|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 229 találat | lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-229 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Székely Kriszta 2017. május 13.Kongresszus Wesselényi városábanKét évvel ezelőtt Kolozsváron az újratervezés jegyében tartotta kongresszusát az RMDSZ. Akkor a szövetség vezetői arról beszéltek: nem szándékoznak ugyan az RMDSZ programjában kezdettől fogva meghatározott célokon, elveken változtatni, a politizálás módjának újragondolását azonban időszerűnek tartják. A „célravezetés” tehát azóta is folyamatban, a Zilahra összehívott kongresszus feladata most nem más, mint visszatekinteni az eddig megtett útra, mérlegelni az elmúlt időszak hozadékát, „optimizálni” az elérendő célok sorrendjét – hogy továbbra is rádiónavigációs hasonlatoknál maradjunk. Mivel a tisztújítás a 2019-es kongresszus napirendjére kerül fel, a Zilahon ülésező testület munkáját nem fogja megzavarni az elnökválasztással járó izgalom, minden figyelem az erdélyi magyarságot valóban érintő kérdésekre összpontosulhat, ezek között kiemelt helyen szerepel az ifjúság. Erdélyben (is) a fiatalok külön odafigyelést igényelnek, hiszen elvándorlásuk az egész közösségre negatív kihatással lehet. Kíváncsian várjuk tehát azoknak a beígért stratégiai elképzeléseknek a felvázolását, de különösen gyakorlatba ültetését, amelyek a fiatal családok, vállalkozók felkarolásával kapcsolatosak. A tervek szerint a szövetség alapszabályzatban rögzíti azt a különben már gyakorlattá vált javaslatot, hogy a székely megyék jelöltlistáin befutó helyet kínáljanak fel olyan szórványvidéket képviselő jelöltnek, akinek másképp nincs esélye mandátumhoz jutni, tekintettel az illető megyében élő magyarok alacsony számára. A szórványkérdés napirendre kerülésével arra kellene választ kapnunk, hogy az újratervezés jegyében tavaly kiegészített-meghirdetett cselekvési tervet sikerült-e tartalommal feltölteni. Az RMDSZ régi adósságot törleszt, amikor alapszabályzatba kívánja foglalni a női kvótát. Eszerint a helyi szervezetek választmányaiban minden harmadik választott nő lesz, megyei szinten pedig 15 százalékos küszöböt vezetnek be. Hogy ez mire elég, mennyire méltányos, az vita tárgyát képezheti, arra viszont mindenképpen alkalmas, hogy beindítson egy – az RMDSZ kötelékében nagyon megkésett – folyamatot. Bár hosszúnak tűnik az idő, amíg a hölgyek felkészültségüknek és számarányuknak megfelelő helyet foglalhatnak el a különböző RMDSZ-testületekben, a sztereotípiák lebontása, lám, ezen a téren mifelénk is elkezdődött. A zilahi kongresszus alkalom a bukaresti politizálás eredményeinek mérlegelésére, a kormányzó pártokkal kötött együttműködési szerződés újragondolására is. Attól tartunk, hogy a román pártok – ellenzékben, kormányon egyaránt – egyre inkább ellenállhatatlan kísértést éreznek a populista politizálásra, a nacionalista megnyilvánulások már-már a 90-es éveket idézik fel. Ennek kedvez Erdély Romániához csatolásának közelgő centenáriuma. Ma tehát a Szilágyságból, olyan üzenetnek kell Bukarest irányába röppennie, amely nem hagy kétséget afelől, hogy a megfélemlítések, kirohanások ellenére az itt élő magyarságban van erőtartalék az ellenállásra. Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár) 2017. május 22.Bonchidai példaKívánni sem lehetett volna alkalmasabb díszletet Bonchidánál a Minority SafePack-et támogató aláírásgyűjtés elkezdésének ünnepélyes pillanatához. Nézem a drónfelvételeket, ebből a magasságból még jobban felmérhető, mennyire impozáns ez a hely, tökéletes így a rálátás a kastélyromra, ugyanakkor arra is, hogy az elmúlt években mit sikerült felújítani, megmenteni. Kétségtelen, minden bonchidai látogatás élmény az arra túrázóknak, különösen azoknak, akik érdeklődve követik a változásokat, s örülnek minen újabb kipöckölt boltozatnak, de a romok tövéből valahogy más a perspektíva. Onnan mintha kevésbé hinné az ember, hogy ebből a projektből lesz valami, mint így, madártávlatból nézve a folyamatot. Bonchida jó hely, szimbolikus hely, aki menthetetlen dolgok mentésére vállalkozik, ebben a történetben mindig találhat bátorítást. Valahogy így lehetünk ezzel a mi sziszifuszi kisebbségi jogérvényesítési próbálkozásainkkal is, mint a végeláthatatlan kastélyrestaurációval. Most a Minority Safepack pillanata érkezett el, ami kevésbé ismert magyar nevén Mentőcsomag a kisebbségek számára. Ugyanakkor javaslatcsomag az EU számára olyan szabályozás létrehozására, amely a tagállamokat nem csak deklaratív módon sorakoztatná fel a kisebbségi jogok védelmére, hanem kötelezné valamennyit ezen normák alkalmazására. A kisebbségi kérdés a csatlakozáskor politikai feltétel volt, nem jogi értelemben meghatározott kötelezettség, a tagság megszerzését követően ezekben az államokban a kisebbségi jogok az illető ország mindenkori politikai többsége szeszélyeinek, pillanatnyi érdekeinek függvényévé vált. Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár) 2017. május 30.Nem könnyű a búcsú, de szükséges rossz az ismeretlen feltárásáhozMindenféle „jóval” tarisznyálták fel a ballagó diákokat Rengeteg jókívánsággal, biztató szóval és szívből jövő tanáccsal tarisznyálták fel az iskolától búcsúzó diákokat tanáraik a hétvégén zajló ballagások alkalmával. Öt kolozsvári magyar tannyelvű oktatási intézmény – a János Zsigmond Unitárius Kollégium, a Kolozsvári Református Kollégium, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum, a Báthory István Elméleti Líceum –, valamint a Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium magyar tagozatának végzősei köszöntek el iskolájuktól, attól a a helytől, amely tizenkét éven keresztül második otthonuk volt, illetve tanáraiktól, akik sokszor a szülők helyetteseiként vigyáztak rájuk, nevelték és tanították őket. A búcsú az intézménytől, a pedagógusoktól és diáktársaktól sohasem könnyű, de szükséges rossz a következő életszakasz, a számukra még ismeretlen lehetőségek feltárásához. A felszólalók zöme azt kívánta, az úton, amelyen most a fiatalok elindulnak, találják meg életük célját. Még egy bíztató ölelés „Szépek vagytok, kicsit még meg szeretnénk ölelni titeket, bíztatásként, mielőtt elmennétek, mielőtt rohanássá válik a szemlélődés, mielőtt feladattá válnak az álmok”, nézett végig a szószékről a két végzős osztály fiataljain az áhítatot tartó Solymosi Zsolt vallástanár, a János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgatója a kollégisták ballagási ünnepségén, amelynek a hagyomány szerint a belvárosi unitárius templom adott otthont. Szülők és tanárok számára egyaránt ez az a perc, amikor elnézve felnőtté vált csillogó szemű gyerekeiket „minden megtérül” – mondta az immár a sokadik végzős nemzedéket útjára bocsátó nevelő. Ünnepi beszédet mondott Popa Márta, a kollégium igazgatója, aki arról szólt, milyen csodálatos átalakuláson ment át a felnőtté vált gyermek az iskola tizenkét évében. A „pillangóvá válás” mögött azonban nehéz küzdelem áll – ez a természet rendje. De ezeket az átalakulásokat, újjászületéseket élvezni kell, ezt kívánja a végzősöknek is. Az igazgató zárásul Kassákot idézte: „Aki elment, az elment, de aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.” Bálint Benczédi Ferencz unitárius püspök útravalóul elmondta: a fiataloknak nem csak tudásra, hanem erős hitre is szüksége van, ebben az iskolában pedig mindkettőre felkészülhettek. „Az alkotás Istentől kapott feladat, ez ad értelmet az életnek, gyarapítani kell ezt a szép világot. De nem csak acélból és betonból, hanem szeretetből is. Építsétek Isten házát, hogy otthon érezhessük magunkat ebben a világban!”, fogalmazott a magyar unitárius egyház vezetője. A búcsúztatás az elsősök „bölcs és hasznos” tanácsaival folytatódott, amelyeket Székely Benczédi Gellért és Oszoczky Júlia tolmácsolt. A tizenegyedikesek részéről Finta Klára mondott beszédet, a ballagók gondolatait az évfolyamelső kollégista diák, Gáncsa Noémi-Brigitta fogalmazta meg. A Péterffy Gyula énekkar (karnagy: Ercsey Ravasz Ferenc) ajándékdalának sikeréhez nélkülözhetetlen volt Garfield Adrienne (zongora), Nagy-Betegh Kamilla (szintetizátor), Lázár Izabella Laura (gitár), Fekete Tekla és Szász-Zsiga Nikolett (hegedű) közreműködése. Az ünnepség a tanulmányi, illetve a különdíjak kiosztásával ért véget. A 12. humán (osztálynevelő Balon Ruff Andrea) legjobbjai: Tasnádi Beáta (9,78), Both Eszter Orsolya (9,73), Osváth Réka (9,45). A 12. reál (osztálynevelő: Szekernyés Réka) első három díjazottja: Gráncsa Noémi-Brigitta (9,81) Miklós Eszter-Beáta (9,65), Fodor Árpád (9,60). A Szabadság napilap díját Both Eszter Orsolya 12. H osztályos tanuló kapta a Cipó diáklap szerkesztésében kifejtett tevékenysége jutalmául. Idén először adták át az Almási Ildikó-díjat, amelyet a nemrég elhunyt tanárnő családja alapított, és amelyet a biológia területén jeleskedő diák vehetett át. Almási Ildikó biológia-tanárnő a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban fejezte be tanári pályafutását több mint 40 évnyi kiváló pedagógusi munka után. Szakértelme, igényessége, mély embersége, amellyel a diákok számára példát tudott mutatni, örök emlék marad – hangzott el. Székely Kriszta „Indulnotok kell vágyott, dédelgetett célok felé” Megvan az ideje minden dolognak az ég alatt – ezzel az igével bocsátotta útjára a Kolozsvári Református Kollégium végzős diákjait Kiss Cserey Zoltán iskolalelkész, miután kezükbe helyezte a Bibliát, hogy azt a ballagási ünnepségen tovább adhassák az utánuk következőknek. A búcsú az iskolától, pedagógusoktól, diáktársaktól sosem könnyű, de szükséges rossz a következő életszakasz, a számukra még ismeretlen lehetőségeinek feltárásához – erre világítottak rá a Farkas utcai templomban elhangzott ünnepi beszédek is. „A kollégiumban megélt sok szép emlék összeköt benneteket, és arra sarkall, hogy néha találkozzatok, és ezek a találkozások ünnepnapok lesznek” – fogalmazott búcsúztatójában Székely Árpád iskolaigazgató. Hozzátette: ha Jézus nyomában haladtok, biztos nem veszítitek el önmagatokat. Gáll Sándor a szülőbizottság elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa beszédében a jövő kapcsán felmerülő kérdéseket vázolta fel. „Jézus előkészített egy helyet számotokra, fogadjátok ezt szívetekbe” – látta