Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 1913 találat lapozás: 1-30 ... 1021-1050 | 1051-1080 | 1081-1110 ... 1891-1913
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Ponta, Victor

2014. június 15.

Bakk Miklós: cél az aszimmetrikus regionalizmus
Az autonómia olyan eszköz, mely lehetővé teszi, hogy a magunk dolgában mi döntsünk
Májusban az Erdélyi Magyar Néppárt több erdélyi település érintésével autonómiakaravánt indított, amelynek keretében vezetői és szakértői ismertetik a korábban közvitára bocsátott néppárti autonómiakoncepciót. Dr. Bakk Miklós politológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára elmondta: az autonómia éppen annak az eszköze, hogy az adott térség gyorsabban, jobban, saját adottságainak megfelelően fejlődjön.
– Több mint 10 évvel ezelőtt a székelyföldi önrendelkezés követeléséhez két autonómiastatútumot készítettek. Az elsőt Csapó I. József írta, míg a másodikat ön állította össze 2003-ban. Mi késztette ennek az autonómiaszabályzatnak a kidolgozására?
- Amiket ön említ, azok csupán a rendszerváltást követő első autonómiastatútumok. Hiszen Székelyföld státusával kapcsolatosan az I. világháború után, a két világháború között, és a még a II. világháború után is – egészen a párizsi békeszerződés aláírásáig – elkészült néhány tervezet. Ezekről a tervezetekről Bárdi Nándor és Vincze Gábor történészek írtak remek öszszefoglaló tanulmányokat. 1995-ben Csapó I. József tette közzé Székelyföldre vonatkozó statútum-tervezetét. Azzal a szándékkal készült, hogy ezt az RMDSZ majd fölvállalja. Az ezt támogató, RMDSZ-en belüli „autonomista frakció” azonban igen hamar marginalizálódott, s ahogy a szövetség kormányra került, az autonómia kérdése lekerült a politika napirendjéről. Székelyföld kérdése 2003-ban került újra napirendre, amikor az RMDSZ-en belül bekövetkezett a szakadás, tehát Tőkés László és az őt követők kiváltak a szervezetből. Ezzel újra feléledt az autonómiáról való nyilvános gondolkodás, a kérdés megvitatása. 2003-ban két mozgalom jött létre: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
Az utóbbi fölvállalta a Csapó-féle tervezetet, és kisebb módosításokkal a mozgalom alapdokumentumává tette. Ez a tervezet a belső önrendelkezés alapján áll. Tehát egy nagyfokú politikai-közigazgatási autonómiával rendelkező területet szeretnének megvalósítani az egységes szerkezetű román állam kellős közepén. Az EMNT-n belül létrejött egy munkacsoport, amelynek a koordinációjával engem bíztak meg, és 2003-ban kidolgoztunk egy három részből álló tervet. Az első – és talán a legfontosabb – rész egy kerettörtvény-tervezet a romániai régiókról. Ennek az volt a kiindulópontja, hogy Romániában 2000 után kezdett előtérbe kerülni a fejlesztési régiók és a regionalizmus problematikája. Akkor úgy tűnt, hogy az ország egy regionális reform felé halad. Ezért úgy gondoltuk, érdemes Székelyföld autonómiáját úgy prezentálni, hogy az beleilleszthető legyen a román regionális reformba. Nos, ennek lett „kulcsszava” az aszimmetrikus regionalizmus.
– Mit jelent ez a fogalom?
– Azt jelenti, hogy olyan regionalizmusra van szükség Romániában, amely lehetővé teszi a sajátos jogállású régiók, azaz, a mi szempontunkból a Székelyföld régió kialakítását. Ez a kerettörvény-tervezetünk leírja a régiókat, de nem foglalkozik azzal, hogy területileg azokat hogyan kell pontosan meghatározni, hanem hatásköreiket, közjogi helyzetüket, a régiós szervek működését mutatja be. Abból az elvből kiindulva, hogy amikor regionális reformra kerül sor, akkor a területi kérdésre való összpontosítás „ki is siklatja” a kérdést. Általában a nyilvános vitákban a területi kérdés tűnik a legfontosabb, legizgalmasabb aspektusnak, és emellett könnyen háttérbe szorulnak a régiók alkotmányos jogállásával, biztosítékaival, hatásköreivel kapcsolatos témák. Mi ezzel a kerettörvény-tervezettel pedig éppen ezekre összpontosítottunk. Ugyanakkor a tervezetünk azt is tartalmazza, hogy saját jogállású régiók is létrejöhetnek a kerettörvény bizonyos feltételei mellett.
A munkacsoportunk által létrehozott dokumentum még két törvénytervezetet tartalmazott; egyik a Székelyföld régió létrehozásáról, míg a másik annak statútumáról szólt. Tehát ez a három törvénytervezet alkotta a „csomagunkat”. 2004-ben vita alakult ki az EMNT és az SZNT között. Az utóbbi úgy vélekedett, hogy Székelyföld autonómiája kérdésében egyedül ő illetékes statútumot megfogalmazni. Az EMNT pedig a megegyezés érdekében lemondott az általunk kidolgozott három részből álló tervezet politikai érvényesítéséről. Így ez a „csomag” 10 évig ad acta tétetett, és csak a mostani kontextusban került újból előtérbe, miután már Romániában ténylegesen is lezajlott egy vita a regionális reformról. Ezzel összefüggésben vált újra aktuálissá Székelyföld kérdésének regionális megközelítése. A másik ok, amiért az Erdélyi Magyar Néppárt fölvállalta 2003-as javaslatainkat, nem más, mint az, hogy az RMDSZ a saját maga által meghirdetett tervezethez igencsak tétován viszonyul.
A 2013-as RMDSZ-kongresszuson bejelentették, hogy elkészítenek egy Székelyföld-tervezetet, és még az év végéig nyilvános vitára bocsátják azt. Erre a nyilvános vitára nem került sor, s közben az RMDSZ a kormánykoalíció tagja lett, tehát érezhető, hogy a kormányzati pozíció egyfajta „szűrőt” jelent az autonómiatörekvések útjában. Victor Ponta miniszterelnök egyértelműen kijelentette, hogy Székelyföld autonómiájának kérdését nem lehet napirendre tűzni. Így az RMDSZ a korábbi ígéretét nem tudja betartani kormányzati szerepvállalása miatt. Az Erdélyi Magyar Néppárt éppen ezért nyúlt vissza a 10 évvel ezelőtti tervezethez, és aköré próbál nyilvános vitát fölépíteni. A most zajló autonómiakaravánnak ez a fő célja.
– Több politológus szerint az autonómiafogalom egyértelmű tisztázásában a nemzetközi szakirodalom sem segít, mert az elismert szakértők igen különböző álláspontokat képviselnek. Ön miként definiálná az autonómia fogalmát?
- Annak a közösségnek, amely meggyőzően és politikailag képes artikulálni az akaratát, továbbá számbeli és társadalmi súlyánál fogva is jelentős, meg kell tudnia teremteni azokat a közjogi kereteket, amelyek közt saját ügyeiben döntési jogkörökkel rendelkezik. A fő kérdés az, hogy melyek azok a „saját ügyek”. Azok mindig politikai egyeztetésekkel, bizonyos mértékű kompromisszummal alakulnak ki. Tehát az autonómia fogalma alatt olyan megoldást kell értenünk, amely egy területi és identitással is rendelkező közösségnek a saját ügyeiben döntési jogköröket és annak megfelelő végrehajtó kompetenciákat biztosít, miközben a magasabb szintű entitásnak is biztosítani kell azt, hogy a közös ügyekben intézkedhessen.
A saját és a közös ügyeket egy konkrét autonómiastatútumban vagy -törvényben, valamint az annak megfelelő jogszabályi és alkotmányjogi rendelkezésekben kell meghatározni. Az is lényeges, hogy az autonómia csakis akkor működik jól, ha nem csupán elismerik egy közösség döntési jogköreit, s mindent, ami ezzel jár, tehát a közösségi létezés szimbólumait, hanem mindehhez garanciákat is nyújtanak. S ezeknek a garanciáknak olyan természetűeknek kell lenniük, hogy a kialakult autonómiamegoldás stabil maradjon, tehát egyoldalúan egyik fél se módosíthassa az autonómia statútumát. Mindez tulajdonképpen megosztott szuverenitást jelent, ami lényegében már a föderalizmus irányába mutat.
– A Néppárt autonómia-csomagterve csak Románia azon területére vonatkozik, ahol nagy számban magyarok is élnek, vagy az ország minden területi közösségének önrendelkezést adna? - Valójában az ország egész területére vonatkozik ez a csomagterv, hiszen az egyik kiindulópontja a régiók jogállásáról és működéséről szóló kerettörvény-tervezet. Emellett a Néppárt 2013- ban az ország regionális felosztására olyan koncepciót alkotott, amely 15 régiót határoz meg Romániában, köztük három metropolisz régiót. Ebben az alapelv az volt, hogy a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni szükséges. Tehát a régiók Romániában alapvetően történelmi-kulturális örökségként léteznek. Ezért az elsődleges követendő elv a történelmi-kulturális valóság elismerése. Természetesen, mindez önmagában nem elegendő, mert tekintettel kell lenni a gazdasági, térszerkezeti tényekre is, továbbá arra a modern regionalizmusban jól leírt fejlődési jellegzetességre, hogy egy gazdasági és kulturális potenciállal rendelkező nagyváros az, ami az adott régió fejlesztési pólusaként szolgálhat.
– Mi a lényeges különbség a Néppárt és a többi párt, mozgalom autonómia- csomagterve között?
- Az összes többi tervezet, melyeket a román kormánypárt és az ellenzék alkotott, a létező fejlesztési régiókra alapoz. Amelyek a jelenlegi megyékből tevődnek össze. Ezek tehát a jelenlegi megyék csoportosításával határoznak meg régiókat. A Néppárt tervezete viszont abból indul ki, hogy szükség esetén át kell alakítani a megyéket is, sőt új megyéket is létre kellene talán hozni. Tehát átírja a jelenlegi megyei-területi kereteket, s így közelít a történelmi-kulturális adottságokhoz. Mert csak így lehet olyan régiókat kialakítani, mint amilyen a Bánság, a Partium vagy a Székelyföld. – Mit tapasztal: az Erdélyben, Partiumban, Székelyföldön élő románok tartanak-e a területi autonómiától? - Több irányzat létezik az autonómiával kapcsolatban a román közgondolkodásban. S ezeknek az arányát, súlyát nehéz fölmérni. Kétségtelen, nagy súlya van annak az irányzatnak, amelyet a politikai elit favorizál: ez a nemzetállami gondolkodás. De az elmúlt évtizedben az erdélyi román társadalomban is felszínre került egy olyan regionális gondolkodásmód, amely az erdélyiség eszméit tartja lényegesnek. Nem túl sokan, de egyre többen úgy látják az északi országrészben élő románok körében, hogy a román nemzetállamon belül Erdély egésze nem más, mint egy hátrányosan adminisztrált nagyrégió, amelyet lényegében belső gyarmatként kezelnek Bukarestben. Ez a regionális gondolkodásmód jelent meg 10 évvel ezelőtt a Sabin Gherman neve által fémjelzett mozgalomban, s most úgy tűnik, hogy ez a gondolat tér vissza az újonnan szerveződő Erdélyi Demokratikus Ligában.
Ez a szervezet egyértelműen erre a gondolatkörre próbál egy új stratégiát fölépíteni, politikai értelemben is – de egyelőre civil mozgalomként. Úgy gondolom, hogy a következő időszakban követni kell ennek a szervezetnek a tevékenységét, s ezáltal követhető lesz, hogy a román közegben milyen fogadtatása van az említett gondolatnak. Az is kérdés persze, hogy ez az erdélyi román civil szervezet képes-e párttá alakulni majd. Hiszen a román párttörvény rendkívül szigorú, s ha elvileg nem is tiltja, de gyakorlatilag megakadályozza a regionális pártok bejegyzését. Ez történt annak idején Sabin Gherman esetében is, mert a bíróság akadályozta meg azt, hogy az általa vezetett mozgalom párttá alakuljon.
– A területi autonómia meglétének helyi forrás-felhasználási haszna is lehet?
- Az aszimmetrikus regionalizmus azt is jelenti, hogy a régióknak valamilyen külön hatáskört kell biztosítani a saját erőforrásaik kihasználására. A dél-tiroli minta alapján pedig kijelenthetjük, hogy az autonómiának nem előfeltétele a gazdasági fejlettség, hanem maga az autonómia az eszköze annak, hogy az adott térség gyorsabban, jobban, saját adottságainak megfelelően fejlődjön. Természetesen ezeket a potencialitásokat mindig konkrét megoldásokkal kell alátámasztani. Nincs tehát konkrét, mindenütt jól beváló „recept” az autonómiára. Mert az autonómia megegyezést is jelent, ami gyakorlatilag a különböző erőforrások tekintetében specifikus engedményeket, lehetőségeket teremt egy adott régió számára.
– Mit tapasztalt, mekkora az érdeklődés az autonómiakaraván különböző állomásain?
- Eddig még nem sok állomáson tartottam előadást, de ahol jelen voltam, azt vettem észre, hogy főleg az erdélyi magyar társadalom képzettebb, közéletileg aktívabb része teszi ki a hallgatóság többségét. Az is felmérhető, hogy a romániai magyar szavazók többsége az autonómia fogalmára pozitívan tekint, azonban az autonómiáról mint a megoldás konkrét formájáról a közvélemény elég keveset tud. Tehát az autonómiakaraván állomásain kettős célt követünk: népszerűsítünk egy politikai víziót és vitaalapot a Néppárt autonómiafelfogásáról, de közben igyekszünk az autonómia fogalmát szakszerűen is megismertetni az érdeklődőkkel.
Magyar Fórum. Erdély.ma

2014. június 16.

Kelemen: Pontát támogatjuk az elnökválasztáson
Az RMDSZ Victor Ponta jelenlegi miniszterelnököt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökét támogatja a novemberi államfőválasztáson, amennyiben a PSD őt küldi harcba az elnöki tisztségért – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök a DC News hírportálnak nyilatkozva.
„Koalícióban vagyunk, a partnerség pedig bennünket mindig a szó legnemesebb értelmében kötelezett, és ha a dolgok jól mennek, ez a partnerség azt jelenti, hogy amennyiben indul, akkor Victor Pontát támogatjuk majd” – mondta Kelemen. Hozzátette ugyanakkor: ez nem jelenti azt, hogy amennyiben a PSD más jelöltet indít, akkor az RMDSZ azt is automatikusan támogatni fogja.
Az RMDSZ-elnök megjegyezte: a szövetség saját jelöltet akar indítani az államfőválasztáson, ugyanakkor nincs kétsége afelől, hogy a választást Ponta nyeri meg. Kelemen közölte, az RMDSZ jelöltjének nem kell kötelező módon a szövetségi elnöknek lennie, amennyiben azonban a tagok többsége azt akarja, akkor ő száll harcba az államfői tisztségért.
Ponta egyébként hétfőn azt mondta: ha indul az elnökválasztáson, akkor jelentkezését a PSD augusztus elsejei jelölő nagygyűlésén nyújtja be.
Balogh Levente. Székelyhon.ro

2014. június 17.

