A máj. 14-i román sajtó ismertette Corneliu Vadim Tudor máj. 13-i sajtóértekezletét, aki tíz olyan kazettát mutatott be, amelyek állítólag a Román Hírszerző Szolgálattól /SRI/ származnak és számos román politikus, közéleti személyiség és újságíró törvénytelenül rögzített telefonbeszélgetését tartalmazták. Sajtótájékoztatójára meghívta az SRI egyik tisztjét, Bucur századost, aki elismerte, hogy a felvételek eredetiek, az SRI rendelésére készültek, ügyészi jóváhagyás nélkül. Nicolae Ulieru, az SRI szóvivője elismerte, hogy a hangszalagok egy része valódi, de azokat ügyészi jóváhagyással rögzítették. Tudor rendkívül éles támadást indított Iliescu elnök és Magureanu, SRI-elnök ellen, hangoztatva, hogy az SRI nem mondott le a Securitate eszközeiről. A katonai ügyészég nyomozást rendelt el, Bucur századost a katonai eskü megszegésével vádolja, jelenti Gyarmath János Bukarestből. /Magyar Nemzet, máj. 15., 16./
1996. május 28.
A PER /Project on Ethnic Relations/ román-magyar újságíró-találkozót szervezett Bukarestben és Szinajában, melyre meghívta a budapesti politikai napilapok /az Új Magyarország kivételével/, a román lapok közül az Evenimentul Zilei, az Adevarul, a Curieriul National, a Cronica Romana, továbbá a Romániai Magyar Szó egy-egy vezető képviselőjét. Több kérdésben közeledtek az álláspontok, mindnyájan hasznosnak tartották a találkozót. Abban egyetértettek, hogy lapjaikból ki kell szűrni a szélsőséges megnyilvánulásokat. /Gyarmath János: Határon átnyúló kézfogás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./
1996. június 5.
A kormányt alakító párt, a Szociális Demokrácia Pártja, Adrian Nastase és csapata mindent elkövetett, hogy pártja ütőképes legyen, hátat fordított szélsőséges szövetségeseinek, igyekezett felduzzasztani sorait, lehetőleg népszerű személyekkel. Az az érzés alakult ki a lakosságban, hogy változtatni csaknem lehetetlen. Ezért sokan nem mentek el szavazni. A távolmaradók bánhatják, mert az ideiglenes adatok szerint a lakosság "átrajzolta" az ország politikai térképét. A kormánypártot cserbenhagyta szavazótábora. A nagyvárosokban a térvesztés még súlyosabb. Bukarestben sem a kormánypárti győzött. Románia változást akar, még akkor is, "ha imitt-amott az ellenzék, az RMDSZ is taktikai hibákat is elkövetett, nem a megfelelő embert jelölte, illetve támogatta." Nem mindenütt volt sikeres az RMDSZ kampánya. /Gyarmath János: Változó politikai térkép. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./
1996. augusztus 12.
Néhány nappal korábban a román külügyminisztérium még szeptembert jelölte meg az alapszerződéssel kapcsolatos tárgyalás újrakezdésének időpontjául. Most viszont a Rompres jelentette, hogy aug. 13-ára Bukarestbe érkezik a Somogyi Ferenc külügyi közigazgatási államtitkár vezette magyar delegáció, tudósított Gyarmath János Bukarestből. /Magyar Nemzet, aug. 12./
1996. augusztus 12.
Néhány nappal korábban a román külügyminisztérium még szeptembert jelölte meg az alapszerződéssel kapcsolatos tárgyalás újrakezdésének időpontjául. Most viszont a Rompres jelentetette, hogy aug. 13-ára Bukarestbe érkezik a Somogyi Ferenc külügyi közigazgatási államtitkár vezette magyar delegáció, jelentette Gyarmath János Bukarestből. /Magyar Nemzet, aug. 12./
1996. szeptember 14.
