Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 155 találat lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-155
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Antal Ildikó

2008. szeptember 26.

Baráti, családias hangulatban zajlott a Ferencz Imre szobraiból válogatott kiállítás megnyitója szeptember 25-én a csíkszeredai Golden Gallery kiállítótermében, Ferencz Imre költő, publicista, a Hargita Népe nyugdíjba vonult munkatársa 60. születésnapja apropóján műkedvelő szobrászként mutatkozott be. /Antal Ildikó: Ferencz Imre gondolatai – ezúttal szobrokban. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 26./

2008. október 18.

A székelyudvarhelyi születésű Csíky András színművészt színpadi és filmes alakításain keresztül széles körben ismerik. Sokan emlékeznek arra, milyen lelkesen látott hozzá társaival együtt a Nagybányai Állami Színház alapításához, megint sokan a Szatmári Állami Színház, valamint a Szatmári Északi Színház társulatának tagjára, illetve igazgatójára. Neve 1977-től a Kolozsvári Állami Magyar Színházzal fonódik egybe. A 78 éves színművésszel Köllő Katalin kolozsvári újságíró folytatott beszélgetést, az életútinterjú a Prospero Könyvek sorozatban látott napvilágot, a kolozsvári Komp-Press Kiadó gondozásában. Függelékében a színész főbb szerepei, filmszerepei, díjai és kitűntetései, valamit a megjelent kritikák és méltatások olvashatók. /Antal Ildikó: Amikor a színművész mesél a csodáról. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 18/

2008. október 25.

Immár harmadik napja tart Csíkszeredában az erdélyi magyar hivatásos néptáncegyüttesek találkozója, szakmai megbeszélésekkel együtt. Fellépett a Nagyvárad Táncegyüttes, a Maros Művészegyüttes, az Udvarhely, a Háromszék Táncegyüttes, aHargita Nemzeti Székely Népi Együttes, továbbá a hivatásos néptáncegyüttesek sorába tartozó székelykeresztúri Pipacsok Néptáncegyüttes is. /Antal Ildikó: Hivatásos néptáncosok a színpadon. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./

2008. október 25.

A csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztői október 24-én adták át ünnepélyesen, laudációk kíséretében az idei Székelyföld-díjakat, ugyanakkor újabb magyarországi íróval bővült a Székely Bicskarend, az irodalom „bicskás csapata”. Idén négyen vehették át a Székelyföld-díjat, illetve a Székely Bicskarendet szimbolizáló pergament: a hetvenéves Szilágyi István írónak, a Székely Hadosztállyal kapcsolatos tudnivalók összegyűjtéséért Gottfried Barna nyíregyházi levéltáros hadtörténésznek, a sepsiszentgyörgyi Pieldner Judit kritikusnak, a Székely Bicskarendet a budapesti Zalán Tibor író, költő vehette át. /Antal Ildikó: Székelyföld-díjak átadása. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./

2008. november 22.

Jánosi András 1982-ben menekült külföldre, tavaly hazatelepült Székelyudvarhelyre. Idegenben irodalomszeretetét a honvágy erősítette fel, vers- és novellaírásra sarkallta. Az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent első novelláskötetében /Székelygőzös a kicsi állomáson/ balladaszerű, tragédiát sejtető emberi sorsokat villantott fel, többnyire udvarhelyszéki helyszíneken vezetve az olvasót. Kanadában élt, 2002-ben szívinfarktus majdnem elvitte, felépülése után kezdte írni novelláit. Azt a közel negyedszázadot, amit külföldön élt, végig honvágyban töltötte, vallja. /Antal Ildikó: Az írás mint a honvágy megnyilvánulása. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 22./

2008. november 24.

A pusztinaiaknak jutott a főszerep a nyolcadik alkalommal megtartott Csángó Nap Csíkszeredában elnevezésű rendezvényen. A rendezvény nyolc évvel ezelőtti megálmodója, aki sok száz csángó gyermek magyar nyelven való tanulását tette lehetővé, Borbáth Erzsébet nyugdíjas tanárnő köszöntötte a díszvendégeket. Idén is nyolcvanegy csángó gyermek tanul Csíkszeredában. 2000. november 5-én fogalmazták meg a moldvai csángó magyarok cselekvési tervét, amelynek része volt az Erdély több városában évente megrendezendő csángó nap. Csíkszeredában komoly pártfogókra talált a rendezvény, amelynek szervezését idén a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) vette át. Felléptek a Csíkszeredában tanuló moldvai diákok, a Kalagor Zenekar, valamint a pusztinai Szent István Egyesület Hagyományőrző Csoportja. /Antal Ildikó: Csángó nap – dalban, szóban, képekben. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 24./

2008. december 6.

