Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval.
2002. február 4.
Febr. 2-án Marosvásárhelyen az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa nyolcvannyolc százalékos többséggel megszavazta a kormánypárttal kötött együttműködési megállapodást. Tőkés László református püspök, a szövetség tiszteletbeli elnöke nem vett részt az ülésen, de egy nappal korábban Nagyváradon kijelentette: a dokumentum aláírásával az RMDSZ közelebb került a jelenlegi kormányhoz, mint amennyire közel állott ahhoz, amelynek a tagja volt, s ebben csakis a hatalommal történő elvtelen, a neptuni irányvonalat folytató egyezkedést lehet felfedezni. A püspök azzal fenyegette szövetségét, hogy amennyiben az nem hajlandó az egyházakkal párbeszédet folytatni, egyházkerülete felülvizsgálja az RMDSZ-hez fűződő viszonyát, és a többi magyar egyházat is erre fogja ösztönözni. Bírálták a protokollumot Marosvásárhelyen mások is. Tibori Szabó Zoltán szerint a tizenkét százalékos kisebbséget semmilyen érvvel nem lehetett meggyőzni. "A kisebbség hajlíthatatlan: a protokollum nem jó a magyarságnak, és punktum." Az újságíró nagy hévvel védte a protokollumot. Szerinte Tőkés László tiszteletbeli elnök kijelentéseiből arra következtethetünk, hogy az egyház a konfrontációt preferálja. "Pedig éppen az egyháznak kellene a békét és a párbeszédet szorgalmaznia." Tibori, a Népszabadság tudósítója kirohant a magyarországi vezetés ellen: "Az anyaországban újra élettérről (hatvan éve Lebensraum-nak mondták) beszélnek, s kijelentik, hogy a státustörvény azért fontos, mert növekedése fenntartásához Magyarországnak friss és olcsó munkaerőre van szüksége. Ezért kell tehát a határon túli magyarság. Ilyen körülmények között össze kell fognunk, és itt kell megteremtenünk a magunk élet(ter)ét." /Tibori Szabó Zoltán: Protokollum és élettér. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./
2002. február 6.
Hints Miklós reagált Tibori Szabó Zoltán Protokollum és élettér /Szabadság, febr. 4./ című cikkére, mondván, szeretné, ha jövőre optimizmusa beigazolódna. Hints megjegyezte: "nem volt elég nyolc évtized hitegetése a románság részéről, hogy meggyőződjünk arról, hogy a Balkánon nem lehet a párizsi diplomácia szerint politizálni?" Ezért megkérdezte: "nem lett volna jó, ha tényleg visszakapjuk a ingatlant? Nem lett volna jó, ha megalakul a Petőfi–Schiller állami egyetem? Nem lett volna jó, ha Kolozsváron is alkalmazzák a helyhatósági törvényt? Nem lett volna jó, ha a vezető tisztségekben részarányunkat megközelítve lettünk volna jelen?" Tibori cikkében számonkérte az ellenzékiektől az alternatíva hiányát. Van alternatíva! A külföldi nyomás — amelynek lehetősége egy ilyen egyezmény után megszűnt. Félő, hogyha Tibori úr optimizmusa nem igazolódik, az egyházak tényleg elfordulnak az RMDSZ-től, akkor pedig Markóék kereshetnek új tagságot –fejezte be Hints Miklós reagálását. /Hints Miklós: Van alternatíva. Visszhang. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./Tibori Szabó Zoltán azonnal replikázott a cikk után közölt néhány sorban. A sérelmi-deklaratív politizálásnak nem volt eredménye. Ő csupán az életképes alternatíva hiányát és az összefogás szükségességét tette szóvá.
2002. május 27.
Máj. 24-25-én Szovátafürdőn tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). Az elnöki tisztségbe Csép Sándort választották újra, az ügyvezető alelnök Karácsony Zsigmond, a Népújság munkatársa lett. A rendezvényen Markó Béla, az RMDSZ elnöke is felszólalt, hangoztatva: a romániai magyarságnak valamennyi magyarországi politikai párthoz egyformán kell viszonyulnia, a mindenkori magyar kormány támogatására van szüksége. Markó fontosnak tartotta a romániai magyar sajtó sokszínűségét, jelezve, hogy közösségnek önálló sajtóéletre, nem lekötelezett, de elkötelezett sajtóra van szüksége. Csép Sándor leköszönő MÚRE-elnök eredményesnek tartotta a MÚRE elmúlt három esztendejét. Mint mondotta, a MÚRE a vártnál lényegesen kevesebb támogatáshoz jutott, ami jelentősen befolyásolta aktivitását. Gáspár Sándor leköszönő ügyvezető elnök elsősorban a gazdasági nehézségekről szólt. Ezt a tagság növekvő érdektelensége is súlyosbította. Boros Zoltán audiovizuális alelnök a sajtónak jutó támogatások elosztását kérdőjelezte meg. Mint mondotta, a MÚRE számára változatlanul elfogadhatatlan, hogy az Illyés Közalapítvány erdélyi szaktestületének megalakulásakor semmibe vették a MÚRE addigi gyakorlatát, annak összetételéről nem kérdezték meg a romániai magyar sajtó legitim képviselőit. Az RMDSZ részéről tanúsított hozzáállás nehezen egyeztethető össze azzal, amit az RMDSZ vezetői a sajtó sokszínűségéről nyilatkoznak. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa, a Népszabadság tudósítója elfogadhatatlannak tartotta a MÚRE Etikai Bizottságának (becsületbíróságának) vele szemben hozott elmarasztaló döntését egy véleménycikk kapcsán. Azért van a MÚRÉ-ra szükség, hogy az újságírót bárhol, bármilyen körülmények között megvédje, még akkor is, ha tévedett, hangsúlyozta. Makkai János, a marosvásárhelyi Népújság főszerkesztője amellett kardoskodott, hogy a szervezet az eddigitől lényegesen eltérő feladatköröket, a tagság érdekképviseletét, érdekvédelmét lássa el. Az audiovizuális új alelnöknek Vincze Lorántot, a Román Rádió magyar adásának bukaresti munkatársát, az írott sajtóért felelős alelnöknek pedig Ambrus Attilát, a Brassói Lapok főszerkesztőjét választották. Az oktatásért felelős szakbizottság új vezetője Magyari Tivadar kolozsvári egyetemi adjunktus, a jogi szakbizottság irányítója Hecser Zoltán, a Hargita Népe igazgatója, a szociális és a tagsági szakbizottság vezetője pedig László Edit, a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének tagja lett. A 12 tagú új etikai bizottság elnökévé Ágopcsa Annamária szatmárnémeti újságírót, alelnökévé pedig Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét és Borbély Melindát, a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának vezetőjét választották. A MÚRE Kolozs megyei területi elnökévé a közgyűlés újraválasztotta Makkay Józsefet, a Szabadság főszerkesztő-helyettesét. A MÚRE életműdíját Muzsnay Magda ma is aktív rádiós szerkesztő vehette át. A publicisztikai díjat Bakk Miklós, a Krónika megbízott felelős szerkesztője kapta. Szintén kolozsvári kitüntetettje volt a rádiós díjnak is Csatári Melinda, a Kolozsvári Rádió magyar adásának munkatársa személyében. Pályakezdő díjat a Szabadság munkatársa, Balázs Bence, és a Krónika munkatársa, Rédai Attila kapott. A rendezvényen bemutatták Gazda Árpádnak, a Krónika főszerkesztő-helyettesének Mikor Kicsi voltam, magyar voltam című riportkötetét, Benkő Leventének, a Háromszék munkatársának Bűn volt a szó című, Moyses Mártonra történő visszaemlékezés-kötetét és Gecse László budapesti újságírónak Állam és nemzet a rendszerváltás után című rádiós interjúkötetét. /K. Zs.: Hatékonyabb érdekvédelmet akar a MÚRE. Tisztújító közgyűlés a magyar újságíróknál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./
2002. május 28.
