|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 392 találat | lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 391-392 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Bognár Levente 2008. november 14.Idén ünneplik a híres nótaszerző, Dankó Pista születésének a 150., halálának a 105. évfordulóját, ezért 2008-at Dankó Pista-évnek is nevezik. Dankó Pista Aradon és Nagyváradon is gyakran megfordult, a szegedi székhelyű Magyar Nótaszerzők és Énekesek Dél-magyarországi Egyesületének a művészei a régióban Dankó Pista-esteken lépnek fel. November 9-én, vasárnap Aradon, a Kultúrpalotában, kampányrendezvénnyel egybekötve Dankó Pista-megemlékezést tartottak, Bognár Levente alpolgármesternek Dankó Pista-emlékéremmel ismerték el az országhatárokon átnyúló magyar kultúráért kifejtett munkáját. A szegediek előbb Délvidékre látogattak, ahol három településsel, köztük Újvidék önkormányzatával írtak alá együttműködési szerződést, ott is tartottak Dankó Pista-emlékelőadásokat. A szegedi egyesület nevében dr. Majzik István elnök a közelmúltban három intézménnyel, civilszervezettel kötött együttműködési szerződést: Arad város tanácsával, a pécskai Búzavirág Egyesülettel, illetve a kisiratosi Pro-Ki-Dor Egyesülettel. Egy hónappal ezelőtt be is nyújtották első pályázatukat a Szülőföld Alaphoz. Fejes Ernő a szegedi egyesület nemzetközi kapcsolatokért felelős referense találkozott Haász Tibor tőzmiskei polgármesterrel, akivel eldöntötték: még idén együttműködési szándéknyilatkozatot írnak alá a Simonyi Társasággal. /Balta János: 2008 Dankó Pista év. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./2008. december 23.A Romániai Képzőművészek Szövetsége aradi tagozata ünnepségén életműért, a 2007-es művészeti tevékenységért, az aradi képzőművészeti élet támogatásáért kiválósági díjakat nyújtottak át. Bognár Levente alpolgármester köszönetet mondott a képzőművészeknek, akik Arad igazi nagyköveteivé váltak az elmúlt években a számtalan külföldi kiállításaik révén. Életműdíjat kapott, többek között, Baranyai Ferenc, Kett Groza János, Eisele Szűcs Zoé és a temesvári Jecza Péter. A Szentháromság-szobor restaulásáért díjat kapott Kocsis Rudolf, aki megjegyezte: valójában újjáépítésről volt szó. Színfoltként Bujor Buda, a Pro Urbe Egyesület elnöke három művészt – Baranyai Ferenc, Kett Groza János és Stefan Gules – részesített pénzjutalomban. /Kiss Károly: Képzőművészek ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./2008. december 24.Megkoszorúzták az 1989 decemberében Aradon a várhíd lábánál mártírhalált halt Tóth Sándor kopjafáját. Rövid megemlékezést, imát mondott Timotei Seviciu aradi ortodox püspök, Király Árpád marosi főesperes és Valentin Voicila a forradalom aradi vezéralakja. Ezt követően Bognár Levente alpolgármester vezetésével egy kisebb csoport Hódmezővásárhelyre utazott, hogy megkoszorúzzák Tóth Sándor sírját. /Irházi János: Koszorúzás a kopjafánál. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 24./2009. február 17.Bognár Levente aradi alpolgármester bejelentette, február 5-i dátummal megszüntették az okirathamisítás vádjával még 2001-ben ellene indított bűnvádi eljárást. Bebizonyosodott, hogy az ominózus végrendelet, amellyel felesége, Bognár Erzsébet örökölte a Szabadság-téren lévő emeletes ingatlant valódi, nem pedig hamisítás. Az ellene tett feljelentés 2001. május 25-én született, s egy olyan, Nagy-Románia Párt tagú ügyvéd tette meg, akiről közben kiderült, nincs is jogi végzettsége, ezért aztán börtönbe is került. Bognár Levente ellen 2006. december 7-én egyszer már megszüntették a bűnvádi eljárást, de egy évvel később a temesvári Ítélőtábla ezt semmisnek nyilvánította, így folytatódott az eljárás. Az eltelt évek során összesen 12, büntető- vagy polgári perben volt érdekelt az alpolgármester, míg most végleges döntés nem született arról, hogy az örökösödési okmány valódi. Az ügynek ezzel még sincs vége, most el akarják érni, hogy kilakoltassák a lakókat, akik továbbra sem hajlandóak bérleti szerződést kötni a tulajdonosokkal. A lakók gyakorlatilag illegálisan éltek ott anélkül, hogy szerződésük lenne vagy lakbért fizetnének. /Irházi János: Bognár-ügy. Megszüntették a bűnvádi eljárást az alpolgármester ellen. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./2009. február 21.Február 20-án tartották Gyulán a testvérvárosok konferenciáját, amelynek fókuszában a kulturális innováció állt. Dr. Perjési Klára polgármester röviden ismertette Gyula kulturális, művészeti életét. Elmondta, a város fő stratégiája a turizmusra épül, évente egy millióan látogatják meg az európai hírű várfürdőt. Számukra ezért is nagyon fontosak a testvérvárosi kapcsolatok. Arad rövid bemutatása mellett Bognár Levente alpolgármester határon átnyúló kapcsolatokról, a város multikulturalitásáról, a történelmi belvárosról beszélt. Hangsúlyozta, hogy mivel Gyula gépkocsival mindössze egy órára van Aradtól, több közös projektet is kidolgoztak, jelenleg több, főként infrastrukturális, turisztikai célú együttműködés folyik. A konferencián Csíkszereda és Gyula legújabb testvérvárosa, Nagybánya is bemutatkozott egy-egy kisfilmmel. /Irházi János: Testvérvárosok konferenciája Gyulán. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 21./2009. március 16.Március 15-én Aradon a Szabadság-szobornál mintegy 300-400 ember előtt hangzott el a román és magyar himnusz, majd Bölöni György az Arad Megyei RMDSZ nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit, a megye és Arad város vezetőit. Király András, az RMDSZ Arad megyei elnöke mondott beszédet, majd a koszorúzás következett. Az aradi megemlékezés az Aradi Ioan Slavici Színházban folytatódott, ahol Bognár Levente aradi alpolgármester köszöntőjét követően a Kisiratosi Férfikórus énekelt 1848-as dalokat, majd a kolozsvári Tarisznyás együttes adott elő népdalokból álló műsort. /Jámbor Gyula: Arad. Idei jelszó: összefogás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./2009. április 2.Az RMDSZ Arad megyei szervezete választmányi ülést tartott, amelynek legfontosabb napirendi pontja a tisztségviselők megválasztása volt. Meglepetés nem történt, minden tisztség esetében csak egy jelöltnek kellett bizalmat szavazni. A választmány elnöke ismét Bognár Levente lett, az alelnök Albert László, a titkár pedig Búza Gábor. Bognár Levente megköszönte a bizalmat, majd elmondta, stílusváltást, nagyobb nyíltságot szeretne meghonosítani. /Irházi János: Választmányi ülés az aradi RMDSZ-ben. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 2./2009. április 27.Április 25-én Kolozsváron tartották az RMDSZ IX. kongresszusát. Markó Béla szövetségi elnök lezárta az elmúlt két évtizedet, s kijelölte azokat a célokat, amelyeket követve, az RMDSZ az egyéni jogok után a kollektív jogokat kívánja kiharcolni. Traian Basescu államfő a kisebbségi törvény mielőbbi parlamenti elfogadását szorgalmazta, illetve arra biztatta a kormányt: gondolja át a dekoncentrált intézmények vezetőinek menesztéséről szóló kormányrendeletet, míg Emil Boc korrekt partneri viszonyt ajánlott fel az RMDSZ-nek. A kongresszuson úgy módosították az RMDSZ alapszabályát, hogy lehetőséget biztosítottak az EMNT belépésére a Kulturális Autonómia Tanácsba. Traian Basescu elnök kijelentette: az RMDSZ jelentős mértékben hozzájárult Románia demokratizálódásához. Az államfő támogatója a decentralizálásnak, a helyi autonómia növelésének. Beszédében Kovászna és Hargita megyével külön foglalkozott. A két megyében nem adottak a fejlődési lehetőségek a falusi magyar családok gyermekei számára. Az oktatási tárcának külön kell figyelnie arra, hogy a székelyföldi magyar gyermekek jól megtanulhassák a román nyelvet. Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy Kolozsváron, RMDSZ-kongresszuson egy teremben foglaljon helyet az állam elnöke, miniszterelnöke, a város volt, jelenlegi polgármestere. Ez a román demokrácia sikere – hangoztatta Emil Boc miniszterelnök. Lendvai Ildikó az MSZP újonnan választott elnökeként köszöntötte a kongresszuson jelenlévőket. Crin Antonescu, a nemzeti liberálisok új pártelnöke bevallotta, hogy elemében érzi magát az RMDSZ kongresszusán annak ellenére, hogy egy jottányit sem ért magyarul. Időnként ő is kisebbségben érzi magát, amikor tisztességes, becsületes igyekszik lenni. Bajnai Gordon miniszterelnök üzenetét Gémesi Ferenc szakállamtitkár tolmácsolta. A kormányfő szerint a szövetség fontos szerepet játszott Románia európai integrációjában. Viorel Hrebenciuc, a Szociáldemokrata Párt alelnöke emlékeztetett: olyan személyek ülnek a teremben, akik ma is sebeket hordoznak, mert az 1990 évek elején merték megtenni azokat a lépéseket, amelyeket mások csak jóval később léptek meg. Hrebenciuc elmesélte az 1993-as neptuni találkozót megelőző svájci román–romániai magyar tárgyalásokat. Rámutatott: a svájci tárgyalások után következett a „Neptun-gate”, amelynek résztvevőit Tőkés László tiszteletbeli elnök majdnem kizárta az RMDSZ-ből. Üdvözlendő, hogy megvalósult az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közötti összefogás – mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke, hozzátéve, folytatni kell a párbeszédet a teljes magyar összefogás érdekében. Németh Zsolt szerint tarthatatlan az a helyzet, hogy a román politikusok az erdélyi magyar autonómia-törekvéseket egyszerűen „alkotmányellenesnek” titulálják. Az európai kisebbségek közül lassan az erdélyi magyarság lesz az utolsó, amely nem rendelkezik autonómiával. „Egyáltalán nem tartom ördögtől valónak a kettős állampolgárság intézményének a fölvetését sem” – mondta a politikus. „Kárpátalján mindig úgy tekintettünk az RMDSZ-re, mint példamutató testvérre” – mondta köszöntő beszédében Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke. „Az RMDSZ-nek sikerült összefogni, így még hatékonyabban tudja képviselni közössége érdekeit. Ez az összefogás a kárpátaljai magyarság számára egyelőre csupán álom”. Kovács Kálmán, az SZDSZ határon túli ügyekért felelős megbízottja szerint az összefogás eredményeként létrejövő közös lista az RMDSZ integráló képességét bizonyítja. Dévavári Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke a két térség azonos problémáiról beszélt. A megoldásra váró problémák érintik az oktatást, Tőkés László, az EMNT elnöke nem volt jelen a kongresszuson, üzenetét Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke olvasta fel. Tőkés László emlékeztetett: tíz év telt el azóta, hogy az RMDSZ legmagasabb testülete előtt legutóbb szólhatott, akkor még tiszteletbeli elnökként. 