Traian Basescu államfő „ezek a kisebbségi botrányhősök” megjegyzéssel fogadta az RMDSZ küldöttségét, amikor megbeszélésre hívta a pártokat. Korábban Markó Béla, az RMDSZ elnöke leszögezte, hogy a kisebbségi törvénytervezetről és az ennek kapcsán a közéletben elharapódzott nacionalista megnyilvánulásokról akar egyeztetni. A megbeszélés után Traian Basescu kijelentette: szükségesnek tartja a kisebbségi törvény elfogadását, mivel a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos törvényes előírások igen sok jogszabályban vannak „szétszórva”. Ugyanakkor meggyőződését fejezte ki, hogy sikerül majd olyan megoldást találni, amely nem vezet a kisebbségek esetében túlzott pozitív diszkriminációhoz. Az RMDSZ vezetői kérték az államfőt, hogy nyilvánítson véleményt a kisebbségi törvény kapcsán kialakult nézeteltérésekről. Az RMDSZ képviselői emlékeztettek, hogy az utóbbi időszakban felerősödött a nacionalista, kisebbség- és magyarellenes retorika. Az RMDSZ, a liberálisok és a demokraták is a Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) működését szabályzó sürgősségi rendelet parlamentbe való visszaküldését kérték. A nacionalista retorikát bizonyítja, hogy konzervatívvá vált volt nagy-romániás parlamenti képviselő, Petru Calian javasolni fogja: a parlament írásban kezdeményezze Frunda Györgynek, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése román küldöttségének éléről való visszahívását. Közölte: ha ezt nem fogadják el törvényhozó kollégái, akkor büntető feljelentést fogalmaz meg az RMDSZ-es szenátor ellen. Jó és fontos tervezetnek nevezte a Velencei Bizottság főtitkára, Gianni Buquicchio a romániai nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló jogszabályt. Gianni Buquicchio Markó Attilának kifejtette: a Velencei Bizottság aggódva figyeli a felerősödő nacionalista hangulatkeltést, amely nem vet jó fényt Románia külföldi megítélésére. /Basescu: „botrányhős kisebbségiek”. Az államfő nem akar túlzott pozitív diszkriminációt a kisebbségeknek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./ Újabb egyeztetésre várja a pártvezetőket Traian Basescu elnök, miután a hét végi tárgyalásokon eltértek a vélemények arról, hogyan lehetne kiutat találni a zsákutcából, amelyet a DNA működését szabályozó törvény elutasítása okozott. „Na mi van, leváltottak?” Ezzel a kérdéssel fordult az RMDSZ-delegációban részt vevő Frunda Györgyhöz Traian Basescu elnök, miután az „Itt vannak a botránykeltő kisebbségiek!” felkiáltással köszöntötte február 17-én a magyar politikusokat, köztük Markó Bélát, Takács Csabát, Verestóy Attilát, Márton Árpádot, Borbély Lászlót és Nagy Zsoltot. „Ez nem jött össze a nagy-romániásoknak” – válaszolt Frunda. A tárgyalás végén Markó Béla elmondta az újságíróknak, hogy valamennyi kérdést érintették. A szélsőséges megnyilvánulások közé sorolta Markó a Frunda elleni támadásokat is. Hangsúlyozta, Frundát dicséret, nem elmarasztalás illeti az ET parlamenti közgyűlésében kifejtett tevékenységéért. /Salamon Márton László: Traian Basescu és a „botránykeltők”. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./
2006. február 27.
Valamikor 1968 júliusában, a prágai tavasz utáni bukaresti olvadás romániai magyar vezető értelmiségiek felvetették a Román Kommunista Párt vezetésének a romániai nemzetiségek jogait szabályozó statútum szükségességét. Bár a magyar értelmiségiek kérését Ceausescu elutasította, a Bodor Pált idéző Bárdi Nándor történész szerint az elhangzott javaslat nyomán jött létre a ma is létező kisebbségi intézmények java része: a Kriterion Könyvkiadó, A Hét című hetilap, a román televízió magyar szerkesztősége. Magyar államtitkárt neveztek ki a Közoktatási Minisztériumba, s a Művelődési Minisztériumba miniszterhelyettest. A kisebbségi törvénytervezet körüli vita tehát nem egy-két éves, hanem sok évtizedes múltra tekint vissza. A magyar értelmiségiek nyomásgyakorlása ilyen eredményekkel járhatott a nemzetiségeket elnyomó, totalitárius rezsim idején. A kisebbségi érdekvédelemre ma már nem értelmiségi csoportok hivatottak, hanem a magyar politikai elit. Ugyanakkor a politikumnak szüksége van értelmiségi rétegre, amely napirendre tűzi a reális problémákat, illetve terveket dolgoz ki ezek megoldására. /Salamon Márton László: Egymásra utaltan. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./
2006. március 3.
