A márc. 6. és 27-e között az Egyesült Államokban körutat tevő Tőkés László márc. 15-én a kongresszus ülése előtt elmondta a kezdő imát, majd a Fehér Házban fogadta Bush elnök. Ugyanaznap a Capitolium kupolájában felavatták Kossuth Lajos mellszobrát. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 20., Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./
1990. március 18.
Domokos Géza, az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottságának elnöke nyilatkozott arról, hogy a román sajtóban egyre több magyarellenes cikk jelenik meg, ezeket a Rompres hírügynökség minden ellenőrzés nélkül gyorsan továbbítja belföldre és külföldre. Nyilvánvaló a szándék, az RMDSZ lejáratása. Ciontea, a Vatra Romaneasca elnöke azt nyilatkozta a Flacara című lapban, hogy a magyarok a forradalom első óráiban jelentkeztek követeléseikkel és hogy a magyarok erre régebben készültek. Hát ki nem készült arra, hogy egyszer véget ér a diktatúra, kérdezte Domokos. A forradalom első óráiban állást foglalni a demokrácia, az egyenjogúság mellett, ma már úgy tűnik, hogy bűn. Az RMDSZ egyelőre nem foglal állást, arra vár, hogy lecsillapuljon ez a heves kampány. A háttérből mozgatott erőkről van szó, azt a kevés eredményt, amit elértek a kisebbségi jogok terén, azt akarják megszüntetni. Az RMDSZ a sajtó nyilvánossága előtti párbeszédre hívta a Vatra Romaneascát, választ azonban nem kaptak. A Szatmárnémetiben történtek "figyelmeztetnek arra, hogy ha nem lépünk közbe", akkor "olyan helyzet alakulhat ki, amelyik már később ellenőrizhetetlen lesz." - hangsúlyozta Domokos Géza. - Márc. 15-én Szatmárnémetiben magyarellenes tüntetés volt, ahol Tőkés Lászlót és Kossuth Lajost becsmérlő jelszavakat ismételtek. /Gyarmath János: A párbeszédről nem mondhatunk le. Interjú Domokos Gézával, az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottsága elnöke Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./
1990. szeptember 22.
Olivier Lustig nyugalmazott ezredes csak Észak-Erdély zsidóságának tragédiájával foglalkozott, állapította meg Vasas Samu, kimondva, hogy az egész magyar nép fasiszta volt, a román nép ellenben mentes maradt a fasiszta fertőzéstől. Valójában a pártlap, a Scinteia 1945. máj. 24-i és aug. 4-i, a Mantuirea 1944. nov. 20-i és 1945. márc. 26-i számai megírták, mi is a valóság. A cernovici főrabbit megkínozták, majd agyonlőtték. Jegában 14 ezer, Toroinet és Radauti megyékben 15 ezer zsidót gyilkoltak meg. Transznisztriába, két megsemmisítő táborba deportáltak 108 ezer zsidót, ahol közülük 64 556-an meghaltak. Bukovinából 58 ezer zsidót vittek el, akik közül csak 12 ezren tértek vissza, Odesszában 30 ezer, Bagdanoviza táborában 50 ezer, Galacon 70 ezer, Cetatea Alban 10 ezer embert öltek meg, Virjuleni és Marculesti táboraiban 24 ezren haltak éhen. Összesen tehát 323 000 zsidót öltek meg. Lustignak elkerülte a figyelmét az, hogy erről a tragédiáról Romániában háromkötetes Fekete könyvet állítottak össze 1946-ban. Igaz, hogy később zárolták ezt az összefoglalót. - Raoul Sorban a hetvenes években Kós Károly lefasisztázásával keltett feltűnést. Festő volt, művelődéstörténész, most pedig felcsapott történésznek, megjelent művében /Fantasma imperiului Ungar si Casa Europei/ revizionistaként szerepel Szabó T. Attila nyelvtudós, Herepei János, de Németh László, Sütő András és Balassa Iván, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke is. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./ Raul Sorban akinek jelleme, viselt dolgai ismertek most egy könyvvel jelentkezett: Fantasma imperului ungar si Casa Europei, Bucuresti, 1990. A szerző munkája függelékében adott egy felsorolást: "Erdélyről és a romániai magyarokról szóló revizionista és hungarista könyvek nem teljes listája". Sorban revizionistának kiáltotta ki Cseh Gusztáv metszeteit erdélyi személyiségekről, Kányádi Sándor verseit az év hónapjairól vagy Szabó T. Attilának a helynevekkel foglalkozó művét. A szerző a hungarizmust az összmagyarság, a mindenkori magyar állam vezéreszméjévé tette: "A Magyar Birodalom fantomja ma áthatja a magyar politika minden munkatervét." Könyvében Klapka György, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Tisza Kálmán, Jókai Mór, Kós Károly és mások egy-egy kijelentésük miatt hungaristrák lettek. /Balázs Sándor: Cérnára fűzött rögeszme. = A Hét (Bukarest), szept. 27./
1991. július 27.
Szatmárnémetiben megszüntették a Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály, dr. Lütő Béla és Budai Nagy Antal utcákat. Az utóbbi Ion Budai Deleneau utca lett. /Utcanév-keresztelő. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 27.
1991. augusztus 16.
