Majláthfalván az iskolában Bányai Eliza igazgató elmondta, hogy a diáklétszám aggasztó, az elmúlt tanévhez viszonyítva 13-mal csappant. A fogyatkozás miatt ősztől kéttanítósra fogy az elemi, ahol ezután két összevont osztályban tanulnak. Tanévkezdéskor az iskolában 71, míg az óvodában 39 gyermekre számítanak. Kapor János plébános felvállalta a délelőtti uzsonnáztatás teljes költségét. Pályázatban kért segítséget egy németországi egyházi alapítványtól. Ha pozitív választ kap, lesz pénz a délelőtti és délutáni étkeztetésre, talán még a felkészítő költségeire is. /Balta János: Vészesen sorvadó iskola. Majláthfalván marad a remény. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 12./
2006. szeptember 18.
Szeptember 16-17-én negyedik alkalommal szerveztek falunapokat Szentleányfalván, a program a nemzedékek találkozójával indult. Ezt követően 17 éves álma teljesült a szentleányfalvi magyar közösségnek, amely, noha nem éri el a 20%-ot, kétnyelvű helységnévtáblát kapott. Szeptember 17-én a református templomban ünnepi istentiszteleten megkoszorúzták a templomépítő lelkész, Szondy Géza emléktábláját. A falunapokra, Kövek címmel, Papp Csaba lelkipásztor szerkesztésében újra megjelent a helybeli gyülekezet időszakos kiadványa. /Balta János: Tizenhét éves álom teljesült. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 18./
2006. szeptember 25.
Kisjenőben volt Arad megye egykor legdinamikusabban fejlődő népi táncegyüttese a Bokréta, azonban az együttes két évvel ezelőtt megszűnt. Nehezen tud megbarátkozni a gondolattal, hogy nincs népi táncegyüttesük, vallotta be Borgya József volt az egykori Erdőhegyi Bokréta koreográfus-menedzsere. A kezdeti lendület, a kitartás fokozatosan eltűnt, akárcsak a működéshez, a kiszállásokhoz szükséges pénz. Feleségével együtt mindent megtett az együttes megtartásáért, majd a feltámasztásáért, hasztalan. Hét éves működésük alatt nem alakult ki mellettük egy támogató törzsgárda. A citerazenekar is feloszlott, mivel a zenészek rájöttek: abból nem lehet megélni. Most voltak a városnapok, a 2000 helybeli magyar közül egy sem szerepelt a városnapok rendezvényein. /Balta János: Szükség van-e néptáncra Kisjenő-Erdőhegyen? = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./
2006. október 14.
Megyesi József nyugalmazott baptista lelkipásztort legendaként emlegették Aradon, a közelmúltban megtartott világtalálkozó alkalmával, 80. évén túl is együtt él a gyülekezeteivel. Aradon kezdte el a szolgálatot 1952-ben. 1967-ben a nagyváradi dr. Barnabás lelkész halála után egy évvel elvállalta az ottani magyar gyülekezet lelki gondozását. Aradon 120 tagú gyülekezetet hagyott, új szolgálati helyén több mint 450 hívő várt rá. Az erőltetett iparosítással párhuzamosan elindult a hívek faluról történő bevándorlása, így 1985-re, amikor a gyülekezet 100 éves jubileumát ünnepelték, a nagyváradi gyülekezet 1000 fősre bővült. 1992 januárjában innen vonul nyugdíjba, de manapság is ott lakik velük. Önéletrajzom az Ige tükrében címmel megírta élete történetét. /Balta János: Örökszolgálat. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 14./
2006. október 16.
Október 14-én másodszor szervezett szüreti bált Nagyiratoson a bejegyzés alatt álló Pro Iratos Egyesület. A helybeli néptáncegyüttes tagjai vállalták a csőszleány és -legény szerepét. A templomból kivonulókhoz csatlakozott az iskola magyar és román diákjaiból álló mazsorettcsoportja. A kultúrotthonban Papp Attila és zenekara hajnalig szórakoztatta a néphagyomány szerint megszervezett szüreti bál résztvevőit. /Balta János: Fáklyásmenet Nagyiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./
2006. november 4.