A MÚRE Becsületbíróságának Fellebbviteli Bizottsága megerősítette az Etikai Bizottság alapfokon hozott határozatát, amely elmarasztalja Tibori Szabó Zoltánt, aki ellen a Reform Tömörülés emelt panaszt rágalmazás és megalapozatlan állítás címén. Miként fogadta ezt a hírt Tibori Szabó Zoltán? – érdeklődőtt a Népszabadság kolozsvári tudósítójától Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője. Tibori szerint a becsületbíróság tagjai - Baranyi László, Wágner István és Bögözi Attila - elfeledkeztek arról, hogy ő fordulhat még a Magyar Újságíró Szervezetek közös etikai testületéhez is. A Reform Tömörülés kifogásolta Tibori kommentárját. Tibori ebben azt írta, hogy van egy csoport fiatal politikus, akik arról vitatkoznak titokban, mit kellene tenniük a hatalom átvétele érdekében. Tibori szerint a döntés mögött nem szakmai, hanem politikai szempontok húzódnak meg. /(Gyarmath János): Túltettek a hadúron is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./ Gyarmath János nem kérdezte meg a másik felet, de a becsületbíróságot sem. Ő csupán baloldaliként a baloldali kollégája mellé állt.
2002. június 6.
Új könyvek egész sorát mutatja be a Korunk szerkesztősége jún. 6-án Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője úgy nyilatkozott, hogy Kolozsvár mutatkozik be újra Budapesten. Az erdélyi irodalom, a képzőművészet, az előadóművészet és a könyv együtt jelentkezik a magyar fővárosban. A könyvek a Korunk Baráti Társaság, illetve a Komp-Press kiadásában jelentek meg. A magyarokra figyeltek című publicisztika-gyűjtemény egy ország politikai életét, kulturális jelenségeit követi napról napra. Másik fontosnak könyv a Cseh Gusztáv pátriája címen most megjelent hármaskönyv. Az 1985-ben elhunyt kitűnő erdélyi grafikus munkáit foglalja egybe. Cseh Gusztáv annak idején rézbe karcolta a Hatvan főembert és a Jeles házakat, tehát Erdély történelmi múltját. Ezt egészítették ki a Megrajzolt pátria című kötettel, amely egybegyűjti Cseh Gusztáv eddig be nem mutatott grafikai munkásságát. A könyvekben jelentkező hat grafikust mutatnak be. /A már nem élő Cseh Gusztáv művein kívül Bardócz Lajos, Bencsik János, Paulovics László, Szilágyi V. Zoltán és Tettamanti Béla munkáit./ /T. Sz. Z. [Tibori Szabó Zoltán]: Korunk-nap az Urániában. Kolozsvár újra bemutatkozik Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./
2002. június 6.
Talán már húsz százaléknyian sem vagyunk itt, Kolozsváron, Erdély egykoron büszke fővárosában, mondják sokan. Már gyermek sincs annyi, amennyivel a magyar iskolák első osztályait megtöltsék. Mire kiharcolták a "teljes vertikumú" anyanyelvű oktatást, addigra kifogyott az oktatás tárgya. S akkor meg minek harcoltunk értük? – tette fel a kérést Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság tudósítója. Szerinteaz erdélyi magyarságot gazdaságilag lett volna célszerűbb megerősíteni, "s nem pedig szimbolikus, de nagyon sok pénzt felemésztő dolgokkal." "1920 után nagynevű elődeink is úgy érezhették, hogy magukra maradtak, de azért nem hagyták magukat. Ez a lehetőség számunkra is adott. Ehhez, persze, nem ártott volna egy kis anyagi segítség. De ha már a szimbolisztika fontosabb volt, s arra költötték el a pénzt, azért is hálásak vagyunk. Post factum mit tehetnénk egyebet?" /Tibori Szabó Zoltán: Post factum. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./
2002. június 29.
Könczey Elemér karikatúrakiállítása nyílt meg jún. 28-án a Korunk Galériában és ugyanekkor került sor a művész Szöveg nélkül című, az Erdélyi Híradó gondozásában megjelent kötetének bemutatására is. Könczey Elemér karikatúráival a kolozsvári újságolvasók már évekkel ezelőtt, a Szabadságból megismerkedtek. Most megjelent albumában összegyűjtött alkotásai a másik kolozsvári napilapban, a Krónikában naponta megjelenő karikatúráinak legjava, a Korunk Galériában kiállított anyag pedig ennek az albumnak a párlata. /Tibori Szabó Zoltán: Csalafinta görbe tükör. Könczey Elemér karikatúrái a Korunk Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./
2002. július 8.
Az Illyés Közalapítványon belüli döntések az érintett országokban működő alkuratóriumoktól fokozatosan a budapesti kuratóriumhoz kerültek át a legutóbbi években. Így a határon túli testületek ma már csupán az össztámogatás ötöde felett rendelkeznek, a pénzek nagyobbik hányadát pedig sok esetben politikai szempontok alapján, Budapesten osztják el - jelentette ki a Népszabadságnak Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Az elmúlt években a kisebbségi magyar közösségek támogatására szánt összeg örvendetes módon jelentősen növekedett. Ezt üdvözöljük. Ezzel egyidejűleg azonban nem növekedett ennek a rendszernek az átláthatósága és az összehangoltsága. Eljött az ideje, hogy ezt áttekintsük - mondta. Markó szerint nem vitás, és bizonyos fokig természetes is, hogy az alapelveket a politika határozza meg. Viszont úgy vélte, a pályázatok megítélését szaktestületekre kell bízni. /Tibori Szabó Zoltán: Markó Béla nehezményezi, hogy a támogatások zöméről Budapesten döntöttek. = Népszabadság, júl. 8./ Markó Béla ezt így nem mondta ki az erdélyi sajtóban.
2002. július 9.
Júl. 8-án Nagyváradon ünnepség keretében Medgyessy Péter kormányfő felavatta az RMDSZ Bihar megyei szervezete székházát. A magyar miniszterelnököt Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezete választmányának elnöke, Földes Béla, a választmány ügyvezető elnöke, Pete István szenátor, Székely Ervin parlamenti képviselő és Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester fogadta. A szecessziós Sas-palota egyik nemrég felújított részlegében berendezett irodaházban az RMDSZ-en kívül két magyar ifjúsági és több magyar civil szervezet lelt otthonra. Az ingatlant a nagyváradi polgármesteri hivataltól kapták bérbe. Avató beszédében Medgyessy Péter rámutatott: bár tízmillió magyar állampolgár miniszterelnöke, a tizenöt milliós magyarságért is felelősséget érez. Ezért folytatott megbeszélést Kolozsváron az RMDSZ vezetőivel, ezért találkozott a nagyváradi és a Bihar megyei szövetségi vezetőkkel, s ezért törekszik jó kapcsolatokra a környező országok kormányaival. Kijelentette: Magyarország segíteni kíván Romániának a mielőbbi NATO- és EU-csatlakozásban, mert az az erdélyi magyarságnak is előnyére válik. Az "elszomorító" népszámlálási adatok tükrében fokozottabb gazdasági, oktatási és kulturális támogatást helyezett kilátásba az anyaország részéről. Ugyanakkor támogatásáról biztosította az RMDSZ-t is, mert az szerinte fontos szerepet játszik az itt élő magyarság identitástudatának megőrzésében, jogainak biztosításában. Megígérte, magyar miniszterelnökként azt fogja segíteni, hogy az erdélyi magyarság jól éljen a szülőföldjén, prosperáljon és számítását megtalálja. Nagyváradi látogatása során a magyar miniszterelnök megtekintette az amerikai-magyar-román befektetéssel, a Félix fürdő felé vezető úton épülő Lotus Market nevű bevásárló-szórakoztató központot. A nagyváradi polgármesteri hivatalban Medgyessy Péter Petru Filip polgármesterrel és más városvezetőkkel tárgyalt. Szóba került a Debrecen-Nagyvárad gyorsforgalmi út megépítésének, a Bors-Ártánd határátkelő összevonásának és a két országban tervezett autópályák összekapcsolásának a kérdése. Kijelentette: azért fontos, hogy a magyar miniszterelnök ide ellátogasson, mert a Partiumban az erdélyi magyarság hetven százaléka él. - A kedvezménytörvény működni fog - közölte román újságírói kérdésre válaszolva. /Tibori Szabó Zoltán: Nagyváradi székházavató ünnepségen Medgyessy Péter. Korrigálni fogják a magyar kedvezménytörvényt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./
2002. július 11.