A pápa aug. 16-án Esztergomból Budapestre visszatérve este a Parlamentbe látogatott. Az Országház kapujában Göncz Árpád köztársasági elnök köszöntötte a pápát, majd Göncz Árpád tartott megbeszélést II. János Pál pápával. Göncz Árpád elsősorban a nemzetiségi kérdésről beszélt. Rámutatott arra, hogy a Vatikán és Magyarország felfogása a nemzeti kisebbségek ügyében igen közelálló. A magyar államfő üdvözölte, hogy a pápa a közelmúltban érseket nevezett ki Gyulafehérváron, aminek a kisebbségek megerősítésében is fontos szerepe van. Ezután a pápa átvonult a delegációs terembe, ahol Antall József miniszterelnök családja körében köszöntötte őt. Ezután a pápa és a kormányfő négyszemközti beszélgetést folytatott németül. A találkozó befejeztével a pápa a Parlement főlépcsőjén üdvözölte a Kossuth Lajos téren összesereglett többtízezres tömeget. /Magyar Nemzet, aug. 17./
1991. október 21.
Tokay György felszólalt a parlament két házának okt. 21-i együttes ülésén, rámutatva az elüldözött románokról szóló jelentés egyoldalúságára, elfogultságára, magyarellenességére. Ilyen megállapítások szerepelnek benne: "a románellenes magatartás nemzedékről nemzedékre szállt". A jelentésben egy szó sem esik a kommunizmus 45 esztendejéről, illetve az azóta eltelt évek társadalmi elemzéséről. A jelentés állami szervek elleni támadásról szól. A szekuritátéról van szó! Többször kérni kellett, hogy elmondhassa hozzászólását a durva bekiabálások miatt. Nem szól a jelentés arról, hogy a kommunista diktatúra miatt 400 ezer román emigrált, csak a két megyéből elmenekült emberekről, belügyesekről, akik kiszolgálták a régi rendszert. Ugyancsak nem tér ki a jelentés arra, hogy a magyar kisebbség elvesztette iskoláit. / A beszéd szövege: Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 9-10./ Tőkés László a csíkszeredai RMDSZ-fórumon Tokay György ezen parlamenti beszédét Kossuth Lajos-i teljesítménynek nevezte. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 9-10./
1993. május 9.
Baden-Würtenbengben élő magyarok kiálltak Tőkés László püspök mellett, aki az etnikai tisztogatás ellen síkraszállt Erdélyben. Tőkés László igazát bizonyítja a román politika elmúlt években tapasztalt gyakorlata. Erre hoztak több példát. A román parlamentben 1991. okt. 28-án Kossuth Lajost bűnözőnek nevezték, a magyarok kultúrálatlan barbárok, az ország albérlői, hangzott el a parlamentben. A magyarok beszéde a kutya ugatásához hasonlít. Minden magyar emléket el kell távolítani Erdélyből. Marosvásárhelyen 1990. márciusában a békésen tüntető magyarokat láncokkal, botokkal, fejszékkel támadták meg a felbiztatott görgényi románok, Sütő András íróra is rátámadtak, elvesztette fél szemét, Kincses Elődöt száműzetésre kényszerítették. Az új alkotmányból kimaradt a kisebbségi jogok garantálása. Vulpescu szenátor nyilatkozata: "Kitoloncolni, internálni kell a magyarokat." /Parlamenti jegyzőkönyvi kivonat./ A Vatra Romaneasca szerint: "Be kell tiltani az etnikai alapokon szerveződött pártokat, amelyek nagy veszélyt jelentenek Romániára." /1992. márc. 8./ Büntetőjogi felelősségre-vonással fenyegették azokat, akik márc. 15-én eléneklik a magyar himnuszt. Tatu ortodox püspök a protestáns egyházak betiltására szólított fel. Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke kijelentése: "A magyar kérdést Hargita és Kovászna megye militarizálásával kell megoldani." /1993. febr. 16., Magyar Nemzet/ Az RMDSZ harmadik kongresszusa előtt Funar polgármester követelte a kongresszus betiltását, az RMDSZ törvényen kívül helyezését és a magyar nyelvű rádió-és tévéadások felfüggesztését. Ez a néhány példa is igazolja, hogy körmönfont etnikai tisztogatás folyik. /"A magyarok Románia albérlői". = Magyar Nemzet, máj. 8./
1993. augusztus 3.
Negyedik alkalommal rendezi meg augusztusban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem az Ady Endre Akadémiát. A kéthetes program célja a határon túli magyar értelmiségiek, elsősorban pedagógusok, szakmai továbbképzése. Idén újból bővült a kínálat, az eddigiek mellé /magyar nyelv és irodalom, történelem, néprajz, művelődéstörténet, számítástechnika/ beépült a pedagógia és a tanításmódszertan. Kétszázötven erdélyi, felvidéki, vajdasági pedagógus látogat el Debrecenbe. A rendezvényt a tervek szerint Szabad György, a parlament elnöke nyitja meg. /Széles Tamás: Ady Endre Akadémia Debrecenben. = Magyar Nemzet, aug. 3./
1994. március 15.
Temesváron a Csíky Gergely Színházban volt ünnepi műsor, ahol többek között dr. Bárányi Ferenc képviselő és Benkő Samu idézte fel a szabadságharc, az utóbbi pedig Kossuth Lajos emlékét. A Temesvárral már összeépült Szabadfalu Petőfi-emlékművénél is volt koszorúzás. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./
1994. április 2.
Marosvásárhelyen a volt Kossuth Lajos utcában van az Aranka György könyvesbolt, amely a József Attila Alapítvány segítségével indult. A minimális nyereség az Aranka György Alapítványhoz folyik be, amelynek célja az erdélyi magyar irodalom és művészet támogatása. A budapesti kiadókon /Püski, Európa, Móra, Pesti Szalon/ kívül a pozsonyi Kalligram, az újvidéki Forum és természetesen a marosvásárhelyi Mentor Kiadó könyvei is kaphatók. /Népújság (Marosvásárhely), ápr. 2./
1994. július 13.
