A sajtószabadság nemzetközi napját május 3-án több szerkesztőség olvasótalálkozóval köszöntötte. Romániában 1989-ig május 5-e volt a sajtó ünnepe, mivel ezen a napon jelent meg a Pravda. 2004-ben próbálkozás történt új, nemzeti hagyomány megalapozására: a szenátus április 8-án megszavazta, hogy minden év áprilisának harmadik péntekje legyen a román sajtó napja. Indoklásuk az volt, hogy 175 évvel azelőtt, 1829 áprilisában jelentek meg az első román lapok, a Curierul Bucurestilor és az Albina Romaneasca. A Román Sajtóklub tiltakozott, az ENSZ 1991-ben hozott határozata értelmében ugyanis május 3. a sajtószabadság nemzetközi napja. 1990. október 27-én az Adevarul közzétette jeles értelmiségiek vélekedését: égetően szükség volna sajtótörvényre, amely azonnali hatállyal büntesse a rágalmazást, koholt hírek terjesztését, a soviniszta-rasszista uszítást. A sajtótörvény azóta is várat magára. 2002 szeptemberében az Országos Audiovizuális Tanács többszöri figyelmeztetés után betiltotta a soviniszta-antiszemita nézetek szócsövéül szolgáló OTV kereskedelmi adót. Két évi kényszerszünet után újraindult, jelenleg is az extrémizmus fóruma, ahol Corneliu Vadim Tudor szinte mindennapos vendég. /Barabás István: Változatok a sajtószabadságra. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./
2006. május 10.
A Szekuritáté közvetítői szerepet játszott Aldo Moro olasz kereszténydemokrata vezető 28 évvel ezelőtti elrablásának és meggyilkolásának történetében – mesélte el az Adevarul című bukaresti lap május 9-i számában megjelent interjújában Ion Mihai Pacepa, a Ceausescu rendszer hírhedt titkosszolgálatának volt vezetője. Pacepa szerint a Szekuritáté „mellékszereplője” volt e történetnek, Moro 1978. május 9-i elrablásának és későbbi meggyilkolásának. Pacepa azt állítja, hogy Moszkva éppen a Szekuritáté csatornáin keresztül pénzelte 1959-től egészen a Ceausescu-rendszer 1989-es bukásáig az Olasz Kommunista Pártot. Ez a csatorna tette lehetővé az említett közvetítői szerepet is. /Közvetített a Szekuritáté Aldo Moro elrablásában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./
2006. május 15.
Cuza fejedelemnek egy dicstelen palotaforradalom után le kellett mondania 1866. február 28-án, a parlament hirtelen elhatározással idegen uralkodó után nézett. A Hohenzollern-Sigmaringen család huszonhét éves hercegére, Károlyra esett a választás. Az akkor lovassági ezredparancsnok jelölt örömmel fogadta a váratlan megtiszteltetést, május 10-én megérkezett Bukarestbe. „Mikor e szent földre léptem, románná váltam” – jelentette ki parlamenti beszédében, és ettől kezdve tizenöt éven át hercegi rangban uralkodott, majd az 1881. május 10-i koronázás után román király volt 1914-ben bekövetkezett haláláig. Május 10. tehát ennek a két eseménynek az emlékét őrzi, ezért volt a kommunista hatalomváltásig nemzeti ünnep, ezt követte augusztus 23., majd 1990-től december 1. Hetven év leforgása alatt tehát Romániának három nemzeti ünnepe volt. A jelek szerint december 1. évről évre devalválódik. Az Adevarul megírta, hogy rossz választás volt december 1-jét választani nemzeti ünnepnek, mert a magyarok számára egészen más jelentősége van, mint a románoknak. A művelődési tárca 2006-ot I. Károly évének nyilvánította azzal az indokkal, hogy május 10-én volt 140. éve a herceg bukaresti bevonulásának és 125 éve királlyá koronázásának. Újraéled a monarchiakultusz. Egyre gyakrabban javasolják: május 10. legyen ismét Románia nemzeti ünnepe. /Barabás István: Volt egyszer egy ünnep. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./
2006. június 12.
Az Adevarul című bukaresti lap sorozatban mutatja be a romániai egyházakat. A június 9-én megjelent oldal címe: A római katolikus egyház. Ennek nevében nyilatkozik Ioan Robu bukaresti érsek, akiről a mellékelt rövid életrajzból megtudjuk: 1944-ben született moldvai katolikus családban, 1968-tól pap. 1983-ig a iasi-i Teológiai Intézet rektora volt. 1984-ben lett püspök, 1990-ben érsek. Nyilatkozatában a romániai katolikusok számát 1,4 millióra becsüli, de sokan hagyták el az országot, ennek következményeként nyugaton egyre több „a román nyelvű katolikus közösség”. A kommunista rendszer üldözöttjei közül csak néhai Vladimir Ghicát és Durkovici püspököt említette. Egy szót sem ejtett arról, hogy Romániában él 850 ezer magyar, valamint nagy számú német, szlovák és bolgár katolikus, arról sem, hogy létezik a Jakubinyi György vezette gyulafehérvári érsekség és több püspöksége. Említés sem történik az erdélyi múltról, Márton Áron legendás alakjáról, Majláth Gusztávról, Jakab Antalról, de arról sem, hogy a kutatás számára miért hozzáférhetetlen ma is a bukaresti püspökség levéltára. A Dosarele Istoriei 2003/9-es számában viszont Ovidiu Bozgan bukaresti egyetemi tanár tanulmányt közölt A római katolikus egyház a kommunista Romániában címmel. Ebben bemutatta a Szent István által 1103-ban létesített váradi püspökséget, kitért az 1111-ben alapított gyulafehérvári püspökség történetére, majd sorra vette Temesvárt, Szatmárt, és végül megemlítette: XIII. Leó pápa 1883-ban létrehozta a bukaresti, majd egy év múlva a iasi-i püspökséget is. A kommunista rendszer az egyház javait államosította, az 1948. évi 1111 parókiából 1988-ra 637, az 1317 papból 1982-re 685 maradt. A szerző nagy teret szentelt Márton Áronnak: életútjának, börtönéveinek, harcainak, amelyek egyháza és a romániai magyarság túlélést szolgálták. Bemutatta Csíksomlyó fontosságát a katolikus ellenállásban; a pünkösdi búcsúkon minden hatósági bojkott ellenére is, 12-15 ezer zarándok vett részt. Minderről Robu érsek nem tett említést. Hargita Népe, 2006. június 5.: Június 3-án több mint 300 ezer hazai és külföldi zarándok vett részt a csíksomlyói búcsún. A szentmise kezdetén Jakubinyi György érsek mondott fohászt: „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!” Hangsúlyozta: az idei csíksomlyói zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros-prímás által meghirdetett nemzeti imaév szándékával. /Barabás István: Bukarest és Csíksomlyó között. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./
2006. június 13.
