|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 134016 találat | lapozás: 1-30 ... 123301-123330 | 123331-123360 | 123361-123390 ... 134011-134016 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: 2016. június 8.Visszaállhat az erdélyi magyar egypártrendszerMagyar szempontból jónak nevezhetők az eredmények, a magyar szervezetek közül főleg az RMDSZ tudott erősíteni, és elsősorban a Székelyföldön kívüli területeken szerepelt jól – állapították meg az MTI által megszólaltatott erdélyi elemzők a vasárnapi önkormányzati választásokat értékelve. Ügyesen taktikázott az MPP Székely István Gergő politológus a székelyföldi alacsonyabb részvételt annak tudja be, hogy több helyen „lefutott volt a verseny”, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) nem állított ellenjelöltet az RMDSZ-szel szemben. Főleg olyan helyeken tudott jól mozgósítani az RMDSZ, ahol nem a magyarok élnek többségben: Kolozsváron növelte tanácsosai számát, Temesváron ismét lesz képviselete a városi önkormányzatban. Legnagyobb sikere a szatmárnémeti polgármesteri tisztség visszaszerzése, Nagyvárad viszont kivétel: ott az RMDSZ elbukhat két helyet a tanácsban – sorolta. Az elemző szerint magyar szempontból az EMNP „a választás nagy vesztese”. A megszerzett szavazatok száma tekintetében nincs ugyan nagy csökkenés a 2012-es választásokhoz képest, de ez csak egyes székelyföldi „súlytalan” tanácsosi tisztségek megszerzésére volt elegendő, és „nem jelent sehol sem győzelmet” – magyarázta a politológus. „Bár látszik, hogy az MPP támogatottsága sem magasabb, mint a néppárté, az ügyes taktikázással sokkal jobb eredményt értek el. Persze, ha csak a szavazatokat nézzük, akkor a Néppárt áll jobban, de ez azért van, mert az MPP nagyon szelektíven állított jelöltet, csak ott indult, ahol esélyes volt” – értékelte a politológus. Székely István Gergő úgy vélte: ezzel a választással közelebb került az erdélyi magyar politika ahhoz, hogy „de facto” visszaálljon az egypártrendszer. Székely emlékeztetett, eddig is 85-15 százalék volt az RMDSZ és ellenzéke közötti támogatottsági arány, de most a mérleg még jobban az RMDSZ javára billen. Szerinte a magyar–magyar verseny csak a „helyi zárványokban” fog megmaradni, országos szinten „a meccs lefutottnak” tűnik. Növelte súlyát a szövetség Kiss Tamás szociológus is úgy vélte: erősödött az RMDSZ, elsősorban a Székelyföldön kívüli térségekben. Nagyon fontosnak nevezte a szatmárnémeti polgármesteri tisztség visszaszerzését, Marosvásárhelyen pedig Soós Zoltán is jobban „megszorította” a tisztségben lévő Dorin Floreát, mint korábban Frunda György vagy Borbély László, az RMDSZ közismert politikusai. Az elemző szerint ismeretlennek számító jelöltként Soós Zoltán sok munkával érte el a szoros eredményt, fontos, hogy nem RMDSZ-jelöltként, hanem függetlenként indult, ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar összefogás jelöltje maradjon. Arra a felvetésre, hogy ez viszont „beskatulyázta őt az etnikai szavazásba”, ami 45 százalékos magyarságaránynál nem feltétlenül előnyös, Kiss Tamás azt mondta, ezt nem tartja hátránynak, mert Marosvásárhelyen a választókorú magyar lakosság aránya a 47 százalékot is meghaladja, ezzel egyfordulós rendszerben, magyar mozgósítással „normálisan nyerni kellene”. Szatmárnémetiben kisebb a magyarság aránya, 37-38 százalékra tehető, de Kereskényi Gábor sem azért nyert, mert sok román szavazatot kapott volna. Az elemző szerint a román szavazatok megoszlása és a románokénál valamivel jobb magyar mozgósítás a siker kulcsa. Marosvásárhellyel szemben az volt a különbség, hogy ha van egy minimális „átszavazás” a két etnikum között, akkor annak Szatmárnémetiben inkább a magyar, mint a román jelölt a haszonélvezője – magyarázta Kiss Tamás. A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint az MPP és EMNP „erejüknek megfelelően” szerepeltek. Az elemző „eléggé minimálisnak” tartja az EMNP és MPP pozícióit az erdélyi magyar politikában, de elismerte, hogy van néhány erősségük. Az MPP számára Gyergyószentmiklós számít fontos győzelemnek, és az ellenzéki pártok az RMDSZ-szel szemben Székelyudvarhelyen is jelentős sikert könyvelhettek el, ahol a választóknak elegük lett az egymással harcoló RMDSZ-frakciók negatív kampányából. Az év végi parlamenti választásokra utalva Kiss Tamás rámutatott: az MPP már az önkormányzati voksolás előtt „helyet kért az RMDSZ-listán”, és az RMDSZ-nek is „kifizetődő üzlet” lesz, hiszen „nem kerül számára sokba” átadni néhány helyet az MPP-nek a parlamenti jelöltlistán. Az EMNP szerinte egy ilyen koalícióban nem fog részt venni, az RMDSZ sem hívná. Kiss Tamás szerint az is kérdéses, az EMNP-nek lesznek-e erőforrásai arra, hogy önálló induljon a parlamenti voksoláson. Országos szinten a Szociáldemokrata Párt (PSD) megerősödését eredményezte a választás, a jobboldal csak a korábban is meglévő „városi bástyáit tudta hozni" Erdélyben, és nincs sok esélye arra, hogy az őszi parlamenti választásokig fordítani tudjon – mutatott rá az elemző. A PSD-nek a jobboldalnál sokkal erősebb helyi bázisai vannak, főleg a Kárpátokon kívüli megyékben. A mostani választáson a helyi elitek megerősödtek, nem hatott a szavazókra az a korrupcióellenes közbeszéd, amelyet a jobboldal és Klaus Iohannis államfő tematizál. Olyanokat választottak újra polgármesternek, akik ellen bűnvádi eljárás folyik, sőt olyanokat is, akik vizsgálati fogságban ülnek. „A korrupcióellenes hatóság vagy az ehhez kapcsolódó recentralizációs folyamat nem tudta teljes mértékben legyalulni a helyi eliteket, és ennek egy következő ciklusban a regionalizáció vagy a közigazgatás újraszervezése szempontjából lehet jelentősége. Ezek azok a szereplők, akik a recentralizációnak vagy a közigazgatási újraszervezésnek keresztbe feküdhetnek”, értékelt a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa. MTI Erdély.ma 2016. június 8.Illyefalván kihelyezett képzőközpont létesül (A Pető-módszer Erdélyben)A mozgásukban korlátozott gyermekek és felnőttek egyik legeredményesebb fejlesztő programjáról híres budapesti Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete kihelyezett képzést indít Erdélyben, hogy az itt rászorulóknak folyamatos rehabilitációra, gyógyító gyakorlatok tanulására legyen lehetőségük. Helyszínként Sepsiillyefalvát választották, ahol az intézet szakemberei májusban negyedik alkalommal tartottak oktató- és terápiás foglalkozásokat a KIDA-központban. A központi idegrendszeri károsodás következtében mozgássérült személyek fejlesztését célzó konduktív pedagógiai rendszert Pető András magyarországi gyógypedagógus dolgozta ki 1940-ben, és az általa vezetett intézetben alkalmazta először a módszert. A róla elnevezett budapesti nevelőképző és nevelőintézet – amelynek feladatait 2014-től a Pető András Főiskola vette át – szakemberei első alkalommal 2014 októberében tartottak háromhetes foglalkozást Sepsiillyefalván. Az első alkalommal húsz gyermek és tizenegy felnőtt vett részt naponta a gyakorló tanításon, amelynek célja, hogy elsajátítsák a módszert, és alkalmazzák saját fejlesztésük érdekében. A szakembercsapat tavaly tavasszal, majd ősszel tért vissza Háromszékre, a múlt hónapban újabb háromhetes programra érkeztek, ezúttal harmincegy gyermekkel és huszonkét felnőttel foglalkoztak. Mivel a hazai egészségbiztosítási rendszerben a mozgáskorlátozottak évente legtöbb kétszer tíz térítésmentes gyógyító-fejlesztő kezelésre jogosultak, nem csoda, hogy a Pető-intézet által nyújtott, a Bethlen Gábor Alap által támogatott ingyenes lehetőséget egyre többen használják ki. Nagyné Péter Éva konduktor, aki elejétől részt vesz a székelyföldi gyógyítóprogramban, lapunknak azt mondta: három hét alatt fejlődnek a gyermekek, a szülők is észreveszik a pici javulásokat, változásokat. Ennek is köszönhető, hogy félévenkénti jövetelük között is szorgalmasan végzik a gyakorlatokat, mert látják az eredményét. „A szülők elmesélik, hogy ez idő alatt mi történt, milyen más lehetőségeket használtak ki, mi volt az iskolában, milyen változások érték a gyermekeket, mert ezek mind együtt hatnak. A lényeg most a csoportos foglalkoztatás, a csoport dinamikus hatását szeretjük kihasználni, mert a gyermekek egymást látva sokkal motiváltabbak, sokkal nagyobb energiával, lelkesedéssel dolgoznak. Volt olyan anyuka, aki azt mondta, szinte mindegy, hogy a gyermeke mozgása mennyit fejlődött a három hét alatt, de lelkileg töltődött, a többi gyermek között nagyon jól érezte magát, mert ő az iskolában nincs olyan jó helyzetben. Van, akit az iskolában befogadnak, elfogadnak, szorgalommal és tudatosan vesz itt részt, keményen dolgozik, de bizony olykor a kirekesztéssel szembesülnek ezek a gyermekek egy adott közösségben.” A Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány részéről Kató Ibolya a programfelelős, aki lapunknak elmondta, a legegyszerűbb lenne, ha a Pető András Főiskola kihelyezett képzéseként jegyeznék be a leendő illyefalvi konduktorképzést, akkor nem kellene új központként akkreditáltatni, és mihamarabb elindulhatna az oktatás. Elsősorban azok jelentkezésére számítanak, akik már tanultak pedagógiát és pszichológiát, hisz ennyi óraszámmal kevesebbet kellene tanítani. Az elméleti oktatást a KIDA-konferencia-központban tartanák, a gyakorlati oktatás és a mozgáskorlátozottak folyamatos fejlesztése céljából a gyermekfalu megüresedett házait kívánják átalakítani a Pető-intézet elvárásainak megfelelően. Ezek akár már szeptemberre elkészülnek, a képzés elindítását legkésőbb jövőre tervezik. Kató Ibolya elmondta, elképzelés szerint az oktatókat a magyar állam fogja fizetni, a KIDA támogatná a páciensek elszállásolását az említett házak felső szintjén, hisz egész Erdélyben meghirdetik majd a lehetőséget. A Pető-módszer erdélyi kiterjesztése nagyon sok mozgásában korlátozott gyermek és felnőtt számára jelentene óriási segítséget, amiben a román államnak is részt kellene vállalnia, hisz jelenleg vajmi keveset tesz azokért, akik önhibájukon kívül váltak sérültté. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 8.VisszarendeződésMegkezdődött. Vagy csak folytatódik? Másfél évvel a jobboldali államfő megválasztása és bő fél évvel a baloldali kormány menesztése után minden jel arra mutat, hogy hátraarcot hajt végre Románia, és ősszel újra a szociáldemokrata párt kezébe adja a gyeplőt. De nem azért, mert az alakulat megjavult vagy legalább megújult volna – erről nincs szó, az áprilisban jogerősen elítélt Liviu Dragnea pártelnök nyeregben érzi magát, a június 5-ei eredmények láttán visszaszívta korábban ígért lemondását, és további pálfordulásokra is számíthatunk még –, hanem mert a két pártból egyesült liberális tábor másfél év alatt nem volt képes bár egy valamirevaló alternatíva felmutatására összeszedni magát, a számára kedvező politikai-közéleti széljárásban sem. Az idei önkormányzati választások után az SZDP – a közel kétmilliós főváros egészén kívül – 19 megyeszékhelyen rendelkezik polgármesterrel és 27 megyében tanácsi többséggel: 14-ben egyedül, 11-ben Tăriceanu pártjának bevonásával, további 2-ben pedig Gabriel Oprea alakulatára is szüksége volt. Ez, akárhogy nézzük, az ország nagyobbik fele, és mivel a két szövetséges alakulat nem sok önállóságot mutat – Tăriceanu valószínűleg addig maradhat a szenátus elnöke, amíg kiszolgálja fenntartóit, az átigazolt honatyákból az előző választások után alakult, tavaly még komoly tényezőnek számító Oprea-féle alakulatot pedig vezére bukása óta csak a nagy testvér óvhatja a megsemmisüléstől (az SZDP-nek mindig van egy ködös kis konzervatív zsebpártja) – , nemsokára megint ott találhatjuk magunkat, ahol nem akartunk lenni: a vörös bárók és kiskirályok, a korrupt, felelőtlen, nemtörődöm posztkommunisták keze alatt. Az az elégedetlenség, amely 2014 novemberében Klaus Iohannis megválasztásához, majd – egy év múlva – a Ponta-kormány leváltásához vezetett, most azok ellen fordult, akiktől egy tisztességesebb, felelősebb, hozzáértőbb politizálást várt a jobb sorsra érdemes választó. De csalódnia kellett, megint. A hagyományosan jobboldalinak számító Bukarest feladta a leckét, és bár az SZDP ünnepel, a valódi többséget a távol maradók alkotják. Ez pedig nem egészséges. Nem mintha a szociáldemokratákat nagyon zavarná a hatalomra kerülés mikéntje. Az önkormányzati választásokon aratott győzelemmel igazolva látják magukat, a nagy garral beharangozott megtisztulásra már semmi szükség nem lesz, sőt, nyugodtan el lehet kezdeni a mellékvágányon rostokoló párttagok visszahelyezését. A különvéleménye miatt kizárt Valeriu Zgonea képviselőházi elnök alatt már hosszú hetek óta inog a bársonyszék, bennfentes sajtósok szerint Victor Ponta volt kormányfőre vár, aki ezzel az ország harmadik embere lehet. Vagy – korrupciós perei dacára – ősztől ismét kormányfő, ehhez most minden esély adott. Csak az előrelépés esélye nem látszik sehol... Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 8.Mária-szobor SzemerjáraAz egykor Szűz Mária nevét viselő falu, a ma Sepsiszentgyörgyhöz tartozó Szemerja határára kíván szobrot állítani az önkormányzat. Az ötlet Pakó Benedek nyugalmazott római katolikus plébánosé, a Mária-szobrot is ő adományozza a városnak. Az alkotást a helyi tanács urbanisztikai bizottságának tagjai és a polgármesteri hivatal szakemberei is megtekintették, és úgy értékelték, hogy illik a városképbe, ezért az ajándékot elfogadják, helyét, talapzatát előkészítik, és ha minden jól megy, még az idén újabb köztéri szoborral gazdagodik a megyeszékhely. Helyét az egykori Szemerja határán, a Vasile Goldiş és az Andrei Şaguna utca kereszteződése mellett – a Golgotánál – jelölték ki. (demeter) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 8.Anyanyelvűséget az igazságszolgáltatásbanBeadvánnyal fordult a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat a sepsiszentgyörgyi bírósághoz és törvényszékhez, melyben arra figyelmeztetik az intézményeket: Románia vállalta, hogy biztosítja a magyar közösség tagjai számára az anyanyelvűséget az igazságszolgáltatásban, ez azonban mindeddig nem történt meg a sepsiszentgyörgyi bíróságon és törvényszéken. Ellenkezőleg, a gyakorlat azt mutatja, hogy az intézményekben nem tartják be a többnyelvűséggel kapcsolatos alapvető jogokat. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat annak kapcsán fordult a sepsiszentgyörgyi igazságügyi szervekhez, hogy múlt héten a közösségi médiában egy olyan videó került megosztásra, ahol egy idős magyar asszonyt utasítottak el a sepsiszentgyörgyi bíróságon azért, mert nem beszélt és nem értett románul. Az idős asszony sírt kétségbeesésében. Magyar nyelvű kérvényét nem fogadták el, miközben erre jogi lehetősége van a hatályos törvények értelmében. Ismeretes, hogy Romániában a perrendtartás nyelve a román, de a bíróságnak és a törvényszéknek biztosítania kell az anyanyelvű írásbeliséget, ahogyan a helyi közigazgatási egységeknél is megvan ennek a lehetősége. Ott is románul történik a hivatalos ügyintézés, de a kérvényező leadhatja a kérést anyanyelvén, amelyet a hivatal románra fordít, románul megválaszol, majd visszafordítva a választ, az állampolgár anyanyelvén kapja meg azt. „Korábban jelentéseinkben is megfogalmaztuk azt, hogy nagy gondok tapasztalhatók az igazságszolgáltatás terén, ami a nyelvi jogokat illeti. Nagyon nehéz vagy szinte lehetetlen a magyar nyelvet az igazságszolgáltatásban használni. A románul nem értő személyek számára, akik az igazukat keresik a bíróságon, elvileg jár a magyar tolmács. Mi ugyanakkor visszalépésnek tartjuk azt a gyakorlatot, hogy a peres ügyvitel nyelve csakis román lehet, még akkor is, ha a bíró, ügyvéd és felperes is magyar anyanyelvű. A törvény szerint ugyanis ebben az esetben is románul kell beszélni, és tolmácsnak kell fordítania az ügyvitelt” – nyilatkozta Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédő Szervezet igazgatója. A beadványban felkérik az intézmény vezetőit, hogy biztosítsák a magyar közösség számára a magyar feliratokat, a magyar nyelven való szóbeli és írásbeli ügyintézést és peres ügyvitelt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 8.Csökkent a szociáldemokrata előnyA vasárnapi önkormányzati választások véglegesnek tekinthető, 96 százalékos feldolgozottságú részeredménye szerint valamelyest csökkent a Szociáldemokrata Párt (SZDP) előnye a Nemzeti Liberális Párttal (NLP) szemben. A magyar pártok jelöltjeinek összesen 210 polgármesteri tisztséget sikerült szerezniük. A központi választási bizottság adatai szerint a megyei pártlistákra leadott voksoknál hat és félről öt és fél százalékra csökkent az SZDP előnye legnagyobb riválisával, az NLP-vel szemben: a szociáldemokraták megyei listái a voksok 37,7, míg a liberálisoké a szavazatok 32,1 százalékát szerezték meg. Bukarestben a fővárosi közgyűlés összetételét eldöntő szavazáson az SZDP a voksok csaknem 41 százalékát kapta, míg a második helyezett Mentsük meg Bukarestet Szövetség a szavazatok 25 százalékát. A megyei pártlistás összesítésben, amely a Bukarestben leadott 390 ezer voksot nem tartalmazza, az RMDSZ 5,56 százalékon, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 0,51, a Magyar Polgári Párt (MPP) pedig 0,22 százalékon áll. A polgármester-választás tekintetében tegnapig a 3186 település 98 százalékának adatait dolgozták fel. Eszerint 195 polgármester szerzett mandátumot az RMDSZ, 13 pedig az MPP színeiben. Két településen az MPP–EMNP választási koalíció polgármesterjelöltje győzött. A települési önkormányzatokban (ugyancsak 98 százalékos feldolgozottságnál) az RMDSZ listáira leadott csaknem 385 ezer voks 2281 tanácsosi mandátumra elegendő. Az EMNP-listákra adott 35 ezer voks 207 tanácsosi mandátumot, az MPP-listákra adott 19 ezer szavazat pedig 158 mandátumot jelent a települési önkormányzatokban. Az MPP–EMNP koalíciós listák által begyűjtött 9800 szavazat 33 tanácsosi tisztséget eredményez. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 8.Kelemen Hunor: Az RMDSZ országszerte megőrizte az emberek támogatásátSzatmárnémetit visszanyerte az RMDSZ, Marosvásárhelyen azonban nem a magyar összefogás jelöltje nyerte az önkormányzati választásokat, mindazonáltal a választási eredmények azt mutatják: az RMDSZ továbbra is a legnagyobb romániai magyar politikai erő a vasárnap megválasztott közel kétszáz polgármesterrel – értékelte Kelemen Hunor szövetségi elnök a vasárnapi önkormányzati választások eredményeit hétfőn Kolozsváron. Kijelentette: minden választás kiváló alkalom arra, hogy egy politikai szervezet visszajelzést kapjon arról, mennyire képviselte jól az előző mandátumban a közösséget, hogy megfelelő jelöltekkel és hiteles programmal indult-e a választásokon. "Az RMDSZ jól vizsgázott, hiszen a június 5-i eredmények azt igazolják, hogy erős a kötelék a szervezet és választói között" – tette hozzá. A négy évvel korábbihoz képest alacsonyabb választási részvétel mellett is a legerősebb romániai magyar politikai erő az RMDSZ, amely országszerte megkapta a munka folytatásához szükséges bizalmat, támogatást – mondta Kelemen Hunor, aki megköszönte az RMDSZ színeiben induló valamennyi jelölt munkáját, ugyanakkor méltányolta a jelöltek kampánystábjainak, önkénteseinek és a szervezet munkatársainak tevékenységét is. "2016-ban nagy volt az önkormányzati választások tétje, mert az is eldőlt, hogy sikerül-e a következő négy évben a közösség biztonságát megerősíteni minden tekintetben. Az RMDSZ színeiben 196 polgármester nyert mandátumot, és országszerte több független, illetve MPP-s polgármester is győzött az RMDSZ támogatásával" – sorolta az eredményeket az RMDSZ elnöke, aki szerint a közösség akkor lehet sikeres, ha a politikai szereplők között létezik együttműködés, és ez meghozza a várt eredményt. Ezzel a szövetségi elnök az MPP-vel kötött stratégiai megállapodásra utalt, amelyet az általa vezetett érdekvédelmi szervezet a későbbiekben is fenn szeretne tartani. Az önkormányzati képviselők számát illetően az RMDSZ szinte mindenütt tudott erősíteni, vagy hozta a négy évvel korábbi támogatottságát, ami azt bizonyítja, hogy nem pártoltak el tőle a választók – emelte ki az RMDSZ elnöke. Négy év kimaradás után a szövetségnek sikerült visszaszereznie Szatmárnémetit, ahol Kereskényi Gábor parlamenti képviselő lát hozzá a polgármesteri teendőkhöz. "Jó választás volt, hiszen felkészült, önkormányzati tapasztalattal rendelkező embert indítottunk, akinek bizonyára sikeres mandátuma lesz" – szögezte le Kelemen Hunor, és hozzátette: munkájában továbbra is az RMDSZ támogatását élvezi. Marosvásárhelyt, sajnos, 16 esztendő után sem tudta visszaszerezni a magyarság, bár nagyon közel állt ehhez – mutatott rá az RMDSZ elnöke, aki szerint Soós Zoltán eredménye azt mutatja, jó döntés volt őt indítani az RMDSZ színeiben az előválasztáson, majd függetlenként a polgármesteri megmérettetésen. "Soós Zoltánnak egy nagyon decens és szép kampányt sikerült végigvinnie Marosvásárhelyen, és azt hiszem, hogy ezt nem csak a város szintjén lehet értékelni" – összegezte a szövetségi elnök. Székelyudvarhelyen nem nyert az RMDSZ, június 5-én pedig az történt tulajdonképpen, aminek hónapokkal korábban kellett volna történnie a szövetség által tervezett, de végül meghiúsított előválasztáson. "Pontosan meg kell vizsgálnunk, hogy miért veszítettük el a polgármesteri versenyt, és le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket a következő napokban az udvarhelyi kollégákkal közösen" – jelentette ki az RMDSZ elnöke, aki arra is emlékeztetett, hogy Szatmárnémeti mellett Kolozsvár az az erdélyi nagyváros, ahol a szövetség jól teljesített a választásokon: gratulált Horváth Annának az elért eredményhez, és méltányolta azt is, hogy egy RMDSZ-es önkormányzati képviselővel több kezdheti el munkáját a kolozsvári tanácsban. "Azt szeretnénk, ha az önkormányzati munka folytatása azt is jelentené, hogy Horváth Anna folytatja az alpolgármesteri tevékenységét" – tette hozzá Kelemen Hunor, aki szerint Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda is tovább haladhat a fejlődés útján a fölényes győzelmet arató RMDSZ-es polgármesterek, Antal Árpád és Ráduly Róbert munkája által. Székelykocsárd az idei választások egyik legnagyobb meglepetése, hiszen 26 év után választottak a településen magyar polgármestert, az RMDSZ-es Csegezi Edit Zsuzsannát, ugyanakkor a Máramaros megyei Hosszúmezőt is a szövetség jelöltje vezeti, tizenkét év kimaradás után. A Brassó megyei Apácán ezzel szemben a magyar–magyar verseny kártékony hatása mutatkozott meg: háromszori újraszámlálás után végül az RMDSZ jelöltje győzött nagyon szoros eredménnyel. "Ugyanígy a Temes megyei Óteleken – ahol semmi értelme nem volt a magyar–magyar versenynek – indított polgár-mesterjelöltet az EMNP. Eddig magyar polgármestere volt a településnek, most pedig elveszítettük a tisztséget. Bebizonyosodott tehát, hogy segíteni nem tudtak ugyan, de ártani igen, és elsősorban az ott élő magyar közösségnek" – mutatott rá Kelemen Hunor. Néhány megyében az RMDSZ első helyen végzett, a remények szerint pedig a megye vezetését is megszerzi a szövetség a következő napokban, mondta Kelemen Hunor, és hozzátette: Hargita és Kovászna vezetése mellett két másik megyében is pályázik tanácselnöki tisztségre a szövetség. "Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy hosszú évek után sikerült visszakerülnünk a temesvári önkormányzatba, és még azt sem tartom kizártnak, hogy ez a két mandátum a tanácson belül is fontos lesz" – jelentette ki végezetül Kelemen Hunor, aki szerint ez azt bizonyítja, hogy a bánsági kisebbségekkel való választási együttműködés gyümölcsöző volt, meghozta a várt eredményt. (közlemény) Népújság (Marosvásárhely) 2016. június 8.Turnék és premierekA leggazdagabb évadról A nyár első hónapjába léptünk, a legtöbb színház, illetve egyéb művészeti intézmény természetszerűen hamarosan nyári szünetet tart, a Maros Művészegyüttesnél azonban gőzerővel folyik a munka. Barabási Attila Csabavezérigazgató az elmúlt évadot összegző gondolatai mellett a soron következő tervekbe is beavatott, utóbbiakban szerepelnek külföldi turnék, vendégjátékok, ünnepségek és premierek egyaránt. – Nagyon mozgalmas évünk volt. Igaz, mindig ezt mondom, de az idei esztendő az összes utóbbin túltett. 