|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 160 találat | lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-160 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Oprea, Gabriel 2015. november 10.Távozott OpreaLemondott kormánytagságáról Gabriel Oprea, a kormányfőhelyettesi tisztséget is viselő belügyminiszter, akit visszaéléssel gyanúsít a korrupcióellenes ügyészség. A tábornok döntéséről a szenátus házbizottsága számolt be. Az államfő, illetve a megbízott kormányfő már gondoskodott Oprea pótlásáról. Oprea lemondását már hetek óta követelték a közélet megtisztulásáért utcára vonult tüntetők, felelőssé téve őt egy, a konvoját felvezető motoros rendőr haláláért, ám ő ártatlanságát hangoztatva megtagadta ezt. Miután Victor Ponta miniszterelnök múlt szerdán benyújtotta lemondását, a kormány többi tagja már csak ügyvivőként maradt tisztségben az új kabinet megalakulásáig, tehát Oprea mindenképpen elvesztette volna tisztségét. Lemondása azzal áll összefüggésben, hogy az ellenzék egy leváltását célzó indítványt terjesztett a szenátus elé, amelynek tegnapra tervezett megvitatása így okafogyottá vált. A legfőbb ügyészség pénteken közölte, hogy átadta a korrupcióellenes ügyészségnek a kormányfőhelyettes konvojában történt halálos baleset kivizsgálását, mert felmerült a hivatali visszaélés gyanúja. Több sajtóorgánum azt állította, Oprea egy állami intézmény székhelyéről tartott hazafelé, amikor a baleset történt. A közlekedési törvény szerint csak az államfőnek, miniszterelnöknek és a parlamenti házelnöknek jár konvoj, miniszterek csak sürgős esetekben közlekedhetnek rendőri felvezetéssel. A Mediafax hírügynökség szerint viszont Oprea többször használt konvojt, mint az államfő és miniszterelnök együttvéve. Klaus Johannis államfő tegnap hivatalosan is felmentette tisztségeiből Opreát, és Sorin Cîmpeanu ügyvivő miniszterelnököt bízta meg a belügyi tárca vezetésével. Oprea ezt megelőzően Ilie Botoş belügyi államtitkárnak utalta át a tárcavezetői hatásköröket. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. november 26.Plágium gyanúja merült fel Petre Toba belügyminiszterrel szembenPlágium gyanúja merült fel Petre Toba belügyminiszterrel szemben, ezért a tárcavezető csütörtökön maga kérte az illetékes etikai bizottságot, ellenőrizze doktori dolgozatát. A Pressone.ro hírportál csütörtökön közölt cikke szerint a belügyminiszter 2011-ben megvédett doktori dolgozatának 390 oldalából több mint 250 más tudományos munkákból forrásmegjelölések nélkül átvett szövegrészeket tartalmaz. A cikk szerint Toba nem használt idézőjeleket, és megszegte a tudományos forrásmegjelölés és idézés szabályait. A belügyminiszter – aki az elmúlt három évben országos rendőrfőkapitány volt – a portálnak úgy nyilatkozott, hogy dolgozata gyakorlati jellegű, és arról biztosította a közvéleményt, hogy jóhiszeműen írta meg. Mint elmondta, a bukaresti I. Károly Védelmi Egyetemen szerzett doktori címet. Dolgozatában a rendőrségi nemzetközi együttműködés szerepét vizsgálta a nem konvencionális fenyegetések megelőzése szempontjából. A portál szerint a dolgozatban például 14. oldaltól a 21-ikig egy másik tudományos munkából származó szöveg szó szerinti átvétele található úgy, hogy a forrás nincs megjelölve. A portál szerint a másolás könnyen azonosítható, hiszen a belügyminiszter még az alcímeket sem változtatta meg a szövegrészben. Dan Suciu, a román kormány szóvivője csütörtökön újságírói kérdésre válaszolva kijelentette, amennyiben bebizonyosodik, hogy a belügyminiszter plagizált, távoznia kell a kormányból, mert Dacian Ciolos miniszterelnök számára fontos cél, hogy miniszterei feddhetetlenek legyenek. A belügyminiszter az oktatási minisztérium hatáskörében működő etikai bizottságtól kérte dolgozatának megvizsgálását. A Mediafax hírügynökség úgy tudja, hogy a testület a következő ülésén napirendre tűzi a belügyminiszter kérését. Már több magas rangú román vezetővel szemben felmerült a plágium gyanúja, a szociáldemokrata Victor Ponta volt miniszterelnök önként mondott le doktori címéről egy hasonló botrány nyomán. Ponta esetében két bizottság is megállapította, hogy elkövette a plágium vétségét, de a Ponta-kormány úgy módosította a törvényeket, hogy magas rangú tisztségviselők esetében csak az oktatási minisztérium hatáskörében működő etikai bizottság legyen illetékes megvizsgálni a dolgozatokat, és dönteni arról, hogy szabályosan íródtak-e. A román akadémiai szféra egy része élesen bírálta, hogy az ellenőrzési jogkört elvették az egyetemektől. A Ponta-kormány belügyminisztere, Gabriel Oprea volt miniszterelnök-helyettes esetében is felmerült a plágium gyanúja, de e minisztériumi bizottság megalapozatlannak találta a vádakat. MTI Erdély.ma 2016. január 15.Pártvezérek farokkalÁllamelnökünk végre, nagy csendben hazasompolygott, Ez onnan tudható, hogy aláírta az első keze ügyében lévő törvényt, amely arról szól, hogy a pártfejeseknek és különféle felső vezetőknek védőkíséret – köznyelven farok – jár. Ezt még a megboldogult szoc-dem kormány javasolta, segíteni akarván a vele szövetkező gatyatábornokon, bizonyos Gabriel Opreán, aki éppen akkor tilosban járt a sleppjével. Azóta már rég nem Oprea barátai regnálnak, de a törvénytervezet-javaslat ment tovább, a parlament megszavazta, Johannis meg aláírta. Így aztán nem csak a pártfejesek jövedelmei nőttek óriásira, hanem szirénázó kíséret is kijár nekik. Széles utak és autósztrádák építése helyett egyszerűbb az adófizető pénzén hatalmas szirénázással félreseperni az éppen a nagyok útját keresztező egyszerű polgárt. Nehogy valaki azt gondolja, hogy a valahai kommunista vámtiszt, most népi liberális Vasile Blagát, a politikailag is habkönnyű társát, Alina Gorghiut, a rácstól reszkető, nullaértékű Liviu Dragneát, a poros ötletekkel előjövő Valeriu Zgoneát, a sok csillagú, de nacionalista szónoklatain kívül semmit fel nem mutató Gabriel Opreát vagy a mi Hunorunkat bárki is az örök vadászmezőkre akarná küldeni. Arra azonban jó lesz az állandó farok, hogy a hírszerzők első kézből kapjanak jelentést, hogy a fentiek merre járnak, mit matatnak. És amíg honatyáink, országnagyjaink szépen szórják a közpénzt a maguk zsebébe, a legfontosabb pénzőrző, Mugur Isărescu egy kukkot nem mond arról, hogy nincs erre summa, és meginog az ország gazdasága emiatt. Pedig az év elején még azért jajongott, hogy nem lehet egyszerre adót csökkenteni és átlagbért emelni, mert ez „a gazdaságra halálos lehet”. Az, hogy három millió ember az éhhalál szélén áll, nem érdekli. Ilyen kalmárgondolkodás hallatán, amit megspékel a Nemzetközi Pénzügyi Alap napokban errefelé járó képviselőjének nadrágszíj-szorításra való biztatása, az öreg autógyáros, Henry Ford mondása jut eszembe: „Ha az emberek igazán ismernék az eljárást, mely révén a pénzt létrehozzák, a rendszer nem tartana ki 24 óránál tovább!” Román Győző. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. január 15.Az SRI és a Székelyföld intim viszonyaHans Hedrich politológus alaposan körbejárja a román-székely-magyar társkapcsolat mozgatórugóit. Erdélyben, illetve Székelyföldön, akárcsak a világ bármely másik pontján, a helyi, őshonos lakosságnak – amilyen a magyar – már létezéséből fakadóan is joga van (belső/külső) önrendelkezéshez. Aztán a Románia által aláírt szerződések, charták és nemzetközi megállapodások, valamint – részben – a román alkotmány és törvények értelmében is, ennek a népességnek joga van nyilvánosan használnia az identitását kifejező jelképeket (pl. címereket, a székely zászlót), mint ahogy kétnyelvű szövegeket/feliratokat stb. is. Ennek ellenére a nemzeti-kommunista diktatúra idején szisztematikus módon kialakítottak egy valósággal eltorzított képet a magyarokról, mely szerint ez egy idegen és ellenséges népesség, mely nemrég telepedett le a „román földön”, túlzott és jogtalan követelései vannak, valamint rejtett célokat követ és örökké ellenséges a román etnikumúakkal szemben. Teljesen hamis! Azóta sok minden jó irányban változott (ez az egész társadalom érdeme!), de Erdélyben megfigyelhető a hardcore nacionalizmus „dühös” feléledése, beleértve és kimondottan az állami struktúrákban, aminek erőteljes visszhangja van mind a médiában/interneten, mind a helyi viszonyokban… Következésképpen, amikor ténylegesen élni akarnak a nekik járó jogokkal, a magyarok egy sor negatív következménnyel és (törvényes alap nélküli) ellenségességgel szembesülnek a román hatóságok (kormánymegbízottak, rendőrök-milicisták, egyes polgármesteri hivatali felügyelők és kihelyezett szolgálati alkalmazottak) részéről. Ezekhez a hivatalos lépésekhez gyakran, szinte automatikusan, e nemzeti csoporttal szemben sértő, inkrimináló és fenyegető diskurzusok is társulnak. Utalok itt egyes etatista-tekintélyelvű irányvonalat követő nacionalista-jakobinus bloggerek uszító és kegyetlenül manipulatív írásaira, mint amilyen Dan Tănasă (Székelyföldre költöztetett telepesek utóda, akit felháborít, hogy a korábbi/mostani környezetében őshonos magyar lakosság létezik), Victor Roncea (médiazsoldos, aki nevetséges érvekkel bélyegezte meg és tette gúny tárgyává a leginkább hazafi románokat – a verespataki projekt ellenzőit) vagy olyan neoszekus politikusok, mint Bogdan Diaconu (tudatosan hazudik a közvéleménynek a kétnyelvű feliratok székelyföldi alkalmazásáról; a Képviselőházban törvénytervezeteket nyújt be a nemzeti „kisebbségek” nyelvi és politikai önszerveződési jogainak megsemmisítése érdekében). Ezeknek az etno-imposztoroknak a szövegeit - akik láthatóan jó kapcsolatokat ápolnak a „szervekkel”, nulla- és féligazságok hivatásos kitalálói mindenről, ami nem illik bele a hiányos felfogóképességükbe, valamint etnikumok közötti konfliktusok és mesterséges ellenségességek buzgó gerjesztői - azonnal átveszik és felerősítik a neten az úgynevezett nacionalista trollok. Mivel az erdélyi magyarok képviselői a mai napig nem ismerik részletesen azokat a jogokat, melyekkel az általuk képviseltek azért rendelkeznek, mert magyarokként ők is őshonosak (nemcsak egy más nemzetiségű többségnek alávetett „nemzeti kisebbség”), mint ahogy az összes többi erdélyi etnikai csoport, illetve azért, mert az RMDSZ-esek/MPP-sek nem vesznek részt effektív módon a román hatóságok ellenséges gesztusainak feltartóztatásában/megakadályozásában (2015 bírói és/vagy kormánymegbízotti döntések egész hullámát hozta, melyek egyértelműen a magyarok legitim jogai ellen irányultak), Székelyföldön – elkerülhetetlen módon – eljutottak az ebben a térségben élő közösségek egyes tagjainak diskurzus és jövőbeni „terveinek” szintjén megnyilvánuló radikalizálódásához. Mivel a román hatóságok továbbra is – és mintha egyre kitartóbban – generálják a székelyek/magyarok ellen irányuló törvénysértő és provokatív lépéseket (amit az AEÁ Külügyminisztériumának egyik jelentése, az Európa Tanács jelentése és – félénken, fél szájjal – még Románia elnöki hivatala is elismert), levonhatjuk azt a logikus következtetést, hogy mesterségesen fokozni akarják a magyarok elégedetlenségét, hogy abból aztán kialakulhasson a hőn áhított (?) magyar „ultranacionalizmus, irredentizmus, sovinizmus”, amit aztán be lehet majd mutatni, és ami ellen majd éppen azok küzdhetnek, akik létrehozták és fenntartják azt (a betelepített tisztviselők ezrei és ezrei, akiket azért helyeztek át Erdélybe/Székelyföldre, hogy ’megoldják’ azokat a ’gondokat’, melyeket éppen a jelenlétük és bukaresti távirányítású tevékenységük okoz). Ez egy banális, de még mindig működő és jövedelmező körbeforgó stratégiája a feszültségkeltésnek, mely mögött könnyen felfedezhetők nemzeti-szekusi, vagy mondjuk inkább úgy, „neo-ceauşiszta” ihletésű személyek, csoportok, struktúrák. Az erdélyi ceauşiszta gyarmatosítás volt kiváltságosainak (és utódaiknak) a stay-behind/Gladio típusú utóvéd hadáról van szó: a térségünkből származó vagy Moldvából és a Regátból nagy számban és – nem igaz? – „szent küldetéssel” „importált” köztisztviselőkről, akiknek az a feladatuk, hogy megvédjék Romániát a (nagyrészt románok és a nemzetközi geopolitikai csillagzat által gyártott) „magyar veszélytől”. Néhány kulcsszereplője ennek erdélyi intézményesített román nacionalizmus valóságos szindikátusának, akik folyamatosan és ellenségesen nyilvánulnak/nyilvánultak meg az erdélyi magyarok/székelyek legitim jogainak ügyében: a Székelyföld székhelyére, Marosvásárhelyre/Tg. Mureş ejtőernyőztetett és oda erősen rögzített jelenlegi – import – polgármester, Dorin Florea; a volt erdőtolvaj-miniszter Mircea Duşa; a nemzeti érdek volt vészvillogós minisztere, Gabriel Oprea; a Ponta-kormány Kovászna megyei kormánymegbízottai; a milicista-pribék Moldovan Radu Sandu, a Hargita Megyei Rendőrség jelenlegi vezetője; a Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok (úgynevezett) Civil Fóruma, Nagy-Románia visszasírói, akikhez seregnyi blogger (lásd fentebb), többé-kevésbé félrevezetett, intoxikált és megtévesztett bérkommentelő és bértapsonc társul, akik fejszével rontanak rá mindenkire a kommentszekcióban és az FB-on, ahol a magyarok minden románellenes provokációnak minősített jogos követelésére – mintha utasításra tennék – Erdély etnikai megtisztítását követelik (mottó: „Kifelé a magyarokkal az országból!”