A Koinónia Kiadó hétvégi, kolozsvári rendezvényén az Éneklő Borz „hangos szépirodalmi folyóirat” szerzői olvastak fel műveikből a magyar színház előcsarnokában. A kiadó Kié Erdély? című kötetében prózában és versben érkezett válasz a feltett kérdésre, ebből válogatott Láng Zsolt, Selyem Zsuzsa és Salat Levente. Kovács András Ferenc az Überallesbadeni dalnokversenyek című kötetéből olvasott fel. Balázs Imre József frissen megjelent verseskötetéből /Vidrakönyv/, Demény Péter pedig Visszaforgatás című regényéből olvasott fel egy részletet. Megnyílt Fekete Zsolt Tanger című kiállítása is, azokból a fotókból, amelyek a Visky Andrással közösen megjelentetett könyvben láthatók. Visky András és Fekete Zsolt kötete amolyan „könyv a könyvben” alkotás, ezt a kettős cím érzékelteti: Tirami-sú – Tanger. /Rostás-Péter Emese: Válaszok (nem) eldöntendő kérdésre. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./
2007. január 29.
Január 27-én s Kolozsváron hatalmas gyereksereg ünnepelte a Napsugár gyermeklap ötvenéves születésnapját. A Napsugár 18 megye ötszáznál több településére jut el, húszezer példányban. Az előző napon 18 megye sok száz iskolájának udvarán gyűltek össze az 1–4 osztályos gyerekek és tanítóik. Zsigmond Emese, a lap jelenlegi főszerkesztője elmondta: szatmárnémeti tanítónők kezdeményezésére öt vándorbotot és emlékkönyveket indítottak útra Erdély-szerte. Kolozsváron az ünnepségen Zsigmond Emese emléklapot adott át a volt munkatársaknak – íróknak, költőknek, grafikusoknak – is. Cseh Áron édesapja, néhai Cseh Gusztáv grafikusművész helyett vehette át a többévtizedes Napsugár-tevékenységért járó dokumentumot. Jelen volt Bajor Andor és Bálint Tibor özvegye is. Murádin Jenő művészettörténész, hajdani főszerkesztő beszámolója után Zsigmond Emese részleteket olvasott fel Veress Zoltán, Méhes György, Kovács András Ferenc, Tar Károly leveleiből. Kolozsváron a Magyar Operában tartott műsor sikeres volt. /Köllő Katalin, Nagy-Hintós Diana: „Három véka jókívánság: áldjon meg az ég!” Születésnapi mulatság az ötvenéves Napsugár tiszteletére. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./
2007. február 8.
Ne bízzon abban, hogy a román értelmiség egy része is transzszilván kulturális öntudattal él, mondják Cs. Gyimesi Évának, azonban addig, amíg az ellenkezője bebizonyosodik, ő ezen az állásponton van. A kulturális polifóniát erősíti, hogy Európa Kulturális Fővárosává lett Nagyszeben. A szászok néphimnusza szerint „Erdélyország, türelemnek, / vallásoknak hona vagy. / Légy bástyája szabadságnak, / hűségnek és kitartásnak / mind az idők végéig. ” Cs. Gyimesi Évának ez pozitív üzenet, derűs ellenpélda a „porló szikla” képzavarának mélabús hangulatára. Fölemelőbbnek és himnuszhoz méltóbbnak tartja a régebbi éneket, a „Hej, én édes jó Istenem, / Oltalmazóm, segedelmem” kezdetűt, amelyik nem fullad önsajnálatba, hanem ugyancsak áldással végződik („Jézus, áldd meg Erdély földjét... ”), akárcsak a szászoké. Kié Erdély? címmel a Koinónia Kiadó megjelentetett egy érdekes kis (képes)könyvet, amelyben Kovács András Ferenc, Selyem Zsuzsa, Láng Zsolt, Salat Levente és Visky András egy-egy humoros írása német fordításban is megjelent, a közös szülőföldön való osztozkodáson a román olvasók is tudnának nevetni. Kié Erdély? Visky András írásában a válasz, a Bibliából vett idézettel „Az Úré a föld és annak teljessége”. /Cs. Gyimesi Éva: Áldott Erdély. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./
2007. február 24.
A 2006-os könyvhétre jelent meg Kovács András Ferenc Álmatlan ég. Versek (2002-2004) /Éneklő Borz, Kolozsvár, 2006/ című kötete. A kis kötet darabjai akkor íródtak, akkor, amikor a költő a Kavafisz-átiratokat véglegesítette és másik nagy költői kísérletén, a Calvus-verseken dogozott, s a Lázáry René Sándor-opuson. /Bogdán László: Kialvatlan vagy, mint a férfikor… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./
2007. április 11.
A költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünneplik Magyarországon és a Kárpát-medence magyarlakta vidékein. Kovács András Ferenc költő hozzáfűzte, hogy minden nap fontos kellene legyen a költészet. Benne él a remény, vallja, hogy olvasnak verseket. /Köllő Katalin: Ma ünneplik a Költészet Napját. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2007. május 16.