el tanácsokkal a ballagókat. Oláh Emese alpolgármester ünnepi beszédében hangsúlyozta: tudni kell az új irány felé nyitni, és meglátni a feltáruló lehetőségeket. „Az utaknak értelmük van, de ezt csak a cél előtti pillanatban értjük meg. Kívánom, hogy megtaláljátok a célotokat az élet útvesztőiben” – bíztatta a ballagókat. Batiz Elly tanfelügyelő az értékmegőrzés és az őszinte barátságok fontosságára hívta fel a búcsúzó diákok figyelmét. Tóth Szilárd történész, öregdiák pedig arról beszélt, amit a kollégium jelent számára. „A református kollégium gondoskodik a szórványmagyarság oktatásáról, megmentéséről” – mutatott rá. Dezső Anna első osztályos diák versben búcsúztatta a végzősöket, majd Budai Sámuel tizenegyedikes tanuló szólt a stafétát átvevők nevében. „Indulnotok kell vágyott, dédelgetett célok felé. Itt kell hagynotok a biztonságot nyújtó hajlékot. A batyuban elrejtettük a csodakulcsot álmaitok kapujához” – fogalmazott. Ezt követően a búcsúzó diákok rábízták a Bibliát a következő nemzedék tagjaira. Fekete Hanga a 37 ballagó szegény legény és leány történetét mesélte el, akik a fele királyság megszerzése érdekében jelentkeztek képzésre egy varázslatos kastélyba. Az oktatás során rádöbbenhettek, nemcsak a jó tündér segíthet rajtuk, hanem tanáraiktól és társaiktól kevésbé mágikus, de hatásos segítséget kaphatnak, és bár varázsolni nem tanultak meg, rájöttek arra, hogy egy kórusmű tisztán eléneklése is felér egy csodával. A végzősök emléklapjainak átadása és a kórus bizonyságtétele zárta a ballagási ünnepséget. Dézsi Ildikó Apáczai-ballagás Müsszenccsel és kenuval Sírva nevetéssel búcsúztak többen is az Apáczai-líceum maturandusai közül szombaton reggel a Kétágú templomban tartott ünnepségen. Ehhez minden fűszer adott volt. Az ünnepséget az iskola vegyeskara nyitotta meg (karvezető: Szabadi Ildikó zenetanár), majd Papp Hunor iskolalelkész a bátorságról, egymás bátorításáról beszélt Józsué könyve 1:9 alapján. A 11. osztályosok nevében Becsky Tamás Nemes Nagy Ágnes Iskola című versével búcsúzott a ballagóktól, Nagy Gellért az Ismerős Arcok Nélküled című dalával fakasztotta könnyekre még azt a törékeny fekete maturanduslányt is, akinek alkarján tetoválásszerű rajz díszelgett, majd Mátyás Orsolya olvasta fel gondolatait, amelyek legalább annyira szolgálnak felkészítésül saját jövő évi ballagásukra, például annak fontosságáról is beszélt, hogy a fiatal a mások véleményét útmutatónak élje meg, ne utasításnak. Mindig tetőznek az érzelmek, amikor a legkisebbek búcsúznak a maguk mosolygós őszinteségével, s bár nem tudhatom, mennyire gyötörte őket a lámpaláz, amikor a székre álltak a mikrofonhoz a többszázas tömeg elé, de még csak egy szó erejéig sem sültek bele a mondandójukba, pedig a tancijuk igazán nem súgott, hiszen a néhány méterrel hátrébb, kezükben a nagyoknak szánt virágokkal sorakozó kéttucatnyi lélekszámú teljes előkészítő osztályt igazgatta. Fehér Mátyás az Úgy elmegyek című népdallal vívott ki erőteljes padkopogtatást (mert templomban tetszésnyilvánításként sem tapsolunk), majd László Helén, Soós Ádám és Szabó Ilona felváltva meséltek Szöszmögi Müsszencs Sündörgő (Berszán István: A válogatott útibatyu) útrakeléséről, arról, hogyan felejtődik otthon, majd hullik ki a batyuból sorra a bánat, a büszkeség, a butaság, a tekintély. Ömböli Irma, Kolozs megye magyar nyelvű oktatásáért felelős szaktanfelügyelő Márait idézte az utakról, amelyek értelmét csak a célban értjük meg, és a diákok figyelmébe ajánlotta: csak most kezdődik számukra az igazi tanulás, az elbukások és felemelkedések, az örökös pótvizsgázások, de ez izgalmas és jó, csak vigyázni kell, hogy a hosszú úton az átszállásoknál ne vesszenek el az igazi értékek. Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője Esterházyhoz és Senecához fordulva az alkukról és az időről beszélt. Alkukról, amelyeket az embernek főleg önmagával kell kötnie és az idővel, az egyezségekről, amelyekre az embertársaival kell jutnia úgy, hogy közben megvédhesse magát önmaga számára. A ballagók nevében Salamon Orsolya búcsúzott, aki első osztályosként 11 évvel ezelőtt az akkori ballagókat búcsúztatta, így emlékezett az iskolában töltött 12 esztendőre, de a zamatos csínyekről sem feledkezett meg, így például arról az emlékezetes pizzásról, amellyel a 12. B osztály megúszta a kémia felmérőt, egyben megünnepelték oszijuk születésnapját, ami igazán nem kis teljesítmény, hiszen osztálynevelőjük az egyenességéről, de szigoráról is ismert Farkas Melinda kémiatanár volt. A közgazdasági osztályos Tulogdi-Szűcs Orsolya Réka allegóriát olvasott fel a Szamoson szervezett kenuversenyről, amelyet rendre az 1 kormányossal és 14 evezőssel küzdő lánycsapat nyer a 14 kormányossal és egyetlen evezőssel futó fiúcsapat ellenében, az alulmaradás okait firtató aforizmaszerű történetvezetéssel megfogalmazva a közgazdaságtan egyik alaptételét. Késmárki Krisztina Kovács András Ferenc Erdélyi iskola falára című versével búcsúztatta osztályát. A díjazás és zászlóátadás előtt Vörös Alpár iskolaigazgató a 11 évvel ezelőtti ballagást idézte fel, arra biztatva a végzősöket, térjenek majd be