Az idén májusban elhunyt Zerkula Jánosra, valamint feleségére, a november elején eltávozott Fikó Reginára emlékeztek a múlt héten Csíkszeredán megtartott XI. Erdélyi Prímások Találkozójának első napján. A gyimesi népzenei örökség legendás közvetítőjéről, valamint a zenész férj muzsikáját gardonyon kísérő feleségről készült felvételek sorakoztak Ádám Gyula fotóművész In memoriam Zerkula János című kiállításán. A Zerkula-emlékkoncerten a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban tanító Antal Tibor csángó népdalt énekelt, a vajdasági Török Tilla, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia Népzene Tanszékének növendéke hegedűjátékát Rigmányi Júlia Katalin kísérte gardonyon. Fellépett a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, majd a Zerkula Emlékzenekar, amely korábban Tücsök Zenekar néven muzsikált, aztán a prímás halála után fölvette az oktatónak tekintett Zerkula János nevét. A prímástalálkozón a széki (Pali Marci és zenekara), magyarlapádi (Sipos Ferenc és Piros Pátlinkás Zenekara), vajdaszentiványi (Horváth Elek és zenekara), mezőségi (Mácsingó Náci és zenekara), budapesti (Jánosi András és a Liszt Ferenc Zeneakadémia növendékei), valamint a házigazda és szervező Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes zenekara szerepelt. /Antal Ildikó: Zerkula-emlékest és prímástalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 6./

2008. december 13.

A csíkszeredai Kriterion Alapítvány a 2008-as évi Kriterion Koszorút december 12-én Toró Tibor elméleti fizikus, neutrinó-asztrofizikus és -kozmológus, fizikatörténeti, tudományfilozófiai és elméleti fizikai szakíró, Bolyai-kutató és nyugalmazott tanszékvezető-egyetemi tanárnak adta át. Az Énlakán született tudós munkásságát Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke méltatta. Toró Tibor számos országos és nemzetközi tudományos fórum, illetve társaság tagja. Jelentős munkásságát tükrözi az a több mint 150 tudományos munka, amely hazai és külföldi szakfolyóiratokban, kötetek formájában megjelent. Úttörő szerepe volt a temesvári Bolyai-kultusz újjáélesztésében, valamint a temesvári Bolyai-emlékmű 1993-as megvalósításában, az ő segítségével történt Vetró Artúr szobrászművész Bolyai Jánosról készült mellszobrának felállítása a temesvári tudományegyetemen. Toró Tibort a nemzeti elkötelezettség jellemzi. Az akadémikus kitüntetését Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet levélben üdvözölte. /Antal Ildikó: Kriterion Koszorú Toró Tibor akadémikusnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 13./

2009. február 28.

A tatárjárás-tárlatnak köszönhetően ismételten a kulturális élet központjává vált a Csíki Székely Múzeum. A restaurátor műhelyben a hajdani szépségét visszakapott oltárkép igazolja Mara Zsuzsanna festményrestaurátor szakszerű munkáját. A táblaképet Domokos Pál Péter történész-etnográfus, a Csíki Székely Múzeum egyik alapító tagja találta meg 1929-ben Boga Istvánnal, az akkori helyi plébánossal a csíkszentdomokosi templom padlásán. A táblakép 1952-53-ban került a múzeum tulajdonába. A kép jelzés nélküli és nem datált, de stílusa és technikája alapján a 15. század vége, illetve a 16. század elején készülhetett. /Antal Ildikó: Visszanyerte szépségét a régi oltárkép. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 28./

2009. március 7.

Nyolc éve ment nyugdíjba a Hargita Népe kiváló fotósa, Nagy P. Zoltán fotóművész, aki azért időnként belátogat a szerkesztőségbe. A harminchárom esztendő alatt, amíg fotóriporterkedett, az újságot is megszerette. A szerkesztőség folyosólyán kiállították felvételeit. A Romániai Fotóművészek Országos Szövetsége tavaly neki ítélte a fotóművészek mestere titulusát, ezt Nagy P. Zoltán számos nemzetközi titulusa mellé tehette. /Antal Ildikó: Ki áll a gép mögött... = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./

2009. március 21.

