Kolozsváron a Passamezzo Historikus Együttes a 15–18. századi európai tánc és zene népszerűsítését tűzte ki célul. Maguk mögött tudnak már több tucat fellépést. Fülöp Csilla, az együttes vezetője elmondta, hogy az együttes ezelőtt két évvel alakult. Születésnapjukat augusztus 15-én ünnepelték. Egyelőre Kovács Gábor reneszánsz és barokk táncokat bemutató könyveiből merítenek. Az együttes mintegy tíz állandó tagot számlál, de gyakran táncolnak náluk meghívott művészek is. /Sándor Boglárka Ágnes: Középkori életérzés a Passamezzóval. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./
2006. október 13.
Október 12-én Kolozsváron, a Főtéren megnyílt az Őszi Könyvvásár. A magyar nyelvű könyveket keresők a Kriterion, a Korunk–Komp–Press és a Koinónia standjain válogathattak. A Korunk–Komp–Press legfrissebb könyve Bányai Éva: Sikertörténet kudarcokkal (Bukaresti életutak) című kötete. A Koinónia kínálata között vannak Visky Ferenc, Schen Gábor munkái, továbbá Kálvin János román nyelvre lefordított könyvei. /Sándor Boglárka Ágnes: Őszi Könyvvásár a Főtéren. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./
2006. október 17.
Családias hangulatban ünnepelte fennállásnak tizenöt éves évfordulóját Kolozsváron a Kuckó Játszóház. A Pro Iuventute Szocio-Kulturális Egyesület égisze alatt október 14-én egész napos gazdag porgrammal várták a régi és új tagokat a Mócok úti székházba. In memoriam ’56 címmel brassais diákok egy csoportja adott elő színvonalas emlékműsort. Este vetítettek egy filmet, amely a Kuckó tizenöt évét dolgozta fel. Csoltkó A. Mária elmondta: a Kuckó Játszóház másfél évtizede azzal a céllal indult, hogy egybegyűjtse a magyar anyanyelvű, de román iskolába járó diákokat. Az évek során összesen mintegy 300 gyermek fordult meg náluk. A gyerekek bevonták a szülőket is, így erős baráti kör is kialakult a játszóház mellett. Kirándulásokat, táborokat, előadásokat szerveztek, volt színjátszó- és néptánc csoportjuk is. A pécsi Szivárvány Gyermekház egy évtizede testvérintézményi kapcsolatot ápol a Kuckóval. A kolozsváriak rendszeresen felléptek a Pécsi Napok Fesztiválon. /Sándor Boglárka Ágnes: Másfél évtized a Kuckóban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./
2006. november 1.
A jövő Európája nem az országok, nem a nemzetállamok, hanem a régiók Európája. Ez mottója is lehetne a könyvnek /Régió – Fejlesztési törekvések a Székelyföldön. Szerk. Agyagási Levente. Alutus Kiadó, Csíkszereda, 2006./, mely a Marosvásárhelyi Rádióban elhangzott, regionalizmussal, régiós törekvésekkel kapcsolatos riportokat, interjúkat, beszélgetéseket tartalmazza. Az európai uniós pénzalapok hatékonyabb felhasználása érdekében a román kormány 1998-ban nyolc fejlesztési régióra osztotta fel az országot, ezek egyike a Hargita, Kovászna és Maros megyét is tömörítő Hetedik Központi Régió, amelyhez az említetteken kívül Brassó, Szeben és Fehér megye is tartozik. Ennek központjául Gyulafehérvárt jelölték meg, amely a székelyföldi pályázók szempontjából a lehető legrosszabb választásnak bizonyult. A magyar többségű megyék képviselői úgy érezték, hátrányosan kezelik őket. A könyvből kiderül, a három megye /Hargita, Kovászna, Maros/ képviselőinek körében csekély a hajlam az együttműködésre. /Sándor Boglárka Ágnes: Amit a régiókról tudni kell. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./
2006. november 8.