Március 2-án tartották a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatóinak közgyűlést. Salat Levente, a magyar tagozatért felelős rektor-helyettes kifejtette: ha nem sikerül közös álláspontot kialakítaniuk a magyar oktatóknak, akkor benyújtja lemondását. Tizenötperces áramszünet volt a tanácskozás idején. A közgyűlést megelőzően, március 2-án az egyetem rektora, Nicolae Bocsan újabb fenyegető közleményt adott ki, amelyben leszögezte: mivel több külföldi újság ellenőrzés nélkül közölte azt, amit „a jelentéktelen létszámú oktatócsoport” az egyetemről mondott, vizsgálja annak a lehetőségét, hogy az oktatási intézményről „hamis adatok közlésével félretájékoztató személyek és újságírók” ellen pert indítson. Hozzátette: az egyetem jogi szakértői azt a lehetőséget is vizsgálják, hogy a szóban forgó személyeket román és külföldi bíróságok elé állítsák. A dokumentum konkrétan senkit nem nevezett meg, vélhetően az egyetem vezetősége ezzel a figyelmeztetéssel próbálta megakadályozni az egyetem multikulturális jellegére vonatkozó nyilvános vita folytatását. Egy dokumentumban az egyetem több dékánja kifejtette, hogy az eddigi vitában a magyar karok vagy az önálló magyar egyetem akkreditálásának a kérdése elsikkadt. Név szerint Kötő József oktatási államtitkárt említették, kételyeiket fejezve ki afelől, hogy az RMDSZ színeit képviselő tisztségviselő ne ismerné az egyetem akkreditálására vonatkozó szigorú szabályokat. A dékánok szerint a BBTE-nek az akkreditációra vonatkozó jogát senki nem használhatja fel más egyetemi struktúrák létrehozására. /Borbély Tamás: Közös álláspontról egyeztettek a magyar oktatók. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./ „Nem vagyok elragadtatva attól, ami a kolozsvári magyar egyetem ügyével kapcsolatban a személyem körül történik” – nyilatkozta az Új Magyar Szónak Kertész Imre Nobel-díjas író Andrei Marga azon szándékára, hogy bepereli Kertészt amiatt a cikk miatt, amely a Frankfurter Allgemeine Zeitung német napilapban a Babes-Bolyai Tudományegyetemen indítandó három magyar karról megjelent. A várható perrel kapcsolatban Kertész Imre nem kívánt megjegyzést tenni. Ugyanezt a cikkre reagált március 2-án nyílt levéllel Nicolae Bocsan rektor, Serban Agachi, Wolfgang Breckner, Szamosközy István és Gyémánt László, a BBTE professzorai. Válaszuk szerint 1989 óta a BBTE rektorai azon munkálkodtak, hogy többnyelvű és multikulturális intézményt alakítsanak ki. A levél írói úgy gondolják, minden normálisan gondolkodó ember számára fontos, hogy román, magyar, német nyelven legyen tanítás, valamint létezzen judaisztikai tanulmányok szak. Az egyetem soha nem tett semmit, hogy megakadályozza a román, magyar, német, héber vagy más nemzeti kisebbség nyelvén történő oktatást, állítják. A levél végén leszögezik: jó lenne, ha azok, akik a Babes-Bolyai Tudományegyetemről írnak, erkölcsi és intellektuális kötelességüknek éreznék, hogy utánanézzenek, miről írnak. Áramszünet sötétítette el a termet amelyben a magyar oktatók közgyűlése folyt. Az egyetem tanárai a sötétben is folytatták a megoldáskeresést. A BKB közgyűlés előtti szándéka az volt, hogy bizalmi szavazást javasol a rektor-helyettesek, Salat Levente, Nagy László, valamint az akadémiai tanács alelnökének, Szamosközi Istvánnak leváltásáról. A BKB szerint ez lehetne az első lépés az egyetem működésének bojkottja felé. Erre Nagy László az ÚMSZ-nek kifejtette, hogy „ha az oktatók nagy része úgy gondolja, hogy nem végzik megfelelően a munkájukat, akkor elgondolkodnak a lemondásuk benyújtásán, de a közgyűlésnek nincs hatásköre a tisztségükből való leváltásra.” A közgyűlést Salat Levente és Szamosközi István hívta össze. Salat Levente jelezte, amennyiben a közgyűlés olyan, az önálló magyar egyetem megvalósítását célzó ütemtervet fogad el, amit ő nem tud vállalni, akkor lemond, „ha azonban van lehetőség az egységre, az egységes cselekvésre, akkor tovább is vállalja a küzdelmet.” A BKB képviselői ismertették tevékenységüket. /Debreczeni Hajnal, Salamon Márton László: BBTE: sötétben tapogatóztak. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Gabriel Bethlen, Ioan Sigismund, Stefan Bathory – ezek a nevek szerepeknek a BBTE honlapjának angol nyelvű változatán (https://ubbcluj.ro/www-en/despre/istoric.htm). A románul vagy magyarul nem beszélőknek az angol verzió az egyetlen lehetőség arra, hogy tájékozódjanak az egyetemről, a német nyelvű rész nem tartalmaz ilyen irányú információkat. A dokumentum homályosan kezeli a történelmi tényeket, nem derül ki, hogy a kolozsvári tanintézetek, amelyek megelőzték Kolozsvár magyar egyetemét, magyar kezdeményezések voltak. Viszont ha valaki magyarul is el akarja olvasni az egyetem történetét, akkor azt tapasztalja, hogy ez a fejezet hiányzik. A magyar verzióban megjelenik a kapcsolat „Az egyetem története”, ám rákattintva üres az oldal. A magyar oktatók aláírásgyűjtést is kezdeményeztek annak érdekében, hogy magyarul is megjelenjen egy korrekt történeti felvezetés, de ennek nem lett eredménye. /(I. I. Cs.): Gabriel Bethlen. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
2006. március 29.
Most már nyilvánvalónak tűnik, hogy a román újságírók egy évvel ezelőtti túszul ejtése a titkosszolgálatok műve volt, ugyanakkor a 2004 decemberi választásokon meglepetésszerűen elnöki székbe jutott Traian Basescu elnök első látványos kísérlete arra, hogy hatalmát megerősítse. Basescu lepaktált a titkosszolgálatokkal, ezt jelezte, hogy Radu Timofte SRI-elnököt meghagyta hivatalában. A március 28-i Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnál /CNSAS/ történt puccs, amikor az elnöki széket Basescu demokratái húzták ki Ticu Dumitrescu alól, ebbe a trendbe illeszkedik. /Salamon Márton László: Mefisztónk. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./
2006. április 20.
