|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 263 találat | lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 241-263 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kiss Sándor 2010. március 25.Emlékeztető Lakatos Péternek – Az MPP bihari szervezetének közleményeEmlékeztető Lakatos Péternek a Temesvári Kiáltvány 8-as pontja és a szekus vagy nem szekus dilemma tárgyában Március 15-e előtt a nagyváradi magyar körökben egy húsz évet késett vita borzolta a kedélyeket. Középpontjában az a Lakatos Péter állt, akit aránylag későn, „csak” 1999-ben kooptált az RMDSZ a megyei vezetésbe, de aki azután „meghökkentő, egyben gyanús” RMDSZ-es karriert futott be rövid idő alatt: 2001-ben a megyei szervezet elnöke, 2004-ben parlamenti képviselő, majd 2008-ban ismét parlamenti képviselő lett, immáron egyéni választó kerületben. Egyik emblematikus figurája, valóságos „brand”-je ő a Bihar megyei RMDSZ-nek. A vita azt követően robbant ki, hogy Tőkés László, EP-parlamenti képviselő a közelmúltban egyik, a kommunista múlttal való szembenézés fontosságáról tartott sajtótájékoztatóján azt „merészelte” mondani, helyi példával élve, hogy Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselő tisztsége összeegyezhetetlen a Temesvári Kiáltvány 8-as pontjával. Lakatos Péter kikérte magának, pro és kontra vélemények záporoztak ismét vele kapcsolatban, névvel és név nélkül, helyreigazítás címén illetlen mocskolódással és sértegetésekkel körítve, és van olyan internetes félbulvár portál is, amely hatékonyan válogatott, gyomlált (egyoldalúan persze, és bizonyára külső útmutatásra) az elhangzó vélemények között. A gusztustalan „felhajtás” annyit biztosan jelez, hogy egy közérdekű, ámde elvarratlan, a helyi kereteken jóval messzebbre mutató problémáról van szó. A Lakatos Péterrel szembeni, mondhatni állandósult „méltatlankodások” annak tudhatóak be, hogy Bihar megyében már a látszatra sem adtak abban a posztkommunista restaurációban, amely egyébként az egész RMDSZ-ben végbement valamilyen formában. Itt ugyanis 2002-ben egyenesen Ceauşescu egyik volt belügyis tisztjét „kérték meg” arra, hogy „áldozza fel magát”, és fogadja el a Bihar megyei RMDSZ elnöki tisztségét. A jogos méltatlankodások nem késtek elhangzani, többek között azt kifogásolván, hogy Lakatos Péter személyében egy volt szekus dirigálja a bihari magyarokat. A legújabb erőteljes média kampányra való tekintettel, de megvárva a március 15. ünnepségek elteltét, bekapcsolódunk a vitába, mivel úgy véljük, hogy ma már rendelkezünk az ahhoz szükséges rálátással, hogy tárgyilagosan, indulatoktól mentesen, tisztázó, nem pedig lejáratási szándékkal, érdemben fejtsük ki véleményünket. MPP kontra Lakatos – Parlamenti választások 2008. A mostan zajló vitát megelőzően szervezett formában utoljára a Magyar Polgári Párt Bihar megyei szervezete mondott véleményt Lakatos Péterről, 2008. november 20-án, a romániai parlamenti választások előtt, amikor is egy Felhívás keretében arra szólítottuk fel a magyar választókat, hogy alkalmatlansága miatt ne szavazzanak Lakatos Péterre. Szó szerint idézzük a vonatkozó részt: „Ne szavazzunk LAKATOS PÉTER-re, aki az RMDSZ parlamenti képviselő jelöltje a kettes számú (Székelyhíd-Szentjános-Telegd) egyéni választási körzetben, mivel: - Nincs kötődése az Érmellékhez, az RMDSZ vezetése ejtőernyőzte be ebbe a befutónak számító körzetbe. - Kifogásoljuk, hogy 2002-ben megyei RMDSZ-elnökként az Orbán-kormánytól Érmindszentnek megítélt, egy Ady-emlékhely kiépítésére pályázaton elnyert 320 millió forintot a Medgyesy-kormány segédletével, az eredeti szándékkal szemben egy jellegtelen nagyváradi gyűlésterem felépítésére, részben ismeretlen célokra használta. Etikátlan eljárásával súlyos kárt okozott a sorvadó Érmindszentnek, az Ady-kultusznak, és az Érmelléknek. - 2002-ben érmelléki szervezetek (Érmihályfalva, Székelyhíd, Margitta, Berettyószéplak) kezdeményezték a Szövetségi Képviselők Tanácsában az RMDSZ Érmelléki Területi Szervezetének létrehozását, a már működő székelyföldi modell (történelmi székek szerinti felosztás) alapján. Megyei RMDSZ-elnöki minőségében akkor ezt megakadályozta, a kezdeményezők ellen pedig retorziót alkalmazott. Akciójával meggátolta, hogy ez a tájegység – a Székelyföld mellett az egyedüli, amelyben a magyarok még számbeli többségben vannak – mikrorégióként fogalmazhassa meg magát, és kihasználhassa ezáltal a magyar identitás megőrzésében és gazdasági téren azokat a lehetőségeket, amelyekre az időközben EU-taggá vált Romániában ma már lehetősége lenne. - Belügyis múltja közismert. Sajnálatos és aggasztó, hogy a 180000 bihari magyar között Lakatos Péter helyett most sem találtatott egy olyan jelölt, aki mentes egy ilyen múlttól.” A politikai cinizmus „megkapó példája”, hogy pontosan abban az érmelléki egyéni választókerületben nyerte el második parlamenti képviselői mandátumát, amelynek „önállósodását” „tűzzel-vassal”, saját kezűleg hiusított meg. Amint a Felhívás is utal rá, belügyis múltján kívül vannak ám egyéb, „frissebb” „sötét foltok” is pályafutásában. De maradjunk egyelőre a belügyis múltnál. Az erre vonatkozó eddigi hivatkozások (részünkről is) lakonikusak voltak, mintegy megelőlegezve az olvasók jártasságát a témában. Tévedtünk, a kérdés bonyolúltabb annál, mintsem, hogy „szekus volt-e, vagy sem Lakatos Péter? „ zsánerű leegyszerűsített és provokativ kérdésekkel tisztázni lehetne. A tisztázáshoz abból kell kiindulni, hogy mi is volt a valóságban Ceauşescu Belügyminisztériuma. Ceauşescu Belügyminisztériuma Nem lenne érdektelen a Groza-kormánnyal kezdeni, a kommunista diktatúra belügy, és titkosszolgálati gyakorlatát, időbeni változásait akkor követhetnénk nyomon igazán. Elégedjünk meg most az 1968-as kezdettel, amikor is az 1965-ben hatalomra került Ceauşescu, birodalma kiépítésének fontos állomásához érkezett, ekkor szervezi át első ízben egyidejűleg a Gheorghiu Dej-től örökölt két alapvető erőszak szervezetet: a 294/1968 számú törvényerejű rendelettel a Belügyi Tevékenységek Minisztériumát (Ministerul Afacerilor Interne), a 295/1968 számúval pedig az Állambiztonság Országos Tanácsát (Consiliul Naţional al Securităţii Statului), „ saját képmására” alakítva őket. Ma már tudjuk, hogy 1971-es kínai útja után, Ceauşescu elégedetlen volt ennek a két intézménynek a hatékonyságával (az általa közben „megálmodott” új típusú román állampolgár „létrehozása” hatékonyabb ráhatási rendszert követelt meg), ezért 1972-ben egy huszárvágással, a 130/1972 számú törvényerejű rendeletével (amelyet aztán törvénnyel erősített meg) a két intézményt összevonta, (sutba dobva az addig formálisan csak-csak megtartott jogállami látszatot). A létrehozott „új” Belügyminisztérium (Ministerul de Interne) lényege, hogy a politikai rendőrség, közismert nevén a Szekuritáté beköltözött (szó szerint értendő) az addig viszonylag önálló milíciákra, börtönökbe, levéltárakba, útlevél és személyi igazolványokat kibocsátó hivatalokba, és a tűzoltó alakulatokba, az addigi körülményesebb, közvetett parancskiadás és követés egyszerűsödött, közvetlenné vált. Ezt kiegészítve a Belügyminisztérium által szervezett, mozgatott, és felügyelt, az addiginak sokszorosára duzzasztott besúgói hálózattal (és a belügyminisztériumon kívüli többi hálózattal) összeállt az a diabolikus rendszer, amely lehetővé tette, hogy mindenről és mindenkiről mindent megtudjanak, és azok ellen, akikről úgy gondolják, hogy nem a rendszer által meghatározott irányba haladnak, a legváltozatosabb módon felléphessenek. Egy pillanatra sem szabad elfeledni, hogy ennek a rendőrállami rendszernek a központja az 1972-ben létrehozott Belügyminisztérium volt, amelyen 1989-ig csak lényegtelen módosításokat eszközöltek. Humán erőforrás szempontjából (mai kifejezéssel élve) a rendszer alapját a Belügyminisztérium tiszti és altiszti állománya képezte. A különféle tevékenységi körök által meghatározott munkamegosztástól függetlenül „egy bogban tartott”, egységes elvek szerint mozgatott társaságról van szó, ez volt tulajdonképpen a rendszer működőképességének az alapja. Hamis az a félrevezetési szándékkal hangoztatott érvelés, miszerint volt belügyis tiszt, de volt annál belügyisebb tiszt is. A rendszer gerincét képező tiszti/altiszti állomány minden tagjának maradéktalanul, habozás nélkül (fără şovăire) kellett teljesítenie a kapott parancsot, annak milyenségétől függetlenül (másképp megnézhették volna magukat). Minőségileg homogén emberi közegről van szó (ahogyan a román szólás mondja: „au fost o apă şi un pământ”), amely alapos szelekció révén a rendszer iránt leginkább elkötelezett káderekből állt össze (cadre îndoctrinate). Az elnyomó gépezet kigondolói gondoskodtak arról, hogy a működési mechanizmusok, forgatókönyvek révén utólag lehetetlen legyen rekonstruálni az egyébként minőségileg homogén tiszti/altiszti közeget alkotó személyek mennyiségi részesedését az emberi jogok megsértésében. A felelősségre vonás elkerülése, az egyéni bűnök pontos meghatározásának lehetetlenné tétele volt a fő mozgató rugója annak is, hogy az 1989-es fordulat ellenére, a volt belügyis állománnyal összefüggő minden fajta adat, információ mai napig titkosítva van. A posztkommunista román hatalomnak maradéktalanul sikerült az elmúlt húsz éven át az ismeretlenség homályában tartani mindent, ami ezzel az intézménnyel kapcsolatos, elodázva ezáltal nemcsak a kommunizmus bűneinek feltárását, de a vétkesek felelősségre vonását is. Mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll, mindazok, akik a rendőrállam fenntartásának, a 23 millió román állampolgár „kézbentartásának” legfőbb biztosítékát képező intézmény hivatásos tagjaként ennek kivitelezésében közvetlenül részvettek, erkölcsi értelemben legalábbis bűnösöknek számítanak. De hogy a mi témánknál maradjunk, köztudott, hogy a tűzoltóságokat a szigorúan vett tűzrendészeti tevékenységük mellett leginkább információszerzésre, és különféle technikai eszközök telepítésére használták fel, kihasználva azt az adottságukat, hogy feltűnés nélkül bárhol terepszemlét tarthattak, ellenőrizhettek, bárhova bejuthattak, gyakorlatozhattak, mindig ott lehettek feltűnés nélkül, ahol kellett, beleértve nemcsak az intézményeket, ipari és mezőgazdasági objektumokat, de a civil lakosságot is. Tömegmegmozdulások leverésének forgatókönyvében a tűzoltó egységek bevetése természetesen szerepelt. És rendelkezésükre állt a polgári tűzrendészet szám szerint sem elhanyagolható személyi állománya is (sokatmondó, hogy a polgári tűzvédelmi alakulatok vezetőinek (şef formatie civila PSI) kinevezése csak belügyis jóváhagyással történhetett. Az, hogy ennek a „sajátos” belügyminisztériumnak a keretében (1972-1990), egy tűzoltó tisztnek írásban és szóban kiadott parancsoknak mekkora hányada is lehetett nem a tűzrendészethez közvetlenül kötődő, „más jellegű”, azt csak az érintettek tudnák „felbecsülni”, nekik viszont elemi érdekük volt és az ma is, hogy tagadják, hogy 1972-1989 között „mást” is csináltak volna. Amit az akkori törvény betűjére és szellemére alapozva teljes biztonsággal állíthatunk, az az, hogy kaphattak, kaptak más természetű parancsokat is, és amikor kaptak, ezeket végre is hajtották, vagy másképpen fogalmazva: egy tűzoltó tiszt olyan mértékben volt „szekustiszt”, amilyen mértékben szekus-jellegű (alapvető emberi jogok elleni) parancsok teljesítésében részvett. Temesvári Kiáltvány 8-as pontja, Átvilágítási törvény, CNSAS Mivel lehetetlen megállapítani utólag, hogy a szóban forgó csoportok, az azokat alkotó személyek közük ki mennyire „sáros”, kiről milyen mértékben bizonyítható be az alapvető emberi jogok megsértése, 1990-ben a legtermészetesebb az lett volna, ha a rendszert váltott társadalom egészséges önvédelmi reflexből törvény alkot a Temesvári Kiáltvány 8. pontja alapján, amelyben nyilvánosságra hozza a teljes belügyi állomány névsorát, megtiltva egyúttal nekik, hogy bizonyos ideig közszereplést vállaljanak. Ezt követően pedig, azok fölött, akikről bebizonyosodik, hogy bűnöket követtek el, az igazságszolgáltatásnak kellett volna ítélkeznie. Sajnos nem így történt, tudatosan nem így történt, az ún. rendszerváltás ezért is sikeredett felemásra, ennek a levét issza most is a román társadalom, amelynek nolens-volens mi is tagjai vagyunk. A Ticu Dumitrescu nevéhez kötött, nagy késéssel megszületett átvilágítási törvény az előbbiekben vázolt természetes szándékból semmit sem tudott megvalósítani, abból a „főbűnös” hivatásos belügyis tiszti (és altiszti) állományt szándékosan és teljesen kihagyták, az elővetett bűnökért a felelősséget a sok ezer, többnyire zsarolással és megfélemlítéssel beszervezett „besúgó”-ra hárították, de ezt is nagyon felemás, álságos formában. Így fordulhatnak elő azok a nagy média-felhajtást kiváltó anakronisztikus esetek, amikor közismerten kirívó szekusmúlttal bíró személyek simán megkapták a CNSAS-tól a feddhetetlenségi bizonyítványt (lásd például az egyik legkirívóbbat, Dan Voiculescu esetét, de sokatmondó a milicista őrnagy Aurel Agache esete is, akiről a fia éppen a közelmúltban kérte ki magának, hogy az apja a Szekuritátéval együttműködött volna). A Temesvári Kiáltvány kisiklatása annyira „jól” sikerült, hogy a főbűnösök nemcsak hogy mindeddig mentesültek a leleplezéstől és az elszámoltatástól, de hatalmukat jórészt át is menthették és pénzzé, tőkévé konvertálhatták, hiszen most ez jelenti igazán a hatalmat. És azáltal, hogy „bogban, egy csoportban” tartva rejtegetik őket a leleplezés elől, azt is elérték, hogy objektív kritériumok alapján differenciálni lehessen őket. Ez nyilván a főbűnösöknek kedvez első sorban. Teljes mértékben érthető és indokolt a Temesvár Társaság minapi, 20 éves évfordulós megemlékezésén elhangzott újabb Felhívása egy, a kommunizmus bűneinek leleplezését és megbüntetését ténylegesen szabályozó tényleges törvény megalkotására, amely végre normális mederbe terelhetné a kommunizmus idején elkövetett bűnök megítélését. Erre ma is, 1989 után húsz ávvel, nagy szükség lenne. De térjünk vissza Lakatos Péterhez! Lakatos Péter 1970-1989 között Lakatos Pétert a nagyszebeni katonai főiskola (1970-1973) elvégzése után, 1973-ban az előbbiekben ismertetett Belügyminisztérium szerves részét képező Bihar megyei tűzrendészeti alakulathoz helyezték. Tudni kell róla, hogy nagyon fiatalon, már húsz évesen (1972-ben), mondhatni rendhagyóan korán, a Román Kommunista Párt tagja lett, Nagyváradra kerülése után pedig nem sokkal, szintén rendhagyó módon a nagyváradi tűzoltóság alparancsnoki tisztségébe nevezték ki. Mindkét „életrajzi adat” egy tehetséges, becsvágyó, a parancsokat habozás nélkül teljesítő, foglalkozását hivatásnak tekintő, elöljáróinak elismerését bíró fiatal belügyis tiszt alakját jelenítik meg, teljesen összhangban egyébként akkori ismerőseinek visszaemlékezéseivel. Az, hogy az itt eltöltött éveiről csak közvetetten terhelő adatokkal rendelkezünk, az előbbiekben elmondottak fényében magától értetődő. Nem azért volt az akkori Belügyminisztérium a politikai rendőrség által uralt csúcs-szerve Ceauşescu rendőrállamának, hogy onnan terhelő adatok szivároghattak volna ki, az 1989 utáni posztkommunista rezsimnek pedig nem hiába volt egyik legfőbb foglalatossága annak megakadályozása, hogy ennek a Belügyminisztériumnak a viselt dolgai nyilvánosságra kerülhessenek. De az említett közvetett „bizonyítékok” ahhoz mindenképpen elegendőek, hogy rávilágítsanak, hogy Lakatos Péter személyében Ceauşescu Belügyminisztériumának egyik meggyőződéses, hithű, a mundérhoz ragaszkodó tisztjével állunk szemben. Ezen a helyen kell vitába szállnunk egyik minapi kijelentésével, amikor is belügyis múltját kisebbítendő, azzal érvelt, hogy több nyugati (értsd: demokratikus) országban is a tűzoltóság ma is a belügyi tárcához tartozik. Ez így igaz, de (bizonyára szándékosan) elfelejtette azt hozzátenni, hogy az „ő” belügyével ellentétben ezeket nem a politikai rendőrség, hanem jogállami rendszerbe ágyazott civilek vezetik, a kettő között pedig legalább akkora a távolság, mint Makó és Jeruzsálem között. Lakatos Péter következő, 1985 utáni munkahelyéről, a Sintezáról már többet tudunk. Tudjuk, hogy nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy magyar nemzetisége miatt kellett megválnia az általa annyira szeretett nagyváradi tűzoltó laktanyától. Az az állítása sem igaz, hogy „elbántak volna” vele, amikor megvonták parancsnokhelyettesi tisztségét, és „elölről kellett mindent kezdenie”. A valóság az, hogy egyik családtagja „elfelejtett” visszatérni Magyarországról, amit a rezsim nemcsak neki, de egyetlen hozzá hasonló tisztségben levőnek sem bocsátott meg. De főnökei iránta táplált „nagyvonalúságát” mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a valóságban nem „lefokozták”, hanem „előléptették“ akkor, amikor a Sinteza vegyipari vállalatnál a tűzvédelem irányításával bízták meg (coordonator PSI). Erről, anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, tudni kell, hogy szigorúan bizalmi, a belügytől függő beosztás volt, és nem is mondvacsinált főnökségről volt szó, hiszen 100 beosztott dolgozott itt a keze