Több erdélyi művelődési intézmény és személyiség is részesült idén a magyarországi Bethlen Gábor Alapítvány díjaiban. A kitüntetettek között van Szabó Zsolt, a Művelődés című folyóirat főszerkesztője, aki Teleki Pál-érdemérmet kapott. A díjazott kifejtette, kerek évfordulója volt Teleki Pálnak 2004-ben: születésének 125. évfordulóját ünnepelték. A jeles földrajztudós kétszer is ült Magyarország miniszterelnöki székében. Először 1921-ben, közvetlenül Trianon után, ő szüntette meg a fehérterror túlkapásait. Hívő katolikus emberként támogatta a cserkészmozgalmat, és magyar intézeteket alapított öt világvárosban. Második mandátuma idején, 1939-ben megnyitotta a határt a lengyel menekültek előtt, és menedékjogot adott azoknak, akik Magyarországon kívántak letelepedni, emiatt Lengyelországban hatalmas kultusza van. Halálát is több legenda övezi, de nagy valószínűséggel öngyilkos lett. Gyakran idézik elhíresült mondását: Merjünk magyarok lenni! – ezt vésték az emlékérem hátlapjára is. A díjat az 1980-ban ellenzéki körökben alakult magyarországi Bethlen Gábor Alapítvány hozta létre, a 2004. december 5-én megtartott, rossz emlékű népszavazás miatt. Idén először osztották ki, júniusban a magyarországiaknak, novemberben pedig a Kárpát-medence elcsatolt területein és a nyugati magyar diaszpórában élőknek. Összesen 17-en kapták meg ezt az oklevéllel és emlékéremmel járó díjat, Venezuelától Kárpátaljáig. Az indoklás szerint a magyar örökség elszánt védelmezőit, az értékteremtő munkát, Teleki szolidáris szellemiségét, emberi példáját követőket ismerik el ezzel a kitüntetéssel. /Sándor Boglárka Ágnes: Teleki-díj Szabó Zsoltnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./
2006. november 18.
A román–magyar együttes kormányülésen határozat született arról, hogy a két ország támogatni fogja anyagilag a Mátyás-szoborcsoport, Kolozsvár legfőbb ékességének felújítását. A munkálatok elvégzésére már benyújtotta közös pályázatát Kolozsi Tibor szobrász és az Utilitas Alapítvány. Kolozsi Tibor szerint a városvezetők vélhetőleg pénzügyi okok miatt halogatták a döntést. Boros János alpolgármester szerint leghamarabb jövő nyáron kezdődhetnek el a felújítási munkálatok. /Sándor Boglárka Ágnes: Szobor-restaurálás magyarországi támogatással. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./
2006. november 25.
Feltűnően tiszta, rendezett utcák, az átlagos falusi házaknál jóval nagyobb épületek sorakoznak Szilágyperecsenben, a hagymájáról híres szilágysági faluban. Nyoma sincs a más falvakban tapasztalt pusztulásnak, lassú romlásnak. A falu központjában áll a magyar baptista gyülekezet mintegy 400 férőhelyes imaháza, melyet alig két esztendővel ezelőtt avattak fel. Boncidai Csaba polgármester beszélt a több mint 800 éves faluról és környékéről. A zöldségtermesztés fellendítette a falut. A 90-es évek végétől több vállalkozás is indult, lassan ott tartanak, hogy Zilahról ingáznak ide, az asztalosműhelyekbe dolgozni. Több mint ötven családi vállalkozás működik. A faluban valamivel több a keresztelés, mint a temetés. Az összlakosság 2280 főt számlál, ennek mintegy 83 százaléka magyar. Ezeknek 70 százaléka református vallású, 21 százalék baptista, és megjelentek a Jehova Tanúi is. A helyi tanácsban a 13 képviselő közül 8 RMDSZ-es. Folyik a vízhálózat felújítása, járhatóvá tettek több kilométernyi útszakaszt, hidat építettek a Krasznán, nemrég nyertek meg egy pályázatot szemétlerakó létesítésére, modernizálják az iskolát és az óvodát. Nagy Bálint lelkész a református templom felújítási munkálatait felügyeli. A református gyülekezet 1720 tagot számlál, ebből mintegy 200–600-an járnak rendszeresen istentiszteletre. A templom előtt turulmadaras emlékművet az egyházak és az RMDSZ közösen emelték 2004-ben. /Sándor Boglárka Ágnes: Szilágyperecsen – az életképes falu. Látogatóban a hagymabirodalomban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./
2006. december 16.