Románia lakosságának nagy része úgy véli, a nemzeti kisebbségek minden elképzelhető jogot megkaptak már Romániában. Sőt – a felmérések szerint – még többet is annál, mint amennyi megilletné őket. A többségi nemzethez tartozó egyén egy kisebbségitől elvárja a lojalitást. Ez akkor lenne érthető, ha a kisebbség a jövőjét illetően biztonságban érezhetné magát, ha az országhatár nem szakítaná meg a kulturális-emberi kapcsolatokat. Ezek a feltételek azonban nem teljesülnek. A többség hajlamos megtagadni bizonyos jogokat a kisebbségtől. A „többségi” állam a megalkuvó, alárendelt kisebbséget nézi jó szemmel. /Salamon Márton László: Lojalitás. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./
2006. április 28.
A kisebbségi törvénytervezet ellen intézett támadások az utóbbi hónapokban rendszeressé váltak. Egy évvel ezelőtt a kabinet azért halasztotta el több ízben is a tervezet elfogadását, mert több román miniszternek – elsősorban az igazságügyi és művelődésügyi tárcavezetőnek – elvi kifogásai voltak ellene. Ma már arról folyik a vita, hogy a tervezet „párhuzamosságot” teremt-e a létrehozandó kisebbségi szervek és az állami hatóságok között. A tervezet ma már nem egyéb, mint a koalícióbeli viszály egyik visszatérő eleme. /Salamon Márton László: Válás előtt. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./
2006. május 9.
A szokásosnál valamivel többet beszéltek az utóbbi napokban az erdélyi magyar sajtó szabadságáról. Nem esett szó arról, hogy a közszolgálat és a piacgazdaság törvényszerűségei között hánykolódó erdélyi magyar újságíró-társadalom mennyire kiszolgáltatott, mennyire nincsenek önvédelmi eszközei. Az újságíró jövedelme alacsony. A minőségi munkának a médiában is ára van. És amíg ezt az árat az erdélyi magyar társadalom nem hajlandó megfizetni, nem számíthat egyébre, mint amit jelenleg kap: sajtószabadságot, kiskanállal, írta Salamon Márton László. /Salamon Márton László: Sajtószabadság, kiskanállal. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./
2006. május 25.
Romániának nagy hagyománya van abban, hogy „jól tartja” titkosrendőreit, hírszerző tisztjeit. Az állami költségvetésből évi 275 millió dolláros ráfordítással fenntartott Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ jelentése szerint a rettegett vírus Magyarországról hónapokkal ezelőtt importált pulykák révén került Romániába. A dokumentum Basescu államfő megrendelésére készült. Miután sikerült felfrissítenie a románságban a magyar ellenségképet, most Basescu eljátssza, hogy neheztel titkosszolga kedvenceire. A köztudatban elevenen marad a magyar veszély, ami a szolgálatok létjogosultságához nélkülözhetetlen, írta Salamon Márton László, a lap főmunkatársa. /Salamon Márton László: Ki issza meg a levét? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./
2006. június 26.
A romániai magyar sajtónak távolságtartással kell szemlélnie a magyarországi politikai eseményeket, megfigyelőként, nem pedig politikai cselekvőként kell viszonyulnia ezekhez – olvasható abban az állásfoglalásban, amelyet a romániai magyar újságírók egy csoportja hozott vasárnap nyilvánosságra. Az aláírók (Balázsi Pál Előd, Borbély Tamás, Cseke Péter Tamás, Debreczeni Hajnal, Parászka Boróka, Kelemen Attila Ármin, Rostás-Péter István, Salamon Márton László, Simon Judit, Stanik István, Szőcs Levente) a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) vezetőinek minapi – a magyar állam- és kormányfőhöz intézett – nyílt levelére reagáltak, amelyben a romániai újságíró társadalom nevében tiltakoztak „a romániai magyarság információs ellátásának, társadalmi közérzetének felelőseiként” a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) megszüntetése ellen. Az állásfoglalás aláírói indokolatlannak tartják, hogy egy szakmai szervezet nem szakmai jellegű kérdésben foglal állást. /Állásfoglalás a MÚRE nyílt levelére. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./ Az aláírók elsősorban az Új Magyar Szó munkatársai.
2006. június 27.
A 2004. december 5-én történt népszavazás után a világ nyugtázhatta: lélekben is szétszaggatva már a magyar! S most bejelentették Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetését. Tiltakozni kell a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése ellen, a trianoni szerződés ellen, a mohácsi vész ellen, írta Salamon Márton László, a lap főmunkatársa. Amíg mi tiltakoztunk, Székelyföld indián rezervációvá válik, maga mögött hagy életszínvonalban, tájékozottságban, mobilitásban, az új iránti fogékonyságban Románia vagy Szlovákia többségi lakossága. /Salamon Márton László: Amíg mi tiltakoztunk. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./
2006. július 5.
A Határon Túli Magyarok Hivatalának megszűnésében „a vészharangot megkondítók” a magyar politikumnak az anyaország határain kívül élő magyarokkal szembeni koncepciótlanságának újabb bizonyítékát vélik felfedezni, írta Salamon Márton László, a lap munkatársa. Szerinte a „HTMH-ügy” egy olyan próbálkozás kudarca, amely az európai nemzetállamokkal egyidős. Ez a próbálkozás az anyaországok és a határain kívül rekedt nemzeti közösségek közötti jogi kapcsolat létrehozását célozta. Vannak olyan országok Európában, ahol a jogi kapcsolat érvényesülni tudott. A klasszikus példa Dél-Tirol. A Magyarország határain kívüli magyar közösségek esetében szlovéniai és talán a horvátországi magyarok kivételével ezeknek a kisebbségi csoportoknak a törekvéseit nem nézték jó szemmel azok az államok, amelyeknek e népcsoportok tagjai polgárai. A magyarországi politikai erők pedig nem rendelkeznek olyan széles támogatással, hogy ezt az ügyet képviselhessék. „Ebben a kontextusban a HTMH megszűnése természetesnek tekinthető.” /Salamon Márton László: Kettőből semmi. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./
2006. július 12.
