Az erdélyi kultúra mindössze egy középiskolára képes, és legyünk őszinték, ma sincs egyetem Romániában – mondta Vida Gábor író, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője Kolozsváron, a Bretter György Irodalmi Kör február 9-i rendezvényén. A Szabadság utólag megkereste az írót, megkérve, fejtse ki bővebben véleményét a romániai egyetemi rendszerről. A ‘90-es évek elején a román állam és az egyetem is összeomlott, bizonyos ideig minden autoritás megszűnt. A tanárok többsége nem a tanítással volt elfoglalva abban az időszakban: egyesek a nyugdíjazásukat intézték, mások inkább azt próbálták pótolni, amitől a ‘80-as évek diktatúrája megfosztotta. 1990-ben, a diktatúra összeomlásával ismét lehetőség nyílt arra, hogy a magyar nyelvű humán kultúra teret kapjon. A bölcsészkaron, néhány embert meghívtak, hogy legyenek tanárok. Szakemberhiány volt, ezek a személyek pedig doktoráltak, mászták az egyetemi szamárlétrát, és tanítani próbálták azokat, akik éppen bekerültek a rendszerbe. Abban az időszakban az egyetemi oktatók száma ugrásszerűen megnőtt. A fiatalok később elindultak doktorálni Nyugatra, legtöbbjük sosem jött haza. Mi van akkor, ha a tankönyvek és a munkafüzetek tele vannak hibákkal? Hogyan értékelhető az, hogy a középiskolás tananyag háromnegyed része fölösleges információ, vagy olyan spekulatív tudás, amelyet az érintett korosztály semmire nem használhat? Gyalázatos az a rendszer, ahol diplomát szerezni pénz kérdése. A mai egyetemi rendszer diplomagyár. A magyar nyelvű oktatásnak Erdélyben az volna a lényege, hogy elevenítse fel és vigye tovább a magyar iskola- és egyetemi hagyományt. Egy kis konzervativizmus nagyon jól lenne a sok elvetélt reform után. Egy magyar egyetemnek elsősorban szellemében kell autonómnak lennie. Be kellene fejezni a gyerekekkel való kísérletezést: az óvodában énekelni és mesét mondani kell, nem pedig angolul tanulni, az elemiben szép- és helyesírás, nem pedig informatika szükséges. Manapság az lenne az egyetem feladata, hogy megőrizze azt az alaptudást, amely nélkül nincs emberi kultúra, civilizáció. /Ferencz Zsolt: ”Gyalázatos az a rendszer, ahol diplomát szerezni pénz kérdése. ” = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./
2009. március 9.
A nyolcvan éve született Székely János költőre, próza- és drámaíróra, az Igaz Szó (a Látó elődje) egykori szerkesztőjére emlékeztek a március 7-én tartott Látó-esten a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. Az 1992-ben, Marosvásárhelyen, 63 éves korában elhunyt Székely János emléke előtt tisztelegve olvastak fel verseiből, prózájából, drámáiból részleteket. Demény Péter szerkesztő kiemelte, Székely János bármit írt, akár verset, akár esszét, novellát, regényt vagy drámát, maradandót alkotott. Láng Zsolt szerkesztő azt a kort ismertetve, amikor a Caligula helytartója című dráma született. Az irodalmi estet követően a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Kincses Elemér rendezésében előadta Székely János 1972-ben született Caligula helytartója című drámáját. /Antal Erika: Emlékezés a Látó-esten. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./
2009. március 14.