Szülővárosában, Szatmárnémetiben és második otthonában, Kolozsváron emlékeznek Dsida Jenőre (1907–1938) születésének 100. évfordulóján. Május 17-én Szatmárnémetiben Dsida mához szóló költészete címmel a Scheffler János Lelkipásztori Központ előadótermében egész napos irodalmi tanácskozást tartanak. Másnap Kolozsváron felavatják az újjáépített Szabédi-házat, majd irodalmi tanácskozást tartanak, emléktáblát lepleznek le annak a Fürdő utcai háznak a falán, amelyben 1925-től haláláig élt Dsida Jenő. A rendszerváltás után először 1992-ben, Dsida születésének 85. évfordulóján szerveztek jelentősebb megemlékezést Szatmárnémetiben. Akkor hangzott el először szabadon a költő Psalmus hungaricusa, és akkor tartottuk róla az első tudományos ülésszakot. – Dsida költészete iránt nem lankad az érdeklődés – mondta Muzsnay Árpád, a megemlékezést szervező Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület partiumi alelnöke. Május 20-án Szatmárnémetiben Dsida-szavalóversenyt tartanak. Bemutatják – a szintén szatmári születésű Kovács András Ferenc által válogatott – nemrég megjelent Dsida-versválogatást, a Mentor Kiadó gondozásában /Benkő Levente: Dsida mindig időszerű. = Krónika (Kolozsvár), máj. 16./
2007. május 16.
Elekes Emma a Kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet elvégzése után, az 1953-ban a Nagybányán indult, majd Szatmárnémetibe áttelepedett együttes alapító tagja. Az évek folyamán több alkalommal változott a színház neve. 1953-ban a nagybányai Drámai Színház magyar tagozata volt, 1956-ban a Nagybányai Drámai Színház szatmárnémeti tagozata, majd 1957-ben önálló színházzá válhatott, Szatmári Állami Magyar Színház néven. Ugyanez az együttes az Északi Színház nevet kapta 1968-ban, amikor melléjük csatolták a román társulatot. 1993-ban az Északi Színház magyar tagozatának sikerült némi önállóságra szert tennie, és felvették a társulat alapító igazgató-főrendezőjének a nevét, így lett a nevük Harag György Társulat. Bár a cégtábla folyton változott, ennek a társulatnak volt a tagja Elekes Emma 1989-ig, aztán mint meghívott vendégművész játszott három alkalommal. A Szatmári Állami Magyar Színház éveken át az élmezőnyhöz tartozott, mi több, az országos élmezőnyt vezette. Szatmárnémetiben 217 év óta állandóan volt színházi évad. Több száz neves primadonna, vezető színésznő játszott itt évek hosszú során. Itt kezdte a pályáját a Prielle Kornélia, és itt ünnepelte a Sétatéri Színházban pályájának 50. évfordulóját 1891-ben. Neményi Lili pályájának első éveit zajos sikersorozat kísérte, és hatalmas búcsúelőadást tartottak, amikor elment és vált belőle világszerte ismert sanzon-, operett-, operaénekes és színésznő. Elekes Emmának egész sor országos visszhangot kiváltó alakítása volt. Egy-egy új előadásra való felkészülés gondjai a Kovács-Elekes házaspár esetében a próbákon nem értek véget, odahaza is folytatódnak. Elekes Emma hűsége a társulathoz, Szatmárnémetihez példamutató, amikor Harag György, Csíky András, Köllő Béla alapító tagok elmentek, majd Boér Ferenc is távozott. Elekes Emma gyermeke Kovács András Ferenc költő. – Elekes Emma színésznői életművéért Identitas-díjban részesült. /Csirák Csaba: Elekes Emma laudációja: Szikrázott élte minden pillanata. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 16./
2007. június 1.
Május 31-én kezdődött a 78. Ünnepi Könyvhét Budapesten, Kovács András Ferenc babérkoszorús marosvásárhelyi költő beszédével, majd átadták a Szép Magyar Könyv 2006 verseny díjait. A könyvhét hivatalos listáján több mint háromszáz új kötet kapott helyet, a Vörösmarty téren és környékén több mint 150 pavilonban csaknem kétszáz magyarországi és határon túli magyar könyvkiadó mutatja be kínálatát június 4-ig. /Ünnepi könyvhét Budapesten. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./
2007. június 16.