Romániában politikai vízválasztónak bizonyult az alapszerződés, állapította meg Gyarmath János /a Romániai Magyar Szó főszerkesztője/. Iliescu elnök és pártja vállalta, hogy lemond 1990 óta gyakorolt kedvenc politikai fordulatáról, az ún. "magyar veszély" hangoztatásáról, de azzal a feltétellel, hogy szabad kezet kap a magyar-román alapszerződés szövegének ügyében. Ezt meg is kapta, az ellenzék sem élt fenntartással, biztosították a kormányt, hogy megszavazzák a szerződést. Megindult a nacionálkommunista erők elszigetelése, a volt szövetségesek kintrekedtek a kormányzásból. Az RMDSZ nem tudja megértetni a román választókkal, hogy nem törekszik többre, mint a kisebbségi normák meghonosítására. Bukarest a tapasztalatok szerint nem sok szerződést tartott be, az erdélyi magyarok nem ünnepelnek. Történelmi kiegyezésről csak a "történelmi" jelző nélkül beszélnek. "mert ha történt kiegyezés, az föltétlenül a fejünk fölött, akaratunk ellenére történt." - állapította meg a cikkíró. /Gyarmath János. Politikai vízválasztó. = Magyar Nemzet, szept. 14./
1996. október 3.
Feltételezések szerint egymillió telefonhívást kezdeményezett az úgynevezett közvélemény-kutató intézet, amelynek irodáit a Vegyipari Kutatóintézet tizedik emeletén fedezték fel a sajtó és a forradalmár szervezetek képviselői. A felháborodás hatására Miron Mitrea, a kormánypárt főtitkára beismerte, hogy ők rendelték meg a felmérést. A helyszínre látogató újságírók megállapították, hogy a százfős személyzettel dolgozó központban katonai fegyelem uralkodik. A készülékeket két hónappal korábban szerelte be a RomTelecom. A központ üzemeltetése máris legalább másfél milliárd lejt emésztett fel, csaknem annyit, amennyit a pártok összesen kaptak a választási kampányra, az RMDSZ viszont nem kapta meg a neki járó kampánypénzt. Megállapították, hogy a kormányzópárt nem rendelkezhetett ilyen összeggel - legálisan. A kormánypárt most támad: az újságírók "betörtek" az intézetbe és a rendőrséghez fordult, írja bukaresti tudósításában Gyarmath János. /Magyar Nemzet, okt. 3./
1996. október 15.
Gheorghe Funar pártjának /Román Nemzeti Egységpárt/ népszerűsége egyre csökken, az utóbbi felmérés szerint szavazótábora alig éri el a lakosság négy százalékát. Talán ezért is van, hogy a párt egykoron meghatározó személyiségei közül egyre többen hagyják el a süllyedő hajót. Elsőnek Aurel Novac közlekedési miniszter adta vissza a párttagsági könyvet, amikor választania kellett a tárca és az egységpárt között. Gavril Chiuzbaian egykor igazságügyminiszter követte, a hét végén Valer Suian, a párt főtitkára is távozott a pártból, olvasható Gyarmath János bukaresti tudósításában. /(gyarmath): Léket kapott Funar hajója. = Magyar Nemzet, okt. 15./
1996. november 20.
Fontos volt számunkra, hogy az államfői tisztségbe Emil Constantinescu kerüljön, ma már elmondhatjuk, hogy a politikai fordulat teljes, legalábbis mint lehetőség - nyilatkozta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a Magyar Nemzetnek. Emil Constantinescu győzelmében, mondhatni, döntő szerepe volt a romániai magyarok szavazatainak. Nehéz időszak következik. Az ellenzék nyitást ígér és valós demokráciát sok területen. Ilyen a helyi közigazgatás, tehát a decentralizáció programja, beleértve a helyi költségvetési törvény kidolgozását. Nyilvánvaló, hogy fékező vagy ellenirányú erővel számolni kell az elkövetkezőkben is. - Nyilván minden koalíció kompromisszumok eredménye. Nincs kompromisszum abban, hogy "anyanyelvű oktatásunk helyzetét sarkalatosan megváltoztassuk." Kell olyan intézmény a kormányon belül, amely megfelelő hatáskörökkel foglalkozik a kisebbségi kérdéssel. Másrészt a Kisebbségi Tanács jellegét is meg kell változtatni, hiszen eddig nem rendelkezett közigazgatási hatáskörrel." - "Az RMDSZ most megkapta a teljes támogatottságot a romániai magyarságtól" - állapította meg Markó Béla. Az RMDSZ elvtelen kompromisszumokat ezután sem fog kötni. - Az interjút Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője készítette. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20., átvette: Magyar Nemzet, nov. 21./ Kialakulni látszik annak a lehetősége, hogy miniszteri szinten képviseltessük magunkat - nyilatkozta Markó Béla a Népszavának. Ezek még csak előzetes tárgyalások voltak. /Népszava, nov. 21./
1996. december 6.