2003-ban az RMDSZ úgy gondolta, hogy nincs szükség a hivatalostól eltérő politikai értékrendre. Azonban világossá vált, hogy a közösség stratégiai célját, az autonómiát csakis összefogással lehet elérni. A Magyar Összefogás tehát történelmi szükségszerűség. Markó Béla az elmúlt tizenkilenc esztendő sikerei között említette az új oktatási törvényt, az új közigazgatási törvényt, az alkotmánymódosítást, a Szabadság-szobor felállítását, az erdők, földek, épületek visszaszolgáltatását, az új iskolák és a magyar nyelvű egyetemi oktatás megteremtését. – Végül sikerült a magyar összefogást megteremteni. A PD-L–PSD koalíció ellenzékbe szorította az RMDSZ-t. A politikai változások egyértelműen az etnikai tisztogatást is szolgálják, mutatott rá Márton Árpád. Borboly Csaba, az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) elnöke javasolta, hogy vessék el mindazon alapszabályi rendelkezéseket, amelyek a korábbi választásokon más pártok színeiben induló személyek RMDSZ-listán való indulásának gátját képezik. Máté András képviselő elmondta, az állam legfőbb vezetői részéről a kongresszus alkalmával szép szavak hangzanak el, közben sorra bocsátják el a dekoncentrált intézményekben vezetői tisztségeket betöltő magyarokat. Máté emlékeztetett arra, hogy a kisebbségi törvényt azért nem sikerült elfogadni, mivel éppen a jelenleg kormányzó kollégák nem támogatták azt. Borbély László figyelmeztetett: Marosvásárhelyen csendes asszimiláció folyik. Eckstein Kovács Péter kisebbségügyi elnöki tanácsos elmondta: a Szabadelvű Kör támogatta az összefogást, az egységes EP-listát, annak ellenére, hogy a szabadelvűeknek az egyén boldogulása a fő. A kongresszus elfogadta A Mi Uniónk, a Mi Európánk című dokumentumot, amely az uniós tagságunkból fakadó prioritásokat rögzíti a következő időszakra. „Elérkezett az ideje annak, hogy a Romániában élő másfél milliós magyar közösséget államalkotó tényezőként, a magyar nyelvet pedig helyi és regionális szinten hivatalos nyelvként ismertessük el” – olvasható a dokumentumban. /Kollektív jogok kiharcolását tűzte ki célul az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./ A kongresszuson a román és magyar himnusz után az Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök körül tömörülő kongresszusi küldöttek belezendítettek a székely himnusz kezdő taktusaiba is, amit az egész terem átvett. A már helyet foglalt román és magyar meghívottak – köztük Traian Basescu államfő, Emil Boc kormányfő, Crin Antonescu liberális pártelnök és Viorel Hrebenciuc szociáldemokrata képviselő – így ismét felálltak. /Moldován Árpád Zsolt, Salamon Márton László: VIP-parádé a diákházban. A román meghívottak a céltudatosságot, a magyarok az összefogást méltatták. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./ A fiatalok kongresszusaként említette a kolozsvári tanácskozást Korodi Attila, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) társelnöke. A kongresszusi küldötteknek ugyanis mintegy harminc százaléka volt miértes vagy Miért-közeli. Markó Béla megemlítette, folytatni kell a fiatalítást, de azoknak a kezét nem szabad elengedni, akik eddig hasznosan dolgoztak. Az elnök értékelése szerint két nagy veszély leselkedik a közösségre. Az egyik az, hogy tagjai nem próbálnak élni az eddig kiharcolt jogokkal; nem vállalják, hogy magyarul folyamodjanak az önkormányzathoz, hogy magyarul pereskedjenek. A másik veszély: a szövetség politikusai megtanultak dolgozni, kormányozni, közigazgatni, de elfelejtettek álmodni. Szabó Ödön azt javasolta, az intézményvezetők leváltása ügyében nyújtson be bizalmatlansági indítványt az RMDSZ, és aláírásgyűjtéssel is nyomatékosítsa követelését. Korodi Attila a kis- és középvállalatokra kivetett általányadó ügyében javasolta bizalmatlansági indítvány benyújtását. Korodi majd Széll Lőrinc is felvetette, hogy az RMDSZ-nek meg kellene alakítani a Kós Károly Akadémiát, amelyen a felhalmozott közigazgatási tudást, tapasztalatot lehetne átadni a fiataloknak. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevében felszólaló Bakk László azt javasolta, fogadjon el határozatot a kongresszus a Bolíviában bajba jutott székely szabadságharcosok, Magyarosi Árpád és Tóásó Előd ügyében. A javaslat ellen Eckstein-Kovács Péter érvelt. Szerinte a román diplomáciának kötelessége segíteni Tóásó Előd jogvédelmét és Magyarosi Árpád hazahozását, de a kalandorságot, a fegyveres erőszakot nem szabad bevonni az erdélyi magyarság jogkövetelő eszközei közé. Béres István és Ludescher István, Aradról pedig Bognár Levente a szórvány egyre kilátástalanabb helyzetéről beszélt. Asztalos Ferenc azt javasolta, dolgozza ki az RMDSZ a teljes oktatási reform csomagját. /Hadüzenet a petyhüdtségnek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 27./2009. május 21.Tavaly július elején a régi műhelyek lebontásával készítették elő a terepet az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport új épületszárnyának az építéséhez. Ma már tető alatt van a kétemeletes épület. Bognár Levente alpolgármester elmondta, ez egy hároméves beruházás, aminek a kétharmada már kész van. 2011-ben kell átadni, de Bognár reméli, hogy az idei tanévkezdésre kész lesz. A tantermeken kívül egy nagy dísz- és közösségi terem is lesz a földszinten. Így felszabadulnak a régi épületben a laboratóriumok, amiket osztálytermekké alakíthatnak át. /Pataky Lehel Zsolt: Csiky Gergely Iskolacsoport bővítése. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 21./2009. július 7.Egy olyan monográfiára lenne szüksége Aradnak, amelyet komoly történészek dolgoztak ki, amely helyesen, valós tények alapján mutatja be a város múltját – mondta Bognár Levente alpolgármester, aki szerint a most elkészült Arad statútuma határozat-tervezet sajnos az 1999-ben megjelent monográfia alapján (is) állt össze, ezért számtalan benne a hiba, ráadásul bizonyos tényeket elferdítve közöl. A városi önkormányzat 1998-ban döntött egy kiadandó monográfiáról, amely egy évvel később megjelent, ma is ezt használják referenciamunkaként. A statútum szövegének összeállításával megbízott alkalmazottak helyenként szó szerint kimásolták a monográfiából az arra vonatkozó szövegrészt. A mostani statútum szövegében Bogár szerint az egyik legfurcsább, hogy a két háború között Arad magyar lakosainak számát 7,9 százalékra becsüli. Ideje lenne, hogy román, magyar és a többi itt élő nemzetiség történészei leüljenek, és őszintén megbeszéljék ezeket a dolgokat, hisz a korábbi évtizedektől kezdve a történelem megmásítása volt a cél. /Irházi János: Arad statútuma. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./2009. július 30.Egyetlen tanácsos sem kommentálta, hogy az önkormányzati ülésen levették a napirendről a túlzások, elírások miatt a magyarság körében felháborodást keltett, Arad statútumáról szóló határozat tervezetet, de az ülés után Bognár Levente alpolgármester elmondta, hogy főként ennek a fejezetnek a kijavítása miatt halasztották el a voksolást. /Irházi János: Némi RMDSZ-nyomásra. Átírják Arad statútumát. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./2009. augusztus 4.Több mint két és fél évtizedes kutatómunka eredményeként ősszel megjelenik Ujj János legújabb könyve, amely az aradi temetők történetét foglalja össze, és egyben a bennük nyugvó jeles aradi magyar személyiségek sírjainak gyűjteménye. Előző munkája: Emlékhelyek és emlékművek Arad megyében. Ujj János elmondta, hogy az aradi Alsótemetőben a magyar hősök sírját, százvalahány sírt felszámoltak. Az 1980-as években buldózerrel kiforgatták a csontokat. 1999-ben a váradi Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság kiadott egy könyvet, a Partiumi temetőket, amelyben Pávay Gyula tanulmányt tett közzé az Aradi Panteon címmel, a Felsőtemető sírjaira hívta fel a figyelmet. Ujj János döbbenten látta, hogy annyi idő alatt, amíg megírta, az alatt is tűntek el a sírok közül. Könyvének mottójában szerepel Reményik Sándor két sora: „Itt áll a temető tanúnak / Fejfáin magyar még a szó”. Eltűnnek a sírok, felszámolják őket. Eldugják a sírokat, aztán amikor eladják a helyeket, a sírkövekről a régi feliratokat lecsiszoltatják. Salacz Gyula 1875 és 1901 között volt Arad polgármestere, már nem tudják, hol a sírja. Elsősorban Salacz idejében alakult ki a modern városkép. Az úgynevezett törzskönyvek eltűntek a temetőkből. Amikor Bognár Levente jelenlegi alpolgármestert kinevezték alprefektusnak, elmentek a Felsőtemetőbe, Az akkori gondnokkal megjelöltek 26 sírt. Négy hónap múlva az egyik megjelölt sírra rátemettek. Sokan már nem tudják, hogy 1948-ig Aradon magyar színház létezett. Valamennyi jeles színész sírja eltűnt. 2008-ban is eltűnt két jelentős sír. Szőllőssy István harmincvalahány éven keresztül volt a Kölcsey Egyesület titkára, jeles aradi pedagógus. Egyetlen sikeres mentőakció volt: az 1990-ben alakult Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság Barabás Péternek – a legnagyobb aradi magyarnak tartott, a magyar, majd román országgyűlési képviselőnek tizenhétszer megválasztott Barabás Béla apjának – az emlékművét megtalálta kidobva, és felállíttatta a fia síremléke mellé. /Pataky Lehel Zsolt: Megjelenés előtt Ujj János Aradi temetők című könyve. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 4./2009. augusztus 5.Felhívással fordult a közvéleményhez Bognár Levente aradi alpolgármester, támogatást kérve az iskola nevében az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport új épületszárnyának berendezéséhez, hogy a szeptember 14-én kezdődő tanévben már folyhasson az oktatás a hat új tanteremben. A városi költségvetésben nincs keret bútorzatra. /Pataky Lehel Zsolt: A Csiky új tantermeinek bebútorozására gyűjtenek. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./2009. augusztus 21.Augusztus 20-án, a magyar államalapítás ünnepén az Arad megyei RMDSZ – immár hagyományosan – meghívta tagjait, szimpatizánsait, hogy együtt ünnepeljenek. Az ünnepi összejövetelt Király András, az RMDSZ Arad megyei elnöke és Bognár Levente megyei választmányi elnök, alpolgármester nyitotta meg, emlékeztetve, hogy a magyarság első királyát, első szent királyát, államalapítóját ünnepeljük, és jó lenne, ha ezt még legalább ezer évig megtehetnénk itt, Aradon is. Király Árpád marosi főesperes annak a reményének adott hangot, hogy ez a nap közösségformáló alkalom. /Kiss Károly: István-napi összefogás. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 21./2009. október 16.Arad és Gyula, a két testvérváros október 15-én Gyulán ünnepelte a Kézfogások tizenöt éves fennállását /1994-2009/, azt, hogy az eltelt másfél évtizedben számtalan közös kulturális, oktatási, turisztikai programot bonyolítottak le. Gheorghe Falca aradi polgármester most sem vett részt az ünnepségen, az aradi küldöttséget Bognár Levente alpolgármester vezette. Dr. Perjési Klára gyulai polgármester és Bognár Levente aláírták a kapcsolatokat tovább erősítő dokumentumot, valamint egy közös uniós pályázatot Arad és Gyula közszállításának együttes fejlesztéséről. Az Európai Regionális Fejlesztési Alapnál a két testvérváros 570 000 eurót pályázik a közszállítási hálózat összehangolt korszerűsítésére. A Kézfogások története 1993-ig nyúlig vissza, és azt nem a politikusok találták ki, hanem Susánszki Imre gyulai középiskolás diák, aki javaslatát elküldtem Jeszenszky Géza külügyminiszternek, továbbá Románia budapesti nagykövetének, Gyula és Arad városok önkormányzatainak stb. Dr. Jeszenszky Géza válaszlevelében üdvözölte és támogatásáról biztosította a javaslatot. Dr. Pocsay Gábor, Gyula akkori polgármestere és Cristian Moisescu, Arad polgármestere szintén a kezdeményezés mellé álltak, emlékezett vissza Susánszki, a Kézfogások Magyar-Román Baráti Találkozó elindítója. A mindkét városban megrendezett találkozóra, programokra 1994. júniusában került sor. A két város között együttműködési szerződést 1994. december 8-án Aradon írta alá a két polgármester, dr. Pocsay Gábor és Cristian Moisescu. /Irházi János: Arad – Gyula. Tizenöt éve fogtak kezet. