A magyar október Romániát is megrengette. A legnagyobb és legszervezettebb rokonszenv-megnyilvánulás a románság részéről a temesvári műegyetemen történt. Temesváron az egyetemi ifjúság gyűléseken és tüntetéseken fejezte ki szolidaritását a budapesti eseményekkel. A temesvári események leghitelesebb krónikása, Teodor Stanca, a diáktüntetések egyik szervezőjének emlékiratai alapján a következő történt. 1956. október 27-én Temesváron az egyetemi diákcsoportok bojkottálták azokat a gyűléseket, amelyen a Román Kommunista Párt körlevelét olvasták fel, amely ellenforradalomnak tüntette fel a magyarországi eseményeket. Október 28-29-én a temesvári műszaki egyetem diákjai koordináló csoportot alakítottak a kommunista rendszer megbuktatására irányuló megmozdulások szervezésére. A csoport eldöntötte, hogy másnapra, október 30-ra gyűlésre hívják a műszaki egyetemre a város diákságát és párbeszédet kezdeményeznek a felsőoktatási intézmények vezetőivel és a bukaresti pártvezetés Bánságban tartózkodó képviselőivel. A diákok nagygyűlésén mintegy 2000-en gyűltek össze, diákok, tanárok, polgárok. Megjelentek a megyéért felelős központi bizottsági tagok, Petre Lupu és Ilie Verdet is. A felszólaló diákok órákon át vádolták a kommunista rendszert és a szovjet megszállást, pontokba szedték követeléseiket. A személyi kultusz felszámolása, a szovjet csapatok kivonása, sajtó- és szólásszabadság biztosítása is szerepelt a diákság „12 pontjában. ” A gyűlés résztvevői „Szabadságot akarunk!”, „Ki az oroszokkal az országból!” jelszavakat skandálták. A Szekuritáté, a rendőrség és a katonaság egységei körülzárták a környéket. Nyolc diákot letartóztattak, a többieket teherautókkal egy katonai táborba vitték Kisbecskerekre. Másnap, 31-én tüntetésre került sor, a diákok követelték társaik szabadon bocsátását. A mintegy 800-1000 résztvevőt teherautókon ugyancsak elvitték. A diákotthonokat feldúlták, az egész várost blokád alá helyezték. Kezdetét vette a brutális megtorlás. A kisbecskereki táborban folytak a kihallgatások. Hét diákot és egy tanársegédet állítottak bíróság elé, 23 diák tárgyalása decemberben zajlott. A 31 vádlott hat hónap és nyolc év közötti börtönbüntetést kapott. Családjaik nem tudtak a bebörtönzöttek hollétéről, arról sem, hogy a fiatalokat megkínozták. A hivatalos adatok szerint 868 diákot tartóztattak le, az emlékezők szerint 48 óra leforgása alatt háromezrüket vitték a kisbecskereki táborba, 232 társukat kitették az egyetemről. A megtorlás ezzel nem ért véget, a letartóztatások, bebörtönzések, az egyetemről való eltávolítások 1957-1958-ban is folytatódtak. Olykor csapatosdit játszó vagy „röpcédulázó” tizenéves iskolások estek áldozatul a hatalom buzgó őreinek, mint az alig 14 éves Oberten János, a későbbi író. Két márványtábla emlékezteti a temesváriakat az 1956. október 30-31-i diákmegmozdulásokra. /Szekernyés Irén: Diákmegmozdulások 1956-ban Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./
2008. október 24.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idei megemlékezéseinek az ad különleges aktualitást, hogy ötven éve végezték ki a Szoboszlai Aladár római katolikus plébános nevével fémjelzett politikai per tíz halálraítéltjét. 2008. december 2-án lesz 50 éve annak, hogy kivégezték az érmihályfalvi csoport két halálraítéltjét /Sass Kálmánt és dr. Hollós Istvánt/, miközben a harmadik halálraítélt, Balaskó Vilmos érolaszi református lelkész büntetését életfogytiglani kényszermunkára változtatták. Az 1956-os magyar forradalom eszméivel való azonosulásért 1957. június 27-én a kivégezték Teodor Margineanu görgénykásvai születésű tüzérhadnagyot. 1959. április 20-án – ugyancsak Szamosújváron kivégezték az ozsdolai molnárt, Szígyártó Domokost. 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében 51 éves korában kivégezték a csíkszeredai származású tanítót, Tamás Imrét és féltestvérét, Tamás Dezső pénzügyi tisztviselőt. A megemlékezések sorából kimaradt a nyolc erdélyi magyar származású áldozatnak a felsorolása, akiket Kádár János bíróságai ítéltek halálra. Budapesten az elsőkként kivégzettek közül kettő erdélyi: a marosvásárhelyi születésű Dudás József és a Krassó-Szörény megyei származású Szabó János, a Széna téri harcok legendás parancsnoka /Szabó bácsi/. Mindkettőjüket 1957. január 19-én végezték ki. 1958. május 30-án Temesváron ítéletet hirdettek a Szoboszlai-per 57 vádlottja fölött is: 10 vádlottat halálra, a többit 3 év börtönbüntetéstől életfogytiglan tartó kényszermunkával sújtották. A halálra ítélteket 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében kivégezték. Sass Kálmán a kisebbségi és erdélyi kérdés megoldásának kulcsát a kantonális Magyarország és Románia megteremtésében látta. Ő volt az egyetlen, aki súlyos megveretése ellenére a bírósági tárgyaláson minden, belőle erőszakkal kicsikart vallomását visszavonta. Az erdélyi ’56 egyik legnagyobb teljesítménye, hogy a legvadabb terror, diktatúra ellenére a kisebbségi, az erdélyi kérdés megoldására négy terv, alternatíva született. A két, már említett peren kívül dr. Dobai István „ENSZ-memoranduma” az erdélyi magyarság jogfosztását az Egyesült Nemzetek Szervezete elé akarta juttatni, az erdélyi kérdés megoldását a régió Magyarország és Románia közötti megosztásában és a lakosságcserében látta. Fodor Pál Erdély függőleges, azaz a történelmi Máramarostól kiindulva, egész Erdélyt kettészelő megosztásában és ugyancsak a lakosságcserében látta a lehetséges megoldási alternatívát. /Tófalvi Zoltán: 1956 tizenkét erdélyi mártírja. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./
2008. október 28.
Akár a tisztségébe is kerülhet Sallai János széki polgármesternek, hogy polgármesterjelöltként azt nyilatkozta, nem működött együtt a Szekuritátéval. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A CNSAS szerint a polgármestert 1984-ben szervezte be a Szekuritáté, és ő „Cretu” fedőnéven elsősorban a „magyar nacionalistákról” küldött jelentéseket. Széken, a Kolozs megyei faluban figyelnie kellett azokat, akik korábban a hatóságok látókörébe kerültek. „Elkötelezettje a rendszernek, és szenvedélyesen gyűjti az információkat az ellenséges megnyilvánulásokba keveredőkről” – idézte a Ziua de Cluj című lap a besúgó tartótisztjét. Sallai János rosszakaróinak tulajdonítja az ellene megfogalmazott vádakat. 1992 óta vezeti a községet. Négyszer az RMDSZ színeiben szerzett mandátumot, az idei helyhatósági választásokon függetlenként jelöltette magát, miután a helyi RMDSZ-szervezet nem fogadta el az elmúlt négy év tevékenységéről szóló beszámolóját. Sallai János határozottan állította, nem írt alá jelentéseket. Szerinte összetévesztik valakivel, többen viselik a Sallai János nevet a faluban. A CNSAS értékelését a törvényszéknek is meg kell erősítenie. Ennek a pernek tartották október 27-én a második tárgyalását. A CNSAS szóvivője elképzelhetetlennek tartja, hogy nem a polgármester, hanem egy másik Sallai János került volna az átvilágítók látókörébe. /Gazda Árpád: „Cretu” visszaköszön. = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./
2008. október 30.
