Július elsejéig zárva tart a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Kossuth Lajos utcai épülete. A közintézmény költözés miatt nem tudja fogadni a látogatókat, ugyanis a főépület hátsó részét visszaszolgáltatták az egykori tulajdonosnak. A visszaszolgáltatott épületrészben – ahol a raktárak, illetve a restaurátorterem volt – található ingóságokat egyelőre a képtár épületébe költöztetik. Az is kérdéses, hogy meddig maradhat a múzeum a jelenlegi épületben. Előfordulhat, hogy a Kossuth utcai főépületből is ki kell költöznie, ugyanis arra is igényt tartanak a volt tulajdonosok – mondta Zepeczaner Jenő múzeumigazgató. Lehetséges, hogy hamarosan hasonló helyzetbe kerül a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár is, ugyanis nemrégiben itt is színre léptek az egykori tulajdonosok. /Szász Emese: Székelyudvarhely. Székhely nélkül marad a múzeum? = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 10./
2006. május 11.
A magyar irredentizmussal szembeni győzelemnek tekinti a Nagy-Románia Párt, hogy a megyei törvényszék közigazgatási részlegén – a törvényességre vonatkozó érdemi döntés kimondásáig – felfüggesztették a marosvásárhelyi városi tanács tavaly októberi döntését, melynek alapján a Kossuth Lajos utca visszakapta száz éven át viselt nevét. Az NRP áprilisban kérte a határozat felfüggesztését. A városi tanács határozatát korábban a Vatra Romaneasca valamint az Avram Iancu Kulturális és Hazafias Egyesület megfellebbezte, provokatívnak, szeparatistának, nemzetellenesnek tartva az elnevezést. A pert tárgyaló negyedik bíró a május 2-i tárgyaláson a városi tanács határozatának felfüggesztése mellett a kifogások egybevonásáról valamint az ügyben szavazó tanácsosok egyénileg történő perbe hívásáról határozott. Kerekes Károly, a tanács védelmét ellátó ügyvéd szerint a határozat törvényessége nem vonható kétségbe. A képviselők egyéni perbe hívása a megfélemlítést szolgálja. Ideje lenne véget vetni áltörténészek valótlan állításainak románok ezreinek a kivégzéséről és a Marosvásárhelyen felakasztott románok emlegetéséről, ami – ahogy Spielmann Mihály történész-képviselő az októberi ülésen vélekedett – uszításnak tekinthető. A történelemhamisításra az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak is régen fel kellett volna figyelnie, Magyarország kormányának is fel kellene emelnie a szavát a magyar történelem személyiségei ellen folytatott sovén nacionalista kampány ellen. /Bodolai Gyöngyi: Az önkormányzatiság megcsúfolása? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 11./
2006. május 30.
Florea, Marosvásárhely polgármestere tovább folytatja a helyi magyarság ellen viselt háborúját. A közel három éve illegálisan a városháza előtt veszteglő Mihály vitéz mellszobor mellé a napokban kikerült egy újabb, a helyi tanács által ezúttal sem engedélyeztetett alkotás. Az új, arany színben pompázó „remekmű”, melynek megvalósulását a helyi sovén-nacionalista Avram Iancu „kulturális társaság” patronálta, egy sasfélét ábrázol. A parkban viszont ismét van tulipán. Ez évekkel ezelőtt ez elképzelhetetlen volt, ugyanis a nacionalisták mindig gondoskodtak arról, hogy annak az RMDSZ szimbólumát eltüntessék a járókelők szeme elől. Tizenhat év alatt kétszázezer fővel csökkent az erdélyi magyarság lélekszáma. Marosvásárhelyen létrehoztak egy Avram Iancu emlékházat. Valójában ez a ház nem is létezett az ő idejében. Arról nem is beszélve, hogy Avram Iancu az erdélyi magyarság hóhéra volt, nyolc ártatlan magyar falut irtatott ki. Végre ezekről is beszélnünk kellene nyíltan, mert 16 évvel a rendszerváltás után lennie kell magyar érzékenységnek is, írta Fazakas Csaba. Közben Marosvásárhelyen a Nagy-Románia Párt segédletével a bíróság elutasította a helyi tanács által immár másodszorra is megszavazott Kossuth Lajos utcanév használatát. A szomszédos utcában a háborús bűnös Antonescu neve a jogerős törvényszéki ítélet ellenére is a helyén áll. A temetők sincsenek biztonságban, mert kiderítették, hogy az évszázados fákat el kell távolítani. Ebben, mint sok más magyarellenes megnyilvánulásban, a polgármester a város első magyarjának, Csegzi alpolgármesternek a támogatását is élvezi. /Fazakas Csaba: Kis magyar abszurd. Velünk és ellenünk Marosvásárhelyen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 30./
2006. június 16.
Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke tizenhat éve akadálytalanul uszít a magyarok ellen. Fellépéseinek eddig semmilyen jogi következménye nem volt, és okkal lehet attól tartani, hogy nem is lesz, különösképpen akkor nem, ha Slota pártja a választások után ismét parlamenti párt lesz. A ,,korcs lovaikon betolakodó, rút képű és görbe lábú magyarokat” szidalmazó, a már Budapest lerombolására is buzdító zsolnai polgármester, aki úgy tudja, hogy II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Kun Béla és sokan mások a szlovákok népirtói voltak, s aki szerint a honfoglaló magyarok karddal forgatták ki a szlovák anyák hasából magzataikat. Slota uszításait a szlovák politikai pártok szó nélkül hagyják. Az MKP nyolc éve, a Slotával együtt kormányzó Vladimír Meciar bukása óta két egymást követő választási cikluson át volt a mai napig a szlovák kormánykoalíció tagja, végül annak második legerősebb pártja, de Slota ellenében még egyetlen szlovák koalíciós partnere sem védte meg. Még csak egy gesztussal sem. Következetesen Ivan Kusy politológus veszi védelmébe a magyarokat, és szembefordul a Slota-féle nyílt gyűlölködéssel. Legutóbbi írásában kiemelte, hogy a magyarellenes hisztériát gerjesztő Slota ezt azért teheti, mert a szlovák többségű közeg eltűri a szélsőséges, soviniszta kirohanásokat. Az utóbbi napokban a legnagyobb támogatottságot élvező Irány – Szociáldemokrácia (Smer-SD) nevű baloldali ellenzéki erő vezetője, Robert Fico tárgyalóasztalhoz ült Slotával. /(mol): Meddig uszíthat még Ján Slota? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./
2006. július 25.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Göncz Kinga külügyminiszter is bírálta július 24-én Szlovákiát a szélsőjobboldali kormánykoalíciós partner, Ján Slota, Szlovák Nemzeti Párt elnöke hétvégi magyarellenes nyilatkozatai miatt. Gyurcsány érthetetlennek nevezte, hogy vannak régióbeli kormányzati politikusok, akik nem értik meg, hogy tiszteletben kell tartani egymás nemzeti önérzetét és büszkeségét, Göncz Kinga azt mondta, Ján Slota kijelentése megütközést keltett Magyarországon. Göncz Kinga emlékeztetett arra, hogy Ján Kubis szlovák külügyminiszter magyarországi útján ígéretet tett arra, hogy kormánya a jövőben elhatárolódik a magyarellenes és a kisebbségeket sértő kijelentésektől. Robert Fico szlovák miniszterelnök kormányának az emberi jogok és az európai értékek iránti elkötelezettségét bizonygatta július 24-én, elhárítva a felelősséget magától a koalíciós társ Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnökének, Ján Slotának botrányt keltő nyilatkozatáért. Slota, aki gyakran szidalmazza a szlovákiai magyar és roma kisebbséget, a Lidové Noviny című cseh lapban július 22-én megjelent interjújában jelezte: irigyli a cseheket, hogy elűzték országukból a szudétanémeteket, és ezért ma már nincs olyan gondjuk velük, mint a szlovákoknak a magyarokkal Szlovákiában. Slota a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) ellen is kikelt, amelyet szerinte be kellene tiltani, a magyar történelem két nagy alakját, II. Rákóczi Ferencet és Kossuth Lajost pedig a szlovákok gyilkosának nevezte. „Garantálom, hogy ez a kormány Európa-barát kormány lesz, beleértve mindent, ami ezzel jár” – hangsúlyozta Fico szlovák miniszterelnök. Fico kijelentette, nem felelhet mindazért, amit egyes politikusok mondanak. A június 17-i szlovákiai választásokat Fico baloldali Smer pártja nyerte meg, amely két szélsőségest párttal, a többszörös volt miniszterelnök, Vladimír Meciar balközép pártjával és a szélsőjobboldali nacionalista SNS-szel lépett koalícióra. /Elhatárolódott Ján Slotától Robert Fico. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./
2006. október 17.
Indulatot váltott ki Marosvásárhelyen a Kossuth utca „visszakeresztelése”. A nacionalista megnyilvánulások sorát az a bírósági döntés zárja, amely a záróbeszédek után újabb tárgyalást tűzött ki a névváltoztatás ügyében. A marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója másodszor próbálkozik, hogy a volt Kossuth utca visszanyerje az 1893-ban kapott eredeti nevét. Kerekes Károly ügyvéd, parlamenti képviselő elmesélte, kivette a Megyei Levéltárban fellelhető adatokat, és csatolta a törvényszéki dossziéhoz, ugyanis azt állították, hogy a szóban forgó utca csak a Maros Magyar Autonóm Tartomány idején kapta a nevét, mert a kommunisták pártolták a magyarokat. A tanácsi döntést ugyanis megtámadta az Avram Iancu Egyesület, a Vatra Romaneasca, úgyszintén a Nagy-Románia Párt és egy helyi tanácsos. Kerekes hallhatta a gyalázást: Kossuth gyilkos volt, a negyvenezer kivégzett román, satöbbi-satöbbi. Az ellenfél ügyvédje az az egykori bíró volt, aki a márciusi események kapcsán a magyarokat elítélte. Megdöbbentő volt, hogy a bíró eltűrte a sok gyalázkodást. A tárgyaláson Kerekest elküldték Budapestre, a magyar parlamentbe, hogy ott ugráljon. A bíró elhúzza az ügyet, még nem döntött. /Lokodi Imre: Megint Kossuth Lajos lesz a bűnös? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./
2006. október 24.
A rendőrség hajnalban kiszorította a Kossuth térről az ott demonstrálókat. Figyelmeztető lövéseket adtak le a rendőrök október 23-án Budapesten, az Andrássy út és a Bajzsy-Zsilinszky út sarkán összegyűlt tüntetők felé, zöldre és kékre színezett vízzel locsolták vízágyúból a tüntetőket a rendőrök, hogy megjelöljék azokat, akik részt vettek az összecsapásban. A demonstrálók szemetes edényekből, vastáblákból és kordonokból emeltek barikádokat. Elbontották a Károly körúton felállított Budapest – a szabadság városa felirat mintegy kétméteres kőbetűit, amelyeket szintén összetörtek és barikádként, illetve lövedéknek használtak a rendőrökkel szemben. Lapzártakor az összecsapások még tartottak a tüntetők és a rendőrök között, több könnyű sérültje is volt a „sajnálatos eseményeknek”. Több vérző, megsebesült tüntetőt és rendőrt ápolnak a környező kórházakban. A tüntetők skandálták: „Gyurcsány takarodj!, Hazaáruló, 56–56!”. Az MTI tájékoztatása szerint több mint kétezer, védőpajzzsal és rohamsisakkal felszerelt rendőr kiszorította a tüntetőket, több embert megbilincseltek és előállítottak. A lezárt Kossuth tér környéki utcák mindegyikét nagyszámú rohamsisakos rendőr biztosította, a teret megközelíteni semmilyen járművel nem lehetett. A belváros fölött helikopterek köröztek. A külföldi vendégek tiszteletére megjelentek a meghívottak államainak lobogói is. A külföldi államfők és miniszterelnökök jelenlétében került sor a Budapest ’56 Szabadság Nyilatkozat elfogadására. A forradalom bölcsőjének tekintett Műegyetemen felavatták az októberi szabadságharc emlékművét. A megtorlás áldozatainak nyughelyén, a Rákoskeresztúri sírkert 301-es parcellájánál délután helyezték el a külföldi vendégek a tisztelet virágait. Az esti műsor fáklyás megemlékezéssel vette kezdetét. Felidézték október 23-a történelmi pillanatait. Az 1956-os központi emlékmű avatási ünnepségére a Felvonulás téren került sor jelképes időpontban, „19.56”-kor, a „szabadság percében”. /Ünnepségek és zavargások Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Akárcsak öt héttel ezelőtt, Gyurcsány Ferenc kormányfő balatonőszödi beszédének kiszivárgása után, október 23-án is összecsaptak a miniszterelnök ellen tüntetők a rendőrökkel Budapesten. A zavargások azután kezdődtek, hogy hajnalban a rendőrök kiürítették a Kossuth Lajos teret, miután az ott demonstrálók nem tették lehetővé a lezárt terület biztonsági átvizsgálását. Az Andrássy út és a Bajcsy-Zsilinszky út kereszteződése közelében, illetve az Arany János utcában sokan leültek az úttestre. A több száz rohamsisakos és védőpajzzsal felszerelt rendőr elől a tüntetők elindultak a Nyugati tér irányába. A rendőri sorfal mögött a rendőrségi vízágyú haladt. Délután már csatatérré változott a budapesti Bajcsy-Zsilinszky út Erzsébet tér felőli oldala, ahol a rendőrök könnygázgránátokat és gumilövedékeket lőttek kik a tüntetőkre. A rendőrök a Deák téri evangélikus templomig szorították a tüntetőket. A templomnál a tüntetők barikádokat próbáltak építeni. /Csatatérré vált terek a fővárosban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./
2006. október 26.
