Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 131894 találat lapozás: 1-30 ... 100231-100260 | 100261-100290 | 100291-100320 ... 131881-131894
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  

Névmutató:

2013. június 21.

Összefogás a beolvasztás megakadályozására
A Székelyföldet beolvasztani akaró román régióátszervezés erdélyi magyar összefogással egyértelműen megakadályozható – fogalmaz Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. A közképviseleti szervezet hétvégi tisztújító küldöttgyűlésén a több mint 250 küldött a székely autonómiatörekvések ügyét is tárgyalja.
Tisztújító küldöttgyűlését tartja június 22-én Marosvásárhelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). A székely székek képviseletében több mint 250 küldött részvételével rendezendő összejövetel a tavalyi statútummódosítás óta az első olyan küldöttgyűlés, amely elnököt választhat. Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint az eredeti szabályzatban azért nem szerepelt az elnökválasztás, mert az SZNT létrehozói nem hosszú távra rendezkedtek be. „Az SZNT alapítóinak eredeti elképzelése szerint Székelyföld autonómia-statútumának elkészítése és beterjesztése volt a cél, és időközben derült ki, hogy hosszú távú munkára kell berendezkednünk, így menet közben alakítottuk át belső rendszabályainkat” – fogalmazott az elnök, aki beszélgetésünk időpontjában az egyetlen elnökjelölt volt. Az SZNT-küldöttgyűlés az elnök személyéről dönt, míg az Állandó Bizottság tagjaiként nyilvántartott alelnököket a Széki Székely Tanácsok választják közgyűléseiken, utóbbiak személye az elmúlt években többször is módosult.
A hétvégi fórumon komoly munka várható az elfogadásra kerülő hat határozattervezet ügyében. Az SZNT két fő projektre összpontosít: a román régióátszervezés Székelyföldre hátrányos kitételeinek megakadályozására és az európai polgári kezdeményezés ügyére, amelyet rövidesen benyújtanak az Európai Bizottsághoz. Izsák Balázs szerint mindkét tárgykörben széleskörű erdélyi magyar összefogást sikerült elérni. A marosvásárhelyi autonómiatüntetésen valamilyen formában valamennyi erdélyi magyar politikai, közképviseleti szervezet részt vett, az azóta eltelt időszakban még inkább kikristályosodott a közös érdek: minden rendelkezésre álló eszközzel harcolni kell az önálló székelyföldi közigazgatási régióért. „Ma már bizonyos: nem csak tüntetni tudunk a beolvasztás ellen, hanem széleskörű összefogással meg tudjuk akadályozni a román politikum magyarellenes törekvéseit. A teendőkről részletesen tárgyalunk a küldöttgyűlésen” – mondta az SZNT elnöke.
A Székely Nemzeti Tanács európai régiók védelméről szóló polgári kezdeményezése támogatói között ott van az EMNP, az MPP, az RMDSZ és az EMNT is. Az SZNT elnöke a legfontosabb erdélyi magyar célok körüli összefogást jelentős előrelépésnek tartja. Izsák szerint szervezete olyan széles körű európai mozgalom elindításában is érdekelt, amely túlmutat a polgári kezdeményezésen. „Az európai régiók között nem csak a politikai, hanem a gazdasági párbeszéd és együttműködés is egyaránt fontos. Ennek a folyamatnak az elején tartunk ma, de a visszajelzések szerint jó esély mutatkozik arra, hogy európai mozgalommá emeljük” – fogalmazott az SZNT elnöke.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2013. június 21.

Régiósítás paplan alatt
Alapos odafigyelést igényelne, mi is történik a napokban Romániában: előfordulhat, hogy 23 évnyi kisebbségi politizálás csődjét jegyezhetjük le. Kőkemény ez az országot egy éve átrendezni akaró társaság, és dühös, éhes, türelmetlen, mert 2004 óta nem engedték labdába rúgni. Ja, s amíg elfelejtenénk, kétharmados. Az csak a halovány ellenzékének rózsaszínű álma, hogy összemehet ez a koalíció, még mielőtt átrendezné – és a maga igényei szerint berendezné – az országot, egy nyomokban létező ellenzék és a sajtó romjai felett.
Ne feledjük, ma a 19 milliós országban a független, komoly román sajtó néhány tízezer példányt tud eladni, a tévékben, a világhálón, rádiókban és kültéri eszközök felett a pénz az úr. Ami fogyófélben van ugyan, de felerősíti a fizető pozícióit, hiszen ma már lehet vásárolni megmondóembert, műsort, lejárató kampányt, és akár tévés „kivégzéseket” is, főműsoridőben, listaáron.
Ilyen körülmények között osztja szét az országot a közigazgatási és területfejlesztési tárca vezetője. Ez nem vicc, a befolyásos, és függetlennek nevezhető Gandul.info portál fő anyagának volt a címe: Hogyan tárgyalta meg Dragnea Románia új térképét az PSD-s bárókkal. Hozzáállásukról Marian Petrache, Ilfov megye önkormányzatának vezetője tájékoztatta a világot: „volt egyszer egy filmsorozat a National Geographic csatornán az emberekről, akik megváltoztatták Amerikát. A civilizált világot néhány ember erejének segítségével alakították, a korszerűsítésben nem vett részt az egész társadalom” – magyarázta a felvilágosult despota a riporternek, hogyan lehet időhúzások nélkül valami nagyszerűt alkotni.
A párt vidéki erős emberei és Dragnea kormányfőhelyettes több alkalommal is találkoztak az elmúlt hónapban, hogy megbeszéljék, hogyan kellene Románia új térképének kinéznie, de azt is végigbeszélték, milyen eszközöket – értsd hatalmat – hagynának a minisztériumok kezében. Petrache a régiófelosztást is röviden elintézte: „az uniónál nyolc régióval vagyunk bejegyezve, annyi lesz.” Egyszerű, nem? Mindezt azok után teszik, hogy Dragnea többször is fogadkozott, itt a régiók tudományos és méltányos újraelosztásának lehetünk majd tanúi, ahol olyan apróságoknak, mint egy 700 ezres székelyföldi magyar etnikum, semmi keresnivalójuk – a hatékonyság, gazdaságosság és kiegyensúlyozottság lesz a döntő elv.
Talán hittünk volna is neki, ha június hetedikén fel nem kerül egy törvénytervezet – a pénzügyminiszter, és többek közt Dragnea aláírásával – a tárca honlapjára. Arról szól, hogy újra kívánják szervezni a megyei közpénzügyi hivatalokat, megszűnik a 42 megyei kirendeltség, létrehoznak nyolcat a jelenlegi fejlesztési régiók helyén és szintjén. Kétarcú kommunikáció? Több ez. És veszélyesebb.
Willmann Walter
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2013. június 21.

Skultéty-botrány és történelemhamisítás
A kilencvenes évek első felében úgy tűnt, hogy a kultúrköri hovatartozás elsődleges fontosságú tényező térségünk társadalmainak a kommunista rendszerhez való viszonyulásában. Az első szabad választáson Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Horvátország és Szlovénia választóközönségének többsége a rendszerváltó erőkre szavazott, Jugoszlávia ortodox államaiban és Romániában a posztkommunisták jutottak hatalomra. Hogy még érdekesebb legyen a helyzet, a román fennhatóság alatt álló területek közül Erdélyben jelentősen nagyobb számban szavaztak a történelmi pártokra, bár a Nemzeti Megmentési Front itt is győzedelmeskedett. Akkortájt alkalmam volt részt venni egy MDF-es konferencián, ahol Kelemen András külügyi államtitkárt különböző égető aktuális témákról kérdezett a hallgatóság: például a Duna eltereléséről és a szlovák–magyar viszony várható alakulásáról. Az előadó úgy vélte, az akkori ellentétek dacára középtávon harmonizálódik a két ország viszonya, hiszen mindkét ország katolikus többségű, és egyébként is, elég csak megnézni Szlovákia címerét. A válasz akkor meggyőzőnek tűnt.
Közben kiderült, hogy a szlovák politikai elitben sokkal több a frusztráltság és sokkal nagyobb a kisebbrendűségi komplexus, mint ahogy feltételeztük. Hogy most az orgazdának a jogos tulajdonossal szembeni ellenérzéseit ne említsük. A Kisantant országai közül Magyarországnak épp Szlovákiával a legfeszültebb a viszonya, ott éri a magyarságot a legdurvább diszkrimináció, és sajnos ott is legelőrehaladottabb a magyarság lélekbeli, nyelvi és kulturális asszimiláltsága – a „teher alatt nő a pálma” egyszerűnek és valószerűnek tűnő bölcsesség eleven cáfolatául. A származás szerint diszkrimináló, a magyarság jogfosztottságát jogszabályi szinten rögzítő Beneš-dekrétumok még érvényben vannak, a magyar nyelv használatát súlyosan korlátozzák, a magyar állampolgárságot felvevő nemzettársainkat megfosztják szlovák állampolgárságuktól, a szlovák diplomácia pedig ott tör borsot a magyar külügy orra alá, ahol tud.
Legutóbb a Skultéty-üggyel. A történetet nem részletezem, ez most a sajtó egyik fő témája, azok is megismerhették a 91 éves korában leszerelt, Garay János és Kodály Zoltán által megénekelt, Háry János alakját ihlető, huszonkét hadjáratban harcoló veterán huszár katona élettörténetét, akik eddig nem hallottak róla. Skyultéty László a mai Szlovákia területén született 1738-ban, Hegyesmajtényban, sírja mindeddig Újaradon volt. Ma már csak síremléke, egy magyar feliratú fekete obeliszk által megtestesítve, mert a szlovák fél igényének megfelelően román állami hivatalnokok jelenlétében sebtiben kihantolták, és szülőfalujában újratemették, mint szlovák hőst. Mert nem elég, hogy egy végzetesen balszerencsés történelmi pillanatban, midőn Magyarország szabadkőműves kalandorok vezetése alá került, elorozták ezeréves országunk területének két harmadát, most a magyarságnak az oktatott történelemből való fokozatos kiszorításával párhuzamosan szlovákká, románná, szerbbé akarják tenni e területek híres szülötteit is.
A magyar érdeket senki nem fogja képviselni, ha mi nem tesszük. Ellenfeleink a magyar „baloldal” által szorgalmazott és gyakorolt, „bizalommegelőlegezésen” alapuló „gesztuspolitikát” gyengeségként értelmezik és vérszemet kapnak. De nem elég tiltakozni, ellenoffenzívát kell indítani. A Kisantantnak a történelmet meghamisító külföldi és belföldi propagandáját ellensúlyozni kell. A magunk szerény eszközeivel. Bármennyire méltatlan és sziszifuszi dolog vitába szállni a nyílt történelemhamisítással, meg kell tenni.
A nemzet- és országpropaganda nem merülhet ki rózsát tartó csinos női lábak népszerűsítésében, tudatos felvilágosító kampányra van szükség, mert maholnap a mértékadó külföldi lexikonok a dákoromán legendát tényként fogják említeni. A román politikusok „történelmi” érveket harsognak a médiában s ezzel egészítik ki a történelmet sajátosan kiszínező hivatalos oktatási és kultúrpolitikát. Az erdélyi magyarság rendszerváltás utáni politikai érdekképviseletének egyik nagy mulasztása, hogy a történelem vitás kérdéseit kizárólag a történészek hatáskörébe utalta, ahelyett, hogy a magyar álláspontot képviselte volna minden fórumon a leghatározottabban.
A jó irányban soha nem késő lépni. A magyar reintegráció, a határokon átívelő magyar újraegységesülés intézményei megvannak, lassan kiegészülnek a Nemzetstratégiai Kutatóintézettel is. Itt az ideje operatívan használni őket, többek között minél hatékonyabb és minél többszintű, a történelem valós tényeinek népszerűsítését is felölelő kommunikációs stratégia megalkotására. Ezt sem fogja senki megtenni helyettünk.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2013. június 21.