„Az, hogy a Demokrata Párt (PD) visszahívta államminiszteri tisztségéből Gheorghe Pogeát, nem jelenti, hogy az RMDSZ is ugyanezt teszi” – értékelte Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a demokraták sokak számára meglepetésszerű döntését. Emil Boc PD-elnök június 12-én jelentette be Gheorghe Pogea, illetve Gheorghe Dobre szállítási miniszter visszahívását. Takács Csaba szerint az RMDSZ elsősorban a koalíciós megállapodást, illetve az abba rögzített kormánystruktúrát tartja szem előtt. „Az államminiszterek körüli hisztéria azért alakult ki, mert koalíciós partnereinket, de elsősorban a demokratákat zavarja Markó Béla tapasztaltsága és érvrendszere. Tudják, hogy jelenléte a kormányban, nagyobb súlyt ad az RMDSZ-nek és ezért kellemetlen” – részletezte Takács. Takács Csaba újságírói spekulációnak nevezte az Adevarul hétvégi számának egyik cikkében foglalt információkat, amelyek szerint – a kormányátszervezés részeként – az RMDSZ hajlandó lenne lemondani az energetikai szférában vezető beosztást betöltő embereiről. A lapban megjelent írás szerint az RMDSZ Zsombori Vilmos, a Nukleáris Tevékenységeket Felügyelő Országos Bizottság (CNCAN) elnökétől, Jakab Elek, a Romgaz Rt., illetve Olosz Gergely, az Országos Urán Társaság vezérigazgatójától válna meg. /Gujdár Gabriella: PD-s példamutatás: visszahívták Pogeát. Markó Béla maradt Calin Popescu-Tariceanu kormányfő egyetlen helyettese. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./
2006. június 15.
A gyergyóditrói lakosok a székely nagygyűlés ellen tiltakoznak – adta hírül június 14-i számában az Adevarul bukaresti napilap, a helyi lakosok egy csoportja, köztük két helyi tanácsos által fogalmazott levél kemény szavakkal kelt ki a rendezvény ellen. „A ditrói közösség elkötelezett híve a demokráciának és a szólásszabadság gyakorlásának, amellyel szöges ellentétben áll a falunkban tervezett elnemzetlenítő gyűlések elvével” – olvasható az említett levélben, amelynek címzettjei között szerepel a magyar kormány, a katolikus egyház, az RMDSZ, az MPSZ, az SZNT és az EMNT. „Tiltakozunk magyar közösségünk önjelölt képviselőinek azon szándéka ellen, hogy a ditrói napok szellemiségét bármiféle Székely Gyülevész célokra kisajátítsák” – folytatódik a levél. Az Adevarul szerint a tiltakozást két helyi tanácsos, Bajkó Imre és Fülöp Sándor is aláírta. A levéllel kapcsolatban a Hargita Népe felhívta a két tanácsost. Mindketten megdöbbentek. Bajkó Imre felháborodott a román lapban közöltek miatt, nemhogy tiltakozott, de ő vezette azt a tanácsülést, amikor megszavazták, hogy népszavazást írnak ki a helyi autonómia ügyében. Ő éppen a határozat elfogadása érdekében dolgozott, hogyan írhatott volna alá ilyesmit, fakadt ki Bajkó. Hasonlóképpen megdöbbent Fülöp Sándor is: Hogy merik a nevemet ilyesmihez felhasználni? Igaz, hogy ő nem támogatja a nagygyűlést, de ilyesmit soha sem írna alá. /Szüszer-Nagy Róbert: Székely nagygyűlés. Megint diverzió előzi meg... = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15./
2006. július 18.
Amikor gróf Batthyány Ignác gyulafehérvári római katolikus püspök 1791-ben megalapította a ma is nevét viselő könyvtárat, nem sejthette, hogy a családi vagyonából megvásárolt könyvek a román állam tulajdonába kerülnek, s azokhoz kétszáz év múlva szeretett egyházának papjai hozzá sem fognak majd férni. A könyvtárat végrendeletileg Erdélyre és a gyulafehérvári katolikus püspökségre hagyta, utóbbi kezelésében, azzal a megkötéssel, hogy azt az őt követő püspökök a gyűjteményt gondosan óvják és folyamatosan gyarapítsák. Utódai eleget tettek a hagyakozó óhajának: a gyűjteményt 60 ezer kötetre bővítették. A könyvtárat a román állam 1949-ben a római katolikus egyháztól elkobozta. Márton Áron püspök erélyes tiltakozása hiábavalónak bizonyult. A Batthyaneum tulajdonjoga 1989 után ismét napirendre került, és európai unszolásra 1998-ban Bukarest a 13. számú kormányrendelettel a könyvtárat és épületét visszaadta a közben érsekségi rangra emelt gyulafehérvári katolikus püspökségnek. A rendeletet mindmáig nem hajtották végre. A gyulafehérvári román nacionalisták ugyanis pert indítottak. Arra hivatkoztak, hogy könyvtárát Batthyány tulajdonképpen két örökösre hagyta: a püspökségre és Erdélyre. Utóbbi jogutóda pedig a román állam. A bíróságok rendre elutasították ezt az érvelést, de utolsó fokon, 2003-ban, a románok keresetének helyt adtak. Az érsekség a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordult, de az ügyben ott még nem született ítélet. A román állam pillanatig sem vette komolyan az elmúlt években az elkobzott egyházi és kisebbségi vagyon visszaszolgáltatását szorgalmazó sorozatos nyugati követeléseket. Jól példázza a bukaresti gondolkodást az Adevarul román napilap, 2004. június 30-án megjelent cikkének mondata: „A szóban forgó ősnyomtatványt Batthyan (sic!) katolikus püspök, teljes könyv- és műtárgy-gyűjteményével, végrendeletileg a román államra hagyta.” A katolikus főpapokat jóformán be sem engedik az intézménybe. Marton József teológiai történészprofesszor nemrég kijelentette: az egyes könyvek tanulmányozása végett magának a tulajdonost képviselő Jakubinyi György érseknek is a bukaresti Román Nemzeti Könyvtár írásos engedélyére van szükség, amely gyakorlatilag beszerezhetetlen. A püspökség szerint a gyűjteményből máris több értékes könyvnek lába kelt. A mai Románia talán legértékesebb, itt őrzött könyvét – az 812-ben a lorschi kolostorban készült Codex Aureust – néhány évvel ezelőtt engedély nélkül lemásolták, hatalmas, 1,5 millió euróra becsült kárt okozva ezáltal az egyháznak. A 333 példányban kiadott hasonmást darabonként 28 ezer dollárért kínálták a gyűjtőknek. A Codex Aureust a román kommunista állam is kihasználta. Azzal garantált ugyanis több milliárdokra rúgó, a hazai ipar fejlesztését szolgáló nyugati kölcsönt. Potyó Ferenc, a gyulafehérvári érsekség általános helynöke nemrég leszögezte: a Batthyaneum az egyházé, és semmi szín alatt nem fogadhatják el a közös, állami-egyházi felügyeletet. Tavaly Jakubinyi György érsek a Márton Áron-emlékünnepségen résztvevő Erdő Péter esztergomi bíboros-prímással és Orbán Viktor Fidesz-elnökkel együtt kívánta meglátogatni a Batthyaneumot. „Az igazgatónő a könyvtár bejáratánál a Román Akadémia pontos névsort tartalmazó engedélyét kérte a főpapoktól, és csak annak felmutatása után engedte be őket az épületbe” – emlékezett a megalázó helyzetre a helynök. Hozzátette: ezek után naivság lenne bízni bármilyen állami-egyházi közös felügyelet működőképességében. A katolikus egyház az RMDSZ közbenjárásában bízik, de egyelőre az is eredménytelennek bizonyult. /Tibori Szabó Zoltán: Batthyaneum: nem tudja használni könyvtárát az egyház. A püspök kincse és a bukaresti szemforgatók. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./
2006. szeptember 6.