Molnár Vilmos író, a Székelyföld folyóirat szerkesztője Márai Sándor-díjat vette át, de az újabb interjúzástól vonakodó írót nem egyszerű szóra bírni. Tartja magát ahhoz, hogy az olvasó az írót ne a személyén keresztül akarja megismerni. Magyarország határain túli prózaíró kategóriában ítélték oda Molnár Vilmosnak ezt a díjat. Eddigi mindössze három könyve jelent meg, ezért érte meglepetésként a Márai-díj. Egyfajta megelőlegezett bizalom jelekén gondol a díjra. /Antal Ildikó: Ahol lehet, botlasztom az időt. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./

2009. március 21.

Lövétei Lázár László költő, a Székelyföld szerkesztője az idei József Attila-díjasok egyike. A díjat március 15-én vette át a magyar oktatási és kulturális minisztertől. Nemrég jelent meg Lövétei Lázár László Széljegyzetek Arany Jánoshoz című kötete. A kötetbe válogatott Arany János-versek mindegyikéhez életrajzi és korrajzi adatokkal szolgált, gyakran kapott helyet Lövétei vallomásszerű, személyes meglátása is. /Antal Ildikóí. Költői alapállást tanulni Aranytól. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./

2009. április 18.

Az Ócfalván élő Sinka házaspár /Ignác és Erzsébet/ a kezdetektől fogva meghatározó szerepet vállalt Székelyudvarhely és Udvarhelyszék kulturális életében, kovásza volt a Népszínháznak, a 70-es évek végi táncházmozgalomnak, de sokoldalú tevékenysége mellett mai napig gyermekek százait készíti fel diákszínjátszó fesztiválokra és népdaléneklő vetélkedőkre. A pedagógusházaspárnak már az otthona is hirdeti: kultúrát szerető emberek laknak benne. A festményekről, kevés kivétellel azok Erzsébet munkái, a kézimunkák ugyancsak. Fiatalságuk a színjátszással telt el, az 1977-ben indult Népszínháznakalapító tagjai voltak. Akkoriban ezeknek az előadásoknak komoly sajtóvisszhangjuk volt. Sinka Ignác a legnehezebb időszakban, ‘85-től ‘91-ig volt a Művelődési Ház igazgatója, ugyanakkor az udvarhelyi táncházmozgalom egyik elindítója. Az együttes a Barozda nevet vette fel. A népszínházi próbákkal és előadásokkal párhuzamosan a népzene és néptánc is hangsúlyos helyet kapott az életükben. Lassan felbomlott a Népszínház. Aztán jöttek a nosztalgiarendezvények: Sinka Ignác megszervezte a Siculus Fesztivált 90 őszén, visszaszervezte a táncháztalálkozót, volt egy hatalmas Bárdos Lajos Kórustalálkozó, egy ugyancsak nagy kaliberű Szejke Fesztivál. Sinka Ignác jelenleg Felsőboldogfalván, Bögözben, Agyagfalván, Vágásban tanít zenét. Mindegyik iskolában furulyakört indított, színjátszó csoportokat működtet, és népdaléneklő vetélkedőt szervez évről évre. Ugyanakkor elkészítette Boldogfalva kismonográfiáját. /Antal Ildikó: Kultúrára kódolt házaspár. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 18./

2009. április 20.

A Hargita Népe novella- és riportíró pályázatának bíráló bizottsága döntött, a díjátadás április 28-án lesz. Meglepően sokan ragadtak tollat, és küldték be írásaikat. /Antal Ildikó: Elbíráltuk a pályázatokat. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

2009. április 25.

A faluszeretet, a népművészet és a hagyományok tisztelete, valamint igen komoly néprajzi gyűjtés eredményeként a gyimesfelsőloki Timár Károly nemrégiben kibővítette a Lépések Színekben és Formákban Művészetért Alapítvány tájházát. A gyimesi otthont megelevenítő házban tematikusan elrendezve várják a látogatókat a tárgyak, amelyek a 2006 őszén tartott megnyitón még csak egyetlen szobába zsúfolva álltak, mára azonban teljesen betöltik a tornácos parasztházat. A Lépések Színekben és Formákban Művészetért Alapítvány évente szervez alkotótáborokat, szállást és ellátást biztosít a művészeknek. A tájház megálmodója és megvalósítója Timár Károly, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium tanára, a Művészeti Népiskola oktatója, az alapítvány vezetője, nem utolsósorban képzőművész. Falustársai készséggel rendelkezésére bocsátották a régről megmaradt tárgyaikat. A felsőloki asszonyok segítségével felszerelt szövőszéken akárki folytathatja az elkezdett rongyszőnyeget. A gyöngybetűkkel írt falumonográfia, mely a tisztaszobában áll kinyitva, ámulatba ejtő. Bárki belelapozhat a két nyelven írt, fényképekkel gazdagon illusztrált kéziratba, sokan felhasználták dolgozatok és tanulmányok írásához, noha a monográfia még nem teljes. Timár Károly ötévi munkája áll a kézzel írt könyvben. Az első oldalon az általa tervezett falucímer áll, ami egybefogja a katolikus gimnáziumot, egy szarvasmarhát – utalva az állattenyésztésre mint fő foglalkozásra –, illetve egy piros hímes tojást. Ezt a címert a helyi önkormányzat elfogadta, és használja. A gazdasági épület oldalán is folytatódik a gyűjtemény: szántó-vető felszerelések, cséphadaró és más szerszámok. Az udvarra nyílik Timár műterme. /Antal Ildikó: Tájház Felsőlokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 25./