Jubileumi koncerttel ünnepelte negyvenéves fennállását októberben Nagyváradon a Metropol együttes. A legendás rockegyüttes múltjáról és jövőjéről Virányi Attila énekes beszélt. Az együttesnek Nagyváradon annak idején itt volt a próbaterme is. Az 1980-as fellépés előtt a pénztár ablakait betörték a rajongók, ezért az együttes tagjait többször kihallgatta a Szekuritáté. Az alapítók egyike, Virányi Attila gitáros, basszusgitáros és énekes ezt követően szökött külföldre, jelenleg Németországban él. A zenekar tagjait szétsodorta az élet. Trifán László gitáros és Mácza Gyula szövegíró Váradon maradt. Orbán András gitáros, énekes Magyarországon, Nagy Gábor basszusgitáros Finnországban él, az együttes fellépésein rendszeresen fellépő Traian Cosma pedig Ausztráliába keveredett. Szász Ferenc gitáros, Kovács Péter (Kovax) billentyűs, énekes Magyarországról jött a jubileumi koncertre. /Fried Noémi Lujza: Jubileumi jövőkép. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./
2008. november 1.
A budapesti Magyar Hírlap nyomon követi Zuschlag János letartóztatott MSZP-s politikus büntetőperét, s kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc sportminiszter korában sem vigyázott a nyelvére: „B…d meg Zuschlag, már megint mi van a k…va pályázataiddal?”– kérdezte az egyik gyűlésen egy tanúvallomás szerint a jelenlegi miniszterelnök. A bukaresti Evenimentul Zilei napilap szerint sok román ingatlanspekuláns és más vállalkozó árgus szemmel követi Gyurcsányék botladozását, hátha olcsó prédára akad. A bukaresti Cotidianul azt állította, hogy Nicolae Ceausescu nem működött együtt a Szekuritátéval! A román szenátus olyan mélyre süllyedt, hogy döntést hozott: akik a Szekuritátéval kapcsolatos döntéseket hozták (azaz a legfelső pártvezetés), azokat nem lehet kollaboránsnak tartani! Verestóy Attila szenátor írt egy bensőséges hangvételű levelet Szondy Zoltán újságírónak, megköszönte, amit eddig érte tett. Szeretjük mi ezt az Attilát, írta ironikusan Szondy. /Szondy Zoltán: Gyurcsány sose beszélt szépen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./
2008. november 5.
„Megzenésített” születésnapi bulira készül Marosvásárhely legrégebbi rockzenekara. A harmincéves banda frontembere, Novák József azt szeretné, ha az egykori rajongókkal együtt ünnepelhetnének. A vásárhelyi rockzenekart, a Nowáxot három évtizeddel ezelőtt alapította Novák József és fivére, László, a testvérekhez két gitáros, Kutas Sándor és Nagy Sándor csatlakozott. A Nowáx igazi berobbanása 1980-ban történt, amikor a csapat a város legnagyobb filmszínházában lépett telt házas közönség elé. A fiúkra a rádió és a televízió is felfigyelt, több felvételt is készítettek róluk. Az együttes saját dalai, a Levél és a Szeress, hogy szeresselek hónapokig vezették a Marosvásárhelyi Rádió slágerlistáját. Közben többször a rendőrségre, a Szekuritátéra és a párt kultúrbizottsághoz hívták be őket. A dalszövegeket cenzúrázták, a koncertjeket letiltották. Megfenyegették őket, ne menjenek el a csíkszeredai rockfesztiválra. Az együttes egyetlen Erdélyben maradt tagja, az időközben képzőművészi oklevelet szerzett Novák József elmondta, a fenyegetések ellenére részt vettek a fesztiválon. Másnap a Szekuritátén már arról számolhattak be, hogy övék lett az első díj. Az is előfordult, hogy koncertjüket akkor próbálták letiltani, amikor a közönség már tombolva várta a fellépés kezdetét. „Bejött egy szekus, és azt mondta, jelentsem be az Arta moziba begyűlt mintegy ezer nézőnek, hogy a koncert elmarad. Azt válaszoltam: jelentse be ő, ha van mersze kiállni a színpadra. Persze, hogy nem vállalta” – emlékezett Novák József. Az 1989-es rendszerváltást követően az együttes már ritkábban koncertezett, majd tagjai szétszéledtek. A 2001-es újjáéledéshez és lemezfelvételhez tizenkét évnek kellett eltelnie. November 7-én lesz a koncertjük. /Szucher Ervin: Toplistán és feketelistán. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./
2008. november 10.
Nem indít bűnvádi eljárást a főügyészség a kommunista rezsim apparátusát kiszolgáló egykori állami tisztviselők ellen, akiket a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet (IICCR) jelentett fel. A főügyészség szerint az intézet beadványában szereplő bűncselekmények elévültek, így a feltételezett elkövetők nem vonhatók felelősségre. Az 1947 és 1989 között működő kommunista hatalom idején elkövetett bűncselekményeket, visszaéléseket és emberijog-sértéseket feltáró, a kormánynak alárendelt intézet korábban 67, a rezsimet kiszolgáló állami alkalmazott ellen tett bűnvádi feljelentést egy román ellenálló évtizedeken át tartó meghurcolása és kínzása miatt. A több mint félszáz személy között egyaránt fellelhetők a Szekuritáté, a milícia, valamint az ügyészség munkatársai, ugyanakkor pártaktivisták, orvosok és besúgók. Tucatnyi bizonyíték került napvilágra arról, hogy állandóan megfigyelték, többször elrabolták, rendszeresen kínozták és bántalmazták Vasile Paraschiv pitesti-i munkást, aki nyilvánosan hangot adott kommunistaellenes meggyőződésének. /Rostás Szabolcs: Megmenekülnek a szekus üldözők. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./
2008. november 11.