alatt. Ha baj lett volna a laktanyában magyar mivoltával, szóba sem kerülhetett volna ez a beosztás a Sintezában sem, és valójában semmit sem kellett újrakezdenie, mert gyakorlatilag a szakmájában maradt, azt folytatta tovább. Egykori munkatársai elmondásából világosan következik, hogy ebben a beosztásában, ha lehet még „megbízhatóbb és együttműködőbb” volt. Köztudott, hogy nem szerette, ha környezetében magyarul beszélnek, és gyakran előfordult, hogy ezt egyenesen megtiltotta. Ha igaz az, amit itt elmondtunk, akkor felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges, hogy ilyen „előélettel” Lakatos Péter is „simán” megkapta a CNSAS-tól 2002-ben a feddhetetlenségi bizonyítványt (amit úton-útfélen lobogtat, és amely amúgy megérdemelne egy tartalom-elemzést, de lényege az, hogy a CNSAS birtokába került dokumentumok egyike sem tanúsítja, hogy szekusügynök lett volna, vagy hogy együttműködött volna a politikai rendőrséggel). Szegény CNSAS! Hogyan is mondhatna mást Lakatos Péter esetében is, amikor a nyilvántartásában egyetlen egy hivatásos belügyis tiszt vagy altiszt sem szerepel (sarkítva: a Ceauşescu-belügy verőlegényei is simán megkapnák, ha kérnék a feddhetetlenségi bizonyítványt, a jelenlegi átvilágítási törvény szerint, hiszen ők sem szerepelnek a Hivatal (CNSAS) nyilvántartásaiban). „Restauráció" a Bihar megyei RMDSZ-ben 2001-ben A Temesvári Kiáltvány már régen a süllyesztőbe került, amikor Lakatos Péterrel kapcsolatban először vetődött fel nyilvánosan, 2001 áprilisában az a „költői kérdés”, hogy vajon szekus volt-e, vagy pedig egy munkáját becsületesen végző tűzoltótiszt csupán? Az alkalmat az RMDSZ Bihar megyei szervezetének Küldöttgyűlése szolgáltatta, amikor is a küldötteknek arról kellett dönteniük, hogy Kapy István után Lakatos Péter, vagy pedig Szilágyi Zsolt legyen-e az elkövetkezőkben a megyei szervezet elnöke. Nem térünk ki a küldöttgyűlés „nyalánkságaira”, tényként mondjuk el, hogy a többség akkor úgy vélekedett, nincsen abban kivetni való, ha a megyei érdekvédelmi szervezet élére a Ceauşescu-rendszer egyik volt belügyis tisztje kerül. Ha a tisztázó vitára nem ma, 2010-ben került volna sor, hanem tíz évvel korábban, valószínű, hogy sokan másképpen szavaztak volna, és az is lehet, hogy Markóék eleve nem mertek volna rábólintani Lakatos Péter jelölésére. De ilyesmi fel sem merült akkor: a szekus-téma még tabutémának számított, másrészt pedig Markóék Bihar megyében egy Tőkés Lászlóval határozottan szembeforduló RMDSZ elnököt akartak. Erre a célra – az azóta eltelt események ismeretében nem nagy kunszt kijelenteni – alkalmasabb személyt Lakatos Péternél keresve sem találhattak volna. Takács Csabának (aki az országos elnökséget képviselte) könnyű dolga volt, a „restauráció” minden nehézség nélkül megtörtént, a Lakatos Péter belügyis múltját kifogásoló felszólalások ellenére is. A tárgyilagos visszatekintés azt mondatja velünk, hogy Lakatos Péter megkoronázásáért legnagyobb „történelmi bűne” a látszat ellenére nem Markó Bélának, Takács Csabának, Kiss Sándornak és Bíró Rozáliának van, hanem Kapy Istvánnak (aki paradox módon akkor „áldozat” is volt egyben), hiszen megyei RMDSZ-elnökként 1999-ben ő „csempészte be” Lakatos Pétert a megyei szervezet vezetésébe. Egy kis rosszindulattal mondhatjuk úgy is, hogy „ő engedte be a farkast a juhakolba”(meg is bánta ezt sokszor azóta). De azok véleményében is lehet igazság, akik állítják, hogy nem Kapy István a „vétkes”, mivel a „ becsempészés” „külső” erők műve volt. Lakatos Péter elvtársai Tévednek azok, akik „mondva csinált” ügynek tekintik az egész Lakatos problematikát. Ez kiviláglik abból is, ahogyan a minap Kiss Sándor, a Bihar megyei RMDSZ másik tótumfaktuma képes volt egy egész választmányi ülést szentelni a témának, azt követően, hogy Tőkés László EP-képviselő a kommunista bűnökkel való szembenézés szükségességét szorgalmazó sajtótájékoztatójának keretében azt az egyszerű és logikus kijelentést „merészelte” tenni, miszerint Lakatos Péter RMDSZ-es közszereplése ellentmond a Temesvári Kiáltvány 8-as pontjának. Ha nem lenne egy komoly problémáról szó, mi indokolná azt a meglepő vehemenciát, amellyel „hősünk elvtársai”, nem csak Kiss Sándor, de Bíró Rozália, Szabó Ödön és Földes Béla is védelmükbe vették Lakatos Péter múltját, úgy állítva be a dolgot, mintha az nem is egy rendőrállami elnyomó szervezetnek, hanem egy angol üdvhadseregnek lett volna a kiszolgálója. De végeredményben ez sem meglepő, hiszen ezek az elvtársak is „ugyanannak a mundérnak” a becsületét védik, ha figyelembe vesszük, hogy ők is, Lakatos Péterhez hasonlóan, ugyanannak a posztkommunista román hatalomnak a „boszorkánykonyháiban” kotyvasztott RMDSZ-nek a kreatúrái, még akkor is, ha életkoruk különbözőségéből eredően, a kommunista „értékek” létrehozásában különböző mértékben vettek részt. Összegzés Az eddigieknél részletesebben foglalkoztunk Lakatos Péter belügyis múltjával, remélve, hogy minden érdeklődő számára érthetővé válik, hogy közszereplése erkölcsileg miért is elfogadhatatlan számunkra. Tiltó jogi szankciókat is megfogalmazó jogszabály hiányában és az „ugyanabban a hajóban úszó”, elvtársainak támogatását még mindig élvezve, egyedül csak a magyar választó polgárok vonhatják meg tőle a bizalmat a soron következő parlamenti választásokon, 2012-ben. Nem tértünk ki Lakatos Péter egyéb, már az RMDSZ-ben elkövetett „megvalósításaira”, mivel ezek áttételesen kapcsolódnak csak belügyis múltjához (ott szerzett tapasztalatainak felhasználása révén), annyit viszont tudnunk kell, hogy akár a Bihar megyei RMDSZ restaurációjában, akár az érmindszenti, Ady Endréhez kötődő projekt meghiúsításában, akár az érmelléki területi RMDSZ-szervezet létrehozásának megakadályozásában, akár sok más, kimondottan belügyis módszerekkel végrehajtott akcióban játszott áldatlan szerepe miatt is nagyon sok okunk van annak kijelentéséhez, hogy Lakatos Péter „visszavonultatása” a Bihar megyei magyar közéletből nagyon sokat segítene a tisztulási folyamat elindulásában, fölöslegessé téve a méltatlan töprengést olyan dilemmákon, mint: (1) „Szekus volt-e, vagy sem Lakatos Péter? „, (2) „Volt-e szerepe külső erőknek Lakatos Péter RMDSZ-be való telepítéséhez, vagy sem?”, (3) „Aktív-e Lakatos Péter ma is, vagy sem? „ Reményeink szerint végül csak megszületik Romániában is a kommunizmus bűneit az igazság és a jogállamiság szellemében elbíráló törvény, amely egy egészen más megvilágításba fogja helyezni a Lakatos-affért is. Nagyvárad, 2010. március 15. A Magyar Polgári Párt Bihar megyei és nagyváradi szervezetének elnökségei. Forrás: Erdély.ma 2010. április 1.Váradi magyar utcanévtáblák ingyenNagyvárad – Történelmi magyar utcaneveket – azaz nem tükörfordításokat – tartalmazó utcanévtáblákat készíttet az érdeklődőknek Váradon az EMI, mégpedig ingyen – emlékeztettek mai sajtótájékoztatójukon. Reagált az erdélyi Magyar Ifjak (EMI) arra, hogy az RMDSZ bejelentette: rajta keresztül némi térítés ellenében magyar megnevezést tartalmazó utcanévtáblát lehet rendelni, amely azonban a román elnevezés fordítását tartalmazza, történelmi magyar utcanevet nem. Az EMI-sek mai, váradi tájékoztatóján Csomortányi István elmondta: hasonló ötletük nekik volt, mégpedig 2007 szeptemberében, ráadásul pont olyan dizájnú táblákat javasoltak akkor, mint most az RMDSZ, s a meghirdetett akciójuk azóta is él. „De végül is nem az a fontos, hogy kié volt az első ötlet, hanem az, hogy végre jó irányba kerültünk. Ez némi elégtétel. Ugyanakkor kérjük az RMDSZ-t, ne ijesztgesse a lakosságot azzal, hogy a történelmi magyar utcanevek feltüntetése illegális, hiszen az általuk javasolt tükörfordításos megoldás sem teljesen hivatalos”. Barta Béla hozzátette: Váradon senkit nem büntettek meg eddig magyar utcanévtáblák kihelyezéséért, az EMI kezdeményezésére eddig mintegy 30-an rendeltek ilyen feliratot. Folytatják Emlékeztettek viszont, hogy amikor ők pár éve felszereltek ilyen táblákat, akkor a városvezetés leszereltette azokat, „az RMDSZ pedig azt mondta, hogy ez nem megoldás, s illegális”. Csomortányi jelezte: „örülünk, hogy az RMDSZ immár elismeri, hogy az ilyesmi mégsem illegális”. Nagy József Barna ugyanakkor feltette a kérdést, ha csak a tükörfordításos eljárást alkalmazzák, akkor mi lesz például a román személyekről elnevezett utcák fordítása (pl. Vasile Alecsandri), vagy az olyanokkal mint a Stânişoarei (Esztenácska?). Emlékeztettek, hogy az EMI révén változatlanul lehet magyar utcanévtáblákat rendelni, mégpedig olyanokat, amelyekben a történelmi magyar elnevezések szerepelnek, s ezekért fizetni sem kell. Az igénylési formanyomtatványokat az Illyés Gyula könyvesboltban lehet kérni, s az igényléseket 30 napon belül teljesítik, de hívhatóak telefonon is, a 0740-256790-en. Barta Béla egyébként azt szorgalmazta, hogy mindennek dacára rendezzék hivatalosan a magyar utcanevek ügyét, hogy ne a polgároknak kelljen ilyesmikkel foglalkozni. Ugyanakkor újságcikkekre hivatkozva azt mondta, „Kiss Sándor annak idején 100 millió lejt ígért ilyesmire, ha valaha lesz táblakihelyezési akció”… Szoborügy Az EMI tájékoztatójának másik témájaként bejelentették, hogy levelet küldenek Biró Rozália váradi alpolgármesternek. Lapunkban is megírtuk, hogy a Szent László térre több román személyiség szobrát tervezik elhelyeztetni az illetékesek, az RMDSZ pedig végül azt javasolta, hogy ott a Holnaposoknak álló szoborcsoport is helyet kapjon. Az EMI mostani levelében arra emlékezteti az alpolgármestert: „Nagyváradon már létezik Ady Endre-szobor, utca, líceum, emlékmúzeum” – viszont kiszorulnak nagyjaink, mint például Pázmány Péter, Vitéz János, Rómer Flóris, Bunyitai Vince”. Az EMI azt javasolja, hogy a Szent László téren szent Lászlónak állítsanak szobrot, főleg, hogy a középkorban már volt Váradon lovasszobra. Elismerik, hogy Szent Lászlónak is van már szobra Váradon, de szerintük a reprezentativitás megkíván egy további ilyen alkotást, főleg hogy ez a személyiség alapította a várost, s itt is temették el. Mindezért az alpolgármester asszonytól konkrét lépéseket kérnek. erdon.ro 2010. május 19.Biharországnak saját hírügynöksége leszAlig tucatnyian vettek részt tegnap azon a megyeházi tanácskozáson, amelyet a bukaresti távközlési és informatikai minisztérium szervezett az úgynevezett e-kormányzásról, s amelynek médiapartneréül csak az RMDSZ-es sajtót kérték fel. Az e-karaván körútjának első állomása volt Nagyvárad, ma Kolozsvár, holnap Marosvásárhely lesz a helyszín, a végállomás pedig Csíkszereda. A jó húsz perces késéssel kezdődött rendezvényen a házigazdákat Sarkady Zsolt alprefektus képviselte, az RMDSZ beharangozott politikusai (Csutak István, Kiss Sándor, Szabó Ödön) távol maradtak. Moldován József államtitkár, Sarkadyhoz hasonlóan, általánosságban beszélt annak szükségességéről, hogy a távközlési és informatikai rendszereket a közélet minden szegmensében használjuk. Kérdésünkre válaszolva közölte: akciójuk célja valójában az lett volna, hogy az önkormányzati elöljárókat tájékoztassák a szaktárcánál futó, uniós finanszírozást élvező projektekről. Ezekről viszont mindössze annyi hangzott el konkrétan, hogy iskolák, egyetemek és távoktatással foglalkozó szervezetek még leadhatják pályázatukat az e-oktatás (e-learning) programra. A megyei és községi elöljárók érdektelenségét az államtitkár azzal próbálta magyarázni, hogy a polgármestereknek bizonyára sok dolguk van most a beharangozott jövedelemcsökkentések és leépítések miatt... Biró Rozália váradi alpolgármester a konkrétumoknál maradt: röviden összefoglalta, hogy a megyeszékhely polgárai számára milyen online-szolgáltatásokat kínál már évek óta az önkormányzat (parkolójegy-váltástól a kártyás adófizetésig), s számokkal igazolta, hogy ezek egyre népszerűbbek. Egy induló projektről számolt be Nagy-Máté András, a megyei önkormányzat fejlesztési igazgatóságának helyettes vezetője: a Bihar és Hajdú-Bihar megye lakosait a térség eseményeiről tájékoztató hírügynökség létrehozásáról. Az eurorégiós projekt vezetője a magyarországi regionális hatóság; a Bihar megyei önkormányzatra jutó százezer eurós hozzájárulás 98 százalékát vissza nem térítendő uniós forrás adja, a teljes beruházás meghaladja a félmillió eurót. A pénzből tévé- és rádióműsorokat készítenek, létrehoznak egy hírportált, és előbb természetesen beszerzik a technikai felszerelést. A projektindító egy hét múlva lesz. A „karaván” előadóiként jelen lévő magyarországi szakemberek a budapesti kormánypénzből finanszírozott e-magyar pontokról, a mostanra belőlük kialakult gerinchálózatról szóltak. Ennek létrehozása 1,3 milliárd forintba került – mondta Szentgyörgyi Lajos, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli informatikai és kommunikációs programjainak felelőse. Ő tanácsadójával, Szabó Lászlóval az azóta megszüntetett Határon Túli Magyarok Hivatalánál volt e téma szakértője. A romániai 170 e-magyar pont működtetését koordináló e-Transylvania Egyesület irodavezetője, Dániel Csaba előadásából megtudhattuk, hogy a 2003-ban indult kezdeményezés eredményeként mára nyolc kárpát-medencei ország és az Egyesült Államok magyarlakta vidékein létesült e-magyar pontok között teremt kapcsolatot a hálózat. M. Zs. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. május 30.Világháborús emlékművet avattak ÉrtarcsánBihar megye – Tizenöt éves folyamat végére került pont Értarcsán azzal, hogy vasárnap kora délután felavatták az első és második vilgáháborúban elesett helyi áldozatok emlékművét a település központjában. Mintegy másfél évtizede fogalmazódott meg az ötlet Értarcsán, hogy emlékművet állítsanak a két világégés helyi áldozatainak. A gondolatot tett követte, ám többször is akadályokba ütköztek. A folyamat az utóbbi hónapokban gyorsult fel újra, amikor az ügyintézést a Nostra Fortuna Tarcea – Értarcsa Egyesület vette át. Megkapták az emlékmű avatásához szükséges engedélyeket, rendbetették a körülötte lévő parkot, és a napokban már az iskolások is készülhettek az ünnepi műsorral. Diákok műsora Vasárnap délben napsütéses időben gyülekeztek a templomozások után nem csak a helyiek, de a környező településekről érkezett vendégek, érdeklődők is. Az ünnepség az iskoladiákjainak műsorával kezdődött, melyet románul és magyarul előadott versek, énekek alkottak. A bevezetőben elhangzott, hogy a háborúban részt vett katonák nem csak testi, de lelki szenvedéseket is ki kellett álljanak, áldozatul a ma élőkért. A magyarul elhagzott részben egyebek mellett voltak a „boldog békeidőket” idéző gyermejátékok, felhangzott Radnóti Miklós Hetedik Eclogája és a Nem tudhatom című verse, a Ha felmegyek a doberdói nagy hegyre című katonadal, de részlet is Czine Mihálynak az erdélyi nemzetek békés együttéléséről szóló értekezéséből. Adósságot róttak le Összesen harmincegy nevet véstek fel az emlékmű márványlapjára: ennyi a helyi áldozatok száma. A szónoklatok sorát Bordás Károly nyitotta. A község polgármestere köszönetet mondott mindenkinek, aki bármikor és bármivel is hozzájárult a kegyhely létrehozásához, ahol immár illően lehet emlékezni a távolban elesettekre, majd azt kívánta az utódoknak, hogy az emlékműre ne kerüljön soha újabb tábla. Az emlékmű leleplezése nem csak a 15 éves folyamat lezárása, de adósság leróvása is azok előtt, akik hadiözvegyként, vagy fiúkat elvesztett anyákként siratták az odamaradtakat, fogalmazott Gavrucza Tibor székelyhídi lelkész. Nevek, virágok A Megyei Tanács kulturális szakbizottságának elnöke hozzátette: a pár lépésre elsuhanó autók utasai ezután hírét vihetik, hogy Tarcsán méltóan emlékeznek az ősökre. (Elsuhanó autókban pedig nem volt hiány az ünnepség ideje alatt sem, a sofőrök között volt, aki ügyet sem vetve az egész sokadalomra tovarobogott, míg mások lassítva próbáltak kisebb zajt csapni az esemény láttán.) Az emlékművet Bordás Károly, illetve Kiss Sándor Elek, az RMDSZ megyei ügyvezető alelnöke leplezte le, majd egy fiatalember sorra olvasta a felírt neveket, miközben társai egy–egy szál szegfűt tettek a talapzatra, közben szóltak a templomok harangjai. Egy–egy név hallatán a családtagok is az emlékműhöz járultak virágaikkal, koszorúikkal. Lelkészek áldása Ekkor történt egy kis incidens: egy hölgy felrótta a szervezőknek, hogy az ő rokona nem Juhász György, hanem Juhász Gheorghe. „Hagyják meg az identitásunkat Romániában”, mondta feldúltan – magyarul. (Mint megtudtuk, a névsort az eredeti anyakönyv szerint állították össze, és engedélyeztették – a szerz.megj.) Az eseményhez méltatlan kis közjátékot sokan észre sem vették, az ünnepség továbbra is rendben zajlott, előbb Blaga Stănica ortodox, majd Kulcsár Árpád református lelkész adta áldását az emlékműre. Végezetül az intézmények, szervezetek koszorúi is a talapzatra kerültek, az avatási ünnepség a román és a magyar himnusz éneklésével zárult. erdon.ro 2010. július 5.Hová tűnt 320 millió forint„Újramelegíti” az érmindszenti Ady-zarándokhely hét éve megrekedt ügyét Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke és L. Simon László, a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke. A Partiumi Írótábor zárónapján Tőkés László kivizsgálást és jóvátételt kért egy 2002-es pályázat ügyében, amelyet az akkori Fidesz-kormánynál nyert meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK), a pénz azonban a magyarországi kormányváltás után az RMDSZ-közeli nagyváradi Mecénás Alapítványhoz jutott, amely nem a KREK eredeti céljai szerint használta fel. L. Simon László jelezte: az általa vezetett intézmény az ügyet az elmúlt nyolc év korrupciógyanús ügyletei közé sorolja, és kivizsgálja, mi történt az Ady-zarándokhelyre szánt pénzzel. Kormányváltás után helyszínváltás A KREK a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a gazdasági minisztérium közötti megállapodás értelmében 2002 májusában 320 millió forintot nyert el az Egyházi Kulturális Alapból arra a célra, hogy Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten irodalmi zarándokhelyet és termálfürdős szállót építsen. Az alapkövet 2002 novemberében le is tették a Szatmár megyei faluban, az ügy azonban innentől kezdve holtpontra került. Decemberben már a Mecénás Alapítvány a Római Katolikus Püspökséggel közösen írt alá egy szerződést, amely nem érmindszenti, hanem nagyváradi projektről szólt, és amelyet Ady-központnak neveztek el. Tőkés többször kérte az ügy tisztázását az illetékes magyarországi minisztériumoktól – korábban elsősorban Kiss Elemér kancelláriaminisztertől –, még Tempfli József katolikus püspökhöz is levelet intézett, hogy támogatását kérje, de írt Németh Zsolt országgyűlési képviselőnek, Mádl Ferenc köztársasági elnöknek. Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnökkel, az alapítvány elnökével személyesen is találkozott. Tőkés – aki tegnapi közleményében a Medgyessy-kormány „bihari klienseinek és cinkosainak” nevezte Kiss Sándor mellett Lakatos Péter volt megyei RMDSZ-elnököt, parlamenti képviselőt, Földes Bélát, a megyei RMDSZ volt ügyvezető elnökét, Szabó Ödönt, a megyei RMDSZ ügyvezető elnökét és Mudura Sándor vállalkozót is – 2003 januárjában és februárjában Matolcsy György volt gazdasági miniszter, Medgyessy Péter akkori miniszterelnök és Rockenbauer Zoltán országgyűlési képviselő segítségét kérte. Utóbbitól választ is kapott, amelyben a honatya kifejtette: „az MSZP–SZDSZ-kormány politikájának részét képezi az is, hogy a nagyváradi református és katolikus egyházat egymással szembefordítsa.” A korrupciógyanús ügyek közé kerül az Ady-központ Szabó Vilmos államtitkár 2003 júliusában levélben közölte Tőkéssel, hogy a döntést nem bírálja felül, az ügyet pedig a magyar kormány a maga részéről lezártnak tekinti – idézi fel a történet főbb állomásait Tőkés László egy összefoglaló kronológiában. A Mecénás Alapítvány Ady-központja azóta föl is épült a nagyváradi városi strand közvetlen szomszédságában, mellette pedig a pályázatban szintén szereplő termálszállót kezdték el építeni, ez a munkálat azonban már jó ideje abbamaradt. A központban a megyei RMDSZ szervez rendezvényeket, a legutóbbi választmányi ülésre is ott került sor. Tőkésnek meggyőződése, hogy az épületek semmiképp nem kerülhettek 320 millió forintba. A szombati sajtótájékoztatón L. Simon László, a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke bejelentette: az általa vezetett intézmény olyan albizottságot alakított, amely az elmúlt két kormányzati ciklus alatt történt korrupciógyanús ügyeket vizsgálja ki, és ezek között tárgyalják az Ady-központ ügyét is. Ez az albizottság megfelelő hátteret teremt az olyan visszásságok kivizsgálásának, amelyek közé a 320 millió forint sorsa is tartozik – magyarázta az elnök. Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke és a Mecénás Alapítvány ügyvezető igazgatója tegnap a Krónika megkeresésére anynyit mondott: az alapítványnak semmiféle takargatnivalója nincs, sőt bármilyen vizsgálatnak örül. A befejezetlen termálhotel ügyét viszont nem kívánta kommentálni. Az Erdély Tv ügyében nem vizsgálódnak A találkozón Csép Sándor író, újságíró az Erdély Televízió ügyét is felemlegette, kérve, legyen ez is vizsgálat tárgya. Mint ismeretes, az önálló magyar tévécsatorna létrehozására is a magyar kormány biztosított pénzalapot, ez azonban az idők során egyre csökkent, végül itthon úgy valósult meg, hogy az egyik ötletgazda és alapítóként tevékenykedő Csépet mellőzték. L. Simon László azonban nem ígérte meg, hogy ennek kapcsán átfogó vizsgálatra kerülhet sor, hiszen ami történt, annak a legnagyobb része romániai probléma, nem pedig magyarországi. Jakobovits Miklós festőművész azt jegyezte meg, hogy a kulturális szféra legfőbb állami kitüntetése, a Kossuth-díj szinte csak az írókhoz jut, a szobrászokhoz és más képzőművészekhez nem, határon túli jelölt pedig eleve igen kevés van. A bizottsági elnök egyetértett a felvetéssel, és megígérte: a jövőben a Kossuth-díjat odaítélő bizottságban egy határon túli magyar is helyet kaphat. Krónika (Kolozsvár) 2010. július 6.Körmére néznek a Mecénás Alapítványnak?Úgy tűnik, nem merült feledésbe az az egykor nagy port kavart eset, amikor ezelőtt hét esztendővel a nagyváradi Mecénás Alapítvány rátette a kezét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által megpályázott summára, amelyből a pályázók Érmindszenten szándékoztak kialakítani egy, az Ady Endre nevét viselő és a költőóriás szellemi hagyatékát szolgáló központot. A politikai suskusok rengetegéből annyi derült ki – és egyesek csak erre hajlandók emlékezni –, hogy a Bihar megyei RMDSZ-vezetők által gründolt Mecénás Alapítvány szerzett a magyar kormánytól 320 millió forintot egy kulturális központ létrehozására. A teljesebb igazság az, hogy ezt a pénzt a KREK által még 2001-ben elkészített „érmindszenti pályázat” nyerte el 2002 tavaszán az első Orbán-kormánytól, ám mire a pénz megérkezhetett volna a pályázókhoz, megtörtént a nem várt kormányváltás. Az újonnan felálló szocialista-szabaddemokrata kabinet pedig a magyar állami költségvetésből elkülönített összeget nem azoknak adta oda, akik elnyerték, hanem átjátszotta egy baráti csoportnak, amelyik „jelentkezett” érte. Ugyancsak Nagyváradról s ugyancsak építeni akart belőle. De ez már nem az egyházkerület volt és nem Érmindszentben gondolkodott... Az első pályázatot MSZP-SZDSZ segédlettel „felülíró” második nyertes pályázat nyomán mindössze egy abbamaradt, omladozó építkezés és egy tornateremhez hasonló bálterem jött össze „Ady Endre Kulturális Központ” néven a nagyváradi Izabella (ma Codrilor) utca egyik félreeső telkén, a városi strand és belügyminisztérium üdülőtelepe között. Az évek során a Meggyessy-, majd a Gyurcsány-kormány már nem is firtatta a pályázat sorsát, ők a pénzt átadták váradi partnereiknek, emezek nyilván valamiképpen elszámolták, aztán lett belőle, ami lett. A további támogatás valami miatt elmaradt, így aztán egy tényleges, multifunkcionális, az Ady-kultuszt szolgáló kulturális és idegenforgalmi létesítmény se Váradon, se Mindszenten nem lett. Idővel bebizonyosodott, hogy a 320 millió forintból felhúzott strand melletti hodály gyakorlatilag az RMDSZ Bihar megyei szervezetének afféle gyűlés- és báltermévé vált, amely az év nagy részében kihasználatlanul áll. A félbehagyott „termálszálló” mellett lapuló „Ady Endre Kulturális Központban” pártbulikat, lakodalmakat, babazsúrokat, divatbemutatókat stb. tartanak mindmái napig, s ezeknek vajmi kevés közük van a költői hagyaték vagy általában a magyar kultúra ápolásához. Mivel a több száz milliós „kulturális invesztíció” magyar közpénzekről szól, a második Orbán-kormány beiktatását követően úgy fest, ez a csontváz is kiesik abból a szekrényből, amelyben a határon túli magyar kultúra megsegítésére címzett, ám menetközben szőrén-szálán eltűnt, eltérített vagy látatlanban felélt támogatások titokzatos ügyei lapulnak. A július 1–3. között megtartott VII. Partiumi Írótáborban ugyanis szombat délelőtt sajtótájékoztatót tartott L. Simon László, a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke és Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, volt nagyváradi református püspök. Többek között az is elhangzott, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) – amelynek Tőkés az alapító elnöke – szorgalmazza az érmindszenti Ady-zarándokhely ügyének haladéktalan kivizsgálását, valamint a pályázat eltérítésében részvevők felelősségének megállapítását. Vizsgálati támpontként az EMNT kérelmében a következő személyek érintettségét tüntették fel: Medgyessy Péter volt magyar miniszterelnök, Kiss Elemér volt magyar kancellária-miniszter, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal volt politikai államtitkára, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke, illetve a nagyváradi Mecénás Alapítvány alapító és vezetőségi tagjai: Mudura Alexandru nagyváradi nagyvállalkozó, Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök, kuratóriumi elnök, Lakatos Péter parlamenti képviselő, a támogatási szerződés aláírója, Földes Béla, a Bihar megyei RMDSZ volt ügyvezető elnöke, kuratóriumi tag, Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke, alapítványi ügyvezető igazgató. A magyar kormányhoz eljutatott nyilatkozatban, szerepel az is, hogy a szocialista-liberális, magának többször egyházellenes megnyilvánulásokat megengedő egykori magyar kormánynak egyházi személyek bevonásával sikerült a hitelesség látszatát kölcsönöznie az elorzott projekt számára. Így például megemlítik, hogy 2002. december 10-én Fodor József római katolikus püspöki helynök, az RMDSZ akkori megyei tanácsosa aláírásával szentesítette a kétes hátterű beruházást. L. Simon László a szombati sajtótájékoztatón elmondta, már a mai nap, azaz hétfőn javasolni fogja, hogy kezdjék el az Ady Endre Kulturális Központtal kapcsolatos pályázati visszásságok kiderítését. Lapunk kérdésére hozzáfűzte, a minél alaposabb kivizsgálás segíteni fog abban, hogy felelősségre vonják mindazokat, akik esetleges spekulációik következtében nemcsak a magyar kormány pályázati pénzeire tették rá illetéktelenül a kezüket, de meggátolták, hogy a határon túli magyar irodalom és kultúra ápolásáért, megtartásáért valós, eredményes lépéseket tehessenek mások. Amennyiben bebizonyosodik a sikkasztás, úgy a korrupcióellenes hatóságokat is bevonják a vizsgálatokba. Tőkés László azt is elmondta, nem tettek le arról, hogy felépítsék a tervbe vett érmindszenti zarándokhelyet, s bíznak abban, hogy Ady hallhatatlan soraiból erőt merítve, igazzá és aktuálissá válnak a következő verssorok: „Most perc-emberkék dáridója tart, / De építésre készen a kövünk.” Szőke Mária Reggeli Újság. Erdély.ma 2010. július 7.Korrupciót sejtenek a nagyváradi Ady-központ megépítése mögöttTőkés László kivizsgálást és jóvátételt kért egy 2002-es pályázat ügyében, amelyet az akkori Fidesz- kormánynál nyert meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK). Ez a pénz azonban a magyarországi kormányváltás után a Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez (RMDSZ) közelálló nagyváradi Mecénás Alapítványhoz jutott, amely – Tőkés szerint – nem a KREK eredeti céljai szerint használta azt fel. Az érmindszenti Ady-zarándokhely hét éve megrekedt ügyét Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke és L. Simon László, a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke tette szóvá. A Partiumi Írótábor zárónapján Tőkés László kivizsgálást és jóvátételt kért ebben az ügyben. A KREK (melynek Tőkés László volt a püspöke) – a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a gazdasági minisztérium közötti megállapodás értelmében – 2002 májusában 320 millió forintot nyert el az Egyházi Kulturális Alapból arra a célra, hogy Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten irodalmi zarándokhelyet és termálfürdős szállót építsen. Az alapkövet 2002 novemberében le is tették a Szatmár megyei faluban, az ügy azonban innentől kezdve holtpontra került. Decemberben már a Mecénás Alapítvány (a tehetséges diákok, fiatalok támogatására, a szociálisan rászorulók segítésére, a magyar kulturális örökség ápolására Bihar megyében létrehozott alapítvány) a Római Katolikus Püspökséggel közösen írt alá egy szerződést, amely nem érmindszenti, hanem nagyváradi projektről szólt, és amelyet Ady-központnak neveztek el. Tőkés többször kérte az ügy tisztázását az illetékes magyarországi minisztériumoktól – korábban elsősorban Kiss Elemér kancelláriaminisztertől –, még Tempfli József katolikus püspökhöz is levelet intézett, hogy támogatását kérje, de írt Németh Zsolt országgyűlési képviselőnek, Mádl Ferenc köztársasági elnöknek. Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnökkel, az alapítvány elnökével személyesen is találkozott. Tőkés 2003 januárjában és februárjában Matolcsy György volt magyar gazdasági miniszter, Medgyessy Péter akkori miniszterelnök és Rockenbauer Zoltán magyar országgyűlési képviselő segítségét kérte. Szabó Vilmos magyarországi államtitkár 2003 júliusában levélben közölte Tőkéssel, hogy a döntést nem bírálja felül, az ügyet pedig a magyar kormány a maga részéről lezártnak tekinti – idézi fel a történet főbb állomásait Tőkés László egy összefoglaló kronológiában. A Mecénás Alapítvány Ady-központja azóta föl is épült a nagyváradi városi strand közvetlen szomszédságában, mellette pedig a pályázatban szintén szereplő termálszállót kezdték el építeni, ez a munkálat azonban már jó ideje abbamaradt. A központban a megyei RMDSZ szervez rendezvényeket, a legutóbbi választmányi ülésre is ott került sor. Tőkésnek meggyőződése, hogy az épületek semmiképp nem kerülhettek 320 millió forintba. A hétvégi sajtótájékoztatón L. Simon László jelezte: az általa vezetett intézmény olyan albizottságot alakított, amely az elmúlt két kormányzati ciklus alatt történt korrupciógyanús ügyeket vizsgálja ki, és ezek között tárgyalják az Ady-központ ügyét is. Ez az albizottság megfelelő hátteret teremt az olyan visszásságok kivizsgálásának, amelyek közé a 320 millió forint sorsa is tartozik – mondta az elnök. Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke és a Mecénás Alapítvány ügyvezető igazgatója azt nyilatkozta, hogy az alapítványnak semmiféle takargatnivalója nincs, sőt, bármilyen vizsgálatnak örül. A befejezetlen termálhotel ügyét viszont nem kívánta kommentálni. Népújság (Marosvásárhely) 2010. július 7.ElszámoltakPár soros sajtóközleményben reagált a Mecénás Alapítvány kuratóriumának nevében Kiss Sándor elnök – a Bihar megyei RMDSZ elnöke és a Bihar Megyei Tanács alelnöke – az Ady Termálszálló és Kulturális Központ nevű projekt sorsával kapcsolatban megjelent sajtóanyagokra. Az alapítvány fejléces papírján – amelyből kiderül, hogy a Mecénás a Pável utca 1. sz. alatti 1-es lakrészben székel – fakszimilében elküldött reagálás szövege betűhíven: „Az elmúlt napokban a sajtóban megjelent hírekre vonatkozóan a Mecénás Alapítvány Kuratóriuma kijelenti, hogy, pályázat útján nyert támogatást a Nagyváradi Ady Endre kulturális központra. Az aláirt szerződésnek megfelelően a szervezet elszámolt az illetékes hatóságoknál.” 2010. július 16.Rövidlátó gazdaságpolitika helyett egyszerűbb adórendszert – Sajtóreggeli Kiss SándorralMásodszorra hívta meg egy villásreggelire a helyi sajtó képviselőit Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke, megyei tanácsi alelnök. A tegnapi kötetlen beszélgetésen, amelyen Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök és megyei tanácsos is részt vett, önkormányzati, gazdasági és politikai kérdések is terítékre kerültek. Menesztik a magyar alprefektust Eldőlt, hogy Bihar megyében az RMDSZ-nek kell lemondania a helyettes kormánybiztosi tisztségről – jelentette be Kiss. Nem hallgatta el, hogy nehezményezi a szövetség országos vezetőségének ezen döntését, ugyanis a pozíció elvesztése meggyengíti a megyei szervezetet. „Az országos elnöknek kell megmagyaráznia, hogy miért döntöttek így” – tette hozzá. Kiss amiatt is elégedetlen, mert szerinte Markóék nem használják ki eléggé a kormányzati szerep kínálta lehetőségeket. Mint mondta, egyszerűbb lenne félreállni a hatalomból, de úgy véli: többet nyomnak a latban a jelen helyzetből az önkormányzatoknak juttatható támogatások, mint a szövetség erodálódása. „Sosem lesz többségi alakulat az RMDSZ, a kormányban csak »pótkerék« lehet, de még így is nagyobb hasznára válik a közösségnek, mint ellenzékben.” Fináncok, könyvelők, közjegyzők A szövetség politikusai által is nyíltan bírált kormányzati költségcsökkentő intézkedésekről Kissnek sincs jó véleménye. Az nem kérdés, hogy le kell faragni a kiadásokból, az sem, hogy a nem termelő ágazatból kell elvonni, ám a közalkalmazottak bércsökkentését rossz megoldásnak tartja, mert ez visszafogja a fogyasztást. Szerinte egyszerűsíteni kell az adórendszert, mert a mostaniban a vállalkozók nem igazodnak el a vállalkozók, ezért könyvelőket kell foglalkoztatniuk, és sok, sőt egyre több adóellenőrre van szükség a feketegazdaság és a csalások visszaszorítása érdekében. Kiss amerikai mintára bevezettetné, hogy a cégek könyvelésében csak bevételi és kiadási rubrika legyen, a kettő különbsége a profit, ami adóköteles. Ehhez nem kell könyvelő, és a számlázás a vállalkozó érdeke, míg most a számla nélkül olcsóbban hozzáférhető termékek és szolgáltatások miatt kevés az állam bevétele, az adóellenőrök pedig jól élnek. A rendszer egyszerűsítésével jól járna az államkassza – fejtette ki. Másik kiváltságos „kasztnak” a közjegyzőkét nevezte Kiss, aki szerint nekik garanciát kellene vállalniuk az általuk ellenjegyzett jogi aktusok törvényességéért. Ez ma nincs így, de törvény kötelezi az állampolgárokat, jogi személyeket, hogy például adás-vételnél megfizessék a közjegyzői közreműködést. Átadnák a színházat Váradnak A megyei önkormányzatnak 330 alkalmazottjától kell megválnia a költségcsökkentés miatt – mondta a tanácsi alelnök. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy megszűnhetnek a kulturális intézmények, például a filharmónia vagy a színház. Hogy ezt elkerüljék, megoldás lehet az utóbbi átadása a megyeszékhely önkormányzatának, ennél ugyanis nincs létszámfölösleg. Erről politikai döntést kell hoznia a két helyhatóságnak, vagyis meg kell szerezniük hozzá a liberális partner beleegyezését. Kiss Sándor most sem rejtette véka alá a megyei tanácselnököt illető bírálatát. Mint mondta, vele alelnökként nem konzultál, neki nincs beleszólása szinte semmibe, a tanács igyekszik ellensúlyozni az egyszemélyes irányítást. „A tanácselnök tehetetlensége miatt egy év alatt 350 millió euró értékű beruházástól esett el a megye” – jelentette ki Kiss. Szerinte rossz a rendszer, mert nincs mód a közvetlenül választott tisztségviselő elmozdítására, még ha az illető alkalmatlannak bizonyul is. Kérdésünkre az alelnök elmondta véleményét az Ady Endre Kulturális Központra úgymond eltérített budapesti kormánytámogatás ügyében Tőkés László EMNT-elnök, európai parlamenti alelnök által szorgalmazott vizsgálatról. Kiss szerint rég lefutott ez az ügy: lehet, hogy annak idején a Fidesz Tőkésnek ígérte az erre fordított pénzt, és lehet, hogy meg is kapta volna, ha nem lett volna kormányváltás, de nem ez történt. A két pályázat közül a Mecénás Alapítványé nyerte el az összeget, amivel akkor el is számoltak. Annyit építettek, amennyire tellett. „Én bihari vagyok, arra törekszem, hogy a beruházások, Biharba, Váradra kerüljenek” – tette hozzá arra utalva, hogy a Tőkés-féle Ady-zarándokhelyet a Szilágy megyei Érmindszentre tervezték. Máté Zsófia. Krónika (Kolozsvár) 2010. július 16.Sarkady: nem értem, miért menesztettek?A utóbbi időben nehezen érti egymást az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt a kormánykoalíción belül, a nagyobbik kormánypárt ugyanis egyre kevésbé veszi figyelembe az RMDSZ javaslatait, így eshetett, hogy Bihar egy PDL-s kormánybiztossal és egy szintén PDL-s alprefektussal maradt – jelentette ki csütörtökön Kiss Sándor, a Bihar megyei RMDSZ elnöke annak kapcsán, hogy a kormány által meghirdetett költségcsökkentő intézkedések részeként a megye RMDSZ-es alprefektusának, Sarkady Zsoltnak távoznia kell hivatalából. Sarkady elmondta: nem tudja, milyen elvek alapján dőlt el, hogy kettejük közül ki maradhat meg tisztségében. Úgy tudja, még mindig fennáll a lehetősége, hogy az RMDSZ egy Kárpátokon túli megye alprefektusi tisztségéről mondjon le, ne pedig egy aránylag nagy számú magyar közösség által lakott szórványmegyéről. Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének operatív tanácsa közleményében ezt írja: „Bihar az egyetlen olyan 20 százalék fölötti magyar lakossággal rendelkező megye, amelyben sem prefektusi, sem alprefektusi tisztséget nem tölt be magyar ember. Reméljük, a leváltással nem a kormányzati, szervezeti munkát, illetve döntéseket bíráló véleményünket «honorálták»”. Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár) 2010. július 18.Fényes Elekre emlékeztek CsokalyonBihar megye – Csokalyon nyolc éve rendeznek falunapokat, melyeket mindig Fényes Elek születésének évfordulójához (július 7.) közeli idődontra időzítenek. A falunapok méltó keretet biztosítanak a megemlékezésnek, de ugyanakkor nagyszerű alkalmak arra is, hogy az elszármazottak hazalátogassanak, ha rövid időre is, de együtt legyen a család, találkozhassanak a régi ismerősök, barátok. Idén július 17–18-án zajlottak a Csokalyi Falunapok rendezvényei. Szombaton a településen nagy népszerűségnek örvendő kispályás labdarúgók „uralták a pályát”, akik egy, már hagyományosnak tekinthető labdarúgótornán mérték össze ügyességüket, tudásukat, kitartásukat. Az idén a benevezett 11 csapat közül a csokalyi Interstecs bizonyult a legjobbnak. A kora délutáni órákban a helyi görög katolikus templomban a Szent Pál közösség által elődott evangélikus koncertet hallgathatták az érdeklődők. Éjfél körül érkezett meg az est sztárcsapata: az Insect együttes jó hangulattal, humorral, bohóckodással minden jelenlévőt ellátott. Megemlékezés A vasárnap délelőtti órákban a csokalyiak Fényes Elekre emlékeztek. Még meg sem kondult az ünnepi istentiszteletre hívó harang, de már ünneplőbe öltözött sokaság töltötte meg a falu utcáit, vonultak Isten háza felé. Mátyás Árpád lelkipásztor igehirdetésén acsokalyigyülekezet tagjain kívül számos vendég, meghívott személyiség, a penészleki gyülekezet vezetője és tagjai is részt vettek. A megemlékezés a Fényes Elek szülőházának helyén kialakított emlékparkban, a nagy statisztikus szobránál folytatódott, ahol elsőként Béres Csaba polgármester szólt az ünneplőkhöz. Beszédében méltatta aközgazdasági statisztika megteremtőjének, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának alakját, akit joggal sorolunk a nagy magyar halhatatlanok táborába. Fényes Elek munkásságából, életpályájából az elhivatottságot, a kitartást, a meg nem alkuvást, az eltökéltséget emelte ki és állította példaként a csokalyiak elé. „Bölcsességkeresés” Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke felszólalásában így vallott. „Én azon szerencsés emberek közé tartozom, akik hasznát veszik Fényes Elek munkásságának. Visszatekinteni és megtudni a települések minden szempontbeli összetételét nagy segítségünkre van a mában is.” „…Az akkori idők nagyjai minden civil szféra mozgalmi rendszerében jelen voltak. Vajon ha ma még többet kellene dolgoznunk magyarságunkért – hajlandók lennénk-e?” – tette fel az elgondolkodtató kérdést Szabó Ödön. Szabó Mihály kolozsvári református lelkész, szociológus Fényes Elek munkásságának fontosságáról szólt az egybegyűlteknek, kiemelve a statisztika fontosságát napjainkban is. „A jövő felé tekintsünk, a lehetőségeket keressük – Fényes Elek szelleme példaképként velünk van!” Erdődi Endre görög katolikus tisztelendő Fényes Elek bölcsességben való járását emelte példaként a jelenlévők felé. „A bölcsességkeresés és az abban való járás úgy legyen meg a mi életünkben is, mint ahogy az jelen volt Fényes Elek életében” – mondta. Koszorúzás A megemlékezést Csomaközi Dájánka, Pécsi Erika, Egri Anett, Colman György, Selmeczi Róbert és Csatári Viktor szavalatai, valamint a Székelyhídi Férfikórus nemzeti érzelmű dalokból összeállított csokra tette még ünnepélyesebbé. Az ünnepség a kegyelet koszorúinak elhelyezésével zárult. Koszorúztak: Béres Csaba polgármester és Csuka József alpolgármester, Szabó Ödön, Bradács Alíz és Kiss Sándor Elek a Bihar megyei RMDSZ nevében, a székelyhídi RMDSZ nevében, Székelyhíd Helyi Tanácsa nevében, a csokalyi Fényes Elek Általános Iskola diákjai és a csokalyi RMDSZ képviselői, a Pro Csokaly Egyesület vezetősége. Fényes Elek mellszobránál kegyelettel emlékeztek leszármazottai is. erdon.ro 2010. július 29.Az intézményátadás helyi szintű problémaNagyvárad – A nagyváradi állami színház és a filharmónia jelenlegi tisztázatlan helyzete, és a kulturális intézményeket is érintő 63/2010 számú sürgősségi kormányrendelet alkalmazása kapcsán kérdeztük Kelemen Hunor kulturális minisztert. – A megyei tanácsoknak alárendelt kulturális intézmények átadhatók-e a helyi önkormányzatoknak? Ha igen, akkor a kulturális tárca támogatja-e ezt a megoldást? – Igen, ez a megoldás elfogadható, ha általa meg lehet menteni munkahelyeket, művelődési intézményeket. A Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium minden olyan lehetőséget támogat, amely a helyi vagy megyei önkormányzatoktól származik a jelenlegi áldatlan helyzet megoldására tett javaslatként. – A minisztérium hogyan kívánja megóvni a kulturális intézményeket, amennyiben a megyei önkormányzatok az említett kormányhatározat szerinti létszámcsökkentést főként a kulturális intézményeken akarják elvégezni? – Ha az önkormányzatok a kulturális intézmények személyzetének tömeges elbocsátásával, netán az intézmények felszámolásával vélik megoldani az anyagi gondjaikat, akkor ezt a polgároknak és a sajtónak is rajtuk kell számon kérnie, mivel ez már nem tartozik a szaktárca hatáskörébe. A minisztérium mindössze konzultálhat az ügyben azönkormányzatokkal, de nem dönthet helyettük. Ellenben azzal sem érthetünk egyet, hogy a kulturális intézményekben az önkormányzatok 10-15 helyett 40-50 százalékos személyzetcsökkentést eszközöljenek, hiszen ez az intézkedés első sorban az önkormányzatok apparátusának egészére vonatkozik, és azokra a kulturális intézményekre, amelyeket az önkormányzatok hoztak létre. - A váradi színház és a filharmónia helyi önkormányzati hatáskörbe való áthelyzéséről voltak-e egyeztetések a Bihar Megyei Tanács és a minisztérium között? - A minisztériumnak nincs erre vonatkozó hatásköre. Kiss Sándor, megyei önkormányzati alelnök és Biró Rozália alpolgármester tájékoztatott erről a lehetőségről. Úgy vélem, Bihar megyében jobban tudják, hogy melyik önkormányzatnak van több lehetősége a kulturális intézmények támogatására. Ugyanakkor felhívnám a figyelmét arra, hogy Romániában a kultúra területén a legelőrehaladottabb a decentralizáció, és ez azt is jelenti, hogy a központi közigazgatás átadja a kompetenciákat és - a vonatkozó költségvetés mellett – a problémák megoldásának hatáskörét is. A minisztériumok csupán az országos szintű közpolitikákat határozzák meg, nem kell „feltelefonálni” ha helyi szintű problémát kell megoldani. Pap István erdon.ro 2010. szeptember 8.Hét ferences szerzetes örökfogadalma CsíksomlyónA 2010-es év legnagyobb rendi ünnepére készül a Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány. Szeptember 8-án, szerdán a csíksomlyói kegytemplomban fél 11-kor kezdődő szentmise keretében hét ferences szerzetes teszi le örökfogadalmát dr. fr. Orbán Szabolcs OFM tartományfőnök kezébe. Az elmúlt évek folyamán letett egyszerűfogadalmak után magukat a Szent Ferenc rendjébe egy életre elkötelező testvérek – amint a fogadalomtétel szövegében áll – isteni sugalmazástól indítva az Evangélium és Jézus Krisztus nyomdokainak szorosabb követésére vállalkoznak. Szilárd hittel és erős akarattal megfogadják Istennek, hogy életük egész idején engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban élnek. Megígérik, hogy a Kisebb Testvérek Reguláját és életformáját a Kisebb Testvérek Rendjének Konstitúciói szerint hűségesen megtartják, hogy Istent, az Egyházat és embertársaikat szolgálva eljussanak a tökéletes szeretetre. Az örökfogadalomra készülők 2002–2004 között léptek be a szerzetesrendbe, és – egy kivétellel – Erdély különböző kolostoraiban imádkoznak, dolgoznak, vagy tanulnak (zárójelben a születési dátum és a helység, ahol jelenleg élnek): Főcze Imre Fr. Bonaventura (1984, Szászsebes), Guzrány Antal Csaba Fr. Péter (1976, Csíksomlyó), István Imre Fr. Imre (1979, Szászsebes), Kiss Sándor Fr. Kamill (1984, Budapest), Licz Csaba Zsolt Fr. Tamás (1983, Déva), Puvak Antal Fr. Marián (1980, Szászsebes) és Sebestyén Antal Fr. Albert (1966, Szászsebes). Az erdélyi ferences rend lelki stabilitásának növekedését is jelentő ünnepi esemény jó alkalom arra, hogy a jelenlevők Isten áldását kérjék a Szent Ferenc-i életeszmény mellett véglegesen elköteleződő fiatal szerzetesekre, és velük együtt újabb hivatásokért imádkozzanak a jelenleg 52 rendtagot számláló provincia számára. Borsodi L. László ferences sajtóreferens. csiksomlyo.hhrf.org/het-ferences-szerzetes-orokfogadalma-? 2010. szeptember 9.Heten tesznek örökfogadalmat CsíksomlyónHárom esztendő után újra örökfogadalomra kerül sor ma a csíksomlyói kegytemplomban. Hét fiatal ferences kötelezi el magát Isten szolgálatában, Istennek szentelve életüket. „A világban tapasztalható kísértések ellen menekülsz? Félsz a kinti élettől? Vonz egyik-másik testvér élete? Szeretnél jó közösségben élni? Mindez elindulásra nem rossz, de tökéletlen, és nem elég ahhoz, hogy itt maradj. Egyedül a Szentháromság Istenért szabad itt maradni” – olvasható a ferencesek noviciátusi szabálykönyvében, akárcsak az, hogy: „A szerzetesnek az a szakmája, hogy egyedül Istent keresse és szeresse úgy, hogy ő nem lehet soha senkinek a tulajdona, kizárólag Krisztusé, és neki sem lehet senkije, hanem mindig azoké, akiknek őt Isten ajándékozza.” Heten vállalják most mindezt, örökfogadalmat téve, szegénységet, engedelmességet és szüzességet fogadva. Szerzetesi élet Erdélyben is nagy múltja és sok követője volt Assisi Szent Ferencnek. Szászvároson már a XIII., Csíksomlyón a XIV. század végétől voltak ferences testvérek. Jelenleg az erdélyi ferencesek táborát ötven szerzetes alkotja a csíksomlyói, szárhegyi, esztelneki, brassói, udvarhelyi, kolozsvári, dési, kaplonyi és szászsebesi kolostorokban. A kommunizmus évei igen megtizedelték az utánpótlást, ezért nagy öröm, hogy újra a lehetőség mellé igény is társult, fiatalok szeretnének szerzetesek lenni. A ferences életbe való betekintést a jelöltség, illetve a noviciátus egy-egy éve követi, amely után egy évre szóló fogadalmat tesz a fiatal szerzetes, melyet legalább még kétszer meg kell újítania, hogy az örökfogadalom letételéig eljusson. „Teljesen elkötelezem magam, életemet Istennek szentelem” – ezt mondja ki az örökfogadalmat tevő, amelyre Isten részéről a válasz az ígéret, vagyis az örök élet. Mivel új emberré lesz a fiatal szerzetes, a noviciátus kezdetén, a rend ruhájába való beöltözéskor új nevet vesz fel, az örökfogadalom letételével pedig a ferences rend teljes jogú tagjává válik. A szerzetesi élet egy új és egészen más minőségű élet. Aki ezt éli, megváltozik, átértékelődik számára a szülőkkel, a rokonokkal, a barátokkal való viszonya. Más értéket nyer a külvilággal, az anyagiakkal való kapcsolata is. Nincs tulajdona, még az imakönyv sem sajátja a szerzetesnek, csupán ő használja. A ferences rend hivatalos neve: Kisebb Testvérek Rendje – Ordo Fratrum Minorum (OFM). Csak a nép nevezte el barátoknak, illetve az alapítójukról ferenceseknek. Életformájukat az alapító, Assisi Szent Ferenc a Regulában így jelölte meg: „Kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban.” Ezt vállalja most az örökfogadalom által az a hét fiatal, akik különböző helyekről érkezve, különböző életeket cserélnek Istennek szentelt életre. Az örökfogadalom-tevők gondolatai Guzranyi Antal Csaba, fr. Péter: Isten hívására jöttem a rendbe, amit nem köthetek egy konkrét, rendkívüli eseményhez, hanem inkább csendes, lassú felismeréshez. Olvasva Szent Ferenc írásait, reguláját, azt mondtam, ezt én is meg kell hogy éljem. Licz Csaba Zsolt, fr. Tamás: Úgy indultam el a szerzetesi életre, hogy egész életemet szerzetesként akarom leélni. Voltak hivatásbeli megingások, de hála Istennek, az Úr mindig megerősített. Számomra az örökfogadalom szívből jövő megerősítése annak, hogy ezt az életet vállalni akarom. István Imre, fr. Imre: Régebb elég gyakran jártam a csíksomlyói kegytemplomban, s láttam az ott élő barátokat. Hallgattam az igehirdetésüket, a prédikációikat, és lassan kezdtem érdeklődni ezen élet után. Miután megismertem a ferences közösséget, éreztem, hogy ez az én utam, vagyis az én Úrhoz vezető utam. Puvák Antal, fr. Marián: Valami többre vágytam ahhoz, hogy az életem teljesebb legyen. Az egyik ferences testvértől bátorítást kaptam, hogy menjek el Csíksomlyóra, és nézzem meg belülről, hogyan élnek a ferencesek. El is mentem, és ott egész otthonosan éreztem magam, lelkesedés fogott el ezen életforma iránt. Ez a lelkesedés máig is bennem van, és tudom, hogy ez az, amit élnem kell. Az örökfogadalom számomra végleges döntés, amely mögött nagy szabadság van. Ahhoz, hogy valaki meghallja az Isten szavát, nem nagy dolgokra van szüksége, hanem békességre és csendre. Isten hívására az örökfogadalmam által válaszolok, Isten pedig az ő igenjével megerősíti az én fogadalmamat. Kiss Sándor, fr. Kamill: A ferences rendbe való belépésem után a Gondviselés megajándékozott egy különös betegséggel, agydaganattal, ami jobb oldali bénulást okozott. 