|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 553 találat | lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-240 ... 541-553 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Borbély Zsolt Attila 2008. november 14.Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának 5. évfordulója alkalmából november 15-én ünnepi ülést tartanak Kolozsváron. Ezt készítette elő a november 12-i rendezvény az arad-belvárosi református egyházközség imatermében, amelyen az EMNT aradi szimpatizánsai találkozhattak egymással, és meghallgathattak egy előadást a történelmi Magyarország széteséséről. A rendezvény szervezője Borbély Zsolt Attila, az EMNT jegyzője volt. Elmondta, hogy az EMNT a kitűzött célokból a következőket valósította meg: „Egyrészt az erdélyi magyarság autonómia-statútumainak a megfogalmazását, amit az EMNT képviselői benyújtottak a román parlamentnek. Másrészt olyan konferenciák szervezését, amelyen nemzetközi tekintélyű szakemberek beszéltek az autonómiáról, és adtak útmutatást az erdélyi magyarság számára, hogy miként küzdhet az önrendelkezéséért. ”Az EMNT nem jogi szervezet, nincs bejegyezve, így eszközei szűkösek. Ezek egyikének a nyilvánosság erejét tartotta Borbély, egy másik fontos eszköznek meg azt nevezte, hogy a tanács elnöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő, méghozzá a legaktívabbak egyike. A találkozón Vincze Gábor történész, a Hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum egyháztörténeti referense tartott előadást Erdély és Kelet-Magyarország elvesztése történelmi szükségszerűség, vagy történelmi baleset? címmel. Kifejtette: „Arra hívtam fel a figyelmet, hogy nem fátum volt, hogy a történelmi Magyarország megszűnt létezni 1919–1920-ban, hanem megnevezhető emberek sorozatos hibái, bűnös nemtörődömsége, hazaárulása miatt keletkezett az a folyamat, ami Trianonhoz vezetett. A marxista történetírás azt sulykolta belénk, hogy a történelmi Magyarország szétesése szükségszerű volt, hiszen a Monarchia a népek, nemzetiségek börtöne volt, és a szabadságvágyó nemzetek el akartak szakadni. Ez nem igaz! Ha balesetnek tekintjük, hogy valakit belelöknek egy gödörbe, amiben kezét-lábát töri, akkor baleset volt Erdély és Kelet-Magyarország elvesztése. De inkább tudatos bűncselekménynek nevezem, amit Magyarországgal elkövettek 1919–20-ban. ” /Pataki Zoltán: Ötéves az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./2008. november 17.Tizenöt esztendeje, hogy az RMDSZ három, már akkor az élvonalban tevékenykedő politikusa mandátum nélkül folytatott nem nyilvános, de a nyugati sajtóban visszhangot kapott tárgyalásokat a román hatalom képviselőivel Neptunfürdőn, alkalmat adva a magyarellenes román politikai vezetésnek arra, hogy kisebbségbarát színben tűnjön föl a Nyugat előtt. Akkor a tárgyalókat az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa kemény nyilatkozatban ítélte el és ideig-óráig a neptuni politizálás is háttérbe szorult annak ellenére, hogy a soron következő tisztújításon az RMDSZ visszaválasztotta a diverzáns politikusokat korábbi tisztségeikbe. Több mint két év múlva az egész RMDSZ-politika átépült a „Neptun-logikára”, melynek keretében a kisebbségi szervezet feladta legfőbb fegyverét, a külpolitikai nyomásgyakorlás lehetőségét kisebb-nagyobb engedményekért. A Neptun-logikára épülő RMDSZ-politika elérte, hogy alig három évvel a baljóslatú kormányzati szerepvállalás után, a Nyugat nemhogy felvette volna Erdély ügyét a nemzetközi erővel megoldandó kérdések listájára, ellenkezőleg, Bill Clinton elnök Romániát a kisebbségpolitika szempontjából mintaországként említette. Ekkor a Reform Tömörülés az RMDSZ kongresszus küldötteit arra kérte, hogy írják alá az erdélyi magyarság sorsáról reális képet festő, Bill Clintonhoz címzett nyílt levelet. Markóék ezt elutasították. Az RMDSZ minden fontos nemzetstratégiai lépését a Neptun-logika irányította a továbbiakban: a magyarellenes oktatási törvény megszavazását, az önálló magyar egyetem kormányzati megtorpedózásába való belenyugvást, a protokollum-politikát. Az RMDSZ nem tanult a Neptun-ügyből. Tizenöt esztendővel Borbély Lászlóék diverziója után, másfél évtized helyben topogást követően Markó Béla ismételten megerősítette: az RMDSZ jó irányban halad, korrekcióra szükség nincs. Szavazzunk hát az RMDSZ-re? /Borbély Zsolt Attila: Szavazzunk az RMSZ-re? = Erdély. ma, nov. 15./2008. november 17.Közelebb vinni az autonómia gondolatát az erdélyi magyarokhoz – ezt tekinti az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) egyik legfontosabb feladatának. Ehhez azonban szerkezeti átalakítás szükséges, mindenekelőtt olyan helyi képviseletek létrehozása, amelyek a kisrégiók szintjén szerveződnek – döntötték el a küldöttek az EMNT fennállásának ötödik évfordulója alkalmából Kolozsvárra összehívott plenáris ülésen. A tanácskozáson Tőkés László EMNT-elnök és a vezetőségi tagok – Toró. T. Tibor, Szilágyi Zsolt alelnökök, Szabó László, Mátis Jenő, Borbély Zsolt Attila jegyzők – mellett több hazai és határon túli jeles személyiség is részt vett, köztük Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarokkal foglalkozó bizottságának fideszes elnöke, a kolozsvári magyar főkonzulátus képviselői, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke és Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. Az RMDSZ-t Szép Gyula ügyvezető alelnök képviselte. „Az EMNT azért jött létre, hogy szóljon. Hogy kimondjon egy olyan szót – az autonómiát – amely hosszú ideig tabu volt a romániai közéletben”, hangoztatta köszöntő beszédében Németh Zsolt. A fideszes politikus emlékeztetett: korábban is volt szó az autonómiáról az RMDSZ berkeiben is, ennek alábecsülése „történelmi hiba” volna. Értékelő beszédében Tőkés László elmondta: az EMNT az egységre, az erdélyi magyar erők újbóli összefogására törekszik. A nemzeti tanács elnöke élesen bírálta az RMDSZ-t, a „hazugságbeszédet” kérve számon a szövetségtől. Tőkés László idézte Markó Béla szövetségi elnököt, aki a helyhatósági választásokat követően kijelentette: az RMDSZ-ben nem lesz irányváltás, erre a szövetség nem kapott mandátumot. Tőkés László egy másik évfordulóra hívta fel a hallgatóság figyelmét: a 15 évvel ezelőtti „Neptun-gate”-et elevenítette fel, amelyet az „RMDSZ-es paktumpolitika” kezdetének nevezett. Ez volt az a pillanat – mondta – , amely végképp rossz irányba terelte az erdélyi magyarság hajóját. „Azért vállaltuk a konfrontációt, hogy véget vessünk az akkor kezdődött önfeladó politikának” –, hangoztatta. Azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy „hamis legitimációs támogatást” nyújtva a román külpolitikának, feláldozta a nemzetiségi érdekeket. Tőkés szerint az RMDSZ alaptalanul vádolja az ellenzéket egységbontással, az erdélyi magyarság egységének szétzilálásáért a szövetséget terheli a felelősség. A neptuni pillanatra Borbély Zsolt Attila külön előadásban emlékezett. Izsák Balázs, az SZNT elnöke a székelyföldi helyi népszavazási kezdeményezésről beszélt, ennek törvényességét, legitimitását hangsúlyozva. Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kifejtette: az RMDSZ és az EMNT célkitűzései szinte teljes mértékben azonosak, a cél eléréséhez választott eszközökben lehetnek helyenként eltérések. A testület elfogadta az EMNT megújulásáról és területi újjászervezéséről szóló határozatot. A testület által elfogadott zárónyilatkozat értelmében a tanács sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy „vezetői következetes közvetítői erőfeszítései ellenére a parlamenti választások alkalmával a magyar választók nem a választási összefogással, hanem a kirekesztéssel és az ellenségkép-kereséssel kénytelenek szembesülni”. Az EMNT támogatásáról biztosítja mindazon magyar, az RMDSZ színeiben vagy függetlenként induló jelölteket, akik bizonyították az autonómia ügye iránti elkötelezettségüket. /SZ. K: Közelebb vinni az autonómia gondolatát az emberekhez. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./ Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke értékelőjében elmondta, az összefogás hiányában „bizonytalan kimenetelű választási küzdelemre kell számítani”, ezért az RMDSZ csúcsvezetőségének azt javasolja, folytassák a szeptemberben félbeszakadt tárgyalásokat. „A magyarság egységes képviseletéért, a teljes Kárpát-medence önrendelkezési jogainak kivívásáért, illetve az autonómia sokrétű rendszerének bevezetéséért összefogásra, egységre van szükség” – fejtette ki, hozzátéve, a jubileumi tanácskozás ezen elhatározásukban csak megerősítette őket. /F. H. : EMNT ünneplőben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./ Tőkés László EMNT-elnök arra biztatta a jelenlévőket, a lelkiismeretük szerint szavazzanak. Megemlítette, hogy az RMDSZ jelöltjei között ajánlott és „tiltott” személyek egyaránt vannak. Németh Zsolt szerint az erdélyi magyar egységre is szükség van, többek között azért, hogy a román államhatalomnak legyen tárgyalópartnere az autonómiáról szóló párbeszédben. Az elmúlt öt évről szóló beszámolóban Tőkés László úgy értékelte, látványos áttörést ugyan nem sikerült elérni, de mégiscsak az EMNT érdeme, hogy a szőnyeg alól a felszínre került az autonómia témája. Az EMNT a jubileumi ülés zárónyilatkozatában leszögezte, támogatásáról biztosítja azokat a székelyföldi önkormányzatokat, amelyek a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére helyi népszavazást írtak ki az autonómiáról. Kijelentette, hogy egyetért az SZNT kezdeményezésével, mely arra vonatkozik, hogy vizsgálják felül a román–magyar alapszerződést, és töröljék szövegéből az autonómiatörekvések elutasítására alapul szolgáló záradékot. /Gazda Árpád: Nem hagyják az autonómiát. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./2008. november 26.Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök kifejtette, hogy a székelyföldi közösség nemcsak területi, hanem kulturális és személyi elvű autonómia elérésére törekszik. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi RMDSZ-es polgármester arról szólt, hogy a Székelyföldnek etnikai súrlódásoktól mentes autonómiát kell kivívnia. A Székely Nemzeti Tanács átadták a Sepsiszentgyörgyre látogató Stephen Rukennek, a bukaresti amerikai nagykövetség politikai attaséjának az autonómia-statútumot. Kuszálik Péter újból ironikusan írt az autonómia-tervekről /az autonómia egy olyan gumicsont, amivel bő másfél évtizede játszadoznak a karrierpolitikusok és az amatőrök/. Borbély Zsolt Attila "a 15 évvel ezelőtti neptuni titkos RMDSZ–PSD- tárgyalásokkal kezdődött folyamatról tartott előadást". Kuszálik megjegyezte, hol van már a PSD és Neptun? /Kuszálik Péter: Olvasom az újságban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 26./2008. december 17.A múlt héten Budapesten bemutatták Magyar nemzetstratégia című kötetet, a Pukovics Gábor életre hívta Magyar Konzervatív Alapítvány gondozásában. A könyv a mai válságból keresi a kiutat közel három tucat magyar gondolkodó segítségével. A szerzők között van Andrásfalvy Bertalan, Bogár László, Borbély Imre, Drábik János, Duray Miklós, Fekete Gyula, Hegedüs Lóránt, Jankovics Marcell, Kondor Katalin, Papp Lajos, Varga Domokos György, Vass Csaba és Zétényi Zsolt. A könyvbemutatón Bogár László beszélt a korunk legnagyobb problémájáról, a globalizáció erős terjedéséről, s arról, hogy a liberális demokrácia aligha képes megoldani a válságot. A szerzők leszámoltak a húsz évvel ezelőtti illúzióikkal. A „békés” rendszerváltozás, az alkotmány toldozása-foldozása a letűnt rendszer rehabilitációját és a szocialista elit önátmentését szolgálta. Bogár szerint „a történelmi feladat a nemzeti és a szociális értékek új szintézise, amely hangsúlyozottan elhatárolódik a pusztító liberalizmustól, amely II. János Pál pápa szerint nem más, mint a „halál kultúrája. ” A nemzetépítő állam csak úgy valósulhat meg, ha az esélyegyenlőség megteremtésére törekszik. A magyar kormány olyan jogi környezetet teremt, melyben a multik extraprofitra tesznek szert adókedvezmények és állami támogatások révén, a magyar vállalkozások pedig tömegével mennek tönkre. /Borbély Zsolt Attila Magyar nemzetstratégia. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 17./2009. február 4.Lassan a fősodratú magyarországi média sem hagyhatja figyelmen kívül az IMF (Nemzetközi Valutaalap) szerződés ügyét. Az, hogy megpróbálja elkenni a jelenleg regnáló kormány felelősségét a nyilvánosságra került törvénytelenségekben, ismerős reakció. Ezt tette az őszödi beszéd kapcsán, amikor egyetlen riporter sem szorongatta meg Gyurcsány Ferencet, midőn szembehazudta a magyar közvéleményt, amikor úgy igyekezett beállítani a beszédét, hogy nem az MSZP, hanem a rendszerváltás utáni kormányok hazugságaira gondolt. Ugyanakkor senki nem vetette fel a ballib riporterek közül, hogy a közvéleményt megtévesztő „trükkök százai” bizony a büntetőjogba ütköző cselekedeteket takarnak. Ugyanezt tette a ballib média a 2006. október 23-i rendőrterror idején is, amikor a békés civil lakosság szisztematikus brutalizálását, a szemkilövést, a rendőrcsapatok azonosító jel nélküli fékevesztett tombolását, békés emberek étteremből való kirángatását és összeverését, csontok szándékos eltörését, földön fekvő magatehetetlen emberek brutális rugdosását „túlkapásoknak” állította be majd nem harsogott a felháborodástól, amikor Demszky Gábor kitüntette a rendőrterror fő felelősét, Gergényi Pétert – írta Borbély Zsolt Attila. A kormány úgy vette fel az IMF-hitelt, hogy a törlesztés megkezdése a következő kormányra hárul. Maga a hitelfelvétel törvénytelen – ezt Balsai István igazolta a sajtó előtt: „a magyar kormány és az Európai Unió között megkötött hitelszerződés a nemzetközi szerződésekről szóló törvény értelmében egyértelműen nemzetközi szerződésnek minősül, s így a megkötése előtt felhatalmazást kellett volna kérnie a kormánynak az országgyűléstől. Azonban nem hogy nem kért felhatalmazást a kormány – holott enélkül nem állt volna módjában ebben a kérdésben dönteni –, hanem egyáltalán nem is tájékoztatta a szerződés feltételeiről és körülményeiről a törvényhozást. Ez pedig alkotmány- és törvényellenes. ” Balsai hangsúlyozta, hogy a hitelezőknek semmilyen tiltó rendelkezésre, védelmező jogszabályra, nemzeti ereklyére nem kell tekintettel lennie abban az esetben, ha az ország nem tudja visszafizetni a felvett kölcsönt. Magyarán akár a Szent Koronát – ami egyébként is szálka Gyurcsány szemében – lefoglalhatják, ha Magyarország fizetésképtelenné válik. /Borbély Zsolt Attila: El a kezekkel a Szent Koronától! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 4./2009. február 11.Húsz év eltelt a rendszerváltozás óta, de még mindig élenjáró téma a magyar közéletben az ügynökkérdés. Hol Kárpáti Györgyöt támadja a kormányközeli média ügynökmúlttal (ő egyébként első fokon pert nyert a vádaskodók ellen), hol Kiszely István professzornak ügynökmúltja a téma. (Ő elismerte, hogy aláírt a legkeményebb időkben egy beszervezési nyilatkozatot, de tagadta, hogy bárkinek ártott volna.) Vikidál Gyula „Dalos”-sztorija már elég régi, de még ma is elő-előjön. Jellemző, hogy a megvádoltak szinte kizárólag a jobboldal soraiból kerülnek ki. Ami kiválóan alkalmas a nemzeti tábor további szétforgácsolódására, írta Borbély Zsolt Attila. Hiba lenne egy kalap alá venni mindenkit, akit beszerveztek, miközben a beszervezőkről vagy azok főnökeiről senki szót nem ejt. Az ügynökprobléma a baloldal által elhelyezett társadalmi akna. Ők a saját embereiket vagy ma is védik, mint a titkosszolgálat aktív tagjait, vagy pedig eltűntették a nyomaikat. /Borbély Zsolt Attila: Ügynökmúlt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 18./2009. március 13.Nemzeti érdek a magyarság lelki, szellemi és gazdasági erejének, lélekszámának gyarapítása, a véderő fenntartása és erősítése, a határokon átívelő közös nemzetstratégia megfogalmazása. Az SZDSZ és médiabirodalma viszont nevetségessé próbálta tenni azokat, akik már évtizedekkel ezelőtt a népességfogyásról beszéltek. Szabályos hadjáratot indított a magyarság szent jelképei és szimbólumai ellen. A Szent Korona micisapka vagy tökfödő, Szent István jobbja „tetemcafat”, a magyarság „bűnös nemzet”, „utolsó csatlós”, a magyar történelem „téves döntések terepe”, a turul „dülledt szemű tojószárnyas”, Jézus „zsidó fattyú” az Árpád ház zászlaja pedig „nyilas” jelkép, sorolta Borbély Zsolt Attila. Az SZDSZ a nemzeti integrációt és a Kárpát-medencei szintű magyar nemzetstratégia megfogalmazását gátolta: előbb az alapszerződések megkötését szorgalmazta a határon túli magyar nemzetrészek explicit tiltakozása ellenére, ellene szavazott a státustörvénynek, majd gátlástalanul kampányolt a magyar állampolgárság kiterjesztése ellen. Erdélyben egy maroknyi kvázi-liberális csoport támad időnként a nemzeti oldal ellen, minden társadalmi támogatottság nélkül. 1992-ben aláírást gyűjtöttek az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa által ellenszavazat nélkül elfogadott autonómianyilatkozat, az ún. Kolozsvári Nyilatkozat ellen. 1997-ben ugyanezen csoport több tagja a Bolyai Egyetem létrehozása ellen foglalt állást, gyűjtöttek aláírást az Erdélyben egyébként nem létező antiszemitizmus ellen s akcióztak, midőn az Erdélyi Magyar Ifjak nem engedték be az SZDSZ-es Eörsi Mátyást Bocskai István szülőházába. Most György Attilát támadják, aki írt róluk és arról a Demszky Gáborról, aki kitüntette a békés ünneplő embereket kardlapoztató, ellenük lovasrohamot vezénylő és szemeket kilövető Gergényi Pétert. Többen aláírásukkal biztosították György Attilát támogatásukról és elismerésüket fejezték ki Kozán István, a Hargita Népe főszerkesztőjének, aki közölte György Attila „Liberálisok” című írását. Egyben arra kérik, hogy ne engedjen az álliberális nyomásnak, a „civil tiltakozók” elhatárolódási igényének, a baloldal jól ismert szalámitaktikájának. /Borbély Zsolt Attila: György Attila védelmében. = Erdély.ma, márc. 12./2009. március 16.Az erdélyi magyar kulturális életben is megkezdődött a Magyarországon már sok év óta tartó egymás ellen fordulás, a liberális értelmiségiek aláírásgyűjtésbe kezdtek György Attila ellen, aki Liberálisok /Hargita Népe, márc. 4./ címen a liberálisok elítélő cikket írt. A Transindex internetes portálon Kelemen Attila Ármin, a Transindex portál igazgatója, Gáspárik Attila és mások tiltakozó aláírásgyűjtésbe kezdtek György Attila írása ellen, felszólítva Kozán Istvánt, a Hargita Népe főszerkesztőjét, hogy március 15-ig „markánsan határolódjon el” a cikktől és tegyen ígéretet arra, hogy a Hargita Népe elővigyázatosabb lesz. /Civil állásfoglalás. = Transindex, márc. 11./ Sokan aláírták ezt az állásfoglalást, az Új Magyar Szó napilap, az Erdélyi Riport hetilap több szerkesztője, Parászka Boróka, továbbá egyetemi oktatók /Selyem Zsuzsa, Pásztor Gyöngyi, Könczei Csilla, Néda Zoltán, Magyari Nándor László például/, azután Eckstenin-Kovács Péter, Czika Tihamér, több doktorandusz és mások. Borbély Zsolt Attila kiállt György Attila védelmében, ő az író mellett kezdett aláírásgyűjtést. Kifejtette, hogy az SZDSZ hadjáratot indított a magyarság szent jelképei és szimbólumai ellen. A Szent Korona micisapka vagy tökfödő az ő víziójukban, Szent István jobbja „tetemcafat”, a magyarság „bűnös nemzet”, „utolsó csatlós”, a magyar történelem „téves döntések terepe”, a turul „dülledt szemű tojószárnyas”, Jézus „zsidó fattyú” az Árpád ház zászlaja pedig „nyilas” jelkép. /Borbély Zsolt Attila: György Attila védelmében. = Erdély.ma, márc. 12./ Mindhárom írást /György Attila cikkét, az ellene megfogalmazott állásfoglalást és Borbély Zsolt Attila írását/ együtt hozta: Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 16.2009. március 23.Az egyik székelyföldi napilapban az erdélyi jobboldal egyik emblematikus publicistája radikális hangvételű írásban emlékezett meg a magát liberálisnak nevező magyarországi oldalról. Erre reagálva az egyik, liberálisként számon tartott portál megszervezte az első nagy erdélyi elhatárolódási versenyt. A nagyoktól (Élet és Irodalom, Magyar Narancs – Mancs meg a többiek) ellesett, harcosan radikális hangvételű filippikában ostorozzák az említett írás szerzőjét, és a cikktől való elhatárolódásra szólították fel a napilap főszerkesztőjét. Az ostorozásból természetesen nem hiányozhat az ilyenkor szokásos nácizás. És persze ott van a jeles pesti orgánumok által meghonosított aláírásgyűjtés is, amelyet civil kezdeményezésként hirdettek meg, és amelyben lehetővé teszik, hogy minden szimpatizáns osztozzon harcos proletár dühükben. A másik oldalon egy jobb oldali portál meg a szerző mellett kezdett hasonló akcióba. Az inkriminált publicisztika nem tekinthető náci írásnak. Éppen a balliberális oldal szokta ostorozni a jobbosokat azzal, hogy „importálják a megosztást”. Erre most ők honosítják meg ezt, holott Erdélyben inkább valami mellett szoktak aláírni – lásd a Bolyai Egyetem melletti aláírásgyűjtési akciókat. /Balogh Levente: Elhatárolódók. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./ Előzmény: György Attila cikkét, az ellene megfogalmazott állásfoglalást és Borbély Zsolt Attila írását együtt hozta: Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 16.2009. március 24.Kelemen Attila Ármin a Transilvania.ro portálon értékelte az általa indított aláírásgyűjtési akciót. A Hargita Népében megjelent György Attila Liberálisok c. írása /márc. 4./, ezt Kelemen Attila Ármin barátaival gyűlöletkeltő szövegnek minősítette, ezért felhívta Karda Emesét, a Hargita Népe kiadóját, akitől azt kérte, a lap határolódjon el György Attila nézeteitől, de ez nem történt meg, ezután felhívta Kozán István felelős szerkesztőt, de ő sem hajlott az elhatárolódásra. Március 11-én indították az aláírásgyűjtést, Gáspárik Attila és Eckstein-Kovács Péter segített a mozgósításban. Március 15-én zárták le a gyűjtést, addig 285 személy támogatta nevével az ügyet. Kelemen Attila Ármin elítélte a Hargita Népét, mert nem határolódott el a cikktől, „lapult, ami nem nagy intellektuális dicsőség”. Kelemen Attila Ármin értékelt: sikeres volt az aláírásgyűjtés, felmutatta, hogy van „egy számottevő, európai gondolkodású, a gyűlöletkeltés ellen állást foglalni akaró romániai magyar elit. Az akcióhoz a romániai magyarság emblematikus figurái csatlakoztak, írók, szerkesztők (többek között a Hargita Népe egykori főszerkesztője, Borbély László is), számos jogász, ügyvéd, egyetemi előadó, közéleti szereplő, nagyon sok diák.” Ilyen „erődemonstráció” láttán a Hargita Megyei Tanácsnak fel kell vennie napirendre a „mi lesz a Hargita Népével” ügyet. Kelemen Attila Ármin nemcsak értékelt, ítélkezett is: meg kell vizsgálni a napilap ügyét. Ugyancsak elítélte Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács vezetőjének témában született blogbejegyzését, aki azt javasolja, az értelmiségi csoportok üljenek le, és beszéljék meg problémáikat egy pohár bor mellett. Kelemen ezt elutasította, Borbolyt passzív bátorítással vádolta. Látványos reakció volt a Borbély Zsolt Attila–Erdély.ma ellen-aláírásgyűjtési akciója. Nagy mennyiségű, elsősorban magyarországi aláírást gyűjtöttek be. Az ellen-aláírásgyűjtési akcióban részt vett a magyarországi konzervatív média egy része is, ami jelentősen hozzájárult sikeréhez. /Kelemen Attila Ármin: HOME JOGOK. A Hargita Népe ügy – kiértékelés. = Transilvania.ro, márc. 24./ Kelemen értékelésében kifogásolta, hogy az ellen-aláírásgyűjtési akció során több magyarországi is aláírt. Az ő gyűjtésében is szerepelnek magyarországiak.2009. március 25.Meddig terjed a szólás szabadsága? Kell-e, kinek kell és kinek szabad korlátoznia? Két eset is történt az elmúlt napokban, amelyek aktuálissá tették ezeket a kérdéseket. A Hargita Népe napilapban az Ambrus Attila által íróként, jobboldali gondolkodóként nagyra becsült György Attila azt állította, hogy noha nem ildomos köpködni, az olyanok, akik a hazaáruló magyar liberálisokat meghívják könyvbemutatóra, megérdemlik, hogy leköpjék őket. Aki elszenvedte az atrocitást, az Ambrus Attila által szintén nagyra becsült költő, baloldali gondolkodó. Az írás azonnal két táborba sorolta a romániai, a magyarországi, a Nyugaton élő magyar értelmiségieket, a háziasszonyokat, gázszerelőket, kőműveseket stb. A liberálisok követelték, hogy Kozán István, a Hargita Népe főszerkesztője határolódjon el György Attila véleményétől. Mások a szólásszabadság nevében védték az írót. Ambrus Attila nem csatlakozott sem az egyik, sem a másik táborhoz, mert meggyőződése, hogy a főszerkesztőnek nem kell elhatárolódnia a lapjában megjelent véleményektől. /Ambrus Attila: A szólás szabadossága. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./ Előzmény: György Attila: Liberálisok /Hargita Népe, márc. 4./, Civil állásfoglalás. = Transindex, márc. 11./, Borbély Zsolt Attila: György Attila védelmében. = Erdély.ma, márc. 12./ Mindhárom írást együtt hozta: Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 16.2009. április 8.Kelemen Attila Ármin kiértékelte a György Attila „Liberálisok” című cikke kapcsán elindított transindexes aláírásgyűjtési akciót. A kiértékelés viszonylag tisztességes hangvételű, (elmarad a balliberális oldalon szinte kötelező fasisztázás, kirekesztőzés, nácizás és szélsőségesezés) ezért foglalkozott vele érdemben Borbély Zsolt. A gyűlöltkeltés vádja olyan gumikategória, mint az „osztályellenség”, a „reakció” s a többi kommunista szóvirág. Ilyen alapon mindenkit gyűlöletkeltéssel lehetne vádolni, aki továbbmegy az álliberális hímezés-hámozásnál. A magyar jogszolgáltatás szerint ha nincs kifejezett tevőlegességre utaló konkrét iránymutatás az uszító hangú szövegben, akkor a bíróságnak nincs keresnivalója az adott ügyben. Például a Hétköznapi Csalódások nevű balos punkzenekar elítélhető lenne azért, mert egyik dalukban arra buzdítanak, hogy „akasszuk fel Csurkát”, de a cigányok által 1993-ban Kecskeméten brutálisan meggyilkolt 16 éves magyar fiú emlékére balladát író Egészséges Fejbőr nem. Kelemen Attila Ármin szerint György Attila arról írt, hogy „köpd le az ellenfeleidet, mert jogod van hozzá. ” György Attila valójában az adott helyzetben helyeselte a gesztust, s fenntartásokat fogalmazott meg a konkrét gesztussal szemben általános síkon. „Demszky Gábor, attól a perctől kezdve, hogy kitüntette a szemeket kilövető, csontokat törető, fejeket viperával beverető és békés emberek ellen lovasrohamot vezénylő Gergényi Pétert, kiírta magát a szalonképes politikusok közül. Aki őt képes meghívni és népszerűsíteni, az nem egyszerűen politikai ellenfél, hanem az újkori magyar demokrácia elárulója. ” György Attila cikke nem arról szólt, hogy „micsoda képtelenség Demszky-féle nemzetárulók eszméit Erdélybe importálni. ” Kelemen Attila megemlékezett a Borbély Zsolt Attila által kezdeményezett „ellen-aláírásgyűjtésről” is: „nagy mennyiségű, elsősorban magyarországi aláírást gyűjtöttek be”. Nos, a György Attila mellett kiálló erdélyi aláírók 190-en voltak, s Kelemen Attiláék listáján 192-en. Kelemen Attila feltette a kérdést: „Mi lehet az oka ennek a gyűlölethullámnak?” A válasz nagyon egyszerű, írta Borbély Zsolt Attila. „A magát baloldalinak hazudó politikai garnitúra tevékenységének eredményeként Magyarország lassanként megszűnik létezni, mint magyar ország. A Magyarországon megtermelt profit több mint 90%-a a multinacionális vállalatoké, amit lehetett kiárusítottak, a stratégiai ágazatoktól (pl. energiaszektor) a nyereséges vállalatokig. „ „A problémát érzékelők közös lelki élménye a tehetetlenség. A tehetetlenség pedig jellemzően gyűlöletet szül, ami átsugárzik mindazokra, akik támogatják Magyarország sírásóit. ” /Borbély Zsolt Attila: A kiértékelés kiértékelése. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2008. ápr. 8. Előzmény: Kelemen Attila Ármin: HOME JOGOK –A Hargita Népe ügy –kiértékelés. = Transilvania. ro, márc. 24./2009. június 5.Az Európai Unió 27 tagországában megkezdődött az Európai Parlament új képviselőtestületének megválasztása a hollandiai és a nagy-britanniai szavazóhelyiségek megnyitásával. A választásokat június 4. és 7. között tartják. Tőkés László, a Magyar Összefogás Listájának vezetője június 4-én Kolozsváron tartotta kampányzáró sajtótájékoztatóját, amelyen felhívást intézett a romániai magyarokhoz, hogy vegyenek részt a választásokon. A Magyar Összefogás Listájának három jelöltje, Tőkés László, Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor a kampány során mintegy tíz erdélyi megyébe jutottak el és hatvan településen vettek részt különböző kampányrendezvényeken. Szinte mindenütt jelen voltak a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) helyi képviselői is. Tőkés László Márton Áron példaértékű cselekedetét elevenítette fel, amikor az erdélyi püspök és elvbarátai 1946-ban memorandumban tárták Észak-Erdély ügyét a második világháborút lezáró párizsi békekonferencia elé. „Akárcsak Márton Áron, nekünk is Európa elé kell vinnünk az erdélyi magyarság ügyét” – szögezte le a püspök. Tőkés László elítélte a román és szlovák magyarellenes nacionalista megnyilvánulásokat. Az MPP több képviselője felhívást adott ki: „Félretéve pártpolitikai szempontjainkat, és bízva a magyar összefogás jövőbeli kiteljesedésében, úgy gondoljuk: most itt az ideje annak, hogy vasárnap, június 7-én mi is elmenjünk szavazni. Szabad akaratunkból, senki által nem kényszerítve, egyedül a nemzet érdekét tartva szem előtt. Amikor Sólyom László köztársasági elnököt szinte kitiltják Romániából nemzeti ünnepünkön, amikor Szlovákiából ki akarják tiltani Orbán Viktort, a Fidesz-MPP elnökét, amikor Ukrajnában nyelvtörvénnyel lehetetlenítik el kárpátaljai testvéreink oktatását, amikor Délvidéken Vajdaság autonómiájának lényegét lúgozzák ki a szerb nacionalisták, amikor Romániában pártállami időket idéző módon távolítják el a magyar szakembereket csak azért, mert magyarok, akkor nem ülhetünk tétlenül. Szlovák nacionalisták szerint nincs is olyan, hogy ‘Kárpát-medence’. Román eszmetársaik Székelyföld létét tagadják. Mutassuk meg, hogy igenis létezik Székelyföld, igenis élnek magyarok Erdélyben és szerte a Kárpát-medencében. Ez a mi felelősségünk is. Nem négy pártpolitikust küldünk Európába, az Európai Parlamentbe, hanem négy magyart. Egy a nemzet!” Aláírók: Borbély Zsolt Attila, az MPP alapító tagja, Csép Sándor, az MPP Kolozs megyei szervezetének elnöke, Csinta Samu, az MPP háromszéki szervezetének ügyvezető elnöke, Gergely Balázs, az MPP alapító tagja, Keizer Róbert, az MPP kolozsvári szervezetének elnöke, Lemák Rudolf, az MPP máramarosi szervezetének elnöke, Lengyel György, az MPP Bihar megyei szervezetének elnöke, Murvai Miklós, az MPP Arad megyei szervezetének alelnöke, Nagy István, az MPP pécskai szervezetének elnöke, Nagy Pál, az MPSZ alapító tagja, országos ügyvezető elnök, Orbán Mihály, az MPP országos szervezetének alapító alelnöke, Sándor Krisztina, az MPP Kolozs megyei szervezetének alelnöke, Simon Csaba, az MPP Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke, Tőkés András, az MPP Maros megyei szervezetének elnöke. /P. A. M. : Tőkés: a választások eredményétől függ az összefogás jövője. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./2009. június 24.Kenderesen tartották meg az idei EMI-tábort. „Isten hozta vitéz nagybányai Horthy Miklós szülőfalujában” – hirdette a portréval is ellátott tábla Kenderes határában. A Horthy Miklós emlékére júniusban megrendezett konferencia adott apropót az Egyesült Magyar Ifjúság nevű szervezet (az Erdélyi Magyar Ifjak Kárpát medencei testvérszervezete) első anyaországi táborának. Az előadók között volt Siklósi Beatrix újságíró, Borbély Imre politikai szakértő (MVSZ) és Maurer Oszkár, aki a Szerémség történelméről beszélt. /Borbély Zsolt Attila: EMI-tábor Kenderesen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 24./2009. július 18.A Bálványosi Nyári Szabadegyetem Médiaműhelyében Az erdélyi és a magyarországi média a határon túli magyar–magyar ,,ütközetekben” témát járták körbe – Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, Balogh Levente (Krónika), Bíró Zsolt (Marosvásárhelyi Rádió) és Sylvester Lajos részvételével, Farkas Attila (Budapest) moderátor ,,vezényletével”. Ezután következett a Nemzeti újságírás. Van-e tabu? címen tartott beszélgetés. Résztvevők: Borbély Zsolt Attila, Bayer Zsolt /Budapest/, György Attila, Farkas Réka /Háromszék/, Dénes László /Reggeli Újság főszerkesztője/, Makay József /Erdélyi Napló főszerkesztője/. A Háromszék ebben a felállásban, különállónak képzelhette magát, mert amíg Füzes Oszkár nagykövet külpolitikai újságíróként arról értekezett, hogy véleménye szerint a hagyományos sajtószabadság megszűnt, az újságíró azt írhatja meg, amit a tulajdonos vagy a főnöke engedélyez, és ezt a témát feszegette a rádiós Bíró Zsolt is, addig a Háromszék szerkesztősége, nélkülözve a különféle politikai és gazdasági érdekcsoportok támogatását, szabadon írhat. Sylvester Lajos természetesnek és általánosíthatónak tartja, hogy a kisebbségi sajtó jelentős hányadának a kisebbségi létből következően markánsan népi-nemzeti kötődésűnek kellene lennie. Ezt a Háromszék vállalja. Ebből kifolyólag magyar–magyar csaták nincsenek, inkább jelentéktelenebb ütközetek, amikor „egyik-másik pesti módi szerint öltözködő brancsbéli tollászkodó le nem nacionalistáz bennünket”, írta. Javítani kellene az Erdély-imázst, mert Magyarországon keveset tudnak Erdélyről. Szó esett egy erdélyi sajtóügynökség létrehozásának szükségességéről is. A taburól szóló vitában nagy nyomatékot kapott a náci és a kommunista bűnök egylényegűségének kimondása, az évtizedek óta folyó tabuteremtés-sorozat elutasítása. /Sylvester Lajos: Erdély-imázs (XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 18./2009. július 22.Augusztus 5-e és 9-e között rendezik meg ötödik alkalommal az EMI-tábort, Gyergyószentmiklós mellett. Esténként a nemzeti rockzene legjobbjai lépnek fel. Meghívottak a következő témakörökben tartanak előadást: a magyarság eredete, autonómia a gyakorlatban, a magyar tánc évszázadai, székely történelem, pártépítés Jobbik-módra, a református egyház helyzete 1945 előtt, a Bolyai Egyetem ügye, az (elmaradt) erdélyi-romániai és magyarországi rendszerváltozás, megmaradás a szórványban, egyház és nemzet, erdélyi politikai helyzet, nemzetstratégia, kultúrtörténet. Az előadók között lesz többek között Bakay Kornél, Bartha József, Bodó Barna, Borbély Imre, Borbély Zsolt Attila, Böjte Csaba, Csép Sándor, Duray Miklós, Egyed Ákos, Gaudi-Nagy Tamás, Gazda Árpád, Kallós Zoltán, Lovas István, Makkay József, Raffay Ernő, Somai József, Tőkés László, Vincze Gábor, Vona Gábor és Wittner Mária. (Részletek: www.emitabor.hu/erdely) /Ötödik EMI-tábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./2009. augusztus 8.A Bolyai Egyetem felszámolásának következményei, újjáalakításának esélyei, valamint a rendszerváltás utáni időszak elszalasztott lehetőségei volt a két fő előadás témája augusztus 7-én a gyergyószentmiklósi EMI-táborban. Az önálló állami magyar egyetem visszaállításáért küzdők egyik legnagyobb hátráltatója az RMDSZ, mely mindig mindent felvállal és megígér, majd nem tesz semmit az ügy érdekében – fogalmazott Bodó Barna politológus, a Bolyai Kezdeményező Bizottság volt elnöke azon a beszélgetésen, amelyen Asztalos Lajos helytörténésszel, Kovács Lehel és Wanek Ferenc egyetemi oktatóval a felsőoktatási intézmény újraalapításának esélyeit latolgatták. A legnagyobb érdeklődéssel várt előadás keretében Raffay Ernő történész Borbély Zsolt Attila politológus segítségével elemezte a rendszerváltás következtében kialakult helyzetet. Elszomorítóvá vált a helyzet az elmúlt húsz évben, de nincs mit tenni, újra kell kezdeni az építkezést, és ez remélhetőleg kezdetét is veszi egy Fideszből és Jobbikból álló kétharmados többség révén. Egy ilyen többség ugyanis még az alkotmánymódosításra is lehetőséget biztosít – mondta Raffay Ernő történész. Beteg a magyar társadalom, igen gyenge állapotban van a nemzettudat, kiesett ugyanis Trianon a nemzeti emlékezetből – szögezte le az előadásba bekapcsolódó Szidiropulosz Archimédesz. A görög származású történész úgy látja, Görögországban elképzelhetetlen, hogy saját nemzettársaik ellen szavazzanak az emberek, az pedig különösképpen, hogy erre a hivatalban lévő kormányfő buzdítson. A szerkesztők bemutatták a Trianoni Szemle című új budapesti folyóiratot. /Ferencz Csaba: Nem reménytelen a magyar jövő (V. EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./2009. augusztus 10.Több alkalommal is szóba került a revízió ügye a Gyergyószentmiklós mellett többezres részvétellel zajló EMI-táborban. Vona Gáborra, a Jobbik elnökére több száz táborlakó volt kíváncsi, szavait igen gyakran kísérte taps, főként amikor az autonómia ügyének és a magyar állampolgárság visszaadásának szükségességéről beszélt. „Nekem az az álmom, hogy minden magyar újra egy hazában élhessen” – fogalmazott Vona, hozzátéve: lehet, ő nem éri meg ennek a megvalósulását, de a gyermekeit ebben a szellemben neveli. Vona Gábor nem tart valószínűnek egy majdani Fidesz-Jobbik koalíciót. Előadás hangzott el a szórvány helyzetéről, majd Raffay Ernő történész elemezte Borbély Zsolt Attila politológussal a rendszerváltás következtében kialakult helyzetet. /Szellemi és gazdasági revízióról beszélgettek az EMI-táborban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 10./2009. szeptember 25.A Hit Gyülekezete televíziójának, az ATV-nek a riportere, Kálmán Olga egy 20 perces interjúban porig alázta Eörsi Mátyást, az SZDSZ külpolitikai szakértőjét. A téma a guantánamói fogolytábor volt, és az, hogy a Bajnai-kormány úgy döntött: befogad egy fogva tartottat, amit az SZDSZ nyilatkozatban üdvözölt. Eörsi a tévéadásban felsorolta az emberjogi érveket, amelyek e gesztus mellett szólnak, Kálmán Olga viszont többek között olyan részleteket kérdezett Eörsitől, melyekre nem tudott válaszolni. Sorozatban. Az SZDSZ-es politikus az adás végén feltette a kezét, elnézést kért, hogy felkészületlenül jött be a műsorba. Így is lehet kérdezni. Vajon, ha az SZDSZ politikusait ebben a szellemben kérdezték volna 1990-től errefelé az elszabotált budapesti világkiállításról, az alapszerződésekről, a státustörvényről, 2004. december 5-ről, a többször is hátba támadott autonómiatörekvésekről, az egészségügy szétveréséről, a jogtalanul felvett költségtérítésekről, a különböző korrupciós ügyekről, akkor meddig húzta volta ez a politikai alakzat? /Borbély Zsolt Attila: Így is lehet kérdezni… = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 25.2009. október 24.Borbély Zsolt Attila nem örvendett, amikor azt látta, hogy Bodor Pálnak rovata nyílik a térség egyetlen magyar nyelvű napilapjában, a Nyugati Jelenben. Bodor Pálnak volt egy igen tisztességes hangvételű alkotói korszaka, amikor a kommunizmusból már kiábrándulva, Magyarországon élő erdélyi emigránsként a nemzeti felelősség hangján szólalt meg a rendszerváltás előtt, az első szabad választás után viszont csatlakozott a balliberális oldalhoz és annak apologétája lett. A baloldali hevület pedig odáig vitte, hogy az ország tönkretételéért, kiárusításáért, gyarmati sorba taszításáért, továbbá egyszerű polgárok százainak megalázásáért, megnyomorításáért és megkínzásáért felelős Gyurcsány Ferencet dicsőítette nemrégiben is. 2009. október 22-i jegyzetében Bodor Pál leírta, Morvai Krisztina zsidó, továbbá antiszemita és szélsőjobboldali. Bodor Pál azt a tényt, hogy egy többgyermekes családanya, mellesleg jogvédő harcos, megtapasztalva, hogy Gyurcsány Ferenc rendőregyenruhába bújtatott pribékjei ártatlan, békés emberekre támadnak, lovasrohamot vezényelnek egy törvényes tüntetés részvevői, többek között idősek, gyermekek és nők ellen, szemeket lőnek ki szántszándékkal, a megtámadottak oldalára áll, kompenzálásnak, karrier-frusztrációnak tudja be. Akkor a baloldali sajtó elsöprő többsége bagatellizálni igyekezett a történteket, túlkapásokról beszélt ott, ahol rendőrterror zajlott. A bíróság gyorsított eljárásban ítélt el sorozatban ártatlan embereket. A balliberális politikusok élükön az emberi jogokra szólamszinten oly érzékeny SZDSZ elnökével /Kuncze Gáborral/ élcelődtek a bántalmazottakon, közöttük a parlamenti igazolványát a rendőröknek felmutató, majd ezt követően eszméletlenre vert Révész Máriuszon is. A Fidesz elítélte ezeket a megnyilvánulásokat. Morvai azok mellé állt, akik küzdelmében természetes szövetségesei voltak. Ebben pedig zsidó származása teljesen mellékes, zsidó embernek éppen úgy lehet igazságérzete, politikai tisztánlátása és empátiája, mint egy kereszténynek. Simon Perez sokat vitatott beszédében Manhattan, Lengyelország és Magyarország felvásárlásáról beszélt. Morvai Krisztina egyik fő harcostársa a jogvédő küzdelemben a rendőrök által három évvel ezelőtt megvert, zsidóságát mindenkoron nyíltan vállaló Reiner Péter. Illene elfelejteni az állandó szélsőségezést, fasisztázást és nácizást. Sajnálatos, hogy Bodor Pál kritikátlanul átveszi a balliberális sajtó rágalmait. /Borbély Zsolt Attila: Egy jegyzet margójára. Ki a szélsőséges? = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./2009. október 30.2006 óta már az is örömteli fejlemény, ha egy nemzeti ünnep békésen, incidensek nélkül zajlik le. A jelenleg hatalmon levők valamiért ezt így tartották taktikusnak. 2006-ban a békés megemlékező tömegre támadtak rá, más években pedig azokat ingerelték, akikről tudták, hogy nem fognak szétoszlani, hanem ellenállást tanúsítanak majd, és ebből jó kis műbalhét lehet kerekíteni. Vannak még idealisták, akik a „táborok” közötti összefogástól remélik szimbólumerejű ünnepek alkalmával a nemzeti egységet felmutatni. Ezek tévúton járnak. Ahogy 1956-ban sem lehetett összefogni az ÁVÓ-sokkal, úgy ma sem lehet összefogni az ÁVÓ-sok szellemi és fizikai utódaival. Ahogy Csoóri Sándor írta 1990-ben: az SZDSZ magához akarja asszimilálni a magyarság gondolkodását, ő akarja megmondani, hogy ki szalonképes, és ki nem, hogy miről lehet beszélni, és miről nem (például az államadósság átütemezéséről nem); hogy mi a nemzet (szerintük: mindössze a magyar állampolgárok összessége, akkor is, ha ebbe beletartozik a magyarul gagyogni sem tudó, de állampolgárságot vásárolt kínai, viszont kívül rekednek az évezredes magyar kultúrát hordozók milliói); hogy létezik-e egyáltalán nemzeti érdek (szerintük nem létezik). /Borbély Zsolt Attila: Közös ünnep? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 30./2009. november 9.Kolozsváron tartotta országos ülését a hat éve megalakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Megújítást, szervezeti átalakítást tűzött ki célul az EMNT. Mozgalmi hátteret akarnak szervezni a testület mögé, továbbá bevonni azokat az aktív polgárokat – pártállástól függetlenül – akiknek fontos az erdélyi magyarok ügye. Gergely Balázs Kolozs megyei EMNT-elnök nyitotta meg a plenáris ülés. A testület döntött az EMNT jogi bejegyzéséről, az alapvető célokról. A tisztújítás során egy ellenszavazat, egy tartózkodás és 149 igen szavazat mellett megválasztották Tőkés Lászlót az elnöki tisztségébe. Ügyvezető elnök Toró T. Tibor lett. Régióelnökök: Orbán Mihály (Partium), Gergely Balázs (Belső Erdély), László János (Székelyföld). Az EMNT alapvető célja a belső önrendelkezés elvén alapuló közösségi autonómia-program képviselete. Orbán Viktor, a kormányzásra készülő Fidesz elnöke üdvözlő beszédének bejátszásával kezdődött az EMNT országos ülése. Az erdélyi magyar politika zsákutcába került, megújításra szorul. Bár Budapest – az Antall József kormányzása óta érvényben lévő szabály szerint – nem mondhatja meg, hogy a határon túli magyar közösségek melyik ösvényt válasszák, a Fidesz reméli, hogy Erdélyben olyan feddhetetlen, megkérdőjelezhetetlen, széles támogatottságnak örvendő szerveződés, szerveződések jönnek létre, amelyek képesek lesznek becsülettel képviselni az Erdélyben élő magyar nemzeti közösség legfontosabb életigényeit, hangoztatta Orbán Viktor. „Ígérem, a következő magyar kormány azért fog harcolni, hogy Európában ne érvényesülhessen a kettős mérce, vagyis váljék természetessé, hogy amit lehet a Spanyolországban élő katalánoknak, vagy a Finnországban élő svédeknek, vagy éppen a Belgiumban élő német közösségnek, az legyen természetes a Kárpát-medencében élő magyar nemzeti közösség számára is”, hangzott az üzenet. A tanácskozáson jelen volt Németh Zsolt fideszes képviselő, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarokkal foglalkozó bizottságának elnöke. Elmondta: ha a Fidesz kormányra kerül, az EMNT-re, és az általa kezdeményezett és megalakított Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsra kiemelkedő szerep vár a határon túli magyar nemzetrészekkel való együttműködésben. Úgy vélekedett: jó esély kínálkozik arra is, hogy a küszöbön álló magyar kormányváltást követően teljesen új minőségű viszony alakuljon ki Magyarország és Románia között, ami az egymás jogos érdekei iránti szolidaritáson alapulna. Az újjáalakuló ülésen jelen volt Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is. Felszólalásában kifejtette: a viták ellenére az EMNT az egyik legfontosabb szövetségese az SZNT-nek. Az ülésen az RMDSZ is képviseltette magát Kovács Péter ügyvezető alelnök személyében, aki felszólalásában az összefogás, együttgondolkodás fontosságát, sikerességét hangsúlyozta. Szász Jenő, az MPP elnöke nem kapott meghívást, a polgári pártot alelnöke, Farkas Csaba képviselte. Beszédében úgy vélekedett: lehet még tíz-húsz évig a memorandumok útján való tiltakozást választani, Európától várni a megoldást, de a felvidéki példa bizonyítja, mennyire nem célravezető ez. Más utat kell választani, le kell ülni egymással őszintén beszélni, intézményes együttműködést létesíteni. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) nevében Sándor Krisztina elnök biztosította a szervezet támogatásáról az EMNT-t. A meghívottak közt jelen volt Solomon Adrian, a Csángószövetség elnöke is, aki a moldvai magyar közösség nevében remél támogatást az EMNT-től. Tőkés László, az EMNT elnöke az újjáalakulás okairól beszélt. A helyzetet az SZNT lehetetlenítette el, amelyik tavasszal kivonta magát a testületből. „Ekkor tevődött fel a kérdés, hogyan tovább? Vagy hagyjuk szétzülleni a szervezetet, vagy pedig meg kell vizsgálnunk, hogyan lehet az együttműködést folytatni”, magyarázta Tőkés László. A tanács az újjászervezéstől reméli a megoldást. Tőkés László figyelmeztetett: Romániában nem szűnt meg a vértelen etnikai tisztogatás, demokratikus külszín alatt folytatódik a Trianon óta tartó homogenizáció, asszimiláció, Bukarest gyarmatosító politikája, a magyarság felőrlése. „Mi nem akarunk kétféle magyar állampolgárságot, nem támogatjuk a szocialisták külhoni állampolgárságra vonatkozó elképzelését, mi magyar állampolgárságot indítványoztunk a nem Magyarországon élő magyaroknak”, nyilatkozta a Szabadságnak Németh Zsolt, aki egyike volt a magyar állampolgárság megadásának könnyítését célzó törvénymódosítás kezdeményezőinek. A módosításnak az volt a lényege, hogy ne legyen feltétel az állampolgárság megszerzéséhez magyarországi lakóhely. „A szocialisták azonban azt mondták, ebben a formában nem tudják támogatni a kezdeményezést, mert különféle javaslataik lennének választójogi és szociális jogok területén. Úgy gondoltuk, nem lenne jó, hogy ha választások előtt a 2004. december 5-ét megelőző kampánynak tennénk ki ezt a magyar ügyet. A magunk részéről a jövőben ezt az indítványt próbáljuk elfogadtatni, ehhez szükséges lesz a kétharmados parlamenti támogatottság”, nyilatkozta Németh Zsolt. /Sz. K. : Szélesíteni az összefogást Erdélyben és a Kárpát-medencében. Kolozsváron tartotta országos ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./ Az EMNT legfontosabb döntéshozó szerve a 300 tagú országos gyűlés lesz, mely évente egyszer ülésezik, az operatív vezetést a 15 tagú elnökség látja el. Ebben az elnök és az ügyvezető elnök mellett a három régióelnök (László János – Székelyföld, Gergely Balázs – Közép-Erdély és Orbán Mihály – Partium), öt alelnök (Szilágyi Zsolt, Nagy Pál, Pap Előd, Boros Zoltán és Sándor Krisztina) és öt jegyző (Mátis Jenő, Borbély Zsolt Attila, Fekete Réka, Püsök Csaba és Szabó László) vesz részt. Az új struktúrában félévente ülésező választmány is szerepel. /Gazda Árpád: „Kisebbségpolitikai rendszerváltást” sürget az újraalakított EMNT. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./ EMNT: csak nézték Orbánt, mint a moziban címen számolt be az EMNT tanácskozásáról a bukaresti napilap. /Sipos M. Zoltán EMNT: csak nézték Orbánt, mint a moziban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./2009. november 23.Nagyváradra érkezett a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) Civilsuli elnevezésű előadássorozata november 21-22-én. A diákoknak, egyetemistáknak politikusok, közéleti szereplők tartottak előadásokat. Szilágyi Zsolt az RMDSZ kül- és belpolitikáját is bírálta a nagyváradi Civilsulin Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének előadását nagy érdeklődés övezte, Borbély Zsolt Attila az 1993 júniusában, Neptunon történt találkozóról beszélt. Itt dőlhetett el már előre Románia európai uniós csatlakozása, mivel a Ion Iliescu emberei, illetve az RMDSZ közötti párbeszéd tényéből kiindulva a New York Timesban másnap az jelent meg, hogy megoldódott a magyarkérdés Romániában. /Nagy Orsolya: Civilsulit szerveztek a hét végén Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), nov. 23./2009. december 23.Az 1989-re emlékező, Tőkés László nevéhez fűződő temesvári rendezvénysorozat Aradon ért véget, december 21-én. A néhai Tóth Sándornak (az 1989. december 23-án Aradon lelőtt hódmezővásárhelyi kamionsofőrnek) emléket állító kopjafa megkoszorúzása után a belvárosi református templomban istentiszteletet tartottak, Tőkés László európai parlamenti képviselő hirdette az igét. Ezután beszélgetés következett nemzetstratégiai kérdésekről, illetve a romániai (és általában a kelet-közép-európai) rendszerváltás óta eltelt két évtized megvalósításairól, mulasztásairól. A Remény és valóság – visszatekintés húsz év távlatából címmel szervezett fórumon Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke úgy vélte, hogy nem jól sáfárkodtak a rendszerváltás óta eltelt húsz évvel, és 1989. decemberének „eufórikus, ölelkezős” hangulata mára egymással való szembenállásra mérgesedett, mind a magyar–magyar, mind a magyar–román kapcsolatokban. „Azt elértük a most befejeződött rendezvénysorozattal, hogy Temesvárt visszahelyeztük az európai forradalmak térképére. A Tőkés Lászlónak odaítélt Reagan- és Schuman-díj, a Románia Csillaga-kitüntetés azt mutatja, hogy Amerikától Strasbourgon és Brüsszelen át Bukarestig elismerik Tőkésnek és a temesvári református gyülekezetnek a kommunista diktatúra megdöntésében játszott szerepét” – fejtette ki Toró T. Tőkés László is jelentős előrelépésnek nevezte ezeket a kitüntetéseket, de nem értékelte túl; mint mondta: tovább kell haladni ezen a megkezdett úton. Vincze Gábor magyarországi történész szerint 1989-ben nem rendszer-, hanem modellváltás történ Romániában és Magyarországon is, ezzel a többi meghívott vitázott. A rendszer megváltozott, csak „a nomenklatúra és a nemzetellenes bűnszövetkezett kezébe került” – mondták. Abban egyetértettek, hogy a magyar kormányoknak nem volt, és az RMDSZ-nek sincs nemzetstratégiája. „Rengeteg történelmi lehetőséget elvesztegettünk az elmúlt húsz évben, de még vannak kitörési pontok. Minden jelenlévő, kimondva, vagy kimondatlanul egyetért abban, hogy ha nemzeti kormánya lesz jövőre Magyarországnak, akkor ez biztosíthat olyan hátszelet a határon túl is, hogy javulhatnak a pozícióink” – vont konklúziót a Nyugati Jelen kérésére Borbély Zsolt Attila aradi politológus. Tőkés László szerint azonban mielőtt nemzetstratégiát dolgoznának ki, népességstratégián kellene gondolkozni, mert vészesen fogy, beolvad, vagy elvándorol a magyar. Bírálta az RMDSZ-t, amelyről azt mondta, hogy „kicsúszott alóla a szavazóbázis”, és hogy a csúcsvezetőség érdekei szerint csapódik hol az egyik, hol a másik román hatalmi erőhöz. /Pataky Lehel Zsolt: Hogy sáfárkodtunk az elmúlt húsz évvel? Nemzetstratégia előtt népességstratégia kellene. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./2009. december 25.Húsz év telt el azóta, hogy térségünkben állítólag demokrácia van, írta Borbély Zsolt Attila. Az MDF patinás nevét ma (tökéletesen méltatlanul) viselő pártalakzat okleveleket adott át azoknak a politikusoknak és pártoknak, akik „hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország politikai kultúrája tovább romoljon, és a közhangulat a tavalyihoz képest még rosszabb legyen”. A díjazottak között szerepeltették többek között az MSZP és a Fidesz elnökét. Ez utóbbit azért, mert 7%-os államháztartási hiánnyal számolt, amit az MDF-esek az őszödi beszédhez hasonlítanak. Őszödi beszédében az akkori kormányfő, Gyurcsány Ferenc egyrészt elismerte, hogy a szocialisták törvényellenesen tettek szert a hatalomra, másrészt azt hazudta, hogy vége a hazugságoknak. Majd rögtön a beszéd nyilvánosságra kerülése után a végighazudta a médiát, egészen más tartalmat tulajdonítva a saját megszólalásának, mint ami elhangzott. Az MDF-es média-korifeusok ezt a beszédet próbálják összemosni azzal, hogy Orbán Viktor nagyobb államháztartási hiánnyal számol, mint amit ők elfogadhatónak ítélnek. Szomorú történet az MDF-é. Egy párt, mely megtagadott mindent, ami lényegét adta a megalakuláskor. Megtagadta a népi hagyományt, megtagadta a nemzeti érdeket, megtagadta szövetségeseit, megtagadta alapítóit, s azzal, hogy egyre nyíltabban támogatja az MSZP-t, lényegében megtagadta a demokráciát is. /Borbély Zsolt Attila: Oklevelek. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 25./2010. január 13.Történelem, napló és borászatMegjelent a Pro Minoritate téli lapszáma A Pro Minoritate című, Budapesten kiadott és tájainkon is igen ismert negyedévi kisebbségpolitikai szakfolyóirat téliszámát mutatták be hétfő délután a marosvásárhelyi Bernády Házban, a friss lapszám pár szerzőjének-szerkesztőjének, illetve vendégének jelenlétében. Az est moderátorának szerepét Hadnagy Miklós, a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központjának igazgatója vállalta el. Mint mondta, a lap olvasói lehetnek oktatók és kulturális intézmények vezetői egyaránt. – A folyóirat elsősorban a határon túli magyarsággal foglalkozik, de jelennek meg benne írások a szomszédos országokról, illetve átfogó közép-kelet-európai politikai elemzéseket is olvashatunk hasábjain. A szép számban összegyűlt közönséggel Kósa András László főszerkesztő ismertette a téli lapszám koncepcióját, amelynek két tematikus blokkja a kisebbségi médiatörténet és a határon túli borászat. Virág Györgynek, a Maros Megyei Tanács volt elnökének 1990 első félévi naplójegyzetét Lelet című rovatában közli a lap. Ezúttal is kisebbségi témákkal foglalkoztak a szerkesztők, akik közül többen határon túliak. – Idén is négy lapszámot tervezünk, de nehéz a határidőket betartani. A 2010-es tavaszi számban többek között a vajdasági autonómiastatútummal foglalkozunk, több szerző is jelentkezett különböző tanulmányokkal. Őszi tematikánk a gazdaságfejlesztés, míg a téli lapszámot mindig igyekszünk könnyedebbre venni: 2008-ban a határon túli képzőművészettel, tavaly a határon túli borászattal, míg idén a határon túli színjátszással és filmművészettel foglalkozunk – hallottuk a főszerkesztőtől, majd Virág György szólt az egybegyűltekhez – kivetített képes webkamerán keresztül, mert külföldön tartózkodik. – 1988. december elején döntöttem úgy, hogy naplót fogok írni. Ez végül tizenhat évig tartott, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. A lapban az 1990 első négy hónapjában írt naplójegyzetek jelentek meg. Azért fogtam neki, mert megpróbáltam rögzíteni azokat az érzéseket, amelyeket a rendszerváltás kiváltott. Nem csak vásárhelyi és hazai eseményekről írtam, igyekeztem kitekinteni is. A változások első négy hónapja nagyon zűrzavaros periódus, most már sajnálom, hogy nem írtam részletesebben bizonyos dolgokról, mert jobban látnánk az események sorrendjét. Minden sorát vállalom, füzetbe írtam, nem lapokra, éppen az időrendiség betartása végett. Ungvári Zrínyi Imre, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára a Kisebbségi médiatörténet és a Határon túli borászat címeket viselő tematikus blokkokról szólt. – A lap felsorolja azokat a folyóiratokat, amelyek közé illeszkedik. Ez egy igen tisztességes dolog, nem próbálja egyedüli, kisebbségi kérdésekkel foglalkozó lapként beállítani magát. A folyóirat "a határokat túlélő kisebbségekért van", igaz, ez a jelszó lekerült időközben. A határokhoz való viszonyban is változás történt, a határokról való gondolkodás megváltozott. Ha megnézzük a korábbi évfolyamokat, látjuk, hogy a lap képes volt nem beszűkülni. A jelen szám négy részből áll: kisebbségi médiatörténet, borászat, naplójegyzet – amelyet igen fontos, személyes dokumentumnak tartok, mert azt mutatja meg, hogy hogyan tükröződnek egy ember életében a történelem fordulatai –, illetve írás a vicc szerepéről egy budapesti zsidó közösségben. Ami a borászatot illeti, a bor és a humor nagyon fontos a kisebbségi létben, tulajdonképpen mindkettő külön kultúra. És politikai kérdés. Virág György naplója többszörösen aktuális, a romániai rendszerváltás legdinamikusabb és legválságosabb időszakában született, remek támpontokat nyújt, még akkor is, ha a márciusi eseményekkel kapcsolatos visszaemlékezésekben különbségek vannak, amelyekből az idő múlásával egyre több lesz. Hiszen a forradalom társadalmi szempontból válság, még akkor is, ha jó irányba halad. A társadalmi átalakulás jellegzetes formája – hallottuk Ungvári Zrínyi Imrétől a lapban megjelent írásokkal kapcsolatosan, majd a tárgyalt korszak magyarországi belügyi jelentéseiről Novák Csaba Zoltán, a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi fiókjának történésze tartott igen érdekes, vetített képes előadást A szabadság elviselhetetlen könnyűsége címmel. – Kundera regényében a szerelemre összpontosít, amit ebben a bemutatandó témakörben a rossz házasság szintjén lehet elképzelni. Máig, emberileg is érzékenyen ható kérdés, elég, ha csak a Sütő András-vitára gondolunk. Rendkívül zűrzavaros korszak, történelmi távlat nélkül. A rendelkezésre álló források alapján vázolok fel néhány gondolatot, hogy megértsük a naplójegyzetet – mondta előadásának kezdetén Novák Csaba Zoltán, aki az est záróakkordjaként a vásárhelyi eseményekhez vezető fordulópontokat ismertette az említett jelentéseken keresztül. A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány gondozásában megjelent folyóirat 2009 téli lapszámának szerzői: Ambrus Attila újságíró, Bakó Boglárka kulturális antropológus (Magyar Tudományos Akadémia), Borbély Zsolt Attila jogász, politológus, közíró, Csávossy György, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének tiszteletbeli elnöke, a Magyar Bor Akadémia örökös tagja, Németh Ferenc, a Forum Kiadó főszerkesztője, Neszméri Csilla kommunikációs szakember, Papp Z. Attila szociológus (MTA), Thomas von Ahn, a Hamburgi Egyetem Hungarológiai Központjának tudományos munkatársa és Tóth Norbert jogász (ugyancsak MTA). Nagy Botond. Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. április 7.Az MPP volt és jelenlegi tisztségviselőinek nyílt levele Szász JenőhözTisztelt Szász Jenő alapító elnök úr! A Magyar Polgári Párt alapító elnöke által 2009. március 14-re Gyergyószentmiklósra összehívott gyűlés megszavazott egy új alapszabályzat-tervezetet (és programot) az MPP számára. A törvény értelmében ez az alapszabály-tervezet és elfogadásának iratai ellenőrzés végett benyújtásra kerültek a bukaresti törvényszékre. A bíró csak egy év elteltével hozott döntést, a következőképpen: az alapszabály-tervezetet nem fogadta el, és visszautasította annak bejegyzését. A döntés indoklását viszont a mai napig nem közölték. A bírósági döntés azt jelenti, hogy továbbra is a bejegyzéskor elfogadott alapszabályzat érvényes. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi pártnak ma nincs Elnöksége, hiszen az alapító alelnökök az elmúlt időszakban egy kivétellel mind lemondtak. Jelen helyzetben – a pontos bírósági döntés és indoklás ismeretének hiányában – elhamarkodottnak és súlyos felelőtlenségnek tartjuk az Országos Tanács megtartását április 10-én. Sem az alapszabályzat módosítása, sem az igencsak szükséges tisztújítás nincs megfelelően előkészítve. A megyei elnökök jelenleg az egyetlen legitim testület, mellyel közösen illett volna előkészíteni a párt megújulását is jelentő új Országos Tanácsot. A jelen helyzet több mint zavaros, és félő, hogy az előkészítetlen szombati tanácskozás újabb jogvitát eredményez a párton belül. Mire e sietség, holott annak idején elnök úr még a megyei elnökök közös levele nyomán sem volt hajlandó összehívni az Országos Tanácsot? Ráadásul a jelenleg zajló háttéregyeztetések és a küldötti minőséggel nem rendelkezők újbóli összehívása kísértetiesen ismétli a tavalyi, botrányosra sikeredett Országos Tanács hibáit. A kihirdetett bírósági döntésnek politikai következményei vannak és lesznek. Az MPP nem halad jó úton, és ezért a mindenkori elnök a leginkább felelősségre vonható. Jelen helyzetben sokan tudjuk, mi lenne a megfelelő lépés Ön részéről, mint ahogy azt Ön is nagyon jól tudja. A hasonló ballépéseknek és hibáknak, amelyeket Ön elkövetett az MPP nevében és annak képviseletében, máshol súlyos következményekkel járnak, melyeket legtöbb esetben önként vállalnak az érintettek. Jelen levelünkkel arra kérjük az alapító elnök urat, hogy halassza el az Országos Tanács összehívását egy olyan időpontra, amikorra a bíróság indoklása is ismertté válik, és sikerül ennek értelmében megfelelőképpen előkészíteni az alapszabályzat-módosításokat, valamint a tisztújítást. A bírósági döntés ismeretében szinte azonnal meghirdetett Országos Tanács elhamarkodott lépés volt. Az elnök úr újból saját csapdájába esik, amennyiben nem hallgat tanácsunkra, és a józan érvek ellenére megtartja szombaton az Országos Tanácsot. Kijelentjük, hogy ebben az esetben az ott bekövetkező események miatt kizárólag az alapító elnök tartozik felelősséggel, mind a párt tisztségviselői, mind pedig az egyszerű, de annál elhivatottabb és jó szándékú párttagok előtt. Kérjük, vegye fontolóra fent megfogalmazottakat, és a párt érdekében felelős döntést hozzon! Erdély-szerte, 2010. április 7. Aláírók: Bárdos Csaba, a tordaszentlászlói MPP elnöke, OT-küldött, Kolozs megye Borbély Zsolt Attila, MPP-tag, Arad megye Bujdosó Albert Zsolt, az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnökségi tagja Csomortányi István, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött, Bihar megye Fekete Réka Mónika, OT-küldött, Maros megye Ferencz Csaba, az MPP sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselőinek frakcióvezető-helyettese, Háromszék Fetco Mihály, a székelyhídi MPP elnöke, OT-küldött, Bihar megye Gazda Zoltán, az MPP Háromszéki szervezetének alelnöke Gergely Balázs, volt OT-küldött és a kolozsvári MPP volt elnöke, Kolozs megye Juhász Péter, OT-küldött, Kolozs megye Kali István, volt OT-küldött és a marosvásárhelyi MPP volt alelnöke Kavinszki András, nagyváradi MPP-elnökségi