|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 200 találat | lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-200 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kozán István 2015. július 9.Idén is bővül a Sapientia csíkszeredai kínálataKét hétig várják a jelentkezőket a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) csíkszeredai karaira. Az alapképzések felvételeiről érdemes tudni, hogy a gazdasági szakok esetében július 13–23. között (szombaton is) naponta 9 és 15 óra között várják a jelentkezőket, az eredményhirdetést július 24-én tartják. A humán szakokra július 12–22. között naponta 9–15 óra között várják a jelentkezőket, eredményhirdetés szintén július 24-én lesz. A magiszteri képzéseken változó a beiratkozások időpontja, ezekről a www.sapientia.ro honlapon tájékozódhatnak az érdeklődők. Az alapképzésre legalább annyi jelentkezőt várnak, mint egy esztendővel ezelőtt: arra számítanak, hogy betelnek az ingyenes helyek, és a tandíjas helyek legalább 10 százalékát is elfoglalják. Újdonságnak számít, hogy a gazdasági és humán szakokra felvételizők egy része bizonyos kedvezményekkel indulhat a beiratkozáskor. „Minden tudományterületünknek van egy évközi versenye, amelyen középiskolások vehetnek részt. A kiválóan teljesítőknek előfelvételit biztosítunk – magyarázta Makó Zoltán dékán. – Íme egy példa: a Pénzidomár elnevezésű pénzügyi és gazdasági vetélkedőnkön 1., 2. vagy 3. helyet elérő volt középiskolások a gazdasági szakok esetében 10-es jeggyel nyernek felvételt egy tandíjmentes helyre." Folytatják a felújítást Folytatódik a Sapientia egyetem csíkszeredai épületének felújítása: a munkálatok nyáron sem szünetelnek. Újrabútorozzák a kollégiumi szobákat, új felszereléssel látják el az informatikai, tolmács-, élelmiszer-tudományi és biokémiai laboratóriumokat, felújítják a létesítmény folyosóit, a hallgatók számára pedig egy klubhelyiséget alakítanak ki. Bővül a csíkszeredai helyszín képzési kínálata is: a következő tanévtől indítják az alkalmazott közgazdaságtan és pénzügyi magiszteri képzést. Újdonság az is, hogy a vezetés és szervezés szak magiszteri képzésére idén felvételizők a képzés végén két oklevelet kapnak, egyet a Sapientiától, egy másikat pedig a Budapesti Corvinus Egyetemtől. Amint azt korábban jeleztük, összevonják a két csíkszeredai kart, azaz visszatérnek a kezdeti, 2001-ben kitalált szervezési formára. Erről a fontos változásról Makó a következőképpen nyilatkozott: „mivel a csíkszeredaiak és a környéken lakók eddig sem karokban gondolkodtak, hanem helyszínben, többek között ezért döntött úgy az egyetem vezetősége, hogy változtat az eddigi szervezési formán". A tulajdonképpeni változtatás mögött nemcsak ez, hanem sokkal inkább gazdasági és oktatásszervezési érvek álltak, húzta alá Makó Zoltán. Az egyetem szenátusa két és fél hónapja döntött a Gazdaság- és Humán Tudományok, valamint a Műszaki és Társadalomtudományi Kar összevonásáról, ennek engedélyezését pedig az oktatási minisztériumtól is igényelték, amely jóváhagyta a kérést. Kozán István Krónika (Kolozsvár) 2015. július 16.Mobil könyvcsomag a figyelemfelkeltésértÚjszerű ötlettel próbálja könyvtárba csalogatni a vidéki települések lakóit a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár: kérésre egy több mint négyszáz könyvből álló csomagot ad kölcsön három hónapra egy-egy könyvtárnak. A megyei könyvtár munkatársai azt remélik, hogy az érdekes könyvekkel olvasásra lehet buzdítani a vidéki lakosságot. „A Kájoni János Megyei Könyvtár létrehozott egy könyvtárközi kölcsönzésre szánt, változatos tartalmú, tetszetős kivitelezésű, új könyvekből álló csomagot, amelyet a programban részt vevő települések könyvtárainak meghatározott időre kölcsönad. A lakosság a helyi könyvtárból kölcsönözheti ki a könyveket, és ugyanoda viheti vissza" – magyarázza az elképzelést Bedő Melinda, a program felelőse. A 425 kötetet tartalmazó állomány a következő témakörökhöz kapcsolódik: szépirodalom (leginkább kortárs írók, illetve Nobel-díjas szerzők művei), a legkisebbeknek szánt kiadványok (óvodásoknak és elemi iskolásoknak szóló könyvek), gyermek- és ifjúsági irodalom, kézimunka, barkácsolás, kertészkedés, játszókönyvek, család, egészség, szépségápolás, iskolai tantárgyakhoz kapcsoló könyvek, történelem, utazás, honismeret, illetve szakácskönyvek. Állománygyarapításra sarkallnának „Reméljük, hogy a könyvek átlapozása, olvasása arra ösztönzi a helyi közösségeket, hogy ilyen és ehhez hasonló köteteket vásároljanak a könyvtáruk számára. Azonban ha csak a mi kölcsönköteteinket lapozzák végig, már akkor is megérte a próbálkozásunk" – véli a megyei könyvtár munkatársa. Először a homoródalmási községi könyvtár kapja meg a könyveket. A Homoród menti település tékájába pénteken délután öt órára érkezik meg a csomag. Három hónap múlva a tervek szerint Varságra szállítják tovább a könyvcsomagot. A programot egyébként a Hargita Megyei önkormányzat 30 ezer lejjel támogatja, szakmai megvalósítása a Kájoni János Megyei Könyvtár feladata. Kevés a könyvtárlátogató Hargita megye közkönyvtári hálózata a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárból, nyolc városi és ötven községi könyvtárból áll. A megyei könyvtár felmérése szerint az ötven községi könyvtárnak alig több mint fele teljesíti a működés olyan alapfeltételeit, mint a szabályos nyitva tartás, de sok esetben megfelelő közönségszolgálati és könyvraktározási térrel sem rendelkeznek. A községi intézmények átlagosan a helyi lakosság 5–10 százalékát tudják csak megszólítani. Ez az arány a városi intézmények esetében azért jelentősen jobb, 43 százalék, a rendszeres állománygyarapítás is inkább ezekre a könyvtárakra jellemző. Kozán István Krónika (Kolozsvár) 2015. július 27.Borboly Csaba hallgatásaMoldován József RMDSZ-es parlamenti képviselő Borboly Csabához, a megyei önkormányzat elnökéhez intézett múlt heti – nagyon sok igazságot tartalmazó – nyílt levelétől le kellett volna szakadjon az ég. Mégsem történt semmi. Miért? Először a tényekről! Nyílt levélben tett szemrehányó kijelentéseket Borboly Csabának Moldován József: a Nagy szavak a levegőben című levéllel arra utalt, hogy számos beígért beruházás és egyéb kezdeményezés csak szavak szintjén maradt, nincs előrelépés. Konkrétan a borszéki kezelőbázis ügye borította ki a képviselőt. A levélben tulajdonképpen kimondta mindazt, amit rajta kívül még sokan gondolnak („az ígéretekről és nagy szavakról bebizonyosodott, hogy légből kapottak, és nincs mögöttük tartalom, sem pedig valós megvalósítás”). Egy közéleti szereplőhöz intézett, valóban súlyos megállapításokat tartalmazó irományra (még egy idézet a levélből: „Ez a szintű elkapkodott mohóság az elnök meggondolatlanságát, inkompetenciáját támasztja alá, sokadjára”) a megszólított félnek reagálnia kellene. Borboly mégsem írt választ, gyakorlatilag úgy tett, mintha a levél nem is létezne. Az a Borboly Csaba hallgat – okosan –, akiről jól tudjuk, hogy egyetlen alkalmat sem szalasztana el, hogy szerepeljen. Nincs olyan olvasói levél a Csíki Hírlapban, amire az érintettség jogán ne válaszolna a megyei önkormányzat elnöke, vagy ahogy mostanság magát nevezteti, a megyeelnök. Moldován Józseffel viszont nem vette fel a kesztyűt. Borboly úgy alázta meg Moldován Józsefet, hogy nem reagált a kóstolgatására. Jól döntött, mivel valószínűleg nagyon tisztában van azzal, hogy ki is írta a levelet. A 2012-ben képviselőnek megválasztott Moldován közéleti munkájáról nem nehéz beszámolni. Az elmúlt évekből vele kapcsolatban csak az az eset ugrott be, amikor a csíktaplocai autós gyakorlóteret gokartpályává szerette volna alakítani, ám időközben a környékbeli lakosok a kisautók által kibocsátott majdani magas zajszintre hivatkozva a befektetést ellenző aláírásgyűjtésbe kezdtek. Végül az elképzelésből nem lett semmi. 2015 júliusában Moldován József RMDSZ-es parlamenti képviselő aggódik szülővárosáért, Borszékért. Helyes. Itt tesszük hozzá, hogy a választópolgáraiért is ugyanennyire aggódhatott volna, amikor nemrég megszavazta a képviselők különleges speciális nyugdíj-kiegészítését. Kozán István Székelyhon.ro 2015. július 30.Ráduly Róbert lesz az épülő kollégium projektmenedzsereA Székelyföldi Labdarúgó Akadémia kétszáz férőhelyes kollégiumát – amelynek egy része lelátóként fog működni – 3,5 millió euróból építik meg. A tervek szerint már jövő szeptemberre elkészülhet a csíkszeredai focipálya melletti létesítmény. „A magyar kormány, túl azon, hogy partnerei segítségével (a Paksi Atomerőművel és a Szerencsejáték Zrt.-vel) támogatja a fociakadémia működését, ránk bízott egy kiemelt támogatást: a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia és a Márton Áron Gimnázium számára kétszáz férőhelyes kollégiumot kell építeni, erre a pénzt rendelkezésünkre bocsátották. Megkaptuk az építkezési engedélyt is, amit nem volt könnyű megszerezni, mert az önkormányzat által rendelkezésünkre bocsátott telekre új rendezési tervet kell készíteni, amit az önkormányzat meg is tett. Közben a területet előkészítettük a munkálatokra. Ma hivatalosan is elkezdődik az építkezés” – jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján Szondy Zoltán, a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia elnöke, aki egyúttal azt is elmondta, hogy Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda volt polgármestere lesz a beruházás projektmenedzsere. „A város és az iskolám felé van egy adósságom: a Márton Áron Gimnázium épületét sikerült ugyan felújítani, de a felújításnak volt egy nem kívánt fejleménye, tételesen a bentlakás és az étkezde megszüntetése. A futballakadémia törekvése kapóra jött, hogy ezt a kérdést megoldjuk. Ha már a sors úgy hozta, hogy más szerepet kell vállalnom, akkor most olyant sikerült találni, ami a várost, a térséget szolgálja, és összhangban van az eddigi 18 éves közéleti pályafutásommal” – e szavakkal köszönt be projektmenedzserként Ráduly Róbert. A 3,5 millió eurót a magyar állam biztosítja. „Még polgármesterként sikerült elfogadtatni azt a megoldást a finanszírozó féllel, hogy ő megépíti az épületet, Csíkszereda városa pedig a környezetrendezésbe és a sportbázis feljavításába fekteti a saját forrásait. Tehát magyarán úgy lesz gazdagabb a város egy épülettel, hogy ezzel párhuzamosan rendbe kerül a sportbázis: a város kijavítja a futópályát, továbbá eredményjelzőt, éjjeli világítást kap a füves focipálya, a mostani, elhanyagolt, néhány soros lelátó ugyancsak rendbe kerül. A város rendezi a majdani kollégium és lelátó körüli környezetet is, ahová egy parkolót is kialakít. A feladatok tehát jól szét vannak választva” – sorolta Ráduly. A felek napokon belül – talán már a pénteki önkormányzati ülésen – aláírnak egy úgynevezett protokollumot: az építtető, a város és a Márton Áron Gimnázium mint a majdani épület fő haszonélvezője. Szondy szerint jövő szeptemberre kész lesz a kollégium. A kollégiumot a csíkszeredai ING Service Kft. építi. Kozán István Székelyhon.ro 2015. augusztus 7.Mint a bumerángA katalánok nem tágítanak: előrehozott választást tartanak szeptember utolsó vasárnapján, amikor eldől, hogy Katalóniában az autonóm közösség függetlenné válásáért küzdő politikai pártok maradnak-e kormányon. Amennyiben igen, megkezdődik a független Katalónia alkotmányának kidolgozása. A hír azért érdemel említést, mert a katalánok olyanok, mint a bumeráng: a spanyol kormány bármennyire is messzire dobja – azaz ellenzi – a gazdaságilag legfejlettebb spanyolországi régió kiválásának ötletét, a katalánok nem hagyják magukat, és kezdik elölről. Visszatérnek Madridba, mint a hajítófa. Ezt a hozzáállást várná el több ezer, tízezer, százezer székely is a felhatalmazott politikusaitól: várná, hogy naponta ott szerepeljen a hírekben, hogy az RMDSZ, az MPP, az EMNP, az SZÉKELY NEMZETI TANÁCS kilincsel Bukarestben és érvel Székelyföld területi autonómiájának fontossága mellett. Ha kidobják őket az ajtón, visszamennek az ablakon. Ja, hogy még nem jutottak el Bukarestig? Még csak ott tartunk, hogy a politikai alakulatok egymás torkán próbálják lenyomni a saját autonómiatervezetüket? Baj. Nem merjük beismerni, de tény, hogy az autonómiaküzdelmek tekintetében nagyon lassan haladunk. Bizonyíték erre az, hogy gyakorlatilag nincs egy saját autonómiatervezetünk. És itt a saját szón a hangsúly, mert amik léteznek – merthogy több is van –, azok tulajdonképpen a már működő autonómiák „összeollózásai”. Egy kicsi elképzelés a dél-tiroli modellből, néhány gondolat a baszk önrendelkezésből, pár ötlet a finnországi Aland-szigeteki megvalósításból. Nem jó ez így! Székelyföld számára olyan autonómiatervezetre van szükség, amelyik nem összeollózott szakdolgozat, hanem székely sajátosságokra épülő tervezet. Bármennyire is hangzatos dél-tiroli autonómiamodellel áhíttatni a székelyeket, hiba már működő területi autonómiák