Kincses: Tőkés nem azért kapta az érdemrendet, hogy befogja a száját
Bukarestben elkezdődött az a közigazgatási per, amelyet Tőkés László európai parlamenti képviselő indított a román állami kitüntetésének visszavonásáról hozott becsületbírósági határozat ellen.
Tőkés László a romániai rendszerváltás elindításában játszott történelmi szerepéért kapta meg 2009-ben a Románia Csillaga érdemrendet, amelynek visszavonását Victor Ponta kormányfő kezdeményezte, miután Tőkés tavaly Tusnádfürdőn felvetette, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi” szerepet Erdély érdekében.
Erdei Edit Zsuzsannának Tőkés László ügyvédje, Kincses Előd elmondta: a becsületbíróság határozata azért volt törvénytelen, mert a vonatkozó jogszabály szerint olyan személytől vonható meg a kitüntetés, aki tettei révén válik erre méltatlanná, a nyilatkozatok pedig nem sorolhatók a tettek közé. Ráadásul a védelemhez való jogától is megfosztották Tőkés Lászlót – tette hozzá Kincses. Az ügyvéd a kettős mércéről is beszélt, mert 11 olyan kitüntetett van, akit jogerősen elítéltek, sőt, például Adrian Nastase volt miniszterelnök börtönbüntetését tölti, és ezektől az emberektől nem vonták vissza a kitüntetést.
Tőkés László a temesvári forradalmat védelmezi, őt azért tüntették ki, mert a kommunista diktatúra megdöntésében perdöntő szerepet játszott, és nem azért, hogy fogja be a száját – hangsúlyozta Kincses Előd ügyvéd.
Lehőcz Lászlónak Tőkés László azt mondta, hogy Romániában még nem múlt el a posztkommunista időszak, és magyar szempontból is hajmeresztő dolgok történnek, ő már mindent eltud képzelni, ami a román forradalom további ellopását és megcsúfolását illeti.
Ez a becsületbíróság egy paródia, mert azt csinálnak, amit akarnak, ez egy pártbíróság, itt arról van szó, hogy taktikázik a hatalmi párt, taktikázik Basescu elnök, húzzák, halasszák, nem tudni mi lesz az ügy kimenetele, de számomra a becsület drága, mások csorbíthatják a becsületem, de én nem mondok le róla – szögezte le Tőkés László.
Kossuth Rádió. Erdély.ma

2014. június 17.

A nemzetközi jog szerint nem kötelező az autonómia (Az RMDSZ válasza Izsák Balázsnak)
Az RMDSZ honlapján tette közzé az Izsák Balázsnak szánt válaszát. Mint ismert, az SZNT vezetője azt követően kérte állásfoglalásra az RMDSZ elnöki tisztségét is betöltő Kelemen Hunor kormányfőhelyettest, hogy a Victor Ponta vezette kabinet az SZNT petíciójára adott válaszában kijelentette: semmi nem írja elő számára a székelyföldi területi autonómia biztosítását.
Az RMDSZ az Izsák Balázsnak írott válaszában tisztázza: „tény az, hogy nincs olyan nemzetközi egyezmény, amely az autonómiát bármely aláíró és ratifikáló állam részére kötelező módon, jogi erővel, szankciókat rögzítve előírja”, de reményét fejezi ki, hogy „a nemzetközi és hazai jogi kényszer híján” is a többségi társadalom bevonásával folytatott össztársadalmi párbeszéd útján elérhetőek a romániai magyar közösség céljai.
Az Izsák Balázsnak adott válaszban az RMDSZ leszögezi, programjában 1993 óta szerepel kiemelt célkitűzésként az autonómia, és ettől huszonöt év után sem áll el. Ami az SZNT-nek adott kormányfői választ illeti, e kérdésben Victor Ponta nem konzultált az RMDSZ-szel, „mert a miniszterelnöknek nincs olyan eljárásbeli kötelezettsége, hogy a kiküldött leveleiről minden egyes esetben a koalíciós partnereivel egyeztessen”.
Az RMDSZ ismerteti: bármely kormánykoalícióban egyezség tárgya a kormányprogram, „és az még sohasem történt meg, és ezután sem valószínű, hogy ez teljes mértékben azonos legyen az RMDSZ programjával, bármennyire is szeretnénk”. Ennek ellenére az 1996 óta kormányzati szerepet is vállaló RMDSZ programjának számos pontját megvalósította, áll a válaszlevélben, mely szerint vannak könnyebben és nehezebben megvalósítható programpontok – a nehezebben megvalósíthatók közt van az autonómia is, amellyel szemben még mindig jelentős az ellenállás. „De azért van RMDSZ, hogy minden eszközt bevetve folytassa a párbeszédet a román politikai osztállyal és társadalommal, még akkor is, ha ez a párbeszéd időnként akadozik, vagy nem olyan válaszok érkeznek, amelyek elfogadhatóak. De ez nem azt jelenti, hogy az RMDSZ feladta volna elveit, céljait” – rögzíti a levél.
Az RMDSZ tényként állapítja meg: a számos uniós ajánlás, jelentés, különféle dokumentum „nem írja elő az államoknak azt a jogilag értelmezhető kötelezettséget, hogy szankciók terhe mellett területi autonómiát biztosítson”, emiatt az uniós tagállamok belátásuk szerint tekintik azokat magukra nézve irányadónak, vagy teljes mértékben mellőzik azokat. „Romániának tehát elsősorban morális kötelessége lenne az autonómia biztosítása. Ezt maga a Gyulafehérvári nyilatkozat is megerősíti, bár annak sincs törvényi ereje. Románia politikai osztálya és társadalma előtt még nagyon sok feladat áll, és az RMDSZ-nek az a dolga, hogy az erdélyi magyar emberek jogkörei bővüljenek, biztonságérzetük állandósuljon” – áll a válaszlevélben. Az RMDSZ ugyanakkor leszögezi – a régióátszervezési kezdeményezésekre utalva –, hogy „amikor az erdélyi magyarokra, a Székelyföldre vonatkozóan bárki ártó, szétválasztó szándékot fogalmaz meg, akkor minden közösségi és politikai súlyát latba vetve ezt meg tudja akadályozni”, hozzátéve: a tavalyi alkotmánymódosítási tervezetbe is bekerült az RMDSZ azon javaslata, hogy a régiók átszervezésénél figyelembe kell venni a történelmi, kulturális összefonódásokat, és a jelenlegi koalíciós megállapodás is tartalmazza azt a kitétet, hogy az RMDSZ beleegyezése nélkül ebben az ügyben nem születhet döntés.
Másfelől az RMDSZ a közösségi jogok kivívásáért, a közösségi önrendelkezés eléréséért romániai és külföldi partnereket szerzett, melyek a szövetség tájékoztatása révén tudnak állásfoglalásaikkal a román kormányra hatni. Azonban „a nemzetközi politikában mindig is vitás kérdésnek számított az, hogy egy adott kisebbségnek közösségi vagy csupán egyéni jogokat kell biztosítani”, áll a levében, mely leszögezi: „az RMDSZ megalakulása óta következetesen a kollektív jogokért harcolt, mert ezek az őshonos erdélyi magyar kisebbséget megilletik”.
„A Szövetség bízik abban, hogy közösségi vezetőkként – politikai vagy civil oldalon – a cél ugyanaz: közösségi gyarapodás, jólét és anyagi biztonság, önrendelkezés a maga különféle formáiban, hatékony önkormányzatok, anyanyelvünk szabad és teljes körű használata, színvonalas oktatás minden szinten, erős és megtartó magyar egyházak. Ugyanakkor az RMDSZ abban is bízik, hogy nemzetközi és hazai jogi kényszer híján mindannyian felismerjük az ezekhez vezető, egyáltalán nem könnyű, de mindeddig egyedülálló utat: a többségi társadalom bevonásával folytatott össztársadalmi párbeszéd útját” – zárja az Izsák Balázsnak írott válaszlevelet az RMDSZ. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. június 17.

Levélpárbaj az önrendelkezésről
Részben osztja a román kormány önrendelkezés-ellenes véleményét Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke, aki Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökének küldött válaszában rámutat: nem létezik olyan nemzetközi egyezmény, amely az Európai Unió bármelyik tagállamát arra kötelezné, hogy a területén szavatolja a területi autonómiát.
A szövetségi elnök szerint Romániának elsősorban morális kötelessége lenne az autonómia biztosítása. „Románia politikai osztálya és társadalma előtt még nagyon sok feladat áll, és az RMDSZ-nek az a dolga, hogy az erdélyi magyar emberek jogkörei bővüljenek, biztonságérzetük állandósuljon” – áll a válaszlevélben.
A szövetségi elnök azt követően válaszolt Izsáknak, hogy az SZNT-elnök a múlt héten nyílt levélben kérdezte Kelemen Hunortól, a kormányzati szerepet vállaló RMDSZ hol áll az autonómiavitában, és mit kíván tenni az önrendelkezés ügyében.
Ponta nem konzultált az RMDSZ-szel
Kelemen Hunor igyekezett tisztázni: Victor Ponta kormányfő nem konzultált a koalíciós partner RMDSZ-szel, amikor június 10-én válaszlevelet küldött az SZNT által megfogalmazott petícióra, mert a miniszterelnöknek nincs olyan eljárásbeli kötelezettsége, hogy a kiküldött leveleiről minden egyes esetben a koalíciós partnereivel egyeztessen.
Az Izsák Balázsnak adott válaszában Kelemen Hunor hangsúlyozza: az RMDSZ programjában 1993 óta szerepel kiemelt célkitűzésként az autonómia, és ettől huszonöt év után sem áll el. Azt azonban hozzáteszi, „egy kormánykoalícióban mindig egyezség tárgya a kormányprogram, és az még soha sem történt meg, és ezután sem valószínű, hogy ez teljes mértékben azonos legyen az RMDSZ programjával”.
„Össztársadalmi párbeszéd szükséges”
A szövetségi elnök rámutat továbbá: egyetlen uniós dokumentum sem írja elő az államoknak azt a jogilag értelmezhető kötelezettséget, hogy szankciók terhe mellett területi autonómiát biztosítson. „Ez nem jelenti azt, hogy nem adnak támpontot az autonómiák biztosításához, nem emelik az államok megítélését, amennyiben azok megteszik, nem képezik alapját különböző európai és nemzetközi jelentéseknek” – áll a válaszlevélben. A szövetségi elnök reményét fejezi ki, hogy „a nemzetközi és hazai jogi kényszer híján” is a többségi társadalom bevonásával folytatott össztársadalmi párbeszéd útján elérhetőek a romániai magyar közösség céljai.
Kelemen Hunor továbbá kitér a régióátszervezés kapcsán zajló vitákra is, és megjegyzi, „az RMDSZ már bebizonyította, hogy akkor, amikor az erdélyi magyarokra, a Székelyföldre vonatkozóan bárki ártó, szétválasztó szándékot fogalmaz meg, akkor minden közösségi és politikai súlyát latba vetve ezt meg tudja akadályozni”.
Mint ismeretes, a székely szabadság napján, ez év március 10-én Marosvásárhelyen az SZNT elfogadott kiáltványra adott kormányzati válaszban az áll, Romániát semmilyen nemzetközi egyezmény nem kötelezi arra, hogy etnikai alapon területi autonómiát vagy kollektív jogokat biztosítson a nemzeti kisebbségeknek. Az SZNT-nek adott válasz kitér arra is, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által 1993-ban elfogadott 1201-es ajánlásnak – amely többek között a területi autonómiát is a kisebbségek védelmét szolgáló megoldásként ajánlja – nincsen kötelező jogi ereje.
A székely szabadság napján felolvasott kiáltványban a tömegdemonstráció résztvevői követelték, hogy a Székelyföld alkosson önálló fejlesztési és közigazgatási régiót, melynek autonómiáját törvény szavatolja. Tiltakoztak a székely nép érdekeit sértő, létét fenyegető közigazgatási átalakítás terve ellen, követelték, hogy a hatóságok azonnal szüntessék be a székely jelképek üldözését, és a kormány kezdjen párbeszédet a Székelyföld státusáról az SZNT-vel és a székely önkormányzatokkal.
Per az autonómiahatározatok miatt
A közigazgatási bíróságon támadta meg a Hargita megyei prefektúra a megye négy településén – Gyergyószentmiklóson, Gyergyószárhegyen, Gyergyóújfaluban és Gyergyóditrón – elfogadott autonómiapárti önkormányzati határozatokat. Adrian Jean Andrei prefektus kedden közölte, a helyi önkormányzatok jogkörei nem terjednek ki arra, hogy programszerű dokumentumokat fogadjanak el az ország területi közigazgatási rendszerére, hivatalos nyelvére vonatkozóan, ezért véleménye szerint ezek a határozatok illegálisak.
Marius Popicã Kovászna megyei prefektus egyébként hétfőn körlevélben szólította fel a megye polgármestereit és jegyzőit, hogy ne fogadjanak el autonómiapárti önkormányzati határozatokat „a törvénytelenségek elkerülése végett”. Mint ismert, az SZNT február 12-én fordult nyílt levélben a 152 székelyföldi önkormányzathoz, arra kérve ezeket, hogy fogadjanak el olyan határozatot, melyben a település a Székelyföld területi egységhez való tartozását kérik. A dokumentumot eddig 10 önkormányzat képviselő-testülete fogadta

2014. június 17.

Ponta támogatása: Kelemen árnyalni próbál
Cáfolta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azt a DC News hírportál által közzétett hírt, miszerint az RMDSZ Victor Ponta miniszterelnököt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökét támogatná az államfőválasztáson, amennyiben elindulna.
A DC News ugyanakkor a Kelemen Hunorral készült beszélgetés videófelvételét is közzétette. Abban Kelemen arról beszélt, a PSD-vel való koalíciós partnerség azt is jelenti, hogy "ha a dolgok jól mennek a koalícióban", és hogyha Victor Ponta miniszterelnök lesz a PSD elnökjelöltje, akkor "jó esélye van annak", hogy az RMDSZ őt támogassa.
Victor Ponta támogatására akkor nyílna lehetősége a szövetségnek, ha nem állítana jelöltet, vagy ha a választás első fordulójában nem dőlne el az elnöki szék sorsa, és a szövetség jelöltje nem jutna a második fordulóba. Kelemen egyébként az MTI-nek azt mondta: az RMDSZ nem siet eldönteni, hogy állít-e jelöltet, vagy kit támogat az őszi romániai elnökválasztáson. Elmondta: az RMDSZ elnökségében a többség hajlik arra, hogy a szövetség állítson saját jelöltet. Döntést azonban a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) kell hoznia, a testület pedig megvárja, hogy tisztuljon a helyzet a román belpolitikában.
Az SZKT e hét végén tartandó ülésén is csak elviekben kerül szóba az elnökválasztás kérdése. A mostani tanácskozásnak az EP-választások értékelése lesz a feladata. A testületnek – Kelemen Hunor szerint – augusztus végéig kell meghoznia a döntését. Hozzátette, azért sem lehet most dönteni a kérdésről, mert jelenleg azt sem lehet tudni, hogy kik lesznek a román pártok jelöltjei.
Kelemen Hunor sem igent, sem nemet nem kívánt mondani arra a kérdésre, miszerint vállalná-e az elnökjelöltséget. "Belső késztetést nem érzek a jelöltségre, de ebben a kérdésben a döntést nem az én szempontjaim, hanem a szövetség érdekei kell hogy meghatározzák" – jelentette ki az RMDSZ elnöke. Krónika (Kolozsvár)

2014. június 19.