Balogh Edgár kelt Tőkés László védelmére, emlékeztetve arra, hogy Kossuth Lajos, Kós Károly és Tőkés László elleni támadás "mindnyájuknak" szólnak. A cikkíró mindhármójuk mellett kiállt, amikor, párhuzamosan a román szélsőségesek támadásával, egyes magyar értelmiségiek is ellenük fordultak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./ Előzmény: Kós Károlyt Szilágyi N. Sándor támadta /Szabadság (Kolozsvár), 1992. nov. 27./ és Balogh Edgár védte meg /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1992. dec. 23./
1995. június 21.
Hatvanesztendős korában elhunyt dr. Binder Pál brassói történész /sz. Botfalu, 1935. márc. 15./ Erdély történelmének kutatója. Az utóbbi időben a gundelsheimi, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem és a szegedi József Attila Tudományegyetem vendégprofesszora volt. Néhány hete beszélt befejezés előtt álló, ezeroldalas tanulmánykötetéről, kutatói terveiről. Íróasztalán maradt, befejezetlen munkái között van Az erdélyi havasok története és a Történelmi hely- és családnevek című műve. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 21./
1996. március 12.
Székelyhídi Ágoston, az Erdélyi Szövetség elnöke nyilatkozatában felvázolta életútját. Nagyváradon nevelkedett, édesapját 1948-ban politikai magatartása miatt kiutasították Romániából, Hajdúböszörményben telepedtek le, majd Debrecenben járt egyetemre. 1955-től közölt irodalmi ismertetéseket, ő mutatta be először Sütő Andrást a debreceni Alföldben. Eddig mintegy száz hosszabb-rövidebb írása és egy riportkönyve jelent meg Erdélyről. Stefan Pascu akadémikussal, Ceausescu történészével 1985-ben éles vitát folytatott Erdély nemzeti jellegéről, a vitairatok egy része az Alföldben jelent meg. Köteles Pállal 1988 novemberében megalapították az Erdélyi Szövetséget, majd 1989 tavaszán Bajkó Mátyással elindították az Erdélyi Tükör folyóiratot, Debrecenben. Idén a nyolcadik évfolyamot kezdték. A folyóirat a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen működik, főszerkesztője Bajkó Mátyás, a neveléstudomány és az oktatástörténet tudósa. A szerkesztőbizottságban Beke György, a nagyváradi művelődéskutató Indig Ottó és mások dolgoznak. /Hajdú-Bihari Nap (Debrecen), márc. 12./
1996. április 16.
Dr. Mihalik András mérnök, a mûszaki tudományok doktora az 1990. márc. 15-én Kolozsváron megalakult Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság /EMT/ Bihar megyei elnökeként került be - az RMDSZ színeiben - a Bihar megyei tanácsba, ahol a mûszaki kérdésekkel foglalkozó alelnök, valamint a tanács román-magyar vegyes bizottságának elnöke. A vegyes bizottság keretében jó kapcsolatot alakítottak ki Békés megyével, figyelemmel kísérik a települések testvérkapcsolatait. Megalakult egy kutatócsoport, melynek feladata a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem és a belfasti Qeen's University közremûködésével a határ menti kapcsolatok tudományos kutatása. /Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 16./
1997. március 5.
Kodály Zoltán Emléknapokat rendez március 9-15. között a nagy magyar zeneszerző és zenepedagógus halálának 30. évfordulója alkalmából a kolozsvári székhelyű Romániai Magyar Zenetársaság. A jubileumi rendezvénysorozat keretében koncertekkel, operaelőadásokkal, tudományos értekezlettel, Kodály pedagógiai életművét bemutató előadásokkal emlékeznek a világhírű magyar zeneszerzőre. A rendezvény védnökei a Magyarok Világszövetsége, Kodály Zoltánné Péczely Sarolta és Ujfalussy József akadémikus. A Kolozsvári Állami Magyar Opera előadásában közönség elé kerül Kodály Székely fonója, Háry Jánosa, a Psalmus Hungaricus és a Budavári Te Deum erdélyi ősbemutatóként. Az előadásokra a Kolozsvári Állami Magyar Operában, a Szent Mihály templomban, a Protestáns Teológián, a Kossuth Lajos utcai Unitárius templomban, a Bethlen Kata Diakóniai Központban, a Györkös Mányi Albert Emlékházban és a Gh. Dima Zeneakadémián kerül sor. A Kodály Emléknapok záróhangversenye szerencsésen egybeesik március 15-ével. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 6., 981. sz./
1997. március 10.
Victor Ciorbea miniszterelnök márc. 15-e alkalmából üzenetet intézett a romániai magyarsághoz, melyet kérésére magyar és román nyelven továbbítottak a megyei prefektúrákra, terjesztés céljából. "Magyar testvéreink számára március 15-e a szabadságot, a bátor kiállást, a haladást jelképezi, Kossuth Lajos nevét pedig ugyanolyan tisztelet övezi körükben, mint amilyennel mi, románok emlékezünk Avram Incura." Az egész üzenet ilyen emelkedett hangú és baráti kézfogást nyújtó. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 14./
1997. május 18.
Máj. 18-án, pünkösdkor Gyergyószentmiklóson felavatták Kossuth Lajos egészalakos, műkőből készült szobrát, Miholcsa József szobrászművész alkotását. Márton Áron mellszobra és a Millecentenáriumi Emlékmű után a most fölállított szoborral a marosvásárhelyi művész már harmadik alkotásával kötődik Gyergyószentmiklóshoz. Az avatóünnepségen Pál Árpád polgármester köszöntötte a vendégeket, akik a csíksomlyói búcsú után eljöttek ide is, a magyarországiakon kívül jelen volt Bácstopolya küldöttsége és egy finnországi küldöttség is. Rokaly József történész tartott előadást Kossuth Lajosról, majd Dézsi Zoltán főispán mondott beszédet. Délután a Domokos Pál Péter Dalárda emlékezett névadójára, akinek öt évvel ezelőtt vették fel a nevét. Kiss Portik Irén néprajzkutató méltatta Domokos Pál Péter munkásságát. Fellépett az örmény katolikus egyház kórusa majd a három hónapja alakult református egyházi kórus. A Szent Miklós Kamaraegyüttes blockflöte számai után a 105 éves Ipartestület férfikórusa zárta a rendezvényt. A rendezvény lelke, szervezője, Páll Ibolya zenetanárnő, aki több kórust is vezet. /Gál Éva Emese: Rendhagyó pünkösd Gyergyószentmiklóson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./
1997. június 6.