Két éve nyerte el Hajdú Farkas-Zoltán és alkotótársa, Balog Gábor a Magyar Filmkritikusok Díját, a legjobb dokumentumfilmnek kijáró elismerést, 2005-ös, Az árulásról című filmjükért. A mű két erdélyi szász íróról szól, az egyik Eginald Schlattner, aki még mindig Erdélyben él, a másik Hans Bergel, brassói származású, de már 1968-ban Németországba települt. Kettejük között különleges a viszony: az ötvenes évek végén Bergelt egy koncepciós perben elítélték, és Schlattner volt a terhelő koronatanú. Eginald Norbert Schlattner (sz. Arad, 1933. szeptember 13.) első könyve az egyik legjelentősebb erdélyi szász regény. Címe: Der geköpfte Hahn, és az író 65 éves korában, 1998-ban jelent meg Bécsben. Magyarra Hajdú Farkas-Zoltán és felesége, Hajdú Iringó fordította, Fejvesztett kakas címmel (Koinónia, 2007, Kolozsvár). Schlattner a Nagyszeben melletti Veresmarton él, börtönlelkész. Idős korában írt első regénye az egész német nyelvterületen egy csapásra híressé tette. Könyvében éppen a kitüntetett film problematikája jelentkezik. Eginald Schlattnert 1957-ben őrizetbe vette a Szekuritáté, húsz hónapig volt börtönben, vallatták, terrorizálták, végül sikerült megtörniük. 1959-ben az 1956-os magyar forradalmat követő megtorló, megfélemlítő akciók során rá hárult a terhelő tanú szerepe abban a brassói perben, amelyben öt szász értelmiségi társát súlyos börtönbüntetésre ítélték. Őt azután szabadon engedték, de közössége, családja kiközösítette. Sok hányattatás, lelki vergődés után vált evangélikus pappá. Ennek története a regény. Később még két másik könyve látott napvilágot, a Die rote Handschuhe (A piros kesztyűk) és a Das Klavier im Nebel (Zongora a ködben). A piros kesztyűk jövőre jelenik meg a Koinóniánál, újságolta az írót bemutató Visky András szerkesztő, majd pedig két év múlva a Zongora a ködben. A regénytrilógia egészen fantasztikus Erdély-regény. Erdély története olyan szemszögből, amely nem feltétlenül ismerős számunkra. Schlattner evangélikus papként tizenhárom éven át szolgált Veresmarton. Akkor mentek el a szászok. Schlattner kétségbeesésében elkezdett írni. /B. D. : Megvárakoztatták a díszvendéget. Vásárhelyen járt a Fejvesztett kakas szerzője. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./
2008. november 18.
Már több erdélyi közíró vázolta fel annak lehetőségét, hogy a rendelkezésre álló erőforrások fölötti egyeduralom egyfajta államon belüli diktatúrához vezethet az erdélyi magyar társadalomban, ezeket a jelzéseket azonban elsöpörte a bírálatok által érintett RMDSZ. Most azonban tekintélyes román civilszervezetek állítják ugyanezt. A Pro Democratia, a Sajtófigyelő Ügynökség (AMP), valamint a Központ a Román Oknyomozó Újságírásért (CRJI) az általános választásokra készülve országos listát készített azokról a jelöltekről, akik valamilyen okból (együttműködés a Szekuritátéval, gyanús meggazdagodás, satöbbi) nem teljesen megfelelők. 130 ilyen személy van, köztük több az RMDSZ színeiben indul. A lista készítői rácsodálkoztak: milyen kevés adat van a két székely megyéből. Ennek utánajárva készült el egy másik lista, melynek címe: „Hargita és Kovászna – fehér folt a korrupció arcán". E lista készítői hangsúlyozzák, hogy adataik jó része a helyi sajtóból származik, s utánajártak a magyar nyelvű sajtó tulajdonviszonyainak. A Transindex internetes portál egyik tulajdonosa Kelemen Hunor képviselő, RMDSZ-vezető, az Új Magyar Szót és az Erdélyi Riportot kiadó Scripta Kiadó tulajdonosa Verestóy Attila szenátor-milliárdos, a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának főszerkesztője Borbély László miniszter felesége... A listában vannak hibák, a Hargita Népről pedig azt írták, hogy a csíkszeredai városi tanács adja ki, valójában a megyei tanács. Vannak kihagyások is, például Borbély László miniszter társtulajdonosa a Népújságnak is, igaz, az Maros megyében van. A jelentés és a lista elkészítőinek következtetése: „Az RMDSZ és a helyi önkormányzatok ilyen összpontosított tulajdonviszonya mellett világos, miért nem jutnak el a sajtóba bíráló információk a két megye RMDSZ-jelöltjeiről. Hargitát és Kovásznát gyakorlatilag RMDSZ tájékoztatási monopóliumra ítélték. A közérdekű információhoz való hozzáférés ilyen szintű ellenőrzése egy totalitárius társadalom előfutára. " /Szondy Zoltán: Saját diktatúránk felé. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 18./
2008. november 20.
Verestóy Attila járja szenátori egyéni választókerületét. Romániában az egyetlen szervezet az RMDSZ, amely hitelesen képviseli a magyar közösséget – fogalmazott a szenátor. Verestóy azokról a címkékről beszélt, amelyek személyét övezik. Elmondta, a szekus múltjával kapcsolatos legendák légből kapottak, hiszen a Szekuritáté dossziéinak nyilvánosságra hozatala óta akadálymentesen tanulmányozható az ő dossziéja is, amelyből kiderül, hogy a nyolcvanas évek Verestóy Attiláját a szocialista rendet felbolygató, irredenta személyként tartotta nyilván a kommunista titkosrendőrség. /S. M. L. : Verestóy és a „török csoda” . = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./
2008. november 25.
Eddig 1001 honatya-jelölt esetében sikerült beszereznie a Szekuritáté Levéltárát Átvilágító Bizottságnak (CNSAS) az átvilágításhoz szükséges levéltári adatokat, és azokat az átvilágítók már továbbították a vizsgálódást végző igazgatóságnak. Az átvilágítók eddig 27 olyan jelöltet találtak, akinek neve szerepel a testület levéltárában. További 13 jelöltet az átvilágítók már korábban a volt Szekuritáté besúgójaként vagy tisztjeként azonosítottak, őket ez alkalommal ismét ellenőrzik. Köztük van a Konzervatív Párt alapító elnöke, Dan Voiculescu. /B. T. : Ezeregy jelölt a CNSAS-nál. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./
2008. december 20.
December 19-én válsághelyzet alakult ki a nagykoalícióban, végül mindkét ház elnöki tisztségét az előzetes egyeztetéseknek megfelelően Mircea Geoana és Roberta Anastase tölti be a következő négy évben. A vita Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (PC) elnöke miatt tört ki, akinek a Szociáldemokrata Párt (PSD) odaígérte a szenátus elnöki tisztségét. A demokraták azonban hallani sem akartak erről. A demokraták ódzkodása érthető, hiszen Voiculescu, Traian Basescu államfő egyik legádázabb politikai ellenfele. A Voiculescu családja által birtokolt médiatröszt az államfő egyik legfőbb bírálója. Emellett a PC elnökét a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) elmarasztalta, megállapítva róla, hogy Felix fedőnéven együttműködött a kommunista hatalmat kiszolgáló titkosszolgálattal. Végül Mircea Geoana lett a szenátus elnöke, a szenátus egyik alelnöke Dan Voiculescu lett, az RMDSZ pedig Verestóy Attila révén megkapta a szenátus házbizottságának háznagyi tisztségét. Márton Árpád képviselőházi RMDSZ-es frakcióvezető elmondta: a képviselőházban a frakcióvezetők egyezsége értelmében az RMDSZ a képviselőház állandó bizottságában is a háznagyi tisztségre jogosult, emellett várhatóan megkapja a külügyi bizottság elnöki tisztségét, a tanügyi és a mezőgazdasági bizottság alelnöki posztját, és még két szakbizottság titkári funkcióját. A külügyi bizottság elnöki tisztségére Borbély Lászlót jelölik, az oktatási bizottság alelnöki tisztségének Kötő József, a mezőgazdaság alelnöki funkciójának pedig Kelemen Atilla a várományosa. /B. T. : Máris csikorog a nagykoalíció. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./
2008. december 22.