… ha nem tetszik nekik az az állandó üldözési és inkriminálási bánásmód, aminek minden alkalommal ki vannak téve, amikor újra előhozakodnak a nemcsak legitim, de valójában nagyon is szerény óhajaikkal). (Videoösszeállítás Moldovan Radu Sandu, a Hargita Megyei Rendőrfelügyelőség vezetője, Románia egyetlen még hivatalban lévő nemzeti-kommunista pribékje által elkövetett atrocitásokról… Érdekes, hogy sem Dan Tănasă, sem Bogdan Diaconu, sem Victor Roncea nem háborodik fel ezen egy magát „az etnikumok közötti együttélés európai modelljének” nevező EU-államra nézve szégyenletes és méltatlan helyzeten…) Hova akartam valójában kilyukadni: Csak egy újabb bizonyítékot kívántam bemutatni arra vonatkozóan, hogy a székelyföldi magyarok egy részének radikalizálódása (már amennyi tapasztalható, mert a székely városok épületeinek falán eddig egyetlen politikai tartalmú graffitit sem láttam (!), még kevésbé radikális/nacionalista/szeparatista feliratokat) bizonyos román struktúrák kívánsága/célja, melyek ennek érdekében cselekednek (vagy maradnak passzívak). Konkrétan a Neue Züricher Zeitung (NZZ) neves svájci napilap egyik, 2015. október 23-án megjelent cikkéről van szó, melyben nevezett Szőcs Csongor (helyesen: Zoltán – a szerk.), akit a DIICOT (Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Ellenes Igazgatóság – a szerk.) a 2015. december 1-i, kézdivásárhelyi (mindenkire nézve szerencsés módon be nem következett) „terrorista petárdázás” miatt vett őrizetbe, egyértelműen és világosan kijelenti, hogy ő és HVIM-es társai akár erőszakhoz is folyamodnak majd, amennyiben a város központjában, a nemzeti hős Gábor Áron szobra mellé felvont székely zászlót a hatóságok (törvénytelenül) újra eltávolítják. Idézet: „Sollte sie, wie vor anderthalb Jahren, von der Verwaltung entfernt werden, wären Csongor Szöcs und seine Gesinnungsgenossen augenblicklich zur Stelle, um dies zu verhindern, notfalls mit Gewalt.” Az NZZ eredeti cikke itt érhető el>>> Az az árboc, melyre a székely identitást kifejező jelképet felhúzták ugyanakkor az a helyszín is volt, melyet a SRI (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.), a DIICOT, a MAI (Belügyminisztérium – a szerk.) Székelyföldön egyre nagyobb számban jelenlévő tisztviselői által régóta ismert radikálisok a december 1-i petárdák majdani elhelyezéséhez kiválasztottak. (A székelyföldi rendőrök, katonák, SRI-sek, csendőrök, ISU-sok (Rendkívüli Helyzetek Felügyelősége – a szerk.), tűzoltók stb. szinte kivétel nélkül román etnikumúak, akiket az ország más részeiből telepítettek be oda, egy sor kedvezménnyel és kockázati (!) pótlékkal –, de a gondot nem annyira a származásuk, mint inkább az a SZEREPÜK jelenti, hogy a térségtől idegen és a székelyföldi őshonos lakossággal szemben látensen vagy nyíltan ellenségesen viselkedő fegyveres erőt képviseljenek, ezáltal bármikor képesek és mentálisan nyitottak válsághelyzeteket és mesterséges etnikumok közötti konfliktusos helyzeteket megrendezni/kirobbantani az őket a háttérből irányító nemzeti-szekus utóvéd érdekében…) Íme, tehát, hogyan „konspiráltak” nyíltan az úgynevezett székely terroristák: nyíltan megmondva néhány külföldi újságírónak, hogy mit terveznek tenni… ha továbbra is megsértik az őket megillető jogokat. (A Martin Woker riporterrel folytatott beszélgetésre valamikor 2015 nyarán-őszén került sor. Ez azért tudom, mert Woker erdélyi látogatása során riportot készített a környezetvédő mozgalomról, melyben a Neuer Weg Egyesület is megjelent, melynek munkatársa vagyok. Találkoztam és beszélgettem a riporterrel, így tudtam arról, hogy a riporter Székelyföldről is cikket készül írni.) Ha a SRI-nek van magyar nyelven beszélő személyzete, de német nyelvű nincs, ez a tisztelt intézmény baja (melyet éppen egy – igaz, renegát – magyar, Asztalos Imre, azaz Virgil Măgureanu úr hozott létre… SRI, mondjatok KÖSZÖNETET a magyaroknak, hogy egyáltalán léteztek és a székelyeknek, hogy jó zsíros fizetéseket vehettek fel kockázati pótlékokkal, mert különben ugyanannyiért kellene dolgoznotok, mint az egyszerű embereknek, akiknek az adóját arra veritek el, hogy a saját cinikus kasztérdekeitek kiszolgálására ugrasszátok egymásnak őket!). De az, hogy az NZZ-ben megjelent cikkről a SRI-nak még csak nem is súgtak, vagy nem küldték azt át neki a SIE-s (Külügyi Hírszerző Szolgálat – a szerk.) kollégák, vagy legalább a volt kormányfő Ponta apósa, aki… Svájcban volt DIE-s (Külügyi Hírszerző Főosztály, a Ceauşescu-rezsim külföldön tevékenykedő hírszerző szolgálata – a szerk.), komoly aggodalmat jelent Románia számára: a meglévő (rossz)szolgálatok nem kommunikálnak egymással? Látszólag ezek csak… vannak, de NEM adják jelét, hogy valódi szolgálatokat tennének Romániának, az itteni igazi gondok (intézményesült korrupció, szervezett bűnözés, intézményesült nacionalizmus, román etnokrácia Erdélyben/Székelyföldön, az éppen a SRI-ből/DIICOT-ból és az ezekhez kapcsolódó körökből érkező nacionalista diverziók és közvélemény-megtévesztések stb.) ellen harcolva. A SRI-nek legalább bele kellene olvasnia a nemzetközi sajtóba, időnként, így már ősszel értesült volna a három másodrangú székely dühéről és közbe tudott volna lépni, például a sepsiszentgyörgyi nacionalista kormánymegbízottnál, akinek székelyek ellen folytatott közigazgatási zaklatása az egyik fő oka annak, hogy a Szőke testvérek és Beke tűzijátékokkal készültek megijeszteni az embereket. Mindentől függetlenül mégis úgy vélem, hogy semmi sem indokolja erőszak alkalmazását jogok megszerzéséért, bármennyire legitimek lennének is azok. Ilyen értelemben Beke és Szőke 1.+2. hibáztak. De ha elítélik őket, akkor azokat is el kellene ítélni, akik a román hatóságokon belül szorgosan, kitartóan és nagyon szakszerűen közrejátszottak a radikalizálódásukban (mely végső soron diskurzus szintű és virtuális jellegű maradt). Másrészt minden államnak annál inkább be kellene tartania az önkényesen egyetlennek és hivatalosnak kikiáltottól eltérő nyelvű és etnikumú őshonos népességekkel szemben vállalt nemzetközi kötelezettségeit (Erdély esetében ugyanis olyan közösségekről van szó, melyek jóval régebbiek annál az államnál, melynek területe kiterjeszkedett a kérdéses történelmi/őshonos csoportok által lakott Erdélyre, mely állam aztán egy részüket önkényesen idegeneknek és ellenségesnek nyilvánított, hogy ezáltal megfoszthassa őket egyéni és kollektív jogaiktól – beleértve a belső önrendelkezéshez való elidegeníthetetlen jogot is, melyből az – esetleg autonómián keresztül megvalósuló – önrendelkezési jog származik). A kérdéses állam bizonyos írott és íratlan kötelezettségek és törvények megsértésével TUDATOSAN kényszeríti folyamatos frusztráltsági állapotba az adott csoportokhoz tartozó polgárai egy részét és ezáltal – elkerülhetetlen módon – radikális csoportok és szélsőséges megoldások felé taszítja őket. Ezáltal azzal, hogy Bukarest megtagadta 1920 után, egyértelmű ígéretei ellenére, az erdélyi német felekezeti oktatás finanszírozását, mely annak kompenzálása lett volna, hogy (szintén önkényesen) kisajátították a szászok Nagyszeben környéki „Sieben Richter” erdőit, melyekből a szász oktatási rendszert finanszírozták – ezek a román nacionalista politikák vezettek a szász közösség elszegényedéséhez (saját eszközeikből kellett fenntartaniuk az oktatási rendszerüket) és ezáltal e nemzeti csoport jelentős részének gyors nacionalista-protonáci radikalizálódásához. Később aztán a szászokat hibáztatták azért, mert csatlakoztak Adolf Hitler náci mozgalmához, ami 1944–1945-ben elég ok volt ahhoz, hogy kisajátítsák házaikat, a felnőtt lakosságot pedig a Szovjetunióba deportálják, a 70-es években pedig ez vezetett a szászok eladásához is Németországnak… Úgy tűnik, Bukarest Székelyföldön most is ezt a régi receptet alkalmazza (melyet sok más etno-kleptokratikus rezsimű államban is bevetnek): zaklat, diszkriminál, radikalizál – hogy aztán még jobban zaklathasson, diszkriminálhasson, radikalizálhasson a diszkrimináltakban okozott frusztrációkra válaszul. Ezzel valamikor majd eljutnak annak az embercsoportnak a végső inkriminálásához és nyilvános lejáratásához, melynek célja megfosztani őket attól a joguktól, hogy egy bizonyos területen éljenek. Innen az asszimiláción és/vagy elkergetésen/eladáson keresztül megvalósuló etnikai tisztogatásig már csak egy lépésnyi távolság marad. Ceauşescu ezt is megtette – és úgy tűnik, hogy az újra összefogó neo-ceauşiszták továbbra is azon dolgoznak, hogy szétverjék az Erdélynek nevezett európai mikrokozmoszt. Az utolsó célkitűzés: Székelyföld közigazgatási és etnikai-demográfiai/nyelvi feldarabolása. A római jog egyik alapelve a PACTA SUNT SERVANDA. Vagyis egy megkötött megállapodást be kell tartani/alkalmazni kell – tehát a romániai/erdélyi nemzeti úgynevezett „kisebbségek” jogaira vonatkozó rendelkezéseket is. Itt az ideje, hogy Románia ezeket a kötelességeit azok betűjében és szellemében teljesítse – beleértve az 1918. december 1-i Gyulafehérvári Nyilatkozatban szereplő nagylelkű ígéretet is, mely nélkül Erdélyt nem lehetett volna elcsatolni Magyarországtól és Romániához csatolni: „III. Teljes körű nemzeti szabadság minden együttélő népnek. Minden nép a saját nyelvén fogja képezni, igazgatni magát és ítélkezni, saját kebeléből származó egyéneken keresztül és minden nép az azt alkotó egyének arányának megfelelően kap képviseleti jogot az ország törvényhozó testületeiben és kormányzásában.” An nou fericit Ardealului si ardelenilor, lipsit de petarde si aruncatori de petarde (la propriu si la figurat), scapati de sub control! (Az alább magyarul és németül is szereplő jókívánság így hangzik: „Petárdáktól és (szó szerint és átvitt értelemben vett) petárdavetőktől mentes boldog újévet Erdélynek és az erdélyieknek. – a szerk.) Boldog es bekes uj evet Erdelynek es az erdelyieknek! Gutes und friedliches Neues Jahr, Siebenbürgen und Siebenbürger! Hans Hedrich, politológus és civil/környezetvédő aktivista, Waldkraiburg (Németország) foter.ro 2016. január 23.Hans Hedrich: A Román Hírszerző Szolgálat és Székelyföld intim viszonyaHans Hedrich politológus alaposan körbejárja a román–székely–magyar kapcsolat mozgatórugóit. Erdélyben, illetve Székelyföldön, akárcsak a világ bármely más pontján, a helyi, őshonos lakosságnak – mint a magyar – már létezéséből fakadóan is joga van (belső/külső) önrendelkezéshez. Továbbá a Románia által aláírt szerződések, charták és nemzetközi megállapodások, valamint – részben – a román alkotmány és törvények értelmében is ennek a népességnek joga van nyilvánosan használni az identitását kifejező jelképeket (pl. címereket, a székely zászlót), mint ahogy kétnyelvű szövegeket/feliratokat stb. is. Ennek ellenére a nemzeti-kommunista diktatúra idején szisztematikusan kialakítottak egy eltorzított képet a magyarokról, mely szerint idegen és ellenséges népesség, amely nemrég telepedett le a „román földön”, túlzott és jogtalan követelései vannak, valamint rejtett célokat követ, és örökké ellenséges a román etnikumúakkal szemben. Ez teljesen hamis! Azóta sok minden jó irányban változott (az egész társadalom érdeme!), de Erdélyben megfigyelhető a kemény nacionalizmus dühös feléledése, beleértve az állami struktúrákat, aminek erőteljes visszhangja van mind a médiában/interneten, mind a helyi viszonyokban… Következésképpen, amikor ténylegesen élni akarnak a nekik járó jogokkal, a magyarok egy sor negatív következménnyel és (törvényes alap nélküli) ellenségességgel szembesülnek a román hatóságok (kormánymegbízottak, rendőrök, egyes polgármesteri hivatali felügyelők és kihelyezett szolgálati alkalmazottak) részéről. Ezekhez a hivatalos lépésekhez gyakran, szinte automatikusan, e nemzeti csoporttal szemben sértő, inkrimináló és fenyegető diskurzusok is társulnak. Utalok itt egyes etatista-tekintélyelvű irányvonalat követő nacionalista-jakobinus bloggerek uszító és kegyetlenül manipulatív írásaira, mint amilyen Dan Tănasă (Székelyföldre költöztetett telepesek utóda, akit felháborít, hogy a korábbi/mostani környezetében őshonos magyar lakosság él), Victor Roncea (médiazsoldos, aki nevetséges érvekkel bélyegezte meg és tette gúny tárgyává a leginkább hazafi románokat – a verespataki projekt ellenzőit), vagy olyan neoszekus politikusokra, mint Bogdan Diaconu (tudatosan hazudik a közvéleménynek a kétnyelvű feliratok székelyföldi alkalmazásáról; a képviselőházban törvénytervezeteket nyújt be a nemzeti „kisebbségek” nyelvi és politikai önszerveződési jogainak megsemmisítése érdekében). Ezen etno-imposztorok szövegeit – akik láthatóan jó kapcsolatot ápolnak a „szervekkel”, emellett nulla- és féligazságokat találnak ki mindenről, ami nem illik bele hiányos felfogóképességükbe, valamint buzgón gerjesztenek etnikumok közötti konfliktusokat és mesterséges ellenségességeket – azonnal átveszik és felerősítik az interneten az úgynevezett nacionalista trollok. Mivel az erdélyi magyarok képviselői a mai napig nem ismerik részletesen azokat a jogokat, amelyekkel az általuk képviseltek azért rendelkeznek, mert magyarként ők is őshonosak, akár az összes többi erdélyi etnikai csoport (nem csak egy más nemzetiségű