az iskolába és számoljanak be az életükről, „mindegy mit valósítottál meg, az egyedi és értékes, mi a te történetedre vagyunk kíváncsiak”. A legjobb tanulmányi díjak: Aranyoklevél: Fábián Gyula (9,67); Ezüstoklevél: Adorjáni Csenge (9,64); Bronzoklevél: Salamon Orsolya (9,59). Az osztályelsők Bergner István által alapított díjban is részesülnek. A Szabadság napilap díját Lovász Szilárd 12. A, a Világnégyzet főszerkesztője, tehetséges fiatal költő kapta. Kerekes Edit Brassais ballagás a szimbólumok jegyében A ballagók iskolájuktól, a Brassai Sámuel Elméleti Líceumtól indulva, énekelve érkeztek az ünnepély lassan már hagyományos helyszínére, a Diákművelődési Házba. A jelképes 12 harangütés és a ceremóniamester, Szép Mónika vallástanár szavai által kísérve jutottak a 461. évfolyam végzősei a színpadra Iszlai Enikő (12. A, intenzív angol osztály) és Vajnár János Zsolt (12. B, turizmus szaklíceumi osztály) osztályfőnök vezetésével. Az iskola kulcsát Szallós Kis Csaba 12. A osztályos diák, a zászlót pedig Fogarasi Zsigmond Levente (12. A), továbbá a bojttartó Veres Brigitta (12. A) és Balog Mónika (12. B) hozta. Kósa Mária igazgató ünnepi beszédében a kulcs és kapu szimbólumáról szólt. „Mindegyiketek életének a maga kulcsával érkezett ide, mely egy időben nyitó- és záróeszköz, és megnyit előttetek bizonyos tereket, másokat bezár, mely lehetőség valamilyen cél elérésére, valamilyen tudás megszerzésére… Ma mindannyian megnyitottatok egy kaput. Az a kapu mindig nyitva marad, családotok, iskolátok mindig visszavár. Szilágyi Domokos A kapu versét idézve: a határ itt hasad meg, hogy kilássunk, hogy tovább tudjuk magunkat magunknál – a határ itt szelídül határtalan reménnyé – a Kapuban… kívánok reményteljes indulást és boldog megérkezést” – mondta búcsúzóul. Ünnepi beszédet mondott még az RMDSZ képviseletében Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere és Batíz Elly tanfelügyelő, előbbi Márai Sándort idézte: „az utaknak értelmük van, de ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt”, utóbbi Hérakleitosz örök érvényű mondásával engedte útjára a ballagókat: „Mindennap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik. De mindennap születik valami, amiért érdemes élni.” A végzősök nevében a későbbi jutalomkiosztás során is számos díjat, köztük a Szabadságét is kiérdemlő Szallós Kis Csaba megható búcsúbeszédében kicsengető kártyájuk mottójából indult ki: „Minél teljesebben felfogtuk a felfoghatót, annál tisztábban ragyog fel előttünk a felfoghatatlan” (Ljudmila Ulickaja). Két költemény következett a ballagó diákok előadásában, Ecsedy-Baumann Zita Ady Endre: Intés az őrzőkhöz, Veres Brigitta pedig ugyancsak a nagy magyar költő Üzenet egykori iskolámba versét szavalta el. A ballagókat Fosztó Beatrix (11. A) búcsúztatta keretesen Madách Imre szavaival, közben pedig kitért arra, hogy idén 44-en végeztek, s mint a magyar ABC betűinek száma: „akkor vagytok teljesek, ha együtt vagytok”. A tizenegyedikesektől is két vers hangzott el, Szabó Norbert (11. A) Weöres Sándor Tíz lépcső művét szavalta el, míg Márton Kamilla (11. B) brassais hagyományként Egyed Emese Jelentés helyett költeményét tolmácsolta. Utóbbi vers részlete már évek óta háttérfeliratként is szolgál a brassais ünnepélyeken: „Együtt vagyunk, csak azért is, reménnyel, / közös sors, erős akarat vezérel, / hogy mint most, bátran jelenthessük egykor: őrizzük egymást, Brassai professzor.” Dezméri Máté előkészítő osztályos diák is remek szavalattal járult hozzá az ünnepélyhez, K. László Szilvia Tarisznyába való verse igaz útravalóul szolgál a ballagóknak. A ceremónia menete hagyományosan folytatódott a szimbólumok átadásával: Pope Ernő Endre (11. A), Csete Júlia (11. A) és Kispál Tímea (11. B) vette át a zászlót, Dóka Tímea előkészítős diák kapta meg rövid időre az iskola kulcsát (s át is adta az iskola igazgatónőjének), utána pedig a jelképes kilépés a nagybetűs életbe: a tizenkettedikesek három lépést előre, a tizenegyedikesek pedig a ballagó diákok helyébe. A jutalomkiosztás után következhetett az ünneplés, előtte pedig Szép Mónika ír-kelta idézettel bocsátotta útjára a végzősöket: „Legyen előtted mindig út! Fújjon mindig hátad mögött a szél. S míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten.” A legjobb tanulmányi díjak: 12. A: 1. Veres Brigitta 9,60; 2. Szallós Kis Csaba 9,57; 3. Ecsedy-Baumann Zita 9,52; 12. B: 1. Balog Mónika 9,77; 2. Görög Dorottya 9,35; 3. Nagy Orsolya Noémi 9,12. Póka János András A jövő rajtatok keresztül lép be a világba A Báthory István Elméleti Líceumban a ballagási ünnepség a hagyományokhoz híven az alapító fejedelem „üzenetével” kezdődött, majd a jelenlévőkre Kovács Sándor főesperes adta áldását. A főtisztelendő a most zajló Szent László-év mottóját idézte, „élj bölcsen, bátran, mértékletesen és igazságosan”, majd ezen erények közül a bátorságot emelte ki követendő példaként a ballagóknak, olyan bibliai idézetekkel, amelyek azt közvetítik: állandóan velünk van az Úr keze, sőt az ő karja erősít minket – nincs tehát miért félni, ablakból szemlélni az életet. „Ne álljatok a sor végére, legyetek a történelem