Jövőre 20 éve, hogy sikeresen megbuktatták Nicolae Ceausescu önkényuralmát. A rendszerváltás nem kerül be a forradalmak nagykönyvébe az 1848-as vagy 1956-os megmozdulások mellé. A mai napig nem vonták felelősségre azokat a „terroristákat”, akik annyi ártatlan életet oltottak ki, és sikerült felszívódniuk a „forradalom” zűrzavarában. Tudható, ezek a gyilkosok az akkori román titkosszolgálat, a Szekuritáté emberei voltak, és a mai napig közöttünk járnak. Pár nap múlva új életet kezdtek, felhasználva régi kapcsolataikat. Manapság élik világukat, tehetős üzletemberek, cégvezetők, a merészebbek esetleg politikusok. Ion Iliescu, a veterán kommunista esete is figyelemre méltó. Iliescu különböző funkciókat betöltve, részt vett a PCR (Román Kommunista Párt) tevékenységében, és egészen a rendszerváltásig aktív tagja is maradt a szervezetnek. 1989 végén, a színfalak mögött mozgatva a szálakat, agyonlövette a diktátort meg becses nejét. Siettek, hogy a diktátort elhallgattassák, nehogy kibukjon a száján valami kompromittáló mondattöredék Románia „hős megmentőjének” rovására. A változás után Iliescu összesen tíz éven keresztül volt az ország elnöke. Ezalatt megannyi alkalommal bizonyította nagylelkűségét, több olyan katonatisztnek, rendőrnek adott amnesztiát, akiknek emberek tömegeinek halála szárad a lelkükön, vagy letartóztatott forradalmárokat kínoztak és vertek meg. Több jel utal arra, hogy ő vonható felelősségre az egyre jobban elharapózó korrupció kialakulásáért is. A mai napig aktív politikus, a Szociáldemokrata Párt (PSD) tiszteletbeli elnöke. Addig nem lesz változás, amíg az exkommunista sereg, a múlt rendszer oszlopos vezetői nem száműzetnek véglegesen a politika csatateréről, írta Potozky László. /Potozky László: A patkányirtás még várat magára. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./
2008. december 22.
1989. december 16-a és 1990. január 1-je között 1104 személy halt meg lőtt seb következtében, a sebesültek száma 2352. Az áldozatok száma a diktátor elmenekülése után nőtt meg drámai módon, akkor 942 személy halt meg, 2245 sebesült meg. Közel húsz év elteltével még mindig csak az áldozatok neve ismert – a gyilkosok személyét homály fedi, holott azok közöttünk járnak-élnek, sőt: prosperálnak, írta a lap munkatársa. Újságcikkek, elemzések, tanulmányok, könyvek ezrein kívül 3395 bűnvádi dossziét állítottak össze, 3500 törvényszéki orvosi vizsgálatot végeztek, 11 ezer helyszíni terepvizsgálatra, 1500 ballisztikai vizsgálatra került sor és 41 ezer személyt hallgattak meg, 245 gyanúsítottat helyeztek vád alá 112 bűnvádi dosszié alapján. Legtöbbjüket még a tárgyalás idején felmentették, vagy fellebbezés illetve Ion Iliescu kegyelmi rendelete nyomán szabadlábra helyezték. A bukaresti nagygyűlést a diverzióhoz megfelelő eszközökkel rendelkező szakértők szervezték, a rendbontást pedig nem a forradalmi indulatok, hanem a félelem, a pánik váltotta ki, amelyet a „diverzánsok” profi módra provokáltak a tömegből, fémhegyű botokkal, petárdákkal, süvöltésszerű zajt keltő elektronikus berendezésekkel. Hogy mindebben mennyi az igazság – az is a megválaszolatlan kérdések közé tartozik. Tény viszont 1989. december 21-e tragikus bukaresti mérlege: 49 halott, 463 sebesült, 698 letartóztatott, véresre vert, megkínzott személy. Az eseményeket éveken át kivizsgáló Dan Voinea katonai főügyész leszögezte: terroristák nem léteztek. Ma már világos – bár bizonyíthatatlan –, hogy Ion Iliescuék annak reményében rendezték meg az élő tévé-adásban közvetített „forradalmat”, hogy a szabadságát véráldozattal kivívó Románia hatalmas nemzetközi rokonszenvre tesz szert. Nem véletlen, hogy sokfelé – így Bukarestben, Kolozsváron – a „forradalmi események” vezéralakjai neves színészek voltak: Ion Caramitru, Calin Nemes… Nem a véletlen folytán halt meg hirtelen és gyanús körülmények között az események több kulcsfigurája. 1990 elején holtan találták irodájában a bukaresti megtorlást irányító és Vasile Milea volt honvédelmi miniszter szintén rejtélyes halálának körülményeit állítólag jól ismerő Gheorghe Voinea hadseregparancsnokot. Ugyanakkor halt meg a diverziós híreket terjesztő csoport tagjaival kapcsolatban álló Gabriel Safta tábornok. Váratlanul távozott az élők sorából a katonai és polgári távközlés főnöke, Stelian Pintilie szekus tábornok. Emil Macri tábornok, a Securitate gazdasági kémelhárításának főnöke 1991-ben kórházba szállítás közben szenvedett infarktust. A különleges alakulatok, az USLA parancsnok-helyettesét, Gheorghe Troscát terroristának nézve lőtték agyon, szintén tévedésből lőtték le a temesvári halottak elégetését megszervező Constantin Nuta és Velicu Mihaela tábornok, a milícia parancsnoka és helyettese helikopterét, Vasile Malutan magasfeszültségű vezetéknek ütközött helikopterével, pedig Ceausescu személyes pilótájaként tapasztalt repülős lehetett. Az otopeni-i repülőtér parancsnoka, Dumitru Puiu egy temesvári elmegyógyintézetben végezte 1990 elején. Nicolae Ceausescu testvérét, Marint felakasztva találták Románia bécsi kereskedelmi kirendeltségének irodájában, Nicolae Doicarut, a szeku kémelhárítási főnökét vadászaton lőtték le, öngyilkos lett a diktátorpár halálos ítéletét kihirdető katonai ügyész, Gica Popa. Abban mindenki egyetért, hogy Románia egészen másutt tartana ma, ha a szovjet és amerikai hírszerzés nem éppen Ion Iliescut szemelte volna ki Ceausescu utódjaként. /Bogdán Tibor: A puccsbament forradalom. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./
2008. december 23.
Elhunyt Láng István erdélyi származású író, aki életének utolsó három évtizedében Hollandiában alkotott, és Stephan Lang néven vált közismertté. Az Erdélyi menyegző és A vakondvadász című regény Hágában letelepedett szerzőjét 63 esztendős korában érte a halál. Láng István 1945-ben született a Szatmár megyei Kálmándon. (A magyar falut a második világháború után csatolták Romániához, és a Camin nevet kapta.) A pályakezdő írót, filozófiahallgatót letartóztatta a Szekuritáté. Szabadon bocsátása után nem engedték publikálni. Ceausescu diktatúrájából 1974-ben menekült a vasfüggönyön túlra. Hollandiában talált új otthonra, forgatókönyveit, esszéit, regényeit holland nyelven írta. Az Erdélyi menyegzőben, amely 1997-ben jelent meg Hollandiában, megírta szökésének viszontagságait és emigráns éveinek kezdetét, a 2001-ben kiadott A vakondvadászban pedig szülei életéhez nyúlt vissza. A kötetek magyarul is megjelentek. /Elhunyt Stephan Lang. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./
2008. december 29.