Ünnepélyesen aláírták a kormányzati többséget alkotó Román Demokratikus Konvenció /RDK/, a Szociáldemokrata Unió /SZU/ és az RMDSZ koalíciós megállapodását. Az egyezmény hangsúlyozza, hogy "mind az új kormányzat politikai támogatása, mind az etnikumok közötti együttélés új modelljének kifejlesztése végett szívesen látott az RMDSZ részvétele a kormányzatban és képviselőinek bekapcsolódása a Románia előtt álló általános kérdések megoldásában." A kormánypolitika céljai: decentralizálás, a bürokrácia csökkentése, privatizálás, az állam szerepének csökkentése, a monopóliumok felszámolása, a szabad verseny feltételeinek biztosítása. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke az aláírás után tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy fontos döntés az RMDSZ részvétele a koalícióban. "Ez a részvétel egyfelől precedens nélküli, másfelől természetes, és ugyanakkor történelmi is véleményünk szerint szerint." /Szabadság (Kolozsvár), dec. 7., Gyarmath János: Szolidaritási megállapodás. = Magyar Nemzet, dec. 6./
1996. december 16.
A nacionálkommunista erők nem mondtak le magyarellenes retorikájukról. Tünetértékű, hogy az Adevarul állandó rovatot indított Az RMDSZ kimutatta foga fehérjét címmel. A dec. 13-i számban ebből a rovatból megtudhatja az olvasó: az egyik képviselő kérte, vizsgázhassanak a magyarok a jogosítvány megszerzéséért anyanyelven. Adrian Ursu cikke szerint ebből az következik, hogy tolmácsot kell adni minden rendőr mellé, hogy beszélni tudjon a magyar gépkocsivezetőkkel.../Gyarmath János: Tolmácsot a rendőrnek? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./
1996. december 21.
A pártok megegyeztek, megszületett a Ciorbea-kabinet, a prefektúrák elosztás már nehezebb volt. A parasztpártiak is elismerték, hogy az RMDSZ-nek öt prefektusi hely járna, de kettőről lemondott, hogy megkapja Hargita megyét. Több helyen tüntettek, éhségsztrájkoltak azért, mert nem ők lettek a prefektusok. Erdélyben az elégedetlenség magyarellenes élt kapott. Parasztpártiak is árulást kiáltottak, Szilágy megyében egyenesen lázadással fenyegetőztek, és nyomás alá vették a kormányt, ezért ismét le kellett ülni alkudozni. Már nem a demokrácia szabályai szerint, hanem a "tömegek" szorításában. Az RMDSZ lemondott a Szilágy megyei prefektusi tisztségről, több alprefektusi tisztségért cserébe. Első pillanatban úgy tűnt, az RMDSZ megmentette a helyzetet. Azonban kiderült: politikai nyomással, fenyegetőzéssel, diverzióval mindent el lehet érni. Most már sokan azt követelik, távolítsák el az RMDSZ emberét Szatmár és Hargita megye éléről is... Meddig tart tehát a szolidaritás? - tette fel a kérdést Gyarmath János. A kormány szintjén még működik, a megyékben már nem. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./
1997. január 6.
Jan. 6-tól új köntösben jelenik meg a Romániai Magyar Szó, a napilap heti négy oldallal bővül, közölte Gyarmath János főszerkesztő. /Magyar Nemzet, jan. 7./
1997. január 16.
A volt kormánypárt, a Társadalmi Demokrácia Pártja jan. 17-i országos értekezletén Ion Iliescu volt államelnököt elnökké választotta. Iliescu úgy értékelt, hogy pártja képtelen volt megfékezni a korrupciót, ez volt a sikertelen választási szereplés oka, ezért most a pártot megtisztítja a korrupt elemektől. - tudósított Gyarmath János Bukarestből. /Magyar Nemzet, jan. 18./ A Társadalmi Demokrácia Pártja megválasztott első alelnöke Adrian Nastase, a párt alelnökei: Teodor Melescanu volt külügyminiszter, Ioan Mircea Pascu volt védelmi államtitkár, Oliviu Gherman volt pártelnök. Viorel Hrebenciuc volt kormányfőtitkárt beválasztották a párt országos tanácsába, ezzel hitelét vesztette Iliescunk az az ígérte, hogy a megújított párt leszámol a korrupcióval. Hrebenciuc törvényszegéseiről ugyanis éveken át írt a sajtó. /Magyar Hírlap, jan. 20./
1997. január 16.