A magyar közvélemény nagy része megelégedéssel nyugtázta a Vatikán és a magyar állam szerződését, amelyet a felek rövidesen aláírnak. A konkordátumot megkötő kormánykoalíció kisebbik pártja azonban mindent elkövet azért, hogy ne jöjjön létre a szerződés. Debrecentől Tatabányáig plakátok jelennek meg , szerzőjük ismeretlen. A hatalmas plakát Kossuth Lajos azt üzente felirattal Kossuthnak egy 1893-ban írt leveléből idézett: "Én a hazaárulással kapcsolatos merényletnek tartom azt, ha a magyar katolikus klérus akármely oly kérdésben, amely a magyar törvényhozás ellenőrzése alatt álló kormány akárminő tettének megbírálására tartozik, a római pápától kér utasítást." - Érdekes módon nemrég - széles sajtónyilvánosság közepette - szervezet alakult, amely kilencvenkét iskolaigazgató aláírásával felszólítja a miniszterelnököt, tárgyalja újra a Vatikánnal való szerződést. Furcsa véletlen, hogy Magyar Bálint művelődési miniszter /SZDSZ/ részletesen tájékoztatta az önkormányzati iskolaigazgatókat a konkordátumról. - A minderről beszámoló újságíró a minisztertől szeretett volna felvilágosítást kérni. Helyette azonban a sajtófőnök közölte: a minisztérium nem foglalkozik civil szervezetek tevékenységének megítélésével. /Magyar Bertalan: Kitérő minisztériumi válasz. Országszerte terjednek a Vatikán-ellenes feliratok. = Új Magyarország, jún. 6./
1998. január 27.
Szegeden folytatta kétnapos hivatalos magyarországi látogatását jan. 27-én Emil Constantinescu. A román államfő és Göncz Árpád köztársasági elnök jelenlétében a polgármesteri hivatalban Szeged és Temesvár vezetői testvérvárosi együttműködést kötöttek. A dokumentum ünnepélyes aláírásával - hangoztatták a két város képviselői - Szeged és Temesvár polgárainak a közös históriai múltban gyökerező együttműködési szándékát fejezik ki. Az utóbbi másfél év egyre javuló államközi kapcsolatai tették lehetővé, hogy a hosszú ideje meglévő közös határ menti törekvések immár megfelelő keretet kaphattak, s tovább erősödhet a jószomszédi viszony - hangzott el. A két államelnök koszorút helyezett el annál az emléktáblánál, amely a Békélési Tervezet aláírását idézi föl, azt a történelmi jelentőségű pillanatot, amikor Kossuth Lajos és Nicolae Balcescu román forradalmár-politikus 1849. július 14-én ellátta kézjegyével megállapodásuk dokumentumát. Szeged magas rangú vendégei ezután részt vettek Románia magyarországi főkonzulátusának megnyitásán. Az ünnepségen Románia és Magyarország külügyminiszterei szóltak az egybegyűltekhez. /Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 28./ Andrei Plesu kijelentette: a két ország közötti hídhoz két pillér szükséges. Az egyiket a fél évvel ezelőtt Kolozsvárott megnyitott magyar főkonzulátus jelenti, a másikat pedig a szegedi román képviselet. Mindkét főkonzulátus a két nép épülését, kapcsolatait szolgálja - hangoztatta. Kovács László szerint a szegedi külképviselet megnyitása is jelzi, hogy a két ország közötti alapszerződés valóra váltása folyamatosan halad előre. Az esemény jelentőségét növeli - tette hozzá -, hogy a román köztársasági elnök látogatásának keretében került rá sor, s mindkét államelnök részt vett a megnyitón. Kifejezte továbbá meggyőződését, hogy a főkonzulátus hasznos és fontos munkát fog végezni, előmozdítja a két ország közötti kapcsolatok bővülését, földrajzi helyzetéből adódóan pedig a Duna-Maros-Tisza eurorégiós együttműködést szolgálja. Emil Constantinescu és Göncz Árpád szegedi programjuk végén az egyetemek központi épületében a sajtó kérdéseire válaszoltak. A román államfő Göncz Árpád köztársasági elnök társaságában Szegedről Gyulára érkezett. Emil Constantinescu a helyi önkormányzati vezetőkkel folytatott eszmecserét követően a magyarországi román ortodox püspökség székházában tett látogatást. A román elnök fölkereste Gyulán a Nicolae Balcescu Gimnáziumot, a magyarországi román középiskolát. Emil Constantinescu a gyulai látogatás befejeztével hazautazott Romániába. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./ Olyan elnökként jöttem Magyarországra, aki felelősséget érez a világ bármely pontján élő románokért. Saját szememmel akartam látni, mik a reményeik, és távlataik az itteni románoknak, hogyan élnek, hogyan dolgoznak azok, akik velünk egy nemzethez, egy valláshoz tartoznak - mondotta Emil Constantinescu Gyulán, a Nicolae Balcescu Gimnáziumban megtartott találkozón. A román elnök kifejtette, milyen segítséget nyújt a magyarországi román kisebbségnek: ezentúl évente 30 diák három hétig Romániában nyaralhat, 25 tanár részt vehet a romániai nyári továbbképzésekben, 10 fiatal a román állam ösztöndíjasaként Romániában tanulhat tovább, 25 diák és