Traian Basescu államfő saját kezével semmisítette meg dossziéját – állítja Paul Parvu konstancai újságíró. Szerinte 1989. december 22-23-án a jelenlegi államfőt többen látták, amint a Nemzeti Megmentési Front tanácsának több tagjához hasonlóan pecséteket tört fel a Szekuritáté egykori irattáránál. „Léteznek szemtanúk, volt forradalmárok, akik december 22-23-án együtt voltak Basescuval az irattárnál. Két napon át Traian Basescu irányítása alatt állt a Szekuritáté székháza” – nyilatkozta az újságíró az Adevarulnak. Parvu szerint „Basescu a világért sem akart távozni az irattártól”, noha munkája a kikötőhöz kötötte volna. „Többször hívták is, de visszautasította, hogy elhagyja a levéltárat” – mondta az újságíró. Parvu korábban közzétette riportját az interneten, weboldalát azonban vírussal fertőzték meg, a nyilatkozó egykori forradalmárokat pedig névtelenek megfenyegették. Az elnöki hivatal szóvivője cáfolta Parvu állításait mondván, a vádak az államfő lejáratására indult kampány részét képezik. /Basescu elégethette dossziéját. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./
2006. szeptember 15.
Bár a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságban (CNSAS) belső vizsgálat indult annak kiderítésére, miképpen kerülnek ki az intézményből titkosnak minősülő információk, a sajtó továbbra is rendszeresen rántja le a leplet olyan politikusokról, akik 1989 előtt besúgók voltak. Legutóbb az Adevarul bukaresti napilap Rodica Stanoiu volt igazságügyi miniszterről közölte, hogy harminc jelentést írt a Szekuritáténak. Stanoiu néhány napja kilépett a Szociáldemokrata Pártból. /Cs. P. T.: Még mindig „szivárog” a CNSAS. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./
2006. szeptember 19.
Szabó Károly szenátor, a román felsőház védelmi bizottságának titkára interjút adott a lapnak. Szerinte nem kellene hagyni, hogy a szekusmúlt felfedését éppen a volt szekusok irányítsák, mert ők a számukra kedvező kép kialakítását akarják elérni. A besúgók és beszervezettek egymásnak feszülnek, a Szekuritáté tagjairól viszont alig esik szó. Nem ismeretes, hogy kik tevékenykedtek fedett szekusként. A szekus dokumentumok egy részét eltüntették. Az Adevarul napilap szerint Romániában tizennégyszer annyi telefont hallgatnak le, mint az Egyesült Államokban, továbbá a román titkosszolgálatoknál ma sokkal több ember dolgozik, mint annak idején a Szekuritáténál. Szabó Károly elmondta, a titkosszolgálatok állományára vonatkozó adatok nem teljesen nyilvánosak. A Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) és a Belügyminisztérium szervének vannak gazdasági vállalkozásai. Szabó Károly elismerte, hogy a romániai titkosszolgálatok sokkal több embert foglalkoztatnak, mint amennyi indokolt lenne. /Boros Ernő: A dossziék felfedésével „szekusbiztonsági” érdekek sérülnének. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./
2006. november 18.
Az autonómia kérdését helyezte tudósításának középpontjába a legtöbb román napilap, beszámolva a budapesti román–magyar együttes kormányülésről. A Cotidianul szerint Székelyföld területi autonómiájának témája megelőzte a gazdasági kérdéseket a román-magyar közös kormányülésen. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök a találkozón elutasította az etnikai alapú területi autonómiát, míg Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke éppen ellenkezőleg, hitet tett az önrendelkezés elve mellett. A Curentul is azt emelte ki tudósításában, hogy Tariceanu nemet mondott Budapesten a területi autonómiára. A romániai napilapok közül a Gandul hangsúlyozta ki a legélesebben az általa negatívnak tartott elemeket az RMDSZ-szel kapcsolatban. Az Adevarul tudósításának címében ugyancsak jelzi, hogy Tariceanu Budapesten kizárta az etnikai alapú autonómia lehetőségét. /Tariceanu elutasította Budapesten a területi autonómiát. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./
2006. december 4.
Közös román–magyar történelemkönyv kiadását tervezi a román és a magyar kormány. A modellt a francia–német közös történelemkönyvről vennék. A bukaresti Adevarul lap szerint Románia és Magyarország újraírja Erdély történelmét, hogy a diákok mindkét szemszögből megismerjék a múltat. A Cotidianul című lap neves román és magyar történészeket szólaltatott meg az ügyben, akiknek véleményét úgy foglalta össze: a feszültséggel terhes múlt, az érdemi tudományos vita hiánya, akárcsak a tökéletlen kommunikáció egyaránt megnehezíti a tervezett tankönyv megalkotását. Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézetének igazgatója elmondta, Trianon fájdalmas és tragikus eseményként maradt meg minden magyar ember tudatában. Ezt az érzést egy közös tankönyvvel megszüntetni nem lehet. Csucsuja István, a BBTE Történelem és Filozófia Tanszékének dékán-helyettese emlékeztetett az Európa Tanács által megfogalmazott ajánlásokra, miszerint a történelemírás és -oktatás elsődleges feladata az egymás iránti tolerancia terjesztése. Pál Judit, a BBTE professzora szerint még nem érett meg az idő egy ilyen tankönyv elkészítésére. Példaként említette a Sorin Mitu történész nevéhez fűződő néhány évvel ezelőtti történelemkönyv körüli botrányt, a vitatott kiadvány a megszokotthoz képest csak kissé mutatta be más fényben Románia történelmét. Egész sor olyan kérdés létezik, például a dákó–római kontinuitás elmélete, Pál Judit nem látja, hogyan ezekben hogyan juthatnának közös nevezőre. A megkérdezett román történészek pozitívan fogadták a közös román–magyar történelemkönyv elkészítésének a gondolatát. /Papp Annamária: Román–magyar történelemkönyv kiadását tervezik. Komoly előkészítést igényel egy ilyen könyv összeállítása. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./
2006. december 18.