Az autonómia: cél és eszköz
A román politikum hangadói sokféleképpen nyilatkoztak az elmúlt negyed évszázadban az autonómiáról. Nevezték középkori megoldásnak – miközben csak Európában több mint féltucat autonómiaváltozat működik közmegelégedésre –, a román egységes nemzetállam felbontására irányuló kísérletnek, az elszakadás felé tett első lépésként. Egyvalami volt közös ezekben a nyilatkozatokban: az elutasítás. Ebben egységes az úgynevezett jobb- és baloldal, ebben egyet gondol Traian Băsescu és Victor Ponta. Utóbbi nemrégiben választ adott a Székely Nemzeti Tanácsnak a Székely Szabadság Napján megfogalmazott memorandumára, s láss csodát, kategorikus, elutasító választ. Miközben ugyebár az RMDSZ miniszterelnök-helyettest is adva a kormánynak, a legmagasabb szinten legitimálja ezt a hatalmi garnitúrát.
Kérdések...
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azóta nyílt levélben vonta kérdőre az RMDSZ elnökét, hat pontban, hat kérdésben sűrűsítve mondanivalóját. A politikában igen gyakori, már-már megszokott hímezést-hámozást elkerülve a lényegre kérdezett rá: egyeztette-e Ponta az elutasító levél tartalmát az RMDSZ-szel? Természetesen arra is, hogy mit kíván tenni az RMDSZ a kollektív jogokra és a területi autonómiára vonatkozó, és Románia által elfogadott 1201-es ajánlás életbe léptetésével kapcsolatban, annak érdekében, hogy Székelyföld egységes fejlesztési régióvá váljon az európai fórumok idevágó ajánlásainak megfelelően – az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról. A kérdések között az is szerepelt, hogy az RMDSZ rá tudja-e venni koalíciós partnerét a székely jelképek üldözése befejezésére, hogy a kormány maradéktalanul tegyen eleget az Európa Tanács Rasszizmus- és Intoleranciaelleni Bizottsága (ECRI) jelentésben megfogalmazott kéréseknek/felszólításoknak, amelyek kitérnek a székely zászló ügyben tanúsított kettős mércére. Végül pedig Izsák Balázs rákérdezett a lényegre egy székely autonómiát támogató, a kanadai kormány mobilizálását célzó akcióra adott kedvező kanadai válasz ürügyén: elég erős-e az RMDSZ arra, hogy előmozdítsa a területi autonómia ügyét, vagy igényt tart a nemzetközi közösség, a világ demokratikus államai támogatására?
Kelemen Hunor reakciója – egy egyenes választ leszámítva, amelyben elmondja, hogy a kormányfőnek nincs előzetes egyeztetési kötelezettsége ilyen esetekben, s így nem meglepő módon ezúttal sem egyeztetett partnerével – sajátosan keveri a valótlanságokat a mellébeszéléssel.
Szerinte megoldott „az anyanyelv használata a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, vagy az egészségügyben, az oktatási törvény, (…), az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása”.
Érdekes, a köznapi polgár mást tapasztal, hall és olvas. Az anyanyelvhasználat korlátozottságáról köteteket lehetne írni. Kellene is, ez lenne többek között az RMDSZ feladata ahelyett, hogy kormányról legitimáljon egy olyan hatalmat, amelynek uralma alatt magánterületről viszik el Wass Albert szobrát, zaklatják az RMDSZ-szel szemben álló magyar párt támogatóit, üldözik a székely zászlót, hogy csak a legfrissebb és legbotrányosabb eseményeket említsem. Az oktatási törvénynek az RMDSZ programja és az erdélyi magyarság létérdekei szerint tartalmaznia kellett volna az állami magyar egyetem működésére vonatkozó passzusokat, nem szólva a kulturális autonómiáról.
...valódi válasz nélkül
S hogy megoldott kérdés az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása? Tényleg? Akkor miről szól a Mikó-ügy és az a végeláthatatlan lista, amely a még vissza nem szolgáltatott magyar közösségi javakat tartalmazza a Batthyaneumtól a temesvári Magyar Házig? Olyan ráolvasásszerű kommunikációs technika ez Kelemen részéről, mint amikor Gyurcsány Ferenc azt állította, dübörög a magyar gazdaság, vagy mint amikor Frunda György a kétezres évek elején nem átallotta kijelenteni a Népújság hasábjain, hogy szerinte a kulturális autonómia biztosítva van az erdélyi magyarság számára. Csak a pontosság kedvéért: a kulturális autonómia azt jelenti, hogy a közösség visszakapja a központi költségvetésből az általa befizetett adó kultúrára szánt hányadát, amit saját kebeléből választott testület döntéseinek megfelelően a maga belátása szerint költ el, megszervezve oktatási intézményrendszerének teljes vertikumát. Továbbá azt is, hogy döntően maga határoz a felnövekvő nemzedékek alapvető szocializációját, világnézetét, identitás-kapaszkodóit meghatározó tananyagról.
Megtudhattuk Kelemen Hunor válaszából azt is, hogy az RMDSZ nemzetközi síkon mi mindent tett az autonómiáért – érdemes lenne megkérdezni, hogy akkor mit keresett Frunda György a román nagykövet társaságában a Székely Nemzeti Tanácsnak az Európa Tanács elnökénél történt meghallgatásán, s miért cáfolta az SZNT képviselői által eladott jogsérelmeket –, valamint azt is, hogy az autonómia megteremtésének útja a „többségi társadalom bevonásával folytatott össztársadalmi párbeszéd”. Nyilván ezért történhetett meg, hogy a parlamenti jegyzőkönyvek szerint az RMDSZ sztárszenátorainak szájából éveken át nem hangzott el hivatalos ülésen az autonómia szó, s alighanem ez magyarázza azt is, hogy távol maradtak az autonómiáról szóló szavazástól.
Másik út
A Székely Nemzeti Tanács ehhez képest következetesen arra törekszik, hogy intézményesen felmutassa az autonómiára vonatkozó közakaratot, és azt nemzetközi fronton népszerűsítse. Ezt célozta a területi autonómiáról szóló mozgóurnás népszavazás, ezt célozta a Székely Önkormányzati Nagygyűlés – amely megszervezési módjának és az RMDSZ-szel való célorientált együttműködésnek a kérdésében e jeles testület tanúsíthatott, volna nagyobb rugalmasságot – és ezt szolgálta az a felhívás is, miszerint a székely önkormányzatok fogadjanak el olyan határozatot, amelyben kinyilvánítják arra irányuló akaratukat, hogy a Székelyföld nevű, autonóm közigazgatási egységbe akar tartozni. Eddig ilyen tartalmú határozatot tíz település önkormányzata fogadott el, sorrendben Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Makfalva, Uzon, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró, Kökös, legutóbb pedig Székelykeresztúr.
Mindebből világossá válik a lényeg. A magyar érdekekben és értékekben, magyar jövőben, nem pedig egyéni klikkérdekekben gondolkodók számára az autonómia egyszerre cél és eszköz. Cél, amit el kell érni, hogy eszközként szolgálhassa a megmaradást.
Az RMDSZ számára viszont az autonómia hivatkozási alap, programpont, ami eszköz arra, hogy e párttá silányodott szövetség négyévente választói támogatást szerezzen. Ez az alapvető nagy különbség az SZNT, az EMNT és az EMNP, valamint az RMDSZ között.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2014. június 20.

Őrizetben az államfő testvére
Tegnap délután a korrupcióellenes ügyészség őrizetbe vette Traian Băsescu államfő öccsét, akit befolyással való üzérkedéssel gyanúsítanak. Az ügyészek Mircea Băsescu letartóztatását kérték, tegnap 24 órás fogva tartásáról rendelkezett a bíróság. A korrupciós ügy miatt Traian Băsescu lemondását követelte Victor Ponta miniszterelnök, az államfő azonban kijelentette, nincs köze öccse ügyéhez, és bízik az igazságszolgáltatásban.
Mircea Băsescu a májusban nyolc év és kilenc hónapra emberölési kísérlet miatt elítélt Sandu Anghel – ismert alvilági személy – családjával került szorosabb kapcsolatba, miután négy évvel ezelőtt megkeresztelte Anghel egyik unokáját. A most nyilvánosságra került, rejtett kamerás felvételen Anghel fia és Mircea Băsescu arról beszélgetnek, hogy ez utóbbi megkapta-e azt a 350 ezer eurót, amelyet Anghel fia azért adott volna neki, hogy az államfő közbenjárásával enyhébb büntetést próbáljon „elintézni” az akkor még előzetes letartóztatásban levő Anghelnek. A felvételen két összeg, 350 ezer euró és 250 ezer euró is elhangzik, Mircea Băsescu viszont azt mondta, hogy csak az egyikről volt tudomása, az is egy tartozásnak a rendezése, és nem kenőpénzről volt szó. Szerinte a félreértés abból adódik, hogy a szavakat kiollózták a beszélgetés egészéből. Victor Ponta szerint az államfőnek le kellene mondania, hogy ne vetüljön a gyanú árnyéka az igazságszolgáltatásra, és bebizonyítsa, hogy Romániában valóban függetlenül végezhetik feladatukat a bírák és az ügyészek. Traian Băsescu azonban határozottan cáfolta, hogy ő bármit is tett volna Sandu Anghel érdekében, és mint mondta, ezt bizonyítja a májusi bírósági ítélet. Felszólította az üggyel foglalkozó bírákat és ügyészeket: ha tudomásuk van arról, hogy ő nyomást gyakorolt volna rájuk, akkor azonnal hozzák nyilvánosságra. Băsescu kifejtette: már tavaly óta tud testvérétől erről az ügyről, mert öccsét megzsarolta Anghel családja, ezért azt javasolta neki, tegyen feljelentést az ügyészségen, amit meg is tett. Leszögezte: egyelőre csak az öccse változatát ismeri, de majd az igazságszolgáltatás változatában fog igazán hinni. Jelezte, nem kívánja sem megvédeni, sem elítélni testvérét, mert számára mindenekelőtt az igazságszolgáltatás függetlensége a legfontosabb. Ugyanakkor megrótta öccsét amiatt, hogy nem válogatta meg alaposan környezetét. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. június 22.

Öt ország miniszterelnökei találkoztak a hét végén a Duna-deltában
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
A vendéglátó Románia, valamint Moldova, Grúzia, Szerbia, Szlovákia és Csehország miniszterelnökei informális találkozót tartottak a hét végén a romániai Duna-deltában.
Az összejövetelről szombaton késő este adott ki szűk szavú közleményt a román kormány. A találkozó célját az Európai Unió (EU) Keleti Partnerség programjával kapcsolatos álláspontok összehangolásában jelölte meg, és annak a megtárgyalásában, hogyan támogathatnák a térség EU-tagsággal rendelkező országai a csatlakozni kívánó országokat. A közlemény szerint a Victor Ponta meghívására Iurie Leanca, a Moldovai Köztársaság miniszterelnöke, Irakli Garibasvili, Grúzia kormányfője, Robert Fico szlovák miniszterelnök, BohUSLav Sobotka cseh kormányfő és Alekszandar Vucic szerb miniszterelnök érkezett Romániába.
"Mi, akik már bent vagyunk az Európai Unióban - legyen szó Csehországról, Szlovákiáról vagy Romániáról -, tehetünk és minden tőlünk telhetőt meg is teszünk azért, hogy mielőbb az EU tagjaivá válhassanak" - jelentette ki a vasárnap délben Tulceán tartott rögtönzött sajtótájékoztatóján Victor Ponta román miniszterelnök.
Victor Ponta hozzátette, a találkozónak az adott aktualitást, hogy Moldova és Grúzia június 27-én, Ukrajna pedig későbbi időpontban aláírja Brüsszelben az EU-val való társulási megállapodást; pontosabban Kijev a megállapodás gazdasági részét írja alá, mert a politikait márciusban már aláírta. Ponta Megjegyezte, a Duna-deltába várták Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnököt is, ő azonban nem tudott részt venni a találkozón.
A román miniszterelnök elmondta, a táj szépségét is be szerette volna mutatni vendégeinek, ezért vasárnap délelőtt kiránduláson vettek részt a Duna-delta vízi világában.
"Remélem, minden évben hasonló baráti találkozásokat szervezhetek a Duna-deltában, és ez a térség, amelyhez tartozunk, a politikusok személyes, baráti kapcsolatain keresztül is jobban fejlődhet" - jelentette ki a Romania TV által élőben közvetített nyilatkozatában Victor Ponta. MTI

2014. június 24.

MPP: az autonómia-tagadók 1918. december 1-jét kérdőjelezik meg
Annak ellenére, hogy elutasító, pozitív jelentőségű Victor Ponta válaszlevele a március 10-ei Székely Szabadság Napján megfogalmazott petícióra. Továbbá azok, akik tagadják a székelyek autonómiához való jogát, a gyulafehérvári nyilatkozatnak mondanak ellent – véli az MPP.
„A miniszterelnök válaszolt a petícióra, és bár elutasító, üdvözlendő, mert áttörést jelent. Ez az első alkalom, amikor Románia kormánya választ küldött ebben a kérdésben, párbeszéd kezdődhet” – mondta keddi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Biró Zsolt MPP-elnök. Ismertette, Victor Ponta miniszterelnök szerint Románia nem vállalt kötelezettséget arra, hogy Székelyföldnek autonómiát biztosítson.
„Az Európa Tanács 1993. évi 1201-es számú ajánlása ezt előírja, ennek betartását pedig vállalta Románia, amikor 1997-ben ET-tag lett. De van egy saját vállalása is erre vonatkozóan a román közösségnek: 1918. december elsején a gyulafehérvári nyilatkozatban ígéretet tettek arra, hogy az együtt élő népeknek joguk van az önrendelkezéshez, ráadásul a későbbi béketárgyalások során több hivatkozás történt erre a nyilatkozatra. Aki tehát tagadja az autonómiához való jogot, az 1918. december elsejét kérdőjelezi meg” – fogalmazott Biró Zsolt.
Azt is elmondta, hogy a következő napokban, hetekben az MPP székelyföldi szervezetei határozattervezeteket nyújtanak be azokhoz az önkormányzatokhoz, ahol az SZNT határozattervezete még nem került napirendre. Eddig tizenegy település fogadta el, hogy a Székelyföld nevű régióhoz akar tartozni, az első, Gyergyószentmiklós pedig már választ is kapott az Európa Tanácstól – az SZNT azt kérte, hogy mind a 153 székely önkormányzat fogadja el ezt az elvi határozatot.
„A nemzetközi közvélemény elé kell terjeszteni. Székelyföld autonómiából nem engedünk, és ha kell, egyre radikálisabban fogjuk ezt kérni. A Hargita és a Kovászna megyei prefektusok megvétózták, alaptalanul, mert a határozat nem jár sem költségvetési, sem jogi vonatkozással, ezért nincs is, amit megtámadjanak. Csupán annyit fejez ki, hogy Székelyföldnek van elképzelése saját jövőjéről” – mondta az MPP elnöke.
Gáspár Botond. Székelyhon.ro

2014. június 25.