Jó hangulatú rendezvény volt a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó új köteteinek bemutatója december 14-én. Gyallai Domokos Rég volt, igaz volt, Páskándi Géza Tündérek szakácskönyve és Fodor Sándor Fülöpke-kötete jelent meg a Mentor mesekönyv-sorozatában, amelynek szerkesztője, Vida Erika elmondta: Gyallai Domokos gyűjteményére a Teleki Tékában akadt rá, a kötet az 1600–1700-as évek Erdélyének színes világába nyújt betekintést. Végezetül Káli Király István bemutatta a Barackvirág és béke című Wass Albert-breviáriumot. /Sándor Boglárka Ágnes: Tartalmas és vidám könyvbemutató a Gaudeamusban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./
2006. december 18.
December 16-án Kolozsváron, az Apafi Kollégiumban az Életfa Családsegítő Egyesület első ízben szervezte meg adventi kirakodóvásárát. Szinte egész nap telt házzal zajlottak a különféle foglalkozások. A társszervező Ifjúsági Keresztyén Egyesület munkatársai a kisebbekkel barkácsoltak. Az AKSZA Utcagyerek Missziós Központ is sok szemet gyönyörködtető áruval érkezett. /Sándor Boglárka Ágnes: Családi karácsonyvárás az Életfával. Kirakodóvásár játékkal, mesével, jókedvvel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./
2006. december 21.
December 19-én két néprajzi vonatkozású kötetet mutattak be Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában: a társaság 14. Évkönyvét, melyet a 85. születésnapját ünneplő Szentimrei Judit, az erdélyi és az összmagyar néprajztudomány nagyasszonya iránti tisztelgés jegyében szerkesztettek, emellett Gazda László sepsiszentgyörgyi kutató Codex című helytörténeti munkáját. Az évkönyv kapcsán Gazda Klára, a kötet egyik szerkesztője meleg szavakkal méltatta Szentimrei Judit néprajztudós emberi és kutatói magatartását, aki a népi textília kutatójaként tanítványait is gyakran magával vitte útjaira, amelyek során 12 könyvnyi terjedelmű tudományos mű (monográfia, tanulmány stb.) született. Mindezek mellett különböző lapok szerkesztője volt és pályázatokat irányított. Gazda László könyve 35 magyar vonatkozású moldvai csángó település leírását tartalmazza. A méltató felhívta a figyelmet arra, hogy a helytörténetírás csak látszólag szerény műfaj, valójában azonban nagyon alapos, minden apró részletre kiterjedő kutatómunkát igényel. Gazda László már a diktatúra évei alatt szervezett kutatóutakat diákjaival a csángó falvakba. /Sándor Boglárka Ágnes: Ünnepi könyvbemutató a Krizánál. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./
2007. január 10.
Kelet-Európa-szerte egyedülálló helyzet alakult ki Romániában a kastélyok visszaszolgáltatása kapcsán: az egykori tulajdonosok leszármazottai több épületet is visszakövetelnek, a román állam azonban hallani sem akar arról, hogy a jelentős turisztikai látványosságként üzemelő intézmények magánkézbe kerüljenek. Visszakövetelik a csucsai Goga-kastélyt, bár 1946-ban Veturia Goga, a költő özvegye nyilatkozatot írt alá, amely szerint az ingatlant a román államnak adományozza. Hasonló helyzet áll fenn a törcsvári kastély, illetve a Peles-kastély esetében is: a román állam minden követ megmozgatna, hogy megtarthassa az ingatlanokat. A törcsvári kastélyt tavaly májusban adták vissza Habsburg Domokosnak, ugyanakkor Adrian Iorgulescu művelődési és vallásügyi miniszter egyezményt írt alá a tulajdonossal, hogy a kastély három évig múzeumként működhessen tovább. Az állam vissza akarja vásárolni a kastélyt. Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor szerint az államnak vissza kell adnia adni a kastélyokat is, azok nem képeznek külön kategóriát. Erdélyben több jelentős épület is visszakerült az örökösök tulajdonába. Horváth-Tholdi Péter például visszakapta a marosnémeti László-kastélyt, négy és fél évig harcolt a tulajdonáért, végigmenve az összes fokozaton. A keresdi Bethlen-kastélyt 2004 novemberében a Legfelsőbb Bíróság visszaadta ugyan, azóta húzódik az átadás, Bethlen Anikó reménykedik, hogy végre megkaphatja jogos tulajdonát. A zabolai Mikes-kastélynak már mindkét épületét visszakapták. Mikes Kata és két fia Ausztriából költözött haza, most intézik a helyreállítást. /Sándor Boglárka Ágnes: Felemás helyzet a kastélyok visszaszolgáltatása körül. Eckstein-Kovács: Nem szívesen, de muszáj visszaadni. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./
2007. január 10.