2006 januárjában átestem egy agyműtéten, aminek következtében újra meg kellett tanuljak járni. A betegségem kapcsán megértettem, mennyire fontos a lelki vezetés. Mert ha nem lett volna mellettem a lelki vezetőm, akinek a segítségével az egyes kérdéseket a helyére tudtam tenni, akkor most nem itt tartanék. Tehát nemcsak nekünk, szerzeteseknek fontos a lelki vezetés, hanem minden egyes embernek is. Főcze Imre, fr. Bonaventura: Számomra sokat jelent, hogyha egy közösséghez tartozok. Ez az örökfogadalom által fog leginkább megvalósulni, amely teljes elköteleződést jelent az iránt, aki engem meghívott, akit úgy szólíthatok, hogy: Abba! Atyám! Ahogy egyre inkább megtapasztalom a jó Isten szeretetét, érzem, hogy az ő gyermeke vagyok, kisebb testvér. Mi pedig úgy vagyunk egymás testvérei, ha ő mindannyiunknak a mennyei Atyánk. Sebestyén Antal, fr. Albert: Életemben 1998 őszén állt be változás, amikor egy átdorbézolt éjszaka után, reggel 4 órakor kiálltam az erkélyre, és elkezdtem kiabálni, hogy „Istenem, nem ez az én életem!” Elkezdődött bennem egy folyamatos „világi” leépítés. Pénzt nem akartam látni, csak szolgálni akartam másokat. Eleinte szociális munkás akartam lenni. Aztán megtaláltam Szent Ferenc írásait, Reguláját, és olyan kereteket biztosítottak számomra, amelyben el tudtam képzelni az életemet. Sok mindent tapasztaltam kint a világban, de a boldogságot, azt mégsem találtam. Öt év alatt elhagytam mindent, amit csak el lehet hagyni. Elkezdődtek a ferences elöljárókkal való beszélgetések. Pár év után, mivel „dönteni mindig tudni kell”, 2004 nyarán beléptem a ferences rendbe. Azóta bent vagyok, és boldogan. Balázs Katalin. Hargita Népe (Csíkszereda) 2011. január 24.Érmelléki Bál a Magyar Kultúra NapjánBihar megye – Az elmúlt szombaton tartották meg Székelyhídon a III.Érmelléki Farsangi Bált. A jótékonysági árverésen összesen 10.320 lej gyűlt össze a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett helyi napközi javára. A székelyhídi Múzem épületének bejáratát gyertyák világították meg szombat este, aIII.Érmelléki Farsangi Bálra érkezőket az ajtón belül Béres Csaba polgármester és Csuka József alpolgármester fogadta, illetve egyáltalán nem mellékesen pezsgőt kínáló „pincérek”. Az esemény meghirdetett kezdési időpontjára nem minden meghívott tudott megjelenni. Például a bál fővédnöke, Kósa Lajos debreceni polgármester, a FIDESZ ügyvezető alelnöke nem sokkal korábban mondta le részvételét. A program nyitányaként – a Magyar Kultúra Napján – Meleg Vilmos szavalta el Kölcsey Ferenc Himnusz–át, és a Magyar Kultúráért Díjat aznap kapott színművész a továbbiakban a műsorvezetői tisztet is ellátta. Elsőként Béres Csaba polgármestert szólította a mikrofonhoz. Székelyhíd elöljárója ünnepi beszédében megemlékezett arról, hogy Kölcsey Erkel által megzenésített költeményét 1990–ig semmilyen törvény nem nyílvánította himnusznak, a nemzet önként avatta azzá. Ugyanakkor felsorolt néhány adatot, amire a magyarság büszke lehet, például, hogy sok Nobel díjasa, továbbá szentté és boldoggá avatott személyisége van. Szépet álmodni A kultára az, ami megkülönbözteti a nemzeteket, ugyanakkor egy közösség akkor fejlődhet, ha meg tudja szervezni magát, ezen belül kulturális életét is, összegzett Béres Csaba. Utána Böjte Csaba szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője következett, aki felelevenítette, hogyan érkezett először az Érmellékre, hogyan kezte meg munkáját ebben a térségben is a vezetése alatt álló gyerekotthon–hálózat. Márton Áron néhai püspököt idézte, aki szerint nem szabad megijedni, megfutamodni a ránk szabott feladatoktól, ennek szellemében vállalta el, hogy az önkormányzat közreműködésével a székelyhídi Stubemberg kastélyt is gyerekotthonná alakítják, hogy „a gyerekek ne kerüljenek állami árvaházakba”. Elmondta: az épület tetőzetét és a kéményeket már sikerült rendbetenni. „Merjünk együtt valami szépet álmodni”, kérte Böjte Csaba, és már előre megköszönte a jótékonysági árverés felajánlásait, melyek az alapítványához tartozó napközi javát szolgálják.Eckstein–Kovács Péter, az államelnök kisebbségi tanácsadója lépett a mikrofonhoz, aki üdvözölte a megjelenteket, majd – bevallva, hogy ő nem nagy táncos – mindenkinek jó szórakozást kívánt. Nyitótáncok Ezt követően került sor arra a nem hivatalos nyitótáncra, melyet a helyi Szilágyi Cynthia és a nagyváradi Ianc Sebastian versenytáncospár adott elő. Nem hivatalos, mondom, mert az mégis csak túlzott elvárás lett volna, hogy a bál résztvevői az országos bajnok páros latin, majd standard táncokból állt lendületes programját próbálják „lemásolni”. Utánuk Nagy Éva fuvola– és Nagy Kálmán hegedüművészek, a Kolozsvári Filharmónia előadói szórakoztatták a publikumot. Közben – a Magyar Kultúráért Díj nagyváradi átadási ünnepségéről – megérkezett Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter, kíséretében Kiss Sándor megyei RMDSZ–elnök, Szabó Ödön ügyvezető elnök, majd később csatlakozott hozzájuk Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja. A második nyitótáncban ugyancsak közreműködtek a versenytáncosok, Szilágyi Cynthia partnere ekkor már Béres Csaba polgármester volt, míg Ianc Sebastiáné a tavalyi bálkirálynő, Galajda Mária. Menüsorok Közben természetesen az asztalra került a vacsora, melyet a helyi középiskola diákjai szolgáltak fel (korábban ugyanők kísérték helyeikre az érkező vendégeket). A menü a következő volt: hidegtál saláta ágyon – szezámmagos csirkemellfilé rántva, körözöttel töltött sonkatekercs, mexikói salátával töltött fasírt, petrezselymes tojásos gombával töltött fasírt, sajttal töltött rántottszelet, csirkemelles fasírtgolyó, zöldpaprikába töltött körözött, trappista sajt; saláták – burgonyasaláta, mexikói saláta; melegétel – erdélyi töltött káposzta. A „kulturális menü” újabb fogása az a jótékonysági árverés volt, melyen a nagyváradi Tibor Ernő Galéria művészeinek, továbbá a helyi Kerekes Zsuzsa és Csorján Melitta alkotásaira, a nagykágyai Pongrácz Vilmos gróf által felajánlott, családi ereklyének számító ezüst cigarettatartóra, egy palack pezsgőre, az egykori Aranycsapat tagja, Buzánszky Jenő által dedikált focilabdára, illetve a Szeretet fonala című mézeskalács alkotásra lehetett licitálni. Az első körben 7570 lej gyűlt össze, de második „nekifutásra” már a korábban ajánlatot nem kapott kikiáltási tárgyak is vevőre találtak, így összesen 10.320lejt „ütött le” Meleg Vilmos képzeletbeli árverési kalapácsa. Tánc reggelig Hogy ki, mit vett, és főleg mennyiért? Jótékonysági vásárlásról lévén szó, ezt most nem fedjük fel, de annyit elárulunk – anélkül, hogy ezzel a többi alkotás művészi értékét kisebbíteni akarnánk – hogy legtöbbet Gavrucza Tibor Karácsony éjjelén című akvarelljéért fizettek, az ár kialakulásánál pedig egy kis ár(fel)verési rivalizálás is kialakult. A 10 lejért árult tombolába is érdemes volt befektetni, hiszen a fődíj a Zöldkert–Tész Szövetkezet felajánlásában egy négyszemélyes hétvége volt a hajdúszoboszlói Narancsliget panzióban, vacsorával a Karikás étteremben, aquapark–látogatással. Természetesen idén is sor került a bálkirálynő megválasztására: a szervezők a résztvevők között rögtönöztek kisebb közvélemény–kutatást, ennek eredményeként Béres Csaba polgármester most az érmihályfalvi Karsai Magdolnának adhatta a bálkirálynői szalagot és koronát. A 230 bálozó Fodor Sándor és Bajnok Csaba zenészek muzsikájára reggelig táncolhatott. erdon.ro 2011. január 27.Történelmi jelentőségű határozat születettNagyvárad – A Bihar megyei tanács csütörtöki ülésén a legvitatottabb napirendi pontok a kulturális intézmények átszervezéséről szóló határozattervezetek voltak. A pattanásig feszült hangulatban sikerült sorban megszavaztatni azon határozatokat, amelyek a Nagyváradi Filharmónia, a Nagyváradi Állami Színház, és a Nagyváradi Árkádia Bábszínház átszervezését jelentik. Az 1950-es évekig Nagyváradon csak magyar nyelvű hivatásos színjátszás létezett. A későbbiekben létrejött állami román társulat az idők folyamán lenyelte a magyar önálló színházat, olyannyira, hogy a 90-es évek végére már nem volt elkülönített költségvetése, átlátható, a társulat által felügyelt költségvetési kerete. Az intézményben szerkezeti változásokat 2004-2008. között sikerült kieszközölni, mely az előző időszaknál nagyobb mozgásteret biztosított a magyar társulat számára. Ezt megelőző időszakban jött létre a Bihar megyei RMDSZ kezdeményezésére a professzionális magyar néptánccsoport, mely később a Nagyvárad nevet vette fel. Ezzel párhuzamosan valamivel jobb körülmények között működött a Lilliput bábszíntársulat. Kiss Sándor, a megyei tanács alelnöke, az RMDSZ megyei elnöke azt nyilatkozta honlapunknak: „Az önálló intézményrendszer kialakításán több éve dolgozunk. És ezt a pontot, ahol ma tartunk, egy folyamat részeként kell értelmezni, Hisz az intézmény kétnyelvűsítése a magyar feliratokon keresztül, a homlokzatra az eredeti műalkotások visszahelyezése, a társulat nevét adó Szigligeti Ede emléktáblájának a kihelyezése, a belső struktúra megváltoztatása mind ezen mai döntés előkészítését szolgálták. Sikerült kialakítani egy olyan konszenzust – legalábbis a megyei tanácsban jelenlévő pártok vezetőivel –, amely lehetővé tette a Szigligeti Színház újjászületését.” Egységesen Mint az elhangzott az a tanácsülésen is, ahhoz, hogy az új intézmény létrejöhessen, a 215-ös közigazgatási törvény értelmében kétharmados többséget kell kialakítani, ami a ebben az esetben 24 igen szavazatot jelent. Az RMDSZ-nek a testületben 9 mandátuma van, tehát még legalább 15 román nemzetiségű tanácsosnak is támogatnia kellett a határozatot. „Nem volt könnyű, de elértük, mert egységesek voltunk és kompromisszumkészek, így sikerült olyan megállapodást kötni, amely akár történelminek is nevezhető a nagyváradi magyar kulturális életben” – nyilatkozta Kiss Sándor honlapunknak. Közösségi igény A további lépések kapcsán kérdeztük Szabó Ödönt, a megyei RMDSZ ügyvezető elnökét, a megyei tanács jogi bizottságának elnökét: „Szükség van a továbbiakban az intézményesüléshez a törvényességi vizsgálatra, melyet a prefektúra fog elvégezni, reményeink szerint minél hamarabb és pártatlanul. Ezt követően el kell készíteni az adószámot, meg kell nyitni a számlákat, meg kell kötni az új intézményekre a munkaszerződéseket, és természetesen mindezek után egy következő tanácsülésen el kell fogadni most már az új intézményekre vonatkozóan a költségvetést. Ha úgy tetszik, nagyon sok munka van még az elkövetkezendő napokra. Nyilván lesznek egyesek, akik – például a román média és politikum egy része – vehemensen fogják támadni a kezdeményezést, azonban ez egy közösségi igényből megfogalmazott döntés, amely az RMDSZ ügyes helyi politikájának köszönhetően megvalósulni látszik.” Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro 2011. február 22.Tőkés: változást és elszámolást!Az RMDSZ számoljon el az erdélyi magyarságnak is a közpénzekből származó vagyonával – ezt Tőkés László az Európai Parlament alelnöke kéri. „Míg az első, szintén Nagyváradon megrendezett RMDSZ kongresszus a magunkra találás, a talpra állás és a cselekvő reménység ünnepe volt, addig a most közelgő kongresszuson az RMDSZ a nemzet ügye helyett magával van elfoglalva” – fogalmazott a hétvégén megrendezésre kerülő RMDSZ kongresszus kapcsán Tőkés László az Európai Parlament alelnöke tegnapi, nagyváradi sajtótájékoztatóján. A politikus különösen a szövetség Bihar megyei vezetőit illette kritikával, mint fogalmazott, „a Kiss Sándor – Szabó Ödön – Biró Rozália trojka pénzen vásárolja meg a magyar emberek lelkét és szavazatát”, míg a sajtótájékoztatón kiosztott közleményben így fogalmaz a politikus: „ez a trojka a távozva maradó Markó Béla pártvezérnek az A Kezdet… díjat nyújtotta át, mintegy ezáltal előlegezve meg A Véget…” A politikus kifejtette, hogy az RMDSZ a Bukarestből és Budapestről kapott közpénzek felett rendelkezik, és ma már az egyházakat is be akarja kebelezni. „Tizenöt éven át fel tudtam tartóztatni az egyház kiszolgáltatottságának a folyamatát, de amióta nem vagyok püspök, azóta folyik ez a bekebelezés”- fogalmazott Tőkés, aki mondanivalója alátámasztására példaként említette azt, hogy Varga Attila RMDSZ képviselőt választották meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerületfőgondnokának, és kiemelte azt is, hogy Szabó Ödön a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke legutóbb az egyházkerület diakóniai misszióval foglalkozó alapítványainak szervezkedésénél volt jelen. „Szabó Ödönnek nincs keresnivalója a református egyházban, menjen a katolikus templomba gyónni!” – fogalmazott Tőkés László, aki hozzátette: „Végveszélybe jut az egyház, ha a politikum bűvkörébe kerül!” Elszámoltatást Tőkés László kifejtette: mivel az RMDSZ de facto egyedül képviseli a romániai magyarságot, ezért nem elég az, ha az Állami Számvevőszék előtt számol el anyagi eszközeivel, de emellett az egész magyarság előtt el kell számolnia hatalmas anyagi forrásaival. A tájékoztatón kiosztott közleményben ennek kapcsán a következőket fogalmazta meg Tőkés László: „mint az erdélyi magyar kisebbségi közösség legnagyobb és kizárólagosan egyedüralkodónak számító szervezete, az RMDSZ egyedül rendelkezik a magyarság támogatására kiutalt pénzösszegek felett (legutóbb 15.980.000 lejt kapott). Ha már olyan kormányban vállaltak szerepet, mely az állami fizetések 25 százalékának levágásával és egyéb népnyújó intézkedésekkel próbálta betömni a központi költségvetésben tátongó lyukakat, akkor úgy lenne méltó, hogy az ilyenképpen Bukarestbe irányzott közpénz rájuk (vissza)eső részével a létminimum szintjén tengődő erélyi magyarjaink előtt is tisztességesen elszámoljanak.” Változást Az elmondottak ellenére Tőkés László kifejezte reményét, hogy az RMDSZ a kongresszus után megújul és újraértékeli politikáját. Újságírói kérdésekre válaszolva Tőkés László kifejtette, hogy nagy hibát követett el az RMDSZ azzal, hogy versenypárttá alakította át magát, mert ez segítette elő az erdélyi magyar társadalom politikai megosztottságát. „Mi nem valaki ellen, hanem saját közösségi céljaink érdekében szervezünk pártot, és készek vagyunk egyesíteni erőinket akár az RMDSZ-szel, akár a Magyar Polgári Párttal annak érdekében, hogy a romániai magyarság parlamenti képviselethez jusson ” – fejtette ki Tőkés. Arra az újságírói kérdésre, hogy az RMDSZ-nek távoznia kellene-e a kormányból, Tőkés azt válaszolta, hogy a szövetség 1996 óta elfelejtette azt, hogy az ő feladata a romániai magyarság érdekeinek képviselete, de ehelyett a szövetség az országos román politika statisztájává vált, „a bársonyszékek kedvéért lemondott saját programjáról, de még a rendszerváltás értékeiről is megfeledkezett.” Arra a kérdésre, hogy szerinte melyik jelölt hozhatja el az általa kívánt változást, Tőkés László így válaszolt: „Kelemen Hunor ha tükörbe néz, akkor is Markó Bélát látja. A válasz erre a kérdésre Markó Béla kezében van. Ha ő megőrzi stratégiai pozícióit a párton belül, akkor az RMDSZ-ben nem fog semmiféle változás sem történni. A másik két jelölt a változás mellett foglalt állást, de én szkeptikus vagyok abban, hogy valódi megújulás fog történni a szövetségen belül.” Pap István, Erdon.ro 2011. február 25.Az RMDSZ „kétes pénzügyeiről” beszél az EMNT„Sokáig reménykedtünk, hogy mégsem Nagyvárad lesz a helyszíne a tizedik RMDSZ-kongresszusnak, hiszen a szövetség Bihar megyei szervezete az utóbbi években Kárpát-medence-szerte hírhedtté vált botrányaival és kétes pénzügyeivel” – közölték csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatójukon az EMNT Bihar megyei szervezetének elnökségi tagjai. Török Sándor megyei elnök felvázolta az általuk kifogásolt ügyletek krónikáját, különös tekintettel az Ady Endre Kulturális Központra, amelyet 320 millió forintból épített az RMDSZ a nagyváradi strand mellett. „A baj csak az, hogy a pénzt eredetileg a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek ítélte az első Orbán-kormány, arra, hogy Ady szülőfalujában, Érmindszenten épülhessen fel egy olyan központ, ahol az évente megszervezett Ady-zarándoklatokat megtarthatják, illetve egy termálhotel, ahol a jeles vendégeknek szállást biztosíthatnak” – idézte fel Török. A mindszenti létesítmény alapkövét elhelyezték, ám az időközben kormányra lépő MSZP átirányította a pénzt, így épülhetett fel a váradi központ, melynek szomszédságában évek óta befejezetlenül áll a projekt keretében tervezett termálhotel, tette hozzá. Az eredetileg kulturális központnak épített létesítményben egyébként kulturális rendezvényből tartanak a legkevesebbet: többek között a Bihar megyei RMDSZ különböző rendezvényeinek ad otthont, de lakodalmakat, keresztelő utáni partikat vagy éppen „megamulatósokat” tartanak itt. Bihari RMDSZ-paktum az „ellenséggel” Szövetségre lépett csütörtökön a Bihar megyei RMDSZ az ellenzéki pártok – a szociáldemokraták, nemzeti liberálisok és konzervatívok – alkotta Szociálliberális Unióval (USL). A bihari RMDSZ egyébként az országos RMDSZ–PDL-paktumtól eltérően korábban is a nemzeti liberálisokkal lépett szövetségre mind megyei, mind helyi szinten. Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke a csütörtöki eseményt követően úgy nyilatkozott, egyebek mellett azért is döntöttek az együttműködés mellett, mivel „a kormány nem képviseli megfelelően a megyét”. Kiss leszögezte, az RMDSZ helyi szervezetei autonómiát élveznek, s az országostól eltérő koalíciókat is megköthetnek. A megyei tanács alelnökeként azt rótta fel a központi RMDSZ-nek, hogy ahányszor kormánypénzekre próbálnak pályázni, mindig egy hölggyel kell tárgyalniuk – itt Elena Udrea fejlesztési miniszterre utalt. „Talán ezentúl nem egy hölggyel kellene tárgyalnunk, hogy Bihar megyébe is jöjjenek pénzek” – hangsúlyozta a központi vezetéssel egyébként már korábban is szembeforduló RMDSZ-es politikus. Hozzátette: nem hiszi, hogy Markó Béla RMDSZ-elnök felszólítaná őket, hogy mondjanak le erről az együttműködésről. „Talán mi győzzük meg a többieket, hogy térjenek át a mi utunkra” – fogalmazott Kiss. Egyébként a hétvégén az RMDSZ kongresszusával párhuzamosan zajlik az Ady-központban a Szociálliberális Unió Bihar megyei helyi és megyei önkormányzati politikusainak találkozója. Az USL célja a PDL– RMDSZ-kormány megdöntése. Megakadályozott ünneplés? Miután a helyi RMDSZ 15 és 20 óra között valamennyi olyan helyszínt lefoglalta, ahol Nagyváradon március 15-i megemlékezéseket szoktak tartani, az EMNT csak délután egy és fél három között szervezheti meg ünnepségeit – számolt be csütörtökön Orbán Mihály, az EMNT partiumi régióelnöke. A politikus azt kifogásolja, hogy az RMDSZ által szervezett megemlékezéseken egyik helyszínről a másikra vándorol a tömeg, így lehetetlen, hogy öt órán át mindenütt foglalt. Mint mesélték, megpróbálták előre a jövő évre lefoglalni az időpontokat, de állítólag nem lehet: csakis a folyó évre szabad engedélyt kérni. Azt azonban megtudták, hogy az RMDSZ már októberben lefoglalta az idei időpontot, bár értesüléseik szerint idén januárban lépett életbe a szigorítás, amely szerint tilos egy évre előre szervezni. Nagy Orsolya, Krónika (Kolozsvár) 2011. február 28.Új elnök, régi szövetség (RMDSZ-kongresszus)Kelemen Hunor, az új elnök Fölényes győzelmet aratott Kelemen Hunor az RMDSZ tizedik kongresszusán, a küldöttek kétharmadának szavazatával ő lesz a szövetség elnöke a következő négy esztendőben. Kinyújtott kezet ígért az erdélyi magyar szervezetek felé, és azt, hogy szoros, de korrekt partnerségre törekszik a magyar kormánypártokkal. Román koalíciós partnereikkel nincs, amiért felrúgniuk a szövetséget, amíg betartják a megállapodást — mondotta, és a liberális pártelnök szavaira válaszolva kiemelte azt is, ultimátumot senkitől nem fogadnak el. A nagyváradi kongresszus fegyelmezetten, rendben, a várakozásoknak megfelelően zajlott, feszültséget inkább a háttérben lehetett érzékelni, no meg a meghívottak nyilatkozatai közül néhány kavart kisebb botrányt. Olosz Gergely fogadta a nagyváradi RMDSZ-kongresszusra érkezőket. Bármilyen irányból közelítették a várost, az elnöki tisztségre pályázó háromszéki képviselő óriásplakátja köszöntötte őket. Intenzív kampány zajlott az elmúlt napokban, s ha Eckstein és Kelemen elsősorban a hivatalos nyilatkozatokra, sajtótájékoztatókra, no meg a baráti, kollegiális háttérbeszélgetésekre korlátozta a meggyőzést, Olosz telefonos üzenetekkel, e-maillel, közvélemény-kutatásoknak álcázott hívásokkal igyekezett meggyőzni a küldötteket. Sem a pénzt, sem az energiát nem sajnálta. Húsz év után, ugyanott Szombaton délelőtt már jó egy órával a kezdet előtt nagy volt a nyüzsgés a szakszervezetek művelődési házában, ugyanott, ahol húsz évvel ezelőtt az RMDSZ hivatalos alakuló ülését tartották. Érkeztek, regisztráltak a küldöttek, és helyet, teret foglalt a sajtó, a román hírtévék berendezték stúdióikat, kamerák sora szegeződött ,,lövésre készen" a bejáratra, lesték az érkező fontos román és magyar politikusokat. A tizedik kongresszust ezúttal a megszokottnál kisebb, alig negyedórás késéssel kezdték. A Bihar megyei elnök, Kiss Sándor házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, az RMDSZ súlyát érzékeltetve, no meg céljait jellemezve mondotta: bízik benne, a huszadik kongresszuson ,,Barack Obama, Angela Merkel és Nicolas Sarkozy ül a padsorokban Emil Boc, Victor Ponta és Crin Antonescu helyett". Markó Béla szerint ,,az RMDSZ stabil, nemzetközileg is megkerülhetetlen szervezetté vált" az elmúlt két évtizedben, cáfolta azokat, akik azt mondják, ,,nem haladtunk az általunk választott úton, vagy nem volt helyes az általunk választott út". A magyar és román hozzászólók majd mindenike az RMDSZ és a leköszönő elnök, Markó Béla érdemeit emelte ki, hangsúlyozták mindazt, amit a szövetségnek köszönhet a magyarság, Románia. Román és magyar üzenetek Traian Băsescu államelnök üzenetében külön üdvözölte a ,,komoly és jó gazda" magyarokat, és az RMDSZ-tagokat, ,,akik partnerek voltak a nehéz időben", Emil Boc miniszterelnök, a DLP elnöke szintén a nehéz időkben való kiállásért hálálkodott, és a válság végét, a jobb jövőt ígérte, elhangzott, csökkentik a társadalombiztosítási hozzájárulást, és a következő évben románok és magyarok egyaránt jobban élnek majd. Nem véletlenül emelte ki több ízben a magyarok szavatartását, tisztességét, hisz a két ellenzéki párt elnöke, Victor Ponta és Crin Antonescu igen egyértelműen fogalmazott: a magyarokkal, az RMDSZ-szel gyorsabban, nélkülük lassabban, csak a 2012-es választás után következhet be a nagy többség által (a lakosság 90 százalékát említették) igényelt változás, de velük vagy nélkülük megteszik a szükséges lépéseket, a szövetség döntése, melyik oldalra áll. A liberális pártelnök megfogalmazása ultimátumszerű volt, ha most nem csatlakozik hozzájuk a magyar érdekvédelmi szövetség, jövőre már nem kérnek belőle. A magyarországi politikusok közül Semjén Zsolt, a KDNP elnöke a magyar—magyar, a román—magyar viszony, illetve az erdélyi magyarság szempontjából világította meg az RMDSZ szerepét, az összefogás szükségességét emelte ki, Pál apostol szavait idézte: ,,ha marjátok és rágjátok is, fel ne faljátok egymást". A Fidesz nevében felszólaló Pelczné Gáll Ildikó beszéde sokakban ellenérzést váltott ki, úgy értékelték, a magyar kormánypárt akaratát próbálja rákényszeríteni a szövetségre. A Fideszes alelnök felidézte, az elmúlt két évtizednek voltak sikerei, de nem szűkölködött az ellentmondásban sem, kifejtette: megújulásra van szükség, megfelelő politikai válaszokkal, de feltette a kérdést: ,,megvan-e az értékrend, amelyre építeni lehet, elég stabil-e, s megvan-e az irány, a célok?". Véleménye szerint újra kell értelmezni, kik a szövetségesek, és a hozzájuk fűződő viszonyt, és elmondta, az számíthat a Fidesz támogatására, aki nem a könnyebb de kompromisszumoktól terhes utat választja. A határon túli magyar szervezetek képviselői, helyzetükből adódóan, a negatív (Szlovákia) és pozitív (Vajdaság) példákat, ezek tanulságait idézték, az LMP elnöke, Schiffer András pedig azokat bírálta, akik ,,Budapestről osztják az észt". Múlt és jövendő — Markó szemszögéből Markó Béla beszámolójában az elmúlt 21, illetve 18 év mérlegét vonta meg, ,,az RMDSZ az erdélyi magyarság közös szellemi-politikai vagyona" — mondotta. Majd két évtizedes politizálása legnagyobb tanulságaként fogalmazta meg: a Kós Károly-i eszme, az erdélyi lélek önállósága tartotta meg a szövetséget a politikában, és hogy továbbra is a függetlenség megőrzése a záloga megmaradásuknak. Számba vette, hogy az 1990-ben, 1993-ban megfogalmazott programok majd minden pontja teljesült, ,,egyedül az akkor még csak általánosságban emlegetett területi autonómia maradt beváltatlan követelésünk" — mondotta, s kiemelte, ennek kell majd a következő évek nagy prioritásának lennie, az előfeltételeket sikerült megteremteniük. A leköszönő elnök felidézte a szembenállást a mérsékeltek és radikálisok között. ,,Azok, akik a román parlamentben vagy később kormánykoalícióban próbáltak eredményt elérni, joggal nevezhetők mérsékelteknek azokhoz képest, akik akkor még hevesen tagadták a románokkal való politikai párbeszéd, netán együttműködés értelmét" — emlékeztetett. A tizennyolc év legnagyobb belső politikai változása éppen az — vélte a szónok —, hogy ma már ilyen értelemben mérsékeltek vitáznak mérsékeltekkel. Egyértelműen Tőkés Lászlóra utalt, aki korábban bírálta az RMDSZ kompromisszumkészségét, de ,,most ott van az Európai Parlamentben, pártot alapít, és minden bizonnyal román parlamenti jelenlétről, esetleg kormányzásról álmodik". Felidézte, elnöksége 18 éve alatt 14 választást küzdöttek végig, s bár a szavazatok száma valóban fogyott, az arány maradt, a román parlamentben például ma is ugyanolyan, mint 1993-ban. A szervezet két évtized során elért vívmányai között említette, hogy a magyar nyelv ma Erdélyben számos helyzetben hivatalos erővel bír, ma a magyarok nemzeti ünnepét a román államelnök és miniszterelnök köszönti, szimbólumaik használatát kormányhatározat szavatolja, köztéren áll az aradi Szabadság-szobor, az oktatás területén sikerült a magyar közösség számára kedvezőbb jogszabályokat elfogadtatni. ,,Mindennapos dilemmánk, hogy miképpen integrálódhatunk egyrészt a magyar nemzet egészébe, másrészt a romániai társadalomba úgy, hogy közben önállóak is vagyunk, és alapjában véve a fontos döntéseket mi hozzuk meg" — mondotta Markó, aki szerint tulajdonképpen ez az autonómia. Együttműködésre, összefogásra azonban szükség van, ,,ha az eszközökben nem is, de legalább a célokban újból és újból meg kellene egyeznünk" — fejtette ki. Nem elvitatható, hogy az RMDSZ-nek sikerült az elődök által eltékozolt javak egy részét visszaszereznie ,,nemcsak jogokat, hanem anyagi javakat is", de azt is tudni kell, hogy egyetlen rossz döntés elsöpörheti ezek jelentős részét — fejtette ki. Markó Béla beszéde végén arra kérte a kongresszust: szavazzon bizalmat továbbra is annak a politikának, amelyet együtt alakítottak ki, és amelynek lényege, hogy ,,szövetségben kell lennünk, egységesnek kell lennünk, sorsunkról továbbra is nekünk kell döntenünk". Elnökjelöltek a porondon Markó Béla búcsúja végén ezúttal sem maradt el a hosszan tartó vastaps, és akárcsak az SZKT-n, Takács Csaba ezúttal is könnyekkel küszködve köszönte meg munkáját, ,,nagyrabecsülésük jeleként" átadta a Bethlen Gábor-emlékplakettet. A felszólalások hosszú sora következett, több mint harmincan méltatták Markó elnöki tevékenységét, szóltak a célokról, elképzelésekről, a jövőről. A szombati nap legizgalmasabb momentumára késő délután, hat óra körül került sor, a három elnökjelölt: Olosz Gergely, Kelemen Hunor és Eckstein-Kovács Péter ismertette programját, elképzeléseit. Sok újat egyikük sem mondott, Olosz egy korszak lezárulásáról beszélt, és arról, hogy tőlük függ, minek a megvalósítására képesek, Kelemen kiemelte, a következő esztendők a regionális politikáról és a kollektív jogokról szólnak, de hangsúlyozta azt is, új fejezetet nyitnak a szövetség történetében. Eckstein elmondta, az emberek változást, stílusváltást akarnak, ő alkalmas sikeressé tenni a szövetséget a következő esztendőkben. Háromnegyed kilencre lett eredmény, és ezúttal csak alig néhány perccel a hivatalos bejelentés előtt szivárgott ki a végleges változat: az érvényes 536 voksból Kelemen Hunor szerzett meg 371-et, Eckstein-Kovács Péterre 118-an szavaztak, Olosz Gergelyre 47-en. Kelemen Hunor megválasztása után bejelentette, a kétharmados többség kötelezi, egy erős szövetség erős elnöke kíván lenni. S bár eredetileg vasárnap délelőttre tervezték, már a szavazatszámlálás alatt elkezdték az alapszabályzat módosítását, és hatott a figyelmeztetés, ha kell, késő éjszakáig maradnak, gyorsan, a tervezett formában fogadták el a változásokat. Néhány erőtlen módosításpróbálkozás volt, ám eredménnyel egyik sem járt. Ennél is hatékonyabbak voltak vasárnap délelőtt, szűk egy óra alatt megszavazták a szövetség új programját, és elfogadtak hat határozatot, az RMDSZ tizedik kongresszusa délelőtt fél tizenegykor kezdődött és fél tizenkettőkor be is zárta munkálatait. Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. április 20.Tíz év múlva.Egy hónap híján tíz évvel ezelõtt, 2001. május 18-án a Magyar �?jságírók Romániai Egyesületének akkori elnöke, Csép Sándor publicista, író félszáz meghívott jelenlétében vágta el a Nyugati Jelen temesvári szerkesztõségének avatószalagját. Jelentõs nap volt ez a Nyugati Jelen és a Temes megyei olvasók számára egyaránt - hiszen 2001 májusában, hála a szerkesztõség alapjait hosszabb ideje lelkesen és fáradhatatlanul építõ Sipos Erzsébetnek és Jánosnak, a Nyugati Jelen Temes megyében már jelentõs olvasótáborral rendelkezett. A korszerûen berendezett szerkesztõség a tíz év alatt nemcsak a szerkesztõségi tevékenységnek adott otthont, de számos rendezvénynek is, keretet teremtve a lap munkatársainak a szórványmagyarság kultúrájának, hagyományainak bemutatására, ápolására, a megmaradás és szülõföldön maradás ügyének erõsítésére. Sipos János, a temesvári szerkesztõség oszlopos tagja és egyben elsõ vezetõje - a fiatalabb kollégák szeretett János bácsija, akinek jó szavára, bölcs tanácsaira mindig lehetett számítani - ma már nem lehet velünk. Az évek folyamán a szerkesztõi és munkatársi gárda is változott. Böszörményi Szabolcs, Darida Zoltán, Demendi Ferenc, Jantó Petneházi István, Joó Imre, Laslavic Tímea, László Árpád, Lukic Andrea, Nagyálmos Ildikó, Nemeºan Enikõ, Ordodi Piroska, Pataky Lehel Zsolt, Pataki Zoltán, Pongrácz Mária, Sipos Erzsébet, Sipos János, Spânu Lucian, Szekeres Gábor, Szekernyés Irén, valamennyien hozzájárultak/nak a Nyugati Jelen és a temesi olvasók kapcsolatának elmélyítéséhez. Köszönet érte. �?s köszönet azoknak a külmunkatársaknak, szervezeteknek, intézményeknek, akiknek nevét hely hiányában ugyan nem tudjuk felsorolni, de hozzáállásukkal, munkájukkal partnereinknek bizonyultak/nak. Köszönet illeti a laptulajdonos Böszörményi Zoltánt, aki nem csupán a szerkesztõség megszületését tette lehetõvé - a lap Temes megyei terjesztésének ötlete is tõle származik -, de számtalan rendezvény, kulturális intézmény támogatásával segítette az itteni magyar közösséget. �?s nem utolsósorban köszönet illeti az Olvasókat, akik befogadták és megszerették a Nyugati Jelent, akikért az újság nap mint nap íródik, és akikkel reméljük - minden nehézség ellenére -, tíz év múlva is együtt ünnepelhetünk. **** A Csiky Gergely Állami Magyar Színház jóvoltából elõfizetõink ma ingyenesen tekinthették meg az Ájlávju címû musicalt. Az elõadás után kisorsoltuk a meghirdetett nyereményeket. A nyertesek: fõnyeremény: kétszemélyes wellness-hétvége a ceglédi Aquarell Hotelben - Bárányi Erzsébet, Temesvár - könyvcsomag: Szalai Sándor, Végvár; Bulényi Ferenc, Szentmiklós; Kardos Erzsébet, Temesvár; Gordán Magdaléna, Temesvár; Szûcs István, Szentmiklós; Béres Margit, Temesvár - színházjegy: Vince János, Temesvár; Kiss Sándor, Végvár; Zsamboki Erzsébet, Gátalja - egy-egy palack bor: Toth Anton, Végvár; Magyari László Erzsébet, Temesvár; Boér Dezsõ, Szentmiklós; Mike Klára, Temesvár; Nyeste János, Zsombolya. Az ünnepségre és az elõadásra holnapi lapszámunkban visszatérünk. Nyugati Jelen (Arad) 2011. április 21.Köszönjük a tíz esztendõt!Lapunk temesvári szerkesztõsége kedden este a magyar színházban, az olvasók körében ünnepelte tizedik születésnapját. A Csiky Gergely Színház jóvoltából hûséges elõfizetõinket az Ájlávju címû musical elõadásával ajándékoztuk meg, utána az elõcsarnokban megtartott ünnepség keretében kisorsoltuk az évforduló alkalmából meghirdetett nyereményeket. Rendezvényünket megtisztelte jelenlétével Marossy Zoltán Temes megyei alispán, Böszörményi Zoltán laptulajdonos, a Nyugati Jelen regionális napilap vezetõi, közéleti személyiségek, lapunk hûséges olvasói. A magyar napilapot Temes megyében újból elindító Böszörményi Zoltán felidézte a kezdeti lendület idõszakát, amikor Sipos Jánossal az élén tekintélyes létszámú, lelkes csapat dolgozott a Nyugati Jelen temesvári szerkesztõségében. A Nyugati Jelen napilap tulajdonosa megköszönte a tíz év alatt itt dolgozott újságíróknak és lapterjesztõknek áldozatos munkáját, hangsúlyozva, hogy a temesvári csapat megfogyatkozott ugyan, de a lelkesedés töretlen. Balta János, a Nyugati Jelen imázs- és lapterjesztési igazgatója arról beszélt, hogy tíz esztendõvel ezelõtt nem jövedelemszerzés céljából jött Temes megyébe a Nyugati Jelen, hanem a bánsági magyar közösséget szolgálni. A jelenlevõk néma fõhajtással emlékeztek meg az élõk sorából eltávozott Sipos János szerkesztõségvezetõre és azokra az újságolvasókra, akik már nem vehettek részt a jubileumi rendezvényen. Köszönjük a Csiky Gergely Színház igazgatójának, Balázs Attilának és a fiatal mûvészeknek - Borbély B. Emíliának, �?der Enikõnek, Kiss Attilának és Molnos András Csabának - az emlékezetes színházi estét! Köszönjük a Fornetti Romániának és a Cramele Recaº Rt.-nek, hogy támogatták rendezvényünket! Köszönjük olvasóinknak, hûséges elõfizetõinknek, hogy tíz év elteltével is vagyunk és szolgálhatjuk lapunkkal a Temes megyei magyar közösséget! �?gy várom az újságot, mint egy falat kenyeret! A jubileumi nyereménysorsolás nyerteseinek listáját tegnapi lapszámunkban tettük közzé, amit azzal egészítünk ki, hogy színházi belépõket nyertek Vincze János (Temesvár), Kiss Sándor (Végvár) és Zsámboki Erzsébet (Gátalja). A 99 éves Kardos Erzsébetet, az egyik könyvcsomagunk nyertesét szerdán személyesen kerestük fel temesvári otthonában. �?gy várom az újságot minden nap, mint egy falat kenyeret! nyilatkozta lapunknak Kardos Erzsébet, aki maga nyitott ajtót és hálásan megköszönte az értékes könyvnyereményt. Az elsõtõl az utolsó betûig elolvasom az újságot, mindenrõl a Nyugati Jelenbõl értesülök! - mondta az aurélházi születésû Kardos néni, aki idén november 20-án 100 születésnapja megünneplésére készül. Isten éltesse sokáig lapunk legidõsebb Temes megyei elõfizetõjét! Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2011. május 10.Régi fényében pompázik a váradi színházBefejezõdött a nagyváradi színház épületének helyreállítása. A régi fényében pompázó épületet tegnap vette át a helyi és megyei önkormányzat. Eközben az intézmény helyzete még mindig bizonytalan: bár a prefektúra kétszer is megvétózta az önálló magyar teátrum létrehozására irányuló törekvéseket, az átadáson a román és a magyar intézmény kijelölt vezetõi igazgatói minõségükben voltak jelen. A 19. század utolsó esztendejében, alig több mint egy év alatt felépült, eklektikus stílusú teátrumot kívülrõl 2006-ban kezdték el felújítani, a belsõ munkálatok 2008 tavaszán kezdõdtek, és anyagi, illetve adminisztratív problémák miatt az eredetileg tervezett 2009-es átadási határidõ egészen mostanáig csúszott. Süppedõs bársonyszõnyegeken lépdelhet, vadonatúj, az eredetieknek megfelelõ székeken ülhet és a teljes egészében restaurált, újrafestett díszítõelemeket csodálhatja az, aki betér a nagyváradi színház helyreállított épületébe. Tegnap a városi és a megyei tanács hivatalosságai, illetve a tervezõ és kivitelezõ cégek képviselõi hívták meg a sajtót a szintén megújult színpadra, hogy megmutassák, milyen formában várja a színház a váradi publikumot a következõ évadtól. �?veket csúszott az átadás A restaurálás három szakaszban történt, ezek közül az elsõt még nemcsak finanszírozta, hanem meg is szervezte a Bihar Megyei Tanács - idézte fel a felújítás kezdeteit Biró Rozália nagyváradi alpolgármester. 2009-ben, miután kiderült, az évszázados épület teljes helyreállításához még több idõre és pénzre van szükség, a megyei önkormányzat egy csavarral oldotta meg a problémát: mivel másképpen nem finanszírozhatta volna a munkálatot, a restaurálás befejezéséig átadta a színház kezelését a városi önkormányzatnak, és így abból a pénzbõl, amit a helyi önkormányzatoknak juttathat, sikerült a színházat érintõ beruházásokat állni. A második szakaszban a szalárdi Constructorul, illetve a magyarországi Amandinus Kft. folytatta a munkát: az idõk során megkopott díszítõelemeket restaurálták, a rokokó stílusú színházbelsõben az aranyozást mindenütt felfrissítették, a jellegzetes, méretes csillárt helyreállították, a megrongálódott szellõzõrendszert újra mûködõképessé tették. A második etap 2009 szeptemberében fejezõdött be, ezután több hónapos szünet következett, mivel a közbeszerzés eredményét többször is megóvták - emlékeztetett az elöljáró. Végül tavaly nyáron kezdhette el az utolsó simítások elvégzését az elõzõ fázist is végzõ csapat. Pafka Ernõ építész, a tervezõ cég képviselõje elmondta: amit csak lehetett, helyreállítva megõriztek, más elemeket pedig újakkal helyettesítettek. �?rdekesség, hogy az 1900-ban felszerelt fûtésrendszer vezetékei évtizedekig használhatatlanok voltak, most ezeket kitisztították, és modern vezérléssel mûködtetik - korszerû klímaberendezést adva hozzá. A nézõtér székeit kicserélték - mintaként a budapesti Vígszínház székeit használták, ugyanis az épületet is az a Fellner & Helmer cég tervezte, amely a váradit, két év eltéréssel. A fény- és hangtechnika teljesen megújult, korszerû reflektorok és egyéb mûszaki felszerelések szolgálják a mûvészeket az új évadban. A munkálatok összesen 15,5 millió lejbe kerültek, az összeget teljes egészében a megyei tanács állta - hangsúlyozta Radu �?îrle megyei tanácselnök és Kiss Sándor alelnök. Van magyar színház, vagy nincs? Bár az épület elkészült, a benne mûködõ intézmények sorsa továbbra is kérdéses. Mint arról beszámoltunk, az intézményt kezelõ Bihar Megyei Tanács az RMDSZ-frakció kezdeményezésére az elmúlt hónapokban két olyan döntést is hozott, amelyek alapján az eddig Nagyváradi Magyar Színház néven mûködõ jogi entitás román és magyar társulata külön intézményként önállósodik. A megyei kormányhivatal azonban sorban mindkettõt megtámadta, és ezzel a határozatok a közigazgatási bíróság döntéséig hatályukat vesztették. A Nagyváradi Magyar Színház azonban más a véleménye: az épület tegnapi átadásán úgy tûnt, hogy a második döntés értelmében létrejött két intézmény nagyon is létezik. Így a tegnapi átadáson a Nagyváradi Állami Színház - egyelõre ideiglenes - igazgatója, Daniel Vulcu, illetve az abból kivált és önállósult Nagyváradi Magyar Színház direktora, Czvikker Katalin is igazgatóként köszöntötte a megjelenteket. Utóbbi azt is hangsúlyozta, hogy közös akarat volt mind a magyar, mind a román fél részérõl a különválás, és reméli, hogy a két színház mûködésében semmilyen problémát nem fog okozni a prefektus akadékoskodása vagy akár a közelmúltban a - román - közvéleményben tapasztalt ellenállás. Néhány tucatnyi váradi román lakos ugyanis gyertyás tüntetést szervezett az intézmény elõtt, így tiltakozva az általuk etnikai szegregációnak minõsített döntések ellen. Nagy Orsolya Krónika (Kolozsvár) 2011. május 11.Nyílt levél Biró Rozália nagyváradi RMDSZ elnök és Kiss Sándor Bihar megyei RMDSZ elnök részéreAz Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Ifjak Bihar megyei szervezetei felkérik önöket, teljes mértékben határolódjanak el az RMDSZ ügyvezetõ elnöke, Szabó �?dön által vezetett botránykommandó minõsíthetetlen magatartásától, melyet a váradi magyar utcanevek ügyében tartott fórumunkon tanúsítottak. Mi nem óhajtunk rendõrségi feljelentést tenni ez ügyben, ám kijelentjük, hogy ezek után Szabó �?dönt nem tekintjük tárgyalófélnek semmilyen ügyben és jelenlétét nemkívánatosnak tartjuk rendezvényeinken. Hisszük, hogy közös nemzeti ügyeinkben az RMDSZ továbbra is partnerünk lehet, hogy megmaradásunk, gyarapodásunk érdekében szervezeteink összefogására a továbbiakban is szükség van. Reméljük, hogy ez az incidens nem lehet akadálya további együttmûködésünknek. EMNT Bihar megyei elnöksége EMI Bihar megyei elnöksége erdon.ro 2011. június 16.Megoszlanak a vélemények a Hit Gyülekezetének nagyváradi jelenlétérõlNem nézi jó szemmel a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, hogy a részvételükkel megpályázott pénzbõl épített, Tempfli József nyugalmazott megyés püspök által felszentelt Ady Endre Kulturális Központban tartja istentiszteleteit a Hit Gyülekezete. Fodor József, a püspökség vikáriusa lapunk megkeresésére azt is kilátásba helyezte, hogy levélben fogják felszólítani a központot mûködtetõ, RMDSZ-hez közeli Mecénás Alapítványt: a továbbiakban ne engedélyezze az alkalmakat, de errõl még további egyeztetésekre kerül sor a püspökségen belül. Azt mindenesetre megjegyezte: az Ady-központ nem a Hit Gyülekezetének, hanem Ady Endre emlékének épült. Biztosan tiltakozni fogunk - szögezte le Fodor József. Mint ismeretes, a központot a nagyváradi Mecénás Alapítvány és a római katolikus egyház közös pályázatán elnyert pénzbõl építették fel - a 2002-ben lezárult pályázat 320 millió forintos összegét egyébként eredetileg a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek ítélte meg az Orbán-kormány, azonban az idõközben hatalomra került Medgyessy-kabinet annak az alapítványnak irányította át az összeget, amelynek vezetõje a Bihar megyei RMDSZ-szervezet elnöke, Kiss Sándor. A pénzbõl a reformátusok eredetileg �?rmindszenten, Ady szülõfalujában hoztak volna létre a költõ emlékét megidézõ zarándokhelyet, a Mecénás viszont Nagyváradon építtette meg a létesítményt. A tervek szerint szabadidõközpont épült volna a Körös-parton a 320 millióból, termálhotellel és más létesítményekkel, ebbõl azonban mindmáig csak az Ady-központ vagy Mecénás Terem néven emlegetett konferenciaterem épült fel, a hotel építése hamar abbamaradt. A teremben a megyei RMDSZ szervez rendezvényeket, illetve különbözõ eseményekre, esküvõkre, születésnapokra adja bérbe azt az alapítvány. Vádak a gyülekezet ellen A Hit Gyülekezetének váradi tevékenysége ellen az elmúlt télen emelt szót az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete, amely legutóbbi közleményében a Hit Gyülekezete titkos bihari szeretõjének nevezi a helyi RMDSZ-szervezetet. Nagyvárad önkormányzati testülete az év elején leszavazta azt a tervezetet, amelynek alapján a neoprotestáns egyház ingyenes használatra megkapta volna a város elhagyott lovardáját, amelyet az ígéret szerint fel is újítottak volna. A tanács RMDSZ-frakciója támogatta törekvésüket, azóta az EMI többször is utalt a szövetség és a gyülekezet közötti feltételezett összefonódásokra. Szûcs István, a Hit Gyülekezetének nagyváradi lelkésze azonban határozottan elhatárolja önmagát és közösségét mindenféle politikai alakulattól. Növekvõ gyülekezet Magyarországon már hivatalosan is egyházként jegyzik a Hit Gyülekezetét, és a bejegyeztetés Romániában is folyamatban van, a szükséges két lépcsõfok közül az elsõt már megtették, most már csak két-három évet kell várni, amíg egyház státusba lépnek - ecsetelte a Krónikának a váradi közösség vezetõje. Szûcs István elmondta: Bihar megyében mintegy 700 tagja van a pünkösdi karizmatikus gyülekezetnek. Az Ady Endre Kulturális Központban azért kezdtek el már tavaly istentiszteleteket tartani, mert egyre többen voltak, és már nem fértek el az elõzõ bérleményben - a lelkész szerint a társadalmi ellenállásnak az utóbbi idõben tapasztalható erõsödése is a gyülekezet növekedésének tudható be. A Hit Gyülekezete Magyarországon alakult 1979-ben, Romániában nagyjából a rendszerváltás óta van jelen, bár azok az imacsoportok, amelyekbõl építkezik, már korábban létrejöttek, de csak titokban mûködhettek az elnyomó hatalom miatt - tudtuk meg. Nagyvárad mellett Marosvásárhelyen, Brassóban, Szatmárnémetiben, Nagybányán és Erdély egyéb városaiban is vannak közösségeik, több helyen román nyelven is folynak az istentiszteletek. Nincs politikai kapcsolódás Mindazonáltal a magyar gyökerû vallási közösség lelkésze azt mondja, számára személyesen is fontos a nemzeti identitás, éppen ezért furcsállja, hogy épp egy magyar szervezet támadja õket. Krisztus-centrikus egyház vagyunk. �?pp pünkösd vívmánya, hogy mindenki az anyanyelvén hallhatja az Igét. A keresztény ember az egységet, a békességet támogatja, nem pedig a magyar-magyar konfliktust - fogalmazott Szûcs István. A lelkész határozottan kijelentette: a Hit Gyülekezetének semmilyen kapcsolata nincs a politikummal, és nem tetszik neki, hogy valakik pártokkal akarják összemosni közösségüket. Azt is kijelentette, hogy egyes vádakkal ellentétben közösségének nem célja, hogy a történelmi egyházaktól vegye el a híveket. Ugyanannak a Krisztusnak a nevében próbáljuk megmenteni a bûnösöket - jelentette ki. Hozzátette: alkalmaikon magyar ajkú nagyváradiak vesznek részt. Csak Isten dönthet Aki a jót cselekszi, az Istentõl van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent - idézte János evangéliumából Csûry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, amikor a témában megkerestük. Ennek jegyében õ és egyházkerülete is türelmesen viszonyul a fiatal gyülekezethez, hiszen - mint fogalmazott - csak az �?r döntheti el, jó-e vagy rossz, amit cselekszenek. Azt azonban megjegyezte, egyértelmûen nem jó, hogy tudomása szerint az önmagát gyülekezetnek nevezõ közösség támadja a történelmi egyházakat. A püspök egyébként teológiai szempontból közömbösnek tartja, hogy a gyülekezet az Ady-központban tartja alkalmait, de azt kijelentette: ha úgy épült volna meg a központ, ahogyan azt az eredeti pályázatot benyújtó és megnyerõ egyházkerület tervezte, akár istentiszteleti helyszínként is funkcionálhatna, így azonban nem lépi át a polgári kereteket. Van egy kiadó terem és egy szórakozni vágyó közösség, amelyek megtalálták egymást - összegzett a püspök. Szerettük volna a Mecénás Alapítvány részérõl Szabó �?dön ügyvezetõ véleményét is kikérni, de õ azt mondta, az EMI vádjaira semmit nem hajlandó reagálni, és munkatársunkat arra is megkérte, ilyen ügyben többet ne hívja. Ezenkívül anynyit mondott, hogy ha az RMDSZ-szel partnerként együttmûködõ történelmi egyházak részérõl ellenvetés érkezik, azt föltétlenül figyelembe veszik majd. Krónika (Kolozsvár) 2011. június 22.Bãsescu javaslata: a nyolc nagymegye mellett Hargita és Kovászna megmaradhatnaA nyolc nagyrégió mellett Hargita és Kovászna megye is megmaradhatna - ilyen kompromisszumos megoldást vázolt a Krónika értesülései szerint Traian Bãsescu államfõ a kormánykoalíció pártjaival összehívott tegnap délutáni, zárt ajtók mögött lezajlott egyeztetésen. A tárgyalásra õ hívta meg a parlamenti pártok vezetõit, és ezen az általa kezdeményezett alkotmányreformról, valamint a szintén általa szükségesnek tartott közigazgatási átszervezésrõl fejtették ki álláspontjukat a résztvevõk. Lapunk tegnap este úgy értesült: a két székely megye megmaradása az egyetlen kompromisszum, amelybe az államfõ hajlandó belemenni. Mint arról beszámoltunk, az államfõ nyolc mamutmegyét szeretne a jelenlegi 42 helyett, mivel indoklása szerint így csökken a bürokrácia, és az európai uniós alapokhoz való hozzáférés is könnyebbé válik. Az eredeti felvetés szerint a három székely megye Brassó, Szeben és Fehér megyével kerülne egy megamegyébe míg Bihar, Szatmár és Szilágy Máramarossal, Kolozzsal és Beszterce-Naszóddal alkotna egy nagymegyét, azaz ez a felosztás követné a jelenlegi fejlesztési régiók határait. Az RMDSZ ugyanakkor korábban jelezte: ez számára elfogadhatatlan, és továbbra is a saját, tizenhat régióval számoló változatát tekinti kiindulópontnak, amelynek értelmében Hargita, Kovászna és Maros megye egy székelyföldi, Bihar, Szatmár és Szilágy pedig egy partiumi régiót alkotna. Az államfõ mostani kompromisszumos javaslat értelmében a két székely megye megmaradna ugyan, de elveszne Maros, valamint a jelentõs magyar lakossággal rendelkezõ partiumi megyék. �?rtesüléseink szerint az RMDSZ a szövetség miniparlamentjének is nevezett Szövetségi Képviselõk Tanácsa (SZKT) szombati ülésén vitatja meg, hogy elfogadja-e az államfõ javaslatát, vagy sem. Amennyiben nem, úgy a koalíció felbomlása sem elképzelhetetlen. Az egyeztetés után közvetlenül szokatlan módon az RMDSZ-es delegáció tagjai - Kelemen Hunor szövetségi elnök, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Máté András, a képviselõházi és Fekete Szabó András, a szenátusi frakció vezetõje, illetve Seres Dénes képviselõ - nem nyilatkoztak a tárgyalásokon elhangzottakról. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke késõbb mégis megszólalt, és kijelentette: az RMDSZ továbbra sem fogadja el a nyolcmegyés tervezetet, de ezen túlmenõen semmilyen egyéb tervrõl nem esett szó az egyeztetésen. Leszögezte: keresik a kompromisszumos megoldást, és még hétfõn is egyeztetnek a koalíciós partnerekkel. Lapunk értesülését támaszthatja alá viszont az a tény is, hogy az egyeztetést követõen tartott sajtótájékoztatóján Traian Bãsescu arról beszélt: hétfõn folytatódhatnak a koalíciós egyeztetések az átszervezésrõl, akkor alakítják ki a tervet eddig ellenzõ alakulatok álláspontjukat a tegnap elhangzott javaslatokról. Az államfõ szerint minden megoldás jobb, mint az, ami jelenleg van. Mint kifejtette, a közigazgatási átszervezésrõl hajlandó kompromisszumos megoldást elfogadni, és tovább kell tárgyalni a kérdésrõl. Megértem a kisebbségek azon óhaját, miszerint ragaszkodnak a helyi, regionális hagyományaikhoz, kultúrájukhoz. Nem tartozom azon politikusok közé, akik attól félnek, hogy az ott lakók a hátukon viszik ki Hargita és Kovászna megyét Magyarországra - fejtette ki az államfõ. Boc: nem kell majd sokat utazni Emil Boc kormányfõ is azt közölte: jövõ hét elején folytatják a koalíciós egyeztetést a közigazgatási átszervezésrõl. A régióátalakítás kapcsán õ is a PDL által javasolt, nyolc mamutmegyés változatot vette védelmébe. Szerinte ez azért szükséges, mert így a nagymegyék közvetlenül, könnyebben jutnak majd hozzá az uniós forrásokhoz. Az átszervezéssel kapcsolatos félelmek kapcsán kijelentette, a PDL tervezete nem jelenti azt, hogy a polgároknak azonnal le kell cserélniük okmányaikat, azok a lejártukig megõriznék érvényességüket. Emellett azt is elmondta, hogy a nagyobbik kormánypárt tervei nyomán a mai megyeközpontok megõriznék közigazgatási szerepüket, azaz nem kellene az új régióközpontokba utazni a hivatalos ügyintézés miatt. Az alkotmánymódosításról kifejtette: a PDL azt szükségesnek tartja, hogy gyakorlatba ültessék a parlamenti létszám csökkentésére vonatkozó népszavazás eredményét, emellett a jogtalanul szerzett vagyon elkobzásával kacsolatos eljárást is megkönnyítenék. Az államfõ felvetéseit támogatja a dezertõr ellenzéki képviselõk alapította UNPR is, a nemzeti kiebbségek frakciója ugyanakkor nem nyilvánított véleményt. Varujan Pambuccian frakcióvezetõ szerint konszenzusos megoldás körvonalazódik, ám a végsõ megoldás megtalálásáig nem kívánt részleteket elárulni. Annyit elmondott, hogy szóba került a kisebbségi törvény tervezete is, amelynek több cikkelye kapcsán is nézeteltérések vannak. A régiók kapcsán Frunda György RMDSZ-es szenátor már korábban kemény álláspontot fogalmazott meg: a Realitatea hírtelevíziónak nyilatkozva kijelentette, ha a PDL nem áll el a régióátszervezés ötletétõl, akkor az RMDSZ-nek nincs más