Kölcsey Ferenc 1829 és 1832 között Nagykárolyban, az akkor a vármegyeházának (ma a Iuliu Maniu Iskolaközpontnak) otthont adó épületében dolgozott. Erre emlékezett a helyi RMDSZ az épület főbejárata mellett a falra helyeztetett emléktáblával, melyet ünnepélyes keretek között leplezték le okt. 10-én. Sróth Ödön mondott ünnepi beszédet. Az emléktáblán a következő szöveg olvasható: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a Haza fényre derül – Kölcsey Ferenc 1790-1836. Ebben az épületben dolgozott vármegyei jegyzőként a jogász, politikus, országgyűlési követ, nemzeti imánk költője 1829-1832 között. Emlékére állíttatta a nagykárolyi RMDSZ 2004." /(boros): Emléktábla-avatás Nagykárolyban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 11./
2004. november 6.
Nov. 6-án ünneplik a Szatmárnémeti Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ fennállásának tizedik évfordulóját. A tagság a helyi EKE–szervezet alapító elnökének, Csillag Antalnak a sírjánál emlékezik és helyez el koszorút. Ezt követően az ünnepi rendezvények színhelye a Kölcsey Ferenc Főgimnázium lesz. Másnap autóbuszos kirándulással folytatódik a jubileumi ünnepség. /Tízéves a szatmárnémeti EKE. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 6./
2004. november 15.
Nov. 14-én, vasárnap Szatmárnémetiben Petőfi-szobrot avattak az egykori István parkban. A szerelmes Petőfi elnevezésű, Deák Árpád képzőművész munkáját dicsérő mellszobor a 16. térplasztikai alkotás azok sorában, amelyek az utóbbi másfél évtizedben épültek, és amelyek a helyi művelődési és történelmi élethez kötődnek. Ilyés Gyula polgármester kifejtette, a költő szobrának leleplezése annak a folyamatnak a folytatása, amely a kilencvenes évek elején kezdődött a Szatmárnémeti szimbólumává vált Kölcsey Ferenc büsztjének felállításával. Hasonló emlékműveket avattak többek között Dsida Jenő, Szilágyi Domokos vagy Hám János püspök tiszteletére.. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke – aki Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzullal együtt képviselte a magyar kormányt a jeles eseményen – beszédében a költő nevének jelentőségét emelte ki, amely az egész világon a magyar kultúrával cseng össze, hiszen „ha magyarul azt mondjuk, költő, akkor akarva-akaratlanul is Petőfire gondolunk”. /Pesek Attila: A szerelmes költőre emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./
2004. november 22.
A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Országos Elnöksége nov. 20-án a szovátai Teleki Oktatási Központban ünnepélyes keretek között adta át a közoktatásban tevékenykedő pedagógusok tudományos munkájáért az Apáczai-díjat. A humán tudományok területén Apáczai-díjban részesült dr. Gaal György, a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnázium, és Muhi Sándor a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Gimnázium tanára. A reáltudományok területén Apáczai-díjas Olosz Ferenc, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Gimnázium matematika tanára. Dicséretben részesült dr. Fazakas István kolozsvári, Szőcs Mária és Kovács István csíkvacsárcsi, Péter Sándor sepsiszentgyörgyi tanár a humántudományok területén, valamint Fazekas Lóránd szatmárnémeti, Simon József csíkszeredai és Kovács Barna marosvásárhelyi tanár a reáltudományok területén. Az ünnepség keretében vehették át a megye legjobb, kilencedik osztályt végzett tanulójának járó Mákvirág-díjat a tanulók. Különdíjat kapott a Mákvirág-érem megalkotója, Zacsik József debreceni középiskolai tanuló. /Apáczai-díjak, 2004. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./
2004. november 29.
Sikeres volt a hétvégi pedagógus-továbbképző rendezvény Kolozsváron, amelynek szervezői a Gál Kelemen Oktatási Központ és a megyei tanfelügyelőség, főszereplői pedig a Debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola és a Gyakorló Iskola oktatói voltak. A debreceni küldöttség a szakmai előadások előtt betekintést nyerhetett a Mezőség mindennapjaiba. Szembetalálták magukat az egyházak sajátos transzszilván munkavállalásának sikereivel, az archaikus szokásokban gazdag faluval. /Szabó Csaba: Élménypedagógia továbbképző szinten. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./
2004. december 1.
A debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola és a Gyakorló Iskola pedagógusküldöttsége meglátogatta a Mezőség Kolozs megyei régióját, így önálló képet alkothattak a vidék oktatási helyzetéről. Kellemesen meglepetés volt számukra a régió szórványkollégiumainak élete. A korszerű pedagógiai elvek alapjaira rábukkantak: a kicsik és nagyok együtt vannak, együtt tanulnak. /Szabó Csaba: Együttlét-élmény a Mezőségen. Kisebbségben, szórványban élni jó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./
2005. január 17.
A Himnusz születésének 182. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést január 16-án, vasárnap Szatmárcsekén, ahol Kölcsey Ferenc költő 1823. január 22-én írta a költeményt. A helyi református templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak, majd Kocsár Miklós Kossuth-díjas zeneszerző mondott ünnepi beszédet. Az ünnepséget követően a helyi temetőben megkoszorúzták Kölcsey Ferenc sírját. /A Himnusz születésére emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./
2005. január 24.
Kölcsey Ferenc Himnuszának születésnapján ünnepi istentiszteletet tartottak a szatmárnémeti Láncos templomban. Az istentiszteletet követően a nemrégiben alakult helyi Ady Endre Társaság rendezett rövid ünnepi műsort. A Himnusz eléneklését követően a jelenlévők a templom előtti Kölcsey-szoborhoz vonultak, ahol az Ady Endre Társaságon kívül a bejegyzés alatt álló magyarországi társaság, a Kárpát-medence Magyarságáért Országos Egyesület elnöke, Éhn József, a református egyházközség, valamint magánszemélyek helyezték el a kegyelet virágait. /Koszorúzás a szatmári Kölcsey-szobornál. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./
2005. január 27.
Második alkalommal rendezték meg Szatmárcsekén a Kölcsey Ferenc diák vers- és prózamondó versenyt. Meghívást kapott négy romániai Szatmár megyei szavaló is. A szatmárnémeti Nagy Noémi harmadik helyezése dicséretes eredmény. Szatmár megyében is rendeztek vers-és prózamondó versenyt, a két első helyezett, Márkus Éva és Muntán Emese, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium két tanulója koszorúzhatta meg Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc sírját. /Csirák Csaba: Szatmárnémeti szavalók koszorúzták meg Kölcsey sírját szervezeteket. /Falun terjeszkedik a MIK. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./
2005. március 15.
Kézdimartonfalva iskolásai a református templomkertben lévő ’48/’49-es kopjafánál koszorúztak, Kézdialmáson az általános iskolában tartott ünnepi műsor keretében idézték fel a történelmi pillanatokat. A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és az Apor Péter Iskolaközpont tanulói a Nyergestetőn felállított emlékműnél helyezték el koszorúikat. A debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző főiskola diákjai kopjafát állítottak Nyergestetőn, majd a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság a szegedi hagyományőrzőkkel közösen koszorúzott. Március indusán Székelytamásfalván felavatják a turulmadaras emlékművet, Cófalván a községi RMDSZ kopjafát állít a szabadságharcban elesettek emlékére. /(Flóra Gábor): Turulmadár Székelytamásfalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./
2005. április 12.
A határon túlról érkezett középiskolás diákok szerezték meg az első három helyet a Debrecenben április 9-én rendezett nemzetközi versmondó versenyen. A debreceni és a berettyóújfalui diákok mellett Kassáról, Gyimesfelsőlokról, Szabadkáról, Nagybányáról, Csíkszeredából, Szatmárnémetiből, Nagyberegről és Székelyhídról érkeztek versenyzők. A versenyt Varga Szabolcs, a nagyberegi Református Líceum diákja nyerte. A második helyen Muntán Emese, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákja, a harmadikon Szűcs Noémi, a székelyhídi Petőfi Sándor Líceum diákja végzett. /Nemzetközi versmondó verseny. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 12./
2005. április 18.