2007 óta vezetem az intézményt, és azóta soha nem tartottunk annyi előadást, nem tettünk annyi igénylésnek, meghívásnak eleget, mint az idei évad során. Ugyanakkor szintén 2007 óta most vettünk részt az eddigi legnagyobb turnénkon is: két hét alatt tizenhárom előadást játsztunk Magyarország különböző településein, naponta egy vagy két produkciót adtunk elő. Mindennek köszönhetően számunkra többé nem jelent nehézséget a turnészervezés: Erdélyben és Magyarországon nagyon sok helyen megfordultunk, mindenhol sikeres előadásaink voltak, folyamatosan kapjuk a meghívásokat, szeretnek bennünket, mi pedig örvendünk, hogy válaszolhatunk a hívásra. A művészegyüttes magyar tagozata több mint hatvan előadást tartott az idén. Színes palettáról válogathattunk – az évet farsangi műsorral kezdtük, amelyet mindenhol nagyon szerettek, ezután autentikus népi műsort vittünk színpadra, majd mesejátékot készítettünk. Kiderült, a közönségigény sokkal erősebb az autentikus népi előadásokra, mint a táncszínházra, ennek ellenére az utóbbit sem hanyagoljuk el: szeretnénk növelni a nézőszámunkat, megismertetni a fiatalokkal a népzene, a néptánc értékeit. A kolozsvári nemzetközi táncfesztiválon mi képviseltük az autentikus népi vonalat, és nagy sikernek örvendett az Iskola másként programban való részvételünk is: napi két – összesen közel húsz – előadást tartott a magyar és a román tagozat, ezeket 5000 néző látta, mindemellett szerveztünk néptáncoktatást, kézművességi oktatást és hagyományos népviselet-kiállítást is. Utóbbival az elmúlt években rendszeresen foglalkoztunk, az idén már nyolc tárlatot rendeztünk be, közöttük egyet a szegedi egyetem felkérésére a dél- magyarországi városban, a házigazda intézetben: itt erdélyi – Maros menti, székelyföldi, kalotaszegi népviseleteket mutattunk be három héten keresztül. Nagyon jó a kapcsolatunk a különböző kulturális intézményekkel, számos művészeti jellegű rendezvényen, fesztiválon voltunk társszervezők, figyelmet szentelünk a hagyományos eseményeknek, ünnepeknek. Hamarosan pedig ismét turnéra indulunk: ezúttal a Győri Balett meghívására érkezünk az általuk szervezett győri nemzetközi táncfesztiválra. A dolog érdekessége, hogy a meghívott társulatok egy-egy előadással vehetnek részt a szemlén, minket két produkciónkkal hívtak meg: a tavalyi, erdélyi hivatásos táncegyüttesek szemléjén a legjobb előadás díját hazahozó Szép piros hajnalban című előadásunkkal, valamint a Novák Ferenc által rendezett János vitéz című gyerekelőadással – utóbbit a szemle keretében szervezett gyermekfesztiválon mutatjuk be. Az idén 85 éves Novák Ferenc a győri szemle kulcsembere és állandó vendége – annak idején ő ajánlotta, hogy a magyarországi táncszövetség az erdélyi társulatokat is emelje sorai közé, ez pedig mindannyiunk számára igazi ugródeszkát jelentett. Születésnapját kellőképpen megünneplik majd a szervezők, mi tiszteletünk jeléül az általa színre vitt, itthon nagy sikernek örvendő előadással jelentkezünk. A szemle ugyanakkor nem csak nép-táncfesztivál: mint említettem, a Győri Balett szervezi és meghívást kapnak rá balett-, sporttánc-, kortárs tánc- és néptánctársulatok egyaránt. Az előadásokat igen rangos zsűri értékeli, és nívós kritikák is megjelennek róluk. Mindez számunkra nagyon fontos: megtudhatjuk, mennyire vagyunk jók, hol állunk profizmus dolgában a többiekhez képest, és a szakma olyan nagyságaival kerülhetünk kapcsolatba, akikkel itthon nem, avagy keveset találkozhatunk. A tavaly az Imádság háború után című előadásunkkal vettünk részt ugyanezen a fesztiválon – akkor visszhangos sikert arattunk, remélem, az idén ezt megismételjük. A Maros Művészegyüttes 1956-ban alakult, idén a hatvanadik születésnapunkat ünnepeljük. Mindegyik előadásunk egy kicsit ennek is szólt, az egykori és mai kollegáknak szenteltük őket, hiszen múlt nélkül nincsen jelen és nincs jövő sem. A mikházi csűrszínházi évadot mi nyitottuk egy, a tíz éve elhunyt Széllyes Sándor emlékének szentelt esttel, június elsején pedig a Fehérlófia című gyerekelőadásunkkal léptünk fel ugyanott. Nagyon fontosnak tartjuk vidékre elvinni ezeket a produkcióinkat, de a terjedelmes díszlet miatt sajnos csak kevés előadóterem felel meg nekünk. A Csűrszínház ezek közé tartozik, mi pedig összeszedtük a környékbeli gyerekeket, elbuszoztattuk őket Mikházára és ott gyereknapi ajándékként előadtuk nekik ezt a produkciót. Ami pedig a soron következő időszakot illeti, folynak a próbák mind a román, mind a magyar tagozaton. A magyar társulat ősszel Könczey Árpád és Könczey Csongor színrevitelében mutatja be a Most múlik című új előadásunkat. A művészegyüttes megalakulásának 60. évfordulójára ez év októberében egyhetes ünnepségsorozatot szervezünk – ennek a keretében mutatjuk be a soron következő előadásainkat, és társulatonként egy-egy kötetet is kiadunk az együttes múltjáról, történelméről. Hazavárjuk elszármazott kollegáinkat, szeretném, ha együtt ünnepelhetnénk. De addig sem lustálkodunk: a júliusi szabadságunk előtt, a győri szemle mellett meghívást kaptunk egy görögországi és egy németországi turnéra, augusztus elején pedig folytatjuk a munkát – a kettő között számos kollégánk erdélyi tánctáborokban oktat nívós és autentikus néptáncot. Kaáli Nagy Botond Népújság (Marosvásárhely) 2016. június 8.45 éves a Bartók Béla Vegyeskar„Kitartásból, magyarságtudatból, megmaradásból példát mutattak” Fennállásának 45. évfordulóját ünnepelte június 6-án a temesvári Bartók Béla Vegyeskar. A Bartók Béla Elméleti Líceum dísztermében sorra került évfordulós rendezvény keretében Molnár Zsolt parlamenti képviselő emléklapokat adott át az ünnepelt kórus tagjainak. A Bartók Béla Vegyeskar tagjait dr. Erdei Ildikó, a kórusnak heti egy alkalommal próbahelyszínt biztosító iskola igazgatója köszöntötte, hangsúlyozva, hogy az idősödő korosztályhoz tartozó tagokból verbuválódott kulturális egyesület kitartásból, magyarságtudatból és megmaradásból példát mutat a fiatalabb generációknak. A megye egyetlen, közel fél évszázada folyamatosan működő művelődési egyesületének történetét Tácsi Erika ny. magyartanár idézte fel. A Bartók Béla örökségét felvállaló kórus 1971-ben jött létre, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának elnöke, dr. Sisak Ernő, a tanfelügyelőség képviselője, Tácsi László és a sajtó támogatásával, többségükben aktív pedagógusok részvételével, akik közül ketten, Halász Magdolna és Benkő József mai is a kórus aktív tagjai. A kórus működését a Temesvári Művelődési Ház anyagiakkal is támogatta. A kezdetekkor megfogalmazott célkitűzések között volt a hagyományok folytatása, a zenei értékek ápolása, klasszikusok, népdalfeldolgozások, bánsági zeneszerzők műveinek a bemutatása. A kórust az első években Teleki László alapító karvezető irányította. 1973-tól Csizmarik László, a Megyei Művészeti Tanács felügyelője vette át a helyét, 16 éves munkásságának az 1989-es temesvári forradalmi események vetettek véget, amelynek az első áldozatai között volt a karvezető. 1990–2002 között Elekes András karnagy vezetésével működött a kórus, 2002-ben Gáspár Mária zenetanár vette át a karmesteri pálcát és ma is ő irányítja a vegyeskart. A kórus többször vendégszerepelt külföldön (Szentes, Makó, Öttömös, Bogárzó, Paks, Békéscsaba), idén, július 17-én Kiszomboron lépnek fel a Zombori Nyári Fesztivál keretében. Amegyében Zsombolya, Ótelek, Szapáryfalva, Csene, Bodó, Végvár vendége volt a Bartók Béla kórus, Nagyszentmiklóson több alkalommal is részt vettek az évfordulós Bartók megemlékezéseken, rendezvényeken. A Bokrétahagyományőrző együttessel is többször léptek fel, a Bokréta citeracsoportja az évfordulós ünnepségen is megajándékozta egy népdalcsokorral a kórus tagjait. A Bartók Béla Vegyeskarnak az idők folyamán 240 tagja, rövid ideig zenekara is volt – tudtuk meg Tácsi Erika tanárnő beszámolójából. Az ünnepelt Bartók Béla Vegyeskar, Gáspár Mária karmester irányításával, ez alkalommal is szép műsorral örvendeztette meg a hallgatóságot. A műsorból nem hiányoztak Bartók Béla, Liszt Ferenc, Praetorius és Horazio Vecchi zeneművei, a szépen előadott madrigálok, Vasek Ferenc és Tárcza Bertalan feldolgozásai és végül felcsendült Verdi Nabucco című operájából a „rabszolgák kórusa”. A közönség nagy tapssal köszönte meg a jelenleg 32 aktív tagból álló Bartók kórus ünnepi műsorát. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2016. június 8.Öt kolozsvári és hét megyei tanácsosa lesz az RMDSZ-nekA hatodik mandátum is könnyen összejöhetett volna A Kolozs megyei Prefektusi Hivatalban tegnap közölték a sajtóval a végleges választási eredményeket. Ennek értelmében az RMDSZ öt városi és hét megyei tanácsosi mandátumot nyert el. Kevesebb, mint 300 szavazaton múlott, hogy az RMDSZ megszerezze a Kolozsvári Tanácsban a hatodik tanácsosi helyet is. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Csoma Botond úgy értékelte: a mostani eredmény jobb, mint a 2012-es helyhatósági választáson elért szavazatszám. Keizer Róbert, az MPP Kolozs megyei elnöke szerint a mostani eredmény a közös csapat kemény munkájának köszönhető. Kolozs megyében a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szerezte meg a legtöbb polgármesteri tisztséget, illetve tanácsosi mandátumot, míg országszerte a Szociáldemokrata Párt (PSD) tett szert előnyre. Több mint kétszáz magyar polgármester fejti ki tevékenységét országszerte a 2016–2020-as időszakban: 195-en az RMDSZ, míg 13 a Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben jutottak mandátumhoz Szabadság (Kolozsvár) 2016. június 8.Kastélynapok hétvégén BonchidánKoncertekkel, kiállításokkal, színházi előadásokkal, borkóstolókkal, könyvbemutatókkal, helyi termékek és kézművesek vásárával, könyvvásárral, valamint változatos gyermekfoglalkozásokkal várják az érdeklődőket hétvégén Bonchidán, a BAROCK Bonchidai Bánffy-kastély Napokon, amelyet immár tizenötödik alkalommal szervez meg a Transylvania Trust Alapítvány. A rendezvénysorozat célja a kastély bevonása a nemzetközi turisztikai forgalomba, amelyet elsősorban a történeti környezet értékének megismertetésével igyekeznek elérni. Kicsiknek és nagyoknak ezúttal is tartalmas kikapcsolódást ígérnek a szervezők. Szabadság (Kolozsvár) 2016. június 8.Évadzáró előadás és nyári tervek a ShoshinnálUtolsó alkalommal játssza ebben az évadban az Egy távoli emlék töredékei című előadását a Shoshin Színházi Egyesület, olvasható a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben. A június 9-én, este 7-től a Zugban (Árpád/Traian út 40–42 sz.) látható produkcióra a [email protected] e-mail-címen lehet helyet foglalni, illetve a helyszínen. „Bár a színházi évad lezárul, a Shoshin Színházi Egyesület a nyár folyamán is gőzerővel dolgozik tovább. Június utolsó hetében a szervezet két fiatal küldöttje vesz részt Madridban egy nemzetközi tréningen, ahol a művészet és a társadalmi beavatkozás összefonásának lehetőségeit vizsgálják. Az Egyesület következő itthoni nyilvánosság előtti megjelenése a Kolozsvári Magyar Napok alatt lesz, a város kedvenc nagyszabású rendezvényén több Shoshin-produkció is látható majd”, áll a közleményben. Szabadság (Kolozsvár) 2016. június 8.Urbanizációs fejlesztések KolozsváronAz ún. második ipari forradalom és az 1867-es kiegyezés hatására az erdélyi városokban megkezdődtek a városrendezési és modernizációs munkálatok. Szabályozták a folyókat, vízvezetékeket, csatornákat és hidakat építettek, burkolták az utcákat, járdákat és sétányokat alakítottak ki. Bevezették a távírót, a telefont, a villamosenergiát, kiépítették a közúti vasutakat, majd pedig a villamos hálózatokat is. A polgári társadalom átalakulása a közegészségi viszonyok javulása és a közoktatás fejlesztése szintén nagy hatással volt a városok fejlődésére. A 19. század vége felé a polgárság egyre konszolidáltabb anyagi viszonyok között élt, ennek következtében igényesebb környezetre és kulturáltabb időtöltési lehetőségekre vágyott. A kiegyezést követő években Kolozsvár is a fejlődés útjára lépett, de korántsem olyan gyors és dinamikus mértékben, mint amilyen az a második ipari forradalom korszakára jellemző volt. Az 1870-es népszámlálási adatok szerint a városnak 26 638 lakosa van, ezzel Magyarország 13., míg Erdély harmadik legnagyobb városa. A város funkcióját az oktatási és közigazgatási intézmények határozták meg. Kollégiumainak, iskoláinak köszönhetően fontos oktatási centrum, az 1872-ben