Strasbourgban is felfigyeltek (Autonómiapárti önkormányzati határozatok)
Minden székelyföldi önkormányzati testületben, ahol legalább egy tanácstaggal rendelkezik, kérni fogja az autonómiapárti önkormányzati határozat elfogadását a Magyar Polgári Párt az elkövetkező napokban – jelentette be Biró Zsolt MPP-elnök tegnap Marosvásárhelyen, hangsúlyozva a határozatok nemzetközi vonzatait.
A Székely Nemzeti Tanács ugyancsak tegnap közölte, hogy a Maros megyei Makfalva önkormányzata egyszerre kapott levelet a Székelyföld autonómiáját szorgalmazó határozatot a közigazgatási bíróságon megtámadó prefektustól és Strasbourgból az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának főtitkárságától. Utóbbiban közlik Márton Zoltán polgármesterrel: a Kongresszus Helyi Önkormányzatok Kamarájának Bürója megvizsgálta a dokumentumot, és elküldik Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettesnek, hogy megadják a lehetőséget álláspontja kifejtésére. A Székelyföld autonómiáját kérő határozatot eddig a következő önkormányzatok fogadták el – mind egyhangú szavazással –: Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Makfalva, Uzon, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró, Kökös, Székelykeresztúr és Gyergyóalfalu. Gyergyószentmiklós után Makfalva a második önkormányzat, amely visszajelzést kapott az Európa Tanácstól a tájékoztatásképpen megküldött határozatra. Az SZNT szerint ezáltal is beigazolódik, hogy annak elfogadása, illetve nemzetközi megismertetése komoly és megkerülhetetlen hivatkozási alapot teremt a közigazgatási reform során ahhoz, hogy a 153 székelyföldi önkormányzat egy közigazgatási egységbe kerüljön, és hozzájárul ahhoz, hogy beinduljon az évek óta sürgetett hivatalos párbeszéd Székelyföld autonóm jogállásáról. Éppen ezért szükséges, hogy minél több önkormányzat szavazza azt meg – áll az SZNT tegnap kiadott közleményében. Aki tagadja az autonómiához való jogot, az 1918. december elsejét kérdőjelezi meg – szögezte le tegnapi sajtótájékoztatóján Biró Zsolt, aki szerint ezen határozatok elvi nyilatkozatot jelentenek arról, hogy Székelyföld létezik, az adott település pedig annak része, ezt nem lehet bíróságon vitatni. Ezt tudják a prefektusok is, akik levelet küldözgetnek az önkormányzatoknak, hogy azokat „lebeszéljék”, de tudják azt is, hogy jogilag nem kifogásolható egy ilyen elvi nyilatkozat. Jelentősége viszont annál nagyobb. Az MPP elnöke kitért arra is, hogy Victor Ponta miniszterelnök válasza a március 10-i petícióra, bár elutasító, mégis üdvözlendő, hiszen áttörést jelent: ez az első alkalom, amikor Románia kormánya választ küldött ebben a kérdésben, ez azt is jelenti, hogy esély van a párbeszédre. Tartalmilag mindenképpen vitatkozni kell a kormányfővel, aki nemzetközi szerződés hiányáról beszél, de megfeledkezik arról, hogy az Európa Tanács 1993. évi 1201-es számú ajánlásának életbeültetésére Románia ígéretet tett, amikor 1997-ben ET-tagságot kért és kapott. De ennél is fontosabb a román közösség saját vállalása: 1918. december elsején a Gyulafehérvári nyilatkozatban ígéretet tettek arra, hogy az együtt élő népeknek joguk van az önrendelkezéshez, ez erkölcsileg is kötelez.
Elemzik az RMDSZ–MPP együttműködést
Biró Zsolt arról is beszélt, hogy az MPP és az RMDSZ vezetői jövő héten közösen elemzik, milyen mértékben teljesültek a két párt által márciusban aláírt együttműködési megállapodás kitételei. „Felelős politikát ígértünk, felelősen viszonyulunk a nemzeti kérdésekhez, ez azt is jelenti, hogy időről időre meg kell vizsgálni, sikerült-e tartalommal is feltölteni a keretegyezményünket. Három hónap és egy kampány tanulságai után ezt mindenképpen meg kell tennünk” – mondotta. Hozzátette: hiányérzetük és fenntartásuk leginkább az autonómiatervezet kapcsán van, ezért a találkozó alkalmával az MPP átnyújtja majd az ezzel kapcsolatos elképzeléseit.
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. június 25.

Apró lépés a katolikus gimnázium újraindítása felé
Van esély a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium ősztől való újraindítására – jelentette ki Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke azt követően, hogy tegnap Dorin Florea polgármesterrel és Ştefan Someşan főtanfelügyelővel is tárgyalt az ügyben.
A megbeszélésen Brassai ismételten hangsúlyozta, az államosítás áldozatául esett nagy múltú iskola újraindítása nem vonja maga után az Unirea Főgimnázium „utcára pakolását", mint ahogy egyes nemzetféltő román politikusok és sajtótermékek próbálták eddig beállítani a helyzetet.
A hangulatkeltők munkája mindeddig eredményesnek bizonyult: egyetlen felelős beosztásban lévő marosvásárhelyi román politikus sem vállalta fel az iskolaalapítás elengedhetetlen támogatását. Az egyház álláspontját tolmácsolva Brassai úgy vélte, a jelenlegi és a létesítendő tanintézet megférhet a katolikus egyház által visszaszerzett Klastrom (Mihai Viteazul) utcai épületegyüttesben.
Politikai alkuk tárgyát képezi a Rákóczi-iskola
A kommunista rendszer által felszámolt felekezeti iskola újraindításához mind a városi önkormányzat, mind a tanfelügyelőség jóváhagyására szükség van. Amikor az RMDSZ tavasszal hozzájárult Ionela Ciotlăuş liberális alpolgármester leváltásához és a demokrata-liberális Claudiu Maior kinevezéséhez, feltételként szabta az iskolaalapítás támogatását.
A kérdésről egyezség született központi szinten is, ahol Victor Ponta kormányfő biztosította a magyar alakulatot a szociáldemokraták segítségéről. Ennek ellenére Ştefan Someşan főtanfelügyelő korábban elutasította az Erdélyi Római Katolikus Státus és a szülők kérését, hosszas huzavona után azonban álláspontot váltott.
Értesüléseink szerint Someşan csak azok után tért jobb belátásra, miután pártvonalon maga a miniszterelnök, szakmai vonalon pedig az oktatási tárcavezető is a leváltását helyezte kilátásba. „Ha a helyi tanács kéri az iskolahálózat módosítását és a katolikus iskola létrehozását, a tanfelügyelőség beleegyezik" – nyilatkozta lapunknak a főtanfelügyelő, hozzátéve: ő csak véletlenszerűen csöppent be a tegnapi tárgyalásra, melyre Dorin Florea polgármester irodájában került sor. Someşan ezért nem is akart további részletekkel szolgálni.
Brassai Zsombor számításai szerint a július eleji önkormányzati ülésen két román pártnak is az RMDSZ kezdeményezése mellé kellene állnia. A főtanfelügyelő egyébként a helyi PSD elnöke, melynek az egyik képviselője éppen a felesége. Brassai elmondta továbbá, tegnap Dorin Florea PDL-s polgármester is pozitív hozzáállást tanúsított.
„Elvárjuk, hogy a két román párt helyi, illetve megyei elnökének álláspontját a többi tanácsos is tartsa tiszteletbe és szavazza meg az iskolaalapításról szóló határozattervezetet" – nyilatkozta a Krónikának Brassai Zsombor.
Amennyiben a helyi önkormányzat is áldását adja az iskolaalapítási tervre, egy végső jóváhagyásra lenne szükség, amit az oktatásügyi tárcától várnak, erre viszont a koalíció keretében már korábban ígéret született. „Tudjuk, hogy kifutottunk az időből, de ehhez hasonló késői jóváhagyások még érkeztek a tavalyi nyári vakációban is, Arad és Bihar megyében" – mondta el lapunknak Tamási Zsolt, a katolikus státus vásárhelyi képviselője.
A bolyais osztályokra alapoznak
A státus helyi képviselője úgy tudja, a leendő iskola az első tanévben csak a bolyais diákokra és pedagógusokra alapozhat. „A Rákóczi egyelőre 104 diákkal indulna, hisz a katolikus státus nem kérheti az unireás szülőktől, hogy váljanak ki a főgimnáziumból. Ez egy következő lépés lenne. Majd, ha a létesítendő iskola jogi személyiséggel fog rendelkezni, akár előkészítő osztályt is indíthat" – vetítette elő a forgatókönyvet Tamási. Az új tanintézet igazán akkor erősödne meg, ha az Unireában működő tizennégy magyar osztály testületileg csatlakozna a Rákóczihoz.
Kérdésünkre, hogy melyik épületet vennék igénybe, Tamási Zsolt elmondta, a döntést a későbbiekben hozzák meg, ugyanakkor nyomatékosítani kívánta, hogy mindkét ingatlan – mind a kicsi, mind a nagy – az egyház visszaszerzett tulajdonát képezi. A huzamos ideje elmaradt házbér miatt a státus nem hosszabbított szerződést az önkormányzattal, így gyakorlatilag az Unirea Főgimnázium ingyen és bérmentve, ugyanakkor bármiféle jogi alap nélkül használja az egyházi ingatlant.
A városháza nem zárkózik el az adósságok törlesztésétől, azonban Dorin Florea polgármester azt szeretné, ha az egyház és az önkormányzat között egy újabb, hosszú távú megállapodás születne, hogy uniós alapokra pályázva renoválják az épületet. Az elkövetkező napokban, az egyház bevonásával, a felek erről és az iskolaalapítás kérdéséről szeretnének egyeztetni.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

2014. június 25.

Politikai „taburombolás” Vass Leventétől
Taburombolónak szánt sajtótájékoztatót tartott Marosvásárhelyen Vass Levente, az RMDSZ SZKT-jának tagja, akiről 2012-ben hónapokig úgy tűnt, a marosvásárhelyi magyarság közös polgármesterjelöltje lesz. Az urológus főorvos új alapokra helyezné szervezetében a politizálást.
„Marosvásárhelyen inkább suttogva, elharapva szokás elmondani dolgokat. Nem tisztán, egyenesen, alannyal és állítmánnyal. Ahhoz, hogy a marosvásárhelyi és a Maros megyei magyar politika ismét elvárásaink szintjén teljesítsen, meggyőződésem, hogy újra kell kövezni a politizálás útját” – kezdte szerdai sajtótájékoztatóját Vass Levente, majd az asztalra kitett három macskakőre és a rájuk vésett kulcsszavakra mutatott.
Marosvásárhelyre költöznek az RMDSZ-platformok
„Marosvásárhely: szövetségi város”, állt az első kövön. „Ha Marosvásárhely stratégiai fontosságú az RMDSZ számára, fontos szimbolikus erővel rendelkező frontváros, akkor elvárható, hogy néhány szövetségi szintű intézmény is itt tevékenykedjen. Erősítsük meg Marosvásárhely politikai és regionális központi szerepét. Éppen ezért az RMDSZ-platformok országos központjukat Marosvásárhelyre telepítik. A Platformok Konzultatív Tanácsának intézménye itt fog működni, itt fognak a platformok vezetői rendszeresen találkozni, innen történik az ügyvezetés a megyei, területi szintekre” – jelentette be, hozzátéve, hogy az öt platform – kereszténydemokrata, nemzeti szabadelvű, romániai magyar kisgazda és kisvállalkozói, Szabadelvű Kör, szociáldemokrata – ehhez nem kér plusz költségvetést, és ezt az SZKT-n már be is jelentették.
Mérhető felelősség
Továbbá Vass szerint komoly, követhető, számszerűsített felelősségvállalást kell bevezetni az RMDSZ-ben. „Eddig meg lehetett találni a kiskapukat a számonkérés alól: egységretorika, kisebbségvédelem, részsikerek eredményként való bemutatása. Változtatni kell a mutatókon, amelyek azonnal hatállyal bírnak, mint például az elért szavazatszám, százalék, bejuttatott tanácsosok száma. Azzal is fel kell hagyni, hogy a mindenkori helyi vezetők a listák elején szerepeljenek, ehelyett az utolsó helyen kellene állniuk, és ha nem érik el a célt, akkor távozniuk kellene. Ne húzó-, hanem tolóerői legyenek a listáknak” – mondta Vass Levente, aki szerint cinikusság volt a májusi EP-választások eredményei után sikerről beszélni az RMDSZ-ben, hiszen Marosvásárhelyen 30 százalékos volt a csökkenés a 2009-es EP-választásokhoz képest, miközben országos szinten „csak” 18 százalék.
„Marosvásárhely: szövetségi város, Korlátozott mandátumszám és Felelősségvállalás. Ez lenne az első olyan három kő, amit szerintem be kell építeni az RMDSZ renoválásakor. Kongresszus előtti évben vagyunk, itt az ideje az elvi vitáknak és elengedhetetlenek a közviták is, be kell vonni a lakosságot” – fogalmazott.
Újságírói kérdésre elmondta, továbbra is számít az államtitkári kinevezésére – ő az egyetlen, akit még nem nevezett ki Victor Ponta, holott az RMDSZ Vasst javasolta a kormányralépéskor kialkudott egészségügyi minisztériumi tisztségre –, de a „jó munkához idő kell”.
Gáspár Botond. Székelyhon.ro

2014. június 26.

Mircea Duşa: a román zászlónak otthon kell lennie Hargita megyében is
Mircea Dusa védelmi miniszter szerint a román zászlónak a székelyföldi Hargita megyében is „otthon kell lennie".
Mircea Dusa a román zászló napja alkalmából szervezett ünnepségen 24 négyzetméteres piros-sárga-kék zászlót avatott a Hargita megyei román többségű Gyergyótölgyes községben.
„A nemzeti zászló nemcsak a románoké. Az a románoknak és az együtt élő kisebbségeknek is a nemzeti szimbóluma kell hogy legyen. A nemzeti szimbólum iránti tiszteletet az ország minden polgárának ki kell fejeznie" – idézte az Agerpres hírügynökség a minisztert.
A Hargita megyéből származó miniszter – akit Victor Ponta miniszterelnök pártja az erdélyi magyarság kérdéseivel foglalkozó szakértőjének tekint – kijelentette: Hargita megyében mást jelent büszkélkedni a románsággal, tisztelni a nemzeti jelképeket.
„A Hargita és Kovászna megyei románok számára a zászló a szuverenitást jelenti, a függetlenséget jelenti, a teljes Romániát jelenti, ahogyan az őseink hagyták azt ránk" – fogalmazott a miniszter. Mircea Dusa megemlítette, hogy a nemzeti zászló napjának a megünneplését törvény szabja meg. „De vajon Hargita és Kovászna megye hány településén szerveztek ma ünnepséget, vagy hány intézményen cserélték legalább ki a megfakult zászlókat?" – tette fel a kérdést.
A miniszter szerint a román hatóságoknak, a civil szervezeteknek és az iskolának is sokat kell még tenniük az ország nemzeti szimbólumai iránti tisztelet elmélyítéséért.
A gyergyótölgyesi rendezvényen részt vevő Ioan Selejan, Kovászna és Hargita ortodox érseke arra emlékeztetett, hogy a térségben élő románoknak egykor dugdosniuk kellett a nemzeti zászlót, míg „a román hadsereg felszabadította a területet az idegen uralom alól".
A 83 százalékban magyarok által lakott Hargita megye középületeinek egy részén a román zászló mellett ma is ott lobog a székely zászló. A megye önkormányzata 2009-ben a megye zászlajává nyilvánította a székely zászlót. Román civil szervezetek keresete nyomán 2012 szeptemberében a Marosvásárhelyi Táblabíróság hatályon kívül helyezte a zászlóról szóló határozatot. Hargita megye prefektusa – a Kovászna megyei prefektustól eltérően – nem indított pert azok az intézményvezetők ellen, amelyek kint hagyták a székely zászlót a középületeken.
MTI. Erdély.ma

2014. június 26.