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./2009. november 6.Ismeretlenek fehér festékkel bemázolták Aradon a belvárosi református templom előtt álló Fábián-mellszobor talapzatát. Baracsi Levente, az egyházközség lelkésze elmondta, Bognár Levente alpolgármester javasolta, hogy beadványban kérjék a polgármesteri hivatal közbenjárását az ismeretlen tettesek kiderítésében, illetve hogy a szobrot állítsák vissza eredeti állapotába. Fábián Gábor (1795–1877) az aradi református egyház főgondnoka volt az 1840-es években, amikor a gyülekezet és a templom építése folyt. Kiemelkedő a költői és a műfordítói tevékenysége. Tavaly májusban, amikor felállították a mellszobrot, a város egész lakossága a legnagyobb megértéssel fogadta azt. /Bemázolták Fábián Gábor szobrának a talapzatát. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./ Emlékeztető: 2008. május 25-én felállították Fábián Gábor szobrát, Kocsis Rudolf szobrászművész alkotását. Kiss Károly: Felavatták Fábián Gábor mellszobrát. = Nyugati Jelen (Arad), 2008. máj. 26./2009. december 17.Zala György (Lendva, 1858. április 16. – Budapest, 1937. július 31.) születésének 150. évfordulója alkalmából tavaly Zala-emlékévet tartottak, amely konferenciasorozatot foglalt magába Lendvától Aradig, de a híres szobrászművész szellemi hagyatékát ápolók nem szakították meg a kapcsolatot. A jövő évi tervek megbeszélésére Aradra látogatott a szülőváros, a most Szlovéniához tartozó Lendva képviseletében Horváth Ferenc, a lendvai magyar önkormányzat elnöke. Bognár Levente aradi alpolgármesterrel – a tavalyi emlékév egyik kezdeményezőjével – megkoszorúzták Zala György egyik legmonumentálisabb alkotását, az aradi 13 vértanúnak emléket állító Szabadság-szobrot. Horváth Ferenc látogatást tett a Jelen Házban, majd levetítették azt a dokumentumfilmet, amit a lendvai magyar tévéstúdió készített, és amelynek a címét Zala György hitvallása ihletett: Én hittel dolgozom. A szervezők megemlékeztek az idén nyáron váratlanul elhunyt Borbás Györgyről, a Zala Emlékbizottság titkáráról, a szobrászművész munkásságának nagy tudású ismerőjéről is. /Pataky Lehel Zsolt: Csendes főhajtás Zala György emléke előtt. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./2009. december 30.December 28-án megalakulásának huszadik évfordulóját ülte Aradon az RMDSZ, amely 1989 decemberében más néven jött létre. Az ünnepségen Bognár Levente aradi alpolgármester mondott beszédet. Az elmúlt húsz esztendő történéseit az aradi magyarság érdekképviseleti szervezetének három eddigi vezetője elevenítette fel. Hosszú Zoltán ügyvéd, a román parlament későbbi szenátora elmesélte: 1989. december 23-án néhány aradi – köztük a már elhunyt Kovách Géza történész – Ujj János lakásán találkoztak, és beszélgettek arról, mit kellene tenni az aradi magyarságért. A programot 12 pontban fogalmazták meg, ami a megújult aradi napilap, a Jelen december 26-i lapszámában látott napvilágot. (Időközben az újság néhány számát a lövöldözések miatt csak plakátszerű kiadásban lehetett megjelentetni.) Az utókor számára dokumentumként is érdekes lehet, hogy a 12 pont többek között az anyanyelv szabad használatát, nemzetiségi minisztérium felállítását, szabad magyar nyelvű sajtót és oktatást, a kulturális és történelmi örökség ápolását, az asszimilációs politika leállítását, a magyar feliratok és nevek szabad használatát, a tényleges és teljes vallásszabadságot irányozta elő. Az 1989. december 26-i ülésen megalakult az aradi Román Demokrata Front magyar nemzetiségű lakosságának ideiglenes intézőbizottsága, amelynek elnöke Hosszú Zoltán, alelnöke Cziszter Kálmán mérnök és Tokay György ügyvéd, titkára Ujj János tanár lett. 1991 tavaszától az elnöki stafétát Cziszter Kálmán vette át. „Kemény iskola volt azoknak, akik a parlamentben – Hosszú Zoltán, Tokay György – képviselték a magyarságot, és a többieknek, akiknek meg kellett tanulniuk a politizálást”, mondta el azt utód, Király András tanár, az RMDSZ Arad megyei elnöke. Kifejtette: „Bár számunk csökkent, ahhoz elegen vagyunk, hogy megvalósítsunk olyan dolgokat, amelyeket az elején célul tűztünk ki”. Szórvány vagyunk, de vannak polgármestereink, alpolgármestereink, volt magyar alprefektusunk, megyei tanácsi alelnökünk, kezdettől fogva sikerült megőriznünk parlamenti képviseletünket, képviselőink vannak hivatalokban, ahol a magyar érdekekért kell kiállni” – tette hozzá. /Jámbor Gyula: Húszéves az aradi RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./2010. február 8.Restitúciós törvény – Csak türelem legyenMivel a törvény számtalan kiskapuval készült és alkotói nem is akartak igazi restitúciót, akárcsak a földtörvény végrehajtása, az egykori ingatlanok visszaszolgáltatása vagy az ezekért járó kárpótlás is egyre csak késik. Mai riportunkban utánanéztünk, mi változott az elmúlt hónapokban. Arad Még lassú – Sajnos lassan halad a 10-es törvény végrehajtása, de remélem, hogy a illetékes osztály munkastílusának átszervezését követően érezhető javulás tapasztalható majd – jellemezte a sokat vitatott törvény körüli problémák megoldási kiútját Bognár Levente alpolgármester. A „munkastílus átszervezése” mögött személycsere rejlik. Távozott a hivatalból Doina Paul jegyző, s a helyét átvevő Lilioara Stepănescu várhatóan nagyobb sebességre kapcsolja az ügyek megoldását. A számokat tekintve valóban ráfér a hivatalra a stílusváltás, hisz a beadott kérelmeknek még a felét sem oldották sem. A restitúciós törvényben érdekeltek eddig összesen 2712 kérelmet jegyeztettek be, s ezek közül 1438 megoldatlan, miközben a kérelmezők már azt sem tudják, kihez fordulhatnának segítségért. Bognár Levente a késedelmi okok között említette, hogy sok dossziéból hiányzanak különböző okmányok, a kérelmezők késnek velük, vagy egyáltalán be sem hozták ezeket. – De gondot okoz még és lassítja a munkát, hogy kevesen vannak a felértékelésnél, pedig ez elengedhetetlen része a pozitív elbírálásnak – mondta Bognár. Az Aradi Polgármesteri Hivatalnál a törvény életbe lépése óta 453 kérelmet oldottak meg úgy, hogy a szóban forgó ingatlant visszaadták a jogos tulajdonosnak, vagy annak örökösének. Negyven kérelmező kompenzációban részesült: ők azok, akiknek az elvett ingatlanát már nem lehetett visszaadni, mert vagy lebontották, és például, panelházat építettek rá, vagy olyan intézmény működik benne, amelyet a törvény szerint nem szabad kilakoltatni. A kompenzáció gyakorlatilag telekcserét jelent: a szakemberek felértékelték a régi telket, s ennek helyébe kerestek a kérelmezőnek hasonló értékűt. A „megoldott” rubrikában szereplő kérelmek egy része azonban továbbra sincs megoldva, csupán az történt, hogy Aradról Bukarestbe az illetékes hivatalhoz továbbították ezeket, ahonnan majd meg kellene kapják a kárpótlást. A restitúciós kérvények közül Aradon összesen 413 vár kompenzációra, Bukarestben azonban rém lassan őrölnek a malmok. Úgy tudni, nem elég, hogy többször is el kell utazni odáig, de a kérelmek megoldásának sorrendje is számtalan legalitási kérdőjelet vet fel, előfordult, hogy ügyeskedők részesedésért cserébe ígértek gyors ügyintézést. Kompenzáció olyan személyeknek is jár, akik például egykori házukból visz- szakaptak néhány lakást, a többiért viszont anyagi kártérítés jár. Aradon a kérelmek közül 286-ot utasítottak vissza, mert hiányoztak a tulajdonjogot bizonyító iratok. Hunyad Nehézkes ügy Míg a földek visszaszolgáltatása majdnem véget ért Hunyad megyében, addig a 10-es törvény végrehajtása lényegesen nagyobb nehézségekbe ütközik. Jóllehet a 10-es törvényt négy évvel a földtörvény előtt fogadta el a parlament. Mindenekelőtt azért, mert 45 éves uralma alatt a korlátlan pusztításban utolérhetetlen kommunista hatalom számos önkényesen elkobzott épületet lebontott. Más esetekben jelentős módosításokat hajtott végre – természetesen a jogos tulajdonos beleegyezése nélkül –, s a törvény értelmében, ha az eredeti állapot több mint 50%-ban módosult, akkor lehetetlen a természetbeni visszaszolgáltatás. Mindezekből kifolyólag a természetben visszaszolgáltatott épületek csupán az összesen leadott restitúciós kérvény kevesebb mint 10%-át teszi ki. A prefektúra adatai szerint a tízes törvény alapján Hunyad megyében összesen 2752 restitúciós kérvény érkezett. 214 esetben természetben szolgáltatták vissza az ingatlanokat, 729 esetben a jogos tulajdonosok anyagi kárpótlásban részesültek, 6 esetben pedig egyéb természetbeni kártérítés történt. Ezenkívül 122 esetben felemás megoldás született: részben természetbeni visszaszolgáltatás, részben anyagi vagy tárgyi kárpótlás. További 292 beadványt még nem oldottak meg, és 259-et fölöttes fórumokra irányítottak megoldás végett. A legtöbb kérvényt – szám szerint 1130-at – azonban visszautasították. A prefektúra felmérése szerint a 292 megoldatlan kérvény közül 46 esetben minden valószínűséggel természetben szolgáltatják vissza az épületet, 228 esetben anyagi kártérítésre kerül sor, 18 beadvány pedig alighanem elutasításban részesül. Városokban jóval többen – 2506-an – kérvényezték ingatlanjaik visszaszolgáltatását, mint falvakban (231). A legtöbb kérvény Déván volt, 840, amit Petrozsény (325), Lupény (196) és Vulkán (194) követ. Meglepő módon a jelentős városi tradíciókkal büszkélkedő – s a kommunista hatalomátvételig a megye második legnagyobb városának számító – Szászvároson csak 85 kérvényt adtak le. A kártérítés haladását kedvezőtlenül befolyásolja az országos kártérítési alap létesítésének lassúsága. Az alapban szereplő vállalatok részvényeit a tőzsdén jegyzik, de magát az alapot még nem, szemléltette a helyzetet Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa. Temes A restitúciós dossziék 76%-át megoldották A 10/2001-es restitúciós törvény alapján összesen 3411 államosított ingatlant igényeltek vissza a volt tulajdonosok Temesváron. A fenti kérésekből 2470-et a polgármesteri hivatal vett nyilvántartásba a 2001. január 27.– 2002. március 11. időszakban, a többi kérés a prefektusi hivatal közvetítésével jutott el a városházára a 2002. március 11.