többségnek alávetett „nemzeti kisebbség”), illetve, mert az RMDSZ-esek/MPP-sek nem vesznek részt hatékony módon a román hatóságok ellenséges gesztusainak feltartóztatásában/megakadályozásában (2015 bírói és/vagy kormánymegbízotti döntések egész hullámát hozta, melyek egyértelműen a magyarok legitim jogai ellen irányultak), Székelyföldön – elkerülhetetlen módon – eljutottak a közösség egyes tagjai diskurzusának és jövőbeni terveinek szintjén megnyilvánuló radikalizálódáshoz. Mivel a román hatóságok továbbra is – és mintha egyre kitartóbban – generálják a székelyek/magyarok ellen irányuló törvénysértő és provokatív lépéseket (amit az AEÁ külügyminisztériumának egyik jelentése, az Európa Tanács jelentése és – félénken, fél szájjal – még Románia elnöki hivatala is elismert), levonhatjuk a logikus következtetést, hogy mesterségesen akarják fokozni a magyarok elégedetlenségét, hogy abból aztán kialakulhasson a hőn áhított (?) magyar „ultranacionalizmus, irredentizmus, sovinizmus”, amit aztán be lehet majd mutatni, és ami ellen majd éppen azok küzdhetnek, akik létrehozták és fenntartják (a betelepített tisztviselők ezrei és ezrei, akiket azért helyeztek át Erdélybe/Székelyföldre, hogy „megoldják” azokat a gondokat, melyeket éppen jelenlétük és bukaresti távirányítású tevékenységük okoz). Ez banális, de még mindig működő és jövedelmező körbeforgó stratégiája a feszültségkeltésnek, mely mögött könnyen felfedezhetőek nemzeti-szekusi, vagy mondjuk inkább úgy, neoceauşiszta ihletésű személyek, csoportok, struktúrák. Az erdélyi ceauşiszta gyarmatosítás volt kiváltságosainak (és utódaiknak) stay-behind/Gladio típusú utóvédhadáról van szó: a térségünkből származó vagy Moldvából és a Regátból nagy számban és – nem igaz? – „szent küldetéssel” „importált” köztisztviselőkről, akiknek az a feladatuk, hogy megvédjék Romániát a (nagyrészt románok és a nemzetközi geopolitikai csillagzat által gyártott) „magyar veszélytől”. Néhány kulcsszereplője az erdélyi intézményesített román nacionalizmus valóságos szindikátusának, akik folyamatosan és ellenségesen nyilvánulnak/nyilvánultak meg az erdélyi magyarok/székelyek legitim jogainak ügyében: a Székelyföld székhelyére, Marosvásárhelyre ejtőernyőztetett és oda erősen rögzített jelenlegi – import – polgármester, Dorin Florea; a volt erdőtolvaj-miniszter Mircea Duşa; a nemzeti érdek volt vészvillogós minisztere, Gabriel Oprea; a b Kovászna megyei kormánymegbízottjai; a milicista-pribék Radu Sandu Moldovan, a Hargita Megyei Rendőrség jelenlegi vezetője; a Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok (úgynevezett) Civil Fóruma, Nagy-Románia visszasírói, akikhez seregnyi blogger (lásd fentebb), többé-kevésbé félrevezetett, intoxikált és megtévesztett bérkommentelő és bértapsonc társul, akik fejszével rontanak rá mindenkire a kommentszekcióban és a Facebookon, ahol a magyarok minden románellenes provokációnak minősített jogos követelésére – mintha utasításra tennék – Erdély etnikai megtisztítását követelik (mottó: „Kifelé a magyarokkal az országból!”… ha nem tetszik nekik az az állandó üldöző és inkrimináló bánásmód, amelynek minden alkalommal ki vannak téve, amikor újra előhozakodnak a nemcsak legitim, de valójában nagyon is szerény óhajaikkal). (A Youtube csatornán megtekinthető egy videó-összeállítás Radu Sandu Moldovan, a Hargita Megyei Rendőrség vezetője, Románia egyetlen még hivatalban lévő nemzeti-kommunista pribékje által elkövetett atrocitásokról… Érdekes, hogy sem Dan Tănasă, sem Bogdan Diaconu, sem Victor Roncea nem háborodik fel ezen egy magát „az etnikumok közötti együttélés európai modelljének” nevező EU-államra nézve szégyenletes és méltatlan helyzeten…) Csak újabb bizonyítékot kívántam bemutatni arra vonatkozóan, hogy a székelyföldi magyarok egy részének radikalizálódása (már amennyi tapasztalható, mert a székely városok épületeinek falán eddig egyetlen politikai tartalmú graffitit sem láttam (!), még kevésbé radikális/nacionalista/szeparatista feliratokat) bizonyos román struktúrák kívánsága/célja, melyek ennek érdekében cselekednek (vagy maradnak passzívak). Konkrétan a Neue Züricher Zeitung neves svájci napilap egyik, 2015. október 23-án megjelent cikkéről van szó, melyben nevezett Szőcs Csongor (helyesen: Zoltán – a szerk.), akit a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság a 2015. december 1-jei kézdivásárhelyi (mindenkire nézve szerencsés módon be nem következett) „terroristapetárdázás” miatt vett őrizetbe, egyértelműen és világosan kijelenti, hogy ő és HVIM-es társai akár erőszakhoz is folyamodnak majd, amennyiben a város központjában, a nemzeti hős Gábor Áron szobra mellé felvont székely zászlót a hatóságok (törvénytelenül) újra eltávolítják. Idézet: „Sollte sie, wie vor anderthalb Jahren, von der Verwaltung entfernt werden, wären Csongor Szöcs und seine Gesinnungsgenossen augenblicklich zur Stelle, um dies zu verhindern, notfalls mit Gewalt.” A székelyföldi rendőrök, katonák, hírszerző szolgálatosok, csendőrök, a Rendkívüli Helyzetek Felügyelőségének emberei, tűzoltók stb. szinte kivétel nélkül román etnikumúak, akiket az ország más részeiről telepítettek oda, egy sor kedvezménnyel és kockázati (!) pótlékkal – de a gondot nem annyira származásuk, mint inkább az a szerepük jelenti, hogy a térségtől idegen és a székelyföldi őshonos lakossággal szemben latensen vagy nyíltan ellenségesen viselkedő fegyveres erőt képviseljenek, ezáltal bármikor képesek és mentálisan nyitottak válsághelyzeteket és mesterséges etnikumok közötti konfliktusos helyzeteket megrendezni/kirobbantani az őket a háttérből irányító nemzeti-szekus utóvéd érdekében… Íme tehát, hogyan „konspiráltak” nyíltan az úgynevezett székely terroristák: elmondva néhány külföldi újságírónak, hogy mit terveznek tenni… ha továbbra is megsértik az őket megillető jogokat. (A Martin Woker riporterrel folytatott beszélgetésre valamikor 2015 nyarán-őszén került sor. Ez azért tudom, mert Woker erdélyi látogatása során riportot készített a környezetvédő mozgalomról, melyben a Neuer Weg Egyesület is megjelent, amelynek munkatársa vagyok. Találkoztam és beszélgettem a riporterrel, így tudtam arról, hogy Székelyföldről is cikket készül írni.) Ha a Román Hírszerző Szolgálatnak (RHSZ) van magyarul beszélő személyzete, de német nyelvű nincs, ez a tisztelt intézmény baja (melyet éppen egy – igaz, renegát – magyar, Asztalos Imre, azaz Virgil Măgureanu úr hozott létre… Hírszerzők, mondjatok köszönetet a magyaroknak, hogy egyáltalán léteztek, és a székelyeknek, hogy jó zsíros fizetéseket vehettek fel kockázati pótlékkal, mert különben ugyanannyiért kellene dolgoznotok, mint az egyszerű embereknek, akiknek adóját arra veritek el, hogy a saját cinikus kasztérdekeitek kiszolgálására ugrasztjátok egymásnak őket!). De az, hogy a Neue Züricher Zeitungban megjelent cikkről az RHSZ-nek még csak nem is súgtak, vagy nem küldték azt át neki a külügyi hírszerző szolgálatos kollégák, vagy legalább a volt kormányfő, Ponta apósa, aki… Svájcban a Ceauşescu-rezsim külföldi hírszerző szolgálatánál dolgozott, komoly aggodalmat kelthet Romániára nézvést: a meglévő (rossz)szolgálatok nem kommunikálnak egymással? Látszólag ezek csak… vannak, de nem adják jelét, hogy valódi szolgálatokat tennének Romániának, az itteni igazi gondok (intézményesült korrupció, szervezett bűnözés, intézményesült nacionalizmus, román etnokrácia Erdélyben/Székelyföldön, az éppen a hírszerző szolgálattól vagy a korrupcióellenes ügyészségtől és az ezekhez kapcsolódó körökből érkező nacionalista diverziók és közvélemény-megtévesztések stb.) ellen harcolva. Az RHSZ-nek legalább bele kellene olvasnia a nemzetközi sajtóba időnként, így már ősszel értesült volna a három másodrangú székely dühéről, és közbe tudott volna lépni, például a sepsiszentgyörgyi nacionalista kormánymegbízottnál, akinek székelyek ellen folytatott közigazgatási zaklatása az egyik fő oka annak, hogy a Szőke testvérek és Beke tűzijátékokkal készült megijeszteni az embereket. Mindentől függetlenül mégis úgy vélem, hogy semmi sem indokolja erőszak alkalmazását jogok megszerzéséért, bármennyire legitimek lennének is azok. Ilyen értelemben Beke és Szőke hibázott. De ha elítélik őket, akkor azokat is el kellene ítélni, akik a román hatóságokon belül szorgosan, kitartóan és nagyon szakszerűen közrejátszottak a radikalizálódásukban (mely végső soron diskurzusszintű és virtuális maradt). Másrészt minden államnak annál inkább be kellene tartania az önkényesen egyetlennek és hivatalosnak kikiáltottól eltérő nyelvű és etnikumú őshonos népességekkel szemben vállalt nemzetközi kötelezettségeit (Erdély esetében ugyanis olyan közösségekről van szó, melyek jóval régebbiek az államnál, amelynek területe kiterjeszkedett a kérdéses történelmi/őshonos csoportok által lakott Erdélyre, mely állam aztán egy részüket önkényesen idegeneknek és ellenségesnek nyilvánított, hogy ezáltal megfoszthassa őket egyéni és kollektív jogaiktól – beleértve a belső önrendelkezéshez való elidegeníthetetlen jogot is, melyből az – esetleg autonómián keresztül megvalósuló – önrendelkezési jog származik). A kérdéses állam bizonyos írott és íratlan kötelezettségek és törvények megsértésével tudatosan kényszeríti folyamatos frusztráltsági állapotba az adott csoportokhoz tartozó polgárai egy részét, és ezáltal – elkerülhetetlen módon – radikális csoportok és szélsőséges megoldások felé taszítja őket. Azzal, hogy Bukarest 1920 után egyértelmű ígéretei ellenére megtagadta az erdélyi német felekezeti oktatás finanszírozását, mely annak kompenzálása lett volna, hogy (szintén önkényesen) kisajátították a szászok Nagyszeben környéki Sieben Richter erdőit, amelyekből a szász oktatási rendszert finanszírozták – ezek a román nacionalista politikák vezettek a szász közösség elszegényedéséhez (saját eszközeikből kellett fenntartaniuk az oktatási rendszerüket), és ezáltal e nemzeti csoport jelentős részének gyors nacionalista-protonáci radikalizálódásához. Később aztán a szászokat hibáztatták azért, mert csatlakoztak Adolf Hitler náci mozgalmához, ami 1944–45-ben elég ok volt ahhoz, hogy kisajátítsák házaikat, a felnőtt lakosságot pedig a Szovjetunióba deportálják, a 70-es években pedig ez vezetett a szászok eladásához Németországnak… Úgy tűnik, Bukarest Székelyföldön most is ezt a régi receptet alkalmazza (melyet sok más etno-kleptokratikus rezsimű államban is bevetnek): zaklat, diszkriminál, radikalizál – hogy aztán még jobban zaklathasson, diszkriminálhasson, radikalizálhasson a diszkrimináltakban okozott frusztrációkra válaszul. Ezzel valamikor majd eljutnak annak az embercsoportnak a végső inkriminálásához és nyilvános lejáratásához, céljuk megfosztani őket attól a joguktól, hogy egy bizonyos területen éljenek. Innen az asszimiláción és/vagy elkergetésen/eladáson keresztül megvalósuló etnikai tisztogatásig már csak lépésnyi távolság marad. Ceauşescu ezt is megtette – és úgy tűnik, hogy az újra összefogó neoceauşiszták továbbra is azon dolgoznak, hogy szétverjék az Erdélynek nevezett európai mikrokozmoszt. Az utolsó célkitűzés: Székelyföld közigazgatási és etnikai-demográfiai/nyelvi feldarabolása. A római jog egyik alapelve a pacta sunt servanda. Vagyis egy megkötött megállapodást be kell tartani/alkalmazni kell – tehát a romániai/erdélyi nemzeti úgynevezett „kisebbségek” jogaira vonatkozó rendelkezéseket is. Itt az ideje, hogy Románia ezeket a kötelességeit azok betűjében és szellemében teljesítse – beleértve az 1918. december 1-jei gyulafehérvári nyilatkozatban szereplő nagylelkű ígéretet is, mely nélkül Erdélyt nem lehetett volna Magyarországtól Romániához csatolni: „III. Teljes körű nemzeti szabadság minden együtt élő népnek. Minden nép a saját nyelvén fogja képezni, igazgatni magát és ítélkezni, saját kebeléből származó egyéneken keresztül, és minden nép az azt alkotó egyének arányának megfelelően kap képviseleti jogot az ország törvényhozó testületeiben és kormányzásában.” An nou fericit Ardealului si ardelenilor, lipsit de petarde şi aruncători de petarde (la propriu şi la figurat), scăpaţi de sub control! (Az alább magyarul és németül is szereplő jókívánság így hangzik: „Petárdáktól és (szó szerint és átvitt értelemben vett) petárdavetőktől mentes boldog új évet Erdélynek és az erdélyieknek – a szerk.) Boldog és békés új évet Erdélynek és az erdélyieknek! Gutes und friedliches Neues Jahr, Siebenbürgen und Siebenbürger! A szerző politológus és civil/környezetvédő aktivista, Waldkraiburg (Németország) Forrás: Neuerweg.ro/Főtér. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. január 26.Bűnvádi eljárás indult a volt belügyminiszter ellenGabriel Oprea volt belügyminiszter és miniszterelnök- helyettes ellen kezdeményezett bűnvádi eljárást hétfőn a korrupcióellenes ügyészség (DNA), amely hivatali visszaéléssel gyanúsítja a politikust a rendőri felvezetés törvénytelen használata miatt. A közlekedési törvény szerint csak az államfőnek, miniszterelnöknek és a parlamenti házelnököknek jár konvoj. Miniszterek csak sürgős esetekben közlekedhetnek rendőri felvezetéssel, ám a DNA közleménye szerint Oprea ezt napi öt alkalommal is igénybe vette, sőt 2014-ben – az ügyészek szerint jogtalanul – olyan megállapodást kötött, amelynek alapján a legfőbb ügyész közlekedését is rendőrök segítik. Oprea akkor került a sajtó célkeresztjébe, amikor tavaly októberben a konvoját felvezető motoros rendőrök egyike halálos közlekedési balesetet szenvedett. A politikus tagadta felelősségét, és a lemondását követelő tüntetésekkel dacolva nem volt hajlandó megválni hivatalától. Végül Victor Ponta miniszterelnök lemondása az egész kormány felmentéséhez vezetett, és így Opreának is távoznia kellett a belügyminisztérium éléről. A DNA közleménye szerint 2015-ben Oprea háromszor annyi alkalommal vett igénybe rendőri felvezetést, mint az államfő, és vendéglőbe, pártrendezvényekre vagy hazafele menet is rendőri felvezetéssel közlekedett, alkalmanként több mint 25 rendőrt mozgósítva. A parlamenti mandátummal rendelkező Oprea ellen akkor folytathat bűnvádi eljárást a vádhatóság, ha ahhoz a szenátus is hozzájárul. A DNA kérését annak a Tiberiu Nitu legfőbb ügyésznek kell – a szenátusi kiadatás igénylése érdekében – az igazságügyi miniszterhez továbbítania, aki állítólag maga is egy törvénytelen megállapodás alapján vehetett igénybe rendőri felvezetést. A DNA nem pontosította, hogy Nitunak segítettek-e utat nyitni a közlekedési rendőrök, a közlemény viszont megjegyzi, hogy a legfőbb ügyész az állami testőrszolgálat (SPP) védelmét élvezi, amely megkülönböztető jelzést használó autót és gépkocsivezetőt biztosít számára. Népújság (Marosvásárhely) 2016. január 29.Magyartudás = bírságKétezer lejre bírságolta az Országos Diszkriminációellenes Tanács Csíkszereda polgármesteri hivatalát amiatt, hogy a meghirdetett állások betöltéséhez megkövetelték a magyar nyelv ismeretét. A bírságolásra azt követően került sor, hogy Dan Tanasă feljelentette a polgármesteri hivatalt, amiért az több, 2014 novemberében meghirdetett állás esetében a magyar nyelv ismeretét feltételként szabta meg. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács döntése megfellebbezhető. A határozat szövege szerint Asztalos Csaba és Claudia Sorina Popa ellenezte a bírság kiszabását, csupán figyelmeztetést javasolt. (Transindex) A LEGFŐBB ÜGYÉSZ SEM KISPÁLYÁS. Tiberiu Niţu legfőbb ügyész 2014 áprilisa és 2015 októbere között nagyjából hétszáz alkalommal – vagyis átlagosan naponta kétszer – száguldott végig szirénázó rendőrkonvojjal Bukarestben törvénytelenül. Tiberiu Niţu Gabriel Oprea ügyével kapcsolatban került a korrupcióellenes ügyészség látókörébe, a volt miniszterelnök-helyettest, belügyminisztert azzal vádolják, csak tavaly 1607 alkalommal vett igénybe rendőri kíséretet, holott az hivatalból csak az államfőt és a miniszterelnököt illeti meg, a minisztereket csak kivételes esetben. Oprea emellett törvénytelenül írt alá megállapodást a legfőbb ügyészséggel, hogy az is igénybe vehessen rendőri felvezetést. (Főtér) ÚJABB BÉKEMENET SZÉKELYUDVARHELYEN. Betelt a pohár Székelyudvarhelyen, miután az Udvarhelyi Híradó főszerkesztőjét, Szőke Lászlót szombaton hajnalban ismét megtámadták. A gumilövedékes fegyverrel védekező Szőke az elmúlt években többször írt blogján és újságcikkeiben a székelyudvarhelyi alvilágról, a támadó feltehetően ezt akarta megtorolni. Egy Facebook-felhívásból kiderül, hogy az udvarhelyiek a közbiztonságért és Szőkéért menetelnek 31-én, vasárnap 16 órától. „Azt hittük, hogy a Lőrincz Andor és társa megverése kapcsán szervezett menetelésnek (tavaly novemberben – szerk. megj.) pozitív hozadékai lesznek és az illetékes intézmények, hatóságok levonják majd a következtetéseket. Nem így történt, újabb erőszakos bűncselekmény történt városunkban. Elegünk van a tehetetlen, korrupt rendőrökből, elegünk van a tehetetlen városvezetésből, elegünk van a Verszikből, Cincirikből, Szígyártókból és az őket futtató fehérgalléros bűnözőkből. Ha te is így gondolod, csatlakozz hozzánk” – fogalmaznak a szervezők. (Transindex) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 1.Az RMDSZ támogatja az Oprea elleni bűnvádi eljárás elindításátMind a szenátus jogi bizottságában, mind pedig a szenátus plénumában az RMDSZ támogatja a volt belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes, Gabriel Oprea elleni bűnvádi eljárás elindításának jóváhagyását – közölte Tánczos Barna, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője február 1-jén, hétfőn. Mint ismeretes, a politikus ellen felmerült a gyanú, hogy sorozatosan illegálisan kért rendőri kíséretet önmaga és mások számára, mint például azon az október 20-i útján is, amikor konvoja egyik tagja, egy motoros rendőr életét vesztette. – Mivel egy olyan témáról van szó, amely nemcsak a román, hanem a magyar közvéleményt is érdekli, fontosnak tartjuk, hogy világos álláspontot fogalmazzunk meg az RMDSZ részéről: támogatjuk az ügyészek kérését, hiszen úgy gondoljuk, az Oprea-ügyet ki kell vizsgálni, amennyiben bíróságra kerül, hagyni kell, hogy jogerős döntés szülessen – részletezte a szövetség szenátora. Rámutatott: nem korrupciós ügyről van szó, hanem egy olyan bűnvádi eljárás elindításáról, amely alapja Gabriel Oprea miniszteri munkája, olyan hatalommal való visszaélés, amely kapcsán gyanú merült fel. Tánczos kiemelte: egy miniszter tevékenysége sem szólhat arról, hogy önmagát az állampolgárok és a törvény fölé helyezze, a hatalommal való visszaélés Gabriel Oprea esetében negatív fényt vet a politikusokra, amellyel az RMDSZ nem tud egyetérteni. Közlemény. Erdély.ma 2016. február 4.A tábornok tündöklése és bukásaHa néhány évvel ezelőtt a Dan Voiculescu szekusbesúgóval és pártjával kötött szövetséget „erkölcstelen” megoldásnak nevezte Traian Băsescu volt államfő, Gabriel Oprea tábornok pályafutását, jobb- és baloldali kormánykoalíciókban való részvételét talán a perverz megoldás szókapcsolattal lehetne leírni. Gabriel Opreánál ellenszenvesebb, kártékonyabb, sötétebb, aljasabb figurát nehezen találni még a hasonló alakokban egyébként bővelkedő román politikai színtéren is. Politikai haszonlesőkből, a húsos fazékhoz görcsösen ragaszkodó, elvtelen, pártból pártba vándorló képviselőkből és szenátorokból verbuvált szervezete ugyan soha nem vett részt választásokon, mégis a mérleg nyelvévé vált, és a nemzeti érdekre hivatkozva mindig kormányra került. Az ő számlájukra írható a jobb sorsra érdemes Ungureanu-kabinet bukása, nekik köszönhetjük, hogy a liberális-szocialista szörnyszövetség oly sokáig zsigerelhette ki zavartalanul az országot, ők biztosították a plagizáló, korrupciós botrányba keveredett Victor Ponta túlélését akkor is, amikor már-már pártja is megvált volna kényelmetlenné vált elnökétől, és ők voltak azok, akik a bukaresti Colectiv-tragédia miatti népharag kirobbanása után is ott álltak ugrásra, kormányzásra, hatalomra éhesen. Románia polgárai csak ámultak-bámultak, amikor a Törökországban lábadozó Victor Ponta helyetteseként több héten át Gabriel Oprea vezette katonás szigorral az országot, vagy amikor a politikai perverzitás afféle csúcspontjaként a tábornok – partnereivel, a szociáldemokratákkal is szembefordulva – az igazságszolgáltatás függetlenségének védelmezője szerepben pózolt. Nem is olyan régen, a Ponta-korszak vége felé peckesen lépett ki Klaus Johannis államfő irodájából, a Cotroceni-palotából, a politikai elemzők, a közvélemény-formálók pedig riadtan súgtak össze: ő volna a következő miniszterelnök-jelölt? Bukását végül is mérhetetlen arroganciája okozta: a tábornok oly gyakran igényelt hivatalos rendőri felvezetést, hogy gyakorlatilag a vécére is konvojjal járt, míg egyik útja során egy motoros rendőr életét vesztette. A tragédiát követően derült fény sorozatos visszaéléseire, s ezt követte az ügyészségi vizsgálat. A legnagyobb áttörés azonban kétségkívül az, hogy tegnap a parlamentben kényelmes többséggel szavazták meg mentelmi jogának megvonását. A politikai pályája során minden párttal szövetkező, meglehetősen sötét titkosszolgálati kötődésekkel is bíró Oprea kiadása az igazságszolgáltatásnak legalább akkora fegyvertény, amekkora Adrian Năstase volt szociáldemokrata miniszterelnök korrupcióért való elítélése vagy Dan Voiculescu bezárása volt néhány évvel ezelőtt. Persze, a bűnügyi vizsgálat engedélyezésétől a vádemelésig vagy az ítéletig hosszú még az út, de az első lépés megtörtént, s Románia tegnap egy árnyalattal tisztább országnak tűnt… Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 18.HírsalátaA BETEG TUDJON ROMÁNUL. Megalázó bánásmódban részesült egy Kolozsváron balesetet szenvedett olaszteleki lány a Mócok úti gyermekkórházban. Az orvosok számon kérték hiányos románnyelv-tudását, lekezelően beszéltek hozzátartozóival, kirakással is megfenyegették őket. A beteget Horváth Anna alpolgármester közbenjárásával más kórházba helyezték át. A 17 éves Sükei Katika az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet versmondó- és népdalvetélkedő versenyén vett részt, a népdalverseny kategóriában első díjat nyert. Egy autóbusz ütötte el az átjárón. (Maszol) KÓRHÁZAKAT BÍRSÁGOLTAK. 1,1 millió lejre bírságolták tavaly a temesvári megyei kórházat és a gyermekkórházat. A Temes megyei egészségbiztosítási pénztár közleménye szerint a gyermekkórház 2185,14 lejes pénzbüntetést kapott, mert az orvosok el nem végzett ellátást is bejelentettek, hogy a kórház férjen bele az adott pénzkeretbe. A megyei kórházat 1 101 818,24 lejre büntették meg, mert nem tartották be a pénzvisszatérítési eljárást, és az is többször előfordult, hogy a betegekkel vásároltattak meg egyes gyógyszereket vagy egészségügyi felszerelést, holott azok árát a biztosító megtérítette volna. (Mediafax) NEM KELL PREVENCIÓS TÖRVÉNY. Mélyen alkotmányellenesnek tartja az SZDP az egészségügyi megelőzésről szóló törvénytervezetet, és visszavonására szólította fel az NLP-t. Ha a jogszabály mégis átmegy a parlamentben, az alkotmánybíróságon fogják megtámadni – jelentette be Liviu Dragnea SZDP-elnök. Szerinte az alkotmány valamennyi állampolgár számára biztosítja az egészségügyi szolgáltatásokhoz való jogot, így elfogadhatatlan a liberálisok ötlete, amely büntetné azokat, akik nem vesznek részt a szűrőprogramokon és arra kényszerítené őket, hogy fizessék ki kezelésüket. Alina Gorghiu, a törvényt kezdeményező NLP társelnöke szerint így évente több ezer emberéletet lehetne megmenteni. A tervezeten egyébként még dolgoznak, jelenleg nyilvános konzultáció tárgyát képezi, és a képviselőház asztalán van, javítható. (România liberă) A LÁNYA ÉS A VEJE IS. Gabriel Oprea volt belügyminiszter lánya és veje is plágiummal jutott doktori címéhez: dolgozataikban több esetben is találtak másoktól – idézőjel és a szerző említése nélkül – átvett részleteket. Ana Maria Tudor és Alexandru Marius Tudor ugyanazon a napon, egy héttel a Ponta-kormány bukása előtt védte meg doktori disszertációját, oklevelüket 2015 decemberében már a plágiumnak hadat üzenő új oktatási miniszter, Adrian Curaj írta alá. Oprea – az ő doktorátusa is plágiumgyanús – több olyan magas rangú köztisztviselő (köztük Victor Ponta volt kormányfő) doktoranduszi munkáját irányította, akikről később kiderült, hogy csalással jutottak a tudományos címhez és a vele járó anyagi előnyökhöz. (Ziare.com) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. március 9.A „neoceauşiszta” ideológia feltámadásaAmi az úgynevezett „nemzeti kisebbségek” védelméről szóló nemzetközi és nemzeti normák romániai be (nem) tartását és meg (nem) valósítását illeti, a 2015-ös év kimondottan szégyenteljes volt. Több tucat nyilvánvalóan önkényes közbelépés és döntés született kormánymegbízottak, polgármesteri hivatali felügyelők, bírók stb. részéről –alkotmányos szlogenekkel („Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam”) alátámasztva, de teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a Románia által évekkel ezelőtt aláírt és ratifikált szerződéseket és chartákat –, melyek különösen az erdélyi és még inkább a székelyföldi magyarok közösségében szinte általános elégedetlenséget és a központi hatóságok képviselőivel szembeni növekvő feszültségeket okoztak. A kérdéses visszaélésekről gyakorlatilag semmit sem írnak a román nyelvű központi sajtóban, ezzel szemben számos inkrimináló anyag jelenik meg a magyarok jogos óhajairól. Ebből a nacionalista propagandaízű médiacenzúrán/embargón és egyoldalú „tájékoztatáson” alapuló publicisztikai gyakorlatból az következik, hogy a médiában és a közhatóságoknál nincs elég információ a „nemzeti kisebbségekkel” kapcsolatos sajátos jogszabályokról. Továbbá nincs elég publicisztikai vagy politikai akarat, hogy az etnikai közösségeket úgy mutassák be, amilyenek: történelmi nyelvi és kulturális közösségekként, melyek gyökeret vertek az általuk jelenleg lakott térségekben, több száz vagy akár több mint ezer éves közösségekként (mindegyikük régebbi vagy sokkal régebbi mint maga… Románia), melyeknek – ebből következően – számbeli arányuktól függetlenül elméletben és a gyakorlatban is ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel kellene rendelkezniük, mint a többi etnikai közösség. Mi lenne ha... Ha Románia átültetné a gyakorlatba a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt és a Románia és Magyarország közötti jó szomszédságról és együttműködésről szóló