tanár két hetes kiránduláson ismerkedhet Romániával. A most születő gyulai román ortodox püspökségnek Románia jelentős könyvadományt nyújt - elsősorban egyháztörténeti műveket kap ajándékba a püspökség -, s a magyarországi románság műemlékeinek helyreállítására az új költségvetésből szintén támogatást szánnak. Végül bejelentette: a román köztársasági elnöki hivatal százmillió lejt ad a gyulai püspökségnek. A gyulai román gimnáziumban megtartott találkozón Göncz Árpád köztársasági elnök rövid beszédében a diáksághoz fordulva egyebek közt így fogalmazott: "Mindenki olyan nemzetiségű, amilyen nyelven a legokosabb". Köztársasági elnök elmondta: örülne, ha valaha olyan román író emléktábláját leplezhetnék le a gimnáziumban, aki itt tanult. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./ Emil Constantinescu Szegeden elmondta, hogy a kisebbségek anyanyelvű felsőoktatása napirenden van Romániában; a kérdést az európai normáknak megfelelően kívánják megoldani. Ennek érdekében a kormány döntött például arról, hogy szeptembertől a magyar nyelven tanuló végzős hallgatók lehetőséget kapjanak felsőfokú tanulmányaikat akár magyar, akár román nyelven való folytatására. Ennek érdekében a magyar diákok számára növelték az egyetemek keretszámait. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem jogi karán a közelmúltban biztosították a magyar nyelvű oktatás lehetőségét, s hamarosan három főiskolát nyitnak, ahol szintén lehet magyar nyelven tanulni - közölte. Mindezt a román államfő kiegészítette azzal, hogy az eddig magyarul tanuló középiskolások nem kerülnek hátrányos helyzetbe, ha román egyetemre jelentkeznek. Felvételi pontszámukat ugyanis az érettségi átlaguk alapján számítják ki, s helyhiány miatt nem utasítanak el romániai magyart a felsőfokú oktatási intézményekből. - Véleménye szerint - amivel várhatóan kormánya is egyetért - az autópályának át kell szelnie egész Erdélyt. Magyarország NATO-csatlakozásával kapcsolatban kijelentette: Románia a legérdekeltebb abban, hogy Magyarország az első körben bekerüljön az észak-atlanti szervezetbe, s ez sikertörténet legyen, biztosítékot adva Romániának a második körben való csatlakozásra. Magyarország uniós integrációját hasonlóan fontosnak nevezte, hozzátéve, hogy a két ország szakbizottságainak együttműködése révén Románia is hozzájutna a magyar tapasztalatokhoz, például a jogharmonizációt illetően. Az integráció terén nem versenytársak, hanem partnerek vagyunk, érdekeltek a másik fél sikerében - hangsúlyozta. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./
1998. február 3.
Az Erdélytörténeti Alapítvány /Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen, Történeti Intézet/ pályázatot hirdetett magyarországi, romániai, szlovákiai és szerbiai egyetemi hallgatók számára Erdély történetével és az erdélyi irodalom történetével kapcsolatos pályamunkák készítésére. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./
1998. július 1.
Jún. 28-án Gyergyócsomafalván tartották meg a Csomafalvi Értelmiségi Fórumot. A rendezvényt idén másodszor szervezte meg a helyi RMDSZ és a Borsos Miklós Alapítvány, a tavalyinál nagyobb eredményességre törekedve. A fórum védnöki tisztét a városból elszármazott dr. Czirják Árpád érseki helynök töltötte be. A fórum intézményesítésére megtörtént az első lépés, alkalmaznak egy személyt, aki a titkári teendőket ellátja. Egyetértés van a Kossuth Lajos-szobor felállítása ügyében: Köllő Miklósnak Marosvásárhelyen lerombolt alkotását állítják fel. A szükséges összeg 70 %-a már megvan. Dr. Czirják Árpád konkrét felajánlást tett, gyűjteni fog : tízmilliót a Csomafalvi Értelmiségi Fórum számára, hárommilliót a Fövényszem helyi újság szerkesztőségének fizetésére hárommilliót a lapkiadásra, hárommilliót Gyergyócsomafalva készülő monográfiája számára, öt milliót tehetséges gyermekek, öt milliót egy ifjúsági ház létrehozására. Ezenkívül Czirják Árpád tízmilliós biztonsági alap létrehozására is felajánlást tett. /Lukács János: Negyven milliós felajánlás Csomafalvának. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), júl. 1-7./
1998. július 18.
A közelmúltban írásbeli megállapodást kötött a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem és a nagyváradi Sulyok István Református Főiskola. Ennek a célja a két intézmény között immáron hét esztendeje tartó együttműködés megerősítése volt. Debreceni professzorok rendszeresen tanítanak a nagyváradi főiskolán. Szűcs István, a Sulyok István Református Főiskola rektor-helyettese elmondta, hogy az együttműködést további területekre is kiterjesztették. /Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 18./
1998. augusztus 18.