Traian Basescu államfő december 18-án mutatja be a parlamentben a Vladimir Tismaneanu politológus vezette bizottság jelentését. A testületet az államfő kérésére hozták létre azt követően, hogy több civil szervezet is felszólította Basescut: hivatalosan ítélje el a kommunizmust. A Tismaneanu-bizottság feladata az volt, hogy olyan tudományos dolgozatot készítsen, amely tényeket felsorakoztatva mutassa be a kommunizmus bűncselekményeit a kezdetektől, azaz az 1947. december 30-i államcsínytől egészen annak 1989. decemberi megbuktatásáig. Néhány nappal a dokumentum hivatalos bemutatása előtt Tismaneanu a bukaresti Adevarul napilap szerkesztőségébe is eljuttatta a jelentést, amelyet az újság ismertetett. A bizottság azt kéri, hogy az elnök ítélje el a kommunista rendszert, nevezze meg a bűnösöket, továbbá támogassa a levéltárak anyagához való szabad hozzáférést. A 660 oldal egyebek mellett felsorolta azoknak a nevét, akik hozzájárultak a diktatúra kibontakozásához és fenntartásához. A törvénytelenségen alapuló rendszer létrehozásáért és fenntartásáért vétkesek című fejezetben, többek között, Gheorghe Gheorghiu-Dej, Ana Pauker, Gheorghe Apostol, Gogu Radulescu, Manea Manescu és Ion Iliescu neve szerepel. A volt államfő /Iliescu/ neve egy másik fejezetben is megjelenik, amely a kommunista ideológia lakosság körében való erőszakos terjesztéséről szól. Ebbe a kategóriába sorolhatók: Mihai Roller, Paul Niculescu-Mizil, Walter Roman (Petre Roman édesapja), Silviu Brucan és mások. A Román Kommunista Párt (RKP) aktivistái között található Mihai Bujor Sion (fia 1990 után Iliescu tanácsadója volt) és Leonte Tismaneanu (a bizottság elnökének, Vladimir Tismaneanunak az édesapjáról van szó, aki az ötvenes években tisztséget töltött be az RKP-ban). A kommunizmus eszméinek propagálásában fontos szerepet játszott Paul Niculescu-Mizil, Leonte Radu, Eugen Florescu és Ion Iliescu. A jelentés tartalmazza azoknak a művészeknek, íróknak és költőknek a nevét is, akik műveikben és alkotásaikban a rendszert dicsőítették, mint például Eugen Barbu, Corneliu V. Tudor, Dan Zamfirescu, Ion Dodu Balan, Dinu Sararu, Adrian Paunescu, Ilie Badescu, Mihai Ungheanu, Nicolae Dan Fruntelata, Ilie Purcaru és Arthur Silvestri. A külpolitikáról szóló fejezetben, többek között, Vass Gizella (Bogdan Oltenau liberális képviselőházi elnök nagyanyja) és Andrei Stefan neve szerepel. Tismaneanu jelezte, hogy a kutatás során legnehezebben a Külügyi Hírszerző Szolgálattal (SIE) tudtak együttműködni. Elsőként a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke, Corneliu V. Tudor reagált a Tismaneanu-bizottság megállapításaira. Vadim azzal fenyegetőzött, hogy a szociáldemokratákkal karöltve bojkottálni és szabotálni fogják Basescu beszédét, bekiabálásokkal, valamint füttykoncerttel próbálják majd megzavarni az államfő felszólalását. Tudor cáfolta, hogy személyesen ismerte volna a néhai diktátort, akit különben „nagy román hazafinak” és „az egyik legnagyobb államférfinak” tekint. A Szociáldemokrata Párt (PSD) tiszteletbeli elnökévé választott Ion Iliescu exállamfőt ért vádakról a párt etikai bizottságának elnöke, Valer Dorneanu úgy vélekedett: a PSD nem hajlandó részt venni az elnöki bizottság „politikai játszmájában”, amelynek célja Iliescu lejáratása. /Papp Annamária: Basescu ma mutatja be Tismaneanu jelentését. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./
2007. május 5.
Nem fogadta el bizonyítékként az Átvilágító Bizottság az iratcsomót, mellyel Dan Voiculescu azt akarta bizonyítani, hogy Traian Basescu annak idején együttműködött a diktatúra titkosrendőrségével. A tanács szerint egyetlen idős emberrel készített interjú nem bizonyít semmit, tudósított az Adevarul című lap. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./
2007. június 25.
Lassan a napilapok leginkább abban különböznek egymástól, hogy melyik titkosszolgálatoktól kapnak anyagokkal, és kik ellen indítanak hadjáratot. Cristian Ghinea, a Dilema lap szerkesztője az Adevarulban elítélő cikket írt Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt vezetőjének nyelvtörvény-kezdeményezéséről, hogy minden romániai magyar legyen köteles románul beszélni. A lapban a hozzászólók magyarbérencséggel, hazafiatlansággal vádolták, a legtöbben egyetértenek a pártvezérrel. /Ágoston Hugó: Lap-top. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./
2007. augusztus 23.
“Az aradiak 5000 eurós házakat vásároltak Magyarországon” címmel közöl írást augusztus 22-i számában a bukaresti Adevarul. A határ menti, mintegy 7000 lakosú Battonyán eddig mintegy 200 aradi család vásárolt házat, több közülük teljesen felszámolta, eladta aradi lakását, végleg átköltözött Magyarországra, s onnan jár dolgozni – Aradra. Battonyán jóval olcsóbb az élet, mint Romániában. A Battonyán házat vásárolt aradiak egy része nem is lakik állandó jelleggel ott, tekintélyes része pedig nyugdíjas. /J. Gy. : Aradiak “Battanyán”. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 23./
2007. október 23.
Ijesztő adatokat közölt a bukaresti Adevarul napilap október 22-i számában a kolozsvári ivóvíz ólomtartalmáról. Az ólom főleg a kisgyerekek egészségére káros: a vese- és az agyműködés zavara mellett mentális problémákat is okozhat. Az ivóvíznek és a talajnak ólommal való szennyezettségét a legsúlyosabb környezetvédelmi vétségnek minősítik a szakemberek. A Szamos Vízügyi Társaság szakértője szerint viszont szó sincs erről: a kolozsvári víz ólomtartalma nem ad okot az aggodalomra, hiszen az jóval a megengedett érték alatti. /Ellentmondásos adatok ivóvizünk szennyezettségéről. Helyi szakemberek pánikkeltésnek tartják a bukaresti adatokat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./
2007. december 12.
Egyre több romániai terhes asszony választja a magyarországi kórházakat és klinikákat gyermeke világra hozásához, mert úgy véli, hogy azok megbízhatóbbak, magasabb szintű ellátást biztosítanak – számolt be december 11-i lapszámában a bukaresti Romania Libera és az Adevarul. /A magyarországi szülést választják. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./
2008. január 12.