Jan. 17-én Funar nagy nyilvánosságot kapott nyilatkozatában Tőkés László letartóztatását követelte. Szerinte az RMDSZ tiszteletbeli elnöke Bécsben Románia területi integritása ellen tört, amikor "erdélyi magyar kormány" felállítását sürgette. Funar hangsúlyozta, hogy az RMDSZ egész tevékenységével veszélyezteti az ország biztonságát. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 18., Gyarmath János tudósítása Bukarestből. /Magyar Nemzet, jan. 18./
1997. február 15.
Victor Ciorbea miniszterelnök febr. 17-i sajtóértekezletén ismertette a kormány reform- és szociális intézkedéseit. A sokkterápia febr. 18-tól való bevezetéséről volt szó. A rendkívül nagyarányú áremelést mellett több mint 50 %-os fizetés- és nyugdíjemelés lesz, az ösztöndíjakat 60 %-kal emelik, az árak viszont elszabadulnak, például a benzin 1900 lejről 2900 lejre emelkedik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./ Az árak liberalizálásának hatását a kormány a szociális védőintézkedésekkel legfeljebb csak 75 %-ban tudja kompenzálni, állapította meg Gyarmath János. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./
1997. július 8.
Bill Clinton amerikai elnök elismerte, hogy Románia kivételes erőfeszítéseket tett az integrációért, pozitív tényezőként aláhúzta, hogy rendezte viszonyát Magyarországgal, illetve azt, hogy a magyar kisebbség minisztereket küldhetett a kormányba. Hozzátette: "A gond az, hogy nem merem kijelenteni, hogy Románia és Szlovénia, összehasonlítva a másik három országgal, nyilvánvalóan kész eleget tenni a szövetség követelményeinek." Közben éles és következetes kampány folyik Magyarország és az RMDSZ ellen, állapította meg Gyarmath János főszerkesztő. Ebben nemcsak a nacionalista, ellenzéki pártok vesznek részt, hanem az ország egyik legnagyobb példányszámú napilapja, az Adevarul is. A lap rögeszmésen visszatérő témája az "álnok" magyar külpolitika, illetve az erdélyi magyarság "szemtelenül túlzott követelései", illetve az RMDSZ zsarolásig menő akciói az erdélyi magyarság problémáinak megoldásában. Az Adevarul szövetségeseket talál a koalíción belül is. Jeles példa erre a parasztpárti szenátorok akciója a tanügyi törvény módosítása ellen. Gyarmath azonban bizakodik: szerencsére Románia kül- és belpolitikáját Emil Constantinescu, Victor Ciorbea és Adrian Severin irányítja. /Gyarmath János: Mi fáj jobban? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./
1997. július 23.
A védelmi miniszterrel és a nagyvezérkar főnökével való konzultáció után beadta lemondását Decebal Ilina tábornok, a katonai hírszerzés vezetője, szintén távozik posztjáról Ioan Talpes, a Külföldi Hírszerző Szolgálat igazgatója is. A bukaresti lapok júl. 21-i számaikban már kész tényként kezelték, hogy Talpes utóda Emil Constantinescu államelnök egyik bizalmasa, Catalin Harnagea elnöki tanácsos lesz. A lemondásokat a svájci kémkedés ügye robbantotta ki, mely szerint egy berni diplomata Románia javára kémkedett. A székelyudvarhelyi Cserehát ügyében szintén svájci "kezek" keltettek feszültséget, minthogy a bukaresti, magát román-svájci pénzintézetnek nevező Columna Bank körüli pénzügyi problémák feszültséget keltettek. A leváltások mögött Frunda György szenátor szerint a román hírszerző szolgálatok "szovjettelenítése" áll. Romániát sokak szerint azért nem vették fel a NATO-ba az első körben, mert a hírszerző szolgálatok még kapcsolódnak a moszkvaiakhoz, tudósított Gyarmath János. /(gyarmath): Svájci vagy moszkvai kapcsolat a háttérben? Távozó román hírszerzési vezetők. = /Magyar Nemzet, júl. 23./Decebal Ilina tábornok irányításával működik a Katonai Információk Igazgatósága.