szerződést – melyeket már több éve aláírtak és ratifikáltak –, akkor az erdélyi etnikumok közötti kapcsolatok képe összehasonlíthatatlanul jobban festene. Konkrétan: – szinte kivétel nélkül két-, három- vagy négynyelvű felirataink lennének az összes (németek/szászok vagy magyarok által alapított és más nemzetiségek által is lakott) erdélyi városban és számtalan faluban/községben; – az összes nemzetiség nyelvét, kultúráját és történelmét az iskolákban minden etnikai csoportnak tanítanák; – a köztisztviselők a rendőrség kötelékében, a titkosszolgálatoknál, a hadseregben, az igazságszolgáltatásban, a kihelyezett szolgáltatásokban mindenféle nemzetiségből származó alkalmazottak lennének, akik beszélik a „kisebbségi” és regionális nyelveket, a kérdéses nyelvek használata pedig a mindennapos gyakorlat része lehetne; – az állami médiában arányosan jelennének meg a „kisebbségi” témák; a filmekben, a tévésorozatokban, a zenedarabokban stb.; – a magyar nyelvű egyetemek/karok tényként léteznének és nem csak óhajként vagy viszály okaként (lásd a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosi egyetem létrehozásának elutasítása); – a nemzetiségek jelképei (zászlók, címerek) és ünnepnapjai szabadon megjelenhetnének és nem kellene tartani a kormánymegbízottak, bírók és/vagy nacionalista bloggerek és bérkommentelők zaklatásától; – azonnal véget érnének a nacionalista diverziók, az etno-demográfiai ügyködések, a médiamanipulációk és a „laboratóriumi” gyűlölet, melyeket a titkosszolgálatokon vagy más „hard” intézményeken (rendőrség, hadsereg stb.) belüli nacionalista és etnokratikus csoportok utasítására találnak ki és terjesztenek; – összességében az (igazi kölcsönös megismerésen, tiszteleten, egy többetnikumú társadalmon belüli jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos konszenzuson alapuló) egyetértés élvezne elsőbbséget; – nagyrészt megszűnnének az egyes „kisebbségiek” részéről tapasztalható nacionalista megnyilvánulások, lásd például azokat a székely fiatalokat, akik jelenleg bizonyos nacionalista, potenciálisan irredenta magyarországi mozgalmak körül csoportosulnak; Kik a kerékkötők? Ne bújjunk az ujjunk mögé: némi érzékelhető előrelépés ellenére Románia még mindig messze áll attól, ami akkor lehetne, ha átültetné a gyakorlatba a vonatkozó nemzetközi és nemzeti kötelezettségek összes rendelkezését – és, sajnos (mások számára „szerencsére”), nem is tűnik úgy, hogy olyan állammá szeretne válni, amely tényleg minden lakosát képviseli. Vajon kik azok, akik általában ellenzik azon normák alkalmazását/betartását, melyekről itt szó van? Azt hiszem, nagyrészt azokról van szó, akik más, különösen a politikai pluralizmussal, az emberi jogokkal, a részvételi civil társadalommal, a korrupcióellenességgel, a diszkriminációmentességgel, a Közép- és Kelet-Európával való szinkronba kerüléssel kapcsolatos területeken is ellenezték vagy ellenzik a törvények alkalmazását. Másképp mondva – és a múltba is visszatekintve: azoknak van a „magyarokkal” „valami bajuk”, akiknek hajdanán a szászokkal/svábokkal is gondjuk volt, amíg még többen voltak, akiknek 1990-ben gondjuk volt az Egyetem téri tüntetőkkel vagy akár azokkal is, akik 1989. december 17–22-én és az ezt követő napokban és hónapokban kivonultak az erdélyi/bánsági városok és Bukarest utcáira. Míg a demokratizálás és a politikai pluralizmus terén némiképp javult a helyzet – bár még mindig vannak gondok a jogállamiság működésével –, a „nemzeti kisebbségek” védelme terén még viszonylag az út elején, vagy legjobb esetben is a felénél járunk, és számos jel arra mutat, hogy a román hatóságok NEM akarnak annál előrébb lépni, mint ameddig eljutottak. Ellenkezőleg, szemmel láthatóan hajlamosak visszavonni a már megadott (indokolt) vagy megvalósításra váró jogokat. Mottójuk: Ha amúgy sincsenek szankciók, akkor miért tartanánk be az ígéreteinket? Hová vezet ez? Ugyanúgy, ahogy az emberi jogok korlátozása és a közvélemény fontos döntések meghozatalában való részvételének elutasítása, például a nagy (a környezetre és a helyi közösségekre nézve felesleges és ártalmas kulcsszavak: Verespatak, Chevron, Schweighofer, Kronospan stb.) beruházások esetében utcai megmozdulásokhoz, kollektív elégedetlenséghez, valamint az érintettek diskurzusainak és szándékainak radikalizálódáshoz vezetett, a „nemzeti kisebbségekre” vonatkozó normák betűje és szelleme hű betartásának elutasítása elkerülhetetlenül ugyanolyan következményekkel fog járni, vagy jár máris. Ugyanolyan ok ugyanolyan hatást vált ki. Más szóval: aki azt várja el, hogy a magyarok ne merészeljék kifejezni elégedetlenségüket/felháborodásukat a nacionalista-magyarellenes mátrixszal szemben, amelybe számos közhatóság és a média egy része belekényszeríti őket, ugyanígy azt is követelhetné, hogy Newton törvényét kizárólag az almákra alkalmazzák, a körtékre nem… És most azoknak, akik őszintén azt hiszik, hogy Románia állítólag „modell” a „kisebbségek” ügyében. Közismert, hogy Romániában egyetlen területen SEM tartják be a törvényeket a betűjüknek és szellemüknek megfelelően, amikor a nem alkalmazásuk (jogtalan) előnyöket biztosíthat egyes kiváltságosoknak (lásd a fentebb említett cégek gazdasági tevékenységeit). Akkor, kérdezem, miért hiszik, hogy a törvényeket éppen a „kisebbségek” esetében alkalmaznák következetesen, sőt, példás módon? Sőt: Alapos okunk van azt hinni, hogy a „kisebbségek” és a történelmi régiók ügye az utolsó helyek valamelyikén szerepel a politikai-közigazgatási döntéshozók prioritásainak listáján. Egy „neoceauşiszta”/„neoszekus” áramlat feltámadásának és érvényesítésének vagyunk tanúi, amely afelé tendál a törvények megsértésével, hogy megvalósítsa a nemzeti-kommunista korszak fő etnodemográfiai projektjét: a többetnikumú régiók, különösen Erdély etnikai megtisztítását, illetve asszimiláción és emigráción keresztül az elrománosítását. Mondom ezt, látván: – hogy Kolozsváron egy régi-jelenlegi polgármester, volt KISZ-vezető (Kommunista Ifjak Szövetsége – a szerk.) elkeseredetten ellenzi kétnyelvű táblák elhelyezését a város bejáratainál, ugyanakkor kollektív skizofrén módon megpályázza „Cluj-Napoca” nevében az „európai” kulturális fővárosi címet; – hogy Marosvásárhelyen az „importált” polgármester azzal büszkélkedik, hogy az etnikai mérleget sikerült a magyarok rovására kibillenteni (a Magyarországgal kötött szerződés egyértelmű rendelkezéseinek megsértésével!); – azokat az etnikai-demográfiai statisztikákat, melyek azt mutatják, hogy a magyar lakosság legalább 20 százalékkal (!) csökkent az utóbbi 25 évben, miközben a románok aránya „csak” 10 százalékkal lett kevesebb; – hogy Csíkszeredában megtartanak a tisztségében, rendőrkapitánnyá neveznek ki és rekordméretű bért fizetnek egy volt nemzeti-kommunista pribéknek, Moldovan Radu Sandunak; – hogy 2015-ben, szintén Csíkszeredában, börtönérett politikusok egy csoportja – Mircea Duşă, Gabriel Oprea, a már „híres” Moldovan Radu Sandu – jelentős anyagi és emberi forrásokat, különleges csapatokat, a honvédelmi minisztérium járműveit és buszait mozgósította azért, hogy néhány ázott katona menetelése közben felhúzzák „Hargita megye legnagyobb trikolórját”! … Mindezt akkor, amikor a Kovászna megyei kormánymegbízott bepereli azokat a polgármestereket, akik Románia zászlója mellett(!) ki merik tűzni a székely zászlót is; – mert olyan félkatonai alakulatok jönnek létre, mint Bogdan Diaconu politikai etnoimposztor Karóbahúzó Vlad Gárdája, melyeknek kimondottan Székelyföld is a célpontjuk; – látva, hogy Déván (!) lebontották egy hajdani magyar fejedelem nemrég felállított köztéri emlékművét – mindezt „banális adminisztratív okokból”, hogy egy élő klasszikust idézzek (utalás Klaus Iohannisra – a szerk.), egy „jóakaró” polgár közbenjárására; – Dan Tanasă nacionalista-troll blogger tevékenységét – meglepetések meglepetése! – éppen a szekus-kleptokrata Dan Voiculescu alapítványa részesíti jutalomban. És tovább lehetne folytatni a mindennapos zaklatások sorát, melyek a „Beszélj románul, mert Romániában vagy!” szlogennel kezdődnek… A fentiekből az következik… szigorúan LOGIKUSAN, hogy a „kisebbségi” jogrend betű- és szellemhű alkalmazása Románia számára is a jogállamiság megerősítését, a törvény uralmát, polgáriságot, európaiságot, meritokráciát jelenti – az ország minden lakójának javára. Ugyanakkor, szintén szigorúan LOGIKUSAN az is következik, hogy az erdélyi (és nem csak itteni) őshonos nemzetiségek legitim és szükséges jogaiért való szerepvállalás jogos és szükséges polgári, európaiassági és jogállamvédelmi lépés. Én magam szerepet vállalok ebben (is), és azt tanácsolom más polgárjogi aktivistáknak is, hogy hatoljanak be erre a kevésbé feltárt, de mindnyájunk számára nagyon is releváns területre: a kollektív identitások, a „fejlett szintű” etnikumok közötti megértés és együttélés, regionalizmus, politikai transzilvanizmus terepére. Ez távolról sem annyira nehéz és „aláaknázott” terület, ahogy azt azok az etnoimposztorok sugallják, akik kisajátították e témában a tömegeknél fogadókészségre számító diskurzust (szemben a tudományos, „elit”, a történelmi igazsággal és a mai tényhelyzettel szinkron és összeegyeztethető diskurzussal, ld. Boia, Mitu, Djuvara). A megoldás továbbra sem más, mint az írott és íratlan törvények – jóhiszemű – alkalmazása, aminek révén csak nyerhetünk – mindnyájanuár Regionalizmus = európaiasság = polgáriság = hazafiság – íme, ez a mágikus képlet „Erdély kérdésére” – és talán egész Romániára vonatkozóan is. Hans Hedrich (neuerwEg.ro/Főtér.ro) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. május 14.Aggódhatnak az egyházi besúgók?Átment a képviselőházon a Securitatéval együttműködő papok átvilágítását könnyítő törvénytervezet. A 2008-ban kiadott 24-es sürgősségi kormányrendelet módosítását kedden hallgatólagosan, a plénum szavazata nélkül fogadták el, mert a jogi bizottság nem készült el időben a jogszabályról szóló jelentéssel. Az új változat értelmében ezentúl nemcsak az egyház, hanem bárki kérheti a papok titkosszolgálati múltjának felderítését. A módosítás hatályon kívül helyezi a törvény 32-es cikkelyét, így azokkal a papokkal szemben is kezdeményezhető átvilágítás, akik rendelkeznek igazolással arról, hogy nem működtek együtt a Securitatéval. A tervezetről a szenátus mondja ki a döntő szót. (Főtér) HA A BENZIN INGYEN LENNE, akkor is 2,50 lejt fizetnénk érte Romániában – állítja a Rompetrol társaság egyik volt igazgatója, Dan Roşu. A gázolaj eladási árának 58 százaléka az államé, és a benzin esetében is hasonló az arány. Az Európai Bizottság legújabb jelentése szerint ezer liter gázolaj eladásából a román állam (adók és illetékek formájában) 423,31 eurót kap, és ezzel az EU 28 tagállama közül a 14. helyen áll. Csak néhány példa: Ausztria 409,64, Dánia 423, Spanyolország 367,98, Lengyelország 332,87, Csehország 404,84, Magyarország 359,53 eurót bevételez ezer liter üzemanyag után. Roşu szerint Románia nem csupán saját polgárait terheli túl, hanem az átmenő teherforgalmat is elriasztja, hiszen a szállítóknak jobban megéri a szomszédos országokban tankolni. Ez a helyzet a romániai benzinkutaknak sem jó, mert nagyon kis mozgásterük marad az árak alakítására – magyarázta, és konkrét példával élt: ha az üzemanyagot a jelenlegi öt lej helyett ingyen adnák, a vevőknek akkor is be kellene fizetniük literenként 2,50 lejt az államnak, ami képtelenség. (România liberă) FÉRFICIPŐK NŐKNEK. Egyre cifrább dolgok derülnek ki a Gabriel Oprea volt belügyminiszter visszaéléseit feltáró vádiratból. Miután kiderült, hogy naponta többször, jogtalanul vett igénybe hivatalos felvezetést, saját használatára vásároltatott luxusgépkocsit és pezsgőfürdőt, az is nyilvánosságra került, hogy a belügyi hírszerzés költségvetéséből 46-os méretű férficipőket és nagy mennyiségű alkoholt vettek nőknek, de ajándékkosarakat, bort, whiskyt, pálinkát, üdítőt, kávét, cukrot, cigarettát, üdvözlőlapokat, papírt és dekorációkat, édességeket, karácsonyfát, műanyag tányérokat és poharakat, szalvétát, szaloncukrot, filctollat, címereket, zászlókat, fényképkereteket, aranyjelvényeket, egy órát, egy kanapét és két fotelt is. Súlyosbító körülmény, hogy a Ponta-kormány lemondása után az osztály költségeiről szóló dokumentumok egy részét megsemmisítették. (Mediafax) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 8.VisszarendeződésMegkezdődött. Vagy csak folytatódik? Másfél évvel a jobboldali államfő megválasztása és bő fél évvel a baloldali kormány menesztése után minden jel arra mutat, hogy hátraarcot hajt végre Románia, és ősszel újra a szociáldemokrata párt kezébe adja a gyeplőt. De nem azért, mert az alakulat megjavult vagy legalább megújult volna – erről nincs szó, az áprilisban jogerősen elítélt Liviu Dragnea pártelnök nyeregben érzi magát, a június 5-ei eredmények láttán visszaszívta korábban ígért lemondását, és további pálfordulásokra is számíthatunk még –, hanem mert a két pártból egyesült liberális tábor másfél év alatt nem volt képes bár egy valamirevaló alternatíva felmutatására összeszedni magát, a számára kedvező politikai-közéleti széljárásban sem. Az idei önkormányzati választások után az SZDP – a közel kétmilliós