A múlt év óta az Identitás Alapítvány /Szatmárnémeti/, melynek elnöke Varga Attila, parlamenti képviselő, külön díjjal jutalmazza azokat, akik kiemelkedő szerepet vállalnak a magyarság értékeinek és hagyományainak ápolásában, az azonosságtudat megőrzésében. Először dr. Bura László tanár, nyelvész, közíró, mintegy 30 könyv szerzője részesült az elismerésben. Idén április 15-én átadták a díjat Csirák Csabának, a Szent-Györgyi Albert Társaság társelnökének és Muzsnay Árpádnak, a Kölcsey Kör elnökének, az EMKE partiumi alelnökének. Laudációjában Varga Attila kiemelte, hogy Muzsnay Árpád sokat tett a régió magyarsága történelmi emlékezetének, s a magyarság kulturális életének ébrentartásáért. Kitartó tevékenysége nyomán emeltek szobrot többek között Kölcsey Ferencnek (kettőt is), Dsida Jenőnek, Szilágyi Domokosnak és Páskándi Gézának. Csirák Csaba kezdeményezte a Gellért Sándor kárpát-medencei versmondó versenyt, a Szentlélek templomban beindult Mindentudás egyeteme sorozatot, az Otthonom Szatmár megye helytörténeti és önismereti könyvsorozat kiadását, ami meghaladta a 20. kötetet, továbbá a szatmári Színházbarátok Körének megalakítását. /(Sike Lajos): Muzsnay Árpád és Csirák Csaba kapta az Identitás-díjat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./
2005. június 25.
Szatmár megye magyar iskoláiban, illetve tagozatain 172 szakképzett pedagógus, pontosabban 128 tanár 23 tanító és 21 óvónő hiányzik. Pályázatot írtak ki, de kevés a jelentkező, elsősorban a magyar, illetve a román nyelv és irodalom, de a matematikánál, biológiánál, földrajznál és történelemnél sem lesz nagy a verseny. Különösen lehangoló a magyartanárok hiánya, a meghirdetett 24 állásra mindössze heten jelentkeztek. A jobb megélhetés miatt többen év közben hagyják el a pályát. Nagy Gyula, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium /Szatmárnémeti/ országosan ismert magyar nyelv és irodalom tanára szerint az elmúlt években leértékelődött a magyar tanítása. A gyakran változó, az igazi értékeket mellőző elitista tanrend nem tudja vonzóvá tenni az irodalmat. /Sike Lajos: Nem vonzó a magyar nyelv és irodalom tanítása! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./
2005. augusztus 8.
A Himnusz költőjének szülőfalujában, a Szatmár megyei Sződemeteren hagyományos, koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak hétvégén, a költő születésének 215. évfordulóján. A himnuszt Meleg Vilmos, majd román nyelven Marcel Mitrea színművész előadásában hallgathatták meg az ide zarándokolók. Muzsnay Árpád szervező mondta a bevezető beszédet. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke méltatta Kölcsey szilárd politikai gondolkodását. Tempfli József római katolikus püspök beszéde után a szilágypéri és a tasnádi kórus, szatmárcsekei és tasnádi szavalók léptek fel. /Konglovits Éva: Kölcsey Ferenc: a költő és politikus. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./
2005. október 28.
A csatószegiek régi vágya megörökíteni az utókor számára az 1848-as szabadságharc résztvevőinek, valamint a két világháború hősi halottainak emlékét. Az emlékmű elkészítésére Nagy Ödön szobrászművészt kérték fel, azt az alkotót, akinek mindeddig közel 40 köztéri szobra áll, itthon és külföldön. Nagy Ödön a háborúba odaveszett szeretteit sirató, hárászkendős asszonyt formázta meg Csatószeg számára. A magyarságtudat szimbólumaira alapozott. A már említett fő alak egy szárnyasoltár előtt áll, fölötte kettős kereszt. A kompozíció két oldalán, a kiterített turulszárnyakon tüntették fel a háborúkba odaveszett hősök névsorát. Ezt az aprólékos munkát Siklódi Ferenc grafikusművész végezte. A talapzaton olvasható felirat egy Kölcsey Ferenctől vett idézet: Ha van hited, lészen hazád. A környezetet, ahol a szobor állni fog, Korodi Szabolcs műépítész tervezte meg. A szobor a régi iskola előtti téren fog állni. Az emlékművet október 30-án, vasárnap, a templom búcsúja alkalmával szentelik fel. /Kristó Tibor: Háborús emlékművet avatnak Csatószegen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 28./
2005. december 19.