1997. szeptember 18.
Gheorghe Funar polgármester az Avram Iancu ünnepségek ürügyén ultranacionalista "csúcstalálkozót" szervezett, s azon az egybegyűltek üdvrivalgása közepette egy kétmilliós közösség kiűzését követelte. Ami szept. 12-én és 13-án Kolozsváron, majd szept. 14-én Cebén, Avram Incu szülőhelyén történt, amit a televízió is bemutatott, az hadüzenet a demokráciának, állapította meg Gyarmath János. C. V.Tudor, egy parlamenti párt /Nagy-Románia Párt/ elnöke kijelentette, hogy megkezdi a lakosság "felfegyverzését", mert a jelenlegi hatalom képtelen megérteni a "hungarizmusban" és "horthyzmusban" rejlő veszélyt. Emil Constantinescu államelnök csak annyit tett, hogy elismerte, fokozódnak az ultranacionalista megnyilvánulások, de akárcsak elődje, Ion Iliescu, ő is úgy látja, hogy a szélsőséges erők mindkét oldalon működnek, a kisebbség és a többség soraiban is. Ezzel az elnök lehetetlenné tette az eredményes fellépést. /Gyarmath János: Hol a tűréshatár? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./
1998. március 21.
Közel 200 millió forintot költött az Illyés Közalapítvány az elmúlt négy évben a határon túli magyar sajtó támogatására. A segítség hol pénz, hol számítógép vagy autó, s bár az újságokat nem Magyarországról tartják el, időnként életmentőnek bizonyultak a budapesti források a 11 határon túli magyar napilap némelyike számára, állapította meg Riba István összegzésében. Ugyanazok a lapok jelennek meg, többször új néven és más tartalommal, mint a hetvenes-nyolcvanas években. Próbálkoztak ugyan új napilapok indításával, de fennmaradnia egyiknek sem sikerült. Legutóbb idén januárban Sepsiszentgyörgyön az Erdély bukott meg. A Nap című újság Pozsonyban 1989-ben került az utcára, a Független Magyar Kezdeményezés, majd az utódjának tekinthető Magyar Polgári Párthoz közel álló napilap volt. A lap 1995-ben megszűnt. A Szabad Földműves hetilap munkatársai 1991-ben indították meg a Szabad Újság címen a napilapot, amely azonban csak két évig bírta, majd 1993 júliusában több magyarországi szervezet, a Magyarok Világszövetsége és a Pro Professione Alapítvány támogatásával hetilappá alakult át. Az Erdély /Sepsiszentgyörgy/ napilap egy hónapig állta a sarat, végül 100 millió lejes veszteséget okozva megszűnt, mondta el Willmann Walter, az Európai Idő főszerkesztője. A rendszerváltás leginkább a Romániai Magyar Szót viselte meg. Gyarmath János főszerkesztő tájékoztatása szerint a napilap 1990-ben még 150 ezres példányszámot ért el, jelenleg a tizedét, 15 ezret nyomnak. Bevételeik 30 százaléka származik hirdetésből. A Temesvári Új Szó 1994-ig napilap volt, 1995 óta csak hetilapként jelenik meg /Heti Új Szó/. Az erdélyi magyar napilapok a következő példányszámban látnak jelenleg napvilágot : 21 ezer példányban a Bihari Napló (Nagyvárad, Bihari Napló Rt.), 20 ezerben három napilap: Hargita Népe (Csíkszereda), Háromszék (Sepsiszentgyörgy, H-Press Kft.), Népújság (Marosvásárhely, Impress Kft.), 15 ezerben a Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti, Zotmar Press Kft.), 10 ezerben a Szabadság (Kolozsvár, Szabadság Kft.) és 7 ezerben a Jelen (Arad, Jelen Kft.) A Kárpáti Igaz Szó (Ungvár) évek óta csak hetente háromszor jelenik meg, mert az ukrán posta csak ennyi napon hajlandó terjeszteni. példányszáma 9 ezer körül van. Terjesztési nehézségekkel