A területi autonómiát Romániában a törvények nem teszik lehetővé, a román etnokratikus állam fogalmát szentesítő alkotmány módosítása nélkül nem lehet előrelépni. Egyelőre a személyi elvű autonómiát kellene elérni. Ennek a személyi elvű vagy kulturális autonómiának a helyi döntéshozatali szervekben kell érvényesülnie. /Salamon Márton László: Autonómia – keményen, puhán. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./
2006. július 18.
Az ÚMSZ eljuttatta a Civic Media Egyesülethez azon személyek listáját, akik a romániai magyar írott sajtóban vezető szerepet töltenek be, s ekként a romániai magyar közvélemény formálóinak tekinthetők; a lista a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottsághoz(CNSAS) kerül. Az ÚMSZ ezáltal csatlakozott a kezdeményezéshez, amely a romániai sajtó és civil szféra átvilágítását tűzte ki célul. A Civic Media eddig benyújtott névsorában az országos román napilapok, televíziók és rádiók, hírügynökségek főszerkesztői és helyetteseik szerepelnek. A MÚRE elnöke, Ambrus Attila üdvözölte a kezdeményezést. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke örömmel fogadta az átvilágítás hírét. Kiadvány/Újságíró neve/ Tisztsége: A Hét/Parászka Boróka/felelős szerkesztő; Bányavidéki Új Szó/Soltz Anna/igazgató és Szilveszter Mária/ főszerkesztő; Bihari Napló/George Catuneanu/igazgató és Rais W. István/főszerkesztő; Brassói Lapok/Ambrus Attila/főszerkesztő; Erdélyi Napló/Makkay József/főszerkesztő és Szentes Szidóni/főszerkesztő-helyettes; Erdélyi Riport/Szűcs László/főszerkesztő és Stanik István/felelős kiadó; Európai Idő/Horváth Alpár Szilamér/főszerkesztő; Gyergyói Kisújság Ábrahám Imre/főszerkesztő és Balázs Katalin/főszerkesztő-helyettes; Hargita Népe/Sarány István/főszerkesztő és Hecser Zoltán/felelős kiadó; Háromszék/Farkas Árpád/főszerkesztő és Torma Sándor/főszerkesztő-helyettes, Magyari Lajos, Sylvester Lajos/rendszeresen közlő publicisták, elemzők; Heti Új Szó/Graur János/főszerkesztő; Korunk/Kántor Lajos/főszerkesztő és Horváth Andor/főszerkesztő-helyettes; Krónika Csinta Samu/felelős szerkesztő, Gazda Árpád/vezető szerkesztő, Rostás Szabolcs/vezető szerkesztő és Bakk Miklós/főmunkatárs; Látó/Gálfalvi György/főszerkesztő és Kovács András Ferenc/főszerkesztő-helyettes; Népújság/Makkai János/főszerkesztő és Nagy Miklós Kund/főszerkesztő-helyettes; Nyugati Jelen/Böszörményi Zoltán/főszerkesztő és Jámbor Gyula/főszerkesztő-helyettes; Polgári Élet/Zsidó Ferenc/főszerkesztő; Reggeli Újság/Dénes László/főszerkesztő; Szabadság/Kerekes Edit/főszerkesztő-helyettes és Tibori Szabó Zoltán/publicista; Szatmári Friss Újság/Elek Anikó/főszerkesztő; Szatmári Magyar Hírlap/Princz Csaba/lapigazgató, Veres István/főszerkesztő és Benedek Ildikó/főszerkesztő-helyettes; Székely Hírmondó/Kocsis Cecília/főszerkesztő és Willman Walter/főszerkesztő-helyettes; Udvarhelyi Híradó/Jakab Árpád/főszerkesztő; Új Kelet/Péter Csaba/főszerkesztő és Barabás Orsolya/felelős szerkesztő; Új Magyar Szó/Stanik István/lapigazgató, Salamon Márton László/felelős szerkesztő, Bércesi Tünde/vezető szerkesztő, Ágoston Hugó/vezető publicista, Bíró Béla, Lokodi Imre/rendszeresen közlő publicisták, elemzők, Simon Judit, Székedi Ferenc; MÚRE/Karácsonyi Zsigmond/ügyvezető elnök, Szűcs László/írott sajtó alelnök, Csép Sándor/audiovizuális alelnök, Rácz Éva/szakmai oktatási biz., Hecser Zoltán/sajtójog-érdekvédelmi biz., Kacsó Sándor/médiapolitikai biz., László Edit/szoc. tagságkezelő biz., Bálint Zsombor/gazdasági biz. A Civic Media Egyesület elektronikus levelet kapott többek közt a Krónika napilap egyik munkatársának e-mail címéről, amelyek feladója a következők átvilágítását javasolja: Stanik István, Szűcs László, Simon Judit (Új Magyar Szó), Makkai János (Népújság), Ferencz Imre (Hargita Népe), Farkas Árpád, Magyari Lajos (Háromszék). /Cseke Péter Tamás: Az Új Magyar Szó csatlakozott a Civic Media Egyesület kezdeményezéséhez. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./
2006. július 18.