főszereplői, építsetek egy jobb világot” – idézte Ferenc pápának az Ifjúsági Világtalálkozón elhangzott szavait a folytatásban, majd a ballagók figyelmét arra hívta fel. „Ti vagytok azok, akiknek jövőjük van. A jövő rajtatok keresztül lép be a világba. (…) Krisztus atlétái vagytok, egy szebb egyház és egy jobb világ építői.” Timár Ágnes igazgató előbb amiatti örömét fejezte ki, hogy most végez az iskola első kiadványszerkesztői szakosztálya. „Jó döntés volt egy ilyen lehetőséget is kínálni gyerekeinknek az elméleti oktatás mellett”– mondta a négy évvel ezelőtt indított „kísérlet” kapcsán, hozzátéve, hogy az induló 29 diákból 20-an készülnek a héten esedékes szakvizsgára, és nagyrészük tovább szeretne tanulni, akárcsak a matematika-informatika és a természettudományi osztályok diákjai. Útravalóul valamennyi végzős diák figyelmét felhívta arra, hogy „felnőtt nem akkor leszel, ha kardot húzol és vakmerően harcolsz a vélt igazadért, sem akkor, ha nem félsz mások arcába vágni a legpimaszabb igazságaidat is. (…) Felnőtt akkor leszel, ha a hibákat önmagadban keresed. ha sorsodért nem a körülményeket okolod, hanem önmagadat, és persze akkor is felnőtt leszel, ha megérted a szabályok fontosságát. A lázadó kamaszkor végét éppen ez a fordulat jelzi”, mondta, majd Márait idézte: „a felnőtt ember élete úgy áll össze szabályokból és életmódokból, mint egy épület szilárdan összerótt téglákból.” Végül azt kívánta diákjainak, hogy a soron következő megmérettetésekhez, így az érettségihez és a pályaválasztáshoz „legyen elegendő bölcsesség és tudás bennetek, és legyen mindig kellő lélekerő és alázat a helyes döntésekhez és a felelősség vállalásához.” A folytatásban az elsős Tamás Orsolya köszönt el a ballagóktól László Szilvia Tarisznyába való versével, majd ez utóbbiak részéről a színtízessel végző Bikfalvi Márton búcsúzott tanáraitól, iskolatársaitól. A 11. osztályosok Szőke Balázs által kívántak jó utat a végzősöknek, majd sor került a hagyományos, szimbolikus kulcsátadásra. A tanfelügyelőség nevében Ömböli Irma magyar nyelvű oktatásáért felelős szaktanfelügyelő szólalt fel, ugyancsak Márai Sándort idézve, de ezúttal az utak értelméről, amelyeket csak az utolsó pillanatban értünk meg. Arra intette a ballagókat, hogy életük útjának ezen csomópontján ügyeljenek arra, nehogy az átszállásnál elvesszen az értékes rakomány, amit 12 év alatt a patinás iskola falai között gyűjtöttek. Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke az iskola véndiákjaként szólt a három osztály végzőseihez, kiemelve, „olyan közösség vagyunk mi, volt báthorysok, ami szerte a világon külön kaszt” olyan emberekkel, akik mindig ráismernek egymásra, akik között mindig van egy plusz bizalom, bátorítás, akik mindig támogatják egymást. Arra bíztatta a most végzőket, járjanak világot, tanuljanak meg mindent, amit lehet, majd önző szülőként arra kérte őket, hogy utána térjenek haza, és a megszerzett tudást itt kamatoztassák, a közösség javára. A ballagási ceremónia újabb hagyományos mozzanataként a végzősök közül Tarisznyás Tamás szavalhatta el Kányádi Sándornak az iskola 400. évfordulójára írt, Az öreg iskola ünnepére című versét, majd miután a maturandusok átnyújtották a köszönet virágait, elkezdődött a díjak kiosztása. Az ünnepséget a végzősök kórusa zárta Potyó István karnagy vezényletével. Balázs Bence A zene nyelvén értők is elbúcsúztak „Mi lesz velem, ha egyszer felnövök?” – idézte Keszthelyi Zoltán versét a kolozsvári Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium ballagóit köszöntő Kállay Tünde. Az intézmény aligazgatója a kicsengetési kártyák készítését, a szerenádozást, a ballagást, az érettségit, a most lezáruló közelmúlt és az ugyanabban a pillanatban kezdődő jövő közötti átmenti időszaknak nevezte. „Keszthelyi Zoltán kérdése immár nem a távoli jövőnek szól, mert az egyszer most van” – fogalmazott Kállay Tünde, hozzátéve: „Ez a múlt ma lezárul, nem lesz több becsengetés, házifeladat-másolás, unalmas kóruspróba, perecért rohanás, dolgozatírás, koncert vagy hangszervizsga előtti izgulás.” Mintegy útravalóként az oktató hozzátette: „Jövőbeli álmaitok, vágyaitok különbözőek, de végeredményben ugyanarra a célra törnek: boldogok szeretnétek lenni. Az iskolában töltött évek során kincseket gyűjtöttetek mindezek eléréséhez. Kívánom, úgy legyetek boldog felnőttek, hogy ezeket a kincseket soha ne veszítsétek el!” A ballagók nevében Mikola Brigitta 12. B osztályos diák szólt. „Amikor hat-hét évesen elkezdtük az iskolát, nem is tudtunk mást elképzelni, csak azt, hogy a tanító néni vigyáz ránk, szeretnek minket, és minden értünk van. Az 5. osztálytól a pótanyuka helyett tanárok jöttek, egymásnak ellentmondó elvárás-rendszerekkel, 9. osztálytól pedig már nekünk is erősebbek lettek az elvárásaink, miközben helytálltunk a zenében. Köszönjük azt a csodát, hogy játszadozó gyermekekként jöttünk ide, és most a zene nyelvén értő emberekként távozunk innen.” Orbán Csala (11. B) felidézte a gimis évek néhány felejthetetlen emlékét, majd azt kívánta búcsúzó társaiknak, hogy „legyetek bátrak, és a megszerzett tudás mellett vigyétek magatokkal