A marosvásárhelyi Hahota Színtársulat december 29-én bemutatja a Kabaré Expressz 2 című, tavalyi produkciójuk folytatásának tekinthető, zenés szilveszteri kabaréműsorát a Maros Művészegyüttes előadótermében. A néhány tehetséges amatőr színészből verbuválódott Hahota két évtizeddel ezelőtt kezdte játszani vidám műsorait. Amikor már hatszáz főre nőtt a kéthetente ismétlődő előadások nézőközönsége, 1988 májusában a Szekuritáté betiltotta működésüket. 1991-től indultak újra, mára már a harmincat is meghaladta a bemutatóik száma, és egy időben háromfelvonásos előadásokat is színre vittek. Az újraindulás óta 947, egész estét betöltő előadásra került sor, a Játszd újra, Sam! című Woody Allen-darabbal például 102 előadást értek meg. Sok erdélyi községben, városban megfordultak: például Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön gyakran egymásután hétszer is előadták év végi kabaréjukat. „Sikerünk titka az, hogy alázattal, önfeledten dolgozunk. Nagyon szeret minket a közönség, és ráadásul Jakab Zsombor személyében kiváló menedzsert találtunk” – mondta Puskás Győző, a Hahota társulat vezetője, a Marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház munkatársa. A társulat az előadások bevételéből tartja fenn magát, és hivatásos színészektől, Székely M. Évától, Nagy Istvántól, a Csergőffy házaspártól, illetve a napokban elhunyt Nagy Józseftől kapott hasznos szakmai segítséget, jelenleg pedig B. Fülöp Erzsébet színésznő a szakmai tanácsadójuk. /Máthé Éva: Indul a Kabaré Expressz 2. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./
2009. február 9.
Az 1989-es forradalom kitörésének huszadik évfordulójára, 2009. december 15-re tervezik a bemutatóját annak a dokumentumfilmnek, amely a temesvári események mögé próbál bepillantást nyerni, egy kanadai–német–magyar stáb révén. A Drakula árnyéka – A romániai forradalom kitörésének valódi története című film – az interneten máris futó szöveg szerint – „hátborzongató hidegháborús történet a véres romániai forradalom 1989. december 15-i kitöréséről, amikor Tőkés László akkori temesvári lelkész hívei a templom köré csoportosultak, hogy védelmet nyújtsanak számára a katonaság és a román titkosrendőrség, a Securitate ellen”. Mint azt a film producere-forgatókönyvírója-rendezője, Szőczi Árpád Berlinben dolgozó kanadai újságíró elmondta, az 1989-es események óta első ízben sikerül megszólaltatni a romániai forradalmat kiváltó titkos küldetés valamennyi szereplőjét. A dokumentumfilmet többek között a Deutsche Welle és a Duna Televízió sugározza; a dokumentumfilm hosszabb, 80 perces, magyar nyelvű verziójának bemutatója december 15-én lesz a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az események sorozata egy Montrealból irányított titkos küldetéssel indult, 1989. márciusában. Két francia-kanadai Temesvárra utaztak, hogy titokban tévéinterjút készítsenek Tőkés Lászlóval. A teljes történet: hogy hogyan csempészték ki a felvételeket, hogyan kerültek azok adásba, és végül hogyan kényszerítették Ceausescut Tőkés László kilakoltatására, most kerül először napvilágra. Két évvel ezelőtt, a Szekuritate-archívumok megnyitása kapcsán született meg a döntés a filmről. /Salamon Márton László: Megfilmesített Temesvár. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./
2009. február 12.
Az RMDSZ hangoztatott egy nyilvánvaló képtelenséget, hogy az autonómiát csak a hatalommal való tárgyalásos úton, parlamenti párbeszéd révén lehet kiharcolni. Ez képtelenség, a tényleges hatalombirtokló a román titkosszolgálat. A mostani titkosszolgálat a volt Securitate egyenes folytatódása. A Securitate a magyarság gyors beolvasztásán dolgozott a terror eszközeivel A mostani titkosszolgálatnak sincs más célja, mint a magyarokkal lassú beolvasztás, csak most már burkoltabb eszközökkel. Akik a beolvasztásunkon munkálkodnak, azok nem fognak autonómiát adni, márpedig a hatalom birtokosai ők Romániában, szögezte le Nagy Attila. Európa befogadta őket, akik a nyílt totalitarizmusról áttértek a burkoltra. Ez nekem azt sugallja, hogy egyáltalán nem az egyre nagyobb demokratizálódás fele tart Európa, hanem a diktatúra burkolt formái fele, hangsúlyozta a cikkíró. Európa a néhai terror legényeivel paktált le és nem a számára érdektelen kisebbségekkel, mint a székelyek. /Nagy Attila, Puli: Székely autonómia – Titkosszolgálat és területi autonómia. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 12./
2009. március 5.
Március 13-án lesz az idei Kabaré Expressz 50. előadása Marosvásárhelyen. A Hahota Színtársulat jövőre ünnepli 25. évfordulóját. Több mint ezer előadás, többezer néző, rengeteg munka, jókedv, siker és népszerűség – így foglalható össze röviden a Marosvásárhelyi Hahota Színtársulat közel két és fél évtizedes története. A Hahota Színtársulatot 1985 nyarán Puskás Győző alapította néhány tehetséges fiatallal együtt. Működésüket 1988-ban a Szekuritate betiltotta. A rendszerváltást követően, 1991-ben a csapat újjáalakult és még abban az évben, március 12-én színre vitte az első előadását, a Csak az jöjjön, aki bírja című vidám produkciót. 1992-ben a társulathoz szegődött Jakab Zsombor szervező, aki azóta is igazgatja a társulatot. 2000-től hivatásos színészek is szegődtek a társulathoz: Székely M. Éva, Szabó Mária és Csergőffy László. /Antal Erika: Népszerű nevettetők. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./
2009. március 24.
Évekkel ezelőtt a Civic Media Egyesület ezt kérte a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságtól, hogy minden romániai sajtóorgánum vezetőjéről derítse ki, együttműködött-e 1989 előtt a politikai rendőrséggel. Most megérkezett a bizottság hivatalos igazolása: Dénes László /a Reggeli Újság főszerkesztője/ nem működött együtt a Szekuritátéval. /Igazolták, amit eddig is tudtunk. Főszerkesztőnk nem működött együtt. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 24./
2009. március 27.