alapján követelni a mi autonómiánkat. Mert az olaszországi németek vagy a spanyolországi baszkok, esetleg a finnországi svédek teljesen más utat tettek meg történelmük során. Nekünk a saját múltunkból kell táplálkoznunk. És úgy kell tennünk, mint a katalánok: ha kitessékelnek, akkor is visszamegyünk. Úgy kell viselkednünk, mint a bumeráng, aminek különös alakja és viselkedése miatt sokan mágikus erőt tulajdonítanak. Kozán István Székelyhon.ro 2015. szeptember 22.Nem vett csíkszeredai focicsapatot a magyar kormányA híresztelésekkel ellentétben a magyar kormány nem vásárolta meg a román labdarúgó harmadik ligában játszó FK Csíkszeredát. Szondy Zoltán, a klub elnöke határozottan cáfolta a több romániai és magyarországi portálon, illetve televízióban megjelent hírt. „Megdöbbenve szembesültem azzal, amit a román nyelvű sajtó egybehangzóan állít rólunk. Az első írás, amit olvastam, a Gazeta sporturilor sportoldalon jelent meg azzal a címmel, hogy Sokk érte a román labdarúgást azzal, hogy a magyar kormány belép ebbe a bizniszbe. Ha sokk érte, akkor elég késleltetett hatású sokk, mert a Székelyföldi Fociakadémia 2012 óta működik, és különböző célokra 2013 óta kapunk támogatásokat magyar kormányzati forrásokból” – nyilatkozta Szondy Zoltán, aki rögtön rátért a támogatásokra. „Ezek a támogatások két részre oszthatók: működési támogatásokra, amelyek a Székelyföldi Fociakadémiát és annak alegységeit érintik, illetve az infrastrukturális fejlesztéseket szorgalmazó támogatásokra. Utóbbiak eredményeként 2013-ban egy éjszakai világítással és lelátóval ellátott, műfüves nagypályát adtunk át Csíkszeredában, idén pedig egy ugyanilyent Székelyudvarhelyen. Hangsúlyozom, hogy mindkét pályát a gyerek- és ifjúsági csapataink használják.” „Emellett egy kiemelt fontosságú beruházásban is partnerei vagyunk a magyar kormányzatnak. Megismétlem azt, ami már a sajtóban korábban megjelent: tavaly kezdtük el a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium és a Székelyföldi Fociakadémia diákjainak majd otthont adó kollégium építését. Ennek a beruházásnak összértéke 5,5 millió euró. És mint minden egyes támogatás esetében, ezúttal is – az adott szóra épülő megállapodás alapján – a támogatás kétharmada magyar forrásokból van biztosítva, egyharmada pedig csíkszeredai önkormányzati forrásokból. Tehát magyar forrásokból építjük a kollégiumot és a lelátót, Csíkszereda önkormányzata pedig önrészként tanácsi határozattal kötelezte magát, hogy a focipálya meglévő tribünjének rendezésére, futópályára és éjszakai világításra költ. Ez a beruházás tavaly kezdődött, erre mi tavaly kaptuk a magyar önkormányzati forrásokat, idén tehát nem.” „Az FK Csíkszereda vezetőjeként hangsúlyosan elmondom még egyszer: egy szó sem igaz abból az információból, miszerint a magyar kormány megvásárolta az NB. III-as (3. ligás) csapatunkat és különböző célokat tűzött volna ki e fiatal csapat elé. Ez az egész egy légből kapott hazugság.” Kedden több magyarországi oldal is átvette a Pro TV-től indult, majd a kolozsvaros.ro oldalon magyar nyelvre is átültetett álhírt, miszerint a magyar kormány csapatot vásárolt volna, hogy néhány éven belül megnyerje a román bajnokságot. Az egyik román portál szerint két éven belül már a Dinamo és a Steaua ellen kell küzdjön a csíki csapat, egy másik oldal pedig már azt közölte, hogy 2019-ben román bajnokságot kell nyernie klubnak. Ezt az utóbbi hamis infót több magyar portál is átvette. Ilyés Róbert, az FK Csíkszereda edző-játékosa megkeresésünkre leszögezte, a Pro TV-nek nyilatkozva mindössze annyit mondott, hogy a következő 1-2 évben szeretnének feljutni a második ligába. Kozán István Székelyhon.ro 2015. október 19.Új mozgalom a láthatáronSzékely Önrendelkezési Tanács (SZÖT) néven új mozgalom alakult Székelyföldön. A csoport ugyanolyan mozgalomként tekint magára, mint annak idején a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amelynek munkájával a SZÖT tagjai teljesen elégedetlenek. A mozgalom megalakulásáról és a célokról a SZÖT egyik alapító tagja mesélt a Csíki Hírlapnak. „Ugyanolyan mozgalomként indul az önrendelkezési tanács, mint ahogy annak idején a Székely Nemzeti Tanács” – kezdte Csiby Károly nyugalmazott egyetemi tanár, a Székely Önrendelkezési Tanács alapító tagja. A SZÖT sajtószóvivői teendőit is ellátó Csiby szerint a több mint tíz évvel ezelőtt megjelent SZNT és Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nagyon vonzó és hihető célokat fogalmazott meg. „Eltelt több mint tíz év, de az SZNT célkitűzéseiből semmi nem valósult meg. Akárcsak az RMDSZ céljaiból. Emiatt született meg az elhatározásunk, hogy lépni kell” – tért a lényegre, majd rögtön az SZNT hétvégi, őrtüzek gyújtásával kapcsolatos véleményét fogalmazta meg. „Nevetséges tűzijátékok, cirkuszi mutatványok. Az őrtüzeknek, a lármafáknak az őseink életében teljesen jogos funkciójuk volt: arra figyelmeztettek, hogy jön az ellenség, ezért fegyvert kell fogni, és meg kell védeni a falut.” „Egy ideig az SZNT még forgatgatta a szájában az autonómia gumicsontját, amit az RMDSZ már 25 éve forgat az autonómia ígéretével, aztán elhallgatott. Nekünk nem egy újabb, ideológiai alapokon nyugvó, újabb célokat meghirdető mozgalomként kell színre lépnünk, hanem az az alapcélunk, hogy vissza kell térni az eredeti kitűzött célokhoz” – húzta alá Csiby Károly. A Székely Önrendelkezési Tanács október 9-én Gyergyócsomafalván tartotta alakuló ülését. Kozán István Székelyhon.ro 2015. november 11.Korodi Attila korrupcióról, felelősségvállalásrólRengeteg olyan baklövést nézett el a romániai társadalom az elmúlt 26 évben, amelyek egyszer csak összegyűltek. Az embereknek elegük lett abból, hogy az elöljárók egyet mondanak és mást tesznek – véli Korodi Attila csíki parlamenti képviselő. – A bukaresti Colectiv klubban történt tragédia kapcsán felmerül a kérdés: mivel magyarázható az, hogy a romániai magyar közélet kicsit úgy tesz, mintha tőle távol állna ez a tragédia? – Az elmúlt 25 évben annyira tudatos – Bukarestből táplált –, az erdélyi magyarokra vonatkozóan negatív döntéssorozatok voltak, hogy az erdélyi magyarság, főleg a tömbben élő magyarság úgy érzi, az ő problémáira az ország többi része nem érzékeny. Úgy látják, hogy sajátos a helyzetük, amellyel szemben teljesen passzív, érdektelen az állam. Ha tehát mi ki tudunk hozni valamit magunknak, akkor jó, ha nem, hát nem. Keresztély Irma volt háromszéki főtanfelügyelő fogalmazott a minap nagyon jól a román nyelvtanulással kapcsolatban, miszerint a román államnak azért érdeke, hogy a magyar gyermekek ne tanuljanak meg románul, mert az az állam érdeke, hogy a magyar gyermek felnőttként menjen el az országból. Szerintem a magyarok részéről a szolidaritás azért működik ilyen rosszul, mert a 25 év gyakorlata azt mutatta, hogy Románia nagyon homogénen gondolkodik mindenről. Így a székelyföldi magyar ember azon veszi észre magát, hogy elszörnyülködik a tévékészülékek előtt a történtekről, de úgy érzi, mintha a látottak egy más világ része lenne, és olyan emberekről szól, akik érte talán nem mozdulnának meg. És később persze rájön, hogy ez nem így van, de Csíkszereda esetében el kellett telnie négy napnak, hogy kifejezze együttérzését az utcán. – Amúgy mitől jutott odáig a romániai társadalom, hogy nagyvárosokban ezrek-tízezrek tüntettek napokon keresztül? Huszonhat esztendő frusztráltsága gyűlt össze? – Rengeteg olyan baklövést nézett el a társadalom az elmúlt huszonhat évben, ami egyszer csak összegyűlt. A Colectiv lokálnál történt szerencsétlenség rávilágított arra, hogy az embereknek elegük lett abból, hogy sokan egyet mondanak és mást tesznek, a kettő között pedig hatalmas középszerűség van. – Hogyan tisztulhat meg egy ilyen helyzetben a romániai és ezen belül természetesen a romániai magyar közélet? Mert ugyebár erről is beszélnünk kell. – Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának hétvégi ülésén is elmondtam: egy dolog, ami a politikai döntéshozást illeti és más az, ami a közszférában, tehát a legnagyobb munkáltatórendszerben dolgozókat illeti. Mert az egyszerű ember a legtöbbször nem a döntéshozóval találkozik, hanem magával a végrehajtóval. És ha a közintézményekben nincsen egyfajta életpálya modell, ami megélhetést, karriert és kiszámíthatóságot biztosít, akkor az emberek improvizálnak, egyszerűen nem törekednek arra, hogy fejlődjenek. Kitérve a politikusokra: néhány kérdést jó lenne újragondolni. Jelenleg el van csúszva a döntéshozatal és a felelősségek vállalása. Teljesen elavult rendszerrel találjuk szembe magunkat, amire nincs válasz hat-hét éve, pedig válaszolni kell. Nem lehetne megengedett például az, hogy egy átlátható parlament helyett most közel hatszáz fős intézmény dolgozzon, ekkora számmal a munka lehetetlen. – Mit gondol, aki ellen vizsgálati eljárás indul, illetve akinek megkérdőjeleződik a szakmai hozzáértése, az induljon vagy sem helyhatósági vagy parlamenti választásokon? – Kétfelé kell választanom a válaszom. A klasszikus korrupciós történetek esetén kérdés nélkül félre kell állni. Másfelől amikor azt firtatják, hogy egy meghozott döntés jogos-e vagy sem, és ezért ugyanazon köpeny alá tesznek, ilyenkor megálljt kell mondani, mert így bármikor bárkit kivesézhetnek. A nyugati társadalomban ezt nem kezelik egy lapon. Nálunk Ráduly Róbert lemondott csíkszeredai polgármester esete is bebizonyította – aki szerintem nem kellett volna lemondjon, de a döntése az ő szempontjából korrekt volt –, hogy bármikor bármelyik kolléga hozható ilyen kiszolgáltatott helyzetbe, aki közügyeket vállal. Ez is jelzi, hogy baj van. – Ha mondjuk az ön tisztességét, a munkához való hozzáállását megkérdőjeleznék, mit tenne? – Hűha, ez nagyon nehéz kérdés, mert az ember bármikor kerülhet ilyen helyzetbe. Nem hiszek a kaptafára való szabásra, az ország most ettől szenved. Mert mindent kaptafára szabnak. Az igazságszolgáltatás is örül, hogy kaptafára szabhat, ebből viszont csak feszültség jöhet ki. Kozán István Székelyhon.ro 2015. december 10.Magyarnyelv-használat: megalázó döntésekMég kisebb vihart sem kavart a romániai magyarság körében a Hargita Megyei Törvényszék döntése, miszerint el kell távolítani a Községháza feliratot a Csíkkozmás Polgármesteri Hivatal homlokzatáról. A megfellebbezhető döntést a polgármester szó nélkül végre is hajtotta. Az összes ujját megnyalhatta a feljelentő Dan Tănasă, hiszen azt még ő sem gondolhatta komolyan, hogy ennyire könnyen térdre kényszerítheti Bodó Dávidot, az „emberemlékezet óta” községvezetőként regnáló csíkkozmási elöljárót. A csíkkozmási történet röviden: törvényszéki döntésekkel szeretné kikényszeríteni a feljelentéseiről ismert Dan Tănasă, hogy a csíki községek polgármesteri hivatalainak épületeiről eltűnjenek a Községháza feliratok. Ezt különösebb ellenállás nélkül Csíkkozmás polgármestere meg is tette, november végén létrára rendelte a hivatal egyik alkalmazottját és leszedette a magyar feliratot. Dan Tănasă érvelése szerint a romániai közigazgatásban a Községháza megnevezésnek nincs megfelelője, ezt meglátása szerint Magyarországról vették át és törvénytelenül használják. Őt egyébként már évek óta foglalkoztatja a kérdés. Először a prefektusi hivatalhoz fordult írásban, de mivel lépések nem történtek, ezért idén a Hargita Megyei Törvényszéken nyújtott be keresetet, amelynek eredményeként a csíkkozmási polgármesteri hivatalnak, közbirtokosságnak és óvodának is otthont adó, a közbirtokosság által 1943-ban épített közösségi házról el kellett távolítani az eredeti formájában helyreállított Községháza feliratot. Bodó: nincs amiért A felirat eltávolítása után két héttel arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen visszajelzéseket kapott Bodó Dávid a település lakóitól, illetve polgármesterkollégáitól. „Különösebben semmilyent” – érkezett a rövid válasz telefonon. Annyit azért még hozzátett, hogy a helybéliek sajnálják. Na de miért adta fel ilyen könnyen? – kérdeztük. „A törvény azt mondja, hogy így nem lehet kitenni. Nincs amiért továbbmenni, a törvényszék kimondta, hogy nincs rendjén, ezért nem is fellebbeztem. Nincs amiért.” Az elöljárót érezhetően zavarta a téma, ezért minél hamarabb túl szeretett volna lenni a rövid beszélgetésen. Azt azért még megkérdeztük: tervez-e más feliratot kihelyezni a községházára? „Én oda semmit nem fogok kitenni. A helyi képviselő-testületben is meg volt beszélve, hogy tovább nincs, amiért folytassuk a pert.” Korodi: emberileg megértem Az világos, hogy a polgármesteri hivatalnak ez a történet púp a hátára. De hol van ilyen esetben az érdekképviselet? Korodi Attilát, az RMDSZ csíki parlamenti képviselőjét szólaltattuk meg. Többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy miben tudja segíteni az RMDSZ-színekben megválasztott polgármestert a szövetség? „Szakmailag kell támogatnunk a magyar önkormányzatokat, hogy