokat furulyáztak, majd az első osztályos Dancs Máté szavalta el Kovács András Ferenc Molyocska című versét (amivel országos első díjat is nyert), majd a Mikó középiskolás kórusa és Steckbauer Hanzi Réka énekelt köszöntőt. A Pro Urbe díjat – a díszoklevelet és az emlékérmét – Antal Árpád András polgármester adta át, megjegyezve, hogy ellenőrizték a tanár úr korát, mivel sem megjelenése, sem gondolkodásmódja nem mutatja a hetven esztendőt... Dancs Árpád laudációját egykori diákja és a Székely Mikó Kollégium jelenlegi igazgatója, Kondor Ágota olvasta fel. Meghatódottan köszönte meg az elismerést maga a kitüntetett. Dancs Árpád elmondta: a díj azoknak jár, akik „pénz és taps nélkül” szolgálták közösségüket, de ő elég sok tapsot kapott diákjaival, noha semmi különöset nem tett, csak hivatását és kedvtelését gyakorolta: a tanítást és a zenét; kicsit zavarban is van, hiszen előtte igen neves személyiségek kapták meg a város legnagyobb elismerését. Ő csak olyan tanár akart lenni, akinek az óráit nem unják, és nagy örömére szolgál, hogy az általa megzenésített mikós himnuszt szívesen, lelkesen fújják azóta is. A maga részéről szüleinek adna kitüntetést, volt igazgatóinak és munkatársainak – kiemelten Péter Albertnek, aki megszerettette vele a népi muzsikát –, egykori diákjainak, hiszen nélkülük nem állna itt: pályafutása alatt több mint 65 szólóénekes, 200 zenekari és 1200 kórustagot nevelt, és mintegy 500–600 előadást vezényelt le. Mindezt családjának is köszönheti: feleségének, gyermekeinek és unokáinak. „Mindenkire büszke vagyok, ahogy a városra is, ahol születtem, ezért köszönettel és alázattal fogadom az elismerést, és remélem, tovább is tudok haladni utamon” – zárta beszédét. A nagy meglepetés az ünnepség végére maradt: a mikós véndiákok ez alkalomra alig pár napja összeverődött kórusa néhány olyan éneket adott elő, amelyeket még iskolás korukban tanultak meg; utoljára a mikós himnuszt kezdték el, amelyhez már az egész terem felállt, sokan együtt is énekeltek. „Ez jobb volt, mint az eredeti” – jelentette ki Dancs Árpád, amire még egy kollégista dalt kapott ráadásul. Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. május 2.Honismeret kérdőjelekkelKülönösképpen külföldi barátaink számára szellemi táplálék a honismereti kirándulás, akik csak ritkábban látogathatják Székelyföldet és az azzal szomszédos, számukra még jobbára ismeretlen kisrégiókat. Erről szokott gondoskodni minden esztendőben a vendégfogadó Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatala: Szent György Napokon szombatonként évek óta túrára indulnak városunk testvértelepüléseinek küldöttségei. Idén tizenegy település képviselői látogattak hozzánk: Veszprém, Ferencváros, Kiskunhalas, Balatonszentgyörgy, Kecskemét, Magyarkanizsa, Mosonmagyaróvár, Cegléd, Sárpilis, Alsónána és a legújabb kapcsolat, Szentes város. Az autóbusznyi meghívott, polgármesterek, alpolgármesterek, jegyzők és testületi tagok részletbe menően ismerkedtek a szomszédos Brassó megyével, a prázsmári erődtemplom építészeti érdekességeivel és várrendszerének korabeli harcászati jellegzetességeivel. Újdonság volt számukra a Barcarozsnyói vár és a közvetlen közelében működő dinópark, ahogy észrevettük, mindenki számára vonzó kínálata. Szászföldi váraink évszázados, göröngyös történetéről s így a rozsnyói vár históriájáról lehetett ugyan elmélkedni, a dinópark jurakori óriáshüllő-makettjei azonban ugyancsak próbára tették/teszik minden látogató őslénytani ismereteit. Nem volt ez másképp a törcsvári erőd-kastély egyre változóbb történetével sem. Április végén itt már javában zajlott a tűrhetetlenül zsúfolt vendégáradat, s a drakulás képek és sztorik kedvelői számára hihetetlenül vonzó a két külön emeleti szobácska nyújtotta Drakula-mítosz. Tárlatvezetőre már nem futja, nem is biztosítanak sehol, a látogatónak otthonról felkészülten kell elindulnia. Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. május 2.Négyfalu magyar felirat nélkülEgynyelvű helységnévtáblát helyeztek ki Négyfalu egyik bejáratánál, a tábla csak románul tünteti fel a település nevét. A város magyar lakossága a 2011-es népszámlálás adatai szerint 20,16 százalékot tesz ki. Azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya eléri a 20 százalékot, a település nevét az adott kisebbség nyelvén is fel kell tüntetni. A törvénytelenségre Géczi Gellért RMDSZ-es helyi tanácstag hívta fel a figyelmet, aki beadványban fordult a polgármesterhez, azt kérve, hogy mielőbb orvosolják a helyzetet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. május 2.Én biza megpróbálom!„Kell az erdely.ma?! Kell!” Valahogy így kezdődött a néhány nap alatt lezajlott történet. És folytatódott: „Biztos vagy benne? Én biza megpróbálom!” Megpróbálom, mert lassan 17 éves álmom. Megpróbálom, mert néhai Antal István mérnök úrnak köszönhetően megszerettem ezt a szakmát. S megpróbálom, mert a munka, amit az előző főszerkesztő – tulajdonos elkezdett, nem szabad leálljon. Kedves Olvasók, tisztelt hölgyek és urak! Egy új útra hívlak! Tartsatok velem! Tókos Levente / Erdély.ma 2017. május 2.Új kollégiumot avattak (Sepsiszentgyörgy)Amikor az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökei megalapították a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, arra kötelezték el magukat, hogy minden erejükkel támogatni fogják a magyar felsőoktatást, és ezt tette most is a református egyház, amikor egyetemi kollégiumot épített – hangsúlyozta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szombaton Sepsiszentgyörgyön a Fidelitas református egyetemi kollégium és szálló avatóünnepségén. Az egykori textilgyári leányszállás jelenleg az egyházkerület tulajdona, megvásárlásának és felújításának másfél millió eurós költségeit magyar állami pályázatokból és az egyház saját forrásaiból fedezték. A köszöntőbeszédek előtt a jelen lévő egyházi és világi elöljárók, építők, tervezők, kivitelezők, támogatók és meghívottak együtt énekelték a 90. zsoltárt. Elsőként Kató Béla szólt az egybegyűltekhez. Azt mondta, ebben az országban csak akkor érezhetjük magunkat biztonságban, ha saját épületeinkben, saját területünkön vagyunk, ezért is fontos az építkezés. Sepsiszentgyörgyöt, a református egyházat súlyos veszteség érte, amikor elvették a Református Székely Mikó Kollégiumot, és ezért a várost, a reformátusokat kárpótolni kell, így ez az új épület kárpótlás a Mikóért – hangsúlyozta az egyházfő. Kiemelte: „Ez az épület nem készülhetett volna el ilyen formában és ilyen minőségben, ha Göncz Attila munkatársaival együtt nem teszi rá az életét. Nem pénzt akart vele keresni elsősorban, hanem alkotni és teremteni szeretett volna.” A kollégium és szálló nevéről Kató Béla elmondta: az egyházkerület 1991-ben jegyeztette be a Fidelitas Kft.-t gazdasági tevékenység céljából, de mindmáig nem működtette, most ellenben szükség van egy cégre, hogy az új létesítményt a törvényeknek megfelelően tudják működtetni, és ez a Fidelitas Kft. lesz. Az egyház az anyaországtól megkapta azt a támogatást, amellyel átalakíthatták az épületet, amelynek ezután önmagát kell eltartania – mondotta. „Nem vagyongyűjtés a célunk, hanem az oktatás, amely nélkül nincs jövő, nincs egyház, nincs közösség. Ezért mindent megteszünk, hogy a fiatalok jó körülmények között, színvonalas helyen tanulhassanak és szórakozhassanak.” Azt kívánta Sepsiszentgyörgynek, az épületavató váljék hagyománnyá, ezentúl minden Szent György-napon adjanak át egy, a közösség számára fontos új épületet. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora a kollégiumi élet közösségformáló szerepét hangsúlyozta. Úgy véli, a mai világban, amikor az emberek elszigetelődnek egymástól, nagyon fontos, hogy minél korábban erősítsük a fiatalokban a közösséghez tartozás érzését. Nem rejtette véka alá, hogy amikor két évvel ezelőtt a Sapientia sepsiszentgyörgyi épületét avatták, kételyei voltak, hogy az egyetem kolozsvári, marosvásárhelyi és csíkszeredai helyszínei után sikerül-e negyedikként Sepsiszentgyörgyön meggyökereztetni a Sapientiát, de most azt látja, hogy nagyon sokan hisznek ebben, és sokan tesznek is ezért. Megköszönte Kató Bélának, hogy segíti az egyetem fejlődését, és azt mondta: „majdnem minden tálcán jön akkor, ha megérdemeljük, akkor, ha a tanárok és a diákok olyan közösséget építenek, amely a jövő szerves része lesz”. Az épületért köszönetet mondott a református egyháznak Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, és hangsúlyozta: „ez az átadás azt üzeni azoknak, akik igen-igen gyakran ellenünk dolgoznak, hogy nem tudnak annyit rombolni, annyit elvenni tőlünk, mint amennyit mi tudunk építeni akkor, ha összefogunk”. Azt kívánja, minél többen jöjjenek ide tanulni, és az itt szerzett tudás által legyenek hasznos tagjai a közösségnek. Megőrizték a kézműves jelleget Az épület történetét, a felújítás tervezői koncepcióját és az alkalmazott műszaki megoldásokat Török Áron építész tervező ismertette. A leányblokk – ahogy a helyiek nevezték – a textilgyár munkásszállójaként épült 1958–59-ben. A szocreál épületet igen szerény építészeti eszköztárral húzták fel, mégis igen értékes – hangsúlyozta. Tervezése – vélhetően szovjet minta alapján – Marosvásárhelyen történt, a kivitelezést helyi munkaerő végezte helyi építőanyagok felhasználásával, az előregyártott vasbeton födémpallók és szarufák a gyártási pecsétek szerint Nyárádtőn készültek. Török Áron mindezért a Magyar Autonóm Tartomány termékének nevezte az épületet. Kiemelte: a leányblokk nem a településszövet rombolása révén jött létre, hanem illedelmesen áll egy hagyományos városi telken, hagyományos telepítési képlet szerint, előkerttel, beépítési vonallal, oldal- és hátsó kerttel. Tréfásan megjegyezte: az épület, amelyben fénykorában kétszáz szövőnő lakott, örökre ráégett a város férfi lakosainak mentális térképére. Az épületmentés legfontosabb indítékaként Török Áron leszögezte: az egykori leányszállás „az ipari léptékű előregyártás és igénytelen tipizálás hajnalán az utolsó minőségi, kézműves épületek egyike Sepsiszentgyörgyön. Az építkezés minden fázisában kitapintható a korábbi, kézműves építészeti hagyomány szaktudása és hozzáértése a tervezéstől a legapróbb részletek kivitelezéséig.” Székely mesterek tapogatták végig a házat tetőtől talpig, és ezt a kézműves jelleget szeretnék megőrizni és megmutatni – fogalmazott. „Mondanom sem kell, milyen kilátástalan küzdelem volt ez a majdnem teljesen felszámolt helyi építőanyag-gyártás és egy majdnem kizárólag importra támaszkodó, elsősorban szintetikus anyagokat kínáló építőanyag-forgalmazás mellett. Az is fontos szempont volt, hogy ez a szigorú szerkesztésű ház, amelyben a nyílászárókat leszámítva egyáltalán nem használtak fát, ne puhuljon a felismerhetetlenségig. Ez a megfontolás vezetett a látszóbeton felületek és lakatosszerkezetek előnyben részesítéséhez a tervezés során.” Török Áron hangsúlyozta: városképi eszközökkel is jelezni kívánták az épület átalakulását, ezt szolgálja a monumentális előtető, amely az előkertet városi köztérré hivatott varázsolni, és nyáron kávézó teraszaként is szolgálhat. Ismertette a kivitelező csapatot: a projekt menedzsere, generáltervezője és generálkivitelezője Göncz Attila vállalkozó, műszaki igazgató Király Sándor, építésvezetők Kajcsa Martin és Tusa Álmos, víz-csatorna, fűtés-, szellőzéstervezés és -kivitelezés Göncz Attila, Nicolae Drăgan, Ciprian