magyarázza Bálint István főszerkesztő, hogy csak 1 5 ezer példányban jelenik meg a valaha legterjedelmesebb magyar nyelvű napilapnak számító Magyar Szó (Újvidék). A lap állami képben van. Lovász Attila, az Új Szó (Pozsony) főszerkesztője szerint lapjából ma 40 ezret nyomnak /vasárnap a dupláját/ az 1990-es 61 ezer helyett. Az Új Szó tulajdona pozsonyi Vox Nova Rt., a többségi tulajdonos a düsselfdorfi Rheinisch-Bergische Druckerei und Verlags-GmnH. Szlovákiai magyar politikusok szerint megvan annak a veszélye, hogy Meciar miniszterelnök megveteti a lap részvényeit, s így az egyetlen szlovákiai magyar napilap a mai szlovák kormánypárthoz közel álló tulajdonos kezébe kerül. Szlovákiában és Romániában a lapok az ottani kormányoktól nem kapnak támogatást, Vajdaságban és Ukrajnában viszont kapnak kisebb-nagyobb apanázst. /Riba István: Határon túli magyar politikai sajtó. = Heti Világgazdaság, márc. 21./
1998. június 20.
Vajon Bárányit más mércével mérik-e, mint másokat, kérdezte vezércikkében Gyarmath János főszerkesztő, hozzátéve, hogy miközben Bárányi Ferenc és mások ellen hajsza indul egyetlen kikényszerített aláírás miatt, olyanoknak, akik kétségtelenül tagjai voltak a Securitaténak, hajuk szála sem görbül, sőt ott ülnek a parlamentben "szakemberekként", máig ott vannak a hadseregben, a belügyben, a titkosszolgálatokban. Maga a magyarellenes vonaláról ismert Adevarul is elsietettnek tekinti vezércikkében, hogy Radu Vasile Bárányi lemondását sürgette, és egy interjúban egyenesen értetlenségét fejezi ki, miért is kellett a miniszternek elismernie aláírását - igaz, ez elsősorban azt szolgálja, hogy annál nagyobb vehemenciával indítson támadást Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke ellen, aki évekkel ezelőtt már elismerte, hogy kényszer hatására ő is tett nyilatkozatokat a Securitatenak. /Gyarmath János: Bárányit más mércével? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20-21./
1998. július 9.
Romániában a Máltai Lovagrendnek legalább három olyan képviselete is működik, melyeknek semmi közük az igazihoz. Mind a három lényegében gyanús ügyleteket bonyolít le, lehet, hogy közük van a hírhedt Propanda due szabadkőműves páholyhoz is, amelynek az olaszok szerint tagja volt Nicolae és Elena Ceausescu is. A három közül az egyik képviselője, Caiumi Serafino, aki magát a Máltai Lovagrend kelet-európai kancellárjának nevezi, azt állította, hogy a Jugoszlávia elleni embargó idején a titkosrendőrség /Romániai Hírszerző Szolgálat/ szervezte és irányította a Belgrádnak küldött szállítmányokat. /Gyarmath János: Magureanu és az embargó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./
1998. augusztus 31.
Radu Vasile miniszterelnök nem bizonyult kellően határozottnak, megtorpant, a nyári hónapokban többször is meghátrált, hol a vasutasok, hol a bányászok, hol meg egy-egy mamutcég kényszerítő akciója láttán. Emiatt kormánypogramja papíron maradt, állapította meg vezércikkében Gyarmath János. Így érthető Markó Béla elkeseredése, kiábrándultsága, aki naivan azt hitte, hogy a koalíció egységes egész, vállalja az eredményeket és a balfogásokat is. A nagy kérdés az, ha a koalíció ennyire elégedetlen a történtekkel, akkor hogyan tovább. /Gyarmath János: Teljes "egyetértés". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./
1998. szeptember 1.