Arad megyében Petrucz János két éve református lelkipásztora a majdnem 200 lelket számláló bélzerindi gyülekezetnek. Érdekes, ahogyan a falu megszervezi önmagát: minden idénymunkát 10-12 nagycsalád végez, utolérhetetlen szakértelemmel. Állhatatosságukra jó példa Puskás Sándor, aki 40 éve presbiter, illetve gondnok. Petrucz János bibliakört vezet, felesége szociális gondozói végzettségénél fogva kiválóan szót tud érteni az emberekkel. /Balta János: Élő gyökerekre alapozni. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 4./
2007. január 11.
Dr. Pálfi Sándor, az Aradi Alma Mater Alapítvány elnöke az elmúlt évben az Arad megyei magyar nyelvű oktatás támogatása terén végzett munkájukat összegezte. Az előző évekhez hasonlóan tavaly is folyamatosan támogatták a Csiky Gergely Iskolacsoportban folyó anyanyelvű oktatást, az ott zajló rendezvényeket, a bentlakási nevelőmunkát. Megszervezték a VII. és VIII. osztályos diákoknak a Márki Sándor-versenyt; tevékenyen részt vettek a III. és IV. osztályosok Kis nyelvész és Kis matematikus versenyében. Tevékenységünket kiterjesztették a szórványoktatás támogatására is. Lelkes oktatók közreműködésével Lippán, Dezsőházán, Németszentpéteren is sikerült fakultatív magyar nyelvű oktatást beindítaniuk. Olyan helyeken, ahol a tanulók kis létszáma miatt a helybeli oktatási intézményben hivatalosan nem lett volna lehetséges. Támogatták továbbá a Sofronyán, Simándon zajló hivatalos fakultatív oktatás utazási költségeit. Az Aradi Alma Mater Alapítványt támogatja a Kölni és a Budapesti Alma Mater. A Wieser Alapot dr. Wieser Györgyi irányítja és pénzeli. Az Alap jelentősen hozzájárult az évente sorra kerülő Wieser Tibor Atlétikai Verseny, valamint a Márki Sándor-verseny költségeihez. Hathatós támogatást kapnak még a Communitas Alapítványtól, valamint a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól. A havonta megjelenő Szövétnek kulturális szemle kiadási költségeit a Wieser Alap és a Kölni Alma Mater fedezi. Az Aradi Alma Mater Alapítvány tavaly kiadta Réhon Józsefnek Fábián Györgyről szóló megemlékező kötetét. /Balta János: Tovább bővíteni a kört. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 11./
2007. január 13.
Megyasszai Bíró Attila református lelkészt az elmúlt év szeptemberében nevezték ki Resicabányára. Elmondta, hogy 2005-ben fejezte be a teológiát, ezt követően Nagybányára nevezték ki, most pedig Resicabányára helyezték. Mindenki fél a szórványtól. Ő még soha nem jár erre. A helyi református egyházközségnek 400 fizető tagja van, a családlátogatások alkalmával szeretné pontosan feltérképezni a helyzetet, mivel sok olyan hívet is feltételez, aki nem jár templomba. Vetési László szórványlelkész teológusok közreműködésével, néhány évvel ezelőtt házalással felmérést készített Resicabányán. Az általuk létrehozott adatbázisra szeretne támaszkodni. A lelkész feleségével elvállalta, hogy idén szeptemberben megszervezi a Resicabányai Magyar Hetet. Távlati tervei között szerepel egy minőségi, hosszabbított programmal működő egyházi óvodai csoport beindítása. /Balta János: Visszaszerezni az elcsángált nyájat. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./
2007. január 27.
Kelemen Sándor baptista lelkipásztort az Aradon megtartott Romániai Magyar Baptista Ifjúsági Szövetség kongresszusán kétéves mandátummal elnökké választották. Elmondta, hogy vezetőképzőket, konferenciákat, táborokat, sportrendezvényeket szerveznek a fiatalok számára. – Közel 1500 fiatal szerepel a nyilvántartásukban, de néhány gyülekezet fiataljai most kapcsolódnak be, ezért az összlétszám nagyobb ennél. /Balta János: Beszélgetés a ROMABISZ elnökével. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 27./
2007. január 27.
