|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 1808 találat | lapozás: 1-30 ... 1351-1380 | 1381-1410 | 1411-1440 ... 1801-1808 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kovács Péter 2012. december 12.Megőrizte parlamenti súlyát a magyar közösség18 képviselői és 9 szenátori körzetben nyert mandátumot az RMDSZ – jelentette be kedden Kolozsváron Kovács Péter főtikár, majd hozzátette: Székelyföldön, a szórványban, illetve az etnikai szempontból vegyes vidéken is sikerült megőrizni a súlyunkat. Az országos kosárból újra képviselői mandátuma van Temes megyének, ahonnan Molnár Zsolt, az RMDSZ legfiatalabb, 29 éves képviselője jutott be a Parlamentbe. Máramaros megyében megmaradt a magyar képviselet, a következő négy évben Bónis István látja el a képviseletet. Kolozs megyei magyarság visszaszerezte a szenátori mandátumát László Attila személyében. Vesztességként lehet elkönyvelni Arad és Brassó megyét, illetve egy Maros megyei szenátori mandátumot. Az RMDSZ 27 fős parlamenti csoportja a következő: Bihar: Cseke Attila, képviselő Szabó Ödön, képviselő Biró Rozália, szenátor Hargita megye: Antal István, képviselő Kelemen Hunor, képviselő Korodi Attila, képviselő Moldován József képviselő Tánczos Barna, szenátor Verestóy Attila, szenátor Kolozs: Máté András, képviselő László Attila, szenátor Kovászna: Fejér László Ödön, képviselő Markó Attila, képviselő Márton Árpád, képviselő Klárik László, szenátor Olosz Gergely, szenátor Maros: Borbély László, képviselő Kelemen Atilla, képviselő Kerekes Károly, képviselő Markó Béla, szenátor Máramaros: Bónis István, képviselő Szatmár: Kereskényi Gábor, képviselő Erdei-Dolóczki István, képviselő Pataki Csaba, szenátor Szilágy: Seres Dénes, képviselő Végh Sándor, szenátor Temes: Molnár Zsolt, képviselő rmdsz.ro Erdély.ma 2012. december 12.Huszonhét magyar a parlamentben, Frunda György nem jutott beA szavazatok százszázalékos feldolgozottsága ismeretében az RMDSZ 27 törvényhozói mandátumot szerzett az új parlamentben, néggyel kevesebbet, mint a 2008-as parlamenti választásokon – közölte a Krónikával Kovács Péter főtitkár. A szavazatok visszaosztását követően kiderült, a szövetség kilenc szenátori mandátumot nyert, akárcsak 2008-ban, a képviselőházban pedig 18-at, ami néggyel kevesebb a legutóbbi törvényhozási megmérettetéshez képest. Nem jutott szenátori mandátumhoz Frunda György, az RMDSZ egyik legismertebb politikusa, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja. Frunda György 23 év után nem tudott újabb szenátori mandátumot szerezni Frunda 39,86 százalékot szerzett az egyes számú Maros megyei választókerületben, megelőzve a Szociálliberális Unió (USL) színeiben induló kihívóját, Ştefan Someşant (34,7), ám az eredmény nem bizonyult elegendőnek. Ezzel szemben a marosvásárhelyi Kerekes Károly folytathatja képviselői munkáját a szövetség színeiben. Kolozs megye négy év kihagyás után ismét szenátori mandátumot szerzett László Attila volt kolozsvári alpolgármester révén, míg a kalotaszegi választókerületben induló Máté András továbbra is képviselőként dolgozhat a törvényhozásban. Temes megye szintén négy év szünet után jutott képviselői mandátumhoz a 29 éves Molnár Zsolt révén, aki a 2-es számú választói kerületben a szavazatok 4,71 százalékát kapta meg. Molnár az RMDSZ legfiatalabb képviselőjeként dolgozhat a következő négy évben. Szintén tegnap derült ki, hogy Erdei Doloczki István (Szatmár megye), Szabó Ödön (Bihar) és Bónis István (Máramaros) is képviselő mandátumhoz jutott a visszaosztást követően. Az RMDSZ parlamenti csoportját továbbá Végh Sándor (Szilágy megye) és Pataki Csaba (Szatmár) egészíti ki. Arad és Brassó megyének viszont nem lesz parlamenti képviselete. Amint arról beszámoltunk, tizennyolc RMDSZ-es jelöltnek sikerült abszolút győzelmet szereznie a választókerületében, így „első körben” parlamenti mandátumot nyertek. Cseke Attila (Bihar megye), Antal István, Kelemen Hunor, Korodi Attila, Moldován József (Hargita megye), Fejér László Ödön, Markó Attila, Márton Árpád (Kovászna megye) Borbély László, Kelemen Atilla (Maros megye), Kereskényi Gábor (Szatmár megye) és Seres Dénes (Szilágy megye) képviselői mandátumhoz jutottak a szavazatok legalább felének begyűjtésével. A választói kerületben aratott győzelemmel Biró Rozália (Bihar megye), Tánczos Barna, Verestóy Attila (Hargita megye), Klárik László, Olosz Gergely (Kovászna megye) és Markó Béla (Maros megye) szenátori székhez jutott. Kovács Péter főtitkár egyébként tegnap úgy nyilatkozott, a végeredmények azt mutatják, az urnákhoz járuló romániai magyarok 88,81 százaléka az RMDSZ-nek szavazott bizalmat. Hangsúlyozta: az eredmény értékét növeli, hogy ez egyértelműen meghaladja a tavaszi önkormányzati választások során a szövetségre leadott magyar szavazatok arányát. 428 608 magyar választóból 47 955-en (11,19 százalék) pecsételtek az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselőjelöltjeire, a szenátorjelöltek esetében a 447 291 magyar szavazóból 58 764-en (13,14 százalék) támogatták az alakulat jelöltjeit. Az RMDSZ képviselőjelöltjei 380 653 választó bizalmát nyerték el (88,81), ugyanakkor 388 527-en (86,86) tartották fontosnak, hogy a szövetség szenátorjelöltjei jelenítsék meg érdekeiket a törvényhozás felső házában – tájékoztatott Kovács Péter. Gyergyai Csaba Krónika (Kolozsvár) 2012. december 14.Beszélgetés Bognár Levente RMDSZ megyei elnökkelAradon az élet megy tovább Tekintve, hogy már ismeretesek a vasárnap lebonyolított parlamenti választások végeredményei, köztük az is, hogy a rendszerváltás óta Arad megyének első ízben nincs RMDSZ-es parlamenti képviselője, az eredmények elemzése, illetve az új helyzetben való politizálás módjának a megvitatása céljából megkerestük Bognár Leventét, az érdekvédelmi szövetség megyei elnökét. – Valószínűleg a legtöbb ember ismeri a végeredményeket, de nem árt, ha a megyei elnök kommentálja azokat. Mit tart érdemesnek elmondani róluk? – Mielőtt bármiről is beszélnénk, még egyszer szeretném megköszönni mindazoknak, akik a szavazataikkal támogatták a jelöltjeinket, a szervezetünket, amely iránt a bizalmat a régióban begyűlt legtöbb szavazat bizonyítja. Megalapozott reményünk, hogy a megye magyarsága megőrzi a parlamenti képviseletet, sajnos, nem teljesült. Mivel számos vidéki településről még nem kaptuk meg a pontos kimutatást a Szövetség jelöltjeire leadott szavazatokról, még nem tudtuk elvégezni a megyei pontos kiértékelést. Ezeket az adatokat fontos összevetni a nyáron megtartott helyhatósági választások eredményeivel. Számításunk szerint ugyanis, ha hoztuk volna a megyei tanácselnök-jelöltünkre akkor leadott 13 025 szavazatos eredményt, mindenképp kaptunk volna parlamenti képviselői mandátumot. Ehhez képest, a képviselőinkre a 7 választókörzetben összesen 8319 szavazatot kaptunk. – Mivel magyarázzák a sikertelenséget? – Megyei szervezeti szinten elemeztük az okokat: a választás nem megfelelő időpontban, vagyis télen, zord időjárás közepette történt, ami sok embert, főként az időseket otthon tartotta. Másik kérdés, a kiszámíthatatlanul bonyolult visszaosztási rendszer. Mert ugye a PP DD nem érte el az egyetlen képviselői mandátumhoz szükséges 18 721 szavazatot sem, a visszaosztáskor mégis két mandátumot kapott, miközben mi egyet sem. Tehát a jelenlegi választási rendszer egy sor kiszámíthatatlan helyzetet teremt, minek következtében Temes megye a 6000 szavazatával, örömünkre kapott, miközben mi a több mint 8000 voksunkkal nem. Országos szinten a hozzánk hasonló szórványmegyék közül Máramaros kapott, Brassó viszont nem. Hasonló megyei furcsaság, hogy az USL által szerzett 66 ezer szavazattal 1, míg az ARD a 42 ezer szavazatával 2 szenátori mandátumot szerzett. E rendellenességekkel együtt, elmondhatjuk, hogy az Arad megyei magyar szavazatok nem vesztek el, azok valahol az országos kosárba gyűltek, szövetségi mandátummá váltak. Más számítások szerint, ha mintegy 800 szavazattal többet kaptunk volna, talán meglett volna a mandátum. – Ezzel arra akar utalni, hogy az EMNP által begyűjtött 857 szavazattal meglett volna a mandátum? – Az EMNP szenátorjelöltjeire begyűlt szavazatoknak a párja nem jelentkezik az RMDSZ képviselőjelöltjeinél, ami azt jelenti, hogy akik a szenátorjelöltjeikre szavaztak, nem támogatták a mi képviselőjelöltjeinket. Ha viszont a mi jelöltjeink helyett másokat támogattak, az rossz hatással volt az eredményünkre. – Zárjuk le a választási eredményeknek az elemzését, inkább tekintsünk előre. Hogyan tovább? – Mielőtt továbblépnénk, le kell szögeznünk: a parlamenti képviselet hiánya nem csak országos, hanem helyi szinten is gyengíti a tárgyalási pozícióinkat. Annak mindenképp örülünk, hogy az RMDSZ a törvényhozásban van, nekünk a megyebeli magyarság érdekeinek a minden szinten történő további képviseleti formáit kell felkutatnunk, biztosítanunk. Tehát parlamenti, megyei, illetve helyi szinten is támogatnunk kell a közösségeket. A tisztségviselőinknek, a polgármestereinknek ugyanis támogatásra van szükségük ahhoz, hogy a közösségeiket ki tudják szolgálni, érvényesíteni tudják az érdekeiket, hogy folytathassák az elkezdett fejlesztéseket. Hasonlóképpen történik Aradon is vagy máshol, ahol csak alpolgármestereink vannak, működtetni kell a magyar érdekeltségű intézményeket, így Aradon is a Csiky Gergely Főgimnáziumot. Továbbra is támogatnunk kell az anyanyelvű kulturális programokat, amelyek garantálják a közösségi életet. A képviselői irodának e közösségépítő munkában komoly szerepe volt, ezért a hiányát nagyon érezni fogjuk, ezért valamilyen formában pótolnunk kell. – Tehát eddig Bukarestben tartózkodott a mindenkori parlamenti képviselő, akit a kiépített összeköttetései révén meg lehetett kérni bizonyos közösségi érdekű dolgoknak az elintézésére, kijárására. Nélküle van-e valamilyen elképzelés az efféle közbenjárásokra? – E kérdésről már Kovács Péter főtitkárral, de Kelemen Hunor szövetségi elnökkel is beszéltem, melynek során jeleztem, hogy a megyei választási iroda jegyzőkönyvét nem írtuk alá, mert nem tartjuk helyesnek a kialakult helyzetet. Az óvásnak viszont nem látjuk értelmét, mert a jogászok szerint, semmi eredményre nem számíthatnánk. Felfelé jeleztem, hogy a képviselő kiesése nekünk komoly gondot jelent, de a holnapi TEKT (Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa) és a szombaton összeülő SZKT (Szövetségi Képviselők Tanácsa) ülésen is felvetjük. E kérdéseket a sürgősen összeülő Opretív Tanács is megvitatja, mihelyt rendelkezünk a szükséges adatokkal, összehívjuk a megyei szervezet legmagasabb fórumát, a választmányt is. A kiesés pótlásához jobban össze kell fognunk, jobban fel kell használnunk helyi lehetőségeinket, ugyanakkor az országos szervezettől is hathatósabb támogatást kérünk a székház fenntartásához, intézményeink működtetéséhez. Közben támogatást kértem a Temes megyei új képviselőtől, Molnár Zsolttól is, aki szórványmenedzserként eddig is felelt Arad megyéért. Ugyanakkor a régiónkhoz kötődő Winkler Gyula EP-képviselő is támogatást ígért, ahányszor szükséges a helyszínre jön. – Fenn tudják-e tartani a megyei székházat? – A fenntartási költségekből is hiányozni fog a képviselői iroda hozzájárulása, ennek ellenére, megpróbáljuk a feltételeket biztosítani az itt folyó tevékenységekhez. Mivel a székház nem az elnöké, hanem a megye magyarságáé, annak működnie kell. Jómagam minden hétfőn 17 órától fogadóórát tartok, de a kollégák is folytatják a szokásos programjukat. Bízom benne, hogy a székház működtetéséhez meg fogjuk találni a szükséges pénzforrásokat. Tekintve, hogy tagsággal rendelkező érdekvédelmi szervezet vagyunk, a tagsági díjak befizetésére is fokozottan odafigyelünk, azok a székház fenntartásának a költségeit fogják szolgálni. Tehát az RMDSZ Arad megyei szervezetében, saját parlamenti képviselő nélkül is az élet megy tovább. Köszönöm a beszélgetést. Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2012. december 14.Az RMDSZ-szavazók többsége kormányzást akarAz RMDSZ öt százalékot alig meghaladó választási eredményeiről, az elveszett mandátumokról és a Szociálliberális Unióval folytatott koalíciós tárgyalásokról beszélgettünk Kovács Péterrel, a szövetség főtitkárával. – Milyen eredménynek tartja az RMDSZ 5,2 százalékos támogatottságát a december 9-i parlamenti választáson? – Legfontosabb célkitűzésünket teljesítettük azzal, hogy a romániai magyarságnak megmarad a megfelelő súlyú parlamenti képviselete: a magyar emberek egyértelmű bizalmat szavaztak az RMDSZ-nek. A választási eredmények másik fontos végkicsengése: meg kell vizsgálnunk, hogy az RMDSZ miért került ilyen veszélyesen közel az 5 százalékos bejutási küszöbhöz. Választókerületi léptékű elemzésre van szükség. Túl egyszerű lenne a kedvezőtlen időjárási viszonyokra fogni ezt az eredményt. A választási kiértékelések függvényében a szövetség működésére, a szervezésre és a hatékonyságra vonatkozó, személyekre lebontott döntéseket kell hoznunk. – Erdély-szerte csökkent a választói kedv, az RMDSZ is kevesebb szavazatot kapott. Miben látja ennek okait? – Az elmúlt 23 év választási eredményei azt mutatják, hogy a magyar szavazói részvétel együtt mozog a románnal. Ha az országos részvételi arány csökken, akkor csökken a magyar is, ha növekszik, akkor a magyarok közül is többen járulnak az urnák elé. A rendszerváltás óta egyetlen kivétel volt, a 2009-es európai parlamenti választás, amikor 8,93 százalékot kaptak a magyar jelöltek, a román részvételi arány azonban alacsony volt. Az RMDSZ-re adott szavazatok száma viszont akkor is 400 ezer körüli volt. Szociológusaink szerint míg az országos részvételi arány 41,7 százalékra tehető, a magyarok részvétele egy százalékkal kevesebb, 40,5 százalékos volt. Nem nagy különbség, már az előző években is volt rá példa. – Az újraelosztás előtt az RMDSZ 18 mandátummal rendelkezik. Mennyi jöhet még? – Nagyságrendileg ugyanolyan súllyal leszünk jelen a bukaresti parlamentben, mint eddig. Becsléseink alapján 1 szenátori, valamint 2-3 képviselői mandátummal lesz kevesebb. A négy évvel ezelőtti 31 helyett 27 mandátumot kap az RMDSZ. Ez lényegesen nem ront a magyar képviselet súlyán. – Mennyire befolyásolta az RMDSZ eredményeit a néppárt színre lépése a választásokon? Elképzelhetőnek tartja, hogy ha sikerült volna kiegyezni az EMNP-vel, a most elveszett 3-4 mandátum megmarad, sőt, akár újakat is hoz a választási koalíció? – Ez pusztán elméleti felvetés, hiszen olyan párttal nem lehet megegyezni, amely azért jött létre, hogy az RMDSZ-t kiüsse a parlamentből, és átvegye a hatalmat. A romániai választásokon 32 politikai szervezet indult, amiből mindössze négy jutott be a parlamentbe, a többi az 1 százalékot sem érte el. A médiában túl sok szó esik erről a 28 pártocskáról, vagy legalábbis néhányról közülük. Inkább fogadjuk el az elért eredményt, és vonjuk le a megfelelő következtetéseket. – Melyek ezek? – Mindvégig hangsúlyoztuk, hogy minden magyar embert képviselünk. Azokat is, akik ránk szavaztak, és azokat is, akik nem, vagy, akik otthon maradtak. Számunkra ez prioritás. Engem nem foglalkoztat, hogy egy egyszázalékos pártocska hogyan szerepelt, vagy mit gondol rólunk. – A Szociálliberális Uniónak nincs szüksége kormányzati segítségre, alkotmányozó kétharmaddal rendelkezik a parlamentben. Az RMDSZ miért szorgalmazza a koalíciós tárgyalásokat? – A parlamenti aritmetika szerint a kormánypártnak valóban nincs szüksége külső szövetségesre, ezért aztán teljesen nyitott a tárgyalások menete. Elméleti szempontból három forgatókönyv létezik: kormányra kerül az RMDSZ; parlamenti együttműködést alakítunk ki; ellenzékbe kerülünk. Az RMDSZ által az elmúlt években megrendelt közvélemény-kutatások egyértelműen igazolták: szavazóink több mint 70 százaléka kéri a magyar képviselet kormányzati szerepvállalását. Az emberek szemében az RMDSZ rendelkezik a legtöbb eszközzel a magyarság képviseletére. Most erről folynak a tárgyalások. Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2012. december 15.„Stabilitási tényezőként tekintenek az RMDSZ-re”Véli Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára Négy forgatókönyv körvonalazódik az RMDSZ számára az új kormány megalakulását követően: koalícióra lép az abszolút parlamenti többséget szerzett Szociálliberális Szövetséggel (USL) és miniszteri tárcát kap; a közös kormányban államtitkári szinten lesz képviselve a Romániai Magyar Demokrata Szövetség; parlamenti támogatást biztosít az USL-nek; ellenzékben marad. „Bármelyik politikai alakulatnak célja hatalomra jutni, döntésközelbe kerülni, hogy érvényesíthesse programját. Az RMDSZ-nek vannak olyan választási ígéretei, amelyeket csak úgy lehet megvalósítani, ha szövetségünk kormányon van”, nyilatkozta lapunknak Kovács Péter főtitkár. „Az RMDSZ ezúttal nem jelenti a mérleg nyelvét, emiatt alkupozíciója is gyengébb. Az USL annak ellenére tett ajánlatot az együttműködésre, hogy matematikailag nincs szüksége az RMDSZ-re a parlamenti többség kialakításában, ami határozottan pozitívumnak tekinthető. Azt jelenti, hogy az RMDSZ-re partnerként tekintenek, stabilitási tényezőnek tartják. Szövetségünk eddig is együttműködésre törekedett a mindenkori román kormánnyal – elutasítva természetesen a szélsőséges pártokat”, magyarázta Kovács. Egyes elméletek szerint a szociáldemokraták számára az RMDSZ-szel való együttműködés mögött elsősorban más számítások húzódnak meg, például saját pozíciójukat kívánják erősíteni a liberálisokkal szemben. Kovács Péter szerint, ha ez annak az ára, hogy az RMDSZ-nek szava legyen az olyan horderejű kérdésekről szóló döntésben, mint az alkotmánymódosítás, vagy például a régiók átrajzolása, teljesen mellékesnek tűnik minden más. Tegnap Marosvásárhelyen ülésezett a platformok (PKT), majd a területi elnökök konzultatív tanácsa (TEKT), az est folyamán pedig a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT), napirenden a választási eredmények kiértékelése volt. Szombaton a Szövetségi Képviselők Tanácsán (SZKT) hallgatják meg Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai beszámolóját, illetve az országos kampánystáb kiértékelőjét. Sz. K. Szabadság (Kolozsvár) 2012. december 17.Miniszteri tisztséget kaphat az RMDSZ (Ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa)Az RMDSZ-nek miniszteri szinten kell részt vennie a következő kormányban, vagy ellenzékbe kell vonulnia – jelentette ki Kelemen Hunor az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati marosvásárhelyi ülésén. Az RMDSZ elnöke nyomatékosította: a szövetségnek azon az úton kell haladnia, amelyet hatékonyabbnak gondol a közösség képviseletére. Victor Ponta kormányfő egyébként hajlandónak is mutatkozott egy miniszteri széket adni a szövetségnek. Egy televíziós interjúban kifejtette: amennyiben Traian Băsescu államfő a pártokkal való, mára tervezett konzultációk után ismét neki ad kormányalakítási megbízást, és a Szociál-Liberális Szövetség másik két társelnöke – Crin Antonescu liberális és Daniel Constantin konzervatív pártvezér – is beleegyezik az RMDSZ kormányzati szerepvállalásába, hajlandó lenne miniszteri tárcát felajánlani a magyar szervezetnek. Ellenzékben nincs esély Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsa hét végi ülésén a kormányzatban való miniszteri szintű részvételt vagy az ellenzékbe vonulást tartotta a két lehetséges megoldásnak. Érzékeltette azonban, hogy olyan körülmények között, amikor az egy héttel ezelőtti választásokon győztes Szociál-Liberális Szövetségnek még az alkotmánymódosításhoz sem lesz szüksége ellenzéki szavazatokra, gyenge érdekérvényesítési esélyeket kínál az ellenzékiség. Hozzáfűzte: a kormány parlamenti támogatása nem lehetséges, hiszen a választások nyerteseinek nincs szükségük az RMDSZ szavazataira. Az RMDSZ elnöke úgy vélekedett, nem lehet a kormányzati részvétel akadálya az RMDSZ és az SZLSZ közötti ideológiai különbség. „A szülőföld építése nem ideológiai opció, ez közösségi kérdés” – jelentette ki. Elmondta azt is: csütörtökön Brüsszelben járt, és Wilfried Martenst, az Európai Néppárt (EPP) elnökét tájékoztatta az RMDSZ előtt álló lehetőségekről. Az EPP elnöke biztosította, hogy bármilyen döntést hozna a szövetség, támogatja. Kelemen Hunor szerint ma vagy holnap születik döntés arról, hogy a szövetség részt vesz-e a kormányban. Az elnök az SZKT felhatalmazását kérte a jövő heti tárgyalásokra. Vita az eredményekről Az SZKT-n egyébként vita alakult ki az RMDSZ által elért eredményekről. Kelemen Hunor úgy értékelte, a magyar–magyar verseny nem mozgósította az erdélyi magyar választókat, a magyarság részvétele négy százalékkal elmaradt a román választókétól. „Egyik