|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 589 találat | lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 571-589 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. július 25.Szerdán kezdődik Erdély legnagyobb hagyományőrző rendezvényeEgy kis Kurultáj az EMI-táborban Egyetlen év sem telhet el az EMI-tábor nélkül, így ebben az esztendőben is, a Gyergyói-medencében, Gyergyószentmiklóson szervezi meg zsinórban a tizenharmadik EMI-tábort az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezete a Magyar Turán Alapítvány partnerségében. Erdély legnagyobb nemzeti táborának ad helyet július 26–30. között Gyergyószentmiklós. Az idén az EMI-tábor szervezőcsapata továbberősíti az esemény hagyományőrző jellegét, köszönhetően a Magyar Turán Alapítvány tagjainak támogatásával. „Évről évre azért szervezzük meg az EMI-tábort, mert egy hiánypótló nemzeti rendezvény az erdélyi magyarság számára. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy valami újat, különlegeset és tartalmasat adhassunk a résztvevőknek. Nagy örömünkre szolgál, hogy az idén Biró András Zsolt és a Turán Alapítvány segítségével belecsempészhettünk egy kicsit a Kurultájból is a programunkba” – mondta Sorbán Attila Örs, az EMI-tábor főszervezője. Hozzátette, minden magyar a jelenlétével tudja leginkább támogatni a tábort. Mint ismeretes, az alapítvány munkatársai a Kurultáj főszervezői is egyben. Az említett szó, illetve ennek változatai az altaji nyelvekben törzsi gyűlést jelent, ez pedig a törzsi rendszerben és az erre épülő törzsi szövetségekben élő sztyeppei lovas nomád kultúrák szinte mindegyikében megtalálható vagy megtalálható volt – fogalmaznak a Kurultáj szervezői. Ma a Kurultáj-Magyar Törzsi Gyűlés a magyarság és egyben egész Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvényévé nőtte ki magát, amelyet több mint száz, Kárpát-medencei magyar hagyományőrző és civil szervezet részvételével bonyolítanak le. A tábor programjában, a koncertek, történelmi, kulturális előadások, az ifjúsági programok mellett az idén is nagy hangsúly lesz fektetve a hagyományőrző tevékenységekre, mint a lovasíjászat, jurta bemutató és sok más egyéb különlegesség. A rendezvény teljes programja elérhető az emitabor.hu/erdely internetes oldalon. (Az Erdélyi Magyar Ifjaksajtóirodája) A nagyszínpad fellépői: július 26-án, szerdán 20 órától No Sugar, 22-től Alvin és a Mókusok; 27-én, csütörtökön 20-tól Hungarica, 22-től Nevergreen; 28-án, pénteken 20-tól Omen, 22-től Zorall; 29-én, szombaton 20-tól Romantikus Erőszak, 22-től Ossian; 30-án, vasárnap 20-tól Dorothy, 22-től Depresszió. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. július 25.Soltész: kárpátaljai és vajdasági magyar, valamint ukrán gyermekek is nyaralhatnak ZánkánMintegy ezer kárpátaljai és kétszázötven vajdasági magyar gyermek mellett ötszáz ukrán fiatal is nyaralhat idén Zánkán - mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára az Erzsébet-táborban tett keddi látogatásán. Soltész Miklós kiemelte: Magyarország szolidaritásból mutat példát azzal, hogy a zánkai Erzsébet-táborban ezer kárpátaljai és kétszázötven vajdasági magyar fiatal mellett ötszáz olyan ukrán gyermeket is vendégül lát a Balatonnál, aki magyar környezetben él és fontosnak tartja a magyar nyelv tanulását. Emellett megjegyezte, hogy a Velencei-tónál már harmadik éve üdülhet mintegy hatszázötven ukrán gyermek, akinek egyik szülője az orosz-ukrán konfliktusban meghalt vagy súlyosan megsérült. Az államtitkár a magyar családok szempontjából kiemelkedő döntésnek nevezte az Erzsébet-program 2012-es elindítását, amelyben a résztvevők száma - a gyermekek táboroztatásával, az idősek és a fogyatékkal élők üdülésének támogatásával együtt - az idei évre eléri az egymilliót. Soltész Miklós hozzátette: 2017-ben csaknem százezer gyermek üdülhet a Balatonnál vagy vehet részt napközis táborokban az Erzsébet-program keretében, táboroztatásukat és ellátásukat a kormány 5,2 milliárd forinttal támogatja. MTI; https://tiszanews.org.ua 2017. július 25.Horthy Miklóst nem kell rehabilitálniFolyamatos közéleti vita tárgyát képezi Horthy Miklós személye. A sokak által bűnösnek tartott kormányzó munkásságáról nincs egyetértés a történész szakmában. Raffay Ernő magyarországi történészt, nyugalmazott egyetemi tanárt Horthy Miklós megítéléséről kérdeztük. – Nemcsak a Ceauşescu-rendszer Romániájában, hanem a kádári Magyarországon is a máig ható Horthy-kép rögzült sok ember gondolkodásában. A közbeszédben gyakran visszaköszön a „fasiszta-Horthy” jelző. Miért kezelte Horthy Miklóst közellenségként a kommunista történetírás? – Magyarországon a közbeszédben ma is él, nem is kevés ember tudatában a negatív Horthy-kép. Ennek több oka van. Az 1945 után a választásokat elveszítő, azonban a szovjet megszálló hatóságok segítségével, erőszakkal hatalomra került – 1919-es gyökerű, önmagát kommunistának maszkírozó – baloldal a Horthy nevével fémjelzett korszakot megsemmisítendő ellenségének látta. Nem véletlenül, ugyanis 1920–1944 között a szó szoros értelmében üldözték a (csekély létszámú) hazai kommunistát. Sallait és Fürstöt, a két terroristát kivégezték, Rákosit és Vass Zoltánt fejenként 16 év börtönre ítélték. A Horthy-korszakban nemcsak belügyi, hanem szellemi irtóháború is zajlott az osztályharcos kommunizmus ellen. Ennek megfelelően a szovjet Vörös Hadsereg megszállásától (1944–1945) a Moszkvából hazajött (s szinte mindegyik szovjet titkosszolgálatnak dolgozó) kommunisták megkezdték a polgári- és nemzeti erők megsemmisítését és kivonását a (politikai) életből. Az egész magyar politikai, oktatási- és sajtórendszert úgy alakították át, hogy az gyalázta a Horthy-korszakot. Ez 45 éven keresztül zajlott, és a baloldali (liberális és szocialista) körökben még most is folytatódik. Horthyról kizárólag elfogult, hazugságoktól és ügyes ferdítésektől sem mentes képet alkotnak ma is az állami egyetemeken és a Magyar Tudományos Akadémián. – A Tanácsköztársaság bukását követően, a Horthy Miklós által vezetett magyar kormány az Antant támogatását élvezte. Az új hatalom mennyire törekedett a jogállamiság kialakítására, illetve az új kormányzó milyen mértékben hunyt szemet az önbíráskodás felett? – Az 1919-es kommunista rombolás után – megtetézve a román, cseh és szerb megszállás rablásaival (pl. csak a román hadsereg mintegy 30 ezer vagon rabolt holmit vitt ki az országból) – stabilizálni kellett az országot. Elsőként a politikai stabilizációt, majd a gazdaságit (20-as évek), közben pedig (mivel nemcsak a háborút, hanem a békét is elveszítették a magyarok, jórészt a kommunisták és Károlyiék tevékenységének köszönhetően) a lelki stabilizációt kellett végrehajtani. Tény, hogy először volt a vörösterror, s erre adott válasz volt a magyar nemzeti erők visszavágása. Ez utóbbi nem terror volt, hanem a nemzet egészségesen maradt tagjainak/szervezeteinek jogos visszavágása (lásd Prohászka Ottokár püspök álláspontját). Tehát: nem kell vörösterrort bevezetni, és akkor nem lesz „fehérterror”. Horthy szerepe itt kimondottan pozitív: miután ténylegesen kezébe került a hatalom, leállította a durvább üldözéseket, éppen a mielőbbi normalizáció érdekében. – A két világháború közötti Magyarország trianoni poraiból éledt újjá. Mai szemmel nézve mennyire nevezhető ez a két évtized gazdasági és szociális sikertörténetnek? – A politikai megerősödés után (amit jórészt gróf Bethlen István hozott létre) a Magyar Királyság európai demokrácia lett, a szó liberális értelmében. Azzal a kivétellel, hogy az országban nem működhetett olyan politikai párt, amely az osztályharcra uszított. Ráadásul Bethlen a 20-as évek közepén jó kompromisszumot kötött a szociáldemokratákkal. A gazdasági konszolidáció a 20-as évek második felére stabilizálta a kapitalista gazdaság működését (a régi iparágak elérték az 1913-as termelékenységi szintet, új pénzt s új iparágakat hoztak létre: elektronikai ipar, vegyipar stb.). A Horthy-korszak teljesen új szociálpolitikát vezetett be: a dolgozók juttatásait az angol szociálpolitika sarkpontjaihoz mérték, de úgy, hogy a különféle juttatások százalékai nagyobbak voltak, mint Angliában. 1927–28-ban létrehozták az OTI-t (Országos Társadalombiztosítási Intézet), amely koordinálta a teljes szociálpolitikát. Az 1927/XXI. törvénycikk a kötelező betegségi- és balesetbiztosítási törvény az ipar és kereskedelem, a közlekedés dolgozóira, a háztartási alkalmazottakra és a különböző hivatalok (közjegyzői, ügyvédi irodák), az orvosi rendelők és a szerkesztőségek munkatárasaira vonatkozott. Eszerint az igényjogosultságot a monarchiabeli 20 hétről 52 hétre (!) emelték, úgy, hogy a táppénz a fizetés 55–75 százalékára nőtt (Angliában ez 18–32 között mozgott). Baleset esetén a dolgozó 60–66 százalékot kapott (Angliában 31–56-ot). 1928-ban az öregségi-, rokkantsági, özvegységi- és árvasági biztosításról szóló törvény hasonló szemlélettel kezelte a dolgozókat. 1920–1930 között országos lakásépítési program indult (nagyon sokan menekültek, természetesen lakás és pénz nélkül a megszállt területekről Magyarországra): 10 év alatt mintegy 290 ezer új ház és lakás épült; ez mintegy 25 százalékos növekedést jelentett. A Horthy-korszakban a százezer lakosra jutó orvosok száma majdnem a duplájára, a kórházi ágyak száma 329-ről 467-re nőtt. Sokáig elmaradt azonban a mezőgazdasági munkások és a munkanélküliek biztosítása, a hitbizományi birtokok felülvizsgálata – tény, hogy a 30-as években ezekre nézve is történtek változtatások. Tehát: a horthysta kormányok komoly szociálpolitikai intézkedéseket hoztak – természetesen olyan arányban, ahogyan egy kirabolt és megcsonkított ország anyagi helyzete engedte. – A Horthy-korszak egyik fő vezérfonalává vált Trianonban a magyarsággal elkövetett történelmi igazságtalanság jóvátétele, a revíziós politika. Mennyire volt ebben partner a magyar társadalom, a magyar pártok? - A korszak mindegyik kormányának legfontosabb külpolitikai célja a területi revízió volt: visszavenni azt, ami a miénk. Megszállás alatt lévő magyar népcsoportok területi autonómiája eszébe sem jutott senkinek. Megítélésem szerint most is csak ez volna helyes álláspont. A magyar társadalom és az összes politikai párt egyetértett ezzel: senki nem mondott olyan vicceset – a politikai öngyilkosságot kockáztatva –, hogy mondjuk Kassa vagy Marosvásárhely környéke vívja ki a területi autonómiát: ez ugyanis az akkori felfogás szerint a megszálló ország határait stabilizálta volna. Az akkori magyarok pontosan tudták, hogy – a nagyhatalmi erőviszonyokat kihasználva – nagyobb az esélye a revíziónak, mint a megszálló akármelyik kormánytól, parlamenttől kivívott autonómiának. A Horthy-korszak magyar embere (mind Budapesten, mind Kolozsváron) egyetlen, egységes magyar etnikai és politikai nemzetben gondolkodott. – Egyes történészek szerint a bécsi döntéssel visszaszerzett utódállamokban levő magyar területek elsősorban a német szövetségesnek köszönhetőek. Horthy mennyire volt Hitler megbízható szövetségese? – Magyarországon háromféle történész létezik: szocialista (kommunista), liberális és konzervatív. Az első két irányzat (szocialista és liberális) történészei szerint Horthyék Hitlertől kapták vissza a területeket 1938–1941 között. Ez nem felel meg a valóságnak: a magyar kormányok kiváló diplomáciai tevékenységgel, helyenként katonai fenyegetéssel érték el a négyszeres határmódosítást. A részletes bizonyító tények leírására itt nincs tér, ám való igaz, hogy a történelem által akkor felkínált lehetőségeket a magyar kormányok ügyes politizálással és brutális haderőfejlesztéssel ki tudták használni. (Hasonló nagy lehetőségek adódtak volna 1999–2009 között, amikor egyetlen magyar kormány sem ismerte fel az adott lehetőségeket, pedig három utódállamból kettő fölbomlott.) Ami Horthy személyét illeti: 1920 után a Magyar Királyság harapófogóba került: Leninékkel ideológiai különbség, a szomszédos megszálló országokkal területi gondok, s az őket támogató nyugati hatalmakkal pedig ezek támogatása miatt nem lehetett politikai szövetséget kötni. Maradt az egyre erősebb Németország – ott meg az volt a baj, hogy Hitler a román olaj miatt inkább Romániát, mint Magyarországot