Első alkalommal mutatkozott be egyedi kiállítással Marosvásárhelyen Sánta Csaba, a szovátai szobrászművész. Az 1990-ben a kolozsvári képzőművészeti egyetemen végzett művész köztéri alkotásokkal is büszkélkedhet, többek közt a szentjobbi Szent István-, a farkaslaki Tamási Áron- és a gyergyócsomafalvi Kossuth Lajos-szoborral. /Kisplasztikák köztéri szobrok alkotójától. = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./
2006. november 9.
November 7-én a képviselőház ülésén Kerekes Károly RMDSZ-képviselő politikai nyilatkozatot terjesztett elő a nacionalista és xenofób erők hatásáról a romániai igazságszolgáltatásra, nevezetesen a Maros Megyei Törvényszékre. Rámutatott, hogy a Románia ellen indított perek nagy része – amelyekben az Európai Emberjogi Bíróság az állampolgárok javára döntött – olyan ügy, amelyekben a bírák felkészületlensége miatt születtek nem megfelelő határozatok. Kerekes a Maros Megyei Törvényszéken folyamatban levő, a tanács egyik határozatát megsemmisítő közigazgatási per során meggyőződött, hogy ez a törvényszék nacionalista. A vitatott határozat témája: egy utcát Kossuth Lajosról nevezzenek el Marosvásárhelyen, amely utca egyébként 1893 és 1920, illetve 1940 és 1986 között az ő nevét viselte. Kerekes elmondta, hogy a helyi tanácsi határozat semmissé nyilvánításáért nacionalista civil szervezetek és politikai pártok indítottak pert, közöttük a Nagy-Románia Párt, a Vatra Romaneasca, az Avram Iancu Egyesület. Kerekes Károly szerint „a Simona Pojar bírónő által vezetett ülések hangulatából eleve következtetni lehetett a döntésről”, nem beszélve arról, hogy az ügy megoldása 8 hónapot vett igénybe. Elképesztőnek nevezte, hogy a szeptember 27-i tárgyaláson a bírónő megengedte, hogy „a reklamálók szabadon sértegessék nemcsak a forradalmár Kossuth Lajost, hanem a magyar államot, a magyar népet, a marosvásárhelyi és az amerikai magyarokat, Calin Popescu Tariceanu kormányfőt, és nem utolsósorban engem, a marosvásárhelyi tanács védőügyvédjét”. /Mózes Edith: Kerekes Károly: Nacionalizmus és inkompetencia a Maros Megyei Törvényszéken. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./
2006. november 11.
November 10-én tartott sajtótájékoztatóján Kerekes Károly RMDSZ-képviselő felháborítónak nevezte azt, ami szeptember 27-én a megyei törvényszéken történt. Ezen a tárgyaláson hoztak döntést a Nagy-Románia Párt, Vatra Romaneasca, Avram Iancu Egyesület kontra marosvásárhelyi tanács ügyben, amelyben az említett szervezetek a közigazgatási bíróságon támadták meg a Kossuth utca nevének visszaállításáról szóló tanácsi határozatot, holott 23 év megszakítással, 1893-tól 1986-ig ezt a nevet viselte az egyik marosvásárhelyi utca. A képviselő hangsúlyozta: nem a bírói döntés ellen van kifogása, hanem amiatt, hogy Simona Pojar megengedte, hogy Ioan Sabau ügyvédtársa terroristának nevezze Kossuth Lajost, sértegesse a marosvásárhelyi magyarokat, az Amerikai Egyesült Államokat, sőt magát a kormányfőt. Sabau az USA-ról azt mondta: hogy meri állítani, hogy harcol a terrorizmus ellen, mikor Kossuth Lajosnak, a magyar terroristának szobrot állít, Tariceanut meg azzal vádolta meg, hogy „az ország ellenségeivel (értsd RMDSZ) ül egy asztalnál. Kerekes szankciót kér Simona Pojar bírónő ellen. Ugyanakkor értesíti az USA bukaresti nagykövetét és az Európai Uniót is, amely monitorizálni akarja a román igazságügyet. Adrian Moisoiu, a Nagy-Románia Párt képviselője kijelentette, hogy Kossuth genocídumot követett el a románság ellen, majd Kossuthot Szaddam Huszeinhez hasonlította. /Mózes Edith: Kerekes Károly szankciót kér a Legfelsőbb Bírói Tanácstól Simona Pojar ellen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./
2006. november 23.
Marosvásárhelyen Kossuth Lajost törvényszék elé állították, a város akaratával szembeszállva. Kossuth Lajossal olyanok pörlekednek, akik a magyar államférfi emberi és politikusi nagysága mellett nem tudnak mit kezdeni önnön kicsinységükkel. Kossuth kezdeményezte a jobbágyok felszabadítását, azokét a jobbágyokét, akik a mostani ellenzők ősei voltak. Szerintük ugyanis az elnyomottak mind románok, az elnyomók pedig magyarok voltak. Azért tagadja meg a független bíróság az utcanévhez való jogot, mert a vádlók felmenői, Kossuth kortársai 1848–49-ben nem a Világszabadság oldalán keresték szabadságukat. Kossuth Lajost az utókor mindenütt Európában, elismeri, csak itt rettegnek az igazságtól. – Az Európai Unió kisebbségvédelmi elképzelései hihetetlenül naivak és erélytelenek. /Sebestyén Mihály: Vásárhelyi híres promenádon. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 23./
2006. december 23.