Elnökjelölés pro és kontra
Amellett érvelt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Szövetségi Képviselők Tanácsának legutóbbi gyűlésén, hogy az általa vezetett szervezet állítson ismét elnökjelöltet az őszi megmérettetésen. Érveinek lényege, hogy az elnökjelöltség kitágítja a kommunikációs lehetőségeket, s nagyobb súllyal fogalmazhatók meg az erdélyi magyarság jogkövetelései. Ennek a gondolatnak van egy racionális magja, amit el lehet fogadni. Elvi síkon viszont feltehető a kérdés: mit keres egy magyar politikus a román elnökjelöltek versenyében, hogy akarjuk-e egyáltalán Romániát vezetni, hogy célunk-e egy ilyen hatalmas feladat ellátása. Az az álláspont, miszerint ugyanolyan állampolgárok vagyunk, mint a románok, s ezért természetesnek kellene lennie, hogy akár az államelnöki tisztséget is elláthassa magyar ember. Ez azonban épp olyan valóságidegen és álságos, mint a másik véglet, amely nemzetbiztonsági kockázatnak tekint román szempontból minden köztisztségben levő magyar embert.
Társadalommérnöki kitaláció
Az ugyanis tagadhatatlan, hogy a demokratikus normarendszeren alapuló közös érdekeken túl léteznek olyan, elsősorban kulturális témák, amelyekben a román és a magyar érdek ütközik. Románok és magyarok értelemszerűen eltérő érzelmi, szolidaritási kötelékhez tartoznak. Ködevők papírszagú irreális vágyálma, hogy valaha az erdélyi magyarság magáénak érzi azt az államot, amelynek uralma alá a történelem vaskényszere utalta. Ebből valóság nem lesz soha. A román állam román jellegének megőrzése a románoknak természetes érdeke és törekvése, a magyarság azonban – a közel évszázados, válogatott eszközökkel történő elnyomatásának tapasztalatával – ebben veszélyt érzékel.
A nemzeti, világnézeti szempontból semleges állam doktriner, társadalommérnöki kitaláció, amelyet érthető okokból felkaptak a globalizátorok kommunikációs hadtestjei. Románok és magyarok közötti korrekt egyezségre lenne szükség, amelynek lényege, hogy mindkét elit foglalkozzon a maga nemzetének építésével. Mivel a területi revízió a jelenlegi geopolitikai feltételek között teljességgel irreális, e peremfeltételek pedig aligha változnak meg középtávon, a románságnak nincs miért tartania a magyar autonómiától. Egy ilyen korrekt egyezség esetében felesleges lenne, hogy az erdélyi magyarok jelöltet állítsanak egy olyan posztra, amelyet természetes módon olyan embernek kell betöltenie, akinek szemei előtt a román, és nem a magyar érdekek lebegnek. Más kérdés, hogy az RMDSZ eddigi jelöltjei közül ki és mennyire képviselt bármiféle nemzeti érdeket.
A szervezet első ízben 1996-ban állított elnökjelöltet Frunda György személyében, aki a még Markóék által is szekusgyanúsnak tartott Független Magyar Párt jelöltjeként került az RMDSZ listájára, majd a parlamentbe. Frunda a továbbiakban sem bizonyult alkalmasnak arra, hogy minden magyart megszólítson, különösképpen azokat nem, akik az erdélyi magyarság hosszú távú megmaradását az RMDSZ programjában mindmáig előkelő helyen szereplő háromszintű autonómia megvalósításától remélik. Előbb az általa is megszavazott, valójában mintegy három év késéssel elfogadott Kolozsvári (autonómia) nyilatkozatot nevezte elsietettnek egy interjúban, majd a brassói kongresszuson az ő javaslatára került ki a programból a területi autonómia, 1993-ban pedig részt vett a gyászos neptuni tárgyaláson – csak néhány epizód, amely alkalmatlanná tette a „sztárszenátort” az erdélyi magyarság szavazatainak maximalizálására.
De nem is az volt a cél. Nyilvánvalóan az sem, hogy az erdélyi magyarság érdekeinek megfelelően az autonómiát állítsa választási programjának középpontjába. A cél a választói bázis megpuhítása volt a tervezett kormányzati szerepvállalás érdekében. Az elnökválasztási kampány szinte nem is szólt másról, mint a választások győzteseivel való közös kormányzás várható előnyeiről, megfűszerezve némi uniós hurráoptimizmussal.
Abszurdumok és kulcsszavak
Elméletileg is abszurd, hogy egy merőben eszközjellegű kérdést emeljünk centrális kampányüzenetté, hát még taktikailag: miképpen kérhette volna meg az RMDSZ a kormányra lépés árát a koalíciós tárgyalásokon, ha a választást megelőzően hónapokig azt harsogta, hogy márpedig ő kormányra akar kerülni? Azt már csak a kisördög íratja le velem, hogy az SZKT nyilvánossága előtt a választások után Frunda György azzal a bonmot-val örvendeztette meg a másik tábort, miszerint „ő nem hiszi, hogy kevesebb szavazatot kapott volna, mint az RMDSZ”. Mondhatnánk, hogy Frunda György ezzel kétségbe vonta a szavazás tisztaságát, azt állítva, hogy tőle elcsaltak szavazatokat. Vélhetően inkább tájékozatlanságról van szó, valamint arról, hogy annak idején nem volt Frunda számára egyszerű feladat a magyar nyelven való helyes és szabatos önartikuláció, s a pillanatnyi stressz hozta ki belőle a szórakoztató mondatot.
A magyar elnökjelöltek a továbbiakban is rendre kevesebb szavazatot kaptak a szövetségnél. 2000-ben ismét Frunda volt a jelölt, aki nem kisebb tekintélyű politikussal mérkőzött a jelöltségért, mint Tőkés László. De akkorra az SZKT-ban megkötött már a nómenklatúra betonja, a neptuni ihletettségű politikának, a román nemzetstratégiai érdekek gátlástalan kiszolgálásának és a román eurocsatlakozás feltételek nélküli támogatásának az SZKT-ban megvolt a masszív többsége. A küldöttek nagyobbik része érdekelt volt e politika folytatásában. (Ugyanez a helyzet tette esélytelenné Kincses Elődöt egy évvel korábban 1999-ben a Markóval szembeni megmérettetésen. Így is sokan meglepődtek a barikádon innen és túl, hogy Kincses elnyerte a szavazatok mintegy 40 százalékát.) 2004-ben, amikor az MPP a Népi Akció pártjának segítségével stresszessé tette a választást, biztos, ami biztos, Markó Béla indult elnökjelöltként versenybe, a kampányban a nemzeti érdekeknek megfelelő kulcsszavakat használt a szervezet: kettős állampolgárság és autonómia. 2009-ben pedig Kelemen Hunor volt az RMDSZ jelöltje, aki negatív rekordot döntött ugyan a maga 3,83 százalékot jelentő 372 764 szavazatával, de mégiscsak elég volt ahhoz, hogy két év elteltével ne úgy válasszák az RMDSZ elnökévé, mint a választók nagy többsége számára ismeretlen politikust.
A remény hal meg utoljára
A román elnökválasztási kampányban való részvétel mindenkoron eszközjellegű volt, s jellemzően egy, az erdélyi magyarság jövőjét, szülőföldön való megmaradását közvetlenül nem érintő kicsinyes taktika része. Arra mindenképpen jó volt, hogy az RMDSZ fel tudja ajánlani a saját jelölt által összegyűjtött szavazatokat a preferált román jelöltnek – más kérdés, hogy a választók nem egyszer rácáfoltak a várakozásokra, és nem szavaztak az RMDSZ vezetőinek iránymutatása szerint. Jó esély van rá, hogy Victor Ponta se kapja majd meg a magyarság, azon belül a székelység voksainak többségét. A választók bizonyos mértékben megvezethetők, de bármit nem lehet velük lenyeletni.
Mindazonáltal, ha az RMDSZ talál egy megfelelő jelöltet, akit mind az egyre apadó törzsszavazói gárda, mind pedig az autonomisták jó szívvel támogatni tudnak, nem elképzelhetetlen, hogy a szervezet képes legyen megmozgatni a választókat. Persze nem ez az alapvető kérdés, hanem hogy továbbhalad-e az RMDSZ a neptuni sugárúton, és az autonómiapolitikát csak kényszerből veszi elő, vagy paradigmát vált. Utóbbi fordulatra kevés az esély, de ahogy a szólás tartja: a lepényhal megy elöl, s a remény hal meg utoljára.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2014. június 27.

Ismét volt egy „fekete kedd” a parlamentben
Tavaly decemberben 10-én, kedden próbálták biztosítani büntetlenségüket a honatyák a büntető törvénykönyv módosításával. Most pedig, június 24-én, az újabb „fekete kedden”, megszavazták azt a törvényt, amelynek értelmében a megyei tanácselnökök és a polgármesterek mentesülnének az érdekkonfliktusoktól.
A sajtó „bekavart”
A törvénynek látszólag nincs semmiféle köze az érdekkonfliktusokhoz. A jogszabály értelmében a megyei tanácselnökök és polgármesterek jog szerinti tagjaivá válnak a községi, városi, municípiumi és megyei közüzemi szolgáltatások és helyi közhasznú társaságok igazgató tanácsainak. Ha pedig ha másvalakit jelölnének ki e tisztségre, akkor ők maguk határozhatják meg helyettesük személyét. A jelenlegi törvény szerint erről a helyi vagy a megyei tanács dönt.
A most megszavazott jogszabály a közüzemi szolgáltatásokat szabályozó, 2006-ban elfogadott törvényt módosítja. A módosításokat azonban a szenátus 2013 novemberében elutasította. A tervezetet ezt követően a szociáldemokrata honatyák még az európai parlamenti választások előtt készítették elő a képviselőházi végső szavazásra.
A május 27-i ülésen azonban a szociáldemokrata képviselő, Iulian Iancu minden külön magyarázat nélkül a jogszabálytervezet visszaküldését kérte az általa elnökölt ipari szakbizottságba. Ennek feltehetőleg az lehetett az oka, hogy a bukaresti sajtó már május közepén felhívta a figyelmet: a módosítások kidolgozásánál a szociáldemokrata honatyák nem konzultáltak az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséggel (ANI), jóllehet a módosítások megváltoztatják az összeférhetetlenség kritériumait.
1200 „büntetlen”
A tervezetet hat szociáldemokrata képviselő nyújtotta be a képviselőházba. Kidolgozói között van Florin Iordache, aki a tavalyi, decemberi „fekete kedd” alkalmával egyik fő hangadója volt az amnesztiáról és kegyelemről szóló törvénytervezet, illetve a Büntető Törvénykönyv módosításai elfogadásának. De a tervezethez nevét adta a szociáldemokraták képviselőházi frakciójának vezetője, Marian Neacşu is.
A jogszabályt a hatalom képviselői – a Szociáldemokrata Párt, az Országos Szövetség Románia Haladásáért, az RMDSZ, a Konzervatív Párt, és a Victor Ponta kormányfővel újabban lepaktáló Dan Diaconescu Néppárt – szavazták meg.
Ha a képviselőházi szavazást követően Traian Băsescu államfő kihirdeti a törvényt, akkor a legfelsőbb bíróság elé terjesztett több száz ügycsomót érvényteleníthetnek. Az Országos Összeférhetetlenségi Ügynökség elnöke, Horia Georgescu szerint az összeférhetetlenséggel gyanúsított helyi választottak ellen leállnának a kivizsgálások, több mint 1200 helyi választott mentesülhetne az összeférhetetlenség vádjától.
Közéjük tartoznak olyan nevek is, mint Nagyszeben polgármestere, Klaus Iohannis, a Brassó megyei tanács elnöke, Aristotel Câncescu, Konstanca polgármestere, Radu Mazăre, a Konstanca megyei tanács elnöke, Nicuşor Constantinescu, a Hunyad megyei tanács elnöke, Mircea Moloţ.
A legtöbben azonban kisvárosok és községek polgármesterei, elsősorban a szociáldemokraták részéről, akik egyébként – mindenekelőtt a választási kampány során – igen nagy nyomást gyakoroltak a párt központi vezetésére a törvény elfogadása érdekében. Victor Ponta kormánya egyébként tavaly sürgősségi kormányrendelettel kívánta keresztülvinni a parlamenten a jogszabályt, ám Brüsszel negatív véleményezése kapcsán felhagyott a kísérlettel. Liviu Dragnea kormányfő-helyettes utoljára idén áprilisban tett ígéretet pártja kiskirályainak, egy brassói összejövetel alkalmával a törvénymódosítások mielőbbi elfogadására.
A módosítások rövid története
A Szociáldemokrata Párt már régebben igyekszik megszabadítani helyi választottjait az összeférhetetlenség vádjától. A próbálkozások már 2008-ban megindultak, amikor az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség elkezdte kivizsgálni az összeférhetetlenséggel gyanúsított megyei tanácselnökök és polgármesterek helyzetét. A kivizsgálások számának szaporodásával egyenes arányban nőtt a megyei kiskirályok tiltakozása is.
Liviu Dragnea 2013 júliusában megígérte a Szociál-Liberális Szövetség (USL) helyi választottjainak, hogy a kormány megváltoztatja majd az ügynökség működését szabályozó törvényt, pontosabban világosabbá teszi az összeférhetetlenség ismérveit. Brüsszel – korábban már említett – fejcsóválása miatt azonban az Igazságügyi Minisztérium nem hagyta jóvá a módosításokat.
Tavaly októberben, a polgármesterek nyomására, a Szociál-Liberális Szövetség a helyi közigazgatási törvény esetében három, nagyjából azonos tartalmú módosítással kívánta kielégíteni a pártszövetség választottjainak igényét. A módosítások közül az egyiket a kormányhoz, a másik kettőt pedig a törvényhozás két házához nyújtották be.
Idén márciusban furcsa dolog történt: az Európai Bizottság közigazgatási hatáskörökkel foglalkozó bizottságának igazgatója, Vittora Alliata de Villafranca egymás után két levéllel fordult Bukaresthez. Március 11-i levelében azon a véleményen volt, hogy kulcsfontosságú lehet bizonyos helyi választottak részvétele az igazgatótanácsokban, abban tehát nincsen semmi rendkívüli, ha közüzemi szolgáltatások vezető tanácsának tagjai. Március 21-i levelében viszont már az összeférhetetlenséget szabályozó törvénykezés szigorú alkalmazását követelte.
Úgy tűnik, hogy Bukarest végül is a brüsszeli tisztségviselő első levelét vette komolyan, és a képviselőház most elfogadott törvénymódosításokkal lehetővé tette a vezetőtanácsi részvételt, vagyis a büntetlenséget a helyi választottak számára.
Bogdán Tibor. maszol.ro

2014. július 4.

Mégis beléptek! – Dan Diaconescu a kormányban
Hogyan kell besétálni a kormányba? Erről tartott leckét Victor Ponta miniszterelnök, aki a Dan Diaconescu Néppárt (PPDD) és a Călin Popescu Tăriceanu volt kormányfő alapította új liberális párt embereit vette maga mellé.
Liviu Neagu, a PPDD főtitkára a kormány főtitkár-helyettesi posztját kapta meg, a Tăriceanuhoz közel álló Ioana Lambru pedig államtitkár lett a kormány főtitkárságán. Victor Ponta miniszterelnök igazi bukaresti „humorral” hárította el azt az újságírói kérdést, hogy mivel érdemelte ki tisztségét a két politikus. „Énekhangjukkal és tehetségükkel” – jelentette ki.
Korábban az RMDSZ hevesen bírálta a PPDD esetleges bevonását a kormányba, mi több, Borbély László politikai alelnök korábban azt mondta: ellenkezésükön bukott meg a miniszterelnöknek az az elképzelése, hogy Dan Diaconescuék miniszteri posztot kapjanak. (Az ördög, mint mindig, a részletekben rejlik: eszerint alsóbb szintű állásokat kaphatnak – szerk.)
Márton Árpád képviselőházi frakcióvezető-helyettes a mostani kinevezéseket a gandul.info-nak úgy kommentálta: az RMDSZ vezetői elemzik Victor Ponta döntését, majd közlik álláspontjukat.
Székely Hírmondó

2014. július 7.

Corlatean: Románia külpolitikai okokból kíván belépni a luxemburgi perbe
Románia külpolitikai okokból kíván belépni a luxemburgi perbe – közölte Titus Corlatean külügyminiszter. Érvelése szerint az Európai Bizottság helyesen válaszolt amikor úgy döntött a kisebbségek ügyének kérdésében nem illetékes, az az egyes tagállamok belügye. Így Románia a perben való részvételével a szuverenitását kívánja védeni és nem belpolitikai ügyként kezeli a luxemburgi pert – érvelt Titus Corlatean. Az aránylag friss koalícióban az első feszültségeket az szülte, hogy Victor Ponta kormányfő tárgyalni kezdett a Dan Diaconescu féle Néppárttal, amelynek hosszú távú tervek híján az RMDSZ szerint nincs mit keresnie a kormányban.
marosvasarhelyiradio.ro, Erdély.ma

2014. július 7.