szemünk sír, a másik nevet” – értékelte az eredményt az RMDSZ elnöke. Mint mondta, sikerült biztosítani az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét, de a szövetség négy parlamenti mandátumot veszített, és olyan alapemberei nem jutottak be a parlamentbe, mint Frunda György, aki két évtizeden át volt a szövetség szenátora. Az RMDSZ elnöke a mandátumok elvesztését az EMNP-nek tulajdonította. Szerinte az EMNP tudatosan megtévesztette a választókat, és vezetői a választás után nem a saját sikertelensége miatt voltak szomorúak, hanem azért, mert az RMDSZ-nek sikerült átlépnie az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Azt is hozzáfűzte: a szövetség nem volt mindenütt felkészülve a magyar–magyar versenyre, és jövője attól függ, hogy képes lesz-e levonni a választási eredményekből a helyes következtetéseket. Az RMDSZ elnöke kijelentette: január végéig el kell végezni a választások részletes elemzését, és a következtetések alapján kell döntéseket hozni az RMDSZ tavasszal tartandó kongresszusán. „Ez az utolsó esély arra, hogy korrekciókat végezzünk, és 2016-ban ne izguljunk azon, hogy lesz-e ötszázalékos támogatottság” – figyelmeztetett. Kovács Péter, az RMDSZ kampánystábjának vezetője szerint a szövetség valamennyi kitűzött célját teljesítette, hiszen átlépte az ötszázalékos küszöböt, megőrizte a parlamenti képviselet nagyságrendjét, a magyarok által leadott szavazatok nagyobb hányadát szerezte meg, mint a nyári önkormányzati választásokon, és a képviselet földrajzi egyensúlyát is sikerült megőriznie. Ugyanakkor szinte valamennyi megszólaló aggodalmának adott hangot az elért eredmények miatt. Tánczos Barna, a szövetség újdonsült szenátora úgy fogalmazott, örömre van ok, jubilálásra alig. Frunda György ütötte meg a legkritikusabb hangot, akinek húszévi szenátorság után nem sikerült újabb mandátumot szereznie. Kijelentette: az EMNP-re leadott voksokat voltaképpen az RMDSZ elleni protesztszavazatoknak kell tekinteni. Úgy vélte, a kedvezőtlen eredményben döntő szerepe volt annak, hogy az RMDSZ nem lépett ki a jobboldali Boc-kormányból akkor, amikor az a népszerűtlen gazdasági intézkedéseket hozta. Budapestre üzentek Markó Béla volt RMDSZ-elnök az SZKT ülésén leszögezte: abszurdum annak örvendeni, hogy a magyarországi kormányoldal ezúttal nem szólt bele a választási kampányba, amikor az RMDSZ az utóbbi években magyarországi ellenszélben politizál. Szerinte igenis, üzengetni kell Budapestre. „Nemcsak azok tették fel a magyar nemzet sorsára az életüket, akik Budapestről üzengetnek nekünk, hanem mi is feltettük” – érvelt a politikus. A volt elnök úgy vélte: Magyarországon esélyeket játszanak el azzal, hogy gyöngítik az RMDSZ-t. „Az erdélyi magyarság és a magyar nemzet jövőjét játsszák el azzal, hogy nem ismerik fel: akár szeretik, akár nem, de támogatni kell az RMDSZ-t” – jelentette ki. Az SZKT ülése után Kelemen Hunor újságíróknak kijelentette: ő maga nem kíván a sajtón keresztül üzengetni Budapestre. Hozzáfűzte azonban, hogy a magyarországi kormányoldal támogatása nélkül nem jöhettek volna létre az RMDSZ ellenzékét képező erdélyi magyar pártok. A választások eredményeit értékelő testületi ülésen egyébként Márton Árpád képviselő is utalt a pártok megnevezése nélkül az erdélyi magyar ellenzék magyarországi kapcsolataira. A Kovászna megyei képviselő azt a hadviselési taktikát ajánlotta megfontolásra a testületnek, amely során elvágják az ellenfél csapatainak utánpótlását. Ponta nyitott az együttműködésre „Hajlandó lennék miniszteri tárcát adni az RMDSZ-nek, hogy megóvjuk többségünket és kormányunkat az olyan megítéléstől, miszerint ez is olyan kétharmad, mint a szomszédos Magyarországé, amely elnyomja a politikai és nemzeti kisebbségeket” – jelentette ki Victor Ponta miniszterelnök a hét végén. Hozzáfűzte azonban: az RMDSZ bevonásáról csak a Szociál-Liberális Szövetség liberális és konzervatív társelnökével közösen, a kormányalakítási megbízás után döntenek. Ugyanabban a televízióműsorban Crin Antonescu liberális pártelnök megerősítette: a baloldali szövetség és az RMDSZ vezetői már a választás előtt tárgyaltak arról, hogy közösen alakítsanak ki többséget a parlamentben. Antonescu viszont kifejtette: szerinte nem az RMDSZ kormányzati szerepén múlik Románia külföldi megítélése, hanem a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásán. Traian Băsescu államfő ma konzultál a parlamenti pártokkal, majd megnevezi miniszterelnök-jelöltjét. Az új parlament szerdán tartja alakuló ülését. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. január 7.A romániai rendszerváltás és a kolozsvári eseményekKolozsvár és az itt élő magyar értelmiség kulcsfontosságú szerepet játszott a forradalom napjaiban és az azt követő hónapokban. A rendszerváltás idején Kolozsvár kulcsfontosságú szerepet töltött be az erdélyi nagyvárosok közt: itt volt a forradalom során nagy szerepet játszó erdélyi hadsereg központja valamint magyar és román szempontból is Erdély kulturális központjának számított. A '70-es és '80-as évek végén a kolozsvári magyar elit tiltakozása a román hatalom nemzetiségpolitikája ellen több síkon zajlott. Ide sorolhatók azon tiltakozások, amelyek a „szocialista szabályok szerint” fogalmazták meg a nemzetiségi sérelmeket, elsősorban azon bukaresti román ismerőseiknek, akik valamilyen fontos funkcióban voltak, vagy hatalmuk révén befolyásolhatták a diszkriminatív kisebbségpolitikát. Ide sorolható Balogh Edgár, Demeter János, Takács Lajos. A másik tiltakozási forma az ellenzéki mozgalmakhoz köthető. A nagyváradi Ellenpontok szamizdathoz hasonlóan, az ellenállás, politikai tiltakozás formái Kolozsváron is jelentkeztek. Ezek elsősorban azokhoz a disszidensekhez köthetőek, akik részt vettek a Limes-körben folytatott vitákban. Bár a Limes-kör elsősorban nem Kolozsvárhoz köthető, de Kolozsváron élő résztvevői meghatározó szerepet töltöttek be az itteni szellemi életben. A Limes-kör megszűntével, Kolozsváron Balázs Sándor kezdeményezte a Kiáltó Szó című szamizdat létrehozását. A temesvári eseményekről a kolozsvári napilapok december 21-ig hallgattak, azonban informális csatornákon keresztül többen is értesültek az ott történtekről. A bukaresti tüntetések megkezdéséről szóló hírek a kolozsvári lakosság egy részét cselekvésre buzdította. A városban tömegtüntetésekre került sor. A katonai vizsgáló bizottság szerint 26 halott és 84 sebesült civil áldozata volt a december 21-i kolozsvári tüntetéseknek. A továbbiakban nem került sor sortűzre, a katonaság visszavonulásra kapott parancsot. A politikailag fontosnak tartott (de még mindig a karhatalom ellenőrzése alatt álló) épületeket őrizték, továbbá a postát, a vasútállomást, az I.R.E-t, a Gaz Metant és a rádióstúdió épületét. A párt székházába reggel, december 22-én hatolt be a tömeg, ahol elsősorban Ioachim Moga megyei első titkárt keresték. A tüntetőkkel az épületbe behatoló értelmiségiek (Iosif Zăgrean, Ioan Căpuşan és Chindiraş ügyvéd) tárgyaltak a párttitkárral a kialakult helyzetről. Miután nem sikerült lemondásra bírni, Moga az erkélyről próbált a tüntetőkhöz beszélni, kevés sikerrel. Dorel Vişan és Victor Rebengiuc érkezésével megalakult a Nemzeti Megmentési Front ad-hoc tanácsa, melyben az egyedüli magyar Vincze János volt. A megyeszékház, valamint a pártközpont hadsereg általi védelme december 22-én, 11 és 13 óra között szűnt meg, amikor a televízió és rádió közölte a nemzetvédelmi miniszter öngyilkosságát, a szükségállapot kihirdetését. A Ceaușescu-házaspár menekülésének bejelentése után a hadsereg többé nem működött együtt az RKP megyei vezetésével. A Securitate, valamint a pártszékház épületében lévő a személyzetnek nem esett bántódása, őket továbbra is a katonaság felügyelte, esetenként menekítette. Mogát az épület hátsó ajtaján, az éjszaka leple alatt egy hordágy segítségével menekítették ki. A Securitate fegyverállományát szintén a hadsereg foglalta le. A katonaságnak a továbbiakban is fontos szerep jutott az új hatalmi struktúra megszervezésében. Iulian Topliceanu vezérezredes részt vett a Nemzeti Megmentési Front ülésén, ahol politikai funkciót kapott. Ugyanebben a periódusban történt hasonló módon a Városháza elfoglalása is, melynek következtében megalakult az NMF városi tanácsa. A testületnek leginkább a rend megőrzésében, valamint az adminisztráció újraindításában volt szerepe. Az NMF harmadik tanácsát december 29-én választották meg, amelyben már magyarság (KMDT) képviselői is hivatalosan helyet kaptak. Azelőtt, december 24-én, egy gyorsülésen, valószínűleg Cornea nyomására, az NMF éléről leváltották Dorel Vişant, helyére Octavian Buracut választották. A kolozsvári események politikai szereplői, szónokai, amíg a hírek nem erősítették meg a Ceauşescu-házaspár menekülését, vigyáztak arra, hogy egy esetleges fordulat után ne vonhassák őket felelősségre. A tüntetések napján a kolozsvári magyar értelmiség szűkebb köre szintén találkozóra gyűlt össze Gáll Ernő lakásán, Balázs Sándor és Nagy György kezdeményezésére. Ennek apropója az „autonómia problémájának tárgyalása” volt. Minden valószínűség szerint a temesvári fordulat utáni időkre próbáltak meg egyfajta irányvonalat kialakítani. A találkozó híre több értelmiségihez eljutott, így telefonon, vagy személyes úton megkeresték a későbbi közös nyilatkozat, a Hívó szó aláíróit. A kolozsvári magyar értelmiség következő lépése a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács létrehozása volt a karácsony szombatjára szervezett gyűlésen. Erre már egy „központi” helyen került sor, a Szabadság szerkesztőségében, ami a nagyszámú hallgatóság miatt kicsinek bizonyult. Már a gyűlés elején megjelentek az első súrlódások, nézeteltérések a szervezkedés mikéntjével kapcsolatban. Balogh Edgár a Magyar Népi Szövetség újjáélesztésében gondolkodott, Balázs Sándor a két világháború közt működő Országos Magyar Párt mintáját tekintette mérvadónak. A polémiát végeredményben azon értesülés zárta le, miszerint Bukarestben Domokos Géza már létrehozott egy országos szintűnek tervezett szervezetet. Ezután a Kolozsváron jelenlevők megegyeztek abban, hogy a továbbiakban a helyi ügyekre koncentrálnak. A jelenlevők elfogadták a KMDT nyilatkozatát és megválasztották annak vezetőségét: Kántor Lajos elnök, Pillich László titkár. Szó esett az alakulóban levő román ideiglenes bizottsággal való kapcsolatfelvételről is. A KMDT első gyűlései során kialakultak bizonyos nézeteltérések, amelyekben egyes tagok a múlt rendszerhez való viszonyulásuk miatt lettek megbélyegezve, illetve a szervezet megalakulását és addigi akcióit is többen támadták. A kolozsvári magyarság napilapjának átszervezése december 22-én kezdődött el, Tibori Szabó Zoltán kezdeményezésére. Az átszervezés nyomán kiutasították a régi szerkesztői gárdát. Az első lapszám megjelenéséhez a lap külső munkatársai, Kántor Lajos, Cs. Gyímesi Éva, Kányádi Sándor, Kiss János, Csép Sándor segítségével gyűjtötték össze az anyagot. Az átszervezés fontos mozzanatának számított a román kulturális közeggel való kapcsolatfelvétel. Az új lap címének eldöntésére az összegyűlt „spontán” szerkesztő-csoport éjféltájt kerített sort. A rengeteg ötletből válogatva végül a Szabadság név mellett döntöttek. A Korunk kulturális havilap átszervezésére is ebben az időszakban, hasonló módon került sor. Gáll Ernő javaslatára (aki korábban főszerkesztő is volt), a Kezdeményező Bizottság gyűlésén Kántor Lajost választották meg főszerkesztőnek. Ugyanekkor döntöttek a név (Korunk) megtartása mellett is. Az iskolásoknak szánt Napsugár gyereklap továbbra is ugyanezen a néven jelent meg. Az óvódások lapjának, A haza sólymainak nevét Szivárvány-ra változtatták. Mindkét lapot Murádin Jenő szerkesztette. A decemberi események után a kolozsvári diákság, az egyetemisták is szervezkedésekbe kezdtek. A vakációzó diákok visszatérése után jelent meg az első ifjúsági szervezet, a MADISZ. Programjában önmagát a magyar ifjúság politikai, gazdasági és kulturális érdekvédelmi és képviseleti szervezeteként határozta meg. Kulturális rendezvényei már január elkezdődtek. Január 25-én megalakult a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, amely már egy célzott csoportot szólít meg, a kolozsvári magyar felsőoktatásban tanuló diákokat. Szándéknyilatkozata szerint az RMDSZ-szel és a MADISZ-szal kíván együttműködni. A vizsgált időszakban át is vette a MADISZ szerepét, képviselői helyet kaptak az RMDSZ megyei küldöttgyűlésében, valamint a Vatraval való márciusi tárgyalásokon is delegáltak képviselőt. Olykor személyi átfedés volt a MADISZ és a KMDSZ között. Március 13. és 15. között, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet diákjaival szolidaritást vállalva, a KMDSZ tagjai ülősztrájkot rendeztek. A diákságnak fontos szerepe volt az egyetemeken a múlt rendszert kiszolgáló tanárok kiszűrésében is. A vizsgált időszakban más magyar ifjúsági szervezetek is alakultak, szűkebb célcsoportok számára, mint pl. az Ifjúsági Keresztény Egyesület. A Kolozsváron megrendezett, január 7-i küldöttgyűlésig a KMDT hivatalosan is felvette az RMDSZ megnevezést. Bár a megyei RMDSZ alakuló ülésére csak február 18-án került sor, az említett januári küldöttgyűlés után a sajtó sem használta a KMDT megnevezést. A küldöttgyűlésen a Bukarest-Kolozsvár rivalizálás is jelen volt. Az első nagyszabású tanácskozást a magyarországi politikai élet is érdeklődéssel követte. Az anyaországi küldötteknek Domokos Géza nyomására nem sikerült bejutniuk az ülésre, ezért később tárgyaltak az RMDSZ vezetőségével. A visszaemlékezések szerint jelen volt Antall József, Csoóri Sándor, Andrásfalvy Bertalan (MDF), továbbá Kovács-Ara Attila a Szabad Európa Rádiótól, valamint a FIDESZ küldöttsége is. Az iskolaügyel (az önálló magyar iskolák létrehozása) kapcsolatosan három tényezőnek volt köszönhető a magyarság számára elért, pozitívnak mondható eredmény: jól sikerültek a tárgyalások a főtanfelügyelővel, Stoica Marianával; az NMF Kolozs megyei elnöke (Octavian Buracu) és az ügyet támogató tagok szintén hajlottak a költöztetésre; sikerült találni egy olyan megfelelő iskolát, amelybe a románok is hajlandóak voltak átköltözni. A román szülők, diákok és tanárok által szervezett tüntetések ellenére az Oktatásügyi Minisztérium január végére jóváhagyta a három, magyar tannyelvű középiskola létrehozását. A kompromisszum az RKP egykori, jól felszerelt továbbképző iskolájával volt kivitelezhető, amelyet a tanfelügyelőség átadott a kiköltöztetett román diákoknak. A Bolyai Egyetem visszaállításával kapcsolatban nem sikerült hasonló eredményt elérni. A probléma komplexitását jelzi, hogy a román tagozatok, valamint az egyetemen tanuló magyar tanárok és diákok között sem volt egyetértés. A líceumok esete után az egyetem ügyében a román körökben jóval nagyobb ellenállás mutatkozott. Az RMDSZ felsőoktatással foglalkozó munkacsoportja, a Bolyai Bizottság, Balázs Sándor elnökletével konkrét célokat fogalmazott meg. A Bolyai Egyetem visszaállítását illetően két változaton gondolkodtak. A szélesebb körű megoldás magába foglalta volna a Bolyai Egyetem teljes struktúráját. Ezek szerint az újjászervezett egyetemhez csatolták volna a műegyetemi mérnökképzést, a Mezőgazdasági Főiskolát és a Képzőművészeti és Zeneművészeti Főiskola magyar nyelvű oktatási hálózatát. A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet magyar nyelvű kihelyezett tagozata lett volna a Bolyai Egyetemnek, ugyanígy a Színművészeti Főiskola is. A Nagyszebenben megalakuló német nyelvű felsőfokú tanintézmény szintén a Bolyai Egyetem keretében működött volna. A Bolyai Bizottság ezt a változatot támogatta és küldte el a Tanügyminisztériumhoz. A Bizottság egy minimálisabb váltiozatot is felvetett, ami szerint a Bolyai Egyetem megtartotta volna a klasszikus tudományegyetemi struktúráját, a többi oktatási intézményben pedig létrehozták volna a magyar nyelvű oktatási vonalat. Január végén, február elején egyre nagyobb teret kapott az ún. nemzetiségi kérdés, felerősödtek a szélsőséges megnyilvánulások. Az RMDSZ központi vezetése országos tüntetésekre adott utasítást a megyei szervezeteknek. A kolozsvári magyar szervezetek párbeszédet kezdeményeztek a román kultúrkörök képviselőivel, így próbálva megfékezni a szélsőségeket. Ilyen kezdeményezés volt a Híd-Puntea című lap létrehozása, amely információs csatornaként szolgált a kolozsvári RMDSZ-ről, elsősorban az iskolaügyek tisztázása érdekében. A román nacionalizmus a forradalmi események után Kolozsváron először a segélyek, majd az iskolaügyek rendezésekor vált érzékelhetővé. A Vatra Românească Kolozsváron egy februári nagygyűléssel jelentkezett először. A március 15-i ünnepségig a Vatra és az RMDSZ kolozsvári képviselői között folyamatos nyilatkozatháború zajlott. A Vatra és az RMDSZ kolozsvári képviselőit végül a marosvásárhelyi események kényszerítették tárgyalóasztalhoz. A cél, amit végül sikerült megvalósítani Kolozsváron az volt, hogy a városban elejét vegyék egy esetleges etnikai konfliktus kirobbantásának. Ehhez hozzájárultak azon civil és magánszervezetek is, amelyek a marosvásárhelyi események után tiltakozásukat fejezték ki az erőszakos cselekmények ellen. A történelmi pártok újjáalakulásának hatására, valamint az NMF-nek a közeledő választásokon való indulása miatt, 1990 februárjában országos szinten átszervezték az NMF megyei tanácsait. Az új szervezetben, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsaiban a Front képviselői mellett helyet kaptak a politikai pártok és az RMDSZ képviselői is. Ebben az időszakban a kolozsvári RMDSZ-nek sikerült székházat szereznie. A szervezet a Deák Ferenc utcában levő úri kaszinó épületét szerette volna, végül a Fürdő (Pavlov) utcai Moga-villát kapta meg. Az RMDSZ-el párhuzamosan, ugyancsak a választásokra készülve, Kolozsváron is alakultak magyar szervezetek, pártok. Az egyik ilyen szervezet a Vincze János által létrehozott Független Magyar Párt volt. Mivel bebizonyosodott, hogy Vinczét korábban befolyással való üzérkedés miatt elítélték, pártja megfosztotta vezetőségi tisztségétől. Bár a Vincze eset egyedinek tekinthető, a kolozsvári politikai életben a választások előtt jelentkeztek egyéb politikai tömörülések is. Ilyen volt a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt, amely március 29-én tette közzé hivatalos programját. A pártot jobboldali értelmiségiek alapították már korábban. Mivel nem volt komolyabb politikai háttere és végeredményben Tőkés László támogatását sem sikerült elérni, nem indultak az országos választásokon, platformként az RMDSZ-be tagolódva folytatták tevékenységüket. Egy másik kezdeményezés, bár ez nem pártként lett bejegyezve, azonban az RMDSZ részleges jóváhagyásával működött, a Magyar-Román Demokrata Szövetség volt. Vezetője Váradi-Goia János volt, aki a NEIT-ben is tevékenykedett. A szervezet a románokkal kereste a kapcsolatot, elsősorban a Demokrata Párttal. Fontos szerepet játszott a Vatra és az RMDSZ márciusi tárgyalásainak megszervezésében is. A február 18-án megrendezett Kolozs-megyei RMDSZ küldöttgyűlésen a szervezet végre megszabadult az „ideiglenes” jelzőtől, új vezetőséget választott magának, amely a Kongresszuson képviselhette a helyi érdekeket. Elkezdődött a választásokra való felkészülés, aminek egyik hozadéka az volt, hogy sok helyen a kezdeményező értelmiség helyét egy újonnan kialakult politikus csoport (Szőcs Géza, Eckstein-Kovács Péter, Pillich László, Kónya Sándor stb.) vette át. Fodor János Transindex.ro, 2013. január 15.Válasz az RMDSZ főtitkárának, Kovács PéternekFelháborítóan modortalannak minősítem Kovács Péternek, az RMDSZ főtitkárának a Népújság 2013. január 13-i számában megjelent bírálatát a marosvásárhelyi és a Maros megyei RMDSZ-szervezeteket illetően. Olvasva vaktában ostorozó mondatait, arra gondolok, hogy a Szövetség főtitkárának pontosan az nem számít, ami neki is hivatása: az ügy – az RMDSZ, az érdekvédelem ügye! Én úgy tudom, nem adtuk fel szövetségi elveinket, ami azt jelenti, hogy mindig, minden körülmények között összhangra kell törekednünk és ennek megfelelően sokkal türelmesebben kell kezelni a másságot és a gyengeségeket. Ennek a szemléletnek nyomát sem vélem felfedezni megnyilvánulásában, de sokkal inkább egy tőlem idegen hierarchikus hangvételt, ami tudomásom szerint esetleg egy politikai pártban érvényesülhetne, de semmi szín alatt egy szövetségi szemléleten szerveződő alakulatban. Mind a megyei, mind a marosvásárhelyi szervezet nevében kikérem magunknak ezt az elfogadhatatlan hangvételt. Levelének tartalmát illetően határozottan leszögezem a következőket: 1. A Maros megyei szervezet, dacára a főtitkár által megfogalmazott állításoknak, nem sorolható az eredménytelen, vagy gyenge eredményeket produkáló szervezetek közé. Az utóbbi évek eredményei is azt bizonyítják, hogy a Maros megyei szervezetnek jelentős szerepe van az országos RMDSZ-ben, lévén továbbra is, hogy a legnagyobb szavazótábort képes mozgósítani, értékes szavazatokat biztosítva az országos Szövetségnek! Kovács Péter bárdolatlan, éles bírálata megalázó azokkal a Maros megyei és marosvásárhelyi magyar szavazókkal szemben, akik a tavalyi választásokon is jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére a Szövetség átlépte az 5%-os bejutási küszöböt. Sőt, egyértelmű, hogy a magyar ellenpártok legkevésbé Maros megyében tudtak teret hódítani. Ezek tények, melyeket nem lehet alaptalan vélekedésekkel felülírni! És ezekért az eredményekért az inkriminált megyei és helyi tisztségviselők egyaránt sokat dolgoztak! 