a Reményt, hogy csalódásaitok, nehézségeitek is a javatokra váljanak”. A Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium a legjobb eredményt elért végzőseit díjazta, közülük is kiemelkedtek Mikola Brigitta 9,94-es, Tompa Ábel 9,70-es, valamint Maksay Csaba 9,65-ös általánossal. Szabadság (Kolozsvár) 2017. június 15.Politikai “bányászjárás” – még egyszerA címnek nem csak az 1990-es június 13-15 bányászjárás évfordulója ad aktualitást, hanem a friss romániai belpolitikai válság is, az a lincshangulat, amelyet ezúttal Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök és hívei keltenek egy ideje kikezdve a Grindeanu-kormányt. Sokak vélekedése szerint mondvacsinált okokra hivatkozva. “Kifejezetten kérem, hogy Románia elnöke vagy a többi politikai erő magyarázza meg az országnak és nekem személyesen, miért akarják leváltani a kormányt, mit akarnak elérni ezzel, mivel vádolnak, mi áll e vádak mögött és valójában hova akarnak kilyukadni. Erkölcsi jogom van magyarázatot kérni a kormány ellen indított "politikai bányászjárásra", amit a világon mindenki elítél. Ha a kormány mindegyik minisztere lemond is, én erkölcsi meggondolásokból még nyomásra sem vagyok hajlandó lemondani a miniszterelnöki megbízatásról!” Ezek nem Sorin Grindeanu, hanem valamikori elődje, a kormányfői tisztséget 1998-1999 között betöltött Radu Vasile segélykiáltása, de nyugodtan tulajdoníthatnánk a mostani kormányfőnek is. Emlékezhetünk, a Vasile és Emil Constantinescu akkori államfő közötti konfliktusnak az lett az eredménye, hogy a koalíciós pártok utasítására a kabinet minden minisztere lemondott, Vasile pedig elbarikádozta magát a kormányépületben, végül azonban csak hajlandónak mutatkozott megválni tisztségétől. Vasile akkor azért tartotta méltánytalannak menesztését, mert mindez néhány nappal azután történt, hogy Romániát - érdemei elismerése mellett – meghívták az uniós csatlakozási tárgyalásokra. A Romániában annak idején elhatalmasodó társadalmi feszültségek miatt a népszerűségét rohamosan veszítő koalíció és államfő azonban szabadulni akart Vasilétől, akit a kialakult helyzet felelősévé tett. Székely Kriszta Szabadság (Kolozsvár) 2017. június 19.Körüludvarolják a szociáldemokraták az RMDSZ-tElkezdődtek a tárgyalások az RMDSZ és a PSD-ALDE kormánykoalíció képviselői, illetve az RMDSZ és a kegyvesztetté vált Sorin Grindeanu miniszterelnök között, akitől pártja, a szociáldemokraták, mint ahogy a Tăricanu vezette kisebbik kormánypárt is megvonta politikai támogatását, értesült a Mediafax bizalmas forrásokra hivatkozva. Ma mindkét szociáldemokrata tábor az RMDSZ támogatásáért udvarol a Grindeanu-kormány számára sorsdöntő szerdai szavazás előtt. Csoma Botond képviselő a Szabadságnak elmondta: az RMDSZ összeállított egy prioritás-listát, ez képezi a tárgyalások alapját. Ezek között a legfontosabb a közigazgatásban való anyanyelvhasználatot szabályozó 215-ös törvény módosítása. Az RMDSZ május végén nyújtotta be a módosító indítványt, amelynek értelmében az anyanyelvhasználati küszöb 20 százalékról 10 százalékra csökkenne, ugyanakkor egy alternatív küszöböt is bevezetnének. Szintén a listán van a nemzeti szimbólumok akadálytalan használata, Március 15-e nemzeti ünnepé nyilvánítása is – tudtuk meg Kolozs megye RMDSZ-es képviselőjétől. Amint azt szombaton Kelemen Hunor szövetségi elnök a Kolozsváron tartott Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) ülését követően bejelentette: az RMDSZ parlamenti frakciói szerdán, közvetlenül a szavazás előtt döntenek arról, hogyan voksolnak a Grindeanu-kormány ellen saját pártja által beterjesztett bizalmatlansági indítványról, addig is tárgyalni kívánnak a szövetséget megkereső pártokkal, csoportosulásokkal. A szövetség nem tud és nem akar beleavatkozni egyetlenegy párt belső ügyébe sem, helyettük nem tud dönteni, azt viszont kifogásolja, hogy mindehhez a parlamentet, a kormányzást használják – összegzett szombati nyilatkozatában az RMDSZ elnöke reménykedve abban, hogy a PSD-n belüli konfliktust még szerda előtt megoldják házon belül. Erre a jelek szerint egyelőre nem került sor. Székely Kriszta Szabadság (Kolozsvár) 2017. június 21.Válság a javábólLehet, hogy a bizalmatlansági indítvány okán kirobbant magyarellenes hisztéria időben még tovább tolja a kisebbségi jogok bővítését célzó RMDSZ-kezdeményezések elfogadását. Lehet, hogy Dragneáék az RMDSZ-szel való „paktálás szégyenét” kompenzálandó most aztán jól bedurvulnak, hadd lássa ország-világ, hogy ki az igazi hazafi e tájon. Lehet … lehet bármi, de ha arra gondolok, hogy hétfőn a szenátus szakbizottságai – nem sejtve a folytatást – mégis csak megszavazták, hogy március 15. ünnep legyen Romániában, akkor azt mondom, megérte. Plénumba egyelőre biztos nem kerül a tervezet, s ha igen, Isten őrizzen meg attól, de jaj, végignéztem volna a hétfői bizottságban azt a sok reszkető nagyrománt a kormányoldalról, akiknek a nevüket kellett adniuk mindehhez. Mert nem őszinte meggyőződésből, vagy a kölcsönös tisztelet jegyében szavazták meg, az szinte biztos. Kutyaszorítóba került az RMDSZ, a román politikában kirobbant hatalmi harc forgatagából