létrehozott tudományegyetem már országos szintű intézményként működött (ezek mind jelentős városképző szerepet is játszottak). A Főkormányszék 1790-es Kolozsvárra való áthelyezése a város regionális közigazgatási központtá válását eredményezte, azonban hierarchikus emelkedését nem követte hirtelen végbemenő modernizációs átalakulás, sőt a dualizmus korában is jellemző volt Kolozsvárra az igazgatási-kulturális funkcióknak a túlsúlya és a modern funkciók kisebb mértékű térhódítása: kereskedelem, pénzintézetek stb.. A kiegyezés utáni évtizedekben a tőkebeáramlás és a vasút kiépítése eredményeként fejlődésnek indult a gazdaság is, még ha nem is olyan ütemben, mint Temesváron, Aradon vagy Nagyváradon, de regionális szinten mindenképp számottevőnek tekinthető. A város ilyen típusú változásai alapvetően formálták és alakították annak társadalmát. Míg 1870-ben a társadalom legmasszívabb rétegét a kispolgárok alkották, és a lakosság 30,82 % földművelőnek vallotta magát, ez az arány 1880-as és 1890-es évekre jelentős mértékben átalakult, az oktatás fellendülése miatt, ami megnövelte az értelmiségi középosztály számarányát, továbbá a hivatali-közigazgatási szférában dolgozók számának az emelkedése folytán. Az 1870-es évek járványai (1873-ban kolera) és természeti csapásai (1876-ban tűzvész, 1879-ben árvíz) kedvezőtlen hatással voltak a város gazdasági fejlődésére, így csak majd az 1879-es évtől kezdődően történnek nagyobb beruházások a városi infrastruktúra kiépítésére. Szabadság (Kolozsvár) 2016. június 8.Ballagással kezdték a hetet a tordai Jósika-líceum maturandusaiHétfőn ballagtak el a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum végzős diákjai. Természettudomanyi szakon 17, a filólogián 14 diáknak tartott utolsó névsorolvasást a városi színház színpadán Kiss Réka, illetve Péter Erzsébet osztályfőnök. A végzősöket Istvánffy Katalin igazgató és a 11. osztályos tanulók búcsúztatták; a ballagók telt házas közönség előtt intettek búcsút az iskolás éveknek, iskolájuknak, nevelőiknek, diáktársaiknak. A kiemelkedő tanulmányi eredmények díjazása mellett különdíjakban részesültek azon diákok, akik különböző közösségépítő tevékenységet szerveztek; ezúton is köszönetet mondunk az RMPSZ Kolozs megyei szervezetének, a megyei és helyi RMDSZ képviselőinek, a tordai és hármasfalusi egyházaknak, a tordai Nyugdíjas Matematikatanárok Társaságának valamint az iskolánkat támogató, lelkes magánszemélyeknek (Kocsis Éva gyógyszerész, Halmágyi István és Ildikó, Csép Leylla). Szabadság (Kolozsvár) 2016. június 8.Mentor – Már 250 éve tartunk tőle, de nem fog eltűnni az irodalomT. Szabó Leventével félelmekről, sztereotípiákról, lehetőségekről Csodabogárnak tűnt még 15–20 évvel ezelőtt, amikor irodalomtörténettel kezdett foglalkozni. T. Szabó Levente a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának nemrég megválasztott, tudományos ügyekért felelős dékánhelyettese, beszélgetésünkre is éppen egy megbeszélésről érkezett. Mostanában a dilettantizmus irodalmi vonatkozásairól ír, szabad perceiben Nobel-díjas könyvet olvas. Meglátása szerint egy új üzleti modell fölboríthatná végre a kelet-közép európai könyves piacot. – Szabó Levente szerzői neve T. Szabó Levente. Mi ez a T? – Az utóbbi 10-15 évben sokan kérdezték, hogy kinek vagyok a rokona (senki híresnek egyébként). Össze is tévesztettek különböző nevűekkel, mivel az irodalomtudományban, bölcsészettudományban vannak még Szabók, már sok embernek a „rokona” lettem. Egyszerűen csak arról volt szó, hogy a bentlakásban, ahol mesterisként, doktoranduszként laktam, volt egy hasonló nevű – egyébként szintén publikáló – srác. Egyértelmű volt, hogy nem én vagyok az egyetlen Szabó Levente a világon. Közvetlenül meg kellett tapasztalnom, hogy mi a szerzői név, a művésznév, az írói név. Elkezdtem ezt így használni. A szakmámban még vannak azonos nevűek, a szerzői névvel különböztetik meg magukat egymástól. Semmi titok, semmi rejtély nincs ebben, de jól szórakozom azon, amikor szerkesztők, kollégák, diákok ezt a T-t néha ide-oda bújtatják. Az irodalom mindennapi használatban – Mi a kutatási területe? – Ha azt mondom, hogy a klasszikus magyar irodalom, a 18–19. század magyar és világirodalma foglalkoztat, akkor ez kevés. Valójában van egy sajátos szemléletmód, amivel ezekhez a szövegekhez közelítek. A 18–19. századi szövegek vizsgálatakor az érdekel, hogy ezekre milyen társadalmi jelentések rakódtak rá, hogyan használták ezeket, milyen társadalmi környezetben hogyan értették őket. Ez a fajta irodalomtudomány, irodalomértés azt próbálja megértetni, hogy az irodalom valójában nem valamiféle történetietlen, örökérvényű dolog, hanem folyamatosan használatban, működésben van. Egyének, csoportok, közösségek különböző céloknak, sokszor ideológiáknak a szolgálatába állítják. Ugyanaz a műalkotás sokszor eltérő dolgokat jelenthet, eltérő célokra használhatták akár ugyanabban a történelmi időszakban is. Szokás ezt irodalom- és művészetszociológiának vagy az irodalom társadalomtörténetének nevezni, ezek persze nem teljesen ugyanazt fedik. De javarészt ez a cél: az irodalom történetét mozgásban, használatában megragadni és megérteni azt, ahogyan az irodalom része a társadalomnak, a mindennapjainknak. – Mi foglalkoztatja mostanában? – Az elmúlt héten épp az utolsó simításokat végeztem egy olyan, több éve készülő tanulmányon, amihez rengeteget céduláztam. Ez azt vizsgálja, hogyan jelent meg a dilettantizmus modern fogalma a magyar irodalomban. Ez kapcsolódik ahhoz, amiről mostanában írok: nemsokára megjelenik egy könyvem, amelyben egy évtizedes munka van, s ami arról szól, hogy hogyan lett modern szakma az irodalomból. Ennek egyik következménye, hogy átalakult a dilettáns jelentése, azzal együtt, ahogy megjelentek a profik, a munkájukból élő, a hivatásuknak élő, modern értelemben vett irodalmárok. Látható a tágasabb probléma, ami mostanában érdekel, ami nem más, mint a modernizáció. Ez egyébként sok tudományterületet foglalkoztat manapság, az irodalomtudományban ez egy elhanyagolt terület. Ezelőtt szinte 20 évvel, amikor elkezdtem irodalomtörténettel foglalkozni – ez nagyon sok tekintetben Cs. Gyimesi Évának volt köszönhető –, akkor egy kicsit szégyenkezve csináltam, nem volt „menő” olyan kérdéseket kutatni, mint irodalom és társadalom viszonya. Időközben ez megváltozott és egy népszerű, párbeszédképes területté vált. Le tudunk ülni beszélgetni egy, a közgazdaságtan történetével foglalkozó kollégával, de egy szociológus kollégával is, és érteni fogjuk egymást. Ilyen szempontból ez szerencsés fordulat az életemben, hogy valami, ami 20 évvel ezelőtt csodabogárságnak tűnt, az az utóbbi években errefele is elismert lett. A hivatásosodás, a modern szakmák története is ilyen, s számos irodalmi szerzőt és szöveget másként fogunk tudni érteni, ha e felől a társadalomtudományos probléma felől nézzük. Azokat a szakmai munkákat kedvelem, amelyek valamilyen problémában, nem pedig témában gondolkodnak. Ha valaki azt mondja, hogy Vörösmartyval vagy Arannyal foglalkozik, számomra még nem mond sokat. Az érdekel, hogy mit kezd ezekkel a dolgokkal, hogyan lesz probléma ezekből. Évszázados fóbiáink: elit és populáris irodalom viszonya – Azt mondta, hogy a mindennapok része az irodalom. Dinamikáról beszélt, társadalmat formáló irodalomról. Manapság a „magas” irodalom mellett egyre népszerűbb a populáris irodalom. Egyre többkönyvből később film, sorozat készül. Megjelenik a fanfiction: a hétköznapi ember az interneten kezdi újraírni ezeket a történeteket, amelyeknek néha nagyobb az olvasottságuk, mint egy szépirodalmi alkotásnak. Hol van az irodalomnak a helye ma a társadalomban? – Azért szeretem ezt a kérdést, mert nagyon jól megjeleníti azokat a hétköznapi, irodalmár és nem irodalmár fóbiákat, amelyek benne vannak az irodalmi és kulturális modernizációban. 200-250 éve ugyanezeket a kérdéseket teszik fel: például, hogy mit csináljunk a populáris irodalommal, milyen az elit és populáris viszonya, féljünk-e ettől. Azért tudunk nehezen beszélni erről, mert erős érzelmek, indulatok, fóbiák kapcsolódnak ehhez. A legnagyobb fóbia, hogy el fog tűnni a kultúra, az irodalom. Meg kell nyugtatnom mindenkit: Kazinczytól kezdve Arany Jánosig még kétségbeesettebben panaszkodtak, hogy milyen kevés olvasójuk van és bezzeg a frissen létrejövő bestseller kultúrában mennyire sok olvasója van egy-egy kevésbé értékes szerzőnek, miközben persze ma nem mindig ezekre az emberekre emlékezünk. Ha olvasóként kérdezne, akkor azt mondanám, hogy nagyon sokfajta olvasás van, nagyon sok olvasói rétegnek megvan a maga helye. Úgy látom, hogy az oktatásban néha azt hisszük, hogy ha a hallgatók nem csak azt olvassák, amit a kezükbe adunk, ha népszerű irodalmat is olvasnak, akkor vége van a világnak. Történetileg ezek hosszú távú fóbiák, és azáltal, hogy belátjuk, ezek nem csak a mi kérdéseink, belátjuk azt is, hogy ezeknek a fóbiáknak egy része alaptalan. Ja, és nem gondolom, hogy el fog tűnni az irodalom, dehogy fog. Például, Amerika a világ egyik legizgalmasabb könyvpiacát termelte ki és tartja fönt, és nagyon örülnék, ha eljutnánk oda, hogy Romániában is lennének olyan népszerű beszélgető show-k, könyves műsorok, mint ott például az Oprah Winfrey-é. Ha itt is volnának olyan népszerű irodalmárok, mint amilyenek az amerikai televíziózásban vannak, akik esetenként meghatározhatják akár egy elnökválasztás kimenetelét is. Örülnék, hogyha mondjuk az Amazon által képviselt üzleti modell eljöhetne ide, mert jobban fölboríthatná végre a kelet-közép európai könyves piacot és láthatóvá tenné, hogy mekkora hatalmas potenciál van benne. Nem az olvasók hiányoznak, hanem az olvasásnak az intézményesültsége. Miközben rettentően sokat panaszkodunk azzal kapcsolatban, hogy nem olvasnak eleget az emberek, elfelejtjük, hogy az olvasásra való ránevelés mindig intézményes folyamat. Mi lenne, hogyha jobban fölszerelnénk a könyvtárainkat? Hogyha kitalálnánk azokat a kultúraközvetítő intézményeket, amelyek a könyvhöz elvezetik az olvasókat? Mi lenne, hogyha minden napilapban rendszeresen lenne beszélgetés szerzőkkel, mesterolvasókkal vagy akár kevésbé mesterolvasókkal arról, hogy mit olvasnak, hogyan olvasnak, mit ajánlanak? Mi lenne, hogyha komolyan vennénk a létező intézményeket? – Szépirodalmat is ír vagy csak a szépirodalomról ír? – Nem, nem írok szépirodalmat. Szerintem időben ismertem föl, hogy nem lennék jó szépíró. Úgy gondolom, hogy mesterséges elvárás az irodalomtudománnyal foglalkozókkal szemben, hogy ők írjanak szépirodalmat. És fordítva is igaz, néha nagyon fals dolgok jönnek ki abból, ha szépírók úgy gondolják, hogy ők ugyanolyan minőségi módon tudnak beszélni vagy gondolkodni az irodalomról, mint ahogyan szépirodalmat írnak. Azért sem írok szépirodalmat, mert azt látom, hogy néha a szépirodalmat és a tudományos munkát kijátsszák egymás ellenében. Úgy gondolom, hogy ezek nagyon eltérő írásmódokat, gondolkodásmódokat igényelhetnek. Egyébként látom, hogy van, aki jól csinálja ezt a kettőt, irigylem is kellőképpen, csodálattal olvasom ezeket az embereket, de én örülnék, ha azt a dolgot, amiben úgy látom, hogy sikeres vagyok, azaz a tudományos munkát jól tudnám csinálni és esetleg ott írnék jó, meggyőző szövegeket. Jóga, kávé, cigiszünet helyett olvasószünet – Mit olvasott mostanában? – Legfrissebben épp az utolsó oktatási hetek hajszájában pihenésképpen Orhan Pamuk Hó című regényét olvastam újra. Hogyha nagyon sok órám van, sok értekezletre kell mennem, és van 10-15 perc időm, akkor az olvasással szakadok ki a hajszából. Más jógázik, van, aki kávézik, kimegy cigarettaszünetre. Én ha kijövök óráról, akkor szünetben olvasok. – Mivel tölti a szabadidejét? – Megrögzött színházlátogató vagyok. Olyan is van, hogy ugyanazt az előadást, ha nagyon szeretem, megnézem négyszer-ötször. Volt olyan, aki azt hitte adott pillanatban, hogy kritikát akarok írni. A családom, a két gyerekem mellett próbálok rengeteget kertészkedni. Nemcsak amiatt, hogy kiszellőztessem a fejemet, hanem azért is, hogy újabb ötleteim támadjanak. Úgy gondolom, hogy a tudományos munkához is nagy szükség van a kreativitásra. A tudomány mára kreatív iparág lett és ennek meg kell adni a