Kisiratoson Németh Anna lett a közművelődés-szervező. A könyvtár kiszolgálása mellett ő gondoskodik a két kultúrotthon működőképességéről, illetve szervezi a közművelődési életet. Szeretné rendszeresíteni, kiszélesíteni az iskolában zajló néptáncoktatást. /Balta János: Művelődésszervező Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 27./
2007. március 17.
Sebestyén Ottó jezsuita utazó lelkész, a HÁLÓ közösség erdélyi elnöke Kárpát-medencei szinten segít a közösség- és a magyarságtudat-építésben, a hit erősítésében, a lelki gyakorlatok szervezésében. Elmondta, hogy Déván született és nevelkedett, ezért ismeri a szórványmagyarság gondjait. Meggyőződése, hogy akik saját identitásbeliekkel találkoznak, közösen imádkoznak, egymással lelki kapcsolatot tudnak teremteni, azokban a magyarságtudat is erősödik. Azt szeretné, ha a HÁLÓ közvetítésével az emberek olyan kapcsolatrendszerhez jutnának a Kárpát-medencében, hogy a lelki, a szellemi és az emberi kötődések is egyre közelebb kerüljenek egymáshoz. /Balta János: Közösségépítő a Kárpát-medencében. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./
2007. április 17.
A 82 éves, pirospozsgás, életvidám Mátyás Irén Arad megyében, Kisperegen “nótafa” hírében áll, több mint 100 nótát, népdalt, megzenésített verset ismer, emlékezetből. Kedvenc dalát, a “Volt egy ország, úgy hívták, hogy Magyarország…” kezdetűt gyermekkorában tanulta meg. Fiatal korában élt-halt a táncért, az éneklésért, noha nyilvánosan csak a templomban, a tanító hegedűkísérete mellett énekelt. Makra Lajos szegedi koreográfus, aki a kisperegi néptánc oktatást felvállalta, hangszalagra rögzítette a nótáit, amelyeket a falu monográfiájával együtt kíván majd kiadni. /Balta János: Nótafa Kisperegen. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 17./
2007. április 23.
Balczó András tízszeres világ-, háromszoros olimpiai bajnok a közelmúltban Aradon a baptista imaházban tartott előadást. – Miért mellőzték minden idők legnagyobb öttusázóját visszavonulása után? – kérdezte tőle a lap munkatársa. A sportág szakmai irányítója kellett volna hogy legyen, de nem kérték fel erre. Ez részben azzal magyarázható, hogy ismerték Krisztus alapú gondolkodásmódját, emellett sem párttag, sem ügynök nem volt. Balczó András Isten kegyelmének tekinti győzelmeit. Vallja, hogy ha az ember Jézust követi, részese lehet az igaz boldogságnak. Ő minden emberrel külön nyelvezetet, viszonyulást épít ki, üzenetek segítségével. Kósa Ferenc elkészítette róla a Küldetés című filmet, ebben Balczó kimondta: életét Isten fogja elrendezni. Az elmúlt évtizedekben 2600 előadást tartott, a hitről, Jézusról beszél mindenütt. /Balta János: Exkluzív interjú Balczó Andrással. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 23./
2007. május 26.