Nagyszalonta mindeddig három nevezetes személyiségnek emelt szobrot: Arany Jánosnak, Sinka Istvánnak /mellszobor/ és Kossuth Lajosnak. Hiányzik azonban Bocskai István szobra, pedig az erdélyi fejedelemnek sokat köszönhet a település. Szénási Ferenc az RMDSZ akkori helyi kulturális alelnöke /jelenleg helyi elnöke/ először Burján Gál Emil /Gyergyószentmiklós/ szobrásszal készíttette el Bocskai szobrát, de ezzel elégedetlen volt. Bara Barnabás csíkszeredai szobrászművész önszorgalomból, felkérés nélkül vázlatok kidolgozásába fogott. A nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület védőszárnya alatt 1996-ban megalakult a Bocskai István Társaság, amely hivatalosan is felkérte Bara Barnabást, készítse el a szobrot. Három kolozsvári művész /Kós András, Korondi Jenő, Gergely István/ zsűrizte a tervet, de nem tartották azt megfelelőnek. A három művész nyílt pályázat kiírását javasolta. Azóta nagy viták zajlanak le Nagyszalontán, többen kifogásolják Bara Barnabás megbízását. Bara Barnabás pedig tovább javítgatja a 2,9 méteres szobrot, de pénzt nem kap a befejezéshez. /Rostás Szabolcs: A fejedelem szobra.= Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 18./
1998. október 11.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság /PBMEB/ szervezésében a negyedik honismereti konferenciát tartották meg okt. 9-11-e között Sarmaságon, melynek az 1848/49-es szabadságharc eseményeinek és emlékműveinek bemutatása volt a fő témája. A PBMEB 1993-ban alakult, működési területe a bánsági Arad, Temes és Krassó-Szörény, valamint a partiumi Bihar, Szatmár, Szilágy és Máramaros megyékre terjed ki, tagjai helytörténeti, néprajzi kutatómunkát végeznek, műemlékeket, emlékhelyeket leltároznak felés ismertetnek, honismereti dolgozatokban számolnak be munkájukról, melyeket évi vándorgyűléseken terjesztenek elő. Az idein közel félszáz dolgozatot terjesztettek elő. Benedek Zoltán /Nagykároly/ két eltűnt szoborról és szétvert emléktáblákról értekezett. Nagykárolyban a jelenlegi városközpontban, a szökőkút mellett állt Kölcsey Ferenc szobra, Kallós Ede alkotása, a milleniumi évfordulón, 1896-ban állították fel. 1938-ban lefejezték a szobrot. Ugyancsak Nagykárolyban állt Kossuth Lajos szobra a mai is Kossuth-kertnek nevezett parkban, szintén Kallós Ede munkája, a szobor 1939-ben eltűnt, akárcsak a Petőfi-emléktáblák. A PBMEB kiadásában jelennek meg a Partiumi Füzetek, szerkesztője Dukrét Géza, a PBMEB elnöke, a legújabb füzet Bessenyei István református tiszteletes Sarmaság című munkája. /Fejér László: Partiumi honismereti konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./ A honismereti konferencián Dánielisz Endre az 1901-ben Nagyszalontán felállított Kossuth-szobor ledöntésekkel tűzdelt kálváriáját ismertette, Vajda Sándor Borosjenő várának történetét foglalta össze. /Honismereti konferencia. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 20./ Előadást tartott többek között Béres József /Máramarossziget/, Bokor Irén /Érmihályfalva/, Erdei János /Szilágysomlyó/, Fazekas Lóránd /Szatmárnémeti/, György Irén /Szalacs/, Hitter Ferenc /Felsőbánya/, dr. Jósa Piroska /Nagyvárad/, Kordics Imre /Nagyvárad/, Kovách Géza /Arad/, Major Miklós /Szilágynagyfalu/, Magyari Etelka /Arad/, Osváth Sára /Sarmaság/, Pávai Gyula, Puskel Péter /mindketten Aradról/, Székely Antal /Ombód/, rajtuk kívül Erdőközi Zoltán /Lelle/ Szilágy megye iskolahálózatáról tartott előadást. /Péter I. Zoltán: IV. Partiumi honismereti konferencia. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 27./
1999. február 3.
A szatmárnémeti RMDSZ jan. 29-én tartott közgyűlésén Kabai István, a szatmárnémeti RMDSZ elnöke kijelentette: A tagság hangulata rossz, mint minden romániai magyaré, mint a legtöbb románé! Az okok ismertek: gazdasági csőd, politikai és társadalmi bizonytalanság, az újabb bányászjárás keltette félelem, a szélsőségek előretörése. A koalíciós egyeztetés nemcsak fent, hanem lent is rosszul működik, mert az RMDSZ-nek járó 23 igazgatói és igazgatóhelyettesi posztból mindössze 9-et sikerült elfoglalni. Az önkormányzatban a partnerek összevissza szavaznak, de számunkra fontos kérdésekben nem úgy, mint ahogy előzőleg ebben megegyeztek. Így eredményt jogaink érvényesítésében alig sikerült elérni. Szatmárnémeti bejáratánál ma sincs kétnyelvű tábla. (A krónikás nem érti, miért nem tanulnak a károlyiaktól, ott eleve román-magyar-német táblát javasoltak, és gond nélkül megvalósult. A három nyelvet nemcsak bizonyos tradíció, hanem az is indokolná, hogy egyre több német cég települ a városba!) Lesz viszont Hám János-szobor, méghozzá a régi főtéren, közvetlenül a római katolikus katedrális előtt! Csak hát erre Muzsnay Árpád volt megyei elnök azt mondhatja: ő négy szobrot akkor állított, amikor az RMDSZ ellenzékben volt. Kiverekedte, kiverekedték. S akkor most, amikor kormányban vagyunk, miért megy némely dolog még nehezebben? Az egyik felszólaló azt mondta: azért, mert a városi szervezetben kevés a dinamikus és kezdeményező egyéniség, aki, ha elindít valamit, végig is viszi. A kezdeményezés hiányával magyarázható, hogy a Szatmárnémetihez aránylag közel lévő Debrecen és Nyíregyháza mind ez ideig nem indított a városban kihelyezett egyetemi, főiskolai kart, jóllehet volna rá igény, hisz évente két osztályra való magyar fiatal megy innen anyaországi egyetemekre, s akik itthon maradnak, az aradi Goldis magánegyetem szatmári tagozatára járnak. Miért ne adhatnák inkább ezt a pénzt a Kossuth Lajos Egyetem ide helyezendő karának fenntartására, s ráadásul még anyanyelvükön is tanulnának! Sajnos, erre a felvetésre nem reagált az RMDSZ városi vezetése. Sok szó esett a közgyűlésen az ifjúságról, képviselői közül csak néhányan voltak jelen. Pécsi Ferenc parlamenti képviselő a civil szervezetek és alapítványok markánsabb jelenlétét, megmutatkozását szorgalmazta. Varga Attila megyei elnök többek között arról beszélt, hogy a szervezeti keretet erősíteni kell. Ám a legötletesebb hozzászólás kétségtelen az egyik "veterán" RMDSZ-esé, a Medve Sándoré volt, aki az új, immár országosan egységes tagsági könyvet felmutatva azt javasolta: legyen ajánlólevél az anyaországban! Amolyan nemzettagsági igazolvány, vízumjogossági igazolás, de ha kell, arra is alkalmas, hogy felmutatója kedvezményes jeggyel juthasson be például a Magyar Nemzeti Múzeumba!? Kíváncsiak lennénk, milyen visszajelzést kap egy ilyen javaslat az anyaországból? /"Az új RMDSZ-tagsági könyv legyen ajánlólevél az anyaországban!" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./
1999. május 11.