Gyakorlatilag mindenki vállrándítással intézte el Corneliu Vadim Tudor Tordán elhangzott tízparancsolatát, bár annak számos pontja sérti az alkotmányt, a büntető törvénykönyv számos paragrafusát. Tudor kiáltványa ugyanis felhívás a demokratikus rend erőszakos megdöntésére, a kisebbségek jogainak megszüntetésére, végeredményben lassú etnikai tisztogatásra. Miért ez a passzivitás a demokratikus erők részéről - tette fel a kérdést Gyarmath János. Netán egyetértenének a kiáltvánnyal? A mai ellenzéki pártok mind gyakrabban fenyegetőznek erőszakkal, utcai tüntetésekkel. Iliescu is kirohant a koalíciós pártok képviselői ellen, felhívott arra, hogy fogjanak kaszát a hatalmat demokratikusan megszerzettek letaszításáért. Ez összecseng Tudor tordai tízparancsolatával: általános sztrájk kirobbantása, az elnök lemondatása, ideiglenes nemzeti egységkormány alakítása és általános választások kiírása. C. V. Tudor régi rögeszméje, hogy be kell tiltani az RMDSZ-t. Iliescu ezt nem mondta ki, de Vatradornán beszédében a választási vereségért a magyarokat és a városiakat okolta. Ő is elment Tordára, ahol beszédében azt állította, hogy Románia abban a helyzetben van, mint a bécsi döntés előtti időszakban. Akkor a magyar kisebbség Budapest által támogatott vezetői az egységes román nemzeti állam ellen munkálkodtak. /Gyarmath János: Mekkora /lehet/ a demokrácia türelme. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./ Tudor kiáltványa, "tízparancsolata": C. V. Tudor, a Nagy Románia Párt elnöke Tordán felolvasta kiáltványát, amely tíz intézkedést tartalmaz arra az esetre, ha pártja megnyeri a választásokat. Ezek között szerepel a "fasiszta RMDSZ" törvényen kívül helyezése, a cigányok gyors társadalmi integrálása, ellenkező esetben telepeken való elkülönítésük, továbbá Hargita és Kovászna megye militarizálása. /Brassói Lapok (Brassó), aug. 21./
1998. október 2.
A román sajtó hatalmas lármát csapott Eva Maria Barki kijelentései miatt. Lehet, hogy nem kívánatos személynek nyilvánítják majd. "Ami nem jelenti azt, hogy ezzel el is lehet hallgattatni." - állapította meg Gyarmath János. Ezzel azonban nem lesz minden rendben. Az emberek a változásra szavaztak, de ebben nem volt részük. /Gyarmath János: Ördögűzés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./
1998. december 11.
A Romániai Magyar Szó beszámolt arról, hogy az Erdélyi Naplóban sorozat indult A Securitate és a magyarok címmel. A sorozat anyagának átvétele előtt Gyarmath János főszerkesztő vezércikkében visszautasította a sorozatban napvilágot látó állításokat, szerinte ez csak az Erdélyi Napló közreadóinak üzenete, akiket zavar az RMDSZ egysége. A sorozatot dr. Balogh Júlia tette közzé, akit 1994-ben felkeresett Péter Ferenc volt szekus lehallgató és előadta értesüléseit. Gyarmath összegezésében a volt lehallgató szerint jó fiúk, akiket nem tudtak beszervezni és akiket lehallgattak: Fazekas János, Király Károly és Király István, Albert Antal, Blénesi Ernő, Sütő András, Hegyi István, Katona Ádám, Fodor Sándor, Hajdu Gábor, Borbély Imre, Gergely István, Borbély Ernő, Búzás László, Bíró Kata. /Gyarmath János: Ezt is megértük! - A Securitate és a magyarok. = /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./ A Securitate és a magyarok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 1., 8./
1999. március 12.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a vele készült interjúban erkölcstelennek minősítette azt a vádat, hogy a feladta volna a magyarság érdekvédelmének képviseletét. Az "RMDSZ teljes felelősséggel dolgozott, a lehetséges eszközök a legjobbakat választotta ki", hangsúlyozta. - Az erdélyi magyarság alternatíváira is kitért. "Fel kell figyelnünk arra, hogy e közösség demográfiailag fogyóban van, Magyarország szívóhatása fokozódni fog." Ennek ellenére "stratégiánk alapköve a szülőföldön maradás". "Nekünk ki kell kényszerítenünk a szülőföldön való megmaradás valamennyi jogi és egyéb feltételét." /Gyarmath János: Interjú Markó Béla szövetségi elnökkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./
1999. március 12.