Havonta kelljen javíttatni a múzeum kilincsét
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a nemrég alapított Erdélyi Művészeti Központ szerepe elvitathatatlan, főként azért, mert nem egy várost, hanem egy régiót szolgál ki. A szerteágazó intézményrendszer belső működéséről, külső képéről, a jövőt illető törekvéseiről Kustán Magyari Attila beszélgetett Vargha Mihály igazgatóval.
A csíkszeredai múzeum látványos vendégkiállításokkal szokott tarolni, a sepsiszentgyörgyi látszólag egy más irányvonalat választott. Mire fektetnek hangsúlyt?
Mivel óriási a gyűjteményünk, arra törekszünk, hogy bemutassuk saját anyagunkat is, úgy hogy „rendbe tesszük”, restauráljuk, kontextusba helyezzük, lásd Gábor Áron ágyúja, a zabolai szárnyasoltár, vagy az Apor-kódex példáját, amivel egyben intézményi szintű régi adósságunkat is törlesztjük. A mi intézményünket a British Museum mintájára tervezték, tehát egy konglomerátumként működik, de amellett, hogy a saját tárgyi hagyatékainkat ápoljuk, s bemutatjuk a közönségnek, fontosnak tartom, hogy bizonyos területen „szakosodjunk”.
Például a képzőművészet irányába, amelynek a szerepe az Erdélyi Művészeti Központ létesítésével tovább erősödhet.
Igen, hiszen egyrészt Sepsiszentgyörgyön létezik a Gyárfás Jenő Képtár, aminek komoly XIX-XX. századi törzsanyaga van, másrészt a városnak a megyésítés utáni évtizedekben komoly képzőművészeti szerepe volt egész Erdélyt tekintve. Most már elindult egy szakmai munka, kutatások folynak, fiatalokat vonunk be, emellett pedig egy szomszédos épületet restaurálunk az idén, ami a Központ kiállítóterme lesz. Egy komoly intézményt szeretnénk, ahová sok érdeklődő jön, ahol kibővül a már száz éve működő Székely Nemzeti Múzeum kínálata, ahol teljesebbé tudjuk tenni a székely magyarokról alkotott képet. Mert szívesen és okkal dicsekszünk a múltbeli, harctéri vitézségünkkel, Gábor Áronnal, de egy múzeumnak elsődleges feladata, hogy bemutassa helyünket a tudományban, a művészetben is. Hogy volt és van nekünk Mikes Kelemenünk, Kőrösi Csoma Sándorunk és Barabás Miklósunk is, akik által nemcsak védtük, hanem építettük is Erdélyt, Európát.
A nemrég elhunyt Jakobovits Miklóst többek között a Központ alapítójaként jegyezhetjük. Milyen emlékeket őriz róla?
Nagy alkotó és rendkívül lelkes ember volt, aki önzetlenül támogatott minket ebben a törekvésünkben. Az önzetlenségét és européer gondolkodását emelném ki: nem tudnám megszámolni, hogy hány erdélyi művésznek harcolt ki magyarországi kitüntetést vagy éppen támogatást. Nagyon drukkolt nekünk, hogy megvalósítsuk a Központot, a megjelent katalógusunkat többek között ezért is az ő emlékének ajánljuk.
Sikeres működésükhöz a döntéshozók támogatása is szükséges. Milyen a viszony a helyi önkormányzatokkal?
Támogatnak, segítenek, és mivel Székelyföld Kulturális Fővárosa szeretnénk lenni, a múzeum minden erejével bekapcsolódik ebbe a törekvésbe is. Sepsiszentgyörgyön nagyon jó a helyi közönség. Szeretettel, majdhogynem vallásos áhítattal jönnek be a múzeumba az emberek. Ha nem sikerül jól a hirdetés, akkor is számíthatunk egy 50-70 tagú törzsközönségre, amelyik az interneten, vagy az utcán rákérdez, hogy mikor érdemes ellátogatnia hozzánk. Kortárs képzőművészeti teret, az országban egyedülálló Magmát is létrehoztuk néhány évvel ezelőtt, ami nagyon sok erdélyi és magyarországi fiatal „fogyasztót” ide vonz. Magyarországon nagy gondok vannak, átalakulóban a teljes múzeumi szféra, gond van a kortárs művészetek háza táján is. Nálunk pedig egy nagy múltú múzeum befogadja a ma élő alkotókat, mert úgy gondoljuk, hogy ez is a kultúránk szerves része. Nem állhat meg a művészettörténelem Gyárfás Jenőnél.
Miből él egy múzeum ma?
Nyugaton egy ilyen típusú kezdeményezés, mint a Magma, civil pénzekből építkezik, mert szókimondó, provokál. Ezt a mai romániai pénzosztók nem igazán tudják elviselni, nem igazán jelent értéket számukra. Az Egyesült Államokban például a múzeumokat nem állami pénzzel finanszírozzák, minden magántőkéből működik, a kortárs is. Nálunk, ha megvonnák a támogatást, bezárhatnánk a kapukat. Nem tudok olyan erős magántőkéről, amire számíthatnánk – ilyen biztosan előfordul Bukarestben, de Székelyföldön egyelőre nem látok ilyen lehetőséget. A pályázati lehetőségek is szűkülnek, az Erdélyi Művészeti Központtal viszont szerencsések vagyunk, mert Magyarországról normatív támogatást kapunk.
Múzeumpedagógust azóta alkalmaznak, amióta Ön az igazgató. Mi a feladata?
A legjobb befektetés a múzeum esetén is a gyerek, aki nyitott, aki alakítható, és aki rácsodálkozik a dolgokra. Én is így lettem művész: ebben a múzeumban láttam először Gyárfás Jenőnek a fényképet meghazudtoló festményeit, de van például egy kollégám, aki akkor döntött úgy, hogy régész lesz, amikor ötödikes korában a néhai Kónya Ádám végigvezette őt itt a termeken. A múzeumpedagógia meghatározó funkció.
Egyéb újítások mellett talán a múzeumkert megnyitása az egyik legfontosabb lépés, amit az elmúlt években tettek. Miért érezték ennek szükségét?
Szokták kérdezni, hogy miért döntöttünk így, hiszen a múzeum a tudományé. Az emberek nem arra kell gondoljanak, hogy itt fizetniük kell, szépen fel kell öltözniük, és régi, poros tárgyakat nézegetniük. Mi azt szeretnénk, hogy ez egy élő hely legyen; aki például bejön ide, hogy megnézzen egy jazzkoncertet (a múzeumkert néhány éve a városnapok egyik fontos színhelye, nyaranta pedig rendszeresen ad otthont kulturális rendezvényeknek, családi programoknak – szerk. megj.), az legközelebb jegyet vált nálunk, kíváncsi lesz arra, hogy mi történik belül is. A múzeumpedagógus is azért fontos, mert ha a gyerekeket sikerül becsábítani, legközelebb magukkal hozzák a felnőtteket is. Többé nem arról szól az intézmény, hogy vasárnap délután felteszem a cvikkert, és mintegy szerepet játszva meglátogatom a múzeumot, hanem arról, hogy hozhatom az egész családot, tartalmasan tölthetem el itt a szabad időmet. Kávézót is tervezünk a múzeumba. Kós Károly előrelátó volt, de száz év az mégiscsak sok idő, ma nagyon hiányzik a múzeumból egy hely, ahol leülsz, megpihensz, elgondolkozol a látottakon, ahol a hasznos mellett a kellemesre is áldozhatsz. Egy egész komplexumra szükségünk van, hogy amikor eljön ide egy busznyi ember, akkor a látogatás után ne Brassóban ebédeljen, hanem nálunk, a múzeumkertben, mondjuk egy pohár szilvórium mellett. Hogy a nívós ismeretszerzés feltöltődéssel, a kellemessel társuljon. Sokszor mondjuk, az a jó, ha sűrűn kell javíttatni a múzeum kilincsét, annyian járnak hozzánk, annyira jó nálunk.
Beszéljünk azokról is, akiket nem igazán sikerül megfognia a múzeumnak. Kik ők?
Sepsiszentgyörgy is egyetemi városnak számít, itt működik a Babeş-Bolyai Tudományegyetem néhány szaka. Kimutatásaink szerint viszont kevés egyetemi diák jár hozzánk. A digitális technikák annyira lekötik a figyelmüket, hogy nehéz becsábítani őket a múzeumba, persze vannak receptjeink: érintőképernyős felszerelések, több vetítés stb., ezen még dolgozunk. Ez a távolmaradás valószínűleg annak is betudható, hogy Sepsiszentgyörgyön nincsenek humán szakok a felsőoktatásban.
Ön nem csak mint múzeumigazgató, hanem szobrászként is közismert. A megye számos köztéri alkotást köszönhet Önnek, ezek mellett pedig elvontabb, saját ízlését tükröző munkái is vannak. Ez a kettősség mit jelent egy művész számára?
Annak örvendek, hogy számos munkát rám bíztak, hamarosan például elkészítem az első köztéri szobrom a szülővárosomban, Kézdivásárhelyen is, vagy a nemrég elhunyt Sylvester Lajos író plakettjét Csernátonba. Az emberek ezekért a munkáimért ismernek, a kisplasztikáimat pedig inkább a szakma értékeli, mert ezekben testesítem meg a saját lelkivilágom.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

2013. június 21.

Évzáró a Liviu Rebereanu iskolában: minden román gyerek nyakában a trikolór lobogott
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola tanévzáró ünnepségén – a kéttannyelvű iskolákra jellemző tolerancia jegyében – a román anyanyelvű szülők széttépték a magyar szülők iskolai kétnyelvűség hiányát jelző tiltakozó tábláját.
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola magyar diákjainak szülei, akik az iskolai kétnyelvűségért hosszú évek óta küzdenek, egy újabb sikertörténetet könyvelhetnek el.
Miután napvilágra került, hogy az iskola nyelvi tájképe – az intézmény belső tereinek feliratozása, faliújságok, szülők/gyerekek közérdekű tájékoztatása – a magyar gyerekek irányába diszkriminatív és ezt az Országos Diszkriminációellenes Tanács már másodszor állapította meg az elmúlt két év során, az intézményben nem változott semmi.
Az iskolai kétnyelvűségért küzdő magyar szülők nyílt levélben fordultak a megyei főtanfelügyelő-helyetteshez, Illés Ildikóhoz, akivel számos alkalommal személyesen is találkoztak azzal a céllal, hogy felkérjék a magyar oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettest egy találkozó megszervezésére, amely az iskola vezetősége és a kezdeményező szülők között zajlana és ahol a főtanfelügyelő helyettes asszony vállalná a mediátor szerepet. Ez a találkozó többszörös felkérés után sem valósult meg, Illés Ildikó nyilatkozatai szerint az iskolában amúgy is minden rendben van, az intézményben harmónia honol, mindenki jól érzi magát.
A tegnapi történet alapján viszont az iskolában nagy gondok vannak egyrészt az iskola vezetőjével, aki a magyar szülők most már bizonyítottan (ODT döntés) törvényes és jogos követeléseit teljes mértékben mellőzve, sikerrel zárta a tanévet, bebizonyítva az iskolai egynyelvűség a magyar közösség irányába gyakorolt tolerancia hiány és tiszteletlenség következetesen fenntartott iskolai gyakorlat.
Az igazgatónő korrektségét azzal is alátámasztotta, hogy a tegnapi évzáró alkalmával egy kellemes meglepetéssel lepte meg az ünneplő sereget. A román tannyelvű osztályok gyerekeinek az iskola egy-egy háromszínű nyakkendőt ajándékozott és minden gyerek nyakában ott lobogott országunk zászlaja.
A magyar gyerekek nyakkendő nélkül vettek részt az ünnepségen. Igaz, hogy nem is hiányzott a magyar gyerekek nyakából a háromszínű kendőcske, viszont a feltűnő szimbólumhasználat üzenetértéke egyértelmű.
A fentiek alapján könnyedén kijelenthető, hogy a kéttannyelvű iskolák az esélyegyenlőséget hirdető politikamentes toleranciavárak.
A háromszínű zászlók/nyakkendők csupán egy kis apróság ahhoz képest ami az ünnepség további részében megtörtént.
A magyar nemzetiségű szülők az iskolai egynyelvűség elleni küzdelmük – vakáció előtti – utolsó lépéseként egy kétnyelvű molinóval érkeztek az ünnepségre. Ezen a táblán egyrészt az Európai Unióban használt többnyelvűséget mutatták be valamint a Liviu Rebreanu iskola által gyakorolt kétnyelvűséget szimbolizálva kihelyezték az egynyelvű: director (igazgató) szót.
A magyar szülők jogos és törvényes tiltakozása viszont sok trikolór nyakkendőt viselő gyerek szüleit zavart, akik agresszíven és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fenyegetőztek, majd kitépték a magyar szülők kezéből a kétnyelvű üzenetet. Az incidens kisebb dulakodásba torkollt, amelynek a csendőrség vetett véget. A magyar és román szülők egyaránt a csendőrségen töltötték az ünnepség további részét, ahol mindenkit figyelmeztetésben részesítettek a rendbontás miatt. A tiltakozás jogosságát a csendőrség nem kérdőjelezte meg.
A csendőrségi jegyzőkönyv aláírása után a román szülő újfent megerősítette a jelenlevőket arról, hogy milyen jó a kéttannyelvű iskolák hangulata, és azt mondta búcsúzásul: „én soha nem fogom elfogadni, hogy a gyerekem iskolájában kétnyelvű feliratok legyenek”.
A fenti események alapján a következő héten a magyar szülők az intézmény vezetőjének menesztését fogják követelni.
Horváth-Kovács Ádám
Erdély.ma

2013. június 21.

500 millióból ismerteti meg a kormány a határon túli magyarokat
Több mint 17 ezer diák utazhat a Határtalanul tanulmányi kirándulási program keretében a következő tanévben – mondta el az idei pályázati eredményeket ismertetve a nemzetpolitikai helyettes államtitkár pénteken az MTI-nek.
Répás Zsuzsanna tájékoztatása szerint a program iránt a tavalyi esztendőhöz hasonlóan nagy volt az érdeklődés. A pályázatok értékelése után 17 034 diák utazhat majd. Közülük 14 267 a magyarországi diák és 2767 külhoni tanuló, aki a cserekapcsolatok keretében látogat el Magyarországra.
Továbbra is Erdélybe szeretnének utazni a legtöbben, az utak 60 százalékát szervezik oda, míg Kárpátaljára és a Felvidékre a csoportok mintegy 14-14 százaléka látogat majd el. Az idén összesen 393 pályázatot nyilvánítottak nyertesnek.
A helyettes államtitkár elmondta, azt szeretnék, hogy minél többen látogassanak olyan helyekre, ahol szórványban él a magyarság vagy az átlagosnál nehezebb körülmények között élnek az emberek. Ezeken az utakon sokat tanulhatnak a diákok – tette hozzá.
Répás Zsuzsanna emlékeztetett arra, a program célja az, hogy a magyarországi iskolások élményeket szerezzenek a határon túli magyarságról, és élővé váljon számukra a kapcsolat a külhoni területekkel. Azt szeretnék, hogy megtapasztalják, milyen az ott élő magyarság, a velük azonos korú diáktársaik élete.
A gyerekek élménye eljut a szülőkhöz, nagyszülőkhöz, és bízni lehet abban, hogy így szorosabbá válik a nemzeten belüli kapcsolatok hálója – mondta. A programra az idén is 500 millió forint áll rendelkezésre – jelezte a helyettes államtitkár.
MTI

2013. június 22.

Továbbra is vészhelyzetben
Az RMDSZ frakcióvezetője és jogászszakértője, Máté András Levente tartózkodott az alkotmánymódosítás bizottsági végszavazásakor, mert a szövetségnek nem sikerült elfogadtatnia sem a kisebbségi nyelvek regionális hivatalos nyelvként való elismertetését, sem a hagyományos térségek különleges jogállását.
Végül is csak azt cikkelyezték, amit huszonhárom év alatt elért a magyarság: az alapvető nyelvi jogokat, a nemzeti jelképeink szabad használatát (?), saját döntéshozó és végrehajtó testületek létrehozását identitásunk megőrzését érintő hatáskörökkel. Ez kevés, főként ha nem működik, de jó előre tudtuk: a Szociál-Liberális Szövetség uralta parlament nem lesz bőkezű kisebbségi jogok tekintetében, s elutasít minden olyan kezdeményezést, mely a területi autonómia megteremtésének csíráját tartalmazza. Ráadásul a régiósítás ugyancsak vitatott terve is helyet kapott a dokumentumban, ami megmaradásunkat veszélyezteti.
A hatalom lendülete mostanra mintha kissé megtört volna. Elbizonytalanodott, s megrettent a csak harmincszázalékos jelenlétet igénylő népszavazástól, s bár ígér fűt-fát, már legbelsőbb köreiben is kételkednek annak érvényes és eredményes kimenetelében, ráadásul félnek az alkotmánybírósági normakortolltól, s máris vádaskodnak, azt állítván, hogy az alkotmánybírák zöme az államelnök sugallatára hallgat, akinek – nem titok, nyilatkozott is már erről – ugyancsak visszatetsző a tervezet. Ráadásul a hónap végén Bukarestbe érkeznek a Velencei Bizottság szigorú jogászai, az Európai Parlament szakértői, s kiszivárgott: nem lelkesednek e sebtében összetákolt, de igen alaposan módosított alkotmánytervezetért.
A hazai független jogászok is úgy vélik, az alkotmánymódosítók a fékek és ellensúlyok rendszerének meggyöngítése, a parlament túlhatalmának megteremtése, az alkotmánybíróság feladatkörének megnyirbálása és az államelnök jogkörének megvonása révén magát a demokráciát fenyegetik.
Az alkotmánymódosítás atyja, Crin Antonescu elismerte, hogy az egész cécó nyertese a parlament, mely imigyen megerősíti hatalmát mind a kormánnyal, mind az elnöki hivatallal szemben. De a túlhatalom soha sem veszélytelen: mert kezükben a törvényhozás, s ha azt korlátozás és ellenőrzés nélkül gyakorolhatják, magát a szabadságot veszélyeztetik.
Márpedig abból most sincs túl sok Romániában.
Simó Erzsébet
Háromszék
Erdély.ma

2013. június 22.