Kerekes Károly képviselő elmondta, a marosvásárhelyi Kossuth utca ügyében megfellebbezték a megyei törvényszék döntését. Kerekes Károly előzőleg beadott törvénykezdeményezését a parlament elfogadta, így példaként a 118-as dekrétum módosítását, a tavalyi 148-as sürgősségi kormányrendelet módosítását (amelynek értelmében a gyermeknevelésért járó szabadság is régiségnek számít), valamint azt a javaslatot, amit az RMDSZ szorgalmazott és amely egy nyugdíjpontnak 508 lejt állapítana meg 2007-től. A kormány által javasolt nyugdíjpontérték 396,2 lej volt. A marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca ügyével kapcsolatban Kerekes Károly, aki a Calarasilor utca Kossuth Lajossá való „visszakeresztelését” elhatározó városi tanácsot képviseli, elmondta, hogy megkapta a megyei törvényszék döntésének indoklását. A döntés néhány román „hazafias” szervezet (a Vatra Romaneasca, az Avram Iancu Egyesület, a Nagy-Románia Párt) és Ioan Sita közgyűlési képviselő követelését hagyta helyben, hatálytalanítva a tanácsi határozatot. Kerekes szerint a Simona Pojar bírónő által felhozott indokok – miszerint ha az utca ismét felvenné a Kossuth Lajos nevet, veszélyeztetné a demokratikus jogállamiságot, a polgárok jogait illetve a fent említett pártok és szervezetek létét és működését – arra engednek következtetni, hogy a bírónő „politikai pártok befolyása alatt áll”. /Antalfi Imola: A jogállamiságra leselkedő veszély? = Népújság (Marosvásárhely), dec. 23./
2006. december 28.
A Maros megyei törvényszék ismét elvetette a marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca visszakapja régi nevét. A diktatúra utolsó éveiben önkényesen Calarasilorra keresztelt utca a választott városi testület döntése ellenére sem kaphatta vissza eredeti elnevezését, mert az Európai Unióhoz alig néhány nap múlva csatlakozó romániai igazságszolgáltatás így döntött. Az indoklás szerint a Kossuth Lajos utcanév „veszélyezteti a demokratikus jogállamiságot”. /Bálint Zsombor: Kossuth és a veszélyeztetett jogállamiság. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./
2007. január 6.
A Maros megyei törvényszék bírónője, Simona Pojar helyet adott az Avram Iancu Hazafias Egyesület keresetének, amelyben a helyi tanács határozatának elvetését kérelmezték, és elrendelte a Kossuth Lajos utca nevének megváltoztatását Calarasilor utcára. Emiatt Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő politikai nyilatkozatot terjesztett elő a román képviselőház plénumán. A bírónő indoklása szerint Kossuth Lajost negyvenezer román meggyilkolásáért és háromszáz parasztház felgyújtásáért terheli felelősség, ami lényegében ki is meríti az emberi(es)ség ellen elkövetett bűncselekmény fogalmát. Mindez megerősíti azt, hogy Románia csatlakozása nem a felkészültségének, hanem a gazdasági és geostratégiai érdekek érvényesülésének köszönhető. A román igazságszolgáltatást a régi-új nómenklatúra érdekeinek a védelme és kiszolgálása jellemzi. Ennek a helyzetnek a fennállásáért az RMDSZ is felelős. A romániai magyar média cinkosságának is köszönhetően a hétköznapi szokványos gazemberségek – amelyeknek haszonélvezői nem egyszer az RMDSZ, annak holdudvara, kárvallottjai pedig sok esetben egyszerű magyar emberek – nem igazán kapnak média-nyilvánosságot, írta Dr. Jakab Attila. /Dr. Jakab Attila: „Európai” (i)gazságszolgáltatás Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
2007. január 20.
Marosvásárhelyen nem nevezhetnek el utcát Kossuth Lajosról, egy román bíró ítéletére alapozva a döntést. A bíró szerint Kossuth Lajos negyvenezer erdélyi román megöléséért és háromszáz parasztház felgyújtásáért felelős. Közben Románia uniós tagállam lett. A Kossuthra rótt vád nem új keletű a román történetírásban. 1996. március 14. óta Kolozsvárott, a Biasini Szálló épületén – a Petőfi Sándor tiszteletére elhelyezett emléktábla alatt – román és angol nyelven írt bronzöntvény hirdeti: „A magyar nemesek 1848-1849-ben 40 ezer románt végeztek ki és 239 falut fölégettek. ” 1850-ben az osztrák, hivatalosnak tekinthető felmérés szerint a román áldozatok száma 4366 főben állapítható meg – a harc közben elesettek száma nélkül. Ugyanezen felmérés szerint az erdélyi magyar lakosság vesztesége – a polgári lakosságot nézve – 7500-8500 főre tehető. George Baritiu román történész 1890-ben hatezer román polgári lakos haláláról számolt be, s a mai napig ezt a számot tartja hitelesnek a mérsékelten liberális román történészgeneráció is. Ha tehát a számokkal „játszunk”, akkor a románok embervesztesége minimum 4366, maximum 6400 fő. Ez nem kevés, de messze van a negyvenezertől. Avram Iancu – a Habsburg-udvar által buzdított – felfegyverzett román csapatai 1848 októberében kisebb hadjáratba kezdtek az erdélyi magyarok ellen. Október közepétől november közepéig tucatnyi magyar település lakosságát mészárolták le. 1849 januárjában Nagyenyeden egy román felkelőcsapat feldúlta a várost, különös kegyetlenséggel nyolcszáz embert ölt meg. A mészárlások Hariban, Nagylakon, Borosbenedeken és Járán folytatódtak. A román–magyar összecsapásokban esett el a márciusi ifjak egyik jeles alakja, Vasvári Pál is. Avram Iancut a magyar forradalom leverése után nem vonták felelősségre. Az enyhülés a kompromisszumra készen álló Nicolae Balcescu fellépésével kezdődött, ő békülő szándékkal fordult Kossuth Lajoshoz. A magyar kormánnyal aláírt „megbékélési tervezet” képezte részben az alapját a magyar nemzetgyűlés 1849. július 28-án elfogadott határozatának. Vérváddal, tömeggyilkossággal sújtani Kossuthot felelőtlenség. /Kovács Emőke történész: Kossuth Lajos, „a tömeggyilkos”. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 20./
2007. február 3.