az ilyen perekből ne jöhessenek ki vesztesként. Az ilyen típusú perek – mivel egy társaság rákapott ezekre az eljárásokra – a következő időszakban szaporodni fognak” – vezette fel Korodi, aki szerint a végleges bírói döntések esetében meg kell nézni, hogy a végzések pontosan mit tartalmaznak, és azt jogszabályilag lehet-e tisztázni. „Amúgy a személyes véleményem, hogy nem szabadna törvényekbe foglalni minden nyelvhasználati részletet, mert akkor a józan emberi mértékletesség és a társadalmi elfogadottság megszűnik, és mindent jogi szavak köré építünk fel, ami nem szolgálja a demokráciát. De ez a tendencia sajnos beindult.” „Jól döntött a polgármester, hogy nem fellebbezett?” – szegeztük a kérdést a képviselőnek. „Mivel az önkormányzat két lépcsőfokot már végigjárt – a bíróságot és a törvényszéket –, ezért lehet egy olyan típusú keserűség az igazságszolgáltatás vaklátásában, amit emberileg megértek. Viszont volt nemrég egy polgármester-találkozónk, ahol ez a kozmási keserűség megerősítette a többi polgármestert, hogy azért se hagyják magukat.” Ezt az elhatározottságot erősíti az ugyancsak beperelt madéfalvi polgármester, Szentes Csaba minapi kijelentése is, hogy amennyiben elvesztik a kozmásihoz hasonló perüket, akkor sem távolítják el a feliratot, inkább románul is feliratozzák a madéfalvi községházát. Segítség az RMDSZ részéről Korodi Attila szerint az RMDSZ politikai szervezetként abban tud segíteni, hogy nem hagyja helyi történetként elhamvadni az ilyen eseteket. „El kell juttatnunk azokhoz a döntéshozókhoz, akik itthon vagy bárhol Európában demokratikus rendszerekben döntenek. A kozmási esetben már nem tudunk a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulni (ezt abban az esetben tehették volna meg, ha a polgármester nem távolítja el a feliratot és végigmegy a teljes jogi eljáráson – szerk. megj.), viszont az Európai Unió intézményein belül szólni tudunk. Nekünk most az a legfontosabb, hogy a kozmási eset kapjon megfelelő visszhangot, és az igazságszolgáltatás lássa, a bekötött szemmel hozott döntések nyilvánosságot kapnak, tehát nem maradnak rejtve az asztalfiókokban. Mindenképp lépni fogunk” – húzta alá a csíki politikus. Kozán István Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2016. február 25.Ráduly Róbert Kálmán: „hármunkon áll vagy bukik”Nem mondta ki egyértelműen, hogy lesz-e polgármesterjelölt. Bár azt sem szögezte le, hogy nem. Azt viszont határozottan kifejtette, hogy szerinte az RMDSZ az utóbbi időszakban szétesett. A Csíki Hírlapnak adott interjúból az is kiderült, sokkal többet várt el mindazoktól, akik a város ügyeit jelenleg kézben tartják. – Nem túlzás kijelenteni, hogy az egész várost érdekli: indul-e a polgármesteri tisztségért Csíkszeredában? – A lemondásom óta a helyzet alapvetően nem változott, illetve ezt mondtam volna egy héttel ezelőtt is. Időközben annyiban változott, hogy elkezdődött Antal Árpádnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének meghurcoltatása is. Amikor egy éve Mezei Jánost, Gyergyószentmiklós polgármesterét a maszkosok megrohanták és 24 órára visszatartották, néhány nappal később Antal Árpáddal közösen elhívtuk egy beszélgetésre Tusnádfürdőre. Ott azt mondtam Árpinak, nem az a kérdés, hogy minket mikor visznek el, hanem az, hogy téged vagy engem visznek-e el hamarabb. A múlt heti fejleménnyel annyiban változott számomra a gyerek fekvése, hogy szeretnék egy alapos beszélgetést folytatni az említett két sorstárssal, mert immár hármunkon áll vagy bukik a magyar politikai tartás ügye. – Kérem, fejtse ki ez utóbbi kijelentését. – Látni kell, hogy az RMDSZ szétesett, gyakorlatilag a mostani választási keménykedésen túl nem létezik. Én például szerettem volna, ha Verestóy Attila szenátor úr Bukarestben olyan kemény az autonómia ügyében vagy a nyelvhasználat kérdésében, ahogy Bunta Leventével, Székelyudvarhely polgármesterével szemben megmutatta, hogy tud kemény lenni. Szerettem volna azt is, hogy Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára ugyanezekben a kérdésekben ennyire kemény és határozott, nem pedig egy olyan emberrel szemben, aki ha saját érdekében is, de két évtizeden keresztül tolta az RMDSZ szekerét. Lassan már csak hármunkon áll, hogy az autonómia ügye lesz-e újra közbeszéd témája, mert amióta engem is elvittek, azóta a rettegésen és a hallgatáson túl különösebb fejlemény nincs. Holott elmondhatjuk, hogy az utóbbi kilenc hónapban – amióta pályán kívül vagyok – a „községháza” és „városháza” felirat, a városzászló, de a nyelvhasználat terén is igen erőteljes vereségeket szenvedett a közösségünk. Homályosan megfogalmazott jogszabályi mondatok alapján az igazságszolgáltatás elmeszel, kiiktat, megszüntet. Az a baj, hogy a félanalfabéták most elmagyarázzák a nyelvújító szavakat: a városháza és a községháza a polgármesteri hivatal, az önkormányzat pedig a helyi tanács, mert románul „consiliu local”. Ezeknek a téves fogalmaknak a közbeszédbe való beépítése, a másodrendűvé lealacsonyító agymosás sajnos egyik-másik választott elöljárónktól sem idegen. Van egy másik vonatkozás is, amit mérlegelni kell: miért próbálkozzon az ember olyan tisztséget vállalni, amelyet úgysem gyakorolhat, mert a román állam mindenféle aljas eszközzel megakadályozza. Mérlegelnünk kell tehát nekünk is, és a közösségnek is, hogyan tovább. – Csak hát közben az idő telik... – Persze hogy telik, de drámai az, hogy mennyire nem voltunk felkészülve Csíkszeredában arra, hogy amennyiben polgármester és alpolgármester nélkül hagyják a várost, akkor ki lép majd a helyükre. Ha az önkormányzati képviselő-testületnek van olyan tagja, aki azon gondolkodik, hogy indulna polgármesternek, akkor azonnal kellett volna jelentkeznie: „Emberek válasszatok meg átmeneti polgármesternek, hogy bizonyítsam tudásomat a közösségnek!”. Ne pedig automata üzemmódba kapcsolni a várost, hogy minden úgy maradt, ahogy Szőke Domokos alpolgármesterrel hagytuk még tavaly áprilisban. – Tizenegy évig vezette a várost. Ön szerint milyen városvezetőre lenne szüksége Csíkszeredának? – Szűk tizenkét éve is embert próbáló feladat volt felrázni a városházát és irányt adni, illetve ritmust diktálni a hétköznapi munkában. Ehhez tudás, kapcsolatrendszer és támogatás kellett, amit a városvezetés meg is kapott a választásokon, akkor a szavazatok 73 százalékát szereztük meg. Mi nem egy gyökértelen, kozmopolita város élére kerültünk, hanem egy római katolikus többségű, értékcentrikus, szabálytisztelő közösség élére. Voltak nehéz küzdelmek, amiket gyorsan elfelejtünk: ilyen volt például a vörös csillag kitűzése az emlékműre. Akkor felhívtam a tűzoltóparancsnokot és leordítottam a fejét: fél órája van, hogy levegye. A csillag el is tűnt. Kíváncsi vagyok, ki lesz az a székely elöljáró, aki egy ilyen típusú történetben lépni mer és megoldja. Számos olyan történet volt, amikor a közösségi becsület nevében lépni kellett, és léptünk is. Ettől más ma Csíkszereda, mint mondjuk Marosvásárhely. Érdemes ma elmenni Marosvásárhelyre, és a főtéren bemenni egy üzletbe, ahol a magyar eladó nem mer megszólalni magyarul, ha van az üzletben egy román. Ez bizonyára összhangban van azzal, hogy ott a magyar önkormányzati képviselők az ülésen nem használják az anyanyelvüket. Nekik most nem a választási listákról kellene beszélniük, hanem arról a tartásról, amit bevisznek a választás után a városházásra, és onnan „szétterítik” a városra: azt, hogy a magyar nyelv pont olyan fontos, mint a hivatalos nyelv. – Egyszerű polgárként hogyan látja napjaink Csíkszeredáját? – Egyértelműen látszik, az önkormányzat nem volt felkészülve arra, hogy két alapembert egyik napról a másikra elveszít. Ebből kifolyólag nem csoda, hogy nem is találta meg a megfelelő kiutat abból az átmenetből. Amikor négy éve az emberek előválasztásra jelentkeztek, mindenki abban a tudatban tette, hogy Ráduly Róbert Kálmán lesz a polgármester, Antal Attila és Szőke Domokos pedig alpolgármesterként folytatja a munkát. Tehát olyanok jelentkeztek, akik kizárólag döntéshozatali szerepkört akartak vállalni, nem végrehajtóit. Ez így is lett, így nem kell csodálkozni azon, hogy nem volt úgynevezett árnyékkormány, amit elő lehetett volna léptetni. Én nem engedtem volna meg azt a luxust, hogy ne legyen háromfős vezetés, vagyis egy megbízott polgármester és két alpolgármester abban a helyzetben, amikor a testületre rászakadt a végrehajtói szerepkör is. Minden komoly emberre szükség lett volna. Ez a hiányosság rányomta mindenre a bélyegét. – Mire érti ezt? Mondjon néhány példát! – Minden önkormányzati képviselő kellett volna kapjon két tömbházat, amit napi rendszerességgel ellenőriz, hogy zajlik-e a hőszigetelés. Ez sajnos nem történt meg. Mivel sem a megbízott polgármester (Antal Attila), sem a Szőke Domokost helyettesítő alpolgármester (Füleki Zoltán) nem volt képes megfelelő módon pótolni Domokost a hőszigetelés kérdésében, ezért ennek egyik fontos lenyomata egy ötmillió lejes veszteség a városnak, ami lehet még több is, mert június végéig minden hőszigetelést be kell fejezni. Ebben a tavaszi februárban a cégeknek már rég kellene dolgozniuk. – Ha már nincs is ott a városházán, szavaiból kitűnik, hogy folyamatosan figyeli a csíkszeredai fejleményeket. Ha kérnék, adna tanácsokat? – Ha elválsz a feleségedtől, a gyerekek még a tieid, így az teljesen természetes, hogy ha még el is tiltanak tőlük, aggódsz a sorsukért. Így az is természetes, hogy figyelem a közügyeket. Csak egy példát mondjak: rendkívül kellemetlenül érintett a nyolc rendőrnek megszavazott ingyenes úszóbérlet ügye. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor levelet írtam az RMDSZ városi elnökének (Füleki Zoltánnak), hogy kifejezzem: értem én, hogy valaki fél, hogy alkalmazkodni, sorakozni akar, de ez mégis több a soknál. Ne felejtsük el, hogy még nem telt el két év sem a három halálos áldozatot követelő közúti balesettől, amit részeg rendőrök okoztak, és ami még a mai napig nincs részletekbe menően tisztázva. Ugyanakkor a megyei rendőrparancsnok (Radu Sandu Moldovan) mind a mai napig nem kért bocsánatot a helyi közösségtől. Sőt, mivel én kértem a lemondását, ennek hatására indult el ellenünk az első akció, amikor a szekus világ szolgái mondvacsinált dolgokra hivatkozva az életünkre törtek. Szóval bennem kérdőjeleket hagyott, hogy hol van a csíkszeredai önkormányzati képviselő-testületben az a tartás, amit mi képviseltünk. Ezek szerint csak én és Szőke Domokos képviselte volna? Nekem fájna, ha így lenne. – Mivel nem kaptam egyértelmű választ, ezért visszatérek: vállalna újabb mandátumot polgármesterként? – Ezelőtt egy héttel egyértelműen azt mondtam volna, hogy nem, hiszen azok a körülmények, amelyek miatt becsületből lemondtam, azok továbbra is állnak. Azóta egy újabb, rendkívül kellemetlen esemény következett be. Sepsiszentgyörgy polgármesterének elvitele kapcsán most már ott van az is, hogy lassan mindenhol Fazekas Jánosok (miniszter volt a Ceaușescu-korszakban – szerk. megj) lesznek, akiknek egyedüli gondjuk, hogy a székben megmaradjanak, kifelé pedig el lehessen mondani, hogy a magyarok közöttünk vannak. És ha valahol gond akad, akkor oda lehessen küldeni, hogy elmondhassa, mint Fazekas János: „emberek, én vagyok a ti képviselőtök a román kormányban, hát bennem nem bíztok? Csendesedjetek el”. Nagy baj volna, ha ez a típusú magatartás teret hódítana Székelyföldön. Kozán István. Székelyhon.ro 2016. február 25.Ráduly Róbert: az RMDSZ dezintegrálódottHevesen bírálta az RMDSZ-t Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda volt polgármestere, aki szerint a szövetség szétesett, a „választási keménykedésen” túl nem is létezik. A Csíki Hírlapnak és a Krónikának adott interjúban a korrupcióellenes ügyészség által hivatali visszaéléssel és összeférhetetlenséggel vádolt politikus nem adott egyértelmű választ arra, hogy indulna-e egy újabb polgármesteri mandátumért a júniusi helyhatósági választáson. – Nem túlzás kijelenteni, hogy az egész várost érdekli: indul-e a polgármesteri tisztségért Csíkszeredában? – A lemondásom óta a helyzet alapvetően nem változott, illetve ezt mondtam volna egy héttel ezelőtt is. Időközben annyiban változott, hogy elkezdődött Antal Árpádnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének meghurcoltatása is. Amikor egy éve Mezei Jánost, Gyergyószentmiklós polgármesterét a maszkosok megrohanták és 24 órára visszatartották, néhány nappal később Antal Árpáddal közösen elhívtuk egy beszélgetésre, Tusnádfürdőre. Ott azt mondtam Árpinak, nem az a kérdés, hogy minket mikor visznek el, hanem az, hogy téged vagy engem visznek-e el hamarabb. A múlt heti fejleménnyel annyiban változott számomra a gyerek fekvése, hogy szeretnék egy alapos beszélgetést folytatni az említett két sorstárssal, mert immár hármunkon áll vagy bukik a magyar politikai tartás ügye. – Kérem, fejtse