2. Az utóbbi napokban hozott döntéseink igazolják, hogy képesek vagyunk belátni szervezési fogyatékosságainkat, illetve megfelelő módon orvosolni is! Nem vagyok a lefejezés híve, hiszen a gondok összetettek, és ennek megfelelően kellő körültekintéssel kell megoldást eszközölni. Kovács Péter nagyon egyoldalúan minősíti a marosvásárhelyi szervezet tevékenységét, csak a negatívumokat sorjázza, de nincs tekintettel arra, hogy mindenek dacára mégiscsak sok jóhiszemű, jó szándékú, lelkes tag alkotja a szervezetet, akiken segíteni kell, hogy újraszerveződhessen a különben sok gonddal küszködő alakulat. Az utóbbi napokban az is kiderült, hogy az újraszervezésre vonatkozó döntés igencsak megosztotta a közvéleményt, ami a főtitkár állításával szemben, pontosan azt mutatja, hogy igenis, Marosvásárhelyen féltő aggodalom övezi az RMDSZ-t. Mi is tudjuk, hogy a jó szándék mellé hatékony munkát is kell rendelni. Azt is tudjuk, hogy a jó munkához jó eszközök kellenek. Azt gondolom, hogy a főtitkárság azzal kellene törődjön, hogy miként tudná hatékonyan segíteni ezt a folyamatot. A Kovács Péter levele nem segítség, hanem sokkal inkább tovább mélyíti a konfliktust! 3. Külön ki kell térnem a nemzedéki kérdésre. Ebben a vonatkozásban is hamis és sértő a megállapítása. Hamis, mert tény az, hogy az RMDSZ megyei szervezetének minden egységében – vidéki és városi önkormányzatokban – jelentős számban kaptak lehetőséget a fiatalok! Túlzás nélkül állíthatom, hogy a különböző tisztségek mintegy egyharmadát 35 év körüli fiatalok töltik be. A megújulás, fiatalítás az esetek többségében teljesen természetes módon történik, erőltetés nélkül. Azt gondolom, hogy ez így egészséges. Mind a megyei tanács, mind a marosvásárhelyi tanács frakciójában jelentős számban vannak fiatalok, s ugyanez a jelenség tetten érhető a vidéki önkormányzatokban is. Másrészt, az idősebbekkel szemben sértő szóvá tenni az életkort. Az egészséges társadalomban minden korosztálynak megvan a tekintélye és szerepe! A Maros megyei RMDSZ-ben nem életkor szerint bízzuk meg a tagokat feladatokkal, felelősségekkel, hanem képességük szerint. A fiatalság önmagában nem szavatol bölcsességet, tudást, vezetői képességet, merthogy ezek nem életkorfüggő járulékok, hanem neveltetésből, egyéni adottságokból, kultúrából és a felhalmozott tudásból származnak. Egy szó mint száz, Kovács Péter főtitkár írása igazságtalan és felháborító. Nagyon remélem, hogy ez többet nem fog előfordulni és a marosvásárhelyi újraszerveződést nem fogja kedvezőtlenül befolyásolni. Idősebb korosztályhoz tartozóként emlékeztetem társaimat: az életkorhalmozás türelmes bölcsességet is eredményez. Kérek mindenkit, ennek mérsékletességével értékeljük a szóban forgó írást és szerzőjét. Tisztelettel, dr. Kelemen Atilla Népújság (Marosvásárhely), 2013. január 16.Válasz Kovács Péternek, az RMDSZ főtitkáránakLevelemet válaszként írom Kovács Péternek, az RMDSZ főtitkárának, a szombati (január 12.) Népújságban megjelent nyílt levelére. Főtitkár úr, egyike vagyok azoknak az ön szerint kárt okozóknak, akik az RMDSZ-ben önkéntesen tevékenykedtek. "Károkozói" tevékenységemet 1990 elején kezdtem, amikor részt vettem kb. 400, ugyancsak önkéntes résztvevővel együtt a marosvásárhelyi bőr- és kesztyűgyárban megtartott első RMDSZ-gyűlésen. Aztán többezres önkéntes tömeggel együtt ott voltam azon a bizonyos könyves-gyertyás tüntetésen. Igen, tisztelt főtitkár úr, önkéntesen voltunk ott, belső indíttatásból, nem küldött senki, mentünk magunktól. Nem hiányoztam az 1990. március 20-i tüntetésről sem, édesanyámmal és akkor egyetemista lányommal együtt tüntettünk a magyar oktatásért. ÖNKÉNTESEN! Ön hol volt akkor, főtitkár úr? Ön azzal vádolja a marosvásárhelyi szervezetet, hogy nem volt képes "kitermelni" életképes polgármesterjelöltet. Szíves tudomására szeretném hozni, hogy 2000-től, azaz 12 éve a marosvásárhelyi szervezet kizárólag azt a jelöltet támogathatta, akit a megyei szervezet javasolt. Nem volt beleszólása a marosvásárhelyi szervezetnek ebbe az országosan is nagyon fontos stratégiai kérdésbe. Viszont volt másnak, amit teljes mértékben megértettünk. Ön szerint, főtitkár úr, melyik nem volt "életképes" a jelöltek közül? Dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő, a képviselőház mezőgazdasági szakbizottságának több éven át elnöke, Borbély László parlamenti képviselő, volt miniszter, jelenleg az RMDSZ politikai alelnöke, vagy talán Frunda György volt szenátor, elismert jogász? Egyik sem volt életképes? Hát akkor ki az életképes? Önkéntesen dolgozó és ön szerint kárt okozó társaim nevében közlöm önnel, főtitkár úr, hogy ezzel a levelével egyetlen pluszszavazatot sem szerzett a szövetségnek. Sőt, ellenkezőleg. Sértegettek bennünket eleget, kibírtuk, az ön levelét is elviseljük, de azt elhiheti nekünk, hogy ezt a levelet nem díjazza a marosvásárhelyi magyarság. Tisztelettel, Gál Éva Népújság (Marosvásárhely), 2013. január 17.Az EMI közleménye Mesterházy Attila kolozsvári látogatása kapcsánIsmét bebizonyosodott: Erdély nem kér a magyart a magyar ellen uszító politikusokból Úgy tűnik, az MSZP és az RMDSZ azt hiszi, az ifjúság memóriája is olyan véges, mint a szavazóiké, s elég néhány év ahhoz, hogy elfelejtsék, milyen bűnöket követtek el nemzetünk ellen néhány évvel korábban. 2005-ben Eckstein-Kovács Péter próbálkozott Eörsi Mátyással Kolozsváron, most pedig, több év elteltével Markó Béla hívta az őt nemrég kitüntető elvtársát Mátyás király városába. Az ifjúság azonban nem felejt, s nem dől be az immár nemzeti érzelemre hangolt kampányfogásoknak sem: az RMDSZ politikusai testükkel megvédve, rendőrök segítségével kísérték be a tüntetőkkel szóba állni gyávának bizonyuló Mesterházy Attilát az előadóterembe. Az RMDSZ ugyanakkor leszerepelt a demokrácia és a szólásszabadság tiszteletben tartásából is: sajtóban és plakátokon meghirdetett eseményre a szervezők nem engedték be azokat az EMI-s fiatalokat és más, általuk nem ismert személyeket, akik véleményüket szerették volna kifejteni. Az RMDSZ Kolozs megyei elnöksége ujjal mutogatva jelezte, kik azok, akik bemehetnek, és kik azok, akik nem. Így nem szembenézésre és véleményütköztetésre, hanem odarendelt RMDSZ-es pártkatonák előtti összeborulásra került sor. Azokat a fiatalokat, akiket nem szúrtak ki, és mégis bekerültek, nem hagyták szóhoz jutni a kérdések során, tehát az előadóteremben is tovább folyt az RMDSZ és az MSZP által diktált cenzúra. Egyértelműnek tartjuk, hogy az MSZP „új politikáját" nem a megbánás vezérli, hanem az elszakított területeken lévő magyar állampolgárok szavazatának megszerzése, hiszen 2004 óta közel tíz év állt a rendelkezésükre bocsánatot kérni vagy a politikájukon változtatni. Nem tették, és nem is fogják soha, mert képtelenek nemzetben gondolkodni. Az MSZP velünk kapcsolatos legőszintébb megnyilvánulása az volt, amikor a Kempinskiben Erdély elcsatolására koccintottak vezető román politikusokkal. Ne feledjük, akkor is ott volt az RMDSZ... Szeretnénk tudatni Mesterházy Attilával és párttársaival, és mindenkivel, aki az egységes magyar nemzet ellen bűnt követ el, hogy ezután sem lesznek Erdélyben megtűrt személyek. 2013. január 16. Kolozsvár Erdély.ma, 2013. január 17.Milyen lesz a befogadóbb RMDSZ?A „fészbuk dzsenerésön” és a civil szervezetek irányába nyitna, miközben az együttműködés lehetőségeit keresi a versenypártokkal idén az RMDSZ. A májusi kongresszuson az alapszabályzat és a politikai program is módosul. Kovács Péter főtitkárt a múlt év végén kilátásba helyezett „befogadóbb” RMDSZ-ről kérdezte Cseke Péter Tamás. adikális lépéssel kezdődött az év az RMDSZ-ben: felszámolták a marosvásárhelyi szervezetet. Ez jelzés akart lenni a választásokon alulteljesítő többi szervezetnek is? Nem jelzésről van szó, ez egy folyamat végeredménye volt, amely már tavaly elindult Marosvásárhelyen. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ennek a lépésnek a szükségességére én már a 2008-as választások után, egy SZKT-ülésen felhívtam a figyelmet. Akkor a marosvásárhelyi RMDSZ-vezetőknek azt üzentem: „köszönjük szépen a munkát, a viszontlátásra!” A reakció duzzogás és elégedetlenség volt. Mára már a marosvásárhelyi RMDSZ-ben valamilyen tisztséget betöltő személyeken kívül mindenki egyetért azzal, hogy nem jó, ami a szervezettel történik. Nemcsak az a gond, hogy sorra elveszítették az önkormányzati választásokat, és most legutóbb Frunda György sem jutott mandátumhoz, hanem az is, hogy hosszú évek óta elvesztették a választók bizalmát. Nem ismerik a helyi RMDSZ-vezetőket és tevékenységüket a marosvásárhelyi magyar emberek. Ami Marosvásárhelyen történt, az csak egy lépés volt, amelyet hasonlók fognak követni más településeken is. A menesztett marosvásárhelyi körzeti elnökök arra hivatkoznak, hogy nehéz lesz őket helyettesíteni. Önkéntesen végezték a munkájukat, az ifjabb generáció erre már nem hajlandó és ideje sincs rá. Mi az esélye annak, hogy új alapokra lehessen helyezni a marosvásárhelyi szervezetet? A legnagyobb tiszteletem az idősebb mozgalmárok iránt, akik hosszú évek óta önkéntes munkát végeznek az RMDSZ-ben. A baj az, hogy nem gondoskodtak az utánpótlásról, és ez nem csak Marosvásárhelyre érvényes. Ha egy körzeti elnök azt kérdi, „akkor most ki fog jönni utánunk?”, azt jelenti, hogy óriási hibát követett el már évekkel ezelőtt, amikor nem készítette elő a stafétabot átadását. Minden egyes marosvásárhelyi körzeti elnök helyettesíthető, és – félreértés ne essék – az RMDSZ főtitkára is helyettesíthető. Meg fogjuk találni azokat a fiatalokat, akik szintén önkéntes munkával dolgoznak majd a szervezetnek. A körzeti elnökök, választmányi tagok arra is hivatkoztak, hogy eddig a felsővezetés folyamatosan felülbírálta a városi szervezet döntését, például a polgármesterjelölt kérdésében. Azt kérdezik: mi értelme van akkor a városi szervezetnek? Olyan városi szervezetre, amely köszönő viszonyban sincs a magyar emberekkel, nincs szükség. Még egyszer hangsúlyozom: itt a teljes megújulást nem az indokolja, hogy melyik marosvásárhelyi utcában a magyaroknak hány százalékát sikerült elvinni szavazni. Az a lényeg, hogy a városi szervezet és a város magyar közössége között mára már semmilyen átjárás nincs: csak klikkek, személyes és szűk csoportérdekek vannak, nincs munka, nincs nyitottság, nincs párbeszéd. A legutóbbi SZKT-n elhangzott, hogy a választási eredmények elemzését január végéig be kell fejezni. Mi következik azután? A következő lépésben, február végéig az RMDSZ országos vezetői sorra ellátogatnak a megyei szervezetekhez azért, hogy együtt alakítsunk ki közös képet a helyi gondokról. Ez azért fontos, mert nem olyan egyszerű megállapítani, ki dolgozott jól a választások előtt és ki nem. Nem feltétlenül jelent jó eredményt az, hogy egy adott megyéből képviselői mandátumhoz jutott egy RMDSZ-es jelölt. Konkrét példa Temes megye. A megyei szervezet önmagához és az országos átlaghoz képest is nagyon rosszul szerepelt a választásokon, ám a választási ruletten az jött ki, hogy nem Afrikában lett egy képviselője az RMDSZ-nek, hanem Temes megyében. Az sem mindegy a választási eredmények elemzésekor, hogy az adott szervezet növekvő tendencián van, vagy csökkenőn. Ha négy évvel ezelőtt a szavazatok hetven százalékát megszerezte a választásokon, ám most csak negyven százalékot ért el, akkor ez a szervezet nyilvánvalóan gyengült. Ugyanakkor eltérőek a mozgósítás eszközei nagyvárosokban és vidéken, másként zajlik az emberek megszólítása. Nem lehet egységes kritériumrendszert kidolgozni egy adott szervezet tevékenységének és választási eredményeinek az értékelésére. Ezért idő kell az elemzésre, s külön-külön kell értékelni a szervezeteket. Ha ez a folyamat lezárult, közösen megnézzük, hol kell ugyanúgy eljárni, mint Marosvásárhelyen, ahol strukturálisan hozzá kellett nyúlni a szervezethez, hol kell csupán személyi kérdésekről dönteni, vagyis tisztújítást kiírni. Ezt a folyamatot a május eleji RMDSZ-kongresszusig le kell zárni, hogy utána új alapokra lehessen építkezni. Itt most nem arról van szó, hogy az RMDSZ elveszítette a választásokat, mindent meg kell újítani, ami mostanáig volt. Meg kell vizsgálnunk, mi volt a jó és mi a rossz a szervezet életében, és ami nem úgy működött, ahogy kellene, azon változtatunk. Gondok valóban vannak, és ezekkel szembe kell néznünk, de az nem igaz, hogy rosszul szerepeltünk a választásokon, hiszen a kitűzött célt, az öt százalékot átléptük. Miről születhetnek fontosabb döntések a májusi kongresszuson? Alapszabályt módosítunk és elfogadjuk az RMDSZ új politikai programját. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a program szintjén is megújulásra van szükség, mert nagyrészt teljesültek azok a célok, amelyeket 1993-ban megfogalmaztak az RMDSZ akkori vezetői: a nyelvi, kulturális és oktatási jogok terén sikerült jelentős eredményeket elérni. Ezért újabb, tíz-tizenöt éves léptékű célokat kell megfogalmaznunk és a programunkba belefoglalnunk. Kelemen Hunor szövetségi elnök nyilatkozta korábban, hogy a választások után befogadóbbá válik az RMDSZ. Főtitkárként milyennek képzeli el a befogadóbb RMDSZ-t? A befogadó RMDSZ legalább három irányt jelent. Az egyik azt a gondot orvosolná, amire éppen a marosvásárhelyi idősebb körzeti elnökök panaszkodnak: nyitnunk kell olyan társadalmi rétegek irányába, amelyek nem találják meg az RMDSZ tág keretein belül való megnyilvánulás lehetőségét. Az RMDSZ és általában a politikum a „fészbuk dzsenerésönnek” nem tud üzenni, nem tudjuk őket meggyőzően megszólítani: fiúk, ha ti elégedetlenek vagytok – jogosan –, akkor gyertek be a szövetségbe, és mondjátok meg, mit kellene tenni. A másik irány: hangsúlyosabban kell nyitnunk a civil szervezetek felé. A Kulturális Autonómia Tanácson belül a civil szervezetek tudását, tapasztalatát, munkakedvét be kell hozzuk az RMDSZ-be. Nem úgy, hogy gyűlésekre járnak, szavaznak, lobbiznak, hanem azt szeretnénk társadalomszervezési tevékenységünk során kamatoztatni, amiben jók, amit meg szeretnének valósítani. A harmadik nyitási irány lényege – és amikor nyitásról van szó, mindenki általában erre gondol –, hogy miként fogja az RMDSZ kezelni az EMNP-vel és az MPP-vel való viszonyát. Én külön kezelném a két versenypártot. A Magyar Polgári Párt ugyanis még a választások előtti időszakban nyitott az RMDSZ felé, ez a nyitottság kölcsönös volt, le tudtunk ülni tárgyalni, és meg tudtunk egyezni abban, hogy az MPP – látva, hogy nincs esélye bejutni a parlamentbe – ne indítson jelölteket a választásokon, és így ne rontsa az egyetlen esélyes szervezet választási szereplését. Az EMNP azonban egyértelműen háborúban áll az RMDSZ-szel. Hozzáállásuk a választások óta nem változott, sőt az első nyilatkozatuk urnazárás után az volt: „folytatjuk a harcot!” Nagyon nehéz ilyen körülmények között valamiféle együttműködést kialakítani. A szövetségi elnök nyilatkozata arról szólt, hogy meg fogjuk próbálni. Ami biztos: a fiatalok felé kell nyitnunk, a társadalomszervező tevékenységünket a civil szervezetekkel partnerségben meg kell erősítenünk, szükség van az MPP-vel elkezdett tárgyalások folytatására, illetve meg kell néznünk, hogyan tudjuk kezelni az EMNP-vel való viszonyunkat. Erről szól végül is a nyitottabb RMDSZ. Meddig tud elmenni az RMDSZ befogadókészsége a versenypártok irányában annak érdekében, hogy a következő választásokon elkerülhető legyen a magyar–magyar verseny? A nyitás folyamat, és kölcsönösnek kell lennie. Közösen kell megtalálnunk azokat a pontokat, amelyekben együtt tudunk működni. Nagyon nehéz arra a kérdésre válaszolni, hol ér majd véget ez a folyamat. Van-e esély újra életet lehelni az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumba? Mindennek látom az esélyét, amiről az EMNP nem csak szlogenekben gondolkodik. Ha a Néppárt komolyan gondolja az együttműködést, és nem rúg bele minden héten sajtónyilvánosság előtt az RMDSZ-be az együttműködésre való felhívásának keretében, akkor meg kell tudnunk találni a közös szálakat. Magyarországon a romániai választások után egy darabig csend volt, a kormánypárti politikusok nem kommentálták az eredményeket. Kövér László házelnök aztán egy év végi rádióinterjúban azt mondta: mélyült a szakadék az RMDSZ és a szavazói között, és a választási eredmény volt az utolsó figyelmeztetés. Ezt hogyan kommentálja? Kövér László akár ezt is mondhatta volna: bár jómaga és párttársai mindent megtettek azért, hogy az RMDSZ ne érje el az öt százalékot a választásokon, az RMDSZ-nek sikerült megőriznie szavazóinak bizalmát, és átlépte a parlamenti küszöböt. Annak ellenére, hogy Magyarországról pénzzel, tudással, logisztikával támogatták első körben az MPP-t, majd második körben az EMNP-t, még mindig az RMDSZ az egyedüli alternatíva az erdélyi magyarság politikai képviseletére. Hogy ezen túl milyen lázálmai vannak a házelnöknek, az az ő saját problémája. A magyarországi kormánypárti politikusok a helyhatósági választások előtt éreztették a jelenlétüket Erdélyben, ám a parlamenti választások előtti kampányban már nem vettek részt. Mi ennek az oka? Ennek két magyarázata lehet. Elmondanám mind a kettőt, és az olvasók döntsék el, melyik a helytálló. Az egyik magyarázat az, hogy nem akartak beleszaladni még egy olyan pofonba, mint az önkormányzati választásokon. Akkor majdnem a teljes vezérkar felvonult Erdélyben, erősítették személyes jelenlétükkel az EMNP kampányát, majd utána lebőgtek. Tudván, hogy az EMNP le fog szerepelni a parlamenti választásokon is, decemberben távol tartották magukat Erdélytől, mert nem akarták, hogy ez a kudarc a Fideszre is rávetítődjön, nem akartak a kudarccal azonosulni. A másik megközelítés szerint a budapesti politikusok belátták: egy magyarországi pártnak nem az a feladata, hogy egyik vagy másik határon túli politikai szervezet szekerét húzza, hanem az, hogy mindent megtegyen a megfelelő súlyú határon túli magyar parlamenti képviselet biztosításáért. Ellenzékben van-e végül az RMDSZ? Mi a válasza azokra a román politikusi és sajtóvéleményekre, hogy több államtitkári poszt betöltése révén a „hátsó kapun át” kormányra jutottak? Az RMDSZ ellenzékben van. Viszont a román politikusok és a román sajtó nagy része hajlamos az RMDSZ-re úgy tekinteni, mintha csak egyike volna a romániai pártoknak, amely az eredményeit tekintve hol fent van, hol lent. Az RMDSZ nem tud hét százalék fölé nőni, és azért nem hasonlítható a többi romániai párthoz, mert egy számban, földrajzilag, nyelvileg és kulturálisan jól behatárolható közösséget képvisel. Ha a román politikusok felismerik, hogy az RMDSZ a magyar közösséget képviseli, akkor teljesen egyértelmű lesz számukra, hogy a magyar közösséget érintő kérdésekben együtt kell dönteni a magyar képviselettel. Az RMDSZ jelenlegi kormányzati tisztségviselői nem politikai döntéseket hoznak, hanem szakértői munkát végeznek a kisebbségeket érintő területeken. Király András oktatási államtitkár ilyen munkát végez. Frunda György pedig nem az RMDSZ javaslatára lett a miniszterelnök tanácsadója, ez Victor Ponta személyes döntése volt, ám volt szenátorunk is elsősorban kisebbségi kérdésekben segíti a kormányfő munkáját. Tehát ellenzékben vagyunk, ám ott kell lennünk, ahol a kisebbségekről döntenek, és mindenkivel párbeszédre törekszünk, mert soha nem lesz ötven százalék feletti parlamenti képviseletünk. Erdélyi Riport (Nagyvárad), 2013. január 17.Az EMI közleménye, Mesterházy Attila előadásán történtek kapcsánIsmét bebizonyosodott: Erdély nem kér a magyart a magyar ellen uszító politikusokból. Úgy tűnik, az MSZP és az RMDSZ azt hiszi, az ifjúság memóriája is olyan véges, mint a szavazóiké, s elég néhány év ahhoz, hogy elfelejtsék, milyen bűnöket követtek el nemzetünk ellen néhány évvel korábban. 