Budapesten, a Hadtörténeti Múzeumban Miholcsa József marosvásárhelyi szobrászművész és Xantus Géza csíkszeredai (születésű) grafikusművész közös tárlata április 9-június 30. között látható. Miholcsa József műkőből alkotott köztéri szobrai itthonról is ismertek: Kossuth Lajos egész alakos térszobra, valamint Márton Áron büsztje Gyergyószentmiklós büszkesége, Apor Péter mellszobra Torján áll, az Incitato Dálnokon (sőt, egyik variánsa fogantatása helyén, Fortyogófürdőn is) látható. Xantus Géza grafika és festészet határmezsgyéjén egyensúlyozó alkotásai valósággal rárímelnek alig öt évvel idősebb kiállítótársának mondandóira. /Gábor Dénes: Két erdélyi művész közös kiállítása Budán. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./
1999. június 14.
1996-ban, hogy Gyergyócsomafalva tanácsa jóváhagyta az 1928-ban Marosvásárhely főteréről - a mai ortodox templom helyéről - eltüntetett Kossuth-szobrának "feltámasztását" a község történelmi főterén, az új orvosi rendelővel szemben. A Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány vállalta a szobor elkészíttetését. Megbízták Burján Gál Emil és Miholcsa József szobrászművészeket a marosvásárhelyi református parókián őrzött makett alapján egy 2,40 m-es szobor megmintázásával. 1999-ben az 1996-os határozattal ellentétes döntést hozott a falu tanácsa, mely szerint felállíthatnak egy szobrot Csomafalván, de az nem föltétlen Kossuth Lajos szobra kell legyen, a hely pedig a művelődési ház előtti tér. Kérdés, hogy szükség van-e a Kossuth-szoborra? /Kell-e Kossuth-szobor? = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./
1999. augusztus 6.
Aug. 6-án dr. Csedő Csaba polgármester Csíkszeredán hivatalosan megnyitotta a városnapokat. A Márton Áron téren megnyílt a kirakóvásár. A Szakszervezetek Művelődési Házában fiatal képzőművészek munkáiból nyitottak meg kiállítást, a nagyteremben siófoki fiatalok balettestjének tapsolhatott a közönség. A Csíki Székely Múzeumban a restaurált tárgyak kiállítása látható. Következtek a díszpolgári címek és a Pro Urbe-díjak átadása. Dr. Csedő Csaba polgármester a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés fenntartásában játszott szerepéért Csíkszereda díszpolgárává avatta dr. Csedő Károly akadémikust, a többiek, dr. Dénes László sebész főorvos, a megyei kórház építtetője és első igazgatója, valamint Deák Gyula, az egykori Segítő Mária Gimnázium, majd Matematika-Fizika Líceum volt latintanára nem érhették meg munkásságuk hivatalos elismerését. A polgármester Pro Urbe-díjjal tüntette ki Gergely Andrást, a Szakszervezetek Művelődési Háza igazgatóját, dr. Jakab Kálmán kardiológus főorvost, Lászlófy Pált, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökét, Dan Lazarescu edzőt, a Sport Klub volt elnökét, valamint a város gyakori vendégét, a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Leánykórusát. /Csíkszeredai Városnapok ?99. Díszpolgári címek és Pro Urbe-díjak átadása. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 7./
1999. október 20.