ki ez utóbbi kijelentését. – Látni kell, hogy az RMDSZ dezintegrálódott, gyakorlatilag a mostani, választási keménykedésen túl nem létezik. Én például szerettem volna, ha Verestóy Attila szenátor úr Bukarestben olyan kemény az autonómia ügyében vagy a nyelvhasználat kérdésében, ahogy Bunta Leventével, Székelyudvarhely polgármesterével szemben megmutatta, hogy tud kemény lenni. Szerettem volna azt is, hogy Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára ugyanezekben a kérdésekben ennyire kemény és határozott, nem pedig egy olyan emberrel szemben, aki ha saját érdekében is, de két évtizeden keresztül tolta az RMDSZ szekerét. Lassan már csak hármunkon áll, hogy az autonómia ügye újra közbeszéd témája lesz-e, mert amióta engem is elvittek, azóta a rettegésen és a hallgatáson túl különösebb fejlemény nincs. Holott elmondhatjuk, hogy az utóbbi kilenc hónapban – amióta pályán kívül vagyok – a községháza és városháza felirat, a városzászló, de a nyelvhasználat terén is igen erőteljes vereségeket szenvedett a közösségünk. Homályosan megfogalmazott jogszabályi mondatok alapján az igazságszolgáltatás elmeszel, kiiktat, megszüntet. Az a baj, hogy a félanalfabéták most elmagyarázzák a nyelvújító szavakat: a városháza és a községháza a polgármesteri hivatal, az önkormányzat pedig a helyi tanács, mert románul consiliu local. Ezeknek a téves fogalmaknak a közbeszédbe való beépítése, a másodrendűvé lealacsonyító agymosás sajnos egyik-másik választott elöljárónktól sem idegen. Van egy másik vonatkozás is, amit mérlegelni kell: miért próbálkozzon az ember olyan tisztséget vállalni, amelyet úgysem gyakorolhat, mert a román állam mindenféle aljas eszközzel megakadályozza. Mérlegelnünk kell tehát nekünk is és a közösségnek is, hogyan tovább. – Csak hát közben az idő telik... – Persze hogy telik, de drámai az, hogy mennyire nem voltunk felkészülve Csíkszeredában arra, hogy amennyiben polgármester és alpolgármester nélkül hagyják a várost, akkor ki lép majd a helyükre. Ha az önkormányzati képviselőtestületnek van olyan tagja, aki azon gondolkodik, hogy indulna polgármesternek, akkor azonnal kellett volna jelentkeznie: „emberek, válasszatok meg átmeneti polgármesternek, hogy bizonyítsam tudásomat a közösségnek!”. Ne pedig automata üzemmódba kapcsolni a várost, hogy minden úgy maradt, ahogy Szőke Domokos alpolgármesterrel hagytuk még tavaly áprilisban. – Tizenegy évig vezette a várost. Ön szerint milyen városvezetőre lenne szüksége Csíkszeredának? – Szűk tizenkét éve is embert próbáló feladat volt felrázni a városházát és irányt adni, illetve ritmust diktálni a hétköznapi munkában. Ehhez tudás, kapcsolatrendszer és támogatás kellett, amit a városvezetés meg is kapott a választásokon, akkor a szavazatok 73 százalékát szereztük meg. Mi nem egy gyökértelen, kozmopolita város élére kerültünk, hanem egy római katolikus többségű, értékcentrikus, szabálytisztelő közösség élére. Voltak nehéz küzdelmek, amiket gyorsan elfelejtünk: ilyen volt például a vörös csillag kitűzése az emlékműre. Akkor felhívtam a tűzoltóparancsnokot és leordítottam a fejét: fél órája van, hogy levegye. A csillag el is tűnt. Kíváncsi vagyok, ki lesz az a székely elöljáró, aki egy ilyen típusú történetben lépni mer, és megoldja. Számos olyan történet volt, amikor a közösségi becsület nevében lépni kellett, és léptünk is. Ettől más ma Csíkszereda, mint mondjuk Marosvásárhely. Érdemes ma elmenni Marosvásárhelyre és a főtéren bemenni egy üzletbe, ahol a magyar eladó nem mer megszólalni magyarul, ha van az üzletben egy román. Ez bizonyára összhangban van azzal, hogy ott a magyar önkormányzati képviselők az ülésen nem használják az anyanyelvüket. Nekik most nem a választási listákról kellene beszélniük, hanem arról a tartásról, amit bevisznek a választás után a városházára, és onnan „szétterítik” a városra: azt, hogy a magyar nyelv pont olyan fontos, mint a hivatalos nyelv. – Egyszerű polgárként hogyan látja napjaink Csíkszeredáját? – Egyértelműen látszik, hogy az önkormányzat nem volt felkészülve arra, hogy két alapemberét egyik napról a másikra elveszíti. Ebből kifolyólag nem csoda, hogy nem is találta meg a megfelelő kiutat abból az átmenetből. Amikor négy éve az emberek előválasztásra jelentkeztek, mindenki abban a tudatban tette, hogy Ráduly Róbert Kálmán lesz a polgármester, Antal Attila és Szőke Domokos pedig alpolgármesterként folytatja a munkát. Tehát olyanok jelentkeztek, akik kizárólag döntéshozatali szerepkört akartak vállalni, nem végrehajtóit. Ez így is lett, így nem kell csodálkozni azon, hogy nem volt úgynevezett árnyékkormány, amit elő lehetett volna léptetni. Én nem engedtem volna meg azt a luxust, hogy ne legyen háromfős vezetés, vagyis egy megbízott polgármester és két alpolgármester abban a helyzetben, amikor a testületre rászakadt a végrehajtói szerepkör is. Minden komoly emberre szükség lett volna. Ez a hiányosság rányomta mindenre a bélyegét. – Mire érti ezt? Mondjon néhány példát! – Minden önkormányzati képviselőre ki kellett volna osztani két tömbházat, amit napi rendszerességgel ellenőriz, hogy zajlik-e a hőszigetelés. Ez sajnos nem történt meg. Mivel sem a megbízott polgármester, Antal Attila, sem a Szőke Domokost helyettesítő alpolgármester, Füleki Zoltán nem volt képes megfelelő módon pótolni Domokost a hőszigetelés kérdésében, ezért ennek egyik fontos lenyomata egy ötmillió lejes veszteség a városnak, ami lehet még több is, mert június végéig minden hőszigetelést be kell fejezni. Ebben a tavaszi februárban a cégeknek már rég kellene dolgozniuk. – Bár már nincs ott a városházán, szavaiból kitűnik, hogy folyamatosan figyeli a csíkszeredai fejleményeket. Ha kérnék, adna tanácsokat? – Ha elválsz a feleségedtől, a gyerekek még a tieid, így az teljesen természetes, hogy ha még el is tiltanak tőlük, aggódsz a sorsukért. Így az is természetes, hogy figyelem a közügyeket. Csak egy példát mondok: rendkívül kellemetlenül érintett a nyolc rendőrnek megszavazott ingyenes úszóbérlet ügye. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor levelet írtam az RMDSZ városi elnökének, Füleki Zoltánnak, hogy kifejezzem: értem én, hogy valaki fél, alkalmazkodni akar, de ez mégis több a soknál. Ne felejtsük el, hogy még nem telt el két év sem a három halálos áldozatot követelő közúti balesettől, amit részeg rendőrök okoztak, és ami még a mai napig nincs részletekbe menően tisztázva. Ugyanakkor a megyei rendőrfőkapitány, Radu Sandu Moldovan mind a mai napig nem kért bocsánatot a helyi közösségtől. Sőt mivel én kértem a lemondását, ennek hatására indult el ellenünk az első akció, amikor a szekus világ szolgái mondvacsinált dolgokra hivatkozva az életünkre törtek. Szóval bennem kérdőjeleket hagyott, hogy hol van a csíkszeredai önkormányzati képviselő-testületben az a tartás, amit mi képviseltünk. Ezek szerint csak Szőke Domokosban és bennem volt meg? Nekem fájna, ha ez így lenne. – Mivel nem kaptam egyértelmű választ, ezért visszatérek korábbi kérdésemre: vállalna újabb mandátumot polgármesterként? – Ezelőtt egy héttel egyértelműen azt mondtam volna, hogy nem, hiszen azok a körülmények, amelyek miatt becsületből lemondtam, azok továbbra is állnak. Azóta egy újabb, rendkívül kellemetlen esemény következett be. Sepsiszentgyörgy polgármesterének elvitele kapcsán most már megértük azt is, hogy lassan mindenhol Fazekas Jánosok (székelyföldi kommunista káder, miniszter volt a Ceauşescu-korszakban – szerk. megj.) lesznek, akiknek egyedüli gondjuk, hogy a székben maradjanak, kifelé pedig el lehessen mondani, hogy a magyarok közöttünk vannak. És ha valahol gond akad, akkor oda lehessen küldeni, hogy elmondhassa, mint Fazekas János: „emberek, én vagyok a ti képviselőtök a román kormányban, hát bennem nem bíztok? Csendesedjetek le.” Nagy baj volna, ha ez a típusú magatartás teret hódítana Székelyföldön. Kozán István. Krónika (Kolozsvár) 2016. március 18.Borboly Csaba szerint szükség van Ráduly RóbertreMárcius 26-án kezdődik a csíkszeredai előválasztási kampány, az állóurnás voksolást április 10-én tartják tíz körzetben. Minden szabályos a jelentkezett személyek esetében, mondta Füleki Zoltán csíkszeredai RMDSZ-elnök, hozzátéve, hogy a húsz nevet tartalmazó szavazólapon tizenhármat lehet megjelölni. Az eseményen Borboly Csaba megyei tanácselnök is jelen volt, ezúttal az RMDSZ csíkszeredai polgármesterjelöltjeként. Fontosnak tartotta ismét hangsúlyozni, meglátása szerint Ráduly Róbert Kálmánnak, Csíkszereda lemondott polgármesterének helye van a székelyföldi közéletben. Egyébként lehetséges forgatókönyv lehetne egy esetleges Borboly–Ráduly-helycsere, ehhez viszont Csíkszereda volt polgármesterének jelöltetnie kellene magát megyei önkormányzati képviselőnek. Amennyiben ez megtörténik, és bejut a megyei tanácsba, a harminctagú képviselő-testületen múlik, kit választ Borboly utódjául. Borboly kitért arra is, hogy az utóbbi napokban néhányan rákérdeztek az ellene zajló bűnvádi perre. „Ezzel kapcsolatban a következőt válaszoltam: ha nem lennék biztos az igazamban és az ártatlanságomban, nem indulnék polgármesterjelöltnek” – hangsúlyozta. Füleki Zoltánt arra kértük, kommentálja Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tavaly novemberi kijelentését, miszerint olyan személyt nem jelölnek tisztségre, aki ellen bűnvádi eljárás zajlik. „Kelemen Hunortól én is megkérdeztem, hogy ezt így mondta-e, mire azt válaszolta, majdnem, csak még ki is bővítette. Hangsúlyozta, a hasonló helyzetben lévő személyeket – például Antal Árpádot és Ráduly Róbert Kálmánt – nem tartja korrupcióval vádolt személynek, mivel nem azzal vádolják” – válaszolta a csíkszeredai elnök, hozzátéve, amíg nincs visszavonhatatlan bírósági ítélet, előtte minden polgár ártatlan. Kozán István. Krónika (Kolozsvár) 2016. április 4.A veterán tájfutó üzeneteRáduly egy esztendő alatt semmit sem változott (nem mintha kellett volna), egy dolgot azonban bebizonyított: nélküle semmi sem történhet napjaink Csíkszeredájában. Még talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy ha visel tisztséget, ha nem, de ő a főnök. Hamisítatlanul „Ráduly Robisra” sikeredett az RMDSZ városi szervezeténekpénteki bejelentése. Csíkszereda tavaly lemondott polgármestere tájfutóversenyen tartózkodott valahol Románia másik felében, és Füleki Zoltánon, a városi RMDSZ-elnökön keresztül üzente meg, hogy úgy döntött, indul Csíkszereda polgármesteri székéért. A bejelentés ezek szerint nem volt annyira fontos, hogy emiatt kihagyja a versenyt, ám valami miatt pár napos halasztást sem tűrt, így tehát tessék-lássék alapon megtörtént az, amire Csíkszereda jelentős része tulajdonképpen hónapok óta várt. És még csak meg se szólhatnánk Ráduly Róbert Kálmánt a stílusa miatt, hiszen érte könyörgött hónapokon át a város jelentős része. Ő pedig – joggal mondhatja – meghallgatta az emberek kérését. Ráduly egy esztendő alatt semmit sem változott (nem mintha kellett volna), egy dolgot azonban bebizonyított: nélküle semmi sem történhet napjaink Csíkszeredájában. Még talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy ha visel tisztséget, ha nem, de ő a főnök. Tudjuk, hogy tavaly tavasztól, Ráduly lemondása óta nagyon sok idő állt a három romániai magyar párt rendelkezésére, hogy megfelelő jelöltet találjon, akit szakszóval mondva felépít a választásokig. Ehelyett mi történt? Gyakorlatilag semmi. A városi RMDSZ tavaly nyár óta mély depresszióba süllyedt, a Magyar Polgári Párt pedig olyan polgármesterjelöltet állított, aki a másfél hónappal ezelőtti bejelentése óta meg se szólalt. Úgy tűnik, hogy maga a polgári pártos jelölt sem gondolta komolyan saját jelölését. A harmadik magyar párt, az Erdélyi Magyar Néppárt pedig máig nem nevezte meg csíkszeredai polgármesterjelöltjét, mintha már indulás előtt föladta volna. Azt nyilván nem tudhatjuk, hogy Ráduly ugyanígy döntött volna-e, ha Hargita Megye Tanácsának elnöke március nyolcadikán nem jelenti be, hogy indul Csíkszereda polgármesteri székéért. Arra sem kapunk már választ, hogy a megyei tanács elnöke megbirkózott volna-e Csíkszereda vezetésével. Mindössze az látszik biztosnak, hogy ha valamelyik állami szerv nem avatkozik közbe, akkor június 5-én ismét Ráduly Róbert Kálmánt választják Csíkszereda polgármesterévé. Kozán István Székelyhon.ro 2017. április 30.Aláírásgyűjtések ErdélybenA rendszerváltás után az anyaország szellemi életében a balliberális világnézet, a kozmopolitizmus, a nemzetellenesség szinte egyeduralkodó volt. A Kornis Mihály által emlegetett ötezer értelmiségi, akivel szemben nem lehetett politikát csinálni, akik megmondták, hogy ki a náci, és ki a demokrata, hosszú időn keresztül egyszerre rendelkezett hermeneutikai hatalommal (ők határozták meg a szavak értelmét), a politikai tabukijelölés hatalmával és bizony ők húzták meg a szalonképesség határait is. Ha