Hatodik alkalommal rendezte meg a Szatmárnémeti MADISZ december 18-án, vasárnap a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban karácsony előtti ünnepváróját. Számos elfoglaltság várta a gyermekeket: papírból különböző fajtájú képeslapokat, ablakdíszeket, csillagokat, Mikulás-formát készíthettek. Az ünnepség sikeresen zárult, több száz gyermek és szülő látogatott el oda. A rendezvényről távozókat ajándékcsomaggal lepték meg a szervezők. Az ünnepváróval párhuzamosan gyermektácház, bababörze és karácsonyi vásár is volt. /(bodnár): MADISZ–karácsonyváró. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 19./
2006. január 24.
Január 24-én Szatmárnémetibe, a Megyei Főtanfelügyelőségre kárpátaljai küldöttség érkezett, akiket Buda Viorel, Kónya László és Muzsnay Árpád magyar nyelven is köszöntöttek. A küldöttség 35 személyből állt, akik között a kárpátaljai főtanfelügyelő, Rabovics Ludmilla, illetve Nagyszőlős, Tiszaújlak, Szőllősgyula, Nevetlenfalu, Salánki, Péterfalva, Nagypalád általános iskoláinak igazgatói, aligazgatói, tanárai és vállalkozói vettek részt. A megye és Szatmárnémeti több iskolájából is jelen voltak az igazgatók, aligazgatók. A bemutatkozásokat követően a Hám János Római Katolikus Iskolaközpontba és a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumba látogattak a vendégek, akiknek célja megismerni a romániai, azon belül a szatmári oktatást, az oktatás menetét, a tanórák összetételét. Ma ugyanez a küldöttség tanfolyamon vesz részt, európai uniós pályázatok kitöltését illetően. A testvérkapcsolati viszony ápolásaként a vendégek meghívták Szatmárnémeti pedagógusait Ukrajnába, hogy lássák, milyen ott az oktatás helyzete. /Farkas Orsolya: Kárpátaljai küldöttség Szatmárnémetiben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 24./
2006. január 25.
Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én befejezett Himnusza önmagában is óriási hozzájárulás az egyetemes kultúrához, de abban az esztendőben olyan nagy személyiségek és művek, felfedezések születtek, ami miatt méltán nevezhetjük a magyar kultúra csodálatos évének – fejtette ki Toró Tibor professzor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja abban az előadásában, amit január 24-én a magyar kultúra napja jegyében tartott a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum érdeklődő diákjainak és tanárainak. 1823. január elsején látta meg a napvilágot Petőfi Sándor, január 21-én született Madách Imre, november 3-án írta meg Bolyai János híres temesvári levelében, hogy “semmiből egy új, más világot teremtettem”, így adva hírül az első nem euklideszi geometria alapképletének felfedezését. Hogy a költészetet és a tudományt éppen egy atomfizikus foglalta össze egy értekezésben? “Nincs abban semmi – magyarázta Toró –, mert szerintem a tudomány a kultúra szerves része.” Az előadás végén a 97. évét hamarosan betöltő Anavi Ádám költő olvasta fel Temesvári rézkarcok című versét. /Pataky Lehel Zsolt: A magyar kultúra csodálatos éve. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./
2006. január 26.