Aradtól 8 kilométerre van Szentpál, ahol június 2-án szervezik az első falunapot az iskola felavatásának 50., a templom felszentelésének 40. évfordulója alkalmából. A jelenlegi templom alapkövét 1947-ben rakták le. Sándor Tivadar plébános elmesélte, hogy 1949-ben kezdődött az építkezés. A pénz hamar elfogyott, 1955-ben folytatták a templom építését. Amikor a falak 2 méter magasra nőttek, visszavonták az engedélyt azzal az indoklással: előbb iskolája legyen a falunak. 1957-ben elkészült az iskola, folytathatták a templomépítést. Amikor a tető magasságáig jutottak, az engedélyt újra bevonták, amíg el nem készül a kultúrotthon és az óvoda. Miután azok is megépültek, 20 évi viszontagságos küzdelem, munka árán 1967-ben elkészült a ma is álló templom, az ideiglenes toronysüveggel. A plébános büszke arra, hogy a hívek támogatásával szinte minden évben sikerült valamit előmozdítani a templomon. A katolikus plébánia lélekszáma az eltelt évtizedekben 700-ról 450-re zsugorodott. Kedvező viszont, hogy az unokák, a leszármazottak egy része lassan visszatelepül. Az iskolában 1957-ben 24, míg 2006-ban 4 első osztályos kezdte meg a tanulmányait. A magyar iskolában a tanítónő jelenleg 15 diákot oktat. /Balta János: Templom és iskola Szentpál megtartó pillérei. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./
2007. május 31.
A magyar oktatás jelene és jövője a Kárpát-medencében című, 15 éve folyó oktatási fórum-sorozat ötletgazdája, kezdeményezője, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke a legutóbbi, Kisiratoson megszervezett oktatási fórumon elmondta, a rendezvénysorozat lényege, hogy a Lakiteleki Főiskolán a Kárpát-medencei magyar kisiskolák rendszeresen találkoznak, különféle formában. Többek között, évente hét tantárgyversenyt szerveznek, ugyanennyi összejövetellel matematika, anyanyelv, zene, történelem, környezetismeret, számítástechnika, versmondás terén. Különféle területek tehetségkutató versenyeit, találkozóit szervezik. A kisiskola is nevelhet tehetséges gyermeket, ha jó pedagógusai vannak. A Kárpát-medence nyolc országában más-más tanterv szerint tanítanak magyar nyelvet. A hatékonysága a pedagógus lelkiismeretességén múlik. Ezt a felfogást akarják megtartani, megerősíteni. Nyugaton rájöttek: nem olcsóbb, sőt hosszú távon sokkal károsabb, ha meggondolatlanul, felelőtlenül számolnak fel egy-egy iskolát. Egy település népességmegtartó képessége attól függ, milyen erős az iskolája. A drámai népességfogyással nemcsak a magyar, hanem a Kárpát-medence minden nemzete küszködik. Nem lehet betelepülés-politikával helyettesíteni a családpolitikát. Egészséges családoknak kell megteremteni az életfeltételeket, jó iskolákat, munkahelyeket kell teremteni. Az anyanyelvű oktatás soha nem látott reneszánsza előtt áll a Kárpát-medencében. Búvópatakként van jelen egy új szemlélet, egy új stílus, amelyik nagyon ügyel arra, hogy a magyar nyelv újjászületést érjen meg. Nagyszerű fiatal pedagógusok, ha nem találnak munkát az országban, a Csángóföldre mennek tanítani. Szinte missziós küldetésként élik meg az anyanyelvű oktatás továbbvitelét. A Kárpát-medence említett nyolc országa kormányzati szinten fejkvótában gondolkozik. A Lakiteleki Főiskolán kidolgozták a Klebelsberg-programot, amelyik kimondja: egy iskola fenntartása elsősorban, másodsorban és harmadsorban is állami feladat, kötelezettség. Magyarországon jelenleg 2000 iskola van olyan fenyegetettségben, hogy a kormány bezárja őket pénzhiányra hivatkozva. Iskolánként átlagosan 20 millió forint hiányzik a költségvetésből, ami összesen 40 milliárddal terhelné azt az állami költségvetést, amelyből a kormány 40 milliárd forintot akar elkülöníteni az iskoláknak digitális táblákkal történő felszerelésére. Kisiratos előtt Kárpátalján, jövő héten Délvidéken tartanak oktatási fórumot. Utána befejeződik a sorozat, mivel a Lakiteleki Népfőiskolán kezdődik a Klebelsberg Szabadegyetem, október 13-án a parlament felsőházi termében 600 kisiskola vezetői tanácskoznak. /Balta János: Iskola, a népességmegtartó képesség záloga. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./
2007. június 4.
