|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 218 találat | lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-210 | 211-218 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Andreescu, Gabriel 2006. március 9.Csapó I. József nyílt levelében védőhatalmi státust kért Székelyföld felett – Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöktől. Kuszálik Péter ebből kiindulva nyílt levelet írt az olvasóknak. Először Katona Ádám kért védőhatalmi kötelezettséget az utódállamok magyarsága számára. (Új Magyarország, 1993. nov. 3.) Két évvel később szintén Katona Ádám kérte a védőhatalmi státust – ugyancsak nyílt levélben (Szabadság, 1995. aug. 22.), a címzett a magyar kormányfő és Göncz Árpád államfő. Válasz nem érkezett Budapestről. Kuszálik kiemelte, hogy Csapó József kukoricatermesztésből doktorált, nem veszi figyelembe a szakember véleményét. Kuszálik elmagyarázta, Magyarország majd Románia belépett a NATO-ba. Ez kizárja, hogy a két szomszédos állam között védőhatalmi „ez meg az jöhessen létre.” A cikkíró emlékeztetett, Tőkés László 1996 őszén azt javasolta, hogy az alapszerződést ne Temesvárott, hanem Világoson írják alá (RMSZ, 1996. szept. 9.). Ehhez Kuszálik Gabriel Andreescut idézte, aki szerint Tőkés különös élvezettel törekszik a mártíromságra. A baj ott kezdődik, írta Kuszálik, hogy a román hatalom úgy kezeli az ügyet, „mintha a fölvetett kérdéseket az egész erdélyi magyarság fogalmazná meg, a Szász Jenő vagy Csapó doktor által meghirdetett balgatag dolgokat máson kéri számon.” Valójában Katona Ádám mögött áll a nyolctagú Erdélyi Magyar Kezdeményezés. Csapó doktor a Székely Nemzeti Tanács nevében és elnökeként írta alá nyílt levelét, „de ez az alakulat csak elméletben – ha úgy tetszik: a mesékben – létezik.” Kuszálik ítélkezett: „az egész nemzeti-polgári-nemzetpolgári mozgalom (Reform Tömörülés, Polgári Szövetség, Fórum-mozgalom, EMNT, SZNT stb.) nem több lelkes amatőrök gyülekezeténél”. /Kuszálik Péter: Nyílt levél. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./2006. május 27.Május 26-án kezdődött az a kétnapos szeminárium a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány marosvásárhelyi székhelyén, amelynek témája az autonómia. Markó Béla miniszterelnök-helyettes politikai tájékoztatóját követően a jelenlevők előadásokat hallgathattak meg az Európai Parlamentről, illetve az Európa Tanácsról és a kisebbségi jogokról (Frunda György, az Európa Tanács monitoring bizottságának elnöke), az autonómia és régiósításról (Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke), arról, hogy a kisebbségek autonómiája veszélyforrást jelent-e a többség számára (Gabriel Andreescu politikai szakértő). Varga Attila képviselő a kisebbségi jogok modelljéről tartott előadást, Márton Árpád a kisebbségi törvényről beszélt, Markó Attila államtitkár a Kisebbségi Tanácsot mutatta be. /(mózes): Autonómia, merre? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./2006. június 1.„Román-magyar fórum a romániai magyar felsőoktatásról” címmel kerekasztal-beszélgetést szervezett május 31-én Bukarestben a Bolyai Kezdeményező Bizottság. A résztvevők megegyeztek: semmilyen érv nem szól az önálló magyar állami egyetem létrehozása ellen. „Nem érezzük jól magunkat” – fogalmazta meg az önálló állami magyar egyetem létjogosultságának egyik érvét a kerekasztal egyik házigazdája, Hantz Péter. A fórumon a romániai elit számos személyisége – köztük Smaranda Enache, Dinu Zamfirescu és Gabriel Andreescu – is részt vett. A BKB elnöke, Bodó Barna kifejtette: szerinte először arra a kérdésre kell felelni, politikai vagy szakmai kérdés-e az intézmény. „Jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetemen süketek párbeszéde folyik” – fogalmazott. Mint mondta, véget kell vetni a sajtón keresztüli üzengetéseknek, a fenyegető leveleknek, a BKB tagjai ellen irányuló támadásoknak, szakmai előrelépésük akadályoztatásának. Smaranda Enache szerint a román társadalomnak nem kell alattvalóként kezelnie a magyar kisebbséget, amikor sajátságos problémáira javasol megoldást. /Gujdár Gabriella: Magyar egyetem – ellenérv nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./2006. június 5.A Bolyai Kezdeményező Bizottság által szervezett román-magyar értelmiségi találkozó, melynek az lett volna a célja, hogy a kolozsvári magyar egyetem Babes-Bolyain belüli autonómiájának ellenzői elmondhassák az ellenérveket, Bíró Béla szerint kudarcba fulladt. A kezdeményezés ellenzői ugyanis testületileg távol maradtak a találkozótól. A magyarbarátságukról közismert román értelmiségiek, Smaranda Enache, Dinu Zamfirescu, Gabriel Andreescu mellett mindössze a volt szociáldemokrata tanügyminiszter Ecaterina Andronescu jelent meg a találkozón. A román értelmiség hangadó képviselőit: Octavian Palert, Andrei Plesut, H.-R. Patapievici-et, Emil Hurezeanut, Cristian Tudor Popescut, Alina Mungiut nem érdekli a kérdés, beérik a hatalom által érvényesített elutasítással. Még Mircea Dinescu sem jött el. Az sem kizárt, hogy román szempontból a legjobb stratégia az elhallgatás. Bíró Béla hiányolta azokat, akik magyar részről különvéleményt fogalmaztak meg, főként Cs. Gyimesi Évát. /Bíró Béla: Sikeres kudarc. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./2006. június 6.Május végén a Bernády György Alapítvány szervezésében kétnapos szemináriumot tartottak Autonómia, merre? címszó alatt Marosvásárhelyen. A rendezvényen politikusok, politikai elemzők, a civil társadalom képviselői, illetve a Romániában élő nemzeti kisebbségek képviselői fejtették ki véleményüket az autonómiáról. A rendezvényen jelen levő személyiségek közül kérdezett meg néhányat a lap munkatársa, milyen esélyt ad az autonómiának itt és most? Gabriel Andreescu politológus szerint a kisebbségek bizonyos fajta autonómiája máris megnyilvánul abban, ahogy saját érdekeiket kinyilváníthatják. Az egyik a kulturális autonómia, ahogy megjelenik a kisebbségi törvényben, a másik a területi autonómia kérdése, amelyet a Magyar Polgári Szövetség követel. A kulturális autonómiának van nagyobb esélye. Ezt végül elfogadja a törvényhozás. A területi autonómia a régiósítás idején gyakorlattá válik. A régiósítás maga egyfajta autonómiát jelent. Mivel a magyarság néhány megyében összpontosul, gyakorlatilag a magyar kisebbségnek területi autonómiát biztosítana. Borbély László miniszter szerint ha demokráciadeficitben szenved Románia, akkor autonómiadeficitben is. Bizonyos decentralizáció beindult. Kulturális autonómia nélkül és kisebbségi törvény nélkül Románia és a román politika nem akar teljes demokráciát. A kisebbségi törvény a román politika próbaköve. Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke: Olyan szabályzókat kell elfogadni, amelyeket a nyugat-európai országok a második világháború után elfogadtak, a tömbben élő, történelmi, nagyszámú kisebbségek védelmére. Ez történt Dél- Tirolban, Katalóniában, Aland-szigeten, a belgiumi vallonok és németek esetében például. Markó Attila államtitkár szerint mindaddig, amíg a közgondolkodásban az autonómia negatív kicsengésű kifejezés, nehéz még beszélni is róla. Bízom benne, hogy az uniós csatlakozás után az autonómia érzete jelentősebb lesz. Varga Attila képviselő szerint perspektívában van esély, mert az autonómia a jogállamiság szerves része. Előbb-utóbb a román politika felülvizsgálja a nemzetállami koncepciót. Dialógussal meg lehet teremteni az autonómia alapjait. Varga optimista. Európa más országaiban a működő modellek évek, évtizedek alatt alakultak ki, Románia sem tudja megspórolni ezt az időt. /Mózes Edith: Milyen esélyt ad az autonómiának itt és most? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./2006. július 21.A moldvai csángók önálló kisebbségként való elismertetését szorgalmazta Gabriel Andreescu, a Helsinki Emberjogi Bizottság (APADOR CH) elnöke a Bálványosi Nyári Szabadegyetem csángóvitájában. Andreescu szerint ezt elsősorban a csángóknak kell akarniuk. Javaslatára kurtán reagált Duma András költő, a Bákó megyében bejegyzett Szeret Klézse Alapítvány elnöke. „Nekünk a magyarságunk kell” – jelentette ki határozottan. Duma azt is sérelmezte, hogy sokan a csángó nyelvet önálló nyelvnek tekintik, holott az legfeljebb nyelvjárás. Varga Andrea Bukarestben élő budapesti történész arról beszélt, hogy ideje lenne nyíltan szembenézni a csángók asszimilációjának valós folyamatával. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány részéről Kolozsváry Tibor közölte, elkészült már a Rekecsinbe tervezett Béke Királynője iskola terve. /Gazda Árpád: Asszimilációra ítélve? = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./2006. december 20.Tizenegy éve, minden decemberben átadásra kerül a Kisebbségekért Díj, amelyet a magyar miniszterelnök alapított a Kisebbségek napja alkalmából. Az elismerést olyan magyarországi és határon túli személyek és szervezetek kapják, akik, illetve amelyek a közéletben, az oktatásban, a kultúrában, az egyházi életben, a tudományban, tömegtájékoztatásban és a gazdaság területén kiemelkedő tevékenységet végeztek a kisebbségek érdekében. Az idei díjat december 19-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök adta át a parlamentben. Megalapítása óta ez az első év, amikor a kitüntetettek között nincs erdélyi. Korábbi Kisebbségekért díjasok: Sütő András (1995), Gabriel Andreescu (1995), Kató Béla (1995), Böjte Csaba (1996), EMKE (1996), Csibész Alapítvány (1997), Domokos Géza (1997), Smaranda Enache (1997), Kallós Zoltán (1997), Molnár János és Molnár Jánosné zsoboki református lelkészházaspár (1998), Aradi Minorita Rendház (1999), Hegyi István református lelkész (1999), Szilágyi Pál (2000), Lászlóffy Pál (2001), az RTV magyar szerkesztősége (2001), Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkaközössége (2002), Vetési László (2003), EME (2004), Guttman Mihály (2005). /Kisebbségekért Díj, 2006 – nincs erdélyi kitüntetett. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./2007. július 21.Demokrácia-deficit Romániában és Magyarországon címmel zajlott július 20-án beszélgetés a tusnádfürdői nyári szabadegyetemen. Gabriel Andreescu egyetemi oktató az igazságügy terén található visszásságokra hívta fel a figyelmet. Szerinte a román alkotmánybíróság nem a demokrácia pillére, megkérdőjelezhető, politikai befolyástól sem mentes döntéseket hoz. Az ügyészség nem tartja be a demokrácia alapvető játékszabályait, semmibe veszi az ártatlansági vélelmet, és viszonylag gyakran alapvető állampolgári jogaiban sérti meg azokat, akiket valamilyen ügyben vizsgál. Lányi András magyarországi előadó kijelentette: 2007 történelmi dátum Magyarországon a demokrácia megcsúfolásában, erre az egyik legsúlyosabb példa a nemzeti vagyon kiárusítása, nagy részének idegen magánkézbe kerülése. „A demokrácia nem az, amikor a többség és a kormány bármit megtehet, hanem ellenkezőleg” – hangsúlyozta. „A román és a magyar történelem nem demokratikus rendszerek sora, csak nagyon rövid ideje tanuljuk a demokráciát” – mutatott rá Ovidiu Pecican történész. Eckstein-Kovács Péter szenátor az RMDSZ-en belül tapasztalható demokrácia-deficitről szólva elmondta: ez a párt szervezeti jellegéből is adódik. Baj, hogy például az SZKT tagjait nem választják, hanem küldik. Hogyha az SZKT a parlamentnek felel meg, létezni kellene „pártoknak” is, ezt a szerepet pedig a különböző politikai platformok tölthetnék be. Hangsúlyozta: a verseny hiánya rossz hatással van az érdekképviseletre, mindenki igyekszik „jóban lenni” a felső vezetéssel. Megoldást azt jelenthetne, ha átszerveznék a struktúrát, és minden tisztséget titkos szavazással lehetne betölteni, mivel most „be vannak betonozva” az emberek a vezető pozíciókba. /Farkas Imola: Lábbal tiporják a demokráciát? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./2007. július 23.Gabriel Andreescu emberjogi aktivista a Tőkés–Markó-vitáról kifejtette, hogy a közösség alapvető problémáját belső demokráciájának tönkretétele jelentette, 2004-ben a helyhatósági választási törvény megszavazásával az RMDSZ megakadályozta politikai riválisa, a Magyar Polgári Szövetség választási részvételét. Most mindkét félnek fel kellene adnia támadó, egymást minősítő retorikáját. Budapest és a többi határon túli magyar szervezet is érdekelt az erdélyi magyar közösség brüsszeli képviseletében. Basescu a nép támogatására törekedve támadta a pártok oligarcháit. Néhány RMDSZ-vezető nevének említésével csupán a korrupció felszámolását akarta érzékeltetni. Az RMDSZ-nek az elmúlt időszakban szinte egyetlen, a magyar közösség javára szolgáló eredményt sem sikerült kiharcolnia a kormányban. /Rostás Szabolcs: Egységgel a szubjektivizmus ellen. = Krónika (Kolozsvár), júl. 23./2007. október 10.Egyenlő esélyek címmel közmeghallgatást tartottak október 9-én az Európai Parlament (EP) brüsszeli székházában a Babes–Bolyai Egyetem ügyében, Kónya-Hamar Sándornak, az RMDSZ EP-képviselőjének a kezdeményezésére. A rendezvényen megjelentek volt és jelenlegi EBESZ-szakértők, a Nemzeti Kisebbségek Főbiztosi Irodájának munkatársai, továbbá a nyelvhasználati jogi kérdések, valamint a multikulturalitás területének független szakértői, akik a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának tanáraival együtt megosztották véleményüket és tapasztalataikat a közönséggel. Kónya-Hamar Sándor elmondta, hogy a 785 tagú EP-ben eddig mintegy kétszáz képviselő írta alá az erdélyi magyar tannyelvű állami egyetem létrehozását szorgalmazó nyilatkozatot. Ha 50 százaléknál több, vagyis 393 képviselő aláírja, akkor ez az EP hivatalos álláspontjává válik. „Ha fölvették Romániát megoldatlan gondjaival, akkor legyen bátorsága az uniónak vállalni azt, hogy saját ügye, és a megoldásban feladatot kell vállalnia” – jelentette ki az RMDSZ európai képviselője. A jelen levő Gabriel Andreescu egyfelől elismerte, hogy a nemzeti kisebbségnek joga van szorgalmazni az önálló felsőoktatási intézményt. Másfelől alaposan megvizsgálandó, több oldalról körüljárandó, szakmai szempontból is mérlegelendő kérdésnek tartja annak eldöntését, vajon egy nagy intézmény megmaradása lenne-e jobb, vagy a kettéválasztás. A maga részéről megerősítette: sok mindent kellene javítani ahhoz, hogy a Babes–Bolyai Tudományegyetemen valódi multikulturális légkör alakuljon ki. /Közmeghallgatás az EP-ben a Babes–Bolyai Tudományegyetem ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./2007. október 12.Gabriel Andreescunak, a Román Helsinki Bizottság elnökének a BBTE-n belüli esélyegyenlőségről Brüsszelben tartott közmeghallgatáson elhangzott előadása. Nincs olyan, a nagy kormányközi struktúrák által elfogadott nemzetközi dokumentum – amelyhez Románia is csatlakozott volna –, amely előírná a kisebbségek anyanyelvén működő állami egyetemek létrehozását, fejtette ki. Léteznek másfelől ajánlások, amelyeket kormányközi szervezetek támogatnak. Finnországban létezik több vegyes tannyelvű egyetem és több svéd nyelvű egyetem mintegy 285 ezer svéd számára, akik Finnország lakosságának 5,8 százalékát teszik ki). Anyanyelvi felsőfokú oktatás létezik az olaszországi Dél-Tirolban is, 303 ezer német anyanyelvű számára (0,5 százalék). Svájcban 1,3 millió francia anyanyelvű (18 százalék) és 500 ezer olasz anyanyelvű (7 százalék) lakos él. A kanadai Ontarióban, ahol az angol nyelvet beszélő népesség fölényes többséget alkot (mivel a mintegy 6,1 millió franciának a 80 százaléka Québecben él), létezik francia nyelvű egyetemi oktatás. A romániai magyarság Európa legnagyobb létszámú nemzeti kisebbsége. Saját intézményekre és felsőoktatásra vonatkozó törekvéseiket kinyilvánították egy belső népszavazáson és az RMDSZ programján keresztül. Említésre méltó az erdélyi magyar felsőfokú oktatás gazdag történelmi hagyományainak megléte is. A Bolyai Egyetem visszaállításával szembehelyezték a multikulturalizmus elvét, ezzel pedig éppen a „multikulturalizmus” fogalmának értelmét hamisították meg. A magyar kisebbség kérését a magyar tannyelvű állami egyetem létrehozására vonatkozóan „az oktatás etnikai szegregációjának”, „az oktatás föderalizációjának”, „oktatási enklavizációnak”, „etnikai alapú oktatás kiépítésének” minősítették, nem más, mint a magyar kisebbség bűnösként való megbélyegzése. A Bolyai Egyetem visszaállítása jogos kérés. Probléma az alacsonyabb tudományos fokozattal rendelkező oktatók aránytalansága a magyar tantestületben; a különböző országos szintű akkreditáló testületekben/bizottságokban nem voltak olyan szakemberek, akik a magyar nyelvű tudományos teljesítményt, magyar nyelvű doktori dolgozatokat stb. helyesen értékelhették volna. Az adminisztráció kétnyelvűségét, belső dokumentumok román és magyar nyelvű kiadását, a kétnyelvű feliratozást nem sikerült elérni. A magyar oktatók kezdeményezték magyar tannyelvű tanszékek létrehozását, ezt elutasították. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) egyaránt támogatta a Bolyai Egyetem újjáalakítását és az önálló tanszékek létrehozását is. Bakk Miklós egyetemi tanár javasolta olyan új egyetemi charta kidolgozása, amelynek alapján a BBTE-nek két autonóm pillére lenne, mindkettő saját, autonóm tanszékekkel, a szenátusnak paritásos szerkezete lenne. A Bolyai Egyetemnek mint a magyar közösség hagyományos intézményének újjáalakítása a közösség központi gondolata. A BBTE jelenlegi struktúrája hátrányosan kezeli a magyar tagozatot, valamint a magyarul tanuló hallgatókat. /Gabriel Andreescu: BBTE: jog és méltányosság. = Krónika (Kolozsvár), okt. 12./2007. december 21.Doina Cornea a vele készült beszélgetésben elmondta, azért állt ki a kommunizmus idején, hogy az írók, az értelmiség magatartását ostorozza. Ana Blandiana, Gabriel Andreescu, Dan Desliu, Mircea Dinescu – maréknyi emberen kívül mindenki hallgatott. Doina Cornea a Szabad Európa Rádión keresztül nyilvánosságra hozott leveleiben a romániai értelmiség passzív magatartását bírálta, az emberekhez szólt, hogy győzzék le magukban a félelmet és a kishitűséget. Nagy kérdés, hogy az 1989-es forradalmat ki idézte elő. Doina Cornea szerint a Szekuritáté egy része és a hadsereg belső hírszerző szolgálatai készítették elő. És Gorbacsov is, mert meg akart már szabadulni Ceausescutól. A Szekuritáté kihasználta a Papp László volt református püspök és Tőkés László akkori temesvári lelkész közötti konfliktust. Amikor egyre több román és szerb nemzetiségű ember is kiállt Tőkés László mellett, őbenne még nem volt semmi remény. 1989. december 21-én Kolozsvár tele volt katonákkal, milicistákkal, szekusokkal. Azután Doina Cornea elindulta a főtér felé. A járdákon páncélosok álltak, feléjük irányított fegyverekkel. Másnap, 22-én egy fekete esőköpenyes fiatalember kopogott be hozzá, kérte őt, jöjjön az ortodox katedrális előtti térre, nagygyűlés lesz. Ceausescu megfutamodása után az ortodox katedrálisban megint találkozott azzal a fekete köpenyes fiatalemberrel. 22-én délután értesült arról, hogy a Nemzeti Megmentési Front (FSN) listáján ő az első, Ana Blandiana a második, Mircea Dinescu a harmadik, Ion Iliescu az utolsó. Közleményt adtak ki demokratikus elveket, magántulajdont, politikai pluralizmust hirdető programról Amikor később újra közölték a programot, már szó sem volt benne ezekről az elvekről. Most már látja, tévedett, amikor televízión keresztül lebeszélte a bukaresti fiatalokat a további tüntetésekről. Azt hazudták ugyanis neki, hogy terroristák leselkednek rájuk, tehát azt mondta: Édes gyermekeim, ne kockáztassátok az életeteket, menjetek haza, a FSN programja demokratikus, amelyet ha nem tart be, én leszek az első, aki ellenzékbe vonul. Doina Cornea /sz. Brassó, 1929. márc. 30./ a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának francia szakos tanársegéde volt, fordító, publicista, kommunistaellenes ellenzéki. 1980-ban írta meg első szamizdatkönyvét (Incercarea labirintului), majd négy, szintén szamizdatfordítást készített. 1982 és 1989 között 31 levelet tett közzé a Szabad Európa Rádió révén Ceausescu Romániájáról. Állásából eltávolították, 1989. december 22-éig megfigyelés alatt tartották. /Benkő Levente: Gyávaságunk árát fizetjük. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./2008. március 10.Kónya-Hamar Sándor a nemrég megjelent 2007 legyen VALÓBAN az egyenlő esélyek éve a Babes-Bolyai Egyetemen! című könyvben közzétette a 2007. október 9-i brüsszeli közmeghallgatáson elhangzottakat. A közmeghallgatást megelőzte Kónyának az Európai Parlamentnek benyújtott írásbeli nyilatkozata, amely elítélte Románia elutasító, diszkriminatív magatartását a Bolyai Egyetemmel kapcsolatban. Kónya-Hamar Sándor szerint a Bolyai Tudományegyetem jogilag nem szűnt meg, ugyanis a királyi dekrétumot egy szakminisztériumi parancs próbálta érvényteleníteni. Jogi értelemben ez semmisnek mondható. Max van der Stoel maga is belátta, hogy a multikulturalitás megvalósítása ebben az intézetben teljesen kudarcot vallott: 2003. februárjában írt utolsó levelében kudarcnak minősítette azt, ami a Babes–Bolyain történt, és Marga professzortól, az egykori, valamint az újonnan megválasztott rektortól is megvonja azt a jogot, hogy arra hivatkozzék, miszerint Európában modellként kezelik a Babes–Bolyai multikulturalitását. A 2007. évi közmeghallgatást Kónya szervezte, meghívta a román kormány képviseletét, a Babes–Bolyai tanári karának román képviseletét is, azonban a román meghívottak közül mindössze Gabriel Andreescunak volt mersze eljönni. Az RMDSZ-nek a 1996 és 2000 között, az első kormánykoalícióban való részvétének egyik feltétele volt, és Ciorbea akkori miniszterelnök ígéreteként ez a kormányprogramban tételesen szerepelt, 1997 márciusában Budapesten is azt nyilatkozta, hogy lesz állami magyar egyetem Romániában. A kormányrendeletet azonban Basescu mostani államfő és Berceanu nem támogatták. 1997-ban új elképzeléssel álltak elő: a Petőfi–Schiller Egyetem ötletével. Pénzt különítettek el rá, különbizottság alakult. Amikor látták, hogy a Radu Vasile-kormány sem tartja be a szavát, akkor 1998. júniusában négyen benyújtották az első törvénytervezet-változatot. Végül a parlamenti szakbizottság elfektette, a törvényhozási ciklus végéig nem dolgozta ki a törvénytervezettel kapcsolatos jelentést. Később újabb gond jelentkezett: a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tanári kara és magyar illetékesei a saját hatáskörükbe követelték ezt a kérdést. Nyilvánvaló, hogy az egyetem újraindításához nem volt kellő politikai akarat. Azonban ami történt a Babes–Bolyain magyar tanári közösségi szinten, azért is vállalni kell a felelősséget. Több magyar egyetemi tanár eljött Brüsszelbe, vállalta a kockázatot. De hol vannak a fiatal tanárok? Magyari Tivadar például, akinek ellenlobiját fölhasználta Bocsan, az akkori rektor, az Európai Parlamentben. Magyarit hozta fel példának, hogy íme a magyar szakmának és a magyar közösség bizonyos rétegének nem kell az, amit az erőszakos, szélsőséges radikális magyar politikus akar. Ezek a fiatal tanárok féltették állásukat. A Babes–Bolyai magyar tanári karának tanácsa kijelentette, hogy őket Hans Péterék nem képviselik. Emiatt Pöttering, az Európai Parlament elnöke tartózkodó és kiváró álláspontra helyezkedett. Az egyetem ügyében egyet kellett volna értenie az RMDSZ csúcsvezetőségének, a szakmának, az ifjúsági szervezeteknek, a civil szervezeteknek, hangsúlyozta Kónya. Kónya Hamar Sándor ezt a könyvet tavaly december 18-án bemutatta az Európai Parlamentben, a dedikált példány átadásával szimbolikusan átadta az ügyet is Sógor Csabának. A munka tovább folytatódik. /Zsehránszky István: Kónya: átadtam a Bolyai-ügyet. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./ Emlékeztető: Kónya Hamar Sándor képviselő, Mátis Jenő, Szilágyi Zsolt és Nagy István képviselőkkel együtt 1998. jún. 16-án benyújtotta a törvénytervezetet a magyar egyetem újralétesítésére. /Szabadság (Kolozsvár), 1998. jún. 17./2008. október 20.A magyar és román oktatási tárca által aláírandó nyilatkozat ajánlása szerint a romániai és a magyarországi oktatási intézményekben kibocsátott érettségi és egyetemi diplomákat, mesteri és doktori fokozatokat automatikusan kölcsönösen elismerik a két ország illetékesei. Román és magyar értelmiségiek fordultak nyílt levélben Calin Popescu-Tariceanu román és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökhöz a nagyváradi Gheorghe Sincai Megyei Könyvtár igazgatójának menesztése ügyében. Aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy lejárató hadjárat folyik Traian Stef író, az intézmény vezetője ellen azért, mert számos olyan rendezvénynek is teret engedett, ahol részt vettek a magyar és a román irodalom ismert alakjai. Az aláírók közt szerepel Gabriel Andreescu, Smaranda Enache, Vladimir Tismaneanu, Ágoston Hugó, Bakk Miklós és Konrád György is. A magyar kormány évente milliárd forintos nagyságrendű összegekkel támogatja a két egyetemet /a Partiumi Keresztény Egyetemet és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet/. A román kormányilletékesek ígérete szerint a PKE az akkreditálást követően kaphat pénzügyi támogatást a kabinettől. Levélben kérte a Partiumi Keresztény Egyetem vezetősége a román–magyar együttes kormányülés résztvevőit, hogy tűzzék az összejövetel napirendjére az erdélyi, illetve partiumi magyar magánegyetemi rendszer román költségvetési támogatását. Tőkés László európai parlamenti képviselő sajtóirodája közleményében hangsúlyozza: a törvény adta keretek kihasználásával immár lehetőség nyílhat arra, hogy az anyaországi költségvetési támogatás mellett az akkreditált Partiumi Keresztény Egyetem, illetve a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állami finanszírozásban is részesüljön. /Bogdán Tibor Román–magyar diplomaelismerés. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./2009. június 11.Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke bejelentette, hogy lemond az 1997-ben elnyert díszpolgári címéről, mert „nem akar díszpolgárként szerepelni Lazar Ladariu mellett”. Marosvásárhelyen „Lazar Ladariu húsz éven keresztül egy olyan újságot vezetett és olyan cikkeket írt alá, amelyekkel aláásta a romániai demokráciát, aláásta a román- magyar kapcsolatokat, a román-magyar megbékélést. Minősíthetetlenül nyilatkozott a magyarságról, ugyanolyan minősíthetetlen stílusban nyilatkozott a romániai demokrácia legfontosabb képviselőiről. Az ő lapjában rágalmazták és pocskondiázták a magyarságot, de olyan románokat is, mint Doina Cornea, Ana Blandiana, Andrei Plesu, Gabriel Andreescu, Gabriel Liiceanu, Renate Weber és mások”. /Mózes Edith: „Nem szeretnék díszpolgárként megjelenni Lazar Ladariu mellett. ” = Népújság (Marosvásárhely), jún. 11./2009. június 23.A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi szervezete, Marosvásárhelyi Székely Tanács, Maros megyei Magyar Polgári Párt, Marosszék Székely Tanácsa és a Történelmi Vitézi Rend közösen tiltakozott az ellen, hogy díszpolgári címet kapjon Lazar Ladariu, aki az 1990-es marosvásárhelyi etnikai összetűzés előtt és azóta folyamatosan magyarellenes cikkeket tesz közzé a vásárhelyi Cuvantul Liber napilapban. Lapjában folyamatosan rágalmazták nemcsak a magyarságot, de olyan románokat is, akik a magyarok és románok közötti kölcsönös tisztelet, megbecsülés, és a két nemzet közötti jó viszony megteremtéséért nagyon sokat tettek, mint Ana Blandiana, Andrei Plesu, Gabriel Andreescu, Gabriel Liiceanu, Doina Cornea, Smaranda Enache stb. Díszpolgárrá avatása magyarellenes provokáció, Marosvásárhely lakossága egészének is árt. /Tiltakozás. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./2009. július 8.Dr. Egyed Pétert filozófus, filozófiatörténész, író, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára aktív részvevője, építője volt annak a társadalompolitikai folyamatnak, amit a Bálványosi Nyári Szabadegyetem jelképez. Ennek a 20. rendezvénye július 14-én kezdődik Tusnádfürdőn. Egyed Péter elmondta, először arra koncentráltak, hogy megteremtsék egy újfajta társadalmi és politikai gondolkodás uralkodó tematikáját, ami azt jelentette, hogy előadások hangzottak el a romániai, a magyarországi, a kelet-közép-európai helyzetről, a közép-európai gondolatiságról. Az egyik prominens személyisége a bálványosi táboroknak Gabriel Andreescu volt, aki mindig következetesen képviselte a demokratizmus ideáljait. A bálványosi szabadegyetem 1996-ig inkább előadássorozat volt, az intenzíven részt vevők száma nem haladta meg a kétszázat. Később Tusnádfürdőn kezdődött a lazább, koncertekkel megfejelt megarendezvény. De ennek a közéletisége fontos az erdélyi társadalomban, és a magyarországi társadalom is odafigyel rá. Tusványosnak megvan a maga közéleti szerepe, presztízse. Sokat tettek a román–magyar viszony oldásáért. Tusványoson sikerült megvalósítani a „normális” viszonyt a román–magyar kapcsolatokban, de ezt a társadalom nem vette át. Nagy probléma, hogy a román sajtóban a kisebbség helyzete továbbra sem a természetes együttélés kérdéseként, hanem a román államiságnak és a többség politikai szerepvállalásának a függvényében vetődik fel. A kezdeti nagy rendezők között elsősorban Németh Zsolt nevét kell említeni, és a MISZSZ-t. 2002-ig megőrizték a szabadegyetem formáját, majd megjelent benne a nyílt politikai szerepvállalás, főként a Markó–Tőkés találkozók és „nem találkozók”, vagy Orbán Viktor megszólalásai nyomán. Attól kezdve a nyílt politikai szerepvállalásnak egy második formája is kialakult: politizálni csak morális lényként lehet. /Pataky Lehel Zsolt: A bálványosi folyamat. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./2009. december 16.Románia Csillaga érdemrendet kapott Tőkés László. A Traian Basescu által adományozott elismerést a temesvári emlékév alkalmából rendezett gálaesten adta át a temesvári forradalom főszereplőjének Eckstein-Kovács Péter, az államfő kisebbségi ügyekért felelős tanácsadója. A Küzdelem és építés Temesvár 1989 – Húszéves a rendszerváltozás címet viselő emlékév rendezvényeinek fővédnöke Jerzy Buzek, az EP elnöke, volt lengyel kormányfő. December 15-én nemzetközi kerekasztal-konferenciára került sor, meghívottak: Orbán Viktor Fidesz-elnök, Lech Walesa volt lengyel államfő, Markus Meckel, a Bundestag volt képviselője és Emil Constatinescu volt román államfő. A nemzetközi konferencián felidézték a húsz esztendővel ezelőtti eseményeket. Tőkés László európai parlamenti képviselőköszöntőjében nagyra értékelte, hogy annak idején külföldről is segítséget kaptak. A temesvári felkelés történelmi körülményeit elemezve Gabriel Andreescu egyetemi tanár és politológus természetellenesnek nevezte, hogy az akkori eseményeket mind a mai napig eltérően értelmezik Romániában. Németh Zsolt Fideszes politikus emlékeztetett: 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben a magyarok és románok együtt indultak, utána pedig szembekerültek egymással. Szerinte Európának azt kell megértenie, hogy a magyar térségpolitikát és a magyar nemzetpolitikát megfelelően összhangba kell hozni egymással. Ennek megteremtése fontos feladat lesz a következő kormányzati ciklusban – tette hozzá. A kelet-európai népek sorsközösséget alkotnak, csak együtt lehetnek szabadok, erősek és sikeresek – állapította meg Orbán Viktor. /Tőkés megkapta a legmagasabb román állami kitüntetést. Temesvári megemlékezés a rendszerváltozás húszéves évfordulójáról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./ „Azért gyűltünk össze, hogy egy csodára emlékezzünk, amikor húsz esztendővel ezelőtt sikerült áttörni a hallgatás falát, legyőzni saját félelmeinket, volt bátorságunk NEM-et mondani” – mondta vitaindítójában Bodó Barna. Tőkés László megköszönte valamennyi akkori szövetségesének – Szűrös Mátyásnak, a Panoráma szerkesztőinek, a kanadai tévéseknek, Győri Bélának, a Vasárnapi Újság rádióműsor szerkesztőjének, a magyar és az amerikai nagykövetség akkori diplomatáinak – a segítséget, akiknek köszönhetően sikerült rést ütni a hallgatás falán. A megemlékezés résztvevői jelenlétében leleplezték a megújult templom falára visszahelyezett szimbolikus jelentőségű feliratot, amely 1989 decemberében került az épület falára: Éljen Tőkés László! Várunk! Szabadság! A református templomban látható Temesvári mementó című fotókiállítást Szőcs Géza mutatta be. /P. Z. : Temesvári rendszerváltók. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./2009. december 18.Robert Schuman-díjjal tüntette ki Tőkés László európai parlamenti képviselőt – az 1989-es romániai forradalomban játszott szerepének elismeréseként – Joseph Daul, az Európai Néppárt európai parlamenti frakciójának elnöke a frakció strasbourgi ülésén. „Európa újraegyesítését olyan bátor és határozott emberek tették lehetővé, amilyen Ön” – hangsúlyozta Daul a csütörtöki díjátadó ünnepségen. A díj átvételekor Tőkés László kiemelte: „Kivételes jelentőséggel bír az a körülmény, hogy a forradalom éppen Temesváron tört ki, egy olyan városban, ahol mintegy tíz nemzeti közösség és ugyanannyi vallási felekezet él együtt a kölcsönös megértés és tisztelet szellemében. ” /Schuman-díjat kapott Tőkés László. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./ A magyarországi Terror Háza Múzeum alapítványa által létrehozott, 10 000 euróval járó Petőfi-díjat idén Tőkés László és Gabriel Andreescu író, publicista kapta. A közép-európai népek szabadságáért végzett tevékenységet elismerő kitüntetés átadásán Schmidt Mária, az intézmény főigazgatója szerint Románia és Magyarország ma ugyanúgy egymásra van utalva, mint húsz éve, a rendszerváltozás idején: ma a geopolitikai helyzet megváltozása, akkor a kommunizmusból szerzett tapasztalatok kötötték össze. /Belföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./2010. március 21.Az Igazság Fáklyás MeneteMintegy másfélezren gyűltek össze a marosvásárhelyi Kultúrpalota előtt 2010. március 19-én, pénteken este, hogy a húsz évvel ezelőtti marosvásárhelyi Fekete Márciusra emlékezve részt vegyenek az Igazság Fáklyás Menetén. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), Tőkés László EP-képviselő irodájaés a Pro Europa Liga (PEL) által szervezett megmozduláson Kincses Előd ügyvéd, egykori marosvásárhelyi vezető magyarul, míg Smaranda Enache, a PEL társelnöke románul olvasta fel a szervezők Felhívását, amelyet Traian Băsescu államfőhöz, Emil Boc miniszterelnökhöz és Laura Codruţa Kövesi főügyészhez intéztek. A húsz éve történt marosvásárhelyi pogromkísérlet kapcsán a Felhívás szövegezői rámutatnak: a civil társadalom, az erőszak áldozatai és a sajtó többszöri sürgetése ellenére az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekről az igazságot ma sem ismerjük, ahogy nem ismerjük a teljes igazságot az 1989. decemberi forradalomról sem és az azt követő bányászjárásokról sem, mivel az igazságszolgáltatás a mai napig nem volt hajlandó feltárni az akkori történéseket. Mint megfogalmazzák: a tények fel nem tárása és a bűnösök meg nem nevezése miatt – húsz év után is – a magyar közösségre igazságtalanul rásütik a kollektív bűnösség fájdalmas bélyegét és ez egy demokratikus társadalomban elfogadhatatlan. Épp ezért a Felhívás támogatói kérik azoknak az azonosítását, akik eldöntötték és megszervezték a felfegyverzett parasztok Marosvásárhelyre való beszállítását, akik megszervezték a népi milíciákat és a székelykocsárdi állomásig szállították azokat a bányászokat, akiket a marosvásárhelyi polgárok ellen akartak bevetni, valamint azoknak az azonosítását, akik Zalatnán és a Mócok földjének más helyiségeiben mozgósítottak azért, hogy az ottani lakosságot Marosvásárhelyre szállítsák. „Kérjük, hogy a hatályos törvényeknek megfelelően mindazokat büntessék meg, akik 1990. március 19-én értelmi szerzői voltak az RMDSZ, NKDP és NLP székházai megtámadásának és feldúlásának, az ezeket védő marosvásárhelyi polgárok súlyos bántalmazásának, illetve akik egy napra rá, március 20-án megszervezték a Marosvásárhely főterén békésen tüntető polgári lakosság elleni erőszakos megnyilvánulásokat” – áll a dokumentumban. A Felhívás felolvasása után a fáklyásmenet résztvevői – jelentős karhatalmi biztosítás mellett – a volt RMDSZ-székházhoz vonultak, ahol Tőkés László püspök románul, illetve Kecskés Csaba marosvásárhelyi unitárius esperes magyarul mondta el a Miatyánkot. Az emlékezők innen Sütő András és Jakabffy Attila sírjához vonultak, és a kegyelet gyertyái mellett nemzeti imáinkkal tisztelegtek a marosvásárhelyi hősök előtt. Közös múlt, közös jövő A Szeretet Márciusa elnevezésű rendezvénysorozat másnapján délelőtt 10 órától kezdődött a „Közös múlt, közös jövő – otthon, Európában” című konferencia, amelyen házigazdaként Kali István, a maros-megyei EMNT elnöke köszöntötte a Deus Providebit Tanulmányi Ház konferenciatermét zsúfolásig megtöltő résztvevőket. Tőkés László EP-képviselő, a rendezvénysorozat kezdeményezőjeként megnyitó előadásában abbéli reményét fogalmazta meg, hogy „emlékezésünk békévé oldja a múltat”. Mint mondta: a közös rendezvény a megbékélést szolgálja, ilyen értelemben köszönetet mondott a PEL-nek és kiemelten Smaranda Enache emberjogi harcosnak, valamint Kincses Előd „egykori és jelenlegi ügyvédjének”, hiszen szomorú aktualitás, mutatott rá Tőkés, hogy a marosvásárhelyi bíróságokon Kincses Előd képviseli a Ștefan Gusă tömeggyilkos tábornok szobrának felállítását megakadályozni kívánó keresetüket. Az EMNT elnöke ugyanakkor hiányérzetének is hangot adott, amiért az RMDSZ nem vállalt közösséget ebben a rendezvénysorozatban. Elismeréssel említette a Bernády György Alapítvány által készíttetett tizenkét órás dokumentumfilmet, amely érdemben hozzájárul a múltfeltáráshoz, talán sikerül leépíteni az épp húsz évvel ezelőtt erőszakolt sztereotípiákat, jelentette ki az egykori temesvári lelkipásztor, mint ahogyan a román közszolgálati televízióban sugárzott háromrészes filmsorozat is ezt a célt szolgálja. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azokat a megnyilvánulásokat sem, amelyek a román szélsőségek köreiből indulnak, és a magyar veszély újbóli feljátszásával gyakorlatilag az önigazolást keresnek. A püspök ezzel a szombatra, épp március 20-ra tervezett maroshévízi román nagygyűlésre utalt, és amint megfogalmazta: a szeparatizmus vádját már megint azért veszik elő, hogy az egységes székelyföldi régió tervét ellehetetlenítsék. 1989, Temesvár: a hiteles forradalmat jelenítette meg – jelentette ki az erdélyi EP-képviselő. Ezzel szemben – „Temesvár szellemével” ellentétesen – 1990 márciusának Marovásárhelyét „Ceuşescu kísértete” járta be. Temesvár szolidaritáson, tolerancián és szereteten alapuló összefogását a gyűlöletre és a mondvacsinált ellenségképre alapozott „ellenforradalom” törte meg. A biztató kezdet – Temesváron a bűnösök elleni per, a Temesvári Kiáltvány, a Nemzeti Megmentési Front kisebbségbarát nyilatkozata stb. – után a rendszerváltozást eltérítették, mondta a püspök. A gyűlölet forgatókönyve a marosvásárhelyi Fekete Márciusba torkollott: nem interetnikai konfliktusról kell beszélnünk, hangsúlyozta Tőkés, hiszen nem egy szimmetrikus viszonyról volt szó: inkább agresszorokról és áldozatokról van szó. Mindezt azért tervezte meg a volt kommunista nómenklatúra, hogy visszatérhessen a hatalomba a Szekuritáté, berendezkedtek a posztkommunista erők, elindultak az első „szabad” parlamenti választáson – végezetül a kommunistáknak és a titkosszolgálatnak sikerült átmentenie a hatalmukat. Ma, Marosvásárhelyen nem egyedi megemlékezést tartunk, hívta fel a figyelmet az EMNT elnöke, hanem az egész térségünket sújtó, a volt szovjet tömb országaiban két évtizede tartó visszarendeződés ellen, a posztkommunista struktúrák továbbélése ellen tiltakozunk. A rendszerváltozást folytatnunk kell, szögezte le Tőkés László, az 1989-ben elkezdődött folyamat eredeti szellemében harcoljunk a jóvátételért, azonosítsuk a bűntettek elkövetőit, vonjuk felelősségre őket. Nemzetközi példák egész sora mutatja, hogy bő két évtized után immár Európa is képes szembenézni a kommunizmus örökségével, az Európa Tanács, az Európai Parlament, az Európai Néppárt elítélték a bűnös rendszert, illetve a volt kommunista blokk országainak múltfeltáró intézetei képviselőinek prágai tanácskozásán még egy nemzetközi büntetőbíróság felállításának igénye is megfogalmazódott. De a nemzeti kormányoknak is megvan a saját felelősségük a kommunista múlttal való őszinte szembenézés tárgykörében – ezt a cél kívánja szolgálni a konferencia is, zárta beszédét Tőkés László. Smaranda Enache köszöntő beszédében többek között felvillantotta Kincses Előd és az ő közös sorsát: 1990 márciusa után mindkettőjüket közellenségnek kiáltották ki, őt munkahelyéről is eltávolították, illetve megakadályozták, hogy mindketten elinduljanak a rákövetkező parlamenti választáson. A PEL társelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy mennyire fontos a civilszféra hozzájárulása a múltfeltáráshoz: ezért szervezték a fáklyásmenetet, és ezért is nagy öröm, hogy a konferencián a magyarok mellett részt vesznek román és zsidó történészek is. Az emberjogi harcos rámutatott: a nemzeti kisebbségek jogaiért, külön tekintettel a magyar közösségre továbbra is ki kell állni, mert az erdélyi magyarságot történelmi múltja miatt ez megilleti, másfelől a kisebbségek ezt igénylik is. Kincses Előd köszöntőjét azzal a kérdéssel indította: eljutottunk-e a Fekete Márciustól a Szeretet Márciusáig? Az egykori marosvásárhelyi vezető szerint a szeretet márciusa még vágyálom, előíró jellegű jövőkép, akárcsak a tízparancsolat. Épp azért, mert a román és magyar közösség a maga két külön világát építi, számára nagyon disszonánsnak tűnik, jelentette ki az ügyvéd, hogy RMDSZ nem vett részt a fáklyás felvonuláson, mint ahogyan a román pártok sem. „Annak idején nem UDMR-ét alapítottunk, hanem RMDSZ-t, és szeretnénk, ha így is viselkedne” – mondta az egykori marosvásárhelyi hős, akit a fekete március után emigrációba kényszerített az akkori román hatalom. A megnyitó előadások után Korpos Dalma, Tőkés László kolozsvári irodájának vezetője felolvasta Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövetének levelét, Gróh Gáspár, Mádl Ferenc kabinetvezetője az egykori köztársasági elnök üzenetét tolmácsolta. Király Károly egykori erdélyi magyar politikus is levelet intézett a résztvevőkhöz, amelyben egyebek mellett ezt írta: „A márciusi események nem spontán, nem román-magyar ellentétekből születtek, hanem mesterségesen táplált, szervezett és kirobbantott hatalmi, kormányzati eszközökkel támogatott, tragikus események voltak. Emlékeinkből kitörölni nem szabad, a múltat megváltoztatni nem lehet. De ha kellő tisztelettel és alázattal viszonyulunk hozzá, útravalóul adhatjuk a levont tanulságokat gyermekeink és unokáink részére.” Ezután az EMNT által meghirdetett „Családom fekete márciusa” című, esszé– vagy interjú-pályázat nyerteseinek adta át a díjakat Farkas Márta zsűrielnök. A középiskolás diákok és egyetemi hallgatók által beküldött pályaművek közül III. helyet Kusztos Dávid, a marosvásárhelyi Református Kollégium IX. osztályos tanulója, a II. díjat Dénes Hunor Levente, volt Bolyais diák, II. éves joghallgató, ezzel egyenértékű különdíjat Simon Alíz Tímea, a Művészeti Líceum tanulója, míg a fődíjat Szabó Dániel, II. éves egyetemi hallgató nyerte el. A marosvásárhelyi magyarok mellett harcoló, emiatt igazságtalanul bebörtönzött és üldözött magyarok és magyar-cigányok helytállásukért nemrégiben a Terror Házában megkapták a Petőfi emléklapot – a konferencián pedig Bajnai Gordon miniszterelnök levélben értesítette őket, hogy a Kisebbségekért Díjat adományoz nekik, miután jogszabály-módosítással azt külhoniakra is kiterjeszti. A díjakat Balog Zoltán, a Fidesz országgyűlési képviselője, a Magyar Országgyűlés Emberjogi Bizottságának elnöke és Schmidt Mária, a Terror Házának igazgatónője adta át Lőrincz Józsefnek, Szilágyi Józsefnek, Sütő Józsefnek. Puczi Béla érdemeit post mortem ismerhetjük csak el, az ő díját felesége, Puczi Mária vette át. További posztumusz elismerésben részesült: Szilveszteri Kis Péterés Tóth Árpád – hozzátartozóik annyi sérelmet és megaláztatást szenvedtek el 1990 márciusa utáni két évtizedben, hogy sem a budapesti díjátadóra, sem Marosvásárhelyre nem jöttek el, nevükben Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános vette át a díjat. Az ünnepélyes díjátadókat követően két tömbbe csoportosítva került sor a konferencia előadásaira. Balog Zoltán a teológiában ismert „helyettes elégtétel” fogalmából indult ki. Helyettes elégtételről akkor beszélünk, amikor nekünk kellene valamiért helytállnunk, felelősséget vállalnunk – de nem tesszük, viszont van valaki, aki ezt helyettünk megteszi. A fideszes politikus rámutatott: Közép-Kelet-Európában ez gyakorta előfordul, és nagy dolog, hogy vannak olyanok, akik képesek erre. A marosvásárhelyi roma hősök példáját azért tartotta fontosnak, mert a roma-probléma egész Európa számára egyre akutabbá válik, és a rengeteg – politikai manipuláció eszközeként felhasznált – negatív példa mellett szükségünk van a pozitív példák felmutatására. Ez a mi felelősségünk, jelentette ki Balog, ezeket a példákat kell mindig szembeállítanunk azokkal, akik minket akarnak szembeállítani. Az első előadássorozatban felszólalt Wiliam Totoc, berlini újságíró, számtalan tanulmány és könyv szerzője, aki az „Egy fiatal harcos portréja” című filmet esettanulmányként bemutatva a feléledő román szélsőséges mozgalmakról beszélt, elítélve a múlt misztifikálását és a nacionálkommunizmus meghosszabbítását. Matuska Márton délvidéki újságíró arról a „csodáról” beszélt, hogy Trianon után 90 évvel egy magyar ember felszólalhat a szerb parlamentben, Boros Zoltán televíziós szakember a Marosvásárhelyen húsz évvel ezelőtt létrejött, mesterségesen táplált „tömeges pszichózis” rejtelmét boncolgatta. A média felelősségét hangsúlyozta Éhn József, a Társaság a Kárpát-Medencei Magyarságért elnöke is. Dr. Ábrám Zoltán, a marosvásárhelyi események résztvevőjeként emlékeit elevenítette fel, és rámutatott: „Húsz év eltelt, és ma már egészséges összegzést végezve szükség szerint önkritikusnak kell lennünk. További kérdéseket kell feltennünk magunknak. Miért fogyunk napról napra, és miért csökken a magyar emberek közötti szolidaritás? Miért nem tudunk olyan értékrendet teremteni a sorainkban, amely a krisztusi szeretetre épül? […] Miért nem tanultunk eleget 1990 fekete márciusából?” Hozzászólásában Tófalvi Zoltán történész a hiteles adatok nyilvánosságra hozatala mellett érvelt, míg Mircea Suhăreanu a Pro Europa Liga részéről Marosvásárhely fokozatos elrománosítása mellett tanúskodott. A konferencia második paneljét Schmidt Mária történész előadása vezette fel, aki párhuzamot vont a 2006. őszén történt budapesti eseményekkel. A Terror Háza vezetője véleménye szerint 2006-ban is a hatalom provokálta az embereket. Tanulságként megfogalmazta, hogy a provokációt mindig és mindenkor le kell leplezni. A történész at kérteTraian Băsescu államfőtől, hogy tegye meg azokat a gesztusokat, amelyekkel a Fekete Március sebeit be lehetne gyógyítani. Gabriel Andreescu bukaresti emberjogi harcos felhívta a figyelmet arra, hogy a tragédián túl léteznek olyan momentumok, amelyekről nem beszéltünk eddig. 1990 márciusa után a magyar kérdés olyan szinten tevődött fel, amelyhez az addigi kurzuson szocializálódott román értelmiségek nem szoktak hozzá.. A központosító, homogenizáló államszemlélet addig nem engedte meg, hogy a kisebbségi kérdést érdemben feltegyék, mutatott rá a szakember. A zsidók nélküli antiszemitizmus kérdését leválasztva a problémakörről, Andreescu szerint a kisebbségek mai napig egyfajta provokációt jelentenek a többségi, homogén nemzetben gondolkodók számára. A másfélmilliós magyar közösségnek saját kultúrája van, érvelt a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó professzor, teremtő módon járulnak hozzá az ország életéhez. Ezért a jövő nagy tétje a magyar régiók létrejötte lesz. Balog Zoltán rövidre fogott előadásában a konferencia mottójaként választott tételt boncolgatta, mely szerint a jövő csak igazságra épülhet. A politikus kijelentette: nem a történelmi igazságról van szó, hanem az egyetemes emberi és a kisebbségi jogok alapján levezethető igazságról, a demokratikus jogállam igazságáról. Az emberjogi bizottság elnöke kijelentette: fundamentális kérdésekben nem lehet engedni. Még azokban sem, amelyek nem népszerűek a saját körünkben: mert ha ezekben engedünk, erkölcsi jogainkat veszítjük el, hitelességünket és legitimitásunkat. Az erőszak a gyávák eszköze, mondta Balog, és sajátosan közép-kelet-európai történet az, amikor a társadalmi békét a polgároknak kell megvédeniük az államhatalommal szemben. Végezetül megosztotta azt a spirituális tapasztalatát, mely szerint végső soron mindig az igazság győz a jogbitorlókkal szemben. Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke arról beszélt, hogy az elszakadt részeknek figyelniük kell egymásra, mert tapasztalataink kiegészítik egymást. Ugyanakkor a nemzeti integráció mellett tett hitet, a magyar kormány nem hagyhatja a határon túli magyar közösségeket. A határmódosítás nélküli politikai integráció két pillére: az autonómia és kettős állampolgárság – fogalmazta meg a délvidéki politikus. Mikola István volt egészségügyi miniszter előadásában rákérdezett: valóban a szeretet márciusa lett a gyűlölet márciusából? Rámutatott: mindkettő aktív emberi érzés – be kell vetni magunkat annak az érdekében, hogy valóban belülről fakadóan tudjuk megélni. Kijelentette: erős anyaországra lenne szükség. A magyar nemzet befogadó, erős nemzet volt, a honfoglaló magyarok ilyen nemzetet alkottak meg, Szent István királyunk ezt teremtette meg. Ehhez képest, hívta fel a figyelmet a volt miniszter, a legfrissebb kutatások szerint a magyar népesség 53 százaléka anómiás (az anómia az az állapot, amikor egy társadalomban megszűnnek vagy felborulnak a normák, a szabályok, az emberek elvesztik a fogódzóikat, gyökértelenekké válnak). Őket nehéz mozgatni, de annál könnyebb manipulálni. A gazdasági válságon túl morális válságban van Magyarország, következésképpen erkölcsi erő és önvizsgálat szükséges. Mindez a békés egymás mellett éléshez is elengedhetetlen – hangsúlyozta a fideszes politikus. A konferenciát Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke zárta. A résztvevők Zárónyilatkozatot fogadtak el, amelyben megerősítették: a Fekete Március véres eseményei nem a két nemzeti közösség – a román és a magyar – közötti szembenállás következménye, hanem a hatalmukat és befolyásukat veszélyeztetve érző posztkommunista erők restaurációs kísérlete, melyet etnikai konfliktus gerjesztésével próbáltak leplezni és igazolni. A Marosvásárhelyi Fekete Március és az azt követő, hasonló forgatókönyv szerint zajló események – különösképpen az ún. bányászjárások – kimutatható módon késleltették a demokratikus átalakulást, Románia euroatlanti integrációját, és mindmáig érzékelhető módon hosszú időre megmérgezték a román-magyar viszonyt. A résztevők külön kitértek arra is, hogy Marosvásárhely önkormányzati elöljáróinak felelőssége és a romániai igazságszolgáltatás újabb szégyene, hogy a kommunista rezsim ellen felkelő temesváriakba lövető Ștefan Guşă tábornok szobrának felállítása engedélyt kapott, miközben az Európai Néppárt Kongresszusa határozottan elítélte a kommunista rendszerek egykori tisztségviselőinek dicsőítését. Abbéli meggyőződésüknek is hangot adtak, hogy „a jövő, Marosvásárhely, Erdély, Románia, és az egész Kárpát-medence országainak jövője csakis az igazságra épülhet. Nemzeti közösségeink közös jövője érdekében tehát igazság- és jóvátételt követelünk, a társadalmi igazságosság és a demokratikus jogrend maradéktalan érvényesítését”. Marosvásárhely, 2010. március 20. Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája. Forrás: erdon.ro 2010. március 22.A szeretet márciusaKözös múlt, közös jövő – otthon, Európában Mottó: Emlékezzünk, hogy az 1989-ben kivívott szabadság örömével folytathassuk a demokratikus rendszerváltozást! Emlékezzünk, hogy a húsz éve újjáébredt szeretet és szolidaritás erejével lépjünk fel az etnikai gyűlöletkeltés ellen! A szeretet márciusa című nemzetközi konferenciával folytatódott szombaton délelőtt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Pro Európa Liga és Kincses Előd ügyvéd szervezésében Marosvásárhely fekete márciusa huszadik évfordulója alkalmából tartott rendezvénysorozat. A Deus Providebit Tanulmányi Házban a résztvevők Tőkés László európai parlamenti képviselő, Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke és Kincses Előd ügyvéd visszaemlékezéseit hallgathatták az meg az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekről. Így volt – így legyen A konferencián felolvasták Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetének, illetve Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, valamint Bajnai Gordon magyar kormányfő üzenetét, majd két szakaszban folyatódott a rendezvény. Az első rész – Így volt – az emlékezésé volt. Ezen bemutatták Király Károly levelét, majd William Totok újságíró, Ábrám Zoltán egyetemi tanár, Matuska Márton újságíró, Boros Zoltán tévés szakember, Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságának elnöke előadásait követő vita után, Így legyen címszó alatt Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója, Gabriel Andreescu politológus, ÁgostonAndrás, a Vajdasági Demokrata Párt elnöke, Mikola István és Balog Zoltán magyar országgyűlési képviselők és Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke beszélt. Családom fekete márciusa A rendezvényen került sor a Családom fekete márciusa című pályázat díjainak kiosztására: az I. díjat Szabó Dániel másodéves egyetemi hallgató kapta, II. helyezett Dénes Hunor Levente II. éves joghallgató, volt bolyais diák lett, a második helyezéssel egyenlő különdíjat Simon Alíz Tímeának, a művészeti líceum tanulójának ítélték, a III. díjat Kusztos Dávid, a Marosvásárhelyi Református Kollégium IX. osztályos tanulója kapta. A szeretet kultúrája a mi identitásunk tartóoszlopa A rendezvénysorozat szombaton 17 órától a Vártemplomban tartott Kárpát-medencei ökumenikus találkozóval zárult. A találkozó előtt Tőkés László a Népújságnak elmondta: "A hit dimenziójában próbálunk sorsunkon felülemelkedni, a megbocsátás, a szeretet szintjére emelkedni, hiszen mi olthatná ki – mint víz a tüzet – a gyűlöletet más, mint a szeretet. Ne elégedjünk meg a tolerancia se hús, se hal semleges kifejezéssel. Nekünk vannak keresztyén hagyományaink, vannak keresztyén gyökereink. Mi a szeretet hitét valljuk, és a szeretet kultúrája a mi identitásunknak a tartóoszlopa. Tehát, amikor a Kárpát- medencéből összegyűlnek az egyházaink képviselői, és egyházaink hívei a maguk sokszínűségében képviselik a keresztyénséget, akkor mintegy Európának is üzenünk, hogy ha a válságaira megoldást akar találni, akkor nem elég csupán számolnia, statisztikákat készítenie és egyenleteket megoldania, vissza kell találnia gyökereihez". (mózes) Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. március 22.Milyen hatással volt Románia jelenkori történelmére mindaz ami 1990 márciusában történt?A frissen keltezet romániai demokrácia harmadik honapjában, azaz 1990 márciusának idusán, a világ felfigyelt Marosvásárhelyre, de sajnos a figyelem az itt lezajlott eseményeknek köszönhető. Hogy milyen hatással volt Románia jelenkori történelmére mindaz ami 1990 márciusában történt? Erre próbál válaszolni, húsz év után, Kincses Előd ügyvéd, aki abban az időben a Maros megyei ideiglenes tanács alelnöke volt és Gabriel Andreescu, professzor, emberjogi aktivista, a „Noua revista a drepturilor omului” igazgatója. Kincses Előd: „Véleményem szerint ez nagyon lelassította Románia Európai Uniós csatlakozását, hiszen ha nem rombolják le azt a nimbuszt amelyet a tv által közvetített álforradalommal kivívtak maguknak akkor minden valószínűség szerint Románia az első körös csatlakozó lett volna, tehát Magyarországgal, Csehszlovákiával és Lengyelországgal együtt. A NATO csatlakozás is hamarabb megtörtént volna és nem tartott volna az Iliescu rendszer olyan sokáig. Sokkal hamarabb el lehetett volna kezdeni a privatizációt, nem történt volna meg az államosított lakások javának az átjátszása a szekusok és pártaktivisták részére és akkor egy korrektebb visszaszolgáltatást lehetett volna csinálni. Azt hiszem egy szuszra, eleget mondtam, hogy mennyi sok bajt okozott ez” Gabriel Andreescu: „Egy antidemokratikus rezsim határköve volt, amely az egyre szabadabb Romániát a párt második vonalában meghúzódó manipulátorok kezére akarta átjátszani. Egy olyan esemény amely a multikulturalitás demokráciáját nem ismerő román többség előtt kirobbantotta a modern demokrácia és a magyar közösség problematikáját. Az eseményeket kővetően, Románia lett Európa fekete báránya….. Véleményem szerint az események után jelentek meg azok a lelkiismeret központok, azok a román szerveződések melyek hidat építettek a két közösség között, híd mely az 1996-s politikai változáshoz vezetett, és amelyet a valódi demokrácia és nem a kirakat Románia intézkedésének lehet tekinteni. …. Románia, most 2010-ben sem szebb de az, hogy stabilabb határok között élünk, az történelmi szempontból nem akármi. Az eseményeket a román társadalmon belül zajló, negatív illetve pozitív kihatású, a román-magyar viszonyról szóló harcokhoz kötöm”. Smaranda Enache: „még most is ott él az emberekben a félelem” Smaranda Enache a Pro Európa Liga (PEL) társelnöke úgy érzi, „nem helyes az, hogy még mindig eltitkolják előttünk az egész igazságot a marosvásárhelyi eseményekről”. Szerinte, a gyertyás, fáklyás menetem azok vettek részt akik egy kicsit bátrabbak „mert bizony még most is ott él az emberekben a félelem” vagy a családjukban emlékeztek illetve nem akartak hozzájárulni, hogy egy ilyen menet „újra felnyisson elfelejtett sebeket”. „Remélem nem ez lesz az üzenet, az üzenet az, hogy Románia egy érett demokrácia, amelyik megengedheti magának, hogy feltárja a nyilvánosság előtt az összes titkos dokumentumot, amely elkészült a márciusi események előkészítő forgatókönyvében és az események napjaiban. Ezekhez nekünk most jogunk van”, tette hozzá a PEL társelnöke.. Forrás: erdon.ro 2010. március 23.A történelem nem ismétlődhet meg!Konklúziók az 1990. márciusi marosvásárhelyi események kapcsán Van-e remény, hogy valaha fény derüljön a felbujtók, szervezők kilétére, hogy az igazságszolgáltatás valóban megbünteti azokat, illetve azokat bünteti meg, akik kirobbantották a márciusi véres eseményeket? Ezt a kérdést intéztük az RMDSZ elnökéhez, valamint A szeretet márciusa szervezőihez, résztvevőihez. Ellenforradalmi kísérlet volt, nem csak magyarellenes megmozdulás Markó Béla: – Nem tudom, fény deríthető-e arra, hogy kik és mi módon szervezték azt, ami akkor Marosvásárhelyen történt. Egy biztos: tudnunk kellene, hogy mi történt akkor, és meg vagyok győződve, hogy egyes dokumentumok napvilágra kerülésével, titoktalanításával sok információhoz hozzájuthatnánk. Nem csak a múlt szempontjából fontos ez, hanem a jövő szempontjából is, azért, hogy elkerülhessük, hogy azok, amik akkor történtek, megismétlődhessenek. Nem hiszek abban, hogy a történelem csak úgy, magától nem ismétlődhet meg. Akkor nem ismétlődik meg, ha ismerjük bizonyos események okait, és ezeket az okokat újból és újból elkerüljük vagy kiküszöböljük. Azt, ami Marosvásárhelyen akkor, március 19-én és 20-án történt, előre eltervezték és előkészítették. Nyilván az agresszorok nem spontánul gyűltek össze, faluról is nagyon sok embert behoztak, botokkal fölfegyverezték őket, és máig nem derült fény arra, hogy ezt kik csinálták, kik tervezték, kik szervezték. Nemcsak magyarellenes megmozdulás volt, hanem ellenforradalmi kísérlet is, a régi rend emberei, akik 1989 decembere után nagyon hamar felocsúdtak és megpróbáltak visszaütni, minden bizonnyal ezt a román-magyar szembenállást is megpróbálták felhasználni arra, hogy a demokratizálódási folyamatot lebénítsák. Hiszen, ha sikerült volna itt egy tartós etnikumközi konfliktust kirobbantani, polgárháborús helyzetet teremteni, akkor leállt volna az ország demokratizálódása is. Egyfelől a magyarok jogköveteléseit akarták vérbe fojtani. Ez azért nem sikerült, mert a magyarok szembefordultak és megakadályozták, másrészt egyúttal a demokráciát is föl akarták számolni, ami szintén ebből az okból nem sikerült. Ebben a térségben ez volt az első erőszakos etnikai konfliktus, amelyet nem sikerült kiterjeszteni itt, Romániában azoknak, akik elindították. El kell jutni a fejéhez, ahol a hal büdösödik Kincses Előd: – Véleményem szerint nagyon lelassította Románia európai uniós csatlakozását, mert ha nem rombolják le azt a nimbuszt, amelyet a televízió által közvetített álforradalommal maguknak kivívtak, akkor minden valószínűség szerint Románia első körös csatlakozó lett volna Magyarországgal, Csehszlovákiával és Lengyelországgal együtt. A NATO-csatlakozás is hamarabb megtörtént volna, és az Iliescu-rezsim nem tartott volna olyan sokáig. Sokkal hamarabb el lehetett volna kezdeni a privatizációt, nem történt volna meg az államosított lakások javának az átjátszása a szekusok és pártaktivisták részére, és egy sokkal korrektebb restitúciót lehetett volna csinálni. Azt hiszem, egy szuszra épp eleget mondtam, hogy mennyi bajt okozott a fekete március. Annak, hogy kiderüljön a teljes igazság, hogy a kitervelőket és szervezőket, kivitelezőket felelősségre vonják, akkor lehet esélye, ha lesz politikai és jogi akarat, hiszen van kiktől elindulni: lehet tudni, hogy mit mondott az ortodox pópa a templomban, az ortodox pópa meg kell mondja, hogy neki ezt ki sugallta, aki sugallta, meg kell mondja, hogy ő honnan hallotta, és akkor el fogunk jutni oda, ahol a hal is büdösödik, a fejhez, vagyis Iliescuhoz, Petre Romanhoz, Stanculescuhoz és Chitachoz. Ami a politikai akaratot illeti, az uralkodó párt és az államelnök eléggé kétkulacsos politikát folytat. Nem lehet a végtelenségig titkolni a valóságot Gabriel Andreescu: – Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események