Tizenkilenc éves a Román Hírszerző Szolgálat (SRI). Kétes körülmények között jött létre, és a tavalyi átszervezés ellenére nem vált átláthatóbbá, nem veszített erejéből. Egyes vélekedések szerint a SRI az egyik eszköz az államfői hatalom megtartására. Az állambiztonsági szervek működését 1989. december 31-i hatállyal felfüggesztették: a drasztikus intézkedés nemcsak az elhárítást (a Securitate I. Főcsoportfőnökségét), hanem a hírszerző központot (DIE) és a gazdasági részleget (CIE) is érintette. A belügyi szervek hirtelen leépítését követően több tízezer tiszt és az általuk irányított, 130 ezer főből álló ügynökhálózat ellenőrizhetetlen módon áramlott be és vissza az ország politikai és gazdasági életébe. 1990 márciusában a központilag manipulált román–magyar nemzetiségi összecsapások ürügyként szolgáltak a belügyi szervek újjászületéséhez. A marosvásárhelyi incidens utáni héten, 1990. március 26-án Román Hírszerző Szolgálat (SRI) néven – kizárólag korábbi állambiztonsági tisztekből álló – elhárító szolgálat jött létre. A Temesvári Kiáltvány híressé vált 8. pontjában szereplő átvilágítás jó időre lekerült a napirendről. Csak 1996 őszén, az immár Emil Constantinescu elnök nevéhez fűződő időszakban került újra napirendre a lusztráció. Stefano Bottoni történész szerint immár „nyugodtan állítható, hogy miközben egyes kelet-európai országban megütközést okozott egyes tisztviselők állambiztonsági múltja, Romániában elképzelhetetlen volt bizonyos állami funkciók betöltése ilyen háttér nélkül”. Miután Constantinescu elvesztette Ion Iliescuval szemben a 2000-ben a választásokat, azzal állt a nyilvánosság elé, hogy őt lényegében a titkosszolgálatok győzték le. Elemzők úgy vélik, hogy a Constantinescu államfő nem tudta a maga oldalára állítani a SRI-t. Annak ellenére sem, hogy leváltotta Virgil Magureanut a szolgálat éléről, és Costin Georgescut javasolta az igazgatói tisztségre. Amint újra államfő lett, Iliescu azonnal leváltotta Georgescut, helyét Radu Timofte vette át. 2004-ben Traian Basescu megnyerte az elnökválasztást, Timofte –az elemzők szerint – nem volt hajlandó „behódolni” az új elnöknek, hamarosan leváltották. Helyére, a SRI-t ma is igazgató George Cristian Maior került. Tavaly márciusban a Legfelső Védelmi Tanács a SRI átszervezéséről döntött. Maior igazgató bejelentetése szerint, nem egyszerű átszervezésről, hanem új működési rendszerek bevezetéséről van szó. Azt tervezték, hogy felszámolják a központi egységek mintegy negyedét, és az átszervezés az egykori Szekuritáté alkalmazottainak eltávolítását célozta. /Simon Judit: A hatalom titkos szolgálatában. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./
2009. április 4.
Tófalvi Zoltán 1944. március 24-én született Korondon. A marosvásárhelyi tanárképző főiskola után a kolozsvári tudományegyetemen is szerzett történelem-filozófia tanári képesítést. Éveken át szülőfalujában tanár, majd a Marosvásárhelyi Rádió riportere, később az A Hét, az Erdélyi Napló munkatársa, 2007. augusztusi nyugdíjazásáig az RTV magyar adásának szerkesztője, számos jelentős kötet szerzője. Tófalvi Zoltán riporter, kutató, történész, monográfus, író. Úgy látja, hogy a 45 éven át tartó diktatúra elnyomó gépezetének belső mechanizmusát ismerjük a legkevésbé. A politikai perek tanulmányozása, magyar nyelvre való átültetése, a túlélők visszaemlékezéseivel való „összeszikráztatása” során megdöbbentő esetekkel találkozott. Ilyen például Boros Sándor fogdajelentése Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészről. Boros Sándor Mészáros Gyula ÁVH-s tiszt ötlete alapján – a tervet hivatalosan Nagyváradon egyeztették a Szekuritátéval – vállalkozott arra, hogy megjátssza a szökést és felkeresi Sass Kálmán ismerőseit, és így felderítik „egy nemzetközi kémhálózat” szálait. A Szekuritáté még a román-magyar határon is átszöktette, hogy az ottani „szálakat” is felgöngyölítsék. Boros Sándor állítólag Vajdahunyadon él. Tófalvi megjelent köteteivel a tizenkét kivégzett, a mintegy ezerötszáz bebörtönzött erdélyi magyar rehabilitációjához szeretne hozzájárulni. A „hazaárulási perek” sorozat négy, levéltári dokumentumok alapján összeállított kötetből és egy mélyinterjúkat tartalmazó kiadványból áll. Önálló kötet készül az 1959-ben – tehát 50 éve – megszüntetett és a Babes Egyetemmel egyesített Bolyai Tudományegyetem peréről, amelynek során mintegy harminc tanárt, diákot – köztük Páskándi Gézát, Dávid Gyulát, Varró Jánost, Lakó Elemért, Péterffy Irént, Páll Lajost, Várhegyi Istvánt, Nagy Benedeket, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt, Vastag Lajost – zártak börtönbe, illetve másokat kirúgtak az egyetemről. Készül a kötet az erdélyi unitárius egyház lefejezéséről, illetve a 77 személy elítélésével végződő Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége – az EMISZ – peréről, az 59 személy bebörtönzésével járó Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete – a SZVISZ – koncepciós peréről, illetve a tűzhalált halt Moyses Márton és társai peréről. 1956-ban, illetve az azt követő években a román kommunista hatalom az erdélyi magyarságot végérvényesen össze akarta roppantani. Hogy ez nem sikerült, az igen jelentős mértékben a kivégzettek, bebörtönzöttek helytállásán múlott. Tófalvinak van némi szerepe abban, hogy kiskunmajsai kápolna falára odakerültek az erdélyi mártírok nevei, hogy Budapesten a 301-es parcellánál le lehet róni a kegyeletet az erdélyi magyar kivégzettek, meghurcoltak előtt. Azt is sikerült tisztáznia, hogy az 1956-os forradalom leverése utáni magyarországi kivégzettek közül nyolc erdélyi volt. Az első két kivégzett is erdélyi volt: a marosvásárhelyi származású Dudás József és a Széna tér legendás parancsnoka, Szabó bácsi. Őket a fellebbezési jog megtagadása mellett 1957. január 19-én végezték ki. Az erdélyi települések közül 1956 eszméiért Marosvásárhely hozta a legnagyobb véráldozatot: Budapesten két marosvásárhelyi származásút végeztek ki, Romániában pedig három Marosvásárhelyhez ezernyi szállal kötődő értelmiségit: a nyolc nyelven beszélő Orbán Károly földbirtokost, báró Huszár József földbirtokost, és dr. Kónya István-Béla ügyvédet, aki a Református Kollégiumban érettségizett. /Bölöni Domokos: „Akit a földre taposnak... ” Tófalvi Zoltán újabb pászmái. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./
2009. április 18.
Április 17-én mutatták be Marosvásárhelyen a Bernády Házban Markó Béla Egy irredenta hétköznapjai. Lehallgatási jegyzőkönyvek 1986–1989 /Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című könyvét, olyan lehallgatási jegyzőkönyvek gyűjteményét, amelyeket az akkori Igaz Szó munkatársáról állítottak össze a Szekuritáté tisztjei. Gálfalvi György, a Látó nyugalomba vonult főszerkesztője elmondta, a kötet végén található névjegyzék szerint jóval több, mint száz alkalommal szerepel Markó Béla lehallgatási jegyzőkönyveiben. És ez fordítva is igaz. Markó Béla a kötet elé írt esszéjében indokolta, miért tartotta fontosnak a megjelentetést. A könyvnek több olvasata lehet: kollektív emlékirat, amelyet több mellékszereplő mond a mikrofonba, modern rádiójáték, krónika arról, hogy mi történt a világgal 1986 és 1989 között. De olvasható tényregénynek is, amelyben egy értelmiségi csapat próbálja túlélni ezt az őrületet. Kovács András Ferenc /KAF/ költő, a Látó főszerkesztője szerint „botrány és szégyen, hogy úgy kellett élni. De így is lehetett élni, és így is lehetett élni szabadon. A magunk belső autonómiájával. A könyv maga a képtelenség. Olvasataim közül az első a megdöbbenésé volt. Elpirultam, kukkolónak éreztem magam, ahogy olvastam. De nem is baj ez. ” Hol vannak azok a tisztek, a fenyegetők? Azok érdekelnek, akik a mai napig aktívak, írta KAF. Azt szeretné, ha húsz-harminc év múlva gyermekeiknek, unokáiknak nem kellene újabb lehallgatási jegyzőkönyveket olvasniuk, tette hozzá. /Nagy Botond: A képtelenség könyve. Egy irredenta hétköznapjai. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./
2009. április 20.