valaki ezeket a határokat átlépte, nem ritkán országos hajszát is indítottak ellene. Ennek csúcsa volt a Csurka István elleni hajtóvadászat, melynek legemlékezetesebb pillanatában Kerényi Imre, akkor még az SZDSZ szekértolójaként azt javasolta, hogy az írót őrületbe kell kergetni a lelki terror eszközeivel. E társaság, amikor nagyon határozottnak és ellenállhatatlannak akart látszani, nekifogott aláírásokat gyűjteni különböző ügyekben. Hatalmának leáldozása után is megmaradt bennük az önlistázásra való hajlam. Legabszurdabb talán a zámolyi cigányok melletti aláírásgyűjtésük volt. Erdélyben ismereteim szerint az első „magyar belpolitikai”, „fesztív” aláírásgyűjtésre a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadását követően került sor eszmeileg azonos körben. A lényeges különbség az, hogy Erdélyben soha nem voltak ezek az erők meghatározóak, bár tény, hogy sajnálatos módon nő a befolyásuk ahelyett, hogy csökkenne. A balliberális értelmiség nem tudta elfogadni, hogy az RMDSZ politikáját a továbbiakban elvi síkon az autonómia és a belső önrendelkezés gondolata fogja meghatározni. Kiáltványukban egy sor testetlen és alaptalan vádat fogalmaztak meg az RMDSZ vezetésével szemben, nyilvánvaló módon nem a nyilatkozat elfogadását ellenző, de a csoportnyomás hatására végül megszavazó Domokos Gézát értve ezalatt, hanem a radikális fősodort, akiket Cs.Gyímesi Éva az egyik írásában nevesített is, a Tőkés László, Szőcs Géza, Csapó József, Patrubány Miklós, Borbély Imre ötösfogatra gondolt, de nyilván ide értette mindazokat, akik az autonómiagondolat elfogadtatásában élen jártak az elnökségen és a Küldöttek Országos Tanácsán belül. (Mindenképpen meg kell említeni Toró T. Tibor nevét, aki már akkor elnökségi tag volt, de Kolumbán Gábor volt alelnök is inkább ehhez a csapathoz tartozott.) A liberálisok szabályos sajtó-össztüzet zúdítottak az autonomistákra, melynek hangulati aláfestését szolgálta az említett aláírásgyűjtő akció. A szöveg populista hangvétele és mondvacsináltsága* a magyarországi Demokratikus Chartát idézte. Bevezető szövege mintegy összefoglalását adja mindazon gyanúsítgatásnak és vádaskodásnak, amit az akció szereplői tanulmányaikban részletesen kifejtettek: “az RMDSZ vezetőség egy részének”(...) nincs áttekinthető irányvonala, döntéseit rögtönzés jellemzi. Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem támaszkodik a valóság alapos ismeretére, nem veszi figyelembe a romániai magyarok összes rétegeinek és csoportjainak mindennapi érdekeit, nem számol a romániai társadalom politikai éretlenségével. Sőt, inkább úgy tűnik, a közéleti kultúra hiányát arra használja fel, hogy politikai akaratát - akár a társadalom valós érdekeinek rovására - minden áron érvényesítse. Gondjaink egészét átfogó hiteles érdekvédelmet elhanyagolva, a mai vezetés egy része az RMDSZ-t saját homályos politikai ambícióinak eszközévé próbálja tenni. (...) a közelgő kongresszust a vezetőség szóban forgó része nem közös problémáink megvitatására, hanem arra kívánja felhasználni, hogy a maga számára végképp megtisztítsa a terepet mindazoktól, akik útjában állnak átláthatatlan politikai elképzeléseinek.” Holott a valóság mindennek ellenkezője volt. Akikre ők céloztak, azoknak volt igazán átgondolt és áttekinthető irányvonala, azok folytattak következetes, értékelveken alapuló politikát. Ők álltak két lábbal a földön, ismerték az ellenfelet, indultak ki a realitásból, ők képviselték az erdélyi magyar társadalom valós érdekeit, a kongresszust, pedig, mint azt egyébként a történelem igazolta, nem pozíciószerzésre kívánták felhasználni. Jelöltjük, Tőkés László vissza is lépett, átadva a terepet Markó Bélának, abban bízva, hogy így megteremtik a közös bizalom alapját, s együtt építhetik majd az autonómiát. Lovas Istvánnak egyik vesszőparipája, hogy mindent meg kellene tenni, amivel az ellenfél megvádol minket. Ezesetben is ez juthat eszünkbe. Lehet, hogy ezt kellett volna tenni: megtisztítani a terepet a román hatalom beépített embereitől, a gyáváktól, a megvásároltaktól az asszimiláltakról. De az autonomisták idealisták voltak, abból indultak ki, hogy a másik oldal emberei is partnerek a közös nemzetépítésben és méltányolják a példás önmegtartóztatást. Nem kellett sokat várni a csalódásra, a labancok már az első Szövetségi Képviselők Tanácsa gyűlésen felrúgták azt a belső egyezséget, miszerint a vezető pozíciók betöltésekor a két szárny hatalmi egyensúlyát fogják figyelembe venni, és saját jelöltjüket ültették a testület elnöki székébe. De nem ez volt a fő probléma, hanem az, hogy nem képviselték az autonómiát, hogy Neptunban besegítettek a román hatalom imázs-ápolásába, hogy támadást indítottak Tőkés László ellen Nagy Benedekkel az élen, hogy nem tették meg az autonómia irányában azokat az önépítő lépéseket, melyek nem ütköztek a román közjogi szabályozásba (nemzeti kataszter, belső választások, autonómia-statútumok). A nyilatkozatot bő tucatnyian szignálták, köztük Bányai Péter, Cs. Gyimesi Éva, Fey László, Eckstein Kovács Péter és Magyar Nándor László (ők ketten egyébként megszavazták a Kolozsvári Nyilatkozatot!), Szilágyi N. Sándor. Végül nem tudhattuk meg hány aláírást sikerült összegyűjtsenek, a szóbeszéd szerint azért, mert annyira kevés szignó került irományuk alá, hogy kellemetlen lett volna azzal a nyilvánosság elé állni. Aláírásgyűjtés György Attila ellen és mellette A magyarországi liberális hisztisek aláírásgyűjtését idézte az az eset is, amikor a magyarországi balliberális oldal bensőséges kapcsolatot ápoló nagyváradi RMDSZ-szervezet meghívta Demszky Gábort előadást tartani s egy helyi aktivista nem férkőzvén közel Demszkyhez, a szervezőt köpte le. 2005-öt írtunk még igen közel volt a 2004-es népszavazás, melynek alkalmával, az MSZP és az SZDSZ a határon kívül élő magyarok ellen uszított. Finoman szólva egyik párt sem volt népszerű akkortájt tájainkon. (Ma sem népszerűek.) Az ügyben György Attila, jeles székely-csángó író, szerkesztő, publicista írt egy őszinte hangú szöveget a nemzetellenes politika képviselőiről. György Attila azon ütközött meg joggal, hogy „akad épeszű erdélyi – na jó, partiumi – ember, aki képes meghívni ezt a politikai szellemlovagot, aki úgy érzi, ez hiányzott a mi életünkből igazán.” A köpködéssel kapcsolatban pedig így nyilatkozott: „Nos, a köpködést nem tartom úri gesztusnak, de azért meg kell mondanom, ez esetben kifejezetten érthető, sőt helyeslendő a nagyváradi srác gesztusa, aki leköpte Demszky beszélgetőpartnerét.” Érdemes lenne a teljes írást újraközölni, de az egyensúlytalanná tenné az elemzést, szorítkozzunk még egy idézetre. „Egyébként meg tanulságos ellátogatni az SZDSZ (– már a puszta szó leírása is némi heveny rosszullétet okoz –) honlapjára. Nem föltétlenül mazochizmusból, hanem azért is, hadd lássuk meg, mennyire tisztelik e derék emberek a másságot, mennyire toleránsak, nyitottak. Van ott egy tanulságos közvélemény-kutatás. E sorok írásakor például, kedd délben, a magyar liberális párt honlapján, úgy tűnik, olvasóinak 91%-a szerint a cigányoknak vérében van a bűnözés, 82% szerint a drogosokat börtönbe kell zárni, 81%-uk határrevíziót szeretne (Istenem, túl szép, hogy igaz legyen!), sőt 21% szerint az asszonyt is nyugodtan lehet verni. Többet nem is szemelgetek innen, ha komolyan gondolná ezt a törpepárt, komolyan mondom, szinte már szimpatikusak lennének. De persze nem, a magyar liberálisokat egyetlen dolog tartja össze, na persze a lopott szajrén kívül: ez pedig a magyarság gyűlölete. Mindennek gyűlölete, ami magyar, ami méltóságteljes, ami szent, ami hagyományos. Ebbe a gyűlöletbe fognak belepusztulni. Előbb-utóbb. Remélem előbb, mint utóbb, mert azért nekünk sincs túl sok időnk.” Kemény szavak, de nehéz velük vitatkozni. Nem meglepő, hogy az erdélyi balliberálisok elérkezettnek látták az időt egy kis hangulatkeltésre, aláírásgyűjtést indítottak György Attila valamint az írásnak teret adó főszerkesztő, Kozán István ellen. Válaszképpen, jómagam indítottam egy ellenaláírás-gyűjtést György Attila mellett, részben azért, mert ez így volt korrekt, igazságos, és ez következett György Attilával akkor már tíz éve ápolt barátságunkból, részben azért, mert elfogadhatatlannak tartottam, hogy a történelmi hátterű erdélyi tolerancia-kultúrából egyesek a kozmopolitizmus és a nemzetellenesség szalonképességét vezessék le. Hadd idézzek ebből is, annak ellenére, hogy az önidézet alapesetben kerülendő: „Nemzet és demokrácia – két elválaszthatatlan fogalom. A klasszikus liberalizmus volt az, mely e kettőnek a történelmi egységét megteremtette. Nem véletlen, hogy sokakban megütközést keltett, amikor a rendszerváltás után a magát liberálisnak mondó párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és annak média-holdudvara egyre több megnyilvánulása ütközött nyilvánvaló módon a nemzeti érdekekbe. Mert nemzeti érdek a magyarság lelki, szellemi és gazdasági erejének, lélekszámának gyarapítása, a véderő fenntartása és erősítése, a határokon átívelő közös nemzetstratégia megfogalmazása. Mit tett ehhez képest az SZDSZ és médiabirodalma? Nevetségessé próbálta tenni azokat, akik már évtizedekkel ezelőtt a mára már aggasztóvá vált népességfogyásról beszéltek. Szabályos hadjáratot indított a magyarság szent jelképei és szimbólumai ellen. A Szent Korona micisapka vagy tökfödő az ő víziójukban, Szent István jobbja „tetemcafat”, a magyarság „bűnös nemzet”, „utolsó csatlós”, a magyar történelem „téves döntések terepe”, a turul „dülledt szemű tojószárnyas”, Jézus „zsidó fattyú” az Árpád ház zászlaja pedig „nyilas” jelkép. Gazdasági síkon támogatta a magyar nemzeti vagyon elkótyavetyélését, idegen kézbe juttatását. A katonapolitika területén szellemi elődjéhez, Károlyi Mihályhoz hasonlóan a szinte teljes leszerelést támogatta. A nemzeti integrációt és a Kárpát-medencei szintű magyar nemzetstratégia megfogalmazását pedig ott torpedózta meg, ahol tudta: előbb az önfeladó alapszerződések megkötését szorgalmazta a határon túli magyar nemzetrészek explicit tiltakozása ellenére, ellene szavazott a státustörvénynek, mely minden hibája ellenére az első olyan jogszabály volt, mely végre jogi kapcsolatot teremtett az idegen uralom alá kényszerített magyarok és az anyaország között, majd szemérmetlenül, gátlástalanul és hazugságot hazugságra halmozva kampányolt a magyar állampolgárság kiterjesztése ellen. Az SZDSZ, mint párt fokozatosan elvesztette politikai támogatottságát, de időközben sikerült az 1990-ben még teli szájjal mocskolt MSZP-t a maga oldalára állítania és a maga képére formálnia a nemzetellenesség tekintetében.” Bár a Transindex kiértékelése szerint főként magyarországiak írták alá az idézett szöveget, a helyzet az, hogy erdélyi aláírók is voltak annyian, mint a másik oldalon (köztük nem kevés jeles közéleti szereplő), s mellettük még szép számú anyaországi, úgyhogy amennyiben elfogadjuk a Szabó Dezső-i elvet, miszerint „minden magyar felelős minden magyarért”, akkor ezt a meccset sikerült megnyerni. Aláírásgyűjtés Erdélyben a CEU mellett A minap a Soros egyetemmel kapcsolatban kezdett az „akadémiai szféra” aláírásgyűjtésbe. Sajnos a szöveget aláírták olyan oktatók is, akik a nemzeti oldalhoz, konkrétan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz köthetőek. Nem kívánom őket nevesíteni, mert nem pellengérre állításuk a célom. Betudom lépésüket a csoportnyomásnak illetve annak, hogy vélhetően nem fogták fel az ügynek a politikai dimenzióját. Nem elképzelhetetlen, hogy a nemzetben gondolkodó oktatók egy része is érzékenyebbé válik szakmaiságnak nevezett kérdésekre. Például arra, hogy a CEU milyen tudományos fokozatokkal bíró oktatókat vonz Budapestre, hogy milyen színvonalas könyvtára van, stb. s azt pedig mellékesnek érzik, ha egyáltalán érzik, hogy ez az intézmény egy kozmopolita libertinus agymosoda. Az ellene való fellépés pedig bátor gesztus a kormány részéről. Mint ahogy azt sem érzik tán, hogy felülről nézve ez egy Soros - Orbán meccs, melyben egy nemzetben gondolkodó ember soha nem állhat Soros oldalára. Még akkor sem, ha Erdélyben talán azért is, mert Sorosnak a nemzeti érzést aláaknázó tevékenysége kevésbé ismert, s mert a magyarok esküdt ellensége, Corneliu Vadim Tudor is támadta, a mágnás neve nem cseng annyira rosszul, mint Magyarországon. Ha csak azt nézzük, hogy Európának a muszlim betolakodókkal való elárasztását teljes mellszélességgel, egyértelmű nyilatkozatok sorozatával és pénzzel támogatja, az éppen elég, hogy felismerjük benne kontinensünk több évezredes kultúrájának esküdt ellenségét. Aligha szükséges hosszan érvelni amellett, hogy az európai kultúra a nemzetek kultúrájának összessége, hogy a nemzeti kultúra volt a táptalaja mindannak a csodának, ami Európában megszületett. Ez ellen irányul a migránstömeg Európába való importálása. Takaró Mihálynak van