Az RMDSZ ifjú farkasai az öregek székeit rázzák – írta az Adevarul bukaresti lap. Kelemen Hunor, László Attila, Borbély Károly, Asztalos Csaba Ferenc, Máté András, Antal Árpád, Olosz Gergely, Táczos Barna, Gyerkó László, Birtalan József igen tanulékonyak, mára az öregektől ellesték a jelentős politikai karrier befutásához szükséges tudnivalókat, de vállalkozókként is jó tanítványaik Verestóy Attilának és Borbély Lászlónak. Cégeik virágoznak, mert valamennyien az üzleti életben is kihasználták a politikusoknak adódó lehetőségeket. Az ifjak vezérének a lap Kelemen Hunort, az RMDSZ ügyvezető elnökét tekinti. /Röviden. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./
2008. március 20.
Szemet vetett Erdélyre a Magyar Gárda, amely a Magyarországtól elcsatolt területeken szeretne létrehozni helyi szervezeteket – írta március 19-i számában az Adevarul című bukaresti napilap. Az újság annak kapcsán írt erről, hogy a Magyar Gárda és a Jobbik Magyarországért küldöttsége Nagyváradra látogatott március 15-én. Az Adevarul szerint a magyarországiak Lokodi Ferenc, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alelnökének meghívására érkeztek a határ menti városba. – Az újfasiszta szervezet soha nem rejtette véka alá, hogy legfőbb célkitűzésük Nagy-Magyarország visszaállítása – olvasható az Adevarulban. /Erdélyben is terjeszkedne a Magyar Gárda? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./
2008. május 8.
A Szabadság 2008. május 3-án terjedelmes összeállítást közölt a Sapientiáról, két, Tibori Szabó Zoltán által készített hosszabb interjút, két Ercsey-Ravasz Ferenc által készített lényegesen rövidebb interjút, továbbá a Tibori által aláírt „tényfeltáró” vezércikket. Ez utóbbi látszólag az interjúk, valamint a szerző által „áttanulmányozott” dokumentumok alapján, a „kíméletlen tények nyelvén” kíván szólni, a gyakorlatban azonban a közölt tények ellenében, sokszor a nyilatkozókkal ellentétes, nyilván a szerző prekoncepcióját tükröző dolgokat állítva. Tibori kérdéseiből kiderül, hogy az újságíró nem pártatlan, hanem Sapientia-ellenes. A Tibori által jegyzett vezércikk tele van rosszindulatú ferdítésekkel. Az egyetem vezetői nem állították, hogy a magyar kormány megszegte az Orbán-kabinet ígéretét azáltal, hogy nem támogatja évente kétmilliárd forinttal a Sapientiát. A 2007-es évre vonatkozó, 1,4–1,6 milliárd forintos támogatásról szóló, budapesti ígéretek ellenére, az egyetemi intézményrendszer 2007-ben mindössze 1,28 milliárd forint támogatást kapott, és ennek a pénznek egy részét, 120 millió forintot csak 2008-ban utalták át. Emiatt az egyetem többször igen nehéz helyzetbe került. A finanszírozóval még 2000-ben kötött együttműködési megállapodásban a támogató kötelezettséget vállalt arra, hogy 2001-től „a Magyar Köztársaság költségvetésének kihirdetésétől számított tizenöt napon belül közli a […] tárgyévi támogatási összeget”. Továbbá a finanszírozó „az Alapítvány működését illetően részleges, az Alapítvány személyes joga szerinti önállóságát nem sértő, ellenőrzési jogkörrel bír. ” A szerződés szerint a MeH – felügyeli és ellenőrzi az Alapítvány szakmai, pénzügyi, műszaki, eszköz-beszerzési, valamint ingatlanforgalmazáshoz és -fejlesztéshez kapcsolódó tevékenységét. Tibori minden bizonyíték nélkül, közölte, hogy „az EMTE szórta a pénzt”, „megállapodásokat rúgott fel”, és a „fejlesztésekről nem konzultált a finanszírozóval”. Az Sapientia Alapítvány honlapjáról letölthető, hogy melyik évben mekkora összeget költöttek ingatlanberuházásra. A magyar kormány képviselői, a Sapientia Alapítvánnyal közösen, a vásárlások előtt minden ingatlant ingatlanszakértőkkel megvizsgáltattak és felértékeltettek. A beruházások legtöbb esetben a finanszírozó kezdeményezésére történtek. Tibori az általa „székelyföldi szállodaprivatizációként”, „botrányként” emlegetett vásárlásról ő maga írt „tényfeltáró” cikkeket a Népszabadságban 2001-ben és 2003-ban, az Adevarul nevű napilapból átvett „tények” alapján. A Beszerzési Szabályzatot minden esetben betartották. Minden eljárásbeli hiányosságot belső vizsgálattal feltártak. A magánzsebekbe, pártkasszákba került pénzekről szóló állítás rosszindulatú rágalom. „Az egyetem a hazai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett” – állítja a cikk. Valójában a román állami egyetemeken alkalmazott bérrendszer minden oktatói kategória esetében megállapítja a minimális és a maximális bért. Az EMTE és a PKE ennek a tartománynak a középértékét szorozta meg 1,5-del, ami akkor is távol állt a dupla bérektől, és amely nélkül nem lehetett volna megfelelő oktatókat toborozni. A Sapientián a bérek jelenleg az állami bérrács minimuma közelében mozognak, professzorok esetében pedig alatta vannak a minimális állami béreknek. Az erdélyi vállalkozói réteg felszereléssel, laboratóriumi eszközökkel, konferenciatámogatással és ösztöndíjak felajánlásával stb. – jelentős támogatást nyújtott az egyetemnek. A tavalyi évben az EMTE 8,7%-ban vont be saját forrásokat az egyetem működtetésébe, szemben a felvállalt 5%-kal. Az önkormányzatoktól számon kért támogatásra vonatkozóan tudni kell, hogy a román törvények nem teszik lehetővé a közvetlen pénzügyi támogatást. Tibori cikke egyértelműen durván és tendenciózusan egyházellenes. Tőkés László esetében, aki a Partiumi Keresztény Egyetem elnöki tisztségét töltötte be, azt írja, hogy „havi 4000 új lejt inkasszált”, miközben azt szándékosan nem közli, hogy ez bruttó összeg volt, tehát csak 2789 lej nettó bért jelentett. Kató Béla Sapientia kuratóriumi elnök esetében pedig még ennél is nyilvánvalóbb a lejárató szándék, hiszen kéthónapnyi összeget számított át forintra, így dupláját tüntette fel a havi elnöki fizetésnek. A szerző értesüléseivel ellentétben a kurátorok már jó ideje nem havi fizetést, hanem