Értelmiség és politikum címmel interdiszciplináris konferenciát szerveztek Kolozsváron az idén 18. alkalommal megrendezett Szabédi Napok keretében. Az EMKE, a Korunk Stúdió valamint a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága szervezésében rendezett konferenciának az volt a célja, hogy „a mába hozza” Szabédit, életútjának az üzenete ugyanis a jelenünkre is érvényes. Idén Értelmiség és politikum gyűjtőcímen tartottak előadásokat, emlékezve a magyar intézményes felsőoktatás beolvasztására, továbbá Szabédi öngyilkosságára. Bálint Bencédi Ferenc unitárius püspök házigazdaként üdvözölte a résztvevőket. Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke elmondta, ötven év után is probléma, hogy nincs önálló magyar egyetem: ,,igenis szükség van önálló magyar egyetemre, igenis szükség van kulturális autonómiára”. Távlati célja az EMKE-ház központtá alakítása, méghozzá állampénzen működtetett irodalomtörténeti kutatóközpontot képzel el. Varga Andrea történész a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének hátteréről tartott előadást a román levéltári dokumentumok tükrében. A kisebbségi túlélés fő kérdésének tartja az anyanyelven való diplomaszerzés és a szakmai érvényesülés lehetőségét. A multikulturalizmusra fogott kitartó félrevezetésre hívta fel a figyelmet. Pomogáts Béla az irodalom látszólagos vereségéről tartott előadást, az 1956–1960 közti időszakban vizsgálta az irodalom és a nemzetpolitika viszonyát. Véleménye szerint történelmünkben az irodalomnak nem egy alkalommal kellett vállalnia a megtartó szerepet. Mindez megalapozta az irodalom felelősségét és méltóságát. A huszadik századi Erdély költői és politikai programjairól Markó Béla beszélt. Kós Károly transzszilvanizmusát és autonómiaprogramját Markó ma is érvényesnek tartja. Kántor Lajos Szabédi életútját ismertette Strasbourgtól Szamosfalváig. Dávid Gyula A hatalom célkeresztjében címmel Szabédinak a pártapparátussal és a Szekuritátéval való nézeteltéréseit mutatta be. A Szabédi-dosszié a mai napig ismeretlen, nem tudni, mettől meddig figyelték meg, és milyen jelentések futottak be róla. /Jakab Judit: Szabédi Napok tizennyolcadszor. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./
2009. április 29.
Exhumálták annak a három antikommunista román ellenállónak a holttestét, akiket 1949-ben végeztek ki a Szekuritáté tisztjei. A várorjai tömegsírra a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet (IICCR) munkatársai bukkantak az áldozatok hozzátartozói és helybeli idős személyek útmutatása alapján. Marius Oprea történész, az IICCR elnöke felháborodott amiatt, hogy a rendőrség és az ügyészség kezdetben megtagadta a holttestek átvételét. „Számomra érthetetlen, hogy miközben Traian Basescu államfő a parlamentben illegitimnek és gyilkosnak nyilvánítja a romániai kommunista rendszert, a nyomozó hatóságok valamennyi alkalommal bűnvádi eljárás beindítása nélkül lezárják a Beszterce-Naszód megyében történtekhez hasonló eseteket” – méltatlankodott Oprea. Emlékeztetett: az általa vezetett intézet nemrég a várorjai antikommunisták ma is élő gyilkosainak – Liviu Pangratiu szekus hadnagy és Traian Seserman altiszt – nevét is közölte az ügyészséggel. /Rostás Szabolcs: Kivizsgálják a várorjai kivégzést. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./
2009. május 15.
A Szekuritáté, a kommunista rendszer titkosszolgálata célja a Nagy Testvér mindenütt jelenvalósága hitének terjesztése, a terror szellemének elhintése. Tudták, emlékezett Ágoston Hugó, a lap főmunkatársa, hogy sajtósként, lehallgatják őket, hogy minden szerkesztőségnek megvolt a szekus felelőse, ennek ellenére legtöbbször nem voltak óvatosabbak. Markó Béla a legfelháborítóbbnak azt tartja, hogy lehallgatói túllépték az intimitás, az emberi jogok határait. Megjelent könyve /Egy irredenta hétköznapjai (Lehallgatási jegyzőkönyvek, 1986. április – 1989. december), Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009/ több dokumentumot tartalmaz. Mire volt jó ez a hatalmas gépezet, önmaga létjogosultságnak igazolásán kívül? Markó Bélát 1986 áprilisa és 1989. decembere között hallgatták le. Követési dossziéjában a neve „Marian”; a lehallgatási jegyzőkönyvekben „Célszemély” (CSZ.), gyakran Markó Béla, olykor egyszerűen Markó. Gyakran fogad és igazít el látogatásokat Magyarországról, látogatja a bukaresti magyar nagykövetséget, külföldi rádiókat hallgat, és „egyetért azok Románia megvalósításait rágalmazó kijelentéseivel”. Ilyen dolgok derülnek ki Markó Béláról, körvonalazva egy „irredenta” profilját. Következnek a lehallgatási jegyzőkönyvek – a kötetben legtöbbször szereplő kollégák, barátok, „társszerzők”: Gálfalvi György, Káli Király István, Tompa Gábor, Egyed Péter, Szávai. Markó Béla könyvének legfontosabb romániai előzménye, Stelian Tanase Acasa se vorbeste in soapta (Otthon suttogva beszélnek) című könyve 2002-ben jelent meg. Stelian Tanase könyve párhuzamosan közli korabeli naplóját és az ugyanazokról az eseményekről szóló lehallgatási, illetve besúgói jegyzőkönyveket. A szekus tisztek, akik a lehallgatási jegyzőkönyveket összeállították, ismeretlenek maradtak. Valójában őket kellene felelősségre vonni. Egy újsághír: A Szekuritáté által a hatvanas évektől kezdve felszerelt mikrofonokat napjainkig intenzíven használják. Az operatív tevékenység december forró napjaiban sem szünetelt. A lehallgatásra használt negyvenhét nagy központ közül akkor csak egyet – a legrégibbet! – pecsételték le és mutatták meg a sokaságnak mint annak bizonyítékát, hogy a Szekuritáté már nem működik politikai rendőrségként. /Romania Libera, 2009. április) A lehallgatás, megfigyelés tehát folytatódik. „Érdekes lenne olvasni a napjainkban készülő feljegyzéseket, titkosszolgálati elemzéseket Markó Béláról” – vetette fel Ágoston Hugó. A titkosszolgálatok ma is megkülönböztetett figyelemmel követik a magyar értelmiségieket. Markó Béla bizonyára ma is „célszemély”. /Ágoston Hugó: Gondolatok egy könyv kapcsán. Célkeresztben. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./
2009. május 22.