Ponta marasztalná az RMDSZ-t, de nem alkudozik
Victor Ponta miniszterelnök bízik abban, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem lép ki a kormányból, ugyanakkor leszögezte, hogy a román állam politikája nem lehet alku tárgya.
A kormányfő a B1 hírtelevízió hétfő esti műsorában beszélt arról a koalíciós feszültségről, amely azután alakult ki, hogy Románia az RMDSZ-szel szemben lépett be a Minority SafePack nevű, kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésről szóló luxemburgi perbe.
Ponta azt mondta, kész bármilyen megoldásra, hogy folytassa az RMDSZ-szel való „korrekt együttműködést". Ugyanakkor rámutatott: míg egy koalícióban bármi alku tárgya lehet, amikor a román állam politikájáról van szó, nincs helye alkudozásnak.
A román külügyminiszter korábban leszögezte: Románia meg akarja előzni, hogy a kisebbségi kérdés uniós hatáskörbe kerüljön, és ez egy olyan állami politika, amelyet nem írhatnak felül a koalíciós szerződések.
MTI, Erdély.ma

2014. július 7.

A HARGITA MEGYEI KULTURÁLIS KÖZPONT kiáll az RMDSZ mellett
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) ma közzétett állásfoglalásában teljes szolidaritásáról biztosítja a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget és elnökét, Kelemen Hunort, Románia kormányának miniszterelnök-helyettesét a Minority SafePack kisebbségi európai polgári kezdeményezés ügyében kialakult kormányzati szintű nézeteltérésben.
„Az RMDSZ javaslatára útjára indított kisebbségi polgári kezdeményezés európai szintű együttműködést, párbeszédet és európai megoldásokat szorgalmaz, arra vonatkozóan tartalmaz javaslatokat, hogy az Európai Unió a legjobb intézkedésekkel védje és vigyázza a nemzeti kisebbségek által jelentett értéket”– áll a Hans Heinrich Hansen FUEN elnök által aláírt dokumentumban. Vincze Loránt FUEN alelnök elmondta, a héttagú, neves európai politikusokat tömörítő kezdeményező bizottságot és javaslatcsomagukat több tagállam, régió és civil szervezet támogatja, ugyanakkor az EU két legnagyobb pártcsaládja a következő időszakra programjába foglalta az európai szintű kisebbségi jogi szabályozás kidolgozását. „Célunk, hogy az EU intézményei és a kérdéskör európai szintű rendezését egyelőre elutasító tagállamok is csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz” – fogalmaz a FUEN alelnöke.
Mint ismeretes a kisebbségi polgári kezdeményezés nevében a FUEN 2013. október 9-én levélben kérte fel a tagállamok kormányait, köztük Románia kormányát, hogy támogassák a kezdeményezést, amely jelenleg az Európai Törvényszéken van, hiszen az Európai Bizottság elutasította partneri ajánlatukat.
„A Románia által az Európai Törvényszéken jegyzett, az Európai Bizottság melletti beavatkozási kérelem és annak a nyilvánosság előtt megjelent indoklása a huszadik század elején jellemző merev szemléletet és idejétmúlt nemzetállami reflexeket idéz, amely nem egyeztethető össze egy huszonegyedik századi modern európai állam törekvéseivel, érdekeivel és világszemléletével” – hangsúlyozza a FUEN elnöke.
Az állásfoglalásban megfogalmazottak szerint a FUEN bízik abban, hogy a Victor Ponta miniszterelnök által vezetett román kormány bölcsességgel közelít ehhez a kérdéshez és visszavonja keresetét.
Közlemény, Erdély.ma

2014. július 7.

Újra központosítják a tanügyet
Titokban, az érintettekkel való konzultálás nélkül, a vakáció kezdetén, a vizsgaidőszak közepén fogadta el a kormány azt a sürgősségi kormányrendeletet, amely 97 pontban módosítja a tanügyi törvényt – hívták fel a figyelmet a Nemzeti Liberális Párt háromszéki vezetői.
A június 26-i ülésen jóváhagyott 2014/49-es sürgősségi kormányrendelet június 30-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben, és csak ezt követően kezdte el kapkodni a fejét a sajtó, pedagógusok és szülők sokasága, mert gyökeres változásokat hoz az egyetemek, iskolák életében. Mădălin Guruianu liberális politikus megfogalmazása szerint a határozat 97 csapást mér a román oktatási rendszerre, csoportérdekeket szolgál ki, átpolitizálja és centralizálja a tanügyet. A civil társadalomnak tudnia kell, mi történik, tiltakoznia és követelnie kell a két miniszter lemondását – jelentette ki. Az új rendelkezések egyik legsúlyosabb pontja, hogy ismét teljes mértékben centralizálják a román oktatási rendszert. A Boc-kormány 2010-ben elfogadott, 2011 januárjától életbe lépett tanügyi törvénye jelentős feladatot rótt az iskolák vezetőtanácsaira, és csökkentette a tanfelügyelőségek szerepét. A most elfogadott kormányrendelet szerint az igazgatói versenyvizsgákat ismét a tanfelügyelőségek szervezik, és a tanárok alkalmazásához is szükséges a jóváhagyásuk. Mădălin Guruianu arra hívta fel a figyelmet, hogy ily módon ismét rátelepszik a politika az iskolák életére, hiszen a tanfelügyelőség vezetői a pártok képviselői – Kovászna megyében Keresztély Irma főtanfelügyelő az RMDSZ színeiben megyei tanácstag, helyettese, Rădiţa Palela az SZDP-t képviseli a sepsiszentgyörgyi tanácsban –, a demokratikus módon megválasztott vezetőtanácsok, melyekben helyet kaptak a tanárok, szülők, önkormányzatok képviselői, jószerével döntési hatáskör nélkül maradnak. Vannak jó oldalai is a mostani módosításoknak, ám sokkal több a rossz – jelentette ki Cziprián Kovács Loránd egyetemi tanár, aki elsősorban a felsőoktatást érintő változásokat elemezte. Jó és rossz vetülete is van annak, hogy az egyetemi tanárok nyugdíjazásuk után is helyükön maradhatnak – mondotta. Azok, akik a doktorátusokat vezetik, többnyire elérték a nyugdíjkorhatárt, vagy közelében járnak, a fiatalabbak számára a bürokratikus eljárások miatt szinte lehetetlen a habilitáció elnyerése (ez szükséges ahhoz, hogy doktori dolgozatokat irányíthassanak – szerk. megj.). Tulajdonképpen ezen kellett volna összehangoltan változtatni, utat nyitni a fiatalabb tanárok számára is, nem csak az idősek maradásával orvosolni a kérdést – vélekedik. Jónak nevezte, hogy a doktori címek elnyerése már csökkentett jelenléttel is lehetséges lesz, felidézte, hogy a bolognai folyamat bevezetése előtt a doktori címek megszerzését nem kötötték iskolai jelenléthez, ha valaki hét év alatt végezte el a kutatást, dolgozta ki fejlesztéseit, akkor annyi idő után kapta meg a címet. Cziprián megjegyezte, hogy valóban újat hozó tudományos munkához szükség van legalább hét évre. Az eddig érvényes tanügyi törvény szerint egy év egyetemi tanulmány, egy év dolgozatírások és a diplomamunka kidolgozására fordított még egy esztendő után lehetett megszerezni a doktori címet, a sürgősségi kormányrendelet lehetővé teszi mindezt csökkentett jelenléttel, hétvégi oktatással is. Körülbelül ennyi a jó irányú változás, vannak azonban igen súlyos új dolgok is – fejtette ki Cziprián. Az egyetemi rektorok eddig két négyéves egymás utáni mandátum idejéig tölthették be e tisztséget, az új jogszabály szerint nem lehet rektor valaki több mint két egymást követő teljes mandátum után. Tehát ha valaki lemond mandátumának lejárta előtt, néhány nap múlva újra pályázhat, és elnyerheti a tisztséget akárhányszor. Cziprián szerint ez lehetővé teszi, hogy az egyetemek egy-egy professzor birtokává váljanak, ahol azt tesznek, amit akarnak. Legsúlyosabbnak azonban azt tartja, hogy az új rendelkezések szerint akármilyen magánszemély alapíthat felsőoktatási intézményt, ha nem jön ki a lépés, néhány év múlva felszámolhatja, és a teljes vagyon (amely jelentősen gyarapodhat, hisz az egyetemek közhasznú intézményként profitadó, áfa- és illetékmentesek – szerk. megj.) az alapítóra száll. Ez meglátása szerint zöld utat ad az ingatlanspekulánsoknak, hisz épületet, területet vásárolhatnak közhasznú célra, mely az intézmény felszámolása után magántulajdonuk marad. Ezentúl ez a módosítás a magánegyetemek szaporodását szolgálja, pedig ezekről Romániában már bebizonyosodott, hogy nem egyebek diplomagyáraknál, nem végeznek kutatásokat, nem folyik bennük komoly tudományos háttérmunka, kihasználtak egy társadalmi tendenciát, és pusztán gazdasági alapon működve évről évre végzettséget igazoló okiratok ezreit bocsátják ki. Cziprián Kovács Loránd nagy hiányosságnak tartja, hogy a kormányrendelet nem rendezi a felsőoktatás egyik súlyos gondját: nem teremti meg az egyensúlyt az elmélet, a kutatás és a gyakorlat között, továbbra is doktori diplomához köti az egyetemi oktatói státust, pedig a gyakorlati szakemberek többsége ilyennel nem rendelkezik, így nem is adhatják tovább tapasztalataikat. Mindezen túl az új kormányrendelet az egyetemi oktatók kaszttá válását is erősíti, akárcsak a közjegyzők, ügyvédek, könyvelők esetében, kialakul egy zárt csoport, ahová nagyon nehéz kívülről bekerülni. Mădălin Guruianu kitért arra is, hogy jelentős társadalmi tiltakozásra volna szükség, a nyár alkalmas lenne ezek megszervezésére, és ősszel diákoknak, tanároknak, szülőknek egyaránt követelniük kellene a tanügyért és a kormányrendeletért felelős két miniszter lemondását. Az őszi elnökválasztási kampány előtt talán Victor Ponta miniszterelnök is belátná, nem érdemes ilyen teherrel a nyakában csatába indulnia, s hajlandó lenne módosítani a mostani elképzeléseken – fejtette ki Guruianu. * A legfontosabb változások:
– akiknek nem sikerült az érettségijük, ingyenes felkészítőkön vehetnek részt, és megszervezik tavasszal a harmadik érettségi szessziót – a kiemelkedő képességű tanulók számára ösztöndíjakat ad, versenyeket, táborokat, képzéseket szervez a minisztérium – két órával (18 óráról 16-ra) csökkenthetik a 25 éves szolgálati idővel és I-es fokozattal rendelkező tanárok heti normáját, anélkül, hogy ez befolyásolná javadalmazásukat – a közoktatásban a tanárokat az iskolaigazgatók alkalmazzák, de csak a tanfelügyelőség jóváhagyásával – az iskolaigazgatók és helyetteseik éves kiértékelését a tanfelügyelőség végzi, és nem az iskolák vezetőtanácsa – az iskolaigazgatói, aligazgatói versenyvizsgát a tanfelügyelőség szervezi, nem a vezetőtanács – csak a tanügyminisztréiumnak van joga kidolgozni, minősíteni, jóváhagyni és beszerezni a tankönyveket.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. július 7.

Kiléphet az RMDSZ a kormányból
Az RMDSZ elvárja, hogy Románia lépjen ki abból a perből, amely a Minority SafePack nevű kisebbségvédelmi kezdeményezés ügyében indult az Európai Unió bíróságán, ellenkező esetben fontolóra veszi a koalícióból való kilépését – nyilatkozta szombaton Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke, miniszterelnök-helyettes szerdán találkozik Victor Pontával az ügy tisztázása végett. Péntekre összehívták a Szövetségi Állandó Tanácsot (SZÁT) is.
Románia is kérte belépését abba a perbe, amelyet a Minority SafePack beterjesztői indítottak a kezdeményezés bejegyzését elutasító Európai Bizottság (EB) ellen. A román külügy a kisebbségi kezdeményezést elutasító Európai Bizottság pártjára állt, a „partner” RMDSZ-szel szemben. Titus Corlăţean külügyminiszter kijelentette, bármilyen visszalépés ebben a kérdésben az ő lemondását eredményezi.
Szabadság (Kolozsvár)

2014. július 7.

Az RMDSZ ultimátumot adott Pontának
Mindössze három hónappal a hatalomra kerülése után a Ponta-kabinetből való távozását fontolgatja az RMDSZ, ezáltal a kisebb megszakításokkal 1996 óta kormányon lévő szövetség most először vonulna önként ellenzékbe. Kelemen Hunor szombaton úgy nyilatkozott, az alakulat elvárja, hogy Románia lépjen ki abból a perből, amely a Minority SafePack nevű kisebbségvédelmi kezdeményezés ügyében indult az Európai Unió bíróságán, ellenkező esetben fontolóra veszi a koalícióból való kilépését.
Az RMDSZ az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójá (FUEN) közösen dolgozta ki a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezést, amely a kisebbségvédelmet érintő témákban szorgalmaz uniós szintű jogalkotást.
A kezdeményezés bejegyzését az Európai Bizottság (EB) elutasította, a döntést pedig az RMDSZ megtámadta a luxemburgi bíróságon. A bukaresti koalíciós viszály oka, hogy a perbe Románia is belépett, de nem az RMDSZ, hanem a kisebbségi kezdeményezést elutasító brüsszeli kormány oldalán. A szövetség ezáltal kényelmetlen helyzetbe került, hiszen Kelemen Hunor a kezdeményezők polgári bizottságának az egyik tagja, és a luxemburgi bíróságon zajló per egyik felperese.
A Ponta-kabinetben kulturális miniszteri és miniszterelnök-helyettesi posztot betöltő politikus szombaton elmondta: a perbe lépésről a bukaresti külügyminisztérium döntött anélkül, hogy a koalícióban ezt megvitatták volna, vagy a perben már részt vevő RMDSZ tudott volna róla. Rámutatott: számára vállalhatatlan, hogy felperes és alperes is legyen ugyanabban az ügyben.
Az RMDSZ elnöke az MTI-nek nyilatkozva úgy vélekedett, semmilyen formában nem sérül a román érdek, és „közép-kelet-európai butaság” volt Románia részéről beugrani a perbe, amit az is bizonyít, hogy sem Németország, sem Dánia, sem Olaszország, sem Ausztria nem lépett be a perbe, pedig a területükön élő kisebbségek képviselőivel közösen kezdeményezett az RMDSZ uniós jogalkotást a kisebbségek védelmében.
Kelemen hangsúlyozta: az európai polgári kezdeményezést becsületbeli ügynek tartja, a koalíciós feszültségnek pedig csak az lehet a megoldása, ha Románia kilép a perből. Arra a kérdésre, hogy kilép-e az RMDSZ a kormányból, ha a kormány nem vonja vissza a perbe lépésről szóló döntését, a politikus azt mondta: erre a kérdésre nem most kell válaszolnia.
Jelezte: az országba való visszatérése után, ezen a héten megbeszélést folytat Victor Ponta miniszterelnökkel, és bízik abban, hogy sikerül megoldaniuk az ügyet. „Én abban bízom, hogy az a közös vállalásunk, hogy 2016-ig próbálunk egy jó kormányzást biztosítani, nem pedig 4 hónapra, a miniszterelnök számára is fontos vállalás. Ha így van, Romániának a perből visszalépése nem okozhat semmiféle problémát” – mondta az RMDSZ elnöke.
Vincze Loránt, az RMDSZ külügyi titkára, az FUEN alelnöke a hétvégén már tájékoztatta a szövetség dél-tiroli partnereit Romániának a kisebbségi polgári kezdeményezés perébe való belépéséről, valamint „az RMDSZ előtt álló igen nehéz döntés körülményeiről”.
Csakhogy bukaresti sajtóértesülések szerint Titus Corlăţean külügyminiszter a lemondását helyezte kilátásba, ha Románia visszalép az ügyben. Ezt támasztja alá a román diplomácia vezetőjének szintén szombati állásfoglalása, amelyben hajthatatlannak mutatkozik a luxemburgi bíróságon zajló per kapcsán, amelybe egyébként korábban Szlovákia az EB oldalán, Magyarország pedig a kisebbségi kezdeményezők oldalán kérte belépését.
Corlăţean közölte: Románia meg akarja előzni, hogy az Európai Unió bíróságának joggyakorlata révén uniós hatáskörbe kerüljenek a tagállamok szuverenitását érintő olyan kérdések, mint a kisebbségekhez tartozók jogainak védelme. A szociáldemokrata miniszter közölte, az etnikai és nyelvi kisebbségekre vonatkozó polgári kezdeményezést a tagállamok nemzeti hatáskörére való tekintettel utasította el az EB, Románia pedig támogatja azt a „korrekt elvi álláspontot”, hogy az EU nem illetékes ebben a témában.
„Ebben a jogi procedúrában az EU – Románia által is helyeselt – álláspontja ütközik a perbe belépő Magyarország álláspontjával, amely az Európai Unió révén kívánja megvalósítani azon célkitűzését, hogy az uniós országokban élő magyar etnikai kisebbségek nemzetközi gyámjává váljék” – fogalmazott Titus Corlăţean.
Az RMDSZ-nek üzenve hozzátette: Románia következetes álláspontja állami ügy, nem pedig személyes presztízskérdés, így nem lehet alku vagy politikai kompromisszum tárgya. Kelemen Hunor a külügyminiszter álláspontjára úgy reagált: azáltal, hogy az ügybe belekeveri Magyarországot, Corlăţean nem a 21. századnak megfelelő gondolkodásmódról tesz tanúbizonyságot, vagy manipulációra törekszik.
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)

2014. július 7.