2009. május 9.

Május 10-én, vasárnap ünnepli nyolcvanadik születésnapját Kányádi Sándor. A nagygalambfalvi születésű írót, költőt irodalmi körökben tartott ünnepi beszédekben, kiadványokban, versekben, emlékeket idéző tárcákban köszöntötték barátai és tisztelői. A Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztői a teljes májusi számot Kányádi Sándor tiszteletére állították össze. Pomogáts Béla úgy fogalmazott, hogy mivel a költők népe vagyunk, Kányádi születésnapján nemzetünket, magyarságunkat, történelmünket is köszöntjük. /Antal Ildikó: A 80 éves Kányádi Sándort ünnepli az irodalom. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 9./

2009. május 9.

Kaszaverés és -fenés ritmusára is gyimesi, valamint felcsíki táncokat járnak legújabb színpadi műsorukban a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosai. Az együttes két táncosa, Antal Zsolt és Péter László álmodta színpadra a koreográfiát, a díszletet, a teljes műsort. A Hegyen innen – hegyen túl bemutatója május 6-án volt. Antal Zsolt régen tervezte, hogy egy műsorban e két, egymás melletti tájegység közös és eltérő vonásait egyaránt megmutatják. Gyimesben van sebes csárdás, Felcsíkon pedig gyors csárdás, mindkét tájegységen ismert a gardony, de azok ritmusvilága már eltérő. Péter László hozzátette, elővették az archív felvételeket, továbbá Péter Lászlónak saját gyűjtése is volt. /Antal Ildikó: Erdőlnie kellett velük, hogy megérezze a táncukat. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 9./

2009. május 15.

A sepsiszentgyörgyi festőóriás, Gyárfás Jenő teljes életművét átfogó kiállítás nyílt a Csíki Székely Múzeumban. Első alkalommal került sor a Gyárfás-életmű kiszállására. „Gyárfást nevezhetnénk a szentgyörgyiek Nagy Imréjének is, de sokkal inkább találó rá a székelyek Munkácsyja kifejezés” – mondta Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója a május 14-én tartott kiállításmegnyitón. „Gyárfás Jenő életművének a 80%-a a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában van, a Gyárfás Jenő Képtár csak egy töredékét tudja bemutatni az életműnek. Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója elmondta, hogy Gyárfás pályája csúcsán volt, amikor (1881-ben) aranyérmet nyert a Tetemrehívás című alkotásának első változatával – amely a budapesti Magyar Nemzeti Galériában főhelyen látható –, amikor hirtelen elhatározással hazatelepült Sepsiszentgyörgyre. Ott műtermet alakított ki, és nekifogott művészi vágyai megvalósításához. /Antal Ildikó: Csíkszeredában a székelyek Munkácsyja. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 15./

2009. május 28.

Május 27-én Csíkszeredán köszöntötték a nyolcvanéves Kányádi Sándort, hosszú sárban álltak a dedikálásra várók. A hangulatot a Kaláka együttes jelenléte fokozta. Felcsendültek a jól ismert, megzenésített Kányádi-versek. A koncert során a Székelyföld folyóirat szerkesztői is köszöntötték az ünnepeltet, Fekete Vince és Lövétei Lázár László költők Kányádihoz írt egy-egy versüket olvasták fel. A megyenapok csíkszeredai rendezvényei megkezdődtek a Szabadság téren, ahol népművészeti sátrak, kézművesek standjai, illetve a könyvvásár várta az érdeklődőket. /Antal Ildikó: Kányádi és Kaláka Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 28./

2009. június 15.