választása, mint az, hogy új kormányfõt, illetve elõrehozott választásokat javasoljon. Még Frundánál is vehemensebben fogalmazott tegnap Kiss Sándor, a Bihar megyei RMDSZ elnöke, aki a Mediafax hírügynökségnek kijelentette: új kormányra van szükség Romániában, mivel a lakosság már nem bízik a jelenlegi kabinetben, ha pedig a változás az RMDSZ közremûködésével valósulhat meg, akkor a szövetségnek segítenie kell ebben. Szerinte a közös kormányzás idõtartama alatt az RMDSZ megpróbálta kieszközölni, hogy a kormány bizonyos gazdasági intézkedések révén visszaszerezze a lakosság támogatását, és nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült. Ezért az új kormánynak más felállásban kell létrejönnie, nem a PDL-vel és nem egy új Bockal - hangoztatta Kiss Sándor, aki egyébként még néhány hónappal ezelõtt hivatalos, megyei szintû együttmûködési megállapodást kötött az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) két pártjával. USL: elõrehozott választásokat idén! A kormány menesztését, szakértõi kabinet felállítását és idén novemberben elõrehozott választások megtartását javasolta az ellenzék is az államfõnek a koalíciós pártokkal folytatott megbeszélés elõtt megtartott kora délutáni egyeztetésen. Az USL-t csupán a két társelnök, Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elsõ embere képviselte a Traian Bãsescuval lezajlott, mindössze félórás egyeztetésen, amely rendhagyó módon a sajtó nyilvánossága elõtt és néha feszült, ingerült hangnemben zajlott. Az USL javaslata szerint július 15-éig fel kellene állítani egy válságellenes gazdasági bizottságot a kormánypártok, az ellenzék és a jegybank képviselõinek részvételével. Ennek kellene azon gazdasági intézkedésterveket kidolgoznia, amelyeket a szakértõi kormánynak gyakorlatba kell ültetnie. Az ideiglenes kabinet másik feladata az elõrehozott választások megszervezése lenne. Ponta szerint a szakértõi kormánynak legkésõbb augusztus elsejéig kellene megalakulnia, az elõrehozott választásokat pedig legkésõbb november 30-éig meg kellene tartani. Az ellenzéki pártelnökök felvetésére az államfõ úgy reagált: az politikai instabilitásba taszítaná az országot. Egyúttal kompromiszszumkészséget kért az ellenzéktõl, támogatásukat kérve az alkotmánymódosításhoz és az ország közigazgatási átszervezéséhez. Szerinte a PDL és az ellenzéki pártok ezen ügyekkel kapcsolatos álláspontja között számos átfedés van, így lehetséges a kompromisszum kialakítása. Az államfõ konkrétan arra utalt, hogy a parlamenti képviselõk számának 300 fõre történõ csökkentését az ellenzék is elfogadja, ugyanakkor az egykamarás parlament bevezetésével nem értenek egyet. Így Bãsescu szerint a régiók egy második kamarában juthatnának képviselethez, ehhez azonban az általa javasolt módon, azaz a nyolc mamutmegye létrehozásával kellene módosítani az ország közigazgatási felosztását. Victor Ponta erre reagálva kijelentette: nincs amirõl kompromisszumot kötni. Az ellenzéki pártelnökök leszögezték: mind az alkotmánymódosításról, mind a közigazgatási átalakításról csupán a következõ választások után felálló parlamentnek szabadna döntenie, és azt is közölték, hogy nem fogadják el a meg 2011. június 25.Nem kell a csonka SzékelyföldNemet mond az RMDSZ Traian Bãsescu régiósítási ajánlataira. Kelemen Hunor szövetségi elnök tegnap Marosvásárhelyen a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának ülése után leszögezte: nem fogadják el sem a jelenlegi fejlesztési régiók átalakítását nyolc mamutmegyévé, sem pedig az államfõ kompromisszumos ajánlatát, a 8+2-es változatot, amely szerint a fejlesztési régiókat ugyanúgy átalakítanák nyolc közigazgatási egységgé, de Kovászna és Hargita megmaradna két külön megyének. Kelemen Hunor még a TEKT ülése elõtt elmondta: az RMDSZ a Szövetségi Képviselõk Tanácsának mai ülésén alakítja végsõ álláspontját, de a Traian Bãsescu által felvetett javaslatért egyetlen kollégája sem lelkesedik, és õ maga sem tartja azt megfelelõnek. Az SZKT-n meghatározzuk álláspontunkat, a 8+2-es változat nem megy, a nyolcas változat sem, a többirõl tárgyalunk - fogalmazott. Hangsúlyozta: a közigazgatás reformjának mindenki számára elfogadhatónak kell lennie, és ha jelenleg nem létezik erre nézve konszenzus, úgy véli, e kérdés vitáját a választások utánra kellene halasztani. A szövetség nem óhajt politikai vagy gazdasági instabilitást, továbbra is érdekelt a jelenlegi kormánykoalíció megõrzésében - magyarázta. Ugyanakkor hozzáfûzte: semmi gond nincs azzal, hogy bizonyos megyékben a többséget a Szociál-Liberális Szövetség valamely pártjával alkotják, meg hogy a szövetség képviselõi a parlamentben minden kollégájukkal tárgyalnak, legyenek azok az ellenzék vagy a hatalmon lévõ pártok soraiból. Arra az újságírói kérdésre, hogy mi történik, ha az SZKT szombaton megszavazza a kormányból való kilépést, Kelemen azt válaszolta az újságíróknak: ne aggódjanak emiatt. A területi elnökökkel való konzultáció után Kelemen megismételte az ülés elõtt elhangzott kijelentéseit. Hangsúlyozta: jelenleg egyetlen olyan átszervezési javaslat sincs, amely parlamenti támogatottsággal rendelkezne. Mint mondta, szükség van a közigazgatási reformra, de azt nem lehet egyik napról a másikra, komoly elemzések hiányában megvalósítani. Hangsúlyozta: nincs szükség káoszra, nem szabad sietni az átszervezéssel. Hozzáfûzte: még a Hargita és Kovászna megyei szervezetek sem támogatták az államfõ javaslatát. Az RMDSZ további kormányzati szerepvállalásával kapcsolatban leszögezte: senkinek nincs szüksége politikai válságra. Mint arról beszámoltunk, Traian Bãsescu elnök szerdán a B1TV-ben azt mondta, közölte az RMDSZ képviselõivel, hogy a legtöbb, amit ajánlhat, nyolc megye plusz Hargita és Kovászna megye, a két utóbbi külön-külön, mint most, de sohasem egyesítve. Az államelnök azt is mondta, hogy ha az RMDSZ elutasítja az átszervezéssel kapcsolatos javaslatot, eltekintenek ettõl a folyamattól, és megkezdik a dekoncentrált intézmények reformját, csökkentik azok számát és személyzetét. Népszavazás a régiósításról Szeben és Bihar megyében is népszavazást tartanak az ország területi-közigazgatási átszervezése ügyében. A két megyei önkormányzat tegnap döntött a referendum lebonyolításáról. Kiss Sándor, Bihar Megye Tanácsának alelnöke szerint nem valószínû, hogy a referendumra sor kerül, mert az RMDSZ inkább kilép a kormányból, mintsem hogy elfogadja a javasolt átszervezést. A partiumi megyében a következõ kérdésre kellene válaszolniuk a választópolgároknak: Egyetért a Bihar megye adminisztratív-területi egység megszüntetésével? Szeben megyében július 17-re ütemezték be a referendumot. A kérdés a következõ: Egyetértenek Románia elnöke, Traian Bãsescu ama szándékával, hogy megszüntesse Szeben megyét? Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. augusztus 31.Szigligeti SzínházBihar megye – Huszonnégy igen és kilenc nem szavazattal ma (egy nappal a helyi tanácsi szavazást követően) a megyei tanácsosok is eldöntötték, hogy a Nagyváradi Magyar Színház neve ezentúl Szigligeti Színház legyen, s ugyancsak a PD-L pártiak ellenszavazata mellett döntöttek arról is, hogy a Nagyváradi Színház a Regina Maria nevet kapja. Ezúttal semmilyen vita nem volt mindezzel kapcsolatban, egyedül Marcel Tarța PD-L párti tanácsos „javasolta” még a szavazás előtt, a jelenlévők derültségére: az etnikai és szociális kohézió megalósításáért a magyar színház új neve kellene Regian Maria legyen, s a nagyváradi színházat hívják ezentúl Szigligeti Színháznak. Kiss Sándor megyei tanácsi alelnök megjegyezte: ehhez viszont a román tanácsosok is ki kellene tudják ejteni Szigligeti nevét… erdon.ro 2011. szeptember 28.Egész Erdélyre kiterjesztenék az Igen, tessék! kampánytEgész Erdélyre kiterjesztenék a Kolozsváron egy hónapja elindított Igen, tessék! magyar nyelvhasználatot népszerűsítő kampányt; elsőként Bihar megye csatlakozott a projekthez. A határon átnyúló projektben, amelyek során a közintézmények több nyelvet beszélő dolgozói nyelvtudásukat hirdető névtáblát viselnek majd, a Bihar Megyei Tanács is részt vesz. Kiss Sándor tanácsi alelnök a testület tegnapi ülésén elmesélte: az ötlet egy magyarországi kórházban kezelt romántól származik. A kórház orvosai nem beszéltek románul, így a páciens nehezen értette meg velük, mi a panasza. Végül valamelyikükről kiderült, valójában bírja a román nyelvet. A beteg fejében ekkor született meg az ötlet, hogy a románul és magyarul, illetve egyéb nyelveken tudó, közfeladatot ellátó személyek viseljenek „Da, poftiţi! Igen, tessék!” táblácskát az ingükön mind Magyarországon, mind Romániában. A két ország között ugyanis egyre nagyobb az átjárás. Kiss Sándor azt mondja, a kétnyelvűségi projekt elsősorban nem az erdélyi magyaroknak válik majd hasznára, hanem a magyarországi magyaroknak, illetve a romániai románoknak, a kisebbségben élők ugyanis jórészt mindkét nyelvet ismerik. Bihar megye partnerei a projektben a két szomszédos, határ menti magyarországi megye, Hajdú-Bihar, illetve Békés. A projektben való részvételről tegnap döntött a tanács, a határozat szerint év végéig az általuk koordinált összes intézményben kihelyezik a logókat, amelyek jelzik, hogy az intézményben magyarul is lehet ügyeket intézni, a két nyelven beszélő dolgozókat pedig ellátják a „Da, poftiţi! Igen, tessék!” feliratú névtáblákkal. A projekthez bármilyen más intézmény is csatlakozhat. Kolozsváron bíztatóak a visszajelzések az Igen, tessék! mozgalommal kapcsolatosan, az elindulás óta már 14 új cég csatlakozott a programhoz – tudtuk meg Vincze Róbert projektfelelőstől. Mint mondta, a szervezők további terjeszkedésre készülnek: miután a Szatmár és Bihar megyei illetékesekkel már felvették a kapcsolatot, a közeljövőben Közép-Erdély és a Partium szórványvidékein is népszerűvé kívánják tenni a mozgalmat, de meglepetésükre már bukaresti cégek is jelezték részvételi szándékukat. A kezdeményezők ugyanakkor újabb kiadványt fognak megjelentetni, amelyben Kolozsvár térképén fogják feltüntetni a részt vevő cégeket. „A korábbi megegyezés alapján a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, valamint a megyei tanács alárendelt intézményei is használják az Igen, tessék! projekt logóit, a partnerségnek köszönhetően pedig a városi tanács turisztikai információs irodáiban – a Szabók bástyájánál és a Deák Ferenc téren – az érdeklődők ingyenesen hozzájuthatnak a térképekhez” – fejtette ki a projektfelelős. Hozzátette, az indulás óta olyan cégek is jelentkeztek, amelyek érdeklődésére egyáltalán nem számítottak. „Jogi tanácsadó, illetve közjegyzői irodák és bababoltok is használják már a kitűzőket és matricákat, emellett pedig a városnegyedekben található cégek közül is többen beszálltak a mozgalomba, így lehetőségünk adódott továbblépni a városközpontból” – mutatott rá Vincze Róbert. Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár) 2011. október 5.Konferencia Wagner Nándorról és a cunamirólKedden délután a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházkerületi Központ Dísztermében artott előadást Kiss Sándor a Wagner Nándor hagyatékát kezelő Academia Humana Alapítvány elnöke. A keddi nap folyamán a váradi József Attila szobor és a Wagner Nándor emléktáblájának megkoszorúzása után a szervezők és résztvevők átvonultak a Lorántffy egyházi központba. Itt elsőként Wagner Chio asszony, Wagner Nándor özvegye köszöntötte az egybegyűlteket elmondva, hogy a japán-magyar diplomáciai kapcsolatok száznegyven éves évfordulója alkalmából látogatott a japán delegáció Wagner Nándor szülővárosába és Magyarországra. Chio asszony bejelentette, hogy az Academia Humana Alapítvány Wagner Nándor Alapítványra változtatta nevét. Majd kifejtette, hogy Wagner Nándor minden művének alapvető üzenete a remény, hozzáfűzte, hogy a Japánt ért hatalmas természeti katasztórfa arra indítja a távolkeleti népet, hogy megtalálják és megtartsák az emberi kapcsolatokat, mert csak a szolidaritás segíthe a közösségeknk a bajban. Ezt követően Biró Rozália Nagyvárad alpolgármestere köszöntötte Wagner Chio asszonyt, elmondva, hogy Wagner Nándor özvegye példát mutat az önkormányzatnak és mindenkinek arra, hogyan kell kepcsoltokat építeni és ápolni. Életmentő rendszer Majd Kiss Sándor alapítványelnök tartott két előadást a megjelenteknek.Először Wagner Nándor munkásságáról beszélt, különös hangsúlyt fektetve a Filozófiai kert című nagyszabású kompozícióra. Megtudtuk, hogy a budapesti alkotás tizennyolc nap alatt épült fel a Gellért hegyen, majd később Tokioban is elkészítették ennek másolatátát kisebb módosításokkal. Elárulta, hogy a nagyszabású alkotás rongálók áldozatává vált, 2007-ben ismeretlenek három szobrot elloptak a kompozícióól, és a tettesek azóta se kerültek kézre. Végezetül a japán cunamiról tartott előadást Kiss Sándor, amelyben nagyon sok ember vesztette életét. Kiss Sándor, aki a cunami idején maga is Japánban tartózkodott, elmondta, hogy Japánban háromévente van cunami, így a japánok szinte már hozzászoktak ehhez a természeti csapáshoz, azonban az idén márciusi cunami talán a legpusztítóbb ilyen jellegű természeti katasztrófa volt a szigetországban. Megtudtuk azt is, hogy egy számítógépes program segítségével a cunami partot érését megelőző tíz- tizenöt percben értesítették automaikus mobilüzenetek a lakosságot, hogy meneküljenek magasabb övezetekbe: ez a rendszer mintegy ötvenezer ember életét mentette meg. erdon.ro 2011. október 21.Terefere a nemzeti összetartozásrólA magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága kihelyezett ülést tartott szerdán délelőtt Nagyszalontán a Magyar Házban a partiumi magyar politikai alakulatok, önkormányzatok, civil szervezetek, illetve a történelmi egyházak képviselőinek részvételével. A szerkesztőségünknek megküldött programban az szerepelt, hogy a tanácskozást követően délután két óra körül sajtótájékoztatót tartanak a szervezők és házigazdák. Ehhez képest szalontai munkatársunk tegnap csak arról tudott beszámolni, hogy a megadott időpontban hiába jelent meg a helyszínen, a tanácskozás még tartott. Betessékelték a terembe, ahol belehallgathatott az eszmecsere végébe. A tanácskozást úgy rekesztették be, hogy az ígéretek ellenére sajtótájékoztatót nem tartottak. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezetének sajtószolgálata lapunkhoz is eljuttatta a Szalontán történtekről készül tájékoztatóját, eszerint az év elején alakult nemzeti összetartozás bizottsága az erdélyi magyar-magyar megbékélést sürgette a megbeszélésen, annál is inkább, mivel – Potápi Árpád János bizottsági elnök megfogalmazása szerint – az erdélyi magyar pártok a 24. órában vannak a jövő évi romániai választásokra való felkészülés tekintetében. (Ez némi tájékozatlanságra vall, ugyanis a dolgok jelen állása szerint legközelebb jövő novemberben lesznek választások Romániában.) A fideszes Potápi előadta pártja Erdély-politikájának egyik tételét, miszerint a széthúzó romániai magyar pártoknak legalább a választásokon össze kell fogniuk. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul az egyszerűsített honosítási eljárás, illetve a visszahonosítás erdélyi és partiumi vonatkozású adatait ismertette. Szabó Ödön (RMDSZ) pártja sikereiről, megvalósításairól, eredményeiről beszélt, majd az egyes önkormányzati tisztségek elvesztéséért más romániai magyar pártokat tett felelőssé. (Ez azért is furcsa, mert 2008-ban a főnöke, Kiss Sándor megyei pártelnök úgy bukta el a tanácselnöki tisztséget, hogy ő volt az egyedüli magyar induló.) Zatykó Gyula (EMNT) a Magyar Szocialista Párt sikerpropagandájához hasonlította Szabó beszámolóját, mondván, hogy az rózsaszín szemüvegen át láttatta a Bihar megyei magyarok helyzetét, miközben az RMDSZ-nek jelentősen csökkent az utóbbi években a szavazótábora. Zatykó kijelentette: „ugyanazt a célt szolgáljuk, de más-más úton próbálunk eljutni a megvalósításhoz.”, majd azt is, hogy rengeteg olyan közös ügy van, melyben lehetséges az összefogás, de „csak a nemzetben gondolkodókkal tudunk együttműködni, korruptokkal, besúgókkal, közös érdekeink elárulóival nem.” Kozma Csaba, a Magyar Polgári Párt Bihar megyei illetékese szintén összefogást sürgetett. A történelmi magyar egyházak részéről Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Gyenge Béla nagyszalontai katolikus plébános, Mátyás Attila váradi evangélikus lelkész, valamint Buzogány-Csoma István, a Nagyvárad-Bihari Unitárius Egyházközség lelkésze szólalt fel. Mindannyian az összefogás szükségszerűsége mellett foglaltak állást. A partiumi önkormányzatok részéről Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere és Bognár Levente, Arad alpolgármestere (mindketten RMDSZ-esek) számolt be a két város jelenlegi helyzetéről. János Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora az első akkreditált romániai magyar felsőoktatási intézmény helyzetét ismertette a résztvevőkkel. Ifj. Szilágyi Ferenc, a Partiumi Autonómia Kezdeményező Testület elnöke az Európai Unióban fellelhető autonómiamodellek lehetséges partiumi megvalósításáról tájékoztatta a megjelenteket. (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