támogatta. A magyar vezetés a II. bécsi döntés előtt éppen a Románia elleni katonai fenyegetéssel győzte meg Hitlert az erdélyi kérdés rendezéséről. – A Horthy-korszak sokat vitatott része a kormányzó és a magyar zsidóság viszonya. A kormányzó idején jelentek meg a zsidótörvények, illetve hozzá köthető a vidéki zsidóság egy részének a deportálása. A háború után Horthyt nem állították bíróság elé. Nem volt ellene terhelő bizonyíték, vagy ebben más okok is közrejátszottak? - – Szerintem Horthy, mint minden normális ember, nem szerette a Tanácsköztársaság gyilkosait, akik között aránytalanul sok volt a zsidó (az első népbiztosok közül 89,5 százalék zsidó, egy részük korábban szabadkőműves). Bethlen gróf tanácsára azonban az ország gazdasági konszolidációjához felhasználta a zsidó kézben lévő nagytőkét. Emiatt eltörölték a numerus clausust, s teret engedtek a hazai zsidó nagytőke további tevékenységének. A háború végén mind az amerikaiak, mind Sztálinék tudták, hogy Horthy nem bűnös, emiatt nem állították bíróság elé. Horthy 1944 kora nyarától sok hazai zsidót mentett meg annak ellenére, hogy politikai, sőt katonai hatóköre csökkent. E megmentett emberek és leszármazottaik 1945 után mind a mai napig sajnos gyalázzák a kormányzót. – Magyarországon folyamatos viták vannak a szoborállítások ügyében. Miközben Horthynak vagy a hozzá hasonló jobboldali politikusoknak nem lehet szobrot állítani, az ország tele van kommunista múltú emberek szobraival. Mennyire jellemzi ez a kettős mérce a mai magyar történetírást? – Ma sok magyar azt gondolja, ne bántsuk az egykori áldozatok itt élő leszármazottait, tehát ne állítsunk szobrot Horthynak sem. Aki ugyanis nem akar vagy nem mer szobrot állítani, az kimondatlanul is elfogadja a kormányzó bűnösségét. Ez helytelen álláspont, mivel Horthy a 20. század három legnagyobb magyarjának egyike. A megoldás az lehetne, hogy Horthy szobrot kapna az Országgyűlés előtti téren. Természetesen lovas szobrot. (Egyes Horthyt gúnyoló szegény kollégáimnál néha nem tudom eldönteni, Horthyt utálják-e jobban vagy a lovát.) Ez nem a kormányzó, hanem a szoborállítók számára jelentene megtiszteltetést. A magyarországi történetírás szellemileg katasztrofális helyzetben van: az MTA történészei között kizárólag liberális és szocialista (volt kommunista) történészek vannak. Amíg ők vannak ott (és az állami egyetemeken), addig Horthy megítélése változatlan marad. – Lehet-e rehabilitálni Horthy Miklóst a maga eredményeivel és bűneivel együtt? – Ez komoly és fontos kérdés. Nem is rehabilitálni kellene – hiszen őt semmilyen bíróság nem ítélte el, – hanem értelmes politikai, előtte szakmai vitával tisztázni kellene a történelmi szerepét. Sajnos ameddig a magyar történetírás ilyen tragikusan nemzetellenes kezekben van, erre nem sok az esély. Makkay József / Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2017. július 25.Az etnikai autonómia: papírtigrisErősödő regionalizmus? Szükség van az adminisztratív és gazdasági decentralizációra – fogalmazta meg a 27 évvel ezelőtt, 1990 februárjában alakult Temesvár Társaság. Az azóta sem teljesült célkitűzést egyféle apropóként használták pénteken Tusványoson az Erősödő regionalizmus, régiók Romániája című panelbeszélgetés résztvevői. Florin Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke felidézte: az Európai Bizottság már a múlt század 80-as éveiben régiókban gondolkodott, létrehozta a Régiók Bizottságát, amely az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlésével kellett volna hogy egyenrangú legyen, de ez nem következett be. Bakk Miklós, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense azt mondta: a régiókat nem lehet eltüntetni, és jelenleg nagy politikai küzdelem folyik arról, hogy a régiók kialakításának a területi közösségek-e, vagy az állam a főszereplője. Fancsali Ernő, az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári elnöke bízik a regionalizmus sikerében, és úgy vélte: az autonómiával kapcsolatos „felvilágosító munkát” a közemberrel kell kezdeni, mert akkor elkerülhető lenne, hogy „bármilyen kiejtett félmondattól felrobbanjon a román sajtó”. A székelyföldi autonómiatörekvéseket a katalán mozgalommal párhuzamba állítva elhangzott: egyáltalán nem biztos, hogy az a Katalónia, mely most minden követelésében az autonómiára hivatkozik, nem válik-e egy centralizált állammá, ha majd elnyeri függetlenségét. Mihalcea szerint ez történt Romániával is, hisz a 1918 előtt egy erős identitású, autonóm Erdély híve volt, amit az egyesülés után azonnal „elfelejtett” és azóta is a centralizmus megerősödéséért munkálkodik. A vita résztvevői egyetértettek abban, hogy Klaus Johannis elnök nem mond igazat, amikor „etnikai autonómiáról” beszél. Ez egy „papírtigris”, amivel tulajdonképpen elutasítja a párbeszédet. – Klaus Johannis már csak származása okán is alkalmas lenne arra, hogy az autonómia kérdését a maga természetességében megértse, ám ő kényelmesebbnek találja, hogy ezzel a csúsztatással kitérjen a párbeszéd elől – fogalmazta meg Bakk Miklós. Az egyetemi oktató emlékeztetett, Johannis elődje a Német Demokrata Fórum élén, Paul Philippi, mindig úgy fogalmazott, Erdélyben nincs többség és kisebbség, hanem együtt élő nemzetek vannak és az Gyulafehérvári Kiáltvány szóhasználatából egyértelműen az látszik, hogy száz évvel ezelőtt még a románok is így gondolták. Bakk Miklós egy román–magyar kétnyelvű párt létrehozását említette, mint olyat, ami valóban hatékonyan és hitelesen tudná képviselni az erdélyi emberek igényeit. Ezzel szemben Fancsali Levente azt hozta fel, hogy a románok bizalmatlansága miatt egy ilyen pártra zömmel magyarok szavaznának, tehát ennek kizárólag a magyar etnikai pártok meggyengülése lenne a következménye. Az előadók egyetértettek abban, hogy a „regionalizmus sikerre van ítélve”, ám hogy erre mikor kerül sor, az igen kérdéses, mert jelenleg a régiókra „nem társadalompolitikai, hanem biztonságpolitikai szempontok szerint tekintenek”. Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. július 25.A választás tétjeOrbán Viktor számos erénye közül az egyik, hogy soha nem illeszkedett be azon politikusok sorába, akiknek politikai mondanivalója a semmit mondásban, a fősodratú politika hivatalos szólamainak ismételgetésében merül ki. Ezt évről évre megtapasztalhatjuk Tusványoson is, ahol a magyar miniszterelnök a világ, Európa és Magyarország jövőjéről szokott beszélni, lényeglátóan, közhelymentesen, a politikai korrektség tabuit sem kímélve. Idén sem volt ez másként. Orbán Viktor már-már Drábik János vagy Bogár László nyíltságával beszélt a globális háttérhatalom Európa-ellenes mesterkedéséről és annak ellenszeréről, annyi különbséggel, hogy a „globális háttérhatalom” vagy „szervezett magánhatalom” kifejezés helyett a „globális elitek” megjelölést használta. Világossá tette, miként próbálják tönkretenni a fehér keresztény Európát, s helyébe létrehozni egy iszlamizált, kevert fajú kontinenst. Rámutatott a terv végrehajtóinak kilétére, beleértve e terv nyílt hirdetőjét, Soros Györgyöt, s ami a legfontosabb, megjelölte a kiutat is. A visegrádi négyek együttműködésének szorosabbá válását nevezte – joggal – az eltelt esztendő legfontosabb politikai fejleményének, arról sem hallgatva, hogy a kulturális identitás csak stabil etnikai alappal tartható fenn. Ez evidencia ugyan, de a multikulturálisnak hazudott, valójában a muszlim térhódítást segítő propaganda ezt minden erővel elfedni igyekszik. Magyarországon, amint azt Orbán Viktor elmondta, az ellenzék hozzáállása ezekhez a sorsunkat alapvetően érintő kérdésekhez más, mint a kormányé, így joggal állította a miniszterelnök, hogy a jövő évi választások tétje hatalmas. Hadd idézzük: „Trianon óta nem álltunk olyan közel ahhoz, hogy a nemzetünk visszanyerje az önbizalmát és az életerejét, mint éppen most. S abban is biztos vagyok, ha megint idegen, globális érdekeket kiszolgáló kormányzata lesz Magyarországnak, akkor ezt a történelmi esélyt nem egy választási ciklusra, hanem megint évtizedekre elveszíthetik a magyarok.” Mi, erdélyi magyarok is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ez a katasztrófa-forgatókönyv ne váljék valósággá, azzal, hogy regisztráljuk magunkat, részt veszünk a jövő évi voksoláson, s megfelelő helyre húzzuk be a keresztet. Borbély Zsolt Attila / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. július 25.Mégis végrendelet„A nép, amelyből vétettem, bizonnyal megél…” (Magyari Lajos) Zágon felől, hol a bércek fejét gyakran díszíti hókorona, a Kőrösi-domb és a Tölgyes-havas szorításából kibuggyan egy szomjas patak. Ő a híres kovásznai szita- és kalapkötőkért a Köztetőről indulva a kárpáti homokkőbe mélyül, s hogy Kőrös-pataknak mondhassa a világ, alászekerezik; abban mossa lábát – ki tudja, mióta – a vidék dísze, a Hegyláb. Hanem egy pompás völgynyakban, a Zágon felé vezető út mellett, ahol ha az ember nem ügyelt, egy szentre, szitát köttek a hátára, vagy forgácskalapot nyomtak a fejetetejére, ezerötszázkilencvenegytől nemcsak a pataknak, a szita- és a kalappiacáról ismert kis falunak is tisztán csak Kőrös volt a neve. S bizony, ahogyan a mai napig békésen elnyeli Kovászna a Kőrös-patakot, a csinos, székely falu neve sem változik meg, ha nem ott mosolyog először Csoma Sándorra a Keleten ébredő nap. – Nálunk, az Orbai járásban a fiára, aki már fiatalon elhatározta, hogy felkutatja népe őshazáját, az úton a Nagyenyedi Kollégium felé két magyar forintot költött az édesapa; soha egy petákot se azután – suttogják a felszegi, öreg Csoma-diófák. Suttoghatják. Igaz volt. A szülőház Kőrösön, a Felszegen elenyészett. A nagy szülött, a világhírűvé lett keletkutató Kőrösi Csoma Sándor meg, aki húsz nyelven írt és olvasott, s akit állomáshelyein a művelt világ küldöttei csodálatuk és tiszteletük jeléül gyakran felkerestek, valahol hazájától nagyon messze, a kelet-indiai Dardzsilingben a lámák süket fülébe egy sose hallott, de veretes hangzásával a régmúltat idéző nyelven annakidején végrendelkezett: Én mindenemet otthon őrzöm… – magyarázta elszáradt lehelettel a furcsa idegen, és gyilkos lázálmában is a Nagyút végcélja teljesítésére készült. Kár, hogy ezernyolcszáznegyvenkettőben a szomorú hírrel egész Háromszéken végig sepert a Nemere: – A halál nagy úr! – vihogta Kelet kóbor szelleme a felszegi, öreg Csoma-diófák fülébe is Kőrösön. A nagyutas a Nagyhegyen át Lhaszába akart átjutni, de ő, aki bölcsőhelyét kereste a magyarnak, összeroskadt fáradalmai alatt. A locsogó Muhananda egészségtelen, lápos völgyében maláriát kapott, és örökálmát ott alussza a Himalája harmadik legmagasabb csúcsa, a hatalmas Kancsendzönga árnyékában. De Zágon alól, amerre Mikes óta mutat egy halovány csillag, nem látszik, hogy a Nagyhegyek tövében mindenszentekre gyúlnak-e pislákoló, apró gyertyafények, s hogy ne lehessen még a halálnál nagyobb úr a feledés, bár távol, a vad idegenben emlékoszlop jelzi, hogy ott pihenhet a nagy európai, a kicsi székely-magyar falu felvette maga is a híres szülöttje nevét. Kegyeletből Csomakőrös lett a szülőfalu – mondják –, már több mint egy bő évszázada. Úgy volt. Három kilométerre Kovásznától indult el Csoma András és Getse Krisztina nagyobbik fia, hogy fülében Orbán Sigmond oskolamester meleg szavaival a Nagyvilág összes veszélyei és akadályai ellenére Ő, a székely-magyar Erdélyből bámulatos nyelvtudósként a tibetológia megalapítója legyen. – A nép, melyből vétettem, bizonnyal megél… – vallják is egész Székelyföldön a Csoma-diófák ma is, és ott is, ahol meg se lebben soha Kelet szelleme, a Nemere. A Sóvidéken, pont a Kebeled mellett, ahová likas, nagy követ ejtettek le az ördögök, hogy a lyukon át a csillagképből lássák, mikor fordul szigorúan téliesre az esztendő, egy halandó, aki jó szolga akart lenni, mert elhízott s a még rideg, újabb urakkal tele s teli a végtelenség, az egykori iskolája elé igaz őrnek magát Kőrösi Csoma Sándort állíttatta. – Magyar vagyok, de európai, s lehetetlen, hogy kincseim sorsa ne gyötörjön! – vallhatta Magyari Lajos szerint az a halhatatlan nyelvőr már százhetvenöt esztendővel ezelőtt a Kis-Küküllő felé igyekvő Korond-patakától messze, Bokharában. Ezért – akár szomjasan, de vigyázhat még századokon át a csomakőrösi nagy tudós műkőszobra egy jelképes, magyar íróparlamentre – szép reménnyel susogják ma a Sóvidéken is az alszegi, öreg diófák. Ambrus Lajos / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. július 25.Egy könyvben a Kárpát-medence „szétszakított” 20. századi irodalmaMegjelent a Kárpát-medencei magyar irodalom 1920-tól az ezredfordulóig című irodalomtörténeti kézikönyv és szöveggyűjtemény a Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesülete (KMKE) gondozásában. A kötettel 70 év szakmapolitikai mulasztását pótolják, Takaró Mihály irodalomtörténész, az egyesület elnöke a KMKE és a Rákóczi Szövetség által szervezett V. Kárpát-medencei Irodalomtanár Találkozón rámutatott, hogy a kötettel 70 év szakmapolitikai mulasztását pótolják. Olyan könyv született, amely a magyarság hazájának a Kárpát-medencét tekinti és igyekszik a Trianon után szétszakított magyar irodalom 1920 utáni fejlődését bemutatni, tette hozzá. Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár arra biztatta a jelenlévőket, hogy a sok helyen tapasztalt nyelvvesztés, a színtiszta magyar területek beolvadása ellenére folytassák küzdelmüket, és ne adják fel a harcot. Mint mondta, az anyanemzetből kiszakított magyarság évszázadokon keresztül megtartotta a magyar nyelvet, és ebben a magyartanároké a legnagyobb érdem. Takaró Mihály szerint 1920 után a Kárpát-medencei magyar irodalom fejlődése más-más utakon indult el. Tragédiának nevezte, hogy egy délvidéki magyar nem tudhatott a felvidéki magyar irodalomról, talán az anyaországit ismerhette. A kötet mindezt bemutatja, az utolsó 300 oldala pedig szöveggyűjtemény. Aki ezt használja, innentől kezdve a Kárpát-medence magyar irodalmát taníthatja és nem a magyarországit vagy az erdélyit, vélekedett. Takaró Mihály kiemelte, hogy a könyv nem tartalmazza a „könyvtári irodalmat”, hiszen nincs benne például Ady vagy Kosztolányi, de megtalálható benne Kovács Vilmos vagy Dsida Jenő. Sajnálattal jegyezte meg, hogy a 16 tagú szerkesztőbizottság hiányos kötetet állíthatott össze, mivel a Felvidék magyar irodalmának 50-100 oldala hiányzik belőle. Közölte, hogy egyik szlovákiai egyetem tanára sem vállalta a feladatot felkérésük ellenére, de már folynak tárgyalások arról, hogy szeptembertől felvidéki szakemberek bekapcsolódnak a munkába. Soltész Miklós rámutatott: a magyar nyelvnek „nemzetmentő ereje” van, ráadásul kihat a magyar mentalitásra és gondolkodásra is, fogalmazott. Az V. Kárpát-medencei Irodalomtanár Találkozót július 24-28. között tartják a Fejér megyei Isztimér melletti Királyszálláson. Kedden Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke, szerdán Gulyás Gergely, az Országgyűlés fideszes alelnöke is előadást tart a résztvevőknek. MTI; Krónika (Kolozsvár) 2017. július 25.„Ez a te táncod, az apádé is ez volt és a fiadé is ez lesz”Verőfényes néptáncfesztivál Az elmúlt hetekben gyakran voltunk kénytelenek azzal indítani tudósításainkat, hogy „a kedvezőtlen időjárás ellenére”, nos, a legelső ízben 1972-ben megrendezett Ika-vári Néptánctalálkozó idei kiadására kilátogatóknak erre nem lehetett panaszuk: kiváló családos programnak bizonyult a vasárnapi rendezvény. A kulisszák mögött ugyan korábban megkezdődött a program, a szórványból érkező csoportok már péntektől Csernáton vendégei voltak, a szombati nap az ismerkedésről, kapcsolatépítésről és persze a néptáncról szólt (tematikus néprajzi előadások, műhelymunka, népi játékok, a tánccsoport-vezetők szakmai kerekasztala), vasárnap pedig már a nagyközönséget várták a gálára. Istentisztelet indította a napot 11 órától a felsőcsernátoni református templomban, megadva az ünnepi felhangot, majd az Ika vára alatt folytatódott a rendezvény. 12 és 13 óra között még viszonylag kevesen voltak a helyszínen, de a helyi kézművesek és népi alkotók minden érdeklődőt szívesen kiszolgáltak. Lehetett kapni többek között aranyló mézet, számos dísz- és ajándéktárgyat szalmából, üvegből, ékszereket rengeteg féle anyagból, színben és fazonban, táskákat, szütyőket, ostorokat, bogozott fali díszeket – mindenki találhatott kedvére való apróságot. Külön sátorral voltak jelen a Haszmann Pál Múzeum és meghívottjai, a pécsi Határokon Túli Magyarságért Alapítvány és a Míves Mag Műhely kézművesei, akik amellett, hogy egy mini fotótárlatot is elhoztak játszóházzal, kézműves foglalkozásokkal is várták a gyerekeket. 14 óra körül kezdtek egyre nagyobb számban érkezni a népviseletbe öltözött lányok és fiúk, addig a helyszín egyik legnépszerűbb pontja a Csókásferedő medencéje volt, amely enyhülést nyújtott a hamisítatlan nyári kánikulában. Pár perccel a meghirdetett 15 óra után indult is a program a szokásos helyen álló nagyszínpadon, az ünnepi megnyitón Bölöni Dávid polgármester köszöntötte a népes közönséget, a szervezők ismertették a főbb tudnivalókat, majd Kedves Tibor plébános megáldotta a rendezvényt. Bölöni Dávid egyszerűen, szépen megfogalmazta a néptánctalálkozó lényegét: „igen nagy öröm számomra, hogy ismét itt találkozunk az öreg Ika-vár tövénél, helyiek, vendégek, szórványból érkezők egyaránt, akik kíváncsiak arra, hogyan adja át hagyományait a székely szülő gyermekének”. Mikuli Vera sorait idézte: „Ez a te táncod, az apádé is ez volt és a fiadé is ez lesz, dobogd bele a ritmusod a zenébe, hogy hallja mindenki, az apád fia vagy, s fiad apja, és így nem tud senki más a Földön táncolni, csak te. Ez a mi dalunk, úgy szeretlek, ahogy anyám szerette az apámat és nagyanyám a nagyapámat, és így nem énekel neked senki más a Földön.” – Mi, az Ika Ifjúsági Egyesület és a csernátoni Pántlika néptáncegyüttes tagjai hisszük, hogy fontos kultúránk, hagyományaink, néptáncaink, népszokásaink, tárgyi és szellemi értékeink megőrzése, éltetése, a mindennapokban történő megélése. Ennek jegyében fogalmaztuk meg a mai találkozó céljait is: néptáncaink és népi mesterségeink megőrzése, ápolása és a nagyközönség körében történő népszerűsítése, a háromszéki és a szórványban tevékenykedő néptánccsoportok közötti kapcsolatok erősítése. A háromszéki és Hargita megyei néptáncegyüttesek és a Csernátoni Férfi Dalcsoport mellett magyarlapádi (Fehér megye), medgyesi (Szeben megye) és brassói néptánccsoport is részt vesz a rendezvényen, akiknek külön megköszönjük, hogy elfogadták meghívásunkat. Hasonlóképpen köszönettel tartozunk a jelenlevő kézműveseknek, hogy tartalmasabbá teszik a rendezvényt, és természetesen mindenkinek, akik a szervezésben, lebonyolításban segítségünkre voltak, nélkülük nem jöhetett volna létre a találkozó – fogalmazott a szervező Ika Ifjúsági Egyesület részéről Mágori István elnök. Ezután Fákó Alpáron, a Pántlikácska vezetőjén volt a sor, hogy ismertesse a támogatókat, majd apró lábacskák vették birtokba a színpadot, hogy megnyissák a 21 fellépő csoport sorát. Aki pedig mindezek után még bírta szusszal, az esti tánc¬házban rophatta, ahogy elhangzott: „aki tudja, járja, aki nem tudja, most megtanulja”. Farkas Imola / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. július 25.Az Úr csodásan működik NagyenyedenÁprily-est: Frigyesy Ágnes mutatta be könyvét Az enyedi közönség is megismerhette július 17-én Frigyesy Ágnes budapesti egyházi újságíró Az Úr csodásan működik című, a Székelyföldön már jól ismert interjúkötetét, amelyben az általa erdélyi nagy tanúságtevőknek nevezett istenszolgákkal, Ferencz Béla Ervin, valamint Bíró János Antal ferences szerzetesekkel, illetve Tőkés István lelkipásztor-teológusprofesszorral, egykori püspökhelyettessel készített beszélgetések kaptak helyet. Nagyenyed volt az első állomása az írónő második erdélyi körútjának, amely során Gyulafehérvár érintésével, Tusványoson is bemutatja könyvét. Frigyesy Ágnes témaválasztásában nagy szerepet játszott, hogy ő maga is keresztény gyökerű családból származik, és a rendszerváltást követően, amikor a Mindszenty Alapítványhoz került, Szőke János atya hatására megtalálta az utat a keresztény újságírás irányába. Később, az erdélyi rokoni szálak révén, megismerhette a két ferences atyát, valamint Tőkés Istvánt, akikkel életük végéig tartotta a kapcsolatot. A könyvhöz írt előszavában Takaró Mihály irodalomtörténész hiánypótló és egyszersmind friss, eredeti munkának véli Frigyesy Ágnes két év kitartó kutatása eredményeként megszületett kötetét. A mű külön értéke, hogy a felekezeti korlátokon túllépve mutatja be a három istenszolga életét, példát állítva ezáltal a 21. század magyarsága elé. Ervin atyához az újságírói kíváncsiság vonzotta, és elsőként sikerült beszélnie a rendszerváltást követően a gyergyószárhegyi kolostorban élő „remetével” egy olyan korszakban, amikor alig akadt újságíró, aki ehhez a témához mert volna nyúlni. Szép múltra tekint vissza a Tőkés Istvánnal való ismeretsége is, több mint tizenöt éves mély barátságról van szó, amelynek eredményeképp megszületett a fotókkal, iratokkal gazdagon dokumentált, szenzációs interjú. A „lánglelkű”, ám zárkózottabb Bíró János Antal atyával az írónő Böjte Csaba által ismerkedett meg. Frigyesy Ágnes az előadása alatt mindvégig mély tisztelettel mesélt a három istenszolgáról, körvonalazta jellemüket, felvázolta a kommunizmus alatt számtalan szenvedést, például a súlyos börtönéveket is megélt életsorsukat. Különösen érdekeseknek tűntek a kiegészítésnek szánt történetek, a látogatások alatt megélt élmények felidézése, amelyek révén a tanúságtevők egy még emberibb képét ismerhették meg az érdeklődők. Arra az újságírói kérdésre, hogy a három nagy személyiségben mi a közös, Frigyesy Ágnes a következőket emelte ki: a hit, a szeretet és a remény megtartó erejével átitatott, kivételesen hosszú, szenvedésekkel, nélkülözéssel és üldöztetéssel tarkított, de végig a gondviselés kísérte három életpályáról van szó. Közös tulajdonságaik a hithez és a magyarságukhoz való hűség, mindhárman megtartották emberségüket, a bosszúállásnak nincs nyoma lelkükben. Mindezek mellett van másik két egybeesés is: Ervin atyát is és Antal atyát is Márton Áron szentelte fel, illetve mindhárman 2016-ban hunytak el. Basa Emese / Szabadság (Kolozsvár) 2017. július 25.Igényelhető a mezőgazdasági támogatásMár kérhetik a gazdák a 2017-es évre szóló mezőgazdasági támogatást a Román Kereskedelmi Bank (BCR) összes bankfiókjánál. A bank a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) által megítélt utólagos támogatás legtöbb 80 százalékát tudja kifizetni a jogosultaknak. Miután a BCR megkötötte az új megállapodásokat az APIA-val, illetve a garanciaalappal, az APIA által megítélt, utólagosan kifizetésre kerülő mezőgazdasági támogatások összegének 80 százalékát a jogosultak hitel formájában, előre is fölvehetik a banktól. A BCR országszerte működő 514 fiókintézményében – amivel a bank a legjobban reprezentált pénzintézet Romániában, elsősorban vidéken –, már most lehet igényelni a várhatóan később megérkező szubvenció 80 százalékának megfelelő összeget. Idén a kisgazdák egyszerűsített eljárással kaphatják meg a támogatást: ha minden rendben van az igényléssel, a hitelt akár egy nap alatt is megítéli a bank, hogy a mezőgazdasági tevékenységhez szükséges támogatást minél hamarabb felhasználhassák. „A mezőgazdaság ismét Románia egyik kulcságazatává vált, amit a számadatok is jól tükröznek, hiszen például idén hazánkat nevezték meg az Európai Unió legnagyobb gabonaexportőrének. A vállalkozók és a mezőgazdaságban működő cégek eredményessége öröm, ugyanakkor kötelezettség is a számunkra, hiszen ezeknek az embereknek folyamatos finanszírozásra és bizalomra van szükségük. Mi pedig készen állunk arra, hogy támogassuk őket” – mondta el Loredana Răuţu, a Román Kereskedelmi Bank finanszírozási programokért felelős osztályvezetője. Ezt a hitelt, illetve a hozzá tartozó kamatot egyetlen részletben kell visszafizetni a banknak azt követően, hogy megérkezik az APIA-tól származó támogatás, így a gazdának nem kell saját zsebből törlesztenie. Szabadság (Kolozsvár) 2017. július 25.A XVI. Kisiratosi Falunapok sikereKiváló program, szíves vendéglátás Amint azt előzetesen hírül adtuk, péntektől vasárnapig tartották meg a Kisiratosi Falunapok idei, szám szerint a XVI. rendezvényét, ami pénteken a fiatalabbak számára a Rózsa presszóban retrobulival, illetve a helybeli, újraalakult