A Szabad Európa Rádió ma már legenda. Akit érdekel a téma, annak ajánlható Skultéty Csaba Vasfüggönyökön át – A Szabad Európa Rádió mikrofonjánál, előtte és utána /Madách – Posonium, 2006/ című könyve. A könyv több mint felét olyan interjúk, beszélgetések teszik ki, amelyeket Skultéty Csabával készítettek mások, és csak a második rész tartalmazza magának a szerzőnek az írásait, vallomásait. Izgalmas olvasmány, főként az a része, amely a „málenkij robot” időszakáról szól, a fogolyélet megpróbáltatásairól, majd végül a szökésről. A Szabad Európa Rádió 1951-től 1983-ig nyújtott otthont Skultétynak, későbbi nevén Ambrus Mártonnak, aki előbb hírszerkesztőként, majd nemzetközi politikai kommentátorként kísérte figyelemmel a nagyvilág eseményeit. A rádiós évek után a szerző művelődés-szervező, műgyűjtő lett, aki a kisebbségekért munkálkodik, és régi magyar térképeket, dokumentumokat kutat fel, majd ajándékoz el, csak azért, hogy megmaradjanak. Skultéty Csaba végül hazatért, illetve visszatelepült Magyarországra. /Sándor Boglárka Ágnes: Az üveghegyen innen, az üvegfalon túl... = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./
2007. január 29.
Hosszú távú programot indított útjára tavaly az RMDSZ Kolozs megyei szervezete azzal a céllal, hogy képezze a jelenlegi és reménybeli önkormányzati tisztségviselőket. /Sándor Boglárka Ágnes: Felkészült embereket kell a testületekbe juttatni. Folyamatos képzéseket tart az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./
2007. február 13.
Február 11-én tartották Kolozsváron a nagycsaládosok találkozóját. Romániában a negyedik gyermek után már nem jár állami támogatás, és egyéb módon sem segítik az átlagos egy-kettőnél több utódot vállalókat. Magyarországon a NOE (Nagycsaládosok Országos Egyesülete) a parlamentben is rendszeresen szót kap. Romániában is erre volna szükség. A mostani rendezvényen részt vett Csíki Sándor, a Székelyföldi Családszervezet szóvivője is. Csíki Sándor szerint fontos tudatosítani az emberekben, hogy nem a nyolcmillió régi lejes juttatásért kell sok gyermeket vállalni, hanem azért, mert elöregedik a társadalom. Csép Sándor, az Áldás-Népesség Társaság elnöke hozzáfűzte: már a katasztrófa szélén járunk, és ilyen fogyatkozás mellett 2020-ban összeomlik az iskolarendszer, majd a nyugdíjrendszer is. A jelenlegi kimutatások szerint 3,5 kereső személy tart el 10 munkaképtelent, ez az arány 2050-re egy a tízhez alakul. Az Életfa Családsegítő Egyesület a család, mint intézmény védelmét, megsegítését szolgálja. Szükséges, hogy a nagycsaládok szervezetbe tömörüljenek, és kedvezményeket harcolhassanak ki maguknak. /Sándor Boglárka Ágnes: Nagycsaláddal a társadalmi elöregedés ellen. Semmi sem pótolja az összetartozás érzését. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./
2007. február 17.
Farsangi mulatságra hívta leendő diákjait és az iskola iránt érdeklődőket Kolozsváron a Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium február 15-én, a Báthory-líceum kisépületébe. Schuller Hajnal, az iskola igazgatója elmondta: óriási érdeklődés övezi az első osztályt, annak ellenére, hogy csak tavaly indítottak első ízben elemi szintű képzést. Az iskola első osztálytól tizenkettedikig végig viheti diákjait, így egységes szellemben folyhat a gyerekek képzése. /Sándor Boglárka Ágnes: Farsangi toborzó a katolikus iskolában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./
2007. február 21.
