Fontos volt számunkra, hogy az államfői tisztségbe Emil Constantinescu kerüljön, ma már elmondhatjuk, hogy a politikai fordulat teljes, legalábbis mint lehetőség - nyilatkozta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a Magyar Nemzetnek. Emil Constantinescu győzelmében, mondhatni, döntő szerepe volt a romániai magyarok szavazatainak. Nehéz időszak következik. Az ellenzék nyitást ígér és valós demokráciát sok területen. Ilyen a helyi közigazgatás, tehát a decentralizáció programja, beleértve a helyi költségvetési törvény kidolgozását. Nyilvánvaló, hogy fékező vagy ellenirányú erővel számolni kell az elkövetkezőkben is. - Nyilván minden koalíció kompromisszumok eredménye. Nincs kompromisszum abban, hogy "anyanyelvű oktatásunk helyzetét sarkalatosan megváltoztassuk." Kell olyan intézmény a kormányon belül, amely megfelelő hatáskörökkel foglalkozik a kisebbségi kérdéssel. Másrészt a Kisebbségi Tanács jellegét is meg kell változtatni, hiszen eddig nem rendelkezett közigazgatási hatáskörrel." - "Az RMDSZ most megkapta a teljes támogatottságot a romániai magyarságtól" - állapította meg Markó Béla. Az RMDSZ elvtelen kompromisszumokat ezután sem fog kötni. - Az interjút Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője készítette. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20., átvette: Magyar Nemzet, nov. 21./ Kialakulni látszik annak a lehetősége, hogy miniszteri szinten képviseltessük magunkat - nyilatkozta Markó Béla a Népszavának. Ezek még csak előzetes tárgyalások voltak. /Népszava, nov. 21./
1997. január 23.
A magyar kormány az Iliescu-rendszernek kedvezett az alapszerződés választások előtti megkötésével. Az USA is inkább őt akarta és várat befutónak, bizonyság rá Alfred Moses és Donald Blinken bukaresti, illetve bukaresti nagykövetek közös cikke, melyben a hatalmon levő román felet a magyar kormánnyal együtt az égig magasztalták, állapította meg Tőkés László püspök az interjúban, amelyet a Népszava vele készített. - Tőkés László az RMDSZ feltétel nélkül kormányzati szerepvállalása ellen szólalt fel, a feltételeket írásbeli garanciával kellett volna rögzíteni. Frunda György és társai régóta úgy politizáltak, hogy elkerülhetetlen legyen a kormányban való részvétel. A részvétel esetén az RMDSZ súlya nem túl nagy. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a hagyományos többségi nacionalizmus által behatárolt politikai erőteret. Az alkotmány első cikkelyét még senki sem kérdőjelezte meg, ez kimondja az egységes román nemzetállamot. Amíg ezen nem változtatnak, gyökeres javulásra nem lehet számítani. Ennek ellenére örült a választásnak, híveit arra szólította fel, hogy Constantinescura szavazzanak. - Legalább utólagosan meg kellene fogalmazni a kormánnyal szembeni elvárásokat./Tompa Miklós. Tőkés szerint változás nem lesz, csak enyhülés. = Népszava, jan. 25./
1997. március 26.
Eörsi István emlékeztetett arra, hogy összegyűltek vagy huszonöten Budapesten, a Merlin Színházban, hogy egy másik íróegyesületet alakítsanak. Eörsi kirohant a Magyar Írószövetség ellen. Szerinte a Kádár-érában az Írószövetség a pártpolitika transzmissziós szíjaként funkcionált. A tagságot felduzzasztották. A rendszerváltás után a "tagságot tovább duzzasztották - hazaffyas kötelességből az összes jelentkező kisebbségi és emigráns magyart felvették, akinek neve nyomdafestéket látott." /Eörsi István: Van-e, ami nincs? = Népszava, márc. 27./ Horn Gyula miniszterelnök márc. 27-én találkozott a Magyar Írószövetség székházában hazai és határon túli magyar írókkal, akik az Írószövetség nehéz anyagi helyzetét tolmácsolták. Éppen ebben az időben jelentették be, hogy egy csoport új írószervezetet alakít. A kezdeményezők - Konrád György, Eörsi István, Szilágyi Ákos, Kukorelly Endre, Radnóti Sándor - akik nyugatos vagy posztnyugatos paradigmában gondolkodnak, nem kapnak kellő hangsúlyt a jelenlegi írószövetségben. /Népszabadság, márc. 28./ Pomogáts Béla reagált Eörsi írására. Elmondta, hogy Magyarországon jelenleg nyolc irodalmi társulás működik /Magyar Írószövetség, PEN Klub, József Attila Kör, Írószakszervezet, Magyar Írók Egyesülete, Független Magyar Írók Szövetsége, Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, Magyar Művészeti Akadémia/ és most lesz egy kilencedik. Pomogáts már tavaly ősszel javasolta Konrád Györgynek, hogy az írószövetségen belül jöjjön létre azoknak az "urbánus", "liberális" íróknak /most "posztnyugatosoknak" nevezik magukat/ a társulása, akik úgy érzik, kisebbségi helyzetbe kerültek a szövetség választmányán belül. Nevezzék Babits Társaságnak, ajánlotta Pomogáts, ő is belépne. Az Írószövetségben úgyis működik egy Móricz Zsigmond Kör a hagyományos irányzatúaknak, a baloldali íróké pedig a Nagy Lajos Társaság. Ebből nem lett semmi. - Az új szerveződés viszont azzal a veszéllyel jár, hogy a szolidaritás hamarosan megtörik. Az irodalom még inkább kiszolgáltatottja lesz a pártpolitikának, s még inkább a politika pártok alárendeltségébe kerül. Ezek a pártok igyekeznek növelni a befolyásukat a kulturális életben. "Nem az új írói egyesület megalakításának szándékára, hanem a szándékot kísérő retorikára gondolok." - írta. Kiábrándító, hogy egy irodalmi kezdeményezést ilyen agresszív kijelentések kívánnak megalapozni. A szervezők nem arra törekednek, hogy az egyesületnek értelmes feladatot adjanak, hanem arra, hogy besározzák és a talajba döngöljék a riválisnak tekintett szervezetet. Elsősorban Eörsi Istvánnak a Népszava márc. 27-i számában megjelent írására gondol. Eörsi indulatkitöréseit megcáfolni úgy sem lehet: ez egy másik dimenzió.- "Az új írótársulás bejelentését kísérő kíméletlen harcmodor ugyanis tovább növelheti az irodalmi életben amúgy is meglevő ellenségeskedést..." /Pomogáts Béla: Õrizzük a méltóságot és a szolidatást. = Magyar Hírlap, ápr. 3./
1997. augusztus 15.