– 2006. március 10. időszakban. A polgármesteri hivatal vagyonkezelő igazgatósága 2010. januári tájékoztatója alapján a 3411 visszaszolgáltatási igénylésből 2893 esetben (76%) hoztak megalapozott döntést az illetékesek, 831 restitúciós iratcsomó (24%) még megoldatlan. „A 2893 megalapozott döntés nem azt jelenti, hogy ugyanennyi ingatlant visszaszolgáltattunk – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Pîrva Călin, a városi vagyonügyi igazgatóság osztályvezetője –, a kérések egy részét elutasítottuk, egyes ingatlanok részben kerültek a volt tulajdonos birtokába (pl. egy lakás), a többiért kártérítést kapnak, másokat kártérítésre javasoltunk, de az esetek többségében a tulajdonosok vagy örököseik visszakapták a kért ingatlant. Tavaly összesen 260 visszaszolgáltatási iratcsomót zártunk le, 20%-kal többet, mint 2008-ban. Nem minden restitúciós kérés jutott el a városházára, sok olyan eset van, amikor a volt tulajdonos közvetlenül a bírósághoz fordult. Ezekről az ingatlanokról mi nem vezetünk külön nyilvántartást. Az iskoláknak, óvodáknak otthont adó államosított ingatlanok többségét is természetben visszaszolgáltattuk, ilyenek a Narciselor és a Detunata utcai óvodák, a Lenau-líceum elemi osztályainak otthont adó Dóm téri épület, a Bartók-líceum épülete, a Dositej Obradovic Líceum épületeinek egy része, a Diákművelődési Ház, a Képzőművészeti Líceum és a tanfelügyelőség épülete. Ezeket zömmel a katolikus egyház vagy a zsidó hitközséget képviselő Caritatea Egyesület igényelte vissza. A bérlőknek joguk van 3-5 évig az ingatlanban tartózkodni és csak jogerős bírósági ítélet alapján lakoltathatják ki őket a tulajdonosok. „Senki sem került az utcára” Az államosított ingatlanokból kilakoltatott vagy kilakoltatásra váró személyek/családok száma Temesváron jelenleg 771 – tájékoztatott Otilia Sârcâ, a lakásügyi osztály vezetője –, ugyanakkor a 387/2005-ös tanácsi határozat alapján azok a személyek/családok, akiket jogerős bírósági határozattal kilakoltattak, azok rákerülnek egy sürgősségi listára, amelyen jelenleg 117 személy/család található. Amennyiben Temesvár területén felszabadul egy állami tulajdonban levő lakás – bérlő elhalálozása vagy a bérlési feltételek sorozatos megszegése miatt –, akkor rendszerint a 387/2005-ös sürgősségi listán található személyeknek/családoknak ajánlják fel. Tavaly 15 kilakoltatott személy/család kapott szociális lakást Temesváron, de összesen csak 28 állami lakást tudtunk kiosztani a leginkább rászoruló kérelmezők között. Arra szeretném a közvélemény figyelmét felhívni, hogy valamennyi szociális lakást olyan személyeknek/családoknak osztjuk ki, akiknél szociális felmérést végeztünk, és dokumentumokkal tudjuk bizonyítani, hogy tényleg rászorulnak a lakásra, kilakoltatták őket, alacsony a jövedelmük, krónikus betegségben szenvednek stb. A lakásügyi bizottság döntését minden hónapban kiragasztjuk a folyosó falára, bárki megtudhatja, hogy kinek és milyen alapon utaltuk ki a rendelkezésünkre álló néhány lakást. Pataki Zoltán, Chirmiciu András, Irházi János. Forrás: Nyugati Jelen (Arad) 2010. február 26.Régiók átszervezése - TéképéceszHa még nem is vert fel különösebben nagy port az RMDSZ által a parlamentbe terjesztett régióátszervezési törvényjavaslat, azért az illetékesek beszélnek róla. És véleményt mondanak. Ennek néztünk utána mai riportunkban. Arad Hol ide, hol oda dobigálják A törvénytervezet alapján Arad újabban Temessel és Krassó-Szörénnyel alkotna egy régiót, a makrorégiót tekintve pedig az említett két megyén kívül egy ernyő alá kerülne még Hunyaddal, Fehérrel, Szebennel és Brassóval. Ezzel szemben, a Csutak István által kidolgozott és 2007 októberében Marosvásárhelyen bemutatott RMDSZ-változatban Aradot Biharhoz, Szatmárhoz és Szilágyhoz csapták. Hogy Aradnak hol lenne a helye, arról először Horváth Levente alprefektust kérdeztük. – A régiós felosztás Romániában nem a tájegységek gazdasági mutatóit tiszteletben tartó módon történt, hanem sokkal inkább a praktikusság elve menti földrajzi felosztáson alapult, ezért nem lehet semmilyen tematikai hasonlóságokból kiinduló fejlődési, fejlesztési irányelvet kidolgozni. Azt tudjuk, hogy a jelenlegi felosztásban minden régióban van egy gazdasági vezető, és a többiek hozzá hasonlítják magukat. Nem hinném, hogy az elkövetkező időszakban lesz pénz és politikai akarat arra vonatkozólag, hogy az elképzelt régiók közigazgatási vagy önálló jogi státust kapjanak. A jelenlegi beosztás azért is hátrányos, mert egy-egy régió annyira nagy, hogy nem tudott, nem tud regionális projekteket benyújtani, és a régión belül pedig mindig a gazdaságilag leghatékonyabb, úgynevezett vezető megye viszi el a legtöbb pénzt azokból a projektekből, amelyeket egyébként kizárólag csak megyei szinten pályázott meg. Egy Arad–Bihar–Szatmár–Szilágyság felosztásban Arad megyének szintén másodhegedűsi státusa lenne Bihar mögött, mint jelenleg Temes mögött a Hunyaddal, Krassóval és Fehérrel alkotott fejlesztési régióban. Viszont az igaz, hogy Biharral sokkal kisebbek lennének a különbségek, mint Temessel szemben. Gazdaságilag több projektet tudnánk lehívni, ennek ellenére szerintem még az Arad–Bihar–Szatmár–Szilágy irányvonalú régió is még mindig túl nagy ahhoz, hogy közös projektek készülhessenek, és ezeknek a regionális projekteknek a jövőjét gyakorlatilag a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégiónak, a lassan kimúló DKMT-nek a negatív tanulságaira kellene alapozni. Ott is, mint emlékezünk, az együttműködések mindig egy vagy két határ menti megye között alakultak ki, és nem igazán tudtak felmutatni semmilyen, az egész régiót érintő eredményt. – Tehát két-három megyénél több nem kellene egy ilyen régióba? – Nem azt mondom, hogy nem kell, hisz létezik az unió úgynevezett NUTS2 leosztása, amely pontosan megszabja, hány lakosa, mekkora területe kell legyen egy régiónak, és ezt mi itt csak hellyel-közzel tudjuk teljesíteni. Az viszont, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyét sikerült egy kalap alá hozni, az a magyarságnak jó, csak nem biztos, hogy a románság ezt ugyanúgy látja, mint mi. – Csakhogy a NUTS2 egy évtizedek alatt kialakult európai régiós-mentalitásra alapozódik, ami nálunk nincs, itt a politikusok kizárólag megyében képesek gondolkodni. – Kormányzati irányból nem hiszem, hogy pozitív hozzáállást remélhet az RMDSZ, elsősorban, mert egy közigazgatási átrendeződés óriási összegeket emésztene fel, másodsorban nagy politikai akarat szükséges hozzá, hisz lecsökkenthetné az adott megyében a közigazgatási funkciók számát. Visszatérve a jelenlegi felosztásra, Aradnak mindig másodhegedűsi szerep jutott ebben a régióban, nem emlékszem egyetlen olyan, több megyét átfogó, közös koncepción alapuló projektre sem, amit ez az úgynevezett Nyugati Fejlesztési Régió tett volna le az asztalra. Ugyanez volt a DKMT-ben is, Arad Békéssel, Temes Csongráddal, Csongrád a szabadkaiakkal és sorolhatnám, készítették a kétoldalú kis projektjeiket, de regionális szinten maximum valami kulturális maszlagra volt pénz. Apró lépésekkel Az üggyel kapcsolatban megkérdeztük Bognár Levente alpolgármestert is: – Az RMDSZ törvénymódosítási javaslata az eddigi nyolc fejlesztési régió helyett 16-ot javasol, ebben természetesen megvannak az elképzelések. Ebben Arad a Bánsági Régióba kerülne, és a vélemények megoszlanak arról, hogy a megyének itt, vagy egy partiumi régióban lenne a helye, nehéz is lenne pontos választ adni erre, hisz Temessel kapcsolatban korábban már volt szó egy úgynevezett „nyugati gazdaságfejlesztési pólusról”, Biharhoz pedig történelmi szálak fűznek. Tény, ilyen esetben egy demokratikus államban megkérdezik a lakosság véleményét. Szerintem már a ’90-es évek végén ki kellett volna írni egy referendumot, amikor legelőször került szóba a régiós felosztás. Másik kérdés, hogy az európai típusú struktúra nálunk egyszerűen nem működne. Egy európai régiónak van döntéshozó szerve, régiós tanácsa, amit nálunk a mai napig nem hoztak létre. Létezik valami vezető szerv a fejlesztési régiók fölött, de ez inkább fiktív. – Mennyire lenne erős a jelenlegi megyei tanácsok ellenállása? – Biztos lenne, viszont a feladatokat le kellene osztani. Egyébként több verzió is keringett már a régiós felosztások tekintetében, az egyik román változatban Aradot nemcsak a Bánsághoz, hanem Olténiához is odacsapták volna, ami elfogadhatatlan. Ebből a szempontból az RMDSZ változata sokkal megfelelőbb, hisz kialakít egy dél-erdélyi makrorégiót, amelynek Arad is része, és egy észak-erdélyi makrorégiót. Ez bizonyos autópálya-fejlesztési szempontokból reális, de gazdasági szempontból is kapcsot jelenthet. Csak zárójelben említeném a francia modellt – persze, nekünk a belga modell felelne meg leginkább –, ahol például tengerparti régió alakult ki, hisz gondjaik, céljaik közösek, összeköti őket a tenger. – A román politikum mennyire lesz vevő erre a felosztási változatra? – Szerintem a kérdés, hogy mennyire tudjuk meggyőzni őket a kormányban, a parlamentben mint döntéshozóban ennek ésszerűségéről. Mindenképpen az ésszerűségekre, hagyományokra kellene utalni, másrészt pedig az önmeghatározás oldaláról megközelíteni. Miként megy ez majd végbe, most elég nehéz latolgatni, de talán lépésről lépésre elérhető. Hunyad Józanság és érzelmek között Jobb lenne az RMDSZ által javasolt új régiós felosztás? Már csak a kérdés megfogalmazása is a „magyar veszélyt” eleveníti fel Mircea Moloţ Hunyad megyei tanácselnök számára, aki éles RMDSZ-ellenes kirohanásba kezd. „Magyarországot ossza föl az RMDSZ. Ők úgyis előttünk járnak fejlődés és EU-s integráció téren, ott kísérletezzenek, ha annyira kísérletezni akarnak”, mondta ingerülten a liberális megyevezető. Mit számít az, hogy az RMDSZ – és az erdélyi magyarság – román állampolgárok, s az alkotmány szerint egyenlő jogok illetik meg a többségiekkel, mit számít a liberalizmus doktrínája, melynek mérföldköve éppenséggel a civil állampolgári közösség, s nem az etnikai háttér, Moloţ számára a konspirációs szemlélet mérvadó.„Először is ismerni kellene a fejlesztési régiók átszervezésének igazi célját”, teszi fel a kérdést. Az uniós pénzalapok hatékonyabb lehívása, a megyék közötti fejlettségi különbségek lefaragása szóba sem jöhet Moloţ számára.Hunyad megyének mi lenne jobb, ha Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékkel mellett a jelenlegi V-ös fejlesztési régióban maradna, vagy ha Fehér megyével közösen alkotna egy külön régiót, ahogy az RMDSZ tervezetében szerepel? E kérdésnél a józanság is kap némi helyet az érzelmek mellett. Komoly érvekre lenne szükség az átszervezéshez. Jelenleg Hunyad megye már elindult egy irányba, kitaposta az utat az V-ös régión belül, kialakult az együttműködés a megyék között, az átcsoportosítás felkavarná az egészet, véli a tanácselnök, jóllehet több mint egy évtized alatt egyetlen közös régiós projekt született, a természeti katasztrófák elleni védelem terén. Azon kívül minden megye csakis saját érdekeit követi. Moloţot ez nem zavarná, mivel állítása szerint Hunyad megye szerezte meg az V-ös régió pénzalapjának 60%-át, míg Arad, Temes és Krassó-Szörény a maradék 40%-on osztoznak. A fejlesztési összegekhez való hozzájutás a projektek szakmai megalapozottságától függ, nem a régiós felosztástól, szögezte le, noha fél szájjal elismerte, hogy Hunyad megyét valóban hagyományosan erős szálak kötik a szomszédos Fehér megyéhez, s a kettő RMDSZ által képzelt összekapcsolása nem teljesen légből kapott. Felemás megközelítés Iosif Blaga PD-L-s parlamenti képviselő meglehetősen ellentmondásosan áll a kérdéshez, noha kizárólag racionális síkon, „magyar veszélytől” mentesen közelíti meg a dolgot. Polgármesterként 2008-ig is hangoztatta, hogy Szászvárost át kellene csatolni Hunyad megyétől a szomszédos Fehér megyéhez. Most is kitart véleménye mellett: „Szászváros számára kétségtelenül jobb lenne a Fehér megyével való társulás, mint a jelenlegi régió”, szögezi le a parlamenti képviselő. Hát a megyének általában? Ez már bonyolultabb kérdés, véli Blaga. Hunyad szegényebb vidék, nehéziparral, jelentős bányászattal, amely továbbra is súlyos gondokkal szembesül. Fehér megyében a bányászat úgyszintén komoly problémát okoz. Ellenben Arad és Temes megyék gazdaságilag virágzó térségek. Ráadásul Fehér megye kevésbé városiasodott térség, nincs jelentős nagyvárosa, népessége is kisebb, mint Hunyadé. Arad és Temesvár viszont jelentős nagyvárosok, igazi fejlesztési mozdonyok. Mindezeket összevetve, talán Hunyadnak mégis előnyösebb lenne, ha a fejlettebb V-ös régióban maradna, mint ha Fehérrel kapcsolnák össze, ahogy az RMDSZ átszervezési