Az avantgárddal foglalkozik Balázs Imre József doktori értekezésének könyvformájú változata /Az avantgárd az erdélyi magyar irodalomban. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006./. Ez a korszak az erdélyi magyar irodalomban is kiemelkedőnek nevezhető, többekre is hatott, sokan alkottak jelentős életművet az avantgárd hatására. /Sándor Boglárka Ágnes: A nikkelszamováron innen és túl. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./
2007. február 24.
Rendhagyó módon szakácskönyvet mutattak be Kolozsváron a Gaudeamus könyvesboltban február 22-én. H. Szabó Gyula, a kötetet gondozó Kriterion Könyvkiadó igazgatója elmondta: sorozatindítónak szánják a könyvet, amely a Kriterion Konyha első darabja. Készülőben van egy 100 éves kolozsvári szakácskönyv megjelentetése is. /Sándor Boglárka Ágnes: Az egészséges étkezés szakácskönyve. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./
2007. március 7.
Megjelent a nyelvművelő Murádin László: Mitől szép egy szó? /Europrint Könyvkiadó, Nagyvárad, 2006./ című könyve. /Sándor Boglárka Ágnes: Szép szavaink dicsérete. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./;
2007. március 9.
Erdélyi költőnők összegyűjtött verseinek kötetét mutatták be a nők napján, március 8-án Kolozsváron a Bulgakov Kávéházban. A Kriterion Kiadó újabb vállalkozása: 111 vers. A verseket Katona Éva színművész válogatta, és ő szólaltatta meg a kötetből Bordy Margit, Cseh Katalin, Egyed Emese, Hervay Gizella és László Noémi egy-egy költeményét. /Sándor Boglárka Ágnes: Versek nőktől – mindenkinek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./
2007. március 24.
Szamosújváron a szórványkollégium szemet gyönyörködtető épület, ahol mindent megtesznek azért, hogy gyermeket megőrizzék a magyarságnak. Most azonban nagyon kevés támogatást kapnak. Balázs Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke arról tájékoztatott, hogy tavaly ősz óta Téka Művelődési és Oktatási Központként működnek a Téka Alapítvány keretén belül. A nyár folyamán sikerült felújítani az épületet: konferenciatermet és előadói termet rendeztek be, felújították a könyvtárt, berendezték az internet-termet. Állandó programjaik hetente mintegy 5–600 személyt mozgatnak meg. Egykor a néptánccal kezdték, ez meghatározó irányvonalunk maradt: hetente 300 gyerek jár ide táncolni, emellett most már közművelődési intézménnyé alakultak. Négy éve van felnőtt képzési programjuk, idén elérték, hogy az Európai Unióban is elismert oklevelet kapjanak a résztvevők. Az idei képzéseket nagyobbrészt az udvarhelyi Humán Reform Alapítvánnyal közösen szervezik. A szórványoktatást szolgálja a tavaly ősszel felavatott új kollégium, ahol összesen 92 helyet tudnak biztosítani. Most a legnagyobb gond a fenntartás. A kollégiumot valamikor a református egyház is támogatta, de 2004-ben, amikor a gyerekek száma ugrásszerűen megnövekedett, úgy döntöttek: kiszállnak a programból. Gyakran rendeznek gyűjtést a kollégium számára a falvakban, amelyek után tele autók érkeznek élelmiszerrel, ami nagy segítség, de az anyagi gondokat nem oldja meg. A gyerekek többsége szociálisan hátrányos helyzetű családból érkezik, anyagi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy fizessenek. A román állam nem támogatja az intézményt, a helyi önkormányzatnak nincs pénze. A megyei tanács sem foglalkozik az üggyel. Hiányzik a normatív intézmény támogatás. Az lehetne a megoldás, ha a román vagy a magyar állam bizonyos normát biztosítana. Szamosújváron kell felépíteni a Mezőségi Magyar Iskolaközpontot. A tervek szerint ez a szórvány oktatási központ begyűjtené az adott régió gyermekeit. /Sándor Boglárka Ágnes: Közel száz gyermeket tart el a szamosújvári szórványközpont. Több támogatásra lenne szükség. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./
2007. április 11.
Nemrég megjelent Magyarországon Szilágyi Domokos új kötete /Lám, egymást érik a csodák, Cerkabella Könyvkiadó, 2006./ A kiadvány első pillantásra gyerekkönyvnek néz ki, de mindenkihez szól. Szilágyi Domokos gyerekversei, verses meséi igazi értéket és minőséget nyújtanak minden irodalombarátnak. /Sándor Boglárka Ágnes: Egy kis meggyőzés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2007. április 24.