az üléseken való részvételtől függő havi juttatást kapnak. Nem igaz Tiborinak azon állítása sem, hogy a kuratóriumi tagok nem jártak el az ülésekre. Durva csúsztatás a Misovicz Tibortól idézett szöveg. Ezt Tibori ekképpen olvassa: „Az egyházaknak előbb-utóbb meg kell fogalmazniuk saját intézményeik és közösségeik szempontjából fontos igényeiket, cserében viszont éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást kell nyújtaniuk. ” Ezzel szemben Misovicz Tibor ezt írja: „A magyar kormányzat nyilvánvaló tehetetlensége (nemtörődömsége?) azonban megerősíti azt az alapvető kérdést, hogy mire szánja az egyetemet az akkreditáció megszerzése után az alapítók köre, a szélesebb értelemben alapítónak és fenntartónak tekinthető magyar közösség, valamint annak politikai és akadémiai képviselete. Politikai szimpátiák ide, gyakorlati fenntartások oda, a jogi elismerés megszerzésével az egyetem teljesítheti az inkubációs szakasz fő célját, s innentől már nem lehet bizonytalanságra, s ebből adódó cselekvésképtelenségre hivatkozni. A működőképesség biztosítása most már évtizedekre szóló feladat. A jelenlegi finanszírozási gondok közepette az alapítói közösség nehezen kerülheti el, hogy nagyobb szerepet vállaljon az intézmény fenntartásában, üdvösebb lenne azonban, ha egyúttal a konkrét célok is világosabbá válnának. Az alapító egyházaknak saját intézményeik és közösségeik szempontjából is meg kellene fogalmazniuk a szociális gondozáshoz, az alsó- és középfokú oktatáshoz, a kulturális tevékenységhez kapcsolódó, a magyar közösség várható jövőbeli helyzetét is tükröző felsőoktatási igényeiket, s az ezért „cserébe” általuk nyújtott éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást. ” Van egy különbség. Tibori szerint „sokan igyekeztek minél nagyobb hasznot húzni az egyetemből”, „az egyetemi stallumok aranybányának bizonyultak”, „érdek-összefonódás, nepotizmus, kompetencia-hiány tapasztalható”, stb. Mindezeket sehol nem támasztja alá. Továbbá „vitatható értékű diplomákról”, „diáksorsokkal való játszadozásról”, „kétes minőségű oktatásról” beszélni, miközben az akkreditációnak a hallgatókra vonatkozó szakmai feltételeit az EMTE magasan túlteljesíti, közönséges manipuláció. Az akkreditált állami egyetemeken elért államvizsga-eredmények magukért beszélnek: az előírt 50% sikeres államvizsgázóhoz viszonyítva minden szak esetében 95% feletti az arány! A Sapientia végzettjeinek az államvizsgáztató állami akkreditált egyetemek – Babes–Bolyai Tudományegyetem, Bukaresti Egyetem, Temesvári Nyugati Egyetem, Bukaresti Műszaki Egyetem stb. – adnak (vitatható értékű??) oklevelet. A cikkíró szerint „az intézmény elkezdett spekulálni a Budapestről érkező pénzekkel: az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül, ötletszerűen és semmilyen pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt stb. Amikor pedig mindezekre fény derült, és a finanszírozó azt kérte, hogy a szóban forgó anyagi eszközöket az akkreditációhoz szükséges költségek fedezésére fordítsák, az egyetemiek megsértődtek, és kezdetét vette a siránkozás, a panaszkodás, a vészkiáltások sorozata. ” Ez a passzus már önmagában megérne egy rágalmazási pert. A valóságban a Sapientia intézménycsoport igen szigorú szabályok szerint számol el a támogatás minden fillérével. A támogatási szerződésekben a finanszírozó azt is megszabja, hogy a kapott támogatásból származó kamatokat, áfákat mikor és mire szabad fordítani. Az egyetemen a vezetőket – a cikkben szereplő valótlan állításokkal ellentétben – a hatályos román törvények szerint választják. /Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Dr. Dávid László professzor, a Sapientia EMTE: Kire öltik nyelvüket a kíméletlen tények? Válasz Tibori Szabó Zoltán vezércikkére. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./
2008. június 26.
Egyre nagyobb teret hódít Romániában a bulvársajtó, melynek zászlóvivője eladott példányszám tekintetében egyharmaddal múlja felül négy mértékadó lap eladásait együttesen. A lapok auditálását végző iroda (BRAT) adatai szerint a legolvasottabb napilap a Libertatea. Az első negyedévben naponta átlagosan 230 ezer példányt adtak el, miközben négy mértékadó országos napilapból összesen csak napi 173 ezer kelt el. A négy mértékadó lap között szerepel a két legolvasottabb közéleti napilap is, a Jurnalul National és az Evenimentul Zilei. Mindkét kiadványnak csökkent a napi eladott példányszáma. A Jurnalul Nationalból tavaly több mint 81 ezret értékesítettek, az idén már csak 66 ezret adtak el napi átlagban. Az Evenimentul Zilei eladása a tavalyi 64 ezres példányszámról 53 ezerre esett vissza. A másik két mértékadó napilap, a Gandul és az Adevarul értékesítése alig változott, 28 ezer, illetve 24 ezer eladott példányszámon stabilizálódtak. A bulvárlapok térhódításának másik jele, hogy az elmúlt két évben két új versenytársa akadt a Libertateának. A Click! bulvárlapból 120 ezer példányt adtak el az első negyedévben, a Cancan lapból pedig 92 ezret értékesítettek naponta. /Hódít a bulvár. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./
2008. július 26.
A titkosszolgálatok, a Román Hírszerző Szolgálat és a Külügyi Hírszerző Szolgálat egykori vezetői, Virgil Magureanu, illetve Ioan Talpes aktív segítségével bukott meg 1998-ban a Demokrata Konvenció első kormánya – állította az Adevarulnak adott interjúban Victor Ciorbea egykori miniszterelnök. Funkcióba kerülése után mindkettejük menesztését kérte – ezt kívánták a NATO-s és EU-s fórumok is –, de később látogatásuk során jelezték, nincs beleszólásuk a dolgokba. Magureanu azt is érzékeltette, a titkosszolgálatoknak szerepük volt Emil Constantinescu elnökké választásában – állította Ciorbea. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./
2008. szeptember 10.