a demokratikus folyamatok ellen irányultak, és vissza akarták helyezni jogaiba a szekuritátét, ami sikerült is. Sikerült feluszítani a multikulturalitás és a demokrácia eszméitől teljesen idegen románságot. Paradox módon pozitív következmény, hogy a magyar kisebbség éppen ezzel adott lökést a politikai és civil öntudat kifejlődésének. A marosvásárhelyi márciusi események után Románia Európa fekete báránya lett, amikor az európai integráció ideálja, amely 89 után logikusnak és természetesnek tűnt, a messzeségbe került. Az események idején és rögtön azokat követően "kialakultak azok az úgynevezett "öntudatos román körök", amelyek nem óhajtották a változást. Azóta megváltoztak a dolgok, az emberek rájöttek, hogy a román-magyar viszonyban az 1996-2000-es magyar kormányzati részvétel szinte egy második forradalmat jelentett. A márciusi eseményeket a román társadalom belső harcának tekintem, amelyek a káros hatások mellett pozitív következményekkel is jártak a román–magyar kapcsolatokban. Az igazság kiderítésének van esélye most, amikor a résztvevők elmondták, hogy őket behívták Vásárhelyre. Az ügyészség ezt bizonyítéknak kellene tekintse. Hogy ez nem történik meg, azt bizonyítja, hogy a politikai többség szintjén nincs akarat, hogy felderítsék az igazságot. Elég, ha a parlament összetételét nézzük. Mégis, azt hiszem, nem lehet a végtelenségig tagadni, titkolni a valóságot, a dolgok menete afelé halad, hogy fény derüljön az igazságra. Ehhez elég jó példa, hogy a szekuritáté dossziéiba ma már beletekinthetünk. Tehát optimista vagyok, tudom, hogy nem ma vagy holnap derül ki az igazság, de esély van, hogy legalább holnapután. Sok pénzre lenne szükség, nem csak szólamokra Smaranda Enache: – Sokat tárgyaltunk erről az elmúlt húsz év során. De azt hiszem, hogy most egy olyan történelmi pillanathoz jutottunk, amikor nyíltan beszélhetünk a márciusi eseményekről, az ellentétekről, de ugyanakkor arról is, hogy mindenek ellenére létezik egy közös múltunk, létezik egy közös jelenünk, és meg vagyok győződve, hogy lesz közös jövőnk is. A mindennapi életben sokat haladtunk előre. Az emberek képesek együttműködni és továbblépni. De fájdalmas számomra, hogy kialakultak a szélsőségek mind a románoknál, mind a magyaroknál. Ezeket a szélsőségeket nyugtalanítja, hogy a két nép, a két közösség Erdélyben meg tud békélni, és próbálnak szítani, próbálnak fiatalokat bevonni. Azt hiszem, olyan programokat és közös akciókat kellene létrehozni, amelyek kizárják a szélsőségek befolyását. Épp most zajlik Hévízen a román civil fórum, ahová bevonták az Új Jobboldalt és a Vatra Româneascat is. Ugyanakkor a marosvásárhelyi fáklyás tüntetésen is megjelent egypár magyar gárdás fiatalember, akikre egyáltalán nincs szükség ilyenkor, de amíg nem beszéljük ki ezeket a dolgokat, amíg a két kormány nem invesztál többet, több pénzt is abba, hogy a megbékélés létrejöjjön és tartós legyen, addig még lesznek problémák. A francia–német megbékélés modelljét még nem vettük át, mert a két kormány nagyon kevés pénzt fektetett abba a román–magyar ifjúsági irodába, amiről szó lett volna. A francia–német modell olyan volt, hogy több mint hatmillió fiatal utazott a két országba, és úgy jött létre húsz év alatt ez a megbékélés. Nálunk is nemcsak szólamokra, nemcsak rendezvényekre lenne szükség, hanem konkrét pénzre és politikai akaratra is, hogy zárjuk ki a szélsőségeket és egy tartós román–magyar megbékélést tudjunk létrehozni. Nem szabad a lezárt múlt kategóriájába zárni Tőkés László: – A megrendülés és meghatódás érzése mellett nem lehet eltekinteni a politikai-jogi természetű valóságtól. Igazságot kell tenni, ki kell deríteni azt, megoldást kell találni jogi és politikai értelemben arra, ami egykor történt, nem lehet a fesztív megemlékezés ködébe burkolni, nem szabad a lezárt múlt kategóriájába zárni, hanem megoldást kell találni például a román–magyar együttélésre, a vásárhelyi magyarság jelenére és jövőjére, a tovább élő kommunizmus változatos formában és alakban megjelenő kérdéseire és nehézségeire. A felhívásunk erre nagyon alkalmas volt, és az a demonstráció is, amely stílszerűen a húsz évvel ezelőtti tüntetésekre és ellentüntetésekre emlékeztetett, meghaladva azokat, mert azok az ellentét jegyében születtek. Adekvát módon kifejezte politikai szándékainkat: megbékélés, rendezés, megoldáskeresés. Szombaton a tudományosságra esett a hangsúly, románokkal–magyarokkal több oldalról, több szemszögből, minden fél meghallgatásával próbáltuk helyre tenni a dolgokat, itthon Európában, itthon Erdélyben. Otthont a hazában, mondtuk ezelőtt húsz évvel. Most ha Románia és Magyarország is Európában van, és itt vannak a magyarországiak és itt vannak a sokat szenvedett délvidékiek, a felvidékiek képviselői, akkor valóban legyünk otthon Európában és nemzetközi összefüggésben gondolkozzunk. A rendezés nem lehet partikuláris. Itt nem holmi egyedi esetről volt szó, a kommunizmus minden nyomorúsága öröksége, a nacionalizmus és a kettő kombinációjában a nacionálkommunizmus és a kommunista ideológiát felváltó sovén nacionalizmus minden gondjával-bajával szembe kell néznünk, ami Kárpát-medencei kérdés, európai kérdés. Ez Európa ügye, mert ha nem akarja importálni ezeket a nyomorúságokat a tagországokkal együtt, akkor ezeknek a végére kell járnunk. Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. június 7.Vita az autonómiárólNemzeti kisebbségi konferenciát szervezett – immár tizenkettedik alkalommal – a marosvásárhelyi Bernády Alapítvány, melyen a kulturális autonómia kérdésköre került terítékre. A romániai magyarságot érintő problémák mellett szó esett a cigányok, szlovákok, bolgárok, oroszok, ukránok, németek, lipovánok, görögök, törökök kisebbségi ügyeiről is. „Romániában ma nem jó nemzeti kisebbségnek lenni, mert ez irritálja a többséget” – fogalmazott élesen Vladimir Hapenciuc ukrán képviselő, aki arra figyelmeztetett, hogy ma már nincsenek ukrán tannyelvű osztályok, csupán olyanok, ahol az ukránt mint idegen nyelvet oktatják. Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy a kulturális autonómia a nemzeti kisebbségek védelmét és biztonságát jelentené, és bár nem egyenlő a területi autonómiával, lehetőséget adna arra, hogy a közösség dönthessen a saját kérdéseiben. Varga Attila parlamenti képviselő az autonómiáról mint az állam korszerűsítésének lehetséges eszközéről beszélt. Ellentmondásnak nevezte azt, hogy az állam elismeri a nemzeti kisebbségek létét, ugyanakkor ellenzi az autonómiát. Gabriel Andreescut idézve a képviselő kitért arra is, hogy két típusú autonómiáról beszélhetünk Romániában: az elfogadott, vagyis a közigazgatási, az egyházi és az egyetemi autonómiáról, illetve a tiltott: a kulturális, regionális és területi autonómiáról. Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke úgy vélte, hogy a romániai nemzeti kisebbségek csak akkor fogják biztonságban érezni magukat, amikor megváltozik a többségi mentalitás és a románok nem ellenségként tekintenek a magyarokra, zsidókra, ukránokra, oroszokra. Enache szerint elfogadhatatlan, hogy egy magyar tannyelvű iskolában egyes tantárgyakat még mindig románul tanulnak a gyerekek, véleménye szerint ezért a szülőknek be kellene perelniük az iskolát. A. E. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. október 28.A csángókról tartottak közmeghallgatást az EP-benAz Uniónak hatékony eszközöket kellene találnia az emberi jogokkal, azon belül a kisebbségekkel kapcsolatban fennálló problémák megoldására – hangoztatta Tőkés László a csángók helyzetéről tartott brüsszeli közmeghallgatáson. A népcsoport jelenlegi helyzetéről új jelentés készül, melyet februárban mutatnak be az EP-ben. Megvédenék őket. Az EP-ben tartott közmeghallgatáson a moldvai csángó népcsoport is képviseltette magát Az Európai Uniónak hatékony eszközöket kellene találnia az emberi jogokkal, azon belül a kisebbségekkel kapcsolatban fennálló problémák megoldására – hangoztatta Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke azon a kedd délutáni brüsszeli közmeghallgatáson, amelyen a moldvai csángók helyzetéről tájékozódtak az EP-képviselők. Az erdélyi magyar politikus veszélyeztetett kisebbségnek nevezte a csángókat, akiknek – mint fogalmazott – „az elrománosítása az utóbbi húsz évben is folytatódott”. „Ha az erdőket és a medvéket védjük, akkor méltó, hogy ezt a jobb sorsra érdemes magyar nemzeti közösséget még inkább védelemben részesítsük” – fogalmazott Tőkés. Unióban tehetetlen az EU? Tőkés kifogásolta, hogy az Unióban élő kisebbségi közösségek problémáinak kezelésében az EU „szinte tehetetlen”, miközben a kívül élő csoportok ügyét határozottan képviseli. Példának hozta a felvidéki magyarság ügyét a szlovákiai államnyelvtörvény esetében, de említést tett a szerbiai románok, valamint a Timok-völgyi vlachok és a görögországi macedónok nehéz helyzetéről is. A kolozsvári egyetem ügyében húsz év alatt szintén csak apró lépéseket sikerült megtenni. „Jó, hogyha a média ingerküszöbének szintjére tudjuk juttatni ezeket a problémákat” – fogalmazott. Több más EP-képviselő mellett részt vett és felszólalt a meghallgatáson Tytti Isohookana Asunmaa, aki az évtized elején az Európa Tanács jelentéstevője volt a csángók kérdésében. Tőkés úgy fogalmazott, hogy eddig a finn politikus érte el a legnagyobb eredményt a csángók védelmében. Mint mondta, fontos lenne, hogy az EU átvegye az Európa Tanács joganyagát az emberi jogi kérdésekben. Elmondta, hogy a csángók közül a korábbi 250 ezerrel szemben ma már csak mintegy 50 ezren beszélik a nyelvet, a nehéz gazdasági helyzet következtében pedig a fiatalság menekül a térségből. A csángókat többek között Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke, valamint Hegyeli Attila alelnök képviselte. Jelen volt Nyisztor Ilona alelnök, énekművész, aki csángó népdalokkal is megismertette a hallgatóságot. Solomon Adrián saját életútjának bemutatásán keresztül érzékeltette azt az állami nyomást, amelynek következtében sok csángó elveszíti anyanyelvét. Mivel mind anyanyelvük, mind pedig vallásuk alapján a csángók különböznek a többségi román nemzettől, ezért sok szülő attól fél, hogy gyermeke egész életében hátrányos megkülönböztetésben fog részesülni, ha ragaszkodik anyanyelvéhez. Hegyeli Attila oktatási alelnök, aki mintegy tíz éve vezeti az oktatási programot, elmondta: jelenleg 992 gyermek vesz részt ebben a programban, ebből félszázan nem az iskolák épületében, a hivatalos tanórák után, hanem magánlakásokban, közösségi házakban tanulhatnak heti három órában magyarul. Felméréseik szerint kellő támogatás biztosításával további 7500 magyarul tudó gyermek vehetne részt a magyar nyelv elsajátítását célzó programban. Gál Kinga néppárti EP-képviselő, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport elnöke az Európa Tanács ajánlásának fontosságát, annak pozitív hatásait hangsúlyozta. Victor Boştinaru román szocialista képviselő hozzászólásában leszögezte, hogy a problémát nem Brüsszelben, hanem Bukarestben kell megoldani, és feltette a kérdést: a csángómagyarok miért nem fordulnak az RMDSZ minisztereihez problémáikkal? Újabb jelentés készül A moldvai csángómagyarok helyzetéről egyébként újabb jelentést készít a Romániai Helsinki Bizottság (Apador CH) és a Pro Europa Liga. A két szervezet 2002-ben kiadott jelentését aktualizálja, melyben elítélték a helyi és állami hatóságokat, illetve a római katolikus egyház képviselőit a csángómagyar népcsoportra gyakorolt asszimilációs nyomás miatt. A dokumentum aktualizálása céljából október közepén Bákó megyébe látogatott a Pro Europa Liga egy küldöttsége, hogy a helyszínen győződjék meg a csángóföldi magyarok jelenlegi helyzetéről, a magyar nyelvű oktatás és misézés terén beállt változásokról. A Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, Románia finnországi hajdani nagykövete, illetve az emberjogi szervezet két marosvásárhelyi munkatársa, Kacsó Judit-Andrea jogtanácsos és Szikszai Katalin néprajzkutató alkotta delegáció több településen találkozott a helyi hatóságok és civil szervezetek képviselőivel. A Bákó megyei tanfelügyelőségen és prefektúrán tárgyaltak az intézmények vezetőivel, majd háromnapos tartózkodásuk során Nagypatakra, Forrófalvára, Klézsére, Budára, Külsőrekecsinbe, Lujzikalagorba, Gajdárra és Pusztinára látogattak az MCSMSZ vezetőinek kíséretében. A Pro Europa Liga képviselői az itt látottakat