Belföldi hírek
Băsescu tárgyal Brüsszelben
Elutazott tegnap az Európa Tanács (ET) rendkívüli csúcstalálkozójára Traian Băsescu államfő. Az összejövetelen a 28 tagállam vezetői vesznek részt, a napirenden az ukrajnai helyzet megvitatása, Jean-Claude Juncker újonnan megválasztott ET-elnökkel való találkozás és az új külügyi biztos megválasztása szerepel.
Az államfő azt szeretné, hogy erre a tisztségre a keleti államok jelöltjét válasszák meg, másik célja pedig az, hogy Románia megőrizze a mezőgazdasági biztos tisztségét az unión belül. Bár ez a kérdés nincs napirenden, Băsescu kijelentette, hogy erre a feladatra újra Dacian Cioloşt javasolja, és meggyőződése, hogy sikerrel jár, ha a kormányfővel közösen lép fel. Hozzátette: nem mondhatom Junckernek, hogy Ponta nem végezte el a dolgát. Victor Ponta korábban szóvá tette, hogy az államfő ismét megbízatás nélkül indul Brüsszelbe, Băsescu azonban úgy véli, hogy erre nincs szükség, az elnök eleve az országot képviseli. A testvérével kapcsolatos kérdésre válaszolva – a korrupcióval vádolt Mircea Băsescu letartóztatását tegnap ismét meghosszabbították – elmondta: nem sikerült találkoznia vele, de rendkívül sajnálja a történteket. Nehéz helyzetben vagyok, mégiscsak a testvérem, de senki sem áll a törvények fölött – nyilatkozta. Távozása előtt az államfő az Országos Audiovizuális Tanács elnöknőjét és Victor Ponta apósát, Ilie Sârbu SZDP-s politikust is megtámadta, dühödt tiltakozást váltva ki az érintettekből.
A Timok-völgyi románokkal is találkozik Ponta
Kétnapos hivatalos látogatást tesz Szerbiában Victor Ponta kormányfő Aleksandar Vucic szerb kormányfő meghívására. Főként a gazdasági együttműködést elősegítő tervekről folytatnak megbeszéléseket, de más területeken, például a belügyi, környezetvédelmi, idegenforgalmi kérdésekben is keresik a közös pontokat. A találkozó hivatalos napirendjén szerepel annak megvitatása, hogy Románia milyen konkrét segítséget tud nyújtani Szerbiának az Európai Unióhoz való csatlakozása érdekében, és terítékre kerül a miniszterek közötti párbeszéd megerősítése, a Duna-stratégia keretében való együttműködés, illetve a szerbiai román kisebbség helyzete is – tájékoztatott tegnapi közleményében a kormány. Ugyancsak megvitatják a keleti szomszédság helyzetét, illetve a Nyugat-Balkánon az utóbbi időszakban bekövetkezett eseményeket. Victor Ponta Tomislav Nikolići szerb elnökkel és a román közösség képviselőivel is találkozik a Timok völgyében.
Egy adóemelés várható
Lemondott az ingatlan- és gépkocsiadók tervezett emeléséről tegnapi ülésén a kormány. A pénzügyminisztérium honlapján múlt szombaton közzétett és pár óra múlva Victor Ponta utasítására visszavont javaslatot – amely jelentős adóemeléshez vezetett volna – egyelőre elvetették, a kiszivárgott hírek szerint csak a nem lakáscélú ingatlanokért fogják megfejni a tulajdonosokat, akiknek az ingatlan értékének két százalékáig terjedő összeget kell majd befizetniük adóként.
Új kőolajlelőhely a Fekete-tengeren
Új kőolajlelőhelyet fedeztek fel a Fekete-tenger alatt, kis mélységben, amelynek kitermelését 3–4 éven belül meg lehet kezdeni mintegy 100 millió euró beruházással – jelentette be tegnap a romániai OMV-Petrom, az osztrák OMV csoport leányvállalata. A közlemény szerint a próbafúrások során az ókori görög kikötőjéről ismert Istria térségében, a parttól 60 kilométernyire, 2,1 kilométeres mélységben találtak olajat; a tenger mélysége a térségben 50 méter körüli. Az új lelőhelyről – az első becslések alapján – szondánként 1500–2000 hordó olajat lehet majd kitermelni. Az OMV Petrom 2013-ban 78 ezer hordó olajat termelt ki naponta Romániában, ennek 18 százalékát teszik ki a tenger alól felszínre hozott szénhidrogének. Az olajtársaság szakértői szerint jó esély van arra, hogy a Fekete-tenger kontinentális talapzatában további kőolajlelőhelyeket fedezzenek fel. Két éve az OMV Petrom az ExxonMobillal közösen végzett próbafúrások során jelentős földgáztartalékot is felfedezett a Fekete-tengeren. Később erről azt közölték: Románia jelenlegi fogyasztásának csaknem felére elegendő földgázt lehet kitermelni a Fekete-tenger talapzatában felfedezett mélytengeri lelőhelyről.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. július 8.

Kilépni, maradni?
Jobb lett volna be sem lépnie – mármint a kormányba – az RMDSZ-nek. Alig négy hónapot tartottak a mézeshetek, s jött a feketeleves. Egyik a másik után. A szövetség vezetőinél a biztosítékot azonban egy látszólag jelentéktelen ügy ütötte ki: Románia az Európai Bizottság oldalán belépett az RMDSZ által kezdeményezett, kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést elutasító döntés elleni perbe.
Látszólag valóban jelentéktelen az ügy, hisz ha a jogi normák kezdeményezői el is nyerik igazukat az Európai Bíróságon, össze kell gyűjteniük egymillió aláírást, és még az sem kötelezi majd az EB-t, hogy érvényesítse kérésüket, csupán fontolóra kell vennie, és köteles válaszolni. Nagyon távoli, nagyon ködös cél tehát az, amiért felhorgadtak a szövetség vezetői, úgy tűnik, a hónapok óta gyűlő sérelmek halmozódtak, most vált egyértelművé, sokat nem adnak a szociáldemokraták sem véleményükre, sem jelenlétükre. Megalázónak nevezte Kelemen Hunor szövetségi elnök azt, hogy a külügyminisztérium megkérdezésük nélkül tette meg e lépést, úgy értékelte, másod-, harmad-, negyedrangú partnereknek tekintik őket a koalícióban, pénteken és szombaton erőteljesebben, hétfőn már árnyaltabban fogalmazott esetleges távozásukról a kormányból. Victor Ponta válaszára vár, arra, hogy meghátrálásra kényszerítse külügyminiszterét. Titus Corlăţean azonban jó barátja a miniszterelnöknek, nem valószínű, hogy tudta és beleegyezése nélkül lépett, nyilatkozott. Sok fontos ügyben nem emelte fel szavát az RMDSZ, amióta kormányra lépett, lám, most megtette. Nem nagyon volt választása, mert a Minority SafePack nevű kisebbségvédelmi kezdeményezést elmúlt kampányai központi témájává emelte, erre alapozva nyilatkozták oly sokszor jelöltjei, vezetői, hogy megváltoztatható lesz az európai viszonyulás, ezt nevezték meg járható útként, mely elvezethet oda, hogy az EU-tagállamok elfogadják és az unió alapszerződésébe is beemeljék a kisebbségek védelmének ügyét, s mely rendezheti a területi autonómiához való jelenlegi, sok ellentmondástól terhes viszonyulást is. Ha most ezt is feladják, a jövőben nem nagyon marad, mivel kiállniuk még retorikai szinten sem.
Kelemen Hunor szerdán egyeztet Victor Ponta kormányfővel. Az SZDP-nek már nincs feltétlenül szüksége az RMDSZ-re, parlamenti többsége bőven megvan Dan Diaconescu pártjával és a Tăriceanuhoz átállt liberálisokkal. Ha mégis enged, csak azért teszi, mert maga mellett tudva a szövetséget, jobban kordában tarthatja a magyarságot, elejét veszi radikalizálódásának. Mindig jó hivatkozási alap külföld előtt: nincs, amiért elégedetlenkedniük a magyaroknak, hisz lám, a kormány, a hatalom részesei. Eszközzé vált az RMDSZ, úgy tűnik, elsősorban a román hatalom érdekeit szolgálja. Az önérzeteskedésen, sértettségen túl ezért is érdemes volna fontolóra venniük a kormányból való távozást.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. július 8.

Politikai elemző: kellenek Pontának a nacionalista szavazatok
Bakk Miklós erdélyi politológus szerint Victor Ponta a nacionalista szavazatokra is támaszkodni kíván - ezt jelzi az erről szóló vita is.
Bakk Miklós erdélyi politológus szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetői között kialakult vita azt jelzi, hogy Victor Ponta miniszterelnök - aki minden bizonnyal pártja jelöltje lesz a novemberi elnökválasztáson - a nacionalista szavazatokra is támaszkodni kíván.
A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára az MTI-nek kedden elmondta, a PSD eközben a magyar szavazókat is szeretné maga mellett tudni. A vezető kormánypártnak még mindig nincs világos stratégiája arra, hogy honnan gyűjtsön szavazatokat. Bakk Miklós a romániai koalíciós vitának egy külpolitikai összetevőjét is megemlítette. Elmondta, az ukrajnai válság nyomán Románia Lengyelországgal együtt Amerika támogatójaként pozicionálta magát a térségben. "Arra a következtetésre juthatott a román vezetés, hogy pozícióelőnybe került nemzetközi megítélés tekintetében Magyarországgal szemben, és határozottabb fellépést is megengedhet magának" - tette hozzá az elemző.
Bakk Miklós úgy látta, hogy a felek "akarják is, meg nem is" a megegyezést. Ez szerinte annak dacára is lehetséges, hogy a vita kirobbanása óta mindkét fél "bekeményítette" álláspontját. "Ilyenkor azt szokták tenni, hogy egy újabb közös célt találnak ki, és elkötelezik magukat az új cél mellett, a szembenállás kérdéseit pedig zárójelbe teszik" - magyarázta a politológus.
Emlékeztetett rá, hogy 1998 szeptemberében volt már egy hasonló eset. Akkor az RMDSZ bejelentette, kilép Radu Vasile kormányából, ha a parlament nem fogadja el az oktatási törvény olyan módosítását, amely az önálló állami magyar egyetem létrehozását is lehetővé teszi. Ekkor a Petőfi-Schiller multikulturális egyetem javaslata volt az a közös cél, amelynek alapján zárójelbe lehetett tenni a korábbi konfliktust. A multikulturális egyetem "lufinak bizonyult", az csak az akkori kritikus helyzet áthidalását szolgálta, soha nem valósult meg.
Bakk Miklós a román "etnikai állam" megnyilvánulásaként értelmezte, hogy Victor Ponta miniszterelnök és Titus Corlatean külügyminiszter a román állampolitikára, államérdekre hivatkozva utasította el az RMDSZ európai polgári kezdeményezését, mely az uniós joganyagba kívánja beemelni a kisebbségvédelem bizonyos elemeit.
"Ha Victor Ponta kormánya a román állampolitikát a romániai magyar politikai véleménytől függetlennek tekinti, akkor tulajdonképpen azt mondja, hogy a románok előjoga a romániai államérdek megfogalmazása. Ez az etnikai demokrácia modellje, amelyikben formailag ugyan létezik a demokrácia, de az alapvető kérdések meghatározása csak az etnikai többség joga" - magyarázta a politológus.
Az elemző nem látott újdonságot abban, hogy a miniszterelnök kijelentette: a magyarság radikalizálódását szeretné elkerülni az RMDSZ kormányzásba való bevonásával. "Kétségtelen hogy a kormány a magyarság politikai akaratának egyfajta megszelídítését szánja az RMDSZ szerepéül" - vélekedett. Úgy látta, ez az oka annak is, hogy az RMDSZ korábban is csak azokat a célokat tudta bevinni a koalíciós együttműködésbe, "amelyek a román multikulturalizmus enyhe bővítésével voltak kapcsolatosak". Ezért nem kerülhetett be az autonómia kérdése egyik olyan kormány programjába sem, amelyben az RMDSZ is jelen volt.
Bakk Miklós szerint az elmúlt időszak több fordulata is azt jelzi: egyre üresebb az a román retorika, hogy az ország példaértékűen rendezte a kisebbségi kérdést. Hozzátette, a bukaresti kormányok arra alapozták ezt a retorikát, hogy az ország az európai integrációs folyamatban átvette az Európa Tanács kisebbségvédelmi szabályozását.
"Ez egy nemzetközi minimum. A sikeres megoldások általában ezeket a keretet meghaladva alakultak ki. Az EU luxemburgi bíróságán zajló perbe való belépés azt jelzi, hogy Románia ellenzi a minimum bővítését. Az unióban próbálja konzerválni a létező állapotot" - magyarázta Bakk Miklós politológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára.
hirado.hu

2014. július 9.