Sepsiszentgyörgyi RMDSZ: vegyük védelmünkbe Sepsiszentgyörgy zászlaját!
A sepsiszentgyörgyiek vegyék védelmükbe a település zászlaját, és lépjenek be abba a perbe, amit az önkormányzat folytat a prefektúra ellen, kéri az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezete. Tóth Birtan Csaba ügyvezető elnök a Sláger Rádiónak elmondta: hétfőtől a város több pontján standokat állítanak, és arra kérik a polgárokat, írják alá azokat az íveket, amely által részévé válnak a pernek és ezáltal védelmükbe veszik a zászlót.
„Mutassuk meg, hogy egy összetartó és erős közösség vagyunk, akitől nem lehet elvenni a szimbólumhasználat alapvető jogát”, mutatott rá Tóth Birtan Csaba, aki érdeklődésünkre kifejtette: ezt a zászlót már megszokták a polgárok, magukénak érzik, ezért kérik azt, hogy aláírásukkal fejezzék ki, hogy a per részeivé kívánnak válni. Ezzel egyrészt erősítenék a városi szolidaritást, másrészt gyakorlati haszna van, mert ha a brassói táblabíróság érvényteleníti a sepsiszentgyörgyi zászlót, az önkormányzatok nem vihetik tovább a pert a Strasbourgi Emberjogi Bíróságra, de civil szervezetek és magánemberek ezt megtehetik.
„Természetesen a perbe beszálló polgárok vagy civil szervezetek nem kell megjelenjenek a tárgyaláson, viszont az más dimenziót ad az ügynek, hogy nem csak az önkormányzat hanem több ezer sepsiszentgyörgyi is részese a pernek”, véli az RMDSZ ügyvezető elnöke. Hozzátette: az önkormányzat felkérésére már több civil szervezet is jelezte, hogy beszáll a perbe.
Mint arról beszámoltunk Kovászna megye zászlóját már érvénytelennek nyilvánította a brassói táblabíróság. Előrevetíti Sepsiszentgyörgy város zászlójának a sorsát is az, hogy ugyanez a bíróság úgy határozott, hogy Kovászna megyének nem lehet lobogója. „A betiltott megye zászló a miénk. Büszkék vagyunk rá. Kitűztük intézményeinkre, jelen van 63 háromszéki település templomában. Nem engedhetjük azt, hogy egy tollvonással elvegyék tőlünk, hogy letépjék a homlokzatról, hogy kiűzzék a templomokból. Ezért felhívást intézünk minden sepsiszentgyörgyi polgárhoz, hogy hétfőtől a város különféle pontjain elhelyezett standoknál, valamint az RMDSZ Martinovics utcai székházában írják alá azt az ívet, ami által a per részévé válnak”, mondta Tóth Birtan Csaba.
Kovászna megye zászlajának betiltása újabb példa arra, hogy a román igazságszolgáltatás nem más, mint sötét eszköz, írja Facebook bejegyzésében Markó Attila. A sepsiszentgyörgyi RMDSZ képviselő, a Mikó-per elítéltje csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy a brassói táblabíróság végleges és visszavonhatatlan döntésével betiltotta Kovászna megye zászlajának használatát. Markó Attila kifejtette – idézem – „Sokan és sokszor rám szóltak, hogy ne bántsam az igazságszolgáltatást. De a háromszéki megyezászló betiltása egy újabb tiszta példa arra, hogy a román igazságszolgáltatás nem más, mint sötét eszköz. A hatalom lévők így játszanak: egyfelől cukorkát nyújtanak egy cikkellyel az új alkotmányban, másfelől a „független" igazságszolgáltatással próbálják eltaposni közösségünket” – fogalmaz a közösségi oldalon a háromszéki politikus.
Mint ismert Tamás Sándor megyei tanácselnök jelezte: az igazságszolgáltatás részlehajlása miatt nem hajlandó eltávolítani Kovászna megye zászlóját a megyeházáról. „Ezek után csak annyit mondok: ha kell, addig fogunk sorra börtönbe menni, amíg az igazság újra Igazság nem lesz!” – írta ennek kapcsán Markó Attila.
A háromszéki Itthon, fiatalon mozgalom képviselői is közleményben tiltakoznak a bírósági döntés ellen. „Aggodalmunkat fejezzük ki, a XXI. század Európájában, országunkban a törvényhozás, kettős mércével működik, hiszen szinte minden román többségű megyének saját zászlója van, amely nem zavarta a hatóságok szemét. „Minket, fiatalokat, nem lehet megfélemlíteni, és ha kell a polgári engedetlenség bármely eszközéhez is folyamodunk jogaink védelméért, felkérünk minden fiatalt és ifjúsági szervezetet, hogy álljunk ki a szimbólumaink, Háromszék, Székelyföld, Erdély jövőjéért!”, írják a közleményben. Kovács Zsolt
www.slagerradio.ro
Erdély.ma

2013. június 22.

Gyermekvédelem Székelyföldön
A rendszerváltás előtt Románia gyermekvédelmi politikája a gyermek intézményesítésében merült ki, amely egyben a család és a helyi közösségek kivonását is jelentette a felelősség alól. Az ENSZ 1990-ben elfogadott Gyermekjogi Egyezménye után Románia is felvállalta, hogy a gyermekvédelem terén foganatosítja az egyezményben előírt normákat. 1997 júniusában Románia kormánya elfogadta a nehéz helyzetben levő gyermekek védelméről szóló 26-os sürgősségi rendeletet, amely megteremtette hazánkban is az új gyermekvédelmi rendszer alapjait, létrehozva a megyei tanácsokhoz tartozó gyermekvédelmi szervezeteket.
A megalakult Gyermekvédelmi Bizottságok, valamint Gyermekvédelmi Igazgatóságok szerepköre a nehéz helyzetbe jutott gyerekek védelmi eljárásainak meghatározása, alkalmazása és ellenőrzése lett.
Hargita megyében, a kezdetekről
1997. augusztus 1-én a Hargita Megyei Tanács létrehozta a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóságot, amely komplex szolgáltatások által biztosítja azóta is a megye gyermekeinek védelmét. Ezek a szolgáltatások a tanácsadás, a gyerekek családból való kiszakításának a megelőzése, védelmi eljárások javaslata, foganatosítása és ellenőrzése a Gyermekvédelmi Bizottsággal karöltve.
1998 és 2004 között a romániai gyermekvédelmi rendszer folyamatos reformokon ment át, alakult, javult, a nagy elhelyező központok szerepét alternatív megoldások vették át. Ez történt Hargita megyében is, ahol országos szinten az elsők között sikerült a lehető legkevesebbre csökkenteni a nagy elhelyező központokban levő gyermekek számát. Hargita megyében a reformok látványosabb változásai nagyrészt uniós programok segítségével történtek.
Ennek egyik jelentős eredménye a mamut elhelyező központok lebontása, átalakítása volt, amelyek azelőtt embertelenül nagy közösségekbe tömörítették az intézményesítésre rászoruló gyermekeket. A régi, „rezidenciális” központokban lehetetlen volt családi hangulatot teremteni, és megadni a gyerekeknek a számukra nagyon fontos, személyenkénti odafigyelést, gondoskodást. Az átalakítás után a régi központokból a gyerekek családi típusú elhelyező központokba kerültek, ahol kisebb létszámban, nagyobb odafigyelést kaphatnak a róluk gondoskodó személyzettől. Igazi családként velük együtt végzik a mindennapi házi munkát, ami egyúttal az életre való felkészítésüket is elősegíti. A jelenlegi formában működő Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság 2005. január 1-én jött létre a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság és a Szociális Igazgatóság összevonásával. Az újonnan létesült intézmény a gyermek és családvédelem, valamint fogyatékkal élő gyermekek védelme mellett a felnőttvédelmet is ellátja, beleértve a fogyatékkal élő személyeket is.
A jelen, számokban
A megyében levő három klasszikus központból a két nagyobb – a csíksomlyói és a székelykeresztúri központok – felbontása után összesen 41 családi ház létesült szerte a megyében, lehetőleg azon helységekben, ahonnan a beutalt gyerekek származtak, megkönnyítve ezáltal a szülőkkel való kapcsolattartást. Ezek a központok jelenleg négy koordinációs központba tömörülnek. Az 1. számú koordinációs központ Székelykeresztúron működik, amely 15 házban összesen 132 gyermek védelmét vigyázza felül – ez a szám átlagot mutat, hiszen a létszám hónaporól hónapra változó. A 15 ház közül 10 Székelykeresztúron, 2 Siménfalván, 1-1 pedig Székelyudvarhelyen, Bögözben és Újszékelyen létesült.
A 2. számú koordinációs központ Csíkszeredában van, és 12 házat foglal magába, amelyekben összesen átlagosan 95 gyermek lakik. Ezekből a házakból, apartmanokból 5 Csíkszeredában, 3 Gyergyószentmiklóson, 1-1 pedig Szentegyházán, Tusnádfürdőn, Csíkszentsimonban és Csíkszentkirályon működik.
A 3. számú – ugyancsak csíkszeredai – központ 8 házat koordinál, átlagban összesen 115 gyermekkel. A házak közül 5 Csíkszeredában, 2 Csíkszépvízen, 1 Csíkdánfalván működik.
A 4. számú központ Felsőboldogfalván található, 6 háza közül 5 Oklándon és 1 Felsőboldogfalván van, amelyekben a gyermeklétszám átlagosan 31.
A harmadik, 25 beutalt gyermekkel működő várhegyi központ felbontásának érdekében előkészített projektet a kis létszám miatt nem fogadta el a szakminisztérium, így továbbra is klasszikus központként működik.
A megye 3 speciális iskolája melletti központok (a csíkszeredai Szent Anna Iskola, az oklándi és a bélbori mkisegítő iskolák), és a súlyosan sérült gyerekek elhelyező központjai (Székelykeresztúr, Maroshévíz) a gyerekek érdekében, a speciális személyzet foglalkoztatása miatt megmaradtak rezidenciális központoknak. Időközben a csíkszeredai Szent Anna speciális szakiskola átalakításának tervei is elkészültek, amely kormánypénzből (PIN) hamarosan átalakul családiasabb lakásotthonokká.
Jelenleg a speciális iskolák mellett működő központokban 208 gyermek van beutalva, ahonnan 82 a csíkszeredai Szent Anna speciális szakiskola, 86 az oklándi, 40 pedig a bélbori megsegítő iskola diákja.
A súlyosan sérült gyerekek központjaiban összesen 70 gyermek van elhelyezésben: 40 gyermek a székelykeresztúri, 30 gyermek a maroshévízi központ beutaltja.
Nevelőszülői rendszer
A reform másik jelentős eredménye a hivatásos nevelőszülői rendszer kiépítése volt, amely arra hivatott, hogy a gyerekek családi környezetben nevelkedjenek, a nevelőszülő otthonában, a saját családjában, a saját gyerekeivel együtt.
A kétszáznál is több hivatásos nevelőszülő kiválogatásával, képzésével, ellenőrzésével Hargita megyében kialakult egy erős nevelőszülői rendszer, amely egyik ideális alternatíva a rászoruló gyerekek elhelyezése szempontjából. Mivel a törvény szerint a 3 évesnél fiatalabb gyerekek lehetőleg családi elhelyezésbe utalandóak, a hivatásos nevelőszülőknél levő gyerekeknek idővel át kell adniuk a helyüket a kisebbeknek, így ők a továbbiakban családi típusú elhelyező központokba kerülnek. Jelenleg a hivatásos nevelőszülőknél levő gyerekek száma 451.
A gyermekvédelmi elhelyező rendszer lépcsőfokai
Amikor a rászoruló gyerekek elhelyezéséről döntenek, a Gyermekvédelmi Bizottság tagjainak a romániai gyermekvédelmi törvények szerint a lehető legoptimálisabb, családiasabb megoldást kell választaniuk, annak érdekében, hogy a gyermekek fizikai és szellemi integritása ne sérüljön a szolgáltatás során.
A prioritások sorrendje a következő: tanácsadással, anyagi segítséggel, nappali központok működtetésével megakadályozni a gyermekek családtól való elszakadását. Ha ez nem lehetséges, akkor a következő megoldás a gyerek elhelyezése saját rokonaihoz, ha ez sem lehetséges, akkor családi elhelyezés más, nem rokon családhoz, elhelyezés hivatásos nevelőszülőhöz, és ha ezek közül egyik sem lehetséges, csak akkor következik a családi típusú központba való elhelyezés, ha a gyermek nem kisebb 3 évesnél.
Jelenleg az igazgatóság nyilvántartása szerint 199 gyermek van rokonnál elhelyezve, és 50 más, nem rokon családnál.
„Variációk egy témára”
Abban az esetben, amikor a szülők anyagi gondok miatt nem tudnak a gyermekeikről gondoskodni, de szeretik, nem bántalmazzák őket, és ragaszkodnak hozzájuk, akkor a nappali központokba való utalás az ideális megoldás. Ebben az esetben a gyerekek esténként haza mehetnek a szülőkhöz, ily módon nem szakadnak el a családtól.
Teljes állami támogatással Hargita megyében jelenleg Maroshévizen működik nappali központ gyerekeknek, 17 hellyel, de még 28 gyermek ellátását támogatja a Gyermekvédelmi Igazgatóság. Ők alapítványok által működtetett nappali központokban részesei a szolgáltatásnak.
A fentieken kívül az igazgatóság keretén belül működik egy sürgősségi elhelyező központ, jelenleg 5 beutalt gyerekkel, és néhány hete egy fiatalok társadalomba való beilleszkedését segítő központ Csíkszentmártonon: 3 házban 12 fiatalkorú részesül szolgáltatásban.
A Gyermek telefonja program kibővült, és a felnőtt problémák fogadására is alkalmas. Arra hivatott, hogy a bántalmazott, molesztált, elhanyagolt gyerekek a szakigazgatóság tudtára hozhassák problémájukat, vagy akár környezetük, tanítójuk, szomszédjuk értesíthesse a hivatalos szerveket, hogy időben segíthessenek a rászoruló, bántalmazott gyerekeken. A bántalmazott, elhanyagolt, kizsákmányolt gyerekeket tanácsadói központ is segíti.
A vér szerinti szülők által elhagyott gyerekek számára a legideálisabb az örökbe adás, amely az egyetlen végleges gyermekvédelmi megoldás.
Az új törvénykezés lehetővé tette, sőt előírja, hogy a helyi önkormányzatok, közösségek, lehetőségeikhez képest felvállalják a saját közösségükből származó gyerekek problémáinak megoldását, és csak abban az esetben forduljanak a megyei igazgatósághoz, ha helyi szinten nem tudják orvosolni a bajt.
A leírtakon kívül az igazgatóság segíti alapítványok munkáját azáltal, hogy általuk működtetett elhelyező központokba beutalt 42 gyermek ellátását támogatja.
Bár jól képzett szakemberek irányítják a tevékenységet, anyagilag nem könnyű ezt a doméniumot fenntartani, hisz a legnagyobb közintézményről van szó, ami a költségvetését, valamint az alkalmazottak számát illeti.
Szerencsére Hargita megyében mind az igazgatóság, mind pedig a megyei önkormányzat mindent megtesz azért, hogy az állami szociális szolgáltatások sokoldalúak legyenek, és zökkenőmentesen folyjanak.
A Kovászna megyei gyermekvédelmi rendszerről
Akárcsak Hargita megyében, a szomszédos székely megyében is nagy változásokat hozott a gyermekvédelmi reform.
A klasszikus gyermekotthonok átalakítása, valamint számos új szolgáltatás létrehozása után a Kovászna megyei gyermekvédelmi rendszer jelenleg nagyon változatos, a követelményeknek megfelelő, magas szintű szolgáltatásokat nyújtja, a következők szerint:
1. Intézményesítést megelőző szolgáltatások:
– Nappali központ – Anyásközpont – Átmeneti központ – Súlyosan sérült gyermekek rehabilitációs központja – Nappali központ autisztikus és érzékelési zavarokban szenvedő gyermekek számára 2. Családba való elhelyezéssel és örökbeadással foglalkozó iroda 3. Hivatásos nevelőszülői hálózatot koordonáló iroda 4. Bentlakásos védelmi szolgáltatások: – Lakásotthonok – Utógondozó központ 18 évet betöltött fiatalok részére – Elhelyező központok 5. A gyermekek egészségi, szellemi és lelki állapotát felmérő iroda 6. Pszichológiai ellátás Sajátos érdekességnek számít Hargita megyéhez képest, hogy Kovászna megyében többféle szolgáltatást nyújtó egységekbe tömörülnek a központok, közösségi szolgáltatói komplexum néven. Gyereklétszámok az állami ellátásban, szolgáltatásban:
1. baróti közösségi szolgáltatói komplexum:
– lakásotthon: 11 – nappali központ: 14 – rehabilitációs központ: 27 – sérült gyerekek elhelyező központja: 15 2. sepsiszentgyörgyi közösségi szolgáltatói komplexum: – anyásközpont: 4 gyermek, 3 anya – nappali központ: 18 – 1. lakásotthon: 12 – 2. lakásotthon: 8 – 3. lakásotthon: 10 – illyefalvi lakásotthon: 12 – bodzafordulói lakásotthon: 12 – csernátoni lakásotthon: 24 3. kézdivásárhelyi közösségi szolgáltatói komplexum: – nappali központ: 13 – rehabilitációs központ: 60 gyermek, ebből 27 nappali csoportban, 33 ambuláns csoportban – kézdialmási lakásotthon: 13 – kézdisárfalvi lakásotthon: 8 – nyujtódi lakásotthon: 11 – kézdivásárhelyi lakásotthon: 12 – Szentkereszty Stephanie lakásotthon: 6 4. kézdivásárhelyi elhelyező központ: 48 5. sepsiszentgyörgyi nappali központ: 16 6. sepsiszentgyörgyi utógondozó központ: 14 7. oltszemi elhelyező központ: 91 8. sérült gyerekek kilyéni közösségi szolgáltatói komplexuma: – rehabilitációs központ : 27 – autista gyerekek rehabilitációs központja: 15 9. hivatásos nevelőszülői rendszerben elhelyezett gyerekek: 316 10. családokhoz kihelyezett gyerekek: 323 A cikk szerzője korábban a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság munkatársa volt 10 éven át. Irodavezetői tisztséget töltött be, rövid ideig aligazgató-helyettes is volt. Bíró Terézia Julianna
morfondir.ro
Erdély.ma