Nincs előrelépés a Mátyás-szoborcsoport restaurálásnak ügyében. Néhány nappal ezelőtt a szobor egyik hátsó oszlopfőjéről levált és a földre zuhant egy jókora darab. A műemlék állapota folyamatosan romlik. Kolozsi Tibor szobrász megállapította: a talapzat több részébe is beszivárog a víz, a repedésekben kinő a fű. /Sándor Boglárka Ágnes: Folyamatosan romlik a Mátyás-szoborcsoport állapota. Gyűjtést is indíthatnak a restaurálás érdekében. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./
2007. május 4.
Romániában már hosszú ideje két év gyermeknevelési szabadság jár az édesanyáknak. Két év letelte után az anya kénytelen visszatérni a munkahelyére, azonban országszerte kevés a bölcsőde. Romániában mindössze negyven bölcsőde működik, a három évnél kisebb gyerekek kevesebb, mint egy százalékának biztosítanak ellátást. Kolozsváron a bölcsődék nem rendelkeznek magyar csoporttal. Néhány évvel ezelőtt Kolozsváron két helyi magánóvoda szembesült a hatalmas igényekkel, ezért tanügyminisztériumi engedéllyel bölcsődés csoportokat indítottak. Lészai Lehel, a kolozsvári Csemete Óvoda igazgatója elmondta: két éve működtetik a bölcsődés csoportot. A kolozsvári Unitárius Óvoda általában 15 gyerekkel indítja a bölcsődés csoportot, helyszűke miatt nem tudnak több gyermeket vállalni. Romániában nincs külön képzési forma a bölcsődei dadák számára. /Sándor Boglárka Ágnes: Megoldásra vár a bölcsődéskorú gyermekek helyzete. Nincsenek megfelelő állami intézmények Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./
2007. május 5.
Szilágysomlyón a szülők kérésére 2005-ben hozták létre a magyar tannyelvű önálló iskolát, amely azóta is a közösségi összetartozás egyik pillére. A magyar gyermekek korábban a város több vegyes tannyelvű iskolájában tanultak, a tanároknak állandóan ingázniuk kellett az iskolák között. A szülők 2001-ben kérték az önálló magyar iskola létrejöttét. Négy évig halogatták az iskola jogi státusának megadását, a megyei tanfelügyelőség és a minisztériumi szinten többször is elvesztek /!/ az iratcsomók, végül 2005 augusztusában létrehozták az iskolát. Ebben a tanévben az iskolában 310 gyermek tanul 25 pedagógus vezetése mellett, tájékoztatott Vida Anna iskolaigazgató. – A katolikus egyház visszaigényelte a valamikori Római Katolikus Leányiskola épületét, amelyet 2005-ben kapott vissza, és átadta az iskolának használatra. Azóta itt működik a szilágysomlyói Magyar Tannyelvű Általános Iskola, két párhuzamos osztállyal minden évfolyamon, egészen nyolcadikig. Helyhiány miatt egyelőre nem gondolhatnak arra, hogy magyar tannyelvű középiskolát is létesítsenek. Elég szűkösen vannak, délután is folyik a tanítás, mert nincs elég tantermük. Sok állandó jellegű rendezvényük, tevékenységük van: néptáncoktatás, különféle hagyományőrző foglalkozások, színjátszó csoport, társasági táncoktatás. Szilágy megyében egyetlen önálló, magyar tannyelvű középiskola működik: Zilahon, a hosszas küzdelem árán visszaszerzett Wesselényi Református Kollégium. A megye egyetlen magyar tannyelvű általános iskolája Szilágysomlyón létesült, és nagy valószínűséggel ősztől Szilágycsehben is beindul a magyar nyelvű oktatás általános iskolai szinten. /Sándor Boglárka Ágnes: Közösségépítő a szilágysomlyói önálló magyar iskola. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./
2007. június 22.
Gazdovits Miklós nagy munkát végzett, ennek eredménye Az erdélyi örmények története /Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006./ című összegzése. Terjedelmes munkája nem csak a száraz történelmi tényeket ismerteti, hanem az ehhez kapcsolódó legendákat, mítoszokat, hiedelmeket is, az örmények vallását, kultúráját, írásmódját, nyelvét is. A szerző részletezte az egyes helységekben (Beszterce, Gyergyószentmiklós, Csíkszépvíz, Szamosújvár stb.) letelepedő közösségek további sorsát. /Sándor Boglárka Ágnes: Örmény gyökerek és sorsok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./
2007. július 14.