nyugdíjasklub szervezésében nyugdíjasbállal vette kezdetét. Utóbbit a nagy- kultúrotthonban szervezték, mintegy 200 résztvevővel, köztük a lőkösházi, a kétegyházi, a nagyiratosi, illetve a kisiratosi nyugdíjasok mulattak, számukra Torma Gizella és Kristóf Rozália finom babgulyást főzött. Almási Vince, a házigazda nyugdíjasklub elnöke tombolanyereményekről is gondoskodott, a sorsoláson a fődíjat, a porszívót a helybeli Papp Mária vihette haza. A hangulatot csúcsra járatta a Terék Julianna és Horváth Margit nyugdíjasok által Kabaré a buszmegállóban címmel előadott vidám jelenet, amellyel meghívót kaptak egy magyarországi fellépésre is. A nagyszabású rendezvényt megtisztelte jelenlétével Korondi-Józsa Erika polgármester, Andó László alpolgármester, Faragó Péter RMDSZ-megyei elnök, parlamenti képviselő is. Gépzenére, de kiváló hangulatban, ugyancsak velük mulatott hajnaltájig a felvidéki Balony község öttagú küldöttsége is. Szombaton 14 órától a kívül-belül felújított kiskultúrotthon tanácskozótermében szervezték meg a falunapok alkalmával szokásos könyvbemutatót, amelyen Sarusi Mihály, kisiratosi gyökerű magyarországi közíró legújabb két kötetét mutatták be. Az egybegyűlteket, illetve a szerzőt a prezídiumból Korondi-Józsa Erika polgármester köszöntötte. Örömének adott hangot, amiért a kisiratosi gyökerű, népszerű közíró újabb két kötettel örvendezteti meg az olvasóit. A továbbiakban köszöntötte az asztalnál helyet foglaló Vajda Noémit, aki tavaly nem tudott eljönni, idén viszont áldott állapotban is megtisztelte a rendezvényt, értékelőt is írt a szerző egyik művéről, ami Innen a rácson címmel jelent meg. Kiemelt örömmel nyugtázta, amiért Vajda Noémi és férje, Almási Lóránt harmadik gyermeket is vállalnak, hozzájárulva a kisiratosi demográfiai helyzet javításához. Ezt követően kifejtette: tekintve, hogy a Sarusi-könyvek szokásos méltatója, Vágner Szabó János gyengélkedik, nem tud jelen lenni, az Öreghegyen innen, öreghegyen túl című kötetének írásba foglalt értékelőjét a Páter Godó Mihály Általános Iskola egyik irodalombarát, tehetséges végzős diákja, Torma László olvassa fel. Abban történelmi személyiségeknek, képzőművészeknek a magyar tájról, a természet szépségeiről megszólaltatott gondolataiból, alkotott műveiből ihletődve, a szerző hazaszeretetet sugárzó, mélyenszántó gondolatait osztja meg az olvasóval. Táj, nép és kultúra valóságos megjelenítése ez a könyv. A továbbiakban Sarusi Mihály méltatta a betegeskedő barát, újságíró és író, Vágner Szabó János munkásságát, partiumi kötődéseit ismertette, majd abban a reményben zárta mondanivalóját, hogy a következő könyvbemutatón újra Kisiratoson lehet. Utána Vajda Noémi kérdéseire Sarusi Mihály az Innen a rácson című kötetének anyagfeltárással, az ihletéssel, a megírási technikákkal kapcsolatos részleteiről beszélt. Ebben – levelesládájában kutakodva – feldolgozta a Simonyi Imrétől, Ördögh Szilvesztertől, Körmendi Lajostól és Nagy Gáspártól kapott leveleket, a hozzájuk fűződő emlékeit az 1960-as évek politikailag igen terhelt időszakából. Gyakorlatilag az olvasó szemei előtt bomlik ki egy szerkesztői kapcsolatnak barátsággá alakulása egyik legjobb barátjával, Nagy Gáspárral. Vajda Noémi kérdéseire válaszolva, Sarusi Mhály hangot adott a jelzett írókkal kapcsolatos emlékeinek is. A könyvértékelők után a szerző dedikálta műveit. Vastaps jutalmazta a fellépőket Szombaton délután Kisiratos központi parkjában a helybeli zenekar térzenével köszöntötte az érkező vendégeket, a polgármesteri hivatalban fogadták a határon túli és a hazai meghívott elöljárókat. Valamivel 17 óra előtt a Páter Godó Mihály Általános Iskola előtt felsorakozott néptáncosok, a házigazda Gyöngyvirág és az iskola néptánccsoportjának a felvezetésével, zenekísérettel vonultak a kultúrotthon felé. A központi útkereszteződésben körcsárdást, majd frisseset táncoltak az összegyűlt tömeg tapsa közepette, aztán bevonultak a szabadtéri színpadhoz. Ott 17 órakor Vörös Annamária műsorvezető köszöntötte a XVI. Kisiratosi Falunapok néptáncgála-programjának a közönségét, a vendégeit, majd a színpadra kérte Korondi-Józsa Erika polgármestert és Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt, parlamenti képviselőt. Üdvözlőszavait követően a polgármester külön köszöntötte Faragó Péter parlamenti képviselőt, a nagyperegi, a nagyiratosi, a nagyzerindi, a majláthfalvi és a sofronyai elöljárókat, külön köszöntötte a testvértelepülések küldöttségeit, Pusztaszabolcsból Csányi Kálmán polgármestert és kollégáit, Úri községből Haraszti Imre polgármestert és csapatát, Lőkösházáról Szűcsné Gergely Györgyi polgármestert és csapatát, utoljára, de nem utolsósorban a legújabb testvértelepülésről, a szlovákiai Balonyból Matus Frigyes polgármestert és küldöttségét. Zárszavaiban köszöntötte, illetve megköszönte a fellépést mindazoknak, akik a rekkenő hősében is vállalták a szereplést, a közönség szórakoztatását. Miután mindenkinek jó szórakozást kívánt, Faragó Péter parlamenti képviselő üdvözölte a közönséget, köztük a vendégeket, akik a jelenlétükkel hozzájárulnak magyar közösségünknek a további erősítéséhez. Mindnyájuknak jó szórakozást, kellemes, baráti együttlétet kívánt. A programot a kisiratosi Napraforgó citerazenekar fellépése nyitotta meg, Juhász Kálmán vezetésével népdalokat játszottak, énekeltek vastaps közepette. Utánuk a Páter Godó Mihály Általános Iskola néptánccsoportjának szilágysági tánca aratott osztatlan sikert Verbóczki Kinga vezetésével. Ezt követően a pécskai Búzavirág néptánccsoport magyarbődi tánca következett Engi Márta Ildikó vezetésével. Utánuk a Black and White moderntánc-csoport 7 lánya járt ritmikus táncot. A zimándújfalui Kankalin néptánccsoport Nagy Rozália és Haász Endre betanításával tetszetős mezőségi és vajdaszentiványi táncot mutatott be. A továbbiakban a kisiratosi Kikelet gyermek- citerazenekar Juhász Kálmán vezetésével sárközi dallamokat és vajdasági magyar népdalokat játszott, énekelt vastaps közepette. Utánuk a kisperegi Napraforgó néptánccsoport Molnár Csaba vezetésével kalocsai, a majláthfalvi Százszorszép Halál Endre vezetésével szatmári, míg a nagyzerindi Ibolya néptánccsoport ifj. Szilágyi András koreográfiájával, Kiss Csilla vezetésével széki és felcsíki táncokkal érdemelte ki az elismerést. Az Arany László-díj átadása Mint az utóbbi négy évben rendszeresen, Pusztaszabolcs Város Önkormányzata idén is a Magyar Nyelvért Arany László-díjjal tüntetett ki egy olyan kisiratosi végzős diákot, aki éltanuló, részt vesz a közösségi és kultúrmunkában, illetve tovább kíván tanulni. A színpadra kért Korondi-Józsa Erika kisiratosi, Csányi Kálmán pusztaszabolcsi polgármester társaságában kifejtette: idén nagyon nehéz volt a díjra való jelölés, mivel az iskola több diákot is javasolt, közülük Almási Dórára esett a választás. Ezúttal is megköszönte Pusztaszabolcs Város Önkormányzatának és Csányi Kálmán polgármesternek, amiért az utóbbi 5 évben egy-egy kisiratosi kiváló diákot rendszeresen támogat. Csányi Kálmán polgármester kifejtette: már ott tartunk, hogy az első díjazott idén leérettségizett, magyar nyelven, ami csak megerősíti a támogatók elhatározását, hogy a tehetséges diákokat érdemes segíteni, hogy minél többen megtartsák, ápolják az országhatár innenső oldalán is a magyar nyelvet. A díj 100 ezer forint iskolakezdési támogatást is feltételez. Miután a polgármester gratulált, illetve átadta a díjat Almási Dórának, az bebizonyítva, hogy érdemes a kitüntetésre, mély átéléssel szavalta el Szép Ernő Imádság című költeményét. A továbbiakban a kisiratosi és a pusztaszabolcsi polgármester a színpadon ünnepélyesen megújította a két település között 2007. július 22-én aláírt partnertelepülési szerződést, amit ezúttal kibővítettek: a kultúra, a sport, a közművelődés, a hagyományőrzés, a népművészet és a vállalkozói szféra területén kialakuló kapcsolatok kiszélesítésére törekednek. A közönség tapsa közepette mindkét polgármester aláírta az együttműködési szerződés meghosszabbítását. Amint az ünnepélyes esemény után Csányi Kálmán kifejtette, a mai esemény egyben számvetés is, amikor a polgármester elődeik tíz éve aláírták az első szerződést, olyan dolgokra gondolhattak, amik az utóbbi években valóban jól beindultak a két település között, mindkét közösség épülésére, javára. Abban a reményben zárta mondanivalóját, hogy 10 év múlva is építőnek, hasznosnak bizonyul az együttműködés. Folytatódó néptáncgála A néptáncgála folytatásában a pécskai Búzavirág nyárádmagyarósi tánca következett, nagy sikerrel. A kisiratosi Rónasági citerazenekar Juhász Kálmán vezetésével, Korondi-Józsa Erika jelenlegi és Almási Vince leköszönt polgármester közreműködésével halasi és vajdasági népdalokat játszott, énekelt vastaps közepette. A néptáncgála végét, egyben csattanóját a házigazda néptánccsoport, a Gyöngyvirág fellépése képezte. Az 5 megújult pár Verbóczki Kinga vezetésével mezőségi, bolgártelki és kalotaszegi, szépen koreografált és kivitelezett táncokkal lepte meg a közönséget. Ugyanúgy ünnepelték a ráadást, a két egykori gyöngyvirágos pár táncbemutatóját is. Ezt követően kiértékelték a bográcsos pörköltfőző verseny eredményét is. A Haraszti Imre, Úri község pol¬gár¬mestere által vezetett zsűri értékelése a következő volt: a 6 főzőcsapat közül az AMISZ két csapata, illetve a helybeli fiatalok főzőcsapata dicséretet, az aradi Lion csapat III. díjat, Sávai Krisztián és Szalai Dávid II. díjat, míg az I. díjat a kisiratosi tűzoltók és a dombegyházi polgárőrök közös csapata érdemelte ki. A továbbiakban Balla Tibor tekerőlantművész előadásán, 21 órától a V-Tech együttes koncertjén, 22 órától a 3 Amigó zenekar élő koncertjén mulatott a közönség. 24 órától parádés tűzijátékot láthattak, majd a Rózsa presszóban szervezett bálon, illetve a termálstrandon tartott diszkón mulattak hajnalig. Tegnap, vasárnap a helybeli templomban 10 órától megtartott szentmisével zárultak a XV. Kisiratosi Falunapok rendezvényei. Köszönet A rendezvény sikeréért a szervezők ezúttal is köszönetet mondanak a támogatásért a Megyei Kulturális Központnak – az RMDSZ közbenjárására –, a Kisiratosi Polgármesteri Hivatalnak és a községi tanácsnak, az Agrodor Mezőgazdasági Társulásnak, illetve a helybeli támogató gazdáknak a segítségért. Ugyanakkor köszönet jár a főzésben közreműködött Torma Gizellának és csapatának, továbbá mindazoknak, akik a vendégek ellátásában segédkeztek, öregbítve a híres kisiratosi vendéglátásnak a hírnevét! Balta János / Nyugati Jelen (Arad) 2017. július 25.Ki az idióta?Aludtam rá néhányat, s csak utána ültem le a számítógép elé. Mert első haragomban nem akartam ugyanavval a kifejezéssel illetni azt, aki a minap idiótáknak titulálta a keresztényeket. S nem akartam az ő színvonalára süllyedni avval, hogy állítsam: fejében nem elme, hanem valami matéria van. (Kitalálhatják, mi!) A keresztény vallás ugyanis a megbocsátás vallása, még akkor is, ha követése a történelem folyamán súlyos következményekkel járt, a világ sok pontján jár ma is. És mellesleg, évezredeken keresztül megtartotta a magyarságot (is), ha ez egyáltalán számít a nyilatkozónak. Csak arra szeretném felhívni az anyaországi Demokratikus Koalíció képviselőjének a figyelmét, hogy a két évezredes kereszténység (a tagadhatatlan tévelygések, bűnök ellenére, lásd inkvizíció) a töredékét sem követte el az emberiség ellen, mint az alig hetven-nyolcvan évet regnáló ateista-materialista ideológia. Csak a két szadista diktátor, Sztálin és Mao együtt százmilliónál jóval több ártatlan embert hurcolt meg, végzett ki, pusztított el börtönökben, munkatáborokban. S ha hozzájuk számítanánk a kelet-közép- európai (Kun Béla, Rákosi, Dej, Ceaușescu), ázsiai (Pol Pot!), latin-amerikai, afrikai követőik áldozatait is, ez a szám bizonyosan megduplázódna. Ennek ellenére most is vannak hívek, akiknek Marx Tőkéje, Marx és Engels Kommunista Kiáltványa, Lenin és Sztálin műveinek díszkiadása valahol ott lapul a lakásukban, vagy kitörölhetetlenül bele van vésve az agyukba. Erre példaként talán a fanatikus DK-s politikust is említhetnénk. Ha utóbbi higgadtan, logikusan (!) gondolkozna, bizonyosan megfontolná, kit nevezzen idiótának! Aludtam rá néhányat, s csak utána