2013. június 22.

Győrben a Háromszék
A magyar táncművészet egyik legnagyobb ünnepén, a győri IX. Magyar Táncfesztiválon egyedüli erdélyi résztvevőként lép színpadra a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes két előadással: az Ivácson László rendezte Két kezem forgatta, szívem táncoltatta produkcióval és a Könczei Árpád rendező-koreográfus nevével fémjelzett Száz évig című műsorral.
A fesztivál nyitott szinte minden táncműfaj előtt, a klasszikusoktól a kortársig, többek között olyan neves társulatok mutatkoznak be, mint a Győri Balett, a Szegedi Kortárs Balett, a Bozsik Yvette Társulat, a Magyar Nemzeti Balett, a Magyar Állami Népi Együttes, a Duna Művészegyüttes. A rendezvény része a színházi tánckarok találkozója is, a továbbképzés mellett a hét magyarországi társulat közel száz táncosa egy gálaműsorban színpadra is lép.
(fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. június 22.

Városismereti barangolás
A diákok nincsenek tisztában azzal, hogy négy Gödri Ferencről beszélünk Sepsiszentgyörgy történetében, de biztosan mozognak a címerjegyek értelmezésénél és a várostérkép előtt – többek között ezeket állapította meg Nemes Emil tanító, a Barangoló örökös szervezője, aki idén tizennegyedszerre hirdette meg a városismereti vetélkedőt.
A tizennégy I–VIII. osztályos résztvevő csapatból összesítettben a legnagyobb pontszámot a Székely Mikó Kollégium III. C osztályos Bástya csapata érte el, az elemisták külön pontozásán a Mikó IV. B osztályának Aranyalmák csapata győzött, a gimnazisták közül a Nicolae Colan Általános Iskola V. A osztályos Kincskeresői szerezték a legtöbb pontot. A Lábas Házban tartott díjkiosztón minden résztvevő iskola kapott három példányt a Nemes Emil által összeállított Barangoló, 2. városismereti kisokosból, amelyet lapozva a gyermekek játékos formában jutnak hozzá az ismeretekhez.
(fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. június 22.

Hírsaláta
CSERHALOM UTÁN VÖRÖSMARTY. Vasárnap avatják fel Vörösmarty Mihály mellszobrát a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelkén. A magyarlakta szórványtelepülésen 1998-ban avatták a Cserhalom-emlékművet, Kolozsi Tibor szobrászművész közel tíz méter magas alkotása Szent László királynak a kun sereg felett 1068-ban aratott győzelmének állít emléket az egykori csatamező közelében.
A Cserhalom Művelődési Egyesület most a győztes csatát Cserhalom című eposzában megéneklő költő előtt tiszteleg, Zawaczki Walter Levente szobrászművész mellszobra a református templomkertben kapott helyet. (Krónika)
BUDAPEST ÁLLJA A SZENT GYÖRGY-SZOBOR RESTAURÁLÁSÁT. A magyar kormány támogatásával újítják fel a kolozsvári Sárkányölő Szent György-szobrot, a felújítási és tisztítási munkálatokat a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság végzi Kolozsi Tibor restaurátor tervei alapján. E célra a magyar külügyminisztérium ötmillió forintot bocsátott a műemlékvédő társaság rendelkezésére, amely minden költséget fedez. Átadására nagy valószínűséggel a Kolozsvári Magyar Napok alatt kerül sor. (Szabadság)
SZENT LÁSZLÓ-NAPOK NAGYVÁRADON. A Kolozsvári Magyar Napok, Brassói Magyar Napok, illetve Kalotaszegi Magyar Napok mintájára szervezik meg Nagyváradon a Szent László Napokat. A szervező EMNT szerint 2013. június 28–30. között egyfajta kulturális seregszemle lesz, tisztelgés a városalapító Szent László lovagkirály emléke előtt, Nagyvárad jelenlegi életét formáló szereplőknek adva bemutatkozási lehetőséget. (Transindex)
FUKAR KEZEKKEL MÉR. Kolozsvár templomainak közel egymillió lejt utal a helyi tanács felújításra, építkezésre, ebből a vendégforgalmi szempontból legfontosabb Szent Mihály-templomnak mindössze 70 ezer lej jut. (Itthon.ma)
VIGYÁZAT A DICLOFENACKAL! Amennyiben hosszú ideig és nagy adagban használják, a Diclofenac szívinfarktust és agyvérzést is okozhat. A figyelmeztetés az Európai Gyógyszerügynökség részéről érkezik, szerintük a gyógyszernek súlyos mellékhatásai lehetnek, amennyiben a „fogyasztónak” szív- és érrendszeri betegsége van. Az elmúlt 12 hónapban kilencmillió doboz Diclofenac került a román piacra. (Gândul)
AZ ASSZONY VERVE JÓ? Egy 2011-es közvélemény-kutatás szerint a románok fele természetesnek véli a családon belüli erőszakot. 2004 és 2009 között 60 ezer eset került a hivatalos nyilvántartásokba, ezek közül 770 halállal végződött. Egy európai civil szervezet felmérése szerint azonban 800 ezer romániai nő mondta azt, hogy otthon bántalmazták, de félt vagy szégyellt feljelentést tenni. (Puterea)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. június 22.

Éljenek a marosvásárhelyi, kölcsönös tiszteletet nem ismerő, két tannyelvű iskolák!
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola tanévzáró ünnepségén – a két tanyelvű iskolákra jellemző tolerancia jegyében – a román anyanyelvű szülők széttépték a magyar szülők iskolai kétnyelvűség hiányát jelző tiltakozó tábláját.
A marosvásárhelyi Livu Rebreanu Általános Iskola magyar diákjainak szülei, akik az iskolai kétnyelvűségért hosszú évek óta küzdenek, egy újabb "sikertörténetet" könyvelhetnek el.
Miután napvilágra került, hogy az iskola nyelvi tájképe – az intézmény belső tereinek feliratozása, faliújsá-gok, szülők/gyerekek közérdekű tájékoztatása – a magyar gyerekek irányába diszkriminatív, és ezt az Országos Diszkriminációellenes Tanács már másodszor állapította meg az elmúlt két év során, az intézményben nem változott semmi.
Az iskolai kétnyelvűségért küzdő magyar szülők nyílt levélben fordultak a megyei főtanfelügyelő-helyetteshez, Illés Ildikóhoz, akivel számos alkalommal személyesen is találkoztak, azzal a céllal, hogy felkérjék a magyar oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettest egy találkozó megszervezésére, amely az iskola vezetősége és a kezdeményező szülők között zajlana, és ahol a főtanfelügyelő- helyettes asszony vállalná a mediátor szerepet. Ez a találkozó többszörös felkérés után sem valósult meg, Illés Ildikó nyilatkozatai szerint az iskolában amúgy is minden rendben van, az intézményben harmónia honol, mindenki jól érzi magát.
A csütörtöki történet alapján viszont az iskolában nagy gondok vannak egyrészt az iskola vezetőjével, aki a magyar szülők most már bizonyítottan (ODT-döntés) törvényes és jogos követeléseit teljes mértékben mellőzve, sikerrel zárta a tanévet, bebizonyítva: az iskolai egynyelvűség, a magyar közösséggel szembeni toleranciahiány és tiszteletlenség következetesen fenntartott iskolai gyakorlat.
Az igazgatónő "korrektségét" azzal is alátámasztotta, hogy az évzáró alkalmával kellemesen lepte meg az ünneplő sereget. A román tannyelvű osztályok gyerekeinek az iskola egy háromszínű nyakkendőt ajándékozott, és minden gyerek nyakában ott lobogott országunk zászlaja.
A magyar gyerekek nyakkendő nélkül vettek részt az ünnepségen. Igaz, hogy nem is hiányzott a magyar gyerekek nyakából a háromszínű kendőcske, viszont a feltűnő szimbólumhasználat üzenetértéke egyértelmű.
A fentiek alapján könnyedén kijelenthető, hogy a két tanyelvű iskolák az esélyegyenlőséget hirdető politikamentes toleranciavárak.
A háromszínű zászlók/nyakkendők csupán egy kis apróság ahhoz képest, ami az ünnepség további részében megtörtént.
A magyar nemzetiségű szülők az iskolai egynyelvűség elleni küzdelmük – vakáció előtti – utolsó lépéseként egy kétnyelvű molinóval érkeztek az ünnepségre. Ezen a táblán egyrészt az Európai Unióban használt többnyelvűséget mutatták be, valamint a Liviu Rebreanu iskola által gyakorolt kétnyelvűséget szimbolizálva kihelyezték az egynyelvű: director (igazgató) szót.
A magyar szülők jogos és törvényes tiltakozása viszont sok trikolór nyakkendőt viselő gyerek szüleit zavarta, akik agresszíven és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fenyegetőztek, majd kitépték a magyar szülők kezéből a kétnyelvű üzenetet. Az incidens kisebb dulakodásba torkollt, amelynek a csendőrség vetett véget. A magyar és román szülők egyaránt a csendőrségen töltötték az ünnepség további részét, ahol mindenkit figyelmeztetésben részesítettek a rendbontás miatt. A tiltakozás jogosságát a csendőrség nem kérdőjelezte meg.
A csendőrségi jegyzőkönyv aláírása után a román szülő újfent megerősítette a jelenlevőket arról, hogy milyen jó a két tanyelvű iskolák hangulata, és azt mondta búcsúzásul: "Én soha nem fogom elfogadni, hogy a gyerekem iskolájában kétnyelvű feliratok legyenek".
A fenti események alapján a következő héten a magyar szülők az intézmény vezetőjének menesztését fogják követelni.
A csatolt fényképeken látni egyrészt a molinót teljes épségében, valamint széttépve. Az ép molinó mellett láthatni a trikolór kokárdákat és nyakkendőket is.
Horváth-Kovács Ádám
Népújság (Marosvásárhely)

2013. június 22.