A könyvhétre megjelenő erdélyi könyvek között van az Azrael árnyékában /Mentor/ című Dsida Jenő kötet Kovács András Ferenc válogatásában. Új kiadásban jelent meg Szabó T. Attila először 1970-ben kiadott, Haja, haja, virágom című virágének-gyűjteménye, bővítve, CD-melléklettel, Gy. Szabó Béla illusztrációival (Kriterion). Páll Lajos A csodák házában (Pallas-Akadémia) című gyűjteményében a költő-festő nagy témái jelennek meg újra. Iancu Laura Karmaiból kihullajt című második kötete (Magyar Napló) ott folytatja, ahol az első abbahagyta, a csángó mélyvilágból kiszakadó költőnő vallomásaival. Három kisregényével van jelen Bánffy Miklós (Balassi Kiadó). Az eddig csak a Helikon folyóiratban folytatásokban megjelent öregkori krimi, a Milolu (1948-49) mellett olvasható a Reggeltől estig (1927) és a Bűvös éjszaka (1946). Hiányzol-e magadnak címmel jelent meg Lászlóffy Csaba két önvallomásos kisregénye (Napkút). A Nyírő-sorozat az emigrációban megjelent A zöld csillag című regénnyel folytatódik (Pallas-Akadémia). A fáradhatatlan Pomogáts Béla az erdélyi irodalommal foglalkozó, A szellem stratégiája című tanulmányaival is jelen van (Mentor). Láng Zsolt A kripta című drámakötete (Koinónia) válasz ad arra, hogy van-e új erdélyi magyar dráma. Demény Péter válogatásában jelent meg a Bálint Tibor emlékezete című kötet. A Nap Kiadó In memoriam című népszerű sorozatában jelent meg a tavaly elhunyt Sütő Andrásról egy gyűjtemény Görömbei András válogatásában, ugyanitt Dávid Gyula válogatásában a sorozat 60. köteteként adták ki a Reményik Sándor emlékezete című antológiát. Sas Péter válogatta és rendezte sajtó alá Kelemen Lajos Művelődéstörténeti tanulmányok című kötetét (Kriterion), végre ismét hozzáférhetővé válnak izgalmas írásai. Napvilágot látott Vámszer Géza Csík vármegye településtörténete című, évtizedek óta kiadásra váró munkája (Pallas Akadémia). A monográfiát Szőcs János egészítette ki újabb adatokkal. A Mentor Erdély emlékezte című sorozatának új darabja Pál-Antal Sándor Marosszék a XVIII. század elején című monográfiája. Az idő vaskalapja címmel jelent meg Kántor Lajos és Sükösd Mihály negyedszázadot átívelő levelezése (Kalligram). Megjelent Széles Klára régóta készülő Lászlóffy Aladár-monográfiája Mit látsz egy íróasztalon? címmel (Napkút). /Bogdán László: Könyvheti újdonságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./
2007. július 14.
A Háromszék napilap átvette a kolozsvári Helikon folyóirat június 25-én megjelent /482./ számából Szőcs István írását. A szerző sértőnek tartotta, hogy Stefano Bottoni történész azt írta valahol: Marosvásárhelyen már két nap múlva úgy érzi az ember, hogy elfogyott körülötte a levegő. Szőcs leszögezte, maga a város még mindig tartja magát, meg tudta őrizni színházát, szimfonikus zenekarát, könyvtárait és önmagát; annak ellenére is, hogy az elmúlt harminc-egynéhány évben iszonyatos exodust kellett átvészelnie. Bottoni pár éve kirobbantotta a Sütő András–Szabó Gyula–Földes László-vitát. Szőcs feltételezi, hogy Bottoni a Látó folyóirat táján szerezte információit, ahol a főszerkesztő, Gálfalvi György kerti fecskendő gyanánt szórja mindenkiről az ismereteket, ahelyett, hogy írna. Bátor, jó riporter, elfogult, de ennek ellenére szórakoztató kritikus. Valószínűleg a Sütő András lejáratására indult vitában nincs része. Annak régóta híre terjengett, hogy Marosvásárhelyt Láng Zsolt, Kovács András Ferenc és mások bálványrombolásra készülődtek Sütő ellen. Szőcs szerint felül kellett volna múlniuk Sütő Andrást drámaírásban és publicisztikában, de ez nem következett be, legalább nyílt vitát kellett volna rendezni. Az A Hét nevű csak interneten megjelenő lap nagy leleplezések által véli igazolhatónak létét. Dsida Jenő születésének századik évfordulóján ezt tették. A megemlékezés műfaji behatárolása komoly feladat – persziflázs-gyűjtemény vagy rágalomária-est. A résztvevők kiszúrtak egy-egy Dsida-verset és – ,,interpretálták”, feltehetően hanghordozás és arcjáték által. Az a7 szerint Balázs Imre József elérte, hogy Dsida Nagycsütörtököt című versét harsány nevetéssel fogadta a közönség. Láng Zsolt kijelentette, nem szereti Dsidát, a verseket sem szereti, és nem bírja, ha ilyeneket írnak, hogy édes-bús. Az a7 lapban és máshol többen feltették a kérdést: hogy lehet, hogy Dsida Jenő, a vézna, szánalmas, vallásos, szipogó költőcske olyan vad, ,,szélsőséges” hangú költeményt írt, mint a Psalmus Hungaricus? A csudálkozóknak tudniuk kell, hogy a Psalmus ún. ószövetségi műfaj. Mózes, Illés, Ézsaiás, Jeremiás és a Zsoltárok könyveit végsőkig hevített izzású szenvedélyek, magyarázta Szőcs István. Egy irodalmárnak illik ismernie legalább nagyjából a hajdani próféták szövegeinek tartalmát és stiláris jellegzetességeit, mert azok az egyetemes irodalom értékes darabjai. Selyem Zsuzsa Dsidáról szóló sorait nem is meri magyarázni, írta Szőcs. Selyem Zsuzsa szerint: ,,Ez itt az irodalmi abszurd, a fiatalon elhalt életművet még mindig fogyasztja a halni nem tudó és nem akaró közönség. Szellemi nekrofília. ” /Szőcs István: Édes-bús internyet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./
2007. szeptember 14.