Polgári engedetlenségi akció keretében a Fidesz országgyűlési és európai parlamenti képviselői február 2-án lebontották a budapesti Kossuth Lajos teret elkerítő kordont. A téren szolgálatot teljesítő rendőrök nem avatkoztak közbe. A Fidesz január 31-én felszólította az igazságügyi és rendészeti minisztert, hogy haladéktalanul intézkedjen a Kossuth téri kordonok felszámolása érdekében. A kormányszóvivő akkor válaszul azt közölte, hogy a téren álló kordonok eltávolítása a Budapesti Rendőr-főkapitányság hatáskörébe tartozik. A Kossuth teret október 22-ről 23-ára virradóra ürítették ki, és zárták le kordonokkal, műveleti területté nyilvánítva azt októberben és novemberben. Maga Szili Katalin házelnök is kérte nemrég a kordon felszámolását, a rendőrfőkapitány szerint azonban a parlament továbbra sincs biztonságban. A rendőrök február 2-án visszaépítették a kordonokat. Időközben demonstrálók érkeztek a helyszínre, akik megpróbálták megakadályozni a kordonok visszaállítását, velük szemben azonban a rendőrök határozottan felléptek. Estére 6-7000 ember gyűlt össze, zavargásokra nem került sor. Lendvai Ildikó (MSZP) szerint tragikus fordulóponthoz érkezett a Fidesz, mert soha nem volt még példa arra, hogy képviselők jogsértést kövessenek el, és hogy másokat is erre buzdítsanak. A magyar alkotmány súlyosan tiltja az önbíráskodást, ez pedig az volt – közölte. Herényi Károly (MDF) azt mondta: furcsának tartja, hogy a törvényalkotók maguk alkalmazzák a polgári engedetlenséget. Demszky Gábor, Budapest SZDSZ-es főpolgármestere szerint elfogadhatatlan és veszélyes a Fidesz akciója. Sólyom László köztársasági elnök úgy vélekedik: jogellenesen bontották le a kordont. /”Felszabadította” a Fidesz a Kossuth teret. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./
2007. február 6.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) feljelentette azokat a képviselőket, akik részt vettek a fővárosi Kossuth téri kordon elbontásában. A Fővárosi Bíróság (FB) arról tájékoztatta az MTI-t, hogy jelenlegi formájában elbírálásra alkalmatlan a rendőrség feljelentése, mert abban nincs pontosan megjelölve a feljelentettek köre és a tényállás. Polgári engedetlenségi akció keretében a Fidesz országgyűlési és európai parlamenti képviselői február 2-án elbontották a Kossuth Lajos teret elkerítő kordont. Az MSZP bejelentette, hogy rendkívüli parlamenti ülést kezdeményeznek, mert szerintük a Fidesz képviselői tudatos jogsértést követtek el a kordonbontással. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke levélben kérte Petrétei József igazságügyi minisztert, hogy adjon tájékoztatást az Országház biztonsági kérdéseiről. /Eljárás indul a kordonbontók ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./
2007. március 9.
Budapesten újra az a gond, mint 1848-ban: szabad-e, helyes-e, egyáltalán kell-e ünnepelni? A különbség mindössze annyi, hogy 159 évvel ezelőtt a bécsi kamarilla és budai meg pesti helytartóitól kellett tartani, hogy nem lövetik-e, nem veretik-e szét az utcára vonulókat, ma pedig bátorítani kell a magyarokat, hogy ne féljenek, a saját, demokratikusan választott kormányuk nem mer még egyszer közéjük lövetni, nem merészel ellenük lovasrohamot vezényelni, kardlapozást elrendelni. A legnagyobb szégyen, hogy egyáltalán felmerülhet egy magát demokratikusnak mondó államban, hogy a legnagyobb nemzeti ünnepén kivonulhat-e köztérre, utcára állampolgára, megjelenhet-e a felmenőinek krajcárjaiból összerakott Országháza előtt, hogy Kossuth Lajos szobrához egy szál virágot elhelyezhessen. Erdélyben nyugodtabban, nagyobb szabadságban és biztonságban készülhetnek március 15. megünneplésére, mint ott, ahol ez az ünnep megszületett. Magyarországon szellemiségében új Bach-korszakra, Kun Bélára és társaira emlékeztető dolgok történnek. Szégyen. Márciusi szégyen. /Sylvester Lajos: Márciusi szégyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./
2007. március 9.
Az aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete az 1867. évi kiegyezés témakörében szervezett találkozót március 7-én. Dr. Marjanucz László, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető docense Túlsúly vagy függőség? – Magyarország a kiegyezéses rendszerben címmel tartott előadást, eloszlatva néhány előítéletet. Magyarország esetében Deák Ferenc történelmi alkotása, a kiegyezés a Monarchia soha nem látott gazdasági fejlődését eredményezte, amit a Kossuth Lajos által szorgalmazott Dunai Konföderációban sem lehetett volna elérni. /(Kiss): Kiegyezés – nem behódolás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./
2007. március 16.
Budapesten sem a Fidesz, sem a KDNP nem vett részt március 15-én az állami lobogó felvonásán, mert elfogadhatatlannak tartják, hogy „a Gyurcsány-kormány börtönbe zárja az állami lobogót”. A budapesti Kossuth Lajos teret ugyanis teljesen lezárta a rendőrség, a térre vezető utcákat fémkordonokkal, keresztbe állított rendőrautókkal állták el. Az érdeklődök fémdetektoros kapukon keresztül juthattak az ünnepség helyszínének közelébe. A Kossuth tér hónapok óta kordonokkal elzárt részére csak az eseményre akkreditált újságírók léphettek be a meghívott személyiségeken kívül. Amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megjelent a Kossuth téren, a kordonon kívül összegyűlt néhányszáz főnyi tömeg hangos fütyülésbe, kiabálásba kezdett. A füttyszó folyamatosan hallatszott a nemzeti lobogó és a történelmi zászlók bevonulása során. Az emberek folyamatosan a miniszterelnököt gyalázó jelszavakat kiabáltak. A Nemzeti Múzeumnál is füttykoncert kísérte a kormányfő megjelenését, a tömeg ekkorra 15 000-re növekedett. Ezt követően többezer ember indult a Március 15. térre, a Petőfi szoborhoz, a budapesti önkormányzat ünnepségének helyszínéhez. A tüntetők, kifütyülték és tojással dobálták meg Demszky Gábor főpolgármestert, beszéde alatt a biztonsági emberek esernyőkkel védték a szónokot a bedobált tojásoktól és paradicsomtól. A Fidesz nagygyűlésén hatalmas tömeg, több mint 200 ezer ember gyűlt össze megtöltve a Kossuth Lajos utcát, egészen az Astoriáig. „Mindazért, ami ma történik velünk, a válságért, a pénzbehajtásért, az utcai zavargásokért, a rendőri brutalitásért kizárólag a kormány, az új arisztokrácia kormánya a felelős” – jelentette ki Orbán Viktor. Este összecsapás kezdődött a rendőrök és a tüntetők között. /Ostromhangulat Budapesten a magyar nemzeti ünnepen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ A rendőrség Budapesten a Deák téren elfogta Budaházy Györgyöt, akit tavaly szeptember óta köröztek a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű megrongálása miatt és a Nemzeti Nyomozó Iroda Aradi utcai épületébe vitték. Több száz ember indult az épület felé Budaházy kiszabadítása érdekében. /A rendőrség elfogta Budaházy Györgyöt. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./ Fémkordonnal lezárta a rendőrség a Nemzeti Nyomozóiroda Aradi utcai épületét, ahová Budaházy Györgyöt szállították. Budaházy kiszabadítását követelni estére mintegy ezer tüntető gyűlt össze, őket könnygázzal és vízágyúval szorította ki a rendőrség az Oktogonig, miután kövekkel és üvegekkel dobálták a rendfenntartókat, illetve egy építkezésről elhordott anyaggal barikádot próbáltak emelni az Andrássy út közepére. Késő estére több kis csoportra oszlatták szét a tüntetőket. /Március idusa Magyarországon: Tömegoszlatás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./
2007. március 17.