Segesváry Viktor négy kontinens számos országában élt, több, egymástól különböző vezető beosztásban dolgozott, változatos témákban, három nyelven írt meg huszonkét történeti, művelődéstörténeti vagy eszmetörténeti kötetet, vendégszónokként számos kérdéskörben tartott előadást. Hogyan fért bele mindez most betöltött nyolcvan évébe? Teológus diplomát szerzett. Képzettségét Svájcba menekülése után két magas fokú diplomával „toldotta meg”. Előbb a genfi Református Teológiai Karon avatták a református teológia doktorává (1968), majd ugyancsak Genfben, a Nemzetközi Tudományok Főiskoláján, politikai tudományokban szerzett doktorátust (1973) Segesváry Viktor régi erdélyi család sarja. Apja 1926-ban átszökött Magyarországra, fia már Miskolcon született. Észak-Erdély visszatérése után a család ismét Kolozsvárra költözött. Ifj. Segesváry Viktor 1940–1944 között a Református Kollégium diákja volt, az érettségi vizsgát a háború után már Budapesten tette le. A Keresztény Diákok Egyesületének egyik alapítója volt; ezért 1949 januárjában eltávolították a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karáról. Akkor iratkozott át a Református Teológiai Akadémiára, ahol 1954-ben lelkészi diplomát szerzett. Az 1956-os forradalom idején a Keresztény Ifjúsági Szövetség társelnöke volt, ezért száműzetésbe kényszerült. Közel másfél évtizeden át Genfben élt, ahol előbb a francia–svájci református magyarok lelkésze, 1961–1963 között pedig felvállalta a Genfi Afrika-Intézet főtitkári teendőit. New Yorkban 1984–1994 között az ENSZ tervosztályának és műszaki együttműködési-fejlesztési részlegének főtanácsadója-konzultánsa volt, majd 2002-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajztudományi Tanszékének, illetve a MTA Településfejlesztési és Regionális Bizottságainak meghívott előadója. Egyik munkája, a Magyarság és modernitás (2004) című tanulmánykötete felmérte az új társadalmi, gazdasági, művelődési és politikai kihívásokat. Segesváry Viktor ötvenöt év után egyhetes látogatásra jött Erdélybe. A Marosvásárhelyen megjelenő Látóban közölt hosszú beszámolója tanúskodik arról, mit jelentett számára ez az erdélyi út: „Visszatértem oda ahonnan jöttem – lelkileg és szellemileg – visszataláltam létem gyökereihez, az erdélyi patakok és folyók zúgásához, az erdők fáinak susogásához, gyermekkori felejthetetlen emlékeimhez. Életutam végre visszavezetett azok közé az emberek közé akikhez, mint a magyarság egy részéhez, tartozom.” Segesváry Viktor 22 kötetnyi összes műve, a Hollandiai Mikes Kelemen Kör kiadójának gondozásában, 2004–2006 között felkerült a világhálóra, és bekerültek az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus katalógusába is. Ezzel ő az első Nyugaton élő magyar író, akinek teljes életműve a világhálón elérhető. /Lőwy Dániel: Évforduló – Gyarapodó életmű a lassan folyó időben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./
2009. március 16.
Kovács András Ferenc (KAF) költő, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője volt a nagyváradi Várad folyóirat Törzsasztal sorozatának március 13-i vendége. A Szatmárnémetiben született költővel a hagyományokhoz híven Kőrössi P. József nagyváradi születésű, Budapesten élő novellista, publicista és Szűcs László nagyváradi költő, újságíró beszélgetett. KAF, a világirodalmi rangú kortárs magyar líra képviselőjeként számon tartott költő mesélt a színházzal való szoros kötődéséről. Verseket 1977-től kezdett közölni, továbbá gyermekverseket, esszéket, irodalmi tanulmányokat valamint műfordításokat is. KAF a rendszerváltás után Marosvásárhelyre költözött, ahol 1990-től a Látó szépirodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője volt, majd 2008-tól a lap megbízott főszerkesztője lett. 1997–1998-ban a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának igazgatója volt. /Totka László: KAF-folt a Törzsasztalon. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./
2009. március 23.
Március 21-én Marosvásárhelyen a Színházművészeti Egyetem előcsarnokában látta vendégül a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat írói körét, szerkesztőit a Látó folyóirat Irodalmi Színpada. A beszélgetésen Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője, Király László, Karácsonyi Zsolt és Papp Attila Zsolt olvasott fel verseket, prózát. /Máthé Éva: Helikon a Látó-színpadon. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./
2009. április 8.
Marosvásárhelyen a Bernády Házban telt házas közönség hallgatta a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem tanárait, dramaturg szakon végzett diákjait, mondhatni diáktoborzót szervezett az intézmény az egyetem dramaturgia szakának népszerűsítésére. Lázok János színháztörténet-tanár az intézmény által szervezett konferenciákról mesélt, illetve a színi Symbolon című lapjáról, amelynek utolsó száma immár CD-lemezen is megjelent. Láng Zsolt elmondta, hogy Látó augusztus-szeptemberi, összevont száma mindig a színházról szól. Megjelentetnek színházról szóló tanulmányokat, de közölnek drámákat is. Csép Zoltán az egyetem www.szini.ro című honlapjáról szólt, /Nagy Botond: Színháztudomány- népszerűsítő. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./
2009. április 18.