Rolf Ekeus, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosa júl. 10-én Bukarestben üdvözölte a kedvezménytörvényről kezdett román-magyar párbeszédet. A főbiztos Mircea Geoana külügyminiszterrel folytatott megbeszélése után elmondta: értékeli a két ország között megindult párbeszédet erről a kérdésről. Bukaresti tárgyalásai során a főbiztos a Romániával szomszédos országokban élő román közösségek helyzetéről is tájékoztatást kapott. /Rolf Ekeus Bukarestben a státustörvényről tárgyalt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./ Nastase kormányfő, Geoana külügyminiszter és Rolf Ekeus kisebbségügyi főbiztos ugyanazt a nyelvet beszélik: a stabilitás nyelvét, szögezte le kommentárjában Bakk Miklós. A stabilitás globális érték, amely lokálisan nem mond semmit. Ebből a globális nyelvből még az RMDSZ-nek is nehéz kilépnie. Csakhogy az erdélyi magyaroknak sok-sok lokális megoldásra van szükségük. E napokban például az erdélyi magyarság számának megismert apadása az a kérdés, amelyre nincs globális válasz. Csak lokális: egy új intézményépítési stratégia kidolgozása. De mindez itt Erdélyben sért hiteket, kérdőjelez meg hatalmi pozíciókat. /Bakk Miklós: Stabilitásnyelv. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./ Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója támadta Bakk Miklóst gondolatmenetéért, de nem írta ki Bakk Miklós nevét: "Az egyik magyar nyelvű újságban olvasom, hogy a stabilitás érték ugyan, de "globális érték, amely lokálisan nem mond semmit", mivel "a megoldás, lokálisan, mindig érdeket sért, egyensúlyt borít, hatalmakat kérdőjelez meg". E fejtegetés szerint "ebből a globális nyelvbol még az RMDSZ-nek is nehéz kilépnie"...". Tiborinak erről a véres etnikai konfliktus, Marosvásárhely 1990-es "fekete márciusa" jut eszében továbbá a többi balkáni vérengzés, amely Horvátországot, Bosznia-Hercegovinát és később Koszovót és Macedóniát is rettenetes történések színhelyévé tette. Tibori szerint ez a konfrontációs opció, amelyből nagyrészt "az RMDSZ belső problémái" is fakadnak. Tibori kijelentette: ez magyarra lefordítva körülbelül ekképpen összegezhető: a románokkal békésen semmiben nem tudunk megegyezni, s ha valamiben netán mégis egyezségre jutnánk, azt amúgy sem tartják be, mindig kijátsszák; nem ártana tehát, ha kirobbanna egy olyan éles konfliktus, mint például a volt Jugoszláviában. /Tibori Szabó Zoltán: Milyen érték a stabilitás? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./"
2002. július 27.
Az 1945 után elkobzott ingatlanok természetben történő visszaszolgáltatását szorgalmazza Adrian Nastase. A miniszterelnök szerint ezáltal az állam csökkenthetné a kifizetendő kártalanítás összegét. Azonban a benyújtott visszaigénylési kérelmekre a volt tulajdonosok zöme mindmáig nem kapott választ. A volt tulajdonosok egy része a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz fordult, s ott eddig több volt tulajdonosnak számottevő összegű kártérítést ítéltek meg. Jelentős azon államosított ingatlanoknak a száma, amelyeket az állam 1990 után jelképes összegért eladott az azokban lakó bérlőknek. Valójában időhúzás folyik. Konkrét intézkedések nélkül ugyanis az efféle miniszterelnöki beszédeknek kampányértékükön kívül semmilyen más hasznuk nincsen. Esetleg a látszatrestitúciót szolgálják. /Tibori Szabó Zoltán: Látszatrestitúció. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./
2002. július 27.
Románia két világháború közötti, 800 ezres zsidó közösségének több mint a fele vált a holokauszt áldozatává. Ezek közül több mint 150 ezret a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből, mintegy 270 ezren pedig óromániai, főképp moldvai és bukovinai pogromokban, illetve a román hadsereg felügyelete alatt álló besszarábiai és dnyeszterentúli haláltáborokban pusztultak el. A túlélőket Bukarest a kommunista érában jelentős devizaösszegekért adta el Izraelnek. Ma Romániában körülbelül tízezer zsidó nemzetiségű személy él, s ezek zöme idős ember. A román zsidóság holokausztjáról néhány történészen kívül az országban jóformán senki nem beszélt. Ennek fő oka a hagyományos román történelmi misztifikáció. Az Egyesült Államokban tett látogatásaik során, mind Mircea Geoana külügyminiszter, mind pedig Adrian Nastase kormányfő és Ion Iliescu államelnök számára amerikai tárgyalópartnereik egyértelművé tették, hogy Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg az országban Ion Antonescu marsallnak szobrokat állítanak, a meglévőket el nem távolítják, a fasiszta diktátor kultuszának, illetve a legionárius és újfasiszta mozgalmak újbóli térnyerésének gátat nem állítanak. Egyértelművé tették a román vezetés számára azt is, hogy el kell ismernie: a negyvenes években Romániában zsidóüldözés folyt, amely több százezer áldozatot követelt. Adrian Nastase még Washingtonban megígérte: a felvetett kérdéseket Románia a legrövidebb időn belül orvosolja. Nastase azután beszédében felsorolta a román hatóságok aktív részvételével 1941-ben lezajlott bukaresti, jászvásári, besszarábiai és bukovinai pogromokat, amelyeknek mintegy tizenötezer zsidó esett áldozatául, emlékeztetett a későbbi gettósításokra és a Dnyeszteren túlra történő tömeges deportálásokra. - A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni - szögezte le a miniszterelnök. Radu Ioanid történész, a washingtoni Holokauszt Múzeum Romániából elszármazott igazgatója kifejtette: Antonescu nem felelős az észak-erdélyi zsidóság Auschwitzba történt deportálásáért, azért a korabeli magyar és német megszálló hatóságokat terheli a felelősség. Ám a marsall és kormánya legkevesebb 250 ezer zsidó kiirtásáért felelős, akik között nem csupán román, de besszarábiai, bukovinai és dnyeszterentúli ukrán zsidók is voltak. Ezekhez pedig hozzáadódik a Regátban rendezett pogromok során elpusztított mintegy 15-20 ezer zsidó áldozat. A Nastase-kormány március 20-án sürgősségi kormányrendelettel rendezte a romániai zsidóság közösségi vagyonának tulajdonjogát. A jogszabály valamennyi templom, imaház, temető, rituális fürdő és vágóhíd egyetlen tulajdonosává a romániai zsidó hitközségeket tette. A másik sürgősségi kormányrendeletben megtiltották, hogy a háborús bűnösöknek Romániában szobrot emeljenek, róluk utcákat, tereket, parkokat vagy pedig szervezeteket nevezzenek el. Az utóbbi rendelkezés megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő fegyházra ítélhetik. Az idegengyűlölő, antiszemita és újfasiszta szervezetek azonnal tiltakoztak. Elsőként a két világháború között létrehozott Romániai Legionárius Mozgalom, amely 1990 után újra aktivizálódott. Serban Suru, a mozgalom elnöke szerint a kormányrendelet sérti Románia alkotmányát, az emberi jogokat, a rendőrállam visszaállítását jelenti. Corneliu Vadim