egy jelentésben foglalják öszsze. Smaranda Enache a Krónikának elmondta, a dokumentum készül, Gabriel Andreescuval közösen írják, és egyelőre nem tudnak részleteket elárulni róla. A dokumentumot jövő év februárjában mutatják be az EP frakcióközi ülésén, melyet az MCSMSZ 20 éves fennállása alkalmából szerveznek Sógor Csaba EP-képviselő kezdeményezésére. Újabb impulzusra várnak Bartha András, az MCSMSZ alelnöke a Pro Europa Liga képviselőinek látogatása kapcsán kiadott közleményében úgy fogalmaz, hogy több településen az elmúlt években pozitív változások történtek. Nagypatakon idén beindult az iskolai oktatás, sőt a polgármester jóvoltából saját kabinetben zajlanak a magyarórák. Klézsén ellenben gondok vannak, fogalmaz az alelnök, aki szerint mind az iskola, mind a helyhatóság képviselőinek változtatniuk kellene felfogásukon. Lujzikalagorban szintén a helyi hatóságok ellenkezése miatt nem indulhatott be a magyarnyelv-oktatás az állami iskolában. Bartha András kifejti, azt remélik, hogy a most készülő jelentés „újabb impulzust ad a romániai hivataloknak, hogy jobban figyeljenek, segítsék a csángó kultúra megőrzését szorgalmazó nonprofit szervezeteket, támogassák nyelvmegőrző tevékenységüket”. Krónika (Kolozsvár) 2010. november 15.Magyarok Európa közepénFiatal politológusok tanácskoztak a kincses városban Kolozsvárott szervezték meg idén november 11-14. között a Kárpát-medencei Fiatal Politológusok Konferenciáját, amelynek központi témája a magyar érdekérvényesítés Európa közepén, az integráció, a stratégiai partnerségek és a határon túli magyarok függvényében. A rendezvényt első alkalommal szervezik teljességében Magyarország határain kívül. A konferencia nyitónapján, csütörtökön Prőhle Gergely, a magyar külügyminisztérium helyettes államtitkára vázolta a jövő évi magyar EU-elnökség prioritásait, bemutatva azokat az irányvonalakat, amelyek mentén érvényesíteni lehet a magyar érdekeket. A nap második előadásán Bakk Miklós, Szász Alpár Zoltán és Bodó Barna politológusok, a Babes-Bolyai Tudományegyetem, illetve a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának oktatói az erdélyi magyar közösségépítés történetét és modelljeit ismertették. Pénteken a magyar-román viszony román szempontból való áttekintésére került sor: Gabriel Badescu és Gabriel Andreescu politológusok, valamint Ovidiu Pecican történész elemezték a román fél államközi és kisebbségi politikáját. Délután ugyanezt a partnerséget magyar szempontból értelmezte Füzes Oszkár, Magyarország romániai nagykövete, Sógor Csaba európai parlamenti képviselő (RMDSZ) és Horváth István szociológus. Az előadáson Horváth István bemutatta a két állam, Magyarország és Románia viszonyát a rendszerváltás utáni első évtizedben, míg Füzes Oszkár a jelenlegi állapotot és a két ország irányvonalait ismertette. Sógor Csaba EP-képviselő európai vonatkozásban beszélt a magyar-román partnerségről. Véleménye szerint az Európai Unióban, amely egy egységes Európára törekszik, nem elegendő, ha csupán a szomszéd országokkal találjuk meg a közös irányvonalakat, hanem a többi tagállammal is együtt kell működni. Az egyes országoknak hasonló problémákkal kell szembenézniük mezőgazdasági, környezetvédelmi, energiahatékonysági, szociális vagy éppen kisebbségvédelmi kérdésekben. Példaként említette a Duna stratégiát, amelynek a kidolgozásához a Duna menti országok zökkenőmentes együttműködésére van szükség, valamint szót ejtett arról is, hogy kisebbségi kérdésekben akár a lengyelek is partnereink lehetnének. Sógor Csaba szerint bár Románia a maga sajátos történelmi, politikai és gazdasági fejlődése következtében lemaradt a nyugattól, nem lehetetlen az ország felzárkózása. "Tanulnunk kell a hibáinkból és gyakorolnunk kell a nyugaton bevált példákat. Mindehhez a jó partnerségi kapcsolatok is segítséget nyújthatnak" – véli a képviselő. Sógor Csaba előadása során hangsúlyozta: csak akkor lehet erős magyar-román partnerséget kialakítani, ha mind a határon túl, mind Erdélyben megvalósul egy erős magyar-magyar együttműködés is". Vasárnap Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára a magyar állam nemzetpolitikai koncepcióját mutatta be, majd Kovács Péter (RMDSZ), Orbán Balázs (MPP) és Gergely Balázs (EMNT) vitázott az erdélyi magyar politikai képviseletről, végül pedig a nemzeti érdek és európai identitás összefüggéseiről beszélgetett Egyed Péter, Salat Levente és Demeter Attila. Népújság (Marosvásárhely) 2011. január 25.Egy alapszerződés kulisszatitkaiA külpolitikai kérdésekkel foglalkozó FP Romania című folyóirat az EU-elnökséget januártól átvevő Magyarország politikai és gazdasági helyzetéről közöl tanulmányt. Szerzői között ott találjuk Gabriel Andreescu politikust, Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó megbízott főszerkesztőjét, Deák Andrást, a Közép-Európai Egyetem kutatási igazgatóját. A hosszas viták, huzavona nyomán megszületett román–magyar alapszerződés aláírásának kulisszatitkairól nyilatkozott Teodor Meleşcanu akkori külügyminiszter az FP Romania című folyóiratnak. Az 1201-es ivartalanítása Románia NATO-felvétele szempontjából igen fontos kritérium volt a szomszédaival való viszony rendezése. A gondok a Magyarországgal fenntartott kapcsolatok tekintetében jelentkeztek, ami szükségessé tette a kétoldalú alapszerződés aláírását – emlékezett vissza a bukaresti diplomácia volt vezetője a közel másfél étvizeddel ezelőtti eseményre. A dokumentum véglegesítését elsősorban a romániai magyar kisebbség helyzete nehezítette meg a legnagyobb vitát az Európa Tanács 1201. számú ajánlása váltotta ki, „amelyre ma már senki sem emlékszik” – fejtette ki. A magyar fél ragaszkodott a kisebbségi jogokat szavatoló ajánlás szerződésbe történő beépítéséhez, Bukarest pedig azzal védekezett, hogy annak nincs kötelező jogi érvénye, így legfeljebb abba ment volna bele, hogy az ajánlást, amolyan általános iránymutatóként, lábjegyzetben szerepeltessék. A patthelyzetet, Meleşcanu szerint, az amerikai külügyminiszterrel, Warren Christopherrel Washingtonban sorra került találkozása során sikerült feloldani, amikor is hangot adott véleményének, miszerint a román megoldás voltaképpen mind a magyar, mind a román partner igényeit kielégíthetné. A külügyminiszter nyomban felhívta magyar kollégáját, Kovács Lászlót, akivel közölte: a maga részéről „kiegyensúlyozottnak találja” Bukarest álláspontját. Budapest végül is beadta a derekát, így a híres ajánlás, a román fél akaratának megfelelően, lábjegyzet formájában került be az alapszerződésbe. (Az interjúban nem esik szó róla, de e sorok írója jelen volt azon a bukaresti sajtótájékoztatón, amelyen Teodor Meleşcanu elégedetten jegyezte meg szó szerint a következőket: „az 1201-es ajánlást sikerült ivartalanítanunk.”) 1919 óta az első Innen kezdve már minden zökkenőmentesen ment: a két ország illetékesei 1996 augusztusában Budapesten véglegesítették, majd parafálták a szöveget, egy hónap múlva, szeptemberben pedig Temesváron, a prefektúra épületében aláírták az alapszerződést. Meleşcanu visszaemlékezése szerint Kovács László részéről ez alkalommal igen fontos mondat hangzott el: a budapesti diplomácia vezetője arról biztosította román partnerét, hogy sem Magyarország, sem az RMDSZ nem kíván etnikai alapú területi autonómiát kivívni, az autonómiaigény a kulturális, nyelvi és közigazgatási decentralizációs kérdésekre vonatkozik. Az alapszerződés jelentőségét méltatva a román külügyminiszter interjújában utalt arra is, hogy az a Románia határait elismerő első román–magyar közös dokumentum volt az 1919. évi versailles-i szerződés után. Mint leszögezte, megbékélése során Bukarest és Budapest a német–francia modellt követte. A kisebbségi kérdés iránti érzékenységre való tekintettel komoly intézkedések születtek a kisebbségvédelem tekintetében, a nemzeti kisebbségek kulturális, szellemi és nyelvi identitásának megőrzése céljából. Magyar jelmondatváltás A kérdésre válaszolva, miszerint az alapszerződésnek szerepe volt-e abban, hogy Romániában nem ismétlődött meg a jugoszláviai helyzet, a volt román külügyminiszter határozott igennel válaszolt, leszögezve: a dokumentum aláírása nyomán „a magyarországi és romániai szélsőséges erők nem használhatták ki az etnikumközi feszültségeket arra, hogy veszedelmes irányba tereljék” az etnikumközi kapcsolatokat. A kilencvenes években a kisebbségi kérdés Európa legérzékenyebb problémájává, a biztonságot fenyegető legfőbb veszéllyé vált, ezért az idevágó európai normák tiszteletben tartása az euroatlanti integrációs folyamat sarkalatos pontja volt. „Az alapszerződés aláírásának másik eredménye az volt, hogy az etnikumközi kapcsolatokat a konfrontáció útjáról a párbeszédére terelte. A többségi és kisebbségi lakosság közötti kapcsolatok megoldási módjával Románia ma példaként szolgálhat” – állította Meleşcanu, aki nem tagadta, hogy a dokumentum aláírását mindkét ország illetékeseinek „nehezen sikerült odahaza eladniuk”. Romániában az alapszerződést a parlamentben nem a kormányt támogató erők, hanem az ellenzék szavazatainak köszönhetően ratifikálták. „Ha nem létezett volna a Demokrata Konvenció, ez nem is sikerült volna” – tette hozzá Meleşcanu, egyben leszögezve: az idők során Magyarország jelmondata, miszerint Románia útja a NATO és az EU felé Budapesten vezet át, örvendetesen megváltozott, és ma már így hangzik: Magyarország és Románia a Bukarest– Budapest–Brüsszel úton halad együtt az EU-ban – zárta szavait a Văcăroiu-kormány volt külügyminisztere. B. T. Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. március 30.Háromnyelvű könyvet mutattak be a csángókról BrüsszelbenSógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő megbízásából „Mük szeretünk itt élni" címmel tájékoztató és összefoglaló jellegű, háromnyelvű (magyar-román-angol) kiadvány készült a moldvai magyar csángók helyzetéről. A kötet az Európa Tanács 1521/2001-es Ajánlásának 10. évfordulója alkalmából jelent meg. Elsősorban idegen ajkú európaiak számára készült, de a moldvai csángó közösség helyzete és kultúrája iránt érdeklődő hazai olvasók számára is hasznos kézikönyv. Bemutatására konferencia keretében, kedden, 2011. március 29-én került sor az Európai Parlamentben. Sógor Csaba meghívására a rendezvényen a könyv szerzői, Pozsony Ferenc egyetemi tanár, Smaranda Enache és Gabriel Andreescu emberjogi aktivisták, valamint Solomon Adrian, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke ismertették a kötet tartalmát. Ádám Gyula fotóművész, a borítólap tervezője, az alkalomra vetített fotómontázst készített. Bevezető beszédében az erdélyi magyar képviselő hangsúlyozta a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) tevékenységének fontosságát. – Az egyesület helyhatósági hivatalosságok, rendőri karhatalom és egyházi tiltás vagy megfélemlítés ellenére önkéntes tanárokkal, oktatási központok kialakításával, sok anyagi ráfordítással és emberi áldozatkészséggel ma is végzi azt a munkát, amelyet reményeink szerint a román állam helyi hivatalosságai is felvállalnak majd. Az „európai" olvasásra szánt, csángó tematikájú kiadvány bevezető tanulmányát Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem etnográfia professzora készítette. A professzor a csángó nyelv értékhordozó szerepére hívta fel a hallgatóság figyelmét. Érvelése szerint, ha az anyanyelvhasználatot a templomban nem korlátoznák, a csángók archaikus nyelvjárásának presztízse emelkedhetne. Ehhez hivatalos keretek között szervezett iskolai oktatásra és anyanyelvű médiára is szükség van. A professzor azért interpellálta az európai döntéshozókat, hassanak oda, hogy a térségben a római katolikus egyház mozduljon el tiltó álláspontjáról, és ne maradjon megválaszolatlan a moldvai magyar ajkú csángó hívek kérése. Solomon Adrian önéletrajzi ihletésű, személyes vallomását meghatódva fogadta a hallgatóság. Gabriel Andreescu, a romániai Nemzetközi Tanulmányok Központjá-nak elnöke (Centrul de Studii Internaţionale) és Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnök-asszonya, akik elkészítették korábbi, csángó tematikájú jelentésük 2011-es, aktualizált változatát, az eltelt tíz év eredményeit elemezték. Gabriel Andreescu elmondása szerint 2001-hez képest terepen, a tájékozódás során kevésbé ellenséges fogadtatásban részesültek a hatóságok részéről. Ebben szerepet játszott az időközben megteremtett törvényes keret, a helyi megtorló jellegű