főváros egészén kívül – 19 megyeszékhelyen rendelkezik polgármesterrel és 27 megyében tanácsi többséggel: 14-ben egyedül, 11-ben Tăriceanu pártjának bevonásával, további 2-ben pedig Gabriel Oprea alakulatára is szüksége volt. Ez, akárhogy nézzük, az ország nagyobbik fele, és mivel a két szövetséges alakulat nem sok önállóságot mutat – Tăriceanu valószínűleg addig maradhat a szenátus elnöke, amíg kiszolgálja fenntartóit, az átigazolt honatyákból az előző választások után alakult, tavaly még komoly tényezőnek számító Oprea-féle alakulatot pedig vezére bukása óta csak a nagy testvér óvhatja a megsemmisüléstől (az SZDP-nek mindig van egy ködös kis konzervatív zsebpártja) – , nemsokára megint ott találhatjuk magunkat, ahol nem akartunk lenni: a vörös bárók és kiskirályok, a korrupt, felelőtlen, nemtörődöm posztkommunisták keze alatt. Az az elégedetlenség, amely 2014 novemberében Klaus Iohannis megválasztásához, majd – egy év múlva – a Ponta-kormány leváltásához vezetett, most azok ellen fordult, akiktől egy tisztességesebb, felelősebb, hozzáértőbb politizálást várt a jobb sorsra érdemes választó. De csalódnia kellett, megint. A hagyományosan jobboldalinak számító Bukarest feladta a leckét, és bár az SZDP ünnepel, a valódi többséget a távol maradók alkotják. Ez pedig nem egészséges. Nem mintha a szociáldemokratákat nagyon zavarná a hatalomra kerülés mikéntje. Az önkormányzati választásokon aratott győzelemmel igazolva látják magukat, a nagy garral beharangozott megtisztulásra már semmi szükség nem lesz, sőt, nyugodtan el lehet kezdeni a mellékvágányon rostokoló párttagok visszahelyezését. A különvéleménye miatt kizárt Valeriu Zgonea képviselőházi elnök alatt már hosszú hetek óta inog a bársonyszék, bennfentes sajtósok szerint Victor Ponta volt kormányfőre vár, aki ezzel az ország harmadik embere lehet. Vagy – korrupciós perei dacára – ősztől ismét kormányfő, ehhez most minden esély adott. Csak az előrelépés esélye nem látszik sehol... Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 9.Másolatok nélkülEgyre elégedetlenebb a fiatal generáció amiatt, hogy az egészségügy és a tanügy fontos területeit is zavaros ügyletek, átláthatatlanság és széles körű korrupció jellemzi. A doktori disszertációkat másolásos módszerrel összehozók (köztük közéleti szereplők, így Victor Ponta volt miniszterelnök, Gabriel Oprea korábbi, illetve Petre Tobă jelenlegi belügyminiszter) gyakorlata, a csalások és szellemi „lopások" immár bevettnek számító szokása ellen is szót emeltek a fiatalok. Az egyetemi hallgatók országos szövetsége közleményben adott hangot elégedetlenségének: mint írják, csalódottak, mert sem a parlament, sem pedig az egyetemek nem tesznek hatékony, határozott lépéseket a plágiumok kiküszöbölésére – holott megannyi közszereplő csalására fény derült. Azt is nehezményezik, hogy az illetékesek azok után sem tettek konkrét lépéseket, hogy kiderült, számos egyetemi tanár hozzájárult a börtönökben születő „tudományos munkák" megjelentetéséhez. A rendszer átláthatóvá tételének folyamata akadozik: a Címeket, Diplomákat és Egyetemi Bizonyítványokat Hitelesítő Országos Tanács (CNATDCU) – amelyet az oktatási minisztérium bízott meg a múlt hónapban azzal, hogy kivizsgálja a közszereplőket érintő plágiumügyeket – nem biztos, hogy helyt ad a korábbi szakértői következtetéseknek, amelyek igazoltnak látták a másolás tényét. A testület a közszereplők ügyében is vizsgálódik, viszont megkérdőjelezhető a hatékonysága, hiszen összetétele alig változott 2012 óta, amikor Victor Ponta miniszterelnök doktori disszertációja kapcsán először kerültek a figyelem középpontjába a plágiumügyek. Az egyetemisták szövetsége azt kéri, az illetékesek sürgősen tegyék átláthatóvá az akadémiai címek odaítélésének folyamatát, tegyenek konkrét lépéseket a szellemi lopások gyanúja ügyében, és annak megelőzése érdekében is, hogy az egyetemisták körében is továbbterjedjen a csalás gyakorlata. Az egészségügyi rendszer átláthatatlanságát is nehezményezi a fiatal generáció. A közvéleményt mélyen felkavaró fertőtlenítőszer-botrány egyik fejezetét követően azt mondta a miniszterelnök, hogy a kormány mindent megtesz azért, hogy „tisztába tegye" az egészségügyet, viszont az alkalmazottaknak is hozzá kell járulniuk a rendszer megjavításához, több fiatal orvos úgy nyilatkozott, hogy ha nagyobb teret engednének az ifjúságnak, talán hatékonyabban meg lehetne változtatni a pozíciókba való belemerevedés, a jól bevált csúszópénzes szokások, a korrupció jellemezte egészségügyet. A fiatalok egyre határozottabban és gyakrabban lépnek fel a korrupció ellen, ennek pedig üzenetértéke van: egyértelmű, hogy e tekintetben nem akarnak az előző generációk „másolatai" lenni. Erre a szándékra pedig minden kétséget kizáróan szükség van a hazai egészségügy és oktatásügy „vérfrissítéséhez". Kiss Judit Krónika (Kolozsvár) 2016. július 9.Lemondanának címükről Oprea „doktoriskolájának” tagjaiA hírszerzési akadémia ( ANIMV) plágiumgyanúba keveredett kilenc doktora jelezte írásban a Bukaresti oktatási miniszternek, hogy lemond tudományos címéről – közölte pénteken a Hotnews.ro hírportál. Az érintettek névsorát a csütörtökön hivatalba lépett új oktatási miniszter, Mircea Dumitru adta ki a Tiszta Románia nevű civil szervezetnek egy korábbi adatigénylésre válaszolva. A doktori címüktől lemondani próbáló „hírszerző-doktorok” vezető tanára Gabriel Oprea korábbi kormányfő-helyettes volt, akit szintén plágiummal gyanúsítanak. A Ponta-kormányban akkor még belügyminiszteri tisztséget is betöltő politikusról tavaly szeptemberben azt állította a Bukaresti egyetem etikai bizottságának vezetője, hogy disszertációja jelentős részét idézőjelek nélkül másoktól másolta. Néhány héttel később a Bukaresti sajtó már arról cikkezett, hogy Oprea doktoranduszai is másokat plagizálva szerezték meg a tudományos címet. A Tiszta Románia szerint a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) szakmai védnökségével működő felsőoktatási intézmény úgy próbálta eltussolni a botrányt, hogy a plágiumgyanúba keveredett végzősei idén márciusban lemondtak doktori címükről, a tanintézet pedig júniusban azt közölte, hogy a disszertációk ügyében indult vizsgálat így okafogyottá vált. Szabadság (Kolozsvár) 2016. július 11.ÉrdemtelenülBár a börtönbüntetésre ítélt polgármesterek meg- vagy újraválasztásával született néhány meglepetés a helyhatósági választásokon, elég nagy fokú társadalmi amnéziának kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy az év végi parlamenti megmérettetés nyomán ne tűnjön el végképp a politika süllyesztőjében néhány befolyásos Bukaresti politikus. Többek között az a Gabriel Oprea, aki legkevésbé sem szakmai kvalitásai okán, hanem kizárólag politikai érdekek alapján bitorolhatott olyan fontos tisztségeket, mint a kormányfőhelyettesi vagy a belügyminiszteri. Ez a tábornokként közszerepre vállalkozó politikus a hadseregre és a politikumra is szégyent hozott azáltal, ahogyan a pártjukból távozott vagy kipenderített politikai kalandorokból verbuvált alakulatával kormányzóképes tényezővé nőhette ki magát Bukarestben. Eközben pedig a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) patronálta „akadémián” vezető tanárként futószalagon „csinálta” a „hírszerző-doktorokat” – már elnézést, de a fővárosi tanintézetnél leleplezett plágiumözönre ez a legtalálóbb kifejezés. De nem bújhatunk az ujjunk mögé, be kell ismernünk, hogy Oprea, valamint a copy paste művészetét ugyancsak csúcsra járató Victor Ponta és társai tulajdonképpen annak a romániai társadalomnak a termékei, amely évtizedeken keresztül tolerálta a rangkórságot és az érdemtelenül megszerzett címek, tisztségek gyakorlatát. Sem az értelmiség „csúcsa” – a tudós társadalom, az akadémiai szféra –, sem a nyomozó hatóságok nem léptek fel kellő eréllyel ama jelenség ellen, amelynek során tízezrek szerezhettek maguknak egyetemi oklevelet, doktori titulust, ezek alapján pedig jól fizető állást állami intézményeknél megfelelő tudás híján, érdemtelenül. Holott a szellemi lopás tolerálásával a társadalom önmaga ellen dolgozott, hiszen szélhámosok, idegen tollakkal ékeskedők kerülhettek kulcspozícióba, ami egy ország kormányzása esetén akár olyan következményekkel is járhat, mint amikor például egy vasutas nem ért a váltókezelő működtetéséhez. Ponta, valamint a titkosszolgálat tanintézete plágiumbotrányának kissé megkésett, mégis hivatalos leleplezése azzal a reménnyel tölt el, hogy látni a fényt az alagút végén. Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár) 2016. július 13.Romániában egy kispárttal olvad össze Traian Basescu pártjaA nemrég még kormánykoalíciós pártnak számító Románia Haladásáért Országos Szövetséggel (UNPR) olvad össze a Traian Basescu volt román államelnök által vezetett Népi Mozgalom Párt (PMP). Ezt a két politikai erő vezetősége jelentette be kedden közös sajtótájékoztatón. Traian Basescu elmondta, hogy az új párt a PMP név alatt fog szerepelni, az elnöke továbbra is ő mArad, lesz négy első alelnökük, akik közül kettőt az UNPR ad majd. A Gabriel Oprea volt miniszterelnök-helyettes által vezetett UNPR a szociáldemokrata Victor Ponta egykori román miniszterelnök kormányának volt tagja. Oprea márciusban lemondott a pártelnökségről, miután két ügyészségi eljárás indult ellene. A PMP egy Basescu által alapított új párt. Az összeolvadástól azt remélik, hogy növeli bejutási esélyüket a parlamentbe az év végi választáson. Az UNPR azt követően erősödött meg, hogy a Szociáldemokrata Párt ( PSD) és a Nemzeti Liberális Párt ( PNL) által létrehozott Szociálliberális Szövetség (USL) – amely megnyerte 2012-ben a helyhatósági és a parlamenti választásokat – kettészakadt, így a szociáldemokratáknak nagy szükségük volt az UNPR-re, hogy biztosítsa számukra a parlamentben a kormányzati többséget. Az UNPR nem vett részt önállóan a választásokon, de 2012 után számos törvényhozót befogadott, akik különböző okokból kiléptek pártjukból, amelyeknek színeiben mandátumot szereztek. Így az UNPR önálló frakciót alakíthatott, és tavaly novemberig, a Ponta-kormány lemondásáig a mérleg nyelve szerepét töltötte be a Bukaresti parlamentben. Tavasszal még azt fontolgatták, hogy önálló pártként indulnak a választáson. Az utóbbi hetekben azonban számos törvényhozó kilépett az UNPR-ből, és a PSD-hez csatlakozott, miután sikertelenül végződtek a szociáldemokratákkal folytatott egyeztetések egy esetleges közös parlamenti választási szereplésről. Basescu nyilatkozatában utalt arra, hogy sokan elhagyták az UNPR-t, de mint mondta, őket ez nem zavarja, mert olyan emberekre van szükségük, akik a jobbközép értékeket vallják magukénak. Valeriu Steriu, az UNPR elnöke kijelentette: elsősorban azoknak a választóknak akarnak alternatívát nyújtani, akiknek elegük van a jelenlegi két nagypártból, a PSD-ből és a PNL-ből. A két nagy politikai erő, a balközép szociáldemokraták és a jobbközép liberálisok mellett jelenleg három kispárt pályázik eséllyel törvényhozói helyek megszerzésére az őszi romániai parlamenti választáson: a magát jobbközépnek tekintő PMP, a PSD-t támogató Calin Popescu Tariceanu vezette Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE), valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). erdon.ro 2016. július 29.Erkölcsi elégtételMintha valamilyen kegyelmi állapotot élnénk meg a szakértői kormány egyéves regnálása alatt. Ha csodákra nem is képes, például az ország gazdaságát, az infrastruktúra-fejlesztést nem is tudja a szükséges mértékben felpörgetni, és a nagy ellátórendszereket sem lesz képes rövid regnálása alatt talpra állítani, legalább erkölcsi szempontból elégtételt ad a polgárok azon részének, akik számára ez még jelent valamit. Négy év után ugyanis eljutottunk oda, hogy legalább részben felelnie kell Victor Ponta miniszterelnöknek, illetve Gabriel Oprea korábbi miniszterelnök-helyettesnek azért, mert a jelek szerint szemérmetlenül csaltak doktori disszertációjuk megírásakor. Tudjuk: egyáltalán nem volt véletlen, hogy Ponta esetében éppen 2012-ben került nyilvánosságra a plágiumvád, hiszen választási év volt, Ponta regnáló miniszterelnökként bizakodva tekinthetett a parlamenti voksolás elé, politikai ellenfelei viszont abban reménykedtek, hogy egy ilyen információ derékba töri a politikai karrierjét. Nos ebben már csak egy országgal nyugatabbra is igazuk lett volna, Románia azonban sajátos törvények szerint működött. Hiába állapította meg két szaktestület is, hogy plágium történt, az egyiket gyorsan feloszlatták, majd csak egy harmadik, a Ponta pártbeli beosztottja által vezetett oktatási tárca alárendeltségébe tartozó bizottság álláspontját fogadták el, amely a másik kettővel szemben nem talált semmilyen rendellenességet a doktori disszertációban. Ponta karrierje tovább ívelt felfelé, megnyerte a választást, és úgy tűnt, az ügy végleg elsikkad. Hogy nem így történt, ahhoz az kellett, hogy 2014-ben Ponta elveszítse az elnökválasztást. Az, hogy az első sokkban közleményt adott ki, miszerint lemond a doktori címről, jelezte: egyértelműen plágium útján szerezte, és azáltal, hogy nem ő lett az első ember az országban, attól tartott, hogy végül mégis felelősségre vonják. Persze amíg az ő kormánya volt hatalmon, ez nem történhetett meg, hiszen Oprea esetében sem látott plágiumot a minisztériumi szaktestület, hiába bizonygatta ennek ellenkezőjét az egyetemi etikai bizottság. Ponta lemondásának a címről sem lett konkrét hozadéka, hiszen az érintett intézmények a törvényi háttér hiányára hivatkozva nem léptek az ügyben. Jelenleg azonban az oktatási miniszterre a jelek szerint nem nehezedik politikai nyomás, vagy ha igen, akkor sem törődik vele. Az egyetemi címeket hitelesítő szaktestület komolyan elkezdett dolgozni, és Ponta esetében már el is jutott addig, hogy a cím visszavonását javasolja. Ami máris láncreakciót indított el: több közszereplő pánikszerűen lemondott doktori címéről, jelezve, hogy azt nem korrektül szerezte. Persze bárki mondhatja, hogy mindezzel a kormány a könnyebb ellenállás irányába mozdult el, hiszen a doktori címek visszavonása nem kerül pénzbe, nem igényel komoly szakmai erőfeszítést, nem létfontosságú nagyberuházás. Ami igaz is. A doktori címek visszavonásától nem tízszereződik meg rajtaütésszerűen az autópályák hossza, nem lesz világszínvonalú az oktatás és az egészségügy, és a bérek sem nőnek. Mégis, legalább egy kis időre úgy érezhetjük: Románia nem teljesen következmények nélküli ország. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 2.Tomboló nacionálkommunizmusÚjabb szörnyszülöttel gazdagodott a romániai politikai spektrum: Bogdan Diaconu soviniszta, szélsőségesen magyarellenes pártja önálló frakciót hozhat létre a parlamentben, miután több képviselő igazolt át hozzájuk, főként a szociáldemokratáktól, de Traian Băsescu alakulatából is (amely a maga során nemrég kebelezte be Gabriel Oprea vezér nélkül mAradt csapatát). Az efféle, választói legitimitás nélküli, mesterségesen létrehozott képződmények tündöklése és bukása nem új jelenség mifelénk, miként az sem, hogy gyakorta ezek a zsebpártok lesznek a mérleg nyelve, ők döntik el, hogy a jobb- vagy a baloldal alakíthat-e kormányt. Ilyen volt Dan Voiculescu korrupció miatt elítélt szekus besúgó számos névváltoztatáson átesett alakulata, amely rendszerint a szocialisták nyakán, a mogul médiabirodalmának támogatásával jutott be a törvényhozásba, de amely, ha érdekei úgy kívánták, a jobboldallal is kész volt szövetkezni. Nem kevésbé gennyes képződmény volt a semmiből előbukkant tábornok, Gabriel Oprea sebtében életre hívott pártja, amellyel megbuktatták az Ungureanu-kormányt, s amely előbb szintén a szocialisták szövetségesi táborában landolt, de már elnöke csillagfosztása előtt előkészítette a menekülő útvonalat a liberálisok irányába, hogy aztán végül az exállamfő, Traian Băsescu Népi Mozgalmában szívódjon fel. S bár jót egyik említett alakulatról sem mondhatunk – mindkettő burkoltan vagy nyíltan nacionalista, magyarellenes volt, s mindkettő nyílt vagy burkolt titkosszolgálati gyökerekkel, kapcsolatokkal rendelkezett –, ennyire szalonképtelen, ennyire avítt, ócska sovinizmust képviselő, ennyire nyílt magyarellenes szólamokat hangoztató pártocska, mint a Bogdan Diaconué, minden bizonnyal régóta nem tevékenykedett a Bukaresti parlamentben. Elszigetelésére sok esély nincs: az új szörnyszülöttet Románia legnépszerűbb politikusa, Victor Ponta korrupcióért vizsgált, bizonyítottan plagizáló exminiszterelnök is támogatja – egyelőre még kintről, tehát mAradva a szociáldemokraták táborában –, ráadásul a megfelelő médiaháttér is biztosított, miután Sebastian Ghiţă üzletember (?), médiamogul (?), a Realitatea csatorna tulajdonosa is belépett a pártba. Bogdan Diaconu színre lépésével az elmúlt 26 év alatt amúgy sosem szunnyadó nacionálkommunizmus szelleme újult erőkkel tombolhat a parlamenti választásokra készülő Romániában. Az már szinte mindegy is, hogy milyen eredményt ér majd el, az elmúlt évek tapasztalata alapján bizton állíthatjuk: a nacionalista eszméket hirdető, volt, jelenlegi vagy éppen leendő szekusokat tömörítő csapat mindenképpen ott lesz maajd a parlamentben – ha nem önállóan, hát nevet vagy szövetségest váltva, esetleg a többi alakulatba elvegyülve. Mert a nacionálkommunizmus szelleme Romániában sem el nem vész, sem át nem alakul. Örök. Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. szeptember 2.Falazott a szolgálatnak? (Korrupciógyanús a belügyminiszter)Bűnpártolás gyanújával indítana bűnvádi eljárást a korrupcióellenes ügyészség Petre Tobă belügyminiszter ellen, mivel a tárcavezető állítólag önkényesen megtagadta bizonyos iratok titkosításának részleges feloldását, amelyeket a korrupcióellenes ügyészség bizonyítékokként akart felhasználni egy másik ügyben. A tárcavezető tegnap este bejelentette: lemond tisztségéről. Az ügyészek szerint a belügyminiszter ahhoz falazott, hogy a belügyi titkosszolgálat (DIPI) vezetői a szolgálat pénzéből saját használatra vásároltak olyan javakat, amelyeknek semmi közük nem volt az operatív munkához. A korrupcióellenes ügyészség tegnapi közleményében azt állítja: a DIPI pénzén például babaházat, homokozót, csúszdát, kártyacsomagokat, íjat, röplabdát, futópadot, elektromos sütőt, bőrkötésű könyveket vásároltak, illetve ünnepi vacsorák költségeit fedezték, a beszerzésről készült jelentéseket pedig titkosították. Az ügyészség megjegyzi: Tobă önkényes, részrehajló magatartását bizonyítja, hogy amikor egy formailag a mostanival megegyező ügyben a tanúvédelmi szolgálat főnökeit gyanúsították sikkasztással és hűtlen kezeléssel, nem volt kifogása a bizonyítékok titkosításának feloldása ellen. Múlt héten a szolgálat több vezetője ellen is bűnvádi eljárás indult, emiatt a kormányfő le is váltotta a szolgálat főnökét. A korrupcióellenes ügyészség mostani eljárása a májusban bíróság elé állított Gabriel Oprea volt miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter korrupciós ügyének a leágazása. Dacian Cioloş miniszterelnök a belügyminiszter ellen kezdeményezett eljárás hírére reagálva azt mondta: ebben a helyzetben Tobă nem mAradhat a kormány tagja. Nem sokkal később a tárcavezető bejelentette lemondását. A politikus ártatlannak mondta magát, és azzal indokolta önkéntes távozását a tárca éléről, hogy nem akarja egy botrányba belerángatni a minisztériumot a parlamenti választások küszöbén. Lemondása akkor lép érvénybe, ha az államfő aláírja felmentését. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. szeptember 3.Oprea is doktori cím nélkül mAradtÁtok ül a román belügyminisztereken? Korrupciós vádak, gondatlanságból elkövetett emberölés gyanúja, párttisztségeiről való lemondás – mindezek mellett a doktori cím megvonása már csak hab Gabriel Oprea tortáján. A Ponta-kormány egykori miniszterelnök-helyettesi rangú belügyminiszterének nemcsak a korrupcióellenes ügyészséggel ( DNA), hanem az egyetemi címekről rendelkező országos tanáccsal is meggyűlt a baja. Mircea Dumitru oktatási miniszter pénteken aláírta azt a rendeletet, amellyel visszavonta plágium vétsége miatt Gabriel Oprea volt miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter doktori címét. Az Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács korábban megállapította, a volt miniszterelnök-helyettes plagizált doktori dolgozata megírásakor. Oprea a hét elején közölte, hogy megtámadja a bíróságon a cím visszavonásáról szóló miniszteri rendeletet. Számára ez az utolsó védekezési lehetőség. Szabadság (Kolozsvár) 2016. szeptember 7.Ideiglenesen kitűzik a román zászlót a Sepsiszentgyörgyi városháza tornyáraA háborús veteránok iránti tiszteletből csütörtökön ideiglenesen kitűzik a Sepsiszentgyörgyi városháza tornyára a román zászlót. A Sepsiszentgyörgyi román közösség képviselői ezt követően azt követelik, hogy a magyar vezetők is vegyenek részt az ünnepségen. Sepsiszentgyörgyön minden évben, szeptember 8-án katonai parádéval, ortodox istentisztelettel és koszorúzással ünneplik meg, hogy a román hadsereg 1944-ben ezen a bevonult a Háromszéki megyeszékhelyre és „felszabadította a várost a horthysta–fasiszta uralom alól”. Mint ismert, tavaly a városháza épületének felújítási munkálatai miatt az épület tornyán nem lehetett kitűzni a román zászló, ezért Gabriel Oprea akkori belügyminiszter az érintettek felelősségre vonását és megbírságolását kérte. Ezt követően Sebastian Cucu prefektus az ügyészséghez fordult mert mint mondta: a román zászló kitűzésének az elutasítása felháborította a román közvéleményt és állítása szerint a városháza elutasító álláspontja kimeríti a fasiszta, rasszista, xenofób, legionárius és háborús bűnök elleni törvény előírásait. Antal Árpád: egy napig lesz ott Az idei megemlékezés kapcsán Antal Árpád polgármester elmondta: műszakilag kivitelezhetetlen, hogy a zászló a állandó jelleggel felkerüljön a városháza tornyára, viszont a veteránok iránti tiszteletből egy napra, ideiglenesen megoldják. Az elöljáró magyarázata szerint a városháza épületének felújításakor az eredeti tervek szerint visszahelyezték a torony tetejére a csúcsdíszt, amelyre egy villámhárítót is beépítettek. Hozzátette: a polgármesteri hivatal épületének homlokzatán, helyén van a törvény által előírt összes zászló. A magyar vezetők is vegyenek részt az ünnepségen A román hadsereg 72 évvel ezelőtti Sepsiszentgyörgyre való bevonulására való megemlékezés előtt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi tanácsosa, Andrei Cochior a magyar vezetők jelenlétét hiányolta az ünnepségről. Az eseményen általában nem vesznek részt a magyar elöljárók, hanem egy román párt helyi tanácsosát szokták megbízni, hogy képviselje az önkormányzatot. A Sepsiszentgyörgyi tanács keddi, rendkívüli ülésén Andrei Cochior felhívta képviselő társai figyelmét, hogy beiktatásukkor esküvel fogadták, hogy részt vesznek minden olyan eseményen, ahová hívják. A szociáldemokrata tanácsos kifejtette: ő minden tanácsülésen jelen van, ezért lemond táblajátékáról és műtétjéről is, ezért nem érti az ünnepségeken miért nem tudnak mindannyian részt venni. Válaszul Sztakics Éva alpolgármester kifejtette: nem kívánja újraélni azt az időt, amikor kötelező volt bizonyos ünnepségeken részt venni. Az RMDSZ Sepsiszentgyörgyi frakciójának vezetője, Miklós Zoltán leszögezte: a tanácstagok esküjükben arra tettek fogadalmat, hogy tiszteletben tartják az Alkotmányt, a törvényeket és képviselik a Sepsiszentgyörgyi polgárok érdekeit, nem azt vállalták, hogy ünnepségeken vesznek részt. Hozzátette: lehetne közös ünneplés is, ha a magyar közösség nagyobb tiszteletet kapna a román államtól, ha megadják a 98 éve Gyulafehérváron megígért jogokat. Kovács Zsolt maszol.ro 2016. szeptember 9.Lekerült a szentgyörgyi toronyról a román zászlóLekerült a Sepsiszentgyörgyi városháza tornyáról az egy napra kitűzött román zászló – jelentetette pénteken az Agerpres hírügynökség. Ioachim Grigorescu, a tartalékos katonatisztek Kovászna megyei szervezetének elnöke a hírügynökségnek nyilatkozva gyalázatosnak nevezte a zászló levételét. Az ezredes csütörtökön azt ígérte, hogy az egyesület tagjai őrt állnak azért, hogy megakadályozzák a zászló levételét. „Nem érdemes folytatni a tárgyalásokat velük (a város vezetésével). Másként fogunk eljárni, kérjük a törvény módosítását, hogy a román trikolór kikerüljön valamennyi polgármesteri hivatal tornyára” – jelentette ki a tartalékos ezredes. A csütörtöki évfordulós ünnepségen Sebastian Cucu prefektus nyilvánosan felszólította a város elöljáróit, hogy ne távolítsák el a zászlót az épület tornyáról. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az MTI-nek elmondta: megértették, hogy a háborús veteránok számára mennyire fontos az, hogy 1944. szeptember 8-án – a városba való román bevonuláskor – román zászlót tűztek ki a városháza tornyára, ezért a városvezetés gesztust tett irányukba, és az évfordulóra kitűzte a zászlót. Hozzátette: a hivatal által megfizetett ipari alpinista arra kapott megbízást, hogy csütörtök hajnalban kitűzze, és péntek hajnalban eltávolítsa a zászlót. Azt is hozzátette: a Sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal épületén a törvényben előírt helyen van kitűzve Románia és az Európai Unió zászlaja. Korábban pedig a román hatóságok ezt a törvényt szűkítő módon értelmezték, amikor megtiltották a székely zászló kitűzését. „Mi gesztust tettünk azzal, hogy egy napra kitettük a toronyra is a román zászlót. Erre az lenne a normális válaszgesztus, ha a prefektusi hivatal épületére március tizedikén, a székely szabadság napján egy napra kikerülne a székely zászló, március 15-én pedig a magyar zászló” – mondta az MTI-nek a polgármester. Sepsiszentgyörgyön évek óta feszültség forrása a polgármesteri hivatal tornyára kitűzött román zászló. A város korábbi polgármesterére, Albert Álmosra 2002-ben tetemes pénzbírságot rótt ki a prefektus, amikor eltávolíttatta a toronyról a román zászlót, és a bírságot a volt polgármesternek bírósági úton sem sikerült érvénytelenítenie. 