egy remek metaforája erre: mennyire nem mindegy, hogy van egy kosár gyümölcsünk vagy egy nagy adag gyümölcsturmixunk. A metaforát tovább lehet gondolni, a gyümölcsöknek a magjából újabb növény sarjad, ami újra gyümölcsöt terem, míg a turmixból nem lesz újabb élet. Az eset kapcsán érdemes kitérni a Jobbik gyászos szereplésére is. Hadd emeljük ki előre Toroczkai László alelnököt üdítő kivételként, a pártvezetésből az egyedülit, aki az utóbbi időben a hajdani Jobbik értékelvűségének jegyében teszi nyilatkozatait. Ő figyelmeztetett arra is, hogy a Jobbik és a Fidesz testvérharcából a balliberális oldal kerülhet ki nevető harmadikként. Külön értékelendő az is, hogy miközben az elnök, Vona Gábor minden lehetséges alkalommal nekitámad a Fidesznek, a kormánynak és a kormányfőnek, alelnöke egyértelműen méltatta a kormány migránspolitikáját. Toroczkai volt, aki a CEU-ügyben is köntörfalazásmentesen leszögezte, hogy rendszerváltozás csak úgy lehet, ha Soros minden csápját levágjuk, a méregkeverő egyetemét és agymosó médiumait éppúgy, mint a törvénytelen és erőszakos migrációt segítő szervezeteit.” Mi sem lenne természetesebb, mint az, hogy egy olyan kérdésben, melyben a nemzetépítő erők pozíciója eleve kijelölt, a Jobbik legalább csendben maradjon. Abban is volt némi cinizmus, hogy a Sapientia-t emlegeti a Jobbik a CEU kapcsán, nehogy a kormány mellé álljon, az viszont, hogy a párt első számú hírportálja kárörvendően tudósítson arról, hogy Orbán vélhetően elszámította magát az ügyben, amikor segítséget remélt Donald Trumptól, annak egyik fő ellenfelével, Soros Györggyel folytatott vitájában, nos, ez azt jelzi, hogy a párt teljesen kifordult önmagából. Mindezt csak tetézte az, hogy a Jobbik nem szavazta meg a „Lex CEU”-t. Akkor azt hihettük, hogy nincs lejjebb. De mint kiderült, van: a Jobbik beállt a balliberális oldal mellé a szóban forgó törvény alkotmánybíróság elé utasításának ügyében. Amikor Soros György és Orbán Viktor között az utóbbi a fő ellenség, akkor ez már nem Pongrátz Gergely pártja. Visszatérve az aláírásgyűjtés és az erdélyi liberálisok témájára: „csapataink harcban állnak”. A korszellem sajnos a talajvesztett, gyökértelen, kozmopolita konzumidiotizmusnak kedvez, de reménykedjünk abban, hogy miként a török hódoltság idején Erdély volt a magyar gondolkodás, a magyar szellem, a magyar kultúra fő átmentési területe, most sem győznek a nemzeti gondolat ellenségei, hogy szorongatott létünkben azok, akik nem adják fel, akik nem engednek az etnosoviniszta nyomásnak, akik megmaradnak magyarnak, azok a nihil közepén, a balliberális kozmopolita propaganda ellenére is a hagyományos értékek, a nemzeti – keresztény gondolatkör hívei és gyarapítói maradnak. Akár gyűjtik az aláírást a nemzetellenségek Soros mellett, akár nem. * A mondvacsináltság alatt azt értem, hogy olyasmit követelnek nagy hangon, ami eleve adott vagy olyasmit, ami, bár jól hangzik, de megfosztva pejoratív fogalmazási forma-meghatározottságától, abszurd követeléssé válik. Helyszűke miatt csak pár illusztratív példát idéznék a szövegből: “ha tudod: sorsunk a Te szavadtól is függ, ha nem, akarod, hogy egy szűk kör kisajátítsa a döntés jogát, (...) ha azt akarod, hogy pártod ne legyen Tőled Idegen hatalom (...) ne félj kimondani és aláírásoddal itt igazolni mienkhez hasonló véleményedet!” Borbély Zsolt Attila / Kapu (Budapest) 2017. július 21.Tusványos: a bal sarokban Toró T. Tibor, a jobb sarokban Porcsalmi BálintBár előkerültek régi sérelmek is, alapvetően elegáns, jó hangulatú vitát folytatott pénteken Tusványoson az EMNP, illetve az RMDSZ ügyvezető elnöke. Toró T. Tibor és Porcsalmi Bálint abban megegyeztek, hogy bizonyos ügyekben egy fajta „akcióegység” létrejöhet a két politikai szervezet között. Kettő az ügyvezető! – ezzel a címmel zajlott péntek délután Porcsalmi Bálint, az RMDSZ, valamint Toró T. Tibor, az EMNP ügyvezető elnökei között zajló panelbeszélgetés, amelyben újságírói kérdésekre válaszolva keresték a közös nevezőt a két politikai szervezet között. A vitafórum moderátora Kozán István, a Csíki Hírlap főszerkesztője volt, kérdezőtársai pedig Cseke Péter Tamás, a Maszol főszerkesztője, valamint Makkay József az Erdélyi Napló főszerkesztője. Az együttműködés csak közös munkával lehetséges Arra a kérdésre, hogy az RMDSZ hosszú ideig miért nem képviseltette magát ennyire hangsúlyosan a Tusványoson, Toró T. Tibor azt válaszolta, hogy minden évben meghívták az RMDSZ-t, a szövetségi elnököt is beleértve, és minden alkalommal az ő döntésükön múlt, hogy jelen voltak-e vagy sem. Porcsalmi Bálint az utóbbi években az RMDSZ és Fidesz között rendeződött viszonyt emelte ki a legkézenfekvőbb magyarázatként, hozzátette, hogy a táborban mindig olyan témákat feszegetnek, amelyekkel kapcsolatban az RMDSZ számára is fontos, hogy kifejtse a véleményét. Arra a felvetésre, hogy lehetséges-e a jövőben valamiféle együttműködés az RMDSZ és az EMNP között – az RMDSZ-MPP mintájára –, Toró T. Tibor kijelentette, a mai politikai viszonyok között nem lehet együttműködés nélkül tovább dolgozni. Porcsalmi Bálint egyetértett az EMNP ügyvezető elnökével: teljesen más politikai realitás van ma – jelentette ki –, nem lehet és nem is érdemes azon rugózni, hogy visszaállítsák a 90-es évek realitását. Pontszerű munkában kell megállapodni, a Minority SafePack aláírásgyűjtési kampánya az egyik ilyen terület, és várják, hogy az EMNP is kivegye a részét belőle. Toró T. Tibor ezzel kapcsolatban hozzátette, hogy a FUEN sikerét közös sikernek is érzékeli, mert a Minority SafePack által képviselt ideológia a Tusványosi folyamatban már évekkel ezelőtt megszületett. Az egykor elindult, de gyorsan megszűnt Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum kezdeményezéshez hasonló a Tusványoson kívül nem igazán van ma Erdélyben – ezt kérte számon Makkay József. Porcsalmi szerint az egyeztetésekre mindig van lehetőség, de munkára is szükség van – a beszélgetéseken túl kell lépni, és cselekedni kell. „A folyamatos beszélgetésre természetesen van igény, csak még nagyobb igény lenne arra, hogy folyamatos munka legyen” – fogalmazott az RMDSZ politikusa. Toró T. Tibor hozzáfűzte, hogy az egyeztetéseknek intézményes keretet kell adni, és nem érdemes a legfontosabb közös ügyekben, mint amilyen a székelyföldi autonómia kérdése, megosztottnak lenni. Porcsalmi erre azzal válaszolt, hogy az MPP-vel kötött együttműködéshez hasonlót csak akkor lehet elérni, ha mindkét fél partnerként tekint a másikra. Éppen ezért nem tartja helyesnek, ha a pártok a kommunikációjukban mindenféle jelzőt aggatnak egymásra. „Vannak személyes sérelmek, amelyeket félre kell tenni” – fogalmazott. Toró T. Tibor nagyjából egyetértett ezzel, de igyekezett hozzátenni, hogy a feladatokat érdemes elválasztani, az RMDSZ például kevésbé hitelesen készíthet árnyékjelentéseket, mint az ellenzékben lévő pártok vagy a civil szervezetek. A transzszilvanizmus felértékelődik a centenárium évében Az egyik kérdés a magyar Erdély-centrikusság, valamint az erdélyi románság ebben betöltött szerepére vonatkozott. Toró T. Tibor szerint a transzszilvanizmus nincs megfelelően artikulálva, amihez az is negatív adalék, hogy jelenleg nincs egyetlen autentikus erdélyi román párt sem. Itt felmerült a regionalizáció kérdése, amelyet Toró szerint föderatív államok létrehozásával lehetne csúcsra járatni. „Mi mindannyian azt gondoljuk, hogy a mi jövőnk Erdélyben van. Mi a programunkban reális dolgokat ígértünk, amelyekről úgy véljük, hogy Erdélyt szolgálják. Ezek megvalósítható intézkedések” – válaszolta Porcsalmi Bálint hozzátéve, hogy az erdélyi föderális államot is csak úgy lehet magyarázni a román többségnek, ha „a kályhától indulunk el, mert nem lehet átugorni a bemelegítő szakaszt”. Toró T. Tibor nehezményezte, hogy az erdélyi román képviselők vitték a legutóbb is a prímet a magyarok elleni gyűlöletkeltésben. Az RMDSZ ügyvezető elnöke kifejtette: „a Centenárium évében nekünk azon kell lennünk, hogy a magyarok ne érezzék rosszul magukat 2018-ban szülőföldjükön. Fontos, hogyan kommunikálunk a románok fele. Például, ha autonómiát akarunk, akkor nem az autonómia jogi kereteinek a bemutatásával kell kezdenünk, hanem kicsit előbbről. Először is el kell mondanunk, hogy mi magyarok vagyunk, és ez mit jelent” – tette hozzá Porcsalmi Bálint, Kifejtette: ha a magyarokat nem érti a többség, akkor a problémáival és kéréseivel sem tud azonosulni. „El kell magyaráznunk, hogy kik vagyunk azért, hogy megértsék, mit akarunk. Így el tudjuk érni, hogy kinyissák a kaput, amit ennyi éven át nem sikerült – és ezután sem fog sikerülni – betörni” – jelentette ki. Másként látják a választási mozgósítást Kozán István arra a kérdésre várt választ, mit lehet tenni azért, hogy a választási kampányban ne csak a részvételi arányokat figyeljék a pártok, hanem meg is szólítsák a szavazóikat. Az EMNP ügyvezető elnöke szerint nem lehet csak a félelemkeltés és az egységes szavazás jelszavaival kampányolni. Hozzátette, nagy potenciál van az erdélyi városokban, mert azoknak lakói az a közeg, amely nyitott a pluralizmus felé. Az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint viszont más arról beszélni, hogy a politikum hogyan szólítja meg az erdélyi magyarokat, és megint más kérdés a választási mobilizáció, amelyre nem csak a kampányidőszakban kell összpontosítani. „A mozgósítási technikák minden párt számára adottak. A kérdés, hogy meg tudjuk-e találni azt a tartalmat, olyanok-e a céljaink, amelyek mozgósítják a választóinkat” – fejtette ki. Meggyőződése, hogy a kihívás nem a választások előtti gyors mobilizációban van, mivel az emberek politikailag aktívak, és foglalkoztatja a saját jövőjük, ezért nem utolsó pillanatban döntenek. A 2020-as kampánynak a nyitja 2018–2019-ben van. Felmerült az a kérdés is, mivel magyarázható, hogy az EMNP a Fidesz szövetségeseként gyenge választási eredményeket ér el Romániában. Toró T. Tibor ezt a magyarázatot adta: „a tőke és a brand ott maradt a tulipánnál, ezért nem olyan népszerű az EMNP, annak ellenére, hogy a Fidesz partnere. Erdélyben azonban nem is a Fidesz, hanem maga Orbán Viktor a rendkívül népszerű. Ám nem Orbán Viktornak kell megoldani ezt a problémát, hanem nekünk.” Arra a kérdésre, hogy Bukarestre vagy Budapestre számíthatunk gazdaságilag, Porcsalmi kifejtette: „mindenkinek úgy kell politizálni, hogy a lehető legtöbb tőke, erőforrás és lehetőség kerüljön az erdélyi magyarokhoz – legyen az Bukarestből, Budapestről vagy Brüsszelből.” Kovács Boglárka / maszol.ro 2017. július 21.Balog Zoltán miniszter: születésüktől segítjük a határon túliakatAzt szeretnénk, hogy minden olyan szolgáltatás, ami jár egy magyarországi magyarnak, az járjon a nem Magyarországon élő, külhoni magyarnak is – nyilatkozta lapcsaládunknak Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, akit többek között az anyasági támogatásról és az óvodafejlesztési programról kérdeztük. – Budapesti kormányzati illetékesek részéről többször elhangzott már, hogy a magyar kormány kiterjeszti az anyasági támogatást minden magyar állampolgárra, bárhol éljen a világban. Mit jelent majd ez a támogatás konkrétan? – Alapgondolatunk, hogy bárhol is születik egy magyar gyermek, és őt magyar állampolgárként bejegyzik, akkor ő születése pillanatában jogosult az anyasági támogatásra. Ez egy egyszeri támogatás, 65 ezer forintnyi összeg. Ugyanakkor jogosult babakötvényre, ami azért érdekes, mert ez egy befektetés a jövőre. Ez egyébként egy 40-50 ezer forint körüli összeg, amit betesznek egy betétkönyvbe, és ez kamatozik. A magyar állam hozzájárul a kamataihoz, tehát ez egy több százezer forintos támogatás tud lenni, amit az érintett 18 éves korában tud kiváltani. Ez egyfajta köldökzsinór lesz a támogatott és az anyaország között, így tudhatja, hogy a magyar állam egy kis befektetéssel indította el az életútján. Ennek a támogatásnak tehát van egy szimbolikus és egy gazdasági jelentősége. Továbbá azt szeretnénk, hogy minden olyan szolgáltatás, ami jár egy magyarországi magyarnak, az járjon a nem Magyarországon élő, külhoni magyarnak is. Ez az anyasági támogatás egy jelentős lépés ebben a folyamatban. – Kárpát-medencei óvodafejlesztési programot is hirdettek, amelynek célja a magyar kisiskolások számának növelése a környező országokban. Ezzel a projekttel is azt kívánja kifejezni az anyaország, hogy a külhoni magyarok szülőföldön boldogulását támogatja, és nem az elvándorlást? – A kisebbségi létben élőknek örök dilemma a menni vagy maradni kérdése. Mi nem szeretnénk kényszeríteni senkit semmire, de ha valaki maradni akar, akkor legyen értelme a maradásának. Ezért ez az óvodafejlesztési program egy 17 milliárd forintos összeg az egész Kárpát-medencében. Ezt a programot elsősorban az egyházakra építjük, mert ők a folytonosságot képviselik. Olyan színvonalú óvodákat