A Hargita Népe hasábjain napvilágot látott tárcák, jegyzetek, publicisztikai írások kötetbe való menekítése igen jól bevált gyakorlat. A Pallas–Akadémia Könyvkiadó Utak, tájak, emberek sorozatában láttak újra napvilágot Sarány István írásai Toronyiránt Európában címmel. A könyv első bemutatóját a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban tartották. Csíkszeredában június 15-én lesz a bemutatója. Sarány István, a Hargita Népe főmunkatársa elmondta, 2007 nyarán nagyobb körúton volt a feleségével Európa nyugati felében, majd itthon autóval bejárták a Szászföld nevezetességeinek egy részét. Ekkor érezte igazán: egyazon kultúrkörhöz tartozunk a vén kontinens jobbik felén élőkkel. Ezt az élményét megosztotta az olvasókkal. /Antal Ildikó: Ha toronyiránt haladunk, nem érhet nagy baj. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15./

2009. június 20.

Tizedik évadjának végére ért a Csíki Játékszín. Parászka Miklós színházigazgató örömmel nyugtázta, hogy a jubileumi évad a tervek szerint bonyolódott le. Előadásaiknak egy része megosztotta a közönséget. A kék madár című produkció a legszélsőségesebb reakciókat váltotta ki a nézőkből: „volt, aki poétikus előadásnak nevezte, sokan mondták, hogy az elmúlt tíz év legnagyobb horderejű vállalkozása”, mások pedig idegenkedtek az előadástól. „A színházaknak igenis komoly lélektani és társadalmi szerepe van” – hangsúlyozta az igazgató. Szerinte a klasszikus, a szórakoztató és az avantgárd törekvéseknek egyaránt méltó helye van egy színház repertoárjában. A Hamlet klasszikus megformáltságában kiegyensúlyozottabb befogadást eredményezett, és az évad egyik népszerű előadásává vált. Parászka Miklós a társulat vidékjáró színházi tevékenységének kézzelfogható gyümölcseként értékelte a községek és falvak épületfelújítási megvalósításait. Fontos volt a májusban megtartott szakmai találkozó, amelynek során a temesvári, nagyváradi, szentgyörgyi társulatok, a román és magyar színikritika néhány jelentős személyisége számára bemutatták az évad keresztmetszetét. Csíkszeredában kiforrott színházi társulatot láthattak, annak ellenére, hogy még csak tíz éve létezik. A színház anyagi helyzetét az igazgató szerénynek, de rendezettnek látja. Gondot jelent, hogy az épület felújításra szorul. /Antal Ildikó: A színháznak lélektani és társadalmi szerepe van. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./

2009. június 22.

Zenés, könnyed műsorszámokkal, Nóti Károly-bohózatokkal zárta tizedik évadját a Csíki Játékszín a június 19-én tartott gálaműsoron. Csíkszereda polgármestere Pro Urbe-díjat adományozott Parászka Miklós színházigazgatónak. Parászka Miklós színházigazgató adta át a szakma, illetve a közönség elismerését jelentő díjakat. A Hunyadi László plakettet Bodea Tibor színész, a Kulisszagyűrű-díjat Bíró Ildikó öltöztető és Szilágyi Nóra közönségszervező vehette át. Az előadásokból a Fekete Péter került az első helyre. Sorban utána a Hamlet, A kék madár, majd pedig a János vitéz következtek. Ugyancsak a közönség szavazatai alapján az évad legnépszerűbb színésznője Dálnoky Csilla, valamint legnépszerűbb férfiszínésze Veress Albert. /Antal Ildikó: Pro Urbe Díj Parászka Miklósnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 22./

2009. július 2.

Az 1931-ben megfogalmazott jelmondathoz hűen a közelgő Ezer Székely Leány Napja a hitben való megerősödést és önazonosságban való szilárdulást ígér. A szervezők azt kérik, hogy július 4-én, szombaton minél többen jöjjenek népviseletben a csíksomlyói kegytemplomban tartandó szentmisére, majd azt követően a nyeregbe. Mintegy ezer szervezetten érkező jelentkezett be eddig, ők nyilván népviseletbe öltözve jönnek, ugyanakkor a szervezők szép számban számítanak közönségként érkező székely ruhásokra is. „Míg a régi rendszerben tiltották ezt az ünnepet, most sokkal inkább a közönnyel kell felvegyük a harcot” – mondja Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere. Az ünnepi kiadvány az elmúlt évek Ezer Székely Leány Napjait idéző felvételekkel, valamint a két világháború közötti sajtóban megjelent archív képekkel illusztrált kiadványt Daczó Katalin állította össze. Elkészültek a faragott székek is, amelyekkel azt a települést fogják megajándékozni, amelyből lakosságarányosan a legtöbben érkeznek népviseletbe öltözve. Szintén újdonságnak számít az „aranykapu”, amit mostantól kezdve minden évben valamelyik közösség fiataljai fognak elkészíteni. Az „aranykapu” mezei virággal díszített, méretes fenyőkoszorú. /Antal Ildikó: Székely leányok seregszemléje. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 2./

2009. július 6.