Budapesten, a Várban aug. 15-én Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke nyitotta meg a Régiók találkozása című rendezvénysorozatot. - Az Amerikai Magyar Népszava egyik számában Lipták Béla amerikai professzor visszaemlékezéseinek egyik részleteként leírta, miként vélekedett budapesti megbeszélésükön Méray Tibor Csoóriról és a Magyarok Világszövetségéről. A megbeszélésen a magukat liberálisnak nevező, többségében zsidó származású barátaival a Magyarok Világszövetsége jövőjéről volt szó. Méray útszéli hangon szidta Csoóri Sándort: "Megalomániás cigány, a pluralizmus és a demokrácia esküdt ellensége, olyan ember, akinek az MVSZ-szel együtt el kell tűnnie a magyar közéletből." /Új Magyarország, aug. 16./
1997. november 10.
Az FKGP Kávássy Sándort jelölte a távozó G. Nagyné Maczó Ágnes helyére. A Népszava készített vele interjút. Kávássy G. Nagyné Maczó Ágnesről elmondta, hogy mindig tisztelte, becsülte bátorságáért. "Az ukrán-magyar alapszerződésről például azt is ki merte mondani: hogy nemcsak a miniszterelnököt tartja hazaárulónak, hanem mindazokat, akik megszavazták. Leváltását mindenképpen fájdalmasnak tartom, és bizonyos értelemben kudarcnak is tekintem. Jean d'Arc típusú küldetéstudattal bíró naiv politikus. Amióta azonban a NATO ellen agitál, számomra követhetetlenné vált." - Az újságíró megjegyezte, Toller László, az MSZP frakcióvezető-helyettese jelezte, hogy Kávássy többször tett irredenta kijelentést. Kávássy kifejtette: "Nem hiszem ugyanis, hogy a trianoni határok megváltoztathatatlanságát tagadó álláspontom revizionizmus vagy irredentizmus lenne." "Azt, hogy a trianoni határok nem igazságosak, mindenki tudja." Kávássy szerint az "etnikai határokat és a politikai határokat előbb-utóbb mindenképpen összhangba kell hozni", továbbá a nagyhatalmak ellenőrzésével népszavazást kellene rendezni a határ mentén lakó magyar, illetve magyar többségű városokban, falvakban. /Népszava, nov. 10./
1998. május 18.
Tőkés László püspök, az RMDSZ és az MVSZ tiszteletbeli elnöke máj. 18-án kiadott nyilatkozatában bírálta azokat a kijelentéseket, amelyeket Horn Gyula magyar miniszterelnök és Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke tett a magyarországi választások első fordulója után. Horn Gyula miniszterelnök ugyanis kijelentette, hogy az ellenzék előretörése veszélyt jelent Magyarország szomszédsági politikájára nézve, a megbékélés helyett gyűlölködésre vezet, s éppen ezért a határon túli magyarságra nézve káros. A püspök kifejtette, hogy a határon túli erdélyi magyarokat illetően "a magyar kormányfő kijelentése nem állja meg a helyét". Tőkés szerint a jelenlegi budapesti, illetőleg bukaresti kormány "sikerpropagandája által fennen hangoztatott román-magyar történelmi megbékélés csak a békesség látszatát takarja", mert "mindaddig, amíg a romániai és szlovákiai magyarság jogos követeléseit nem teljesítik, alanyi jogon kijáró jogait nem biztosítják, igazi megbékélésről aligha lehet szó". Ugyanakkor Tőkés úgy látja, hogy a jelenlegi "magyarországi demokratikus ellenzék" legalább is az eddigi tapasztalatok szerint "egyértelműen a magyar-román megbékélés mellett kötelezte el magát, tehát a velük szembeni pártpropagandisztikus riogatásnak semmi helye nincsen". Markó Béla elnök a Népszava május 11-i számában azt nyilatkozta, hogy az első fordulóban tapasztalt alacsony választási részvétel "a demokratikus intézményrendszer fejlettségét jelzi, azt, hogy Magyarországon nincsenek igazán társadalmi traumák". Tőkés László ezt az álláspontot "félrevezetőnek és károsnak" tartja. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke elhatárolta magát a tiszteletbeli elnök nyilatkozatától: "Nem tartom szerencsésnek, amikor RMDSZ-tisztségviselők olyan jellegű nyilatkozatot tesznek, amelyek a magyarországi belpolitikai életbe való beleszólásként is értelmezhetők. Az ilyesmi - különösen választások idején - egyenértékű a választások kimenetelének, eredményének befolyásolásával, vagy legalábbis így is értelmezhetők. Ez ellenkezik az RMDSZ hivatalos állásfoglalásával, melynek értelmében szövetségünk minden magyarországi demokratikus párttal "egyenlő közelséget" óhajt fenntartani kapcsolataiban. Semmilyen pártot nem kívánunk előzetesen minősíteni, ügyeikbe, helyzetük alakulásába beleszólni. Én legalábbis nem hiszem, hogy szerencsések lennének az ilyen természetű próbálkozások. Végül is a magyarországi választópolgárok felelőssége, hogy kire voksolnak, kit ruháznak fel kormányzati felelősséggel." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 20./
1998. augusztus 13.
A Külügyminisztériumban úgy tartják: jövőre több pénzre lesz szükség, mivel az euroatlanti integráció és a határokon túli magyarok megsegítésének ügye többletfeladatokat ró a tárcára. Havas Béla helyettes államtitkár a Népszavának nyilatkozva elmondta: szükség esetén le lehet faragni bizonyos kiadásokat, de ebből aligha lehetne összespórolni a többletkiadások fedezéséhez szükséges pénzt. /Népszava, aug. 13./
1998. augusztus 21.