módját, meg kell teremteni a helyzeteit. Van, hogy a legjobb ötleteim nem olvasás, hanem kertészkedés közben jönnek, amikor kilazítok. T. Szabó Levente • irodalomtörténész, egyetemi docens, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tudományos ügyekért felelős dékánhelyettese • 1977. április 30-án született Ozsdolán • számos, a 18–19. századi magyar és világirodalommal foglalkozó magyar és idegen nyelvű publikáció szerzője • 2009-ben az MTA Martinkó-díját nyerte el az év irodalomtörténeti publikációjáért a klasszikus magyar irodalom tárgykörében • 2014-ban megkapta a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar legjobb oktatójának járó Excellentia-díjat • megjelenés előtt áll a modern magyar irodalmi szakmák társadalomtörténetéről szóló könyve és az első nemzetközi összehasonlító irodalomtörténeti folyóiratról készült angol nyelvű monográfiája SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD Szabadság (Kolozsvár) 2016. június 8.Mentor – A piros láda kérdéseket, nem válaszokat adCodău Annamária Excellentia-díjas bölcsésszel beszélgettünk Nehezen állt kötélnek, azaz interjúnak – különösebben nem szereti a reflektorfényt. Pedig ezt nemigen lehet elkerülni, ha az ember lánya Excellentia-díjat kap. Interjú helyett szívesebben lapozgatja Cs. Gyimesi Évát, az angol nyelvű esszékötetet, esetleg Brassai Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapját kutatja. A Mentor legfiatalabb interjúalanya emellett nagyon segítőkész, jegyzetei sokunkat megmentettek már, amit ezúton is köszönünk. – Beköszöntött a nyár és ezzel egy időben a várva várt szesszió is, jogos a kérdés: hogy vagy? – A májussal együtt minden egyszerre kezd az egyetemista ember fejére zúdulni, és ez így tart június–júliusban is. Elég nehéz a tanulásra, kutatásra, vizsgákra összpontosítani a mindenféle rendezvények mellett. Szóval ilyenkor még nehezebb megválaszolni ezt a kérdést, de mondjuk azt, hogy jól vagyok. Vagyis gondolom, hogy a pörgésállapot jó. – Mi szerettél volna lenni kicsi korodban? – Körülbelül minden egyszerre. Nem volt soha tartós elképzelésem, volt, amikor óvó néni, volt, amikor fodrász, cégvezető, építészmérnök stb. Az ideális mesterségnek az építészmérnökit gondoltam valamikor 8–9. osztályban, ez a művészet és reáltudományok elegáns ötvözete, de aztán hamar lemondtam– Hogy lett ebből Bölcsészettudományi Kar? – Így alakult, erre nem tudok inspiratív vagy céltudatos választ adni. Matek–infó intenzív angol osztályban végeztem a középiskolát, mégis főleg irodalommal kapcsolatos versenyekre jártam. Aztán a „döntés” részben azt mérlegelve született, hogy mi okoz örömet a mindennapokban, mi az, amihez valamelyest értek. Sok fiatalt foglalkoztat az irodalom – Annak idején a magyar szak felvételi szórólapján szerepelt a mágikus, minden kérdésre választ adó piros láda. Megérte válaszokat keresni a piros ládánál? – Ahhoz képest, hogy a piros láda csak egy pirosra festett nagy faláda az órarendnél, fontos szerepet játszik a magyar szakos bölcsészek életében: találkozóhely, ahol órák vagy vizsgák előtt/után beszélgetünk. De igazából azt hiszem, hogy a piros láda épphogy nem válaszokat ad, hanem még több kérdést generál. És ez azért jó, mert nem engedi, hogy abbahagyjuk a gondolkodást, hogy belenyugodjunk valamilyen végleges érvényesség illúziójába. – Mi a szerepe az irodalomnak a mai fiatalok életében? – Sok fiatalt foglalkoztat az irodalom, s nem csak azokat, akiknek valamilyen módon a szakmájukat jelenti. Hogy mi az irodalom szerepe, az szerintem mindenki esetében más: a fikcióba meneküléstől kezdve az ismeretszerzési vágyig, a saját világ határainak kitágítási igényétől az empátia „gyakorlásának” lehetőségéig nagyon sok minden van, ami miatt valaki számára fontos lehet az olvasás. A mai fiatalokkal is így van ez, csak az irodalom mellett sokkal hozzáférhetőbbé váltak más médiumok is, amelyek szintén a fikció iránti igényünkre válaszolnak (film, számítógépes játékok stb.), ezért a figyelmünk is jobban megoszlik, és átalakulnak az olvasási szokásaink. – A szakdolgozatodat, amellyel nemrég az ETDK-n II. helyezést értél el, az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapokról (Cikkeit magyar, angol, francia, német, olasz és spanyol nyelven közlő irodalomtudományi folyóirat, Kolozsváron szerkesztette Meltzl Hugó és Brassai Sámuel – szerk. megj.) írtad. Miért esett erre a választásod? Mennyiben segítette a munkádat a témavezetőd, T. Szabó Levente? Melyek voltak a kutatás legfőbb eredményei? – Több szempontból is úgy éreztem/gondoltam, hogy az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapokkal (ÖIL) érdemes lesz nekem is foglalkozni. Egyrészt – és talán ez a legfontosabb szempont – személyes indíttatás vagy mondhatni szimpátia keltette fel az érdeklődésemet: bikulturális egyénként nagyon érdekelt az, hogy a különböző nyelveket és kultúrákat hogyan lehet összehangolni, és amikor másodéven irodalomtörténetből T. Szabó Levente bemutatta nekünk az ÖIL-t, úgy tűnt, hogy ez a többnyelvű, 19. századi kolozsvári folyóirat is ilyesmit próbált megvalósítani. Másrészt nagyon sok kiaknázatlan része van ennek a lapnak az anyagát és történetét tekintve, ráadásul nemzetközileg nagy érdeklődést mutatnak iránta a kutatók, hisz az összehasonlító irodalomtudomány intézményesülésének kezdeteit erre vezetik vissza. Ezért úgy gondoltam, hogy akár új eredményekre is lehetne jutni, ha közelebbről vizsgálódunk. A kezdeti bizonytalanabb ötleteimmel felkerestem T. Szabó Leventét, aki már hosszabb ideje foglalkozik az ÖIL-lel, ő lett a szakdolgozatom témavezetője. Nagyon sokat segített abban, hogy tágasabb kontextusban is átláthassam a vizsgált korpuszt, de közben elkerüljem az általánosítás csapdáját. Kutatásomat a folyóirat angolszász anyagára és kapcsolataira alapoztam, s úgy tűnik, hogy elég érdekes folyamatokat sikerült megragadni, például kirajzolódik az, hogy míg a magyarok számára a lap nem volt eléggé „magyar”, az angolok figyelmét talán épp a „magyarsága” ragadta meg. Ilyen eltérő elvárások között kellett sokat egyensúlyozniuk a szerkesztőknek, s ebből látszik, hogy milyen gyakorlati nehézségei vannak a kultúrák közötti párbeszédeknek. Talán a legfontosabb színtér, ahol ezek az eredmények „letesztelődnek”, a július végi, Bécsben sorra kerülő nemzetközi komparatisztikai kongresszus lesz (World Congress of the International Comparative Literature Association). Nincs titkos receptem – Nemrég te lettél a Bölcsészettudományi Kar első magyar szakos diákja aki Excellentia-díjban részesült. – Természetesen nagy megtiszteltetés ez a díj, meg tud erősíteni abban, hogy van értelme az ember sokéves munkájának, még akkor is, ha nem kívánja azt olyan látványosan végezni. Ez olyan díj, amelyet részben a szakmai önéletrajz elbírálása, részben a közösség szavazatai alapján ítélnek oda. Szóval örvendtem, persze, amikor átadták, de mégis az eredményhirdetés előtti időszaknak örvendtem a legjobban, mert akkor nagyon sokan, család, barátok, kollégák, régi és jelenlegi tanárok kezdtek el igen lelkesedni és biztatni, és ezért (is) nagyon hálás vagyok nekik. – Jövőre befejezed a mesterképzést. Tudod már a disszertációd témáját? Mi az a kutatási terület, amivel a jövőben szívesen foglalkoznál? – Most tartok ott, hogy az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok angolszász anyagáról végzett kutatásomat lezáromféle, és nekifogok valami újnak. Ez az új irány még nem körvonalazódott, megint az a baj, hogy túl sok dolog érdekelne, de továbbra is főleg az összehasonlító irodalomtudomány területén maradnék. – Mit olvasol éppen? – Mivel szesszió van, elsősorban a kötelezőket, pillanatnyilag Cs. Gyimesi Éva Gyöngy és homok című kötetét. Ezzel párhuzamosan pedig mindig szokott lenni „pihenésképp” valami nem kötelező, amit elő-előveszek, mostanában ez Susan Sontag Against Interpretation and Other Essays című könyve. – Hogyan van időd mindenre: tanulni, idejében megírni a dolgozatokat, olvasni, írni a Helikonnak, Korunknak, a szemnek, bulizni, kulturális programokra járni stb.? – Mindenki azt hiszi, hogy van valamilyen titkos receptem, pedig nincs. Időm sincs, senkinek nincs arra, hogy mindent beleszuszakoljon, amit szeretne és amit kell. Azt hiszem, megtanultam a lemondást az egyensúly megtartása érdekében. Játszunk! 1. Azért várom a nyarat, mert nyáron meg lehet mindent tenni, amit év közben az iskola/egyetem miatt nem. 2. Kolozsvárban a legjobb dolog a sok pereces. 3. Olvasni jó, mert: csak azt tudom, hogy nekem miért jó olvasni, és szűkszavúságom ellenére hatalmas esszé kerekedne belőle. 4. A könyv, amit mindenki el kellene olvasson: George Orwell,1984. 5. Irodalom vagy nyelvészet? IRODALOM. 6. Klasszikus vagy kortárs? Mindkettő. 7. A slampoetry mindig meg tud lepni. 8. A Harry Potter titkos kedvenc. 9. A szesszióban a legrosszabb a kísértés, hogy bármi mással foglalkozzak a tanuláson kívül. 10. Ha megválaszthatnám, melyik korban éljek, a jelenben maradnék. Codău Annamária • 1993. január 12-én született Marosvásárhelyen • 2012–2015 között a BBTE Bölcsészettudományi Kar magyar–angol szakos hallgatója • 2015-től mesterképzős hallgató magyar szakon • rendszerint publikál a Helikon, Korunk folyóiratokban, a szemportálon • 2016-ban II. helyezést ért el az ETDK-n Hányféle világirodalom? Az első nemzetközi komparatisztikai szaklap angolszász anyaga a magyar irodalom érdeke és az angliai perspektíva között című dolgozatával • 2016-ban megkapta a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Excellentia-díját Tempfli Zófia Szabadság (Kolozsvár) 2016. június 8.Izmosodó magyar érdekképviseletVÁLASZTÁSI ÖSSZEFOGLALÓ – Míg a helyi tanácsokban nem mindenhol sikerült megőriznie képviseletét, a megyei önkormányzatokban azonos, vagy az eddiginél nagyobb súllyal vág neki az újabb választási ciklusnak az RMDSZ. A részeredmények szerint a szövetség 2281 helyi, illetve 93 megyei önkormányzati képviselői mandátumot szerzett. A Magyar Polgári Párt (MPP) 158 helyi és 6 megyei, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 207 helyi és 6 megyei, míg az EMNP–MPP-koalíció 33 helyi tanácsi helyet mondhat magáénak. A nagy arányban magyarlakta partiumi megyékben a vasárnapi voksolást követően nem változott jelentősen a helyzet. Míg a négy évvel ezelőttinél jóval gyengébb eredmények miatt Nagyváradon elveszített két tanácsosi mandátumot az RMDSZ, a Bihar megyei önkormányzatban sikerült megőriznie az eddigi hét tanácsosi helyet. Mivel a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és vezetője, Ilie Bolojan váradi polgármester bejelentette, hogy kétharmados többségével egyedül kormányozná a megyeszékhelyt, Huszár István alpolgármesteri széke inogni látszik. Megyei szinten azonban a PNL rászorulhat a szövetség támogatására, a 17 mandátum az egyszerű többséghez sem elég. A testületben a Szociáldemokrata Párt (PSD) 9, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) 2 tanácsossal van jelen. Szatmár megyében a megyeszékhelyhez hasonlóan a megyei tanácsban is nő az RMDSZ-es önkormányzati képviselők száma, a jelenlegi 12 helyett 13-an ülnek a frakcióban, mely a testület legnagyobb csoportja. A részleges eredmények szerint a PSD 9, a PNL 7, az ALDE 4 mandátumot mondhat magáénak. Többen képviselik a szövetséget a Kolozs megyei önkormányzatban is, ahol a korábbi öt tanácsos helyett a következő négy évben heten alkotják az RMDSZ-frakciót. A lista hatodik helyezettje Keizer Róbert, az MPP Kolozs megyei elnöke, aki a két párt közötti együttműködés révén szerzett mandátumot. A PNL 18, a PSD 12 mandátummal büszkélkedhet. Kolozsváron szintén növelte súlyát a szövetség, és a korábbi négy helyett immár öt képviselője van, és 274 szavazat hiányzott a hatodik mandátum megszerzéséhez. Ennek hiányában a töredékszavazatok visszaosztásakor a PNL-nek jutott egy újabb mandátum, így 17 tanácsosa van, míg a PSD öt tanácsossal van jelen a testületben. Soós Sándor megyei elnök szerint az Erdélyi Magyar Néppárt eredményei is jobbak. Míg eddig 7 községben 11 tanácsosuk volt, a vasárnapi voksolás eredményeként 11 községben 15 képviselőjük lát munkához. Körösfőn 4, Bánffyhunyadon 2, Egresen, Ördöngösfüzesen, Bálványosváralján, Gorbóban, Nagyesküllőn, Kolozson, Tordaszentlászlón, Magyarkapuson