Botrány a Liviu Rebreanu iskolában
"Megdöbbenéssel veszem tudomásul, hogy a kétnyelvűség okán a Liviu Rebreanu Általános Iskolában incidens tört ki. Meggyőződésem, hogy az utóbbi héten mesterkélten felfújt kétnyelvű oklevélbotrány, a 2-es iskola átnevezését megelőző és követő egyes román politikusok nyílt támadásai, magyarellenes kijelentéseik vezettek ahhoz, hogy a tegnap esti évzárón véleményüket óriásplakáton megjelenítő magyar szülőket rágalmazták. Elfogadhatatlannak tartom azt, hogy a törvények által szavatolt nyelvi jogainkat nemcsak hogy figyelmen kívül hagyják a város és a megye egyes politikusai, hanem magyarellenes kijelentéseikkel veszélyes társadalmi feszültséget idéznek elő" – mondta Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, reagálva a Liviu Rebreanu Általános Iskola évzáró ünnepségén történtekre.
Az elnök szerint, tekintettel arra, hogy a nyelvi jogok érvényesítését nem lehet az iskolákra bízni, melyek vezetőtanácsában fölényes többségű a román képviselet, illetve egy általános iskola és három középiskola kivételével nincsenek magyar igazgatók, a helyi tanács szintjén kell rendezni a problémát. Az RMDSZ vásárhelyi frakciója határozattervezetet terjeszt a helyi tanács elé, melyben az iskolák adminisztrátori minőségében elrendelik az épületek belső tereinek kétnyelvű feliratozását.
Marosvásárhely, 2013. június 21.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének sajtóirodája
Népújság (Marosvásárhely)

2013. június 22.

Ballagtak a MOGYE végzettjei
"Kezetekben az élet!"
Újabb fiatal orvosnemzedék tette le tegnap az orvosi esküt a marosvásárhelyi Sportcsarnokban, a ballagási ünnepség zárómomentumaként. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) idei 806 végzőse (orvosi, fogorvosi, gyógyszerészeti karokon, illetve a rövid távú képzéseken), maga mögött hagyva a jegyzeteket, vizsgákat, felvállalta a legszebb hivatás gyakorlását: a gyógyítást, az élet védelmét.
A MOGYE végzettjei tegnap délelőtt az egyetemtől indulva, a Gaudeamust énekelve vonultak a Sportcsarnok felé, ahol szülők, rokonok, barátok virágokkal, gratulációkkal már várták őket. A szinte elviselhetetlen hőség ellenére zsúfolásig megtelt teremben Nicolae Neagu, a MOGYE adminisztratív igazgatója, majd dr. Leonard Azamfirei rektor köszöntötte az egyetem volt hallgatóit, immár pályakezdő orvosait. A MOGYE rektora az új kezdethez emberi és szakmai felelősségtudatra biztatta a végzetteket, arra, hogy mindig empátiával és odaadással közeledjenek a betegekhez. Corneliu Grosu prefektus üdvözlő szavai után Ciprian Dobre megyei tanácselnök szólalt fel, hangsúlyozva: a most végzett orvosoknak törekedniük kell arra, hogy méltók legyenek a nagynevű, elismert elődeikhez, öregbítsék az egyetem hírnevét. "Az egyik legszebb, legnemesebb hivatást választották, a gyógyítást. Tudásuk által élet és halál fölött dönthetnek" – mondta a megyei önkormányzat elnöke.
Dr. Szilágyi Tibor tudományos tevékenységért felelős rektorhelyettes magyarul szólt a végzettekhez, mondván, az elmúlt évek erőfeszítéseinek mintegy a megkoronázása ez a nap, az orvosi eskütétel napja. "Az eltelt hat év alatt Önök keményen dolgoztak, áldozatot hoztak azért, hogy felkészüljenek az orvosi és gyógyszerészeti hivatás gyakorlására. Ezen áldozatvállalásból keményen kivették részüket a szüleik is, akik lehetővé tették ezt. Önök olyan hivatást választottak, amelyben felvállalták az élet védelmét, de a mai orvostudomány már nemcsak a beteg életének a megmentését tűzte ki céljául, hanem a betegek életminőségének javítását is. Önökön múlik majd, hogy az egyre tovább élő emberiség életminősége milyen lesz, mennyire tudják megszabadítani a szenvedésektől" – mondta, figyelmeztetve is egyúttal arra, hogy az orvosi pálya számtalan elégtétellel szolgál, de olykor a csalódással, kudarccal is szembe kell nézni. "Az orvos sikerélményének nagy ára van: átvirrasztott éjszakák, lelkiismereti vívódások, szüntelen tanulás, lemondás saját örömökről, de mindez természetesnek tűnik, mivel életüket annak szentelik, hogy mások szenvedéseit enyhítsék" – tette hozzá a rektorhelyettes, aki hangsúlyozta, a ballagás nem a tanulási időszak lezárását jelenti, a ballagás "legfeljebb mérföldkő olyan szempontból, hogy az eddigi vizsgák záros határidejét az állandó továbbképzés váltja fel, és erre a motivációt nem a vizsgák kötelező volta, hanem saját lelkiismeretük fogja jelenteni, ami nagyobb önállóságot, ugyanakkor nagyobb felelősségtudatot feltételez. Nehéz pályát választottak, mert az egész embert kívánó szakmai életüket össze kell egyeztessék a magánélet kihívásaival. A rezidensi vizsga, a szakosodás rendszerint egybeesik az élet más fontos eseményeivel, mint a házasság, a gyermekáldás, és sok minden egyéb. E pálya gyakorlása során sok nehézséggel kell majd szembenézniük, de a megfelelő kitartással a későbbi sikerek majd kárpótolják ezekért."
Szilágyi Tibor utalt az elmúlt időszak konfliktusaira, "az egyetem belső vívódásaira", amikor megtapasztalták, hogy egy törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. "Hogy nem tudtunk önöknek egy széles körű anyanyelvi oktatást biztosítani, hogy a törvény adta lehetőségeket nem tudtuk kihasználni, általában nem rajtunk múlott. Egy fontos dolog azért megtörtént: mindannyiunkban megerősödött az együvé tartozás felemelő érzése. Meggyúlt egy láng, amit nem lehet kioltani" - tette hozzá.
Az ünnepélyes orvosi eskütételt megelőzően az évfolyamelsők szólaltak fel: Larisa Gabor, Albert Karola, Costache Tudor, Kulcsár Edit-Anna, Kántor Lajos Kristóf és Nistor Ignat Mariana, majd a végzettek magyarul és románul tettek esküt arra, hogy minden tudásukat a betegek gyógyítására fordítják. Tegnap délután 6 órától a magyar hallgatók templomi ballagására került sor, a hagyomány szerint a Vártemplomban tartották az ünnepséget.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

2013. június 22.

Kolozsvári Puskás Sándor – 85
Június 18-án töltötte 85. életévét Kolozsvári Puskás Sándor. Jó erőben, derűs hangulatban érte a születésnapja, természetes, hogy szakácsművészete néhány különlegességének is örülhettek a köszöntői. Szobrászművészetét a közeljövőben megjelenő kötet viszi még közelebb a széles közönséghez. Hat és fél évtizedes alkotói pályájának fontosabb megvalósításait így is sokan ismerik, a készülő kötet mindazt igyekszik majd minél részletesebben felmutatni, ami 1948-as első kiállítási szereplése óta a szobrász keze alól kikerült. Sokoldalú, megújulásra mindig kész, egyéni hangú, karakteres művészt tisztelünk személyében, számos jelentős monumentális munka és kisplasztika alkotóját, akinek művei köztereket díszítenek, múzeumi gyűjteményeket gazdagítanak, intézmények, családi otthonok féltve őrzött kincsei. Történelmi személyiségek arcmásainak egész sorával gyarapította nemzeti panteonunkat, a népélet, a falu világa ihlette szobrokkal járult hozzá a hagyományok jelképes tárházának folyamatos bővítéséhez. Munkásságába magunk is többször próbáltunk betekintést nyújtani lapunkban, a Múzsa oldalain mindegyre meg- megjelentettünk reprodukciókat alkotói újdonságaiból. Ma egy olyan terrakotta portréjának a fotóját közöljük, amely alighogy megszületett 1956-ban, máris eltűnt a szemek elől, magántulajdonba került. Szerencsés véletlen folytán a harmonikus szépségű, életnagyságúnál kissé nagyobb, színes plasztika alkotója és a tulajdonos találkozott a közelmúltban Marosvásárhelyen. Kolozsvári Puskás Sándor felfrissíthette és fényképen is megörökíthette közel hatvan esztendeje készült művét.
Nem egy bizonyos, ismert egyént ábrázol a Honfoglaló magyar nő. A szobrászt mindig érdekelték a különböző embertípusok, pályája első évtizedében főleg jeles tudós barátai, mentorai hatására különösen sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel. A régészként, történészként, művészként is nagy hatású László Gyula tanácsai is ösztönözték a szobrászt, hogy elmélyüljön ezen a területen. E sajátos női arcmás mellett több hasonló fogantatású munkája keletkezett akkoriban, például a Székely paraszt és a Gyimesi csángó, amelyek szép hazai, sőt nemzetközi sikert arattak, majd bekerültek a bukaresti Román Nemzeti Galéria kollekciójába. Érdekes, hogy akárha a terrakotta nő párja lenne, négy évtized teltével, 1996-ban, a millecentenáriumi évfordulóra Kolozsvári Puskás Sándor elkészítette a Honfoglaló portréját is. Ez lett az egyik legnépszerűbb alkotása. Számos művészetkedvelő láthatta tárlaton, bemutattuk mellékletünkben is. A mai reprodukció első közlés, biztos tetszeni fog olvasóinknak a keleties arcvonású, jellegzetes öltözetű, sajátosságaiban egy egész korszakot és mindannyiunk számára meghatározó nemzedéket képviselő, ismeretlenül is ismerős, rokonszenves nő. Alkotójának további jó egészséget, sok energiát, munkakedvet és újabb értékes műveket kívánunk! Isten éltesse sokáig!
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

2013. június 22.

Öt kontinenst átszelő föld körüli útra indul négy magyar mérnök
Öt kontinenst átszelő föld körüli útra indul négy magyar mérnök: a Julianus Project egyik célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar diplomások kivándorlásának társadalmi veszélyeire, míg a külföldön dolgozó magyar mérnököknek és kutatóknak azt üzeni, hogy Magyarország innovációs központtá válásához az ő hazatérésük is szükséges.
A háromévesre tervezett út első, 15 ezer kilométeres, Szibériát átszelő szakaszára szombaton indulnak útnak a résztvevők Budapestről. Harminc nap alatt négy országon – Ukrajna, Oroszország, Kazahsztán, Mongólia – haladnak keresztül, hogy végül az oroszországi Magadanban érjenek célba – olvasható az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményben.
Az útra kelő fiatalemberek – Bognár Tamás, Buzás József, Helmich József és Veszprémi Balázs – az elmúlt években maguk is szembesültek szakmájukban a "menni vagy maradni" kérdésével, vagyis, hogy külföldre menjenek-e dolgozni vagy itthon folytassák pályájukat – húzta alá a közlemény.Mint írják, a négyesfogat ezzel a hosszú utazással szeretné felhívni a figyelmet a magyar diplomások kivándorlásának társadalmi veszélyeire, az "agyelszívás" negatív hatásaira, míg a külföldön dolgozó magyar mérnököknek és kutatóknak azt üzenik, hogy Magyarország innovációs központtá válásához az ő hazatérésük is szükséges.
A Julianus Project partnerének, a Gyere Haza Alapítványnak a tevékenységét is népszerűsíti. A szervezet célja, hogy támogassa a külföldről hazatérni kívánó, diplomával és nyelvtudással rendelkező fiatalokat. A négyfős csapat autókkal, hat hónapos felkészülést követően vág neki az útnak. A Julianus Project legnehezebb része a Szibérián keresztülhaladó, Csontok útjának nevezett kétezer kilométeres szakasz. A Jakutszkból Madaganba vezető utat Sztálin építtette és nevét onnan kapta, hogy építése során rengeteg rab halt meg.
A projekt második szakaszában – amelyre a tervek szerint jövőre kerül sor – a résztvevők az egyesült államokbeli Anchorage-ból vágnak neki Amerikának és Buenos Airest veszik célba. 2015-ben pedig Fokvárosból indulva az afrikai kontinenst és Európát átszelve térnek vissza Budapestre.
Népújság (Marosvásárhely)

2013. június 22.