A romániai magyar politikai osztály legfőbb „méltóságai” úgy kerültek ki az elmúlt hetekben megejtett egyeztetésből, hogy mindkettőjüknek sikerült megőrizniük a számukra fontos „legfőbb minimum”-ot: férfiúi önérzetüket, írta Cs. Gyimesi Éva. Tőkés Lászlót így jellemezte: „neki mindig ráér kiengesztelődni, megbocsátani”, „palástjához nem illően szűkkeblű”. „De ez nem az ő hibája”- mondja Cs. Gyimesi Éva Petőfi soraival – „ő magyarnak születék”. „Szűk kontextusú” kultúrában, amelyben az idő ugyan halad, de „a cső marad” – idézte KAF-ot. A cikkíró rosszul értelmezett lovagiasságnak tartja Markó Béla részéről, hogy nem tette szóvá az ún. „ellenzék szervezetei” egyik-másikának jogilag rendezetlen/bejegyzetlen, tehát illegitim mivoltát. Cs. Gyimesi Éva szerint Tőkés László püspök aláírásgyűjtő akcióját az egyházkerület lelkészeinek küldött „titkos” körlevéllel, erkölcsi zsarolással nyerte meg. /Cs. Gyimesi Éva: Lelki béka. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./; KAF: Kovács András Ferenc költő.
2007. szeptember 24.
Nem születik kellő számú színpadi mű, s ha születik is, nem minden esetben jut el a színpadig, hangzott el azon a beszélgetésen, amelyet a Magyar Dráma Napja alkalmából rendeztek Marosvásárhelyen a Nemzeti Színházban. A rendezvényen Kovács Levente rendező, a Színművészeti Egyetem tagozatvezetője, Kovács András Ferenc költő, Kincses Elemér rendező, drámaíró, Csép Zoltán teatrológus, Láng Zsolt író, Ungvári Zrínyi Ildikó teatrológus, Kiss Éva Evelyn, a Tompa Miklós Társulat irodalmi titkára, valamint színészek, dramaturgok, egyetemi hallgatók és színházkedvelők beszélgettek a kortárs magyar drámáról. Megállapították, hogy a színházak és a rendezők egyaránt tartózkodnak a kortárs színpadi művek bemutatásától. Kovács András Ferenc szerint a 20. század első felében alkotó magyar drámaírókat is nehezen szólaltatják meg, így például Molnár Ferenc darabjait sem játsszák eleget. /Antal Erika: Ódzkodnak a kortársaktól. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./
2007. október 18.
Október 17-én Sepsiszentgyörgyön a Holló Ernő Sajtóklubban a marosvásárhelyi Látó irodalmi folyóirat szerkesztői-munkatársai tartottak valóságos irodalomtörténeti előadást, s élő bemutatót a folyóiratról. A lapelőd az Igaz Szó volt, a diktatúra idején, Hajdú Győző volt a főszerkesztője. A Látó névválasztás az alapító főszerkesztő, Markó Béla ötlete volt. A folyóirat erőssége szerkesztői szerint az irodalomkritika. Később létrehozták a Látó Irodalmi Színpadot, a Látó-díjat. Vannak túlélési gondjai a Látónak is, jó lenne megoldani terjesztését Erdélyen túl, mondta az esten Kovács András Ferenc (KAF). /Váry O. Péter: Delikatesz (A Látó a sajtóklubban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./
2007. november 10.
Képviselőink ott lesznek-e a többi ország delegálta választottak között, vagy kimaradunk az Európa sorsáról tanácskozók nagy testületéből? A választás minden közösség életének felelősséget, józan mérlegelést igénylő pillanata. E felelősség első számú parancsa: élnünk kell a joggal, hogy szavazhatunk. Ami pedig a józan mérlegelést illeti: mindenki számoljon azzal, hogy a választás során esélyek változnak képviselői mandátummá vagy buknak el. Szavazzunk arra, hogy ott legyünk az Európai Parlamentben, hogy érvényesüljön véleményünk európai színekben is! Ezt a felhívást Ágoston Hugó, Csíky Boldizsár, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Horváth Andor, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, László Ferenc, Szilágyi István és Uray Zoltán írta alá. /Választások előtt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
2007. november 16.