Arad megyében az iskola felavatásának 50., a templom felszentelésének 40. évfordulója alkalmából első falunapját szervezte meg Szentpál lakossága. A Veres Teréz által betanított, magyar ruhába öltözött óvodások, majd Nagy Franciska tanítványai, szintén nemzeti viseletben kisiskolások előadását megtapsolták a résztvevők. Endreffy Lajos, a néhai Szentpáli Általános Iskola utolsó igazgatója 1970–75 között, a felszámolásig igazgatója volt az intézménynek. A pedagógusok gyalog, kerékpárral ingáztak. /Balta János: Nagy sikerű falunap Szentpálon. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./
2007. június 11.
Aradon a belvárosi római katolikus templomban június 10-én elindult az a fogadalmi körmenet, amelynek a minden év Úrnapja utáni vasárnapon történő megtételére 1782-ben, az Aradon utoljára pusztított pestisjárványt túlélt ősök tettek fogadalmat. /Balta János: Eleget tettünk őseink fogadalmának. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 11./
2007. július 17.
Zimándújfalu község tanácsa nem szavazott meg támogatást a helyi falunapokra. Július 16-án nemzeti viseletbe öltözött párok énekelve, táncolva járták be a település utcáit, hívogattak a falunapokra. Voltak sportvetélkedők. Másnap, vasárnap az ünnepi szentmisén Szilvágyi Zsolt egyházmegyei ifjúsági lelkész a falu szülöttéhez méltóan beszélt az összefogásban rejlő erőről. Az ünnepi műsort a zimándújfalui iskolások tánccal nyitották meg, majd a helyi Napsugár együttes tánca és az ugyancsak zimándközi Szivárvány gyermek-mazsorettcsoport produkciója következett. A zimándújfalui leány- és asszonykórus népdalcsokorral lépett fel. A falunapok egyik fő szervezője Ménesi Melinda, a Borostyán Egyesület alelnöke volt. /Balta János: Példa nélküli összefogás a falunapokra. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./
2007. július 21.
Almási Kálmán, a bukaresti magyar nagykövetség nyugalmazott gazdasági attaséja a közelmúltban magánkönyvtárából 880 kötetet az Arad megyei magyar közösségnek ajándékozott. A vele készült interjúban elmondta, 1932-ben Aradon született, 18 éves koráig ott is élt, 1950-ben családegyesítés folytán került az anyaországba. 1946 táján, hogy az aradi magyarság akkori szervezete könyvtárral rendelkezett, ahonnan érdekes olvasnivalókat lehetett kölcsönözni. Almási tudja, hogy a diktatúra megszüntette a legtöbb magyar könyvtárat. Almási 1978-tól diplomataként töltött több mint 13 évet Bukarestben. Abban az időben megpróbáltak segíteni, elsősorban újságok, könyvek, folyóiratok eljuttatásával a magyar közösségekhez Bukarestbe és Erdélybe. Ha lehetett, magyar betegeknek gyógyszert szereztek vagy címek, telefonszámok megszerzésével elveszett kapcsolatokat keltettek életre. Természetesen, tudták, hogy a biztonsági szerveknek állandóan rajtuk volt a szeme. 1982-ben Lázár György miniszterelnök bukaresti tárgyalásai alkalmával partnerének átadott egy 22 személyes névsort, amelyiken romániai magyar politikai üldözöttek voltak felsorolva. Kérte, tegyék lehetővé az anyaországba településüket. Megtették, örültek, hogy megszabadultak tőlük. Folyamatos “poloskairtás” zajlott a követségen, ami azt jelenti, mindkét fél, a telepítők is, az irtók is keményen dolgoztak. /Balta János: Exkluzív interjú egy nyugalmazott diplomatával. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 21./
2007. július 23.