Április 17-én mutatták be Marosvásárhelyen a Bernády Házban Markó Béla Egy irredenta hétköznapjai. Lehallgatási jegyzőkönyvek 1986–1989 /Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című könyvét, olyan lehallgatási jegyzőkönyvek gyűjteményét, amelyeket az akkori Igaz Szó munkatársáról állítottak össze a Szekuritáté tisztjei. Gálfalvi György, a Látó nyugalomba vonult főszerkesztője elmondta, a kötet végén található névjegyzék szerint jóval több, mint száz alkalommal szerepel Markó Béla lehallgatási jegyzőkönyveiben. És ez fordítva is igaz. Markó Béla a kötet elé írt esszéjében indokolta, miért tartotta fontosnak a megjelentetést. A könyvnek több olvasata lehet: kollektív emlékirat, amelyet több mellékszereplő mond a mikrofonba, modern rádiójáték, krónika arról, hogy mi történt a világgal 1986 és 1989 között. De olvasható tényregénynek is, amelyben egy értelmiségi csapat próbálja túlélni ezt az őrületet. Kovács András Ferenc /KAF/ költő, a Látó főszerkesztője szerint „botrány és szégyen, hogy úgy kellett élni. De így is lehetett élni, és így is lehetett élni szabadon. A magunk belső autonómiájával. A könyv maga a képtelenség. Olvasataim közül az első a megdöbbenésé volt. Elpirultam, kukkolónak éreztem magam, ahogy olvastam. De nem is baj ez. ” Hol vannak azok a tisztek, a fenyegetők? Azok érdekelnek, akik a mai napig aktívak, írta KAF. Azt szeretné, ha húsz-harminc év múlva gyermekeiknek, unokáiknak nem kellene újabb lehallgatási jegyzőkönyveket olvasniuk, tette hozzá. /Nagy Botond: A képtelenség könyve. Egy irredenta hétköznapjai. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./
2009. május 23.
Vannak, akik Próteusznak, középkori képíró szerzetesnek, krónikásnak, poeta doctusnak, örök ellenzéki ellenállónak nevezik a hetvenedik életévét betöltő Lászlóffy Csabát. Negyven kötetes életműve – versek, regények, novellák, drámák, esszék, műfordítások – Gesta Laszloffyorum. A fiatal magyarországi egyetemista, Korpa Tamás köszöntötte a költőt, aki korábban a marosvásárhelyi Látó és magyarországi folyóiratokban is írt Lászlóffy Csabáról. Korpa Tamás köszöntőjébe lírai, látomásos irodalomtörténetet sűrített. Ebből egy részlet: Kolozsvárt lélegzik a gótika: a Szent Mihály katedrális –, lélegzik a Telefonpalota, a Malom utca, velük pedig egy pár lány, két pár lány és Kányádi hosszú, fekete-piros kabátban, svájcisapkában: kellett az összekapaszkodás. Csaba magyaráz: „Élünk még? Élénk. Élénk kék az ég. Nem látjuk az elejét: a végét”. Csaba magyaráz egy Pozsony mellett született férfiról, aki sűrű, ropogós, prémes téli éjszakákon Göncön kopogtat Károli Gáspár roppant tölgyfaajtaján, szótárával, aki Strasbourgban fogadalmat tesz egy professzornak, hogy lefordítja a zsoltárokat magyari nyelvre. Marosszentimre. Egy csokor orgona mellé. Nyelvem Petőfi Sándora: Szenczi Molnár Albert. És Szenczi úr ül a Házsongardrobe utca 1-es parcelláján, a lámpavas melletti padon, várja a holt professzort, akinek nem volt ideje megfordulni, hogy képbe, szoborba örökítsük. „Cseri uram, Apáczai! – szól Molnár Albert – Mennyit haladt tegnap óta Kegyelmed?” „Még egy holdtölte és béfejezem az Enciklopédiát. ” – néz halkan és merengve Cseri uram, olvassa az évszakokat. Most megnézhetem az arcát, ilyennek képzeltem-e, ilyen barázda-árkolású, gyertyafény-szemű, bordó bársonykabátos megfáradt embernek? „A Maros-part!” – emeli fel ujját, mint Holdat az éjszaka. (Alig jön ki valami a torkomon a rozsdás levegőben.) Csókoltatom Alettát! – végül szólok felé. „Átadom. ”– válaszolja és halványkék köpenyét meg-emelve a nyomda felé siet, de csak lassan, végül pedig lépked, lépked, topog csak, mint egykor a távoli kikötő van Dyck színű mólóján. Csaba az óráját nézi, tördeli a kezét: „Jenő késik – jelenti ki szentenciózusan – lehet, hogy Kocsárdon nem volt csatlakozás: Vásárhelyt sokat rostokolt a mozdony. ” /Korpa Tamás: Születésnap – Száz sor magán – Lászlóffy Csabáról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./
2009. május 25.