Az Életfa Családsegítő Egyesület céljai között szerepel a környékbeli nagycsaládok feltérképezése is, hogy anyagi lehetőségeikhez mérten, támogathassák őket. Ezúttal Visa volt soron, ahol két család él nehéz körülmények között, ajándékot vittek nekik. Visa lakossága mintegy 600 lélek, ebből 430 református, 110 ortodox, kb. 35–40 Jehova tanúja, a többi pedig adventista. A helyi reformátusok közül mintegy 130-an élnek Kolozsváron vagy Magyarországon. Kevés a gyermek. Az iskolába összesen 34 gyermek jár. Visa lakóinak több mint 50 százaléka 50 év feletti. A falu két nagycsaládja közül Papp Józsefnek nyolc gyermeke van. A másik családban az édesanya, Gáspár Carmen, két férjét temette el, mindkét férjétől két-két gyermeke van, akiket idős édesanyja segítségével nevel. Carmen román származású, első férje után tért át a református egyházba. Lehetőség szerint a falu is segíti őket. /Sándor Boglárka Ágnes: Két visai nagycsalád kapott segítséget. Az Életfa egyesület feltérképezi a sokgyermekes családokat. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./
2007. augusztus 9.
Romániában egyetlen olyan internetes cég működik, amely magyar nyelven kínálja antikváriumi jellegű szolgáltatását. A www.interlib.ro címen elérhető Erdélyi Virtuális Antikvárium és Könyvesbolt székhelye Szatmárnémetiben van, megrendelői pedig főként az erdélyi magyarlakta területekről kerülnek ki. A családi vállalkozás cégvezetője, Vörös Sándor Zsolt elmondta, oldaluk 2006. február 1-jétől üzemel. Azóta közel 500 regisztrált ügyfelük van, akik több-kevesebb rendszerességgel vásárolnak is. Céljaink között szerepel az is, hogy összegyűjtsék a romániai magyar kiadók kiadványait. Vannak olyan szerzők, akiket folyamatosan keresnek pl. a magyar írók közük Szabó Magda, Wass Albert. A ponyvairodalom is elég nagy hányadot képvisel. /Sándor Boglárka Ágnes: Egyre népszerűbb az internetes könyvrendelés. Egyelőre nem veszélyezteti a könyvesboltokat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./
2007. december 22.
Kelemen Lajos emlékév volt az idei: 130 esztendővel ezelőtt született a már szinte életében legendává vált levéltáros-kutató. Kiss András nyugalmazott levéltáros nagy tisztelője és követője volt, munkája során példaképének tekintette Kelemen Lajost. Elmondta, hogy Kelemen Lajos közvetlen munkatársai közül ma már csak Jakó Zsigmond él. Erdélyben a levéltáros fogalma Kelemen Lajossal azonosult. Meghatározó szerepe volt az erdélyi történetkutatásban. Kelemen Lajos egy korszakot jelentett az erdélyi levéltártörténetben, amely azonban vele be is fejeződött. A nagy értékű levéltári anyagok gyűjtéséhez, megmentéséhez és biztonságba helyezéséhez szükséges volt az ő rendkívül nagy tudása, anyagismerete. A családok, akik rábízták a Kelemen Lajos vezette levéltárra családi irataikat, történeti forrásaikat, bíztak benne, nem adták volna ezeket akárkinek a kezébe. Példátlanul jó memóriája és hatalmas tudása volt. A levéltárban akkor nem készültek a ma szokásos és szükséges levéltári segédletek: ha valaki kért tőle valamit, pontosan tudta, hogy mit adjon oda. Kelemen Lajos elődei cédula katalógusokat akartak készíteni. Kelemen Lajos azonban tisztában volt azzal, hogy csak a teljes levéltár ismeretében lehet jól kutatni. Levéltárosként elsőnek alkalmazta ezt az elvet: teljes levéltári testeket vett át, ami óriási lépés volt. Jakó Zsigmond megírta az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának történetét, kifejtve, hogy ez a levéltár Kelemen Lajos legszemélyesebb életműve. Sok olyan kutatót lehet felsorolni, akik ugyan