Július 20-án Arad megyében, hintók és feldíszített lovas szekerek járták be Kisiratos utcáit, hogy zeneszóval hívogassanak a nótaestre, a rendszerváltás óta hatodik alkalommal megtartott Kisiratosi Napokra. A kultúrotthonban került sor a Dél-magyarországi Magyarnóta-szerzők és Énekesek Egyesületének fellépésére. Másnap népviseleti felvonulást volt, élen a kisiratosi Gyöngyvirág néptáncegyüttessel. Az üdvözlő beszédekben kiemelték Kisiratos élenjáró voltát az Arad megyei magyar közművelődési életben. Felolvasták a Kisiratos és Pusztaszabolcs közötti partneri együttműködés okmányát. /Balta János: Hatodszor is sikeres falunapok. Kisiratos–Pusztaszabolcs partnerség. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 23./
2007. augusztus 16.
Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján Máriaradnán a háromnyelvű ünnepélyes szentmisét Roos Márton temesvári megyés püspök celebrálta. Kevés magyar volt jelen, a szentmise magyar részein felhangzó magyar ima moraja nem volt erősebb a németnél. Egyik legbensőségesebb, legszebb ünnepünket, a máriaradnai búcsújárást átengedjük az idegeneknek, írta a lap munkatársa. /Balta János: Nagyboldogasszony napja Máriaradnán. Hol voltak a magyarok? = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./
2007. augusztus 22.
Augusztus 20-án Aradon az arad-belvárosi római katolikus templomban az ünnepélyes szentmisét a honalapító Szent István király tiszteletére celebrálták. A koszorúval körbefuttatott Szent István-oltárkép előtt a szerzetesek a hívekkel együtt mondtak könyörgést. Piusz atya szentbeszédének elején feltette a kérdést: mi az emberi bölcsesség? Amire maga válaszolt: Isten szellemi, lelki, az Ő titkainak az ismerete. Szent István intelmei ezer év múlva sem veszítettek aktualitásukból, mivel a nemzet egyesítését csakis Istenbe vetett hittel lehet véghezvinni, hangoztatta szentbeszédében Piusz atya. Kevesen jöttek el, mert a Szent István tiszteletére felajánlott szentmisét csak a szószékről hirdették meg. /Balta János: Szent István intelmei, üzenetei. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 22./
2007. szeptember 28.
Az utódállamok java részében izzik a magyarság elleni gyűlölet. Ennek kézzelfogható bizonyítékai a szlovákiai, a szerbiai magyarverések, az ukrajnai szigor, arra azonban, hogy egy EU-tagország törvényhozása a nemzeti megsemmisítésre utasító, azt törvényerőre emelő Benes-dekrétumokat megerősítse, a legelvakultabb nacionalisták sem számítottak. E rendeletek elsősorban a szudéta-németeket sújtották, de a magyarokról sem feledkeztek meg. Az első magyarellenes intézkedés 1945. május 5-én, Pozsonyban történt, ahol a magyarok lakására éjjel szlovák katonák törtek, a tulajdonosoknak fél órát hagytak a csomagolásra, majd a helybeli lakosság 90%-át a Duna-hídon át Ligetfalura hajtották, ahol 20 ezer fős, embertelen körülmények között működő internáló táborba zárták őket. Az akkori belügyi megbízott, a kommunista Gustav Husák nem volt hajlandó átvenni a magyarok tiltakozó levelét. A magyar kormány kénytelen volt elfogadni a csehszlovák kormány által felajánlott lakosságcserét. 1947. április 12-e és 1949. június 5-e között 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot, illetve 89 660 magyart toloncoltak ki Szlovákiából. Ezután Szlovákiában megkezdődött az elmagyartalanítás, a reszlovakizáció könyörtelen folyamata. Európa akkor is hallgatott, most is hallgat. A szlovákiai példa megtorlás nélkül hagyása precedens értékű, táptalajt teremthet az utódállamokban jelenleg is viruló uszításnak, a nemzetgyűlöletnek, a kisebbségek minden eszközzel történő beolvasztási törekvéseinek. Romániában több magyar többségű településre érkeznek sokgyermekes vadidegenek gyanúsan sok pénzzel házat vásárolni. /Balta János: Hátborzongató hallgatás. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 28./
2007. október 6.