Egy nappal a hivatalos kampánykezdés után látott napvilágot az a nyílt levél, amely akár a Magyar Tudományos Akadémia támogató nyilatkozata címet is viselhetné. A Temesvártól Brüsszelig című felhívás szinte minden második aláírója az MTA tagja. Az aláírók közt van még Csoóri Sándor, György Attila, Jókai Anna, Lohinszky Lóránd, Makovecz Imre, Neményi Ágnes, Péntek János és Szőcs Géza. A felhívás szerint „az erdélyi magyarok történelmi lehetőség előtt állnak”, ez a történelmi lehetőség pedig nem más, mint Tőkés László független jelölt bejuttatása az Európai Parlamentbe. Az érvek között említik azt, hogy a református püspök „világszerte ismert és megbecsült személyiség”, következésképp nála senki nem jeleníti meg hitelesebben Európában a határokon átívelő összmagyar nemzeti integráció programját. A történelmi esély valóra váltása mellett szóló talán legerősebb érv, hogy Tőkés László már „alakított történelmet” 1989. decemberében – mutatnak rá az aláírók, akik egyúttal hangsúlyozzák, hogy a „nemzet iránti felelősség jegyében” állnak ki Tőkés László mellett, másfelől meggyőződésük, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének „európai parlamenti jelenlétével az erdélyi magyar összefogáshoz is közelebb kerülünk, amely nélkül a közösségi autonómiák közjogi kereteinek megteremtése elképzelhetetlen”. A Szabadság november 10-i számában megjelent nyilatkozat nem foglal állást egyik „fél” mellett sem. Az RMDSZ támogatása mellett szól, az abból derül ki, hogy nem „képviselőről”, hanem „képviselőkről” szól. Ágoston Hugó, Csíky Boldizsár, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Horváth Andor, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, László Ferenc, Szilágyi István és Uray Zoltán felhívásában ez áll: „Még nem voltak a november 25-eihez fogható választások Romániában, nem voltak tehát a hazai magyarság történetében sem. Első ízben nyílik az erdélyi magyarságnak alkalma arra, hogy képviselőket válasszon az Európai Parlamentbe. Az eseménynek ezért nagy tétje van. Mindnyájunk számára kérdés: megfelelünk-e a pillanat követelményének? Élünk-e okosan a nekünk felkínált eséllyel? Képviselőink ott lesznek-e a többi ország delegálta választottak között, vagy kimaradunk az Európa sorsáról tanácskozók nagy testületéből?”A felhívás a „felelősség és józan mérlegelés” mellett azt hangsúlyozza: élnünk kell a joggal, hogy szavazhatunk. „Ami pedig a józan mérlegelést illeti: mindenki számoljon azzal, hogy a választás során esélyek változnak képviselői mandátummá vagy buknak el. Saját közös sikerünk vagy együttes kudarcunk között választunk. Szavazzunk arra, hogy ott legyünk az Európai Parlamentben, hogy érvényesüljön véleményünk európai színekben is!” – áll a felhívásban. Van egy újságírói kezdeményezés is. A Transindex internetes portál akciójához eddig 360-an csatlakoztak. Eszerint a november 25-i európai parlamenti választásokon, a kialakult belpolitikai helyzetben kérdésessé vált, hogy lesz-e a romániai magyaroknak képviselete az EP-ben. A tét – a felhívás szerint – „nem korlátozódik arra, hogy a napi politikai játékban ki kerekedik felül, mert az itt élők mindennapos egyéni boldogulására, sőt hosszú távú közösségi céljaik elérésére is új távlatokat nyithat a hathatós romániai magyar EP-képviselet – még hogyha ez nem is univerzális csodafegyver. Sokan lehetnek csalódottak azért, mert nem jött létre az egységes magyar EP-lista, ezért távolmaradásukat fontolgatják. Mások tanácstalanok, nem tudnak, nem akarnak választani a jelöltek között. Jó vagy rossz, hogy így alakult, egy biztos: már nem lehet kibúvó az sem, hogy nincs, akik közül választani. November 25-e a romániai magyarok politikai erejének, józanságának, tervezni tudásának tesztje is. (...) Felelős vagy magadért, felelős vagy azokért, akik fontosak számodra!” A felhívás a felelosvagy. transindex. ro címen olvasható és írható alá. /”Történelmi esélyek” harca. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./
2007. november 23.
Közös nyilatkozatban szólítottak fel a választás során az RMDSZ melletti kiállásra több országos hatókörű civil szervezetek személyiségei, köztük Dáné Tibor Kálmán, Gaal György, Guttman Mihály, Jakobovits Miklós, Kántor Lajos, Kötő József, Könczei Csilla, Szabó Zsolt és Veres Valér. /A választási kampány végére értünk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./ Ugyanez a közös nyilatkozat megjelent a Népújságban is, az aláírók névsora bővült, többek között a következőkkel: Ágoston Hugó, Béres András, Biró A. Zoltán, Bura László, Fátyol Rudolf, Gálfalvi Zsolt, Kovács András Ferenc, Lányi Szabolcs, Muzsnai Árpád és Szabó Ungvári Zrínyi Imre. /A választási kampány végére értünk. == Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./
2007. december 8.