tervezetében szerepel. A PD-L-s politikus szerint a gazdasági megfontolások fontosabbak a történelmi-földrajzi-kulturális tényezőknél, melyek egyértelműen Fehér megye mellett szólnak. Mindez természetesen Szászváros kivételével, amely minden szempont szerint Fehérhez kötődik. Temes „Maradhat a Nyugati Régió jelenlegi formájában” Az RMDSZ régióátszervezési törvényjavaslatát szinte egyáltalán nem ismerik a Temes megyei vezetők, a legtöbben csupán a sajtóból értesültek a kezdeményezésről. Sorin Maxim, a Nyugati Régió Fejlesztési Ügynöksége (ADR Vest) vezérigazgatója, akit talán a leginkább érintenek a fejlesztési régiók átszervezésének következményei, azon a véleményen van, hogy gazdasági és műszaki szempontból az Arad, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes megyékből álló Nyugati Régió megmaradhatna jelenlegi formájában, de hatáskörét bővíteni kellene. „Egyetértenék azzal, hogy átszervezzék a fejlesztési régiókat, amennyiben az új régióknak bővülne a hatáskörük, a szerepük. Jelenleg annak ellenére, hogy léteznek a fejlesztési régiók, az operatív fejlesztési programok továbbra is országosak. A fejlesztési régióknak alkalmazkodniuk kell az országos fejlesztési politikához, ami nem előnyös a számunkra. Románia nem homogén módon fejlődött, az operatív fejlesztési programokat régiókra kellene lebontani, ahogy ez más európai országok esetében megtörténik.Ami a fejlesztési régiók számát illeti, azt hiszem, erről érdemes vitát nyitni és ebből a szempontból örvendetesnek tartom, hogy a kérdés az RMDSZ kezdeményezésére a parlament asztalára került. Nem akarok állást foglalni egyik változat mellett sem, szó van 8, 12 és 16 fejlesztési régióra való felosztásról is. A 8 régió között vannak olyanok, amelyekben akár 7 megye foglaltatik benne és nagyok a fejlettségbeli és kulturális különbségek. Ami a Nyugati Régiót illeti, nem vagyok meggyőződve arról, hogy kisebb régiókra kellene felosztani. A négy megye együttműködése jónak mondható, nem volt az elmúlt tíz évben olyan nézetkülönbség, amit tárgyalások során ne tudtunk volna feloldani. Ami a megyék közötti rivalizálást illeti, a meglévő politikai struktúrákat figyelembe véve természetes, hogy minden megyei tanácselnök vagy polgármester arra törekszik, hogy minél több pénzt szerezzen fejlesztésekre a közösség számára, amely megválasztotta. Ha létezne egy regionális döntéshozó testület, amelynek tagjait régiós szinten választanák meg és akiknek regionális politikát kellene folytatniuk, ők másként állnának hozzá a régiós szintű fejlesztésekhez. Jelenleg csak a megyei és a helyi érdekek számítanak. A regionális érdekek csak akkor kerekedhetnek felül, ha egyetértés és harmónia van a tagmegyék döntéshozói között. Én nem tartom kizártnak, hogy a Nyugati Régió megmarad a jelenlegi formájában, mert a mi régiónk sajátos eset: ez a terület és lakosság szempontjából a legkisebb a nyolc fejlesztési régió közül, a lakossága kevesebb, mint 2 millió. Régiónk a jelenlegi formájában megfelel az uniós elvárásoknak: kiegyensúlyozott, két fejlettebb és két fejletlenebb megye van benne, területi szempontból kompakt, a régió fővárosa, Temesvár nagyjából a közepén található. Ha viszont a politikai és történelmi szempontokat is figyelembe veszünk, akkor lehet vitatni a régió jelenlegi összetételét, de ezek meghaladják az én kompetenciáimat. Gazdasági és működtetési szempontokat figyelembe véve a Nyugati Régió funkcionális, de fenntartom, hogy bővíteni kellene a hatáskörét, regionális intézményeket kellene létrehozni. Hiába készítünk regionális fejlesztési tervet, ha nincsenek hozzá anyagi eszközeink, nincs saját költségvetésünk. Az a véleményem, hogy a meglévő fejlesztési régiókat egyenként kell elemezni és esetenként eldönteni, hogy át kell-e őket szervezni vagy megtartani jelenlegi formájukban.” „Az Arad– Temesvár konglomerátum kialakulásának nagy jövőt jósolok” Marossy Zoltán, Temes megye alprefektusa 1994 óta foglalkozik a regionális kérdéskörrel, 1994–2002 között tagja volt az Európai Régiók Gyűlése 1-es bizottságának és 1998-ban egy Bihar – Arad – Temes – Krassó-Szörény nyugati fejlesztési régió létrehozását javasolta. „Mi a kilencvenes években a régiók Európájában láttuk a jövőt, mert a történelem okozta sebeket így lehet a leghatékonyabban begyógyítani. Az alapelv azóta sem változott az Európai Unióban, de ami a legfontosabb, hogy az európai kohéziót célnak kitűző pénzosztás alapelve a régiók kiegyensúlyozása. Ahhoz, hogy Románia beléphessen az Unióba, kellett létezzen egy szerkezeti forma, amelyre egyes európai szabályokat rá lehet vetíteni. Az 1998-as régiós felosztás mesterséges és elhamarkodott elképzelés volt, ahogy a Szovjetunió mintájára létrehozott tartományi rendszer is az volt. Egyesek a parancsuralmi rendszer minden baját a tartományok létéhez kötik. Maradt egy keserű érzés minden olyan megyében, kisrégióban, amelynek hátrányokat okozott az akkori tartományi felosztás. Az Arad – Temesvár-vita is a parancsuralmi időkre vezethető viszsza. A két város között a monarchia idején nem volt semmilyen vita, de a Trianon utáni román királyság idején sem rivalizált egymással Arad és Temesvár. Ez az ellentét a tartományok időszakára vezethető vissza és annak a következménye, hogy aki a hierarchiában lejjebb van, annak a fejére ütnek… Az 1998-as régiós felosztási rendszer azóta bebizonyította, hogy nem az igazi. A most megvitatás alatt levő törvényjavaslat főleg anyagi források elosztása szempontjából akar orvoslást hozni. Amikor ezeket a régiókat létrehozták, azt kellett bizonyítani, hogy a román régiók is helyt tudnak állni az európai mezőnyben. Úgy hozták létre a régiókat, hogy a legfejletlenebb megyéket a fejlettebbek mellé osztották be, hogy elfogadható átlagot hozzanak ki. Így került akkor Hunyad megye a Nyugati Régióba, bár én akkoriban egy Bihar – Arad – Temes – Krassó-Szörény régió létrehozása mellett foglaltam állást és más vélemények is voltak. A jelenlegi régiós felosztás mellett a gazdagabb megyék nagyobb önrészt tudnak előteremteni az európai pályázatokhoz és jobban meg tudják fizetni a pályázatíró szakértői gárdát is, ezért jobb eséllyel pályáznak, mint a szegényebb megyék. Ez a felosztás megfelel például Szeben vagy Brassó megyének, de Temes megyének is, mert ők viszik el a pályázati pénzeket, de az országot így nem lehet kiegyensúlyozottan fejleszteni. Véleményem szerint a megyéket fejlettségi szint, hagyományok, az együttműködési készségek szerint kellene régiókba átcsoportosítani, és ezt akarja megvalósítani a törvényjavaslat. Aki ellenkezik, az vagy anyagi megfontolásokból teszi, vagy beteges történelmi félelmeit éli ki, mert nem érti, miről van szó. – Hogyan látja Ön a Nyugati Régió átszervezését Temes megye és a többi tagmegye jövője szempontjából? – Hunyadot nem tartanám meg a Nyugati Régióban, mert földrajzi és történelmi szempontból is a Kárpátokon túli részekhez tartozik. Temes megye a mostani felállásban is jól tud fejlődni, mert a szegényebb megyék elől el tudja vinni a pályázati pénzeket. Ha csak Krassó-Szörény megyével maradnánk egy régióban, akkor az új régióban csak Temes megye rúg labdába. Amennyiben Arad is a régióban marad, egyensúlyfaktor lehetne Temes és Krassó-Szörény megyék között. Azt nem hiszem el, hogy Arad megye fejlődését valamivel is gátolná, hogy Temes megyével van egy fejlesztési régióban! – Miként látja a Nyugati Régió jövőjét Szerbia és ezen belül a Vajdaság uniós csatlakozása után? – Szerbia uniós csatlakozása után egyáltalán nem lesz mindegy, hogy Arad megye melyik régióban van. Ha megépül az autópálya Arad és Temesvár között, amelynek a két végén fejlődőképes, megfelelő népességgel rendelkező város van, létrejöhet egy olyan konglomerátum, amelynek a szempontjából fontos lenne, hogy Arad és Temesvár együttműködjön egy közös régióban. Ebből a konglomerátumból milliós lakosságú településszerkezet jöhetne létre. A térképre nézve, a fővárosok közül Bukarest és Budapest is viszonylag távol van a mi régiónktól, csak Belgrád van közel. Ha az Arad – Temesvár település-konglomerátum létrejön, versenyezhet a zonális hatását kitágító Belgráddal! A Vajdaság pedig oda fog kötődni, ahonnan jön a pénz, a segítő befolyás, a magasabb iskolázottsági szint, a kiáradó kultúra. Ebből a szempontból nem mindegy, hogy Arad melyik fejlesztési régióba kerül! Ha Arad és Temesvár képes lesz ezt a konglomerátumot közösen létrehozni, ez sok jót hozhatna a következő generációk számára. Ha viszont Arad a partiumi régióba kerül, elszigetelődhet Temesvártól és utóbbi inkább Szeged partnerségét fogja keresni, mert egyedül túl gyengének fogja érezni magát. Pataki Zoltán, Chirmiciu András, Irházi János. Forrás: Nyugati Jelen (Arad) 2010. március 16.Emlékművet avattak PécskánHit és erkölcs nélkül nincs felemelkedés Arad – 1958-ban súlyos ítéletet mondtak ki Temesváron: az ún. Szoboszlai-per 57 vádlottja közül tízet halálra ítéltek, 47 vádlottra hatalmas, többek számára életfogytiglanig tartó börtönbüntetést szabtak ki. A tíz elítéltet nemsokára ki is végezték – máig sem lehetett kideríteni, hol, és természetesen azt se tudni, hol vannak földi maradványaik. Gyermekeik, hozzátartozóik, rokonaik még egy szál virágot sem vihettek sírjukra, hiszen nem tudják, merre van... Tegnap Pécskán olyan emlékművet avattak, amely a kommunista diktatúra 1956-os romániai áldozatainak állít emléket. Azért éppen Pécskán, mert a per néhány vádlottja e helységhez köthető: Szoboszlai Aladár katolikus pap a szervezkedés idején itt is szolgált, egy másik kivégzett, Lukács István kereskedő pécskai volt. Az 1950-es évek egyik legnagyobb politikai perébe fogottak azonban nemcsak Arad megyéből kerültek ki, a mai Temes, Maros, Hargita, Kovászna, sőt Bukarest területén is voltak tagjai, és nem csak magyarok. A tegnapi ünnepségre – a kedvezőtlen időjárás ellenére – sokan eljöttek az egykori elítéltek hozzátartozói közül – a Lukács család tagjai például Németországból és Magyarországról –, de a ma még élő három perbefogott közül is itt voltak ketten – Ferencz Béla ferences szerzetes, Ervin atya (aki az 1964-es, nyugati nyomásra létrejött általános amnesztiát követő években Tornyán is szolgált) és Orbán Péter. Az ünnepség a római katolikus templomban emlékező szentmisével kezdődött, amelyet négy pap – Czeglédi Ferenc helyi, Sándor Tivadar arad-gáji plébános, Ervin atya és Blénesi Róbert aradi minorita szerzetes – celebrált. Tekintettel a rossz időjárásra, az eredetileg a templom melletti Szentháromság téren emelt emlékműnél tervezett beszédeket is a templomban tartják – jelentette be Nagy István tanár, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, aki egyébként rendkívül értékes segítséget nyújtott az ünnepség szervezésében, az emléklap elkészítésében stb. Jámbor Ilona, az In memoriam 1956 Egyesület elnöke, az emlékműállítás kezdeményezője arról beszélt, hogy Szoboszlai nevét sehol sem ismerik jobban, mint Pécskán. Köszöntötte az ünnepségen megjelenteket, az egykori elítélteket és hozzátartozókat, a Magyarországot képviselő Bitay Levente kolozsvári vezető konzult (a Magyar Külügyminisztérium biztosította, pályázat útján, az emlékműállításhoz szükséges összeg oroszlánrészét), az RMDSZ megyei vezetőségét képviselő Bognár Levente elnököt és Cziszter Kálmánt, és természetesen a pécskaiakat. Antal