sem kiszállni, sem győztesként kikerülni nem lehet. A szövetségnek aligha lehetett más választása, mint megkérni borsosan az árát annak a támogatásnak, amelyre a felek igényt formáltak. A minimum március 15-e ünneppé nyilvánítása, a helyi közigazgatási törvény módosítása, sőt a több mint egy évtizede jegelt kisebbségi törvény megszavaztatása, közepén a kulturális autonómia fejezettel – ennél kevesebbért csak nem várhatta el Dragnea a támogatást. Nem is várta. A szociáldemokraták - a sokévi tapasztalat erről szól – jól értik a kufárkodás műfaját. Mindennek megvan az ára, ellenértéke, és igenis, a történelmüket, hazájukat is eladják kilóra, ha érdekük úgy kívánja. (Pláné, ha nem is az övék ...) Ennél aljasabb társaság már csak a Băsescu-félék, az a veszélyes populista bandérium, amelyik viszont nem számol semminek az árával. Székely Kriszta Szabadság (Kolozsvár) 2017. június 23.Előléptette Boc a vasgárdista ȚenétMégis megnyerte a versenyvizsgát Ionut Țene, ő lett a polgármesteri hivatal oktatási, kulturális, egyházi és sportügyekkel foglalkozó szakosztályának vezetője. A városházán évek felügyelői tisztséget betöltő köztisztviselő, aki civilben vasgárdista eszméket terjesztő portál, a napocanews.ro szerkesztője, annak ellenére került a megüresedett vezetői tisztségbe, hogy kolozsvári civilek petíciót indítottak ellene márciusban. Ebben felhívják Emil Boc polgármester figyelmét: a köztisztviselők státusát szabályozó törvény szerint azoknak, akik ilyen funkciót töltenek be, tartózkodniuk kell minden olyan cselekedettől, amely rombolja a köztisztviselői státus tekintélyét. Ionut Țene ezzel szemben cikkek sorozatát jelentette meg, amelyekben nemzeti, vallási vagy szexuális kisebbségek ellen uszít. A petíciót 580-an írták alá, 80 százalékuk kolozsvári, több mint fele pedig román nemzetiségű. Szakács István civil aktivista, az aláírásgyűjtés kezdeményező AltArt Alapítvány vezetője a Szabadságnak elmondta: Tene előléptetése anomália. Lehet ugyan, hogy a versenyvizsga feltételeinek eleget tett, de egy ilyen személynek nincs mit keresnie ebben a státusban. Szakáts szerint ez csak egy folyamat első szakasza, amely - reményei szerint – Țene távozásával zárul majd. Kérdésünkre, hogy kaptak-e választ a polgármesteri hivataltól a benyújtott petícióra, Szakáts elmondta: a rövid válaszban „biztosították” az aláírókat, hogy a versenyvizsga a törvény által előírt feltételeknek megfelelően zajlik majd. Nem töltheti be Kolozsvár kulturális főosztályának vezetői tisztségét a román vasgárdista mozgalom értékeit képviselő Ioan Vasile Țene! – áll a Kolozs megyei RMDSZ szerkesztőségünkbe eljuttatott közelményében. A Csoma Botond parlamenti képviselő, megyei RMDSZ-elnök által aláírt állásfoglalás szerint elfogadhatatlan, hogy egy interetnikus párbeszédre, toleranciára törekvő városban olyan személy vezesse a polgármesteri hivatal kulturális főosztályát, aki számtalanszor diszkriminatív és sértő megjegyzést tett a kisebbségek kapcsán. „Antonescu marsall nagy csodálója, a román vasgárda mozgalom értékeit képviselő Ioan Vasile Țene nem lehet Kolozsvár oktatási, kulturális, vallási, sport és szociális kérdésekkel foglalkozó iroda vezetője” – nyilatkozta Csoma Botond. Rámutatott: pár évvel ezelőtt Ioan Vasile Țene újságírót a Országos Diszkiminációellenes Tanácsba is javasolták, bekerülését már akkor több emberjogi szervezet ellenezte. „Meggyőződésünk, hogy egy szélsőséges nézeteket valló személy sem a diszkriminációellenes tanács, sem Kolozsvár kulturális főosztályának vezetője nem lehet. A kisebbségi közösségekre, így a magyar emberekre nézve is sértő és elfogadhatatlan, hogy egy vezetői pozíciót betöltő köztisztviselő eddigi pályája során xenofób, antiszemita, sértő vagy egyenesen uszító magatartással nyilvánuljon meg, bármely nemzeti, etnikai vagy vallási kisebbség irányába” – vélekedik Csoma Botond. Az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezete elhatárolódik Ionuț Țene-től, akit teljesen alkalmatlannak tart a város oktatási, kulturális, vallási, sport és szociális kérdésekkel foglalkozó irodavezetői tisztség betöltésére, ezért megteszi majd a szükséges lépéseket a helyzet orvoslására. Székely Kriszta Szabadság (Kolozsvár) 2017. július 1.Szegény belváros„Nem kell mindenkinek a belvárosban lakni! Aki nem tudja megengedni központi lakásának fenntartását, a homlokzat-felújításhoz való hozzájárulást, az költözzön olyan helyre, ahol ez nem jelent gondot!”, hallottam többször is a nyers választ, amikor a belvárosi ingatlanokban lakók kétségbeesetten panaszolták, hiába a polgármesteri hivatal felszólítása, nincs miből fedezni a rájuk eső részt. Még akkor sem, ha a városháza az adó megötszörözésével fenyegetőzött. (És be is váltotta.) Azóta is azt kívánom, bárcsak hasonlóan cinikus, és a lehetetlen helyzetben levő, többnyire idős szomszédjaim számára megnyugtató válasszal tudnék élni. Ez mindmáig nem sikerült. Annyit azonban magam is látok: sajnos van a város számára rosszabb helyzet is, mint a belvárosi ingatlanok fizetésképtelen kisnyugdíjasai. Mégpedig a helyükbe kerülő gazdag cégek. A központi városrész látványát