A kommunista múlt bűneit is napvilágra kell hozni. Auschwitz után is megismétlődött, megismétlődhetett a szenvedés. A kommunista diktatúráról kevesebbet tud a világ, mint a holokausztról, vagy akár az örmény népirtásról. „A rendszerváltások után kitörölték a múltat. Olyan ez, mintha kiradíroztak volna negyven évet a történelemből. Semmit nem tudnak az emberek a saját múltjukról, mert mindeddig hiányoztak a tudományos eszközök, és még inkább hiányoztak a jó kérdések” – vallja egy interjújában az erdélyi magyarság történelmének ezt a korszakát vizsgáló Stefano Bottoni történész. Bottoni szerint a megtörténtek résztvevőit továbbra is összetartja „egyfajta képzeletbeli kötelék”. A ma is közvélemény-formáló személyeknek az akkori elnyomó rezsimmel kötött kompromisszumait a közvéleménynek ma joga van megismerni. /Salamon Márton László: Az emlékezés hangja és csendje. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./
2006. július 21.
Lemondott Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/, Gheorghe Fulga a Külföldi Hírszerző Szolgálat /SIE/ és a Virgil Ardelean, a Belügyminisztérium hírszerzési szolgálatának elnöke, lemondásuk Omar Hayssam eltűnésének következménye, jelentette be július 20-án Adriana Saftoiu elnöki szóvivő azután, hogy Traian Basescu államfő összehívta a titkosszolgálatok vezetőit annak tisztázására, mi történt Hayssam szabadlábra helyezése után. A szíriai üzletembert terrorizmussal vádolják, ő az Irakban tavaly elrabolt újságírók ügyének fő gyanúsítottja. Amikor egészségügyi okok miatt szabadlábra helyezték, egyik szolgálat sem folytatta a megfigyelését. A három vezető lemondását elfogadta az elnök. Kelemen Hunor RMDSZ-képviselő szerint Timoftéék lemondásának már nagyon rég meg kellett volna történnie. „Traian Basescuban már régóta halmozódott az elégedetlenség a három titkosszolgálati vezetővel szemben, gesztusuk szinte bizonyosan az államfő nyomására született. Egyikük sem olyan, hogy önszántából megváljon a tisztségétől” – nyilatkozta a politikus, aki szerint Omar Hayssam eltűnése csupán ürügy volt Basescu számára, hogy megváljon tőlük. Kelemen Hunor úgy véli: a titkosszolgálatok élén legalább 4-5 hónapig tartó „ideiglenességi állapot” várható, mert Timofte, Fulga és Ardelean helyettesei már Basescu emberei. „Ezért az államfő várhatóan nem siet majd az új vezetők kinevezésével” – mondta Kelemen. A titkosszolgálatok vezetőit az elnök javaslatára a parlament nevezi ki. A lemondott három titkosszolgálati vezető még Ion Iliescu korábbi elnöktől kapta megbízatását. /Cseke Péter Tamás, Isán István Csongor: Földrengés a hírszerzésnél. Lemondott a három legnagyobb titkosszolgálat vezetője. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./ A titkosszolgálatok vezetőinek lemondásával Románia eljutott a teljes káosz közvetlen közelébe. Az államelnöki hivatal közlése annyit elárul, hogy a hármak lemondását maga az államfő kérte. Az elnök most már eléggé konszolidáltnak érezhette hatalmát ahhoz, hogy lefejezze azokat a titkosszolgálatokat, amelyekkel hatalomra jutása után lepaktált, írta Salamon Márton László, a lap főmunkatársa. /Salamon Márton László: Hármat egy csapásra. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./
2006. július 25.
Salamon Márton László, az ÚMSZ főmunkatársa szerint a tusnádfürdői szabadegyetemen rendszeresen megtartott eddigi fellépései közül Orbán Viktornak a mostani volt a talán legkevésbé alkalomhoz és helyzethez illő beszéde. A Fidesz elnöke részéről mindenképpen szegénységi bizonyítvány, hogy a határon túli magyarok vállán sírja el csúfos választási veresége feletti bánatát, tette hozzá. A Gyurcsányt Erdélyben hazugsággal vádoló Orbán riválisa ellen hergeli a határon túli magyar közvéleményt. Orbánnak volt még egy igen rossz üzenete az erdélyi magyarok felé: a határon túli magyar intézményeknek nincs esélyük túlélésre az anyaországi segítség nélkül. Az újságíró szerint hűségesküt kell tenni a mellett az oldal mellett, ahonnan a segély jön. /Salamon Márton László: V, mint vesztes. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./
2006. július 27.
Vajda Dénes olvasó gratulált a formában és tartalomban megújult lapnak, az ÚMSZ-nek. Ugyanakkor van olyan dolog is a lapban, amely bulvárlapok színvonalára degradálja. Az olvasót felháborította a V, mint vesztes című iromány. Nem tudja, miért kellett kirohanni Orbán Viktor ellen. Szó sincs csúfos vereségről, hanem egy hazugságokra épített kampánnyal a posztkommunista párt megnyerte a választásokat. „A másik: Orbán Viktor akármikor, akármilyen bánatát „elsírhatja” vállunkon, mert mi őt magunkénak tudjuk, mivel Ő, ellentétben a mostani bohóccal, 15 millió magyar miniszterelnökeként érzett és dolgozott!” Az anyaország segítsége nélkül sok minden gyengébben működne, „de ezért tőlünk senki nem várt megalázkodást vagy szolgai bólogatást!” Mindnyájan „nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon kikre lehetett és lehet számítani, és kik azok, akiknek sikerült megalázni bennünket”. Egy újságíró, aki Erdélyben Orbán Viktort támadja, abba a gyanúba kerül, hogy Gyurcsányék bérence. /Vajda Dénes, Sepsiszentgyörgy: Tőlünk senki nem várt megalázkodást vagy szolgai bólogatást. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./ Salamon Márton László felelős szerkesztő azonnal válaszolt. Ő írta a V, mint vesztes című vezércikket. Az olvasó kritikájára így válaszolt: „A hír szent, a vélemény szabad. Ezt az elvet követi az Új Magyar Szó is.” /Salamon Márton László felelős szerkesztő: Tisztelt Vajda úr! = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./ Megjegyzés: a Budapesten ingyenesen terjesztett Metro című napilap egyetlen mondatot vett át a határon túli magyar sajtóból: „Orbán Viktor a Fidesz elnöke részéről szegénységi bizonyítvány, hogy a határon túli magyarok vállán sírja el csúfos választási veresége feletti bánatát” Ez az idézet Salamon Márton László V, mint vesztes című cikkéből való /Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./
2006. augusztus 3.