intézkedések azonban sok helyen még mindig gyakoriak. A neves emberjogi aktivista véleménye szerint az Európa Tanács Ajánlása nyomán a csángók anyanyelvhasználathoz való joga az Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának történetéhez kapcsolódik. A dokumentumot Románia is ratifikálta, ez pedig azt jelenti, hogy valamennyiünk értékrendjét sérti, ha a magyar csángó közösség igényét korlátozzák és büntetéssel torolják meg. Enache Smaranda sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy sem a román törvényhozás, sem a nemzetközi jellegű dokumentum, az Ajánlás megjelenésének hatására nem alakult ki helyi hatósági, támogató politikai szándék. A román állam részéről gyors intézkedést sürgetett az ügyben, illetve magyar-román kormányközi egyeztetést, mert a csángó közösség körében nagy a külföldi munkavállalás miatti elvándorlás. Az Európai Parlament nem végrehajtó európai szerv – elemezte az emberjogi aktivista -, de javasolhatná az Európai Bizottságnak olyan jellegű programok kidolgozását, melyek célja a veszélybe került kisebbségi közösségek, és általuk az összeurópai örökség védelme. A közelgő romániai népszámlálás kapcsán a Pro Europa Liga társelnökasszonya azt szorgalmazta, hogy a kérdőívekben a nyelvhasználatra vonatkozó kérdések megfogalmazására különös figyelmet szenteljenek, mert a családban beszélt nyelvek feltérképezése segíthet a veszélyeztetett nyelvi környezetben élők igényeinek pontos feltérképezésében. - A Mük szeretünk itt élni című kötetet figyelemfelkeltésnek szántam – mondotta Sógor Csaba. Úgy vélem, sok még a tennivalónk annak érdekében, hogy a csángók anyanyelve, a hagyományuk és kultúrájuk az európai örökséget gazdagíthassa. A moldvai magyarok az egykori történelmi Magyarország területén kívül évszázadokon keresztül megőrizték anyanyelvüket és kultúrájukat., értelmiségiek nélkül, legtöbbször ellenséges egyházi környezetben is. Moldva a magyar nyelv bölcsője is: 1430-1435 között itt, Tatros várában született meg az első magyar bibliafordítás is, az ún. huszita biblia. Számunkra elsősorban emberjogi kérdés, hogy azok, akik még őrzik a magyar nyelvnek ezt az archaikus formáját, tanulhassák és taníthassák, utódaiknak is átadhassák, iskolában és templomban egyaránt használhassák anyanyelvüket. Ma már nagyrészt a moldvai magyarok sorából kerülnek ki a csángó szervezet vezetői, a magánházaknál, néhány iskolában tanító tanárok, akik emberfeletti erőfeszítéssel végzik a mindenkori írástudók kötelességét: betűvetésre tanítják a csángó gyerekeket. Köszönet, hála, tisztelet nekik – összegezte az elhangzottakat a házigazda jogán Sógor Csaba EP képviselő. Erdély.ma 2011. március 30.„Mit tudnak a fiatalok a totalitárius rendszerekről?”2011. március 29-én Brüsszelben, az Európai Parlamentben került sor a „Mit tudnak a fiatalok a totalitárius rendszerekről?” című közmeghallgatásra A közmeghallgatás a szervezők – Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, Sandra Kalniete lett és Milan Zver szlovéniai néppárti képviselők – azon meggyőződését tükrözi és tárja ismételten az európai nyilvánosság elé, miszerint a totalitárius múltról objektív és átfogó ismereteket kell nyújtani a jövő nemzedékek számára annak érdekében, hogy közös múltunkat jobban megértsék, ezáltal pedig és ennek meghaladásával egy közös európai jövendő építőivé váljanak. Az Európai Parlament 2009-ben elfogadott, totalitarizmus elleni Állásfoglalása szerint a megbékélés a múlt feldolgozása és az igazság megismerése nélkül nem lehetséges. Ennek értelmében szükség van az európai iskolákban használatos történelem-tankönyvek és -tantervek kiigazítására és kiegészítésére, annak érdekében, hogy a fiatal nemzedékek is tudatában legyenek az önkényuralmi rezsimek által elkövetett szörnyű bűntetteknek. Elsődleges fontosságú a több millió áldozat emlékezetének elevenen tartása, hiszen ez az, ami figyelmeztet bennünket a totalitarizmus veszélyeire, ugyanakkor pedig a szolidaritást és megértést erősíti az egységesülő Európa polgárai között. Ez alkalommal Tőkés László erdélyi képviselőnk meghívására egy látogatócsoport is Brüsszelbe érkezett, akik részt vettek a közmeghallgatáson. A csoport tagjai között több magyar és román újságíró és szakértő szerepelt, közöttük Dan Voinea egyetemi tanár, volt katonai ügyész, Teodor Mărieș, az 1989 December Egyesület elnöke, Nánó Csaba, az Erdélyi Napló és Farkas Réka, a Háromszék munkatársai. A rendezvényt szintén megtisztelték jelenlétükkel Smaranda Enache emberi jogi aktivista, a Pro-Európa Liga társelnöke és Gabriel Andreescu politológus, akik a Sógor Csaba erdélyi EP-képviselő szervezésében sorra kerülő csángó-konferencia előadóiként látogattak Brüsszelbe. A közmeghallgatás előadói között üdvözölhettük még a Prágában 2009-ben létrehozott, A Totalitárius Rezsimek Kutatási Intézete szakembereit. A konferencia négy egymást követő ülésszak keretében a következő témakörökben folytatta tanácskozásait: (1) Szembenézni a múlttal – miért van még mindig szükség erre?; (2) A feltáratlan totalitárius múlt – esettanulmányok; (3) Történelem tantervek, tankönyvek, különböző megközelítések – hogyan szóljunk a fiatal nemzedékhez?; (4) A totalitarizmusról szóló oktatás – a demokratikus polgárság kialakítása érdekében. Tőkés László erdélyi képviselőnk megnyitó beszédében kiemelte, hogy a nyomunkba lépő ifjú nemzedékekkel meg kell értetni, hogy közös múlt nélkül közös jövendőnk is elképzelhetetlen, hiszen Európa egységének megteremtése történelmi múltunk integrációját is megköveteli. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a totalitárius rezsimek megítélésében nem használhatunk kettős mércét aszerint, hogy milyen pártállású diktatúráról van szó. Joseph Daul néppárti frakcióelnök puszta jelenlétével és elmondott beszédével egyaránt az EP legnagyobb frakciójának, az Európai Néppártnak a támogatását fejezte ki. Az elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy emlékeznünk kell a múltra és küzdenünk kell mind a totalitárius rezsimek, mind pedig a múlt meghamisítása ellen, hiszen csak ez vezethet el egy békés és szabad, közös Európa kialakulásához. Az elhangzott beszédek főbb gondolatai között kiemelhetjük a következőket: A múlt értő ismerete nélkül a jövőnk sincs biztonságban. Éppen ezért elengedhetetlen a volt totalitárius rendszerek és titkosszolgálatok archívumainak feltárása és feldolgozása, a történelem tudatos megismerése. Olyan törvénykezési és igazságszolgáltatási eszközök kidolgozása szükséges, amelyek lehetővé teszik a múlt ügyeinek és bűneinek a jogi téren való rendezését. Európa erkölcsi értékrendjének a helyreállításával, illetve annak szellemében helyezhetjük új alapokra a jövendő nemzedékek nevelését. A második ülésszakot felvezető beszédében Sandra Kalniete kiemelte, hogy a bűnösök jogi elítéléséhez politikai akaratra van szükség, amelyhez az Európai Unió konkrét cselekvési tervet és forrásokat kell hogy rendeljen. Támogatni kell például olyan kiadványok és oktatási anyagok megjelentetését, amelyek valós képet festenek nem csupán a nácizmusról, hanem a XX. század második felét megpecsételő kommunista diktatúrákról is, ezáltal akadályozva meg az áldozatok emlékének elhalványulását és hárítva el a múlt megismétlődésének veszélyét. Marius Oprea, a romániai, A Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet volt vezetője, aki történész-régészként a kommunizmus áldozatainak történeteit és hamvait tárja fel, –egyebek mellett – kijelentette: „A kommunizmus Romániában nem szűnt meg, hanem privatizálták”. A kommunizmus bűneit mind az állam, mind pedig az államelnök elítélte ugyan, ennek azonban az igazságszolgáltatás szintjén semmi következménye nem lett, annak ellenére, hogy ezek épp olyan emberiség elleni bűntettek, mint maga a holokauszt. A harmadik ülésszakot Schöpflin György magyar néppárti képviselő vezette, aki beszédében ugyancsak kiemelte: a totalitarista múlt hagyatéka a félelem által megbénított társadalom, amelytől idegen az aktívan résztvevő polgárság szerepvállalása. Raluca Grosescu, A Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet munkatársa egy romániai, a konferencia témakörébe vágó felmérés eredményeiről számolt be, továbbá azokról a konkrét programokról, amelyeknek célja a történelmi múlt tudatosítása és az ezzel kapcsolatos oktatási tevékenység hatékonyabbá tétele (tanárképzés, nyári egyetemek, kiállítások, stb.). A negyedik ülésszak zárógondolataként Milan Zver levezető elnök adott hangot azon véleményének, hogy a kommunizmusról szóló rendezvénysorozatot novemberben, a soros lengyel elnökség védnöksége alatt tovább kellene folytatni, hiszen amint a mai közmeghallgatás is bizonyítja, szükség és igény is van arra, hogy ez a téma az európai uniós politikai diskurzus napirendjén maradjon, és a célkitűzések megvalósítása terén döntő előrelépés történjen. A volt kommunista országokban nem egy esetben a múltat megszépítő nosztalgikus érzések kapnak lábra a letűnt diktatúrák iránt – hallhattuk több előadó részéről. A német ifjak – példának okáért – a Német „Demokratikus” „Köztársaság” valóságát alig ismerik, mutatott rá Doris Pack képviselőasszony. Ebben a vonatkozásban igen tanulságos a következetes kommunizmus-ellenes kiállásáról, illetve maratoni éhségsztrájkjairól híres Teodor Mărieș angol nyelvű helyzetismertetője, mely szintén a konferencia dokumentumai között szerepelt. Hasonlóképpen Ceaușescu „aranykorszakának” a sötétsége is feledésbe ment a romániai fiatalok között. Az értekezlet összefoglalásaként Tőkés László képviselőnk hangsúlyozta, hogy a történelmi folytonosság jegyében a diktatórikus elnyomás elszenvedőinek és tanúinak tovább kell adniuk tudásukat, tapasztalataikat és tanulságaikat a jövő nemzedékek számára. Megszenvedett múltunk tényszerű és valósághű tisztázása azért fontos, hogy – az ügy célzatos manipulációjának a viszonyai között: a múlt üzenete a jövő számára torzulásoktól mentes és hiteles legyen. Egyebek mellett ezt a célt szolgálja a mai értekezlet – mondotta az alelnök. A Magyar Kormány – a soros EU-Elnökség – képviselőjét, Rétvári Bence államtitkárt külön is üdvözölve, Tőkés László a volt kommunista EU-tagországok kormányainak a támogatását köszönte és igényelte a kommunista múlt feltárásának és az igazságtételnek a nehezen előrehaladó folyamatában. Az államtitkár egyébként maga is az értekezlet meghívott előadója volt. Előterjesztésében a magyar EU-Elnökség álláspontját ismertette a totalitárius múlttal való szembenézés tárgyában. Tőkés László EP-alelnök Sajtóirodája. erdon.ro 2011. március 30.A csángókról szóló könyvet mutattak be Brüsszelbenbi lépésekre szeretné biztatni a kormányt a csángók kultúrájának és nyelvhasználatának megvédelmezésében az a könyv, amelyet kedden mutattak be az Európai Parlamentben, Brüsszelben. A bemutatót szervező Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő elmondta, hogy a háromnyelvű (csángó-román-angol) kötetet elsősorban az európai közvéleménynek szánták abból az alkalomból, hogy az Európa Tanács e témába vágó ajánlása tíz évvel ezelőtt született meg. Hangoztatta a képviselő azt is, hogy az ajánlásnak és a romániai magyarok erőfeszítéseinek köszönhetően a kezdeti jégtörés megtörtént, Bukarest tett lépéseket előre, de ezek szerinte még nem elegendőek. Románia ratifikálta például a regionális és kisebbségi nyelvek chartáját, és módosította az oktatás törvényt. Történtek változtatások az anyanyelvi szentmisék szempontjából is, de ezek inkább látszatmegoldások, nem elegendőek - mondta Sógor Csaba. A 250-300 ezer csángó közül azon keveseknek, akik még tudnak és akarnak magyarul beszélni, joguk van az anyanyelvüket használni - szögezte le. A Mük szeretünk itt élni című könyvben mások mellett Pozsony Ferenc néprajzkutató, a Babes-Bolyai Tudományegyetem etnográfia professzora és Tytti Isohookana-Asunmaa ET-jelentéstevő írt tanulmányt, valamint két romániai emberi jogi aktivista, Gabriel Andreescu, a Nemzetközi Tanulmányok Központjának elnöke és Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke. Jelen volt a bemutatón Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke is. Sógor Csaba emlékeztetett arra is, hogy a csángók helyzetére az EP-ben is többször felhívták már a figyelmet. Mint mondta, az uniós képviselőtestületben általában a kisebbségek iránti nagyobb nyitottság is érezhető. (mti) Transindex.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