Izsák Balázs: a magyarság képviselőinek kötelességük felfedni Románia szerződésszegéseit
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke szerint az erdélyi magyarság képviselőinek kötelességük nemzetközi szinten felfedni Románia szerződésszegéseit.
Izsák Balázs Kelemen Hunor romániai miniszterelnök-helyettesnek, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökének válaszolt egy nyílt levélben, amelyet szerdán az MTI-hez is eljuttatott. Megállapította, hogy Románia megszegte azt a vállalt kötelezettségét, hogy kisebbségpolitikáját az Európa Tanács 1201-es ajánlására alapozza. Az 1993-ban elfogadott ajánlás a tömböt alkotó kisebbségek jogaként veszi számba az autonóm közigazgatási szervek létrehozását vagy a különleges státust. Az SZNT elnöke az RMDSZ-nek azt a – Markó Béla volt elnöktől idézett – álláspontját bírálta, hogy a szövetség nem panaszolhatja be a nemzetközi szervezeteknél azt a kormányt, amelyikben maga is benne van. „A nemzetközi fórumok előtt a kötelességszegés mindaddig láthatatlan marad, amíg annak létezését maguk az érintettek, a hátrányt szenvedő közösség képviselői rejtik el" – állapította meg Izsák Balázs.
Az SZNT elnöke a kisebbségvédelmi keretegyezményből idézte, hogy a nemzeti kisebbségek és az ezekhez tartozó személyek jogainak, szabadságjogainak a védelme a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik. „A világ államainak joguk és lehetőségük a hátrányosan megkülönböztetett nemzeti közösségek védelmében a szavukat felemelni, az érintettek képviselőinek pedig kötelességük a helyzetet őszintén ismertetni, és soha de soha nem szabad a segítő szándékot elhárítani, soha nem szabad a jogsértő, a kötelességszegő kormányzat érveit átvéve megtéveszteni a világ államainak közösségét" – áll a kanadai Calgaryban keltezett nyílt levélben.
Izsák Balázs arra figyelmeztette Kelemen Hunort, hogy Victor Ponta miniszterelnök nemcsak a Románia által vállalt nemzetközi kötelezettségeket szegi meg, de az RMDSZ kormányra lépésekor kötött koalíciós szerződést is. Ez ugyanis kötelező konzultációt ír elő a felek között minden olyan kérdésben, amely a magyar közösség identitását vagy az anyanyelvű oktatást érinti.
Izsák Balázs június 11-én tett fel nyílt levélben kérdéseket Kelemen Hunornak azzal kapcsolatban, hogy a román kormány az SZNT márciusi petíciójára válaszolva kijelentette, semmi nem írja elő számára a területi autonómia biztosítását. A levélre reagálva Kelemen Hunor közölte, nem tudott a kormány válaszáról, és részben ő is elismételte, hogy nincsen olyan jogi erővel bíró nemzetközi egyezmény, amely előírná Románia számára, hogy autonómiát biztosítson Székelyföldnek. Kelemen Hunor úgy vélte, hogy Romániának csak morális kötelessége lenne az autonómia biztosítása.
MTI, Erdély.ma

2014. július 9.

Kormányválság: megtorpedózzák a polgármesterek az RMDSZ távozását?
Szerda délutánig nem sikerült rendezni az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (PSD) közötti koalíciós vitát, amely amiatt tört ki, hogy a bukaresti külügyminisztérium a szövetséggel való egyeztetés nélkül az Európai Bizottság (EB) oldalán lépett be abba a perbe, amelyet az RMDSZ és az Európai Kisebbségek Föderatív Uniója (FUEN) indított az uniós testület ellen kisebbségjogi ügyek miatt.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, aki a kormányban a miniszterelnök-helyettesi tisztséget is betölti, a déli kormányülés előtt egyeztetett Victor Ponta miniszterelnökkel, a PSD vezetőjével, de nem sikerült megegyezniük, így újabb tárgyalást helyeztek kilátásba. Kelemen Hunor ezt követően részt vett a kormányülésen.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára elmondta, az egyeztetések nem voltak eredményesek, az RMDSZ kormányból való kilépéséről ugyanakkor nem egyetlen ember dönt, hanem a szövetség vezetősége.
A Szövetségi állandó Tanács (SZÁT) pénteken ül össze, hogy megvitassa a válsághelyzetet, és eldöntse, a kilépés vagy a kormányon maradás a helyesebb út. Kovács leszögezte: az RMDSZ nem ürügyet keres a kormányból való kilépésre, szeretné végigvinni 2016-ig tartó mandátumát, ugyanakkor, amennyiben nem oldódik meg a probléma, nem tudják a jelenlegi felállásban folytatni.
Annak kapcsán, hogy Titus Corlăţean külügyminiszter a román állam érdekeire hivatkozva lépett be a perbe, elmondta: az államérdek változhat, hiszen az nem isteni eredetű.
Portálunk értesülései szerint amúgy egyáltalán nem borítékolható az RMDSZ-nek a kormányból való kilépése, mégpedig elsősorban a polgármesterek részéről gyakorolt nyomás miatt. Úgy tudjuk, a szövetség településvezetői azért nem támogatják a hatalomból való távozást, mivel a kormányban ebben az időszakban véglegesítik az idei és jövő évi beruházási listákat.
Márpedig ha az alakulat távol kerül a „húsosfazéktól”, a magyar elöljárók irányította városok és községek elesnek a költségvetési pénzektől, ezáltal hoppon maradnának a választók előtt. Más politikai alakulatokhoz hasonlóan a polgármesterek szava azért nyom sokat a latban az RMDSZ-ben, mivel választások idején ők a legalkalmasabbak a választópolgárok mozgósítására, a szavazatszerzésre.
A Krónika információi szerint éppen ezért felmerült az a forgatókönyv is a szövetség vezetőségében, hogy a román szociáldemokratáknak a Minority SafePack-kel, valamint a magyar konzuli irodákkal kapcsolatos elutasító magatartása miatt Kelemen Hunor lemond a miniszterelnök-helyettesi posztról, az RMDSZ viszont kormányon marad.
Mint arról beszámoltunk, a Minority SafePack nevű kisebbségvédelmi javaslatcsomag egyik kezdeményezőjeként Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke a hétvégén kijelentette: nem tudja elképzelni a további kormányzati részvételt, amennyiben a Románia nem lép vissza a perből. Olyan helyzet állt ugyanis elő, hogy az RMDSZ kormánytagként elvileg alperes abban az ügyben, amelyet ő maga kezdeményezett.
A javaslatcsomag arra vonatkozik, hogy szülessen uniós szintű szabályozás a kisebbségi jogok kérdésében, az EB azonban ezt illetékesség hiányára hivatkozva elvetette, arra hivatkozva, hogy a kisebbségi ügyek tagállami hatáskörbe tartoznak. Emiatt indított pert ellene az RMDSZ és a FUEN az Európai Unió bíróságán.
Kelemen Hunor a bukaresti külügyminisztériumot tette felelőssé a feszültségért. Kelemen az RFI rádiónak nyilatkozva elmondta: már június 4-én tudomást szerzett arról, hogy Románia néhány nappal korábban belépett a perbe, ezt követően egyeztetett a miniszterelnökkel, majd hármas egyeztetést tartottak Pontával és Corlăţeannal.
„Nem konzultáltak velünk, és ezt tartom a külügyminiszter legdühítőbb lépésének” – mondta Kelemen. Kifejtette: a román állam feladhatná eddigi álláspontját, és nem kellene az EU 50 millió azon polgára ellen harcolnia, akik valamely nemzeti kisebbséghez tartoznak.
Victor Ponta miniszterelnök ennek kapcsán hétfőn este azt mondta: szeretné ugyan, hogy az RMDSZ kormányon maradjon, de egy, az állam politikáját érintő probléma nem képezheti alku tárgyát. Ponta azt mondta, mind külügyminiszterével, mind az RMDSZ vezetőjével tárgyalt, és szeretne olyan megoldást találni, amely nyomán folytatódhat „a korrekt együttműködés.”
„Ismétlem – és hiszek abban, amit Titus Corlăţean valamivel kevésbé diplomatikusan is kimondott már –, amikor a koalícióról van szó, szinte bármiről lehet alkudozni, de amikor állami ügyekről van szó, azok nem képezhetik alku tárgyát még akkor sem, ha megbukik a kormány. Végső soron a román állam román állam, függetlenül attól, milyen kormánya van” – mondta Ponta.
Az RMDSZ bírálataira Titus Corlăţean külügyminiszter úgy reagált: a minisztérium a román állam képviseletében lépett be a perbe, mivel Bukarest is egyetért az Európai Bizottsággal, miszerint a kisebbségi kérdés tagállami hatáskörbe tartozik.
Az RMDSZ helyére már is akadt egyébként jelentkező: Călin Popescu Tăriceanu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) volt elnöke, korábbi miniszterelnök, aki a PNL kormányból való kilépése nyomán márciusban távozott a pártból, szerdán kijelentette: az általa létrehozandó Reformliberális Párt és a vele szimpatizáló 14 volt liberális honatya hajlandó lenne belépni a kormányba, hiszen 2012-ben a szociáldemokratákkal közösen, a Szociálliberális Unió (USL) listáján választották meg őket.
Tăriceanu új pártjával és a populista Dan Diaconescu Néppárttal, amellyel nemrég kötöttek együttműködést, a PSD-nek elvileg meglehet a kormánytöbbsége.
Balogh Levente, Székelyhon.ro

2014. július 10.

Fájdalommentes szakítás
Victor Ponta a román nemzeti érdek – jelentsen bármit is ez a fogalom – mindenre elszánt védelmezője szerepében tetszeleghet, Kelemen Hunor pedig a kisebbségi jogok bővítését mindenekfölé helyező következetes magyar politikusnak tűnik néhány napja – ha ebből a szempontból és a közelgő államfőválasztás tükrében vizsgáljuk az elmúlt napokban kirobbant koalíciós válságot, azt látjuk, hogy az voltaképpen mindkét fél számára kedvező.
Nem véletlen, hogy bekeményítettek a felek, s az sem, hogy túl sok minden nem szivárgott ki Victor Ponta és Kelemen Hunor tegnap délelőtti egyeztetéséről, csupán Kovács Péter főtitkár közölte, nem jutottak egyezségre a felek, ezért újabb találkozót terveztek. Sem a szociáldemokratáknak, sem az RMDSZ-nek nem érdeke ugyanis a válság gyors lezárása, inkább a feszült helyzet fenntartására, annak kiaknázására törekszenek. Victor Ponta és a szociáldemokraták láthatólag felmérték: a magyarok esetleges kiszorításával a kormányból nacionalista szavazókat nyerhetnek meg a novemberi voksolásra. Egyfelől tehát felelős kormányzó pártként kell viselkedniük, nem utasítják el a tárgyalásokat az RMDSZ-szel, ugyanakkor viszont kőkeményeknek kell mutatkozniuk a magyarok követelései ügyében. Persze, azért sem oly békülékenyek, mert immár a parlamenti többség biztosításához sincs szükségük a szövetségre: a Călin Popescu Tăriceanuhoz csatlakozott liberálisok támogatásával, illetve Dan Diaconescu bulvárpártjával nyugodtan kormányozhatnak. Taktikai szempontból az RMDSZ sem járna túl rosszul a kormányból való kilépéssel: a szövetségnek is készülnie kell az őszi államfőválasztásra, némely vélemények szerint akár a mérleg nyelve is lehet a szövetség. Az pedig kétségkívül jobb eredményekkel kecsegtet, ha ellenzéki pozícióból, radikálisabb fellépéssel adnak hangot a magyarság követeléseinek, mintsem ha Victor Ponta és szocialista bagázsija oldalán folyvást magyarázkodni kényszerülnének. Úgy tűnik hát, egyik fél számára sem lesz túlságosan fájdalmas a szakítás, ha esetleg bekövetkezik, és nem találnak olyan megoldást, amely lehetővé tenné a nász folytatását különösebb veszteség nélkül.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. július 10.

Kilépés, bennmaradás: kit-mit képvisel az RMDSZ?
Napok óta megy a spekuláció a közbeszédben, de méginkább a médiában (mert a közbeszéd az nem feltétlenül a politikáról szól, sőt egyre kevésbé arról), hogy szakad-e a román kormánykoalíció. De ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor inkább az a kérdés, hogy kilép-e a Ponta-kormányból az RMDSZ.
Ugyanis a bukaresti kabinetet jelenleg nem csupán a Szociáldemokrata Párt és a magyarok szövetsége alkotja, hanem néhány kisebb román formáció is az SZDP szatelitjévé szegődött, kellő számú képviselővel és szenátorral ahhoz, hogy a baloldali kormánynak meglegyen az elégséges parlamenti támogatottsága Kelemen Hunorék nélkül is.
Mint ismeretes, a szakítás akkor merült fel, amikor jó egy hónap késéssel az RMDSZ rájött – mert akadtak, akik felhívták a lapító szövetség figyelmét rá –, hogy Románia a magyar érdekekkel szemben, az ezek képviseletével tüntető párt megkérdezése és tudta nélkül avatkozott be a kisebbségek és az Európai Bizottság jogvitájába. Úgy, hogy közben az RMDSZ („ a romániai magyarok érdekképviselete”) annak a rezsimnek a szekerét tolja, amelynek külügyminisztere világossá tette: román állami érdek, hogy a kisebbségi kérdés ne kerüljön uniós hatáskörbe. Sőt mi több, konszenzus látszik kialakulni a román politikai elitben abban, hogy Romániának az Európai Bizottság oldalára kell állnia a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezés ügyében, vagyis a kisebbségi kezdeményezéssel szemben. Azaz a kisebbségek európai ernyőszervezetével, a FUEN-nel, a határon túli magyarok mellett kiálló Magyarországgal, sőt a saját kormányát támogató és részben alkotó RMDSZ-szel szemben! A bukaresti hatalom főfői kijelentették: nem fogják a koalíciós partner RMDSZ kedvéért megszüntetni Románia ellenállását.
A kényes helyzetbe került RMDSZ (amelyre eddig is folyton rásütötték a politikai prostitúciót vádját, most pedig egyszerre vált felperessé és alperessé ugyanabban a vitában) elsőre a koalícióból való kilépését helyezte kilátásba, de aztán puhulni kezdett a nagy keménység: előbb Kelemen pártelnök ült le tegnap (kétszer is!) egyezkedni Victor Pontával, majd az RMDSZ bejelentette, hogy a kilépésről úgyis pénteken fog dönteni Kolozsváron az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa (SZÁT), meghallgatva a megyei elnököket és egyéb fontos megmondóembereket. Az RMDSZ „belső demokráciáját” ismerők azonban mérget vesznek rá, hogy holnap már egy Bukarestben szűk körben meghozott döntéssel érkezik Kelemen a kincses városba. Ez ugyanis már hosszú évek óta így megy: Verestóyék a román fővárosban megegyeznek valamiben, aztán azt pár nap múlva elfogadtatják a „döntéshozó fórumokkal”, az SZKT-val vagy a SZÁT-tal, végül pedig megmagyarázzák a népnek, hogy az miért jó. Bár mostanság már csak azt, hogy miért kevésbé rossz. Eme kis időhúzásos, hatáskörös, megfontolásos mutatványra már csak azért is szükség van, hogy a párt propagandistái, bértollnokai elvégezhessék a dolgukat: egyre-másra jelennek meg olyan „vélemények” az RMDSZ sajtójában (amely mindmáig a romániai magyar nyelvű média zömét teszi ki), hogy nem kell ezt a kilépést elsietni. Mert...
Minden érv előkerült és elő fog kerülni. Mögöttük pedig felsejlik az igazi ok, de ez nem hangzik el. Tudniillik, hogy a tulipános pártapparátus és a klientúra, a rokonság, a pereputty, a haveri kör, az önkormányzati nómenklatúra stb. semmitől sem akar elesni. Semmilyen morzsától, ami a hatalom asztaláról lehull. Bukarestben vagy bárhol másutt. Emberileg talán érthető is ez, mert hát mindenki úgy próbál boldogulni, ahogy tud. Ám ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a csoportérdekek nem esnek egybe a nemzeti érdekekkel.
[Dénes László] itthon.ma



lapozás: 1-30 ... 1021-1050 | 1051-1080 | 1081-1110 ... 1891-1913




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998