Szent László Napok: egy jövőbe mutató kezdeményezés
„Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy Nagyváradot Szent László alapította, ugyanakkor fontos, hogy ezt ne hivalkodó formában tegyük. Közös életterünk ez a város, egyformán büszkék kell legyünk múltjára, hiszen csak így lesz jövője” – hangsúlyozta Zatykó Gyula, a Szent László Napok főszervezője a vele készített interjúban.
– Honnan adódott a Szent László Napok megszervezésének ötlete?
– Az ötlet már rég adott volt, azon csodálkozom, hogy huszonhárom év alatt nem jutott senkinek sem az eszébe egy olyan – nem egyházi – rendezvény megszervezése, mely a városalapító lovagkirálynak, Szent Lászlónak állít emléket. Hogy mennyire megbecsült az ő alakja Nagyváradon, az is mutatja, hogy csak egy sikátor van elnevezve róla a szinte felismerhetetlen Sf. Ladislau formában. A huszonegyedik század közönyös szürkeségéből ki kell emelnünk az olyan fontos történelmi személyiségeket, mint Szent László, aki egyházmegyét alapított, és akit szentként tisztelnek nemcsak Magyarországon és a Kárpát-medencében, hanem az egész nyugati kultúrában. Az egyház ezt megteszi a maga eszközeivel, de szükség van egy világi megemlékezésre is – nem az egyházi helyett, hanem azt kiegészítve. Az itt élő, immár többségi románság számára is nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ezt a várost Szent László alapította, ugyanakkor fontos, hogy ezt ne hivalkodó formában tegyük. Közös életterünk ez a város, egyformán büszkék kell lennünk múltjára, hiszen csak így lesz jövője. Annyi hamis történelmi adat kering a városról, beleértve az internetet, hogy szükségesnek érezzük felhívni a valós tényekre a figyelmet. Ez nem valakik ellen szól, hanem elsősorban a múltunk tiszteletéről.
– Milyen elképzelések mentén állították össze a rendezvény programját?
– Mint ahogy az előbb is mondtam, Szent Lászlóról beszélhetünk, mint szentről, de beszélhetünk úgy is, mint városalapító történelmi személyiségről, egy nagy keresztény lovagkirályról. A programokat igyekeztünk ennek megfelelően kidolgozni. Lesznek előadások, melyek a város történelmét és I. László király ebben játszott szerepét mutatják be, ugyanakkor arra is figyeltünk, hogy szórakoztató programokkal is szolgáljunk, hiszen a nagyváradi magyar közösségnek igénye van a minőségi, fesztivál jellegű összejövetelekre is. Amiképpen Kolozsváron, Brassóban vagy Kalotaszegen nagy sikernek örvendenek a helyi magyarság kulturális értékeit bemutató magyar napok, úgy Váradon is nagy eséllyel siker övezi majd az ugyanezen célból szervezett Szent László Napokat, vagy más nevén Nagyváradi Magyar Napokat. Fontos még azt is elmondani, hogy a szervezésben mintául szolgált a hajdani királyi városban, Győrött ugyanezen név alatt futó eseménysorozat is. Győrt és Nagyváradot összeköti Szent László királyunk alakja, gondoljunk csak arra, hogy ott őrzik az eredeti hermát, aminek hű másolatát itt találhatjuk. A győri rendezvények szintén a szent király előtt tisztelegnek – a lovagkort idéző hangulattal, korhű jelmezes felvonulással, lovagi táborokkal, harci tornákkal stb. Az idei anyagi lehetőségeink nem engedték meg, hogy hasonló elképzelések mentén szervezkedjünk, de jövőre mindenképpen ilyesmiben is gondolkodunk. Rendezvényünk időpontja egybeesik a László-nappal, ami azért jó, mert iskolai szünidő van. Remélhetőleg az időjárás is kedvező lesz.
– Milyen támogatást kaptak az önkormányzattól, a civilektől, a különböző kulturális intézményektől, egyházaktól?
– Őszintén? Több támogatásra számítottunk. Talán azért nem álltak mellénk teljes mellszélességgel, mert első alkalommal szervezzük meg rendezvényünket. Igyekszünk magasra tenni a mércét, és minden ízlésnek megfelelni, hogy jövőre bontsuk le azokat a falakat, melyek jelenleg körbevesznek minket. Ha egy tartalmas és minőségi rendezvényt tudunk felmutatni, akkor jövőre sokkal nagyobb bizalommal közelít majd felénk mindenki. Hagyományteremtés a szándékunk, reméljük, idővel mások is csatlakoznak hozzánk. Ezzel együtt sok biztatást és támogatást is kaptunk. Sokat köszönhetünk a kezdeményezésünket barátilag fogadó vállalkozóknak. De többnyire pályázaton elnyert pénzből fedezzük a költségeket.
– Ez a bizalmatlanság, amiről beszélt, nem azzal függ össze, hogy Ön az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke? Ez a státusza szerepet kap a Szent László Napok szervezésekor?
– Megtörténhet, hogy ez is közrejátszik, de egy valamit meg kell értenie mindenkinek. A közösségépítés független a pártpolitikától. Minden valamire való politikusnak fel kellene mérnie azt, hogy többet árt, mint használ azzal, ha pártpolitikai érdekből rátelepszik a kulturális intézményekre, a civil szférára vagy a hasonló kezdeményezésekre. A Szent László Napok programjában egyetlen politikai esemény sem kapott helyet, és ez egy tudatos döntés volt a részünkről. Megvannak azok a fórumok, ahol helye van a politikai csatározásoknak, azonban ez nem az a rendezvény. Fel kell mérnünk: vajon a közösségépítés egyik járható útja-e egy-egy ilyen alkalom, amikor is minden nagyváradi magyar egy közösség tagjának érezheti magát. Hisszük, hogy az összetartozás érzését közös értékeink felismerése teszi teljessé, az, hogy egyformán büszkék vagyunk magyarságunkra, váradiságunkra, múltunkra és jelenünkre. Ha mindez teljesül, csak akkor lehet jövőnk szülőföldünkön.
Mészáros Tímea
Erdon.ro

2013. június 23.

Újraválasztották Izsák Balázs SZNT-elnököt
A Székely Nemzeti Tanács szombati marosvásárhelyi küldöttgyűlésén újraválasztották Izsák Balázs elnököt és több határozatot is elfogadtak. Első román nemzetiségű tisztségviselőként a rendezvényen jelen volt Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea is.
Az SZNT tizenhatodik ülését tartotta június 22-én a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, amelynek színpadán a román, a magyar és a székely zászló mellett kitűzték a baszk és a katalán lobogót is. A rendezvényen Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester elmondta, konfliktusok helyett közös erővel kell támogatni, hogy Marosvásárhely régióközpont legyen. „A magyarságot ne alázzák meg olyan képviselők, akik nem az értékeket helyezik előtérbe. Az egyetemek, a fiatalok a jövő, az egészségügy, a kórház, az orvoslás megerősítése, a nagyvárosi övezet megvalósítása vezethet előre. Partner leszek Marosvásárhely építésében” – mondta az elöljáró, majd Kecskés Csaba unitárius főesperes áldást kért az ülésre.
Ismét benyújtják az autonómiastatútumot
Izsák Balázs elnöki beszámolójában az elmúlt öt és fél év eredményeit ismertette. Elmondta, a 153 székelyföldi önkormányzat 851 települése közül 180-ban megalakultak a székely tanácsok, a küldöttek száma a kezdeti 97-ről immár 230-ra emelkedett, az üzenet eljuttatásához pedig létrehozták a Székely Nép című kiadványt, amelynek terjesztését fejleszteni fogják. „Maros megyében elsőként 2009-ben Makfalván tűzték ki a székely zászlót, és következett a székelyek jelképei elleni támadássorozat. A székely zászló használata immár alkotmányos jog, mégis úgy vélem, hogy ami természetes, azt nem kell törvényben jóváhagyni. A gáncsoskodók előremozdították az autonómia ügyét, és mindeddig 35 székely önkormányzat írt ki népszavazást arról, hogy Székelyföldhöz akar tartozni. A régiókat nem kijelölni, hanem elfogadni kell” – ismertette, majd kitért a magyar kormány támogatására, mondván: Dél-Tirol autonómiája sem valósulhatott volna meg Ausztria támogatása nélkül. Hozzátette, a március 10-ei Székely Szabadság Napján Románia kormányához intézett beadványra még nem kaptak választ, az autonómiastatútumot pedig – amelyet eddig kétszer utasított el a bukaresti parlament – ismét beterjesztik.
Székelyföldi magyar szavazókörzet
A hozzászólók közül Korpos Levente, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke a 2011-es népszámlálás alkalmával tett nyilatkozatokat bírálta (magyarnak vagy székelynek valljuk magunkat), Veres Dávid, a Csíkszéki Székely Tanács elnöke pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarországi választások alkalmával Székelyföldet tekintsék külhoni szavazókörzetnek, amely képviselőt küldhet az Országgyűlésbe. Izsák Balázs válaszában elmondta: „Székelyek vagyunk, de a magyar nemzethez tartozunk. A székely szavazókörzetre vonatkozó javaslatot benyújtottuk és fenntartjuk, de erről egyelőre nem született döntés.”
Utcára kell vonulni!
Az elnöki tisztségre tett javaslataikat a széki székely tanácsok elnökei ismertették. Izsák Balázst, egyedüli jelöltként, egyöntetűen megszavazta a 171 küldött. „Ha minden székely falu csatlakozik, akkor több mint 700 küldöttünk lesz, ami majdnem ezer, s egy ezreddel bármit be lehet venni. A nemes cél érdekében fegyelemre, céltudatosságra, bátorságra, szervezettségre és bajtársiasságra van szükség” – fogalmazott az újraválasztott elnök.
A résztvevők egybehangzó véleménye az volt, hogy élni kell a polgári engedetlenség eszközeivel, utcára kell vonulni, félre kell tenni az egyéni és pártérdekeket és össze kell zárni sorainkat. Végül a küldöttgyűlés határozatot fogadott el Székelyföld önálló közigazgatási régió, Székelyföld autonómiájának, az európai nemzeti régiók védelmének támogatásáról, a Székely Szabadság Napjáról, a Kárpátok Őre szobrának felállításáról és a Székelyföld Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés támogatásáról.
Augusztus 18. – eldől, hogy kezdődhet-e az aláírásgyűjtés
Az SZNT külügyi megbízottja, Dabis Attila elmondta, június 18-án benyújtották a polgári kezdeményezésre vonatkozó tervezetüket, az elbírálásra pedig két hónapja van az európai testületnek, így augusztus 18-áig választ kell adniuk, hogy elfogadják-e, vagy sem. „Nem hiszem, hogy elutasítanák, hiszen olyan témában terjesztettük be, amely a hatáskörükbe tartozik, és a beadvány megfelelt az előírásoknak. Ha elfogadják, akkor 12 hónap áll rendelkezésre, hogy az unió legalább 7 tagállamából összegyűjtsük az egymillió támogató aláírást. Ezt meg lehet tenni a nemzetiregiok.eu honlapon is” – ismertette a székelyek „első külügyminisztere”.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

2013. június 23.

Gyászol a színház: elhunyt Lohinszky Loránd
Rövid, méltósággal viselt szenvedés után, életének nyolcvankilencedik évében szombaton elhunyt Lohinszky Loránd érdemes művész, nyugalmazott egyetemi tanár, az erdélyi színjátszás nagy mestere - tudatta az MTI-hez is eljuttatott közleményében a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Az 1924-ben Kolozsváron született színművész több mint ötven éves pályafutást hagyott maga mögött, melynek során többek közt Trepljov (Csehov: Sirály), Görgey Artúr (Illyés Gyula: Fáklyaláng), Ványa Bácsi (Csehov: Ványa bácsi), Őrnagy (Örkény István: Tóték), Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája), Lear (Shakespeare: Lear király), Szervét Mihály (Sütő András: Csillag a máglyán), és Ill (Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása) szerepében zárta szívébe a közönség.
Lohinszky Loránd 1950-ben a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet első végzett évfolyamán szerzett oklevelet Kolozsváron. Azonnal a Marosvásárhelyi Székely Színházhoz szerződött. Társulatához karrierje során végig hű maradt, miközben életművét vendégjátékok, rendezések és jelentős hazai, valamint anyaországi filmszerepek is gazdagították: Udvardi (1972, Nincs idő), István (1974, Holnap lesz fácán), Török János (1976, Apám néhány boldog éve), Páter gvárdián (1992, Ábel a rengetegben), Lukács (1996, Retúr). 1954-től a Marosvásárhelyre áthelyezett Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanáraként segítette számos színésznemzedék kibontakozását.
Munkásságát számos elismeréssel, díjjal jutalmazták, közülük a legjelentősebbek az érdemes művész titulus (1964), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995) a Magyar Művészetért emlékérem (1996), az UNITER életműdíj (2000), a bukaresti Nemzeti Színházi és Filmművészeti Egyetem díszdoktori címe (2005) a Románia Csillaga érdemrend tiszti fokozata (2005).
Emléke előtt kegyelettel hajt fejet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem közössége: mindkét intézmény saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Maszol/MTI

2013. június 23.

Balog Zoltán: eddig 407 millió forint adomány érkezett az árvízkárosultaknak
Szombatig több mint 407 millió forint adomány érkezett az árvízi károk enyhítésére – jelentette be Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, a Humanitárius Koordinációs Tanács elnöke vasárnap délben a közmédia jótékonysági napján.
A miniszter a jótékonysági napon sugárzott műsorban kifejtette: tárcája azt a feladatot kapta, hogy koordinálja és összefogja a segélyszervezetek adománygyűjtési tevékenységét. Példamutatónak nevezte, hogy az öt legnagyobb magyarországi segélyszervezet – a Magyar Baptista Szeretetszolgálat, a Katolikus Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, az Ökumenikus Segélyszervezet és a Magyar Vöröskereszt – összehangolja munkáját a Humanitárius Koordinációs Tanácsban, amelynek elnökévé felkérték.
A segélyszervezetek – Magyarországon eddig példátlan módon – egyetlen telefonszámon, az 1357-es segélyvonalon gyűjtik az adományokat. Szombatig több mint 675 ezer telefonhívás, illetve SMS érkezett, ezekből 162 millió forint folyt be eddig, a számlára pedig 245 millió forintot utaltak, vagyis több mint 407 millió forint felajánlás futott be – számolt be a miniszter, aki bízik abban, hogy ez az összeg tovább nő. Balog Zoltán szerint az, hogy Magyarországon nem követelt emberéletet az évszázad árvize, az összefogásnak és az összefogás koordinálásának volt köszönhető. Nemcsak a pénz gyűjtését kellett összehangolni, hanem például azt is, hogy honnan érkezzen az ásványvíz, az ennivaló, vagy a hypo, ez pedig még nehezebb – tette hozzá. Mint elmondta: az adományok mértéke, illetve a védekezés és a helyreállítás szervezettsége is azt mutatja, hogy jó döntés volt a Humanitárius Koordinációs Tanácsot felállítása. A védekezési munkákra több mint 40 ezer önkéntes regisztrált, amire nem volt még példa. A tárcavezető emlékeztetett rá, hogy 2015-től csak az kaphat érettségit, aki vállal önkéntes munkát.
Veszélyes rágcsálók, penészes falak
Szabó Enikő helyettes országos tiszti főorvos a jótékonysági műsorban hasznos tanácsokkal látta el a Duna közelében élőket. Hangsúlyozta, hogy a szúnyogcsípés megbetegedést is okozhat, de megjelenhetnek azok a rágcsálók is, amelyek vizeletükkel megfertőzhetik az élelmiszereket. Külön felhívta a figyelmet a penészes falak veszélyeire, hiszen a gombásodás allergiát okozhat, a penészedést ezért azonnal meg kell szüntetni, akár klórmésszel vagy hypóval. Elmondta: a napsugárzás nem csak szárítja, de fertőtleníti is a falakat, ezért javasolt az átszellőztetés. Szabó Enikő szerint arra is vigyázni kell, hogy az árvíz után megmaradt pocsolyákban senki se fürödjön, különösen a gyerekekre kell figyelni, mert a kórokozók fertőzéses megbetegedést okozhatnak.
„Tudták, hol van a helyük"
Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége a műsorban arról beszélt, meglepte, hogy milyen sok önkéntes és civil segítő szervezet működik Magyarországon, amelyekről eddig nem is hallott. A köztársasági elnök felesége beszámolt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tatai központjában, illetve a neszmélyi és a dunaalmási gátakon szerzett tapasztalatairól is. Koszticsák Szilárd, az MTI fotóriportere, aki az árvízi védekezést, a folyó menti gátakon folyó munkát gyakorlatilag végigkövette Győrtől Mohácsig, azt mondta, számára az volt a szembetűnő, hogy mindenki tudta, mikor mit kell tennie. Utalt arra, hogy az MTI-nél töltött elmúlt másfél évtizedben több tiszai árvizet is végigfotózott, ám azokhoz képest most kevésbé érzékelt aggodalmakat, az emberek most tudták, hol van a helyük a védekezésben. A fotóriporter, aki honvédségi helikopterekről és a házukat védő helyiek csónakjából is készített képeket a gátakat építő katonák, polgárőrök, rendőrök, önkéntesek munkájáról, azt is mondta, fotós szemmel elsősorban az emberi drámákat, a falujukat, vagyonukat féltő emberek drámáit akarta megörökíteni.
Kilencórás műsor a Közmédia csatornáin
A közmédia Jónak lenni jó – árvízvédelem 2013 címmel mintegy kilencórás jótékonysági műsorral jelentkezik vasárnap. Az események több részben az M1, a Duna és a Duna World tévécsatornán, továbbá az Árvízvédelmi Rádióban, valamint a közmédia egyéb csatornáin is nyomon követhetőek. A műsorban rendszeresen közzéteszik azt a telefonszámot és a Nemzeti Összefogás számlaszámát is, amelyekre adományokat várnak, a képernyő alján pedig ismertetik azokat az SMS-eket, amelyekben a nézők köszönetet mondanak az árvízi védekezéshez kapott segítségért. MTI

2013. június 23.