Kovács András Ferenc marosvásárhelyi költő gyerekverseiből jelentetett meg gazdag gyűjteményt Hajnali csillag peremén címmel a budapesti Magvető Könyvkiadó. /(nk): Hajnali csillag peremén. Kovács András Ferenc gyerekverskötete. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./
2007. december 15.
Új kiadványait ismertette december 13-án, a kolozsvári Állami Magyar Színház előcsarnokában tartott rendezvényén a Koinónia Kiadó. Kovács András Ferenc Időmadárkönyv című kötete egy magyar költő és egy japán képzőművész találkozásáról szól. A Tokióban élő grafikus, Kohsei több alkalommal járt Kolozsváron. A költő szimbolikus utazása Japánba, és a japán művész valóságos utazása Kolozsvárra hozta létre a kötetet. Berszán István most megjelent kötete, a Terepkönyv az irodalmat és a performanszt, a cselekvő olvasatot vizsgálja, amelynek alcíme rávilágít a műfajra: Az írás és az olvasás rítusai – irodalmi tartamgyakorlatok. Láng Zsolt ezúttal drámákkal jelentkezett, a Játék a kriptában a kiadó színházi sorozata keretében jelent meg. Tibori Szabó Zoltán Árnyékos oldal című munkájának alcíme: Zsidó identitástudat Erdélyben a holokauszt után. Az Éneklő borz sorozatban jelent meg Demény Péter verseskötete, A fél flakon. A szerzőnek tíz éve nem jelent meg verseskötete. Ruxandra Cesereanu Keresztesasszony című verseskötete Visky Zsolt fordításában jelent meg. /Köllő Katalin: Karácsonyi Koinónia-est. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./
2007. december 17.
December 15-én szokatlan szerepben állt a marosvásárhelyi közönség elé Gálfalvi György, a marosvásárhelyi Látó főszerkesztője. Mindeddig házigazdaként, kérdezőként vezette a folyóirat Irodalmi Színpadának műsorait, most ő volt a kérdezett. Nyugalomba vonulása alkalmából az a szerkesztőtárs faggatta életéről, aki majd januártól őt követi a Látó élén. Kovács András Ferencnek Gálfalvi György őszintén vallott. KAF a Látó Irodalmi Színpad alapító „örökös tagja” címet adományozta Gálfalvinak. Gálfalvi 42 éven át volt szerkesztő és közismerten a csapatmunka megszállottja. Többen felidézték Gálfalvi Marad a láz? /1977/ című nagysikerű interjúkötetét. Az egykori Ifjúmunkás hetilapnál öt évét töltött, majd az Igaz Szónál szerkesztőként 19 esztendőt, utódjánál, a Látónál tizennyolcat. /N. M. K. : Örökös tag a közös asztalnál. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./
2008. január 19.
Testvérvárosára is folyamatosan figyel a zalaegerszegiek kulturális folyóirata, a Pannon Tükör. A Zalai Írók Egyesületének kéthavonta megjelenő színvonalas lapja 2007. november-decemberi számának első felét Marosvásárhelyi irodalmi-művészeti élet bemutatásának szentelte. Péntek Imre főszerkesztő a két megyeszékhely kulturális cserekapcsolatait mutatta be. Gálfalvi György személyes hangú, visszatekintő írása, A bennem épülő város szerepel a folyóiratban, továbbá Kovács András Ferenc versei. Szabó Róbert Csaba rövidprózája. Tágra nyílt kapuk című esszéjében marosvásárhelyi műtermekbe, műhelyekbe, galériákba kalauzolja az olvasókat Nagy Miklós Kund. Török Gáspár A marosvásárhelyi fotográfia-fotóművészet múltja és jelene címen írt összefoglalót. A vásárhelyi összeállítás a 70 éves Csíky Boldizsár zeneszerző köszöntésével zárul. /(nk): Marosvásárhelyi összeállítás a Pannon Tükörben. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./
2008. január 26.
A Nyugat című folyóiratnak szentelt emlékév televíziós eseményei sorában január 28-án indul a Fogadj örökbe! sorozat, amelyben kortárs magyar szerzők választanak és „fogadnak örökbe” valakit a Nyugat írói, költői közül. A műsornak általában két meghívottja lesz, akik a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban szervezett találkozókon indokolják választásukat. Az első ilyen műsor január 28-án lesz. Ady Endréről Kovács András Ferenc marosvásárhelyi költő és Térey János budapesti költő- drámaíró fog emlékezni. /Nyugat 100 az m1-en. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./
2008. január 28.
A hét végén átadták Marosvásárhelyen a Látó folyóirat 2007-es nívódíjait. Bálint Tamás, Fekete J. József, Lövétei Lázár László és Zalán Tibor vehették át a tizenhetedik alkalommal odaítélt nívódíjat. Ez alkalommal mutatta be Kovács András Ferenc főszerkesztő a folyóirat idei első, januári számát. Kovács András Ferenc az utóbbi másfél évtized legkiemelkedőbb, legkarakteresebb teljesítményei közé sorolta Lövétei Lázár László költészetét. A magyarországi Zalán Tibor otthonosan mozgott az Ariel Bábszínházban, itt volt Mirkó királyfi című, díjazott mesedrámájának tavalyi ősbemutatója. /Király K. László: „Öreg poéta nincs is” = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./
2008. február 2.