Bobenchi, elektromos tervezés és kivitelezés Tódor Géza, gyengeáramú rendszerek kivitelezése Kilyén Sándor, szerkezeti beavatkozások – előtető, menekülő-lépcsőház, liftakna, tetőtér beépítése – Bíró Gábor, az asztalosszerkezeteket Incze Attila és Incze Levente, a lakatosszerkezeteket Lukács Oszkár, további asztalosmunkát és az alagsori régi kazánházban kialakított wellnessblokk bútorzatát Bagoly Miklós készítette. Szalagvágás előtt Kántor Csaba püspökhelyettes mondott áldást, és azt kívánta, az épület ne csak földi ház legyen, hanem hajlék, ne csak a tudásszomj, hanem a hit belső ereje is formáljon közösséget benne. A háromezer négyzetméter felületű épületben huszonegy négyágyas kollégiumi és huszonkét kétágyas szállodai szobát alakítottak ki, mindenik saját fürdőszobával, a bentlakási részen hétszobánként konyhával, étkezővel, a tetőtérben konferenciaterem és szórakozóhelyiség van. Ezen a szinten a betonelemeket fával szelídítették, tizenhat kilométernyi léccel burkolták a hatalmas tetőzetet. Az eredeti téglafalból meghagyott és több helyen kibontott részletek díszítőelemként hatnak. Az épület mögött és az északi oldalon tizenhárom parkoló létesült, amely nemsokára további helyekkel bővül. A Fidelitas református egyetemi kollégium és szálló kulcsrakész, következik személyzet alkalmazása és az épület benépesítése. A különleges építészeti megoldásokkal felújított létesítménnyel nemcsak a Sapientia EMTE nyert, hanem Sepsiszentgyörgy is, mert megmenekült a végső pusztulástól egy fél évszázaddal ezelőtt igényes kivitelezéssel létrehozott épület, a szállodai rész pedig bekapcsolódhat a város turisztikai vérkeringésébe. Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. május 1.Református kollégium az egykori munkásszálló helyénFidelitas Református Egyetemi Kollégiumot és szállót avattak Sepsiszentgyörgyön. Az intézmény egyik felében egyetemi bentlakás, a másik felében az azt fenntartó szálló működik. Az egykori munkásszállót a helyiek „leányblokként” ismerik, az Olt textilgyár tulajdonában volt, kétszáz szövőnőt tudtak ott elszállásolni. A magánosítás után az új belga tulajdonos a leányotthont kiürítette, több mint tíz évig állt üresen, míg a református egyház felújíttatta. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem munkájának segítésére építették a kollégiumot, mondta a megnyitón Kató Béla püspök. Sepsiszentgyörgyöt és egyben a református egyházunkat súlyos veszteség érte, amikor a Székely Mikó Kollégiumot elvették. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy nem szabad ezt a várost iskolák, intézmények nélkül hagynunk – jelentette ki a püspök. A kollégiumok megtanítják a diákoknak, milyen egy összetartó közösséghez tartozni és értékelni azt, fejtette ki Dávid László, a Sapientia rektora. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere köszönetet mondott az önkormányzat és a város polgárai nevében a református egyháznak, amiért újabb, nemzetpolitikai szempontból is fontos intézménnyel gyarapodhatott a város. Kijelentette: ez az átadás azt üzeni azoknak, akik gyakran ellenünk dolgoznak, hogy nem tudnak annyit rombolni, annyit elvenni tőlünk, mint amennyit mi építeni tudunk akkor, hogyha összefogunk. A szocialista realizmus stílusjegyeit viselő épület az ipari léptékű előregyártás és igénytelen tipizálás hajnalán az utolsó minőségi kézműves épületek egyike Sepsiszentgyörgyön, ezt a jelleget igyekeztek megőrizni és tovább erősíteni, mondta Török Áron építész az épület egyik tervezője. Az új intézmény Magyarország Kormányának és a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően jött létre. Bíró Blanka / Székelyhon.ro 2017. május 1.BloggerpópákSzilágyi Aladár jegyzete az ortodox egyház virtuális valóságáról. Bizony, előfordul hátterezés közben, az interneten navigáltomban, hogy