és Széken egy tanácsosi mandátumot szereztek. Máramaros megyében az RMDSZ két tanácsossal van jelen a megyei önkormányzatban, és akárcsak eddig, két önkormányzati képviselőt küld a nagybányai tanácsba is, miután 283 szavazata hiányzott a harmadik mandátum megszerzéséhez. Máramarosszigeten is két magyar jutott be a tanácsba. Koltón, Sülelmeden és Erzsébetbányán 3, Felsőbányán 2, Szinérváralján, Misztótfaluban, Magyarláposon, Égerháton és Kővárremetén 1 tanácsost juttatott be a szövetség. Hosszúmezőn a polgármesteri szék mellett 5 tanácsosi helyet is szerzett az RMDSZ, az MPP-nek és az EMNP-nek 1–1 képviselője van. Beszterce-Naszód megyében 16 településen 26 tanácsosi mandátuma van az RMDSZ-nek. Besztercén, Magyarnemegyén, Felőrben, Apanagyfaluban, Mezőköbölkúton, Mezőörményesen, Tekében, Galacfalván, Nagysajóban, Sajónagyfaluban és Sajóudvarhelyen egy Bethlenben, Szentmátéban, Kékesen, Rettegen két tanácsos lett. Árpástón a polgármesteri tisztség megőrzése mellett hét tanácsosa van az RMDSZ-nek. A megyei önkormányzatba azonban ezúttal sem sikerült bejutni. Akárcsak Szeben megyében, ahol ellenben eggyel több helyi tanácsosi mandátumot mondhat magáénak a szövetség, hét településen 8-an képviselik a magyarságot. Medgyesen két, Balázstelkén, Bürkösön, Kiskapuson, Erzsébetvárosban, Vízaknán és Küküllőalmáson egy-egy RMDSZ-es szerzett tanácsosi mandátumot, utóbbi községben 19 szavazat hiányzott a másodikhoz. Brassó megyében is erősödött a magyar képviselet, a megyei tanácsba az eddigi kettő helyett három képviselőt sikerült bejuttatni, míg Brassóban sikerült megtartani a két tanácsosi helyet. Kovács Attila megyei elnök szerint Ürmösön, Alsórákoson és Apácán megőrizték a polgármesteri széket, míg Tatrangon száz vokson múlt, hogy nem lett magyar elöljáró. Itt egy másik magyar jelölt is indult függetlenként, aki 129 szavazatot kapott. A tanácsosi lista alakulása is a magyar–magyar versenyen múlott: az RMDSZ-nek 16 voks hiányzott a hatodik mandátum megszerzéséhez, a független magyar tanácsosjelölt 80-at kapott. A megyei elnök sikerként értékelte, hogy olyan szórványtelepüléseken is sikerült tanácsosi mandátumot szerezni, mint Halmágy és Botfalu, míg Kőhalomban egy helyett két tanácsosuk lett. Bodolán 27 év után három helyett négy magyar tanácsos tevékenykedhet a testületben. A magyarlakta települések közül Höltövény, Kóbor, Krizba, Kaca, Zsiberk, Homoród, Olthévíz, Szásztyúkos és Keresztvár tanácsában van magyar képviselő. Temes megyében 33 helyi tanácsosa lesz az RMDSZ-nek a következő négy évben, ebből kettő Temesváron, 3 pedig Zsombolyán. Halász Ferenc megyei elnök szerint Lugoson 13 szavazat hiányzott az egy mandátum elnyeréséhez, míg Dettán hiába érték el a küszöböt, nem jutottak be a tanácsba, ezért mindkét helységben kérték a szavazatok újraszámlálását. Igazfalván a polgármesteri szék mellett 2 tanácsosa lesz a szövetségnek, Végváron 4 segíti a magyar elöljáró munkáját. Óteleken, Újszentesen 3, Bálincon, Bégamonostoron, Kastélyon, Máriaföldén, Újváron 2, Gyéren, Fényen, Nagycsanádon, Tolvádon, Törökszákoson 1. Újmosnicán egy magyar tanácsos van, de utóbbi településen akár a második mandátum is meglehet, mondta a megyei elnök. Krónika (Kolozsvár) 2016. június 8.Magyar nyelvű igazságszolgáltatást kér a jogvédelmi szolgálatBeadványt intézett az RMDSZ Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálata a sepsiszentgyörgyi bírósághoz és törvényszékhez, amelyben arra figyelmeztetik az intézményeket, hogy Románia vállalta, biztosítja a magyar közösség tagjai számára az anyanyelvhasználatot az igazságszolgáltatásban, ez azonban mindeddig nem történt meg a sepsiszentgyörgyi bíróságon és törvényszéken. A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat annak kapcsán fordult a sepsiszentgyörgyi igazságügyi szervekhez, hogy múlt héten a közösségi médiában egy olyan videó került megosztásra, amelyben egy idős magyar asszonyt utasítottak el a sepsiszentgyörgyi bíróságon azért, mert nem beszélt és nem értett románul. Az idős asszony sírt kétségbeesésében. Magyar nyelvű kérvényét nem fogadták el, miközben erre jogi lehetősége van a hatályos törvények értelmében. „Korábban jelentéseinkben is megfogalmaztuk azt, hogy nagy gondok tapasztalhatók az igazságszolgáltatás terén, ami a nyelvi jogokat illeti. Nagyon nehéz vagy szinte lehetetlen a magyar nyelvet az igazságszolgáltatásban használni. A románul nem értő személyek számára, akik az igazukat keresik a bíróságon, elvileg jár a magyar tolmács. Mi ugyanakkor visszalépésnek tartjuk azt a gyakorlatot, hogy a peres ügyvitel nyelve csakis román lehet, még akkor is, ha a bíró, ügyvéd és felperes is magyar anyanyelvű. A törvény szerint ugyanis ebben az esetben is románul kell beszélni, és tolmácsnak kell fordítania az ügyvitelt” – nyilatkozta Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat igazgatója. A beadványban felkérik az intézmény vezetőit, biztosítsák a magyar feliratokat, a magyar nyelven való szóbeli és írásbeli ügyintézést és peres ügyvitelt. Krónika (Kolozsvár) 2016. június 8.Válaszfalra pecsételt üzenetekPéldamutató magyar győzelmet, megerősödést is elkönyvelhettünk a vasárnapi önkormányzati választásokon – elsősorban ezekből kellene levonni a megfelelő következtetéseket. A legnagyobb siker kétségkívül Szatmárnémeti polgármesteri tisztségének visszaszerzése: a megyeszékhely lakosságának 37 százalékát kitevő magyarság RMDSZ-es jelöltje a voksok 42 százalékát begyűjtve győzte le a csupán 28,5 százalékot elérő jelenlegi elöljárót. Kereskényi Gábor sikere a kellő mozgósításon és az igaznak bizonyuló általános váltóhangulaton túl annak is köszönhető, hogy a többség jelöltjei valós versenyhelyzetet teremtettek a városban: Dorel Coica mögött két ellenlábas is 10 százalék körül teljesített. A szatmári példa még inkább megerősíti, hogy egyáltalán nem helyénvaló „végleg elveszettnek" nevezni Marosvásárhelyt, ahol a közös magyar jelölt példátlan módon szorongatta meg a regnáló polgármestert. Egyértelmű: „felsőbbrendű" román nemzetpolitikai érdekek is közrejátszottak abban, hogy Dorin Floreának eddig nem akadt neves, jól felépített román kihívója, ám ez sem tarthat örökké – többek között az RMDSZ új tanácsosainak a feladata, felelőssége is, hogy a következő négy évben lefegyverezzék a korrupciós ügyei miatt már „kikezdett" Florea feszültséggerjesztő apparátusát. Az első, elengedhetetlen lépés pedig az lenne, hogy a szövetség frakciója ne lépjen koalícióra a régóta ellenséges polgármester liberális színeket képviselő kebelbarátaival. Az egyre elszomorítóbb demográfiai mutatók ellenére nemcsak Szatmárnémetiben szerzett vissza fontos tisztséget a magyarság. Temesváron négy év kihagyás után – szerb, bolgár és ukrán „segédlettel" – ismét lesz magyar képviselet a helyi önkormányzatban, Kolozsváron pedig az eddigiekhez képest több magyar tanácsos dolgozhat a helyi és a megyei testületben is. A kincses városban – az egyházak által felkért Gergely Balázs bevetésével a tulipános listán – az összefogás illúziója is elég volt ahhoz, hogy négyről ötre nőjön a képviselők száma. És minden bizonnyal a hatodik hely is meglett volna, ha létrejön a választási együttműködés az RMDSZ és a közös lista ötödik helyét kérő, ám végül elutasított, emiatt pedig külön induló EMNP között. A megyei tanácsban két pluszhelyet nyert az MPP képviselőjét is felvonultató szövetség – mindez arra bizonyíték, hogy jó húzásokkal a tömbmagyar vidékeken kívül is erősödhet a képviselet. A Székelyföldön tanulságos meglepetésgyőzelmet aratott az MPP és az EMNP közös udvarhelyi jelöltje az RMDSZ-es belharcokban egymást kioltó vetélytársak felett. Az eredmény óva inti a messze legerősebb érdekvédelmi szervezetet: lehet akkorát hibázni, hogy meginogjanak a még inkább bebetonozott trón lábai. Ugyanakkor az erdélyi eredmények láttán az ellenzéknek el kell ismernie, hogy egyedül képtelen valós áttörést elérni, hiszen politikai képviseletünk újfent megmérettetett, és a súlycsoportok nem változtak. Ahogy az sem, hogy főleg a tömbvidékeken kívül élő magyarság helyi érdekei mindenfajta pártpolitikánál fontosabbak. Talán négy év múlva minden érintett településen megértik. Páva Adorján Krónika (Kolozsvár) 2016. június 8.Nagyvárad mindig talpra álltKedd délután ezúttal a várban tartották szokásos havi gyűlésüket a Nobilitas Egyesület tagjai. Dr. Fleisz János történész és Mihálka Nándor régész tartottak vetített képes előadásokat. A vár volt katonai adminisztrációs épületének (I) konferenciatermében megjelenteket Fodor József általános helynök, a Nobilitas Egyesület elnöke köszöntötte. Ezután dr. Fleisz János történész tartott expozét Nagyvárad átalakulása címmel, valamivel több mint 30 percben foglalva össze 934 év történetét. Arra hívta fel a figyelmet: három pilléren alapszik Várad megalakulása: minden a várral kezdődött, majd 1082 végén folytatódott a monostor, illetve a káptalan Szent László általi megalapításával, hogy aztán az erődítmény és az egyházi központ körül létrejöjjön maga a település. Váradról tehát elmondható, hogy sohasem volt agrártelepülés, vagy a klasszikus értelemben vett falu, de a szabad királyi város rangot se nyerte el, bár próbálkozott ezzel. Azzal büszkélkedhetett viszont, hogy püspöki város, 1870-ben pedig törvényhatósági jogú városnak nyilvánították, ami tulajdonképpen a mai municípiumnak felel meg. A több mint kilenc évszázados történelme során többször pusztulás fenyegette, vagy leáldozóban volt a csillaga, de mindig sikerült talpra állnia, újjászületnie, fejlődnie, így bízhatunk abban, hogy majdan ismét sikeres lesz, régi fényében fog tündökölni. Az első felfutása Szent Lászlónak köszönhető, amikor egyházi, vallási, politikai központ volt. A középkorban a magyar Compostelaként emlegették, az első pusztulását 1241 körül élte át, amikor a tatárjárásnak nevezett mongolinvázió következtében a lakosság több mint fele meghalt. De volt újrakezdés, így Vitéz János idején az európai humanizmus egyik legjelentősebb centrumává vált. Másik változásra 1557-ben került sor, amikor a protestánsok uralták a várost, majd az 1660-1692 közötti török-oszmán pasaságnak lettek mélyreható eredményei. Jött azonban az újabb felemelkedés a barokk korszakban. A 19. században, 1850-ben egyesült a négy városrész felsőbb, Habsburg utasításra, illetve Nagyvárad tartományközpont is lett. Rendkívül sikeresnek mondható a dualizmus korszaka, főleg az 1890-1915 közötti 25 év. A hányatott történet 1920-1940 között folytatódott, 1944 áprilisában egy elszegényedett, lepusztult várost találtak a bevonuló szovjet-román katonák. Ezután a szocializmus évtizedei, majd a rendszerváltozás írtak újabb fejezeteket Várad hányatott sorsú történelmébe. A Székesegyház Mihálka Nándor történész a váradi középkori székesegyház területén zajlott régészeti kutatásokról beszélt, arra is kitérve, hogy az 1619-1629 között épült Fejedelmi Palota építtetői Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmek voltak, a kivitelező pedig Giacomo Resti észak-itáliai építész. A Szűz Máriának szentelt első székesegyházat Szent László alapította, és 1092-ben lett a váradi püspökség főszékesegyháza. 1115 körül ide temették el Szent Lászlót, itt találhatóak II. András és IV. (Kun) László királyok feltételezett temetkezési helyei, és itt nyugszik Luxemburgi Zsigmond is. Báthori András püspöksége idején átépítették, 1557 után Báthory István fejedelem elrendelte, hogy ágyútornyot kell építeni a szentélyben, Bethlen Gábor pedig azt adta ki ukáznak, hogy 1621-ig a teljes székesegyházat el kell bontani. Az első „ásatások” 1755-ben történtek, majd valódi régészeti kutatások Henszlmann Imre és Rómer Flóris (1881-1884), valamint Gyalókay Jenő (1911-1912) vezetésével folytak. Az egykori székesegyház területén aztán a közelmúltban 2012-2015 között zajlottak kutatások, melyek folytatást igényelnek. Az előadások után a jelenlevők Jakabffy László műemlékvédő irányításával megtekintették a mostani vártemplomot. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2016. június 8.A függetlenség diadalaSütő Levente Lehel az új polgármester Vargyason Vargyason Sütő Levente Lehel valamivel több, mint félszáz szavazat előnnyel nyerte meg a választást. A megyében ő az egyedüli, aki független indulóként diadalmaskodni tudott. Az EMNP és az MPP által támogatott Sütő 398 szavazatot kapott, Imets Lajos pedig, aki szintén függetlenként indult, de az RMDSZ támogatását élvezte, 341 voksot gyűjtött össze. Összesen 806 szavazatot adtak le a vargyasiak, a részvételi arány 52,54%-os volt, vagyis 10%-kal magasabb, mint Baróton. A polgármesterjelöltekre 67-en, a tanácsosjelöltekre 65-en adtak le érvénytelen szavazatot. Az RMDSZ 341, az Erdélyi Magyar Néppárt 210, a Magyar Polgári Párt pedig 190 érvényes voksot kapott Vargyason. Ez azt jelenti, hogy a tizenegy tagú tanácsban az RMDSZ-nek öt, a néppártnak és a polgári pártnak három-három helye lesz. Sütő az utóbbi években javarészt külföldön élt, ezért sokan felvetették már indulása bejelentésekor, hogy vajon alkalmas lesz-e Romániában polgármesternek. Még a kampány során mondta el lapunknak, hogy a híresztelésekkel ellentétben tisztában van a falu életének mindennapjaival, sok időt töltött közben itthon is, román nyelvi ismereteit is karbantartotta az elmúlt évek során, sőt, nemcsak románul, de másik három nyelven is kommunikál. Ami pedig a jogi ismereteit illeti, a válasza az volt, hogy a polgármesternek nem kell jogásznak lennie, hanem egy megfelelő jogászt kell alkalmaznia maga mellé. Két diplomája is van: a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen előbb az etnográfia, majd a kulturális antropológia szakot végezte el (mindkettő ötéves volt), ezzel megtoldva otthon megalapozott tudását elméletivel is, és ezt szeretné most Vargyason kamatoztatni. A gyakorlatban mindenekelőtt a falu közbiztonságára helyezne hangsúlyt, aztán kultúrfaluvá emelné ismét Vargyast. – A hetvenes években megyeszinten, egy lakosra számítva Vargyason adták el a legtöbb könyvet. A kultúra iránti igény most meghanyatlott, de rendezvényekkel, kiállításokkal, kézművesvásárokkal tenni lehetne a tendencia megfordításáért. Meg kellene ragadni a lehetőségeket, hazacsalogatni az elvándorolt ifjúságot, munkalehetőségeket ajánlani nekik. Például helyi embereket lehetne alkalmazni a Daniel-kastélyhoz is, ha annak szerepe kibontakozna – hangsúlyozta. Elsődleges feladatának tekinti a falu szennyvízhálózatának kiépítését, mert úgy gondolja, anélkül a turizmus fellendítéséről nem lehet beszélni. Kapcsolatai révén is fejlesztené a falut és kultúráját, ismerősei már jelezték, készek a Vargyasért Baráti Társaságba tömörülni, azáltal is segíteni munkáját, a helyi, javarészt még ismeretlen mesteremberek, kézművesek kibontakozását. – Örvendek, hogy az MPP és az EMNP mellém állt, köszönöm támogatásukat, de egyáltalán nem vagyok az RMDSZ ellen sem, szeretném, ha ők is támogatnának elképzeléseim megvalósításában. Legyen a falu érdeke az első szempont. Nem bojáros faluvezetést képzelek el, hanem olyat, melyben együttműködünk egymással, s melyben a tanácsosoknak is nagyobb szerep jutna – összegzett. Rákérdeztünk arra a sajtóban egyébként megjelent híresztelésre is, miszerint megígérte a megyei MPP-vezetésnek, hogy ha nyer, belép a pártba. „Minden körülmények közepette független maradok” – válaszolta. Böjte Ferenc Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. június 8.A hígított demokrácia eseteiÖtven- és hatvanezer közöttire becsülik azon elhunytak számát, akiket évente úgyszólván a kórházi fertőzések „tesznek el láb alól”, azaz akik haláláért e szolgáltatás tökéletlen volta a felelős. A bulvártévék napok óta abból élnek, hogy a hígított fertőtlenítőszert forgalmazó hazai cég szennyesét teregetik, minden szóba jöhető és elképzelt kombinációt számba vettek már. No de a lényeg pár szóba is sűríthető, s így még inkább drámaian hangzik, mert töményebben igaz: gyógyítás helyett ölnek is a kórházakban, s mint az említett eset bizonyítja, nem elkerülhetetlen balesetről, hanem lelkiismeretlen nyerészkedésről van szó. De hányszor tapasztaltuk már, hogy egy intézmény nemhogy nem teljesíti rendeltetését, hanem pontosan fordítva működik, megoldás helyett gáncsol, ügyintézés helyett a kereket köti! Egy fonák társadalmi állapotot képeznek le a tévés botránysorozatok, s létünk valóságos botránya, hogy ilyen világban vagyunk kénytelenek élni. Olasz- és Németországban évtizedekig dolgozó mérnök mesélte minap, hogy amikor először kikerült Nyugatra, a német rendszeretetet és eredményét találta a legszembeötlőbbnek. Az első években, amíg megszokták, az volt az örökös érzésük, hogy megfigyelés alatt tartják őket. „Társaimmal egyszer egy öntözőcsőből ittunk, és a gazda nem zavart el, de figyelmeztetett, ne pocsékoljunk több vizet a kelleténél, mert a közhálózati vízzel takarékosan kell bánni. De a közlekedési szabályokat, és minden viselkedési viszonyulást, a munkafegyelem legkisebb előírásait is hangsúlyozottan be kellett tartanunk, a rendőr vagy a főnök elsőre csak szólt, de másodjára már pénzbírságot rótt ki, büntetést szabott ki ránk. Amikor hétvégén Strasbourgba átruccantunk, mindjárt feltűnt, mennyire össze-vissza parkolnak ott a franciák. Hasonlóképpen szabadabb mentalitásúak az olaszok, akik között végül letelepedtem, de egyvalamiben egységes a nyugati világ: a munkavégzés rendjében; azt mindenütt egyformán komolyan veszik.” Nyilván, ez a magas munkatermelékenység és az ottani életszínvonal egyik titka, ahogy ismerősöm tömören összefoglalta: ott működik a rend, nem a selejttermelés a fő jellemzője. B. Kovács András Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. június 8.Alkotmánybíróvá választották Varga AttilátA képviselőház szerdán délután 254 szavazattal elfogadta a Varga Attila alkotmánybírói kinevezéséről szóló határozatot. A volt RMDSZ-es képviselő kinevezését csak három képviselő ellenezte – tájékoztatta a Maszolt Máté András frakcióvezető. Mint korábban írtuk, június végén három alkotmánybíró mandátuma jár le, köztük a Puskás Bálinté is. Az eddigi gyakorlat szerint a taláros testület egyik tagját a romániai kisebbségek soraiból nevezi ki a parlament, az RMDSZ pedig Varga Attila alkotmányjogászt javasolta posztra. A három megüresedő helyre a képviselőház, a szenátus, illetve az elnöki hivatal nevez ki egy-egy bírát. Varga Attilának korábban egy ellenjelöltje is volt a képviselőházban: a liberálisok által javasolt Mona-Lisa Neagoe, akinek kinevezését azonban elutasítóan véleményezte a jogi szakbizottság, mert meg sem jelent a bizottsági meghallgatáson – tudtuk meg Máté András RMDSZ-frakcióvezetőtől. A szenátusban már kedden döntés született: a felsőház részéről Marian Enache független képviselő foglalhatja majd el az alkotmánybíróságban az egyik megüresedő helyet. A harmadik posztra az elnöki hivatal nevez ki bírót. Sajtóértesülések szerint Klaus Johannis államfő jelöltje Livia Stanciu, a legfelsőbb bíróság jelenlegi elnöke. Cs. P. T maszol.ro 2016. június 8.Arad: az RMDSZ-é az egyik alpolgármesteri tisztségA másik posztot maguknak tartják meg a többséget szerzett nemzeti liberálisok. A vasárnapi helyhatósági választásokon az aradi helyi tanácsban többséget jelentő 12 mandátumot szerzett Nemzeti Liberális Párt városi szervezete nyilvánosságra hozta az alpolgármesteri tisztségek várományosait. Miként azt Gheorghe Falcă, a párt újraválasztott polgármestere a választások estéjén bejelentette, az egyik poszt Bognár Levente eddigi alpolgármester illeti meg, és ehhez tartja magát is a pártvezetés. „Bognár Leventével kiválóan működtünk együtt, és az RMDSZ is mindig korrekt, tisztességes partner volt. Ez az egyik ok, amiért így döntöttünk, a másik pedig, hogy a magyarság jelentős számban él Aradon, ezért megilleti a közösséget egy méltó hely a városvezetésben” – áll a Gianina Pistru városi pártelnök által küldött közleményben. A másik alpolgármesteri tisztségre Călin Bibarţ egykori Arad megyei prefektust jelölik a nemzeti liberálisok. A 23 tagú aradi városi képviselő-testületben 7 mandátumot szerzett Szociáldemokrata Párt, az RMDSZ-nek két tanácsosa van (Bognár Leventén kívül Szabó Mihály jutott be), egy helyet szerzett a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE), valamint bejutott Marin Lupaş független jelölt. Pataky Lehel Zsolt maszol.ro 2016. június 8.Horváth Anna: meg kell érteni, hogy miért maradt távol Kolozsváron az urnáktól 25 ezer magyarVálasztási eredményértékelő sajtótájékoztatót tartott szerdán az RMDSZ kolozsvári és Kolozs megyei szervezete. Csoma Botond, a RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Horváth Anna, a kolozsvári szervezet elnöke, volt polgármester-jelölt, ifj. Deák Ferenc, a Kolozs megyei szervezet ügyvetető elnöke és Kinizsi Zoltán, a kolozsvári kampány koordinátora számolt be a kampány alatti munkáról és a következő négy év kihívásairól. Csoma Botond elmondta, a politikaellenes hangulat, apátia ellenére jó eredményt sikerült elérni, még akkor is, ha abszolút számokban kevesebb szavazatot kapott az RMDSZ Kolozsváron és Kolozs megyében, mint 2012-ben. Ennek ellenére most 7 tanácsosi mandátumot szerzett az RMDSZ a megyei tanácsban, kettővel többet, mint 2012-ben, illetve a városi tanácsban öt tagú lesz az RMDSZ-es frakció, úgy, hogy az ötödik mandátumot visszaosztásból kapták. Köszönetet mondott Kinizsi Zoltán kampánykoordinátornak, akinek szerinte nem volt könnyű az emberekhez elérni, hiszen szétszóródottan él a kolozsvári magyarság a városban. Hozzátette, jelentősen hozzájárul a sikerhez az a tény, hogy mind Horváth Anna, mind Vákár István jól végezte a munkáját az elmúlt 4 évben. Horváth Anna megköszönte a támogatást, amelyet az utóbbi 4 évben alpolgármesterként, illetve az elmúlt harminc napban, a kampány során jelöltként kapott a közösségtől. Elmondta, megerősödött a magyar képviselet, mert a román lakossághoz képest nagyobb arányban járultak urnákhoz. A 2012-es helyhatósági választásokhoz képest a román szavazók aránya 27%-kal alacsonyabb volt, ez abszolút számokban 30 ezer szavazót jelent, addig hálásak annak a 16500 magyar szavazónak, hogy nem uralkodott el az a letargia, ami a román közösséget jellemezte. 3800-zal csökkent a város szintjén a választói névjegyzékben szereplő személyek száma, ebből feltehetően 16% magyar. A kolozsvári lista 490 szavazattal kapott kevesebbet, mint 2012-ben, ez nagyjából megegyezik azoknak a magyar embereknek a számával, akik már nem szerepelnek az állandó választási névjegyzékben. Relatív ez a siker, hiszen továbbra is azzal a dilemmával szembesülnek, hogy hogy lehet megszólítani azt a 25 ezer magyar embert, aki nem ment el szavazni. 