Kossuth Lajos 1842 és 1844 között tárgyalt a későbbi moldvai fejedelemmel Alexandru Ioan Cuzával a csángók hazatelepítéséről. A tervek a forradalom leverése miatt kudarcba fulladtak. Az 1940-es évek elején Teleki Pál is próbálkozott a Moldvában rekedt magyarok kitelepítésével, de végül megelégedett azzal, hogy elkezdhették a bukovinai székelyek átköltöztetését. Később még egy a csángók megmentésére irányuló akció volt, a célállomások Erdély elhagyatott falvai voltak. Tucatnyi család köszönheti Gergely István atya munkásságának, hogy áttelepedhetett Erdélybe. Közülük a családok mintegy fele tudott beilleszkedni, a többiek hazatértek. A rendszerváltás után a moldvai csángómagyarokat újra felfedezték Magyarországon. A csángómagyarság jövőjének alakulása azonban nem a magyar érdekeknek megfelelően történik. Már az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt is Olaszország volt a kitelepülni készülő csángók elsődleges célpontja. Az legnagyobb segítség volt nekik az egyházi közvetítési szerep, papi ajánlólevél értékes volt. A csángóknak jó a hírük más európai országokban, sőt Izraelben is, szívesen alkalmazzák őket. Mintegy nyolcvanezer csángó dolgozik Olaszországban. A migrációról szóló fontosabb konferenciákon mindig jelen van a jászvásári püspök, és a közbenjárására újabb támogatásokra tesznek szert. Jelentős könnyítéseket sikerült elérniük a banki kölcsönök és a lízing területén. Így, egy esztendei munka után a csángók lízingelt autókkal látogatnak haza, két-három évi munka után már lakást vásárolnak azok, akiknek folyamatosan van munkájuk. Nagyon sok csángó abbahagyta az otthoni építkezést, inkább az otthon hagyott gyerekeket is kiviszik Olaszországba. A román papok a nyomukban vannak, hogy a mélyen vallásos csángóknak a lelki igényeit kielégítsék. A papok most azt ajánlják a csángó falvakban a magyar nyelvet mint anyanyelvet kérvényezőknek, hogy mondjanak le erről a lehetőségről az olasz nyelv javára, mert „ez a jövő”. A következő tervük az, hogy olasz nyelven is tartsanak misét. „Ilyen jól előkészített, a csángómagyarság ellen elkövetett szabotázzsal még nem találkozhattunk. Ez egy kitervelt folyamat része, és világosan mutatja, hogy a román nemzeti tudat maximális hatóerővel működik” – írta Csángó Bogdán Tibor. Magyarországon jelenleg egyetlen, a határon túli magyarok támogatására vonatkozó program igyekszik segíteni a szülőföldön való boldogulást, ez a Szülőföld Alap. Nincs, aki propagálja és koordinálja ezt a programot Csángóföldön. /Csángó Bogdán Tibor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Csángó Koordinációs Irodájának vezetője, a Csángó Tükör című folyóirat főszerkesztője: Kinek kellenek a csángók? = Magyar Hírlap (Budapest), márc. 17.
2007. április 4.
Fülöp Sándor a Szabadságban korábban (febr. 24.) ismét szóvá tette, hogy „I. Mátyás magyar király” román „fordítása” nagy tudatlanságot tükröz. Egyrészt a Mátyás név románul Matia (és nem Matei, ami magyarul Máté), másrészt a királyok megnevezésében csak keresztnevük szerepel. Ily módon Mátyás király neve románul Matia I., regele Ungariei, nem pedig Matei Corvin. Azonban hiába jelennek meg ezek a cikkek. Hivatalosan véleményezni kellene ezeknek az emléktábláknak a szövegét, talán a Román Akadémiának. A táblák szövegének összeállítás, helyesbítése nem jelentene gondot, hiszen nagy tudású szakemberek vannak, mint például Asztalos Lajos vagy Gaál György. A felterjesztők talán a Babes–Bolyai Tudományegyetem történészei lehetnének, esetleg a helyi RMDSZ. A cikkíró emlékeztetett, a Mátyás király-szobron elhelyezett Nicolae Iorga szöveg több tévedést is tartalmaz. Stefan cel Mare kevéssel Baia-i nyert csatája után Mátyás királynak hűbéri hűségesküt tett. A cikkíró kitért arra, hogy Gaál Gábor (emléktáblája a Kossuth Lajos utcában) fizetését a Szovjetuniótól, 1933-tól a Kominterntől kapta: ezt feltétlen engedelmességgel kellett meghálálnia. Ezt a szerepet 1945 után átvette az RKP. Minden „engedelmessége” ellenére, trónja épp úgy ingott bizonyos időben, mint 1938-ban Kun Béla feje Moszkvában. /Nagy L. György: A funári emléktáblák megmaradnak? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./
2007. május 9.