Péter, Pécska polgármestere, az ünnepség fővédnöke, akinek kiemelkedő szerepe van abban, hogy az emlékművet a városban felállíthatták, örömét fejezte ki afölött, hogy Pécska ilyen szép emlékművel gazdagodott, amely a város egyik jelképe lesz, és bekerül a helység történetébe. Bitay Levente, a kolozsvári főkonzulátus vezető konzulja nemzeti napunk alkalmából köszöntötte a megjelenteket és kiemelte: ez az emlékmű a szabadságot szimbolizálja, az 1848-as és 1956-os eszmét, olyan emlékhely, amely méltó az egykori elítéltek nevéhez és szándékaihoz. Tófalvi Zoltán, az 1956-os romániai események egyik legalaposabb ismerője az 1956 utáni romániai koncepciós perekről beszélt, mindenekelőtt a legnagyobbról, a Szoboszlai-perről, megjegyezve: egységes frontot igyekeztek kialakítani a kommunista rendszerrel szemben, felvetették a román–magyar–osztrák, a megbékélés eszméjét előtérbe állító konföderáció (ennek a fővárosa Arad lett volna!) tervét. Beszélt a magyar 1956-ról, ami egy ideig a romániai lakosság teljes szimpátiáját élvezte és elmondott egy kevésbé ismert tényt: azt, hogy a forradalom leverését követően kivégzett 54 személy közül 42 román volt! Beszédét így fejezte be: magyarként és európaiként hisz a békés együttélésben, de ehhez meg kell ismernünk egymás történelmét. Az utolsó szónok, az egykor életfogytiglani börtönre ítélt Ferencz Béla a perhez és elítéltekhez kapcsolódó személyes élményeket is felelevenített, amelyek azt példázzák többek között, milyen rendkívüli megaláztatásoknak voltak kitéve a politikai perekbe fogottak. Az emlékmű, zárta beszédét, azt jelenti: azonosulni tudunk vagy akarunk azzal az értékrenddel, eszmével, amelyet az képvisel. Ez az emlékmű, hangsúlyozta, a kishitűségnek, a félelemnek a cáfolata is. Az emlékművet Ervin atya áldotta meg, leleplezésekor Wittner Mária, a magyarországi 1956-os forradalom halálra ítélt (de végül kegyelmet kapott) áldozata rövid beszédet mondott, amelyben azt emelte ki: hit és erkölcs nélkül nincs felemelkedés. Az emlékmű alkotója Dinyés László Jámbor Gyula. Forrás: Nyugati Jelen (Arad) 2010. április 16.Markó Béla AradonPergős és sűrű programú látogatásra érkezett ma Aradra Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke, mert habár a vizit fő célja az este kezdődő MIÉRT küldöttgyűlés volt, fontosnak ítélte, hogy kihasználva az alkalmat, találkozzék a megye vezetőivel, sajtóval, a magyarság képviselőivel is. A találkozások sora a prefektúrán kezdődött, ahol megbeszélést folytatott Călin Bibarţ prefektussal, Horváth Levente alprefektussal, Nicolae Ioţcu megyei elnökkel, Bognár Levente alpolgármesterrel, de jelen volt Király András oktatási államtitkár és Faragó Péter képviselő is. A megye vezetői néhány projektet mutattak be Markónak, és támogatást kértek ezek finanszírozására, mint például a Körösök és a Maros-menti fejlesztésekre, a nagylaki iskola-komplexumra. A miniszterelnök helyettes meghallgatta a terveket és beszélt a decentralizációról, az új oktatási törvény konkrét, aradi vonatkozásairól. Az ezt követő sajtótájékoztatón az RMDSZ székházában ismét a decentralizáció és az oktatási törvény volt a fő téma. „Tény, hogy létezik egy ellenállás a decentralizációval kapcsolatban, de ennek ellenére véghez kell vinni, s nem csak az oktatásban, hanem, például, az egészségügyben is” – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes. Szólt MIÉRT küldöttgyűlés fontosságáról, a fiatalok jövőképének kialakításáról, amihez első lépés lesz az új tanügyi törvény, amely minőségi oktatást biztosít mindenki számára, olyan diplomát fog adni, amellyel a kezében a magyar fiatal is versenyképes lesz a munkaerőpiacon. „Számunkra fontos, hogy az erdélyi magyar fiatalok szülőföldjükön találják meg boldogulásukat” – sommázta a kérdést, hozzátéve, hogy ehhez viszont munkahelyteremtő, gazdaságösztönző intézkedések kellenek a kormány részéről. A magyar-román közös kormányülésekkel kapcsolatban kifejtette, minden bizonnyal a Fidesz is szeretné ezeket folytatni, hisz úgy a PD-L, mint az RMDSZ és a Fidesz az EPP-frakció tagja az Európai parlamentben, ráadásul mindkét ország számára létfontosságú a stratégiai kapcsolat. Ezt követően Markó Béla találkozott az Arad megyei polgármesterek, tanácsosok, intézményvezetők, civil szervezetek stb. képviselőivel Irházi János Nyugati Jelen (Arad) 2010. május 19.Arad-Gyula: közös infrastruktúra-fejlesztésEgymással összhangban fejlesztené infrastruktúráját és bonyolítaná le a közúti forgalmat a határ közelében Arad és Gyula önkormányzata, előbbi e célból tanácsadó céget is felfogadott, és hamarosan a magyarországi város is hasonlóan jár el. Bognár Levente alpolgármester szerint a két önkormányzat hasonló gondokkal küzd, a határ mindkét oldalán az egyre növekvő forgalom és a hiányos úthálózat okoz problémát. A két cég egymással egyeztetve felméri az utak forgalmát, és javaslatokat tesz a helyzet javítására. A tanulmányok elkészítésére a határ menti együttműködési program keretében nyertek támogatást a felek, melynek értéke 570 ezer euró. Krónika (Kolozsvár) 2010. július 7.Hódmezővásárhelyi partneriskolát kerestek – Pellegrini Miklós, Tămăşan Petruşca, Bognár Levente HódmezővásárhelyenÉs a látogatás nyomán találtak is – derült ki Bognár Levente alpolgármester beszámolójából, aki Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettessel és Tămăşan Petruşcával, az A. Vlaicu Általános Iskola igazgatónőjével járt a napokban Hódmezővásárhelyen, Arad testvérvárosában. – Tudvalevő, hogy a Vlaicu iskola többnyelvű, a román mellett magyarul, németül és angol nyelven is folyik oktatás, s az igazgatónő egy, a HU–RO magyar–román kormányprogram keretében beadandó pályázathoz keresett hasonló beállítottságú partneriskolát. Cél a két iskola fejlesztése az idegen nyelv, a matematika, multikulturalizmus, környezetvédelem terén – magyarázta az alpolgármester. – Így találtuk meg a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium és Általános Iskolát, amely a megbeszélések alapján természetesen hajlandó az együttműködésre, sőt, mi szeretnénk ezt követően még egyet lépni és testvériskolai viszonyt kialakítani a két oktatási intézmény között – mutatott előbbre is Bognár Levente. Az aradi küldöttség konkrétumokról tárgyalt Árva Lászlóval, a magyar gimnázium igazgatójával, de fogadta őket dr. Koszó Péter alpolgármester is. Az aradi vendégeknek bemutatták a Hódmezővásárhely mellett épült Regionális Környezetvédelmi Nevelő Központot is, amelyet szeretnének bevonni az unió által is finanszírozható projektbe, hisz a határ menti kapcsolatok mindenképpen elsőbbséget élveznek. Arad és Hódmezővásárhely kapcsolata több mint húsz évre nyúlik vissza, és egy tragikus esemény, Tóth Sándor halála indította útjára. Tămăşan Petruşca igazgatónő kijelentette: szeretné, ha a fiatalok azt a hagyatékot tovább ápolnák, és bízik benne, ők lesznek a kapocs a két város között. – Célunk az lenne, hogy mindkét ország tanulói kihasználják, hogy Magyarország és Románia között a határok virtuálissá váltak. Ezt oly módon képzelnénk el, hogy az egyik évben Aradon, a másik évben Vásárhelyen szerveznénk egy kulturális fesztivált, amelyen mind a két nép megmutatná diákjain keresztül saját értékeit – jelentette ki a találkozón Árva László igazgató. A pályázatot októberben adják le, s ha elnyerik, akkor két éven át fut majd, de az intézmények természetesen sokkal hosszabb távon gondolkodnak. Irházi János. Nyugati Jelen (Arad) 2010. július 19.Kelemen Hunor nem akarja „visszaközpontosítani” a művelődési intézményeketSzombaton a Bánság fővárosába látogatott Kelemen Hunor művelődési miniszter, aki a város polgármesterével, a prefektussal és a városházának alárendelt kulturális intézmények vezetőivel a 63-as sürgősségi kormányrendelet által előírt kötelező létszámcsökkentésekről tárgyalt. A Magyar Házban Kelemen Hunor a Temes megyei RMDSZ-vezetőkkel és polgármesterekkel találkozott, ahol a magyarság gondjaira-bajaira kerestek megoldásokat. A találkozón részt vett Bognár Levente, Arad alpolgármestere, aki a Maros-parti önkormányzatnak alárendelt kulturális intézmények számára kért támogatást. A találkozók után Kelemen Hunor a magyar sajtó képviselőinek a következőket nyilatkozta: „Hétfőn a koalíción belül egyeztetünk a 63-as kormányrendeletről. Gheorghe Ciuhandu temesvári polgármesternek, a Filharmónia, valamint a magyar és a német színház igazgatóinak kedd reggelig választ ígértem arra, hogy tudjuk-e a kormányrendeletet úgy értelmezni, hogy azoknál a kulturális intézményeknél, amelyek az önkormányzat kötelékében vannak, leépítések lesznek ugyan, de ne kelljen olyan drasztikus megoldást alkalmazni, amely a megszüntetéshez, összevonáshoz vezetne. Egy kulturális intézmény felépítése évtizedekbe telhet, ezért nem vagyok annak a híve, hogy megszüntessük – főleg – a nagy hagyománnyal rendelkező kulturális intézményeket, de annak se vagyok a híve, hogy összevonjuk őket. Arra kértem a polgármestert, hogy ilyen megoldásokban ne gondolkozzon. A polgármester mind a magyar, mind a német színházat fenn szeretné tartani, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek minimális leépítések. A sürgősségi kormányrendeletben van egy olyan kapaszkodó, miszerint azokra az intézményekre vonatkozik, amelyeket az önkormányzatok hoztak létre. Ezeket az intézményeket – a temesvári és az aradi filharmóniát, valamint a temesvári magyar és német színházat – nem ez az önkormányzat hozta létre, ezeket megörökölték a polgármesteri hivatalok a decentralizáció különböző időszakaiban. Ezzel az érvvel próbálnánk kis haladékot kapni és majd szeptemberben megoldást találni a parlamentben. Másik érvünk az, hogy amikor a bürokrácia leépítéséről beszélünk, a közalkalmazottakra gondolunk. A művészek, zenészek, muzeológusok nem közalkalmazottak, nem közhivatalnokok a szó szoros értelmében, bár költségvetésből kapják a fizetésüket. Ezért kivételek a 63-as kormányrendelet hatálya alól az oktatási, az egészségügyi és a szociális intézmények, véleményem szerint a kultúra is ide tartozik! Remélem hogy hétfőn, az egyeztetések után találunk egy olyan megoldást, amely ezeknek az intézményeknek a jövőjét ilyen tekintetben biztosítja.” A Nyugati Jelen kérdésére, hogy megoldást jelentene-e ebben a helyzetben polgármesteri hivataloknak alárendelt kulturális intézmények minisztériumi hatáskörbe vonása, Kelemen Hunor határozottan kijelentette: „Ezt startból kizártam, mert ez újabb központosítást jelentene! Nem hiszem, hogy ebben a pillanatban ez lenne a megoldás. Nem azért mentünk Bukarestbe, hogy újabb intézményeket a kormányzati szférába vonjunk, hanem azért, hogy minél több hatáskört és intézményt az önkormányzatok felé próbáljunk vinni. Nem látok arra semmiféle lehetőséget ebben a pillanatban, hogy a minisztérium kötelékébe újabb kulturális intézményeket vonjunk be, sőt még néhányat az önkormányzatoknak át kellene adni, mert nem az a szándék, hogy központosítsunk”. Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad) 2010. december 21.Csiky Gergelyre és id. Kilin Sándorra emlékeztek AradonA névadó születésének 168., illetve halálának 119. évfordulójára emlékeztek ma délben az aradi Csiky Gergely Iskolaközpontban. A gimnáziumi éveit Aradon töltő, később a papi hivatást a dráma- és színműírói, illetve műfordítói pályára cserélő Csiky Gergely 1842. december 8-án született az arad-hegyaljai Pankotán, és 1891. november 19-én halt meg Budapesten; a térségben az aradi iskolaközponton kívül az ő nevét viseli a temesvári magyar színház is. A kilencedik alkalommal megszervezett Csiky-nap nemcsak a névadóra való emlékezést jelenti, hanem az iskola ünnepét is egyben – hangsúlyozta Bognár Levente aradi alpolgármester Juhász Béla iskolaigazgató köszöntője után. „Nagyon fontos, hogy Csiky Gergely – és minden magyar nyelvművelő – hagyatékát tovább vigyétek. Tanuljátok, használjátok, vigyázzatok a magyar nyelvre itt, ebben az iskolában, ugyanis ez az, ami meghatározza azonosságunkat. Generációk dolgoztak azon, hogy ma itt magyarul tanulhassatok és felkészüljetek az életre” – fogalmazott az elöljáró. Horváth Levente Arad megyei alprefektus beszéde után Pellegrini Miklós Arad megyei főtanfelügyelő-helyettes azzal a javaslattal állt elő, hogy a tanintézmény változtassa meg a nevét Csiky Gergely Iskolaközpontról Csiky Gergely Főgimnáziumra. „Ehhez az iskola minden feltételt teljesít – jelentette ki. – Megvan a legkevesebb 75 éves múltja, sőt annál jóval régebbi a története, rendelkezik kellő humánerőforrással, megvan az akarat, a lendület, vagyis szerintem minden adott ahhoz, hogy az iskola kikerüljön az árnyékból, mert jelenleg, ha a megye vezető iskoláit sorolják valahol, a Csiky rendre kimarad. Pedig ez egy a maga nemében egyedülálló iskola: más középiskolában nincs magyar tannyelvű tanítás a megyében, illetve olyan nevelést és tartást ad a diákjainak, amivel kevés iskola büszkélkedhet. Remélem, az ünnepek után erről is beszélhetünk az illetékesekkel.” A hagyományokhoz híven, a Csiky-napon nem feledkeztek meg az aradi magyar oktatás jeles pedagógusairól sem. Idén a 110 éve született id. Kilin Sándor emléktáblája került be az iskola panteonjába, több diáknemzedék hálája jeléül. A néhai erdőhegyi majd pernyávai tanító és iskolaigazgató a szó szoros értelmében a nemzet napszámosa volt – mondta róla Matekovits Mihály, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Arad megyei szervezetének elnöke. A Kolozsváron diplomázott Kilin Sándor negyed évszázadon át az erdőhegyi református iskola kántor-tanítója, egy darabig pedig igazgatója volt, majd egy évig bánsági, azt követően meg aradi magyar tanfelügyelő. „Az egykori diákok és szülők, a pernyávai városrész lakói elsősorban mint iskolaszervezőre emlékeznek rá. Kilin Sanyi bácsi az anyanyelvű oktatás utolsó mohikánja volt Pernyávában. Trianon után egyre sorvadt a magyar oktatás, és ő volt az, aki küzdött, járt, biciklizett, kilincselt az iskola érdekében. Tankönyveket, iskolai segédanyagokat szerkesztett, de ezek egy része engedélyek hiányában a saját, más részük pénz hiányában a kiadók fiókjában maradt. 1959-ban a Kapa utcai »Kilin-akadémia« is az iskolaegyesítés áldozata lett. Átvitték az Illés – ma Oituz – utcai román iskolába, ahol Sanyi bácsi aligazgatóként tovább küzdött a pernyávai magyar gyerekekért. Ma ez már csak emlék, hiszen a közelmúltban megjelent pernyávai oktatástörténetben a román nyelvű iskoláról esik szó. Az Erdőhegyről elhurcolt református pap helyett prédikált a templomban, temetett, keresztelt, és matematikát tanított, ha nem volt tanár, nehogy a szülők elvigyék a gyerekeket a magyar iskolából. Nem a nagy, neves középiskola tanára, hanem a napi munka, a családok hétköznapjainak alakítója volt. Emléktáblája a munkás pedagógusok és a neves tudós-tanárok között méltó helyre került” – emlékezett a 82 évet élt Kilin Sándorra Matekovits Mihály. Erdőhegyről az egyik volt tanítvány, a 85 éves Galambos Gyula is eljött az avatóra; a márványtáblát Matekovits és Csanádi János ny. tanár leplezte le, és Baracsi Levente arad-belvárosi református lelkipásztor áldotta meg. Az ünnepség végén adták át a Csiky-díjat, amit idén a 12. osztályos Dancu Gréta érdemelt ki, hagyományosan most jutalmazták meg a nemzetközi rajzversenyek díjazott diákjait, majd Ilona János informatikatanár mutatta be az aradi iskola új internetes honlapját, amely awww.csikygergelyarad.ro webcímen érhető el. Pataky Lehel Zsolt www.nyugatijelen.com, Erdély.ma 2011. január 7.Mérlegvonás, tervek az RMDSZ-nélIdén a kisebbségi törvény a cél Király András megyei elnök, oktatási államtitkár, Faragó Péter képviselő és Bognár Levente a Megyei Választmány elnöke vont ma rövid mérleget 2010-ről, és tájékoztatott 2011 legfontosabb prioritásairól. – Nagy ügyekben nem merültek fel koalíciós problémák, kisebb kérdésekben viszont igen, s ez a megállapítás vonatkozik Arad megyére is – sommázta a PD-L-vel eddig letöltött egy esztendő mérlegét Király András, majd ismét elmagyarázta, miért volt annyira fontos az RMDSZ-nek az oktatási törvény átverekedése: „életbevágóan jelentős ez a kisebbségek számára, hisz mi, magyarok 950 éves múltra tekintünk vissza itt, s megmaradásunk függ attól, hogy a fiataljaink anyanyelvükön, szülőföldjükön tanulhatnak”. Szintén az oktatási törvénnyel kapcsolatban mondta el, hogy a minisztériumban csak most rajtol a munka dandárja, hisz körülbelül félszáz végrehajtási intézkedést kell kiadjanak, hogy a gyakorlatban is használható legyen az új törvény. Visszatérve a koalíciós problémákra megemlítette, hogy új alapokra helyezik idéntől a viszonyt, és a fontos döntések előtt konzultálni fognak a PD-L-vel. Helyi szinten továbbra is a decentralizált intézmények élére kialkudott magyarok kinevezése a legélesebb tüske, mert a PD-L továbbra is a minisztériumokra mutogat, azok nem írják ki a versenyvizsgát. „Pedig a miniszterek is PD-L-sek” – jegyezte meg az elnök, de ennek ellenére „amennyiben nem merül fel különösebb vita, probléma, a koalíció 2012-ig egyben marad”. Szintén tüske még a vingai polgármester, aki Király szerint úgy dolgozik, mintha állam lenne az államban, beleavatkozik Majláthfalva magyar közösségének életébe, és „saját csoportját támogatja”, megosztva ezzel a helyi magyarságot. Bognár Levente a Csiky Gergely Iskolaközpont új szárnyának befejezéséről, a Megbékélési Park rendezésének folytatásáról, a kongresszusi előkészületekről beszélt, Faragó Péter pedig 2010 három kemény parlamenti csatáját elevenítette fel: az oktatási és a nyugdíjtörvényt, valamint a szülési szabadság körüli kemény egyezkedéseket. „Az idei esztendőre a fő célkitűzés a négy éve porosodó kisebbségi törvénytervezet megszavazása és a fejlesztési régiók újrarajzolása lesz” – mondta a képviselő, de megemlítette, hogy személy szerint mindent megtesz, hogy a magyarok lakta települések minél több uniós forráshoz jussanak. Nyugati Jelen (Arad) 2011. január 24.A Magyar Kultúra NapjaÁtadták a Kölcsey-díjakat Az év első legjelentősebb aradi magyar kulturális eseményére szombaton délután került sor a Jelen Házban. A Magyar Kultúra Napján, Kölcsey Ferenc Himnusza,nemzeti imánk születésének 188. évfordulóján adták az aradi Kölcsey Egyesület díjait, amit olyan személyek vagy közületek kaphatnak, akik tevékenységükkel hozzájárulnak az aradi magyarság identitásának megőrzéséhez, gyarapításához, szellemi és épített örökségének megőrzéséhez, kisközösségek építéséhez, illetve, akik az egyletet támogatják ebbéli munkájában. A Kölcsey-díj 2004 óta íródó történetében a következők kapták meg az oklevelet és a vele járó bronz emlékplakettet (Dinnyés László budapesti képzőművész munkáját): id. Kosara Géza, aki a két világháború között is Kölcsey-tag volt, a Kaposvári Berzsenyi Társaság, Szűcs Sándor grafikus, Ujj János tanár, helytörténész, Brauch Magda nyelvész, dr. Huber Ildikó (Budapest), Egyed Emese kolozsvári egyetemi tanár, Sándor Tivadar arad-gáji római katolikus plébános; tavaly Puskel Péter újságíró és helytörténész, valamint post mortem – halálának 25. évfordulója alkalmából – Ficzay Dénes néhai tanár. Ebbe a névsorba íratott fel idén Böszörményi Zoltán író és laptulajdonos, valamint a Khell tanítóházaspár. Az ünnepség elején Berecz Gábor titkár foglalta össze dióhéjban Arad legpatinásabb civilszervezetének, a 130 éve alakult Kölcsey Egyesület történetét, majd a jelenlévők a Himnuszt hallgathatták meg Murvai Dávid középiskolás diák szavalatában. Jankó András egyesületi elnök Böszörményi Zoltánról mondott méltatásában kiemelte a díjazott irodalmi munkásságát, tucatnyi magyarul megjelent, de több idegen nyelvre is lefordított verseit, regényeit, novelláit, és azt, hogy bár távolra vetette a sors, sosem feledkezett meg gyökereiről, szívügyének érezte az aradi magyar kulturális élet támogatását. A díjat a kitüntetett távollétében Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője vette át. Az Aradi Csiky Gergely Iskolacsoportban tanító Khell házaspárról, Jolánról és Levente Lászlóról Matekovits Mihály, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Arad megyei szervezetének elnöke mondott laudációt, amihez a pedagóguskollégák Petőfi Színészdal című – átköltött – versét megzenésítve biztosítottak kóruskíséretet. „Találkoztak már harangozóval, aki virágkertész, aratóval, aki gyémántcsiszoló, ékszerésszel, aki lélekgyógyász? – kezdte Matekovits. – Igen, ha találkoztak a Khell házaspárral, együtt és külön-külön is. Ők harangozói az anyanyelv jelenlétének. De Németh László szerint minden tanító egyben gyémántcsiszoló is, és az ékszernek való a gyermek lelke – s ezeket a lelkeket alakítani, ápolni, edzeni kell. (…) Apostolok, Trabanttal járó fáklyavivők, akik 25 évig gurultak hetente két-három alkalommal Pécskára, aminek az eredménye a ma is működő Búzavirág néptáncegyüttes.” A magyar identitást megtartó közösségi munkájukért az RMPSZ Márki Sándor-díjjal tüntette ki Khell Leventét és Jolánt 1995-ben, illetve 1998-ban, továbbá a családfő 2008-ban az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet oklevelét vehette át. A díjátadó végén Gál Zoltán Vörösmarty Szózatát szavalta el, majd Bognár Levente aradi alpolgármester mondott üdvözlő szavakat. A meghatódott Khell házaspár kifejtette: több mint három évtizedes pályafutással a hátuk mögött úgy érzik, jó úton haladnak a kitűzött tervek megvalósítása felé, és mindig újabb célok vezetik őket hivatásukban. Az ünnepség végén az idén 20 éves Kölcsey Diákszínpad mutatta be a Jelentek egy hősszerelmes életéből című előadást. 