Kászonújfalu lakói a falu központjában emlékművet állítottak a két világháború hősi halottainak. Koszti István iskolaigazgató – akinek szintén szerepe volt az emlékmű felállításában – tájékoztatott a Szent Miklós nevét viselő tájház melletti telken megépült emlékmű felállításáról. A Kászoni Kistérségi Társulat, valamint az újfalvi közbirtokosság anyagi támogatásának, a plébániának és a falu lakosságának köszönhetően épült meg az emlékmű. Kézdiszentléleki mester, Bartalis Béla és fiai: Béla és János homokkőből faragták ki az emlékművet. Oldalaira 127, az első és a második világháborúban életüket vesztett kászonújfalvi katona nevét vésték fel. A homlokzaton Kölcsey Ferenc-idézet olvasható: „Négy szócskát üzenek. Vésd jól kebeledbe. S fiadnak hagyd örökül. Ha kihunysz, a haza mindenek előtt.” /Kristó Tibor: Világháborús emlékmű Kászonújfaluban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./
2006. január 26.
2004. novemberében ünnepélyesen bejelentettek Székelyhídon az Ady Endre Kulturális Központ létrejöttét. Fekete Katalin, a központ vezetője sikeresnek tartja az eltelt időszakot. Ez a debreceni Kölcsey Ferenc Művelődési Központ segítségének is köszönhető. Az idei tervek között nagy szerepet kap a hagyományőrzés. Februártól a népi hagyományok felelevenítését célzó tanfolyam indul, anyaországi segítséggel. /D. Mészáros Elek: A feledésbe merült népi mesterségek felelevenítése. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 26./
2006. február 1.
Aradon január 30-án szűknek bizonyult a Tulipán könyvüzlet: a Kölcsey Egyesület ünnepi műsoros összejövetelét tartotta. Pávai Gyula, a Kölcsey Egyesület elnöke értékelte az elmúlt évet, majd Horváth Andrea, a Csiky Gergely Iskolacsoport magyartanára értekezett Kölcsey Ferencnek unokaöccséhez, Kölcsey Kálmánhoz intézett Intelmeiről. Ez alkalommal adták át a 2005-ös Kölcsey-díjakat Ruja Ildikó, a Csiky magyartanárai munkaközösségének vezetőjének és Kett-Groza János képzőművésznek. Az esten nem hiányozhattak a szép magyar versek sem, a Kölcsey Stúdió tagjai tolmácsolásában. /(Kiss): Átadták a Kölcsey-díjakat. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 1./
2006. április 10.
Gavrucza Tibor székelyhídi református lelkész festményeiből vándorkiállítást állított össze Álmom, az Érmellék címmel. Bihar megyében eddig négy helyszínen mutatták be alkotásait. A debreceni Kölcsey Ferenc Közművelődési Egyesület támogatásával mostanság Magyarországon tekinthetik meg a lelkész-festő munkáit az érdeklődők. /D. Mészáros Elek: Gavrucza Tibor álma Hajdú-Biharban. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 10./
2006. április 14.
Április 13-án ötödik alkalommal került sor a Tóth Árpád költeményeiből rendezett szavalóversenyre. A megmérettetést évente felváltva rendezi az aradi Kölcsey Egyesület és a debreceni Kölcsey Ferenc Gimnázium, amelynek szavalói most nem jöttek el Aradra. Eljöttek azonban a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport diákjai. Mindenki kapott részvételi oklevelet és a Fecske-könyvek sorozatban megjelent Ficzay Dénes Válogatott írásai című kötetből egy-egy példányt. /Kiss Károly: Tóth Árpád-szavalóverseny. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./
2006. április 28.
Váratlanul elhunyt 65. életévében Balogh Géza /sz. Királydaróc, 1942. márc. 6./ nyugalmazott tanár. Történelem szakos tanári oklevelet szerzett az egyetemen. 1996–ban került a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumba, 1998–tól nyugdíjaztatásáig aligazgató volt. Szorgalmazta a nemzeti történelem tanítását is. Levéltárakban kutatott, előadásokat tartott, tanulmányokat közölt. Szatmár és vidéke a reformáció századában címen tartott előadása most jelent meg A kálvinizmus és a magyar kultúra című kötetben. 2004-ben jelent meg Élő hagyományaink – Tanulmányok a Szatmárnémeti Református Főgimnázium múltjáról című munkája. Kutatásának eredménye a Szeles András: A szathmári tiszt. tractus ekklésiáinak históriája című terjedelmes munka, melynek előszavát és magyarázó jegyzeteit ő írta. /Bura László: Elhunyt Balogh Géza. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 28./
2006. május 8.