szeretnénk építeni, amelyek még egy vegyes házasságban élő család számára is vonzerőt tudnak jelenteni. Egyébként azt látjuk, hogy jelenleg több általános iskola van, mint óvoda. – A magyar kormány stratégiai partnerként tekint a határon túli, történelmi magyar egyházakra, a már említett óvodafejlesztés megvalósítása is rajtuk keresztül történik. Miniszterként, de főleg református lelkészként miként látja, mekkora szerepük van az egyházaknak a külhoni magyar közösségek identitásmegőrző törekvéseinek támogatásában? – Identitásában két személyes ügye van az embernek: az egyik a saját etnikai hovatartozása, a másik pedig a vallása. Nem véletlen, hogy ezt a két alapjogot különös módon körbebástyázzák jogrendszerrel. Ez a két dolog összetartozik a nyelvben. Amikor az embert a legszemélyesebb ügyeiről kérdezik, például amikor valaki nem tudja eldönteni, hogy magyar vagy más nemzetiségű, mindössze azt kell kérdezni tőle, hogy milyen nyelven imádkozik, és máris kiderül, hogy hova tartozik. Tehát amikor az egyházakat erősítjük, a nemzeti identitást is erősítjük. Ezért gondoljuk azt, hogy az egyházak támogatása elsőbbséget élvez. – A csíksomlyói búcsú a román kulturális minisztérium gáncsoskodása miatt egyelőre nem kerülhetett fel az UNESCO (az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) világörökségi listájára. Milyen eszközei vannak Magyarországnak, hogy támogassa az összmagyar zarándoklatnak a világörökség részévé nyilvánítását? – Az UNESCO-ban természetesen nekünk is van szavazati jogunk, de nehéz a román politika ellenében elfogadtatni a jelenlegi romániai viszonyok között létező, egyébként több száz éves zarándoklatot, de ezekben az ügyekben azt kell keresni, hogy hol tudunk együtt fellépni. Fontos együttműködni az adott ország hatóságával, hogy egyszerre őrizzük meg magyarként, ami magyarként lett híres, és közben magáénak érezze Románia is a csíksomlyói búcsút. Ezt nekünk meg kell próbálnunk, hiszen számos ilyen ügyünk van Kárpátalján, Felvidéken és a Vajdaságban is. – Románia erőteljes lobbit folytat, hogy jövőre az országba látogasson Ferenc pápa. Van-e esély Ön szerint arra, hogy a szentatya felkeresse Csíksomlyót is, ahogyan azt a romániai katolikusok is szorgalmazzák? Másrészt milyen üzenetet hordozna egy ilyen pápalátogatás éppen 2018-ban, amikor Románia ugye az egyesülés centenáriumát ünnepli? – Jövőre lesz egy másik fontos évforduló – egyébként én úgy tudom, hogy Ferenc pápa nem jön jövőre Romániába –, a tordai országgyűlés 450 éves évfordulója: mint tudjuk, a vallásszabadságot a világon először ott foglalták törvénybe. Nekünk az kell legyen az üzenetünk, hogy továbbra is ragaszkodunk a tordai országgyűlés szelleméhez, és az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat betűihez. A gyulafehérvári nyilatkozatot érdemes elolvasni, abban olyan jogokat kínálnak a Románia területén élő nemzettesteknek, amelyek ha megvalósulnának, akkor a magyar közösség emelt fővel és örömmel tekinthetne a jövőbe. Úgyhogy van itt még tennivaló, mi pedig ezekre a tennivalókra fogjuk felhívni a figyelmet. Kozán István / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely); Székelyhon.ro 2017. július 22.Ügyvezető titánok harca: Toró T. Tibor versus Porcsalmi BálintKedélyes, gesztusértékű megnyilvánulások és nyilatkozatok, a közeledési szándékot jelző célzások, ugyanakkor éles bírálatok és kritikák hangzottak el pénteken Tusványoson a Kettő az ügyvezető! című politikai konfrontáción Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke között. Ugyanakkor észlelhető volt, hogy a két politikus szándékosan kerüli a kényes témákat. Igen nagy érdeklődés kísérte, hogy egy asztalhoz ült az RMDSZ és az EMNP ügyvezető elnöke, hiszen erre az elmúlt évtizedben nem volt precedens. Mit ír a munkaköri leírásukban, illetve miben merül ki a munkájuk? Eddig miért nem volt hasonló esemény? Lesz-e még Erdélyi Magyar Kerekasztal? Milyennek látják Erdélyt, s politikai stratégiájukban hol foglalnak helyet a románok? Hogyan látják a Trianoni Békeszerződés századik évfordulójával kapcsolatos, vélhetően felerősödő román nacionalista retorika ellensúlyozását? – többek között ezekről faggatta a két politikust az újságíró-trió: Kozán István, a Csíki Hírlap, Cseke Péter Tamás, a maszol.ro és Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Olaj, de hova? Masszív RMDSZ-jelenlét „Olajat önteni a kerekek közé, nem a tűzre” – fogalmazott Porcsalmi Bálint az első kérdésre válaszolva, míg Toró T. Tibor úgy vélekedett: személy szerint kevesebb reprezentációt és több párbeszédet és vitát szeretne bevinni a szervezetbe. Miért nem került sor eddig az ügyvezető elnökök vitájára? – A szervezők minden évben meghívják Tusványosra az RMDSZ szövetségi és ügyvezető elnökét, illetve vezető politikusait és tisztségviselőit. Lévén, hogy a korábbi esztendők tapasztalata alapján Porcsalmi Bálintot bevállalós embernek ismertem, szinte biztosra vettem, hogy pozitívan válaszol majd a felkérésre – mondta Toró. Álláspontja szerint eddig nem a nagyszabású rendezvénysorozat szervezőin múlott, hogy az RMDSZ vezetői nem jelentek meg s fejtették ki álláspontjukat akár a nemzetpolitikai kérdésekkel kapcsolatban. Porcsalmi Bálint pragmatikus választ adott: Erdélyben új politikai realitással állunk szemben. – Az utóbbi időben szerencsére rendeződött az RMDSZ és a FIDESZ viszonya, a két alakulat és vezetői közötti kapcsolat más alapokon nyugszik. Fontos, hogy itt is elmondhassuk, nyomatékosítsuk álláspontunkat – mondta. A WebSzabadságnak adott videóinterjújában kifejtette: közel húsz RMDSZ-es vezető politikus vesz részt Tusványoson. - Ez egyrészt a megváltozott erdélyi politikai realitásnak tudható be, és annak, hogy a FIDESZ stratégiai partnerként kezeli az RMDSZ-t, van egy élő és működő partnerség. Ugyanakkor rengetek olyan kérdés és téma van terítéken Tusványoson, amelyben megkerülhetetlen a RMDSZ véleménye, álláspontja, legyen szó gazdasági kérdésekről, kisebbségi politizálásról és jogvédelemről. Ezért vannak itt a képviselők, szenátorok, RMDSZ-es politikusok. Megjegyezte, örömmel hallja, hogy az érdekvédelmi szervezet képviselőinek jelenléte élénkíti a vitát, nem annyira egyoldalú egy-egy panelbeszélgetés. Visszatérve az ügyvezető elnökök vitájára: Toró T. Tibor úgy ítélte meg, Porcsalmi révén beindulhat egy intenzívebb párbeszéd az EMNP és az RMDSZ között. – Hátha Bálintnak sikerül meggyőznie elnökét, hogy üljön le a mi politikai alakulatunk vezetőjével. Ilyen vonatkozásban nekem könnyű dolgom lesz Szilágy Zsolttal – humorizált a politikus. Úgy vélekedett, jó volt a közös fellépés Klaus Johannis államfő székelyföldi látogatása alkalmával. – Hogy ismét közös szervezetben tevékenykedünk majd, akárcsak hajdanán? Ez már túlhaladott – hangsúlyozta az EMNP ügyvezető elnöke. Egyeztetés, de munka is Porcsalmi Bálint úgy reagált: az RMDSZ nem csak az egyeztetést, hanem a munkát is szereti. – Egyértelmű, hogy már nem hozható vissza az, ami régen volt. Amennyiben folyamatosan azon siránkozunk, hogy milyen volt, amikor ez működött, akkor képtelenség előre haladni. Azt várom el az EMNP-től, hogy aktívan bekapcsolódjon a közös munkába, mint például a Minority SafePack, az európai szintű kisebbségi jogvédelem kapcsán általunk elindított aláírásgyűjtésbe – mondta az RMDSZ-es politikus. Kijelentette, hogy sem Kelemen Hunor, sem pedig Szilágyi Zsolt nem volt olyan helyzetben, hogy összeállítsa Klaus Johannis székelyföldi látogatásának napirendjét, de pozitív volt az ezzel kapcsolatos egyeztetés. Ezzel szemben Toró úgy értékelte, hogy a Minority SafePack kezdeményezés tulajdonképpen „a bálványosi folyamat sikere és eredménye”, s Porcsalmi „nyitott kapukat dönget”. Felajánlotta, hogy az EMNT által működtetett Demokrácia Központokon és különböző hálózatokon keresztül is hozzájárulnak majd ahhoz, hogy az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés megfelelő számú aláírással rendelkezzen. Kuruc-labanc, jó magyar-rossz magyar Lesz-e még Erdélyi Magyar Kerekasztal? Erről a két politikus másként vélekedett. Porcsalmi szerint elemezni kell, mit lehet tenni a jelenleg lélegeztető gépre helyezett, hibernáló politikai egyeztető fórum újraélesztésére. – Helmut Kohlt idézném: a beszéd legyen rövid, a kolbász pedig hosszú – jegyezte meg Porcsalmi. Ezzel szemben Toró úgy vélekedett, jó, ha az erdélyi politikai egyeztetésnek intézményesített formája van. – Tulajdonképpen magyar vonatkozásban csak két párt maradt, az MPP ugyanis azt követően, hogy az utóbbi időben egyre rövidebb sugarú pályán gravitált az RMDSZ körült, mára már beolvadt a Kelemen Hunor vezette alakulatba. Úgy vélem, az autonómiának kell lennie a fő témának, irányvonalnak és stratégiának. Székelyföld esetében már volt egy, az autonómiát előirányzó törvénytervezet, nem értettük, miért kell másnak egy párhuzamosat csinálni. Persze, nem érdek, hogy csak egy ilyen dokumentum legyen – ismerte el az EMNP-vezető, majd hozzátette, hogy szerinte Erdélyben a magyarság vezetőinek „szüksége van egy új egyeztető fórumra”. - Ahhoz, hogy úgymond kiegyezésről beszélhessünk, s partnerségi viszonyt alakíthassunk ki, előbb pontot kell tenni a kuruc-labanc, jó magyar-rossz magyar paradigmának. Ez a politikai retorika nem segít. Ugyanakkor túl kell lépni azon is, hogy ki, mikor, mit nyilatkozott, mit üzent valaki valakinek. Másrészt túl kell tennünk magunkat a múltbeli vagy a jelenlegi személyes ellentéteken, problémákon – mondta Porcsalmi. Bukaresti és erdélyi politizálás Toró támadott: úgy gondolta, nehezen jöhet létre az erdélyi magyar-magyar párbeszéd, mivel „az egyik társaság Bukarestben politizál s jól érzi ott magát”, a másik meg Erdély-centrikus. – Mondhattátok volna nekünk amolyan összekacsintós módon, hogy né, fiúk, csináljatok ti kisebbségi vonatkozású árnyékjelentést, mert ti hitelesen tudjátok ezt megjeleníteni. Ti félig kormányon vagytok, mégsem tehetitek meg azt, hogy kvázi saját magatok ellen állíttok össze dokumentumot - mondta Toró arra utalva, hogy tavaly nyáron az RMDSZ elkészítette és elküldte Strasbourgba az Európa Tanácshoz azt az árnyékjelentést, amely a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának ratifikálásakor vállalt román kötelezettségek teljesítésére vonatkozik. Mint ismert, a román kormány mintegy két és fél éves késéssel, 2016. március 2-án nyújtotta be jelentését, és abban a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számolt be úgy, hogy a dokumentum csak a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel. Ki, milyen Erdélyt képzel el? Toró a transzilvanista értékek érvényesítése mellett tette le voksát. A régió jövőjére és a románokkal való együttműködésre vonatkozó moderátori kérdésre azt mondta: aktívan keresik a kapcsolatot a transzilvanista román pártokkal, csakhogy azok nem léteznek. Porcsalmi egyaránt az erdélyiség érvényesítése mellett foglalt állást, de úgy gondolta, hogy az EMNP által képviselt föderális Románia álláspontot, amelyet a 2014-es kampányban Szilágyi Zsolt képviselt, lépéseknek kellett volna követnie. – Ilyen esetben módosítani kell az alkotmányt, a törvényeket – mondta Porcsalmi, aki szerint a jövő évi román egyesülés száz éves évfordulója kapcsán a magyarságnak pozitív üzenettel kell előrukkolnia. – Azt kell például hangsúlyoznunk, az elmúlt száz évben mit adtak a magyarok Erdélynek az elmúlt évszázadban. Ugyanakkor tökéletes románsággal kell kommunikálnunk álláspontjainkat, csakhogy nem egyből az autonómiával kell kezdeni. Induljunk el a kályhától –vélekedett az RMDSZ ügyvezető elnöke. Kiss Olivér / Szabadság (Kolozsvár) 2017. július 22.Lesz-e munkamegosztás az erdélyi magyar pártok között? (Toró–Porcsalmi vita Tusványoson)Van helye a párbeszédnek az Erdélyi Magyar Néppárt és az RMDSZ között, és fontos, hogy valamiféle munkamegosztás, illetve akcióegység alakuljon ki a fontos ügyekben, de nem lehet visszahozni azt a szervezeti egységet, amely a kilencvenes években volt – ez volt az egyik legfontosabb következtetése annak a vitának, melyet tegnap Tusványoson folytatott Toró T. Tibor és Porcsalmi Bálint, az Erdélyi Magyar Néppárt és az RMDSZ ügyvezető elnöke. Ez volt az első alkalom, hogy nyilvános vitát folytattak a két politikai alakulat vezetői, az eszmecsere pedig igazi „tusványosi” eseménynek bizonyult: noha volt egymásnak feszülés, adok-kapok, a beszélgetés mindvégig civilizált, kulturált hangvételben folyt, a nézetkülönbségeken túl pedig több kérdésben is közös álláspontra helyezkedtek. A vita egyik konkrét hozadéka az is, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt és európai pártcsaládja, az Európai Szabad Szövetség (EFA) támogatja a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés nemrég indult aláírásgyűjtési kampányát – mint ismert, a kezdeményezés célja, hogy rávegye az Európai Uniót, hogy a tagállamokra kötelező érvényű kisebbségvédelmi szabályozást vezessen be. A két politikust három újságíró: Kozán István, Cseke Péter Tamás és Makkay József faggatta, így több téma felmerült, de egymás szavaira is reagáltak. Az első kérdések egyike azt firtatta, minek köszönhető a masszív RMDSZ-es részvétel az idei Tusványoson: Toró T. Tibor azt hangsúlyozta, hogy a tábor mindig is nyitott volt, és küldtek meghívót az RMDSZ vezetőinek, csak nem mindig éltek vele. Porcsalmi Bálint úgy látja, az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatának rendeződése is hozzájárult az erőteljesebb részvételhez, de a beszélgetések témái között is vannak olyanok, amelyekben megkerülhetetlen a szövetség. Lehet-e ez egy intézményes párbeszéd kezdete a két párt között? – szinte adta magát a következő kérdés. Toró T. Tibor szerint nem lehet vissza¬hozni azt a szervezeti egységet, amely régen jellemezte az erdélyi magyar közéletet, de valamiféle akcióegység kialakítására, munkamegosztásra törekedni kell – példaként Klaus Iohannis székelyföldi látogatását említette, utalva Szilágyi Zsolt EMNP-elnök nyílt levelére és a térség elöljárói által felvetett problémákra, amelyek kiegészítették, erősítették egymást. Porcsalmi Bálint is úgy látja, nem érdemes azon siránkozni, hogy visszahozzák azt, ami volt, inkább pontszerű megállapodásokat lehetne kötni, megosztani a munkát – példaként a Minority Safepack kisebbségvédelmi kezdeményezést említette, kérve is a Néppárt segítségét az aláírásgyűjtésben. Toró T. Tibor azonnal reagált, amint azt korábban is hangoztatta, valamiféleképpen Tusványos szellemi termékének tekinti azt, hiszen e szabadegyetemen már akkor beszéltek róla, mikor felmerült az európai polgári kezdeményezés lehetősége, így természetes, hogy az ügy mellé állnak, már európai pártcsaládjuk, az EFA támogatását is megnyerték. A párbeszéd intézményesítésének kérdésében viszont eltérőek az álláspontok. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum sorsát felvető kérdésre Porcsalmi Bálint azt hangoztatta: kell ugyan beszélgetni, de tisztázni kell, mi a cél, melyek a jogosítványai egy ilyen kerekasztalnak, és túl is kell lépni az egyeztetéseken, a közös munka legyen az első helyen. Toró T. Tibor viszont az intézményesített párbeszéd fontosságát hangsúlyozta annak érdekében, hogy a kétpólusúvá vált erdélyi magyar közéletben – fontos ügyekben ne húzzák két irányba a szekeret, mint történik például az autonómia ügyé¬ben, hogy a meglévő statútum mellé készült még egy autonómiatörvény. Az akcióegység lenne a közös nevező, ahhoz azonban valamiféle kiegyezés kellene, de annak meg előfeltétele az is, hogy partnerként viszonyuljanak egymáshoz, és a néppártosok kerüljék az RMDSZ-t megbélyegző nyilatkozatokat – labancok, Bukarestben jól érzik magukat stb. – replikázott Porcsalmi. Kisebb adok-kapok alakult ki arra a kérdésre is, amely arra irányult, hogy milyen Erdély-képet képzelnek el. Toró T. Tibor a Néppárt történelmi régiókon alapuló föderatív államberendezkedést szolgáló, kampányban is tematizált programját említette, és úgy vélte, az RMDSZ esetében a szlogen nem találkozik a tettekkel. Porcsalmi azzal érvelt, hogy programjuk konkrét intézkedéseket tartalmaz, amelyek Erdély fellendítését célozzák, és a románság megszólításának fontosságára hívta fel a figyelmet, emlékeztetve: a legutóbbi magyarellenes hisztéria éppen erdélyi román képviselőktől indult. Toró azzal válaszolt, hogy nem a központosító román pártokkal kell keresni a szövetséget, amelyek Bukarest érdekeit követik, hanem az erdélyi román regionalisták körében kell partnerekre lelni – azt azonban maga is elismerte, hogy ők egyelőre kevesen vannak. Porcsalmi Bálint viszont utópiának nevezte, hogy valaha is létrejöhet egy erdélyi román regionális párt, amellyel szövetkezni lehetne. Egyetértett viszont a két politikus abban, hogy a 2018-as év – amikor Romániában nagyszabású állami centenáriumi ünnepségek zajlanak majd – új kihívásokat jelent az erdélyi magyar közösség számára, amelyre a politikumnak fel kell készülnie. Porcsalmi Bálint úgy látja, mivel nincs egy komoly országprojekt, ami uralhatná a centenáriumot, az űrt hazafias szólamokkal, esetleg magyarellenes retorikával töltik majd ki. Jövőre Magyarországon választásokat rendeznek, és kialakulhat egy olyan kommunikációs spirál, amelynek mi ihatjuk meg a levét. Ezt kellene valamiképpen megelőzni, ellensúlyozni ezt a kampányt, illetve az alternatív médianyilvánosságot kihasználva – nem muszáj feltétlenül a Realitatea hírtelevízió kivégzőosztaga előtt bizonygatnunk igazunkat – a románok felé is eljuttatni a magyarság üzeneteit. Toró T. Tibor is hasonlóan látja a kérdést, javasolta, hogy a magyar pártok, a szellemi elit és a magyarországi együtt gondolkodjanak, és közös stratégiát találjanak ki arra összpontosítva, hogy az évforduló nemcsak veszélyforrás lehet, hanem esély is: új kezdet, kitörési lehetőség – a nagy nyomás ugyanis az ellenállást, az összefogást is erősítheti. Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. július 27.Születésüktől segítik a határon túliakatAzt szeretnénk, hogy minden olyan szolgáltatás, ami megillet egy magyarországi magyart, az illesse meg a nem Magyarországon élő, külhoni magyart is – nyilatkozta lapcsaládunknak Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, akit többek között az anyasági támogatásról és az óvodafejlesztési programról kérdeztük. – Budapesti kormányzati illetékesek részéről többször elhangzott már, hogy a magyar kormány kiterjeszti az anyasági támogatást minden magyar állampolgárra, bárhol éljen a világban. Mit jelent majd ez a támogatás? – Alapgondolatunk, hogy bárhol is születik egy magyar gyermek, és azt magyar állampolgárként bejegyzik, akkor születése pillanatában a család jogosult legyen az anyasági támogatásra. Ez egyszeri támogatás, amely 65 ezer forintnyi összeget jelent. Ugyanakkor jogosult babakötvényre, ami azért érdekes, mert ez befektetés a jövőre. Egy 40–50 ezer forint körüli összeg, amit betesznek betétkönyvbe, és ez kamatozik. A magyar állam hozzájárul a kamataihoz, tehát több százezer forintos támogatás lehet, amit az érintett 18 éves korában tud kiváltani. Egyfajta köldökzsinór lesz a támogatott és az anyaország között, így tudhatja, hogy a magyar állam kis befektetéssel indította el az életútján. E támogatásnak tehát van egy szimbolikus és egy gazdasági jelentősége. Továbbá azt szeretnénk, hogy minden olyan szolgáltatás, ami jár egy magyarországi magyarnak, az illesse meg a nem Magyarországon élő, külhoni magyart is. Az anyasági támogatás egy jelentős lépés a folyamatban. – Kárpát-medencei óvodafejlesztési programot is hirdettek, amelynek célja a magyar kisiskolások számának növelése a környező országokban. Ezzel a projekttel is azt kívánja kifejezni az anyaország, hogy a külhoni magyarok szülőföldön boldogulását támogatja és nem az elvándorlást? – A kisebbségi létben élőknek örök dilemma a menni vagy maradni kérdése. Mi nem szeretnénk kényszeríteni senkit semmire, de ha valaki maradni akar, akkor legyen értelme a maradásának. Az óvodafejlesztési program 17 milliárd forintos összeg a Kárpát-medencében. E programot elsősorban az egyházakra építjük, mert azok a folytonosságot képviselik. Olyan színvonalú óvodákat szeretnénk építeni, amelyek még a vegyes házasságban élők számára is vonzerőt tudnak jelenteni. Azt látjuk, hogy jelenleg több általános iskola van, mint óvoda. – A magyar kormány stratégiai partnerként tekint a határon túli történelmi magyar egyházakra. Miniszterként, de főleg református lelkészként miként látja, mekkora szerepük van az egyházaknak a külhoni magyar közösségek identitásmegőrző törekvéseinek támogatásában? – Identitásában két személyes ügye van az embernek: az egyik a saját etnikai hovatartozása, a másik pedig a vallása. Nem véletlen, hogy e két alapjogot különös módon körbebástyázzák jogrendszerrel. E kettő összetartozik a nyelvben. Amikor például valaki nem tudja eldönteni, hogy milyen nemzetiségű, mindössze azt kell kérdezni tőle, milyen nyelven imádkozik, és máris kiderül, hova tartozik. Tehát amikor az egyházakat erősítjük, a nemzeti identitást is erősítjük. Ezért gondoljuk azt, hogy az egyházak támogatása elsőbbséget élvez. – A csíksomlyói búcsú a román kulturális minisztérium gáncsoskodása miatt egyelőre nem kerülhetett fel az UNESCO (az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) világörökségi listájára. Milyen eszközei vannak Magyarországnak, hogy támogassa az összmagyar zarándoklatnak a világörökség részévé nyilvánítását? – Az UNESCO-ban természetesen nekünk is van szavazati jogunk, de nehéz a román politika ellenében elfogadtatni a jelenlegi romániai viszonyok között létező, egyébként több száz éves zarándoklatot. Ezekben az ügyekben azt kell keresni, hol tudunk együtt fellépni. Fontos együttműködni az adott ország hatóságával, hogy egyszerre őrizzük meg magyarként, ami magyarként lett híres, és közben magáénak érezze Románia is a csíksomlyói búcsút. Ezt nekünk meg kell próbálnunk, hiszen számos ilyen ügyünk van Kárpátalján, Felvidéken és a Vajdaságban is. – Románia erőteljes lobbit folytat, hogy jövőre az országba látogasson Ferenc pápa. Van-e esély arra, hogy a szentatya felkeresse Csíksomlyót is, ahogyan azt a romániai katolikusok is szorgalmazzák? Másrészt milyen üzenetet hordozna egy ilyen pápalátogatás éppen 2018-ban, amikor Románia az egyesülés centenáriumát ünnepli? – Jövőben lesz egy másik fontos évforduló – egyébként úgy tudom, hogy Ferenc pápa nem jön jövőben Romániába –, a tordai országgyűlés 450 éves évfordulója: a vallásszabadságot a világon először ott foglalták törvénybe. Nekünk azt kell üzennünk, hogy továbbra is ragaszkodunk a tordai országgyűlés szelleméhez és az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat szavaihoz. A gyulafehérvári nyilatkozatot érdemes elolvasni, abban olyan jogokat kínálnak a Románia területén élő nemzettesteknek, amelyek, ha megvalósulnának, akkor a magyar közösség emelt fővel és örömmel tekinthetne a jövőbe. Úgyhogy van itt még tennivaló, mi pedig ezekre a tennivalókra fogjuk felhívni a figyelmet. Kozán István / Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2017. augusztus 29.Könyvek százai között lehet „turkálni”Az olvasást szeretnék népszerűsíteni a fiatalok körében, ezért különböző rendezvényekkel igyekszik felhívni a figyelmet a könyvek, az olvasás fontosságára az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete. Csíkszeredában szombaton tartanak könyvturit a Szakszervezetek Művelődési Házában. Kolozsváron már három alkalommal tartott könyvturit az EMKISZ, ezek sikerén felbuzdulva szeretnék több városra is kiterjeszteni a rendezvényt: Szilágysomlyón, Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában is megszervezik. A célunk, hogy a fiatalok körében terjesszük a könyvalapú olvasást. Előzményként könyvgyűjtést szerveztünk, Csíkszeredában egy hónaposat, Kolozsváron két hónapig tartott a gyűjtés. Ott nagyon sok érdeklődő volt, bementek az emberek, kiválogattak nekik tetsző könyveket és meglepődtek azon, hogy ingyen elvihetik – magyarázta László Tímea, az esemény egyik szervezője. A csíkszeredai gyűjtés augusztus másodikától 31-éig tart – a Nagymama Cukrászda (Szabadság tér 13. szám), Grund (Petőfi Sándor u. 38. szám), Renegade Pub-ba (Piac utca 1. sz.) lehet bevinni olyan könyveket, amelyekre már nincs szüksége valakinek. Ez idáig mintegy ötszáz könyv gyűlt össze, többnyire szépirodalmi művek – tudtuk meg a szervezőtől. Mint mondta, a csíkszeredai rendezvényre – amely délelőtt tíz órától este nyolc óráig tart – is lehet könyvet vinni. Ugyanakkor, nem feltétlenül cserealapon működik egy-egy könyv beszerzése, hiszen bármennyi könyvet el lehet ingyen venni, a lényeg, hogy valaki örvendjen neki és olvassa. „A könyvturi keretében a megunt, nem használt könyveket cserélhetik le a látogatók olyan kötetekre, amelyet szívesen forgatnának. A turi nem feltétlenül cserealapon működik, az is elvihet könyveket, aki nem hozott, a lényeg az, hogy minden könyv megtalálja a helyét valakinek a könyvespolcán” – mutatnak rá a szervezők. A szombati rendezvény egy másik programja az élőkönyvtár, amely keretében az olvasók „kikölcsönözhetnek” egy személyt egy rövid időre, hogy „lapozgassa”, azaz beszélgessen vele. Meghívottként jelen lesz Kozán István újságíró, a Csíki Hírlap főszerkesztője, Roseti Bruno fotós, valamint Miklós Réka, gyergyószentmiklósi író. „Csíkszeredában ismertebb személyeket hívtunk. Kolozsváron volt például pincér és portárs meghívottunk, és egy cigány is – ő kérte, hogy így hirdessük – akikkel szóba lehetett állni” – mondta el László Tímea. Hozzátette, amennyiben a csíki rendezvényen maradnak meg könyvek, azt a gyergyói könyvturira viszik majd. Péter Beáta / Székelyhon.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