Olvasói levelet és reagálást közölt a lap. Néhány hete küldték az ÚMSZ-t a parókiára reklámcélból, írta Szatmarine Breier Ingrid református lelkész, gondolkozott is a megrendelésén. Aztán letett róla, amint politikai jellegű cikkeiket olvasva kapott néhány pofont. A lapban az újságírónő lelkendezett Gyurcsányról, de a pohár a főszerkesztő legutóbbi vezércikkével telt be. Felháborító, megalázó, ahogy egy nép lelkivilágába gázolnak, ahogy bizonyos irányba akarják politikai irányultságát változtatni. Az Új Magyar Szó nem az RMDSZ-politikusoknak íródik, hanem az erdélyi magyar népnek. E nép nagy többsége pedig ösztönösen tudja, ki a barátja és ki az ellensége. Van objektív, tényekre alapozott újságírás is. Ilyennek kellene lennie az Új Magyar Szónak is. Feltűnő, hogy csak a Népszabadságból közölnek cikkeket, hogy a lap szerint Gyurcsány „tehetséges reálpolitikus”, Orbán pedig a hőzöngő, uszító vesztes. Ezt sulykolják az olvasóknak. Salamon Márton László felelős szerkesztőtől több józanságot várnának, talán jobb helye lenne a Népszabadságnál vagy hasonló sajtótermékeknél. Erre válaszolt Stanik István, felelős kiadó, kifejtve, hogy a véleményszabadság és a tények tisztelete miatt nem tehetnek ígéretet arra, hogy olyan irányban változzanak, ahogy a levélíró elvárja. A „Népszabadság a magyar sajtó legnagyobb példányszámú mérvadó napilapja.” Stanik az objektív, a tényekre alapozott újságírás szabályaira hivatkozott, mondván, olyan lapot szeretne, amelyben egymás mellett megfér minden demokratikus vélemény és elmagyarázta, hogy az Egyházra a Jó Hír (görögül evangélium) hirdetése bízatott, amelyik a baloldalnak is éppen úgy szól, mint a jobboldalnak. „Ezért is nehéz elfogadni számunkra azokat a papokat, lelkipásztorokat, egyházi vezetőket, akik valamelyik politikai tábor mellé szegődtek el.” A lap olyan üzenetet vár, amely mindkét oldalhoz szól. Közölték Bartus László hozzászólását. Bartus László gratulált a szerzőnek. „Jó látni, hogy a határon túli magyarok között is van értelmes, lényeglátó, tisztességes ember.” „Jó lenne, ha nem ülnének fel az uszításnak, amit Orbán Viktor folytat évek óta, és rájönnének arra is, hogy mindez kizárólag a piti politikai érdekeit szolgálja, a határon túli magyarokat a jelenlegi magyar jobboldal a legalantasabb módon felhasználja saját politikai szándékaira.” Bartus leszögezte, az anyaországi magyarok nem hagyták cserben a határon túli magyarokat a december 5-i népszavazás alkalmával, ugyanis épeszű ember akkor nem mondhatott igent. „Patrubány és Orbán felelőssége, hogy az indulatokat felkorbácsolták, és ezt is politikai játszmára, a magyarok kettészakítására használták fel.” „Ne engedjétek becsapni magatokat”, kérte Bartus, „egy kis akarnok ember ennek révén akar a hatalomba kapaszkodni.” (A levelek írói Salamon Márton László az ÚMSZ július 25-i számában megjelent V, mint vesztes című írásához szóltak hozzá.) /A hét levelei. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./ A lap nem közölte, hogy Bartis László a balliberális Népszava újságírója.
2006. augusztus 10.
Olvasói levélben reagált Vajda Dénes Salamon Márton László V, mint vesztes című cikkére és a lap irányultságára. A lap sértő megjegyzéseket, megállapításokat tartalmazó írásokat közöl. Bizonyos „Bartus Lászlónak nevezett magyarországi akárki megengedi magának, hogy közvetve tisztességtelennek, butának, elvakultnak nevezzen!!! Ezt a leghatározottabban kikérem magamnak, úgy a magam, mint nagyon sok velem hasonlóan gondolkodó erdélyi magyar nevében!!” – írta. Az olvasó emlékeztet Kovács László és társai „hisztériakeltő kampányára” a húszmillió románról. Hol van itt a Patrubány meg az Orbán felelőssége? Azt állítani, hogy Orbán osztotta meg a magyarságot, ez hazugság. Gyurcsány az, aki kivívta a leghazugabb magyar megtisztelő címét. A magyar igazolványokat pedig Medgyessyék szabadították meg a tartalmától. Orbán Viktort pici kis akarnoknak nevezni mégis tűrhetetlen. Salamon cikke a saját érzéseire, meglátásaira, politikai beállítottsága szellemében született! /Vajda Dénes, Sepsiszentgyörgy: V, mint vesztes. Vitatkoznak olvasóink. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./ Az olvasó Salamon Márton László V, mint vesztes /júl. 25./ című írásához szólt hozzá.
