|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 263 találat | lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-240 | 241-263 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kiss Sándor 2014. április 25.Kiss Sándor nagy bajban: bűnvádi eljárás indult elleneCsúszópénz elfogadása, pénzmosás és hatalommal való visszaélés gyanújával indult bűnvádi eljárás Kiss Sándor, a Bihar megyei önkormányzat RMDSZ-es alelnöke ellen – jelentette be csütörtökön a román korrupcióellenes ügyészség (DNA). Egymillió eurónyi megvesztegetés ügyében indult bűnvádi eljárás Kiss Sándor, a Bihar megyei önkormányzat alelnöke ellen, aki egyúttal az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke. Mint az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) váradi ügyészeinek csütörtöki közleményéből kiderül, Kiss ellen a csúszópénz elfogadása mellett hivatali visszaélés és pénzmosás gyanújával indult bűnvádi eljárás. A hivatalos közlés szerint az ügyben a gyanúsítottak között szerepel még Mudura Sándor, Bojtor Vilmos László, Gheorghe-Ioan Roatiș, Beneamin Rus, Miklóssy Ferenc, valamint Miklóssy Ferenc-László is. Mint a bűnvádi eljárás megkezdésére vonatkozó rendeletből kiderül, Kiss, Bojtor és Rus kiterjedt pénzügyi konstrukciót dolgozott ki és működtetett: romániai (a Rus által vezetett váradi Selina és a Trameco Rt.) és egyesült államokbeli (a Bojtor által irányított Wasleys Worldwide LLC Washington) cégek közvetítésével 2005-2006-ban 600 ezer eurónyi pénzt mostak tisztára. A DNA közlése szerint az történt, hogy bár a Selina közvetlenül tárgyalt bizonyos gépek és berendezések megvásárlásáról németországi és hollandiai beszállítókkal, a tranzakciót végül a Trameco ütötte nyélbe a Wasleys Worldwide LLC Washington nevű fedőcég közvetítésével, a tranzakciót pedig az eredeti megállapodáshoz képest magasabb áron bonyolították le. Az így tisztára mosott 600 ezer eurónyi, jogosulatlanul szerzett hasznot pedig Rus a DNA rendelkezésére álló információk szerint nem tartotta meg, hanem a Bihar megyei közgyűlés akkori elnökének, Kiss Sándornak adta át, hogy az előnyben részesítse a Selinát egyes váradi területek értékesítése során. A korrupcióellenes ügyészek úgy számolnak, hogy két ilyen tranzakcióval a Bihar megyei önkormányzatnak mintegy 8,6 millió eurós kárt okoztak. Korábban egy másik összetett pénzügyi kondtrukciót is tető alá hoztak a felek 2003-2004-ben, ebben már hármukon kívül Roatiș, Miklóssy Ferenc és Miklóssy László is érintett volt. Ennek keretében a Miklóssy Ferenc által irányított debreceni Keviép KFT a Bojtor által vezetett londoni Ariston Distribution Corporation LTD-nek 187 ezer euró értékben szállított gépeket és anyagokat, amelyeket azonban néhány nap múlva 500 ezer euróért visszavásárolt a nagyváradi East Bau Construct KFT révén, amelyet Miklóssy László vezetett. Az így „kifehérített" 300 ezer eurót a gyanú szerint Miklóssy Ferenc, a Keviép többségi tulajdonosa Kissnek és Mudurának adta át, hogy gyakoroljanak befolyást a nagyváradi városháza által kijelölt tárgyalóbizottságra, hogy az önkormányzat a debreceni céggel kössön PPP-szerződést a város szeméttározójának kivitelezésére és üzemeltetésére. Egy másik hasonló akciót is gyanít a DNA. Ebben Kiss, Mudura, Bojtor és Rus érintett. Az ügylet során a Trameco Rt. az Ariston Distribution Corporation LTD közvetítésével hozott be árut Romániába a Selina által korábban kialkudottnál mintegy 50 százalékkal magasabb áron 2003-2004-ben. Az így tisztára mosott 100 ezer euró a korrupcióellenes ügyészek gyanúja szerint szintén Kisshez és Mudurához vándorolt, hogy egyes közbeszerzési versenytárgyalások során a Selina kerüljön ki győztesként. Az ügy felgöngyölítésében egyébként a DNA-t a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), a nagyváradi rendőrség szervezettbűnözés-ellenes osztálya, valamint a magyarországi, németországi és hollandiai hatóságok segítették. Kiss igazságot vár „Lassan közel két évtizede vagyok a közéletben, már mindennek lefestettek ez idő alatt. Azokat az ügyeket, amelyeket most 9–10 év után előszednek, már vagy 3-szor, 4-szer vizsgálták. Sorban le is zárták. Most ötödször is nekifutnak” – fejtette ki a történtek kapcsán csütörtöki sajtónyilatkozatában Kiss Sándor. Mint fogalmazott, igazából nem ismeri az újabb vádakat, de ha megkérdezik, válaszol. „Az, hogy egy ilyen időszakban, amikor az egész ország vizsgálat alatt van, az államelnököt, a miniszterelnököt és egy sor embert vizsgálnak, és engem ki akartak hagyni, ez már szinte sértésnek tűnt egy ilyen fontos választási évben. A viccet félretéve, abban reménykedem, mint bármilyen normális ember, hogy az ország Nyugatra és nem Keletre tart, és így az igazság valóban igazság lesz” – szögezte le a megyei közgyűlés alelnöke. Ioan Mang, a Bihar megyei közgyűlés alelnöke az Agerpres hírügynökség megkeresésére úgy nyilatkozott, meglepődött a Kiss Sándor ellen felhozott gyanú hallatán, mivel – mint mondta – 2005–2006-ban az RMDSZ-es megyei közgyűléselnök tevékenységét több ízben is ellenőrizték. A Szociáldemokrata Párti (PSD) politikus szerint „valószínűleg ez azoknak az akciója, akik nem szeretik Kisst, vagy inkább rosszat akarnak neki”. A Selina esthajnalcsillaga A 2005-2006-os telekvásárlási visszaélések egyébként az Aradi úti, a helyiek által Kiss-féle tömbházakként emlegetett lakónegyedhez kapcsolódnak, ahol a Selina ma is építi a Luceafărul elnevezésű lakónegyedét. Mint csütörtökön az Informația de Bihor portál is emlékeztetett, a helyi sajtó már 2006-ban gyanúsnak tartotta az ügyletet. Kiss Sándor, a megyei közgyűlés elnökeként még 2005-ben bejelentette ugyanis, hogy több ezer „szociális" lakást készülnek felépíteni, azaz olcsón, előnyös hitelkonstrukcióval juthattak volna ezrek lakrészhez a tervezett tömbházakban. A várólistára több ezren is feliratkoztak. Azonban a történet hirtelen új fordulatot vett. A megyei tanács versenytárgyalást írt ki egy 1500 lakrészesre tervezett Aradi úti telekre, illetve egy 2500 lakrészesre meghirdetett Rulikowsky (Egyetem) úti telekre. Előbbi esetben a kiindulási ár 58,52 euró/négyzetméter, utóbbinál 47,88 euró/négyzetméter volt. Az Informația de Bihor portál újságírója szerint a tenderen való részvétel kritériumait úgy határozták meg, hogy a Selina jól jöjjön ki belőle – meg is nyerték mindkét kiírást. Az Aradi úti telekhez négyzetméterenként 59,72 euróért, a másikért 48,12 euró/négyzetméterért jutottak hozzá. A szociálisnak tervezett lakásokat pedig végül a Selina építette fel, a lakónegyed azonban inkább a luxus kategóriába tartozik, az árak pedig váradi viszonylatban csillagászatinak mondhatóak. Ennek oka a portál szerint az, hogy nem sikerült a szerződésben rögzített ütemben haladni az építkezéssel, s Rus úgy gondolta, hogy ha drágán kínálja a lakásokat, akkor azok nem találnak vevőre, így nem kell gyorsabb ütemben haladnia. Együtt az Ady-központért Amint arról több ízben is írtunk, Mudura Sándor és Kiss Sándor is alapítói annak a Mecénás Alapítványnak, amely a hírhedt nagyváradi Ady-központra úgy kapott több mint egymillió eurónak megfelelő, 320 millió forintos magyarországi támogatást, hogy a pénzre előzőleg 2001-ben sikerrel pályázott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál. A Tőkés László püspöksége idején, 2002 májusában kötött megegyezés alapján Érmindszenten épült volna fel a költőről elnevezett vallási, kulturális és turisztikai központ, csakhogy a júniusi magyarországi kormányváltás után az ügyet átvevő Miniszterelnöki Hivatal a pénzt decemberben átirányította a Mecénás Alapítványnak, amellyel nem pályázat útján szerződött. A politikai döntés tényét maga Szabó Vilmos államtitkár ismerte el 2003-ban a Krónikának. Noha a projektet 2006-ban lezárták, az Ady-központból máig csupán egy konferenciaterem valósult meg, a tervezett szálló soha nem készült el, a félkész létesítmény miatt pedig a telek azóta is építési területre emlékeztet. A beruházás becsült értéke ma csupán 300 ezer euróra rúg, miközben a támogatás mai értéken is eléri az egymillió eurót. Bár a Mecénás nevében Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke korábban lapunknak azt mondta, a Magyar kormány felé maradéktalanul elszámoltak, az EMNT többszöri felszólítására sem mutatták be a nyilvánosságnak, hogy mire fordították a magyar adófizetők pénzét. A központot időközben ugyanakkor az alapítvány elcserélte a Léda-házra, az ingatlanok a városi önkormányzat tulajdonába kerültek. Mudura és a Kulcsár-ügy A Medgyessy Péter volt magyar miniszterelnök barátjaként ismert Mudura Sándor egyébként korábban a nagyváradi Lotus Plaza bevásárlóközpont megépítése kapcsán került a figyelem középpontjába, miután kiderült, hogy a beruházást részben a magyarországi brókerbotrány főszereplőjeként elhíresült Kulcsár Attila pénzéből valósították meg. A Kulcsár-ügyben zajló tárgyalások keretében 2003-ban tanúként hallgatták ki Mudura Sándor nagyváradi nagyvállalkozót, mivel a másodrendű vádlott, Kerék Csaba egyik cége, a Britton Kft. 2,5 millió euróval, a teljes összeg felével szállt be a Sebes-Körös-parti város első plázájának, a Lotus Marketnek az alapításába. A nagyváradi üzletember 2003-ban Budapesten tett tanúvallomásában az áll, hogy miután 2000-ben megvásárolta a Szőllős negyedbeli elhagyatott sörgyárat, nem kapott megfelelő hitelt arra, hogy felépítse a bevásárlóközpontot. 2001 második felében Kerék – akit Mudura távolról ismert – azt mondta neki: egy amerikai befektetőcsoport áll mögötte, amely valószínűleg beszállna az üzletbe, ráadásul hitelt is szerezne. Kerék valóban szert tett a 11,8 millió dolláros bankkölcsönre, mégpedig a magyar Eximbanktól. Mudura Sándor azt vallja, a hitel igen előnytelen volt számára, és emiatt a teljes beruházás a tervezett 9 millió euró helyett 12 millióba került. A vállalkozó akkoriban azt is elmondta a magyar nyomozó hatóságoknak tanúvallomásában, hogy Kulcsár Attila jó ötletekkel rukkolt elő az üzlethez, ezért választotta be a plázát működtető Lotus Rt. felügyelőbizottságába, de arról vallomása szerint nem volt tudomása, hogy a pénz kétes forrásokból származik, és Kulcsár sötét ügyleteket bonyolít. Bálint Eszter. Krónika (Kolozsvár) 2014. május 6.Az EMNP lemondásra szólította fel Kiss SándortLemondásra szólította fel a korrupcióval gyanúsított Kiss Sándort, a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-es alelnökét az Erdélyi Magyar Néppárt, az EMNP szerint ez nemcsak az erdélyi magyar társadalom számára lehetne hasznos, hanem példaként állhatna valamennyi hazai korrupt politikus előtt is. Tegnapi sajtótájékoztatóján Zatykó Gyula, az EMNP partiumi alelnöke idézte fel azokat az ügyeket, amelyekben 1996 óta Kiss Sándor ellen vizsgálódtak a bűnüldöző szervek. Legutóbb április 24-én közölte a korrupcióellenes ügyészség, hogy bűnvádi eljárást indított az RMDSZ-politikus ellen, akit csúszópénz elfogadásával, hivatali visszaéléssel és pénzmosással gyanúsítanak. Szilágyi Zsolt, az EMNP külügyi alelnöke sajnálatosnak tartotta, hogy 1996 óta a magyar vezetők körében folyamatosan felmerül a korrupció gyanúja. A politikus azt kérte a sajtótájékoztatón, hogy ne a korrupcióval gyanúsított vezetők alapján ítéljék meg az erdélyi magyar közösséget. Szilágyi a Kiss Sándor körül gyűrűző korrupciós botrányok magyarországi vetületeire is felhívta a figyelmet. Emlékeztetett arra, hogy az MSZP képviselői még a Medgyessy-kormány idején jó kapcsolatokat építettek ki a Bihar megyei RMDSZ vezető politikusaival, e kapcsolatoknak köszönhetően kapott magyar állami támogatást a Kiss Sándor által vezetett Mecénás Alapítvány a nagyváradi Ady-központ felépítésére. Szilágyi Zsolt szerint „az Ady-központra kapott támogatásból körülbelül annyi hiányzik, amennyi Simon Gábor volt MSZP-alelnök eltitkolt ausztriai bankszámláin megtalálható”. Az EMNP alelnöke ismét felszólította a Bihar megyei RMDSZ képviselőit, tegyék közzé az Ady-központ elszámolási dokumentumait, és tisztázzák az általuk kezelt közpénzek sorsát. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. május 6.Kiss Sándor lemondását követeli az EMNPLemondásra szólította fel Kiss Sándort az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), amely elfogadhatatlannak tartja, hogy a Bihar megyei közgyűlés korrupciós botrányba keveredett alelnöke következmények nélkül folytassa pályafutását. „A történtek után az lenne a legkevesebb, ha visszavonulna a politikából. Ez nemcsak a közösségnek válna hasznára, hanem követendő példa lenne napjaink romániai társadalmában is” – szögezte le hétfői sajtótájékoztatóján Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei szervezetének elnöke, aki Zatykó Gyula és Szilágyi Zsolt országos alelnök társaságában emlékeztetett a helyi RMDSZ-vezető „kétes múltjára”. Kiss ellen, mint ismeretes, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) nagyváradi ügyészei többrendbeli bűnvádi eljárást indítottak csúszópénz elfogadása, pénzmosás és hatalommal való visszaélés gyanúja miatt. Zatykó most emlékeztetett, hogy a helyi pártvezér már korábban is összetűzésbe került a törvénnyel adócsalás vagy éppen „pornóbotrány” miatt. „Pár napra őrizetbe is vették, de eddig megúszta” – magyarázta. Ismét felhívta a figyelmet az ominózus nagyváradi Ady-központ ügyére, arra, hogy az RMDSZ által létrehozott Mecénás Alapítvány hogyan térítette el a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek megítélt magyar állami támogatást, amellyel máig nem számolt el nyilvánosan, és gyanítja, hogy a váradi üzletember, és a Kiss-ügyben szintén gyanúsított Mudura Sándor és a volt magyar kormányfő, Medgyessy Péter közti jó viszonynak köszönhető az ügy határon túli kivizsgálásának elodázása. „Ugyanazok az ismert nevek, Kiss Sándor, Mudura Sándor. Biró Rozália még nem került fel a listára, de tudjuk, hogy alpolgármester volt, amikor az önkormányzat megítélte a szerződést a debreceni Keviépnek” – magyarázta Zatykó, emlékeztetve a nyomozóhatóság gyanújára, mely szerint Kiss és Mudura összesen 300 ezer eurónyi kenőpénzért cserébe közbenjárt azért, hogy a magyarországi cég kivitelezhesse és üzemeltethesse a váradi szeméttározót. „Nem akarunk osztozni a felelősségen. Nem akarjuk, hogy miattuk árnyék vetüljön ránk, a helyi magyar kisebbségre és a teljes román társadalomra” – szögezte le Szilágyi, aki sajnálattal állapította meg, hogy Kissék módszerei ugyanolyanok, mint a magyarországi szocialista párté. A bűnvádi eljárás alatt álló Simon Gábor volt MSZP-elnökhelyettes titkos számláit említette és feltette a kérdést, hogy a Kiss-ügy átnyúlik-e vajon az MSZP köreibe, Simon „bajtársainak” van-e kapcsolata Kiss Sándor társaival. Szilágyi egyúttal felszólította az érintetteket, hogy ne pusztán személyes vagyonnyilatkozataikat hozzák nyilvánosságra, hanem számoljanak el azokkal a közpénzekkel is, amelyek az elmúlt 15 évben rájuk voltak bízva. „Politikai színezettől függetlenül, az a cél, hogy a helyi magyarságot ne a DNA által gyanúsított elöljárók alapján ítéljék meg” – szögezte le Szilágyi. Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár) 2014. június 15.„Az EMNP elárulta a magyarokat”Nagyvárad- Egy RMDSZ-gyűlésen Biró Rozália választmányi elnök azt mondta: bebizonyosodott, hogy az EMNP nem csak felelőtlenül és esztelenül viselkedik, hanem árulóan is a magyarság szempontjából. Kiss Sándor megyei RMDSZ-vezető távollétében Biró Rozália választmányi elnök tartott politikai tájékoztatót a szervezet legutóbbi választmányi gyűlésén, melynek a váradi Polgármesteri Hivatal díszterme biztosított helyszínt az elmúlt csütörtök délután. Felszólalásában értékelte az európai parlamenti választásokat, és beszélt az RMDSZ országos és helyi helyzetéről is. Azon meggyőződésének adott hangot: jó eredmény született, mivel a romániai magyarság érdekeit Winkler Gyula és Sógor Csaba személyében ugyanúgy két RMDSZ-es szakember képviseli majd Brüsszelben, ahogyan eddig is, hiszen bár öt évvel Tőkés László szintén RMDSZ-es listán jutott be, róla nem mondható el, hogy a Szövetség politikai célkitűzéseinek megfelelően cselekedett volna. Megjegyezte: az EMNP eddig is esztelenül és felelőtlenül viselkedett azáltal, hogy versenypártként megosztotta a magyar nemzetet, a kampányban azonban bebizonyosodott, hogy áruló is a magyarság szempontjából, hiszen egy román alakulatot, a Polgári Erőt (FC) támogatta. Az EMNP-seket bírálta Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök is. Arra hívta fel a figyelmet: velük ellentétben az RMDSZ-sek sohasem jelentenének fel ügyészségen vagy bíróságon magyarokat, és soha sem működnének együtt a szélsőséges Jobbikkal, ahogyan tették a néppártiak a Szalontai Napokon. Úgy fogalmazott: „nem lehet Orbán Viktor köpönyege mögé bújni, s közben jobbikos zászló lengetni, illetve lehet, csak nem hiteles”. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2014. július 17.Balkáni káderpolitika magyarulA kormányból való kilépési-maradási hercehurca, az ennek okán kialakult helyzet az RMDSZ régi-új arcát mutatta meg: minden eddiginél szembeötlőbben nyilvánulnak meg a belső harcok, elő-előbukkan a különböző erő- és érdekcsoportok közötti viszály. Új kinevezésekről kell dönteni, hisz Kelemen Hunor távozásával megürült a művelődési minisztérium vezető állása, no meg a kormányfő-helyettesi tisztség is. Mozgolódnak a klikkek, hisz egy-egy megyei szervezet, platform erejét is bizonyítja, ha sikerül keresztülvinnie akaratát. A Bihar megyeiek szövetségen belüli rendkívüli befolyása eddig is ismert volt, s úgy tűnik, ez töretlen annak dacára, hogy a korrupciós vádak újra és újra utolérik a csoportosulás vezetőit: Kiss Sándor egykori megyeitanács-elnök, jelenlegi alelnök ellen nemrég csúszópénz elfogadása, pénzmosás és hatalommal való visszaélés gyanújával indult bűnvádi eljárás, de Bíró Rozália szenátor, SZKT-elnök és Szabó Ödön képviselő neve is gyakorta elhangzott a Mecénás Alapítvány és az érmindszenti Ady-központ körüli botrány kapcsán is, Tőkés László pár hónapja kérte számon 800 ezer eurónyi magyarországi támogatás sorsát. Egy szó, mint száz, lenne bőséggel tisztázni valójuk. Ennek ellenére most mégis úgy tűnik, Bíró Rozália lesz Kelemen Hunor utódja a művelődési tárca élén. Mint kiderült, remek gazdasági szakember mivolta, no meg egykori nagyváradi alpolgármesteri ténykedése predesztinálja e nemes feladatra. És bizonyára az is, hogy nevéhez fűződnek a botrányosra sikeredett váradi utcanévfordítások (Piros-tó utca, Galaktikon Gála utca stb.), vagy a Matica Slovenska szlovák soviniszta szervezet egykori elnöke, Kozacsek kanonok mellszobrának a város polgárai nevében való átvétele. Őt akarják miniszternek felkenni, pedig ott lenne Hegedűs Csilla, aki államtitkár jelenleg is e tárcánál, érti a dolgát és eligazodik a minisztérium ügyeiben is. Csak hát úgy tűnik, háttere nincs elegendő. Minden bizonnyal erős belviszályok tarkítják az RMDSZ vezetőinek életét mostanság. Kelemen Hunor Verestóy Attilát leültette ugyan – igaz, késve és halványan, hiszen csak a koalíciós tárgyalásokon nem tart igényt szolgálataira –, ám az erős csapat – Markó Béla, Borbély László, Máthé András –, mely ott áll a háta mögött, amikor egyeztetni ül le Pontáékkal, ugyancsak megkérdőjelezhető. Máthé András kolozsvári képviselőt nemrég ítélték el alapfokon összeférhetetlenségért, Borbély Lászlót pedig csak a parlament mentette meg a korrupciós vizsgálattól. Ismét bebizonyosodik hát, a magyar érdekvédelmi szövetség káderpolitikája egyre jobban idomul a bukaresti balkáni politizáláshoz: nem a tudás, a tehetség, a hozzáértés a döntő, hanem a pénz és az ezáltal biztosított hatalom. Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. július 18.Oligarchák útjaA megszokott úton halad tovább az RMDSZ. Ezt nem volt nehéz megjósolni azt követően, hogy a párt befolyásos, régi, jelentős üzleti háttérrel rendelkező politikusainak – hívhatjuk őket oligarcháknak is – érdeke és akarata érvényesült, és a szövetség annak ellenére sem lépett ki a kormányból, hogy koalíciós partnere jelezte: nem enged a nemzetállami mítoszból, és csupán szünetelteti, de be nem szünteti a kisebbségi jogbővítés megtorpedózására irányuló akcióit. Kelemen Hunor államfőjelöltként történő indítása révén az RMDSZ szokás szerint arra számít, hogy az első fordulóban elért eredmény ismeretében a második fordulóba jutott jelöltek majd egymást félrelökve versengenek a kegyeiért. Ez most különösképpen nagy téttel bírhat, mivel az előrejelzések szerint ha a baloldal Victor Pontát, a jobboldal pedig Klaus Johannist indítja, pont a magyarok jelenthetik a mérleg nyelvét. Csakhogy az már több ízben is bebizonyosodott, hogy a magyar szavazópolgárok nem szavaznak baloldali jelöltre, még akkor sem, ha az RMDSZ erre buzdítja őket. Johannis pedig kisebbségiként még úgy is nagyobb eséllyel pályázhat a magyarok voksaira, hogy nem vállal fel kisebbségjogi ügyeket, és az autonómiát is ellenzi. Biró Rozália jelölése a kormányfő-helyettesi tisztségre szintén azt jelzi, hogy a szövetségben rendkívül erős az oligarchák befolyása. Mentora és üzlettársa a Bihar megyei RMDSZ elnöke, Kiss Sándor üzletember, aki ellen a korrupcióellenes ügyészség vizsgálódik olyan ügyletek miatt, amelyeket még a Bihar megyei közgyűlés elnökeként bonyolított. Biró jelölésére már ez is árnyékot vet, az meg pláne, hogy összeférhetetlenség-gyanús ügyei miatt ellene is feljelentést tett a feddhetetlenségi ügynökség. Az ártatlanság vélelme persze mindenkit megillet, de sem az RMDSZ-re, sem általában véve a romániai magyar közösségre nem vet jó fényt, ha miniszterelnök-helyettesére a gyanú árnyéka vetül – igaz, hogy, hogy nem, az ügyészség történetesen éppen alig több mint egy hete ejtette az ügyet. Végső soron a jelöléssel legalább a román polgárok magyarokkal szembeni gyanúját eloszlathatják. Hiszen ezáltal is bizonyítják, hogy az RMDSZ tényleg nem más, mint a többi, hasonló ügyekben érintett román párt. Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár) 2014. szeptember 11.Botrányszagú RMDSZ-politizálás NagyváradonA Bihar megyei RMDSZ szeretné megkapni a kultuszminisztériumi és a miniszterelnök-helyettesi tárcát Bukarestben. Biró Rozália kiiktatása után Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök az egyik esélyes. A 39 éves politikus viselt dolgainak jártunk utána. Traian Băsescu román államelnök augusztus 7-én utasította el az RMDSZ jelöltje, Bíró Rozália Bihar megyei szenátor kinevezését a kulturális miniszteri posztra. Az államfő szerint a közgazdasági végzettséggel rendelkező Biró Rozália alkalmatlan a kultuszminiszteri tisztségre. A Kelemen Hunor lemondását követően megüresedő kultuszminiszteri és miniszterelnök-helyettesi tárca újabb várományosának nevesítését az RMDSZ szeptemberre ígérte, a kiszivárgott nevek között található Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke is. A miniszteri tárcát a hírek szerint a Bihar megyeiek szeretnék megszerezni, ezért a kulisszák mögötti egyeztetésekben a történész végzettségű Szabó Ödön indulna eséllyel az újabb nevesítésre. RMDSZ-üzletemberek kedveltje Az 1975-ben Szilágysomlyón született, kárásztelki származású politikusról az erdélyi magyar közvélemény keveset tud, a helyi magyar közösség annál többet. A Nagyváradi Egyetemen 1997-ben történelem-földrajz szakot végzett szilágysági fiatalember a helyi ifjúsági szervezetekben kezdett el politizálni. A Bihar megyei RMDSZ a kilencvenes években a legerősebb, nemzeti elkötelezettségű RMDSZ-szervezet volt Erdélyben, Tőkés László királyhágómelléki református püspök és a mai ellenzéki politikusok köré csoportosulva. Ezt a beágyazódást változtatta meg Szabó Ödön a kilencvenes évek végi megjelenésével a nagyváradi RMDSZ-porondon: a Megyei Képviselők Tanácsában (MKT) az ifjúsági szervezetek 25-30 százaléknyi szavazatát játszotta át a háttérből keményen nyomuló Kiss Sándor-féle nagyvállalkozói körnek. A kétezres évek eleji, puccsszerű hatalomváltásnak alájátszott az addigi nagyváradi alpolgármester, Kapi István leváltása is, akinek helyébe az új nagyváradi RMDSZ-hatalom mindvégig hűséges (ki)szolgálója, Biró Rozália került. Az Erdély viszonylatában is ritka vehemenciával történt bihari hatalomátvétel mögött van, aki román titkosszolgálati módszereket vizionál, mások úgy vélekednek, hogy az új politikai elit egyszerűen megvásárolta a hatalomátvételhez szükséges ifjúsági szavazatok zömét. A következő lépésben a nemzeti táborhoz tartozó vidéki RMDSZ-vezetők gyors leváltása következett. A bihari lett Erdélyben az első egyszínű, belső ellenzék nélküli megyei RMDSZ-szervezet. Az utolsó ellenzéki polgármestert, az érmihályfalvi Kovács Zoltánt nemrég késztették távozásra. A bihari RMDSZ-t az új csapat vezetői egyféle közös vállalkozássá alakították át. A Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök és megyei önkormányzati alelnök ellen az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály által idén áprilisban indított bűnvádi eljárás egyelőre csak sejteti a bűzös hátteret, amelynek szálai – a helyiek szerint – polipként terjednek szét a gazdasági élet számos területére. Aki napi 24 órában dolgozik Ebben a kétes hátterű „érdek-képviseleti” rendszerben Szabó Ödön különösen színes figura. Az új megyei felállásban a kétezres évek elején helyi szinten még komoly hatalommal rendelkező RMDSZ-vezetők a fiatal történésznek a Kőrösvidéki Múzeumnál találtak kutatói állást. Szabó Ödön közben megyei önkormányzati képviselő lett, és a 2012-es parlamenti képviselői megválasztásáig – vagyonnyilatkozatainak tanúsága szerint – tíz éven át a nem túl magas, közalkalmazotti fizetését az önkormányzati üléspénzek egészítették ki. Mindez annak fényében érdekes, hogy Bíró Rozália alpolgármestersége alatt – minő véletlen – két igen értékes önkormányzati lakást is meg tudott vásárolni Nagyvárad belvárosában, a színház melletti Bazár épületében. A telekkönyvi kivonatok tanúsága szerint az egykor államosítással, a román állam tulajdonába került két lakrész tulajdonosa immár Szabó Ödön és a felesége. A szegény legényként Szilágyságból Nagyváradra érkező ifjú politikusnak – akárcsak a romániai politikusok százainak – igencsak jót tett az új foglalkozás, ami leginkább vagyoni gyarapodásban látszik meg. Ez alól Szabó Ödön sem kivétel, akit nemcsak a helyi RMDSZ korifeusai hoztak helyzetbe, hanem a Budapesten hatalomra kerülő balliberális kormányoldal is. A kapcsolatot ő maga kereste, amikor Erdélyben először Nagyváradra hívta meg Medgyessy Pétert, Gyurcsány Ferencet, Kuncze Gábort, Nyakó Józsefet, Újhelyi Istvánt, Bajnai Gordont, Mesterházy Attilát és társait. A baloldali politikusok hálája nem késett: 2006 és 2010 között Szabó Ödön az ITD Hungary befektetés-ösztönző és kereskedelemfejlesztő állami ügynökség partiumi megbízottja volt. Érdekes módon, a jelzett időszakban leadott vagyonnyilatkozatai erről a forrásról nem tesznek említést, de mint kiderült, a havi mintegy kétezer dolláros apanázst saját cégére, a Hubeo Kft. számláira fogadta, de a cég sem fizetést, sem osztalékot nem fizetett saját tulajdonosának. Első látásra rendkívül aktív politikus képét mutatja néhány, a tulajdonunkba került elszámolás fénymásolata az ITD Hungary fele. Szabó Ödön napi nyolc órát dolgozott a magyar állami ügynökségnek, napi nyolc órát a történelmi múzeumnak, és napi nyolcat az RMDSZ megyei ügyvezető elnökeként, nem beszélve a megyei közgyűlésben sorra került ülésekről. A két embernek is sok foglalatosság csak úgy állhat össze, ahogyan azt közeli ismerői állítják: Szabó Ödön a Kőrösvidéki Múzeumnál csak a munkahelyi regiszter szerint dolgozott, és kapott fizetést, valójában főállású munkahelyén nagyon ritkán látták. Mint ahogy befektetés-ösztönző ügyködésének sem látta sok eredményét a Bihar megyei magyarság. Egyházféltő ingatlankisajátítás? Szabó Ödön neve az elmúlt tíz évben kétszer került be hangsúlyosabban az erdélyi magyar sajtóba. Tőkés László királyhágómelléki püspök azzal vádolta meg, hogy szerepe volt 2002-ben az első Orbán-kormány által a Királyhágómelléki Református Egyházkerület keretében eltervezett érmindszenti Ady-központra kiutalt 1,3 millió euró magyar állami támogatás eltérítésében. A második, szintén méretes botrány akkor robbant ki körülötte, amikor 2013 júniusában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által első alkalommal megszervezett Szent László Napok nevét még májusban benyújtotta levédésre a bukaresti Márkavédelmi Hivatalhoz. Szabó Ödön egyszerűen ellopta az EMNT grafikusa által tervezett színes logót, és leadta azt Bukarestben. Amikor az ügyből erdélyi méretű botrány lett, azzal védekezett, hogy a római katolikus egyház számára akarta levédeni a nevet, mert úgymond a szentek kultuszának ápolása nem civil szervezetek, hanem az egyház feladata. Logikája szerint – amelyet a román bíróság szerencsére nem fogadott el – például a Szent Miklós hagyományőrző egyesületeket vagy a Szent György napokat szervező civil szervezeteket is fel kéne számolni. A római katolikus egyház nagyváradi kanonokja utólag kiállt Szabó Ödön elképzelése mellett, azonban a bírósági határozat szerint a szentek neveinek használati jogát nem lehet korlátozni vagy levédeni, így az EMNT által elkezdett nagyváradi Szent László Napok idén zavartalanul megérhette a második kiadását. Az egyházát féltő Szabó Ödön RMDSZ-es megyei ügyvezető elnöknek azonban a nagyváradiak szerint ettől egy teljesen eltérő, másik arca is van. Tagja ugyanis a belvárosi Szent László római katolikus plébánia egyházi tanácsának, és ebben a minőségében 2007-ben egy adásvételi szerződést hozott tető alá az egyházközség kétszáz éves kántori lakására. A gyülekezet tagjai nem igazán értették, hogy plébániájuk miért válik meg egy 515 négyzetméteres telken fekvő, belvárosi polgári lakástól akkor, amikor az egyháznak nem volt sürgős kiadása vagy előre nem látott pénzszükséglete. A kezünkbe került telekkönyvi kivonat tanúsága szerint az új tulajdonos egy Lukács László nevű férfi, aki a polgármesteri hivatal adóosztályának kimutatása szerint kárásztelki személyi igazolvánnyal rendelkezik. Ő Szabó Ödön egyik közeli rokona, akinek örökösei nincsenek, így eshetett rá a választás. A volt egyházi tulajdonú, belvárosi lakásban azóta is Szabó Ödön édesanyja lakik: a botrány elkerülése végett fia nem íratta a maga nevére újabb ingatlanszerzeményét. A tranzakció idején a gyülekezetben szolgáló Lőrincz Ottó plébánost Böcskei László nagyváradi püspök áthelyezte Nagyszalontára, egy katolikus szempontból kis szórványgyülekezetbe. Nagyváradi forrásaink szerint az egyház el akarta kerülni a hívek elégedetlensége miatti botrányt, ezért került sor az egykori belvárosi plébános elhelyezésére. A Szent László római katolikus plébánia egyházi tanácsának egyik tagja megkeresésünkre névtelenül úgy nyilatkozott: a hét évvel ezelőtti adásvételi szerződés részleteit ma is homály fedi, és ez táplálja az emberek szóbeszédét, értetlenségét. Senki nem tudja, mennyit fizettek ki a nagy értéket képviselő egyházi ingatlanért, és mi lett a pénz sorsa. Sok tehát a kérdőjel Szabó Ödön nagyváradi politikusi tevékenysége körül. Biró Rozália miniszteri kinevezésének botránya után itt van immár a második. Makkay József, Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2014. szeptember 27.Korrupciós ügyeket vizsgálna ki TőkésA Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Bihar megyei szervezetének vezetőségét alkotó politikusok vélt korrupciós ügyeinek magyarországi és romániai kivizsgálását sürgette egy pénteki nagyváradi sajtótájékoztatón Tőkés László, a Fidesz jelöltjeként megválasztott erdélyi európai parlamenti képviselő. Tőkés László Ady Endre érmindszenti szülőházának a felújítása és múlt heti felavatása kapcsán rótta fel Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek, hogy nem tett semmit annak a kiderítéséért, hová tűnt az Ady-kultusz támogatására 2002-ben megítélt 320 millió forintos magyar állami támogatás nagyobb része – írta az EP-képviselő sajtóirodája. Tőkés László felszólította a RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetőit, hogy számoljanak el a magyar állami támogatással. „Kelemen Hunor ne asszisztáljon tovább párttársai, Szabó Ödön, Kiss Sándor, Biró Rozália, Lakatos Péter és mások korrupciós ügyeihez" – idézte az EP-képviselőt a közlemény. A volt püspök bejelentette, azt is fontolóra veszi, hogy a Román Állami Számvevőszékhez és a korrupcióellenes ügyészséghez fordul a Mecénás Alapítvány ügyleteinek átvilágítását kérve. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét is betöltő politikus elengedhetetlennek tartotta az erdélyi közélet megtisztítását a „korrupt politikusoktól". Úgy vélte, nemcsak Romániában, hanem az adományozói oldalon is ki kell vizsgálni a magyar kormánytámogatás bihari felhasználását. Az első Orbán-kormány idején az akkor még Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyert a Széchenyi Terv keretében 320 millió forintos támogatást, hogy Érmindszenten Ady-zarándokhelyet, termálszállót és konferenciaközpontot hozzon létre. A Medgyessy-kormány azonban a pénzt nem az egyházkerületnek, hanem az RMDSZ Bihar megyei vezetői által létrehozott Mecénás Alapítványnak folyósította, amely nem Érmindszenten, hanem Nagyváradon látott neki az építkezésnek. A Nagyváradon felépített Ady-központot a Mecénás Alapítvány ez év februárjában elcserélte Ady Endre nagyváradi múzsájának, a Lédaként emlegetett Brüll Adélnak a házára, melynek értékét az önkormányzat 283 ezer euróra (88 millió forint) becsülte. Tőkés László úgy vélte, kézen-közön eltűnt mintegy 7-800 ezer euró (220-250 millió forint) az Érmindszent revitalizációjára szánt támogatásból, és máig nem derítették ki, hogy pénzmosás, sikkasztás, korrupció vagy más törvénytelenség történt. A politikus hozzátette, Románia schengeni csatlakozását is az Európai Unió által lanyhának minősített romániai korrupcióellenes harc késlelteti. MTI Erdély.ma 2014. szeptember 29.A pedagógusok tudományos munkáit jutalmazzákNegyvenhárom tudományos munka érkezett be idén a Apáczai-díj felhívására, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szeptember 27-i ülésén értékelte ezeket. Amint az a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből kiderül, az RMPSZ kétévente jutalmazza Apáczai-díjjal azokat a pedagógusokat, akik az oktató-nevelő munka mellett tudományos kutatást is végeznek. Azok a pedagógusok pályázhatnak, akik a közoktatásban dolgoznak (vagy onnan mentek nyugdíjba), és önálló kötetben vagy elismert tudományos szaklapban közzétett munkák szerzői. Az év elején kiírt pályázatra az előző díjkiosztás óta megjelent tudományos munkákkal szeptember 16-ig lehetett jelentkezni a természettudományok, a humántudományok, valamint a pszichopedagógia területéről. A díjhoz a Sántha Csaba szobrászművész által készített kisplasztika, sorszámozott oklevél és pénzjutalom is társul. A kitüntetettek: Apáczai-díj gyémánt fokozat Bencze Mihály – Selected Problems and Theorems of Analytic Inequalities (természettudományok); Apáczai-díj arany fokozat József Álmos – Mire a falevelek lehullanak… (humántudományok); Apáczai-díj ezüst fokozat: Balázs Lajos – Rituális szimbólumok a székely-magyar jelképkultúra világából (humántudományok); Nagydobai Kiss Sándor – Nemzetközi matematikai szakfolyóiratokban megjelent cikkek gyűjteménye (természettudományok); Apáczai-díjban részesül: Erdély Judit – Fatikus beszéd (humántudományok); Kiss Kálmán – Túrterebes földrajzi neveinek története (humántudományok); Török Árpád – Észak-Erdély–Bukovina útikalauz (természettudományok); Vincze Zoltán – A kolozsvári régészeti iskola a Pósta Béla-korszakban (1899–1919) (humántudományok); Dicséretben részesül: Molnár-Kovács Emese, Ferencz Edith-Mária – Medvecukor iskolás lesz (pszichopedagógia); Szász-Mihálykó Mária – Bolyongás a rengetegben (pszichopedagógia); Kovács Béla – Matematika szaklapokban megjelent tanulmányok gyűjteménye: Kalandozások 2013 körül; Feladatvariációk, avagy hogyan szerkeszthetünk feladatokat?; Teljes négyzet évszámok; Feladatvariációk – Hogyan szerkeszthetünk ismert feladatokból újabbakat?; Változatok egy témára, avagy hogyan szerkeszthetünk feladatokat?; Variations on a theme or how you can create problems? (természettudományok); Lőrincz Sándor – Erdővidéki túrautak (természettudományok); Wilhelm Sándor – A törpeharcsa (természettudományok); András Ignác – Tudomány s erény díszére (humántudományok); András József – Lövéte, a megtartó székely falu (humántudományok); Incze Pál – Gyűlölet nincs, csak fájdalom (humántudományok); Fazekas (szül. Salánki) Éva – Egy berettyószéplaki cigányasszony hiedelmei (humántudományok); Kodolányi András – Volt egyszer egy 2-es számú Iskolás Sportklub (humántudományok); Kulcsár Gabriella – Emlékek a kolozsvári magyar zenekritika történetéből – Brassai Sámueltől Lakatos Istvánig (humántudományok); Lőrincz József – Székelypetki népballadák (humántudományok); Magyari Sára (tanulmányok) – A kert/udvar és szócsaládjának képe a magyar népdalokban; Imaginea lingvistică a „vieții” în limba maghiară și română; Anyanyelv–hangyanyelv–ecet. Avagy a fától fáig – magatartás oktatásstratégiai példája a Bánságban; Az anyanyelv képe – csoportos kutatás a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen; The Linguistic Image of Man in the Hungarian and Romanian Languages; A magyar mint idegen nyelv az áll és a stă igék tükrében; A munka–pénz nyelvi képe a magyar és román nyelvben (humántudományok); Pénzes Lóránd – Szentkereszty Stephanie testamentuma és alapítványai (humántudományok); Tamási Zsolt – Az 1848-as erdélyi római katolikus egyházmegyei zsinat (humántudományok); Veres Tünde – Erdély református templomai (humántudományok); Elismerésben részesül Nemes Emil – Barangoló – városismereti kisokos 1–3. (természettudományok); Trufán Ildikó Rozália: Földrajz munkafüzet, 4. o. (természettudományok); Trufán Ildikó Rozália, Trufán József – Történelem munkafüzet, 4. o. (humántudományok); Szabó Katalin – The introduction of the preparatory class in Romania (pszichopedagógia); Barabás Attila – Alternatív eljárások a kémia oktatásához (természettudományok); Keresztes Kálmán – Genii ale matematicii la Sibiu, Farkas Bolyai și János Bolyai (természettudományok); Bakó Botond Béla – Áprily-estek emlékkönyv (humántudományok); Berekméri D. István – Bethlen Gábor Erdély fejedelme (1613–1629)(humántudományok); Farkas Aladár – 100 éves a ditrói Jézus Szent Szíve templom (humántudományok); Frigy Szabolcs-István: A felekezeti iskolák hozzáadott értékének vizsgálata Romániában (humántudományok); Gergely Erzsébet-Emese – Ki olvas ma (még) az iskolában? (humántudományok); Metanova kutatócsoport, Borsos Szabolcs – Hit, kultúra, önrendelkezés Kelet-Európából nézve (humántudományok); Nagy János – Románia hadba lépése 1916-ban – Trianon és a román történetírás (humántudományok); Váradi Éva-Andrea, Páll-Szabó Ferenc Dániel, Pócsai Sándor – O istorie a maghiarilor (humántudományok); Veress Imola – The Myth-Shaping Power of a Past Vision of the Future (humántudományok); Incze Fejér Anikó, Incze Pál – Gyűlölet nincs, csak fájdalom (humántudományok). A díjakat és az okleveleket október 11-én, szombaton délelőtt 10 órától adják át a szovátai Teleki Oktatási Központban. A testület az Apáczai-díj pályázati felhívásának kiegészítése és módosítása mellett is döntött: ennek értelmében a kiírás jövőben kiegészül az elektronikus pályamunkák fogadásával, valamint a pályázatok benyújtási határideje július 1-jére módosul. Azok a szerzők, akik elnyerték az Apáczai-díj legmagasabb, gyémánt fokozatát, továbbra is küldhetnek be pályamunkákat, amelyet a Tudományos Tanács nyilvántartásba vesz, elismerő oklevéllel jutalmaz, valamint kiemelt helyen megjeleníti azt az RMPSZ honlapján. Szabadság (Kolozsvár) 2014. október 7.Tófalvi Zoltán a Tőkés László Alapítvány idei díjazottja„Aki fél, abban nem lehet teljes a szeretet” – mondta Tőkés László volt királyhágó-melléki református püspök, európai parlamenti képviselő október 5-én a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisvárdán, a róla elnevezett alapítvány ez évi díjának átadását megelőző istentiszteleten. A 25 éves civil szervezet kuratóriuma idén huszadik alkalommal adta át az elismerést a kisváros református templomában. Ez évben Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi újságírót, írót, dokumentumfilmest tüntették ki. Igehirdetésében az egykori temesvári lelkipásztor hangsúlyozta: negyedszázada, a kommunista diktatúra bukását megelőző hónapokban-hetekben szintén a szeretet és félelem kapcsolatáról szólt a híveknek. Elmondta: túlzás lenne, ha azt állítaná, hogy akár ő, akár a családja, a barátai és a hívei csak bátrak és erősek lettek volna, hisz szívüket áthatotta a szorongással teli félelem. Ugyanezt az Igét hirdette akkor is: tele van a szívünk félelemmel, de le kell küzdenünk ezt a bénító érzést, mert aki fél, az válságban van. „Félelem, hallgatás és hazugság volt jellemző a diktatúra időszakára, melyet az őszinte szókimondással próbáltunk legyőzni” – mondta Tőkés László, aki szerint ezzel a szókimondó nyilvánossággal szemben tehetetlenné vált a titkosszolgálat. Az igehirdető kiemelte: gondviselésszerű egybeesés, hogy épp Érmihályfalváról érkezett Kisvárdára, ahol egy ’56-os mártírnak, a román kommunista diktatúra által hazaárulásért és kémkedésért, koholt vádak alapján elítélt és kivégzett Sass Kálmán lelkipásztornak avattak emlékhelyet, s akinek a virtuális rehabilitálásáért sokat tett az idei Tőkés László-díjas. Tófalvi Zoltán ugyanis szinte elsőként kezdett el foglalkozni publicisztikáiban a romániai magyarság 1956-tal kapcsolatos szervezkedéseivel s az ezt követő politikai perekkel. A most hetvenéves marosvásárhelyi történész-kutató viszont a szigorúan őrzött és titkosított levéltári dokumentációhoz a romániai lusztrációs törvény megjelenése után, csak 2002-től férhetett hozzá. 2007-ben indította útjára tíz kötetre tervezett sorozatát 1956 erdélyi mártírjai címmel, amely sorozatból eddig öt kötet jelent meg. Laudációjában M. Kiss Sándor történész elmondta: a szerteágazó érdeklődésű Tófalvi Zoltán már a rendszerváltozás előtt a Securitate látókörébe került oknyomozó és kisebbségkutató munkája miatt. Összesen 15 önálló kötet és hozzávetőlegesen 500–600 tanulmány, esszé, újságcikk fűződik nevéhez. Több szakmai elismerés birtokosa, ám ténylegesen páratlan munkát a román nacionálkommunista terror kutatásával és feltárásával, tabuk ledöntésével végzett. A korabeli perek tulajdonképpen napjainkig ismeretlenek a közvélemény előtt, a Tófalvi által feltárt sok tízezer oldalnyi anyag közzététele alapvető szemléletváltozást jelenthet a történetírásban is. Talán még az is bekövetkezhet, amit mostani díjának névadója felemlegetett: az ötvenhat után meghurcoltak és elítéltek tényleges rehabilitációja és kárpótlása, beleértve az Érmelléki Csoport két meggyilkolt tagját, Sass Kálmánt és Hollós Istvánt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. október 9.Párbeszéden alapuló közösségépítést szorgalmaznak az RMDSZ megyei elnökeiAz RMDSZ Bihar, Kolozs, Szatmár, Szilágy megyei szervezetei fontosnak tartják, hogy az elkövetkezendő időszakban is hangsúlyosan megjelenítődjön a szövetség párbeszéden alapuló közösségépítése – derül ki az RMDSZ szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményéből. Ennek aláírói Seres Dénes, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke, Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke, Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke és Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke. Szabadság (Kolozsvár) 2014. október 13.Magyar történészsors RomániábanTófalvi Zoltán író, történész kapta meg idén a Tőkés László Alapítvány által alapított Tőkés-díjat. Az alábbiakban közöljük M. Kiss Sándor történésznek, a budapesti Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettesének a Kisvárdán múlt vasárnap rendezett ünnepségen elhangzott laudációját. Tófalvi Zoltán. Elvarázsolt ember. Sajátos csodalény. A különösen egyedi kelet-közép-európai sors méltóságteljes hordozója. Másként szólva: nyugdíjas történész – egyáltalán létezik ilyen státus, hogy nyugdíjas történész? Publicista, író, tévészerkesztő. Tegyem hozzá: elszabadult igazságkereső, a hűség szobra, húsból-vérből való, vagyis elkötelezett magyar értelmiségi. Különben hetvenéves. Ilyenkor az ember leül a kertjében – ha van diófája, akkor az alá –, és elmereng a múlton, vajon mi marad meg mindabból, amit eddig termelt? Tófalvi Zoltán e helyett – bár gereblyéznivalója lenne épp elég – jövőt tervez. Huszonnégy évvel ezelőtt – 1990 elején – kezdett el foglalkozni a romániai magyarság 1956-tal kapcsolatos szervezkedéseivel, s az ezt követő politikai perekkel. Viszont a szigorúan őrzött és titkosított levéltári dokumentációhoz a romániai lusztrációs törvény megjelenése után, csak 2002-től férhetett hozzá. Öt év múlva, 2007-ben indította útjára tíz kötetre tervezett sorozatát 1956 erdélyi mártírjai címmel, amelyből eddig öt kötet jelent meg, darabonként 750-800 oldalon. Tehát a hiány további öt kötet, vagyis – kilóban számolva – körülbelül 4000 oldal. A napokban – magam is hetven körül téblábolok – különböző nyavalyáimat sorolva orvos barátom megnyugtatott, mondván, az emberi élet százhárom évre van kalibrálva, és az egyénen múlik, hogy ebből a százhárom évből mennyit képes realizálni. Másként szólva: hány éves koráig képes élni. Zoltán! Hét év alatt öt kötet, további hét év – s akkor még csak hetvenhét éves leszel –, további öt kötet. S az azt követő negyedszázad? Valóban ideje elkezdeni tervezni a jövőt! Játék a számokkal? Nem egészen! Tessék csak figyelni! Tófalvi Zoltán 1944-ben született. A múlt század nyolcvanas éveinek végén – Temesvár Romániában, sajátos rendszerváltás Magyarországon, amit a múlt bajnokai rendszerkorrekciónak terveztek – felparázsoltatta a reményeket. Most majd megismerjük a múltunkat, s nemcsak a jövőnket tervezhetjük a magunk tehetségéből, a magunk erejéből. Aztán eltelt Tófalvi Zoltán életéből további bő évtized, amíg végre megnyíltak azok az addig titokzatos levéltárak, amennyiben tényleg megnyíltak. Vagyis: megkésett nemzedék vagyunk. Tófalvi Zoltánt közel hatvanévesen illette meg a múlt megismerésének a joga. A múlt! Fránya dolog ez a múlt. Más a múltképe annak, aki a szocialista államok belügyeinek karmai között élte meg – át és túl – ezt a múltat, s más azé, aki akkor már felnőtt ember volt, s emlékei később érlelődtek tudássá akár szakmai ártalomként is, mert történész lett. S más azoknak, akik könyvek oldalairól ismerkednek azzal a múlttal, azzal az ’56-tal, ami nekünk életre szóló élmény és tanulság maradt. És más olyan ország polgárának, aki ennek a terrornak a szelét sem érezte, s csodálva tekintett a Molotov-koktélos pesti srácra, amint élet-halál harcot vív az orosz medvével, majd – ha még erre is volt irányultsága – döbbenve olvasta a sztorizástól már akkor sem tartózkodó nyugati lapok híradásait a magyarországi megtorlásról. S az erdélyi magyarok elleni megtorlásról? Arról nem! Ott jobban őrizték a titkot. Ott belső ügy maradt! Az 1956-os forradalomról és szabadságharcról írni a magyarországi magyar történésznek sem könnyű feladat. Még ma sem. Nálunk is kérdés, hogy „kinek a forradalma”, vívjuk is csatáinkat, de ennek a csatának érthető az oka. És legfeljebb – hogy az egyik legdivatosabb ma használt fogalomnál maradjak – a narratívák különböznek egymástól. De a tényeket legalább ismerjük. Mennyiben különbözik a magyarországi magyar történész helyzete a romániai magyar történész helyzetétől? 1991-ben – az Antall-kormány kormányfőtanácsosaként – félig magán-, félig hivatalos minőségben Erdélyben jártam információkat szerezni, hogy volt-e valami megmozdulás ’56-ban Erdélyben is? Kósza híreink voltak ugyan, de konkrét tudásunk nem. Voltak beszélgetéseim, voltak sokatmondó hunyorítások, de beszélgetőtársaim leginkább hallgatásba burkolóztak, s azt ajánlották, hogy keressem meg a „szibirákokat”. Érezni lehetett a félelmet még akkor is. Mindezt csak azért mondom el, hogy érzékeltessem Tófalvi Zoltán vállalkozásának nehézségeit. Tófalvi Zoltán a magyar és a román történetírás történetében először publikálta az 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal való együttérzés ürügyén halálra ítélt tizenkét erdélyi magyar és két román politikai fogoly kivégzési jegyzőkönyveit – akkurátusan a kivégzőosztagok teljes névsorát feltüntetve, pontosan sejtve, hogy a még élő érintettek halálosan is megfenyegetik! –, a corpus delectiként emlegetett, az erdélyi kérdés megoldását sürgető, a magyar forradalom hatására született négy, korábban egyáltalán nem ismert tervet, tanulmányt. De eddig el kellett jutni, az utat végig kellett járni. Lássuk ezt az utat! A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem történelem–filozófia szakán szerzett történelemtanári oklevelet. Pályáját a korondi gimnáziumban kezdte, aztán rádiószerkesztő lett, s mint ilyen, újságíró is, majd televíziós szerkesztő. Egyetemistaként a Sóvidék történetével foglalkozott. 1989-ig három kötete jelent meg, ezek közül A pogány fohászok faluja című szociográfiai kötete Nyugaton – jelesen az Amerikai Egyesült Államokban – is nagy sikert aratott. 1982 hozta meg számára a Szeku „kitüntetett figyelmét”. A Temesváron élő atyhaiak közössége címet viselő szociológiai munkáját a Szabad Európa Rádió folytatásokban, teljes terjedelemben közölte. Külön „honoráriumként” 1982 októberében egy házkutatás során a román belbiztonsági szervek kéziratai s tanulmányai egy részét a „biztonság kedvéért” begyűjtötték. Gondoljuk el: közel egy évtizedet a román biztonsági szervek kitüntetett figyelmétől kísérve élni! A Kondukátor Romániájában. A Sóvidék népi fazekassága éppúgy témája volt, mint a Skandináviában élő magyar értelmiség hídszerepének vizsgálata. Értekezett Bolyai Farkas szembetegségéről, összesen 15 önálló kötet és hozzávetőlegesen 5-600 tanulmány, esszé, újságcikk fűződik nevéhez. Díjnyertes dokumentumfilmek jelzik útját, amelyeket a Román Televízió magyar adása, a Duna Televízió vagy a Magyar Televízió sugárzott. Megnyerte a Hitel folyóirat 1994-es pályázatát, a Civitas Humanitas Alapítvány filmpályázatának első díját, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete 1997-ben, a Székelyföld folyóirat 2002-ben ismerte el munkásságát egy-egy nívódíjjal. Kitüntette őt Petőfi Sándor-sajtószabadság díjjal a Magyar Újságírók Közössége, 2014. március 15-én Marosvásárhely városa tüntette ki őt a Könyv és Gyertya díjjal, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) egyfajta alternatív marosvásárhelyi díszpolgári címmel, idén október 4-én pedig az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány Székelyudvarhelyen EMIA-díjjal. Tófalvi Zoltán tehát termékeny, közfigyelmet kiváltó, szépen dekorált tudós ember, aki méltán szerzett megbecsült nevet magának. 