A Szabad Demokraták Szövetsége nyíltan felvállalja Károlyi Mihály eszmei politikai-örökségét, képesek voltak a náci szellemiségű Benes-dekrétumok ügyében a szlovák oldalra állni a magyar diplomáciával szemben, kampányoltak a magyar állampolgárság kiterjesztése ellen (miközben határon túli magyarok számára alanyi jogon biztosítandó magyar állampolgárság 1989-es programjuknak szerves részét képezte!), nem kis szerepük volt a magyar véderő leépítésében, a népességcsökkenés problémájának bagatellizálásában és kikarikírozásában, a magyar oktatás és egészségügy szétverésében. Bauer Tamás tavaly ősszel kilépett a pártból, de ma is a párt szellemi holdudvarának egyik meghatározó egyénisége. Nemrégiben a Népszabadság a következőket írta: „Oroszország az elmúlt években orosz útlevéllel látta el, vagyis állampolgárai közé fogadta a Grúziához tartozó Dél-Oszétia lakosait, ha azok erre igényt tartottak – bizonyára az oszét és orosz nemzetiségűeket. Ugyanazt tette, amit a magyar nacionalisták követelnek a magyar államtól: adjon magyarországi állampolgárságot a szomszéd országokban élő magyaroknak, ha kérik. Első lépésként a Fidesz-kormány magyar igazolvánnyal látta el őket, demonstrálandó, hogy őket valójában Magyarországhoz, s nem a lakóhelyükül szolgáló államhoz fűzi lelki kötelék. Ami most a Kaukázus déli lejtőin történt, bennünket igazol, akik – szemben a Magyarok Világszövetségével, a Fidesszel és az MDF-fel – elutasítottuk a kettős állampolgárság ötletét, sőt már a státustörvényt is. Más államban élőknek etnikai alapon tömegesen útlevelet, állampolgárságot felkínálni az adott állam szuverenitásának megkérdőjelezése. ” A határon túli magyarok és a magyar állam közötti „közjogi kötelékeket el kell felejteni. Nincs és nemkívánatos semmiféle „határokon átívelő nemzetegyesítés”. A szöveget átvette az Adevarul is. Ez a cikk eszmei muníciót ad a magyarellenes román diplomáciának. Valójában a kettős állampolgárság s bármiféle erőszakos atrocitás között nincs logikai összefüggés. Az adott állam állampolgárságának kiterjesztése a más államokban élő nemzettársakra egy megoldási modell, melyet több állam is magáévá tett Horvátországtól Romániáig. /Borbély Zsolt Attila: Szabad madarak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 10./
2008. október 15.
Eddig a Capital gazdasági hetilap készített évente toplistát a 300 leggazdagabb románról, most azonban az Adevarul című napilap is hasonló kezdeményezéssel rukkolt elő, és közzétette saját rangsorát az 500 leggazdagabb románról. Lényegesen különböznek egymástól a toplisták. A különböző becsléseken és számításokon alapuló összesítés annyira eltér egymástól, hogy például az első tíz leggazdagabb román között csak egyetlen milliomos szerepel mindkét toplistán. Ez Ion Tiriac volt teniszcsillag, aki mindkét rangsorban a második helyet foglalja el. A hasonlóságok azonban ezzel véget is érnek, hiszen a két rangsorban az egykori sportoló vagyonának feltüntetett értéke között több mint egymilliárd eurónyi különbség figyelhető meg. Az Adevarul szerint Dinu Patriciu olajmágnás áll az első helyen 1,9–2 milliárd euróra becsült vagyonnal. A Capital is körülbelül ennyire értékelte az olajmágnás javainak értékét, de Patriciu az ő rangsorukban csak a harmadik helyen áll. Így a hetilap szerint Romániában a legnagyobb vagyont George Becali üzletember birtokolja, vagyona a lap becslése szerint eléri a 2,5 milliárd eurót. Az egyik üzletember szerint nem létezik olyan egységes számítási alap, aminek segítségével számszerűsíteni lehetne a vagyonokat. Akárcsak az előző években, Teszári Zoltán nagyváradi üzletember bizonyult a leggazdagabb romániai magyarnak, 900 millió euróra becsült vagyonával. A második 250 millió eurós vagyonával Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor. 160–170 millió eurós vagyonával harmadik a magyarok topjában a nagyváradi Mudura Sándor. A negyedik legvagyonosabb magyar a kolozsvári Fodor Zsolt és felesége Silvia, 90–100 millió euróra becsült vagyonukat főként az Euro GSM cég által szerezték. Az ötödik legvagyonosabb magyar, a szintén kolozsvári Urasi Béla, /65–70 millió euró/. A kolozsvári CFR futballcsapat tulajdonosa, a szintén kincses városi Pászkány Árpád /60–65 millió euró/. Három kézdivásárhelyi vállalkozó következik: Hegedűs Ferenc (45–50 millió euró) és Szarvadi Lóránd (55–60 millió euró) egyaránt a Domo üzletlánccal alapozta meg vagyonát, időközben azonban mindketten eladták a részvények zömét, átnyergeltek ingatlanberuházásokra. Az elektronikai cikkek és háztartási gépek forgalmazásából szerezte vagyona javát a Cosmo üzletlánc tulajdonosa, Bába György (30–33 millió euró). A kolozsvári Secpral Pro Instalatii cég tulajdonosa, Hristea Erika vagyona eléri a 27 millió eurót. László János székelyudvarhelyi vállalkozó (20 millió euró) tulajdonában van a Székelyudvarhely központjában található Küküllő Szálloda. A temesvári Kovács Zoltán (20 millió euró) az Agenda sajtótrösztöt építette ki a kilencvenes évek elejétől kezdődően, jelenleg a lapkiadás mellett nyomdát működtet, és terjesztési hálózat is van a birtokában. A marosvásárhelyi Szász Roland és testvére, Orlando védőfelszerelések, öltözetek forgalmazásából gyűjtötte 19–20 millió eurós vagyonát. A Hargita megyei Pálfi Miklós (17 millió euró) a borszéki ásványvizet palackozó Romaqua Csoport részvényeinek 30,5 százalékát birtokolja. A csíkszeredai Kurkó János (15–17 millió euró) a jégkorongszurkolók számára cseng ismerősen, vendéglátásból és ingatlanüzletekből szerezte vagyonát. A világítóeszközöket forgalmazó kolozsvári Mezei Ferenc (11 millió euró) tulajdonában levő van az Electro Daniella cég. A marosvásárhelyi Prosszer család (8 millió euró) vagyonuk javát a Romcab és Paneuro cégek működtetéséből szerezték. A leggazdagabb romániai magyarok: Teszári Zoltán – 900 millió euró; Verestóy Attila – 250 millió euró; Fodor Zsolt és Silvia – 90–100 millió euró; Urasi Béla – 65–70 millió euró; Pászkány Árpád – 60–65 millió euró; Hegedűs Ferenc – 45–50 millió euró; Szarvadi Lóránd – 55–60 millió euró; Bába György – 30–33 millió euró; Hristea Erika – 25 millió euró; László János – 20 millió euró; Kovács Zoltán – 20 millió euró; Szász Roland és Orlando – 19–20 millió euró; Pálfi Miklós –17 millió euró; Kurkó János – 15–17 millió euró; Mezei Ferenc – 11 millió euró; Prosszer család – 8 millió euró. Forrás: Adevarul/Bálint Eszter: Ki a leggazdagabb: Patriciu vagy Becali? = Krónika (Kolozsvár), okt. 15./
2008. október 16.