Megváltozott külalakkal megjelent a Látó idei első száma. A nyugalomba vonult Gálfalvi György után Kovács András Ferenc a megbízott főszerkesztő, aki a vele készült beszélgetésben kifejtette, megújulási szándék vezeti, közben a lap eddigi karakterét is szeretné megőrizni. Nevezetesen azt, hogy ez egy erdélyi, havi szépirodalmi folyóirat. Frissítésre van szükség, mert ma már más időszakban élnek, mint például a 18 évvel ezelőtti induláskor. Szabó Róbert Csaba szerkeszti a honlapot. A lapszám hátsó borítójának belső oldalára zsebet tettek. A zsebbe poszterek kerülhetnek, a januári számban a Bodor Ádám-poszter szerepel. Olyan írók képeit helyezik oda, akik esetleg a Látó irodalmi színpadán megfordultak. Évente három-négy melléklet is meg fog jelenni, továbbá évi három tematikus szám, néha vendégszerkesztőkkel. – Természetesen a romániai magyar irodalom artikulálási formája ez a folyóirat. Ugyanakkor nyilvánvalóan vannak Magyarországon, vagy máshol élő szerzők is a lapban. Kovács András Ferenc szerkesztőkollégái Láng Zsolt, Vida Gábor és Szabó Róbert Csaba. /N. M. K. : A Látó új ruhája. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./
2008. február 28.
„Máig megválaszolatlan kérdés maradt számomra, hogy miért nem sikerült többet tenni Marosvásárhely magyarságáért – annak ellenére, hogy az RMDSZ csúcsvezetése innen került ki. Nemhogy a színház két tagozatát nem sikerült szétválasztani, de még egy olyan szerződés sem született, amely meghatározná a két társulat egymáshoz való viszonyát, az épülethasználattól kezdve a bevételek és a produkciókra fordítható összegek elosztásáig” – jelentette ki Kövesdy István, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti igazgatója, amikor a Székely Színház Alapítvány létrehozásának fontosságáról beszélt. Az alapítvány az első lépést jelenthetné a magyar társulat önállósodásának útján, megalakításáért március végén jótékonysági bált rendeznek. „A Tompa Miklós Társulat jelenleg csak névlegesen önálló, sem jogi, sem anyagi függetlenséget nem élvez” – mondta a művészeti igazgató. Változtatni kellene azon a gyakorlaton, hogy a színház konyhájára a legtöbbet hozó magyar előadások bevételét szétosztják a két társulat között, viszont a román társulat kizárólag saját igényei fedezésére kér fel szponzorokat. 1996-ban, Kovács András Ferenc igazgatósága idején, a Székely Színház 50 éves évfordulóján újból felmerült a szétválás gondolata. Ekkor kezdeményezték, hogy a társulat vegye fel Tompa Miklós nevét, de az erőteljes anyagi függőség, a közös adminisztráció miatt a különválás nem történt meg. /Antal Erika: Az önállósodás útján. = Krónika (Kolozsvár), febr. 28./
2008. március 1.
Színészbált rendeznek március 29-én Marosvásárhelyen, jelezte Kövesdy István, a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója. A bál célja megteremteni az alapítvány létrehozásához szükséges anyagi bázist. A társulat jelenleg csak névlegesen önálló. Nincsen sem jogi, sem anyagi függetlenségük, ez nagy problémát jelent. Nem véletlenül választották a Székely Színház Alapítvány nevet. A régi Székely Színház halálához nagymértékben hozzájárult az, hogy ráépült egy másik, a román társulat. A színház két tagozatát sem sikerült szétválasztani. Eddig két önállósulási törekvés volt, 1991-ben, illetve 1996-ban, amikor Kovács András Ferenc igazgatósága alatt felvették a Tompa Miklós Társulat nevet. Mindenkinek meg kell értenie: „mások a célok, más a kultúránk, az ízlésvilágunk, a világnézetünk”, hangsúlyozta Kövesdy. /Nagy Botond: Színészbál a leendő Székely Színházért. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./
2008. április 3.
Szerzői felolvasással és könyvismertetővel kezdődött április 1-jén a Pallas-Akadémia Könyvkiadó megalakulásának tizenötödik évfordulója alkalmából rendezett kétnapos ünnepségsorozat Csíkszeredában. Markó Béla ezúttal mesemondóként volt jelen, Ki lakik a kertünkben? című meséskönyvét Kovács András Ferenc költő mutatta be, majd részleteket olvasott fel Árkos üzenete egy világpolgárnak. Utak, tájak, emberek, 6. című könyvéből Váli Éva csíkszeredai író. Beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke kijelentette, az erdélyi magyar közösség jövője elsősorban az értelmiség állapotán, közérzetén múlik. Ehhez járult nagyban hozzá a Pallas-Akadémia Könyvkiadó az elmúlt 15 évben – méltatta a kiadót a politikus-költő. A második napon a Kriterion Ház kiállítótermében Márton Árpád csíkszeredai festőművész nyitotta meg a Pallas-Akadémia könyveit illusztráló művészek munkáiból szervezett kiállítást. Délután Páll Lajos festőművész-költő művészalbumát mutatták be, este pedig a színház vette át a szót: a csíki közönség Hanoch Levin Jákobi és Lájdentál című vígjátékát láthatta a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadásában. /Horváth István: Tizenöt év húzókönyvekkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./
2008. április 5.