Tudor nyíltan antiszemita Nagy-Románia Pártja (NRP) is tiltakozott. Tudor közölte: Romániának nincs szüksége a NATO-ra. - Fel kell ajánlanunk Putyinnak, hogy cserében Besszarábiáért, Románia végképp lemond a NATO-csatlakozásról - mondta Tudor. A felháborodás miatt Nastasénak engedett. Leszögezte, hogy "a holokauszttal kapcsolatos viták nem vezethetnek a román nép bűnbakká történő kikiáltásához, csakis a korabeli kormány viseli mindenért a felelősséget". A miniszterelnök hozzátette: az ország érdekeinek megfelelően hoztak olyan intézkedéseket, amelyek "mindenütt elfogadott értékekhez igazodnak". Theodorescu miniszter is retirált: Ion Antonescu a történelem tragikus hőse volt, aki háborús bűnöket követett el, s megfizetett értük - mondta Kolozsváron. A miniszter azt is kijelentette, hogy "Romániában nincs antiszemitizmus, csupán néhány antiszemita létezik". A holokauszttagadók sorába Mircea Ionescu-Quintus és Norica Nicolai liberális szenátorok is beálltak. Quintus "a Moldvában évtizedekkel ezelőtt történteket" a valósággal ellentétben álló kitalációknak minősítette. Ion Iliescu államfő a NATO-tagjelölt országok március 25-26-i bukaresti tanácskozásával párhuzamosan a jelölt államokban működő zsidó szervezetek is találkoztak. Hozzájuk intézett üzenetében Iliescu leszögezte: "Antonescu marsall háborús bűnös, következésképpen minden személyére irányuló kultusz, indoklástól függetlenül, a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való". Ion Antonescunak minimum nyolc szobrot állítottak a Regátban: Bukarestben (a Munka téren), Jilaván (a börtön előtti téren), illetve Slobozia, Calarasi, Piatra Neamt (Karácsonykő), Tirgoviste, Bacau (Bákó) és Iasi (Jászvásár) vidéki városokban. A kilencediket Erdélyben emelték, Nagysármáson, s azt népes ortodox papküldöttség jelenlétében maga Andrei gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel. A rendeletek értelmében mindezeket el kell távolítani. Elsőként a Karácsonykő városában előtt álló Antonescu-szobrot távolították el. A kormány azt ígérte, a többi szobor elmozdítása rövid időn belül megtörténik, de a helyi vezetők ennek keményen ellenálltak. A jászvásári szobrot a helyi hatóságok nagy nehezen, titokban távolították el. Az 1997-ben felállított nagysármási szobrot ötven méterrel az eredeti talapzat mögé, a sebtében múzeummá avanzsált helyi ortodox fatemplom tornácára költöztették, a bákói pedig a helyi katonaiskolában állt kezdettől fogva, s a hatóságok szerint az nem számít nyilvános helynek. A bukaresti szobor viszont az ortodox egyház területén áll, azt a művelődési minisztérium és a pátriárka hivatalának jóváhagyásával emelték, a pap nem engedte meg, hogy ahhoz hozzányúljanak. Mindezek után Gheorghe Buzatu NRP-képviselő bejelentette: Jászvásáron, Pitestien és Marosvásárhelyen három további Antonescu-szobor felállítását tervezi a marsall nevét viselő liga. - Nagyon sok városban, így például Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen a szóban forgó utcák még mindig a marsall nevét viselik. Kivételnek számít Adrian Severin volt román külügyminiszternek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése elnökének állásfoglalása, aki elítélte a történteket. Ápr. 27. és máj. 18. között, a FLAS (Frontul de Lupta Anti-Semita - Antiszemita Harci Front) nevében cselekvő ismeretlen tettesek meggyalázták az észak-moldvai Falticeni zsinagógáját, antiszemita jelszavakat írtak annak falára, s elloptak egy Tóra-tekercset. Júl. 2-ára virradóan szintén ismeretlenek betörtek a Dorna Vatra-i zsinagógába, szétszórták az imakönyveket és az egész templomot felforgatták. A szenátus megszavazta a zsidó közösségi vagyonnak a hitközségek tulajdonába visszajuttattását, de az utcanevek megváltoztatása és a megmaradt Antonescu-szobrok eltávolítása nem történt meg. Grigore Zanc kormánypárti szenátor, a szenátus művelődési bizottságának a tagja kijelentette: "Romániát nem lehet olyan országnak tekinteni, amelyben holokauszt történt, vagy amely részt vállalt a holokausztban". A kormány rájöhetett arra, hogy cselekedeteihez a közvéleménynek elegendő magyarázatot nem nyújtott, a nyugati partnereket pedig még ennél is kevésbé sikerült meggyőznie szándékainak őszinteségéről és komolyságáról. Ezért Razvan Theodorescu művelődési miniszter május végén a kormány nevében azt kérte a Román Akadémiától, hogy mielőbb szervezzen a holokauszttal és a 31/2002. számú rendelettel foglalkozó konferenciát, amelyre a hazaiak mellett külföldön élő történészeket is hívjon meg. Jún. 28-án került sor, ugyanazon a napon, amikor Bukarestben megkapták az Egyesült Államok Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága (Helsinki Bizottság) nyolc tagja Adrian Nastase kormányfőhöz intézett levelében leszögezte: az a tény, hogy egyes utcák még mindig Ion Antonescu nevét viselik, ellentétes a Nastase márciusi beszédében megfogalmazottakkal, amelynek értelmében Románia megváltoztatja "a fasizmussal és a szélsőségekkel kapcsolatos addigi kétértelmű magatartását". Ezek után a bukaresti Victoria Kormánypalotában létrehozták Románia korábbi miniszterelnökeinek arcképcsarnokát, s ott a Ion Antonescu arcképe is helyet kapott. /Tibori Szabó Zoltán: Románia és a holokauszt Huncutkodó szembenézés a múlttal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./
2002. augusztus 30.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület valóban kapott 242 millió forintnyi támogatást a Református Világszövetség európai területi nagygyűlésének megszervezésére - ismerte el Tőkés László református püspök. A püspök szerint a pénzt az egyházkerület nem a világtalálkozó protokollköltségeire fordította, hanem abból a nagygyűléssel kapcsolatos építkezések, beruházások, kiadványok költségeit fedezte. Hozzátette: a támogatás megítélése kormányhatározat alapján történt, és az erről szóló értesítés a Hivatalos Közlönyben is megjelent. Semmi rendkívüli nincs ebben a támogatásban, ha figyelembe vesszük, hogy a mindenkori magyar kormány, az Orbán-kormánnyal bezárólag, különleges és kiemelt támogatásban részesítette a hasonló nemzetközi jelentőségű közéleti megnyilvánulásokat - fejtette ki Tőkés László a Transindex című kolozsvári internetes újságnak. A Népszabadságot bírálva közölte: a magyar református egyház joggal várhatná el, hogy a kormányhoz közelálló lap együttérzéssel és ne kárörvendően viszonyuljon ahhoz a botrányos körülményhez, hogy a református világtalálkozón nagyfokú visszautasítás mutatkozott a nyugati egyházak részéről a kisebbség és a kommunizmus kérdésében. (Tibori Szabó Zoltán tudósítása nyomán) /Tőkés nem kíván hadakozni. A püspök elismerte, hogy 242 milliót kapott a Fidesz- kabinettől. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./
2002. szeptember 7.