Nemzetközi síkon nem észlelhető kiállás a nemzeti kisebbségek jogaiért. Így érthető (?) a sok, „igazságügyi” segédlettel történő huzavona a Kossuth Lajos utca elnevezése körül, a valamikor magyar nyelvű, most „multikulturális” orvosi egyetem folyosóin hivatalos kétnyelvű feliratot nem lehet látni; a bejárat felett három nyelven díszelgő táblácska csak arra jó, hogy külföld felé legyen mivel dicsekedni. Marosvásárhelyen van olyan egészségügyi intézmény, amelyben öt évvel ezelőtt még minden felirat kétnyelvű volt, de ma már ennek nyomát sem látni. S ha valaki ezt szóvá teszi, megfenyegetik, és amennyiben tenni is próbál, amint az a kolozsvári Babes-Bolyain történt, kirúgják. /Dr. Kolumbán Pál: Aggodalomra van ok. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 9./
2007. június 1.
Bodó Levente szentegyházai szobrászművész vallja, hogy kőből, fémből, fából dolgozik. Bodó Levente egyik alkotása az Amerikai Egyesült Államokban, Princetonban 2004-ben került a helyére: a teljes életnagyságban készült Mária-szobor, égerfából készült. A stációk a Balatonlelle melletti Látrány településen sorakoznak, a tizennégy darab tölgyfa dombormű helyben készült el 1995–98 között. Szobrai hírességeket, személyiségeket örökítenek meg: Gábor Áron, II. Rákóczi Ferenc, Baróti Szabó Dávid, Gaál Mózes, Domokos Pál Péter, Márton Áron, Haáz Rezső, Báró Eötvös József, Majláth Gusztáv Károly, Apáczai Csere János, Kossuth Lajos, Wass Albert mellszoborban vagy egész alakosban. Emléktáblákon, domborműveken Tompa László, Nyirő József, Tamási Áron, Gellért püspök láthatóak, és portrésorozat József Attila, Ady, Zrínyi, Erkel, Bartók, Arany, Karinthy, Örkény, Petőfi stb. vonásait mintázta. A millecentenárium, a millennium ugyancsak számos lehetőséget kínált a szobrásznak. Műtermében most monumentális festmény az újdonság: Krisztus mennybemenetele vásznon, olajfestményen. Az oltárképet június 17-én szentelik fel Kecsetkisfaludban, ahol eddig nem volt római katolikus templom, a hetven körüli hívőnek a református közösség segítségével építették meg az új templomot. /Ferencz Imre: Kőből, fémből, fából... = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 1./
2007. szeptember 10.
Szeptember 8-án Marosvásárhelyen a vár szomszédságában ünnepélyes keretek között felavatták Mihai Viteazul mellszobrát. /(m. b): Felavatták Mihai Viteazul mellszobrát. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 10./; Emlékeztető: Marosvásárhelyen nem nevezhetnek el utcát Kossuth Lajosról. /Kovács Emőke történész: Kossuth Lajos, „a tömeggyilkos”. = Népújság (Marosvásárhely), 2007. jan. 20./
2007. október 13.
Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója Sepsiszentgyörgyön élő ismert szobrászművész, számtalan köztéri szobra áll a tereken. Elmondta, hogy évek óta az Üregek című kisplasztikai sorozatán dolgozik. Ezek antropológiai jegyeket hordozó absztrakt alkotások. A cím kiüresedésre utal. Nemrég avatták Sepsiszentgyörgyön Arany János-szobrát, most László Ferenc, a nagy múzeumőr plakettje foglalkoztatja. Évtizedekig nem volt szabad magyar történelmi alakokról készült szobrokat közterekre kiállítani. Most lehet, be kell pótolni a hiányokat. Szomorú tény, hogy Sepsiszentgyörgynek nincs elég kiállítóterme. A képtár önmagában nem pótolhatja a hiányt. Műtermeket kell létrehozni, hogy a fiatalokat hazacsalogassák. Baász Imre bevallotta annak idején, azért jött ide, mert műtermet kapott, de ezért jött Hideg Margit, Koppándi és Tornai Endre is. Vargha Mihály /sz. Kézdivásárhely, 1961/ 1988-ban Iasi-ban diplomázott a Képzőművészeti Akadémia szobrászati szakán, számtalan csoportos és egyéni kiállítása volt itthon és külföldön. Köztéri alkotásai Sepsiszentgyörgyön: In memoriam 1956 – térplasztika, kő, bronz, Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc, Szent István, Csereyné Zathureczky Emília, Arany János, Kós Károly – bronz mellszobrok, Jókai Mór, Málik József, Puskás Tivadar, Bartók Béla, Berde Áron – bronz domborművek. Szárazajtán: Mártírok emlékműve – kő. Bereckben: Gábor Áron, egész alakos bronzszobor, Csernátonban: Zámbler János, monumentális kőportré. Kovásznán: Ignácz Rózsa, bronz mellszobor, Gazdáné Olosz Ella, bronz dombormű, Sepsiillyefalván: Szabó Dezső, bronz mellszobor, Royal Oak, Detroit (USA): Együttes Lény. In memoriam Baász Imre – faplasztikák. Nagyatád (Magyarország): Halmok – faplasztika. Hojer (Dánia): Apa és fia – festett fa. Morges (Svájc): Fej – kő. Ószandec (Lengyelország): Szent Kinga – fa. Buenos Aires (Argentína): Czetz János – fa. /Bogdán László: Mindig is a fa izgatott. Beszélgetés Vargha Mihállyal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./
2007. október 24.
Október 23-án az öt közjogi méltóság koszorúzott Budapesten az Ötvenhatosok terén az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékművénél: Sólyom László államfő, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság elnöke és Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Utánuk két ötvenhatos elítélt, majd a mártírhalált halt Nagy Imre miniszterelnök két unokája koszorúzott. A Kossuth Lajos teret a rendőrség kordonokkal teljesen lezárta. A területre csak a meghívott vendégek és az akkreditált újságírók mehettek be. A kordonon kívülről mintegy 60 személy próbálta füttyszóval, a miniszterelnököt gyalázó bekiabálásokkal megzavarni a rendezvényt. Az október 22-e esti heves összecsapásokat követően, 23-ra helyreállt a rend a magyar fővárosban, de a készültség jelei még észlelhetők voltak, mindenfelé civil rendőrautók és járőrautók cirkáltak, ha csoportosulást láttak, igazoltattak. A tüntetők és a rendőrök előző délutáni, illetve éjszakai ütközete nyomán összesen öt sérültet, egy rendőrt, három újságírót és egy tüntetőt szállítottak kórházba. A rendőrök több személyt előállítottak, Egy fiatalembert több forrás szerint „a rendőrök irányából” lábon lőttek, a helyszínen egy orvos ellátta a sebét, majd a MÁV-kórházba szállították. A rendőr-főkapitányság azt állítja, nem használtak lőfegyvert. /Keddre helyreállt a rend a magyar fővárosban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./
2007. október 24.