Új kiadvánnyal gazdagodott a magyar kulturális sajtó. A budapesti Alexandra Kiadó gondozásában negyedévenként megjelenő Hungaricum célja a határon túli magyar irodalmi, művészeti, tudományos értékek és alkotóik bemutatása. A 196 oldalas, nagyformátumú, színes kulturális magazin első száma a múlt évben látott napvilágot és melléklete az olasz–magyar kulturális kapcsolatok történetét, az Olaszországban élő magyar alkotókat mutatja be. A 2008/1-es szám Erdély-központú, melléklete az Erdélyi szőttes címet viseli. „Az erdélyi magyarság szellemi – kulturális, irodalmi, művészeti, tudományos – értékeit hiánytalanul bemutatni egyetlen mellékletben nem lehet. Csak hozzákezdtünk, remélve, hogy lesz erőnk és lehetőségünk e fantasztikusan gazdag forráshoz még sokszor visszatérni” – olvasható a bevezetőben. Képet ad a folyóirat az erdélyi magyar irodalomról, az irodalmi műhelyekről, a kolozsvári Helikonról és Szilágyi Istvánról, a marosvásárhelyi Látóról és Kovács András Ferencről, az aradi Irodalmi Jelenről és Böszörményi Zoltánról, a kolozsvári Korunkról és Kántor Lajosról, a csíkszeredai Székelyföldről és Ferenczes Istvánról. A Hungaricum bemutatja a kolozsvári színházat is, a képzőművészet képviselőjeként Kós András szobrászművészt, de szó esik a marosvásárhelyi Teleki Téka kincseiről is. /Németh Júlia: Hungaricumként Erdélyi szőttes. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./
2008. április 12.
A Hungaricum a budapesti Alexandra Könyvkiadó újabb vállalkozása. Negyedévente magyarul illetve angolul megjelenő folyóirat igényes kiállításban, hasonló a kiadó Könyvjelző című, havonta közzétett ingyenes kulturális magazinjához. A mostani lapszám erdélyi súlypontú, melléklete az Erdélyi szőttes címet viseli, megszólaltatja Tompa Gábort, Visky Andrást, Senkálszky Endrét, Kézdi Imolát, Kányádi Sándort, Sütő Andrást, Szilágyi Júliát, Bogdán Lászlót, Farkas Árpádot, Anavi Ádámot, Szilágyi Istvánt, Kovács András Ferencet, Böszörményi Zoltánt, Kántor Lajost, Ferenczes Istvánt, Kós Andrást, Páll Lajost, Léstyán Csabát és Ferencz S. Aport. A kiadvány rendszeresen hírt ad a határokon túli magyar írók, festők, szobrászok, zenészek, valamint a tudomány külföldön élő magyar művelőinek tevékenységéről. /N. M. K. : Erdélyi szőttes a Hungaricumban. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./
2008. április 14.
„Több mint tucat”, avagy hová-hová, szépírók? címmel ünnepelte szerzőit a tizenöt éves marosvásárhelyi Mentor Kiadó a hét végén. A Művelődési Palotában rendezett irodalmi estre eljött Bogdán László író Sepsiszentgyörgyről, Simonfy József költő Szatmárnémetiből, Vári Attila költő-prózaíró Budapestről, és ott voltak a kiadó vásárhelyi szerzői: Kovács András Ferenc, Sebestyén Mihály, Kincses Elemér, Király Kinga Júlia, Nagy Attila, Szabó Róbert Csaba és Vermesser Levente. A szerzőket Láng Zsolt író, a Látó szépirodalmi folyóirat esszérovatának szerkesztője faggatta műhelytitkaikról, az írás értelméről. /Lokodi Imre: Ünnepelt a Mentor Kiadó. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./
2008. április 21.
Száz éve, 1908-ban alapították az 1941-ig megjelenő Nyugatot, a magyar irodalom máig talán legjelentősebb folyóiratát. A Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztői és szerzői irodalmi esttel ünnepelték a jeles évfordulót április 19-én a marosvásárhelyi Bernády Házban. Kovács András Ferenc költő, a Látó főszerkesztője üdvözölte közönséget. A meghívottak mindegyike egy-egy költőt választhatott a Nyugat első vagy második nemzedékéből, a választott szerzőt, illetve annak egy művét ki-ki saját elgondolása szerint mutatta be. /Nb. : Nyugat – 100. Látó-est a Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./