130 éve A Kölcsey Egyesület 1881-ben alakult meg, de csak 1882. január 22-én jegyezték be hivatalosan. A kor aradi értelmisége hozta létre, nagykereskedők, bankárok, iskolaigazgatók stb., és elsősorban az iskolásokat volt hivatott segíteni különböző jótékonysági rendezvények szervezésével. Később kiterjesztették a tevékenységet, például az egyesület felhívására indult el a gyűjtés az 1848–1849-es Ereklyemúzeum létrehozására, és a több mint 17 ezer emléktárgy lett a mai aradi történelmi múzeum alapja; művelődési-irodalmi esteket is szerveztek az egylet tagjai. Első elnöke Tabajdi Károly főispán, első titkára Márki Sándor történész volt. A Kölcsey Egyesületet 1948-ban megszüntették, akkor Olosz Lajos költő volt az elnök és Ficzay Dénes tanár a titkár. A kommunizmus alatt lappangó tevékenysége volt, majd 1990. januárjában Pávai Gyula kezdeményezésére a hamvaiból újjáéledt az egylet, és többek között fiatal színészek, szárnybontogató írók, költők támogatását vállalta fel. Jankó András jelenlegi elnök elmondta, a megalakulás 130. évfordulója alkalmából szeretnék újra kiadni Márki Sándor Arad szabad királyi város története című munkáját, ami a történészek számára autentikus forrásanyag, és aminek az eredeti kiadásából tudomása szerint csak 4-5 példán található Aradon. Október 6-ra tervezik a könyv megjelenését. Pataky Lehel Zsolt. Nyugati Jelen (Arad) 2011. január 24.A meglét bizonytalanságaNa, már megint kell agyat gyúrni. Kedvenc nemzetalkotónk Aradon kitalálta, hogy történelemkönyvet irat, s ebből fogják a diákokat okítani a hely múltjából. Ezáltal megdagad bennük a lokálpatriotizmus, s legalább megtudják, melyik híres épített történelmi omladvány előtti járdára köpik a magot, a rágcsit, szaratják a kutyát, köpnek, pakolják ki a buliban felszolgált szilárd kaját vasárnap hajnalban, s szabadulnak meg egyéb, a szervezet számára fölöslegessé vált, vitaminoktól kiaknázott szerves anyagoktól. Mert amúgy szerintem a HELY szeretetét, tiszteletét otthon kell megtanulni, persze, ha van kitől. Eszem ágában sincs megkérdőjelezni a népcizelláló programra felkért kolozsvári történész professzorok multikulturálisan szegmentált és jóhiszemű agytekervényeit, akik helyi historikus potentátok bevonásával írják meg Arad megye igaz történetét, de hát nem véletlenül fut végig rajtam a zsigeri inger, amikor újabb történelemkönyv születéséről hallok. Mert, mint kezdtem, megint agyat kell gyúrni. Illetékes fennvalóink máris fussanak a kamrába, és keressenek megfelelő gatyamadzagot, vértezzék fel magukat kellő türelemmel, dézsa mosollyal, történelmi forrásokkal, diplomáciával, koalíciós zsarolótésztával és egyéb, csupán általuk ismert herejajokozó ketyerével, hogy a könyvbemutatón ne nagyon szégyenkezzünk. És szóljanak német, szerb, szlovák, zsidó, bolgár értelmiségieknek, hogy ők is keressenek ketyerét a sufniban, másképp félő, hogy szintén kimaradnak, vagy kapnak egy félmondatot. Nem akarom előre felnyársalni a medve bőrét, de hát mindannyian tudjuk, a tapasztalatok keserűek, Európának ebben a szegletében a közös történelemírás még afgán békegalambnak számít. Nem feltételezek én startból beágyazott rosszindulatot a nagytudású kolozsvári professzoroknál és a kiválasztott aradi bedolgozóknál, ám a kísértet, hogy végre rrrromán helytörténeti kötet kerüljön a diákok kezébe, hatalmas. Aggodalmaimat alátámasztva elmondom, a közelmúltban készült vékonyka kis, Aradot bemutató képes kötetecskében, amelyet a polgármesteri hivatal rendelt és adott ki, csak azért szerepel a Megbékélés Parkról készült felvételen a Szabadság-szobrunk is, mert Bognár Levente alpolgármester szemfüles volt. Ugyanis az utolsó ellenőrzésre készült kefelevonaton még rajta volt, a nyomdában azonban tiszta véletlenül levágták a fotóról, s csak a román diadalív maradt rajta. Ez nem mese, ez tény, még ha a felek nem is dicsekszenek vele. Szóval, kötelező, hogy a készülő történelemkönyvben minden Arad megyében élő kisebbség méltóan szerepeljen helye, fontossága, mindannyiunk kincséhez való hozzájárulásának arányában. Ja, egyébként arról szó sincs, hogy a kisebbségek anyanyelven kapják kézbe a most írandó történelemkönyvet. Pedig adófizetők pénzéből gyártják, adót pedig mindenki fizet ebben a megyében. Irházi János. Nyugati Jelen (Arad) 2011. január 31.Csatlakozás a Kárpát-medencei Magyar Gazdák EgyesületéhezTörténelmi esemény Pécskán Szombaton délelőtt a pécskai 2-es számú Általános Iskola dísztermében gyülekeztek az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének a meghívására a helybeli és megyebeli, továbbá Békés megyei gazdálkodók. Házigazdaként Bacsilla Sándor iskolaigazgató üdvözölte a közel 70 résztvevőt, név szerint megemlítve a prezídiumban helyet foglaló Keszthelyi Zoltánt, a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyesületének az elnökét, Bognár Levente aradi alpolgármestert, Miodrag Stanoiov pécskai alpolgármestert, Horváth Imre AMMGE-alelnököt, Molnár Gáspár pécskai gazdaköri elnököt, a közönség soraiban helyet foglaló Sipos György és Bölöni György megyei tanácsosokat, a battonyai, valamint az újkígyósi gazdálkodókat. Kiemelt fontosságúnak tartotta a gazdamozgalmat, amelyik elősegítette az ősök által szerzett termőföldnek a megtartását, a megművelését, ami reményt ad az utódoknak való továbbadásra is. Miután mindnyájukat kellemes együttgondolkodásra, hasznos tanácskozásra hívott, gazdamódra, jó termést, magas gabonaárakat is kívánt a termelőknek. Emelni a gazdálkodók jövedelmét Horváth Imre AMMGE-alelnök, ülésvezetői köszöntőjében az országhatár két oldalán munkálkodó mezőgazdászok egyik legnagyobb közös gondját, a gabonatárolási lehetőségek hiányát vázolta. Mert bizonyos személyek megszerezték a nagy gabonatárolókat, amelyekben nem csak tárolják, hanem legkevesebb 30%-kal, azaz a maguk hasznával fel is nyomják annak az árát. Eközben a legtöbb gazdálkodó a kombájnból kénytelen eladni a gabonát, fél áron. Kijelentette: „Mi, (az Egyesület) nem a kereskedők, hanem a gazdálkodók jövedelmét szeretnénk növelni.” Közös kincsünk hasznosításáért, megóvásáért Horváth Imre köszöntője után bemutatta Keszthelyi Zoltánt, a Magyarországon bejegyzett Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyesületének az elnökét. Aki köszöntötte a megjelenteket, üdvözölte a Duna TV nézőit is, akik ugyancsak részesei lehettek e történelmi pillanatnak, amikor az anyaországi és az elszakított területek magyarságának a gazdatömörülései szövetségre lépnek a hatékonyabb pályázati lehetőségekért, a közös boldogulásért. A KMMGE létrehozását az AMMGE vezetőségével már jó néhány éve tervezik, ami végre megszületett, hivatalosan be van jegyezve a cégbíróságon, élvezi a magyar kormány támogatását. Ezt követően az Egyesületnek az egyéni, illetve társas-gazdaságok számára egyaránt előnyt jelentő céljairól beszélt. A Kárpát-medence gazdatársadalmainak óriási kincs van a kezükben: a világ egyik legjobb termőföldje, a környezet, illetve a víz. Az édesvíz ugyanis sokkal nagyobb kincs, mint azt sokan gondolnák, mivel a Föld víztartalékának csupán 3%-a édesvíz. Ami a világ jelentős részén hiányzik, a Kárpát-medencében bőségesen található, csak a magyarországi naponta 2 milliárd ember vízszükségletét tudná fedezni, nem beszélve a még értékesebb termálvíz-készletekről. A rendelkezésünkre álló kincseket azonban csak úgy lehet e globalizált világban hatékonyan felhasználni, megvédeni, ha egy országhatárokon átnyúló, hatalmas gazdaszervezetbe tömörülünk. Márciusban indulnak az EU által kiírt pályázatok, amelyeken a KMMGE már részt kíván venni. Legsürgősebben egy közös, korszerű gabonatároló megépítésének a költségeit kellene megpályázni. Ehhez azonban bizonyítaniuk kell a határon történő átívelésnek a tényét, tehát szükség van az Arad megyei, a romániai gazdákra is. A csatlakozást, a további gördülékeny kommunikációt az Egyesület leendő honlapja is szolgálni kívánja, amelyiknek az anyagaihoz hozzá is lehet szólni. Várják tehát a csatlakozókat, a használható ötleteket az itteni gazdálkodóktól is. Amíg a honlap elkészül, addig a gazdálkodók a helyi gazdaszervezeteknél jelentkezhetnek a KMMGE-ben való részvételre is. A továbbiakban felolvasta az Egyesület statútumának a fontosabb tételeit, amelyikben a közös pályáztatás mellett oktatás, gazdálkodók közötti versenyek, termelői csoportok tevékenységének a finanszírozása, kirándulások, kiadványok, gazdafórumok megszervezése, a kulturális örökség, a művelődés, az oktatás, a magyar hagyományok ápolása, neves épületeknek a karbantartása szerepel, határokon átívelve. Mindezt a magyar kormány támogatásával, az érintett kormányoknak a közreműködésével kívánják megvalósítani. Közös értékesítésé a jövő Az ülésvezető Keszthelyi Zoltán 25 perces előadása után vette észre, hogy tulajdonképpen átlépték a program egyik fontos pontját, a város, illetve a megyeközpont alpolgármestereinek a köszöntőit. Miodrag Stanoiov pécskai alpolgármester románul elmondott üdvözletét, a gazdálkodással kapcsolatos németországi tapasztalatait Bacsilla Sándor ültette át magyarra. Szerinte, nem a közös termelés, hanem az összehangolt értékesítés lehet a jövő útja. Pécska viszonylatában, az országos hírű pécskai kenyér soha nem született volna meg a helybeli emberek szorgalma, sokéves tapasztalata, a helybeli gazdaszellem nélkül. Bizalomerősödés Bognár Levente aradi alpolgármester, a megye legnépesebb mezőgazdasági fogyasztótábora nevében történelmi pillanatnak nevezte a KMMGE megszületését, ami előmozdíthatja a saját termelőink, gazdálkodóink, feldolgozóink tevékenységét, ami iránt az aradi vásárpolgárnak is sokkal nagyobb a bizalma. Szakmai fórum Az utólag elmondott üdvözleteket követően vette kezdetét a szakmai fórum, ami az Egyesület vezetőtanácsa jelen lévő tagjainak az ismertetésével indult. A nevük elhangzása után röviden bemutatkoztak: Horváth Imre, az AMMGE alelnöke, nagybani gazdálkodó; Vörös Vilmos battonyai gazdálkodó a senki ellen nem irányuló, de az összetartozás eszméjében működő Egyesületnek a valós tartalommal történő megtöltését, illetve a humán erőforrás, a dolgos ember értékét emelte ki; Gáll Tamás Mihály, az Egyesület romániai alelnöke, az aradi Mezőgazdasági Kamara munkatársa a szakmai továbbképzésre nyíló lehetőségekre hívta fel a figyelmet; Molnár Gáspár, a pécskai gazdakör elnöke, a KMMGE-hez való pécskai csatlakozás jelentőségét ecsetelte, de beszédéből kiérzett a gazdatársadalom hatékonyabb összefogásának a szükségessége is; Sipos György majláthfalvi nagygazda az értékesítési gondoknak az enyhítését, a korszerű tárolókapacitás növelésében látja megvalósulni. Ugyanakkor megdicsérte Kocsik József AMMGE-elnököt, akinek oroszlánrésze van a megyei gazdaszervezet létrehozásában, folyamatos működtetésében, aminek a jótékony hatását a gazdálkodók pályázatíráskor tapasztalhatták. Tulajdonképpen Kocsik Józsefnek az említésekor vették észre a szervezők, hogy a neve kimaradt az Egyesület vezetőségi tagjai közül. Az érintett nem a nevének az említését, hanem a gazdatársadalom összefogásának, a gazdálkodás becsülete visszaszerzésének fontosságát emelte ki. Mester József pécskai gazdálkodó, nem tagja ugyan az Egyesület vezetőtanácsának, de a történelmi eseményen felolvasta 3 versét a kötetet kitevő szerzeményei közül. Rövid előadásával nagy sikert aratott. Hasznos együttlét Keszthelyi Zoltán lezárta a szakmai fórumot, majd a résztvevőket az iskola alagsorában lévő étkezdébe ebédre invitálta. Ahol az asztaloknál vegyesen helyet foglaló gazdálkodók, mezőgazdasági szakemberek a Gáspár József által az udvaron főzött birkagulyás, illetve a Lipták Mária főszakács és csapata által főzött és felszolgált sertésgulyást elfogyasztották a kisüsti után, majd borral öblítették le. Közben gazdamódra megbeszélték, kicserélték a gondjaikat, tapasztalataikat. A hatékonyságot jól példázza, hogy Gáll Tamás Mihály itt tudta meg egy magyarországi kollégától, hogy az Arad megyei partnert keres egy 200 ezer euró értékű határon átnyúló pályázathoz, de a dinnyetermesztők is eszmecserét folytattak. Mindnyájan élvezték a kellemes együttlétet. Olyannyira, hogy a Rab Márton billentyűs által szolgáltatott szintetizátoros, illetve harmonikás kísérettel kórusban nótáztak, sőt a majláthfalvi Szécsi Ferenc meg is forgatott egy anyaországi menyecskét. Balta János. Nyugati Jelen (Arad) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2026 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