Az utóbbi időben mintha megmerevedett volna a román kormánypártok álláspontja az RMDSZ-szel és általában az erdélyi magyarsággal szemben. Mivel magyarázza ezt az ellenséges hangulatot, tette fel a kérdést a Népszava munkatársa a Budapestre látogató Markó Bélának, az RMDSZ elnökének. A román kormánykoalíció vezetői saját választóik nacionalista rétegét akarják megnyerni, felelte Markó Béla. Amióta az RMDSZ együtt kormányoz e pártokkal, "számos álláspontváltozásnak lehettünk tanúi". Ez megbízhatatlanná teszi a koalíciót. Kepecs Ferenc megkérdezte: Orbán Viktor miniszterelnök erdélyi látogatásának lehetett szerepe a román álláspont megmerevedésében. Markó Béla határozottan cáfolta ezt a feltételezést: ennek fordítottja igaz. Mondhatott volna Orbán Viktor bármit, a román sajtó mindenképpen belekötött volna. Orbán Viktor megnyilvánulásai megfontoltak, józanok voltak. Az újságíró a Tőkés László által Alsócsernátonban rendezendő "külön tanácskozásról" kérte ki Markó Béla véleményét. Markó szerint Tőkés László lényegében egy platform megalakítását kezdeményezi és ezt tisztázni kell. /Kepecs Ferenc: Az RMDSZ türelme sem végtelen. Markó Béla a romániai magyarellenes megnyilvánulások hátteréről. = Népszava, aug. 21./
1998. augusztus 25.
A Romániai Magyar Szó átvette Gál Mária cikkét a Népszavából. Gál Mária /a lap kolozsvári tudósítója/ hangsúlyozta, hogy "minden jó szándékú, de meggondolatlanul kimondott szó az érintett kisebbség rovására sülhet el." Gál Mária a Népszavában kiállt az előző koalíció mellett: a nemzeti kérdésekben "érzéketlennek kikiáltott szocialisták és szabad demokraták négy éve alatt fokozatosan halványult Romániában a mindenkori magyar-veszély kényszerképzete, gyengültek a nacionalista támadások is." Gál Mária helytelenítette Orbán Viktor miniszterelnök kiállását a magyar egyetem mellett, mert ebben a média fenyegető felhangokat vélt felfedezni. "Orbán Viktor kiállása a magyar egyetem mielőbbi létrehozása mellett, a magyar kormány támogatása azért volt szerencsétlenül időzítve, mert június végén megalakult és elkezdte működését az a kormánybizottság, amely az egyetemalapítás módozatait és költségeit hivatott értékelni." /Gál Mária: Ahol a jó szándék nem elég. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25. - átvéve a Népszavából/ Markó Béla nem így látta, többször éppen a nacionalista támadások felerősödését állapította meg.
1998. október 10.
Pokorni Zoltán magyar oktatási és művelődésügyi miniszter a Népszava című napilapnak nyilatkozva kijelentette: mivel Andrei Marga tanügyminiszter véleménye nem egyezik a kormány álláspontjával, szükségesnek tartja, hogy hivatalos úton tájékozódjon a kérdésről. Pokorni már felszólította Martonyi János külügyminisztert, hogy magyarázatot kérjen a román kormánytól a helyzettel kapcsolatban. A riporternek arra a kérdésére, milyen lépéseket tesz a magyar kormány, ha Romániában történetesen mégis Marga tanügyminiszter álláspontja fog érvényre jutni, a miniszter elmondotta: a magyar kormány támogatja az RMDSZ-nek azon törekvését, hogy egyetértésre jusson koalíciós partnereivel az önálló magyar egyetem ügyében. Pokorni szerint ez elsősorban a román politikai erők ügye. A miniszter rámutatott: Budapest elsősorban arra törekszik, hogy Romániában törvényesen garantálják a magyar nyelvű oktatást. Ehhez rendelkezésükre állnak a nemzetközi kapcsolatok és szervezetek, mint az UNESCO és mások. Pokorni hangsúlyozta: továbbra is határozottan támogatják az önálló magyar állami egyetem létesítését, de mindaddig, amíg ehhez nem teremtik meg a törvényes alapokat, a magyar kormánynak lehetősége van arra, hogy alapítványon keresztül lehetővé tegye annak megalakulását. /Pokorni magyarázatot kér a román kormánytól Marga kijelentéseiért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./
1998. november 17.
Egy éves a tavaly októberben indult Székelyföld /Csíkszereda/ irodalmi folyóirat, melyet a megyei tanács is támogat. Végre azt csinálja, amit szeret, nyilatkozta Ferenczes István főszerkesztő, a kinyomtatott ezer példány elfogy. Rengeteg pozitív visszajelzést kapnak. Már könyvtáruk is van, a Népszava szerkesztősége 25 ezer kötetet ajándékozott a szerkesztőségnek. Az állományt most dolgozzák fel. György Attila szerkesztő elmondta, hogy szeretnének könyvrecenziókat, kritikákat is közölni. Lövétei Lázár László a fiatal irodalmároknak szeretne teret nyitni, emellett továbbra is besegít az Előretolt Helyőrség /Kolozsvár/ szerkesztésébe. Molnár Vilmos szerint a Látó /Marosvásárhely/ és a Korunk /Kolozsvár/ folyóiratok között van a helyük. /Székelyföld, Isten éltessen! = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 17., átvétel a Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6-i számából, az interjúkat Szatmári László készítette/
1999. január 9.