tag, OT-küldött, Bihar megye Kiss Zoltán, az MPP Bihar megyei alelnöke, OT-küldött Kosztin Emese, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött Kosztin Juliánna, OT-küldött, Bihar megye Lengyel György, az MPP Bihar megyei elnöke Makkay József, OT-küldött, Kolozs megye Mangel Imre, a bályoki MPP elnökségi tagja, OT-küldött, Bihar megye Márton Zoltán, OT-küldött, Maros megye Nagy István, OT-küldött, Arad megye dr. Nemes Tibor, sepsiszentgyörgyi MPP-s önkormányzati képviselő Orbán Mihály, lemondott alapító alelnök, Bihar megye Pethő István, sepsiszentgyörgyi MPP-s önkormányzati képviselő Tótszegi András, a mérai MPP elnöke, OT-küldött, Kolozs megye Tőkés András, a Maros megyei MPP volt elnöke, volt országos alelnök Török László, az érmihályfalvai MPP elnöke, OT-küldött, Bihar megye Sándor Krisztina, a Kolozs megyei MPP alelnöke, OT-küldött Szabó Gyöngyi, OT-küldött, Bihar megye, a székelyhídi MPP elnökségi tagja Walner András, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött Zatykó Gyula, a nagyváradi MPP elnöke, OT-küldött Erdély.ma 2010. április 10.Ismét Szász Jenőt választották az MPP elnökévéA mai Országos Tanácsán a Magyar Polgári Párt 124 tagú küldöttsége megerősítette tisztségében Szász Jenőt elnököt. A Gyergyószentmiklóson ismételten megszervezett gyűlésen csak 3 küldött voksolt az alapító elnök ellen. A korábban tervezett alapszabály-módosítást levették a napirendről, így a tanácskozás a régi szabályzat szerint zajlott. Az alapszabályzat megszegése miatt az Országos Tanács Lengyel Györgyöt, Murvai Miklóst, Nagy Istvánt, Kali Istvánt, Borbély Zsolt Attilát és Gergely Balázst kizárta tagjai sorából Erdély.ma 2010. április 23.Új kezdet vagy végjáték? – A Magyar Polgári Párt abszurdjaElőzmények dióhéjban Az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletét hosszú időn keresztül egyetlen szervezet, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) birtokolta, majd 1996-tól, az addig nemzeti önkormányzatként működő szervezet román versenypárttá alakításától kezdve a monopólium megtöréséig, 2008-ig bitorolta. 2003-ban létrejött ugyan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) valamint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), továbbá a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), de az első kettő parlamentszerű, választásokon nem induló testület, az MPSZ-t pedig induláskor elgáncsolták. Emlékezetes, hogy 2004-ben a MPSZ 54.000 támogató aláírást gyűjtött össze, jóval többet, mint amennyit az egyébként mélyen antidemokratikus, oligarchisztikus és versenyellenes román választási törvény megkövetelt. Ennek dacára, az RMDSZ mesterkedései nyomán, a román illetékes hatóságok formai hibára hivatkozva leseperték az asztalról az aláírásokat s nem engedték indulni a Magyar Polgári Szövetséget a választáson. Válaszul az MPSZ vezetői egy új párt bejegyzéséről döntöttek. Az aláírások lassan gyűltek, de végül 2007 végére sikerült őket összeszedni és 2008 elején bejegyezték a Magyar Polgári Pártot (MPP). A 2008-as önkormányzati választások után sort kellett volna keríteni az új vezetőség megválasztására, de az alapító elnök a párt legfelsőbb fórumának összehívásával kapcsolatban ellentmondásos nyilatkozatokba keveredett, a megyei elnököknek a kongresszus összehívására vonatkozó levelét nem vette figyelembe, sőt, kiadott a sajtónak egy olyan, a korábbinak ellentmondó közleményt a megyei elnökök nevében, melyet azok közül többen nem írtak alá s ezt később a sajtóban is közzétették. Magyarán: hamisítás történt. A 2008-as parlamenti választásokon az MPP nem indult, az általa támogatott független jelöltek elvéreztek. 2009. március 14-én végül sor került Gyergyószentmiklóson az első Országos Tanács megszervezésére, melyen Szász Jenő levezető elnök javaslatára a meghívottaknak szavazati jogot biztosítottak. Ez eleve törvény- és alapszabályzat-ellenes lépés volt, de hogy még nagyobb legyen a szabálytalanság, a meghívottak és a legitim küldöttek vegyesen ültek, sötétzöld és világoszöld cédulákkal és a szavazás pillanatában még azt sem lehetett tudni, hogy azok szavaznak-e, akik erre jogosultak vagy mások is. A gyűlésről a törvényesség és alapszabályzatszerűség hívei kivonultak, majd több háttéregyeztetés után az alapító elnök csökönyössége miatt kénytelenek voltak bírósághoz fordulni, mely a nemrégiben hozta meg döntését, megtagadva a törvénytelen módon meghozott alapszabályzat-módosítások bejegyzését. Ami 2009. március 14-én történt, az súlyosabb alapszabályzat-sértés, mint amit a Markó korszakban az RMDSZ-en belül valaha elkövettek. Hasonlót az RMDSZ történetében csak a Domokos korszakban találunk: a Hargita megyei 1992-es listahamisítás volt ilyen súlyú, illetve ennél is súlyosabb szabályzatsértés, amikor az elnök – s implicit a román hatalom – embereit a legitim fórumokon elszenvedett vereség után a mindmáig sem létező Hargita megyei szervezetre való hivatkozással összehívott illegitim elektoros gyűlés segítségével juttatták végül vissza a képviselői listára, hosszas egyeztetések után. De aki az RMDSZ-t többek között azért hagyta el, mert elege volt a sorozatos szabálysértésekből, a hivatalos nyilatkozatok és a gyakorlati politika ellentmondásaiból, a posztkommunista antidemokratizmusból, azt aligha vigasztalja, hogy 1993 előtt az RMDSZ vezetői még Szász Jenőnél is gátlástalanabbak voltak. Levélváltás és újabb küldöttgyűlés A kiélezett helyzet, melyben nem kevesebb forog kockán, mint az, hogy lesz-e egyáltalán Erdélyben egy hiteles, minden magyar számára felvállalható autonomista ellenpólusa az RMDSZ-nek, Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét is szóra bírta, aki a Magyar Polgári Párt országos, megyei és széki tisztségviselőinek illetve önkormányzati képviselőinek címzett nyílt levelében többek között a következőket szögezte le: „A MPP alapító elnöke, a létrehozás folyamatában szerzett elévülhetetlen érdemei ellenére könnyűnek találtatott mind a választások alkalmával szükséges tárgyalóképesség és következetesség, mind a békeidőben kívánatos építkezéshez szükséges kitartás és szorgalom, mind az aktív tagság összetartásához és csapatként való működtetéséhez szükséges belső jogkövetés iránti tisztelet és vezetői alázat szempontjából.” Jobbat Tőkés László se ajánlhatott, mint azt, hogy a levél címzettjei bírják rá az elnököt a gyűlés elhalasztására és megfelelő előkészítésére: „Ennek a közös felelősségnek a tudatában kérlek titeket, fontoljátok meg a mondottakat, és a legnagyobb jóhiszeműséggel se vállaljatok részt voluntarista elnökötök további ámokfutásában. Engedjétek meg javasolnom: csak akkor vágjatok bele az újabb, immár szabályosan összehívott és megtartott Országos Tanács megszervezésébe, amikor a legfontosabb kérdésekre – nem utolsó sorban a megmagyarázhatatlan december elsejei Cotroceni-i látogatásra – előzetesen megnyugtató választ találtok. Ebben az esetben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács testületi támogatására és stratégiai partnerségére is számíthattok. Több mint vétek: hiba volna nemzeti politikai táborunkat végképp kettészakítani.” Válaszul Szász Jenő azt rótta fel impertinens stílusban Tőkés Lászlónak, hogy összefogott a RMDSZ-szel az Európa Parlamenti választásokon, pontosabban elfogadta egy együttműködési keret-megállapodás megkötésével párhuzamosan a neki felajánlott első helyet az RMDSZ listáján. Szász szerint Tőkés László „becsapta a választás szabadságáért küzdő erdélyi magyar embereket”,“egy esztendeje politikai ellenségének tekinti a Magyar Polgári Pártot, és ott árt neki, ahol tud”. Szász Jenő a diktátorok szokása szerint összetéveszti saját magát a Magyar Polgári Párttal, hiszen Tőkés László éppen az MPP maradék erkölcsi és politikai tőkéjének megóvása érdekében fogalmazta meg nyílt levelét. Az a Szász Jenő által is elismert tény, hogy az EMNT felajánlotta az MPP-nek az általa betölthető negyedik helyet az RMDSZ listáján, (az egyetlen EMNT-s hely, mely bejutásra esélye volt a listavezetői, Tőkés Lászlónak fenntartott hely után) elég nehezen egyeztethető össze az ártó szándékkal. Az is érdekes, hogy miközben bizonyos feltételek mellett ő maga is hajlandó lett volna az RMDSZ-szel „összefogni” a 2008-as választásokon, ha ugyanezt Tőkés László teszi, akkor az a választás szabadságáért küzdő emberek becsapása. Érdemes azt is felidézni, hogy Szász Jenő választások után még olyan nyilatkozatra is ragadtatta magát, miszerint ha az RMDSZ közösen indult volna az MPP-vel, akkor olyan frakciója lett volna az erdélyi magyarságnak, melyet kormányalakításkor nem lehetett volna megkerülni. Azt is figyelmen kívül hagyta Szász, hogy Tőkés László – amennyiben folytatni akarta EP-képviselőként a megkezdett munkát – kénytelen volt az RMDSZ irányában nyitni, hiszen az MPP súlyosan lejáratta magát a 2008-as parlamenti választásokon. Az RMDSZ-es orientáció mellett szólt az is, hogy a Markó Béla ügyes taktikával és nagy médiavisszhang mellett felajánlotta Tőkés Lászlónak az első helyet pártja listáján. Ha ezt Tőkés László nem fogadta volna el, az egész erdélyi média, pontosabban az erdélyi média RMDSZ-párti 90%-a, azt harsogta volna, hogy Tőkés Lászlónak egyetlen célja az egységbontás, hogy az RMDSZ milyen nagylelkű ajánlatot tett, amit a destruktív, összeférhetetlen és az RMDSZ-t kibuktatni akaró Tőkés László nem volt hajlandó elfogadni stb. A végül meghozott döntés kétségkívül törést okozott az autonomista oldalon, mind az élbolyban, mind a középgárda körében s vélhető, hogy zavart okozott a szavazóbázis szintjén is. Az RMDSZ-t sem sikerült visszaterelni az autonómia útjára, de mindmáig megválaszolatlan és talán megválaszolhatatlan kérdés, hogy jobb lett volna-e ennél a forgatókönyvnél, ha Tőkés László függetlenként elbukik. Egységes jobboldal akkor sem lenne, hisz Szász Jenő hatalom-megőrzési reflexei nem környezetfüggőek, nem kívülről indukáltak hanem belülről jövőek. Tőkés László helyett pedig Kovács Péter ülne az EP-ben. Összefoglalóan megállapítható, hogy Tőkés László döntése az adott helyzetben, ha vitatható is, de politikailag racionális, nemzetpolitikai haszonnal is bíró döntés volt. S legkevésbé a nemzeti oldal pártját, alkotmányjogi, választási szempontból az RMDSZ egyetlen alternatíváját szétziláló, tönkretevő, feudumként kezelő és zárványpárttá alakító Szász Jenő az, aki ezért pálcát törhet Tőkés László felett. OT reload Miután a bíróság kimondta, hogy az egy évvel ezelőtti Országos Tanács határozatai törvénytelenek voltak, Szász Jenő sebtiben összehívott egy újabb Országos Tanácsot