A lap munkatársai idén is elindultak lefotózni, közzétenni a magyar elsősöket, akik az anyanyelvű oktatás folytatói, a megmaradásunk zálogai lesznek. Azonban egyre inkább elsorvadt a lelkesedésük, látva a zsugorodó csapatot, amely egyre több helyen kerül kisebbségbe a romákkal szemben. Akik, becsületükre legyen mondva, kitartanak a magyar oktatás mellett. Nem félnek, hogy emiatt csökkennek érvényesülési esélyeik. Jövő tanévtől Arad megye három elemi iskolájában hal ki végleg a magyar szó, feladják a végvárakat, mielőtt megszületett volna az oktatási stratégia. /Balta János: Végváraink. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./
2007. október 23.
Dr. Papp Lajos professzor, Széchenyi-díjas szívsebész előadást tartott Aradon. A professzor vallja, sok embert megműtött, sok tízezret gyógyítgatott, de egyet sem gyógyított meg. Ezt Isten és a szervezet öngyógyító ereje vitte véghez. Az isteni csodát minden egyes szívműtét alkalmával tapasztalja. Nem hiszi, tudja, hogy van Isten. Mivel a világon a magyarok között van a legtöbb szívbeteg, elhatározta: a nemzet szívét kell gyógyítania. Aradra azért jött, hogy a nemzet szívét simogassa, mert amíg magyar ember él a földön, Aradot, a magyar golgotát imáiba foglalja. Nekünk hittel és azzal a meggyőződéssel kell viselnünk keresztünket, hogy nemzetünk újra felvirágozhat, mert nem számban, lélekben él. Nemzetünk lelke azonban csak akkor életképes, ha szeretettel viszonyulunk egymáshoz, hangsúlyozta. Megkérte közönségét: ne zavarja meg tapssal a templomban kisugárzó szeretetet. /Balta János: A nemzet szívgyógyásza. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./
2007. november 10.
Horváth Levente alprefektus kíséretében Kisiratosra érkezett Borbély László miniszter. Almási Vince polgármester körbevezette a közelmúltban teljesen felújított községházán, ahol folytatódtak a megbeszélések a község, illetve az RMDSZ színeiben tisztséget nyert polgármesterekkel, alpolgármesterekkel, tanácsosokkal. A kisiratosi sportcsarnok előtt – amely Arad megyében ötödikként készült el – az óvoda és iskola diáksága a tanári karral együtt várta a minisztert. Almási Vince polgármester elmondta: amióta Kisiratos újra község lett, hatalmas léptekkel indult el a fejlődés útján, utakat köveztek, beindult az ivóvízprogram, felújították a bekötő utat, a községházát, központi fűtést szereltek az iskolába. Borbély László előbb magyarul, majd románul adott hangot véleményének: Kisiratos megérdemli a sportcsarnokot. /Balta János: Sportcsarnok-avatás Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 10./
2007. november 21.
Félti az erdélyi magyar kultúrát a globalizációtól, az uniós csatlakozás után beindult exodus következményeitől, írta a lap munkatársa. A több mint 2 millió, Nyugaton kenyerét kereső román állampolgár között igen sok a magyar nemzetiségű is, akiknek jelentős része új hazát is keres. Közben az itthon maradottak fokozatosan veszítenek életterükből, az eddig színmagyar településeken egyre több idegen próbál gyökeret ereszteni. Titokzatos eredetű pénzen felvásárolják a kihalt házakat, gyermekeiket beíratják a magyar óvodákba, iskoláikba, ahol a részesülnek a magyar oktatási támogatásban, noha a tanító és óvó néni két nyelven kénytelen tanítani. De nem sokáig, mivel egy-két év múlva igénylik az állam nyelvén működő csoportok, osztályok beindítását. Kérésüket a hatóság örömest teljesíti, s a magyar intézmények elsorvadnak. Kihez fordulhatunk kiszolgáltatott helyzetünkben? – kérdezte az újságíró. Egyedül az Úristenhez. Az egymás ellenében induló jelöltek kihullanak „az elvesztésünkre kiagyalt új választási rendszer rostáján”. Húzza a vészharangot, írta Balta János. /Balta János: Vészharang. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./
2007. november 24.