2005-ben Eckstein-Kovács Péter próbálkozott Eörsi Mátyással Kolozsváron, most pedig, több év elteltével Markó Béla hívta az őt nemrég kitüntető elvtársát Mátyás király városába. Az ifjúság azonban nem felejt, s nem dől be az immár nemzeti érzelemre hangolt kampányfogásoknak sem: az RMDSZ politikusai testükkel megvédve, rendőrök segítségével kísérték be a tüntetőkkel szóba állni gyávának bizonyuló Mesterházy Attilát az előadóterembe. Az RMDSZ ugyanakkor leszerepelt a demokrácia és a szólásszabadság tiszteletben tartásából is: sajtóban és plakátokon meghirdetett eseményre a szervezők nem engedték be azokat az EMI-s fiatalokat és más, általuk nem ismert személyeket, akik véleményüket szerették volna kifejteni. Az RMDSZ Kolozs megyei elnöksége ujjal mutogatva jelezte, kik azok, akik bemehetnek, és kik azok, akik nem. Így nem szembenézésre és véleményütköztetésre, hanem odarendelt RMDSZ-es pártkatonák előtti összeborulásra került sor. Azokat a fiatalokat, akiket nem szúrtak ki, és mégis bekerültek, nem hagyták szóhoz jutni a kérdések során, tehát az előadóteremben is tovább folyt az RMDSZ és az MSZP által diktált cenzúra. Egyértelműnek tartjuk, hogy az MSZP “új politikáját” nem a megbánás vezérli, hanem az elszakított területeken lévő magyar állampolgárok szavazatának megszerzése, hiszen 2004 óta közel tíz év állt a rendelkezésükre bocsánatot kérni vagy a politikájukon változtatni. Nem tették, és nem is fogják soha, mert képtelenek nemzetben gondolkodni. Az MSZP velünk kapcsolatos legőszintébb megnyilvánulása az volt, amikor a Kempinskiben Erdély elcsatolására koccintottak vezető román politikusokkal. Ne feledjük, akkor is ott volt az RMDSZ… Szeretnénk tudatni Mesterházy Attilával és párttársaival, és mindenkivel, aki az egységes magyar nemzet ellen bűnt követ el, hogy ezután sem lesznek Erdélyben megtűrt személyek. 2013. január 16., Kolozsvár Sorbán Attila Örs elnök, Erdélyi Magyar Ifjak erdon.ro, 2013. január 18.Kelemen–Mesterházy találkozóA kolozsvári székházban fogadta tegnap Kelemen Hunor szövetségi elnök a Magyar Szocialista Párt elnökségét – tájékoztat az RMDSZ sajtóirodája. A találkozón jelen volt Borbély László politikai alelnök, Bíró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, Kovács Péter főtitkár és a szövetség főtitkárhelyettesei. Az MSZP küldöttségét Mesterházy Attila elnök vezette. Kelemen Hunor a tavalyi önkormányzati és parlamenti választások eredményeiről számolt be, ugyanakkor ismertette a 2013-as esztendőben várható politikai napirendet: az alkotmány módosítása, a fejlesztési régiók átszervezése és a választójogi törvény módosítása. Mesterházy Attila MSZP-elnök részletesen ismertette pártjának új nemzetpolitikai programját, amelyet az elmúlt időszakban lezajlott elemzések és azok következtetései alapján dolgoztak ki. Az RMDSZ szaktestületei a következő időszakban részletesen elemzik az MSZP nemzetpolitikai programját, amelyhez a magyarországi párt észrevételeket, javaslatokat vár. Az MSZP küldöttsége tegnap délelőtt a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen a magyar tagozat vezetőivel találkozott. Összenő, ami összetartozik! – hangoztatja közleményében az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). A Toró T. Tibor vezette politikai alakulat szerint az MSZP és az RMDSZ nyílt „egymásra találásának” van pozitív hozadéka: „elősegíti az erdélyi magyar közösség tisztánlátását egy olyan kérdésben, ami eddig is sejthető volt. Az MSZP-vezérkarral való kolozsvári találkozóval az RMDSZ nyíltan is felvállalta baloldali kötődését, a szövetséget jóhiszeműen támogató erdélyi magyarok végre láthatják, mire fordítja a szövetség a tőlük kapott bizalmat”. „Az erdélyi magyar társadalom számára világossá vált, hogy az RMDSZ most azokkal vállalt nyílt közösséget, akik a 2004. december 5-i magyarországi népszavazás előtt a szomszédos országokba szakadt magyarok kettős állampolgársága ellen kampányoltak”, fogalmaznak. A néppárt szerint joggal merül fel a kérdés, hogy a szövetség maradjon-e az Európai Néppárt tagja, vagy a Szocialista Internacionáléban kérne helyet. AZ EMNP szkeptikus az MSZP-nek az erdélyi magyarok iránt hirtelen támadt rokonszenvét illetően. A szocialisták másfél évvel a magyarországi országgyűlési választások előtt – amelyeken a külhoni magyar állampolgárok is választani fognak – villámcsapásszerűen felfedezték az erdélyi magyar közösséget, és féltő gonddal érdeklődni kezdtek iránta – vélekednek. „Nem tartjuk hihetőnek, hogy két évtizednyi teljes közömbösség, sőt, ellenséges viszonyulás után a nem is olyan régen még „23 millió román munkavállalóval riogató MSZP őszintén, hátsó szándékoktól mentesen közeledik az erdélyi magyarokhoz”, fogalmaz az EMNP. Fidesz: az MSZP csak színlel Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivőjének közleménye szerint az MSZP a határon túl bocsánatkérést színlel, Magyarországon pedig listázzák és románozzák az erdélyi magyarokat. A politikus szerint, ha Mesterházy Attila MSZP-elnöknek valóban lelkiismereti kérdés lenne a bocsánatkérés, ezt nem csak azután tette volna meg, hogy a határon túliak szavazati jogot kapnak, hanem már korábban. („Szavazatmaximálás szempontjából irracionális a kolozsvári látogatás” Mesterházy Attila, az MSZP elnöke elhárította a feltételezést, miszerint pártja elsősorban a magyar állampolgárságot megszerző erdélyiek szavazatára pályázna. Tegnap este a Minerva-házban lapzártakor még tartó előadásában kifejtette: realista ebben a kérdésben, kolozsvári látogatásuk hatására a magyar szocialistáknak sem Erdélyben, sem a Felvidékben, sem a Vajdaságban sokkal több szavazója nem lesz a következő választásokon. „Nem azért jöttem ide, hogy arra biztassam önöket, ránk szavazzanak, hanem azért, mert őszintén hiszek abban, hogy az MSZP nemzetpolitikáján változtatni kell. Be akarjuk bizonyítani, hogy a Magyar Szocialista Párt nevében a „magyar” nagyon fontos a mi politikusaink számára. Ez ma még csak szavakban jelenik meg. Mondhatják joggal, hogy a puding próbája az evés, és igazuk van. Elfogadjuk, hosszú utat kell még megtennünk, hogy kivívhassuk az önök bizalmát, támogatását. De nem akarok meghátrálni ez elől, nem akarom, hogy azt mondják, mi nem akarunk szembenézni hibáinkkal”, hangoztatta a szocialista pártelnök. Mesterházy hangsúlyozta, ha a „szavazatok maximalizálását” tekintené fő célnak, akkor biztosan nem jött volna Erdélybe. Annak, mondta, amit Kolozsváron előadott, megvan a kockázata: nem biztos, hogy az MSZP választóinak széles köre osztja véleményét. Ő azonban hisz abban, hogy hosszú távon mindenki érteni fogja majd a baloldalon, mennyire fontos, hogy az MSZP a nemzetpolitika területén markáns politikát képviseljen – vélekedett. „Szavazatmaximálás szempontjából irracionális a kolozsvári látogatás, a tisztesség szempontjából igenis racionális. Megéri vállalni ezt a kockázatot, mivel ez a párt politikáját olyan pályára helyezi, amiben hiszünk”, hangsúlyozta. Kifejtette: Magyarországról bizonyos források olyan határon túli magyar szervezetek irányába mennek, amelyek nem az itteni magyar közösség célját szolgálják. Egyféle „szavazatvásárlás” van folyamatban, „logisztikavásárlás”, ami lehetővé tenné majd a Fidesz számára, hogy ne kelljen közvetlenül a határon túl kampányolnia. A többi párt ezt nem engedheti meg magának, ezért majd mutogatni fognak azokra a magyarországi politikai alakulatokra, amelyek Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban korteskednek. Mesterházy szerint e mögött más cél is húzódik, éspedig az, hogy a romániai választásokon legközelebb ne az a párt győzzön, vagy legalábbis ne olyan arányban, mint ahogy azt az RMDSZ tette 2012-ben. „Nem pártpolitikai ügy a magyarság ügye, Budapest nem válogathat a határon túli magyar szervezetek között. Akit a határon túliak legitim módon megválasztottak, az nekünk partnerünk.” Bár az MSZP-nek az az elve, hogy a magyar belpolitikai harcokat nem szabad a határon túlra átszivárogtatni, a kampányok alkalmával nehezen lehet elkerülni ezt. Mesterházy ugyanakkor attól is tart, hogy a magyarországi pártok határon túli korteskedése megerősíti a román szélsőséges pártokat.) Szabadság (Kolozsvár), 2013. január 18.Erdélyi magyarok szavazataira számítanak (MSZP-látogatás Kolozsváron)A Magyar Szocialista Párt (MSZP) számít az erdélyi magyarok szavazataira, de egyben realista is az esélyeket illetően – fogalmazott Mesterházy Attila pártelnök Kolozsváron, ahol az MSZP kihelyezett ülésén fogadta el nemzetpolitikai programját, melyet szerda este a nagy nyilvánosság előtt is bemutattak. A kolozsvári fórum előtt együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Szocialista Párt Táncsics Mihály Alapítványa, és az RMDSZ vezetői által alapított Kós Károly Akadémia Alapítvány. A felek megállapodtak abban, hogy közös rendezvényeket, konferenciákat, találkozókat szerveznek, különös tekintettel az oktatás, a tudomány és a kultúra területére, támogatják a magyar kulturális élet kiválóságainak határon túli fellépéseit, és szorgalmazzák az Európai Parlamentben működő frakcióközi nemzeti kisebbségi csoport munkájának határon túli bemutatását. RMDSZ–MSZP együttműködés Közös Kárpát-medencei program kidolgozásáról és végrehajtásáról állapodott meg tegnap az MSZP és az RMDSZ Kolozsváron, a két párt vezetői közötti tárgyalások az RMDSZ elnöki hivatalában, zárt ajtók mögött zajlottak. Az MSZP szóvivője, Török Zsolt szerint szóbeli megállapodások születtek arról, hogy mindkét fél a saját pártcsaládjában próbálja előmozdítani a magyarság ügyeit, valamint arról, hogy a román–magyar határ menti régióban segítik egymást annak érdekében, hogy hatékonyabban hívhassák le az Európai Unió forrásait. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára ismertette: abban állapodtak meg, hogy szakpolitikai kérdésekben megosztják egymással tapasztalataikat, átadják egymásnak a két párt műhelyeiben készült tanulmányokat. Néppárti fenntartások Az Erdélyi Magyar Néppárt szerint az RMDSZ nyíltan felvállalta baloldali kötődését azzal, hogy az MSZP-vel „egymásra találtak”. Az Néppárt közleménye szerint az MSZP vezetőinek kolozsvári látogatása, valamint a Táncsics Alapítvány és a Kós Károly Akadémia Alapítvány közötti szerződés nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy „az RMDSZ-t jóhiszeműen támogató erdélyi magyar választópolgárok végre egyértelműen lássák, hogy mire fordítja a szövetség a tőlük kapott bizalmat”. A párt hangsúlyozta: az RMDSZ azokkal vállalt nyílt közösséget, akik a 2004. december 5-i magyarországi népszavazás előtt a szomszédos országokba szakadt magyarok kettős állampolgársága ellen kampányoltak. Az EMNP azt is közölte: fenntartásokkal kezeli az MSZP-nek az erdélyi magyarokkal szemben „hirtelen támadt rokonszenvét”. „Nem tartjuk hihetőnek, hogy két évtizednyi teljes közömbösség, sőt, ellenséges viszonyulás után a nem is olyan régen még „23 millió román munkavállalóval” riogató MSZP őszintén, hátsó szándékoktól mentesen „közeledik az erdélyi magyarokhoz” – áll a Toró T. Tibor EMNP-elnök által jegyzett közleményben. Színlelt bocsánatkérés A Fidesz szerint az MSZP a határon túli magyar településeket is képmutatással és gyűlöletkeltéssel akarja elárasztani. Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője tegnap közleményében azt írta, ugyanaz a Ron Werber, aki a külhoni magyarok elleni szocialista gyűlöletkampányt kieszelte, most szavazatokért küldte kuncsorogni az MSZP elnökét. Ott bocsánatkérést színlelnek, itthon listázzák és románozzák az erdélyi magyarokat – tette hozzá. Selmeczi szerint ha az MSZP-elnöknek valóban lelkiismereti kérdés lenne a bocsánatkérés, nemcsak azután tette volna meg, hogy a határon túliak szavazati jogot kapnak, hanem már korábban. „Gyurcsány vezetésével Mesterházy és a szocialisták egyszer már kitaszították a külhoni magyarokat a nemzet testéből, és hátat fordítottak nekik. Ezért álságos és ízléstelen az újabb Ron Werber-i ötlet” – hangsúlyozza közleményében a Fidesz szóvivője. Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2013. január 19.Az MSZP nemzetstratégiai programjának margójáraMesterházy Attila szerdán, 2013. január 16-án egy népes szocialista vezető politikusokból álló küldöttség élén Kolozsvárra látogatott, ahol kihelyezett elnökségi gyűlést tartottak, valamint az RMDSZ egyik háttérintézményeként működő Kós Károly Akadémia vendégeként előadást tartott az MSZP nemzetpolitikai stratégiájáról. Külön érdekesség, hogy a küldöttség tagja volt Szanyi Tibor is, aki Gyurcsány Ferenc és Molnár Csaba mellett egyike volt azoknak, akik nemmel voksoltak a kettős állampolgárság törvény parlamenti szavazásán. Emellett, a szocialista párthoz közeli Táncsics Mihály Alapítvány és a Kós Károly Akadémia Alapítvány stratégiai együttműködési megállapodást írtak alá. Az esemény három szempontból elemezhető. Egyrészt, a látogatásnak van egy szimbolikus vetülete, látszólag Mesterházy szakít az eddigi szocialista vezetők nemzetpolitikai stratégiájával. Másrészt, maga a bemutatott dokumentum az eddigi politikai stratégiák és nemzetpolitikai irányvonalak függvényében elemezhető. Harmadrészt, a kérdés körüljárható az RMDSZ és az erdélyi magyar politika és a közelgő 2014-es magyarországi választások, valamint a Fidesz-–RMDSZ viszony szempontjából is. Az esemény három szempontból elemezhető. Egyrészt, a látogatásnak van egy szimbolikus vetülete, látszólag Mesterházy szakít az eddigi szocialista vezetők nemzetpolitikai stratégiájával. Másrészt, maga a bemutatott dokumentum az eddigi politikai stratégiák és nemzetpolitikai irányvonalak függvényében elemezhető. Harmadrészt, a kérdés körüljárható az RMDSZ és az erdélyi magyar politika és a közelgő 2014-es magyarországi választások, valamint a Fidesz-–RMDSZ viszony szempontjából is. Mesterházy látogatásának szimbolikus vetülete Kétségtelen, hogy az MSZP látogatásának szimbolikus szempontból gesztusértéke van. Egyrészt, a szocialista párt elnöke nyilvánosan bocsánatot kért pártja 2004. december 5-én tanúsított magatartása miatt, egyben látványosan szakítva az addigi nemzetpolitikával és cáfolva azt a tézist, hogy az MSZP-t nem érdeklik a határon túli magyarok. Ezt erősítette az a tény is, hogy történetében először a párt az úgynevezett „elcsatolt országrészek” egyikén tartott kihelyezett elnökségi gyűlést. Másrészt, a látogatásnak belpolitikai szempontból is van töltete. Az MSZP elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy nemzetpolitikája nem csak a Fidesznek és magyar jobboldalnak lehet, hanem igenis a magyar baloldalnak is kell hogy legyen ebben a kérdésben véleménye. Ez azért is fontos, mert az eljövendő választások tekintetében az MSZP akár más – a határon túli magyarok szavazati jogát ellenző vagy ignoráló – stratégiát is választhatott volna. Továbbá, az MSZP határon túli magyarok felé tett gesztusa egy, a magyar bal- és jobboldal által elfogadott és hangoztatott nemzet-koncepciók közelítéséhez, akár közös megújításához is vezethet. Az MSZP nemzetpolitikai programjának elemzése A Kolozsváron bemutatott dokumentumnak három elvi sarokpontja és hat stratégiai célkitűzése van. Egyrészt, az MSZP a határon túli magyarok támogatásában az egyenlő közelség elvét alkalmazná: úgy támogatni a határon túli magyarság célkitűzéseit, hogy ne erőltesse rá saját vízióját. Továbbá, tárgyalna az összes, a magyarságot legitim módon képviselő szervezettel, amelyeket nem alárendeltként, hanem partnerként kezelne. Másrészt, kiemelt fontos elv a szülőföldön való megmaradás és boldogulás. Más szóval az MSZP nem támogatja a határon túli magyarok áttelepülését elősegítő rendelkezéseket. A nemzetpolitika harmadik elvi pillére a környező országokkal való jószomszédi viszony visszaállítása vagy kialakítása. A célkitűzések a következőképpen összegezhetőek: 1. Hosszú távú Kárpát-medencei stratégia kezdeményezése, egy tízéves Kárpát-medencei fejlesztési program Romániával és Szlovákiával való közös kidolgozása. 2. Új oktatási stratégia bevezetése, az információs és kommunikációs technológiákon alapuló magyar közoktatás bevezetése, az összmagyar kulturális és történelmi örökség elektronikus formában való gyűjtése. 3. A határon túli média támogatása, a Duna TV eredeti szerepének visszaállítása, önállóságának mind intézményes, mind költségvetési biztosítása. 4. Aközös kormányülések gyakorlatának visszaállítása és annak kiterjesztése Szerbiára, Szlovákiára és Ukrajnára is. 5. A határon túli magyarok számára juttatott támogatáspolitika átalakítása. Ez a határon túli szakértők bevonását jelentené az előkészítésbe és döntéshozatalba, másrészt a nyílt pályázati rendszer kibővítése úgy, hogy a költségvetés 95%-a nyílt pályázati úton kerüljön kiosztásra. 6. A nyelvi jogokért való küzdelem felkarolása, a magyar nyelv egyenrangúságának szorgalmazása a hivatalos nyelvhasználaton túl a kereskedelemben és a gazdaságban is. A bemutatott stratégiával kapcsolatban több következtetés is megfogalmazható. Először, az elvek alapját az úgynevezett Markó-doktrína Magyarországgal kapcsolatos tézisei képezik, mely szerint a magyar–magyar kapcsolatokat az egyenlő közelség, a kölcsönös tisztelet, a függetlenség és az egyenlő partneri viszony kellene hogy meghatározza. Másodszor, problematikus, hogy kit tekint az MSZP legitim határon túli szervezetnek. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy minden olyan szervezet, amelyik megválasztott önkormányzati vagy parlamenti képviselőkkel rendelkezik, a határon túli magyarság legitim képviselőjének számít, azonban a Kolozsváron megtartott beszédből arra lehet következtetni, hogy az MSZP nem számít a két kisebb romániai magyar párt partneri viszonyára. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az MSZP elnökség kizárólag az RMDSZ-nél tett látogatást, nem egy olyan rendezvény keretén valósult meg, ahová az EMNP és az MPP vezetői is meghívást kaptak. Harmadszor, a célkitűzéseket figyelembe véve a program nem hoz újdonságot az eddigi szocialista kormányok gyakorlatához képest. A célkitűzések jelentős része a Magyarország és a szomszédos államok kapcsolata felől közelíti meg a kérdést, a kormányközi kapcsolatok eszközével próbálja a problémát megoldani. Ez akár az Antall-kormány örökségének is tekinthető, hiszen egyensúlyban akarja tartani a jószomszédságot a magyar kisebbségek érdekeinek, jogainak védelmével. Továbbá, a Kárpát-medencei közös fejlesztés eszméje a Sólyom-féle Határon túli magyarság a XXI. században című konferenciasorozaton kapott először konzisztens megfogalmazást. Negyedszer, fontos elem a Duna TV visszaállításának és a határon túli média támogatásának kiemelése. Ennek két olvasata is van. Egyrészt, belpolitikai szempontból ellenzi a Fidesz által elképzelt centralizált közmédia-birodalmat, kinyilvánítva a Duna TV innen való kiemelését és függetlenítését. Másrészt, visszaállítva a Fidesz által megszüntetett média-támogatásokat, vélhetőleg azoknak a médiaorgánumoknak juttatna támogatást, amelyek nem részei a Fidesz által létrehozott „médiabirodalomnak”. Ötödször, a bemutatott célkitűzések legproblematikusabb része a Bethlen Gábor Alapra és a határon túli támogatáspolitikára vonatkozó rész. A javasolt megoldás feleleveníti a Gyurcsány kormány által bevezetett döntési mechanizmust, mely szerint a határon túli szervezetek döntenek a határon túlra juttatott támogatás elosztásáról. Ugyanakkor, Mesterházy kritizálta a jelenlegi rendszert, azt állítva, hogy a határon túlra jutatott támogatásnak mindössze 5%-a kerül nyílt pályázatos kiosztásra. Az MSZP célkitűzési szerint 95%-át szeretné az összegnek nyílt pályázati úton kiosztani. A tervezettel kapcsolatban több probléma merül fel. Egyrészt a támogatás egy jelentős része (Sapientia EMTE támogatása, nemzeti szempontból kiemelt intézmények normatív támogatása, oktatás-nevelési támogatás) nem pályázati alapon kerül kiosztásra és ezek a tételek a jelenlegi költségvetés egy jelentős részét képezik, és vélhetően ezekhez egy potenciális szocialista kormányzat sem nyúlna hozzá. Más szóval a fenti kijelentés kivitelezése mindenképpen problémás, hiszen az említett 95%-os arány nagyon túlzottnak tűnik, vagy pedig az évek óta működő normatív támogatások vélhető megszüntetését jelzi előre. Mindent egybevetve az MSZP nemzetpolitikai programtervezete nem hoz sok újat az eddigi szocialista kormányok gyakorlatához képest, inkább összefoglalja az eddig működtetett közpolitikai gyakorlatokat. Ugyanakkor fontos elem, hogy az autonómiatörekvések támogatása nem jelenik meg külön célkitűzésként. Az előadás keretén belül ez a határon túli magyar szervezetek programjának támogatása címen került említésre. Más szóval, a szocialista párt csak abban az esetben szállna síkra az autonómiáért, amennyiben a legitim határon túli magyar politikai szervezetek ezt célként megfogalmazzák. Mesterházy látogatása a magyar–magyar viszony szempontjából Az MSZP kolozsvári látogatását és az RMDSZ háttérintézményét képező Kós Károly Akadémia Alapítvánnyal aláírt együttműködési megállapodás a magyar–magyar kapcsolatokat figyelembe véve két szempontból elemezhető. Egyrészt aszerint, hogy hogyan illeszkedik a Markó Béla által meghirdetett „egyenlő közelség elvéhez”, másrészt figyelembe véve, hogy miként fogja befolyásolni a Fidesz–RMDSZ viszonyt. Az elmúlt években az RMDSZ Fidesz-szel szembeni fő kritikája az volt, hogy a Fidesz nem tartja be a magyar kormány azon felelősségét, hogy egyenlő távolságot tartson a határon túli szervezetektől és azzal, hogy bizonyos szervezeteket kiemelten támogat, nem csak exportálja az anyaországi szembenállásokat, de beavatkozik a határon túli magyar közösségek politikai belügyeibe is. Az RMDSZ minden magyarországi párttal és a mindenkori magyar kormánnyal jó viszonyt szeretne ápolni. Kovács Péter politikusi blogján és Markó Béla az eseményt megnyitó beszédében a tolerancia felől közelítette meg a kérdést, azzal érvelve, hogy az MSZP mostani vezetősége nem ugyanaz a gárda, amelyik a december 5-i népszavazási kampányt levezényelte, ezért felelősségünk tudatában, pontosan az egyenlő közelség elvéből kiindulva kötelességünk meghallgatni más pártok koncepcióit is, hiszen a nemzetpolitika nem pártpolitikai kérdés. Hozzá kell tennünk, hogy ebben a kontextusban a Kós Károly Akadémia által szervezett előadás bizonyos fenntartásokkal beilleszthető az RMDSZ által hangoztatott politikába, amennyiben az elkövetkező periódusban a többi magyarországi parlamenti és parlamenten kívüli párt is meghívást nyer álláspontja ismertetésére. Az aláírt együttműködési nyilatkozat azonban túlmutat az egyenlő közelség elvén: már partnerségi kapcsolatot feltételez. A találkozó tárgyalható még a problémamentesnek nem mondható Fidesz–RMDSZ viszony és a közelgő magyarországi választások szempontjából is. Az RMDSZ MSZP-hez való közeledése a Fidesz felé leadott jelzésként, függetlenségi szándéknyilatkozatként is értelmezhető. Az RMDSZ ezzel azt üzenheti a magyarországi kormánypártnak, hogy „amennyiben nem rendezitek a viszonyotokat velünk, mi elég erősek vagyunk ahhoz, hogy magunk döntsük el, hogy kivel barátkozzunk”. Az ilyen típusú politika azonban nem biztos, hogy célravezető, hiszen az erdélyi magyarok a legutóbbi közvélemény-kutatások tükrében körülbelül 100 ezer szavazatot hozhatnak a magyarországi választásokon, amely legjobb esetben a mandátumok 3-4%-nak sorsáról dönthet. Ugyanakkor, ismerve az erdélyi magyarok erős Fidesz-szimpátiáját, az RMDSZ számára csak akkor lenne célravezető részt venni az MSZP mellett a kampányban, amennyiben a szocialista pártnak reális esélye lenne a választások megnyerésére. Más szóval, az RMDSZ MSZP felé tett gesztusa könnyen a Fidesz további eltávolodását válthatja ki, a kényszerített közelítés helyett. Ugyanakkor, a látogatás nehezen értelmezhető szavazatmaximalizáló lépésként, hiszen a szocialista párt nem számíthat túl sok szavazatra a határon túl, sőt a bocsánatkéréssel elvetette a határon túli magyarok ellen folytatott belső szavazatmaximalizáló kampány lehetőségét is. Ugyanakkor, az erdélyi magyar belpolitika szempontjából az RMDSZ számára sem hoz új szavazatokat, az MSZP-vel való barátkozás, sőt mi több, új támadási felületeket nyit meg saját ellenzéke számára. Összefoglaló Az MSZP vezérkar és Mesterházy Attila pártelnök kolozsvári látogatása fontos szimbolikus mérföldköve a magyar nemzetpolitikának, hiszen a szocialista párt látszólag szakít az eddig hangoztatott szimbolikus politizálásával, egyben bocsánatot kérve a 2004. december 5-én megszervezett népszámlálás kapcsán kifejtetett tevékenysége miatt. Ugyanakkor, nem szabad elfelejteni, hogy sokkal hatásosabb lett volna, ha Mesterházy már rögtön pártelnökké választása után teszi meg ezt a lépést és nem várja meg vele a magyarországi választások közeledtét. A bemutatott nemzetpolitikai program nem hoz újdonságot az eddig megszokott szocialista kormányok gyakorlatával szemben, hanem csupán összefoglalja, és újra meghirdeti azt. Továbbá, a látogatásnak aktuálpolitikai vetülete is van, hiszen a közeledő magyarországi választások tükrében gyökeresen megváltoztathatja a jelenlegi magyar–magyar viszonyokat. Egyrészt, a találkozó kapcsán aláírt együttműködési nyilatkozat nem fér össze az eddigi RMDSZ-gyakorlattal, eltávolítja a szövetséget az eddig gyakorolt, vagy legalábbis hangoztatott egyenlő közelség elvétől. Természetesen ez részben az RMDSZ és a Fidesz megromlott viszonyának számlájára írható. Másrészt, az RMDSZ szempontjából a találkozó úgy is értelmezhető, mint kísérlet a saját mozgástér növelésére, a Fidesz felé leadott jelzésként is olvasható: amennyiben a Fidesz nem változtat az RMDSZ-szel szembeni politikáján, az RMDSZ a Fidesz ellenzékét támogathatja a választásokon. Ugyanakkor, felmerül a kérdés, hogy ez a stratégia mennyire lesz célravezető, hiszen a határon túli szavazatok vélhetően kis mértékben fogják csak befolyásolni a magyarországi választások kimenetelét, valamint, a kormánypárt jelenlegi térvesztése ellenére nehezen valószínűsíthető egy választást nyerni képes ellenzéki alternatíva kiépülése. A Mensura Transylvanica elemzése Szabadság (Kolozsvár), 2013. január 21.Új köntösben a csípős rádióMintegy nyolcszáz hallgatójával együtt ünnepelte 6. születésnapját a Paprika Rádió a Kolozsvári Magyar Opera nagytermében. A város egyetlen, a nap minden órájában aktív magyar kereskedelmi rádiója nemcsak hangulatos gálaműsorral készült az évfordulóra, hanem új műsorráccsal is. A változásokról Ambrus Ádám, a Paprika Rádió igazgatótanácsának elnöke válaszolt Kustán Magyari Attila kérdéseire. A kolozsvári Paprika Rádió nevét ma már ismerik városszerte, ehhez azonban hat év rendszeres építkezésre volt szükség. Kezdjük az alapításnál: kik, miért hozták létre a rádiót? Az ötlet egy baráti társaság egyik vacsoráján született, amikor arról beszélgettünk, hogy milyen jó is lenne belevágni ebbe. Tulajdonképpen a Kolozsvári Magyar Vállalkozószövetség tagjairól beszélek, és elsősorban Eckstein-Kovács Péter ötletgazdáról, aki aztán Irsay Miklós barátunkkal és kollégánkkal közösen tervezett és kivitelezett, többek között Gáspárik Attila és Sebesi Karen Attila segítségével. Lelkes társaságról van szó, akik persze megéltek hullámvölgyeket és hullámhegyeket, de az elmondható, hogy most éppen egy pozitív trendet figyelhetünk meg, hiszen nyár óta dolgoztunk a műsorrács átalakításán. Hogyan verbuválták össze az induláshoz szükséges csapatot? Nem volt könnyű feladat ez, a kolozsvári magyar közösségnek ugyanis nem volt túlságosan gazdag rádiós múltja. Az elején főként olyan székelyföldi kollégák csatlakoztak, akik már Kolozsváron éltek, de korábban volt némi tapasztalatuk a szakmában, a következő hullám partiumi, elsősorban nagyváradi, szatmári emberekből adódott össze. Sokan közülük a mai napig a Paprika Rádiót erősítik, de az nem titok, hogy lassanként egyre inkább a helyi erőforrásokra szeretnénk koncentrálni, még akkor is, hogyha időbe telik a betanításuk, és csak későre kerülhetnek mikrofon elé. Miért tartják fontosnak azt, hogy kolozsváriak szólaljanak meg a rádióban? Több tényezőről van szó: egyrészt érződik a hangsúlyon az, hogy ha valaki más régióból érkezett, mi viszont kifejezetten kolozsvári rádiónak valljuk magunkat, így jól néz ki, hogyha az itt született emberek beszélnek az itteniekhez. Másrészt fontos szempont a helyismeret, hogyha például reggel hétkor betelefonál valaki, hogy dugó van a Szent János-kútnál, akkor egy máshonnan érkezett esetleg nem érti, hogy milyen helyszínről is van szó. Beszéljünk a rádió hallgatottságáról. Milyen célt fogalmaztak meg az induláskor, hol tartanak most? Azt terveztük, hogy a kolozsvári magyarság számára egy olyan szórakozási alternatívát létesítünk, ami a román közösségnek már megvolt. A magyar nyelvű közszolgálati rádió persze működött, de csak néhány órát sugároz naponta, mi pedig minden órában szólunk. Ma körülbelül harmincezer napi hallgatónk van, tudjuk azt is, hogy mikor tekernek ránk többen: reggel az autóban, a munkahely felé, vagy már az irodában, esetleg a délutáni főzőcskélés mellett, az idősebbek az esti órákban. Minden korosztály számára van kínálatunk, igyekszünk úgy kivitelezni a műsorokat, hogy ha egy adott korcsoporthoz szól is, mások számára is élvezhető legyen, és arra is odafigyelünk folyamatosan, hogy minőségi szolgáltatást nyújtsunk, így például a kollégák sokáig leckéket vettek egyetemi tanároktól, hogy helyesen beszéljenek magyarul. A Kolozsvári Magyar Napokon a rádió fogta a sátorfáját, és kiköltözött a Farkas utcába, ahol aztán bárki láthatta, hogyan zajlik egy élő adás. Hasonló interaktív megmozdulásokat terveznek? Milyen a kapcsolatuk a közönséggel? Sajnos, korábban nem fordítottunk gondot erre, de ettől az évtől kezdve gyakrabban szervezünk találkozókat. A rádió mára beépült a köztudatba, és egyebek mellett ilyen rendezvényeknek köszönhetően is, de ezek többnyire zártkörű rendezvények voltak. A nagyközönség előtt kell megjelennünk, a műsorvezetőink pedig nem szeretnek elbújni, természetesen viselkednek ezekben a helyzetekben is, ezért aztán láthatóbbá tesszük a rádiót, több kiszállást tervezünk. Milyen változásokat iktattak be kínálatukba december közepétől? Elöljáróban hadd mondjam el, hogy szerintünk kár elfoglalni az étert, ha csak lemezlovasok vagyunk. Korábban gyakorlatilag nem működött az az információátadás, ami mostantól életbe lép: a jövőben több helyi közéleti témáról beszélünk, interjúk készülnek. Beindul a kolozsváriasodás is, hiszen az eddigi működés alapján a rádió székhelye tulajdonképpen akárhol lehetett volna, nem kapcsolódott a városhoz eléggé. Azzal is foglalkoznunk kell, hogy ne csak kocsmákhoz-kávézókhoz kötődjön a nevünk, hanem adjunk teret a helyi kulturális életnek. A helyi magyar intézményekkel meg kell erősítenünk a kapcsolatainkat – nem véletlenül szerveztük a születésnapi ünnepségünket éppen a Kolozsvári Magyar Opera nagytermében. Soha nem harangozunk be színházi előadásokat például, pedig rengeteg fiatal él a városban, akik, hogyha reggel az autóban elcsípik egy előadás hírét, esetleg élnek a lehetőséggel. Rádiós műsorok készítőinek rendszeresen felteszem a kérdést: mit tudnak eltanulni a másik féltől, ez esetben a közszolgálati médiától? Azt gondolom, hogy sokat tanulhatunk tőlük. Éveken át egy magyarországi programigazgató dolgozott velünk, aki nyugatias légkört és vagányságot hozott be, de ettől elveszítettük a kolozsváriasságunkat. Most tanuljuk meg, hogy az embereknek alapvetően szükségük van az információkra, ezt pedig, beismerhetjük, a kolozsvári közszolgálati rádió jobban művelte, mint mi. Természetesen nem tekintjük őket konkurenciának: nem az az elsődleges szempont, hogy a kolozsvári magyarok minket hallgatnak, vagy őket, hanem az, hogy magyar rádióra tekerjenek. Erdélyi Riport (Nagyvárad), 2013. január 22.Kinek a Fidesz, kinek a semlegességMegoszlanak a vélemények az MSZP-vel való viszonyról az RMDSZ-en belül. A Krónika arra volt kíváncsi, hogyan látják a területi vezetők a múlt héten történteket, mi a véleményük arról, hogy az országos vezetés szorosabbra fűzte a kapcsolatot az erdélyi magyarság köreiben nem túl nagy népszerűségnek örvendő szocialistákkal. Miközben Antal Árpád arról beszélt, hogy a székelyföldi RMDSZ számára a Fidesz a szimpatikusabb, Borboly Csaba szerint ebben a kérdésben nem kell pártfegyelem. Szabó Ödön sem kampányolna az MSZP-nek, inkább elindítaná az RMDSZ-t. Antal Árpád: inkább a Fidesz „Sepsiszentgyörgyről semmiképpen nem tudom a Magyar Szocialista Párt (MSZP) nemzetpolitikáját pozitívan értékelni” – szögezte le a Krónika megkeresésére Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere, a városi RMDSZ elnöke hangsúlyozta, a szövetség politikusainak véleményét ismerve úgy véli, a székelyföldi szervezetek, de az RMDSZ globálisan sem fog szerepet vállalni abban, hogy az MSZP tisztára mossa magát Erdélyben, szerinte a szövetség nem vesz részt a magyarországi pártok kampányában. „Az RMDSZ sokszínű, a szövetségen belül vannak olyan politikusok, akiknek az MSZP szimpatikus, és vagyunk, akik a Fidesszel ápolunk szorosabb kapcsolatot” – fejtette ki Antal Árpád, aki szerint amióta Kelemen Hunor a szövetség elnöke, szemmel látható a közeledés a magyar kormánypárt felé. Ugyanakkor – tette hozzá – az RMDSZ-en belül elfogadott, hogy a magyarországi demokratikus szervezetekkel folyamatosan egyeztetni kell, az MSZP pedig demokratikus szervezet, a Magyar Országgyűlés tagja. „El tudom fogadni, hogy az RMDSZ kommunikál az MSZP-vel még akkor is, ha hozzám a Fidesz áll közelebb” – fogalmazott Antal Árpád. A sepsiszentgyörgyi politikus leszögezte, egyértelműen ellene van, hogy az RMDSZ bármelyik magyarországi pártnak az „utánfutója” legyen, „bár erre eddig nem is volt példa”. „Az RMDSZ-en belül sokfélék vagyunk: a Bihar megyeieknek lehet, hogy az MSZP szimpatikus, a székelyföldieknek a Fidesz, de biztos olyanok is vannak a szövetségben, akikhez az SZDSZ vagy a Jobbik áll közelebb” – öszszegzett Antal Árpád. Borboly Csaba: nem kell pártfegyelem Nem állt ki eközben egyik alakulat mellett vagy ellen Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács RMDSZ-es elnöke. Mint kérdésünkre fogalmazott, a választásokig még hátravan több mint egy év, és addig még sok víz lefolyik majd az Olton meg a Maroson. „A magyarországi parlamenti választásokkal ráérünk még foglalkozni, ha egyáltalán kell azzal foglalkoznunk. Én azt gondolom, hogy e vonatkozásban a „virágozzék ezer virág” elvét kell követni, tehát itt nincs helye pártfegyelemről beszélni. Én azt ajánlom mindenkinek, döntsön szíve szerint, ahogy jónak látja” – fejtette ki a székelyföldi politikus. Mint mondta, ő személy szerint azt fogja ajánlani, hogy ne fogják vissza magukat. „Ha úgy gondolják, hogy egy párthoz tartozó magyarországi polgármester korrekt, segítőkész partner volt, akkor nem maradhatunk adósok. Tehát ha azzal jönnek a magyarországi kollégák hozzánk, hogy segítsünk, szóljunk egy jó szót, akkor azt tegyük meg” – szögezte le Borboly, aki ugyanakkor abban bízik, hogy a határon túli kampányolás ügyében a magyarországi pártok képesek lesznek egy etikai kódexben, egy mindenkire kötelező magatartásszabályban megállapodni, ugyanis „nem nézne az jól ki, ha a románság nagy derültségére ütnék-vágnák egymást nálunk”. „Mert mocskolódni, azt tudnak, volt alkalmunk ezt megtapasztalni” – tette hozzá. Borboly ugyanakkor arra is kitért, azt tervezi, hogy október–novemberben valamennyi releváns magyarországi part vezetőjét meghívja Csíkszeredába, hogy ismertethessék elképzeléseiket, programjukat. „Hogy mi lesz utána, majd meglátjuk” – fogalmazott. Az MSZP múlt heti bocsánatkérése kapcsán volt általános iskolai tanárának mondását – miszerint a jó kifogás soha sem rossz – parafrazálva megjegyezte: „egy őszinte bocsánatkérés sosem árt, sosem rossz”. Annak kapcsán pedig, hogy a szövetségen belül ki kihez közeledik, nem kívánt állást foglalni. Szabó elindítaná az RMDSZ-t Semelyik magyar pártnak nem fog kampányolni az RMDSZ a közelgő magyarországi választásokon – vallja az MSZP-pártiként számon tartott Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke, Szabó Ödön, aki személy szerint azt tartaná jónak, ha a szövetség képviseltetné magát valamilyen formában az anyaországi voksoláson. A politikus ugyanakkor teljesen természetesnek tarja, hogy az RMDSZ vezetősége találkozott az MSZP elnökségével, hiszen – mint fogalmazott – a szövetség mindenkit fogad, aki Erdélybe látogat. „Én azt vártam volna, hogy megdicsérik az RMDSZ-t amiatt, hogy egy olyan magyarországi pártnak, amelynek eddig nem volt nemzetstratégiája, most van” – jelentette ki a politikus. Kérdésünkre, hogy mennyire lehet hiteles a szocialista párt pálfordulása, azt a példát említette, hogy 1990-ben a Fidesz szerinte „csuhásoknak” nevezte a klérus tagjait, a Szent Koronát pedig „micisapkának”, az ő pálfordulásuk hitelességét pedig senki nem kérdőjelezte meg néhány évvel később. Szabó Ödön egyébként bibliai párhuzamokkal illusztrálta az RMDSZ–MSZP-kapcsolatok létjogosultságát: szerinte aki ezt bírálja, annak tudnia kellene, hogy a megbocsátásról nem beszélni kell, hanem cselekedni, másfelől a jó pásztor is megkeresi elkóborolt nyáját. A bihari politikus ugyanakkor arra a kérdésünkre, hogy milyen szerepet vállal majd a szövetség a közelgő magyarországi választási kampányban, amelyen minden bizonnyal már számos kettős állampolgár is szavaz Erdélyből, így felelt: „ ha semmilyen formában nem tudjuk elkerülni, hogy a magyarországi kampány Erdélyre is átterjedjen, az RMDSZ-nek saját arculatot kell kialakítania és azt képviselnie. Az RMDSZ nem fogja felvállalni, hogy a bukaresti függőséget egy esetleges budapestire cserélje”. Kérdésünkre, hogy ez azt jelenti-e, hogy a szövetség valamilyen formában elindulna a magyarországi választáson, igennel felelt, Nyírő József erdélyi pártját említve példaként. Sose volt Eckstein szíve csücske az MSZP „Alapvetően helyesnek tartom, hogy az RMDSZ kapcsolatot tart fenn a magyarországi demokratikus politikai pártokkal, azzal együtt, hogy nekem az MSZP sosem volt a szívem csücske” – jelentette ki eközben kérdésünkre Eckstein-Kovács Péter, az RMDSZ Szabadelvű Kör elnevezésű platformjának alapítója. Mint fogalmazott, a kolozsvári RMDSZ–MSZP-találkozót, megszervezésének körülményeit nem kívánja kommentálni, mivel őt nem vonták be a szervezésbe, nem rendelkezik információkkal. Kérdésünkre, miszerint előfordulhat-e, hogy az RMDSZ beszáll az MSZP „tisztára mosását” célzó kommunikációba, Eckstein-Kovács Péter leszögezte: nem gondolja, hogy a szövetség segítene kampányolni az MSZP-nek a 2014-es választásokon. Újabb néppárti bírálat Az Erdélyi Magyar Néppárt egyébként tegnap újfent bírálta a kolozsvári RMDSZ–MSZP-találkozót, mondván: az RMDSZ végre felvállalta hovatartozását. „Olyanokkal bratyiznak, akik nemzetellenesek” – szögezte le Zatykó Gyula. A partiumi régióelnöknek nincs tudomása arról, hogy az RMDSZ felső vezetésének mandátuma lett volna az MSZP-vel való találkozásra, és „bár jogukban áll bárkivel együttműködni, az MSZP miatt a saját tagságuk és szavazóik előtt kell majd felelniük”. Zatykó emlékeztetett: a Táncsics-alapítványnak, amellyel az RMDSZ Kós Károly Alapítványa együttműködési megállapodást kötött, nemrég még Gyurcsány Ferenc volt az elnöke, Szanyi Tibor, az MSZP elnökségi tagja pedig még 2010-ben is nemmel szavazott a Magyar Országgyűlésben a kettős állampolgárság elfogadásakor. (Semjén az RMDSZ-szel való kapcsolatról Ha az MSZP lelkiismereti alapon tette volna meg a bocsánatkérést, már bőven lett volna ideje – jelentette ki a Duna Tv Heti Hírmondó műsorában Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, aki szerint a jelenlegi helyzetben az MSZP nem is tehet mást, mint megpróbál jó pontokat gyűjteni a határon túli magyaroknál. Hozzátette: az MSZP-nek sokat kell dolgoznia, hogy ott szavazatot találjon. Arra a kérdésre, hogy a kormány elkezd-e szövetségeseket keresni vagy együttműködést ajánlani az RMDSZ felé, azt mondta: a kormánynak egyformán fontos minden magyar, függetlenül pártszimpátiájától. „A Fidesz–KDNP szövetség azonban az Európai Néppárt tagja, következésképpen azok a pártok a testvérpárjaik, akik a jobbközéphez tartozva az Európai Néppárt tagjai” – mutatott rá, kiemelve, hogy az MSZP eközben a szocialista internacionáléban van. Az MSZP ugyanakkor – tette hozzá – mindig tagadta, amit a Magyar Állandó Értekezlet fundamentumként fogalmazott meg, miszerint azok a szövetségeseik, akik etnikai értelemben vett magyar pártként határozzák meg magukat. „Így az RMDSZ-nek sokkal közelebb kell állnia a Fidesz–KDNP-hez, mint a szocialistákhoz” – húzta alá. Mint kiemelte, Kelemen Hunorral a szövetségnek kiegyensúlyozott kapcsolata van, Markó Béla ugyanakkor egy irányzatot képvisel az RMDSZ-en belül. „A székelyföldi RMDSZ egészen más, mint például a bihari, utóbbi például mindig is szocialista beállítottságú volt. Az RMDSZ szavazóinak a nagy része a keresztény-konzervatív nemzeti kultúrkörhöz tartozik” – hangsúlyozta.) Krónika (Kolozsvár), 2013. január 23.Nem lett magyar az ombudsmanNagyüzem volt tegnap a rendkívüli parlamenti ülésszak kezdetén, hiszen a parlament elfogadta a törvényhozók jogállásáról szóló törvényt, illetve megválasztotta az új ombudsmant és jóváhagyta