„Még soha ennyien” – mondták a legidősebbek is július 4-én, az Ezer Székely Leány Napján. Jóval a nevében is jelzett ezer fölött volt a székely ruhások száma. Megmaradt az ünnep eseményei egyik tartópillérének az ünnepi szentmise. Miután a hagyományőrző tánccsoportok felvonultak Csíkszereda utcáin, és a Szabadság téren megtartották ünnepre hívó közös táncukat, a kegytemplomba igyekeztek. A „Hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk!” jelmondat sem véletlenül említi első helyen a hitben való megerősödés fontosságát. Ahogyan 1931-ben Csipak Lajos megkérdezte az ünnepre érkezetteket, hisztek-e abban, hogy itt száz év múlva is magyarok lesznek, és hogy ez a hely száz év múlva is a székelyeké lesz, úgy tette fel ezt a kérdést Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere is 2009 Ezer Székely Leány Napján. Az erőteljes „hisszük” és az „igen” válaszok ezúttal is elhangzottak. Ezt a napot 1931-ben Domokos Pál Péterrel az élen éppen a számbavételezés jegyében indították útjára. A faragott esketési székpárt Szentegyháza érdemelte ki. A Haáz Sándor vezetésével érkezett gyermekkórussal együtt nyolcvannál is többen érkeztek népviseletben az ünnepre. Imával, tánccal, játékkal telt az idei Ezer Székely Leány Napja is. /Antal Ildikó: Égi lajtorja a népviselet ünnepén. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./ Először 1931-ben Domokos Pál Péter néprajzkutató kezdeményezésére megszervezték az idegenbe szakadt székely leányok népviselet-, nyelv- és hagyományápoló seregszemléjét. A kommunista rezsim tiltotta ezt az ünnepet, 1990-ben azonban sikerült újjáéleszteni a hagyományt, azóta minden évben megszervezik. A szervezők idén ünnepi kiadványban emlékeztek meg a korábbi esztendők rendezvényeiről. /Székely leányok napja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

2009. augusztus 3.

Július 31-én elkezdődtek a Csíkszeredai Városnapok. A román, a magyar, valamit a székely himnusz dallamára először emelkedett magasba Csíkszereda város zászlója a Mikó-vár előtti, felújított téren. A felújítás 2008-ban kezdődött. Ráduly Róbert Kálmán polgármester szólt a vár bástyájának jelenleg zajló felújításáról, és bejelentette, hogy a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium épületének teljes felújítása következik. A Mikó-várban megnyitották a Márton Ferenc-emléknapot. Ráduly Róbert Kálmán jelezte, hogy a művész Gátkötő csíki székelyek és az Erdőirtás Csíkországban című, két monumentális alkotása közül egyiket sem tudhatják magukénak, sőt a városháza falait hajdanán díszítő, ugyancsak a művész által rajzolt portrékra sem tudtak vigyázni. Márton Ferencet /1884-1940/, a 125 éve Csíkszentgyörgyön született, kiváló képzőművészt a régi rendszerben megbélyegezték. Most bemutatták a Márton Ferenc címet viselő – Murádin Jenő, Sümegi György és Zombori István történész által írt – képzőművészeti albumot. A maszk című kismonográfiát pedig Elekes András ismertette. Ez utóbbi kötet szerzője, Szabó András főmuzeológus tárlatvezetés során részletesebben is szólt a művész munkáiról. A kiállítás megtekintését pedig a Becze Zoltán által készített portré-dokumentumfilm tette teljessé. /Antal Ildikó, Forró-Erős Gyöngyi, Hompoth Loránd: Miénk lett a tér. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 3./

2009. augusztus 14.

A Szent Ágoston-szobor és a Szent Mónika-szobor augusztus 13-án került rendeltetésének helyére: a felszentelésre váró csíkszeredai Szent Ágoston-templom apszisába. A Xantus Géza képzőművész műterméből elszállított alkotások vigyázzák mostantól a templomot, melynek felszentelési ünnepe augusztus 29-én lesz. Pénzes József esperes-plébános rendre beszámolta híveinek a munka haladásáról a templom épülésének kezdetétől, 1993-tól. Az ülőhelyek száma 700, befogadó kapacitása mintegy 1200 fő, 33 méter magas a templomtorony. A felszentelés a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye millenniumi rendezvényeinek keretébe illeszkedik. Xantus Géza készítette el a keresztút stációit is, azokat is rézdomborításos technikával. /Antal Ildikó: Műteremből a templomba. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

2009. augusztus 14.