nélküle is megállták volna a helyüket, de érezhető, hogy mindannyian kaptak tőle útmutatást, indíttatást. Ilyen például Balogh Jolán művészettörténész. A másik művészettörténész a nemrég elhunyt B. Nagy Margit, aki szerkesztette is Kelemen Lajos művészettörténeti írásait. Ő is bizonyos kutatásokat Kelemen Lajos útmutatásai alapján végzett. Még egy olyan kiforrott kutató is, mint Jakó Zsigmond, aki A gyalui vártartomány és urbárium című munkájában jegyzetben köszönte meg Kelemen Lajosnak, hogy felhívta a figyelmét erre az anyagra. A szabadegyetemi előadásait 1940–1944 között tartotta a Mátyás király Diákházban, előadásain zsúfolásig megtelt a terem. Külön sajátossága Kelemen Lajosnak a városkép ismertetés. Amikor 1940-ben újraszervezték a Ferenc József Tudományegyetemet, Kelemen Lajosnak felajánlották az egyetemi tanári állást, de ő, arra hivatkozva, hogy nem tudott lépést tartani a tudomány fejlődésével, nem fogadta el az ajánlatot, levéltáros maradt. Ez a szerénységét bizonyítja. Nyitott volt a más nemzetiségűek felé is. Ezt bizonyítja, hogy az 1957-ben kiadott Kelemen Lajos Emlékkönyvben jelen vannak a román és szász kutatók is, önkéntesen, tiszteletadásból. A kötet a 80 éves születésnapjára jelent meg. A 70. születésnapjára, 1947-ben az Erdélyi Múzeum folyóirat különszámot adott ki a tiszteletére, amelyet azonban az akkori művelődési-tudományos, magyarul beszélő vezetők zúzdába küldtek. Ennek megmaradt néhány behajtogatott példánya, amit 1990-ben reprintben adott ki a Magyar Néprajzi Társaság és a Magyar Nyelvtudományi Társaság. /Sándor Boglárka Ágnes: Erdélyben a levéltáros fogalma Kelemen Lajossal azonosult. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./
2008. február 9.
Szilágysomlyón van Észak-Erdély egyetlen Holokauszt Emlékmúzeuma. Az egykori zsinagóga épületében működő, 2005. szeptember 11-én megnyitott kiállítás a Szilágyságból elhurcolt, koncentrációs táborokban elpusztított zsidóknak állít emléket. A múzeumban az aprócska televíziók képernyőin túlélők mesélik emlékeiket. Képek százai, korabeli újságok fénymásolatai láthatók a falakon. Szilágysomlyón a zsinagógában híres főrabbik és tudósok teljesítettek szolgálatot. 1944. május 3-án kezdődött a somlyói zsidóság gettóba hurcolása: a város mintegy 2000 zsidó lakosát elvitték. Az elhurcoltak 80 százaléka elpusztult, a túlélők közül pedig sokan nem tértek vissza Szilágyságba. /Sándor Boglárka Ágnes: Szilágysomlyó – Látogatás Észak-Erdély egyetlen Holokauszt Emlékmúzeumában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./
2008. június 6.
Demográfiai szempontból nem indokolt az óvodai beiratkozások kapcsán kialakult helyzet. A tanfelügyelőség bejelentése szerint idén Kolozs megyében 1500 óvodás korú gyermeknek nem jut hely állami intézményekben, a beiratkozásra kijelölt napon gyakorlatilag már az első órákban betöltötték a helyeket, több óvodában óriási a túljelentkezés. Az egykor magántulajdonban lévő központi épületeket, amelyekben évekig óvodák működtek, a tulajdonos visszaigényelte. Az óvodák az utcára kerültek, vagy házalhattak, hogy egy másik épületben befogadják őket. Emiatt sok szülő kényszerül majd igénybe venni a jóval drágább magánóvodai szolgáltatásokat, vagy román csoportba íratják be a gyereket. Kiss Tamás demográfus elmondta: igaz ugyan, hogy 2000 és 2006 között enyhe emelkedés volt tapasztalható a születések számát tekintve, ez azonban korántsem indokolja a mostani helyzetet. /Sándor Boglárka Ágnes: Idén is válságos a helyzet az állami óvodákban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./