A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház főrendezője, Vidnyánszky Attila társulata nevében decemberben vette át a Kisebbségért-díjat Orbán Viktortól, majd felkérték, hogy a határon túli magyar színházak képviseletében legyen tagja a magyar kulturális miniszter mellett működő színházművészeti tanácsnak. A Népszava interjút készített vele, azt firtatva, mi is e tanács feladata. Vidnyánszky kifejtette: "A felkérés tartalma és az államtitkár úrral folytatott beszélgetés alapján úgy tűnik, hogy a döntéshozatal előtti konzultáció, a színházakat érintő kérdésekkel - például a finanszírozási ügyekkel - kapcsolatos tanácsadás lesz a feladata. Nagyon megtisztelőnek tartom, hogy én képviselhetem benne a határon túli társulatokat... Eddig az igazgatók tanácsa - amelyben a határon túli együttesek vezetői, illetve képviselői vettek részt - döntötte el, hogy ki mire mennyit kapjon. Volt egy megkötés, miszerint a támogatás főként vendégjátékokra és még inkább magyarországi vendégművészek honorárium-kiegészítésére fordítható. De a mostani, célirányos finanszírozás bevezetése /mely elsősorban a határon túli és a magyarországi színházak együttműködését, közös produkciók létrehozását támogatja - a szerk./ is érthető, hiszen akkora a szakadék a határon túli és a magyarországi színjátszás feltételei között, hogy nagyon jó, ha kényszerítenek bennünket a kapcsolatok kiépítésére. Másrészt amennyiben szerves részei kívánunk lenni az egységes magyar színjátszásnak, akkor folyamatosan jelen kell lennünk az áramkörben." Ennek "a keretnek a terhére idáig csak magyarországi művészt lehetett fizetni, vagyis ebből a pénzből nem hívhattam meg például egy erdélyi rendezőt. Tavalyelőtt Kisvárdán született meg az ötlet a koprodukciókról, így hozhattuk létre például mi a kassai Tháliával közösen Ford Kár, hogy ká című darabjának előadását. De miután ez a pályázat csak egyszeri összeget jelentett, a produkció életben tartása érdekében újabb és újabb forrásokat kellett felkutatnunk, hiszen miattunk - utazás, szállítás, ott-tartózkodás - Kassán aránytalanul megnövekedtek a költségek. Most viszont van egy új eleme a finanszírozásnak, mégpedig egy 30 milliós keret, amelyet az érintett színházigazgatók szabadon, a saját belátásuk szerint használhatnak fel... Sarkalatos kérdés, hogy ami a rendszerben eddig jó volt, azt ne szüntessük meg! Csak akkor van értelme, hogy én részt vegyek a miniszteri testületben, ha ezt a többi igazgatóval szorosan együttműködve tehetem. Nem is vállalhatom magamra az egyszemélyes döntés ódiumát. A minisztériumnak a határon túli magyar színházak összességével kell együtt dolgoznia." (A Népszava jan. 8-i száma nyomán) /Ami a rendszerben jó volt, azt ne szüntessük meg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./
1999. január 11.
Tompa Gábor, a kolozsvári magyar színház igazgatója másfél éve megpályázta a budapesti Nemzeti Színház igazgatói állását. A Népszava kolozsvári tudósítójának elmondta, hogy Magyar Bálint akkori művelődésügyi miniszter kérte fel arra, hogy pályázzon. Tompa szerint a Nemzeti Színház nem sorolható még a magyar színházi élvonalba sem. A színháznak többszáz alkalmazottja van. Tompa szerint 20-25 alkalmazottja lenne a színháznak. Állandó társulat nélkül képzelték el Visky Andrással a Nemzeti Színházat, amely évadonként 2-3 produkciót mutatna be, az év többi részében pedig az ország, illetve a világ legjelentősebb színházait hívná meg. /A színházról - másképpen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11. - átvéve a Népszava jan. 9-i számából: Gál Mária /Kolozsvár/: A nemzeti ma elsősorban politikai harcok ürügye. Tompa Gábor kolozsvári rendező a magyarországi és a romániai színjátszásról. / A Romániai Magyar Szó nem idézte a beszélgetés további részét. Tompa szerint a Nemzetiben "a küldetéstudat agyonnyomta a művészi színvonalat." A tudósító, Gál Mária helyeselve jegyezte meg, hogy Tompa Gábornak Kolozsváron az elmúlt nyolc év sikerei segítettek elfogadtatni, "hogy a színháznak le kell vetkőznie azt a nemzetmentő küldetéstudatot, amely a kommunista érában nagyon hangsúlyozott volt az erdélyi színházakban". Tompa szerint a középszer a visszahúzó erő. Tompa büszkén sorolta, hogy az általa vezetett társulat eljutott különböző nyugati országokba és elismerően írt róluk a Le Monde, a The Times. - Marosvásárhelyről és az ottani színházról lekicsinylő Tompa Gábor véleménye: "egyre inkább provincializálódó, belterjes, önelégült transzilvanizmusban lubickoló társadalom alakult ki az egykoron oly pezsgő szellemi életű kisvárosban. Színházát már meg sem próbálom összehasonlítani az egykorival." /Népszava, jan. 9./
1999. február 19.
Gereben István, az Észak-Amerikai Magyar Egyesületeket Koordináló Bizottságának volt ügyvezető titkára Martonyi János külügyminiszterhez intézett nyílt levelében tiltakozott az ellen, hogy a külügyminiszter a Magyarok Világszövetségére bízta a nyugati magyarság képviseletét a febr. 20-i magyar-magyar csúcson. Gereben szerint az MVSZ-nek nincs joga erre a képviseletre, már csak elnökének, Csoóri Sándornak a személyisége miatt sem. A levélíró szerint Csoóri antidemokratikus, alkalmanként rasszista kijelentéseivel önmagát tette alkalmatlanná arra, hogy a nyugati magyarság nevében beszéljen. A Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ nevében Báthory János általános elnökhelyettes nyilatkozott ebben az ügyben a Népszavának. Elmondta, hogy Gereben véleményével nem érthetnek egyet. Az MVSZ még mindig a legnagyobb a szóba jöhető grémiumok közül: egyesíti a legtöbb nyugati szervezet, küldöttközgyűlést tart, melynek során tisztségviselőket választ. Báthory kijelentette: nem tud Csoóri rasszista kijelentéseiről. /Vita a nyugati magyarság képviseletéről. = Népszava, febr. 19./
1999. március 25.
Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke kijelentette: meglepődve értesült a sajtóból arról, hogy Csurka István, a MIÉP vezetője őt szeretné a magyar államfői posztra jelölni. Cáfolta azt, hogy erről a kérdésről előzetesen egyeztetett volna Csurka Istvánnal vagy bárki mással. Csurka István a Népszavának viszont azt állította, hogy Tőkés Lászlóval megbeszélték ezt a kérdést, és a református lelkész megtisztelőnek tartotta ezt a gondolatot, illetve felvetést. /Tőkés: nem beszéltem Csurkával. Csurka: beszéltem Tőkéssel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./
1999. november 9.