ültem le a számítógép elé. Mert első haragomban nem akartam ugyanavval a kifejezéssel illetni azt, aki a minap idiótáknak titulálta a keresztényeket. S nem akartam az ő színvonalára süllyedni avval, hogy állítsam: fejében nem elme, hanem valami matéria van. (Kitalálhatják, mi!) A keresztény vallás ugyanis a megbocsátás vallása, még akkor is, ha követése a történelem folyamán súlyos következményekkel járt, a világ sok pontján jár ma is. És mellesleg, évezredeken keresztül megtartotta a magyarságot (is), ha ez egyáltalán számít a nyilatkozónak. Ujj János / Nyugati Jelen (Arad) 2017. július 25.Anna-napHolnap van Anna napja. Amellett, hogy az egyik legszebb női név, Szent Annában a katolikusok Szűz Mária édesanyját tisztelik. Kultusza a XIII–XIV. században terjedt el Európában. Az ünnep Szent Anna halálának feltételezett napja. Mária állítólagos jeruzsálemi szülőházát még a IV. században építették át templommá, és egy július 26-i napon szentelték fel. A templom búcsúját Bizáncban július 25-én ülték meg. A napot Justinianus császár tette kötelező ünneppé. Erdély egyetlen vulkanikus tavának, a Szent Anna-tónak a története sem mindennapi. A tó helyén állítólag egykor magas hegy volt, a tetején büszke vár. Átellenben, a Büdös-barlang felett is vár állott. Két testvér lakott a két várban, mindkettő kevély, gőgös, akik sanyargatták a népet, és egymást sem szerették. Egyszer egy nagy úr érkezett látogatóba a büdösi vár urához, hatlovas hintón. A vár urának megtetszettek a lovak. Nagy vendégséget csapott, és kockajátékon elnyerte a lovakat hintóstul, és első dolga volt, hogy meglátogassa testvérét, akit elöntött az irigység, azt mondta, megmutatja, különb hintója lesz neki. A várába vitette a vidék legszebb tizenkét leányát, a hintó elé fogatta, de nem tudták megmozdítani a nehéz járművet. Ekkor rézcsapós ostorral csapott a legszebb lányra, Annára, aki legelöl állt, akinek vállából kiserkedt a vér, s jajszava felhatolt az egekig. Anna megátkozta. Abban a pillanatban elfeketedett az ég, villámlott, dörgött, a föld megindult, a vár tornya ingadozni-hajladozni kezdett, aztán hirtelen összeomlott. Amikor lecsendesült az ég haragja, a vár helyén egy gyönyörűséges tó pihent, s a tóban tizenkét hattyú úszkált. Távol tőlük egy sárkány vergődött a tó forgatagában, erőlködött, hogy megfogja a tizenkét hattyút, de nem tudott kikerülni a forgatagból. A tizenkét hattyú meg szép csendesen kiúszott a tó partjára. Megrázkódtak, s leánnyá változtak ismét. Hazasiettek, csak Anna maradt ott. Kápolnát építtetett a tó partjára, ott töltötte az életét csendes imádkozással. Halála után róla nevezték el a tavat Szent Anna-tónak. Ám Anna napja más szempontból is fontos Erdélyben. 1981-ben, a kommunizmus legsötétebb időszakában néhány magyar diák úgy gondolta, „a megsemmisülés elkerülésének egyetlen módja nemzettársaik felrázása, cselekvésre való ösztönzése”. Ezért az Anna-napi búcsúra felhívást adtak ki, amelyre emberek ezrei gyűltek össze: a hegyoldalra kitűzték a magyar zászlót, éjfélkor a tóparti kápolnánál a magyarság létét veszélyeztető állapotok megszüntetését követelték, majd elénekelték a magyar és a székely himnuszt. A megtorlás „természetesen” nem maradt el. Ma sem tudni, hány embert zaklatott a szekuritáté. Azért is fontos emlékezni, mert a második világháború után 1981. július 25-én történt meg először, hogy az erdélyi magyarság nyilvánosan kiállt jogaiért. Az 1981-ben történtek harminchatodik évfordulóján, július 26-ára idén is összehívják a Szent Anna-tó melletti kápolnához az akkori események résztvevőit és az érdeklődőket „közös főhajtásra és tanácskozásra, az emlékezés, emlékeztetés és hagyományteremtés szándékával”. Szép név, szép rege, szomorú emlékezés. MÓZES EDITH / Népújság (Marosvásárhely) 2017. július 25.KapkodásEgyre nyilvánvalóbb, hogy nincs költségvetési fedezet arra az osztogatásra – bér- és nyugdíjemelésre, különféle jóléti intézkedésekre –, amelyre a szociáldemokrata kormány vállalkozott. Nem csak abból látszik ez, hogy az Eurostat nemrég közölte: az első fél évben az államháztartási hiány elérte a nemzeti össztermék 3,2 százalékát, meghaladva ezzel a megengedett 3 százalékot olyan körülmények között is, hogy az állami beruházásokat gyakorlatilag leállították. Ennél az adatnál is látványosabb az a kapkodás, amely eluralkodott a szociáldemokraták berkeiben, az a sietség, amellyel visszakoznak egy-egy nem is régen tett ígéretük kapcsán, továbbá az a kétségbeesett igyekezet, amellyel pénzt akarnak gyűjteni az államkasszába. És ahogy az már lenni szokott, a kormány elhibázott döntéseiért mindig a magánszféra fizet: a kis- és középvállalkozásokra, az egyéni vállalkozókra rónak ki újabb és újabb terheket, amelyek természetesen az egyszerű alkalmazottak munkalehetőségére, jövedelmére is kihatnak. Legutóbb, éppen a múlt hét végén határozatban rendelte el a kormány a részmunkaidőben foglalkoztatottak utáni adóterhek növelését: a továbbiakban legalább a minimálbérnek megfelelő összegre számolt társadalombiztosítási és egészségbiztosítási járulékot kell befizetni az államkasszába azon alkalmazottak után is, akiknek nem nyolc órára szól a munkaszerződésük. Hivatalosan a feketemunka visszaszorításának szükségességével indokolták az intézkedést, s bár kétségkívül vannak visszaélések a részmunkaidős munkaszerződések esetében, azért az mégiscsak sokat elárul a hatalomnak a vállalkozói szféra iránti viszonyulásáról, hogy abból indulnak ki: mindenki csaló. És ezen alapgondolat mentén gyakorlatilag ellehetetlenítenek egy olyan munkavállalási formát, amely éppen a munkaerőpiac rugalmasságát hivatott fokozni, és amely nem véletlenül oly népszerű a fejlett nyugati gazdaságokban. Teszik ezt ráadásul akkor, amikor – az európai konjunktúrának, az elvándorlásnak, de a gazdasági növekedésnek is köszönhetően – jóformán nincs olyan ágazat, amelyben a munkáltatók ne panaszkodnának a munkaerőhiányra. A részmunkaidős foglalkoztatás ellehetetlenítése alighanem csak súlyosbítja majd ezt a problémát is, arról nem beszélve, hogy még nehezebb helyzetbe sodorja a gazdaság gerincét adó, munkahelyek millióit biztosító kis- és középvállalkozásokat. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a kormány intézkedését hatalmas felháborodás követte mind a munkáltatók, mind a szakszervezetek körében, a kis- és középvállalkozásokat tömörítő országos szervezet pedig azt követeli az ombudsmani hivataltól, hogy az alkotmánybíróságon támadja meg a jogszabályt. Hogy végül mi lesz a kormányhatározat sorsa, egyelőre nem tudni, azt viszont borítékolni lehet: az államkassza növekvő hiánya miatt a következő hónapokban egyre több hasonló, a vállalkozásokat, a magánszektort sújtó intézkedésre számíthatunk. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. július 25.Községi napokIdén a sepsikőröspataki községi nap különlegesebb volt, mint a többi. Pénteken Gárdonyi Géza szobrát leplezték le, a szombati program Kálnokon kezdődött. Itt és a községközpontban is annak a díszes kerámia emléktáblának az avatójával folytatták, amelyet Gonda István jeles mezőtúri keramikusmester alkotásaként Krizsán Józsefné Józsa Piroska, az ikertelepülés mezőtúri barátja ajándékozott. Szövege: Mezőtúr–Sepsikőröspatak testvértelepülési kapcsolatunk 25. évfordulója alkalmából, 2017. Az emléktáblát az ajándékozó jelenlétében helyezték el a kálnoki kultúrotthon és a községi tanács épületének homlokfalán. Beszédet mondott Kisgyörgy Sándor polgármester, az ajándékozó és a kálnoki Váncsa Béla községi tanácstag, a negyedszázaddal ezelőtti kapcsolatteremtés egyik résztvevője. Ezt emlékülés követte a tanács nagytermében, ahol emlékeit idézte fel Répási János, Mezőtúr korabeli polgármestere. Déli harangszókor folytatódott a községi napok műsora a sportterem melletti szabadtéri színpadon. Nem volt könnyű a munkája Veress László nyugalmazott sepsiszentgyörgyi színművésznek, a tizenkét órán át tartó műsor bemondójának. Az elsőbbség a kicsinyeket, a jövő nemzedék képviselőit, a sepsikőröspataki óvodásokat illette, akik tehetségükről tettek tanúbizonyságot Nagy Erika óvónőjük vezetésével. Bemutatkozott a helyi dalkör, a helyi aerobikosok, a kőröspatak–kálnoki fúvószenekar és Recsenyédi Hunor lovas íjász. Az ünneplő helyieket a testvértelepülések küldöttségei köszöntötték: a mezőtúri Patkós Éva, valamint Gárdony és Somogygeszti polgármesterei, Tóth István és Csór Zoltán. A műsor második részének két kiemelkedő száma volt, amelyek messze felülmúlták az egyre egyhangúbbá váló falunapok műsorszámait: a Melodika operettegyüttes, Sebestyén-Lázár Enikő szoprán és Oláh-Badi Alpár tenor fellépése (zongorakíséret: Lőfi Gellért), valamint a bemondó színművész műsora, aki két eredeti jelenettel ébresztette a jellegzetesen sepsiszéki humor nagymestere, néhai kálnoki Hosszú Zoltán (1897–1944) emlékét születésének 120. évfordulója alkalmából. A Summer Projects-koncertet tűzijáték és utcabál követte. Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. július 25.Legendák kertje NyárádszeredábanUtoljára lép fel Legendák kertjében című előadásával Nyárádszeredában a Bekecs néptáncegyüttes. A produkcióra július 28-án, pénteken este 8 órától kerül sor. A szóban forgó előadásról Ivácson László a következőképpen írt: a Székelyföldi Legendárium, mely közel 180 legendát és mondát tartalmaz, adja az alapját a mi előadásunknak. Célunk, hogy ezt a gazdag örökséget továbbadjuk. Éppen ezért az eddigi kiadványok mellett szeretnénk bemutatni a színpadon is ezt a szép legendáriumot, ezzel együtt megismertetve a Székelyföld szépségeit. Előadásunkhoz innen válogattunk féltucatnyit, és olyan füzérbe fonjuk, hogy egy kerek egész történetet alkossanak. A gyerekek előtt élőben bontakozik ki egy képzeletbeli meseország, a történelmen túli Székelyföld. Olyan történetekkel ismerkedhetnek meg, amelyek földrajzi helyszínekhez, településekhez, történelmi személyekhez kötődnek. Tartalmuk a történelmi valóság és a képzelet sajátos ötvözete. Ezekben a legendákban és mondákban őseink mesélnek ünnep- és mindennapjaikról, eljuttatva a mai kor gyermekéhez küzdelmeik, örömeik varázslatos és egyben tanulságos krónikáját. Az előadásunk feladata, hogy mindezt közérthetően, a népi játékok, a mondókák, a rigmusok, a ráolvasások, a népdalok, a népzene és nem utolsósorban a néptánc eszközeivel, a mai kor követelményeinek megfelelően mutassa be a gyerekeknek. Az előadás interaktív jellege aktívan bekapcsolja a gyerekeket a történet alakításába, együtt barangolják be Székelyföldet (a tündérek és lüdércek világát) az előadókkal, segítve őket a próbatételek megoldásában, ők a kincsesláda őrzői, feladatot kapnak, hogy megőrizzék annak kulcsait az ördögök elől, segítenek a székely bácsinak kirakni egy óriás kirakós játékot, amely kijuttatja őt a pokolból, együtt nyitják ki a legendásládát és együtt választják ki a következő legendát, amelyet a színpadon majd előadunk. Ugyanakkor az előadás arra is törekszik, hogy a felnőtteket is visszacsalogassa a mesék, a csodák, az álmodozás világába. Álmodozni pedig mindenki tud és szeret. Nem titkolt célunk az sem, hogy a helyi legendákat, történeteket promováljuk, hogy a közönség megismerje őket, és szorgalmazzuk, hogy nagyobb figyelmet szenteljen nekik, így gyermekeik ezeket is megismerjék a világi, jól befutott idegen eredetű mesék mellett. Olyan népi mesékről, mondákról, legendákról van szó, amelyek konzerválódtak az évszázadok folyamán, és világirodalmi művekben sem fordulnak elő. Eljött az ideje, hogy bemutassuk mindenkinek ezeket a legendákat, mondákat, és ezeken keresztül szülőföldünket. Előadásunkban a következő legendákat és mondákat dolgozzuk fel: Tündérek gyülekezőhelye – Maka várának legendája, Makfalva, Maros megye. Paladomb tündérei – a Nyárádszentimre határában lévő domb, Maros megye. Istenszéke – a Kelemen havasok délnyugati részén található hegy, Maros megye. Az Ördög-tó mondája – a Libán-tető közelében található tó, Hargita megye. A Gyilkos-tó mondája – a Békási-szoros gyöngyszeme, Hargita megye. Ezek a történetek oktató jellegűek, leleményességről, kitartásról, szeretetről, furfangos észjárásról, hősiességről, történelmi pillanatokról, bátorságról szólnak. Itt, Székelyföldön, szinte