Sokan reménykedtek benne, hogy felülkerekedik a józan ész, és egyetlen, erős táborba szólít mindenkit, de „tovább sújt bennünket ezeréves átkunk, az érdektelenség, a széthúzás, a testvérharc és az árulás. Amelyek reánk zúdították Mohipuszta, Mohács, Világos, Trianon, november 23-a és december 5-e halálos csapásait” – írta a lap munkatársa. „Nincs szükségünk sem Orbán, sem Gyurcsány bábáskodására, nem érdekelnek a magyarországi, tízezrével nevünkre kiállított díszpolgári oklevelek okán és jogán a címünkre postázott kioktatások, kire kell szavaznunk. ” „Tiszta lelkiismerettel szavazzunk bármelyik félre” – írta Balta János. /Balta János: Testvérharcra! = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./
2007. november 26.
Pécskán kétnapos rendezvényen emlékeztek meg a Szentháromság tiszteletére, 1887. november 13-án felszentelt katolikus templom 120. évfordulójáról. A városi tanács rendkívüli ülését tartott, melyen Pécska díszpolgári címéről szóló oklevelet átnyújtották Heinrich József tiszteletbeli főesperesnek, jelenleg újszentesi plébánosnak, aki egy évtizedig Pécskán szolgált plébánosként. Nagy István városi tanácsos két nyelven ismertette az ünnepelt laudációját, amelyben 1991. szeptember elejével kezdve hallgatóságát végigvezette Heinrich József tízéves szolgálatán. Ennek útjelzői: 1992 májusában együtt kiadták a Pécskai Újság első számát, amely azóta csaknem tíz éven keresztül 76 alkalommal jelent meg. Heinrich József tagságot vállalt Pécska első, szabadon választott tanácsában, amely hozzájárult a templom körbekerítéséhez. 1993-ban megalapították a Kolping Család Egyesületet. A fiatalok a plébános köré gyűlve, rengeteg önkéntes munkával a plébánia használaton kívüli alagsorából pinceklubokat varázsoltak, ahol manapság is működik a fogorvosi rendelő. A templom elé a két világháború pécskai áldozatainak két obeliszk formájában, míg a templom falain jeles helybeli elődöknek állítottak emléket. 1995-ben Heinrich József jelentős hozzájárulásával jelentette meg dr. Kovách Géza Fejezetek Pécska nagyközség múltjából című kiadványát. 2000-ben állítottak mellszobrot Pécska nagy szülöttének, gr. Klebelsberg Kunónak, akinek szegedi címerére ezt vésték: “Te saxa loquuntur – Rólad a kövek beszélnek”. Heinrich József azon Pécskán szolgált kevesek közé tartozik, akiről a kövek beszélnek – fejezte be laudációját Nagy István. November 25-én, vasárnap a katolikus templomban ünnepélyes szentmisén emlékeztek meg a templom felszentelésének a 120. évfordulójáról. /Balta János: Ft. Heinrich József Pécska díszpolgára. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./
2007. december 4.
Irigylésre méltó, ahogyan a románok ápolják, építik a nemzeti tudatot, a büszkeséget. Őket hallgatva sokszor felvetődik a kérdés: milyen kimenetele lenne egy közvélemény-kutatásnak a magyarság körében? Bizonyára gyászos, mivel főként az anyaországban a megkérdezettek többsége valószínűleg fölösleges magyarkodásnak, szégyenteljesnek tartaná talán még a magyar megnevezés többszöri ismétlését is, írta a lap munkatársa, Balta János. Mi hiába próbálunk feltekinteni letűnt nagyjainkra, ha napjaink vezérei a hatalmi küzdelemben nem csak a kiárusított anyaországot, de az elszakadt nemzetrészeket is megosztják, tette hozzá. /Balta János: Büszkeség. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 4./