Dr. Hermann Gusztáv Mihály a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont vezetőjeként, de korábban könyvtárigazgatóként, valamint muzeológusként is kutatott, mítoszokat tisztázó, hézagpótló, történelmi témájú köteteket jelentetett meg. A közelgő tanévtől pedig a felsőoktatásban – a Babes–Bolyai Tudományegyetem Székelyudvarhelyre kihelyezett tanítóképző tagozatán – teljes körű munkát vállaló igazgató a Forrásközponttal, valamint a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel folytatott eddigi együttműködését is megszakítja. Hermann Gusztáv 2001-től betanított a Babes–Bolyai kihelyezett tagozataként működő tanítóképzőbe, 2002-ben keresték meg a Sapientiától, ahol ugyancsak óraadó tanár volt. Most, hogy a Babes–Bolyaihoz igazol, sapientiás óráiról le kell mondania, ez utóbbit előírja egy rektori rendelet. Hermann Gusztávnak 2003-ban jelent meg a Náció és nemzet. Székely rendi nacionalizmus és magyar nemzettudat 1848-ig című könyve. Következő munkája Az eltérített múlt. Oklevél és krónikahamisítványok a székelyek történetében című kötete volt. A Forrásközpontnál létrehozták az Örökségünk című folyóiratot, mely jelentős szerepre tett szert az erdélyi periodikák sorában. /Antal Ildikó: Szakmai fejlődésnek utat engedő felsőoktatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

2009. október 25.

Első ízben zajlott vetélkedő jelleggel az erdélyi magyar hivatásos táncegyüttesek találkozója Székelyudvarhelyen. Az idei soros házigazdaként az Udvarhely Táncműhely, illetve a Romániai Magyar Néptánc Egyesület szervezésében lezajlott hatodik találkozó szakmai képzésnek is beillett. Komolyan vették feladatukat mind a résztvevők /Nagyvárad Táncegyüttes, Maros Művészegyüttes, Háromszék Táncegyüttes, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Udvarhely Táncműhely/, mind a zsűri tagjai. A zsűri értékelt, a Háromszék Táncegyüttesnek adta az előadásért járó díjat. A Nagyvárad Táncegyüttes női kara, illetve szólistái énekes teljesítményükért, a Hargita Együttes a férfitáncok előadásmódjáért kapott díjat. Külön jutalmazták a Hargita Együttes táncosát, Péter Lászlót. A Maros Művészegyüttes rockballadája a tánc és színház kifejezőeszközeinek ötvözéséért, az Udvarhely Táncműhely produkciója a különleges látványvilágért, annak alkotója, Orza Calin pedig koreográfusi munkájáért kapott díjat. /Antal Ildikó: Folklórműsor és táncszínház – mindkettő kell. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 26./

2009. december 11.

Komoróczy Györgynek december 10-én újabb kötetét ismerhette meg a székelyudvarhelyi olvasóközönség. Az öt évvel ezelőtt megjelent Jókedvű udvarhelyiek című anekdotagyűjtemény második kötete is napvilágot látott. Azért telt el öt év a két kötet megjelenése között, mert az anekdotákkal csak az úgynevezett szabadidejében foglalkozhatott. A nyelvművelő munkája mellett az újságírás is időigényes. /Antal Ildikó: Az emberek szeretnek mókázni. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 11./

2010. július 29.