Egy "1998. októberi kormányrendelet értelmében a magyar közigazgatásban minden tárca feladat- és hatáskörében megjelenik a határon túli magyarok ügyének képviselete és konkrét kezelése. Ezt az egész munkát a kormányrendelet értelmében a HTMH fogja koordinálni. Tehát a HTMH illetékessége, hatásköre bővült, jelentősége megnőtt." - adott tájékoztatást a Romániai Magyar Szónak interjút adó Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. Meg kell próbálni közösen kihasználni az integrációból adódó lehetőségeket, például a regionális együttműködés hatékonyabbá tételét. A kormányzat igényli a HTMH által kidolgozott terveket, javaslatokat. - A HTMH kapcsolatot tart minden szervezettel, csoporttal, amely a határon túli magyar közösségek egy csoportját megjeleníti. - A febr. 20-án életre hívott Magyar Állandó Értekezlet szakértőiből alakuló bizottságok "az Európai Uniós csatlakozással összefüggő kérdések mellett az oktatás, a gazdasági és szociális kapcsolatok, a jogi és önkormányzati együttműködés, valamint a kultúra témakörében kívánnak érdemben foglalkozni." E műhelyek munkájában a HTMH részt vesz. /Gyarmath János: Interjú Szabó Tiborral, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./
1999. március 23.
Borbély László Közmunkaügyi és Területrendezési államtitkár a vele készült interjúban kiemelte: annak ellenére, hogy Románia családjainak 94 %-a lakástulajdonos, ez a probléma nincs megoldva, hiszen ezen lakások nagy része nagyon rossz állapotban van, és feljavításuk komoly anyagi megterhelést fog jelenteni tulajdonosaik számára, ugyanakkor a fiatalság számára gondot jelent a lakásvásárlás. Az Országos Lakásügynökség koordinációs bizottsága munkájáról, előkészíti az ügynökség, előreláthatóan májusban vagy júniusban megkezdődő munkáját. Az ügynökség hiteleket nyújt "lakások építésére, vásárlására, rehabilitására, konszolidálására és bővítésére". Az ügynökség hatáskörébe tartozik szerződések megkötése a helyi közigazgatási szervekkel telkek megvásárlása vagy koncesszionálása érdekében, ahova különböző építővállalatok lakásokat építhetnek. Ezen lakások megvásárlására az ügynökség "hosszú távú, valamivel mérsékeltebb kamatú kölcsönöket nyújt". Az ügynökséghez "bárki fordulhat hitelért". /Gyarmath János: Románia a lakástulajdonosok országa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./
1999. szeptember 2.
Egymás után jelennek meg vallomások, emlékiratok részben a volt nómenklatúra, részben a volt politikai rendőrség, a Securitate képviselői tollából. Ezek az emberek tetteiket "hazafias" köntösbe bújtatják, kisebbségellenes akcióikat, "román érdekekre" hivatkozva igazolják. Például Nicolae Plesita szekus tábornok, aki hosszú időn át vezette a Külföldi Hírszerző Szolgálatot, előtte 1962-ben, 32 éves korában nevezték ki a kolozsvári hírszerző szolgálat élére. A Transilvania Jurnal napilapban megjelent interjúban úgy emlékezett vissza, hogy 1962-ben Kolozsvárra kerülve "olyan apparátust találtam, hogy nem tudtam, milyen az, hogy magyar, zsidó vagy román természetű." "Kolozsváron, az apparátusban, amint azt mondottam, imitt-amott még találtam egy-egy félszemű románt. És nekem ezzel az apparátussal kellett dolgoznom." Plesita ebbe beleborzadt. Valójában 1962-ig a kolozsvári "magyar, zsidó, részben talán román" szeku megtett mindent, amit csak lehetett. "Megtisztítottam azt az apparátust - nyilatkozott tevékenységéről Plesita - És létrehoztam egy igazi románt." Megállapította, hogy "egy verhetetlen román apparátust hoztam létre", Vajon ki ellen? - kérdezhette Gyarmath István. Plesita szerint a magyar irredentizmus ciklikus jelenség, s főleg a külföld érdekeinek van alárendelve. /Gyarmath János: Magyar? Zsidó? Román? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./