Demény Péter Kovács András Ferenc Saltus hungaricus című /alcíme: Összmagyar versek a szórványban/ kötetét ismertette nagy elismeréssel. Demény az ismertetés ürügyén sietett kijelenteni, hogy az összmagyar az anyaországi politika "legnagyobb ostobasága", továbbá meghatározást is adott: "Az összmagyarok ideológiája tulajdonképpen kirekesztő, hiszen rigorózus szabályok határozzák meg, mi a magyar, hogyan magyar, mitől magyar stb. A provincializmus ismét nehezen elérhető csúcsokra hágott." Az egyedül helyes út tehát az elhatárolódás, a nemzeti érzés kigúnyolása, megvetése - az Esterházy Péter által képviselt /jól fizetett/ divat utánozása. Demény sorolja, mi az elvetendő: a súly alatt a pálma, a Tündérkert ideológiája. Ettől meg kell szabadulni. - A recenzens idézett Kovács András Ferenctől: "Magyarságnak nagyot ugort/az ára! Mind több mászkál ősi ugor-/Kafára". /Demény Péter: Hajba kapnak a váteszek a nemzeti "ugorkafa" tövében. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./ Demény Péter tételének igazolására a Népszavában, a Magyar Hírlapban vagy az Élet és Irodalomban százával találhat cikkeket.
2000. január 15.
Gál Mária készített interjút Gyimesi Éva professzorasszonnyal, aki hangsúlyozta: egy pillanatig sem gondolta, hogy azok a célok, amelyeket a Hívó Szóban megfogalmaztak, megvalósulhatnak tíz éven belül. Pozitív változás a szólás-, a vélemény- és a gyülekezési szabadság. A legjobban fáj, hogy még nincs önálló egyetem. Jelenleg a Babes- Bolyain nemcsak magyar nyelv és irodalom, illetve néprajz tanszékek vannak, hanem az egyetem 18 fakultásából 13 karon tanítanak magyarul. 1989-ben kb. hetvenhatan voltak, most már 250 fölött van a magyarul tanító kollégák száma. változás a több mint félezer magyar alapítvány léte, a több mint 250 művelődési egyesület, és az, hogy van magyar közélet. A magyar tömegtájékoztatás is széles skálájú. Nincs egésznapos magyar rádióadás, televízióműsor, de Székelyföldön egésznaposak a helyi stúdiók adásai. Gyímesi kiállt az RMDSZ mint érdekképviseleti és politikai szervezet mellett. Arra intett, hogy "ne hagyjuk magunkat infantilizálni az anyaország befolyása által sem, hanem próbáljunk meg az erdélyi sajátosságoknak megfelelően, egy jó értelemben vett transzszilván autonómiában gondolkodni. Erdély mindig is viszonylag független volt az anyaországtól...". Az RMDSZ-nek "erkölcsi, emberi megújulásra lenne szüksége." A jócskán felerősödött Tőkés-Markó ellentétet higgadt, világos eszmei-ideológiai vitaként lehetne levezetni. Korszerűbb jövőképpel kellene ellensúlyozni a jelenlegi erősen múltorientált beállítódást, vallotta. Szerinte túl sok pénzt költöttek műemlékekre, szobrokra, emléktáblákra, és kitüntetésekre, ahhoz képest, amennyit valóságosan működő korszerű intézményekbe fektettek. Gyímesi Éva még azzal sem ért egyet, hogy az kap kutatási ösztöndíjat, aki a "romániai magyar tudományosság érdekeit szolgálja". /Gál Mária: Számoljunk a valósággal is. Interjú Gyimesi Éva professzorasszonnyal. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./ Gál Mária a Népszava kolozsvári tudósítója.
2000. április 1.
Van-e erdélyi magyar irodalom, és indokolt-e a léte? - tette fel a kérdést vitaindítónak szánt, két folytatásban közölt cikkében Martos Gábor. A szerző a Népszava kulturális rovatának vezetője. Fő kutatási területe a Forrás harmadik nemzedéke. Erről szólt 1994-ben megjelent két könyve: Marsallbot a hátizsákban, Volt egyszer egy Fellegvár. Ezek folytatásaként ebben a hónapban megjelenik Éjegyenlőség című könyve. - Martos Gábor felfogása szerint az 1989 előtt volt jelentősége annak, hogy az Anyám könnyű álmot ígér, Szőcs Géza Kompromittálás-sorozata hol és mikor született meg. Ezek csak akkor és azon körülmények között születhettek meg. 1989 után azonban a helyzet alaposan megváltozott. Azóta a Kolozsváron élő magyar alkotó ugyanolyan szerzője lehet bármelyik magyarországi folyóiratnak, könyvkiadónak, mint egy budapesti. A dolog fordítva is működik. Egyetlen kritérium a minőség. Martos szerint ideje lenne az "erdélyi magyar irodalmat" végre valódi szakmai szempontok alapján megítélni. /Martos Gábor: Van-e erdélyi magyar irodalom, és indokolt-e a léte? /Krónika (Kolozsvár), I. rész: márc. 25., II. rész: ápr. 1./
2000. június 12.
Kolozsváron az Előretolt Helyőrség irodalmi körben jún. 8-án bemutatták Martos Gábor Éjegyenlőség című kötetét. Martos Gábor budapesti irodalomtörténész, a Népszava című napilap kulturális rovatának vezetője, kiváló ismerője a közelmúlt erdélyi magyar irodalmának. A szerzőnek 1994-ben két "ikerkönyve" jelent meg a kolozsvári Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó gondozásában: a Marsallbot a hátizsákban a Forrás harmadik generációjának szellemi körét térképezte fel, míg a Volt egyszer egy Fellegvár a generáció egyik legfontosabb orgánumát, a kolozsvári Igazság című napilap (a mai Szabadság) ifjúsági mellékletét mutatta be. Az Éjegyenlőség ennek folytatása, kiegészítése: olyan magyarországi, illetve romániai magyar irodalmi folyóiratokban 1987 és 1996 között megjelent, vagy előadásként elhangzott írásokat gyűjt egybe, amelyek mindegyike a mai erdélyi magyar irodalommal foglalkozik. A kötet középpontjában a Forrás harmadik nemzedéke tagjainak (Balla Zsófia, Egyed Péter, Szőcs Géza, Markó Béla, Kovács András Ferenc, Visky András, Zudor János), illetve az őket követő fiatalabb alkotóknak a munkássága áll. /Boné Ferenc: Forrásaink. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./
2000. november 29.