Május 5–én kezdődtek meg a hagyománnyá vált Kölcsey Napok Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. A kétnapos rendezvénysorozaton a diákok részt vehettek több bajnokságon, illetve diákszínjátszó fesztiválon. /Farkas Orsolya: Eseménydús Kölcsey Napok. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 8./
2006. május 9.
Május 7-én, vasárnap Budakeszin felavatták a Himnusz kőből, márványból és bronzból készült emlékművét. V. Majzik Mária Magyar Örökség-díjas szobrász, a mű alkotója elmondta, hogy az alkotás része az a 21 bronzharangból álló együttes, amely mostantól ünnepnapokon az Erkel Ferenc által komponált dallamokat játssza majd el. A szobor kör alakú malomkövet formál, utalva az élet körforgására, és egyben arra is, hogy Kölcsey Ferenc a nemzeti imát egy malomban írta. A mű középpontjában bronz istenalak áll, amelyen a Himnusz sorai olvashatóak. A Himnusz-emlékmű remélhetőleg olyan kisugárzó erővel bír, amely vonzerejével a határon innen és túl hozzájárulhat a magyarság megmaradásához, és ennek az eszmének az életben tartásával hamarosan zarándokhellyé válik – vélekedett a művész. /Felavatták a Himnusz-szobrot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./
2006. május 17.
Nyíregyházán rendezték meg a Jedlik Ányos országos fizikaversenyt a Kárpát–medence diákjai számára, melyen a Kölcsey Ferenc Főgimnázium /Szatmárnémeti/ tanulói ismét szép sikereket értek el. A sikereket tetézve, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanulója, Ferenc Endre egy oxfordi tanulmányutat nyert. Mindennek a főszponzora Szendrei Péter, egy debreceni fogorvos, pilóta. /(farkas): Legjobbak között vannak a Kölcsey diákjai. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 17./
2006. május 19.
Tizenöt éve alakult újra a Szatmárnémeti Református Gimnázium. Szilágyi Éva tanárnő, a Református Gimnázium igazgatója elmondta, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 1991–ben újraindította a Szatmárnémeti Református Gimnáziumot is. A gimnázium újraindításának gondolata Ligeti László egyházmegyei főgondnoktól származik, ő adta be a hivatalos kérvényt a gimnázium beindítására. Azután évről évre nőtt az osztályok száma. Épületük egyelőre nem volt, délutáni oktatásra kényszerültek. A két kilencedik osztályt a Kölcsey Ferenc Líceum fogadta be. Az 1992–1993-as tanévben már három kilencedik osztály indult, így összesen az öt osztályban százötvenegy tanuló tanult. 1997–ben az évek óta húzódó ígérgetések után az egyház és a helyi RMDSZ-szervezet közbenjárására a gimnázium megkapta az egykori Zárda – volt fiúbentlakás – épületét. Az épületet át kellett alakítani, hogy igazi otthont teremtsenek az oktató–nevelő munkának. A véndiákok segítettek. A gyülekezetekkel felvették a kapcsolatot. A gimnázium hagyományaihoz híven, nyitottak más felekezetek irányába is. Jelenleg a gimnáziumban általános iskolai tagozat, továbbá a líceum nappali és esti tagozata, továbbá egy posztliceális, könyvviteli képesítést nyújtó tagozat működik. A gimnáziumnak ma ötszázötven diákja van és harminctagú a tantestület, akik közül tizenheten címzetes tanárok, a többi helyettesítő, illetve óraadó minőségben dolgozik. Valamennyi tanerő szakképesített. A kiváló képességű tanulókkal külön foglalkozásnak, gyakorolják a tehetséggondozást. Jól működő ösztöndíjrendszert dolgoztak ki. Jól felszerelt könyvtárat is sikerült létrehozniuk. A tizenötezer kötetes állomány mintegy kilencven százaléka egyéni adományokból származik. /Mandula Tibor: Tizenöt éve alakult újra a Szatmárnémeti Református Gimnázium. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 19./
2006. május 22.