2013 kora nyarán szól a telefonom. A vonal másik végén Izsák Lajos professzor, kedves barátom, az ELTE Történeti Intézetének vezetője, s arra kért, hogy vállaljam el az egyik tag szerepét Tófalvi Zoli doktori munkahelyi vitájában. A téma a magyar ’56 erdélyi vonatkozásai, az „erdélyi kérdés”. Elhűltem! A Zoli doktori vitája? Na ne. Tragikomikus a történet, vagy emelkedettebben: egy erdélyi magyar történész sorsa Romániában. Miről is van szó? 1989-ig a román kommunista hatalom megakadályozta, hogy Tófalvi Zoltán bármely történeti doktori iskolába beiratkozzon. Az ember csak legyint. A magam kisdoktori disszertációjának beadását – a második világháború alatti polgári ellenállás volt a témám – is megakadályozta akkori munkahelyem. Nem volt kívánatos téma a kommunista Magyarországon a nem kommunista antihitlerista ellenállás történetének kutatása, de 1996-ban – húsz éves késéssel – ugyanebből a témából végül is kandidáltam. 1990 után Romániában Tófalvi Zoltánnak ez nem adatott meg. Kiderült ugyanis, hogy a tervezett történészi disszertációt csak román nyelven lehet leadni és megvédeni. Na erre mondják, hogy kisebbségi sors egy demokratikus országban, amely tagja az EU-nak, s tiszteli a kisebbségeket. Hát ezért iratkozott be Tófalvi Zoltán tizenöt kötetes szerző az ELTE történettudományi doktori iskolájába, ahol már megszerezte az abszolutóriumot, „(…) már csak a disszertáció megvédése van hátra” – írja a szerző szakmai önéletrajzában. Hát én – s nemcsak én – Tófalvi Zoltán történésztől olvastam először az ’56-ot követő romániai megtorlásról. Csak sikerül az a védés, Zoltán! Azt azért már most bizton állíthatom, hogy többlettudással távozom majd a védésedről. Szomorú s egyben felemelő történet, s van benne valami „tófalvis”. Túl a hetvenen az ember egy címet már nem tudományos hírneve megerősítéséért akar megszerezni. Az már régen megvan. Tartozik ezzel – ha már a sors így akarta – önmagának, a múltnak, a kedves, szeretett társsal eltöltött közös múltnak. S a következő könyv fedlapján már ezt olvashatjuk majd: Dr. Tófalvi Zoltán: Írók, költők a Szekuritáté karmai között. Számtalanszor elmondjuk, leírjuk: úttörő vállalkozás. Kodolányi János 1943-ban Szárszón nagyon is nagy súllyal beszélt a szóinflációról. Igaza volt. Ezért sem írom le, hogy Tófalvi Zoltán úttörő munkát végzett. Pontosabbnak érzem a megfogalmazást így: Tófalvi Zoltán páratlan munkát végzett. Szász László írta az egyik recenziójában Tófalvi Zoltán munkájának leglényegéről: „(…) a Magyarországon olykor elsuttogott vélemény ellenében (miszerint Erdélyben nem történt semmi, ugyan sok embert, de csupán ártatlanokat börtönöztek be ’56 kapcsán) bizonyítható: tudatosan és valóságos akciókat készítettek elő Erdélyben, a magyar forradalmat megelőző időszakban és azzal párhuzamosan. Viszont sokkal nehezebb, veszélyesebb helyzetben nemcsak azért, mert a román társadalom eleve ellenséges tömegeinek közegében tették ezt, hanem mert az anyaország vezetése nagyvonalú gesztussal feláldozta az erdélyi magyarságot. Kádár János és küldöttsége 1958 februárjában, nagyuras bukaresti fogadtatás után, a romániai magyar foglyokat egyszerűen kiszolgáltatta a megerősödött román nacionalista kurzusnak. Ezzel is magyarázható, hogy a perek tulajdonképpen napjainkig ismeretlenek a közvélemény előtt, a Tófalvi Zoltán által feltárt sok tízezer oldalnyi anyag közzététele alapvető szemléletváltozást is jelenthet a történetírásban is. Újra kell írni az 1950-es, 1960-as évek Romániájának egész történetét.” Bizony ez így igaz. S főként igaz akkor, ha arra is emlékezünk, mit ajánlott Gheorghe Gheorghiu-Dej – Dés (!) György, „az utolsó romániai magyar miniszterelnök”, ahogy ezt a sajátosan keserű pesti humor akkor megfogalmazta – 1957-es látogatása során Kádárnak. Valami ilyesmit mondott: „Önök nem tudták 1945-ben megsemmisíteni a fasisztákat, most itt az alkalom”. Tízezres nagyságrendben gondolkodott Dej, s Kádár is csak sajnálkozni tudott később: akkor, amikor körmenetbe kellett volna akasztani, nem volt hozzá elég erőnk. Vagy Horn Gyula 1989. áprilisi megnyilvánulása is fontos adalék ebben a kérdésben. Ő a Nagy Imre-ügy kapcsán fejtette ki, hogy még nem érett meg az idő, hogy minden dokumentumot közöljünk ’56-ról, mert ’56 nemzetközi összefüggései mellett még a Dubček-ügy is eltörpül hatását tekintve. Tófalvi Zoltán – s ebben igaza van méltatóinak – tabukat döntöget, amikről jobb nem tudomást venni. Ha nem támadhatunk, akkor hallgassuk el, régi jól ismert recept. És a kérdések kérdése! Szólaljon meg Tófalvi Zoltán is: „1946-ban a magyar békeelőkészítő osztály olyan Székelyföld-autonómiatervezetet dolgozott ki, amely magában foglalta – falvanként feltüntetve – a barcasági, a volt vármegyei vonzáskörzeteket is. Ezeknek a tervezeteknek a nyomát sem találjuk a román parlamentnek benyújtott autonómiatervezetekben. Olvasóknak, politikusoknak, a történész szakmának szeretnék olyan, 1000 oldalas kötetet átnyújtani, amelyben teljességre törekvőn megtaláljuk az „erdélyi kérdéssel” kapcsolatosan kidolgozott összes magyar, román, szász és nagyhatalmi tervezetet. Elkészítettem egy dokumentumfilm-tervezetet a Székelyföld autonómiatörekvéseinek alátámasztására. Abban a meggyőződésben, hogy az Európai Uniót, a nagyhatalmakat csak egy nagyon jól „megkomponált” filmmel lehet meggyőzni a követelés jogosságáról. Egyszer talán film is lesz a tervből…” Drága jó Tófalvi Zoltán, elvarázsolt ember, sajátos csodalény, így kell hinni egy talpig értelmiséginek a tények perdöntő erejében! Enélkül sem élni, sem dolgozni nem érdemes. És túl minden kesernyés gondolaton, egyszer győzhet az igazság is. S az esélyt valóban meg kell teremteni. Köszönteni s ünnepelni jöttünk Tófalvi Zoltánt. Gratulálni a megérdemelt kitüntetéshez, a Tőkés-díjhoz. Éltessen Téged az idők végeztéig a mi Istenünk! Váltsa valóra álmodat: a szabadság rehabilitációja vezessen el a székely autonómiához! Írj és küzdj érte továbbra is! Krónika (Kolozsvár) 2014. október 17.A színháznak is kell cégér – Beszélgetés Czvikker KatalinnalNegyedik évadát kezdi a román társulattól való függetlenedése óta a nagyváradi Szigligeti Színház. Talán az ottani jó példa sarkallta a két tagozattal működő szatmárnémeti teátrum művészeit is a szétválás kezdeményezésére – amelyet azonban egyelőre elutasít a városvezetés. Czvikker Katalint, a Szigligeti Színház főigazgatóját kérdeztük tapasztalataikról. – Nagyváradon először több mint kétszáz esztendeje, 1798-ban játszott magyar színtársulat, mostanában mégis egyre gyakrabban találkozni különböző kulturális-turisztikai anyagokban a városvezetés által szorgalmazott olyan megfogalmazásokkal, miszerint a román nyelvű Mária királyné Színházban 2011 óta magyar nyelven is játszik a Szigligeti Színház csapata. A román és magyar társulat különválása után negyedik önálló évadát kezdi a Szigligeti Színház, Mit tesznek azért, hogy ne „vesszen el” a kétszáz éves múlt? – Komolyan foglalkozunk a Szigligeti Színház reklámozásával, azzal, hogy a város egész lakossága ismerje meg a hátteret, tudja meg, kik vagyunk, és mit csinálunk. A színház előtt nagy hirdetőtáblákon áll románul és magyarul a Szigligeti Színház műsora, a honlapunkon románul is tájékoztatjuk tevékenységünkről az érdeklődőket, a szerződésekben, plakátokon, az utcára kiállított hordozókon folyamatosan ismételjük a „márkanevünket”. Megalakítottuk a Szigligeti Tanodát, stúdió-előadásainkat a Szigligeti Stúdió „cégére” alatt hirdetjük, és a Fényes Szabolcs, a színházi világban jelentős zeneszerző szülőházára kihelyezett emléktáblán is az áll, hogy a Szigligeti Színház állította. Járműveken hirdetjük magunkat, bevásárlóközpontokban, szórólapokon kisebb boltokban, orvosi rendelőkben, kávéházakban és egyéb szórakozóhelyeken, hamarosan pedig lesznek hirdetéseink az uszodában és a sportcsarnokban is. Egyszóval tisztában vagyunk vele, mennyire kell a jó színháznak is a cégér. – A két társulat szétválása minőségi javulást hozott? Milyen eredményeket értek el azóta? A közös épület nem okoz súrlódást, akadályt a munka során? – Ha csak a számokat nézzük, akkor két épületben, a nagyszínházban és bábszínházban összesen hat társulat működik. Elméletileg természetesen sok fennakadásnak kellene lennie, de valójában szó sincs erről. Az alapító okiratban pontosan leszögeztük a helyiségek elosztását és a játszónapokat is. Ha szükséges, akkor van lehetőség a cserére, ezzel sem volt eddig semmi gond. A rezsiszámlákat, víz-, villany-, fűtésszámlákat a helyiségek használta arányában osztjuk el. A szétválás eredetileg a színészektől indult, mivel egyszerűen már elfogadhatatlan volt, hogy a társulat semmi nagyobb produkciót nem tervezhetett, mert a leosztott költségvetésből egyszerűen „nem jutott”. Ez volt a kulcsszó: nem jut. Most viszont, hogy külön büdzséből gazdálkodhatunk, minden mutatónk pozitívan változik. Az elmúlt évad költségvetés szempontjából az eddigi csúcs volt, nem tudom, elég-e annyit mondanom, hogy az állami támogatás húsz százaléka megmaradt nekünk. A fejlesztéseket saját bevételből kell állnunk, most például téglajegyeket árulunk a saját stúdiónk rendbetételére. De visszatérve a különválás történetére, a mi színészeink és a bábszínészek is régen felvetették már a különválást, mert egyre inkább érezték a lehetőségeik behatárolását. A megyei önkormányzat, jelesül Kiss Sándor alelnök a kezdeményezés mellé állt, fél évig folyt a huzavona, leginkább azért, mert a színház-, illetve a megyei vezetőség többségi tagjai álságos módon minduntalan azért aggódtak, hogy mi, a „kistestvérük” nem fogja tudni fenntartani magát. A két társulat történetének, a kétszáz és az ötven év közti különbségnek az emlegetése hiábavaló volt, ezt egyszerűen nem akarták tudomásul venni. Végül is a kitartás és az erős lobbi meghozta az eredményt és már a szétválás utáni első külön évadban megkezdhettük az iskolákkal való együttműködési programunkat, amire nagyon büszkék vagyunk. Maximálisan bevált, újabb és újabb iskolák jelentkeznek, bekapcsolódtak az egyetemek és végeredményben az iskolaprogramból nőtt ki a tanoda, illetve az önkénteseink, a Szöcskék mozgalma is. Nagyon örültünk, hogy a tanodások felnőtt csoportjából hárman is bejutottak színi egyetemre, ez bizonyítja, hogy jó volt a kezdeményezés. Ez alatt a három évad alatt a Nagyvárad Táncegyüttes fejlődése volt a leglátványosabb: Dimény Levente vezetésével magukra találtak a táncosaink, a nagy sikerüknek köszönhetően Győrbe és Miskolcra is többször meghívták az együttest. – A szintén román és magyar társulattal működő Szatmárnémeti Északi Színház művészei nemrég kezdeményezték a váradi intézményhez hasonlóan a szétválást, a városvezetés azonban hallani sem akar erről. A közelmúltban ugyanakkor a fizetések késése miatti japánsztrájkkal hívták fel magukra a figyelmet a szatmári színészek. Ön szerint mi állhat a háttérben? – A szatmáriakkal nagyon jó, előadás-, illetve bérletcsere-programunk, nagyra értékelem Stier Péter gazdasági igazgató munkáját, éppen ezért és közgazdász alapvégzettségem ellenére sem értem pontosan, mi is történhetett. A városvezetők azzal védekeztek, hogy a fizetésekre kiutalt pénzt másra költötték el, ami gyakorlatilag lehetetlen, hisz a könyvelés nem csak nagyon bonyolult, de nagyon pontos is. Talán a bankban lehetett valami probléma, nem tudom. Mi mindenesetre a szatmári kollégák mellett álltunk, és megértettük a megszokottnak nem mondható tiltakozási formát is. Örülök, hogy végül megoldódni látszik a probléma, mert ilyen lelkiállapotban nem lehet dolgozni. – A Szigligeti színház három magyar társulata között sincsenek ellentétek? – Ezen a téren is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ragaszkodtam ahhoz, hogy a három társulatot, a színházat, a bábszínházat és a táncegyüttest igazgatók vezessék, nem pedig alárendelt szekcióvezetők. Emberi szempontból sokkal jobban tudnak így együtt dolgozni a társulatok. Természetesen működik az egészséges versenyszellem, de ezzel tulajdonképpen egymást segítik. – A frissen végzett színisek közt mennyire népszerű Nagyvárad? – Két városban, Kolozsváron és Marosvásárhelyen van magyar nyelvű színészképzés, inkább az ottani színházak élveznek előnyt, de mi sem panaszkodhatunk. Most, az első bemutatónkra, a Liliomra szereplőválogatást szerveztünk Lujza szerepére, sokan jöttek, meg is találtuk az elképzelésnek megfelelő ifjú hölgyet. Egyelőre csak erre a szerepre szerződtettük, a későbbiekben kiderül, hogyan tovább. Kaptunk hét új állást, de ezek nem elsősorban színészstátusok, hanem hiánypótló állások, mint például a korrepetitor, de így már mindent meg tudunk majd oldani „önerőből”. Molnár Judit Krónika (Kolozsvár) 2014. október 29.EMNP-EMNT: „lelkiismeret-ébresztő”Számos, szerintük elfogadhatatlan ügyet említett kedden Nagyváradon az EMNT és az EMNP több képviselője. Mint mondták, lelkiismeret-ébresztőnek szánják, a reformáció hetében. Behódol számos egyházi személy, lelkész az RMDSZ-nek, ezzel mintegy közvetlenül beengedve a politikát az egyházba – figyelmeztetett tegnap Nagyváradon Tőkés László, az Erdélyi Nemzeti Tanács elnöke, EP-képviselő. Sajtótájékoztatón elmondta: „25 év alatt sem tudtuk kivívni az egyház gazdasági, anyagi függetlenségét, ezért van, hogy sok egyházi személy behódol. Egyházkerületünkben immár az RMDSZ osztja a kormányzati pénzeket nekik is. Holott a cél az lenne, hogy senkit se vághasson zsebre Kiss Sándor, vagy a kormányzati pénzek osztogatása. Szerinte ugyanis ha engednek ennek a nyomásnak, akkor ugyanúgy egy párt felügyelete alá kerül az egyház, mint a kommunizmus idején: jelenleg a Ponta-kormány az RMDSZ támogatója, és ez utóbbinak adja a behódoltatásra szánt pénzeket. Példák A tájékoztatón jelen volt Orbán Mihály EP-irodavezető, Nagy József Barna EMNT-régióelnök, és Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnöke. Utóbbi azt hangsúlyozta: „az RMDSZ mindenütt, a magyar közösség életének összes területén egyeduralomra törekszik – oktatás, ünnepek, megemlékezések, kultúra, egyházak. Totális ellenőrzést akarnak minden fölött.” Külön közleményben emlékeztetnek például arra, hogy a nemrég bezárt váradi Illyés Gyula Református Könyvesbolt épületét most az egyházkerület „annak a partiumi médiabirodalomnak a használatába bocsájtott, amely a megyei RMDSZ és a megyei tanács támogatásával a balliberális sajtó váradi letéteményese. A háttérben álló Riport Kiadó Kft. és az MSZP segítségével alapított Erdélyi Riport hetilap mindmáig az ő szócsövük.” Szerintük megengedhetetlen, hogy az újra megnyíló könyvesbolt ilyen kezekben legyen. A közleményben emlékeztettek továbbá arra, hogy a politikát beengedő egyház „érthetetlen, kettős játékot játszik Orbán Zoltán volt hegyközújlaki lelkész ügyében, aki még saját temploma kertjét is eladta, eljátszotta egyházától – mégis az őt védő ügyvéd képviselő magát az egyházat is, miközben a felfüggesztett Orbán még a parókiát sem hajlandó elhagyni”. Felidézték továbbá, hogy szerintük korrupciógyanús a váradi Léda-ház elvesztegetése, de például az Érmindszentre tervezett Ady-központra szánt pénzek eltérítése. Tőkés László nyilatkozatot is kiadott tegnap, ebben azt hangsúlyozza, hogy „A kisebbik romániai kormánypártnak, az RMDSZ-nek semmi sem drága, amikor szavazatokat kell gyűjteni. A magyar autonómia sem, amelyet 25 év alatt elszabotált, most pedig üres kampányeszközzé degradál. És az egyház sem, amelyet lehetőség szerint szintén kampánycélokra igyekszik felhasználni. Az utóbbi években egyházkerületünkben aggasztó méreteket öltött az RMDSZ-párt egyházi, templomi benyomulása és térhódítása. A korrupt bihari RMDSZ-érdekszövetség különösképpen élen jár ezen a téren”. Tőkés László az egyház függetlenségének visszaszerzése mellett szállt síkra. Szeghalmi Örs erdon.ro 2014. november 14.Garda Dezső: elég a neokommunizmusbólAz erdélyi magyarság számára nem lehet mindegy, hogy „Romániában győz-e a demokrácia, vagy továbbra is a neokommunista állapotok uralkodnak” – fogalmazott a vasárnapi államfőválasztás kapcsán Garda Dezső volt RMDSZ-es parlamenti képviselő, aki választásra buzdítja a magyarságot. A visszavonult gyergyószentmiklósi politikus a Gyergyói Hírlapnak adott interjújában leszögezte, bízik abban, hogy Klaus Johannis, a jobboldali jelölt nagyszebeni szász létére jobban fogja képviselni az erdélyi régió érdekeinek érvényesítését, mint Victor Ponta jelenlegi miniszterelnök. „Johannis eddigi tevékenységével is bizonyította, hogy a tettek embere, ért a gazdasághoz, érti és szívén viseli Erdély sorsát” – fogalmazott Garda, aki szerint Ponta nem kívánatos személyekkel van körülvéve. „Az a tény, hogy ismét titkosították a titkosszolgálatok keretében tevékenykedő volt ügynököket, a demokrácia súlyos megsértését jelenti. A romániai magyarság a kommunizmus időszakában nagyon sokat szenvedett a román titkosszolgálat terrorjától, amely nemcsak demokráciaellenes, hanem főleg magyarellenes volt. Nem szeretném, ha Victor Ponta elnöksége visszahozná ezen erők terrorját” – fogalmazott a volt RMDSZ-es képviselő. Kiss Sándor, a Bihar Megyei Önkormányzat RMDSZ-es alelnöke eközben az Erdon.ro portálnak adott interjújában arra mutat rá, hogy sem Ponta, sem Johannis nem ígér autonómiát a Székelyföldnek, a miniszterelnök azonban „legalább tárgyal az RMDSZ-szel és teljesítette, amit az elmúlt két évben vállalt”. Arra a kérdésre, mi a garancia arra, hogy Ponta beváltja a hozzá fűzd reményeket, Kiss megjegyezte, Romániában a politikai hűség, a hála, az adott szó betartása „ritka mint a fehér holló, inkább csak elméleti fogalom”. „Ebben az országban, ahol a közúti közlekedést kivéve nem lehet klasszikus jobb-, illetve baloldaliságról beszélni, a politikában a valószínűségszámítás a célravezető” – fogalmazott a politikus. Feljelentést tett az RMDSZ Az RMDSZ csütörtökön ismeretlen tettes ellen tett feljelentést a szövetség nevében elkészített, a székelyföldi megyékben terjesztett Johannis-ellenes szórólap miatt, melyen Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és elődje, Markó Béla arcképe látható. Az RMDSZ szerint a több százezer példányban kinyomtatott szórólapok tartalma több személyiségi jogot is sért, a jó hírnévhez való jog és a saját képmás feletti rendelkezéshez való jog ellen is vét. Szerdán egyébként a Transindex hírportál megtudta, a szórólapokat a Szociáldemokrata Párt (PSD) megrendelésére osztogatták. Krónika (Kolozsvár) 2014. november 18.Vita tárgyává válhat az RMDSZ kormányzásaNincs konszenzus az RMDSZ vezetői között a szövetség kormányzati szerepvállalásának folytatásáról, miután a kormánykoalíciós partner Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelöltje elveszítette az államfőválasztást. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a következő napok kérdésének tekintette, hogy folytatódik-e a közös kormányzás a Ponta vezette szociáldemokratákkal, és hangsúlyozta, a szövetség kisebbségi kérdésekben nem sokat remél az államfővé választott Klaus Johannistól. Az RMDSZ-elnök úgy vélte, Klaus Johannis megválasztásával hosszú időre szünet következik a kisebbségi, közösségi jogok romániai érvényre juttatásában. „Johannis megválasztása azt üzeni, hogy Románia egy modellország, amelyben a kisebbségi kérdés meg van oldva, hisz a választók egy, a német kisebbség soraiból származó elnöknek szavaztak bizalmat. Ez persze nem igaz, de emiatt a magyarság törekvései hiteltelenné válnak” – jelentette ki Kelemen Hunor. „Az eddigi tapasztalataink alapján sem várjuk Johannistól, hogy felvállalja a kollektív jogoknak, az autonómiának az intézményesítését” – tette hozzá. Kelemen Hunor úgy értékelte, fontos üzenet a megválasztott elnök számára, hogy a magyarok 75-80 százaléka rá szavazott. „A választók bizonyítottak. A következő időszakban a labda az ő térfelén van, most neki kell bizonyítania” – fogalmazott. „Az RMDSZ-nek lépnie kell” Borboly Csaba, Hargita megye önkormányzatának elnöke azonban biztos abban, hogy az RMDSZ-nek azonnal ki kell lépnie a kormányból. „A magyar–magyar verseny helyett inkább a magyar–magyar együttműködésre kell koncentrálni, és kell kezdeni felkészülni és építkezni a 2016-os helyhatósági és parlamenti választásra” – szögezte le az elöljáró. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, az RMDSZ sepsiszéki elnöke is úgy véli, a szövetségnek több okból is fontolóra kell vennie, hogy érdemes-e tovább kormányozni a szociáldemokratákkal. „Egyrészt a PSD becsapta az RMDSZ-t a kampányhajrában osztogatott szórólapokkal, másrészt a kormány a legalapvetőbb demokratikus joguktól próbálta megfosztani a határon túli szavazókat. Nem utolsósorban, az erdélyi magyarság világosan állást foglalt Johannis mellett, ez pedig jelzésértékű üzenet az RMDSZ számára” – szögezte le Antal Árpád. Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei elnöke a Krónikának elmondta, erősíteni kell a szövetség és a magyar közösség közötti párbeszédet, „hogy a két fél újra egymásra találjon”. A szatmári RMDSZ-es tisztségviselők egy részének Ponta melletti kiállása kapcsán Pataki Csaba elmondta: nem tartja ezt elítélendőnek, hiszen helyi szinten a vezetőknek joguk van eldönteni, hogy kit támogatnak. Hozzátette: a maga részéről nem avatkozott bele a korteshadjáratba, mindenkinek annyit ajánlott csak, hogy szavazzon a lelkiismerete szerint. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a folytatásra vonatkozó kérdésünkre úgy fogalmazott, hogy ez egyelőre nem az RMDSZ és a magyarok döntése. „Johannis kinevezésével a Nemzeti liberális Párt (PNL) vezető nélkül maradt. Először meg kell nézni, hogy ki lesz az új pártelnök, szóba lehet-e állni vele. Másfelől meg kell várni, hogy mi történik a PSD háza táján” – magyarázta Szabó Ödön. Kiss Sándor, a szövetség Bihar megyei elnöke úgy értékelte, az RMDSZ bölcsen döntött, hogy a választóira bízta az államelnök-választás második fordulójában való részvételt és szavazást. „A 2014-es választásnak a magyarság szempontjából két fontos tanulsága van: a magyarok a magyar–magyar versenyben ugyanazzal az óriási előnnyel az RMDSZ-t támogatták, ugyanakkor Romániában is érvényesült a másság keresése és az Obama-effektus” – fogalmazott. Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke lapunknak elmondta, abban bízik, hogy Johannis egy kisebbség képviselőjeként nagyobb empátiával viszonyul a nyelvhasználati jogok és az autonómia kérdéséhez. Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke úgy értékelte, a szövetség vezetői és a választók véleménye között csak egy vélt törésvonal létezik, semmiként egy reális diszkrepancia. Brassai szerint egyrészt a hatalomnak alább kellene hagynia az arroganciájából, másrészt mindinkább oda kellene figyelnie a helyi közösségekre. „Fontosabb volt a zsákmány ígérete” Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke közleményében történelmi jelentőségűnek nevezte az államfőválasztás eredményét. „Azzal, hogy Klaus Johannis személyében erdélyi elnöke lesz az országnak, kezdetét veheti Románia normalizálódása, és az általunk is vallott értékek – a korrupciómentes politika, a jól végzett munka becsülete, a nemzeti közösségek közötti kölcsönös tisztelet és tényleges esélyegyenlőség – lehetnek a meghatározóak” – fogalmazott Toró, aki úgy értékelte, a jobboldali jelölt választási sikere „az öntudatra ébredt civil társadalom fölényes győzelme a hazug és korrupt bukaresti pártokrácia felett”. A pártelnök rámutatott, „a bukaresti képviselet monopóliumát birtokló RMDSZ számára fontosabb volt a korrupt politikai rendszerből eredő zsákmány ígérete, mint saját közösségének tiszta és egyértelmű hangja”. Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke szerint az első fordulóhoz viszonyított magas részvételi arány és a jobboldali jelölt elsöprő sikere „ékes bizonyítéka annak a ténynek, hogy ma nincs hitele az egyéni érdekeket követő hintapolitikának”. Biró szerint a magyar közösség visszautasította „a lejárt szavatosságú politikusok által keltett burkolt vagy helyenként nyílt ellenpropagandát és minden demobilizáló üzenet ellenére élt szavazati jogával”. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke szerint Johannis megválasztásával esély van arra, hogy az erdélyi magyarok, a székelyek végre otthon érezzék magukat a szülőföldjükön, és hogy a román–magyar viszony javuljon az elkövetkező időszakban. Izsák szerint ez az új korszak a kölcsönös tiszteletre, az alapvető emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartására, Magyarország és Románia közötti hosszú távú bizalomra épülhet. Hozzátette: mindez esélytelen a székelyek jogainak intézményi garanciája nélkül, a székely törekvések elismerése nélkül, illetve a székely zászló, és a magyar feliratok további üldözése mellett. Krónika (Kolozsvár) 2014. december 2.Nyilatkozat az Illyés Gyula Református Könyvesbolt elidegenítése tárgyábanA demokráciában mindenkinek szíve joga olyan eszméket hirdetni, és olyan könyvesboltot működtetni, amilyent akar, hogyha ez törvénybe nem ütközik. Ennek értelmében a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesbolt újranyitása, illetve befektetői csoportja és üzemeltetői ellenében elvi kifogásunk nem lehet. Az ügynek azonban van egy erkölcsi és egy politikai dimenziója. Saját politikai pályafutására vonatkozóan hiába mondja ugyanis Markó Béla költő, hogy „az irodalom erős, hiszen még a politikát is képes legyőzni”. Bizony-bizony „a politika” nemcsak a jobb sorsra érdemes alanyi költőt győzte le, hanem az Illyés Gyula Református Könyvesbolt esetében Anyaszentegyházunkon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületen is fényes, illetve megszégyenítő győzelmet aratott. Nem kérdéses, hogy Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila és Victor Ponta, illetve a pártjaikat kiszolgáló szellemi holdudvaruk és médiabirodalmuk is „törvényesen” működik. „Demokratikus joguk” szembehazudni nemzetüket, manipulálni jóhiszemű választóikat és tönkretenni országaikat – sőt ezért még fölös támogatásban is részesülni idegen országokból. Markó Bélának és epigonjainak is „törvény” biztosította lehetősége neptuni módra, titkos paktumok révén kiárusítani a magyar jövőt, MSZP-módjára koalícióra lépni Victor Ponta utódkommunista bűnszövetkezetével, vagy Gyurcsányékkal szövetkezve zátonyra futtatni az erdélyi magyar önrendelkezést és Magyarországról érkező „politikai ciánszennyeződést” kiáltani Orbán Viktor nemzetpolitikájára. A mi konkrét esetünkben pedig: kicsoda vitathatná el a volt RMDSZ-elnök vezette Kós Károly Akadémia Alapítvány, valamint a Szabó Vilmos MSZP-politikus elnökölte Táncsics Alapítvány azon jogát, hogy 2013-ban megállapodást kössenek egymással – egyebek mellett – a nagyváradi Riport Kiadó és az Erdélyi Riport támogatására, melyek szerves módon beilleszkednek a bihari RMDSZ-nek abba az intézményi és médiabirodalmába, melyhez a Várad című folyóirat és az irodalmi Törzsasztal is tartoznak? Következésképpen nem a „jogokkal” és a „törvényességgel”, s még csak nem is a „demokratikus pluralizmussal” van nekünk bajunk, hanem csupán azzal, amire ezeket a demokratikus értékeket a nevezettek felhasználják, illetve azzal, hogy miként élnek vissza velük. „Madarat tolláról, embert barátjáról” – tartja a közmondás. Lássuk csak, hogy Szűcs Lászlónak, Szabó Ödönnek és a váradi „Mecénásoknak” kik is a „barátai”. Néhányat már említettünk közülük. A felsorolás többi tagja is ismert: Demszky Gábor, Kuncze Gábor, Aczél Endre, Nyakó István, Ujhelyi István – hogy csak a leghírhedtebbeket említsük. Ezek azok a nemzet- és egyházidegen balliberális közszereplők, akik az elmúlt huszonöt esztendőben – kisebb vagy nagyobb mértékben – egész tevékenységükkel vezető szerepet játszottak a demokratikus és nemzeti rendszerváltozás tévútra vitelében. A cinkos magyarhoni és erdélyi – váradi – összefonódások botrányosan beszédes esete az Érmindszentről eltérített és Nagyváradon felépített ún. Ady-központ esete, mely a Kiss Sándor „mecénási” érdekkörének tulajdoníthatóan, nem kevésbé pedig Szabó Vilmos hathatós közreműködésének betudhatóan a 320 millió forintnyi állami támogatást a mintegy 80 millió forintot érő Léda-házra konvertálta. Ugyanez a Szabó Vilmos az a „párttitkár”, aki annak idején a magyar utódkommunisták megbízásából az Erdélyi Riportot is létrehívta, és alapítványi megállapodásuknak megfelelően feltehetőleg azóta is pénzeli. A magyarországi „norvég alap” ilyenképpen alapította meg „másként gondolkodó”, városunkban különleges mohósággal teret hódító szócsövét a nevezett érdekcsoportban. Az Illyés-könyvesbolt kezükre való átjátszása által végtére ezeknek a „jómadaraknak” lett elvtelen „barátja” és kiszolgálója a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetősége. A 6. Könyvmaratonnal, Markó Bélával és a Törzsasztallal indító könyvesbolt ilyenképpen válhat a névadó költő, valamint a tulajdonos Református Egyház szellemiségének tagadásává és a határok fölötti nemzetegyesítés politikai ellenzékének – nagyváradi – felvonulási területévé. Az pedig már csupán puszta legitimációs kérdésnek számít, hogy a nevezett balliberális politikai és ideológiai erőcsoport nem csekély alkati perverzitással éppenséggel Ady Endre, Kós Károly és Illyés Gyula nevével, szentségtelen módon pedig ráadásul a Református Egyházzal próbálja igazolni és hitelesíttetni önmagát. Az Illyés Gyula Református Könyvesbolt alapító püspökeként ezúton emelem fel szavam az ellen, hogy az az alapító Illyés Közalapítvány szándékaival, valamint a névadó szellemiségével ellentétes rendeltetést töltsön be. A könyvesbolt ilyetén elidegenítését netalán még a benne árusított jó minőségű irodalmi termékek sem igazolhatják. Strasbourg, 2014. november 26. Tőkés László, a KREK előző püspöke Tisztelt Szerkesztőség! Személyesen érintettként, illetve az általam vezetett intézmény, a Várad kulturális folyóirat részéről szeretnék az alábbiakban néhány pontosítást tenni Tőkés László EP-képviselő november 26-ai keltezésű Nyilatkozata kapcsán. 1. Évek óta aggodalommal figyeltem az Illyés Gyula Református Könyvesbolt lassú agóniáját, ami végül júliusi bezárásához vezetett. Alapító püspökeként mit tett Tőkés László azért, hogy a sok esztendeje árut és vásárlót vesztett kereskedés ne zárjon be? Miért nem adott ki aggódó Nyilatkozatot, amikor lakat került a bolt ajtajára? Az Illyés Közalapítvány eredeti szándéka nem az volt, hogy könyvekhez jussanak a nagyváradi olvasók? 2. Fő bűnöm, hogy az üzlet bezárását követően én javasoltam több ismerősömnek is, hogy próbálják megmenteni az üzletet. Sajnos sem alulírott, sem a Riport kiadó, sem a Várad folyóirat nem rendelkezik olyan anyagi eszközökkel, hogy egy ilyen befektetésre gondolhasson. Ugyan nem tartozik a tárgyhoz, de a Tőkés László által említett Táncsics Alapítvány ez évben ugyanannyi támogatást nyújtott az Erdélyi Riportnak, mint Tőkés Lászlónak. Nulla forintot. 3. A bolt nevének megtartása az ingatlan tulajdonosának kérése volt, magam váradi kötődésű írót javasoltam, Tabéry Géza, esetleg egy holnapos költő nevét. Az Illyés Gyula névvel részben az íróról elnevezett egykori alapítvány iránti tisztelgés is kifejeződött. 4. A Riport Kiadónak semmilyen érdekeltsége nincs a könyvesboltot működtető cégben. 5. A Várad kulturális folyóiratnak semmilyen érdekeltsége nincs a könyvesboltot működtető cégben. Kiadványainkat a törvényes rendelkezéseknek megfelelően forgalmazzák, rendezvényeink után terembért fizettünk. 6. A könyvesbolt nyitása előtt vagy után semmiféle formális vagy informális egyeztetés magyarországi vagy romániai politikai szervezettel, politikussal nem történt. A bolt kizárólag magánemberek beruházása, kockázatvállalása, semmilyen politikai, alapítványi stb. támogatás nincs mögötte. 7. A Várad folyóirat novemberi rendezvényei az Illyés Gyula Könyvesboltban – mind a Törzsasztal, mind a Könyvmaraton – pártsemleges, politikamentes irodalmi programok voltak, erről a tőlünk független tudósítások révén is meggyőződhet az EP-képviselő úr. Talán még büszke is lehetne arra, hogy egy harminc nyelvre lefordított, nemzetközi hírű, erdélyi származású író járt az irodája közvetlen közelében. 8. Soha nem titkoltam, ma is vállalom, baloldali nézeteket vallok, ami részemről nem jelent semmiféle közvetlen pártkötődést. Cikkeimet saját meggyőződésem alapján írom, lapszerkesztői munkámban nem szorulok külső segítségre. Egyetlen magyarországi politikus sem tartozik a baráti körömhöz. Szűcs László „jómadár”, a Várad kulturális folyóirat igazgatója Nagyvárad, 2014. november 27. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2014. december 2.A nagyváradi alpolgármesteri tisztség a legfontosabb pontja a bihari PNL-RMDSZ tárgyalásoknakA Bihar megyei RMDSZ egy tárgyalóbizottság révén kezdett csütörtökön beszélgetésbe a helyi PNL-vel a Bihar megyei és a nagyváradi városi tanácsban alkotandó kétharmados többségről, tudtuk meg Kiss Sándortól, a Bihar megyei RMDSZ elnökétől. Az ajánlattal a Bihar megyei PNL kereste meg a múlt héten az RMDSZ-t. A tárgyalás megkezdése során különválasztották a tárgyalásnak a megyei és a nagyváradi együttműködésre vonatkozó részét. A tárgyalást valószínűleg jövő héten fogják folytatni. „Ehhez tudni kell azt, hogy nekünk még márciusban volt egy külön megállapodásunk a PNL-vel. Akkor én és a PNL megyei elnöke közös sajtótájékoztatón jelentettük be, hogy 2020-ig kötünk egyezséget. Ehhez Ilie Bolojan nagyváradi polgármester nem csatlakozott, habár vele is volt egy régebbi egyezségünk. Akkor megvolt a többsége az RMDSZ nélkül is, így Nagyváradon nélkülünk alakult önkormányzati többség. Az egyezséget a Bihar megyei tanácsban betartották, így személyemben van alelnökünk. Ezúttal azonban a nagyváradi PNL is úgy döntött, hogy kössünk egy megegyezést, ami 2020-ig tartana” – mondta Kiss, aki hozzátette azt is, hogy a tárgyalóbizottság tagjai személye mellett Biró Rozália szenátor és Szabó Ödön parlamenti képviselő. Kiss elmondta, hogy csütörtökön felvázoltak néhány feltételt, aminek a teljesítése esetén hajlandóak lennének résztvenni a nagyváradi önkormányzat vezetésében. „A megyei együttműködés kapcsán nincs szükség nagy változtatásokra, mert itt amúgy is van együttműködés. Azonban Nagyváradon, ha lesz alpolgármesterünk, akkor annak meg szeretnénk határozni a jogköreit, azt, amiben dönt, a struktúrát, amit irányít. Abban nem veszünk részt, hogy csak egy havasi gyopár legyünk a polgármester úr kalapján” – magyarázta Kiss. Szabó Ödön megkeresésünkre azt mondta, hogy egyelőre a megyéről és a Nagyváradról szóló tárgyalások különválasztásán kívül nincs lényeges előrelépés. „Ha minden igaz, akkor jövő héten folytatódnak a beszélgetések. Egyelőre az elveket és a prioritásokat kellene összehangolni, ha tudjuk” – mondta Szabó. Szabó múlt héten azt mondta a Transindexnek, hogy az érdemi tárgyalások elkezdése előtt nagyon fontos, hogy tisztázzák le az az USL (PNL+PSD) koalíciónak az elmúlt időszakban a magyar közösség ellen hozott intézkedéseit. Az USL-nek Nagyváradon kétharmados, a Bihar Megyei Tanácsban meg egyszerű többsége volt. Éppen emiatt Nagyváradon az RMDSZ-nek nem volt alpolgármestere, míg a megyei tanácsban van alelnöke, Kiss Sándor személyében. A PDL-PNL fúzió révén létrejött új PNL az RMDSZ-szel közösen mindkét önkormányzati tanácsban kétharmados többséget alkotna. (hírszerk.) Transindex.ro 2015. január 12.A doni tragédiára emlékeztekA hét végén a magyar történelem egyik legtragikusabb eseményére, a második világháborúban történt, 1943. január 12- i doni frontvonaláttörésre emlékeztek, amikor a náci Németország oldalán harcoló 2. Magyar Királyi Hadseregnek a Don-kanyarnál felállított védvonalát áttörték az oroszok. Mint ismeretes, a 72 évvel ezelőtti hadműveletben súlyos vereséget szenvedett a magyar hadsereg. Az áttörésben és az azt követő napok csatájában mintegy 120.000-en vesztették életüket, köztük erdélyi magyarok is. A marosvásárhelyi megemlékezést először az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület kezdeményezte, negyedik éve bekapcsolódott a szervezésbe az időközben megalakult Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoport is. A rendezvény az idén is a marosvásárhelyi katolikus temető bejáratánál felállított emlékműnél kezdődött, majd a visszavonulást idéző gyalogtúrát követően Nyárádszentmártonban folytatódott, ahol a Csíkfalvi Polgármesteri Hivatal volt a rendezvény házigazdája. Marosvásárhelyen szombaton délelőtt kezdődött a rendezvény. Imre Jenő református lelkész a Bibliából vett idézettel kezdte beszédét: "Ha Isten velünk, ki ellenünk!" Majd kifejtette, a hadba vonuló honvédek, bár sejtették, hogy milyen sors vár rájuk, kötelességtudóan teljesítették a parancsot: a hazáért, a szabadságért, az anyanyelvért szálltak képletesen síkra. Áldozatuk nem volt hiábavaló, hiszen az utókor példaértékűnek tartja hősiességüket. Ennek a gondolatnak a mentén folytatta vallási jellegű megemlékező beszédét Gyerő Attila unitárius tábori lelkész, aki többek között elmondta, hogy egy tragikus eseményre emlékezünk ugyan, de miként "az Isten az életre teremtette az embert", úgy nekünk is ezen felülkerekedve, a történelem leckéiből tanulva kell emlékeznünk és erősítenünk hitünket Istenben, hazában, a szebb jövőben. A lelkipásztorokat követően Kilyén Ilka színművész, az EMKE elnöke – a rendezvény műsorvezetője – elszavalta Dsida Jenő Harangszentelésre című, igen találó versét, majd átadta a szót dr. Csige Sándor Zoltánnak, Magyarország csíkszeredai konzulátusa vezető konzuljának, aki tolmácsolta dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul üzenetét. Rövid történeti emlékeztető után kifejtette, hogy tulajdonképpen a katonák mindent megtettek annak érdekében, hogy teljesítsék a parancsot. Esküjükhöz híven harcoltak, felelősségteljesen vállalták a küldetésüket, bár lehetett tudni, hogy gyenge fegyverzettel, a többszörös létszámbeli fölénnyel szemben kaotikus irányítással nem lehet sokáig tartani a frontot. A magyar királyság minden tájáról voltak katonák a hadseregben, ami megerősítette a közösen vállalt felelősséget. A mai magyar kormány is, akár a kettős állampolgársággal, ezt erősíti, és "teszi a dolgát, azért, hogy mindenki rendben legyen". Hiszünk abban, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát, és az elődök áldozata példát mutat az összetartozásra, egymás megerősítésére – zárta gondolatait a konzulátus képviselője. Ifj. Benkő József történész- doktorandusz, a Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoport vezetője kiegészítette a konzul történelmi ismertetőjét. Többek között elmondta, hogy a magyar hadsereget a hadba lépés előtt tulajdonképpen frontvonal mögötti rendfenntartó erőnek képezték ki. A második világháború fordulata a sztálingrádi csatát követően azonban megváltoztatta a helyzetet, és a náci Németország politikai nyomására vezényelték ki a keleti front védelmére a mintegy 220.000 fős állományt. 1943 szilveszterétől 90.000 gyengén felszerelt katonára bízták 200 km frontvonal védelmét, ami igen kemény feladatnak számított. Ezt használta ki az orosz hadsereg, s az áttörés tragikumát fokozta az is, hogy a közelben levő német hadsereg nem vonult a magyarok segítségére. A veszteség elkerülhetetlen volt. Folytatva az EMKE által kezdeményezett megemlékező sorozatot, örömmel kapcsolódott be az időközben megalakult Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoport is. Azóta a csoport fiataljai nemcsak a rendezvényeken vettek részt, hanem zászlót is avattak és katonasírok ápolásával is foglalkoznak, mi több, ösztönzésükre a marosvásárhelyihez hasonlóan Kézdivásárhelyen, Nagyváradon és Nagykárolyban is megemlékeztek a második világháború tragikus eseményeiről, áldozatairól. Ifj. Benkő József megköszönte mindazoknak, akik évről évre bekapcsolódnak a rendezvényeikbe, s azoknak is, akik a nagy téli menetelésre emlékezve részt vesznek a négy évvel ezelőtt kezdeményezett gyalogtúrán és a vidéki megemlékezéseken is. A felszólalásokat követően a jelenlevők megkoszorúzták az emlékoszlopot, majd a rendezvény a székely és a magyar himnusz eléneklésével zárult. Az idén a túra kora délután Székelysárdról indult Nyárádszentmárton felé. A zuhogó esőben mintegy húszan tették meg a közel 10 km-es utat. A túrázókat fél ötkor a faluban Balogh István, Csíkfalva polgármestere fogadta, majd a művelődési otthonban átadták a részvételi emléklapokat. Miholcsa József hagyományőrző Mátyás-huszár köszöntőjét követően a székesfehérvári Kákics népzeneegyüttes katonadalokat adott elő. Vasárnap délelőtt a hagyományőrző alakulatok képviselői a nyárádszentmártoni unitárius templomhoz vonultak, ahol megkoszorúzták a világháborús emlékoszlopot, majd a templomban ünnepi istentiszteletet tartottak. Kiss Sándor Loránd unitárius lelkipásztor köszöntője után dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének alelnöke szólt az egybegyűltekhez. Ifj. Benkő József bővebben ismertette a 72 évvel ezelőtt történteket, majd Miholcsa József huszár és Benkő Zsolt, a Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoport tagja arra a kérdésre válaszoltak, hogy mit tesznek, tehetnek ezek a csoportok a 21. században a katonai hagyományok megőrzéséért. A történelem alakulását befolyásoló események felidézése mellett igen hasznos a katonai sírok gondozása, a relikviák összegyűjtése, népszerűsítése és nem utolsósorban a történelmi kutatás, amely még így is, több mint 70 év távolából előhozhat érdekes mozzanatokat, meglepetéseket a második világháborúról. S ha néhány évvel ezelőtt alig egytucatnyian vállalták, hogy elkészítik eleink egyenruháját, hogy az akkori erkölcsi normáknak megfelelően ápolják a rég- és a közelmúlt emlékeit, ma már több mint 500-an vannak, többségükben fiatalok. Tevékenységük is része annak a kulturális örökségvédelemnek, amellyel megmaradásunkat erősítik. Ennek a szellemében szervezték meg a megemlékezést is. A hagyományt folytatják… Vajda György Népújság (Marosvásárhely) 2015. február 4.Berde Mózsa itthonAz 1848–49-es háromszéki önvédelmi harc jeles alakjának emlékévébe léptünk. Laborfalva nagy szülöttjére, Berde Mózsára (1815–1893) emlékeztet lapunk ez évi falinaptára is. Berde Mózsát a székely katonaság választotta meg népképviseleti országgyűlési követének, részt vett a kolozsvári országgyűlés jobbágyfelszabadítási törvénytervezetének összeállításában, s küzdelme eredményeként a képviselőház kimondta a határőrrendszer megszüntetését. Kormánybiztosként résztvevője volt az Agyagfalvi Nemzeti Gyűlésnek, szervezője Háromszék önvédelmi harcának, jótevője egyházának. Barangolás a bölcsőhelyen Egymást követik a rohanó gépkocsik a Laborfalvát átszelő nemzetközi úton. Rohan a nagyvilág, pereg az egyre gyorsuló jelen, s mi ebben a zajban keressük Berde Mózsa emlékét. Segítségül hívtuk életrajzíróit, néhai Benczédi Gergely unitárius főgimnáziumi tanárt, Jakab Eleket, a maiak közül pedig Egyed Ákost. A kicsi Mózsa szülei, Berde Mózes és Márkos Krisztina a laborfalvi szájhagyomány szerint az unitárius templom mögötti régi temetőrészen pihennek, sírhalmukat tumba, a régiek nevén haskő, fedi. Tavasz keltével védelemre szorul. Az apa idős fejjel állt be a szabadságharcba. A gyerek Mózsa hétévesen ment a falusi iskolába, húszéves korában küldik szülei a Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumba (az intézmény ma az ő nevét viseli). Gyermekként és serdülőként volt alkalma, hogy megismerje, lelkileg is kötődjön szülőfalujához. Nyáron hozzászokott a munkás vakációkhoz, szülei takarékosságra nevelték: tudnia kellett, hogy csak a munka hozhat eredményt, csak dolgozva lehet javakat teremteni. Kilenc évig szívta magába a tudományt, s lelkébe a neves gimnázium szellemét. Családja székely nemes volt, oklevelüket a nagy református fejedelem, Bethlen Gábor adta „harci szolgálataik elismeréseként.” Két évszázad távlatából nem könnyű feladat Berde emlékét keresni szülőfalujában. Egykori lakóháza helyére a Sükösd család emelt új házat, ennek a családnak kell megköszönni az egykori régi Berde-udvarházról készített fényképfelvételt is. Az új ház előtt néhány éve még állt a két régi eredeti kapuláb, mára már csak Berde Mózsa cserefája maradt. „Koránál fogva még láthatta az alatta játszadozó kicsi Mózsát. Mi úgy tartjuk, hogy olyan háromszáz éves lehet ez a fa – tájékoztatott 2008-ban az ott lakó Sükösd Gábor. – Ez a hely a Labor völgyétől fel a Seethal-tagig és ki egészen a Magyarok útja kanyarulatáig – mind Berde-birtok volt. Ők adták el a Bedőknek, s tőlük mi vásároltuk meg. Amikor a régi házat bontottuk, megtaláltuk azt a rejtekhelyet, ahol Berde a kincseit tartotta. Itt, az udvaron található még egy kőből rakott kút. Egy háromszögű kőre, lenn a kőrakatban, az 1837-es esztendő van bevésve, és egy W betű, lehet, hogy a kőfaragó monogramja” – mesélte e sorok írójának az azóta elhunyt Sükösd Gábor falutudós. Tőle tudjuk az anekdotává szentesült Berde Mózsa-történetet, miszerint egy nyári napon lovasfogatával bekocsikázott dolgait intézni Brassóba. Mikor hazajött, összegyűjtette udvarnépét, akiknek azt mondta: No ezt tegyétek ti meg, két kiflivel mejártam Brassót! Berde Mózsa emlékét keresve az egykori funduson Sükösdné Szőcs Erzsébet fogadott, aki elmondta: az emlékfát menteni-gyógyítani, nyesni kellene, az említett eredeti kapuláb pedig a vízvezeték lefektetésének lett az áldozata. Berde Lenke és első unokatestvére, Kóródi Sándor (229. szám) segítségével összeállítottuk a jelenlegi szentivánlaborfalvi Berdék névsorát, akik közül néhány család Uzonban és Sepsiszentgyörgyön él. Családtörténeti adatok szerint a ma élő laborfalvi Berdék Berde Mózsa első unokatestvérének, a főiskolai tanár Berde Áronnak (1819–1891) lehetnek a leszármazottai. Hihető, mert ezen a falurészen, Laborfalva északi felében állt Berde Mózsa udvarháza, körülötte mind Berde nevű családok laktak s laknak ma is. Itt, a Kicsivíz utca 329. szám alatt állt a tudós-tanár Berde Áron kúriája. Innen egy dobásnyira nyílik a Berde utca, ahol ma is Berdék élnek. Élő tehát ma is, de számában apadó a laborfalvi Berdék nemzetsége. A forradalom forgatagában Berdét képességei, nem utolsósorban egyfajta aszketizmussal társuló szigora és mértéktartása miatt választotta fia, Daniel Gábor tanítójául báró Daniel Elek unitárius főgondnok. Egyházához és a valláshoz való ragaszkodását édesanyja famíliájának is köszönhette, amelyből az egyház egykori jeles püspöke, Szentiványi Márkos Dániel is származott. Berde kolozsvári ügyvédként, jogászként mint katonacsalád sarja került a forradalom forgatagába. Agyagfalva után Háromszéken egyike az önvédelem megszervezőinek. A Sepsiszentgyörgyön székelő Kormányzó Hivatal, az ún. Berde–Horváth-féle Bizottmány vezetője, s kormánybiztosi minőségében is példátlan bizonyítékát adta a hazafiúi szolgálatnak. „Az önvédelmi harc társadalmi-politikai hátterének kialakítója volt. Az egységfront érdekében küzdő Berde Mózsa révén Háromszéken csak azután válhatott teljessé a haladó erők szövetsége, összefogása a külső ellenség ellen, miután a szabadelvű nemesség csatlakozott e szövetséghez. Ez pedig Berde Mózes politikájának gyümölcse volt” – írja Egyed Ákos. 1848 tavaszán a katonarend követévé választották Háromszéken, mint katonaivadék, élvezte a katonarend bizalmát, szerették benne a nemes embert, a katonafiút. Ő élesztette újra az akkori nép- és falugyűléseket. Egyed Ákos szerint „a nemesség Háromszéken csak egy személyre volt hajlandó hallgatni: ez a személy Berde Mózsa volt!” Politikai bölcsessége abban állt, hogy látta: a sikerhez nem elég a lelkesültség, harci felszerelés is kell, ebben segítette a háromszékieket. Törekvéseit, eredményeit Orbán Balázs is méltatta. Berde Mózsa már Agyagfalván találkozott Gábor Áronnal, s itthon közösen tárgyaltak a lőszer- és ágyúgyártásról, megbízta Szacsvait, hogy szervezze meg a puskaporgyártást, s ekképpen szökkent szárba a székely hadiipar. Forradalmi tevékenysége eléggé ismert, most inkább „bűnhődéséről” szólunk, ugyanis a Habsburg-hatalom halálbüntetést rótt ki rá, melyet később várfogságra változtattak. A négyesztendei súlyos várfogság a josefstadti börtönben megviselte, s az isteni gondviselésnek tudható be, hogy megmenekült a haláltól. A Kincses városban és a laborfalvi birtokon pihente ki börtönéveit. Csak a kiegyezés után volt alkalma folytatni jogászi tevékenységét. 1872 után Sepsi- és Miklósvár-szék országgyűlési képviselőjének választották Sepsiszentgyörgyön. Ekkor huzamos ideig újra szeretett Háromszékjének volt a lakója. Ebből az időből Kádár Lajos korabeli laborfalvi tanító és rokona, Berde Ferenc adatai alapján Kiss Sándor akkori laborfalvi unitárius lelkész közölt adatokat. A Berde-cipó Illő, hogy röviden szóljunk „a legnagyobb jótevő” egyházi tevékenységéről. 1845-ben beválasztották az unitárius egyházi főtanácsba, a forradalom előestéjén az egyház jogtanácsosa volt. Fukar természetéről szóló szájhagyományok ellenére nemcsak egyházának volt jótevője, hanem egy sor korabeli közületnek, intézménynek, köztük az Erdélyi Múzeum, EKE, EGE, Székely Nemzeti Múzeum, Kézdivásárhelyi Erzsébet Leányárvaház és Szentkereszti Stefánia Menház, amelyeket pénzadományokkal segített. Végrendeletében jelentős vagyonát az unitárius egyházra hagyományozta. Hagyatékának felhasználásával épült fel a háromszéki származású neves műépítész, Pákéi Pakey Lajos tervei alapján a kolozsvári Unitárius Gimnázium, majd 1914-ben a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium új épülete. Birtokainak jövedelméből a kolozsvári, tordai és székelykeresztúri iskolák diákjainak naponta egy-egy ingyencipót juttattak. Ez volt az a bizonyos híres Berde-cipó, melyet diákok nemzedékei, szegény sorsú és arra érdemes tanulók vehettek igénybe. Berde előrehaladott kora okozta, hogy elborult elmével hunyt el életének 78. évében 1893. szeptember 22-én egy budapesti magánklinikán. Kívánsága szerint a Házsongárdi temetőben, földije, az unitárius Bölöni Farkas Sándor sírja mellé helyezték örök nyugalomra. Temetésén a háromszéki származású unitárius püspök, a kilyéni Ferencz József mondott gyászbeszédet. Az unitárius egyház 1901-ben mellszobrot állított Berde Mózsának a Kolozsvári Unitárius Kollégium épületében. Margó Ede (1872–1946) budapesti szobrász alkotása. Háromszéken nincs emlékszobra. Emlékezete Berde nem feledkezett meg szülőfaluja iskolájáról sem, amely a rendszerváltás utáni időktől az ő nevét viseli. Támogatta a laborfalvi unitárius eklézsiát, amiért az utókor, de a jelenkor is hálás. A laborfalvi unitárius templomban és az iskola falán emléktábla őrzi emlékét. A bécsi döntés előestéjén Szentiványi Gábor (1888–1950) jogász, közgazdász, Háromszék vármegye főispánja, állíttatott emléktáblát a laborfalvi unitárius templomban ezzel a felirattal: E község hallhatatlan szülöttje a legnagyobb unitárius jótevő laborfalvi Berde Mózsa emlékére Dr. Szentiványi Gábor 1939 1993. október 30-án, néhai Szalad Sándor iskolaigazgató idején, a szentivánlaborfalvi iskola felvette a Berde Mózsa nevét, s az egykori unitárius felekezeti iskola épületének falára elhelyezték Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész Berdét ábrázoló bronz domborművét. Jeles szülöttjére halálának 120. évfordulója alkalmával is emlékezett a szülőfalu, a helybeli unitárius egyházközség 2013 novemberében. Ekkor állítottak Berde-emlékkopját a laborfalvi unitárius templom előterébe (Bálint Zoltán alkotása). – Születésnapjához közeledve mi is ünnepi istentiszteleten emlékezünk Berde Mózsára – tájékoztatott Buzogány-Csoma István szentivánlaborfalvi unitárius lelkész –, s ez alkalommal szeretnénk átadni a szentivánlaborfalvi iskolában berendezett Berde-emlékszoba szomszédságába tervezett állandó jellegű falutörténeti kiállítást. Berde, mint a forradalmi események szervezője és aktív résztvevője megszámlálhatatlan alkalommal fordult meg Sepsiszentgyörgyön, örömmel-reménységgel fogadott személyisége volt a városnak. Éppen ezért lapunk úgy gondolja, hogy az egykori szabadságharcosok utódai, akik ma Háromszék székely-magyar közösségét alkotják, megye- és városvezetésünk, az unitárius egyház és helybeli egyházközség egy Berde-mellszoborral tudna méltó módon tisztelegni az önvédelmi harc jeles személyisége előtt születésének 200. évfordulója alkalmával. Kisgyörgy Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. február 10.