A vezető magyarországi lapok mindegyike komoly teret szentel a romániai fordulatnak. A Világgazdaság szerint a románok azt az Iliescut és pártját hozták vissza a hatalomba, amelynek előző kormányzati eredményei a következők: csökkent a nemzeti össztermék, leértékelődött a lej, nyolcmilliárd dollárnyi külföldi adósság halmozódott fel. Az alternatívát az a C. V. Tudor jelenti, "aki szupernacionalista, a halálbüntetés bevezetését akarja, az úgynevezett románellenes tevékenységek külön bizottságának megteremtését szorgalmazza, és a magánosítás felülvizsgálatát sürgeti". A Népszabadság szerint rémálom, ami történik. "Egy olyan országban, ahol azokra szavaznak, mint most Romániában, óriásiak lehetnek a gondok." A Magyar Nemzet szerint kiderült, hogy a románok országuk jövőjét vagy a volt kommunista aparatcsik Iliescuban, vagy a néhai diktátor udvari költőjeként és őszinte híveként elhíresült Vadimban látják. Nemzeti szégyenként élik meg a tájékozottabb románok azt, hogy a szóban forgó két politikus több szavazatot kapott, mint a racionálisan gondolkodó, technokrata Stolojan vagy Isarescu - áll a Népszava kommentárjában. "Szegény Románia! Sejthetjük, milyen légkör uralkodik egy olyan államban, amelyben az emberek nemcsak eltávolították a hatalomból, hanem a parlamentből is kiszavazták azt a Parasztpártot, amelyet megmentőjüknek hittek" - fogalmazott a Magyar Hírlap. /Lesújtó külföldi visszhang a választásokról. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 29./
2002. január 12.
Több fenyegető telefonhívást is kapott a szlovákiai Takács-család azóta, hogy jan. 10-én Mádl Ferenc köztársasági elnöktől átvehette az első magyarigazolványt. Az MTI úgy tudja: a Szencen élő Takács Róbert azt mérlegeli, hogy rendőrségi feljelentést tesz ismeretlen tettes, illetve tettesek ellen. /Fenyegetik az első magyar igazolvány tulajdonosát. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 12./ A Magyar Igazság és Élet Pártja aláírási akciót kezdeményezett a Népszava ellen, miután a lap jan. 11-i számában szlováknak nevezte az első magyarigazolvány-tulajdonost. A Kárpát-medencében más államok polgáraiként több millió magyar él, hangsúlyozta Csurka István, aki szerint "a bal-liberális" lap meghatározása sértő, aljas indokú, romboló provokáció, amely határozott visszautasítást érdemel. /Magyarellenes magyar újság? = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./
2002. április 23.
A romániai választások után az anyaországban is visszajöttek a régi jó elvtársak, ezúttal szocialistának, szocdemnek, liberálisnak becézve magukat. Jött a középszerű, jellegtelen Medgyessy Péter, a szószátyár Kovács László, hogy Horn Gyuláról ne is beszéljünk, az ő kampánybeli szereplése egyetlen szóval jellemezhető: minősíthetetlen, írta Gábor Attila. Valószínű, hogy a kedvezménytörvény, illetve az azt követő román?magyar egyezmény miatt az Orbán-csapat vesztett néhány százalékot, hiszen a baloldal az erdélyi magyar és román munkavállalók millióinak beözönlésével riogatta ? néha Jörg Haidert is leköröző stílusban ? a választókat. A szocialistákhoz és szabaddemokratákhoz közel álló sajtó túlsúlya vitathatatlan, a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Népszava ellenében a Magyar Nemzet áll egyedül a napilapok porondján, és hasonló a helyzet a heti- és havilapok tekintetében is, nemkülönben az audiovizuális sajtó területén, ahol a mindent behálózó kereskedelmi rádió- és tévéállomás-rendszer gátlástalan kormányellenes kampányt folytatott, miközben a nyugati sajtó a közszolgálati médiumok pártatlanságát kérdőjelezte minduntalan meg. Következhet a megtorlás: "semleges és független" vezetők kinevezése, suba alatt persze, "hangváltás" várható a Vasárnapi Újságnál, a tévében "bekékül-rózsaszínesedik" A Hét, a Panoráma, a péntek esti Sajtóklub, és ami minket még inkább érint, kevesebb műsoridő jut majd a határon túliakra, sőt az előjelekből ítélve veszélyben a Duna TV is. Akik az új hatalommal baráti vagy elvbaráti viszonyban vannak, azok még jól is járhatnak, Medgyessy Péter, Tabajdi Csaba vagy Magyar Bálint tájainkon való meleg fogadtatásáért valószínűleg nem lesznek hálátlanok a pestiek, akik pedig Orbán Viktorral bratyiztak, megkapják méltó büntetésüket. /Gábor Attila: Ott is visszajöttek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 23./
2002. augusztus 6.
A Romániai Magyar Szó jelezte, hogy ezentúl átveszi Andrassew Iván "budapesti íróbarátunk és munkatársunk" Népszava napilapnál hetente megjelenő írását. /Andrassew-jóslatok a magyar politikában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./
2002. augusztus 30.
Mazalik Alfréd szerkesztésében megjelent Máramarossziget az évszázadok tükrében című könyvet ismertette Martin József, a Népszava munkatársa. Sok hírességet, tudóst adott a város a magyar kultúrának. A Monarchiában a legvirágzóbb városok között tartották számon Máramarosszigetet , Trianon után egy másik ország peremére került. Átalakultak az etnikai viszonyok, mára a 45 ezres lakosú város legnagyobb népcsoportja a román anyanyelvűek közössége, a második helyen mintegy húsz százalékkal a magyarok állnak, s élnek itt ukránok, cigányok, németek, nagyon kis számban zsidók is. /Martin József (Népszava): Szigetiek Isten háta előtt. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), aug. 30./
2002. október 15.
A Romániai Magyar Szó régebben Nagy Iván Zsolt, a Magyar Hírlap munkatársainak cikkeit vette át, jó ideje pedig Andrassew Iván, a Népszava balliberális munkatársáét. A mostani átvételben Andrassew Iván beszámolt arról, hogy "egy Kertész Imre nevű, hazájában jóformán ismeretlen író Nobel-díjat kapott." Andrassew szerint tulajdonképpen Esterházyt vagy Nádast várta mindenki. Medgyessy Péter miniszterelnök egy korábbi parlamenti felszólalásában azt találta mondani, hogy ő bizony kifizeti egy négygyermekes család negyvenezer forintos tankönyvköltségét. Most a miniszterelnököt csekkekkel bombázzák. "Ez ugyan nem menti a Fidesz tankönyves demagógiáját, de talán tanul belőle Medgyessy." Andrassew elmarasztalta Kövér Lászlót. Kövér merít Fekete Gyulától is: "fogyik a magyar!" Andrassew szerint: "Az szinte természetes, hogy a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja, most azzal próbálja magát belábjegyzetelni a történelemkönyvekbe, hogy azértse lesz jelen az Országgyűlés október 23-i ülésén." /Andrassew Iván: Könyv, könyv, könyv (Népszava, 2002. október 14, Budapest). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./ Köztudomású, hogy Fekete Gyula először emelte fel a szavát a népességfogyás miatt. Ezért akkor támadta őt a kommunista diktatúra sajtója.