Rég nem látott tömeg volt május 23-án a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem Stúdiótermében, sokan be sem fértek, mert a házigazda Látó szépirodalmi folyóirat Irodalmi Színpadának vendége a nyolcvanéves Kányádi Sándor volt. Kovács András Ferenc főszerkesztő beszélgetett Erdély legendássá vált költőjével, aki átfogó műveltsége mellett ragyogó memóriájáról és pazar humoráról is tanúbizonyságot tett. Szinte mindegyik kérdésre volt a válasz mellett egy-egy története, anekdotája. Nagy szerencséje volt, mondta, hogy gyereklaphoz került, azt szerkeszthette évtizedeken keresztül. Később sokat utazhatott, évente száznál több író-olvasó találkozón vehetett részt. . Mindenhol járt, ahol zömmel magyarok élnek, és magyarok élnek. Oslótól Buenos Airesig és Moszkváig. Megtiltotta, hogy a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből neki támogatást küldjön. Itthonról azonban elfogadta, hiszen ő itt fizet adót. /Nagy Botond: A belső dallam kihangosítása. Kányádi Sándor Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./
2009. június 15.
Kolozsváron a Korunk szerkesztősége, Marosvásárhelyen pedig a Látó Irodalmi Kör látta vendégül a budapesti József Attila Kör (JAK) tagjait: Csobánka Zsuzsát, Csehy Zoltánt és Király Leventét. Marosvásárhelyen a Látó főszerkesztő-helyettese, Szabó Róbert Csaba volt a felolvasóest házigazdája június 13-án G. Pont Caféban, a fiatal magyarországi írók felolvasóestjén. A Látó Irodalmi Színpad évadot zárt a József Attila Kör tagjainak felolvasóestjével. /Máthé Éva: Kolozsváron és Marosvásárhelyen jártak a József Attila Kör tagjai. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./
2009. július 2.
Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság júniusi, évadzáró rendezvénye keretében zajló Lyukasórát Kovács András Ferenc költő, a Látó főszerkesztője vezette. Irodalmárok és irodalomtanárok olvastak fel verseket vagy versrészleteket, a közönségnek pedig fel kellett ismernie a szerzőt. /A. E. : Költészet a lyukasórán. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./
2009. szeptember 19.
Immár negyedszázada ünneplik szeptember 21-én a magyar dráma napját. E jeles nap arra emlékeztet, hogy 1883-ban ezen a napon szólalt meg először a pesti Nemzeti Színház színpadán Madách Imre nagyszabású drámai költeménye, Az ember tragédiája. Marosvásárhelyen sokan emlékeznek még arra az előadásra, amelyben a Tragédia Harag György víziójában került közönség elé. A Tompa Miklós Társulat 2001-ben Anca Bradu rendezésében is műsorára tűzte a drámát. A marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat augusztus-szeptemberi összevont száma színházi szám. Olvasható ebben Matei Visniec Paparazzi avagy egy elvetélt napfelkelte krónikája című színműve Patkó Éva fordításában, Kiss Noémi Legénybúcsú című alkotása „tragikus eljegyzés kilenc jelenetben”, Mihaela Michailov Életem babái című jegyzete. Pálfi Zsófia Disharmonia caelestis címmel adja közre (Nietzsche: – Isten meghalt. Isten: – Nietzsche meghalt) „alcímű” jelenetét, amellyel szerzője a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem drámaírói pályázatán díjat nyert, továbbá Christopher Marlowe II. Edwárd című ötfelvonásos tragédiáját Jánosházy György fordításában. /b. d. : Szeptember 21. – a magyar dráma napja. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 19./
2009. október 12.