Május 19-én Az 1956–os forradalom és Erdély művelődési élete címmel rendezte meg a már hagyománnyá vált Páskándi Géza–megemlékezést és az 56–os magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából esedékes tanácskozást Szatmárnémetiben az EMKE, a helyi Kölcsey Kör, valamint a Páskándi Géza Baráti Társaság. Muzsnay Árpád EMKE–alelnök és Muhi Miklós, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatójának megnyitó beszédei után Gál Elemér jelenleg Egerben élő tanár és közíró vallott az 56–os forradalom szatmári „kárvallott szemlélőiről”, Páskándi Gézáról őrzött személyes emlékeit is beleszőve. Láng Gusztáv erre az alkalomra Szombathelyről hazalátogató egyetemi tanár Az erkölcsi ellenzék címen tartott előadást. Egyfajta nyelvi cinkosság alakult ki, melynek következtében Páskándi Géza, Hervay Gizella, Kányádi Sándor, Bálint Tibor, Pusztai János, Bodor Ádám, Sütő András írásaiban saját hétköznapjainak igazságaiból sokkal többet látott meg az akkori, mint a mai olvasó, fejtette ki Láng Gusztáv. Dávid Gyula tanácskozásvezető szerint minden nemzedék megszenvedi a saját élettapasztalatait, kevesen lévén képesek az előttük járókénak tanulságait leszűrni, ennek ellenére a harmincas éveiben járó Balázs Imre József kolozsvári adjunktus Pályakezdő prózaírók emberképe az 1956 körüli időszakban című előadásában lényegében az előtte szóló gondolatait fejtegette tovább. Péter Miklós kolozsvári egyetemi docens, egykori 56–os elítélt börtönévei alatt és azóta írt verseit olvasta fel. Bikfalvy György tasnádi könyvkereskedő politikai elítéltként Páskándi Gézához kötődő emlékeiről, börtönélményeiről vallott. Koczka György temesvári újságíró – egykor szintén Páskándi rabtársa – Van, amin nevetni kéne címmel a forradalmat követő korszak abszurd ellentmondásaira emlékezett. Beszélt az elítéltek megsemmisítésének szándékát nyíltan hangoztató pribékekről, akiknek mostani nyugdíjuk is sokszorosa egykori áldozataik jövedelmének. Mózes Árpád nagykárolyi ny. evangélikus püspök a magyarországi eseményeket követő önfeledt örömről, valamint az ezért elszenvedett megtorlásokról beszélt. Csiha Kálmán ny. református püspök Téli méhek balladája című lírai vallomásában az 56–os erdélyi értelmiségét a kaptár népének túlélését ezer veszély és viszontagság között biztosító „téli méhekhez” hasonlította, akiket végül megöl az annyira várt tavasz. A „börtönbe zárt Erdélyről” szólt Péter Miklós és Dávid Gyula is, és azoknak a talán még nehezebb életéről, akik kint maradtak. Dávid Gyula összefoglalójában párhuzamot vont az 1848–as és 1956–os forradalmak jelentősége és utólagos megítélése között. Az utóbbi résztvevői és hozzátartozóik még most is félnek a megtorlástól. /Báthory Éva: Páskándi–megemlékezés – másként. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 22./
2006. május 30.
Páskándi Gézára emlékezve ötödik alkalommal rendezték meg Szatmárnémetiben a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban a Mi nékem az igazság? című tanácskozást. A gimnázium igazgatója, Muhi Miklós köszöntötte a megjelenteket. Megnyitó beszédet Muzsnay Árpád, a találkozó szervezője mondott. Balázs Imre egyetemi adjunktus előadása után a Szombathelyen élő Láng Gusztáv elemezte a költő első verseskötetét, a Piros madár címűt. Koczka György temesvári dramaturg a költővel való barátságát és börtönélményeit idézte föl. Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök az ötvenhatos eseményekről meg a rájuk következő megtorlásokról emlékezett meg. Csiha Kálmán nyugalmazott református püspök az életről mint isteni rendelésről beszélt. A rendezvény a költő szülőfalujában, Szatmárhegyen folytatódott a Páskándi-emléktáblánál. /Bikfalvy György: Páskándira emlékeztek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 30./