2006. augusztus 18.
Egyre többen boszorkányüldözésnek nevezik az „úgynevezett szekusbotrányt”. A felsorolt kifogások legnagyobb része jogos. Az egyes politikusok, közéleti szereplők múltjának megszellőztetése a legtöbbször kifejezetten zsarolási célból történik. De akkor mi a teendő? A holokauszt utáni első egy-másfél évtized is azzal telt el, hogy mindenki – az áldozatok is! – felejteni próbált. A hóhéroknak és segítőiknek ez az idő lehetőséget adott arra, hogy növekvő biztonságérzetükben bemerészkedjenek a német, francia, amerikai vagy argentin közéletbe, míg a nácivadászok le nem csaptak rájuk. Ha tehát elfogadjuk az érvelést, miszerint Romániának nincs most szüksége a szekusdossziék tartalmának kiteregetésére, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy soha nem is lesz, írta Salamon Márton László, a lap főmunkatársa. /Salamon Márton László: Kísértő múlt. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./
2006. augusztus 29.
Göncz Kinga külügyminiszter exkluzív interjút adott az ÚMSZ-nek. Arra a kérdésre, hogy a tavalyi bukaresti közös kormányüléssel kapcsoltban körülbelül hány százalékban teljesített a magyar fél, és hány százalékban a román, rámutatott, nem tudna százalékot mondani, de egyértelműen intenzívebbé váltak a kapcsolatok. A sepsiszentgyörgyi magyar kulturális központ vagy a csíkszeredai konzulátus ügye nekilendült. A román fél ötven százalékban teljesített? Göncz szerint „inkább olyan hetven százalékról beszélhetünk”. A kisebbségi törvény ügyét tavaly az RMDSZ kérésére nem tették fel a közös kormányülés napirendjére, minthogy akkor úgy tűnt, simán megy majd az elfogadása. Göncz most kifejtette: Budapest fontosnak tartja, hogy ez az ügy előrelépjen, és hogy a kisebbségi törvényt az RMDSZ részéről tett további engedmények nélkül fogadják el. Göncz Kinga tájékoztatta román partnerét, hogy a magyar állam most már átadta a kisebbségeknek a kulturális intézményeiket, és az iskoláikat is sorban átadja, a kisebbségi önkormányzatoknak befolyásuk van arra, hogy egy kisebbségi iskolában ki legyen az igazgató, és hogyan történjen a tanítás, tehát van egyfajta autonómia. Arra a kérdésre, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok romlása mellett van-e reális veszély, hogy a román-magyar viszony ehhez hasonló legyen, Göncz válasza: „remélem, hogy nem.” /Salamon Márton László: Exkluzív interjú Göncz Kingával, Magyarország külügyminiszterével. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./
2006. augusztus 30.
Senkit sem sikerült meggyőznie Göncz Kinga külügyminiszternek arról, hogy Magyarország valójában nem készül korlátozni 2007 után a romániai állampolgárok magyarországi munkavállalását. A látogatása előtti napon Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jelezte, korlátozásokat tervez a romániai állampolgárok munkavállalásával kapcsolatban. Lehet, hogy Gyurcsány Ferenc előre megfontolt szándékkal cselekedett így, vagy pedig diplomáciai hibát követett el. Magyarország kormánya tizenhét évvel a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlása után sem tud mit kezdeni a határon túli magyar közösségekkel. Ezt mutatja a korlátozásokat jelző Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, a Bukarestben magyarázkodó Göncz Kinga külügyminiszter, vagy a határon túli magyarokat Budapestre édesgető Demszky Gábor főpolgármester esete. /Salamon Márton László: Zavar. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./
2006. szeptember 4.
A vallási-etnikai gyűlölet Közép- és Kelet-Európa rákfenéje, és ezekben a kérdésekben a magyaroknak sem tiszta a kezük – fejtette ki az ÚMSZ-nek Tom Lantos. A hét végén Bukarestben tartózkodó amerikai törvényhozó a napokban Pozsonyban a magyarellenes incidensekről tárgyal. Tom Lantos elfogadhatatlan tartja, hogy az újra megtalált szabadságukat élvező közép-kelet-európai államok nem mindig hajlandók kivenni a részüket abból a harcból, amelyet a civilizált világ a szélsőséges iszlám terrorizmus ellen vív Afganisztánban vagy Irakban. Románia nem ez az eset; a román kormányzat megértette, hogy Amerika nem vállalhatja fel egymaga ezt a harcot. A lap munkatársai jelezték, az 1956-os magyar forradalom félévszázados évfordulóján emlékezni kell arra is, hogy a magyar forradalmárok éppen az Egyesült Államokat vádolták passzivitással. Tom Lantos szerint 1956 kapcsán nem arról kell beszélni, hogy Amerika miért nem indított el felszabadító háborút, mert a hidegháborús helyzet elképzelhetetlenné tett egy ilyen katonai akciót. Kétségtelen, hogy a kelet-európai államok 1989-ben bekövetkezett felszabadulása egyenes következménye volt annak a folyamatnak, amely az 1956-os magyar forradalommal vette kezdetét. A romániai magyar kisebbség helyzetével kapcsolatban kifejtette, Romániában vannak még igen negatív erők, és mindent meg kell tenni, hogy ezeket az erőket visszaszorítsák. A szlovákiai magyarveréssel kapcsolatban Tom Lantos kijelentette, „a magyaroknak sem tiszta a kezük. Elfogadhatatlan, hogy magyarországi futballmeccseken gyakoriak az antiszemita megnyilvánulások; a magyar kormánynak nagy felelőssége van abban, hogy ezeket a problémákat súlyuknak megfelelően kezelje. A vallási-etnikai gyűlölet Közép- és Kelet-Európa rákfenéje, és mindent meg kell tenni ellene.” /Gujdár Gabriella. Salamon Márton László: „A magyaroknak sem tiszta a kezük” Exkluzív interjú Tom Lantossal. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./
2006. szeptember 4.