A magyar-román stratégiai partnerség azt jelentené, hogy a múltra valóban, mindkét ország és nép akaratából, végérvényesen fátylat borítanak, megbocsátanak egymásnak minden korábbi, vélt vagy valós bűnért, következetlenségért és tettlegességért egyaránt. Miért éppen idén júliusban jutott eszébe Romániának, hogy új viszonyt hozzon létre Magyarországgal? - tette fel a kérdést Tibori Szabó Zoltán. Románia eddig a kisebbségi jogokat nemzetközi nyomásra és fogcsikorgatva sdts, a magyart itt még mindig ellenségnek tartják, megbízhatatlan elemnek. A stratégiai partnerség elsősorban Románia számára fontos, hangsúlyozta az újságíró. Bukarestnek ugyanis a NATO-ba történő bejutás érdekében be kell bizonyítania, hogy a szomszédaival teljesen harmonikus kapcsolatokat épített ki. Mit kaphatott Magyarország cserében? Talán azt, hogy a Nastase-kormány továbbra is eltűri a státustörvény romániai alkalmazását? Eleget kért Magyarország ezért a nagyvonalú gesztusért? Kovács László külügyminiszter szerint a magyar kormány a státustörvény módosítását úgy kívánja elvégezni, hogy az négy kritériumnak egyszerre tegyen eleget: a módosított törvény az eredeti célokat megőrizze, vegye figyelembe az európai normákat és ajánlásokat, feleljen meg Magyarország és a határon túli magyarság érdekeinek, és a szomszédos országok is rábólintsanak. Tibori leszögezte: ennek a négy kritériumnak egyidejűleg nem lehet eleget tenni. Kovács László azt is kérte Bukarestben a tárgyalópartnereitől, hogy támogassák a Mol Rt.-t a Petrom, illetve az OTP-t a Román Kereskedelmi Bank magánosításáért folytatott versenyben. Az országos olajtársaság és a legnagyobb hazai bank magyar tulajdonba segítése lenne a stratégiai partnerség ára? /Tibori Szabó Zoltán: Stratégiai kérdések. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./
2002. szeptember 10.
Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója kijelentette: "nem vagyok baloldali, még baloldali szimpatizáns sem. Egyébként úgy vélem, hogy az újságírónak nem az a dolga, hogy bármelyik politikai irányzathoz lecsatlakozzon." /Tibori Szabó Zoltán: Kedves Neményi József Nándor! = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./
2002. október 4.
A restitúciós törvények mielőbbi alkalmazását, a magyar egyházi és közösségi javak gyakorlatban történő visszaszolgáltatását szorgalmazta Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök okt. 3-án Bukarestben, a román parlament két házának elnökeivel és a parlamenti magyar baráti csoportok tagjaival folytatott tárgyalásán. Mádl Ferenc a bukaresti református Calvineum-temetőben katonai ceremónia keretében helyezte el az első világháborúban elhunyt magyar katonák leendő emlékművének alapkövét. Az ideiglenes kopjafát katolikus, református, evangélikus és ortodox lelkészek szentelték fel, tövéhez Mádl Dalma asszony helyezett virágcsokrot. A bukaresti egyetemen a magyar államfő a román-magyar együttműködés új perspektíváiról tartott előadást angol nyelven. A magyar államelnök megtekintette a dél-kelet európai bűnözés megelőzési központot (SECI), amelynek jelenlegi igazgatója Bánfi Ferenc magyar rendőrtábornok. A szenátus elnökénél Mádl Ferenc felvetette a csíkszeredai magyar konzulátus ügyét. Nicolae Vacaroiu a magyarországi románság helyzetének további javítására kérte a magyar elnököt. Valer Dorneanutól a magyar államfő az aradi Szabadság-szobor végleges elhelyezését és a magyar egyházi és közösségi ingatlanok gyakorlatban történő visszaszolgáltatását kérte. Bánfi Ferenc a Szabadságnak elmondta: a SECI-központ az első olyan bűnüldözési együttműködés a délkelet európai országok között, amely bizonyítja, hogy ezek az országok közös célokat képesek megfogalmazni, közös érdekeket találhatnak. A bukaresti SECI-központban 11 ország 18 összekötő tisztje dolgozik, küzdenek a kábítószer-kereskedelem, embercsempészet és terrorizmus ellen. Mádl Ferenc találkozott Emil Constantinescu volt elnökkel, ezt követően pedig Ion Iliescu államfővel négyszemközti záró megbeszélést folytatott. Mádl Ferenc magas magyar állami kitüntetéseket adott át Czédly Józsefnek, a Petőfi Ház igazgatójának (a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje), Paul Drumaru írónak, fordítónak a magyar irodalom romániai népszerűsítéséért (a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje), Lőrinczi Gyulának, a Petőfi Társaság elnökének a bukaresti magyar művelődési élet szervezéséért (a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje), Molnár Szabolcs egyetemi tanárnak, a bukaresti Hungarológiai tanszék vezetőjének a tanszéken végzett munkájáért (a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje), Maya Morgenstern színművésznőnek a magyar-román színházi és filmművészeti együttműködés fejlesztéséért kifejtett tevékenysége elismeréseként (a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje), Geo Serban irodalomtörténésznek a magyar irodalom romániai népszerűsítéséért (a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje) és Georghe Vida művészettörténésznek a modern magyar képzőművészet romániai megismertetésért végzett munkája elismeréseként (a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje). Mádl úgy értékelte, hogy a magyar-román viszonyban még sok a tennivaló a két ország és két nép jobb együttműködéséért és igazi megbékéléséért. /Tibori Szabó Zoltán: Román-magyar együttműködési perspektívák. Folytatódik Mádl Ferenc romániai látogatása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./
2002. október 4.
A Reform Tömörülés elnöksége nevében Toró T. Tibor elnök állásfoglalásban közölte: meglepetéssel értesültek arról, hogy a MÚRE becsületbírósága alapfokon újratárgyalta Tibori Szabó Zoltán és Makkay József ellen beadott és a szervezet Fellebbviteli Bizottsága által 2002. május 13-án jogerősen elbírált keresetüket. Az első, szabályos alapfokú döntés megerősítésével és Tibori Szabó Zoltán elmarasztalásával a Fellebbviteli Bizottság egy megalapozott szakmai döntést hozott. A Bizottság határozata a MÚRE alapszabályzatának alapján leszögezte, hogy a döntés ellen fellebbezési lehetőség nincs. Az ügy szabálytalan újratárgyalása rossz precedenst teremt, azt sugallja, hogy a politikai széljárásnak meg nem felelő döntéseket felül lehet bírálni. Ez a jogszerűségnek az RMDSZ mindennapjaiból már jól ismert lábbal tiprása. /A Reform Tömörülés elnöksége nevében Toró T. Tibor elnök: Állásfoglalás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./
2002. október 5.
A négynapos látogatáson Romániában tartózkodó Mádl Ferenc köztársasági elnök okt. 4-én Marosvásárhelyre utazott, ahol részt vett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) tanévnyitóján a Kultúrpalotában. Később részt vett a Bolyai-év akadémiai konferenciáján, és találkozott a magyar történelmi egyházak vezetőivel. A magyar államfő tiszteletére díszvacsorát adott az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság. Tonk Sándor, a Sapientia Egyetem rektora kifejtette: az egyetem él, élni képes, és vállalta a szolgálatot. A rektor köszönetet mondott a magyar népnek és Magyarország kormányának a Sapientia elindításához és működtetéséhez nyújtott segítségért. Rámutatott: az EMTE tizenöt szakán mintegy 150 oktató irányításával ezer diák kezdi meg idén az új egyetemi tanévet. Tonk a magyar nyelvű egyetemi oktatás további fejlesztését sürgette. Hozzátette: nagy a tanulási igény, és mintegy hétezer magyar egyetemi hallgató kénytelen ma Erdély-szerte tetemes összegeket fizetni román magánegyetemeknek azért, hogy tanulhasson. A magyar kormány üdvözletét Hiller István oktatásügyi politikai államtitkár tolmácsolta. Kijelentette: a magyar kormány az elmúlt tizenkét esztendő értékes kezdeményezéseit - az RMDSZ-szel előzőleg egyeztetve - folytatni kívánja. Budapest a Sapientiát nagy értéknek tekinti, és azt tovább kívánja gazdagítani - szögezte le. Markó Béla RMDSZ-elnök hangsúlyozta: a fő cél továbbra is a teljes körű anyanyelvű oktatási rendszer megteremtése, az önálló állami magyar egyetemről a szövetség nem mondott le. Az 5500 magyarul érettségizett fiatalnak a magyar tannyelvű felsőoktatási intézményekben 4750 hely áll rendelkezésére. Markó szerint átfogó rendszerre van szükség a szórványoktatás és a fiatal oktatók támogatására. Az ünnepséget követően Mádl Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai Év Akadémiai Konferenciáján mondott beszédet. Mádl Ferenc ezt követően az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőivel folytatott megbeszélést, majd jeles erdélyi személyiségeknek nyújtott át magyar állami kitüntetést: Bujovszkij Loránd, a Bernádi György Közművelődési Alapítvány alelnöke (a Magyar Köztársaság érdemrendjének lovagkeresztje), Doina Cornea, a BBTE egyetemi tanára (a Magyar Köztársaság érdemrendjének tisztikeresztje), Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere (a Magyar Köztársaság érdemrendjének lovagkeresztje), Deák Gyula marosvásárhelyi szenátusi irodavezető (a Magyar Köztársaság érdemrendjének lovagkeresztje), Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke (a Magyar Köztársaság érdemrendjének tisztikeresztje), Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke (a Magyar Köztársaság érdemrendjének tisztikeresztje), Hollanda Dénes, az EMTE marosvásárhelyi dékánja (a Magyar Köztársaság érdemrendjének középkeresztje), Jakobovics Miklós festőművész (a Magyar Köztársaság érdemrendjének tisztikeresztje), Kós András szobrászművész (a Magyar Köztársaság érdemrendjének középkeresztje), Kötő József EMKE-elnök (a Magyar Köztársaság érdemrendjének középkeresztje), Adrian Marino író, irodalomtudós (a Magyar Köztársaság érdemrendjének lovagkeresztje). Az államelnök okt. 5-én Szatmárnémetibe és Nagyváradra látogat. Ez utóbbi helyen felavatja a magyar állami támogatással felújított és kibővített Arany János Kollégiumot. /Tibori Szabó Zoltán: Nagy értéknek tekintik a Sapientia egyetemet. Mádl Ferenc erdélyi személyiségeket tüntetett ki Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./
2002. október 7.