2002. december 16.
Tüntetést rendezett a Magyarok Világszövetsége, a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Budapesten, dec. 15-én, vasárnap; a demonstráció résztvevői a kormány határon túli magyarokat érintő nemzetiségpolitikája ellen tiltakoztak. A Károlyi Mihály-szobor elől a tömeg az Erzsébet térre, a Kempinski Hotel elé vonult, ahol a szomszédos országokban élő magyarok leveleit olvasták fel. A külföldön élő magyarok megdöbbenésüknek adtak hangot amiatt, hogy dec. 1-jén, Románia nemzeti ünnepén Medgyessy Péter kormányfő a Kempinski Hotelben fogadáson vett részt Adrian Nastase román miniszterelnökkel. A rendezvényen elhangzó beszédeket a megjelentek magyar zászlókat és határon túli magyarlakta települések tábláit lengetve "Vesszen a kormány, vesszen Trianon!" bekiabálásokkal szakították meg. A felszólalók követelték Medgyessy Péter kormányfő lemondását, valamint a "nemzeti önérzetükben megsértett" magyarok megkövetését. A felszólalók bírálták a magyar kormányt az uniós csatlakozási tárgyalásokon elért "gyenge eredményéért". A demonstráción megjelent Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Grespik László, a szövetség elnökségi tagja, Lányi Zsolt volt kisgazda országgyűlési képviselő és Kovács Dávid, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke. Patrubány Miklós szerint az Erzsébet téren mintegy negyvenezren gyűlhettek össze. /"Vesszen Trianon!" MVSZ-tüntetés a kormány politikája ellen. = Krónika (Kolozsvár), dec. 16./ Az a magyar kormányfő, aki Erdély elcsatolására koccint, vagy elmebeteg, vagy hazaáruló, de valószínűleg nem az előbbi állítás igaz Medgyessy Péterre - mondta Horváth Tibor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom szóvivője a dec. 15-i tüntetésen, amit a magyar miniszterelnök dec. 1-jei, Kempinski szállóbeli megjelenése ellen szerveztek Budapesten. Az ellen tüntettek, hogy Medgyessy Péter kormányfő - Kovács László külügyminiszter és Göncz Árpád volt köztársasági elnök társaságában - Adrian Nastase román miniszterelnökkel együtt ünnepelt. Kovács Dávid, a JMM elnöke azt hangsúlyozta, hogy emlékezni kell a marhavagonokban elhurcolt, kitelepített magyarokra, a Tito partizánjai által lemészárolt vajdasági honfitársakra, az 1990-es marosvásárhelyi harcokra és a Don-kanyarra is. Ez a magyar sorstalanság. Ezek nem hálás témák, ezekért nem jár Nobel-díj, mint ahogy Wass Albert nemhogy ezt a rangos elismerést nem kapta meg, de még magyar állampolgárságban sem részesült többszöri kérése ellenére. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alelnöke, Balogh Norbert az 1918-as vörös terror szervezői és a mostani kormányzat közötti hasonlóságokra hívta fel a figyelmet. (A rendőrség a tüntetést megelőző napokban még a rendezvényt törvényesen népszerűsítők ellen is fellépett.) A fáklyás tüntetés végén a részvevők kiáltványt fogadta el, a több tízezres tömeg annak minden pontját közfelkiáltással erősítette meg. - Ma is vállalom azt, hogy elfogadtam a román miniszterelnök meghívását a román nemzeti ünnepre - mondta Medgyessy Péter miniszterelnök. Hozzátette: a történelmi sérelmek felhánytorgatása nem vezet sehová. Kovács László külügyminiszter dec. 16-i nyilatkozatában történelmi fejtegetések és terminológiai tisztázások közepette próbált meg fölényesen rendreutasítani mindenkit, aki a történteket ellenzi. /Szakács Árpád: Tüntetés nemzeti önérzetért. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 17./ Kiáltvány. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 17./ A dec. 15-i tüntetés résztvevői kiáltványt fogadtak el. Ebben leszögezték, hogy a december elsejei Kempinski-beli ünnepség magyar részvevői hasonlítnak az országvesztő Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond és társaik tevékenységére, akik amikor Magyarország kétharmad részére idegenek tették rá kezüket, a Károlyi-Jászi együttes a "végre elért nemzeti szabadságról" és a "függetlenségről" beszélt. A kiáltványban emlékeztettek az 1918-as gyulafehérvári gyűlést három héttel követő kolozsvári népgyűlésre. A korbeli Népszava tudósítása szerint "A hatalmas méretű gyűlésen mintegy százezer ember vett részt, sokkal többen, mint ama gyulafehérvári gyűlésen, ahol a huszonhat vármegye elszakadását mondták ki - a román imperialisták. A kolozsvári gyűlés határozata a wilsoni elvek alapján áll, a népek önrendelkező jogának érvényesülését kívánja és ezen az alapon jelenti ki (...), hogy a Magyar Népköztársaság állami közösségében akar maradni". A lap a felszólalásokból is idézett: "A magyarországi román szocialisták nevében Strengar Demian Szava elvtárs (...) kijelentette, hogy a román szocialisták nem azonosítják magukat a gyulafehérvári határozattal, nem akarnak a román imperialista elnyomás alá kerülni. A román szociáldemokraták küldöttje, Avramescu György elvtárs beszélt ezután. Óriási hatás mellett fejtette ki tiltakozását a gyulafehérvári határozat ellen. 1914-ben - mondotta - összegyűltek az urak, és csináltak a világból egy mészárszéket. (...) Gyulafehérváron ismét összegyűltek az urak, és másik mészárszéket akarnak csinálni a világból. (...) A mai helyzet megoldása az, hogy Erdély független köztársaság legyen a svájci kantonok mintájára". A december elsejei gyulafehérvári nagygyűlés határozatai még az erdélyi románságon belül sem arattak osztatlan elismerést. A kiáltvány szerint a tüntetők követelték, hogy a Kempinskiben fogadáson megjelentek kövessék meg az erdélyi magyarságot, a "méltóságában vérig sértett magyar nemzetet", határolódjanak el Károlyi Mihály, Jászi Oszkár és társaik magyarság-gyalázó, országvesztő politikájától, a szomszédos államokkal folytatott tárgyalások során az elcsatolt nemzetrészek iránti felelősségérzettel járjanak el, a szomszédok EU-csatlakozásra irányuló törekvéseinek támogatását az ott élő magyar nemzeti közösség jogainak maradéktalan biztosításától tegyék függővé. Az Erzsébet téri tiltakozó nagygyűlés részvevői és támogatói, Magyarok Világszövetsége, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Jobbik Magyarországért Mozgalom, Erdélyi Körök Országos Szövetsége, Honfoglalás 2000 Egyesület, Magyar Földvédő Mozgalom, Százak Tanácsa, Bocskai Szövetség, Lelkiismeret 88 Csoport, Széchenyi Casino. /Kiáltvány. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 17./
2003. augusztus 4.