Október 23-án egy év után ismét összecsaptak a demonstrálók a rendfenntartó erőkkel Budapest utcáin. A Kossuth Lajos teret a rendőrség kordonokkal teljesen lezárta. A területre csak a meghívott vendégek és az akkreditált újságírók mehettek be. A kordonon kívülről füttyszóval, a miniszterelnököt gyalázó bekiabálásokkal igyekeztek többen megzavarni a zuhogó esőben zajló rendezvényt. Október 23-án a Szabadság téri Hazatérés A református templomban felavatták Horthy Miklós, Kossuth Lajos, Szabó Dezső és Wass Albert mellszobrát. A templom előtti emelvényen ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész felszólította a parlamentet, hogy hívják össze a nemzetbiztonsági bizottságot, és a testület vizsgálja meg, hogyan akarja Izrael megvenni Magyarországot. A Fidesz– akárcsak a tavaly – az Astoriánál tartotta nagygyűlését, amelyen a szervezők szerint 250 ezren, a rendőrség becslése szerint 30 ezren vettek részt. Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője, 56-os halálraítélt beszédével kezdődött a Fidesz ünnepi nagygyűlése. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke mondott beszédet, rajta kívül Tőkés László királyhágómelléki református püspök is beszélt. „Most jövök Aradról, a magyar Golgotáról, az erdélyiek üzenetét hozom, az erdélyi kisebbség üzenetét, a magyarországi kisebbségnek, a magyarországi új többségnek” – kezdte beszédét a püspök. Mint mondta, az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak Erdély- és Románia-szerte is komoly kihatása volt, hiszen megmozdult a magyarsággal együtt a románság is. A református püspök szerint az 1956-os forradalom és szabadságharc várva várt félszázados évfordulóját tavaly tönkretették. A nagygyűlés végén a résztvevők a Terror Háza Múzeumhoz indultak, a menet élén többek között Orbán Viktor, Semjén Zsolt KDNP-elnök, Lezsák Sándor és Tőkés László haladt. A rendőrség teljesen lezárta az Opera környékét, ahol Gyurcsány Ferenc kormányfő beszélt, az Andrássy út a Bajcsy-Zsilinszky úttól az Oktogonig zárva volt, csakúgy, mint az odavezető mellékutcák. A rendőrség tájékoztatása szerint a tömegoszlatásnál vízágyút és könnygázgránátot alkalmazott. /Ünneplés könnygázban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./
2007. október 26.
A marosvásárhelyi tanács október 25-i ülésén vitát keltett a magyar nyelvű utcanévtáblák kihelyezésére vonatkozó határozattervezet, amelyet végül – a Kossuth Lajos utca kivételével – elfogadtak. Sita Ioan Nagy-Románia párti tanácsos kérte az ülésvezetőt, vegyék le napirendről az utcanevekre vonatkozó pontot. Ebben javasolták, hogy a Pál Antal Sándor levéltáros, Sebestyén Mihály volt helyi tanácsos, Horváth Szabolcs tanár, Káli Király István volt tanácsos, valamint Böjthe-Beyer Barna informatikus, illetve dr. Bakos Levente alpolgármesterből álló bizottság által fordított magyar utcaneveket fogadja el a tanács. Sita Ioan szerint jogtalanul szerepel a jegyzéken Kossuth Lajos neve, ugyanis szerinte ilyen utca nincs Marosvásárhelyen. Dr. Benedek István, az RMDSZ frakcióvezetője határozottan elutasította ezt az ellenvetést. Elmondta, nem lett volna meglepő, ha ezeket az érveket 1990-ben hallja. Végül a tanácsosok elfogadták a jegyzéket. Bakos Levente alpolgármester elmondta, ez a tanácsi határozat feljogosítja a polgármesteri hivatalt arra, hogy elkészítsék és kihelyezzék a magyar megnevezéseket is tartalmazó utcaneveket Marosvásárhelyen. /Vajda György: A Kossuth utca kivétel. Kétnyelvű utcanévtáblák Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./
2007. november 15.
Az ember egy erdélyi középnagy városban él, ahonnan osztálytársai, barátai, rokonai az évtizedek során kivándoroltak, elköltöztek, meghaltak, így alig marad olyan ember, akivel gyerekkoruk óta ismernék egymást, vallja Sebestyén Mihály. Elég ritka az olyan, aki már az ember gyermekkorában is ugyanabban, a városban lakott. Következésképpen ugyanazokat az utcaneveket kéne ismerniük. Azonban az újabb generáció a későbbi, hatóságilag nyilvánvaló rosszindulattal kieszelt neveken emlegetik az utcákat. Mi, kolozsvári magyarok több-kevesebb pontossággal ismerjük a város történeti magyar utcaneveit, olyanokat, hogy Farkas utca, Mátyás király tér, Petőfi utca, Jókai utca, Karolina tér, Szentlélek, Linczegh, Szentegyház, Unió, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Postakert stb., holott ezeket az utcákat már vagy két emberöltő óta nem így hívják. Valamilyen titkos hajszálereken át felszívódik belénk a névhálózat – mondta a cikkírónak valaki. Itt, Marosvásárhelyen mintha konformistábbak lennének, az emberek, a nevezetes dátumokból alkotott sáptye nojembriék és sásze mártyiék most is pattognak magyar ajkakon. Miként orvosolható a baj? A tanácsban szélmalomharcot folytatnak egy-egy régi magyar utca nevéért, a vásárhelyi lapok a mai aktuális név mellé zárójelben hozzátehetnék a régi elnevezést. Hátha megragad, visszahonosodik... Egyelőre olcsóbb megoldás, mint a táblacsere. Azoknak, akik ezt megszívlelnék, a cikkíró ajánlja a vonatkozó irodalom tételeit Vígh Károly, Pál-Antal Sándor, Horváth Szabolcs, Mátéfi Levente utcanévkönyvéből. /Sebestyén Mihály: Szívügy. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./ Például: Pál-Antal Sándor: A marosvásárhelyi utcák, közök és terek történeti névtára – Indicatorul al strazilor, pasajelor si pietelor din Targu Mures /Mentor, Marosvásárhely, 1997/