Závada Pállal találkozott a közönség a Látó folyóirat október 9-én tartott rendezvényén a Marosvásárhelyen. Az íróval Kovács András Ferenc, a Látó főszerkesztője beszélgetett. /Antal Erika: A valóság tükrében. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./
2009. október 16.
A marosvásárhelyi Látó című szépirodalmi folyóirat szerkesztőivel találkozhattak a kolozsváriak október 14-én a Szentegyház utcai Gaudeamus Művészeti Könyvesboltban. Kérdésekre válaszoltak a többségében egyetemista közönségnek az író-olvasó találkozó keretében Kovács András Ferenc főszerkesztő, Láng Zsolt, a Kritika, Vida Gábor, a Próza, Demény Péter, az Esszé rovat vezetője és Szabó Róbert Csaba, a Látó honlapjának szerkesztője. Az est folyamán szó esett többek között a Demény Péter kezdeményezésére Kolozsváron elindult Mondjon csütörtököt a Látóval elnevezésű rendezvényről, a folyóirat mellett 1991 óta működő Szépirodalmi Színpadról, és az is kiderült, hogy havonta mintegy 8–10 ezer felhasználó látogatja a Látó honlapját. /Ferencz Zsolt: Kolozsváron jártak a Látó munkatársai. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./
2009. október 31.
Irodalmi folyóiratot indítani mindig kockázatos vállalkozás. Az irodalom az erdélyi magyar művelődéspártolók nem népes táborának körében az utóbbi években háttérbe szorult. Ilyen körülmények között vállalkozott a székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Lap- és Könyvkiadó egy új irodalmi kiadvány megjelentetésére, s Erdélyi Toll címmel (irodalmi és művelődési folyóirat) vaskos, negyedéves megjelenésűre tervezett folyóirat első számát kínálják az olvasóknak. A szerkesztőség kiemeli: ,,folyóiratunk klasszikus értékeinket tekinti mércének, irányadónak”. Az első szám olvasmányos, a többi erdélyi magyar irodalmi lap – Székelyföld, Látó, Helikon, Korunk, Várad, a virtuális világba átköltözött Irodalmi Jelen – méltó partnere. Az Erdélyi Toll első lapszámának szerzői jórészt a kiadó köré csoportosult írók, költők. /Váry O. Péter: Megjelent. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./
2009. november 14.
November 13-án adták át a Maros Megyei Könyvtár legnagyobb kitüntetését, a Pro Libro Senator okleveleket. A díjazottak: Jánosházy György költő, műfordító, kritikus, szerkesztő és Dimitrie Poptamas bibliográfus, történész, a megyei könyvtár egykori igazgatója Jánosházy György Maros megye egyik legjelentősebb alkotója, kezdte a 88 éves költő laudációját Nagy Miklós Kund publicista, szerkesztő. – Ötvenkét évvel ezelőtt jelent meg az első kötete, azóta ezt sok új mű követte. Ismertek szonettjei, emellett fordított a spanyol, katalán, angol, görög, hindu, német irodalomból. Jánosházy György a Látó nívódíja (1998), a Romániai Magyar Írószövetség díja (2000), a Magyar Írószövetség Arany János-díja, illetve a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2007) után vehette át a Pro Libro Senator oklevelet. /Nagy Székely Ildikó: Az írott szó szenátorai. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./
2009. november 14.