A Romániai Magyar Szó átvette a Népszavából Szunyogh Szabolcs írását, aki leszögezte: semmiféle történelmi jogcímben nem hisz, így a történelmi Magyarországban sem. Ma Erdélyben él tizenegymillió ember, és közülük két és fél millió a magyar /Még a statisztikai adatokat sem tudja az újságíró./. Hangsúlyozta, hogy "Károlyinak, Jászi Oszkárnak, Szabó Ervinnek volt igaza . Én azt hiszem, nem háborúzni kellett volna Erdélyért, hanem kiegyezni a románokkal. És kiegyezni a szerbekkel. Az ukránokkal, szlovákokkal. A ruszinokkal, a huculokkal, a sokácokkal, a bunyevácokkal, minden rendű nemzetiséggel, akikkel együtt élünk itt a Kárpát medencében. Mi azonban a háborút választottuk. És elvesztettük a háborút. Elbaltáztuk ezt a dolgot." A cikkíró védi Medgyessy kormányát: "Ha bárki a jobb oldalról azt állítja, a mai kormány nemzetietlen, mert a kedvezménytörvény ügyében, vagy a szerbiai magyarok kettős állampolgársága ügyében azt az álláspontot vallja, amit vall, tehát nem a konfliktust, hanem a kompromisszumot keresi, akkor pontosan ugyanabba a hibába esik, mint amibe Horthy Miklós, amikor azt hitte, a nemzeti érdekeknek megfelelően kormányoz." /Szunyogh Szabolcs: Beregszászi fejfák közt. (Népszava 2003. aug. 1.- átvette: = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./
2003. augusztus 4.
A Romániai Magyar Szó átvette a Népszavából Szunyogh Szabolcs írását, aki leszögezte: semmiféle történelmi jogcímben nem hisz, így a történelmi Magyarországban sem. Ma Erdélyben él tizenegymillió ember, és közülük két és fél millió a magyar /Még a statisztikai adatokat sem tudja az újságíró./. Hangsúlyozta, hogy "Károlyinak, Jászi Oszkárnak, Szabó Ervinnek volt igaza . Én azt hiszem, nem háborúzni kellett volna Erdélyért, hanem kiegyezni a románokkal. És kiegyezni a szerbekkel. Az ukránokkal, szlovákokkal. A ruszinokkal, a huculokkal, a sokácokkal, a bunyevácokkal, minden rendű nemzetiséggel, akikkel együtt élünk itt a Kárpát medencében. Mi azonban a háborút választottuk. És elvesztettük a háborút. Elbaltáztuk ezt a dolgot." A cikkíró védi Medgyessy kormányát: "Ha bárki a jobb oldalról azt állítja, a mai kormány nemzetietlen, mert a kedvezménytörvény ügyében, vagy a szerbiai magyarok kettős állampolgársága ügyében azt az álláspontot vallja, amit vall, tehát nem a konfliktust, hanem a kompromisszumot keresi, akkor pontosan ugyanabba a hibába esik, mint amibe Horthy Miklós, amikor azt hitte, a nemzeti érdekeknek megfelelően kormányoz." /Szunyogh Szabolcs: Beregszászi fejfák közt. (Népszava 2003. aug. 1.- átvette: = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./
2004. január 6.
Feltételezhető, hogy Kiss Péter kancelláriaminiszter nem engedélyezi azoknak a szigorúan titkos iratoknak a nyilvánossá tételét, amelyekbe még a titkosszolgálati anyagok átadását felügyelő bizottság sem tekinthet bele – értesült Népszava. A lap megbízható forrásból szerzett információi szerint egy másik, "szupertitkosnak" nevezett iratcsomagban több olyan anyag található, amely a jelenlegi titkosszolgálati munkára is kiható adatokat tartalmaz. Úgy tudják, hogy vannak iratok arról is, hogy a magyar szolgálatoknak lehetett szerepük az 1989-es romániai forradalomban. /Magyar titkosszolgálatok a romániai 1989-es forradalomban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
2004. április 26.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) közösen a Romániai Magyar Közgazdász Társasággal (RMKT) Gazdaság a médiában címmel szakmai tanácskozást szervezett nov. 24-én Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban. Lipovecz Iván, a Heti Világgazdaság főszerkesztője és Simkó János, a Gazdasági Rádió főszerkesztője tartott előadást, amelyet vita követett. Csép Sándor, a MÚRE elnöke kiemelt fontosságúnak tartotta a gazdasági újságírás szerepét és jelentőségét a tömegtájékoztatásban. Lipovecz Iván beszámolt a Heti Világgazdaság (HVG) sikertörténetéről, amely a legnagyobb példányszámú gazdasági-közéleti hetilap Magyarországon. Az országos napilapokról elmondta: az ötből csak a Népszabadság és a Blikk önfenntartó, illetve termel profitot, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet és a Népszava veszteségét különféle tulajdonosi kör fedezi. /M. J., Ö. I. B.: Sajtóhelyzet a mai Magyarországon. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./