201 szavazaton múlott, hogy a városi tanácsban a 6. mandátumot nem szerezték meg, ezek a szavazatok elsősorban azoknál a személyeknél maradtak, akik nem mentek el szavazni, ilyen értelemben nem hibáztathatóak a rivális pártok - utalt az EMNP-re Horváth Anna. Bár a mostani képviselet erősödött, a PNL-nek 17 tanácsosa van a 27 tagú tanácsban, egy híján kétharmados többsége van, tehát kényelmes a többségük. Az elkövetkező négy évben, már a jövő héttől elindítják a következő választási kampányt, körzetekre osztják Kolozsvárt, és minden tanácsossal, kollégával kitűznek egy számot, azoknak a családoknak a számát, akiket periodikusan fel fognak keresni a következő négy évben. A látogatások célja megérteni azokat az igényeket, amelyeket a magyar képviselet felé támaszt a közösség. Ifj. Deák Ferenc, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke a megyei kampány részleteit ismertette. Elmondta, 35 ezer szavazatot kapott az RMDSZ megyeszerte a vasárnapi választáson. Értékelése szerint a legnagyobb kihívás a mozgósítás volt. 46 közigazgatási egységben indítottak listát, 43-ban sikerült bejutni a tanácsban, 14 polgármesteri tisztséget szerzett a szövetség Kolozs megyében. A megyei lista 35855 szavazatot kapott, ez 3 ezerrel kevesebb, mint 2012-ben. Deák értékelése szerint ez annak tudható be, hogy kiöregedtek a települések, magas az elvándorlás, és ezekkel a demográfiai problémákkal szembe kell nézni az elkövetkezőkben. A 2012-ben elnyert 134 tanácsosi tisztség helyett eggyel több, 135 tanácsosa van mostantól Kolozs megyében az RMDSZ-nek. Kinizsi Zoltán kolozsvári kampányfőnök a városi kampányról számolt be, szerinte Kolozsváron a legbonyolultabb a helyzet a többi magyarlakta városhoz képest, mert heterogén a közösség, így nehéz volt megtalálni azokat az üzeneteket, amelyekkel ezt a nagy számú közösséget mozgósítani lehet. Most azokra a kérdésekre kell választ találni, hogy mit csináltak rosszul, nem megfelelően, és erre egy stratégiát kidolgozni. Nem szeretne 4 év múlva azon gondolkodni, hogy miért hiányzik több ezer szavazat a 7. mandátumig. Azt szeretné elérni, hogy az első 6 mandátum biztosítva legyen. A kampányról elmondta, több mint 80 önkéntes dolgozott a kolozsvári kampányban, több mint 7000 háztartásba sikerült bekopogtatni. Hozzátette: büszke arra, hogy nem folytattak negatív kampányt. Transindex.ro 2016. június 8.Nem mutatják be Csíksomlyón a Márton Áron rockoperátBetiltották Márton Áront! – osztotta meg szerdán a hírt Facebook-oldalán G. Nagy Ilián, az Isten küldötte Márton Áron című rockopera szerzője. Valójában nem tiltották be, mindössze nem adnak helyet neki a csíksomlyói nyeregben. A tervek szerint a darab ősbemutatóját augusztus 14-én a csíksomlyói nyeregben tartották volna. Urbán Erik ferences szerzetes, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója szerint a betiltották kifejezés csúsztatás, valójában a ferences rendház – a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség álláspontját figyelembe véve – nem ad engedélyt a tervezett helyszínen a rockopera bemutatására. „Értesítjük az érdeklődőket, hogy a Márton Áron rockoperát augusztus 14-én Csíksomlyón betiltották” – írta G. Nagy Ilián. A rockopera alkotói korábban felkérték a Rómában székelő Kovács Gergely pápai káplánt, a Márton Áron szentté avatási ügy posztulátorát, hogy legyen az előadás védnöke. Ugyanakkor kérték Jakubinyi György gyulafehérvári érseket, hogy vegyen részt a tervezett bemutatón, sőt szerepet is szántak neki. Potyó Ferenc érseki helynök a Székelyhon érdeklődésére elmondta, a művet áttanulmányozták, és úgy vélik, hogy összeegyeztethetetlen Márton Áron egyéniségével, karakterével, lelkiségével, ahogyan megformálták. „Az érsek úr nem vállalta sem a fellépést, sem azt, hogy ott legyen. Kérte, hogy a neve ne szerepeljen a műben. A posztulátor kifejtette a véleményét, nem vállalta a védnökséget. Természetesen mi nem fogunk semmilyen ellenkampányt folytatni sem a szerzők, sem az alkotás ellen, viszont nem tudunk vele azonosulni, nem tudjuk felvállalni ezt a művet. Egy olyan megszentelt helyen, ahol évente százezrek imádkoznak, búcsút nyernek, nem is tudunk egy ilyen, Márton Áront nem hitelesen bemutató mű bemutatásához hozzájárulni. Tovább aztán ezzel mi nem foglalkozunk” – fejtette ki az érsekség álláspontját a helynök. Urbán Erik, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója elmondta, a G. Nagy Ilián által a közösségi oldalon bejelentett hír csúsztatás, mert a rockopera bemutatását nem tilthatják meg. „Mi nem láttuk a szövegkönyvet, úgyhogy ennek a fényében nem adunk neki helyet mindaddig, amíg nem tisztázódik az ügy. Az érsekség elhatárolódik a rockoperától, ezért nem adhatunk helyet neki. Ez nem azt jelenti, hogy például nem fogják előadni máshol Erdélyben, vagy Magyarországon. Mi sem a nyeregben, sem a kegytemplom környékén nem tudunk helyet adni a bemutatónak mindaddig, amíg az érsekség nem járul ehhez hozzá” – hangsúlyozta a templomigazgató. Péter Beáta | Székelyhon.ro 2016. június 8.Ott veszített sok szavazatot az RMDSZ, ahol nem is volt magyar–magyar versenyMíg az RMDSZ országos vezetői közül néhányan egyértelmű sikertörténetként próbálják tálalni a vasárnapi eredményeket, kiértékelőjében Brassai Zsombor, a szervezet Maros megyei elnöke az árnyoldalakra is rávilágított. Azon túl, hogy az összefogásnak és a jó mozgósításnak köszönhetően a megyei önkormányzatban az eddigi 13 fős képviselet 15-ösre duzzadt, hosszú évek után ismét sikerült választást nyerni Marosvásárhely két peremközségében, Jedden és Maroskeresztúron, a városban pedig Soós Zoltán oly közel állt a meglepetésszerzéshez, Brassai szerint komoly gondok is mutatkoztak. A legutóbbi helyhatósági választásokhoz képest megyei szinten az RMDSZ 11 709 szavazattal kapott kevesebbet. A legtöbb voks a Nyárádszereda– Szováta– Erdőszentgyörgy háromszögben vesztődött el, ahol szinte nem volt semmiféle magyar–magyar verseny. Ugyanakkor Marosvásárhely sem dicsekedhet, itt is egy jó pár ezer támogatóval szegényedett az RMDSZ. A megyeszékhelyen nem jött össze a bravúr és Szászrégent sem sikerült visszanyerni, ugyanakkor elveszett Marosszentanna. „Tagságunk hozzáállása világos: újra kell gondolnunk üzeneteinket, más politikai megközelítést kell bevezetnünk ahhoz, hogy akkor is tudjunk mozgósítani, ha az adott településen nincs verseny, hiányzik a motiváció. Az emberek továbbra is főként az RMDSZ-ben látják a jövőt, de egy újratervezett, újragondolt RMDSZ-t kívánnak. Egy olyant, amely odafigyel a közvéleményre, reflektál az üzenetekre és meg tud szólítani minden generációt” – vélekedett Brassai. Az elnök azt is beismerte, hogy helyenként szervezeti gondok vannak, illetve sérült a belső demokrácia. Szintén hiányérzetként jegyezte meg, hogy nem sokkal a választások előtt dugába dőlt az Erdélyi Magyar Néppárttal folytatott egyeztetés. Az, hogy az RMDSZ megőrizte a megyében polgármestereinek számát, a tanácsosokét pedig 421-ről 440-re növelte, az összefogás számlájára írható – véli Brassai. Példaként a megyei önkormányzatban elért 15-ös létszámot hozta fel. „Nem csak arról szól a történet, hogy kettővel többen leszünk, mint az elmúlt négy esztendőben, hanem annál sokkal többről, az RMDSZ és az MPP közötti összefogás kiteljesedéséről, hisz a 15. helyet éppen a polgári párti Biró József Attila foglalja el” – érvelt Brassai Zsombor. Szucher Ervin Székelyhon.ro 2016. június 8.Szőcs Géza válogatott verseit mutatták beA csíkszeredai Lázár-ház dísztermében Szőcs Géza Kossuth-díjas költő Válogatott versek című könyvét mutatták be szerdán délután. A Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa szervezte esemény kezdetén Zsigmond Barna Pál főkonzul, az est házigazdája köszöntötte a vendégeket, és elmondta, míg eddig Szőcs Géza hozta a könyveit magával, amikor Csíkszeredába jött, most a könyv „hozta” el őt, ugyanis a kötet a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatalnál jelent meg, a Székely Könyvtár sorozatban. A főkonzul a sorozatot Hargita megye brandjének nevezte, amely a székely irodalom nagyjait mutatja be. Fekete Vince, a kötet szerkesztője rámutatott, nem sok ilyen jelentkezés volt az elmúlt fél évszázadban az irodalomban, mint a Szőcs Gézáé. „Ennyire készen, ennyire teljes fegyverzetben kevesen érkeztek az irodalomba, mint ő. Mintha már a kezdet kezdetétől készen lett volna minden. A világ, a nyelv, a szereplők. Be volt népesítve a táj, megvoltak a díszletek, a hegyek, a völgyek, a folyók, a patakok, minden megvolt. És megvoltak a szerepek, a helyzetek” – olvasta fel a szerkesztő a kötetről született írását. Szőcs Géza elmondta, első alkalommal 1976-ban volt Csíkszeredában publikum előtt. „Ahogy egy verset nem lehet átültetni egyik nyelvből a másikba anélkül, hogy átültetnéd a kultúrát, mindazzal együtt ami a tudat világa, ugyanígy időben sem lehet átültetni. Egy 1976-ban írott vers 2016-ban már nem ugyanaz, más. Lehet, hogy rosszabb, de az is lehet, hogy jobb. Amilyen együttes üzenete volt egy verssornak 1600-ban vagy 1900-ban, az soha többet meg nem ismételhető, az ugyanígy egy költő életén belül is érvényes. Úgyhogy én ezeket a verseket bizonyos kíváncsisággal olvastam, mintha nem is én írtam volna, hogy lássuk, mit mond nekem 2016-ban ez a költő, aki olyan, mint én, hasonlít rám, talán fiatalabb volt. Minden elismerésem és köszönetem, hogy kiadták, én már ezt nem tudtam volna megtenni, mert az én viszonyom részben személyesebb, részben személytelenebb” – fogalmazott a kötettel kapcsolatban Szőcs Géza. Péter Beáta Székelyhon.ro 2016. június 8.Magyar színisek találkozója MarosvásárhelyenA Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem ad otthont a héten zajló Kárpát-medencei magyar színisek találkozójának. A marosvásárhelyi mellett a kolozsvári, a budapesti és az újvidéki egyetem tanárai és diákjai vesznek részt a rendezvényen, a különböző pedagógiai gyakorlatok módszereinek elsajátítása, szakmai eszmecsere és kapcsolatépítés céljából. A projekt ötlete Gáspárik Attilától származik, azt gondolták és fejlesztették tovább a szervezők, illetve terjesztették ki a Kárpát-medencére, hogy a különböző egyetemeken tanuló diákok, illetve tanító pedagógusok megismerhessék egymást, egymás munkamódszerét – számolt be a kezdeményezés lényegéről Kós Anna, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem magyar művészeti karának dékánja. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem színművészeti tagozatáról Palocsay Kata tanár vesz részt a workshopon tizenegy elsőéves hallgatóval, a Budapesti Film- és Színművészeti Egyetemet Forgács Péter képviseli tíz tanítványával, az Újvidéki Művészeti Akadémiáról nyolc diákkal Balázs Áron és László Sándor érkezett, míg a házigazdák közül Gáspárik Attila a tanítványaival. A cél egy olyan alkotói műhely létrehozása, ahol változatos munkamódszerek után kutatva, kísérleti jellegű színházi gyakorlatokat próbálhatnak ki a fiatal színházi alkotócsoportok. Ahogy Balási András dékán elmondta, 1996–97-ben a budapesti egyetemmel közösen már szerveztek egy hasonló workshopot Marosvásárhelyen, illetve egy stúdiófesztivált, amelyen a kaposvári egyetem képviseltette magát. A 90-es évek elején is volt egy hasonló, stúdiószínházak fesztiválja, amelyen Benedek Miklós vett részt az osztályával Budapestről. E mostaninak Gál Attila Csaba az ötletgazdája, aki bízik abban, hogy folytatása is lesz. Míg 1989 előtt Európában két helyen, Budapesten és Marosvásárhelyen képeztek magyar nyelvű színészeket, mostanra sokat változott a színészképzés palettája – vázolta Gáspárik Attila a ma jellemző állapotokat: az ő csoportjában nincsenek marosvásárhelyi hallgatók, az újvidéki oktató budapesti, kolozsvári és marosvásárhelyi diákokat képez, Budapesten pedig szintén hasonló a helyzet, sokfelől érkeztek a színészpalánták. Az is különbözik, hogy hol milyen hosszú a képzés ideje: Budapesten öt év, Újvidéken négy plusz egy, Romániában három plusz két év. Az egyhetes projekt meseszerűen jött létre – ismertette Vass Levente, a Studium-Prospero Alapítvány ügyvezető elnöke. A hallgatói önkormányzat kitalálta és a tanári karhoz fordult, az meg a Studium-Prospero Alapítvány támogatását kérte, amely a Bethlen Gábor Alapítvány segítségét. Az a nemzetpolitikai államtitkársághoz, illetve a magyar miniszterelnökségi hivatalhoz fordult támogatásért. Végül, mint a mesében, ahogy a retket közösen húzták ki a földből, ez is közös erőből születhetett meg. A végső eredményét a projektnek június 12-én, vasárnap délután 3 órától kezdődően tekinthetik meg az érdeklődők a Stúdió Színházban. Antal Erika | Székelyhon.ro 2016. június 8.Hozz virágot Kaffka MargitnakA nagykárolyi Kaffka Margit Művelődési Társaság megemlékezést és koszorúzást tart június 10-én pénteken, 17:00 órától Kaffka Margit mellszobránál, születésének 136. évfordulója alkalmából. A köszöntőt Sróth Ödön, a Kaffka Margit Művelődési Társaság elnöke mondja majd. Ezt követően 18 órától a nagykárolyi Kastélyban könyvbemutatóra kerül sor. László György „Sikoly a vércsekő alatt" című könyvét Fischer Botond költő és író mutatja be. László György termékeny művész, akinek tucatnyi műve jelent meg. Fő témája a hagyományőrzés és a nemzetszolgálat jegyében körvonalazódik. A könyv a 70-es, 80-as évek Ceausescu-korszakának Romániáját a mutatja be. Azt, hogy a hatalom, a pénz, a politika mivé teszi a lelkeket és milyen mélységű emberi elkorcsosulás jellemzi ezt az időszakot. A könyv története játszódhatna bárhol, hiszen a megrázóan tanulságos történet olyan kor dokumentum, amely magában hordozza a kora jellemző embertelenséget és jellemtelenségeket. Az eseményen közreműködnek a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum VII. A. osztályos tanulói, Bandi Emília, Kaplonyi Réka és Kocsis Anett, akiket Kiss Hajnalka magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő készített fel. szatmar.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