Az anyaországi költségvetési támogatás 50 százalékos növelését kérték Mádl Ferenc magyar köztársasági elnöktől az erdélyi magyar magánegyetemek vezetői, a történelmi egyházak püspökei pedig azt szorgalmazták, Magyarország hasson oda a román hatóságoknál, hogy a parlament által megszavazott egyházi restitúciós törvényeket mielőbb maradéktalanul alkalmazzák. Szabó Árpád unitárius püspök kijelentette: az egyházfők attól tartanak, hogy a parlament által elfogadott jogszabály csupán "kirakat a világ felé", hiszen annak végrehajtását a bukaresti kormány számtalan intézkedéssel próbálja késleltetni. A püspökök a felekezeti oktatás helyreállításában is Magyarország támogatását kérték. Mádl Ferenc okt. 5-én Marosvásárhelyen Sütő András drámaíróval reggelizett, majd Szatmárnémetibe utazott. Itt a helyi vezetőkkel, a prefektussal és a polgármesterrel tárgyalt, főképpen a határ menti együttműködés és a környezeti, illetve az árvízkatasztrófák közös elhárításáról, valamint a határ menti együttműködés kiszélesítéséről. A köztársasági elnök Szatmárnémetiben felkereste a római katolikus püspökséget. Szatmárnémetiből az elnök Nagyváradra repült, ahol megkoszorúzta a Nagy Sándor József aradi vértanú tábornok fiatalkori lakhelyének falán elhelyezett emléktáblát, majd a Partiumi Keresztény Egyetem tanévnyitójával egybekötött Arany János Kollégium felavatási ünnepségén mondott beszédet. Elmondta, hogy a magyar egyetemi oktatók az évi kétmilliárd forintos magyar állami támogatás másfélszeresére való emelését szorgalmazták. Az elnök szerint Magyarországnak az eddig folyósított anyagi támogatást az ország gazdasági és kulturális helyzetének fokozatos javulásával párhuzamosan emelni kell. Mádl Ferenc szorgalmazta az ingatlan-, föld- és erdő-visszaszolgáltatási törvények mielőbbi alkalmazását. Az elnök külön szót emelt a nagyváradi római katolikus püspöki palota, a gyulafehérvári Batthyaneum, az Erdélyi Múzeum-Egyesület épületeinek visszaszolgáltatásáért, illetve az aradi Szabadság-szoborcsoport méltó köztéri elhelyezéséért. Mádl Ferenc a nagyváradi római katolikus püspökségre látogatott, majd Magyarországra történő visszautazása előtt felkereste az RMDSZ nagyváradi székházát. /Tibori Szabó Zoltán: Mádl az EMTE fokozott támogatását sürgette. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./
2002. október 9.
Az idei október 6-i aradi megemlékezéseken első alkalommal történt meg, hogy a városban élő szélsőséges románok csendben maradtak. Sőt, amikor magyarországi szélsőséges fiatalok egy csoportja az ünnepséget fütyüléssel és bekiabálással próbálta megzavarni, a román résztvevők nem értették, hogy mi is történik valójában. Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság tudósítója hangsúlyozta: nincs szükségük az efféle "támogatásra". Tibori szerint "az elmúlt években sikerült az erdélyi magyarságot a magyarországi politikai táborok mintájára megosztani." /Tibori Szabó Zoltán: Aradi fordulat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./
2002. október 11.
Aradon az október 6-i koszorúzáskor, amikor Szili Katalin, a magyar országgyűlés elnöke a mikrofon elé lépett, néhány enyhe füttyszó hallatszott a tömegből. A nagy tömeg miatt azonban kideríthetetlen volt, hogy ki nem értett egyet Szili Katalin felszólalásával. Mindezek ellenére, Tibori Szabó Zoltán a Népszabadság Aradról tudósító újságírója október 7-i cikkében kijelentette: "A korábbi években román szélsőségesek zavarták meg az aradi emlékünnepségeket, az idén magyarországiak egy csoportja bekiabálással próbált zavart kelteni. A 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom tucatnyi tagját az aradi magyar szervezőknek kellett rendre utasítaniuk". A Népszabadságban megjelentekre azonnal reagált Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) elnöke, aki az MTI Országos Sajtószolgálatán keresztül kért helyreigazítást. Kijelenti, hogy az általa vezetett mozgalom helyreigazítási eljárást kezdeményez és a szervezet jó hírnevének megsértése miatt kártérítési pert indít Tibori Szabó Zoltán újságíró és a Népszabadság ellen. A HVIM nyilatkozata szerint, "a tudósításban szereplő szándékos hazugsággal szemben a valóság az, hogy a mozgalmunkat képviselő, a szervezetünk nevével ellátott pólóban lévő harmincfős - a Kárpát-medencei elnökségünk tagjaiból és erdélyi szervezeteink vezetőiből álló - küldöttségünk mindvégig méltóságteljesen, csendben hallgatta végig a beszédeket, majd a szervezők szólítására elhelyeztük az emlékművön a koszorúnkat. (...) A megemlékezés helyszínére az aradi alpolgármesterrel, Bognár Leventével érkeztünk, akivel semmiféle nézeteltérésbe nem kerültünk, így az aradi szervezőknek nem kellett rendre utasítaniuk minket." /Irházi János: Per Szili Katalin aradi kifütyülése okán. Tiltakoznak a "Hatvannégyek". = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./ Előzmény: Tibori Szabó Zoltán: Aradi fordulat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./
2002. október 14.