Sütő Andrásnak állítottak emlékművet Székelyudvarhelyen
Az erdélyiek büszkék lehetnek arra, hogy Sütő Andrásnak itt ígért könnyű álmot édesanyja, itt virágzott ki számára a könyvek nyelve, a mesékből örök igazságokat nemesítő csodálatos magyar szó – mondta vasárnap Székelyudvarhelyen a hét éve elhunyt Kossuth-díjas író első romániai szobrának felavatásán Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MAA) elnöke.
„Sütő Andrást az egyetemes, az oszthatatlan magyar művészet – a beszéd, a zene, a formák és színek – követének tekintjük a szerzők feletti égi trónus előtt, mert igen nagy szükségünk van arra, hogy a múltbéli érdemekre a Teremtő jelenkori bíztatásokkal válaszolhasson" – jelentette ki beszédében Fekete György.
Sütő András bronzból készült mellszobra – Zavaczky Walter helyi szobrászművész alkotása – az udvarhelyi Művelődési Ház mellett kapott helyet, Széchenyi István és Tomcsa Sándor emlékműve társaságában.
„Sütő Andrásnak választott szülőföldje volt a Hargita, a Zetelakához tartozó Sikaszóban volt a hétvégi háza, Ferenczy Ferenc polgármestersége idején pedig, aki egyébként ezt a szoborállítást is kezdeményezte, Székelyudvarhely díszpolgára lett. Mi úgy tartottuk, hogy hozzánk tartozik" – magyarázta az MTI-nek Lőrincz György, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) elnöke, hogyan kötődött Sütő András Székelyudvarhelyhez.
Hozzátette: a Sütő András Baráti Egyesület székelyudvarhelyi tagjai és az EMIA tavaly gyűjtést kezdeményeztek, a szoborállítás anyagi fedezete udvarhelyi és zetelakai adakozók, valamint a Communitas alapítvány támogatásából gyűlt össze.
A mezőségi Pusztakamaráson 1927-ben született Sütő András a szülőföldről, magyarságról és megmaradásról írt lírai vallomással, az 1970-ben megjelent Anyám könnyű álmot ígér című esszéregénnyel tört be a magyar irodalom élvonalába. A kiállásra, emberi tartásra tanító drámái – a Csillag a máglyán, a Káin és Ábel, az Advent a Hargitán – vagy az anyanyelv szakrális erejét hirdető Engedjétek hozzám jönni a szavakat című könyve bátorítást jelentettek a Ceausescu-diktatúra nemzeti elnyomásával ellenszegülő erdélyi magyarságnak. Közéleti szerepvállalásával, az anyanyelvi oktatás melletti kiállásával a román nacionalizmus célpontjává vált: az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom során félholtra verték, fél szemére megvakították. Nyelvújító, közösségmegtartó szerepe előtt tisztelegve az erdélyi anyanyelvápolók Sütő Andrásról nevezték el a nyelvőrzés díját. MTI
Erdély.ma

2013. június 23.

„Sütő András szobra áll mindenütt, ahol magyarul beszélnek”
A Sütő András Baráti Társaság székelyudvarhelyi tagjainak és az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kezdeményezésére, illetve számos irodalombarát támogatásával vasárnap délután, az országban elsőként Székelyudvarhelyen avatták fel Sütő András szobrát.
Vasárnap délután kettős könyvbemutatóval vette kezdetét a székelyudvarhelyi Sütő András-szobor avatóünnepsége, majd a Nyáresti medvenézőben című Sütő-mű alapján készített film vetítése után a népes tömeg a Művelődési Ház mellett már álló, ám még lepelbe borított szoborhoz vonult.
A magyar himnusz eléneklése után Székelyudvarhely polgármestere, Bunta Levente mondta el köszöntőbeszédét. „Szobrot emeltünk annak az embernek, aki nem csupán szóval, gondolattal, hanem akár élete árán is hajlandó volt védelmezni, oltalmazni jogainkat. Műveiben bizonyította, számára az igazmondás erkölcsi kötelesség minden időben” – hangsúlyozta az elöljáró. Folytatásként Gálfalvi Zsolt irodalomtörténész osztotta meg ünnepi gondolatait, mondván: habár az udvarhelyi Sütő András első szobra Erdélyben, de ha az irodalom világában gondolkodunk, akkor mindnyájan tudjuk azt, hogy Sütő András szobra már rég áll Erdélyben és mindenütt, ahol magyarul beszélnek és olvasnak. „Ez a szobor nem fémből, bronzból, gipszből készült, hanem szavakból, gondolatokból és nem utolsó sorban abból a magatartásból épült ki, amelyet Sütő András alakított ki olvasóinak, nézőinek százezreiben” – fejtette ki.
A továbbiakban az íróról és a barátról emlékezett meg Nagy Pál, a Sütő András Baráti Társaság marosvásárhelyi elnöke, illetve felszólat Lőrincz György, a szoboravatás egyik megszervezője. Folytatásként Zetelaka község polgármestere, Nagy Attila mondta el ünnepi beszédét, kiemelvén: Sütő András a kölcsönös tisztelet és szeretet jegyében volt Zetelaka egyetlen díszpolgára, valamint kifejezte abbéli reményét is, hogy a közeljövőben a község is méltó emléket állíthat majd az írófejedelemnek. Az ünnepségen felszólalt még Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, valamint Ferenczy Ferenc, a Sütő András Baráti Társaság székelyudvarhelyi tagja, a szoboravatás kezdeményezője. A történelmi egyházak képviselőinek áldása után a leleplezett mellszobrot megkoszorúzták a jelenlévők, a Székely Dalegylet Férfikórusának a közreműködésével az ünnepség a székely himnusz és a Szózat eléneklésével zárult.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro

2013. június 23.

Székelyudvarhelyen áll Sütő András első erdélyi szobra
Az erdélyiek büszkék lehetnek arra, hogy Sütő Andrásnak itt ígért könnyű álmot édesanyja, itt virágzott ki számára a könyvek nyelve, a mesékből örök igazságokat nemesítő csodálatos magyar szó - mondta vasárnap Székelyudvarhelyen a hét éve elhunyt Kossuth-díjas író első romániai szobrának felavatásán Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MAA) elnöke.
"Sütő Andrást az egyetemes, az oszthatatlan magyar művészet - a beszéd, a zene, a formák és színek - követének tekintjük a szerzők feletti égi trónus előtt, mert igen nagy szükségünk van arra, hogy a múltbéli érdemekre a Teremtő jelenkori bíztatásokkal válaszolhasson" - jelentette ki beszédében Fekete György.
Sütő András bronzból készült mellszobra - Zavaczky Walter helyi szobrászművész alkotása - az udvarhelyi Művelődési Ház mellett kapott helyet, Széchenyi István és Tomcsa Sándor emlékműve társaságában.
"Sütő Andrásnak választott szülőföldje volt a Hargita, a Zetelakához tartozó Sikaszóban volt a hétvégi háza, Ferenczy Ferenc polgármestersége idején pedig, aki egyébként ezt a szoborállítást is kezdeményezte, Székelyudvarhely díszpolgára lett. Mi úgy tartottuk, hogy hozzánk tartozik" - magyarázta az MTI-nek Lőrincz György, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) elnöke, hogyan kötődött Sütő András Székelyudvarhelyhez.
Hozzátette: a Sütő András Baráti Egyesület székelyudvarhelyi tagjai és az EMIA tavaly gyűjtést kezdeményeztek, a szoborállítás anyagi fedezete udvarhelyi és zetelakai adakozók, valamint a Communitas alapítvány támogatásából gyűlt össze.
A mezőségi Pusztakamaráson 1927-ben született Sütő András a szülőföldről, magyarságról és megmaradásról írt lírai vallomással, az 1970-ben megjelent Anyám könnyű álmot ígér című esszéregénnyel tört be a magyar irodalom élvonalába. A kiállásra, emberi tartásra tanító drámái - a Csillag a máglyán, a Káin és Ábel, az Advent a Hargitán - vagy az anyanyelv szakrális erejét hirdető Engedjétek hozzám jönni a szavakat című könyve bátorítást jelentettek a Ceausescu-diktatúra nemzeti elnyomásával ellenszegülő erdélyi magyarságnak.
Közéleti szerepvállalásával, az anyanyelvi oktatás melletti kiállásával a román nacionalizmus célpontjává vált: az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom során félholtra verték, fél szemére megvakították. Nyelvújító, közösségmegtartó szerepe előtt tisztelegve az erdélyi anyanyelvápolók Sütő Andrásról nevezték el a nyelvőrzés díját.
maszol/MTI

2013. június 24.

SZNT: Székelyföld csak önálló közigazgatási régió lehet
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tiltakozó megmozdulásokat szervez otthon és a nagyvilágban, ha Románia kormánya nem tesz le arról, hogy Székelyföldet beolvassza egy román többségű közigazgatási régióba – döntötte el a SZNT szombaton, a Marosvásárhelyen rendezett tisztújító közgyűlésén.
Az SZNT felszólította a kormányt: ne kényszerítse bele a székelységet – a Helsinki folyamattal ellentétes intézkedésekkel – egy olyan konfrontatív spirálisba, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek.
Elnöki beszámolójában Izsák Balázs hangsúlyozta: az Európai Unióban elfogadott elv, hogy a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell – erre szólította fel Romániát is. Rámutatott, az SZNT a románságot is szeretné meggyőzni arról, hogy az autonómia „nem ördögtől való”, de a párbeszédkészség szerinte egyoldalú: a kormány mindmáig nem válaszolt a március 10-i marosvásárhelyi autonómia-demonstráción elfogadott beadványra.
Izsák Balázs köszönetet mondott Magyarországnak a székelyföldi autonómiatörekvés támogatásáért és a „zászlóháború” idején tanúsított szolidaritásért, amellyel ráirányította a nemzetközi közvélemény figyelmét a „romániai demokráciadeficitre”.
Kifejtette: azok is előmozdították a székely jelképhasználat ügyét, akik gáncsolni akarták. Izsák Balázs üdvözölte azt, hogy a kisebbségi jelképhasználat alkotmányos joggá válhat Romániában, ugyanakkor rámutatott: ami természetes, arról nem kell törvényt alkotni, mert fennáll a veszélye, hogy szabályozni is akarják ezt a jogot.
Veres Dávid, a Csíkszéki Székely Tanács elnöke felszólalásában azt szorgalmazta, hogy Magyarország a megválaszthatóság jogát is adja meg a külhoni magyar állampolgároknak, és tegye lehetővé, hogy a székelyek maguk közül választhassanak küldöttet az Országházba.
A Székelyföldért megmozgatjuk Európát – jelmondat alatt megrendezett küldöttgyűlésen az SZNT elnöke beszámolt arról, hogy példátlan összefogással – amelyben az erdélyi magyarság mindhárom politikai pártja támogatja az SZNT-t - útjára indították a nemzeti régiók védelmét szolgáló európai polgári kezdeményezést.
Az SZNT küldöttgyűlését rövid beszédben köszöntötte Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, Pap Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője, és Szesztay Ádám, a Külügyminisztérium főosztályvezetője.
A Székelyföld területi autonómiájáért mozgalmi eszközökkel küzdő civil szervezet szombaton újabb négy évre – ellenszavazat nélkül – Izsák Balázst választotta elnökévé. Az elnök székfoglaló beszédében rámutatott, az SZNT-nek katonai szellemre lenne szüksége: fegyelemre, céltudatosságra, szervezettségre és bajtársiasságra.
„A következő négy évben, ha úgy építjük fel a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy minden székely faluban legyen küldött, akkor 700 tagú lesz az SZNT: majdnem egy ezred. És egy ezred székely katonával bevesszük a lehetetlent is” – mondta Izsák Balázs.
Szabadság(Kolozsvár)

2013. június 24.