minden különleges földrajzi helyszínnek, várnak, településnek, szentnek legendája van. A történetek az itt élő nép emlékezetében maradtak fenn, a szülők szájhagyomány útján továbbadták gyerekeiknek. Népújság (Marosvásárhely) 2017. július 24.Nőtt az átlagos élettartam, de tovább öregszik a magyar lakosságTavaly kissé nőtt, az előző évi 75,7 évről 75,9 évre emelkedett a születéskor várható élettartam Magyarországon, de még így sem sikerült elérni a 2014-es szintet, ami 76 év volt - írta a Világgazdaság a KSH adatai alapján. A lap megjegyzi, hogy az EU-átlag a legfrissebb rendelkezésre álló adatok alapján 80,6 év volt 2015-ben. Magyarországon a nők jóval hosszabb életre számíthatnak, mint a férfiak: körükben tavaly 79,2 év volt a várható élettartam, míg a férfiaknál csak 72,4 év. A születéskor várható élettartam lassú növekedésével és a tartósan alacsony születésszámmal az is együtt jár, hogy nő az átlagéletkor: idén a nők átlagéletkora már 44,4 év, a férfiaké 40,2, és öt év alatt mindkét nemnél egy évet emelkedett ez a szám - írta a lap. A cikk kitér arra, hogy a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága szempontjából fontos indikátorok egyre rosszabb számokat mutatnak: az idei évre a KSH legfrissebb adatai szerint Magyarországon a népesség eltartottsági rátája megközelítette az 50 százalékot, ami csúcsot jelent. Az öregedési index, amely a 14 éves és ennél fiatalabb népességre jutó idősek (65 évesek és annál idősebbek) arányát mutatja, idén 128,8-re emelkedett. https://itthon.ma//karpatmedence 2017. július 24.Nagy-Romániát a Tiszáig kiterjeszteni szándékozó politikus kap szobrot NagyváradonKét évnyi huzavona után kedvező elbírálást kapott a szakhatóságtól a tervezet, hogy szobrot állítsanak I. C. Brătianunak Nagyváradon. A talapzat nélküli szobor a néhai román miniszterelnök nevét ma viselő park (eredeti nevén Bunyitai liget) szélén, a Continental és Hilton szállók között félúton fog állni. Ezt közösségi oldalán jelentette be Ilie Bolojan polgármester, hozzátéve, hogy az avatót november 24-re tervezik, az államférfi halálának 90. évfordulójára. Az alkotás elkészítésének lehetőségét még 2015-ben nyerte el a szatmári Radu Ciobanu szobrász. A polgármester szerint a szoborállítással „Nagyvárad városa elismerését fejezi ki a politikusnak a Nagy Románia létrehozásában játszott szerepéért”. Akinek nem volt elég Trianon Ion I. C. Brătianu (Ștefănești, 1864. augusztus 20. – Bukarest, 1927. november 24.) román politikus, belügyminiszter és külügyminiszter, összesen öt alkalommal hazája kormányfője, 1923-tól a Román Akadémia tagja. Ion C. Brătianu román miniszterelnök fia, Dinu Brătianu és Vintilă Brătianu miniszterelnök testvére. Románia tanulmányait követően önkéntesként belépett a hadseregbe, majd Franciaországban végzett mérnöki tanulmányokat. Apjához és testvéreihez hasonlóan a politikai élet részese lett, s 1895-ben megválasztották Gorj megye képviselőjévé. 1907-ben belügyminiszterré nevezték ki, majd 1909-től egy évig miniszterelnök. 1914 elején újra miniszterelnök lett, majd az első világháború kitörését követően határozottan kiállt a Román Királyság fegyveres semlegessége mellett. Ennek ellenére 1916-ban már intenzív tárgyalásokat folytatott az antant képviselőivel, s a kedvező feltételek kicsikarását követően 1916. augusztus 27-én hazája hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának. Az Erdély ellen offenzívába kezdő román egységeket azonban hamarosan megállították, és a központi hatalmak seregei 1916. december 6-án bevonultak Bukarestbe, ahonnan I. Ferdinánd király és a kormány Jászvásárra menekült. Románia a vereséget követően hamarosan különbéke kötésére kényszerült, s az ezt ellenző Brătianu miniszterelnököt a király 1918-ban leváltotta. A háború befejezését követően újra miniszterelnök, a párizsi béketárgyalásokon a román küldöttség vezetője volt. A trianoni békeszerződés aláírását követően nemtetszését fejezte ki a szerződésben rögzített magyar–román határral szemben, mivel az eredeti elképzelések szerint a két ország határa a Tisza vonalánál lett volna megállapítva. 1923-ban a Román Akadémia a tagjai közé fogadta. Az 1920-as években további két alkalommal kerül a miniszterelnöki székbe. 1927-ben halt meg Bukarestben. itthon.ma/kult 2017. július 25.Magyarország megerősödéseEgy nagy kaliberű, a hazájáért nem csak tenni akaró, hanem tenni is tudó államférfinak ismernie kell országa valós helyzetét, el kell igazodnia a világ bonyolult folyamatai között, meg kell találnia és tartania a helyes irányt. Elengedhetetlen ugyanakkor, hogy meggondolt és rugalmas, de egyúttal határozott és bátor legyen. Olyan ember, aki gyors helyzetfelismerő, elemző, valamint határozathozatali képességgel rendelkezik. Orbán Viktor pedig Tusnádon elhangzott, múltat és jelent elemző, valamint jövőbe tekintő szombati beszédével újra bebizonyította, minderre képes. Szokásához híven, ezúttal is nemzetközi szemüvegen keresztül szemlélte és láttatta a magyarság, valamint hazája helyzetét, a magyar külpolitika vezérlő csillagát a mindenkori nemzeti érdek érvényesítésében jelölvén meg. Ennek megvalósítása pedig szerinte azon múlik, hogy a Magyarország szempontjából fontos országoknak érdekében álljon a magyar siker. Lám, ilyen zseniálisan egyszerű, a diplomáciában unalomig hangoztatott, de tartalommal soha meg nem töltött kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködés megvalósítása. Egy erős Magyarország létrejöttének feltételeit a miniszterelnök 12 pontban fogalmazta meg, melyek közül 9 szerinte már teljesült. Ezek értelmében nem szabad a más pénzén, vagyis kölcsönökből élni, pénzügyi fegyelemre van szükség, folyamatosan növelni kell a gazdasági teljesítményt és munkát kell biztosítani mindenkinek. Mindezek mellett az ország sorsát befolyásoló stratégiai ágazatokat (energia, bank és média) többségi nemzeti tulajdonban kell tartani, valamint megállítani és megfordítani a demográfiai hanyatlást, illetve megőrizni a stabil etnikai összetételen alapuló kulturális identitást. De nincs erős magyar állam fejlődő és megújuló tudomány, a jövő iparágai felé történő nyitás, valamint a világ magyarságának egy közösségbe történő szervezése nélkül. Végezetül egy stabil szövetségi rendszer tagjának kell lenni, rendelkezni a világ nagy rendezvényei fogadásának képességével és egy olyan hadsereggel, mely meg tudja védeni az országot a külső támadásokkal szemben. Tiszta és egyenes beszéd, pontos fogalmazás, illő a nemzet miniszterelnökéhez. Bedő Zoltán Székely Hírmondó / Erdély.ma 2017. július 24.Súlyos következménye lehet a mezőgazdaságra az óriási munkaerőhiánynakAkkora a munkaerőhiány a Hargita megyei mezőgazdaságban, hogy eltűnhetnek az emberi munkát igénylő növénykultúrák a földekről. A gazdák lehetetlen helyzetbe kerültek, már más megyékben is alig találnak napszámosokat. A probléma oka összetett, de az érintettek szerint a napszámostörvény is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az idénymunkások ne akarjanak dolgozni. „A gépesítés miatt már nem kellene olyan sok munkaerő, mint régen, de a kézi munkára még mindig szükség van. Kellene a kapáláshoz, gyomláláshoz, a termény betakarításához, takarmánykészítéshez, de oda jutottunk, hogy lehetetlen munkaerőt találni – fogalmazott Varga László. A székelykeresztúri nyugalmazott agrármérnök száz hektáron gazdálkodik, és a főszezonban húsz napszámosra lenne szüksége a répa, a burgonya, a kukorica betakarításához. A környéken már nem talál munkaerőt, ezért átjár Maros megyébe, de már ott sem mindig jár sikerrel, mert az idénymunkások nem hajlandók dolgozni, ha a munkaadó hivatalosan intézi a megbízást. Varga László szerint ennek a rosszul megalkotott napszámostörvény az oka. Ugyanis a napszámosok az év nagy részében segélyben részesülő munkanélküliek, ám elveszítik a támogatást, ha hivatalosan munkát vállalnak. „Nekünk cégeknek ez probléma. A magánember el tudja hívni őket nem hivatalosan, de hozzánk nem jönnek, mert ha bejelentjük, hogy dolgoztak, elveszítik a segélyt” – részletezte a problémát a gazda. Szerinte rosszul alkották meg a napszámostörvényt, hiszen az nem a munkavállalásra ösztönzi az idénymunkásokat, hanem a tétlenségre. Úgy véli, ezen kellene mihamarabb változtatni. A probléma súlyosságát érzékeltetve elmondta, régen a szomszédos községbe járt munkaerőért, és volt olyan alkalom, hogy tizenöt emberre lett volna szüksége, de végül huszonhatnak adott munkát, akkora volt a túljelentkezés. Ma több száz munkanélküli van a településen, de egy órányi munkára, egy utánfutónyi gabona lerakodására nem lehet napszámost találni. A munkaerőhiány súlyosan érinti az állattenyésztést is. A gazdák nem tudnak fejleszteni, az állományt nem tudják szaporítani, már fejőt, állatgondozót sem találnak. Ő is attól tart, ha otthagyják a munkásai, el kell adnia az állatait – aggodalmaskodott Varga László, hozzáfűzve, hogy ekkora nyomás alatt még sosem voltak a gazdák. Nyugati bért kérnek A napszámosok napszámosai lettünk – summázta a helyzetet Deák Dénes. A kobátfalvi gazda szerint ha sikerül egyáltalán találni napszámost, mindennel a kedvében kell járni, nem lehet rászólni még akkor sem, ha rosszul dolgozik, mert azonnal elmegy és többé nem vállalja a munkát. A gazdák így mindent bevetnek, hogy munkaerőt találjanak. Az 50–70 lejes napi bér mellett ételt biztosítanak nekik, van, aki napi egy-két kilogrammnyi gabonát vagy krumplit is, reggel kávét, napközben sört vagy pálinkát, így teljes ellátással a költségek elérhetik a napi száz lejt is. Ám gyakran ez sem elég. A napszámostörvény mellett ugyanis a munkaerőhiány másik oka az, hogy az idénymunkások külföldön dolgoznak, és ha hazajönnek, nyugati bért követelnek a helyi gazdáktól, ám ők ezt nem tudják megfizetni – tudtuk meg Deák Dénestől. Semmilyen munkára nem találnak embert, ha mégis, lehet, hogy már másnap otthagyja őket. Hatszáz munkanélküli van Siménfalva községben, ő mégsem kap senkit éjjeliőri munkára, de a tehenek mellé sem talál munkaerőt. Úgy véli, ha nem oldódik meg a helyzet, a gazdák kénytelenek lesznek áttérni a takarmánynövények termesztésére, és abba kell hagyniuk minden olyan mezőgazdasági tevékenységet, ami emberi munkát igényel. Aki gazdálkodni akar, az mindenféleképpen úgy tervezzen, hogy minél kevesebb kézi munkaerőre legyen szüksége – tanácsolja. Szerinte a segély folyósítását a munkavállalási kötelezettséghez kellene kötni, csak úgy lehetne megoldani az áldatlan helyzetet. Széchely István / Székelyhon.ro 2017. július 24.Ebbe az erdélyi városba költöznek a legtöbben a jobb megélhetésértMegfordult Romániában a kivándorlási, illetve a belső migrációs szándék aránya: most már több mint kétszer annyian inkább belföldön keresnének jobb megélhetést, mint külföldön, a legvonzóbb városok pedig Kolozsvár, Bukarest és Temesvár – állapította meg egy felmérés, amelyet hétfőn ismertetett a román sajtó. A Világbank szakemberei által készített Mágnesvárosok – migráció és ingázás Romániában című kutatásból arra lehet következtetni, Romániában mintegy 3,6 millióan tervezik, hogy a következő öt évben más településre költöznek: közülük mintegy 1,1 millióan készülnek külföldre, 2,5 millióan pedig az országon belül akarnak városukból, községükből elköltözni. E migrációs késztetés elsősorban a fiataloknál erős: a távozni készülők átlag életkora 35 év, háromnegyedüknek nincs gyereke, többségük az átlagnál képzettebb, nagyobb jövedelemmel rendelkezik, és többnyire a magánszférában dolgozik, az ország kevésbé fejlett déli és északkeleti térségeiben él – állapította meg a felmérés. Az ország nyugati részén élők inkább külföldön, a Bukarest közelében élők inkább belföldön keresnének jobb érvényesülési lehetőségeket. A belső migrációs szándék tekintetében Kolozsvár bizonyult a legvonzóbbnak (15 százalék), amelyet Bukarest (14 százalék) és Temesvár (12 százalék) követ. Kolozsvár Románia második legnépesebb városa, de az ingázókat is magában foglaló agglomerációs rangsorban csak az ötödik. Ez utóbbi tekintetben a főváros után Temesvár számít a legnagyobb romániai városnak, ugyanakkor a bánsági városba és közvetlen térségébe érkezett a legtöbb áttelepülő az ország más térségeiből a 2001–2011-es időszakban. Pataky István / Székelyhon.ro 2017. július 24.Felújítják a Szent László-falképetSemjén támogatást ígért Péntek délután Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes személyében ritka vendéget fogadhatott a bibarcfalvi református templomban megjelent, száznál is több erdővidéki. Székely Lajos lelkipásztor a templom történelmi emlékjelekkel rendelkező cintermében fogadta, majd a templomban köszöntötte a tusványosi táborozását rövid időre megszakító miniszterelnök-helyettest. A lelkész a települést, a templom- és egyházközség történetét ismertette. Lázár-Kiss Barna, Barót város polgármestere pedig a templom és híres freskója mellett a falu jobb és szebb időket is megélt, befektetésekre alkalmas és érdemes borvizeire, borvízfürdőjére hívta fel a figyelmet. A Szent László-falképsorozatot Jánó Mihály művészettörténész hungarikumként, illetve vallás- és egyháztörténeti kuriózumként jellemezte, amelynek különleges ló- és fegyverábrázolásai külön emelik művészi értékét. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Szent László-emlékévről, a királyi történetek és legendák éltetésének fontosságáról, az „aranyos szegelet” megtartásáról beszélt, majd megígérte, hogy a freskó felújítását a magyar kormány támogatni fogja. A lelkész által történelminek titulált esemény a bibarcfalvi református férfikórus rövid műsorával zárult. Demeter Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. július 24.Minden ecsetvonása a csángókat hordozza magábanA megtartó ember A Tusnádon évente megszervezett Bálványosi Szabadegyetem egyik mozzanataként került sor az elmúlt hét közepén Antal Imre csángó festő és grafikusművész tárlatának megnyitójára az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK), Sepsiszentgyörgyön. A kiállított művek betekintést nyújtanak a Gyimesek még mindig zárt, ősi szokásokat és sajátos magatartásformát őrző világába, melynek szellemi terméséből Fintu Dezső furulyajátéka és Csillag Gergely György kesergője is ízelítőt nyújtott. Elsőként Antal Árpád András polgármester szólt a fullasztó kánikula ellenére is szép számú közönséghez, a Kárpát-medencei magyar képzőművészet biztos pontjaként jelölvén ki az EMŰK helyét, köszöntő beszédében. A Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Vargha Mihály magas művészetként értékelte Antal Imre életművét, aki szerinte a kommunista diktatúra enyhülésének éveiben érett alkotóvá. Nem véletlenül, hiszen a marosvásárhelyi művészeti iskola diákja volt. Egy olyan szellemi műhely tagja, mely a gúzsba kötöttség áldatlan korszaka után adandó első alkalommal lehetőséget biztosított a nyitásra és megújulásra. Ez pedig főleg Nagy Pál képzőművésznek és tanárnak volt köszönhető. Ő ugyanis egyéniségével, tehetségével, tudásával, pedagógiai érzékével és hozzáállásával a tanítványaiból ízig-vérig erdélyi, de ugyanakkor európai léptékkel is mérhető művészeket faragott. Ezzel a szellemi batyuval feltarisznyálva indult el Antal Imre a művészek göröngyös útján, de a benne rejlő kincsekkel nem vágott neki a nagyvilágnak, hanem haza vitte szülőföldjére, és megosztotta sorstársaival. Elhintette és kicsíráztatta a magas művészet magvait. Így vált megtartó emberré, és így történhetett meg az a csoda, hogy Gyimes völgyének elszigetelt gyermekei 1971-ben az UNESCO párizsi versenyének nagydíjában részesültek, majd a következő években a prágai és Kanadai Grafikai Biennálé számos díját nyerték. Ugyanakkor művészként is maradandót alkotott. Képei a gyimesi csángó lét meghatározó elemeit ábrázolják és rögzítik az örökkévalóságnak. Az istenhit és annak jelképei, a földdel való keserves küzdelem, az ünnepnapokon nem csak imádkozó, hanem daloló és táncoló, környezetével összefonódó és abba szervesen beilleszkedő, nehéz sorsú honfitársaink köszönnek róluk vissza. Az esemény végén a kiállítás megszervezését szülei gyűjteményéből lehetővé tevő magyarországi politikus, Németh Zsolt méltatta az általa ember és művészként egyaránt nagyra értékelt Antal Imrét. Minden ecsetvonásában a csángókat hordozza magában – vélekedett róla az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke. Az augusztus 6-ig megtekinthető alkotásokat Szepes Hédi művészettörténész választotta ki Németh Géza református lelkipásztor és felesége, Kriza Judit hagyatékából. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. július 24.Országos földrajzverseny a GÁMOK-banMoldovából is jöttek Július17–20. között a kézdivásárhelyi Gábor Áron Műszaki Oktatáis Központ (GÁMOK) volt a helyszíne a tudományos földrajzdolgozatok országos versenyének. A részletekbe Karda Ádám, Kovászna megye földrajz szakos tanfelügyelője avatott be. A rangos megmérettetést első alkalommal szervezték meg Háromszéken. „Köszönet illeti a házigazda szerepét felvállaló tanintézményt a kitűnő körülményekért és a szervezésben nyújtott segítségért”, hangsúlyozta Karda Ádám. Hozzátette, a programban a verseny mellett kirándulás és csillagok megfigyelése is szerepelt. A versenyre az ország 37 megyéjéből érkeztek diákok, emellett – a vetélkedőn kívül – három kisinyói (Moldova Köztársaság) tanuló is jelen volt. A megméretés fizikai, környezet- és humánföldrajz-kategóriában zajlott, az első helyezettek az InterLink cég által ajándékozott DVD-lejátszó mellett a tanügyminisztérium 150 lejes pénzjutalmát is átvehették, illetve Marian Ene, a Bukaresti Egyetem földrajztanára, a zsűri elnöke szerint biztos bejutók a fővárosi tanintézmény földrajz karára. Kovászna megye képviselője, Beleuță Zeno-Teodor, a GÁMOK tizenegyedikes, Kacsó Éva földrajztanár által felkészített diákja dolgozatáért különdíjat kapott. Daczó Hodor Barna / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. július 24.„Az autonómiát támogatom. Jobb híján”Orbán is emberből van Orbán Viktor magyar miniszterelnök beszédei rendszerint Tusványos legnagyobb érdeklődésnek örvendő eseménye. Idén sem volt másként, a nagy hőség ellenére a nagyszínpad előtti sportpályán jelentős számú tömeg gyűlt össze szombat reggel. Orbán Viktor mondandójára a tömeg több ízben tapssal válaszolt, de egy kisebb incidensre is sor került, amikor egy nő sípolni kezdett az előadás során (Lásd bővebben az 5. oldalon). Többek között a következő kijelentések váltották ki a hallgatóság tetszését: Magyarország a családtámogatásra fordított pénzt a multiktól veszi el; ha a világ bármely sarkában rálépnek egy magyar lábára azért, mert magyar, akkor Budapesten egy vörös lámpának ki kell gyulladnia; vagy Magyarország Trianon óta nem állt olyan közel ahhoz, hogy nemzetünk újra visszanyerje önbizalmát. A magyar miniszterelnök előadásában üzenetet fogalmazott meg a határon túli magyar közösségek felé is: arra biztatta, hogy szavazzanak a jövő évi magyarországi választásokon. Megjegyezte, a választás különleges lesz vagy lehet, mert most európai tétje is van, de a magyarok szempontjából is fontossággal bír. „Kellő higgadtsággal állítom most önöknek: Magyarország Trianon óta nem állt olyan közel ahhoz, hogy újra erős, virágzó és tekintélyes európai ország legyen, mint most, és nem állt olyan közel ahhoz, hogy a nemzetünk visszanyerje az önbizalmát és az életerejét, mint éppen most, de ha újra a globális érdekeket kiszolgáló kormány lesz, akkor ezt a történelmi esélyt megint évtizedekre elveszíthetik a magyarok”, húzta alá Orbán. Nyomatékosította, a határon túli magyar közösségek megmaradásának legfontosabb előfeltétele az erős anyaország, és ezért arra biztatott mindenkit, hogy ne csak szurkoljanak, hanem menjenek be a pályára. Vagyis regisztráljanak, és vegyenek részt a választásokon. A közönségből érkező kérdések közül több is vonatkozott az erdélyi magyarság helyzetére, célkitűzéseire, többek között az autonómiatörekvésekről is kérdezték a magyar miniszterelnököt. – „A kormány álláspontja ismert. A kormány támogatta az autonómiát. Én személyes álláspontomat szeretném világossá tenni. Két mondatból áll. Az autonómiát támogatom, pont. Jobb híján, pont” –, válaszolt Orbán Viktor. Ami a román belpolitikát és a romániai magyarság belpolitikáját illeti, csak az RMDSZ-hez való viszonyra tért ki, mivel, mint fogalmazott, a többi vonatkozó kérdésre a hallgatóság jobban tudja a választ, s most csak vizsgáztatják. „Gondolhatunk bármit helyes stratégiáról és politikai taktikáról, de egy dologban nincs mit gondolkodni: kire szavaznak az emberek, és Magyarország miniszterelnökének mindig is tiszteletben kell tartania azt a döntést, amit az erdélyi magyarság hoz meg”, jegyezte meg a miniszterelnök. Végezetül Orbán Viktor megköszönte a közönségből érkezett biztatásokat. „Jól esnek. Az én szakmámban gyakran kell olyan benyomást kelteni, mintha az ember minimum fából, de inkább vasból lenne. Ez nekem nem megy rosszul, de az igazság az, hogy ez egy hazugság, ugyanis sem fából, sem vasból nem vagyok. Én is emberből vagyok, szükségem van elismerésre és támogatásra is”, zárta szavait a miniszterelnök. Kiss Edit / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. július 24.Tusványos: szellemi műhelymunka és szórakozásLétjogosultsága megkérdőjelezhetetlen Az elmúlt héten 28. alkalommal rendezték meg a Bálványoson indult, időközben Tusnádfürdőre költöztetett nyári szabadegyetemet és diáktábort. Működését ezúttal is vita és párbeszéd, tapasztalatcsere és ismeretáramlás, régi barátságok elmélyülése és újak születése, buli és jókedv fémjelezte. Minden reggel hétágra sütött a nap, ezért az Olt parti fák árnyékába húzódva próbáltuk az esedékes programok sokasága közül kiválasztani a számunkra megfelelőt. Mire sikerült, már indulhattunk is a helyszín felé, ahol nagy meglepetésünkre nem csak fülledt meleg, hanem számos, zömében fiatal érdeklődő fogadott. Örvendetes továbbá, hogy a hallgatóság túlnyomó részét végig ők alkották, legalábbis azokon a beszélgetéseken, ahol volt szerencsénk megfordulni. Legjobb igyekezetünk ellenére sem juthattunk el ugyanis mindenhova, hiszen 26 sátor több száz rendezvénye között lehetett válogatni, melyek a politikától a nemzetépítésen, a mezőgazdaságon és turizmuson át a kultúráig és sportig számtalan témakörrel foglalkoztak. Ugyanakkor szép számban láthattunk kisgyermekes családokat, akik számára közös tevékenységeket is szerveztek az idei tábor megálmodói. Drága portékák, hajnalig tartó bulik A késő délutáni órák a táplálkozás és pihenés időszakai voltak, majd az est közeledtével valóságos népvándorlás indult a tábor irányába, mely következtében 20 óra magasságában már hatalmas tömeg tolongott a koncerteknek otthont adó focipályán. Így viszont csak hosszas sorban állás után lehetett a hőség következtében fellépő folyadékhiányt pótolni, a portékájukat túlzottan magas árakon kínáló kereskedők valamelyikénél. De nem csak a jéghideg sörre szomjaztak a fiatalok, hanem a jó zenére és táncra is. Olyannyira, hogy ebbéli igényüket két egymás után fellépő zenekar sem tudta csillapítani, ezért a buli hajnalig folytatódott. Azonban nem mindenkinek, mert akadt, aki a túlzott alkoholfogyasztás bódító hatására valamelyik bokor tövében, vagy az út szélén tért nyugovóra. Istenhez a keskeny úton Örömmel fedeztük fel, hogy a tábor területén nem csak politikai, gazdasági kulturális és más világi témákat feszegetnek, hanem a Keskeny Út sátorban a lelki szükségletek kielégítésének is teret biztosítottak. Az itt zajló programok vezetőjével, Bardócz Csaba ikafalvi református lelkipásztorral folytatott beszélgetésünk során kiderült, hogy erre bőven van igény, amint ezt a 13 alkalommal itt végzett szolgálatának ideje alatt volt lehetősége megállapítani. Sőt, amint ezt a hallgatóságnak az utóbbi 3 évben a sátor méretének megnövekedésében is tetten érhető megnégyszereződése is mutatja, folyamatosan bővül az Istenhez valamilyen formában közeledni kívánók köre. Elmondása szerint ugyanis szép számmal vannak olyan fiatalok, akik a hagyományos egyházi kereteket nem veszik igénybe, mert azokat túl merevnek tartják, azonban egy fesztiválos áhítatnak nevezett, közvetlen és kötetlen beszélgetés során szívesen ráhangolódnak Isten igéjére. Túlszervezettség és nyereségvágy A Tusnádra ez alkalomból immár ötödször visszatérő Juhos Gábor maratoni futó úgy vélekedett, hogy a tábori élet a feltöltődésre és kikapcsolódásra egyaránt jó alkalmat kínál, ezért kár lenne kihagyni. Nehezményezte viszont az idén megtapasztalt és a gumibotos rendfenntartók fokozott jelenlétében is tetten ért túlszervezettséget, valamint az árakban megnyilvánult fokozott nyereségvágyat. A tapasztalt hiányosságok ellenére azonban ennek a tábornak a létjogosultságát egy pillanatig sem kérdőjelezte meg, hiszen egy magyar–magyar találkozóvá nőtte ki magát, ahol az elszakított területek szellemi és politikai vezetői nyilvános, vagy szűk körű eszmecserét folytathatnak egymással. Ugyanakkor több síkon biztosítja a tájékozódás és fejlődés lehetőségét az érdeklődőknek. Találkozások lehetősége A négy napon át tartó szabadegyetemi tevékenység hivatalos része Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének hagyományos szombat délelőtti előadásával ért véget. A nemzet miniszterelnökének beszéde iránti töretlen érdeklődést, pedig a Székelyföld különböző szegleteiből összeverődött, helyenként székely és magyar zászlókat lengető többezres tömeg jelenléte igazolta félreérhetetlenül. Összegzésként tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, hogy az ismeretszerzésen, tájékozódáson, kikapcsolódáson és szórakozáson túl a tábori élet egyik nagy hozadéka a magyarországi és erdélyi magyar tisztségviselőkkel, döntéshozókkal, illetve vezető beosztású hivatalnokokkal történő találkozások és kötetlen beszélgetések lehetősége volt. Ezek ugyanis mindkét félnek alkalmat kínáltak a másik véleményének megismerésére, az előre mutató párbeszédre, valamint a felmerült gondok megoldásának közös keresésére. Éppen ezért sajnálatos, hogy román részről csak néhány értelmiségi tett eleget a szervezők meghívásának. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. július 24.Dózsa-kötet bemutatója DálnokonDózsa György történelmi szerepének megítélése sokat változott az idők folyamán, az árulótól, felségsértőtől a nemzeti hősig, a legnagyobb magyar mártírig terjed a jelzők skálája – hangzott el szombaton Dálnokon, a Hargita Népe Lapkiadó gondozásában megjelent tanulmánykötet bemutatóján. Az esemény a falu ünnepének része volt. Szombaton ünnepelt a háromszéki Dálnok község, számos kulturális és szórakoztató rendezvény színhelye volt a Dózsa György és a Barabás Miklós emlékét ápoló kis, mintegy ezer lelket számláló település. Az eseménysorozat megnyitója délben kezdődött a központi parkban emelt Dózsa-emlékmű által uralt téren, majd a művelődési házban zászlóavató ünnepséget tartott a helyi Harmónia női dalárda, a kórus örömében osztozott a Szentivánlaborfalvról érkezett vendégkórus, a Laborfalvi Róza nevét viselő női kórus is színes előadásával. Az énekkarok fellépése után három, Dálnok községhez kötődő könyvet mutattak be a művelődési otthont betöltő közönségnek. Elsőként Brînduşa Armanca temesvári televíziós újságíró, egyetemi oktató számolt be magyar nyelven a Dálnok községet bemutató, három nyelven – magyarul, románul és angolul – megjelent riportkötetek létrejöttének előzményeiről és körülményeiről: román és magyar újságírók töltöttek pár napot a kisközségben, megismerkedve annak jellegzetességeivel, lejegyezve emberi sorsokat bemutató, olykor hihetetlen történeteket. E történetekből három kötet jelent meg a már említett nyelveken, hogy minél szélesebb körben ismertté váljon a dálnokiak által önmagukról kialakított, illetve az oda látogató magyar és román újságírókban kialakult kép, hozzájárulva a település értékeinek megismeréséhez. – Jobb felvezetés nem is kell egy Dózsa György történelmi szerepéről és annak megítéléséről szóló kötet bemutatójának, mint egy temesvári újságíró szavai – mondta a Hargita Népe Lapkiadó gondozásában megjelent Dózsa tanulmánykötetet ismertetve Sarány István, lapunk főszerkesztője – megjegyezve, hogy a történelmi hős gyermekkorának és tragikus halálának helyszínén, Dálnokon és Temesváron egyaránt a temesvári Szobotka András Dózsa-szobra áll. Mint mondta, Temesvár jól példázza, hogy miként változik az uralkodó ideológiai kurzusok függvényében egy-egy történelmi személyiség vagy esemény megítélése: így a Dózsát illető jelzők átfogják a teljes palettát, vagy Tőkés László hivatalos megítélése is gyökeresen megváltozott, negyed század alatt a hatalom szemében a forradalom hőséből nemzetáruló lett. Dr. Balázs Lajos professzor, néprajzkutató az Erdélyi Múzeum-Egyesület csíki szervezetének vezetőjeként beszámolt a tanulmánykötet létrejöttének körülményeiről. Mint mondta, az általa vezetett, a tudományosság népszerűsítését szolgáló civil szervezet első nagyszabású tudományos rendezvénye volt a Dózsa György születésének 500. évfordulója alkalmából szervezett csíkszeredai konferencia, amelyen hazai és magyarországi történészek, művelődéstörténészek, művészettörténészek és eszmetörténészek ismertették a történelmi személyiségről írt tanulmányaikat. Ezeket az előadásokat tartalmazza a kötet. Végezetül Bartos Lóránt és Iochom István Dálnok című fotóalbumát ismerhette meg a közönség, majd a község polgármestere, Bartók Ede-Ottó köszönte meg a vendégeknek, hogy munkásságukkal hozzájárultak Dózsa György emlékének ápolásához, Dálnok széles körű megismertetéséhez, jó hírének öregbítéséhez. HN-információ; Hargita Népe (Csíkszereda) 2017. július 24.Kósa: provokáció volt Orbán Viktor tusnádfürdői kifütyüléseKósa Lajos provokációnak nevezte, hogy Orbán Viktor előadása alatt egy nő sípolni kezdett a hallgatóságban, és köszönetet mondott azért, hogy a rendezők a sípolót „kimentették a tömegből”. A Fidesz frakcióvezetője tusnádfürdői sajtótájékoztatóján arra reagált, hogy egy fiatal nő sípolni kezdett a miniszterelnök szombati, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) keretében elhangzott előadása közben. Helyszíni beszámolók szerint a közönség soraiban ülők közül néhányan megrángatták, lökdösték és szidalmazták a tiltakozót, aki adott pillanatban a földre került, miután egy teleobjektívvel ellátott fényképezőgépet tartó fiatal, szakállas férfi a hajánál fogva lehúzta. A nőt végül egy biztonsági őr kivezette a tábor területéről. A nem túl koherensen beszélő demonstráló elmondta, hogy lövétei származású, de Budapesten él, és többek között amiatt nem ért egyet Orbán Viktor és kormánya politikájával, mivel titkosította a paksi atomerőmű bővítéséről szóló szerződést, illetve „elbántak a Dagállyal, a Római-parttal és tönretették az Uz-völgyét”. Különben a tiltakozót egyszer már elvezették az Orbán-beszédnek helyet adó futballpályáról, ám ismét visszatért, az incidensre ekkor került sor. Kósa Lajos minderről úgy vélekedett, hogy a provokáció veszélyes, mert erőszakot szülhet. „A provokációt és az erőszakot is elítéljük" – idézte az MTI a Fidesz frakcióvezetőjét. Hozzátette, sportmérkőzéseken is provokációnak minősül, ha valaki az egyik csapat mezében jelenik meg a másik csapat szurkolótáborában. Kósa szerint ilyenkor a provokátort a biztonsága érdekében kell kimenteni az ellenséges közegből. Hozzátette: „a teljesen véletlenül ott tartózkodó újságírók dokumentálták, hogy mi következett be, úgyhogy ezt mindenki saját szemével láthatja". Kósa Lajos szerint egyébként Orbán Viktor beszédének a legfontosabb felvetése az volt, hogy a 2018-as magyarországi parlamenti választások után sikerül-e megvédeni az országot a migránsok áradatától. A Fidesz frakcióvezetője kifejtette: a beszéd Európa és Magyarország legégetőbb problémájával, a migrációval foglalkozott. Hangsúlyozta: a kormányfő világossá tette, hogy „a következő választás tétje, hogy megvédjük-e az országot, az országot védő kerítést vagy olyan politikai erők győznek, akik elbontják a kerítést, és beengedik a migránsokat annak a politikának megfelelően, amit Brüsszel képvisel". Kijelentette: a magyarországi ellenzék egyetlen erejére sem lehet számítani az ország védelmében. Úgy vélte: „a korábban nemzeti pártként feltűnő Jobbik is beállt a Soros-táborba", és minden fontos ügyben a magyar kormány és a Fidesz-KDNP ellen lép fel. Krónika (Kolozsvár) 2017. július 24.Határrendészet: csaknem 2500 határsértőt tartóztattak fel az első félévbenA román határrendészek 2474 határsértőt tartóztattak fel az idei év első hat hónapjában az ország határain, közülük 1437-en illegálisan érkeztek Romániába, 1037-en pedig illegálisán próbálták elhagyni az országot – írja az MTI. A határrendészet honlapján vasárnap közzétett jelentés felidézi, hogy a tavalyi év azonos időszakában 507 határsértőt állítottak elő: 374-en törvénytelenül léptek be Romániába, 133-an pedig illegálisan próbálták elhagyni az országot az első félévben. Az illegális migráció legtöbbször szervezetten, csoportosan zajlott: a határrendészet 353 csoportot és 134 embercsempészt azonosított. Minden ilyen esetben a határrendészet illegális határátlépésért, illegális határátlépési kísérlet, vagy embercsempészet gyanújával tett büntető feljelentést. A Romániába törvénytelenül belépő migránsok esetében a határrendészet a kétoldalú visszafogadási egyezmények alapján jár el. A határsértők leggyakrabban a zöldhatáron, vagy gépjárművekben elbújva próbálnak átszökni, sokan pedig hamis úti okmányokkal próbálkoznak. A legtöbb illegális bevándorló Irakból, Szíriából, Pakisztánból, Afganisztánból és Iránból érkezik. A közlemény szerint Románia nem szembesül olyan nagyságrendű migrációs nyomással, mint más uniós országok, de a határrendészet fokozott figyelmet szentel a jelenségnek. Az illegális bevándorlás féken tartása érdekében a kockázatosabb határszakaszok védelmét megerősítették más térségekből érkezett határrendészekkel, éjjel-nappal hőérzékelő kamerákkal figyelik a határt, csendőri és rendőri alakulatokat is bevontak a folyamatos járőrözésbe. Az ország határátkelőin az első félévben 26,7 millió utas haladt át, ami 7 százalékos növekedést jelent a tavalyi első félév forgalmához képest. A legtöbben 8,9 millióan a magyar-román határon keltek át, 7,8 millióan pedig a repülőtereken. Szabadság (Kolozsvár) 2017. július 24.Kihelyezték a második többnyelvű kolozsvári helységnévtáblátKikerült a román, magyar és német megnevezést tartalmazó többnyelvű helységnévtábla Kolozsvár apahidai – reptér felőli – be- és kijáratához – hívta fel a figyelmet szombati, fotóval ellátott Facebook-bejegyzésében Horváth Anna RMDSZ-es önkormányzati képviselő, volt alpolgármester. A legelső háromnyelvű táblát május közepén helyezték ki a Nagyvárad felőli bejáratnál, s bár azóta az önkormányzat illetékesei több alkalommal is megígérték, hogy a procedúra felgyorsul, a második tábla kihelyezésére több mint két hónapot kellett várni. Oláh Emese, a kincses város alpolgármestere június végén a Krónikának azt mondta, a táblák kihelyezését megelőzően a városházának be kell szereznie az országos útügyi hatóság (CNADNR) engedélyét, erre azért van szükség, mert az érintett területek nincsenek önkormányzati tulajdonban. A városháza továbbá a feleki és kisbácsi városbejárathoz is ki kell helyezze a háromnyelvű táblát. A táblák ügyében – mint ismeretes – a Minority Rights Egyesület nyert pert még februárban a polgármesteri hivatallal szemben: az alapfokú ítélet a többnyelvű – igaz, csak a román és a magyar feliratokat tartalmazó – helységnévtáblák kihelyezésére kényszerítette a városházát. Egy ideig úgy tűnt, az önkormányzat fellebbez, Emil Boc polgármester azonban április elején sajtótájékoztatón jelentette be, hogy nem óvják meg az elsőfokú döntést, sőt a kincses város német megnevezését is feltüntetik. Ugyanakkor a város római kori eredetére is utalni kívánnak azzal, hogy a háromnyelvű helységnévtábla fölé egy kőtábla került a település római kori megnevezésével. Boc erről a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történész szakértőivel egyeztetett, akikkel abban állapodtak meg, hogy a latin szöveg a Municipium Aelium Napocense ab Imperatore Hadriano Conditum (117–138) legyen. A többnyelvű táblák kapcsán nemrég Vákár István, a Kolozs megyei önkormányzat alelnöke megjegyezte: megyeszerte nehezen lehet eredményt elérni a többnyelvű feliratozás ügyében, a román politikusok ugyanis „óvatosak”, amikor az ügy szóba kerül, Kolozsváron sem tudtak eredményt elérni „közelharc”, azaz pereskedés nélkül. Gyergyai Csaba / Krónika (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