Újabb szóváltás Cristian Bodea és Szabó Ödön közöttSzabó Ödönt okolja az RMDSZ és az Nemzeti Liberális Párt (PNL) Bihar megyei szervezetei közötti együttműködési tárgyalások elhúzódásáért Cristian Bodea. A korábban már többször magyarellenes megnyilvánulásaival előtérbe került PNL-es szenátor állítása szerint a szövetség megyei ügyvezető elnöke olyan „radikális, nacionalista irányvonalat” erőltet, amelyet ők elfogadhatatlannak tartanak. Szerinte törvénytelen lenne például, ha a megyei önkormányzat alkalmazottainak 26 százaléka magyar lenne. „Nem tudom, hogy a jogszabály támogatja-e az etnikai alapon történő alkalmazásokat, vagy pedig Szabó úr a magyar közösség nagy védelmezőjének szerepében akar tetszelegni” – fogalmazott a honatya, hozzátéve, hogy Szabó Ödönnel ellentétben Kiss Sándor, az RMDSZ megyei elnöke épp a „kiegyensúlyozott politikája” miatt tudott sikeres lenni. Szabó Ödön ezzel kapcsolatban leszögezte: mostanáig csak az bizonyosodott be, hogy Bodea a szélsőséges. Mint emlékeztetett, a szenátort egy tavalyi kijelentése miatt elmarasztalta az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD). „Ilyen körülmények között nincs mit kommentálnom az ő frusztráltságait” – szögezte le a RMDSZ-es képviselő. Elmondása szerint egyébként Bodea pusztán pletykák alapján nyilatkozott, a tárgyalásokban semmilyen hivatalos szerepe nincs. Ennél többet azonban nem közölt az év vége óta tartó egyezkedésekről, amelyeknek tétje, mint ismeretes, az új többség kialakítása a megyei és a váradi városi tanácsban. Vásárhelyi-Nyemec Réka | Krónika (Kolozsvár) 2015. március 23.Tőkés csak egy megújult RMDSZ-szel fogna összePártegység helyett az erdélyi magyarság új, nemzeti egységére van szükség, ehhez viszont az RMDSZ-nek rendet kell teremtenie a saját háza táján – jelentette ki Tőkés László európai parlamenti képviselő. Tőkés az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökeként reagált Kiss Sándor, a szövetség Bihar megyei elnökének nyilatkozatára, miszerint a soron következő helyhatósági választásokon akár az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) közös listát is indíthatnának Nagyváradon. „Szerintem taktikai lépés volt a részéről. Rájött, hogy a választókat nem tudja lecserélni, és az eddigi exkluzivista irányvonaluk elhibázott” – magyarázta hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés. Hozzátette, azt mindenképp pozitívan értékeli, hogy Kiss és Huszár István alpolgármester – akiben bevallottan csalódott, amiért a RMDSZ irányvonala szerint halad – részt vettek a Szent László-szobor visszaállításának érdekében rendezett városi fórumon, de meglátása szerint az egység, amelyről közleményében Csűry Sándor királyhágómelléki református püspök közleményében beszélt, valójában nem létezik. A nagyváradi főtérfelújítás kapcsán kialakult szoborvita ismét közös asztalhoz ültette a két rivális párt képviselőit, de míg a néppártosok szerint „most kell ütni a vasat”, addig az RMDSZ szerint a városalapító emlékművének visszaállítása csak később történhet meg. „Ezt a követelést nem lehet aprópénzre váltani. Üdvözöljük, hogy visszaadják azt, amit elvettek, de nehogy már kezet is csókoljunk ezért. Ez a román taktika: elveszik, aztán valamit visszaadnak belőle” – fűzte hozzá az európai parlamenti képviselő, emlékeztetve arra, hogy az RMDSZ és a Nemzeti Liberális Párt közötti egyeztetések eredményeként várhatóan visszanevezik Olaszi parkká az amúgy Mihai Viteazulra keresztelt egykori temetőből lett zöldövezetet. Tőkés úgy fogalmazott, becstelenségnek tartja, hogy az RMDSZ ezzel dicsekszik. Úgy gondolja, az RMDSZ soron következő tisztújító kongresszusa jó alkalom lenne arra, hogy „önvizsgálatot tartsanak és változtassanak”, ám erre nem lát sok esélyt. „Amíg nem szabadulnak meg korrupt vezetőiktől, és továbbra is védik őket, addig nem tudunk velük együttműködni” – magyarázta az EP-képviselő. Ez ugyanúgy vonatkozik a Bihar megyei RMDSZ-vezetésre is, amellyel csak akkor tartaná kivitelezhetőnek az összefogást, amennyiben az RMDSZ elszámolna az Ady-központért eltérített magyarországi támogatással. Vásárhelyi-Nyemec Réka Székelyhon.ro 2015. március 23.„Egyesülés” a váradi Szent László-szobor körülTüntetéstől sem rettennek vissza azok, akik újra viszont szeretnék látni a városalapító király szobrát a jelenleg felújítás alatt álló nagyváradi Szent László téren – derült ki azon a fórumon, amelyet az emlékműállítás érdekében aláírásgyűjtési akcióba kezdő csoportosulás kezdeményezése mellé álló Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács helyi szervezete rendezett. A közvita kuriózumát elsősorban az jelentette, hogy az elmúlt évek feszültségeit követően most ismét egy asztalhoz ült az EMNP, az EMNT és az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetősége, ugyanis Kiss Sándor megyei elnök, valamint Huszár István alpolgármester is részt vett a mintegy 70 érdeklődőt vonzó fórumon. Kiss Sándor, bár aláírta a petíciót, kizártnak tartja, hogy most célba elérjenek a szoborállítás kezdeményezői. A megyei tanács alelnöke ugyanakkor megerősítette: megegyeztek a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) arról, hogy Szent Lászlóról nevezzék el a jelenlegi Partenie Cosma utcát, valamint a főtérre vezető hidat. Az egyezség szerint a városalapító szobra a várban kapna helyet, míg a Főutca végében kialakítandó új teret Rimanóczi Kálmánról neveznék el. Mindezt Csomortányi István, a néppárt megyei vezetője is üdvözölte, ugyanakkor a főtéri szoborról sem akar lemondani. „Most kell ütni a vasat, mert nyerő ágon vagyunk” – fogalmazott. Meglátása szerint a felújítás egyben „térfoglalás” is, az önkormányzat pedig egyetlen érvet sem tud felhozni a Szent László-szobor ellen. A Szent László-szobor azt követően vált témává, hogy a városvezetés bejelentette: három román személyiségnek tervez emléket állítani a felújított főtéren. A nagyváradi római katolikus püspökség javaslatát, miszerint a városalapító király barokk kőszobrát is helyezzék el itt, elutasították, de Böcskei László püspök szerint nem kizárt, hogy a jövőben másképp dönt majd az önkormányzat. Meglátása szerint a magyarság érdekképviselete csak párbeszéddel és összefogással érhető el. Véleményét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetősége is osztja, Csűry István püspök közleményben jelezte: fontosnak tartják, hogy a városalapító Árpád-házi király méltó köztéri szobrot kapjon. „Elindítottuk azt a pozitív folyamatot, mellyel az elmúlt három év negatív döntéseinek eltörlése megindulhat” – írja közleményében a református püspök. Hogy lesz-e Szent László-szobor a főtéren, még nem tudni, de az ügy kapcsán kialakult összefogáson felbuzdulva Kiss Sándor már közös RMDSZ–EMNP-listát helyezett kilátásba a soron következő helyhatósági választásokra. Vásárhelyi-Nyemec Réka Krónika (Kolozsvár) 2015. március 30.Beolvadásból jeles – díjazott a MintaA közelmúltban két olyan dolog is történt, amiért az „elkövetők” megérdemlik a Minta Egyesületnek a Beolvadásból jeles díját – számolt be hétfőn csíkszeredai sajtótájékoztatóján Tőke Ervin, a Minta elnöke. A Minta szégyendíját Kovászna város önkormányzatának magyar tagjai – élükön a polgármesterrel – azért kapták meg, amiért az idei év legnagyobb kulturális tételeként megszavazták, hogy Avram Iancunak állítsanak emlékművet a városban, a nevét viselő iskola udvarán. Thiesz János polgármester Avram Iancu személyi kultuszának ápolásáért részesül az „elismerésben”. Ugyancsak Beolvadásból jeles díjat ítéltek oda Szabó Ödön és Kiss Sándor Bihar megyei képviselőknek, akik március 15-én, piros-sárga-kék szalaggal ellátott koszorúval „tisztelegtek” a magyar nemzeti ünnepen. „Sokat gondolkoztunk azon, hogy kerültünk ide, hogy egy székely városban egy olyan személynek állítsanak szobrot, aki felelős a dél-erdélyi magyar közösség kiirtásáért, mintegy ötezer ember lemészárolásáért?” – tette fel a kérdést Tőke Ervin. A Minta elnöke elfogadhatatlannak tartja, hogy a magyar közösség által megszavazott képviselők a szabadságharc ünnepén „egy másik elnyomó hatalomnak a jelképével koszorúznak”. Megítélése szerint mindkét esetben vagy a súlyos tudatlanságról van szó, vagy ezek az emberek annyira meg szeretnének felelni a román nemzetállamnak, hogy feladják önazonosságukat és ilyen tettekre vetemednek – summázta a sajtótájékoztató végén Tőke Ervin, aki a nap folyamán postázza az okleveleket. Iochom Zsolt Székelyhon.ro 2015. március 31.Ötletbörze a magyar összefogásrólNem ragadós a marosvásárhelyi hárompárti összefogás példája a nagyobb erdélyi és partiumi városokban, legalábbis egyelőre. A jövő évi helyhatósági választásokon való együttműködés lehetősége több helyen megragadt az ötlet szintjén. Egyelőre nehezen elképzelhető a nagyobb erdélyi és partiumi városokban, hogy marosvásárhelyi mintára összmagyar előválasztást szervezzen, majd ezt követően közös polgármesterjelöltet vagy tanácsosi listát állítson a három magyar politikai alakulat a 2016-os helyhatósági választásokon. A Krónika megtudta, Brassó kivételével – ahol a 2012-es megmérettetéshez hasonlóan az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ismét közös jelöltállításban gondolkodik – a legtöbb településen továbbra is méregetik egymást, múltbéli sérelmeket emlegetnek az érintett politikai szervezetek képviselői. Mint kiderült, Szatmárnémetiben még csak nem is körvonalazódik a marosvásárhelyihez hasonló együttműködés, holott a szatmári megyeszékhely esetében az RMDSZ már bejelentette: fő célja a 2012-ben elvesztett polgármesteri szék visszaszerzése lesz. Hegedüs Pál, a Magyar Polgári Párt (MPP) megyei szervezetének elnöke érdeklődésünkre megerősítette: összefogásról még nem esett szó eddig. Úgy véli azonban, a tárgyalásokat az RMDSZ-nek kellene kezdeményeznie, hiszen „lényegében tőlük függ, hogy lesz-e együttműködés". Az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezetője, Seres Ferenc a téma kapcsán csupán annyit nyilatkozott: pártja országos vezetőségének álláspontját várja az ügyben. Az RMDSZ megyeszékhelyi szervezetének egyébként tetszene a hárompárti együttműködés ötlete, Kereskényi Gábor helyi elnök legalábbis azt mondta a Krónikának, hogy már húsvét után megpróbálnak egyeztetni a néppárt és az MPP képviselőivel. Azt azonban megjegyezte, bár a polgármesteri szék elvesztése miatt a két kisebb alakulatot nem tehetik felelőssé, annyi valószínűsíthető – hozzáadva az MPP és az EMNP által 2012-ben kapott voksokat az RMDSZ szavazataihoz –, hogy egy városi tanácsosi székkel többet tudhatott volna magáénak a magyar képviselet, ha négy évvel ezelőtt öszszezárnak. Pataki Csaba megyei RMDSZ-elnök ugyanakkor még szélesebb körű magyar összefogást szeretne: amint lapunknak elmondta, bevonná az együttműködésbe a civil szervezeteket is. Az elnök szerint „az RMDSZ ajtaja nyitva áll, várják a potenciális partnerek jelentkezését". Leveleznek, egymásra mutogatnak a bihariak Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei elnökének összefogásra szólító felvetése óta a partiumi megyében is találgatás tárgyát képezi az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) esetleges összefogása a jövő évi helyhatósági választások kapcsán. Bár Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) országos elnöke ezt a szövetség jelenlegi vezetése mellett nem tartja elképzelhetőnek, a néppárt helyi képviselete lát esélyt az RMDSZ-szel való együttműködésre. „Részünkről megvan a szándék az együttműködésre, de például az első lépés az lenne, hogy végre kapjunk egy választ arra a levélre, amelyben hetekkel ezelőtt kértünk találkozót Huszár István RMDSZ-es alpolgármestertől" – szögezte le hétfőn Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei elnöke. Szerinte közös listaállításról kizárólag egy tárgyalássorozat dönthet. „Bár valóban vannak olyan személyek, akikkel problémás lehet az együttműködés, mi a magyarügyet tartjuk szem előtt" – szögezte le. A néppárti vezető lapunknak elmondta, amióta Kiss Sándor az általuk szervezett városi fórumon ad hoc bejelentette a közös jelöltek indításának ötletét, még nem volt alkalmuk személyesen beszélni róla. „Nagyon jó ez, csak meg kell tölteni tartalommal" – fogalmazott Csomortányi. Az EMNP-s politikus szerint azonban számos kérdés felmerül a téma kapcsán. „Korrupt személyekkel nem tudjuk elképzelni az összefogást" – hangsúlyozta. Hozzátette azonban, az RMDSZ Bihar megyei szervezete „biztosan tud találni olyan jelölteket, akik nem keveredtek gyanúba". „Az elmúlt időszakban megfogalmazott bírálatoktól eltekintve a közösség érdekében sok mindenben egyet tudnánk érteni, és megtalálhatnánk a működőképes képletet" – mondta a Krónikának Csomortányi. Azzal kapcsolatban, hogy Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára nagyváradi látogatása alkalmával kijelentette, hogy az EMNP-vel nincs amiről tárgyalniuk, Csomortányi rámutatott, „szerencsére nem Kovács Péter hoz döntéseket Bihar megyében", így nem is tulajdonít sok jelentőséget a nyilatkozatának. Pedig úgy tűnik, Szabó Ödön, a szövetség Bihar megyei ügyvezető elnöke is hasonló véleményen van, lapunk megkeresésére ugyanis úgy fogalmazott: „a mi esetünkben Tőkés László visszautasította a javaslatunkat a néppárt nevében, arról pedig nem kaptunk hírt, hogy a helyi néppárt elhatárolódott volna Tőkés válaszától". „Ennél részletesebben nem kívánok válaszolni, mert nem hiszek az újságon keresztüli üzengetésben, s különben sem mondanám el a sajtónak, ha tárgyalást terveznék Csomortányival" – tette hozzá a szövetség politikusa. „Ha elkezdünk izmozni..." Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke nem lát fantáziát az összmagyar előválasztás megszervezésében. Mint mondta, hárompárti együttműködésről csak abban az esetben lehet szó, ha a jelöltek vállalják, hogy az RMDSZ színeiben indulnak a helyhatósági választásokon. Emlékeztetett: Kolozs megyében legutóbb 2004-ben szervezett előválasztást az RMDSZ. Keizer Róbert, a Kolozs megyei MPP elnöke viszont azt tartaná normálisnak, ha nemcsak Marosvásárhelyen, hanem máshol is szerveznének összmagyar előválasztást. Mint kifejtette, Kolozsváron mindenképp tárgyalni kéne az együttműködésről annak érdekében, hogy a helyi magyarság képviselete ne csökkenjen a városi tanácsban. „Ha elkezdünk izmozni, hogy ki az erősebb és ki a gyengébb, a magyarság további mandátumokat veszíthet a városi és a megyei tanácsban" – szögezte le Keizer Róbert. Hozzáfűzte: „eljött az ideje, hogy leüljünk tárgyalni, hiszen most nincs kampány, ezért nyugodt körülmények között lehetne stratégiát egyeztetni. Ha minket nem keresnek meg, akkor mi fogjuk kezdeményezni a tárgyalásokat" – ígérte meg a polgári párti politikus. Soós Sándor, a néppárt Kolozs megyei szervezetének elnöke lapunknak elmondta: még tavaly augusztusban nyílt levelet írt az RMDSZ-nek ez ügyben, de azóta sem kapott választ. Soós úgy véli, Kolozsváron és a megyei tanács esetében közös listát kellene állítaniuk a magyar politikai alakulatoknak. Egyetért abban a polgári párti kollégájával, hogy ideje lenne leülni megbeszélni, hogyan lehetne elkerülni a magyar mandátumok elvesztését. Mint részletezte: igaz ugyan, hogy a néppárt másfél százaléknál kevesebb szavazatot kapott a legutóbbi választásokon, de ez egy-két magyar mandátummal kevesebbet jelentett a kolozsvári és a megyei tanácsban. Emlékeztetett: az államelnöki választásokon némileg nőtt a néppárt támogatottsága Kolozs megyében. „Meg kell vizsgálnunk, hogy a megye településein hogyan lehet a magyar önkormányzati képviseletet a legjobban megerősíteni, egy-egy mandátum sorsa ugyanis a kisebb településeken gyakran csak 2-3 szavazaton múlik" – mutatott rá Soós Sándor. „Hozzánk nem érkezett ilyen jellegű megkeresés" – ezt a választ kaptuk Faragó Pétertől, a szövetség Arad megyei szervezetének elnökétől, amikor a helyi szintű együttműködés lehetőségéről kérdeztük. Mint mondta, Arad megyében a néppártnak „csak néhány embere van", az MPP-nek pedig nincs megyei szervezete, így nem valószínű, hogy követni tudják a marosvásárhelyi példát. Burián Sándor, a néppárt Arad megyei elnöke viszont úgy tudja, az RMDSZ határozottan elzárkózik a közös választási lista állításától. „A 2012-es helyhatósági voksoláson két település esetében merült fel a közös listaállítás ötlete, de a szándék elbukott, mert az RMDSZ csak úgy fogadta volna el a javaslatot, ha a szövetség listáin indulnak a néppártos jelöltek. Ez nyilván nem felelt meg nekünk" – magyarázta Burián. Az RMDSZ egyébként 2012-ben öt községben tudott polgármestert állítani. Brassóban – ahol a legutóbbi a helyhatósági választásokon példaértékű együttműködést kötött az RMDSZ és az EMNP – egyelőre nem került szóba a közös listaállítás, tudtuk meg Kovács Attilától, az RMDSZ Brassó megyei elnökétől. A politikus azonban közölte: folyamatosan egyeztetnek a helyi magyarságot érintő kérdésekben, s a két alakulat minden bizonnyal közös brassói és megyei önkormányzati képviselői jelöltlistát fog állítani 2016-ban is. Amint arról beszámoltunk, Marosvásárhelyen közösen szervez előválasztást és közös polgármesterjelöltet indít a három magyar politikai alakulat. A kezdeményezés mindeddig példátlan. Korábban egyébként az is felmerült, hogy az EMNP és az MPP közös jelölteket állít a jövő évi megmérettetésen, a két párt vezetői azonban egyelőre nem tárgyaltak a témáról. Krónika (Kolozsvár) 2015. április 28.Menti a Bihar Megyei Tanács Kiss Sándort?A nyomozó hatóság jelentését, az állami számvevőszék határozatát, valamint a birtokukban lévő saját okiratokat figyelembe véve a Bihar Megyei Tanács úgy döntött, hogy nem csatlakozik civil felperesként az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályhoz (DNA), amely a nagyváradi Luceafărul (Esthajnalcsillag) lakónegyedet építő ingatlanfejlesztőnek eladott telkek kapcsán indított korábban bűnvádi eljárást. A megyei képviselők ezt egyhangúlag, vita nélkül szavazták meg a legutóbbi tanácsülésen. A hivatalos indoklás szerint egyrészt azért, mert a számvevőszék munkatársai szerint valójában nem a telkek értékesítése okozott közel nyolcmillió lejes kárt a megyének, hanem az, hogy a beruházó nem teljesítette a vállalásait. A Selina ugyanis ígéretével ellentétben csupán két lakótömböt épített fel az egyik, Aradi úti területen, míg a Rulikowski úti telek továbbra is parlagon áll; ráadásul az eredetileg szociális negyednek ígért lakópark magas áraival a felső középkategóriát célozza. Az önkormányzat jelentése alapján a vállalkozó sem a lakásokra, sem pedig azok átadására vonatkozó kötelezettségét nem teljesítette, ezért decemberben már elkezdték a kármentést. A DNA ugyanakkor épp egy évvel ezelőtt kezdett el vizsgálódni az ügyben, mivel a gyanú szerint Beniamin Rus, a cég tulajdonosa 600 ezer euró csúszópénzt fizetett Kiss Sándornak – a megyei tanács jelenlegi alelnökének –, hogy győztesként kerüljön ki 2006-ban a területekre kiírt versenytárgyalásból. Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke akkor a megyei önkormányzatot is vezette, így az ő jóváhagyásával vágtak neki a kudarcba fulladt projektnek. A most elfogadott tanácsi határozat indoklása ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a telkek eladását a megyei képviselők közösen szavazták meg, a számvevőszék pedig voltaképp csak a szerződésben foglaltak áthágása miatt keletkezett kár megtérítését szorgalmazta. Ennek – úgy vélik – ők eleget tettek azáltal, hogy miután a beruházó a felszólítás ellenére január 23-áig nem szolgáltatta vissza az üres parcellákat, bírósági eljárás elindítását rendelték el. Az ügy pikantériája viszont, hogy amíg a polgári perben az önkormányzat csak a Selinától számíthat esetleges kártérítésre, addig egy büntetőjogi eljárásban az esetleg vétkesnek talált civil személyektől – így akár Kiss Sándortól is – behajthatná a kárt. Ráadásul a számvevőszékkel ellentétben a DNA 9 millióra becsülte a tranzakcióval okozott kárt. Vásárhelyi-Nyemec Réka Krónika (Kolozsvár) 2015. június 3.Őrizetben a Bihar megyei önkormányzat RMDSZ-es alelnökeHuszonnégy órára őrizetbe vette Kiss Sándort, a Bihar megyei önkormányzat alelnökét a romániai Országos Korrupcióellenes Ügyészség, írja a Krónika a Digi24 hírtelevízió információira hivatkozva. Vele együtt őrizetbe került Beniamin Rus helyi üzletember, a Selina építkezési vállalat tulajdonosa is. Mindkettőjüket korrupciós bűncselekményekkel gyanúsítják. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség színeiben megválasztott Kiss Sándort csúszópénz elfogadásával, hivatali visszaéléssel és pénzmosással, míg az üzletembert pénzmosással gyanúsítják. A korrupcióellenes ügyészség 2014 áprilisában közölte, hogy bűnvádi eljárást indított Kiss Sándor ellen. Úgy vélik, az ügyeknek Románián kívüli szálai is vannak, ezért a nyomozásban együttműködött a magyarországi, hollandiai és németországi hatóságokkal, írja az MTI is. A vádhatóság szerint három, 2003 és 2006 közötti ügy során Kiss és Mudura Sándor nagyváradi üzletember, a Lotus Pláza tulajdonosa összesen egymillió euró csúszópénzhez jutott. Az ügy hét gyanúsítottja között szerepel Miklóssy Ferenc, a debreceni Keviép kft. ügyvezetője is, akit szintén pénzmosással gyanúsítanak. A román sajtó értesülései szerint Kiss 2005-ben a megyei közgyűlés akkori elnökeként jelentette be, hogy több ezer lakást építenek olcsón, és ezekhez majd előnyös hitelkonstrukcióval juthatnak hozzá a tulajdonosok. Később a megyei tanács versenytárgyalást írt ki egy 1500 lakrészesre tervezett, illetve egy 2500 lakrészesre meghirdetett telekre. A nyomozóhatóságok szerint a tenderen való részvétel kritériumait úgy határozták meg, hogy a Selina társaságnak kedvezzenek, a cég ugyanis mindkét kiírást megnyerte. A Selina által épített, eredetileg szociálisnak szánt lakások azonban inkább a luxus kategóriába esnek, az árak pedig nagyváradi viszonylatban horribilisen magasak. Az ügyészség szerint Beniamin Rus, a Selina tulajdonosa 600 ezer euróval vesztegette meg Kiss Sándort, hogy előnyben részesítse a cégét, írja a Krónika. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete kedden szolidaritásáról biztosította Kiss Sándort. Szerintük gyanús egybeesés, hogy a bűnvádi eljárás épp a választási kampány kezdetekor éledt újra, az őrizetbe vétel pedig azután történik, hogy Kiss nyilvánosan kiállt a Szent László-szobor Szent László térre való kihelyezése mellett, a múlt héten pedig ellenezte a magyarság számarányának csökkenését eredményező nagyváradi és szentmártoni fúziót. Bízunk ártatlanságában és abban, hogy az ügy mielőbb tisztázódik. A megyei szervezet reméli, hogy az eljárás nem a tévékben már sokat látott politikai játszmák része – írja a bihari RMDSZ. Szerintük a végleges döntésig Kiss Sándort is megilleti az ártatlanság vélelme. index.hu Erdély.ma 2015. június 3.Szabadlábon védekezhet Kiss SándorBírósági felügyelet alatt, szabadlábon védekezhet az ellene indított bűnvádi eljárás során a Bihar megyei önkormányzat alelnöke, Kiss Sándor – döntötte el szerdán a Bihar megyei törvényszék. Az ügyészek a politikus előzetes letartóztatását kérték. Mint korábban megírtuk, kedden több órás kihallgatás után őrizetbe vette a korrupcióellenes ügyészség Kiss Sándort és Beniamin Rus üzletembert, aki szintén bírósági felügyelet alatt, szabadlábon védekezhet. A törvényszék szerdai döntése megfellebbezhető. Kiss Sándort csúszópénz elfogadásával, hivatali visszaéléssel és pénzmosással, míg az üzletembert pénzmosással gyanúsítják. A korrupcióellenes ügyészség 2014 áprilisában közölte, hogy bűnvádi eljárást indított Kiss Sándor ellen, akit három, 2003 és 2006 közötti ügyben gyanúsít csúszópénz elfogadásával. A DNA akkor arról is tájékoztatott, hogy az ügyeknek Románián kívüli szálai is vannak, ezért a nyomozásban együttműködött a magyarországi, hollandiai és németországi hatóságokkal. Magyarországi szálak? A DNA keddi közleményében immár négy ügyet sorol fel a nyomozóhatóság, amelyekkel – állítása szerint - Kiss Sándor és gyanúsított társai 4,3 millió euró haszonra tettek szert törvénytelen eszközökkel. Az ügyészek állítása szerint három esetben ugyanazt a sablont alkalmazták. Romániai cégek építkezésben használt gépeket és anyagokat vásároltak nyugat-európai gyártóktól. Noha közvetlenül alkudtak az eladóval, az üzletet angliai és amerikai cégeken keresztül kötötték meg, amelyeknek több százezer euróval többet fizettek a kialkudott árnál. Az árkülönbözetet az ügyészség állítása szerint valamennyi esetben a beiktatott angliai és amerikai cégek tulajdonosa, Bojtor Vilmos László készpénzben vette fel, és fizette ki Kiss Sándornak és Mudura Sándor nagyváradi üzletembernek, hogy ezáltal kedvező elbírálásban részesüljenek különböző közbeszerzési eljárásokon. Mudura Sándor a kivizsgálás ideje alatt meghalt. Az ügyészség szerint az egyik ügyben a debreceni Keviép Kft. és annak ügyvezetője, Miklóssy Ferenc is érintett. Kiss Sándort egy korábban nem említett ügyben is gyanúsítja az ügyészség. Eszerint 2004 és 2008 között 3,2 millió euró csúszópénzt kért és kapott egy üzletembertől annak a kijárásáért, hogy a nagyváradi hőerőmű az illető üzletember cégétől vásárolja a szenet. Ebben az ügyben – a közlemény szerint - maga a csúszópénzt fizető üzletember tett feljelentést. Az RMDSZ megvédte Kiss Sándor a bűnvádi eljárás tavalyi elindításakor nyilatkozatot juttatott el a sajtóhoz, melyben közölte, hogy a nyomozó hatóság többször vizsgálta már az említett ügyeket, és mindig vádemelés nélkül zárta le a nyomozást. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete kedden állásfoglalásban vette védelmébe Kiss Sándort. Furcsa egybeesésnek találta, hogy a politikus ellen tavaly a választási kampányban újult ki az ügyészségi vizsgálat, idén pedig azt követően vették őrizetbe, hogy több helyi ügyben fogalmazott meg markáns, a többségnek nem tetsző álláspontot. Székelyhon.ro 2015. június 4.Kiss Sándorra, a bihari "keresztapára" is sort kerített a DNAA romániai Legfelsőbb Bíróság és Semmitőszék mellett működő Ügyészség Korrupcióellenes Igazgatósága, az ún. DNA honlapján megjelent ma a Kiss Sándor Bihar megyei tanácsi alelnök őrizetbe vételéről szóló közlemény, amely semmi újdonságot nem tartalmaz ahhoz a tényálladékhoz képest, amely a nyomozás kezdetekor hónapokkal korábban napvilágot látott. Az egyetlen újdonság, hogy a gyanúsítottak köréből kiemelték és 24 órára őrizetbe vették nevezett Kiss Sándort és feltételezett bűntársát, Beniamin Rus építőipari nagyvállalkozót. Több mint négymillió euró jogosulatlan jövedelem zsebre vágása és a megyei tanácsnak okozott több mint hatmillió eurós kár ügyében folyik a nyomozáskettejük mellett Bojtor Vilmos László, Miklóssy Ferenc, Miklóssy Ferenc László, Gheorghe Ioan Roatiş ellen, mert a társaság egyik főkolomposa, Mudura Sándor időközben elhunyt. Nevezettek nemzetközi hálózatot hoztak létre és működtetek a közpénzek lenyúlása érdekében, az ügyészségi közleményben romániai, magyarországi, angliai és amerikai székhelyű cégek nevei szerepelnek. A nyomozás más, meg nem nevezett személyek ellen is zajlik, mégpedig magyarországi, németországi és hollandiai bűnüldöző szervek közreműködésével. A háttérben nagyrészt ingatlanspekulációk állnak, amelyek nyomán csúszópénz elfogadásával, hivatali visszaéléssel és pénzmosással gyanúsítják Kisséket. A bihari RMDSZ-es sajtó „szemérmesen” elhallgatta a híradásaiban, hogy Kiss személyében nem csupán a Megyei Tanács egyik alelnökét vettét őrizetbe, hanem a szövetség megyei elnökét, aki immár másfél évtizede áll a rendíthetetlenül a szervezet élén úgy, hogy minden választott és kinevezett magyar tisztségviselő vagy rokona, vagy beosztottja, vagy lekötelezettje valamilyen formában. A két bihari RMDSZ-es parlamenti képviselő és egy szenátor is ebből a körből került ki, utóbbi, Biró Rozália egyenesen a több vállalkozást alapított Kiss volt könyvelője, ugyanakkor Marosvásárhelyről származó feleségének a rokona. A Székelyföldről Nagyváradra került Biró család szintén az ingatlanbizniszben érdekelt, de a vendéglátóiparban is, a szenátorasszonyt korábban a város alpolgármesteri székébe is belobbizta a bihari magyar „keresztapaként” emlegetett Kiss Sándor, aki tévészerelőből lett nagyvállalkozó, majd politikus 1989 után, amikor is a városi legenda szerint háttérbe vonult szekus tisztek strómanjaként kezdett el „szabadon” vállalkozni. A titokzatos multimilliomos, Tészári Zoltán kommunikációs- és médiabirodalma is abból a kábeltévéből nőtte ki magát mára, amit Kiss és társai adtak el (vagy át) neki a kilencvenes évek közepén. A román sajtó által is csak „örökös elnök úrnak” becézett Kiss előállítása hírére az RMDSZ Bihar megyei szervezete egy mindenki által várt közleményt adott ki, amelyben „természetesen” egy konspirációs elméletről van szó. A magyar érdekek harcos védelmezőjének beállított politikus úgymond áldozat, akit megillet az ártatlanság vélelme. „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Bihar megyei szervezete szolidáris Kiss Sándorral. Bízunk ártatlanságában és abban, hogy az ügy mielőbb tisztázódik.” A közösségi hálókon ez ügyben megszólaló polgárok viszont abban bíznak, hogy a korrupció elleni küzdelem nem merül ki abban, hogy egyeseket csak beidéznek, előállítanak vagy őrizetbe vesznek hosszabb-rövidebb ideig, majd pedig börtönbüntetés és vagyonelkobzás nélkül megússzák az egészet. Frissítés: Tegnap este hosszas latolgatás után úgy döntött a Bihar Megyei Törvényszék, hogy nem hagyja jóvá az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) előzetes letartóztatásra vonatkozó javaslatát, és nem küldi fogdába Kiss Sándort és Beniamin Rust, akik időközben haza is mentek, mivel a 24 órás őrizetük délután lejárt. A törvényszék ugyanakkor hatvan napra bírói felügyelet alá helyezte mindkettőjüket, ami számos korlátozással jár, egyebek mellett közfeladatot sem láthatnak el és az országot sem hagyhatják el. A megyei RMDSZ-elnök számára ez azt jelenti, hogy a Bihar Megyei Tanács alelnöki tisztségéből fel van függesztve. itthon.ma//erdelyorszag, 2015. június 5.„Üldözött” magyarokKár, hogy a Kiss Sándor, a Bihar megyei közgyűlés RMDSZ-es alelnöke elleni korrupciós gyanú kapcsán a megyei RMDSZ nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy etnikai színezetet próbáljon adni az ügynek. A Kiss őrizetbe vétele kapcsán kiadott közleményben ugyanis azt sejtetik: az eljárásnak köze lehet ahhoz, hogy ő is aláírta a petíciót, amelyben a város magyar közössége Szent László-szobrot kér a főtérre, illetve hogy ellenzi Nagyvárad és a szomszédos Váradszentmárton egyesülését. Már többször is megtörtént, hogy a magyar politikusok elleni korrupciós vádakat ők maguk vagy pártjuk azzal próbálták elhitelteleníteni, hogy azok etnikai indíttatásúak, hogy csak azért hurcolják meg őket, mert magyarok. Nem zárjuk ki, hogy ilyesmi is megtörténhet. A Markó Attila, a kommunizmus idején elrabolt ingatlanok visszaszolgáltatási ügyeivel megbízott testület korábbi tagja elleni korrupciós vádak például igencsak gyanúsak, és nagyon úgy tűnik, csak azt szolgálják, hogy elhiteltelenítsék a restitúciós folyamatot – különösen annak kisebbségi vonzatait. Csakhogy a Kiss esetében felhozott „mentő” érvek meglehetősen gyengék. Mert igaz ugyan, hogy Kiss aláírta a Szent László-szoborról szóló petíciót, a megyei, illetve a városi RMDSZ azonban enyhén szólva sem állt ki teljes mellszélességgel a civil kezdeményezés mellett. És ilyen alapon Kissen kívül az a 7999 további magyar is számíthat a hatóságok zaklatására, aki szintén aláírta az ívet. Mint ahogy a Szentmártonnal való egyesülés kapcsán is aggódhatna minden váradi magyar, hiszen az első szavazás alkalmával az etnikai arányok további romlásától tartó magyar közösség testületileg távol maradt. (Miközben amúgy Kiss és az RMDSZ mind a PNL-lel, mind a PSD-vel jóban van). Természetesen mi is úgy gondoljuk, hogy Kiss Sándort megilleti az ártatlanság vélelme. Azonban az, hogy a magyar politikusok elleni korrupciós eljárások során mindig görcsösen igyekeznek etnikai üldöztetést kiáltani, kontraproduktív lehet. Ha ugyanis mindig farkast kiáltunk, azzal előbb-utóbb hiteltelenné válunk, és akkor sem vesznek komolyan, ha – a Markó-ügyhöz hasonlóan – valóban felmerül a gyanú, hogy egy eljárásnak magyarellenes éle lehet. (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