Közvita Románia közigazgatási átszervezéséről
Kolozsváron a Regionális és Vidékfejlesztési Minisztérium közvitát szervezett a regionalizás projekttel kapcsolatban. A Grand Hotel Napoca adott helyet a kormányon levő Szociálliberális Szövetség (USL) látványos megnyilvánulásának, amely az ország regionális átszervezését igyekezett megtárgyalni. Ennek érdekében figyelemre méltó mozgósítást rendeztek, melynek következtében több mint 500 egyén vett részt a rendezvényen.
Az eseményt felvezető beszédében Vasile Dâncu szociológus, egyetemi tanár a változás szükségességével kapcsolatban rövid értékelőt tartott. Felhívta a figyelmet, hogy a kérdőívet, amit a mappában kiosztottak, töltsék ki. Majd a terepet átadta a jelen levő politikai nagyságoknak.
Horea Uioreanu, a Kolozs Megyei Tanács elnöke szerint kétségtelen a változtatás szükségszerűsége. Számára a nagy kérdés, milyen szerkezeti struktúrákra van szükség, amelyek kellő képen indokolják a változás szükségszerűségét.
Kolozs Megye prefektusa, Gheorghe Vuşcan pozitívan értékelte, hogy a rendezvény rendkívül nagy érdeklődésnek örvendett.
Az illusztris vendég, a jelenlegi kormány második embere Liviu Dragnea, miniszterelnök helyettes az átszervezéstől azt várja, hogy végleg leszámolhassanak a kommunizmussal. Szerinte a regionalizálással a különböző megyék közötti fennálló különbség kiegyenlíthető. A fejlesztési források méltányosabb elosztását biztosíthatják. Ehhez, amint mondja, pár év is elég. Liviu Dragnea-nak volt egy érdekes gondolatsora, amelyben kifejtette, hogy a regionalizálás voltaképpen Bukarest és a vidék közötti harc. Bukarest a központosított hatalom jelképe, ennek következtében a fővárosban dolgozó pár ezer hivatalnok hatalmaskodását kell, eltűrje az ország lakossága. Megjelölte a regionalizás célkitűzéseit: a települések lakóinak méltóbb életet, létminimumot biztosítani, az adminisztrációs rendszer egyszerűsítése, a bürokrácia csökkentése. Ezáltal növelhető az európai alapok lehívási üteme. Felhívta a figyelmet, hogy különböző hamis nézetek, előítéletek alakultak ki a regionalizással kapcsolatban. Ezzel szemben kiemelte, hogy az állampolgárhoz közelebb álló adminisztráció alakul ki.
A regionalizálás 2 szakaszban valósul meg: 2013-2014 illetve 2014-2016 közötti időintervallumokban. Nem szüntetik meg az egységes nemzetállamot. A parlament, az ország alapvető intézményei, mint a hadsereg, az igazságszolgáltatás, a hírszerzés, a rendőrség, a külpolitikával kapcsolatos intézmények nem fognak decentralizálódni. Szerinte az adminisztrációs távolságok, az adminisztrációs költségek fognak csökkenni.
A régióközpontokkal kapcsolatban kifejtette, természetes, hogy egyik vagy másik megye szeretné, ha a településük válna központtá. Azonban a régióközpontnak különböző szempontoknak kell megfelelnie. A regionalizálással kapcsolatos projekt szerint a Prefektusi Intézmény megmarad, mert ellenőriznie kell a helyi önkormányzat által kiadott adminisztrációs ügycsomagok törvényességét.
A fentiekből kiderül, bővül az ügyintézés, ami pénzemésztő. Holott az eredeti szándék szerint azt kellene elérni, hogy a polgárok megtanuljanak pályázni és a kapott összegekből az életszintet emelő gazdasági erő, alakulhatna ki.
A felszólalásokból kiemelném Ioan Rus-t, a PSD alelnöke, volt belügyminiszter hozzászólását. Amint megfogalmazta, a regionalizálás a szegények javára történhet. A regionalizás ellenségeit a korrupcióban és Bukarest érdekeiben kell keresni. A központosítás megszüntetése a szegényebb megyéknek jelent előnyt.
A sajtótájékoztatón kapott térkép alapján információt szerezhetünk arról, melyek lennének a régiók: 1. Moldova- Bukovina, 2. Alsó Duna, Szeret- Bărăgan, 3. Dobrúdzsa, 4. Muntenia, 5. Olténia, 6. Bánát, 7. Körös- Máramaros, 8. Erdély, 9. Bukarest – Ilfov.
A térkép szerint a 8-as régió lenne a legnagyobb. Ebbe tartozik keletről nyugat fel haladva Hargita, Kovászna, Brassó, Beszterce- Naszód, Maros, Szeben, Szilágy, Kolozs, Fehér, Hunyad megyék.
László Attila szenátor felszólalásában hangsúlyozta, hogy egy jól működő régiónak, 5 millió feletti lakossága kell, legyen.
Maga a tanácskozás több mint három órát tartott, szünet nélkül. Az ország más városaiban is, mint Jászvásár, Craiova és Temesváron szerveztek a regionalizálással kapcsolatos közvitát. Csomafáy Ferenc
erdon.ro
Erdély.ma

2013. június 24.

Pe româneşte – Csak románul
Vajon azok a magyar szülők, akik román tannyelvű osztályba íratták gyermekeiket, miként érezték magukat, mikor csemetéik nyakában is piros-sárga-kék nyakkendő virított?
Tele volt a busz, amikor felszállt két lány és a lépcsőre telepedett. Szóltak hátulról, hogy lányok, van még két hely, gyertek ide. A lányok nem hallották, ezért az utasok egymásnak adták az üzenetet, hogy a két lánynak ne kelljen a lépcsőn utaznia hazáig, Marosvásárhelyig. Mikor a lányokat megszólította valaki kedvesen és magyarul, hogy hátul van még üres hely, akkor a közelebbi a válla fölött hátrafordulva csattant: „pe româneşte! (románul!)”. Mindenki megdöbbent, legalábbis a magyarok. Ilyen reakcióra senki nem volt felkészülve. Mert nem azt mondta, hogy mulțumesc (köszönöm), hanem csípőből tüzelt vissza, hogy itt csak a román beszédnek van helye.
Ugyanaznap a marosvásárhelyi egykori 17-es számú általános iskolában, amely ma Liviu Rebreanu nevét viseli, magyar szülőket aláztak meg azzal, hogy a gyerekeik jogait némán és táblákra kiírt kétnyelvű figyelmeztető szöveggel követelőket lehurrogták, dulakodtak velük, széttépték a kétnyelvűséget kérő feliratokat. Az igazgatónő másnap pedig nyakravaló román trikolórt osztott a román tannyelvű osztályok tanulóinak. Mintha ezzel is azt akarta volna sugallni, hogy „ne feledkezzetek meg egy percig sem arról, hogy románok, tehát felsőbbrendűek vagytok!”
A szomszédos általános iskolában tanévzáró ünnepséget tartottak a délelőtt. Az igazgató román nyelven harsogott. (Erre finomabb kifejezést nem találok, mert parancsoló hangnemben, pattogó ritmusban beszélt, emlékeztetve azokra az időkre, amikor még a kommunizmust éltették ilyen stílusban.) Román nyelven folyt a ceremónia, román gyerekeknek adtak érdemokleveleket, kitüntetéseket, azokat dícsérték hosszan, aztán végre sor került a magyarokra is. Kíváncsian vártam a magyar szöveget. Nem jött, sőt a magyar gyerekek nevét is, nehézkesen, rossz hangsúllyal betűzték ki. Ennyi volt, csak román nyelven, a magyarok pedig, mint másodrendűek és megtűrtek a végén szerepeltek, amikor már senki sem figyelt rájuk, hiszen az előző beszédek hosszúak, unalmasak, fárasztóak voltak.
Ilyenkor szokták azt mondani, hogy kinyílik a bicska. Vagy, hogy a gyerek ellenáll a román nyelv elsajátításának, képtelen megtanulni azt.
Az a kérdés is megfogalmazódott bennem, hogy vajon azok a magyar szülők, akik román tannyelvű osztályba íratták gyermekeiket, miként érezték magukat, mikor csemetéik nyakában is piros-sárga-kék nyakkendő virított? Esetleg a magyar gyerekek ezentúl viselhetnek-e piros-fehér-zöld színű nyakkendőt? Netán sárga csillagot? A magyar osztályok miért mindig a bések és a cések, a kitüntetésükre miért mindig a legvégén, elhamarkodottan, szinte szégyenlősen kerül sor?
Egy magyarországi horvát barátom mesélte, hogy annak idején a nagyanyja a piacon árult és anyanyelvén beszélgetett egy másik kofával. Amikor rászóltak, hogy beszéljen magyarul, akkor azt válaszolta, hogy akár úgy is beszélhet, hiszen magyarul is tud a horvát, a szerb és a német mellett. „De neked nagy szerencséd van, hogy legalább magyarul beszélsz, különben ugatnál, mint a kutya.”
marosvasarhelyi-hirhatar.ro
Erdély.ma

2013. június 24.

Összefognak-e a hazai magyar pártok és szervezetek?
Elképzelhető, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nem indítja útjára saját európai polgári kezdeményezését a kisebbségi jogok európai keretszabályozásáról, hanem támogatja azt a polgári kezdeményezést, amelyet pénteken indítottak hivatalosan el a dél-tiroli Brixenben az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának kongresszusán – erősítette meg szombaton a Maszol.ro-nak Király Melinda, az EMNP alelnöke. A politikus az EMNP egy másik alelnökével, Szilágyi Zsolttal részt vett a brixeni kongresszuson. Hogy ez így történik-e, vagy folytatódik még ez ügyben is a széthúzás, a pártok itthon döntik el.
Háromszék
Erdély.ma,

2013. június 24.

Székelyföld nem beolvasztható (Izsák Balázst újraválasztották az SZNT élére)
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tiltakozó megmozdulásokat szervez itthon és a nagyvilágban, ha Románia kormánya nem tesz le arról, hogy Székelyföldet beolvassza egy román többségű közigazgatási régióba – döntötte el az SZNT szombaton a Marosvásárhelyen rendezett tisztújító közgyűlésén. A 171 küldött egyhangúlag újraválasztotta Izsák Balázst az SZNT elnökévé.
Az SZNT felszólította a kormányt: ne kényszerítse bele a székelységet – a helsinki folyamattal ellentétes intézkedésekkel – egy olyan konfrontatív spirálisba, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek. Elnöki beszámolójában Izsák Balázs hangsúlyozta: az Európai Unióban elfogadott elv, hogy a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell – erre szólította fel Romániát is. Rámutatott: az SZNT a románságot is szeretné meggyőzni arról, hogy az autonómia nem ördögtől való, de a párbeszédkészség szerinte egyoldalú: a román kormány mindmáig nem válaszolt a március 10-i marosvásárhelyi autonómiademonstráción elfogadott beadványra. Izsák Balázs köszönetet mondott Magyarországnak a székelyföldi autonómiatörekvés támogatásáért és a „zászlóháború” idején tanúsított szolidaritásért, amellyel ráirányította a nemzetközi közvélemény figyelmét a romániai demokráciadeficitre. Kifejtette: azok is előmozdították a székely jelképhasználat ügyét, akik gáncsolni akarták.
Izsák Balázs üdvözölte azt, hogy a kisebbségi jelképhasználat alkotmányos joggá válhat Romániában, ugyanakkor rámutatott: ami természetes, arról nem kell törvényt alkotni, mert fennáll a veszély, hogy szabályozni is akarják ezt a jogot.
Veres Dávid, a Csíkszéki Székely Tanács elnöke felszólalásában azt szorgalmazta: Magyarország a megválaszthatóság jogát is adja meg a külhoni magyar állampolgároknak, és tegye lehetővé, hogy a székelyek maguk közül választhassanak küldöttet az Országházba. A Székelyföldért megmozgatjuk Európát jelmondat alatt megrendezett küldöttgyűlésen az SZNT elnöke beszámolt arról, hogy példátlan összefogással – amelyben az erdélyi magyarság mindhárom politikai pártja támogatja az SZNT-t – útjára indították a nemzeti régiók védelmét szolgáló európai polgári kezdeményezést. Az SZNT küldöttgyűlését rövid beszédben köszöntötte Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, Pap Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője és Szesztay Ádám, a Külügyminisztérium főosztáblyvezetője.
A Székelyföld területi autonómiájáért mozgalmi eszközökkel küzdő civil szervezet szombaton újabb négy évre Izsák Balázst választotta elnökévé. Az elnök székfoglaló beszédében rámutatott, az SZNT-nek katonai szellemre lenne szüksége: fegyelemre, céltudatosságra, szervezettségre és bajtársiasságra. „A következő négy évben, ha úgy építjük fel a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy minden székely faluban legyen küldött, akkor 700 tagú lesz az SZNT: majdnem egy ezred. És egy ezred székely katonával bevesszük a lehetetlent is” – mondta Izsák Balázs.
Autonómiastatútum és a Székely Szabadság Napja
Az SZNT közgyűlése hat határozatot fogadott el szombati ülésén. A régióátszervezésről szóló határozaton kívül leszögezték: támogatják egy konszenzusos alapon kidolgozott autonómiastatútum parlamenti beterjesztését, és részt vesznek annak előkészítésében. Az európai polgári kezdeményezés kapcsán hangsúlyozzák: a polgári kezdeményezést annak sikere esetén is csak egy olyan széles körű európai mozgalom egyetlen fejezetének tekintik, amelyet az európai nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokkal rendelkező régiók összefogásával el kell indítani. A mozgalomnak elő kell mozdítania a régiók közötti szoros együttműködést, meg kell teremtenie minden európai régió között a teljes és tényleges egyenlőséget, az esélyegyenlőség intézményi kereteit, valamint a regionális kultúrák fenntarthatóságának feltételeit. Határozatot fogadtak el arról, hogy támogatják Sepsiszentgyörgy önkormányzatának a Székelyföld Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerését célzó kezdeményezését, hiszen az a térség értékeinek nemzetközi megjelenítését is szolgálja. Támogatják továbbá a Kárpátok Őre szobrának felállítását Csíkcsomortánban. Arról is döntöttek, hogy március 10-ét a Székely Szabadság Napjává nyilvánítják, és minden évben ezen a napon szerveznek egész Székelyföldre kiterjedő megemlékezést, melyen a résztvevők a Székelyföld autonómiája melletti elkötelezettségükről is hitet tehetnek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. június 24.

Sütő András-szobrot avattak (Székelyudvarhely)
Az erdélyiek büszkék lehetnek arra, hogy Sütő Andrásnak itt ígért könnyű álmot édesanyja, itt virágzott ki számára a könyvek nyelve, a mesékből örök igazságokat nemesítő csodálatos magyar szó – mondta tegnap Székelyudvarhelyen a hét éve elhunyt Kossuth-díjas író első romániai szobrának felavatásán Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke.
„Sütő Andrást az egyetemes, az oszthatatlan magyar művészet – a beszéd, a zene, a formák és színek – követének tekintjük a szerzők feletti égi trónus előtt, mert igen nagy szükségünk van arra, hogy a múltbéli érdemekre a Teremtő jelenkori biztatásokkal válaszolhasson” – jelentette ki az eseményen mondott beszédében Fekete György. Sütő András bronzból készült mellszobra – Zavaczky Walter helyi szobrászművész alkotása (képünk) – az udvarhelyi Művelődési Ház mellett kapott helyet, Széchenyi István és Tomcsa Sándor emlékműve társaságában. „Sütő Andrásnak választott szülőföldje volt a Hargita, a Zetelakához tartozó Sikaszóban volt a hétvégi háza, Ferenczy Ferenc polgármestersége idején pedig, aki egyébként ezt a szoborállítást is kezdeményezte, Székelyudvarhely díszpolgára lett. Mi úgy tartottuk, hogy hozzánk tartozik” – magyarázta Lőrincz György, az Erdély Mabgyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) elnöke. Hozzáfűzte: a Sütő András Baráti Egyesület székelyudvarhelyi tagsága és az EMIA tavaly gyűjtést kezdeményezett, a szoborállítás anyagi fedezete udvarhelyi és zetelakai adakozók, valamint a Communitas Alapítvány támogatásából gyűlt össze.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

lapozás: 1-30 ... 100231-100260 | 100261-100290 | 100291-100320 ... 131881-131894




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998