Számottevő a különbség az Adevarul napilap és a Capital üzleti hetilap által közzétett, a leggazdagabb romániai üzletembereket rangsoroló listára felkerült magyarok személyét és vagyonát illetően. Mindkét listán Teszári Zoltán, a nagyváradi RCS&RDS telekommunikációs vállalat többségi tulajdonosa a leggazdagabb magyar, azonban Adevarul szerint 900 millió euróra becsült a vagyona, a Capital szerint „alig” 550–600 millió euró. Teszári arról is híres, hogy egyetlen sajtóorgánumnak sincsen róla fényképfelvétele. A Capital-lista szerint a második leggazdagabb romániai magyar a nagyváradi Lotus Center bevásárlóközpont építtetője, Mudura Sándor /147–152 millió euró/. Az Adevarul hasonló értékűre (160–170 millió euró) becsülte a vagyonát, de a napilap rangsorában ez csak a harmadik leggazdagabb magyar titulust hozta számára. Megelőzte ugyanis Mudurát Verestóy Attila székelyudvarhelyi politikus-üzletember, akinek az Adevarul szerint 250 millió euróra rúg a vagyona. A Capital „mindössze” 80 millió euróra becsülte a vagyonát. A taxisofőrből lett multimilliomos, a kolozsvári Urasi Béla a Capital gazdasági hetilap szerint a harmadik 95–100 millió eurós vagyonával, ez az összeg azonban 25 millióval magasabb, mint az Adevarul listája, ott 65–70 millió euró. A negyedik helyet szintén kolozsvári üzletember, a CFR futballcsapat tulajdonosaként ismertté vált Pászkány Árpád foglalja el 94–96 milliójával. Az Adevarul szerint Pászkány vagyona csak 60–65 millió euróra rúg. A hatodik és hetedik helyet a Domo üzletlánc alapítói, a kézdivásárhelyi Szarvadi Lóránd (49–51 millió euró) és Hegedűs Ferenc (45–50 millió euró) foglalja el. Az Adevarul Szarvadi vagyonát 9 millió euróval becsülte kevesebbre, mint a Capital, Hegedűs esetében az összeg teljesen megegyezik. (Hegedűs az egyetlen magyar, akinek vagyonát egyazon összegre becsülte a két lap.) A kolozsvári Euro GSM megalapítói, Fodor Zsolt és felesége, Silvia a Capital szerint 45–50 millió eurót gyűjtöttek össze, az Adevarul szakemberei pontosan kétszer ekkora vagyont tulajdonítottak a kolozsvári házaspárnak. Új szín a Capital listáján a korábbi években nem szereplő, szintén kolozsvári Péter Pál /43–44 millió euró/. László János, az Impar cégcsoport és a székelyudvarhelyi Küküllő Szálloda tulajdonosa a Capital szerint 25–27 millió eurót tudhat magáénak, az Adevarulban még csupán 20 millió euróval szerepelt. A csíkszeredai Fenyő Szálloda tulajdonosa, Kurkó János esetében is hasonló a helyzet, a hetilap szerint vagyona 24–27 millióra rúg, az Adevarul csak 15–17 millióval számolt. /Bálint Eszter: Ranglisták eltérésekkel. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./
2008. december 4.
A Cotidianul bukaresti kap szerint az új választási rendszer áldozatai között van Catalin Predoiu igazságügy-miniszter, egy kiváló szakember, akit egy, a szavazatokat gátlástalanul vásárló „alvilági alak” vert meg. Ugyanez a lap nagy hibának tartja Markó Béláék részéről, hogy megnyerhetetlen körzetben indították Eckstein-Kovács Péter szenátort, aki így szintén mandátum nélkül maradt. Azonban a Cotidianul nem tudja: Eckstein jogi szaktudása nem nyomott annyit a latban, mint az a szörnyű bűne, hogy többször bírálta az RMDSZ csúcsvezetését. Az Adevarul a szavazatok visszaosztása utáni szenzációkról ír: képviselő lett egy liberális alak, aki jelenleg éppen vizsgálati fogságban ül, s az RMDSZ részéről bejutott Kötő József, aki 34 voksot kapott Afrikából és Ázsiából. /Szondy Zoltán: Pórul járt kincskeresők. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 4./
2009. február 16.
A veszprémi tragédia a románok és a magyarok közötti történelmi megbékélést fémjelezheti – írta február 14-i számában a bukaresti Adevarul című napilap Marian Cozma sportoló meggyilkolása kapcsán. /Román–magyar megbékélés? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./
2009. március 16.
Az Evenimentul Zilei című bukaresti napilap azt írta március 14-én, hogy „egy félreértelmezett kifejezés” – az önkormányzat szó fordítása – miatt vélték úgy a román hatóságok, hogy nem alkalmas a magyar államfő március 15-i, csíkszeredai látogatása. Az Adevarul című bukaresti napilap szerint a román–magyar „légi incidenst” az autonómia okozta. Barátságtalan lépés volt a román fél részéről a leszállási engedély megtagadása, s a Külügyminisztérium egyelőre nem kapott megnyugtató magyarázatot erre – jelentette ki Göncz Kinga külügyminiszter. „Ha valóban arról szól a történet, hogy nem szívesen látják a magyar elnököt egy magyar nemzeti ünnep alkalmából, az elfogadhatatlan” – mondta Göncz Kinga. /Visszhang. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./
2009. március 17.
Diplomáciai lépéseket sürget a Fidesz a Sólyom László államfő március 14-i erdélyi látogatása kapcsán történtek miatt, miután a román hatóságok indoklás nélkül visszavonták a magyar köztársasági elnök számára kiadott marosvásárhelyi leszállási engedélyt. Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke szerint az incidensért a Gyurcsány-kormány súlytalan külpolitikája is felelős. „Magyarázatot kell követelni a román féltől. Ha egyszer a magyar diplomácia gyengének mutatkozik, akkor ne csodálkozzunk, hogy a másik irányból is érkeznek a pofonok” – fogalmazott Németh Zsolt. Megjegyezte ugyanakkor, hogy volt pozitív hatása is ennek a román diplomáciai provokációnak: páratlan egységbe tömörítette az erdélyi magyarságot, együtt ünnepelt Markó Béla és Tőkés László. Szerencsétlennek és kínosnak minősítette a bukaresti sajtó a román hatóságoknak azt a döntését, hogy nem adtak leszállási engedélyt Sólyom László magyar köztársasági elnök repülőgépének március 15-én Erdélyben. Az Evenimentul Zilei című napilap úgy véli: a román hatóságok – „feledve, hogy a XXI. században vagyunk” – összetévesztették Sólyom Lászlót „Isten ostorával”, és egy banális fordítási hiba miatt minősítették úgy, hogy látogatása nem alkalmas. Az Adevarul című napilap kommentárjában kínos ürügynek nevezte a román félnek azt a kifogását, amely szerint Sólyom katonai repülőgéppel érkezett volna Romániába. Semmi szokatlan nem volt a magyar államfő kérésében – írta a lap. /Magyarázatot követel a Fidesz. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./