Tófalvi Zoltán /sz. 1944. márc. 24./ marosvásárhelyi író, történész Korondról származik, behatóan tanulmányozta a fazekasok életét, munkáját. A Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán magyar–történelem szakon szerzett képesítést, majd a Kolozsvári BBTE történelem–filozófia szakán tanult. Később A Hét és az Erdélyi Napló hetilapok és a Román Televízió magyar szerkesztőségének munkatársaként dolgozott. Számos riport- és tanulmánykötete jelent meg. Kutatási területe a korondi népi fazekasság, valamint az 1956-os események és azok következményei. 1982. október 30-án tartották nála az első házkutatást. Az irodalmi alkotásnál is súlyosabb bűnnek számított néprajzzal foglalkozni Tófalvi tanulmányt ír a beszervezés „menetrendjéről”. A kiszemelt ügynöknek saját kezűleg kellett megírnia a beszervezési kötelezvényt, azt utána le is gépelték, amit az ügynöknek szintén alá kellett írnia. A jelentések zömét az információk alapján ugyan a tartótiszt – a „forrás” fedőnevét is feltüntetve – összegezte, de a Szekuritáté gondoskodott arról, hogy a dossziéban a saját kézzel írt jelentések is legyenek. Tófalvi úgy érzi, a kommunista diktatúra ellen lázadók történetének megírása, a periratok közzététele a legsürgősebb feladatok közé tartozik. A román történetíráshoz viszonyítva nagy a lemaradás. Eddig több százezer oldal periratot, az 1956 utáni hazai perekhez kapcsolódó dokumentációt olvasott át, fordított románról magyarra. Ezekből látja, milyen meghatározó, központi személyiség volt Márton Áron püspök. Abszolút tekintélynek számított. Dobai István nemzetközi jogász háromszor járt Márton Áron irodájában, hogy kikérje a tanácsát az általa összeállított ENSZ-memorandumról, annak ellenére, hogy református főgondnok volt. A később kivégzett Szoboszlai Aladár plébános is Márton Áronnak akarta megmutatni a Keresztény Dolgozók Pártjának programját, a román–magyar konföderációt meghirdető elképzeléseit. Márton Áron a huszadik század egyik legjelentősebb magyarja volt. Tisztán látta az eseményeket, összefüggéseket. Tófalvi tízkötetesre tervezi az 1956-os eseményekhez kapcsolódó sorozatot, és ebből három jelent meg. A következők: a hazaárulási perekről négy kötet szól: az első a Szoboszlai-, a második az érmihályfalvi, a harmadik a Dobai-csoport, a negyedik a Fodor Pál és Csiha Kálmán és három Ferenc-rendi szerzetes pere, és lesz egy ötödik kötet, amelyben a túlélőket szembesíti a dokumentumokkal. Előkészületben van a negyedik és ötödik kötet. Ez lesz az első sorozat. A második sorozatban a Bolyai Tudományegyetem megszüntetéséhez kapcsolódó peranyagot dolgozza fel. Külön kötet tartalmazza majd Moyses Márton és Szokoly Elek, illetve a határon átszökött két fiatal perét. Tófalvi foglalkozik az unitárius egyház lefejezésével és az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének a perével is. A következő kötet a nagyváradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének pere, 59 diákot, tanárt ítéltek el. Külön kötet foglalkozik majd a kolozsvári teológiai intézetben lezajlott eseményekkel. Lesz egy összefoglaló kötet a székelyföldi, szovátai, gyulakutai szervezkedésekről, amelyek közvetlenül a forradalom napjaiban, illetve utána zajlottak. 2006. december 17-én éjszaka betörtek Tófalvi lakásába. Feltűnő, hogy egy betörőt miért érdekelnek az 1956-os eseményekhez kapcsolódó levéltári dokumentumok? A megmaradt dokumentumokat, több tízezer oldalt szétszórtak a lakásban. Három hónapig tartott, amíg valamennyire rendszerezni tudta. Pótolhatatlan dokumentumok tűntek el. Most már azért beszél minderről, mert nem tartja otthon az anyagait. /Máthé Éva: Requiem a meghurcoltakért. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./
2009. május 23.
Markó Béla Egy irredenta hétköznapjai /Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009/ című új, vaskos kötete a szerző terjedelmes és érdekes előszavával tulajdonképpen lehallgatási jegyzőkönyveket közöl újra a költő-politikus egyik (?) előkerülő dossziéjából. 1986 áprilisa és 1989 decembere között az akkor Marosvásárhelyen élő és az Igaz Szónál szerkesztőként dolgozó költő minden telefonját lehallgatták, archiválták. A Securitate tisztjeinek kisebb és nagyobb csoportjai foglalkoztak az erdélyi költővel, s nem csak vele, de roppant szerteágazó kapcsolataival különösen. Jó, hogy elmúltak ezek a nyomasztó évek. De elmúltak-e? – kérdezte Bogdán László. /Bogdán László: Egy irredenta hétköznapjai (Két könyv az ánti-világból). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 23./
2009. május 25.
Május 24-én Tompa Gábor igazgató mutatta be a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében Markó Béla Egy irredenta hétköznapjai (Lehallgatási jegyzőkönyvek 1986–1989) című kötetét. Kozma Mária, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztője elmondta: a könyv forrása 1200-1300 oldalnyi kézzel írt szöveg, amely Markó Béla lakásának a kommunista rendszer utolsó négy évében történt lehallgatásából származik. Tompa Gábor a kötet egyik szereplőjeként is méltatta azt. Elmondta, kódolt nyelvet használtak a lehallgatók, de ez a stílus átragadt magukra a helyzettel általában tisztában levő lehallgatottakra is. A könyvből sok párbeszéd színpadra vihető, vélte. Markó Béla véleménye, hogy ilyen kötetet még nagyon sokan tehetnének le az olvasó asztalára. Ma már tudja, hogy az egész lehallgatás hiábavalónak bizonyult. A kommunista rezsim a számára legveszélyesebb elemeknek a szerkesztőket, az írókat tartotta, minden magyar értelmiségit potenciális irredentának nézett. A romániai társadalom 1989 után sem számolt le a Securitate tisztjeivel, azok helyeiken maradtak. Markó szerint az utóbbi húsz évben már nem beszélhetünk Romániában magyartalanításról, de a szándék valahol a mélyben még dolgozik. És a lehallgatások sem szűntek meg. /Ö. I. B. : Egy irredenta hétköznapjai. Könyvbemutató. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./
2009. május 28.
Az 1989-es romániai rendszerváltás temesvári eseményeinek huszadik évfordulójához közeledve jelent meg Mandics György A manipulált forradalom /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/ című könyve (az eredeti trilógia szerkesztett változata). Aradon mutatták be az érdeklődőknek a könyvet a temesvári születésű, de Magyarországon élő matematikus-író és ufó-kutató szerző jelenlétében. A dokumentum- és a történelmi regény műfajának jegyeit viseli magán az alkotás, hiszen valós történeten alapszik, és reálisak a szereplők is, viszont olyan párbeszédek és monológok kerültek bele, amelyek fikciók – magyarázta Jámbor Gyula. A szerző matematikai elmélettel vezette le, hogy miért tört ki a népfelkelés Romániában, és miért pont Temesváron. „Mindegyik forradalom története zűrzavar, akik írják, elkötelezettek” – mondta Mandics. A szerző beszélt a Securitatéhoz fűződött kapcsolatáról, az iliescui palotaforradalomról, a rendszerváltó mozgalomban betöltött saját helyéről. A manipulált forradalom című kötetet május 28-án Temesváron, 29-én pedig Zsombolyán mutatják be. /Pataki Lehel Zsolt: Betekintés a rendszerváltás kulisszái mögé. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 28./ Első kiadás: Temesvári Golgota /Püski Könyvkiadó – Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1991/ Regénytrilógia. I. kötet: Megfeszítés sortűzzel. II. kötet: Harmadnapon feltámada. III. kötet: Júdáscsók a forradalomnak.