el-eltévelygek az eredeti témakörömtől, és számomra idegen, ismeretlen vizek neándereibe bonyolódom. Így történt ez a minap is, amikor azon elménckedtem a Szent László év, illetve a hét végén kezdődő Varadinum ünnepségek apropóján – várostérképpel a képernyőmön –, hogy miként is van ez: a Váradot alapító szentkirály nevét „viselő”, strada Sf. Ladislau sikátor derekából ágazik el (erre a részletre csupán most figyeltem fel!) egy hasonlóan kurta utca, mely Aron Cotruş, a Vasgárda bárdjaként is számontartott költő nevét hordja… Menten kínálkozna a felvetés: miféle (per)verzió tette lehetővé a 90-es évek eleji nagyvonalú utcanév-osztogatások során, hogy a Mihály Arkangyal Légiónak, a legionáriusok Kapitányának, Corneliu Zelea Codreanunak a dicsőségét zengedező poéta a „mi Lászlónk” tőszomszédságába kerülhessen? A Cotruş-téma mentén elindulva jutottam el egy bennünket körülvevő, bár tőlünk távol álló közeg: az ortodoxia internetes világához. Annak rendje és módja szerint a görögkeletiek papjai és hívei, a hivatalos egyházi portálok mellett megteremtették a maguk kisebb-nagyobb közösségeket átszövő online hálózatát, és kialakult egy főleg pópákból, ritkábban kalugyerekből, néha majkucákból álló blogszerzői mag, amelyik a hozzá tapadó fórumozók, kommentelők seregével együtt tematizálja, terelgeti, befolyásolja az őket érdeklő, érintő kérdéseket. Ami rögtön szembeötlő, hogy napjaikban, ha nem is skizma értékű szakadás, de sok helyütt nyomon követhető repedés keletkezett a Román Ortodox Egyház, a BOR berkeiben, a 2016 júniusában Krétán megtartott, összortodoxnak kezdeményezett szinódus azon határozata miatt, mely párbeszédet szorgalmaz a többi keresztény felekezettel, az ökumené jegyében. Nos, a román ortodoxia ultrakonzervatív, fundamentalista irányzata hallani sem akar a közeledésről, a megbékéléséről! A legmaradibb véleményvezérek rablózsinatnak minősítették a krétai találkozót, melyen az oroszok, a bolgárok és a grúzok kivételével 230 püspök vett részt. Az „ördög”, pontosabban: a szabadkőművesek, a zsidók világméretű összeesküvése következményének tartják. A krétai nyilatkozat aláírói – eme bloggerek véleménye szerint – elárulták az ortodox hitet, az eretnekekkel lepaktálva maguk is az eretnekség vétkébe estek. Az ortodoxiát egyetlen igaz hitnek vallók össznépinek szánt mozgalmat indítottak avégett, hogy a krétai határozatot aláíró, tehát annak elveivel egyetértő főpapokat „tiltsák ki”, azaz addig hagyják ki a nevüket a szentmisék alatti megemlékezés (pomenire) alkalmával a fölsorolásból, amíg meg nem bánják vétküket. A „krétai kérdés” nem csak a bloggerpópák között váltott ki kegyes körökben szokatlanul éles hangú vitát, hanem egyházfegyelmi intézkedéseket is eredményezett, több esetben nyílt konfliktusokhoz vezetett az egyházi felsőbbségek nevében fellépő méltóságok, az oldalukon intézkedő csendőrök, és a nekik ellenszegülő rebellis papok, főleg szerzetesek s a hozzájuk csatlakozott hívek között. Egy bukovinai szerzeteskolostor megszentelt falain belül, az oltár, a szentély „birtoklásáért” tettlegességig fajuló dulakodás alakult ki. Egyebekben nincs ekkora eltérés a „konzervatív” és a „liberális” bloggerpópák között. Mind a két oldalon felkarolták azt a kezdeményezést, hogy indítsanak tiltakozó aláírásgyűjtést a pápa romániai látogatása ellen, hogy folytatódjék a védőoltások kötelező volta elleni tiltakozó akció, egyetértenek a 666-os számjegy malefikus hatását illetően stb., stb. És Corneliu Zelea Codreanu, a Vasgárda vezérének történelmi megítélésében sem tapasztalható nagy eltérés a két tábor között. Mi több, egyetértőleg szorgalmazzák, hogy a december elsejei nemzeti ünnepek alkalmával helyezzék előtérbe Mihály Arkangyal Légiójának kapitányát. erport.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