A Fadrusz-napok rendezvénysorozata okt. 12-én Zilahon, a Wesselényi-szoborcsoport előtt rendezett koszorúzási ünnepséggel ért véget. A viharos sorsú Fadrusz-alkotást megtisztították, a környékét kitakarították. A szobor előtt magyar és román politikusok, egyházi és világi vezetők, cserkészek, néptáncosok és nagyszámú ünneplő hallgatta végig a román és a magyar himnuszt. A mintegy kétezer résztvevő előtt Csóka Tibor Szilágy megyei alprefektus Marc Tiberiu prefektus üzenetét olvasta fel. Kiemelte: báró Wesselényi Miklós úttörő szerepet játszott Európa e részén, ahol a feudális törvények korában még rendkívüli módon hatottak. Emlékezetes cselekedete a birtokain élő magyar és román jobbágyok felszabadítása volt. Gondolkodása korát jóval meghaladta, s műveiben a szabad piacon, a parasztság felemelésén és a nemzetiségi egyenlőségen alapuló társadalom létrehozását szorgalmazta. Wesselényi alakja Fadrusz Jánosnak köszönhetően él ma is a szilágyságiak emlékezetében, akik számára a művész a múlt század legnagyobb szobrászainak egyike - mutatott rá az üzenet. A magyar kormány nevében Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatalt felügyelő miniszter mondott beszédet. Mint fogalmazott, Fadrusz János báró Wesselényi Miklóst ábrázoló szobra előtt a Magyarország határain túl élő magyarok több évszázados áldozatos munkájára emlékezünk. - Mind Magyarország, mind Románia belátható időn belül csatlakozni fog az Európai Unióhoz. Nekünk sikerülni fog az, amire Wesselényi és társai egy mostohább korszakban csak törekedhettek. Ehhez azonban még számos tennivaló vár ránk. Otthoni dolgainkban és az itt élő magyarok megsegítése terén - szögezte le. A miniszter emlékeztetett arra, hogy a zilahi Wesselényi-szobor sorsa is hányatott volt, hiszen 1935-ben eltávolították, majd 1942-ben újra felállították. Markó Béla RMDSZ-elnök beszédében utalt arra, hogy a Fadrusz-napok kolozsvári és zilahi ünnepségei - mint egyébként a Szilágylompérton avatott Ady-szobor, a bihardiószegi Kossuth-szobor visszaállítása, vagy pedig az aradi október 6-i emlékünnepségek - azoknak a közelmúltban tartott erdélyi és partiumi megemlékezéseknek a sorába tartoznak, amelyek azt bizonyítják, hogy az erdélyi magyarság képes visszaszerezni történelmét. A koszorúzás után a megyei tanács épületében tudományos ülésszakot tartottak. /Tibori Szabó Zoltán: Méltóságteljesen ünnepelték Zilahon Fadruszt és Wesselényit. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./
2002. november 11.
Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója /lapja irányvonalának megfelelően/ kirohant az ellen, hogy folyik a "verjük szét az RMDSZ-t" című összerdélyi és szórványmagyar műsor. Beszélt önjelölt aktivistákról és honatyákról, szakértőcskékről, akik bizonygatják "izzadságszagú cikkekben", hogy az RMDSZ tulajdonképpen nagyon régen kettészakadt, ahogy írja "elvált a szar a májtól, mérsékeltek a radikálisoktól, nemzetárulók a nemzet megmentésén szünet nélkül fáradozóktól," /ilyen kifejezéseket a haladó pesti lapok használnak, Tibori átveszi ezt a divatot/. Pénzre, nagyon sok pénzre megy a játék - állította. Tibori csak pénzt lát az egészben... Tibori emlékeztetett: az ötvenes években neves erdélyi magyar művészek nyírták ki szintén magyar kollégáikat csak azért, hogy nekik több pénz jusson... /Tibori nem tud akkoriban tevékenykedő román nacionalistákról./ A Népszabadság tudósítója bátran gúnyolja Orbán nemzeti politikáját /"a nemzetmentő főnökség az elmúlt esztendőben szimbolikus gesztusokra" sok pénzt kidobott az ablakon"/ és támadja az egyházat /"a dugig jóllakott pap a szószékről egyetlen szent ige és százhuszonöt profán, tömény politikával itatott, gyűlölködő mondat után azt prédikálja az éhségtől félig elájult gyülekezetnek: ne gondoljatok az ételre, s akkor nem lesztek éhesek, bár a hívek már évek óta mindent megtettek annak érdekében, hogy ne vegyék észre, ahogyan az egyházi ingatlanokból az idős és a fiatal magyar családokat egyaránt kilakoltatják, hogy a sokkal jobban fizető román vagy arab vagy hottentotta maffiózóknak kiadják azokat, mit sem törődve azzal, hogy közösségi vagyonról van szó, ami márpedig nem az égből pottyant oda, hanem az én ősöm meg a te ősöd verítékéből és munkájából és kilencedéből és adományából és hagyatékából épült, a mindannyiunké tehát, nem pedig a papé, de még a püspöké sem..."/. Előre kijelentette: "nem szabad az egyházat bírálnia, az egyház ugyanis tévedhetetlen, valamennyi egyház az, s valamennyi pap, mind olyan, mint a római pápa, hogy most a püspökökről ne is szóljunk, pofa be...". Tőkés László Tiborinak "havi negyvenmilliós állami fizetésből tengődő tiszteletbeli fővezér". /Tibori Szabó Zoltán: Tempora mutantur? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./ Igazi haladó cikk: kirohanás az egyház ellen, az egyházi vagyon visszaadása ellen... Mennyi a fizetése a haladó újságírónak?
2002. november 22.
Markó Béla RMDSZ-elnök a héten Adrian Nastase kormányfővel egyeztetett a státustörvény módosításának ügyében, illetve a szövetség és a kormánypárt nemsokára lejáró idei együttműködési megállapodásának végrehajtásáról. Eközben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közgyűlése állásfoglalásban és közleményben szólította fel lelkipásztorait és híveit arra, hogy a továbbiakban feltételek nélkül ne támogassák az RMDSZ-t. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa, egyben a Népszabadság kolozsvári tudósítója ezekről kérdezte Markó Bélát. Markó a Máért-ülésről tájékoztatta a kormányfőt. A úgy vélekedett, hogy amennyiben az eszközölt módosítások a román-magyar egyetértési nyilatkozatnak megfelelnek, a jogszabályt Románia el tudja fogadni. A kormánypárt és az RMDSZ közötti megállapodással kapcsolatban Markó hangsúlyozta, szeretnék, ha az állami egyetemi oktatásban eredményre jutnának. A miniszterelnök egyetértett azzal, hogy az állami egyetemi oktatásban, elsősorban a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szükséges az új magyar tanszékek és karok létrehozására. Markó rossz dolognak tartja, hogy Tőkés László püspök "saját politikai küzdelmeibe az egyházát is megpróbálja belerántani." Nagyobb bölcsességet várt volna el a püspöktől, de ez " sajnos nagyon rég óta tudom, hiú remény." Az egyházaknak szükségük van az RMDSZ-re, mint ahogyan az RMDSZ-nek is szüksége van az egyházakra. /Tibori Szabó Zoltán: Románia elfogadja a státustörvény módosított változatát. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./
2002. november 25.
Kolozsvárért, jövőnkért címmel civil kezdeményezést indítottak útjára kolozsvári értelmiségiek. A prioritások között van a politikumra való hatásgyakorlás - a helyi román értelmiséggel való összefogással - Gheorghe Funar kolozsvári polgármester leváltásáért. Kötő József, az EMKE elnöke javasolta a város fejlesztésére szánt Kolozsvár Alap létrehozását, a magyarországi Új Kézfogás Közalapítvány pályázataival megszólított helyi magyar vállalkozók bevonásával. /Salamon Márton László: Civil fórum Kolozsvárért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./ November 24-én Kolozsvár Társaság néven új civil szervezet létrehozását kezdeményezte neves magyar értelmiségiek egy csoportja Erdély szellemi fővárosa, Kolozsvár egykori hírnevének visszaállítása érdekében. A kezdeményezés a Kolozsvárért, jövőnkért című találkozón született. A kezdeményezők - Balázs Imre József, Benkő Samu, Egyed Ákos, Farkas Mária, Horváth Andor, Jakab Gábor, Kántor Lajos, László Ferenc, Salat Levente, Tibád Zoltán, Tibori Szabó Zoltán, Vetési László és Visky András - nyilatkozatukban hangsúlyozták: lépésüket a magyarság fogyása miatti aggodalom vezérelte. /(Gózon István): Kolozsvár Társaság alakult. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./
2002. december 3.