Az 1956-os forradalom 43. évfordulója alkalmából Göncz Árpád köztársasági elnök Nagy Imre Emlékplaketteket adott át Budapesten, okt. 20-án, a Parlament Munkácsy-termében. A magyar köztársasági elnök, egyben a Nagy Imre Emlékplakett Kuratóriumának elnöke méltatásában szólt arról, hogy a kitüntetettek tevékenyen hozzájárultak 1956 valódi arcának megismertetéséhez. Emlékplakettben részesültek: Domahidy Miklós drámaíró, az emigrációban írt Könyörtelen évek című kötetéért, amelyben hitelesen mutatta be a forradalom történetét; Timothy Garton Ash brit történész és politológus, aki a rendszerváltásról írt tudományos és népszerű műveiben nagy figyelmet fordított a magyar forradalom problematikájára; Joachim Gauck, az egykori Német Demokratikus Köztársaság Állambiztonsági Minisztériumának iratait felügyelő szövetségi biztosa, akinek németországi tevékenysége és magyarországi személyes fellépései nagy segítséget nyújtottak a múlt feltárásához és a zárolt iratok megismeréséhez; Kabdebó Tamás író, történész, aki a Danubius-Danubia című regényében nagyszabású emléket állított a forradalomnak; Kahler Frigyes jogtörténész, aki Brusznyai Árpád életéről és haláláról írt könyvében méltó emléket állított a forradalom veszprémi mártírjának; Kapiller Imre főlevéltáros, aki a rendszerváltás óta feltárta a forradalom Zala megyei történetét, s e témában számos publikációt írt; Kiss Tamás jogász, az 1956-ban Szegeden működő Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége (MEFESZ) egyik alapítója, aki köztisztviselőként éveken át koordinálta és szervezte az 1956-os megemlékezéseket és nagy munkát végzett az 1956-os emlékművek, különösen a Kossuth Lajos téren felállított emlékláng elhelyezése érdekében; Lipták Béla, az 1956-ban Szegeden létrejött MEFESZ egyik alapítója, aki amerikai emigrációjának éveiben lankadatlanul küzdött a magyar forradalom becsületének helyreállításáért, és következetesen támogatta a magyar ellenzék ez irányú hazai tevékenységét; Lossonczy Tamás festőművész, aki 1956-nak szentelt grafikai műveivel még a Kádár-rendszerben hozzájárult a forradalom szellemének ébrentartásához; Nádas Péter író, az Emlékiratok könyve című regényéért, amelyben hitelesen mutatta be a forradalom történetét, s a hazai irodalomban először nevezte forradalomnak az 1956-ban történteket; Rácz Sándor, a Nagy-budapesti Munkástanács egykori elnöke azért a tevékenységéért, amellyel a 1970-1980-as években következetesen küzdött a forradalom emlékének ébrentartásáért ; Schreiber Tamás újságíró, aki 1956 után ébren tartotta a francia sajtóban és a tudományos életben a magyar forradalom emlékét, és írásaival tájékoztatta a francia közvéleményt; Sulyok Vince író, történész annak elismeréseként, hogy norvég nyelvű irodalmi és történelmi műveiben folyamatosan emléket állított a forradalomnak; Tischler János történész, aki a fiatal tudós-nemzedék kiemelkedő tagjaként feltárta a lengyel-magyar kapcsolatok történetét, különös tekintettel az 1956-os forradalomra; Varga F. János film- dokumentátor történész az 1956-ról szóló, főleg külföldi dokumentumfilmek és filmtöredékek összegyűjtéséért és bemutatásáért; Zsombolyai János filmrendező az 1956-ról szóló, mély átérzéssel és színvonalas rendezői és operatőri munkával készült dokumentum- és játékfilmjeiért; Puchert János nyugállományú alezredes azért az önkéntes gyűjtőmunkájáért, amellyel egy évtized óta elősegíti elsősorban a forradalom vidéki eseményeinek kutatását is. /Átadták a Nagy Imre Emlékplaketteket. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./
1999. december 21.
Dr. Egyed Ákos kolozsvári történészt főleg az 1848-49-es szabadságharc erdélyi vonatkozásainak elsőszámú szakértőjeként ismeri a közvélemény. Közel fél évszázadnyi munkássága ennél jóval több szakmai elismerést termett számára: a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az Erdélyi Múzeum Egyesület Bölcsészet-Nyelv-Történelem Szakosztályának elnöke, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tiszteletbeli tagja, a Romániai Népfőiskolai Szövetség elnöke, a Román Akadémia érdemérmese, Bolyai-díjas, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszdoktora és címzetes egyetemi tanára, a Kolozsvári Könyvszalon 1996-os Évkönyve díjazottja (A korszerűsödő és hagyományőrző Erdély című kötetéért), a sepsiszentgyörgyi A kultúra szabadságáért díjnak és Gyergyószentmiklós díszoklevelének tulajdonosa, Barót városának díszpolgára és a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke. Dr. Egyed Ákos az életéről beszélt. Bodoson született 1929. nov. 25-én. Sepsiszentgyörgyön, a Református Székely Mikó Kollégiumban végezte a középiskolát. A Bolyai Tudományegyetemen végezte a történelem-földrajz szakot. Az egyetemi évekről megjegyezte: "rengeteg időt veszítettünk a marxizmussal, politikai közgazdasággal, a szaktantárgyak rovására." Õ volt az első magyar, akit kineveztek a Történeti Intézetbe. 1978-ban született meg Háromszék 1848-1849 című történeti monográfiája, 1981-ben a Falu, város, civilizáció című munkája. Amikor megjelent a három kötetes Erdély története, neki mint főkutatónak bírálatot kellett volna írnia. Végül megúszta ezt a felszólítást. 1990 után megváltozott az élete. Vendégtanárnak háromszor meghívták a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, utána kétszer az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. Székely történelmet és Erdély újkori történelmét taníthatta. Kiadta 1996-ban tanulmányait /Korszerűsödő és hagyományőrző Erdély/. Erdély 1848-49-ben című munkájának első kötete 1998-ban, a második az idén jelent meg. - Egyed Ákos a mai erdélyi magyar történetírás utánpótlásáról elmondta, hogy kiesett néhány nemzedék, de egy-két év óta jó tollú, lelkes fiatalok jelentkeznek. Nagy gond, hogy a tehetséges fiatalok sokszor nem mutatkoznak kitartóknak. Megjegyezte: minden egyes kitelepedővel mi gyengülünk, szegényedünk. /Ördög I. Béla: Félszemmel jövőnket fürkészve. Pályája csúcsán múltunk egyik kutatója. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./