az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) új elnökét. Nagy többséggel fogadta el a parlament a törvényhozók jogállásáról szóló törvényt, amely erősíti a törvényhozók mentelmi jogát. A törvény módosított és kedden elfogadott változatába bekerült, hogy a képviselők és szenátorok csak akkor veszíthetik el mandátumukat tisztségbeli vagy érdekbeli összeférhetetlenség miatt, ha az ennek megállapítására hivatott szerv (ANI) mellett a bíróság is megerősíti ezt jogerős ítéletben. A jogszabályt 309 képviselő támogatta 56 ellenében, ketten tartózkodtak. A törvény módosítását Valeriu Zgonea, a képviselőház szociáldemokrata párti elnöke kezdeményezte, és annak elfogadását támogatta a kétharmados többséggel kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL). A jogszabály ellen voksolt a Demokrata Liberális Párt (PDL), amelynek nevében Ioan Oltean képviselő kijelentette: a jogszabály kibővíti a törvényhozók mentelmi jogát, és bátorítja őket arra, hogy ne óvakodjanak az érdekbeli összeférhetetlenségi helyzetektől. A jogszabály továbbra is úgy rendelkezik, hogy törvényhozókat csak akkor lehet őrizetbe venni, letartóztatni, illetve házkutatási parancsot végrehajtani ellenük, ha a parlament jóváhagyja ezt. Az ügyészségnek viszont „megalapozott bizonyítékokat” kell felmutatnia a parlament illetékes bizottságának. Oltean szerint az új törvény bírósági hatáskörökkel ruházza fel a parlamentet, ugyanakkor a jogszabály kezdeményezői szerint ez a vád megalapozatlan, mert az ügyészségnek eddig is bizonyítékokat kellett felmutatniuk hasonló kérés esetén. Nem lett magyar nemzetiségű a nép ügyvédje (ombudsman), miután a parlament a szociáldemokraták által javasolt Crişu Anastasiu ügyvédet választotta ebbe a tisztségbe. A posztra pályázott a civil szervezetek és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által támogatott Eckstein-Kovács Péter jogász is, aki visszalépett a megmérettetésből, miután a szakbizottságban csak 5 támogató szavazatot kapott a kormányoldal jelöltje által begyűjtött húsz vokshoz képest. A poszt tavaly júliusban üresedett meg, amikor a frissen hatalomra került USL leváltotta az ombudsmant és a román parlament két házelnökét, amit élesen bírált az Európai Unió. Cristian Rădulescu, a PDL szenátusi frakcióvezetője szerint a nyár óta nem volt egyeztetés a pártok között az ombudsman személyéről, a kormányoldal pedig most elhamarkodottan tűzte napirendre a kérdést. A parlament megerősítette Laura Georgescu kinevezését a CNA élére. Szabadság (Kolozsvár), 2013. január 25.Mesterházy Erdélyben – elemzés a MSZP nemzetstratégiai programjának margójáraMesterházy Attila 2013. január 16-án egy népes szocialista vezető politikusokból álló küldöttség élén Kolozsvárra látogatott, ahol kihelyezett elnökségi gyűlést tartottak, valamint az RMDSZ egyik háttérintézményeként működő Kós Károly Akadémia Alapítvány vendégeként előadást tartott az MSZP nemzetpolitikai stratégiájáról. Külön érdekesség, hogy a küldöttség tagja volt Szanyi Tibor is, aki Gyurcsány Ferenc és Molnár Csaba mellett egyike volt azoknak, akik nemmel voksoltak a kettős állampolgársági törvény parlamenti szavazásán. Emellett a szocialista párthoz közeli Táncsics Mihály Alapítvány és a Kós Károly Akadémia Alapítvány vezetői stratégiai együttműködési megállapodást írtak alá. Az esemény három szempontból elemezhető. Egyrészt a látogatásnak van egy szimbolikus vetülete, látszólag Mesterházy szakít az eddigi szocialista vezetők nemzetpolitikai stratégiájával. Másrészt maga a bemutatott dokumentum az eddigi politikai stratégiák és nemzetpolitikai irányvonalak függvényében elemezhető. Harmadrészt a kérdés körüljárható az RMDSZ és az erdélyi magyar politika és a közelgő 2014-es magyarországi választások, valamint a Fidesz–RMDSZ-viszony szempontjából is. Mesterházy látogatásának szimbolikus vetülete Kétségtelen, hogy az MSZP látogatásának szimbolikus szempontból gesztusértéke van. Egyrészt, a szocialista párt elnöke nyilvánosan bocsánatot kért pártja 2004. december 5-én tanúsított magatartása miatt, egyben látványosan szakítva az addigi nemzetpolitikával és cáfolva azt a tézist, hogy az MSZP-t nem érdeklik a határon túli magyarok. Ezt erősítette az a tény is, hogy történetében először a párt az úgynevezett „elcsatolt országrészek” egyikén tartott kihelyezett elnökségi gyűlést. Másrészt a látogatásnak belpolitikai szempontból is van töltete. Az MSZP elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy nemzetpolitikája nemcsak a Fidesznek és magyar jobboldalnak lehet, hanem igenis a magyar baloldalnak is kell hogy legyen ebben a kérdésben véleménye. Ez azért is fontos, mert az eljövendő választások tekintetében az MSZP akár más – a határon túli magyarok szavazati jogát ellenző vagy ignoráló – stratégiát is választhatott volna. Továbbá az MSZP határon túli magyarok felé tett gesztusa a magyar bal- és jobboldal által elfogadott és hangoztatott nemzetkoncepciók közelítéséhez, akár közös megújításához is vezethet. Az MSZP nemzetpolitikai programjának elemzése A Kolozsváron bemutatott dokumentumnak három elvi sarokpontja és hat stratégiai célkitűzése van. Egyrészt az MSZP a határon túli magyarok támogatásában az egyenlő közelség elvét alkalmazná: úgy támogatni, a határon túli magyarság célkitűzéseit, hogy ne erőltesse rá saját vízióját. Továbbá tárgyalna valamennyi, a magyarságot legitim módon képviselő szervezettel, amelyeket nem alárendeltként, hanem partnerként kezelne. Másrészt kiemelt fontos elv a szülőföldön való megmaradás és boldogulás. Más szóval az MSZP nem támogatja a határon túli magyarok áttelepülését elősegítő rendelkezéseket. A nemzetpolitika harmadik elvi pillére a környező országokkal való jószomszédi viszony visszaállítása vagy kialakítása. A célkitűzések a következőképpen összegezhetők: 1. Hosszú távú Kárpát-medencei stratégia kezdeményezése, egy tízéves Kárpát-medencei fejlesztési program Romániával és Szlovákiával való közös kidolgozása. 2. Új oktatási stratégia bevezetése, az információs és kommunikációs technológiákon alapuló magyar közoktatás bevezetése, az összmagyar kulturális és történelmi örökség elektronikus formában való gyűjtése. 3. A határon túli média támogatása, a Duna Tv eredeti szerepének visszaállítása, önállóságának mind intézményes, mind költségvetési biztosítása. 4. A közös kormányülések gyakorlatának visszaállítása és annak kiterjesztése Szerbiára, Szlovákiára és Ukrajnára is. 5. A határon túli magyarok számára juttatott támogatáspolitika átalakítása. Ez a határon túli szakértők bevonását jelentené az előkészítésbe és döntéshozatalba, másrészt a nyílt pályázati rendszer kibővítése úgy, hogy a költségvetés 95%-a nyílt pályázati úton kerüljön kiosztásra. 6. A nyelvi jogokért való küzdelem felkarolása, a magyar nyelv egyenrangúságának szorgalmazása a hivatalos nyelvhasználaton túl a kereskedelemben és a gazdaságban is. A bemutatott stratégiával kapcsolatban több következtetés is megfogalmazható. Először, az elvek alapját az úgynevezett Markó-doktrína Magyarországgal kapcsolatos tézisei képezik, mely szerint a magyar–magyar kapcsolatokat az egyenlő közelség, a kölcsönös tisztelet, a függetlenség és az egyenlő partneri viszony kellene hogy meghatározza. Másodszor: problematikus, hogy kit tekint az MSZP legitim határon túli szervezetnek. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy minden olyan szervezet, amelyik megválasztott önkormányzati vagy parlamenti képviselőkkel rendelkezik, a határon túli magyarság legitim képviselőjének számít, azonban a Kolozsváron megtartott beszédből arra lehet következtetni, hogy az MSZP nem számít a két kisebb romániai magyar párt partneri viszonyára. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az MSZP-elnökség kizárólag az RMDSZ-nél tett látogatást, nem egy olyan rendezvény keretében valósult meg, ahová az EMNP és az MPP vezetői is meghívást kaptak. Harmadszor a célkitűzéseket figyelembe véve a program nem hoz újdonságot az eddigi szocialista kormányok gyakorlatához képest. A célkitűzések jelentős része a Magyarország és a szomszédos államok kapcsolata felől közelíti meg a kérdést, a kormányközi kapcsolatok eszközével próbálja a problémát megoldani. Ez akár az Antall-kormány örökségének is tekinthető, hiszen egyensúlyban akarja tartani a jószomszédsági viszonyt a magyar kisebbségek érdekeinek, jogainak védelmével. Továbbá a Kárpát-medencei közös fejlesztés eszméje a Sólyom-féle Határon túli magyarság a XXI. században című konferenciasorozaton kapott először konzisztens megfogalmazást. Negyedszer: fontos elem a Duna Tv visszaállításának és a határon túli média támogatásának kiemelése. Ennek két olvasata is van. Egyrészt belpolitikai szempontból ellenzi a Fidesz által elképzelt centralizált közmédia-birodalmat, kinyilvánítva a Duna Tv innen való kiemelését és függetlenítését. Másrészt visszaállítva a Fidesz által megszüntetett médiatámogatásokat, vélhetőleg azoknak a médiaorgánumoknak juttatna támogatást, amelyek nem részei a Fidesz által létrehozott „médiabirodalomnak”. Ötödször: a bemutatott célkitűzések legproblematikusabb része a Bethlen Gábor Alapra és a határon túli támogatáspolitikára vonatkozó rész. A javasolt megoldás feleleveníti a Gyurcsány-kormány által bevezetett döntési mechanizmust, mely szerint a határon túli szervezetek döntenek a határon túlra juttatott támogatás elosztásáról. Ugyanakkor Mesterházy kritizálta a jelenlegi rendszert, azt állítva, hogy a határon túlra jutatott támogatásnak mindössze 5 százaléka kerül nyílt pályázatos kiosztásra. Az MSZP célkitűzési szerint 95 százalékát szeretné az összegnek nyílt pályázati úton kiosztani. A tervezettel kapcsolatban több probléma merül fel. Egyrészt a támogatás egy jelentős része (Sapientia EMTE támogatása, nemzeti szempontból kiemelt intézmények normatív támogatása, oktatási-nevelési támogatás) nem pályázati alapon kerül kiosztásra, és ezek a tételek a jelenlegi költségvetés jelentős részét képezik és vélhetően ezekhez egy potenciális szocialista kormányzat sem nyúlna hozzá. Más szóval a fenti kijelentés kivitelezése mindenképpen problémás, hiszen az említett 95 százalékos arány nagyon túlzottnak tűnik, vagy pedig az évek óta működő normatív támogatások vélhető megszüntetését jelzi előre. Mindent egybevetve az MSZP nemzetpolitikai programtervezete nem hoz sok újat az eddigi szocialista kormányok gyakorlatához képest, inkább összefoglalja az eddig működtetett közpolitikai gyakorlatokat. Ugyanakkor fontos elem, hogy az autonómiatörekvések támogatása nem jelenik meg külön célkitűzésként. Az előadás keretében ez a határon túli magyar szervezetek programjának támogatása címen került említésre. Más szóval a szocialista párt csak abban az esetben szállna síkra az autonómiáért, amennyiben a legitim határon túli magyar politikai szervezetek ezt célként megfogalmazzák. Mesterházy látogatása a magyar–magyar viszony szempontjából Az MSZP kolozsvári látogatását és az RMDSZ háttérintézményét képező Kós Károly Akadémia Alapítvánnyal aláírt együttműködési megállapodás a magyar–magyar kapcsolatokat figyelembe véve két szempontból elemezhető. Egyrészt aszerint, hogy hogyan illeszkedik a Markó Béla által meghirdetett „egyenlő közelség elvéhez”, másrészt figyelembe véve, hogy miként fogja befolyásolni a Fidesz–RMDSZ-viszonyt. Az elmúlt években az RMDSZ Fidesz-szel szembeni fő kritikája az volt, hogy a Fidesz nem tartja be a magyar kormány azon felelősségét, hogy egyenlő távolságot tartson a határon túli szervezetektől, és azzal, hogy bizonyos szervezeteket kiemelten támogat, nemcsak exportálja az anyaországi szembenállásokat, de beavatkozik a határon túli magyar közösségek politikai belügyeibe is. Az RMDSZ minden magyarországi párttal és a mindenkori magyar kormánnyal jó viszonyt szeretne ápolni. Kovács Péter politikusi blogján és Markó Béla az eseményt megnyitó beszédében a tolerancia felől közelítette meg a kérdést, azzal érvelve, hogy az MSZP mostani vezetősége nem ugyanaz a gárda, amelyik a december 5-i népszavazási kampányt levezényelte, ezért felelősségünk tudatában, pontosan az egyenlő közelség elvéből kiindulva kötelességünk meghallgatni más pártok koncepcióit is, hiszen a nemzetpolitika nem pártpolitikai kérdés. Hozzá kell tennünk, hogy ebben a kontextusban a Kós Károly Akadémia által szervezett előadás bizonyos fenntartásokkal beilleszthető az RMDSZ által hangoztatott politikába, amennyiben az elkövetkező periódusban a többi magyarországi parlamenti és parlamenten kívüli párt is meghívást nyer álláspontja ismertetésére. Az aláírt együttműködési nyilatkozat azonban túlmutat az egyenlő közelség elvén: már partnerségi kapcsolatot feltételez. A találkozó tárgyalható még a problémamentesnek nem mondható Fidesz–RMDSZ-viszony és a közelgő magyarországi választások szempontjából is. Az RMDSZ MSZP-hez való közeledése a Fidesz felé leadott jelzésként, függetlenségi szándéknyilatkozatként is értelmezhető. Az RMDSZ ezzel azt üzenheti a magyarországi kormánypártnak, hogy „amennyiben nem rendezitek a viszonyotokat velünk, mi elég erősek vagyunk ahhoz, hogy magunk döntsük el, hogy kivel barátkozunk”. Az ilyen típusú politika azonban nem biztos, hogy célravezető, hiszen az erdélyi magyarok a legutóbbi közvélemény-kutatások tükrében körülbelül 100 ezer szavazatot hozhatnak a magyarországi választásokon, amely legjobb esetben a mandátumok 3-4 százalékának sorsáról dönthet. Ugyanakkor, ismerve az erdélyi magyarok erős Fidesz-szimpátiáját, az RMDSZ számára csak akkor lenne célravezető részt venni az MSZP mellett a kampányban, amennyiben a szocialista pártnak reális esélye lenne a választások megnyerésére. Más szóval az RMDSZ MSZP felé tett gesztusa könnyen a Fidesz további eltávolodását válthatja ki a kényszerített közelítés helyett. Ugyanakkor a látogatás nehezen értelmezhető szavazatmaximalizáló lépésként, hiszen a szocialista párt nem számíthat túl sok szavazatra a határon túl, sőt a bocsánatkéréssel elvetette a határon túli magyarok ellen folytatott belső szavazatmaximalizáló kampány lehetőségét is. Ugyanakkor az erdélyi magyar belpolitika szempontjából az RMDSZ számára sem hoz új szavazatokat az MSZP-vel való barátkozás, sőt mi több, új támadási felületeket nyit meg saját ellenzéke számára. Összefoglaló Az MSZP-vezérkar és Mesterházy Attila pártelnök kolozsvári látogatása fontos szimbolikus mérföldköve a magyar nemzetpolitikának, hiszen a szocialista párt látszólag szakít az eddig hangoztatott szimbolikus politizálásával, egyben bocsánatot kérve a 2004. december 5-én megszervezett népszámlálás kapcsán kifejtetett tevékenysége miatt. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy sokkal hatásosabb lett volna, ha Mesterházy már rögtön pártelnökké választása után teszi meg ezt a lépést, és nem várja meg vele a magyarországi választások közeledtét. A bemutatott nemzetpolitikai program nem hoz újdonságot az eddig megszokott szocialista kormányok gyakorlatával szemben, hanem csupán összefoglalja, és újra meghirdeti azt. Továbbá a látogatásnak aktuálpolitikai vetülete is van, hiszen a közeledő magyarországi választások tükrében gyökeresen megváltoztathatja a jelenlegi magyar–magyar viszonyokat. Egyrészt a találkozó kapcsán aláírt együttműködési nyilatkozat nem fér össze az eddigi RMDSZ-gyakorlattal, eltávolítja a szövetséget az eddig gyakorolt vagy legalábbis hangoztatott egyenlő közelség elvétől. Természetesen ez részben az RMDSZ és a Fidesz megromlott viszonyának számlájára írható. Másrészt az RMDSZ szempontjából a találkozó úgy is értelmezhető mint kísérlet a saját mozgástér növelésére, a Fidesz felé leadott jelzésként is olvasható: amennyiben a Fidesz nem változtat az RMDSZ-szel szembeni politikáján, az RMDSZ a Fidesz ellenzékét támogathatja a választásokon. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ez a stratégia mennyire lesz célravezető, hiszen a határon túli szavazatok vélhetően kismértékben fogják csak befolyásolni a magyarországi választások kimenetelét, valamint a kormánypárt jelenlegi térvesztése ellenére nehezen valószínűsíthető egy választást nyerni képes ellenzéki alternatíva kiépülése. Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport Krónika (Kolozsvár) 2013. január 25.Szocialista hakni ErdélybenMea culpa és leporolt programok Még az RMDSZ-vezetőket is megosztja a Magyar Szocialista Párt (MSZP) múlt heti kolozsvári „performansza”. A volt magyar kormánypárt története során első alkalommal rendezett kihelyezett elnökségi ülést, ez alkalommal Mesterházy Attila nyilvánosan elnézést kért a külhoni magyaroktól a 2004-es „nem”-ekért. A gesztus őszinteségét kissé kétségessé tette, hogy a mea culpa második felében mindjárt másokat is hasonlóra szólított fel. A botrányos elemeket sem nélkülözte az MSZP kolozsvári fellépése, a párt vezetőit ugyanis hosszú perceken át feltartóztatták az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) tagjai és a Kolozsvári CFR labdarúgócsapatának magyar szurkolói. Atiltakozók kendőzetlen üzenetekkel fogadták a látogatókat – gazembereknek, nemzetárulóknak nevezve őket –, a táblákon többek között ilyeneket olvashattunk.: „Nem bocsátunk meg 2004. december 5-ért, nem felejtünk”, vagy „Ne mosdassuk a nemzetárulókat!” Bocsánatkérés félszájjal Pedig az MSZP újszerű „ajándékot” hozott Erdélybe: új alapokra kívánja helyezni a külhoni magyarsággal kapcsolatos politikáját, a bocsánatkérést pedig a folyamat első elemének nevezte Mesterházy Attila pártelnök. Elismerte, hogy a nemzetpolitika sem a szocialista kormányok, sem az MSZP politikájában nem kapott korábban megfelelő hangsúlyt, ezért jogosnak nevezte a baloldal kritizálását. „2004. december 5-én az MSZP egy rossz politikai kérdésre rossz választ adott, kárt okozva ezzel a magyar-magyar kapcsolatoknak, olyan érzést keltve, amely joggal sértette a határon túl élő honfitársainkat. Ez téves politikai döntés volt, amiért elnézést szeretnék kérni mindenkitől, akit ezzel megsértettünk” – jelentette ki Mesterházy. Hozzátette azonban, hogy más politikai tényezőknek is épp így kellene elnézést kérniük – például a Fidesznek, derült ki rákérdezés nyomán –, indokként azonban csak belpolitikai kritikákat tudott felhozni, ami igen testidegennek hatott a pillanat nemzetpolitikainak szánt közegében. Ezzel együtt meglepetésként hatott a baloldali mea culpázás, illetve az a kijelentése, hogy az MSZP felismerte: a nemzetpolitika nem csak problémamegoldó technikákból, pragmatikus viszonyulásból áll, hanem érzelmi üzenetekről, gesztusokról is szól. A nóvumok sora ezzel le is zárult, hiszen a szocialisták nemzetstratégiai programjának sarokpontjai legfeljebb árnyalatokban különböztek az elmúlt két évtized internacionalista lózungjaitól. Sőt, a békés egymás mellett élés, a jószomszédi viszony, a belügyekbe való be nem avatkozás elveit akár régebbről is kölcsönözhették volna. Új elemként legfeljebb annyit emeltek be, hogy az MSZP nem kívánja az anyaország határain túli régiókba „exportálni” a magyarországi belpolitikai vitákat, az egyenlőség elvét akarja érvényesíteni a kapcsolattartásban a határon túli magyarság legitimen választott képviselőivel, szervezeteivel. Némi józanságról árulkodik Mesterházy következő kijelentése: „Nagy a lemaradásunk, sokat kell tennünk azért, hogy elnyerjük a magyarok bizalmát. De realisták vagyunk, és nem gondoljuk, hogy hirtelen tömegesen fognak ránk szavazni a külhoni magyarok”. „Összebútorozás”? Az erdélyi baloldali felvonulás házigazdája az RMDSZ volt. Az „összebútorozás” szimbolikus jellegén túl a két szervezet közös Kárpát-medencei program kidolgozásáról és végrehajtásáról tárgyalt. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára szerint abban állapodtak meg, hogy szakpolitikai kérdésekben megosztják egymással tapasztalataikat, átadják egymásnak a két párt műhelyeiben készült tanulmányokat. Együttműködési megállapodást írt alá az RMDSZ által alapított Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Magyar Szocialista Párt Táncsics Mihály Alapítványa is. A felek megállapodtak abban, hogy közös rendezvényeket, konferenciákat, találkozókat szerveznek, különös tekintettel az oktatás, a tudomány és a kultúra területére. Inkább a Fidesz Az MSZP erdélyi túrája természetesen élénk reakciókat váltott ki határokon innen és túl. A Fidesz szerint a szocialisták már a határon túli magyar településeket is képmutatással és gyűlöletkeltéssel akarják elárasztani. Selmeczi Gabriella Fidesz-szóvivő szerint „Erdélyben bocsánatkérést színlelnek, itthon pedig listázzák és románozzák az erdélyi magyarokat.” „Mesterházy Attila MSZP-elnök, illetve a párt vezetőségének kolozsvári látogatása az RMDSZ meghívása nyomán megerősíti azt, amit az Erdélyi Magyar Néppárt korábban is hangsúlyozott: összenő, ami összetartozik – fogalmaz az EMNP közleménye. – Az MSZP és az RMDSZ »egymásra találásának« – amit formálisan a pártalapítványaik, a Szabó Vilmos által vezetett Táncsics Alapítvány, illetve a Markó Béla elnökletével működő Kós Károly Akadémia Alapítvány között született megállapodás rögzít – pozitív hozadéka az, hogy elősegíti az erdélyi magyar közösség tisztánlátását: az RMDSZ azokkal vállalt nyílt közösséget, akik a 2004-ben a szomszédos országokba szakadt magyarok kettős állampolgársága ellen kampányoltak.” Megoszlanak a vélemények az RMDSZ-en belül is. Miközben Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester arról beszélt, hogy a székelyföldi RMDSZ számára a Fidesz a szimpatikusabb, a Hargita megyei tanácselnök, Borboly Csaba szerint ebben a kérdésben nem kell pártfegyelem. A nagyváradi Szabó Ödön sem kampányolna az MSZP-nek, inkább elindítaná az RMDSZ-t a magyarországi választásokon. Csinta Samu Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2013. január 28.A székelyföldi románok Tamás Sándor megbüntetését kérikA Kovászna megyei tanács elnökének megbüntetését kéri a Diszkriminációellenes Tanácstól a öntözés székelyföldi Románok Civil Fóruma. A testület közleményben kifejti: Tamás Sándor román és demokráciaellenes nyilatkozatai sértik a románokat saját hazájukban. A magyarellenességéről elhíresült Kovászna és Hargita megyei Románok Civil Fóruma azt kéri a diszkriminációellenes tanácstól, indítson eljárást Tamás Sándor ellen „román- és demokráciaellenes” kijelentései miatt. A románok fóruma sérelmezi, hogy Tamás Sándor sajtótájékoztatón kijelentette, nincs vitája, a Háromszéken született románokkal, hanem azokkal van, akiket a Szekuritáté költöztetett ide, és interetnikus feszültséget szítanak. A Románok Civil Fórumának vezetője az a Ioan Lăcătuşu – akiről úgy tudják, a Román Kommunista Párt az elrománosítás összehangolását bízta rá – közleményben kifejti: Tamás Sándor kijelentésével diszkriminálta a románokat saját országukban. Ioan Lăcătusu szerint Tamás Sándorra és más magyar vezetőkre jellemző, hogy „nem szeretik a gerinces románokat, akik jól ismerik az elszékelyesített terület történelmét, hanem inkább a multikulturális románokat kedvelik, akik partnereik a szeparatizmusban”. Tamás Sándor híradónknak elmondta: a Románok Civil Fórumának közleményére nem kíván reagálni. A háromszéki történésekre Kovács Péter az RMDSZ főtitkára blog-bejegyzésében reagált, és leszögezi, hogy Romániában nincs kisebbségbarát román anyanyelvű politikus. „Azt képzelik, amit mi, magyarok kérünk, azt tőlük, a többségi nemzettől kell elvenni. Súlyosan tévednek!”- fejti ki Kovács Péter. kolozsvariradio.ro/Sláger Rádió Erdély.ma, 2013. január 31.Miért „székelykedik” a háromszéki RMDSZ?Az RMDSZ háromszéki szervezete személyes szálakon is a Fideszhez köthető, ilyen értelemben egyre inkább sziget a szövetségen belül – jelentette ki a Népszabadságban csütörtökön megjelent interjúban Magyari Nándor László szociológus. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékének adjunktusa szerint ez a magyarázata annak, hogy az RMDSZ Kovászna megyei politikusai elutasítják az MSZP székelyföldi jelenlétét, ellentmondva ezzel a szövetség országos vezetőségének. A RMDSZ Szabadelvű Kör platformja alelnöki tisztségét is betöltő szociológus megállapítja: a háromszéki szervezet két vezetője, Tamás Sándor megyei és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi elnök kettős játékot játszik. „Miután erős pozíciókat építettek ki maguknak, elsősorban az államelnökkel és a Băsescu-párt befolyásos vezetőivel ápolt jó kapcsolatok révén, igyekeznek maguk alá gyűrni a >>gyengekezű<< központi vezetést. Népnemzeti retorikában és szimbolikus politikai attitűdökben jobbra húznak, sőt olykor jobbról próbálják előzni a Fidesz-nyúlvány populista formációit” – magyarázta Magyari Nándor László. Mindezzel összefüggésben az elemző úgy vélekedik, a zárt székelyföldi közösség mentálisan is egyre zárkózottabb lesz, ami intoleranciát eredményez. „Az elmúlt jó húsz esztendőben >>beültetett<< jobboldaliság olyan gondolkodásbeli paneleket hozott létre és erősített meg, amelyeknek előterében az intolerancia minden formája virágzik. Ebben benne van az úgynevezett kommunistaellenesség, a populista nagyotmondás az autonómiáról, sőt a >>rendkívüliség<< és a kiválasztottság mítosza is. Az örökös sündisznóállás, amibe a székelyföldi helyi elitek hangadói merevedtek (tisztelet a kivételnek), kirekesztő mindenfajta mássággal szemben” – fogalmazott Magyari Nádor László. Antal Árpád: autonomisták vagyunk Antal Árpád értetlenkedve fogadta és elutasította a szociológus kijelentéseit. A maszol.ro-nak elismerte, hogy személyes kapcsolatok is fűzik a Fideszhez, ám nem lát semmiféle kettős játékot abban, hogy az MSZP-látogatás kapcsán Tamás Sándorral együtt azt hangoztatták, amit eddig is: a szocialisták nemzetpolitikáját Székelyföldről nehéz pozitívan értékelni. „Ugyanakkor azt is mondtuk, hogy fel van dobva a labda az MSZP-nek. Mi azt várjuk a szocialistáktól, hogy bizonyítsák be: tényleg változtatattak a nemzetpolitikájukon. Szólíttassák meg és állítsák mellénk az európai baloldali szövetségeseiket az ügyeinkben” – mondta Sepsiszentgyörgy polgármestere. Antal megjegyezte, fenntartásai vannak a jelenlegi magyarországi kormányzat nemzetpolitikájával szemben is. „Nem értékelem pozitívan azt, hogy a legnagyobb magyar gazdasági szereplők Romániában, az OTP és a MOL székhelyei Bukarestben, és nem Székelyföldön vannak” – jelentette ki. A politikus elutasította azt a feltételezést, hogy a háromszéki RMDSZ „maga alá gyűrné” az országos vezetőséget. „Mi Kelemen Hunor szövetségi elnökkel egy csapatban játszunk, nem akarjuk magunk alá gyűrni, és nem is tudnánk ezt megtenni” – fogalmazott Antal. A háromszéki RMDSZ vezetői Magyari által jobbosnak nevezett retorikájáról és szimbolikus politikai attitűdjéről a polgármester kijelentette: „Mi autonomisták vagyunk, ezt mindig is vállaltunk. Ebben sem látom a kettősséget, hiszen az autonómia szerepel az RMDSZ programjában, mi ezt a programot akarjuk megvalósítani Háromszéken”. Hozzátette, az RMDSZ sokszínű szervezet, vannak, akik a magyarországi pártok egyik részével, mások a másik részével szimpatizálnak. „A Bihar megyeiekről szokták mondani, hogy az MSZP-hez közel állnak, Eckstein-Kovács Péter és Magyari Nándor László a valamikori SZDSZ-hez állt közel, és ez teljesen rendben van” – szögezte le. Antal azzal sem ért egyet, hogy a székelyföldi közösség zártabb, mint régebb volt, vagy egyre zártabb lenne. „Tény, hogy jellemző a székelységre a zártság. Ez normális, hiszen egy nagy román tengerben élünk, ha nem zárunk össze valamilyen formában, nem tudunk megmaradni” – állapította meg. Másfelől hangsúlyozta, nem tartozik azok közé, akik fenntartják, hogy a székelyeknek nem kell megtanulniuk az ország nyelvét. „Tamás Sándorral ott voltunk a parlamentben, senki nem szégyenkezett, amikor románul beszéltünk. Folyamatosan azt mondjuk mindenkinek, hogy igen, minden székelyföldi gyereknek tisztességesen meg kell tanulnia románul” – fogalmazott a politikus. Szerinte a háromszéki RMDSZ vezetőinek „székelykedései” (az autonómiatüntetéseken való részvétel, a székelytábla és a székelyzászló kitűzése) nem az intolerancia jelei. „Az, hogy kiállunk a székely szimbólumok mellett, nem jelent intoleranciát. Mi a saját érdekeink mellett állunk ki, a saját régiónk mellett, mert ez a mi szülőföldünk, ezzel mi nem bántunk senkit” – jelentette ki. Arra a felvetésünkre, hogy Sepsiszentgyörgyön a „székelykedős” hangulatban ismeretlenek megrongáltak egy román zászlót, Antal Árpád leszögezte: a zászlóhasogatás nem biztos, hogy hasogatás volt. „A zászló ki volt feszítve, lehet, magától szakadt el. Ki fog derülni, mert hat kamera van a környéken” – jegyezte meg. Emlékeztetett arra, hogy Tamás Sándorral együtt többször hangoztatták: elítélik a nemzeti szimbólumok minden fajta rongálását, függetlenül attól, hogy melyik nemzet szimbólumaikról van szó. Cseke Péter Tamás Maszol.ro, 2013. február 4.Egy választópolgár dilemmáiDúl a zűrzavar a Maros megyei meg a vásárhelyi RMDSZ-ben. Távolba, azaz a román parlamentbe szakadt honfitársaink, akik Fodor Imre polgármestersége után cserbenhagyták a várost, miközben politikai karrierjüket egyengették nem is sikertelenül, most megmondják! Olykor visszatértek a város magyarságához polgármesterjelölti minőségben, először Kelemen Atilla, akit igencsak kétkedve fogadtak a városban, aztán sorra: Borbély László, aki olyan langyos kampányt folytatott, hogy borítékolni lehetett az eredményt, ugyanígy Frunda György esetében, akiben már csak politikusok hisznek, a választók nem, ezért is veszítette el az RMDSZ-ből hiányzó kompromisszumkészség hiánya miatt nemcsak a polgármesteri tisztséget, de szenátori pozícióját is. Markó Béla, bár nem marosvásárhelyi, de itt él a 70-es évek közepe óta, még tartja magát késélen, megmondja a hogyant, mintha ma is ő lenne az elnök, és ki érti, milyen alapon, amikor van egy parlamenti képviselő megyei elnök? A szokás hatalma, vagy háttérből még mindig ő irányítja a szervezetet? Ki fürkészheti ki az igazságot a politika berkeiben? Az egyszerű halandó polgár, aki csak élni szeretne jogaival, aligha. Ő annyit tud, amennyit nyilvánosságra hoznak. Akárhonnan is nézem, ezek az urak, akik talán a legnagyobb számban ebből a városból kerültek a parlamentbe a többi, magyarok lakta megyékhez viszonyítva, gyakorlatilag húsz év alatt semmi kézzelfoghatót nem tettek a városért, annak ellenére, hogy kirakatnak használták, mindenféle gyűléseiket, kongresszusaikat itt tartották a Kultúrpalotában, és ígérgettek. A vásárhelyi szervezet pedig tulajdonképpen sosem volt tényező, tehát fölösleges a semmit szidni. Nem vagyok tagja a szervezetnek, sem másnak, de szavazó polgára vagyok, sok más vásárhelyi polgárral egyetemben, akik elvárják azt a minimumot, hogy az őt képviselő magyar politikus elsősorban szülővárosa vagy fogadott városa érdekében cselekedjen. Emiatt egyet kell értenem Kovács Péter kemény szavaival. Akármennyire fényezik is, a városi és megyei RMDSZ csúfos kudarcot szenvedett a választásokon, és nemcsak azért mert megjelent egy másik magyar párt. Ez is az RMDSZ és vezetői konjunktúra politizálásának a következménye. Valóban, jó lenne végre már új szempontokat bevinni a vezetésbe, életkortól függetlenül. Vagyis frissíteni, mert ezek a képviselő urak minden szinten már kifutottak az időből. Ugyanis, most úgy tűnik, parlamenti képviselőnek lenni nyugdíjas állás az RMDSZ-ben is. Természetesen tudom, hogy egy rövid publicisztika csak felvetheti a gondokat, elégedetlenségeket, elemzést szakértő politológusoktól várunk, akik választ is tudnak adni, hogy miért történhetett meg ez a csúfság a megye és a város magyarságával? Kuti Márta Vásárhelyi Hírlap Erdély.ma, 2013. február 7.Dagad a székely zászlóbotrány, amely diplomáciai szintre kerültRománia nem hagyta szó nélkül Németh Zsolt nyilatkozatát Diplomáciai vita alakult ki Románia és Magyarország között a székely zászló kitűzése kapcsán. Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár keddi nyilatkozatára tegnap Victor Ponta miniszterelnök és a román külügyminisztérium is reagált. Bukarest kikérte magának, hogy ne oktassa ki őket senki a törvények betartásából, és határozottan elutasították Németh Zsolt nyilatkozatát, aki szerintük a székely zászló kapcsán az etnikai alapú területi autonómia mellett foglalt állást, ami a román alkotmányba ütközik. A román külügy bekérette Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét. Eközben Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke nyugalomra intette a feleket, és bírálta a magyar államtitkárt, kijelentve, hogy Budapestről nem lehet megoldani semmit Bukarestben nyilatkozatokkal. Az RMDSZ elnöke szerint ugyanakkor nem sért semmilyen érdeket Romániában a székely zászló kitűzése. Tegnap Victor Ponta miniszterelnök ütötte le az alaphangot Bukarestben. A kormányülés felvezetőjében külön kérést intézett Titus Corlăţean külügyminiszterhez, hogy ne hagyják szó nélkül Németh Zsolt nyilatkozatát. A magyar államtitkár kedden részt vett azon az ünnepségen, amelyen a Budafok-Tétény polgármesteri hivatalának falára kitűzték a székely lobogót. Ott Németh Zsolt szimbolikus agressziónak nevezte, hogy Hargita és Kovászna megye prefektusa megtiltotta körlevélben a székelyföldi polgármestereknek a székely zászló kitűzését. Az államtitkár egyben arra buzdította a magyarországi önkormányzatokat, hogy szolidaritást vállalva a székelyföldi településekkel, tűzzék ki a székely zászlót, ami az autonómia melletti kiállás lesz. Ponta leszögezte: Románia nem tűr el senkitől leckéket arról, hogy miként alkalmazza a törvényeit. Szemtelenségnek nevezte a magyar fél álláspontját. Hozzátette: Románia a legmagasabb európai szabványokat alkalmazza a kisebbségek képviselete és a helyi autonómia terén. – Ha valaki Romániában akar választási kampányt folytatni, arra határozottan kell reagálni, anélkül, hogy csapdába esnénk, de nem hinném, hogy valaki megmondhatja nekünk, milyen zászlókat és hogyan függesszünk ki – mondta a román kormányfő. A miniszterelnöki ukáznak megfelelően nem késett a külügyi reakció sem. Bogdan Aurescu államtitkár szerint elfogadhatatlan magyar kollégájának a nyilatkozata, amely ellentétben áll Románia és Magyarország stratégiai partnerségi kapcsolatával, valamint a jószomszédi viszony szellemiségével. Aurescu szerint Románia nem fogad el ilyen „sajnálatos beavatkozásokat”, amelyek megsértik a román alkotmányos és törvényes kereteket. Az államtitkár úgy vélekedett, Németh Zsolt a kijelentésével „egyértelműen az etnikai alapú területi autonómia” mellett foglalt állást, amelyet nem tesz lehetővé a román alkotmány, és amely nem része a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét szabályozó európai szabványoknak. Kelemen Hunor szerint a székely zászló senkit nem sért, és senkit nem ér hátrány amiatt, hogy ezeket a jelképeket a „jóérzés határain belül” használják Románia egyik régiójában. Nem kellene ilyen „gyúlékony” témákkal terhelni a magyar–román kapcsolatokat, és nem a nyilvános nyilatkozatok a legmegfelelőbbek arra, hogy megoldják a székely zászló használatát – vélekedett. Leszögezte, Budapestről nem lehet megoldani semmit Bukarestben nyilatkozatokkal, és hozzátette, hogy egy államtitkárnak megvan minden diplomáciai és politikai eszköze arra, hogy megoldást találjon egy ilyen problémára. Romániában törvény szabályozza a román és más országok zászlajának használatát, emellett létezik egy kormányhatározat, amely a romániai nemzeti kisebbségek szimbólumainak használatát engedélyezi – magyarázta lapunknak Eckstein-Kovács Péter jogász. Úgy vélte, hogy a törvény nem tiltja a székely zászló használatát, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy több romániai helységnek van saját zászlaja – mondta a volt szenátor. B. T. Szabadság (Kolozsvár), 2013. február 7.Durva román reakció székelyzászló-ügybenBerendelte tegnap a román külügyminisztérium Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövetet amiatt, hogy egy nappal korábban Németh Zsolt külügyi államtitkár szimbolikus agressziónak nevezte, hogy a Székelyföldön megtiltották a székely zászló kitűzését. A román kormány képviselői tegnap rendkívül kemény nyilatkozatokban utasították vissza Németh Zsolt keddi, a Székelyföldön dúló „zászlóháborúra” vonatkozó kijelentését. „Románia nem tűr el senkitől leckéket, hogyan alkalmazza a törvényeit” – jelentette ki Victor Ponta miniszterelnök arra reagálva, hogy a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Székelyföldön dúló „zászlóháború” ellen emelt szót, és azt kérte a román kormánytól: szüntesse be a szimbolikus agressziót az erdélyi magyar közösség ellen. Ponta a tegnapi kormányülésen leszögezte: Románia a legmagasabb európai szabványokat alkalmazza a kisebbségek képviselete és a helyi autonómia terén. „Tartózkodnék a nem diplomatikus kifejezéstől, de normális esetben ezeket a megnyilvánulásokat szemtelenségnek nevezném. Nem hinném, hogy valaki megmondhatja nekünk, milyen zászlókat és hogyan függesszünk ki. Nehogy valaki is azt képzelje, hogy túl sokszor odafordítjuk a másik arcunkat is” – jelentette ki a szociáldemokrata miniszterelnök. Mint ismeretes, Németh Zsolt részt vett kedden azon az ünnepségen, amelyen Budafok-Tétény polgármesteri hivatalának falára kitűzték a székely lobogót. A külügyi parlamenti államtitkár úgy fogalmazott: azáltal, hogy Kovászna és Hargita megye prefektusai körlevélben tiltották meg a székely zászló kitűzését, „szimbolikus agressziónak vagyunk szemtanúi”. Egyben arra buzdította a magyarországi önkormányzatokat, hogy szolidaritást vállalva a székelyföldi településekkel, tűzzék ki a székely zászlót, ami az autonómia melletti kiállás lesz. A román külügyminisztérium tegnapi közleményében elfogadhatatlannak nevezte a fideszes politikus nyilatkozatát, amely a tárca szerint ellentétben áll Románia és Magyarország stratégiai partnerségi kapcsolatával, valamint a jószomszédi viszony szellemiségével. A dokumentum Bogdan Aurescu külügyi államtitkárt idézi, aki szerint Románia nem fogad el ilyen „sajnálatos beavatkozásokat”, amelyek megsértik a román alkotmányos és törvényes kereteket. Aurescu szerint kijelentésével Németh Zsolt „egyértelműen az etnikai alapú területi autonómia” mellett foglalt állást, amelyet nem tesz lehetővé a román alkotmány, és amely nem része a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét szabályozó európai szabványoknak. „Ezért a román külügy határozottan elutasítja ezt a kezdeményezést” – olvasható a dokumentumban. A külügyminisztérium szerint Románia teljes mértékben teljesíti a nemzetközi megállapodásokban vállalt kisebbségvédelmi előírásokat, mi több, a kisebbségvédelem területén a „román modellt” nemzetközi szinten is elismerik. A külügyi tárca tegnap délután bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét, hogy ismertesse a román fél álláspontját. Füzes Oszkár (képünkön) a Krónikának leszögezte: nincs szó román–magyar diplomáciai incidensről. „Nem szeretnénk botrányt és nem szeretnénk beavatkozni Románia belügyeibe. Arról van szó, hogy Magyarország és a magyar nép szolidáris a székelyekkel, akik élni szeretnének alapvető jogukkal, és szabadon akarják használni nemzeti jelképeiket, kifejezve nemzeti azonosságukat” – szögezte le a nagykövet, hozzátéve, a román külügyminisztériummal normális és jónak nevezhető kapcsolatot ápolnak. A történtekre a magyar Külügyminisztérium úgy reagált: a kisebbségi jelképek használatának akadályozása ügyében kialakult helyzet megoldásának kulcsa Románia kezében van, a romániai magyarságnak jogában áll használni a szimbólumait, ezért Magyarország támogatja a székely zászló használatát. A tárca közleménye kiemelte, ezt az álláspontot Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet is kifejtette a román külügyminisztériumban. A diplomata hangsúlyozta, a székely zászló használatának támogatása összhangban áll a korábbi gyakorlattal, valamint a romániai és az európai uniós jogszabályokkal is. A közlemény szerint Füzes arra is felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt időben több olyan eset történt, amely a hatályos román jogi szabályozással ellentétes, sérti a magyar közösség jogait, ezek orvoslását Magyarország elengedhetetlennek tartja. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök lapunknak úgy vélekedett, a nyilatkozatok semmiképp nem oldják meg a székely szimbólumok használatát. Elmondta, a közösségi szimbólumok létét és használatát nem lehet sem parancsszóval, sem utasítással kitörölni a közösség életéből és tudatából, s aki ezzel próbálkozik, téves úton jár. „Nemcsak a székely szimbólumok, hanem általában a közösségi szimbólumok évszázadok óta léteznek, és parancsszó ellenére is évszázadokon keresztül fognak még létezni. Használatuk nem sérti a törvényeket, az általános román érdeket, de a román polgárok partikuláris érdekeit sem. Attól nem lesz senki boldogtalanabb, sem szegényebb, ha a székely közösség használja szimbólumait” – szögezte le Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke úgy véli, ezeket a kérdéseket párbeszéd útján kell megoldani, s emlékeztetett: amíg az elmúlt években az RMDSZ kormányon volt, tudták rendezni a hasonló ügyeket. „Most olyan helyzetben vagyunk, hogy a kormányzati döntésekbe nincs befolyásunk” – emlékeztetett a szövetség vezetője. Kelemen szerint Németh Zsolt államtitkárnak rengeteg diplomáciai eszköz áll rendelkezésére, és szerinte nem biztos, hogy a sajtónyilvánosságon keresztül lehet a leghatékonyabban megoldani ezeket a problémákat. „Biztos vagyok benne, hogy Németh Zsolt a magyar alkotmány szellemiségében nyilatkozik, amikor felelősséget érez a Magyarország határain túli magyar közösségek sorsa iránt, mint ahogy a románok is jogszerűen és természetes módon aggódnak a határokon túli román közösségekért. Nyilvánosan elhangzott kijelentésére a sajtónyilvánosság előtt válaszolt a román fél is” – mondta az RMDSZ elnöke, hangsúlyozva, egyik nyilatkozat sem fogja megoldani a székely szimbólumok használatának ügyét. Eközben viszont Kovács Péter, a szövetség főtitkára gúnyos hangvételű Facebook-bejegyzésében „megköszönte” Németh Zsoltnak, hogy „megoldotta” a székelyföldi zászlóháborút, és nyilatkozatát követően a román nyelvű média „ereszti a nacionalista, magyarellenes dumát”. Lucian Mândruţă neves bukaresti televíziós műsorvezető ugyanakkor a székelyek iránti szolidaritása jeléül „kitűzte” a Facebook-oldalára a székely lobogót, bejegyzésében pedig értetlenségének adott hangot annak kapcsán, mi a bajuk román nemzettársainak a székely közösség szimbólumával. Dumitru Marinescu, Kovászna megye frissen kinevezett prefektusa tegnap úgy nyilatkozott, a tolerancia segíthet a normalitás kialakításában, s ha jogerős bírósági ítélet megerősíti a székely zászló használatának törvényességét, nincs ellenére, hogy a háromszéki magyar közösség használja a szimbólumot. Horia Grama, a Szociáldemokrata Párt (PSD) Kovászna megyei elnöke szerint a törvény pontosan szabályozza, hogy a nemzeti kisebbségek csak saját találkozóikon, rendezvényeiken használhatják szimbólumaikat, de nem tűzhetik ki „állandó jelleggel” az állami intézmények épületeire. Bíró Blanka, Gyergyai Csaba Krónika (Kolozsvár), 2013. február 14.Önképviselet?Alapszabállyal, testületi döntésekkel és önös érdekek irányába mutató szándékkal a közösség ellen. Így jellemezhető tömören az a merevség, amellyel Marosvásárhelyen az RMDSZ-nek a helyi-megyei hatalmat eddig gyakorlók csoportja, illetve az ahhoz közel állók igyekeznek elejét venni a szövetség igazi megújításának szándékát hirdető belső kezdeményezésnek. A szálak időben sokéves múltba, személyekben pedig a jelek szerint azokhoz a marosvásárhelyi politikusokhoz vezetnek vissza, akik az 1989 óta eltelt időszakban mára már tulajdonképpen magánosították a marosvásárhelyi, tágabb értelemben véve a Maros megyei magyarság érdekképviseletét. Kulcsszó itt az érdek, csak azt kellene valahogy eldönteni – elvileg legalábbis –, hogy mi hasznosabb a marosvásárhelyi magyarságnak: az, hogy a több mint két évtizede regnáló, Frunda György, Borbély László, Kelemen Attila nevével fémjelzett helyi magyar oligarchiát alkotók és az ahhoz közel állók fogyó tábora makacsul ragaszkodik hatalmához, és annak átörököltetéséhez; vagy az, hogy a szövetség helyi szervezetét alapjaiból újjáépítik, új emberekkel, új arcokkal, új agyakkal, új energiákkal, vélhetően szélesebb körű merítésből és ebből származó nagyobb jogosítvánnyal? Az eltelt másfél évtized eredményei, a sorozatosan elveszített polgármester-választások, legutóbb Frunda szenátori mandátumának elvesztése az utóbbi utat tenné indokolttá, s ezt Kovács Péter szövetségi főtitkár is eléggé félreérthetetlenül jelezte korábban. Nem lehet eldönteni, hogy melyik szempont tábora nagyobb, csak az látszik az égből is minden kétséget kizáróan egyértelműnek, hogy a marosvásárhelyi magyarság elsöprően legnagyobb része akarva-akaratlanul kívül áll a dolgok igazításán – főleg, amikor el is lehetetlenítik számára a részvétel, a beleszólás lehetőségét. Márpedig fényűzés a marosvásárhelyi negyvenezres magyarság körében pár száz fős legitimitással megelégedni, és nem ártana azokra is hallgatni és odafigyelni, akik Marosvásárhelyen valós, igazi tisztújítást és újjáépítést akarnak, olyant, amelyben mindenki részt vehet – ha már valóban számít minden magyar. S ha még meg lehet őket szólítani egyáltalán. Benkő Levente Krónika (Kolozsvár), 2013. február 25.Csíkszeredában tart kongresszust az RMDSZÜlésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa Az SZKT szombati ülésén, amelyre a Kultúrpalota nagytermében került sor, határozatot fogadtak el a Romániai Magyar Demokrata Szövetség XI. kongresszusának helyszínéről és időpontjáról is. A kongresszusra Csíkszeredában, május 25-én kerül sor. Határozat született a kongresszus előkészítésének ütemtervéről, a kongresszusi képviselet kiválasztásáról, valamint az alapszabályzat- módosító és a kongresszusi dokumentumokat kidolgozó bizottságok struktúrájáról, amelyek személyi összetételéről a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) dönt. A testület ugyanakkor határozatot fogadott el az RMDSZ kongresszusi biztosának személyéről és hatásköréről. Kongresszusi biztos Kovács Péter főtitkár, ő koordinálja a szervezési tevékenységet, összehangolja az alapszabályzat-módosító, illetve a kongresszusi dokumentumokat előkészítő bizottság munkáját, részt vehet ezek ülésein, és folyamatosan tájékoztatja a SZÁT tagjait, illetve felügyeli a küldöttek kijelölési folyamatának szabályosságát a területi szervezetek, platformok és a MIÉRT szintjén. Bethlen Gábor- és Kós Károly- emlékév Az SZKT határozatban nyilvánította a 2013-as esztendőt Bethlen Gábor- és Kós Károly- emlékévvé. Ez a két személyiség sokat tett a magyarságnak életerős közösségként a szülőföldön való boldogulása, az otthonteremtés érdekében. Idén ünnepeljük Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmé választásának 400., illetve Kós Károly születésének 130. évfordulóját. Az RMDSZ követendő példának tartja Bethlen Gábor és Kós Károly hitvallását: a kitartó, konok építkezés, a nap mint nap elvégzett munka, a magyar nyelvhez, önazonosságunkhoz való ragaszkodás biztosítja az erdélyi magyar nemzetközösség jövőjét, áll egyebek mellett a Szövetségi Képviselők Tanácsa által elfogadott határozatban. A legnagyobb kihívás a régióátszervezés Kelemen Hunor szövetségi elnök a tanácskozás végén a sajtónak nyilatkozva a régióátszervezést nevezte a legnagyobb kihívásnak, amely ebben az esztendőben elkészül. – Nem mindegy, milyen közigazgatási szint lesz a falvak és városok után: lesz megye és lesz régió, vagy nem lesz megye, csak régió, illetve milyen hatásköröket kap a régió, amennyiben a megyék is megmaradnak. Az is kérdés, honnan veszik el ezeket a hatásköröket, a kormánytól, vagy a megyei önkormányzatoktól? Milyenek lesznek ezek a régiók? Milyen összetételűek, milyen nagyságúak, az erdélyi magyarságnak ezen belül a döntéshozó testületben lesz-e, lehet-e szerepe, vagy teljesen kiszorul minden olyan döntéshozatalból, amely a városi és a községi önkormányzati szint fölött zajlik. Ezért nagyon fontos, hogy párbeszédet keressünk, alternatívákat javasoljunk, olyan érvekkel jöjjünk, amelyek mögött statisztikai adatokra alapozott szakmai érvek állnak, és emellé tegyük az etnikai dimenziót, mert azt nem lehet megkerülni, de azt sem szabad engedni, hogy teljesen átcsússzon egy etnikai dimenzióba. Szórványhálózat a szülőföldön való boldogulásért Beszélt a budapesti Kárpát-medencei Képviselők Fórumán elhangzott javaslatról, amelyet Szász Jenő, a budapesti nemzetstratégiai intézet vezetője vetett fel, és amely sok vitát váltott ki Erdélyben. – Azt mondom, és véleményem szerint ezt mondja a Szövetségi Képviselők Tanácsának minden felszólalója is, hogy nem szabad ezt a paradigmaváltást még csak fölvetni sem, mert nem mondhatjuk azt, hogy a szülőföldet föladjuk, elhagyjuk. Nem fogadhatjuk el azt, hogy a szórványmagyarság számára ebben a pillanatban nem próbálunk perspektívát, jövőképet nyújtani a saját szülőföldjén. Mi az elmúlt 23 évben szórványhálózatot építettünk, 12-13 szórványkollégiumunk működik, magyarul tanulhatnak a gyerekek, kulturális és szórványmenedzsment-programokat indítottunk. Olyan szórványstratégiánk van, amellyel az elmúlt esztendőkben a népességfogyás ellenére is – a magyar identitás, a szülőföldön való megmaradás megerősítésével – pozitív eredményeket ért el és mutatott fel a szövetség – jelentette ki Kelemen Hunor. Az alkotmánymódosítás is "megér egy misét" Az alkotmánymódosításról azt mondta, sok vitát váltott ki, és még sokat ki fog váltani az első cikkely, amelynek a módosítására nincs lehetőség, mert egy másik cikkely megtiltja. – De ez nem jelenti azt, hogy ne érne meg egy misét, ahogy mifelénk mondanák, ne lehetne ezekről a kérdésekről vitázni. Kell és szabad és fogunk, jelentette ki a szövetségi elnök. Véleménye szerint mindig lehet olyan megoldásokat találni, amelyek közelebb visznek a valósághoz. Az elnök szerint egyik ilyen megoldás az 1-es cikkely kiegészítése, vagy ha ezt nem fogadnák el, akkor egy másik cikkelybe belefoglalni azt, hogy a Romániában élő őshonos nemzeti kisebbségeket az alkotmány államalkotó tényezőként ismeri el. Kijelentette: erre van példa Európa néhány országában, úgyhogy nem lenne precedens nélküli, ugyanakkor valóban megadná azt az erdélyi magyaroknak és a többi romániai kisebbségnek is, hogy államalkotó tényezőként elismerve őket, nem éreznék magukat másodrangú állampolgárnak, hanem azt éreznék, hogy ők ennek az országnak egyénként, családként, közösségként a románokkal egyenértékű polgárai, közösségei. A részletekre visszatérünk. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely), 2013. február 25.Kovács Péter válasza Toró T. Tibor nyílt leveléreA Romániai Magyar Demokrata Szövetség zászlóvivője az erős székelyföldi identitás kialakításának és megerősödésének. Az elmúlt időszakban számos olyan kezdeményezésnek lehettünk tanúi, amelyek célja a székely közösségek szimbolikus és gazdasági megerősítése, hagyományaink és szimbólumaink ápolása, illetve bemutatása, az önkormányzatainkban rejlő lehetőségek kihasználása. Ez a munka elengedhetetlen az autonómia eléréséhez. Az út hosszú és akadályokkal teli. Ezekben hetekben, hónapokban az RMDSZ székelyföldi polgármestereinek nagy részét éppen azért zaklatják a hatóságok, mert kitűzték a piros-fehér-zöld, illetve a székely zászlót. Fenyegető hangvételű prefektusi körlevelek, bírósági tárgyalások sorozata, különböző állami szervek ellenőrző testületeinek látogatása mind oda vezethető vissza, hogy az RMDSZ választott tisztségviselői, helyi, megyei és országos testületei, illetve vezetői büszkén használják nemzeti szimbólumainkat. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy míg Toró T. Tibor pártelnök a számítógépe mögött „dolgozik” és futószalagon gyártja az RMDSZ-t bíráló nyílt leveleit, addig Kelemen Hunor a politikai ellenfél barlangjában, a Nemzeti Liberális Párt kongresszusán hirdeti a szimbólumaink használatának jogát, és törekszik ennek a mesterségesen kialakított konfliktusnak a rendezésére. Sajnálatos módon a néppárti elnök mindenből magyar-magyar politikai háborút próbál kreálni. Elfelejti, hogy 2012-ben a magyar-magyar választási versenyben csúnyán megbukott, személyesen is, illetve a pártja is. Nem képes felismerni, hogy az autonómia harcban, a nemzeti szimbólumaink használatának kérdéskörében, az alkotmány módosításakor, vagy az új gazdasági fejlesztési régiók kialakításánál a román döntéshozókkal, a román pártokkal állunk szemben, őket kell meggyőznünk az igazunkról. A Néppárt elnöke nem képes megválaszolni néhány egyszerű kérdést: nagy ívű nyilatkozatok megfogalmazásán túl, mit tett az autonómia ügyében? Az RMDSZ heti rendszerességgel való bírálatán kívül milyen konkrét, kézzelfogható eredményt tud felmutatni? A pártja miért veszi védelmébe azt a gondolatot, amely a szórványmagyarság önkéntes területfeladását célozza? Tisztában vagyok azzal, hogy érdemi válasz soha nem fog érkezni… Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára Erdély.ma, 2013. február 27.Válasz Kovács PéternekAz autonómiaharc legfőbb akadályozója az RMDSZ Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára számon kéri Toró T. Tibortól, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke „mit tett az autonómia ügyében?”. Érthető a kínos visszakérdezés, hiszen meg kell próbálnia valahogyan elterelni a figyelmet az RMDSZ jelenlegi kínos téblábolásáról. Válaszképpen csak pusztán néhány tényre emlékeztetnénk Kovács Pétert, például arra, hogy Toró T. Tibor volt az egyike azoknak a parlamenti képviselőknek, akik 2004-ben benyújtani merészelték a parlamentben a Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. Beszédes, hogy a beterjesztők – Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly – már akkor is a perifériára szorultak az RMDSZ-ben, többségük pedig ma már a szövetségen kívül tevékenykedik... De ha már itt tartunk, arra is emlékezhetne Kovács Péter, hogy a tavaly szeptemberben a parlamentben elutasított autonómia-tervezetet is két olyan politikus – Becsek-Garda Dezső és Sógor Csaba – nyújtotta be egyéni kezdeményezésként, akiket nem szokás az RMDSZ-csúcsvezetés által képviselt hivatalos irányvonallal azonosítani. Jelzésértékű az RMDSZ autonómiához való viszonyulásával kapcsolatban, hogy a szövetség vezető honatyái részt sem vettek, vagy kivonultak a szavazásról, sőt, Fekete-Szabó András szenátusi frakcióvezetője egyenesen azt mondta, hogy „nem volt értelme”, hogy az RMDSZ képviselői egyáltalán felszólaljanak a szenátusban a tervezet kapcsán. Történt ez nagyjából akkor, amikor a szövetség csúcsvezetése inkább titkos paktumot kötött a Szociálliberális Unióval a közös kormányzásról, aminek későbbi felrúgása nyomán Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kínos magyarázkodásra kényszerült. De említhetnénk a legújabb fejleményeket is, hiszen a szövetség irányvonalát meghatározó Markó Béla nemrég gyakorlatilag az autonómia ügye mögüli kihátrálás mellett foglalt állást – egy olyan időszakban, amikor a székely zászló körüli botránysorozat révén korábban soha nem tapasztalt érdeklődés mutatkozik a Székelyföld és általában az erdélyi magyar közösség iránt. Az autonómia felé vezető út valóban hosszú és akadályokkal teli, ahogy Kovács Péter írja, csakhogy amint a fenti példák is mutatják, körül kellene néznie a saját háza táján és észrevennie, hogy a folyamat legfőbb kerékkötői, elmulasztva a bukaresti, kormányzati és parlamenti jelenlétben rejlő, sajnos máig kiaknázatlan képviseleti és érdekérvényesítési lehetőségeket, éppen az RMDSZ-ben munkálkodnak azért, hogy rövid távú önös politikai érdekek mentén a végtelenségig elodázzák vagy megakadályozzák az előrelépést az autonómia ügyében. És mivel illusztrálható jobban a számító kétszínűség, mint azzal, hogy alig néhány órás eltéréssel Markó Béla az SZKT marosvásárhelyi ülésén megtagadja a székely zászlót, Kelemen Hunor pedig Bukarestben „harcosan” és tüntetően átadja a lobogót a kongresszust tartó Nemzeti Liberális Párt elnökének, Crin Antonescunak? Továbbá Kovács Péter bukást emleget Toró T. Tibor és a Néppárt kapcsán, viszont afölött nagyvonalúan elsiklik, hogy míg a fiatal Néppárt alig egy éves létezése során gyakorlatilag megduplázta támogatóinak számát, addig az RMDSZ két évtized után a szavazói bázisának egyharmadra apadásával „dicsekedhet”, és hajszál híján nem jutott be a törvényhozásba. Jó lenne, ha ezeken mind Kovács Péter, mind pedig az RMDSZ csúcsvezetői elgondolkodnának, mielőtt más szemében a szálkát keresnék. A Néppárt a rendelkezésére álló eszközökkel próbálja előremozdítani a különböző autonómiaformák elérésének folyamatát, és szomorúnak tartja, hogy az RMDSZ csúcsvezetése nem óhajt élni a számára hozzáférhető eszközökkel: kivonul az autonómiatervezet parlamenti vitájáról, nem vesz részt a demokratikus tüntetéseken, és az autonómiatörekvések szimbólumává vált székely zászló mögül is kihátrál, vagy politikai tőkét kíván belőle kovácsolni. Király Melinda, az EMNP Fehér megyei elnöke Nyugati Jelen (Arad), 2013. március 1.Kollektív amnéziaA magyarországi sajtó kedveli Erdély vonatkozásában a gondolkodás kényelmetlenségétől megóvó sablonszövegeket. Dunát lehetne rekeszteni az olyan fordulatokkal, hogy „Szász Jenő a Fidesz trójai falova Erdélyben”, vagy „a Fidesz erdélyi nyúlványa az EMNP”, „a Fidesz Erdélybe exportálja a magyarországi politikai ellentéteket”, „a Fidesz megosztja az erdélyi magyarságot”, s a sor hosszan folytatható. Meg merem kockáztatni, hogy sok esetben a szakmaiatlan, felületes, szófordulatkonzerveket forgalmazó anyaországi tárgyismeret hiányában el is hiszi, amit ír. De mit mondjunk akkor, amikor Erdélyben találkozunk hasonló toposzokkal, mi több, amikor élvonalbeli RMDSZ politikusok, Kelemen Hunor vagy Kovács Péter hozakodnak elő velük. Utóbbi szerint a fideszes önkormányzatok szolidarizálása a székely zászló ügyében ugyanúgy kampányfogás, mint az MSZP álságos bocsánatkérése a 2004-es népszavazás tárgyában. Mond azonban egyebet is az RMDSZ főtitkára, tételesen azt, hogy „hosszú évek óta történik próbálkozás a magyar pártok klónjainak Erdélybe ültetésére”, sőt az MPP és az EMNP vonatkozásában „alapító atyáknak” nevezi a fideszes politikusokat. Ha valaki, akkor Kovács Péter tudhatná, hogy nem a Fidesz indukálta az erdélyi politikai ellentéteket, hanem a közösség sajátos történelmi-politikai léthelyzete. Elvi éllel le lehet szögezni, hogy egy elnyomott (értsd: nemzeti szuverenitásának gyakorlásában korlátozott, közösségi érdekérvényesítési igyekezetében hatalmi eszközökkel akadályozott), de önálló politikai akarattal rendelkező etnikai közösség esetében a fő politikai törésvonal nem eszmei-ideológiai téren ragadható meg elsősorban, hanem az elnyomó hatalomhoz való viszonyulás kérdésében. Ahogy az Osztrák–Magyar Monarchiában artikulálódó magyar pártrendszer a közjogi kérdés, tételesen az 1867-es kiegyezés konstrukciójához való viszonyulás mentén jegecesedett ki, úgy 1990 után az akkor még egységes RMDSZ-en belül is a román hatalomhoz való viszony határozta meg a fő politikai ellentéteket. A politikai érdek és vérmérséklet szerint „radikális-mérsékelt”, „kuruc-labanc”, „tájbasimuló-helyzetteremtő”, „kollaboráns-autonomista” ellentétpárokkal leírt törésvonal mindig fontosabb volt a „liberális-konzervatív” vagy „jobboldali-baloldali” ellentéteknél. Ezek az alapvető ellentétek már akkor is léteztek, amikor Király Károly és Domokos Géza 1990 legelején Iliescu előtt vitatkozott azon, hogy kell-e autonómia az erdélyi magyarságnak, erőteljesen megnyilvánultak, robbanással fenyegetve az 1990-es első nagyváradi kongresszuson, majd 1991-ben Marosvásárhelyen vagy 1993-ban Brassóban. Más szóval azok az ellentétek, amelyek végül pártalapításban csúcsosodtak ki annak köszönhetően, hogy az RMDSZ mesterkedése nyomán 2004-ben a román hatalom megakadályozta a Magyar Polgári Szövetség rajthoz állását az önkormányzati választásokon –, már közvetlenül a rendszerváltás után léteztek, amikor a Fidesz még maroknyi lelkes fiatal mozgalma volt, akik maguk is meglepődtek, hogy huszonegynéhány fővel bekerültek a magyar törvényhozásba. Mintha egyfajta sajátos szelektív amnézia hatása alatt lenne az RMDSZ-es sajtó és vezetés, amikor a Fidesz körül keresi az erdélyi politikai ellentétek genézisét. Az egykori Reform Tömörülés egyik alelnökeként, akinek lehetősége volt részt venni több magas szintű Fidesz–RT- egyeztetésen, hadd áruljak el még valamit: a fideszes vezetők, Orbán Viktor és Németh Zsolt nemcsak, hogy nem biztatta az autonomistákat az RMDSZ-ből való kilépésre és saját szervezetek alapítására, hanem kifejezetten óvtak ettől. Csakhogy 2003-ban Szatmárnémetiben olyan határozatokat fogadott el az RMDSZ-kongresszus, amelyek szükségtelenné, felesleges erőpazarlássá tették az RMDSZ-en belüli autonomista utóvédharcokat. A nemzeti önkormányzatot mintázó, alapvonalaiban 1993-ban megrajzolt alapszabályzatot pártjellegűvé „áramvonalasították”, az általános belső választásokat kiváltották részleges, a helyi elitek önátmentését lehetővé tevő elektoros játékokkal operáló tisztújítással. A Ceausescu-rendszerrel való nyílt szembenállást megjelenítő Tőkés László tiszteletbeli elnöki tisztségének megszüntetése révén szimbolikus síkon leszámoltak a magyar nemzeti ellenállás eszmei örökségével. A nemzeti tábor lépéskényszerben volt, így került sor az SZNT, az EMNT, az MPP, majd később az EMNP megalapítására. Utóbbit sem a Fidesz kezdeményezte, hanem az tette szükségessé, hogy Szász Jenő az MPP-n belül keményebb diktatúrát épített ki, mint amilyen az RMDSZ-ben valaha is volt. A Fidesznek pedig becsületére váljék, hogy kiálltak az eszmei szövetségesek mellett annak dacára, hogy borítékolni lehetett a masszív erőfölényben levő RMDSZ választási győzelmét. Borbély Zsolt Attila Erdélyi Napló (Kolozsvár), (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