Torockai László újságíró, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) vezetője kifejtette, hogy újságírói munkája során beutazta az egész Kárpát-medencét és megismerhette a magyarság helyzetét. Világossá vált számára, hogy a Magyarország jelenlegi határain túl élő magyar nemzet Európában egyedülállóan kisemmizett helyzetben van. Úgy látta, hogy ezen változtatni kell, ha nem akarjuk, hogy végleg eltűnjön a magyarság az elszakított területekről. Szükségesnek érezte, hogy legyen egy összmagyar ifjúsági szervezet, határok nélkül. Néhány barátjával 2001. április 21-én elindították el a mozgalmat. Nyáron Csíkszeredában a szervezet néhány tagját ismeretlenek - rendőri asszisztálással - megverték. Az incidens egyébként nem volt véletlen. Elnökségüket az eset után két nappal a csengersimai határátkelőnél hosszasan megvárakoztatták, inzultálták és tüzetesen átvizsgálták. Ilyen sem korábban nem fordult elő, tehát összehangolt akcióról van szó. A nemzetközi fórumokhoz, Kovács László külügyminiszterhez, Markó Béla RMDSZ-elnökhöz és a közvéleményhez fordultak. Nem sikerült még elérniük, hogy a Kárpát-medence minden magyarlakta településén legyen szervezetük. Viszont minden magyarlakta régióban működik a mozgalom. Szeretnének egy Kárpát-medencei lapot indítani. - Több mint egymillió forint értékben támogatták a csángóföldi magyar oktatást, a Szeret-Klézse Alapítvány működését. Több tüntetést tartottak Románia és Szlovákia budapesti nagykövetségeinél, június 4-én fáklyásmenetet, ahol több ezren voltak. Tüntetéseik eredményeket hoztak: a román nagykövetség előtti megmozduláson a nagykövetnek átadott petícióban foglaltak maradéktalanul teljesültek. Héjja Dezső ma már szabadlábon van. Verespatakért a HVIM emelt először szót. A HVIM küldöttsége idén okt. 6-án részt vett az aradi vértanúk tiszteletére a vesztőhelyen rendezett megemlékezésen. Az eseményről tudósítás jelent meg a budapesti Népszabadságban Tibori Szabó Zoltán tollából, a következő tartalommal: "A korábbi években román szélsőségesek zavarták meg az aradi emlékünnepségeket, az idén magyarországiak egy csoportja bekiabálással próbált zavart kelteni. A 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom tucatnyi tagját az aradi magyar szervezőknek kellett rendre utasítaniuk." Ezt később tényként vették át és terjesztették a különböző sajtóorgánumok, noha a HVIM folyamatosan cáfolta, hogy tagjainak közük lett volna az aradi rendbontáshoz. A szervezet a magyar bírósághoz fordult elégtételért. /Fábián Tibor: "Hiszem, hogy új nemzetképet tudunk adni a magyarságnak". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 3./
2002. december 18.
Korunk könyvvásárt tartottak Kolozsváron, a Tranzit házban. Az év egyik nagy könyvszenzációja az a hármas könyv volt (Jeles házak; Hatvan főember; Megrajzolt pátria), mely Cseh Gusztáv munkásságának jelentős részét mutatta. Bemutatták még Tibori Szabó Zoltán kismonográfiáját Balogh Péter szobrászművészről és a Korunk 12. számát, mely tematikája szerint emlékeztető a 20. század sötét évtizedeire, és tisztelgés azoknak a családoknak a tagjai előtt, akik nemesi származásuk miatt a történelem egyik legembertelenebb rendszere meghurcolásainak áldozataivá váltak. /Korunk könyvvásár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./
2003. január 6.
Tibori Szabó Zoltán képzőművész-monográfiájáról /Ferenczy Júlia, Minerva Művelődési Egyesület, Kolozsvár, 2000. és Balázs Péter, Komp-press, Kolozsvár, 2002./ írt a legnagyobb elismeréssel Szabó Csaba. Tibori Szabó Zoltán egyúttal korképet is adott. A Ferenczy Júlia-monográfiát évtizedes kutatómunka előzte meg. A Balázs Péter-monográfia sem mentes az empatikus megközelítésektől. A szerző az erdélyi közelmúlt történéseit boncolgatja, ezt mutatták korábbi munkái /Teleki Béla erdélyisége -1993, Élet és halál mezsgyéjén - 2001/ is. Tibori számára a Trianon utáni erdélyi sors egy nagy folyó, amelyben a megmaradottak csónakélethez vannak kötve; a sorsszabadság szegényes: kievezni jobbra, kievezni balra, majd visszaülni - vagy egyszerűen már startból bevonni az evezőket. Nem tudna például teljes képet alkotnia az olvasó Balázs Péterről, ha nem ismerné meg a művész reakcióit a kor által kreált igencsak prózai helyzetekben. "Balogh Edgár szinte utasításként rám parancsolt, hogy a jövőben legyek elővigyázatosabb, mert ha egy váratlan ellenőrzés során megtalálják nálam a kilopott iratot, fejbe lőnek érte...". A csónaksors szétszórta a 20. század erdélyi magyar utasait, és a jobb és bal partnak ma is megvannak a szekértábor-maradványai. /Szabó Csaba: Csónaknyira a harmadik parttól. Tibori Szabó Zoltán tényregény-vázlatai. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
2003. január 13.
Január 7-én ismét feltűnt a képernyőn a 93 éves Raoul Sorban. Mint mindig, most is Erdély elvesztéséről beszélt, és hogy ő zsidók ezreit mentette meg a horthysta hatóságok karmaiból. Sorban a Kossuth Rádióból megtudta, hogy Orbán Viktor kijelentette: Erdély hetven százaléka Magyarországé, továbbá egy negyvenezer résztvevővel lezajlott budapesti népgyűlés szónokai megfogadták, hogy Trianont hatályon kívül helyezik, végül: Magyarország évi egy milliárd dollárt költ a revizionista propagandára. Alighogy Romániában is beköszöntött a szabadság, Raoul Sorban 1990 derekán máris előrukkolt egy, a hungarista revizionizmus veszélyeit taglaló brosúrával. Zagyvaságai egy olvasója, a kolozsvári Nicolae Ersovan jóérzését annyira bántották, hogy a Catavencu 1990/46-as számában hat kérdést intézett Sorbanhoz. Hogy például, ha 1938-1940 között Gyulafehérváron Tataru királyi helytartó kabinetfőnöke volt, a Horthy-uralom alatt miért tért vissza Kolozsvárra? Igaz-e, hogy a Horthy-korszakban a kolozsvári egyetemen Takács Zoltán professzor tanársegédje volt? Igaz-e, hogy erre Kós Károlytól és Szolnay Sándor festőművésztől kapott ajánlást? Miért nem adta ki brosúráját, amíg élt a két pártfogója? Igaz-e, hogy családjában magyarul beszéltek? Igaz-e, hogy a felesége, Sütő Éva is magyar? Raoul Sorban nem válaszolt a kérdésekre. Meg kell jegyezni: 1983. novemberében a román pártvezetőség az ő közbenjárására adta parancsba, hogy többé Kós Károly nevét nem szabad leírni, és erre a cenzúra 1989. decemberének végéig szigorúan ügyelt. Raoul Sorban többször beszélt arról, hogy észak-erdélyi zsidók tömegeit mentette meg. A zsidó témáról értékes forrásanyag Tibori Szabó Zoltán kolozsvári újságírónak a Szabadságban nemrég sorozatban közölt dokumentumriportja: A Weinberger-Sorban legenda. Kiderült, hogy Sorban a menyasszonyán kívül egyetlen zsidót sem mentett meg, egész meséjének egyetlen tanúja és igazolója Weinberger Mózes alias Moses Carmilly, és a korabeli zsidó dokumentumok is cáfolják kettejük állításait. Tibori írott források alapján pontról pontra szedte ízeire a Weinberger-Sorban legendát. /Barabás István: Román cowboy magyar puliszkája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./