2010-ben azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága kártérítés fizetésére kötelezte a román államot amiatt, hogy a román bíróságok indoklás nélkül utasították el a volt polgármester zászlóügyben benyújtott óvását. Az egy évvel ezelőtt felújított városháza tornyára az eredetinek megfelelő toronydísz került, amely villámhárító szerepét is betölti és nem teszi lehetővé a zászló kitűzését. Az egy évvel ezelőtti szeptember 8-i megemlékezés botrányba fulladt, mert a megemlékezőknek egy létrás tűzoltókocsival sem sikerült kitűzniük az épületre a Bukarestből katonai stafétával hozott zászlót. Gabriel Oprea akkori miniszterelnök-helyettes a Sepsiszentgyörgyi elöljárók felelősségre vonását követelte. A közel 55 ezer lakosú Sepsiszentgyörgyön a lakosság 77 százaléka vallotta magyarnak magát a 2011-es népszámláláson. MTI Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 16.Átalakítják a belügyi tárca hírszerzésétA szolgálatot érintő botrányok miatt Dragoş Tudorache belügyminiszter két héten belül a belügyi tárca Belső Hírszerzési és Védelmi Osztályának (DIPI) átalakítására vonatkozó javaslatot terjeszt a kormány elé. A tárcavezető tisztázni kívánja a szolgálat hatásköreit, és paralmenti ellenőrzés alá akarja helyezni. „Célom, hogy legtöbb két héten belül javaslatot tegyek a kormánynak, valamint a többi illetékes intézménynek egy első reformtervre. Először is tisztázni akarom a DIPI hatásköreit, hogy ne fedjék egymást más, a hírszerzésben illetékes állami szervekével. Másodsorban parlamenti ellenőrzés alá akarom helyezni a DIPI-t, vagy ahogy az intézményt hívni fogják, ennek nyomán átláthatóbban működne, és a parlamentnek tartozna felelősséggel" – közölte Dragoş Tudorache belügyminiszter egy csütörtöki sajtótájékoztatón. Az intézkedések előzménye, hogy az utóbbi hetekben a DNA nyomozásai számos rendellenességre derítettek fényt a DIPI-n belül. A legutóbbi vizsgálat nyomán az osztály hat korábbi vezetője és 18 további munkatársa ellen indítottak bűnvádi eljárást korrupció gyanúja miatt. A nyomozás Petre Tobă korábbi belügyminisztert is érintette, aki lemondott a belügyi tárca éléről azt követően, hogy a DNA bűnpártolással gyanúsította meg. Egy másik ügyben, amelyben már vádat is emeltek egy másik volt belügyminiszter, Gabriel Oprea, egy volt DIPI-vezető, Nicolae Gheorghe és több más munkatárs ellen, a vád szerint törvénytelenül költötték el a Belső Hírszerzési és Védelmi Osztály számára kiutalt pénzeket. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 24.Több ezren tüntettek Bukarestben a társaikat mentelmi jog mögé bújtató törvényhozók ellenTöbb ezren tüntettek Bukarestben és Románia más nagyvárosaiban csütörtökön a meggyanúsított társaikat mentelmi jog mögé bújtató törvényhozók ellen. Felháborodásukat az váltotta ki, hogy a szenátus hétfőn megakadályozta a Gabriel Oprea volt belügyminiszter ellen kezdeményezett bűnvádi eljárást, akit gondatlanságból elkövetett emberöléssel gyanúsít a korrupcióellenes ügyészség (DNA), amiért tavaly egy autóját felvezető motoros rendőr halálos közúti balesetet szenvedett. A Bukaresti szenátus épülete előtt gyülekező tüntetők „Egyenlőséget a törvény előtt”, „Le a mentelmi joggal”, „Képviseletre, nem visszaélésre kaptatok megbízatást” feliratú transzparenseket tartottak a magasba. A demonstrálók elfoglalták a parlament épülete előtti úttestet, megbénítva a sugárút forgalmát és „Igazságot akarunk, nem mentességet”, „Szégyelljétek magatokat”, „Vigyen el benneteket a DNA” skandálásokkal fejezték ki elégedetlenségüket választottjaikkal szemben. Az interneten terjesztett felhívások hatására Kolozsváron és Temesváron is több százan vonultak utcára, Krajován (Craiova) és Jászvásáron (Iasi) pedig több tucatnyi ember demonstrált a képviselői kiváltságok és a mentelmi joggal való visszaélés ellen. A hétfői szavazás után az Egyesült Államok Bukaresti nagykövetsége és Klaus Iohannis román államfő is arra figyelmeztette a törvényhozást, hogy a törvények mindenkire érvényesek, egy gyanúsított bűnössége ügyében pedig nem a parlament, hanem az igazságszolgáltatás hivatott dönteni. A közfelháborodás láttán a parlamenti pártok csütörtökön egymás után jelentették be, hogy megismételnék a szavazást Oprea kiadatásáról, amit maga az érintett is helyeselt. Romániában a politikai nyilatkozatokra vonatkozó klasszikus mentelmi jog mellett a törvényhozóknak más előjogokat is biztosít az alkotmány: csak a parlament jóváhagyásával lehet előzetes letartóztatásba helyezni őket, vagy házkutatást elrendelni ellenük. Azon tisztségben lévő vagy volt kormánytagok ellen, akik törvényhozói mandátummal rendelkeznek, csak az illető ház jóváhagyásával indítható bűnvádi eljárás. (MTI) Nyugati Jelen (Arad) 2016. szeptember 24.Lemond szenátori mandátumáról Gabriel OpreaLemond szenátori mandátumáról Gabriel Oprea volt román belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes, akit a korrupcióellenes ügyészség gondatlanságból elkövetett emberöléssel gyanúsít.A politikus pénteken egy közösségi oldalon jelentette be lemondását, miután a szenátus a hét elején elutasította az ügyészség azon kérését, hogy bűnvádi eljárást indíthasson Oprea ellen. A felsőház döntése nagy felháborodást váltott ki Romániában, csütörtökön több ezer ember vonult utcára emiatt. A politikust gondatlanságból elkövetett emberöléssel gyanúsítják az ügyészek, amiért tavaly októberben a konvoját felvezető rendőrök egyike halálos közúti balesetet szenvedett. Az ügyészség szerint Oprea jogtalanul használt rendőröket konvoja felvezetésére. Nyugati Jelen (Arad) 2016. szeptember 27.KampánykezdetHiába hálálkodott Gabriel Oprea – nem őt, hanem magukat védték a szenátorok, amikor múlt hétfőn a mentelmi jog felfüggesztése ellen szavaztak. A jól ismert „tartsunk össze, ki tudja, ki lesz a következő?”-típusú szolidaritás, amit megszokhattunk már. Egy utolsó fityisz a politikum részéről a rettegett Országos Korrupcióellenes Hatóságnak ( DNA), most, mandátum végén, még akkor is, ha ezzel az ellenszavazók azt kockáztatják, hogy sokak szemében gyilkosság bűnpártolóivá léptek elő, hiszen Opreát már nem csak korrupcióval vádolják, hanem Bogdan Gigina motoros rendőr tragikus balesetéért is felelősnek tartják. E parlamenti mandátum alatt a DNA ötven alkalommal fordult a törvényhozáshoz, amelyben bűnvádi eljárás indításához kért jóváhagyást különböző képviselők, szenátorok ellen. A parlament húsz esetben nem tette lehetővé a vizsgálatot, 12 honatya úszta meg ezidáig ép bőrrel. Februárban a korrupcióval, hatalommal való visszaéléssel vádolt Opreát a szenátus kiszolgáltatta, most azonban nem. Az érintett szerint szenátortársai a DNA dosszié-gyártási technikáira, mondvacsinált ürügyeire akadhattak ki, ő ugyanis a szolgálati kocsi hátsó ülésén révedezett a fárasztó nap után, hogyan lehetne emberöléssel vádolni? SZÉKELY KRISZTA Szabadság (Kolozsvár) 2016. szeptember 28.Egy igaz román hazafi sirámaiKutya egy világot élünk! Manapság fabatkát sem ér a nemzeti identitás, közröhej tárgyává váltak azok a hagyományos értékek, amelyeket az egyház és a katonaság képvisel, megvetik, kiközösítik, üldözik az igaz hazafiakat, akik éjt nappallá téve fáradhatatlanul munkálkodnak a nemzeti érdek védelmében. Így látja ezt az utcai tüntetések miatt szenátori tisztségéről lemondani kényszerülő Gabriel Oprea tábornok, volt védelmi és belügyminiszter – legalábbis Facebookon közzétett búcsúlevelének ezek a legfőbb gondolatai. Ha nem lenne inkább lehangoló és aggasztó, már-már nevetségesnek nevezhetnénk, amint mártírszerepben pózol a plagizáló, hatalmával rendszeresen visszaélő, gondatlanságból elkövetett emberölési ügyben gyanúsított Gabriel Oprea. Fő megvalósításai közé sorolja, hogy volt bátorsága kitűzni a román zászlót Székelyföldön (a régió nevét természetesen kisbetűkkel írta!), mi több, szerinte éppen ez és az ilyen őszinte hazafias gesztusok miatt kell távoznia. Ki is fejti: úgy látja, idegen érdekek által irányított intenzív nemzetellenes kampány folyik, mely során minden román gyökeret elvágnak, nevetségesnek állítják be az olyan értékeket, mint a hazafiasság, a nemzeti érdek és az egyház. A nemzeti identitás megsemmisítésére törekvő erők állnak az elmúlt időszak utcai megmozdulásai hátterében is – fejtegeti a nemzeti érdek ádáz védelmezője, akit szemel láthatóan nem zavarnak a tények, s korántsem a katasztrofális szintre süllyedt hazai egészségügyi ellátást, hanem ugyanezen érdekeket látja az utcai tüntetéseken többször hangoztatott szlogen mögött is, hogy Kórházakat akarunk, nem katedrálisokat. Abban sem lát ellentmondást a tábornok, hogy a legkülönfélébb pártokból verbuvált alakulat vezetőjeként panaszolja: „pártokat gyártottak” mindazok, akik egy európai intézményekből származó vezetői gárdát tettek egy legitim kormány helyére. A hatalmi ágak szétválasztásáról szóló jogállami elv megsértését sem abban látja, hogy például a parlament nem vonta meg mentelmi jogát, és így akadályozza az ügyészség munkáját, hanem ugyanezeket a nemzetellenes érdekeket kárhoztatja. A plágiumbotrányba keveredett politikus képmutatásában odáig merészkedik, hogy sirámaiban saját feddhetetlenségét ecsetelgeti, az pedig már egyenesen gusztustalan, hogy azt álltja, az ő és a családja halálát kívánják azok, akik toleranciáról beszélnek. Olyan abszurd és ocsmány iromány Oprea búcsúlevele, hogy kár is lenne foglalkozni vele, ha nem illeszkedne azon vadnacionalista megnyilvánulások sorába, amelyeket olyan volt szocialisták, mint Bogdan Diaconu és új alakulata, a Román Egység Pártja képviselnek, de amelyeket a jelenlegi szociáldemokrata vezetés is felvállal Victor Ponta vagy éppen Liviu Dragnea révén. S mivel a szocialisták kormányra készülnek, mindez azt is jelenti, hogy a mai abszurd holnapra valósággá, a mai összeesküvés-elmélet kormányprogrammá, Gabriel Oprea pedig mártírrá, esetleg főhőssé válhat. Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. szeptember 28.Újságírók napja: nacionalista kezdeményezésÚgy döntöttek a képviselők, hogy visszaküldik a bizottságba azt a törvénytervezetet, június 28-ára tűzné ki a román újságírók napját, miután az RMDSZ leszögezte, a törvény „nyilvánvalóan nacionalista”, más képviselők pedig azt mondták, nincs szükség arra, hogy minden szakmának napja legyen. „Ez a törvénytervezet azt javasolja, hogy az év egyik napján emlékezzünk meg egyes állampolgárok szakmájáról. Sok ilyen törvényt fogadtunk el, az RMDSZ megszavazta azokat. Elméletileg mi egyet tudunk érteni azzal, hogy legyen egy nap, amin a romániai újságírókra gondolunk, csak ez a törvény nem erről szól, még ha a jelentésben ezt is írták. Ez csak a román újságírókról szól. Gondolhatjuk úgy, hogy amikor románt mondunk, akkor minden román állampolgárra gondolunk, így mi azt a módosítást javasoltuk, hogy legyen a romániai újságírók napja. De ha elolvassuk az indoklást, azt látjuk, nem a romániai újságírókról van szó” – jelentette ki Márton Árpád, az RMDSZ parlamenti képviselője, aki szerint a törvény kizárja azokat, akik a nemzeti kisebbségek nyelvén írnak. „A törvény indoklása nyilvánvalóan nacionalista, így a mi frakciónk nem tud megszavazni egy ilyen jogszabályt” – hangsúlyozta Márton Árpád. Remus Cernea független képviselő is amellett foglalt állást, hogy a jogszabálytervezetet vissza kell küldeni a bizottság elé. „Ha a parlament értékelni akarja a román újságírók munkáját, tegye meg mindenkivel, aki ezt a munkát végzi Romániában. Kár lenne, hogy erre a törvényre nacionalista és diszkriminatív árnyék vetüljön” – mondta. Ovidiu Cristian Iane szociáldemokrata párti honatya eközben arról beszélt, hogy pártja megszavazza a jogszabályt, neki azonban személy szerint nagy fenntartásai vannak, mert „nem hiszem, hogy kell egy nap minden szakmának ebben az országban”. Végül a képviselők úgy döntöttek, visszaküldik a bizottság elé a Románia Haladásáért Országos Szövetség tíz volt szenátora – köztük Gabriel Oprea – és egy szociáldemokrata szenátor által kezdeményezett törvénytervezetet, melyet egyébként a szenátus már elutasított. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. szeptember 28.Kövesi: nem félemlítettek megBár az utóbbi időben elszaporodtak az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály ( DNA) elleni támadások, nem sikerült megfélemlíteni a korrupcióellenes ügyészeket – jelentette ki a DNA főügyésze, Laura Codruţa Kövesi. A főügyész hétfőn este a közszolgálati televízióban rámutatott: a támadások rendszerint a vizsgált személyek, vagy az őket támogató politikusok részéről érkeznek. Hozzátette: már hozzászoktak mindehhez, hiszen szokássá vált, hogy a DNA által vizsgált személyek kiálljanak a nyilvánosság elé, és vádaskodni kezdjenek. Kijelentette: nem aggódnak ezek miatt a támadások miatt, aggasztónak tartja ugyanakkor a korrupció drámai hatásait, hiszen olyan esetek is voltak, amikor a korrupció miatt valaki meghalt. Gabriel Oprea volt belügyminiszter ügye kapcsán, akit gondatlanságból elkövetett emberölésssel gyanúsjtanak a törvénytelenül igénybe vette rendőri kísérete egyik tagjának halálos balesete miatt, kifejtette: miután lemond szenátori mandátumáról, és ezzel megszűnik a mentelmi joga, a DNA az államfőhöz fordul, kérve a bűnvádi eljárás jóváhagyását, mivel volt miniszterként csak így indulhat ellene eljárás. Oprea október elsejétől hatályba lépő lemondását egyébként csak kedden veszi napirendre a szenátus, a felsőházi honatyák ugyanis hétfőre szabadnapot szavaztak meg maguknak az egyetemi tanévnyitó alkalmából. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