Stanik Istvánt, az Új Magyar Szó vezérigazgatóját nevezte ki a lap főszerkesztőjének, valamint igazgatójának a Scripta Kiadó Részvénytársaság igazgatótanácsa. A testület legutóbbi közgyűlésén továbbá határozat született egy igazgatótanács létrehozásáról, amelynek tagjai: Lányi Szabolcs, Balogh Anna és Miklós Károly. A tavaly október 3-án indított országos napilap első főszerkesztője Ágoston Hugó volt, majd – felelős szerkesztőként – Salamon Márton László irányította a szerkesztőség munkáját. /Igazgató-főszerkesztő az Új Magyar Szó élén. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./
2006. szeptember 8.
Salamon Márton László, a lap felelős szerkesztője szerint az érsemlyéni verekedés történetéről, egy „országúti kakaskodásból vált fontos politikai témává, kisebbfajta román-magyar Tiszaeszlárrá. Nem kellett hozzá egyéb, mint kedvező széljárás – a szennyezetté vált szlovák politikai környezet -, valamint a témát kereső kárpát-medencei magyar közvélemény, forgatókönyvírói fantáziával fűszerezve.” A cikkíró szerint pozitív szereplője a sztorinak talán csak egy van, és ez a Bihar megyei rendőrparancsnok, aki elárulta a gyanúsítottak nemzetiségét. /Salamon Márton László: Magyar krimi. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./ Emlékeztető: Liviu Popa Bihar megyei rendőrfőkapitány azt állította, hogy mindhárom elkövető magyar. Valójában csak egyikük magyar.
2006. szeptember 15.
Az utóbbi időben halmozódtak azok az esetek, amelyek vélhetően az Országos Diszkriminációellenes Tanács hatáskörébe tartoznak: magyarverés Érmihályfalván, magyar sorompóőr bántalmazása Csíkszentsimonban, romák elleni pogromgyanús hatósági túlkapás Szászrégenben. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke a vele készített interjúban közölte, az érmihályfalvi esetben szerinte a Diszkriminációellenes Tanács nem illetékes. Büntetőjogi esetben ugyanis csak a rendőrség illetékes. Ugyanaz a helyzet a szászrégeni romák elleni feltételezett hatósági túlkapással is. Korábban Asztalos hangsúlyozta: nem kell olyan képet kialakítani, hogy Romániában a magyarverés napi rendszerességű. A besztercei polgármesteri hivatal azzal utasította el az Új Magyar Szó hirdetési ajánlatát, hogy magyar lapban nem hirdetnek. Asztalos erre úgy reagált, hogy a törvény szerint az általa vezetett tanács nem foglalkozik a kereskedelmi társaságok, cégek hátrányos megkülönböztetésével. A Moldvai Csángó-Magyarok Szövetsége június 14-én a tanácsot hivatalosan értesítette arról, hogy a magyar oktatást akadályozzák a hatóságok. Asztalos elmondta, hogy volt kint a vizsgálóbizottságuk a Tanügyminisztériumnál, és készül a válasz. /Salamon Márton László: Diszkrimináció: nem minden az ő asztala? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./
2006. szeptember 18.
A Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) hatvan tagja vett részt a Sinaián tartott kommunikációs képzésen. Gáspárik Attila főszervező, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke mellett az előadók között volt Kelemen Attila, a Transindex internetes portál főszerkesztője, Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős szerkesztője, Hajdu Zoltán a marosvásárhelyi Eco Focus Center részéről, valamint Curtifan Cristina és Gáspárik Ildikó trénerek. /Kommunikálni tanultak a Miértesek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./
2006. október 10.
Három évvel ezelőtt Románia hivatalosan elismerte a holokausztot. Azonban Romániában nem jutott el az emberek tudatáig: a holokauszt itt történt, ebben az országban. /Salamon Márton László: A jó hír, meg a rossz. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./
2006. november 3.
Nemcsak a román politikusokra jellemző, hogy népszerűséget, szavazatokat remélve megjátsszák olykor a „magyar kártyát”. A fejlett, nyugat-európai demokráciák ugyanúgy előveszik az idegengyűlölet érvrendszerét, valahányszor esély mutatkozik rá, hogy ez valamiféle választási előnnyel járhat. Most éppen a román és bolgár állampolgárokon a sor, illetve azon, hogy a brit, ír vagy holland közvéleményt az alig két hónap múlva az Európai Unióhoz csatlakozó Románia és Bulgária ellen hangolják. Salamon Márton László szerint a lapok rémtörténeteket találnak ki arról, hogy a románok bankkártyát hamisítanak. /Salamon Márton László: Óva intjük Angliát! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./
2006. november 16.
Készül a nagy mű, a pamflet, maga Corneliu Vadim Tudor írja majd, és a Romania Mare hasábjain fog megjelenni. Arról fog szólni, hogy Bukarestben sem lehet már megszabadulni ezektől az elvetemült magyaroktól. Ezek megszólítják az embert az utcán a barbár nyelven: magyarul. Azért alakult meg a dákok és rómaiak keveredéséből a dicső román nép, hogy legkülönb fiát holmi jöttment hontalanok megalázhassák? Vadim kérni fogja a magyar újságok betiltását, bezúzását, a magyar újságírók letartóztatását. /Salamon Márton László: Jó estét, Vadim úr! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./