anélkül, hogy megvárta volna a bírósági ítélet indoklását. Az elnök kongresszusi beszéde féktelen demagógiával másokat tett felelőssé a párt egy éves ex lex állapotban való tartásáért, saját magát pedig áldozatnak állította be. Nemhogy nem követte meg a küldöttgyűlést a bírósági döntés nyomán, de ellentámadásba lendült s nem kevesebbet volt képes állítani, mint azt, hogy „egy esztendeje nem egy jogvita, hanem egy jogvitának álcázott ádáz politikai vita az eredője a pártunkon belüli feszültségeknek.” Most ne akadjunk fel azon a fogalmazási malőrön, hogy az eredő nem szinonimája a forrásnak vagy az eredetnek, egy elnök lehet annyira elfoglalt, hogy ne legyen ideje a számára megírt beszédekből az efféle zöldségeket kigyomlálni. A probléma az, hogy a döglött macskát a szomszéd kertjébe dobja át. Szász szerint az EMNT-RMDSZ választási megállapodásnak „A nyilvánosan be nem vallott (…) céljuk (…) az volt, hogy az EMNT maga alá gyűrje a korábbi szövetségeseit, az MPP-t és SZNT-t.” „Az első Országos Tanács ülésén igyekeztek nekik tetsző vezetőséget ültetni az MPP élére és amikor az MPP többségi akaratába ütköztek, akkor próbálták az egész ülést botrányba fullasztani, majd jogilag vitatni a többség akaratát.” Íme, milyen egyszerű erdélyi összeesküvés-elméletet fabrikálni a semmiből, leplezendő a saját szarvashibákat. Ostromlott vár hangulat, mindenki az egyetlen igaz, őszinte és elkötelezett ember és párt ellen. A botrányt Szász szerint nem maga okozta törvény- és alapszabályzat-ellenes lépéseivel, melyeknek egyetlen célja az volt, hogy garantáltan megőrizhesse a pozícióját. Nem. A botrányt azok okozták, akik felháborodtak azon, hogy a szavazati jogot olyanokra is kiterjesztik, akiket erre semmilyen jogszabály fel nem jogosít. A féktelen demagógiának a küldöttek bedőltek. Csont nélkül, nagy többséggel megszavaztak mindent, amit elébük terjesztettek. Szász Jenő a titkos szavazáson elsöprő többséget kapott. A gyűlésen kizárták Gergely Balázst, aki tavaly Szász Jenő kihívója volt, de a botrányos szavazatkiterjesztő döntés után kivonult a gyűlésről, Kali Istvánt, a Maros megyei MPP egyik alapítóját, Lengyel Györgyöt, a Bihar megyei MPP prominensét, aki a jogszerűség visszaállítása érdekében indított per egyik mozgatója volt, Murvai Miklóst, az Arad megyei MPP alelnökét, Nagy István pécskai közírót (https://blog.erdely.ma/nagyvarjas) valamit e sorok íróját. Az ürügy az alapszabályzat sorozatos megsértése. Az MPP alapszabályzata ugyanis szankcionálja a hivatalos irányvonallal való szembehelyezkedést. De mivel a hivatalos irányvonal 2009. március 14-étől eltért az alapszabályzatszerűségtől és törvényszerűségtől, a szembehelyezkedés az ezt felismerő tagok számára kötelességszerű volt. Ilyen alapon egyébként ki lehetett volna zárni az MPP-tagság gondolkodó részének nagy többségét. Külön dicsőség Arad megyének, hogy a hat kizártból három idevalósi. Vélhető, hogy nagyon kényelmetlenek lehettek az elnöknek az aradiak, ha ennyi figyelmet fordított rájuk, annak dacára, hogy Aradon, a Szórványban sok esélye nincs az MPP-nek s az OT-n belül is elhanyagolható az aradiak szavazóereje. Vélhető, hogy ezzel próbálta megtorolni a hivatalos vezetés azt, hogy az MPP belső levelezési listáján az aradiak következetes és cáfolhatatlan érvekkel bizonyították az elnök eljárásnak tarthatatlanságát és személyének alkalmatlanságát az általa betöltött posztra. Külön érdekesség Murvai Miklós esete. Ő ellentétben Nagy Istvánnal és e sorok írójával nyilvánosság előtt soha nem bírálta az MPP vezetését, egyedül a BELSŐ levelezési listán fejtette ki érveit e témával kapcsolatban. Az ő esetében még ürügy sincs a kizárásra, mely Orwell 1984 című regényének anti-utópiáját idézi. Szász Jenő azt mondotta kongresszusi beszédében: „Markó Béla és társai a Köcsög utcában elégedetten röhögnek a markukba, nekik már semmit nem kell tenniük csak hátradőlni, partnerük a „nemzeti összefogásban”, az EMNT szorgosan elvégzi a piszkos munkát.” Nos, ha ebben a mondatban négy betűt (EMNT) kicserélünk hét másikra (Szász Jenő), és kihúzzuk a „nemzeti összefogásra” vonatkozó pár szót, akkor bizony egy tökéletesen igaz megállapítást kapunk. Szász Jenő megpróbálta megmagyarázni a bizonyítványát a december 1-i Cotroceni látogatásával kapcsolatban is. „Amíg nem lesz Erdélyben autonómiánk és amíg engem, az MPP elnökét, meghívnak a Cotroceni palotába, mindaddig el fogok oda menni december 1-én, nem koccintani, nem elveket feladni és „hazát” árulni, hanem jelenlétünkkel emlékeztetni, hogy az adósság rendezése esedékes”. A szomorú helyzet az, hogy arról, hogy Szász bármi módon emlékeztette-e a román felet az adósság rendezésének esedékességére december 1-én, semmiféle sajtóértesülés nem szól. Annál több viszont arról a szomorú párhuzamról, mely fennáll a gyalázatos Kempinsky szállóbeli koccintással, melyen Medgyessy Péter, Adrian Nastase, az RMDSZ részéről pedig Verestóy Attila és Kelemen Atilla vettek részt. Ezzel a nem is oly erőltetett párhuzammal kell szembesüljenek az MPP tisztségviselők, tagok és szimpatizánsok nemcsak a sajtóban, hanem a mindennapi kommunikációban mind a választók, mind a kaján RDMSZ-es kollegák részéről. Jellemző a gyűlés előkészítetlenségére, hogy olyan határozatot is megszavaztattak a küldöttekkel, miszerint „Nem jelölhetőek, illetve nem választhatóak meg a Magyar Polgári Párt vezető tisztségeibe helyi, megyei vagy országos szinten olyan személyek, akik más, politikai célokat is követő szervezetnek, mozgalmak a tagjai vagy tisztségviselői.” (…) „Azon tagok ellen akik ezen határozatban foglaltakkal szemben bárminemű formában megnyilvánulnak fegyelmi eljárás indítódik (sic), az Alapszabályzatnak megfelelően.” Kíváncsian várom, hogy mikor „indítódik” eljárás Szász Jenő ellen, aki az SZNT-nek alelnöke s mégis jelölték az MPP elnöki tisztségére. Ezt az abszurd határozatot nyilván azok ellen hozták, akik az MPP mellett a Szász Jenő által ellenségnek kikiáltott EMNT-nek is tagjai, de nem voltak képesek megtalálni a megfelelő jogi megfogalmazást ahhoz, hogy e paragrafus ne legyen vonatkoztatható az SZNT-re is. Tőkés András, a Maros megyei MPP prominense, a párt alapító alelnöke a Gyergyószentmiklóson, a második OT-n történtekre reagálásképpen kiadott egy nyilatkozatot s meghirdetett egy mozgalmat. Tőkés András állásfoglalása rámutat „A gyanútlan küldöttek, a számukat meghaladó elnöki meghívottak gyűrűjében, megszavazták az „osztályellenség” egy részének a pártból való kizárását. Nem a pereskedőket, hanem a fajsúlyos ellenzékieket. A bírósági döntés által is igazolt törvénysértők kirúgták a pártból az alapszabályzat megsértését elutasítókat.” Tőkés András a motivációra is rámutat: „Az alapító Elnök ismerve vagy sejtve a róla kialakult véleményt, még a magyarországi választások előtt, kész tények elé akarta állítani a majdan nyertes politikai vezetést.” Ha Szász Jenő azt remélte, hogy a jogszerűség érdekében fellépő hat MPP-s kizárásával majd kedvét szegi a maradóknak abban, hogy felszólaljanak a továbbiakban is a törvényesség és alapszabályzatszerűség védelmében, akkor tévedett. Tőkés András ugyanis nemcsak Szász mesterkedéseire és azok motivációs forrásvidékére mutatott rá kíméletlen pontossággal, de meghirdette a Pro Demokrácia mozgalmat is, mely az MPP-en belül a párt demokratizálódását célzó szerveződés lesz.: „A Magyar Polgári Párt alapítóinak szándéka egy olyan demokratikusan működő, nemzeti-keresztény elveket valló, szociális érzékenységgel bíró párt létrehozása volt, amely az RMDSZ-el ellentétben, nem csak hirdetni, hanem gyakorolni is akarta programját. (…) Hozzuk létre a párton belül a „Pro-Demokrácia” mozgalmat, amely elősegítené, hogy a beígért célok fontosabbak legyenek a személyi érdekeknél és sértődéseknél, hogy mindenki bizalomvesztés nélkül szabadon fejthesse ki véleményét, hogy a pártfegyelmet ne váltsa fel a pártdiktatúra, hogy a választás szabadságát megteremtő MPP legyen a legvonzóbb politikai alakulat a magyar választó számára. (…) A Pro-Demokrácia – MPP egy véleményformáló, a párt politikai irányvonalát befolyásolni akaró politikai műhellyé válhat, amely biztosíthatná az eredetileg meghirdetett irányvonal megtartását, az MPP demokratizálódását és szavazói bázisának megerősödését.” Kilátások A bírósági döntés sokak előzetes várakozásával ellentétben nem tett pontot az MPP-n belüli egymásnak feszülésre. Szász Jenő politikai ámokfutása folytatódik s egyelőre még a jogszerűség hívei sem adták fel a küzdelmet. Az elnök valójában rég lemondott arról, amit kongresszusi beszédében ígért, tételesen arról hogy „az MPP a 2012-ben esedékes önkormányzati választásokon növelje súlyát és jelenlétét, a parlamenti választásokon, pedig megkerülhetetlen tényezővé váljon” illetőleg „hogy a 2016-ban esedékes önkormányzati választásokon az MPP rendelkezzen a székelyföldi magyar szavazatok többségével és az akkor esedékes parlamenti választásokon a magyar erő vezető ereje (sic) legyen” Ehhez ugyanis elengedhetetlen lett volna az erdélyi magyar értelmiség nemzetben gondolkodó részének megnyerése, az erdélyi magyar média nemzeti szárnyának a párt mögé állítása valamint történelmi magyar egyházak legalább részbeni támogatásának megnyerése. Mindezt sikerült eljátszani a hatalom-megőrzésért folytatott kapkodásban. Ha minden így megy tovább, nemhogy Székelyföld vezető ereje nem lesz az MPP 2016-ra, de be fog bizonyosodni, hogy pár hónappal bejegyzése után, 2008-ban érte el a párt mindenkori legjobb eredményét. De Szász Jenőt a jelek szerint ez nem zavarja, számítása szerint amíg ő az elnök, a pecsét a kezében van, ő dönt a polgármesterjelöltek és önkormányzati képviselőjelöltek személyéről. Ez pedig biztosítja számára a többséget egy olyan pártban, ahol az elnök jelöli az elnökséget s az elnökség tesz javaslatot az elnök személyére, egy olyan pártban, ahol ki lehet zárni azokat, akik a jogszerűségért küzdenek, egy olyan pártban, ahol az elnök következmények nélkül élhet vissza az aláírásokkal, nyilatkozhat abszurdumokat és látogathat a román nemzeti ünnep alkalmából Cotrocenibe. Abban is bízhat az MPP elnöke, hogy szavazó mindig akad annyi, hogy a mégoly összezsugorodott párt léte ne forogjon veszélyben. Erről vélhetőleg az RMDSZ fog gondoskodni. S ez Szász Jenőnek elég. Szomorú, mert az MPP lehetett volna az erdélyi magyar nemzeti erők zászlóshajója. S még lehet is, de csak más, vezetésre termett kapitány vezénylete alatt. Borbély Zsolt Attila Megjelent a Kapu legfrissebb számában Erdély.ma (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