Sapientia–MÜTF: közeledő vagy egybeolvadó szálak?
Szorosabb együttműködést szeretne a két felsőoktatási intézmény
A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálási kérelmének kedvező elbírálása óta egy évekkel ezelőtt jegelt kérdést melegítenek a felsőoktatási intézmény gazdaság- és humántudományok csíkszeredai karának, valamint a székelyudvarhelyi Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) vezetői. A két intézmény nyitott a szorosabb együttműködésre, de az egybeolvadás gondolatától sem zárkózik el.
Döntés azonban nincs, egyelőre csak egymás álláspontjaival ismerkednek a felek. A MÜTF a Sapientia – EMTE-vel való együttműködési elképzeléseire, illetve ez utóbbiba való esetleges beolvasztására vonatkozó híreszteléseket a MÜTF ügyvezető igazgatója sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudja. Amint azt dr. Geréb László főiskolai docens lapunknak elmondta, egyelőre konkrét döntés nem született, csak beszélgetések történtek a két intézmény vezetősége között, pontosabban a MÜTF és a Sapientia gazdaság- és humántudományok csíkszeredai karának dékánjai között.
„Igazából már 2006-ban elkezdődtek ezek a beszélgetések Kolumbán Gáborral és Bakacsi Gyulával. Mi – holott már két évvel korábban elkezdtük működésünket Székelyudvarhelyen, mint a Sapientia Csíkszeredában – kisebb intézményként kerestük meg őket, hogy jó lenne együttműködni, de mivel akkor még nem volt meg a Sapientia akkreditációja, halasztottuk a témát. Valójában most azért került újra az asztalra, mert indokolttá vált, hisz a Sapientia akkreditálása csak megerősítésre vár” – utalt az egyezkedések előzményeire dr. Geréb László igazgató. A Modern Üzleti Tudományok Főiskolájánál – annak ellenére, hogy az Magyarországon akkreditált intézmény – a magyar diplomát itt, Romániában honosítani kell, és noha a bolognai rendszer értelmében nem lenne szükségszerű, rendszerint mégis végigjárják ezt az utat a főiskola végzettjei. A Sapientia ebben is segítséget nyújthatna, nem beszélve arról, hogy az egymástól 50 km-re, a Hargita két oldalán lévő városban majdnem ugyanazt oktatni, a háttérben nagyrészt ugyanazzal a finanszírozóval, nem a legésszerűbb. „Ez így oktatáspolitikailag sem a legjobb, ezért is keressük közösen a megoldást, és úgy tűnik, érdemesebb nagyobb léptékben gondolkodni. Az együttműködés megoldást jelenthetne” – fogalmazott Geréb László. Az együttműködéstől egyébként nem zárkózik el a Sapientia – EMTE vezetősége sem, bár mint Dávid László egyetemi rektor a Hargita Népének leszögezte, konkrét döntésekre nem került sor, egyelőre csak az álláspontok egyeztetése zajlik, „hogy tisztán lássuk a helyzetet”. „Tekintettel arra, hogy mi Romániában akkreditált felsőoktatási intézmény vagyunk, a MÜTF pedig egy magyarországi főiskola kihelyezett tagozata, számos olyan problémát vet fel, melyek azt igazolják, nem egyszerű döntésről van szó. Úgy kell ezt a rendszert felépíteni, hogy akkreditált képzés legyen” – magyarázta a Sapientia-rektor. Azt azonban ő is jónak tartaná, ha a két hasonló értékrendet kínáló tanintézmény sokkal közelebbi kapcsolatba kerülne egymással, mert úgy 60 kilométeres körzetben nem duplázódnának a szakok. „Ráadásul számos olyan tanárunk van, aki tanít mind a Sapientián, mind a MÜTF-ön” – teszi hozzá Dávid László. Az együttműködés vagy akár összeolvadás különben számos törvényi kérdést vet, a „befogadó” intézménynek ugyanis már kezdettől egy olyan struktúrát kell kialakítania, amely biztosítja az akkreditált képzést. „Ha egy egyetem kihelyezett tagozatot működtet, annak Romániában külön működési engedélyt és külön akkreditációt kell kérnie” – magyarázza a Sapientia rektora, és egy példát említ: a Babeş–Bolyai Tudományegyetem akkreditált informatika szakának működése nem jelenti azt, hogy a BBTE kihelyezett informatika szakja is akkreditált. Arról, hogy a két intézmény számára melyik lenne a legkedvezőbb struktúra, egyik intézményvezető sem kívánt nyilatkozni. Lapunk információi szerint gyakorlatilag három lehetőség is adott: a MÜTF a Sapientia – EMTE „business school”-jaként képezné a közgazdasági szakembereket, esetleg – akárcsak a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem – önállóan, de a Sapientia ernyője alatt működne. A harmadik variáns a teljes beolvadás lehetne, ez azonban újabb kérdéseket vet fel – az utóbbi évek normatív támogatásából a Sapientia például csak a szűk működését tudta fedezni, fejlesztésre nem jutott. A két intézmény vezetői tehát továbbra is keresik a mindannyiuk számára jó megoldást, így olyan részleteket, hogy összevont/kettős diplomát, azaz sapientiás és MÜTF-ös oklevelet kapnának-e majd a hallgatók, illetve hogy a szakokat megosztják-e vagy sem, egyelőre nem lehet tudni. „Vélhetően ez szeptemberre fog kikristályosodni. Jelen pillanatban ennél többet nem tudok mondani” – zárta a beszélgetést a MÜTF vezetője.
Antal Ildikó, Mihály László. Hargita Népe (Csíkszereda)



lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-155




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998