Czegő Zoltán ismertette Paizs Tibor Erdélyi prikulicsok c. könyvét Hogyan írjunk emlékiratot címmel a Látó folyóirat 2009. októberi számában. Paizs Tibor emlékiratában a nemzetpolitikára is kitért. Az erdélyi tolerancia bizonyságaként emlékeztetett arra, hogy 1648-ban Rákóczi György erdélyi fejedelem, a maga költségén nyomtatott ki Bibliát román nyelven. Paizs Tibor a kolozsvári, Házsongárdi temetőt is felhozza, mivé válnak egykori magyar nagyságok síremlékei, kriptái, mivé válik a Mezőség, hogy válnak idegenné tartományok, vidékek. Ez a könyv birkózás a magyar történelemmel. És mindig az igaz, az igazság győz. Megküzdött a Házsongárdi temetővel Lászlóffy Aladár költő is még 1989-ben, most a másik költő, Paizs Tibor veszi számba élete s életünk elmaradozott másik részét-felét, méltatta Czegő Zoltán a könyvet. /b. d. : Birkózás a történelemmel. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./
2009. december 14.
Idén tizenkilencedik alkalommal osztotta ki a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztősége a lapban publikált szerzők közül válogatva évzáró nívódíjait. Tizennyolc év alatt több mint 50 alkotó vehette át a vers, próza, esszé és debüt kategóriában az elismerést. A 2009-es nívódíjak átadására a Látó Irodalmi Színpad keretében került sor december 12-én Marosvásárhelyen. Az idén László Noémi (vers), Máté Angi (debüt), Romhányi Török Gábor (esszé) és Varga Illés (próza) vehette át a Batsányi-emlékplakettet és a díjjal járó pénzjutalmat. /Kiosztották a Látó nívódíjakat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./
2009. december 16.
Tanúvallomást tesz, írta Kuti Márta, ugyanis port kavart az utóbbi időben egy Kuszálik Péter nevű gépészmérnök Sütő Andrásról szóló rágalomhadjárata. Kuszálik szórja a sarat azokra, akik megpróbálták túlélhetővé tenni a diktatúrát, fontoskodik, ezért rúgták ki a Látó folyóirattól, illetve az Aranka György Alapítványtól is. Kár, hogy sok jeles magyar értelmiségi komolyan vette, és bedőlt a provokációjának Kuti Márta 1968 augusztusától az Igaz Szó szerkesztőségében dolgozott korrektorként, majd kép- és tördelő-, meg olvasószerkesztőként, és a Látóban is folytatta ezt a munkát 2003-ig. A földszinten az Új Életet szerkesztették, amelynek főszerkesztője Sütő András volt. A 60-as évek végétől, Az anyám könnyű álmot ígér részleteinek megjelenésétől az Egy lócsiszár virágvasárnapja c. drámán át, a Csillag a máglyán keresztül, a csodálatos esszén, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat felkavaró élményétől Sütő szinte minden ekkor született műve átment Kuti Márta kezén, gondozta szövegeit, észrevételeket tette, és minden apró észrevételért hálás volt, ami egyik jele a tehetségnek és nagyságnak. Sütő András a magyarságot, a nyelvet, a nemzet megmaradását érintő kérdésekben mindig is hajlíthatatlan volt. Ha valamiért kompromisszumot kötött vagy látszólag megalkudott, azért tette, mert úgy vélte, a magyarság és nem utolsósorban a magyar nyelv érdekei ezt kívánják. Sütő jelen volt a magyarság művelődési életében, a 75-80-as években már lélegzethez sem jutott otthon. Magyarországra csempészték ki műveit, egyszer Kuti Márta is postás volt. Legfontosabb írói korszakában Kuti Márta a közelében volt, látta, hogyan jut az üldözöttek sorsára, mint sok más magyar író Romániában. A hatalomnak kifinomult eszközei voltak az ellenállók megalázására. Egy tanárt, orvost kirúgtak az állásából, egy neves, népszerű íróval ezt nem merték megtenni. A legnagyobbat mégis ő zuhant, mert egyrészt csalódnia kellett abban, amit fiatal fejjel annyian megváltásnak véltek a magyar értelmiségiek közül, magas politikai tisztségeit fokozatosan elorozta előle a barátja, Hajdu Győző, az Igaz Szó főszerkesztője, aki árulásával egyre magasabbra emelkedett. A cikkíró úgy véli, szerencsésebb lenne, ha a Sütő András Baráti Egyesület nem Sütőt, hanem az általa képviselt eszméket tűzné zászlajára. Sütő András olyan értékes műveket írt, melyek mindenféle baráti társaság nélkül is megállják a helyüket. /Kuti Márta: Sütő Andrásról szubjektív hitelességgel. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 16./