nem csak az egyre elhanyagoltabb, már-már életveszélyes homlokzatok rondítják, hanem a szakszerűtlenül, és nagyon sok pénzért végzett ízléstelen, oda nem illő felújítások is. A régi házakra jellemző alacsony komfortfokozat ma már valóban csak kevesek számára jelent lakhatási alternatívát a belvárosban. Azokat találjuk itt, akiknek vagy nincs más választásuk, vagy megengedhetik maguknak, hogy rendbe tegyék otthonaikat. Az esetek többségében a gyakran közös előszobás, mellékhelyiséges lakrészeket cégek veszik át, és igyekeznek igényüknek megfelelően irodákká átminősíteni ezeket – több-kevesebb sikerrel. Egy szélesebb ívű kolozsvári séta bárki számára bebizonyíthatja, hogy a cégek bevétele nem feltétlenül arányos az ízléssel, az illető épület iránti tisztelettel. Bármikor kapásból tudok mutatni olyan házakat, amelyekkel szabályosan csúfot űztek. Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár) 2017. július 11.Új román tankönyv magyar ötödikeseknekJóváhagyta az értékelő bizottság azokat az V. osztályos tankönyveket, amelyekből a diákok végre idegen nyelvként tanulhatják a románt. A 2017-2018-as tanévben ötödiket kezdő évfolyam lesz az első, amelyik nem csak az elemiben, hanem a középiskolában is új módszer szerint bővítheti román nyelvtudását, a VIII. osztály végi szakaszzáró vizsgán, majd az érettségin pedig differenciált tételek alapján mérik tudását. Értesülésünk szerint a középiskolában román nyelvet és irodalmat oktató tanárok két tankönyv közül válogathatnak majd ősztől. Hosszú évekig tartó bizonygatás-alkudozás után a román politikai elit is megérett annak az elvnek az elfogadására, hogy a nem román anyanyelvű diákok sokkal hatékonyabban tudják elsajátítani a számukra idegen nyelvnek számító románt, ha azt más módszerek alapján oktatják számukra. Az egyik szerzője a csíkszeredai Bartolf Hedwig tanárnő, aki ajánlásában azt ígéri: az új tankönyv lényegesen megkönnyíti a tanárok munkáját és a gyerekek tanulását. Kérdésünkre, hogy mennyire lehet problémás az áttérés az új módszerre a tanárok részéről, Bartolf tanárnő elmondta: gördülékeny váltásra számít, a diákok életét pedig határozottan megkönnyíti ez az új módszer. Az általa szerkesztett tankönyvben ugyanis sokkal kevesebb a nyelvtan, az is feladatokba beépítve. Ez nem azt jelenti, hogy ötödikben ezentúl nem veszik komolyan a nyelvtant, de az elméleti rész elmarad, ami eddig nagyon megnehezítette a tanulási folyamatot, sok diáknak vette el a kedvét a román nyelvtantól – magyarázta. Elmondta: a tankönyv nagy hangsúlyt fektet a gyerekek kommunikációs készségeinek, képességeinek a fejlesztésére, a hallás utáni megértésre, a beszédtechnikára. A tapasztalat az, hogy a diákok passzív szókincse sokkal gazdagabb az aktívnál. A tankönyvbe foglalt gyakorlatok célja, hogy ezek segítségével a gyermekek minél bátrabban használják a mindennapi kommunikáció során az elméleti tudást – magyarázta. Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár) 2017. július 19.Elnöki bakancslistaHa másra nem, feszültség-levezetésre jó alkalom volt Klaus Johannis székelyföldi látogatása. Rázós év előtt állunk, már javában érződik az 1918-as centenárium hűvös előszele, a következő időszak még ennyire sem kedvez majd a többség-kisebbség viszony detoxifikációjának - ellenkezőleg! A vizit lehetőséget teremtett, hogy a legutóbbi kormányválság idején gerjesztett magyarellenes hangulatért valamiféle elégtételt vegyünk a hirtelen bejelentkező Johannison, aki maga is beállt a sovének kórusába. Ugyanakkor az államelnök eljátszhatta az erdélyi magyarság gondjai iránt komolyan érdeklődő politikus szerepét, aki, lám, a helyszínen tájékozódik a kisebbségben élők közérzetéről. A székelyföldi látogatás Johannis bakancslistáján régóta szerepelhetett, a két megye magyar lakossága nagyon nagy arányban támogatta szavazatával az elnöki tisztségre pályázó szebeni polgármestert, ezért cserébe legfennebb néhány enervált reakció volt a hála, ha az elmúlt években az erdélyi magyar közösségről került szó. A régóta húzódó államfői vizitre az utolsó alkalmas pillanatban került tehát sor. Ha Johannis valóban le akart adni néhány pozitív jelzést a székelyek felé – persze, nem érdektelenül, hiszen 2018 után mégiscsak 2019, az elnökválasztás éve következik -, akkor azt még a nagyromán parádé beindulását megelőzően kellett megejteni. És lehetőleg a magyar miniszterelnök idei látogatása előtt – ez a “ki volt itt hamarabb” szindrómának tudatalatti visszaigazolása sokak felé … Johannis nem panaszkodhat: megkapta azt a fogadtatást, ami román államfőnek Székelyföldön kijár. Székely zászló (nem csak Csíkszeredában, hanem minden portán a Sepsiszentgyörgyig vezető úton), székely himnusz nagy átéléssel, hogy tudja, honnan indítsa a párbeszédet, amit kilátásba helyezett. Johannis is készült: kis csomagban hozta magával Bukarestből a csereajándéknak szánt trikolórt – végül is mindenki azzal kedveskedik, ami a szívéhez közel áll. Elhangzott a szintén előrecsomagolt szöveg az etnikai autonómia versus regionalizáció témakörben, amikor viszont konkrét kérdést tettek fel az etnikainál lényegesebben szalonképesebb kulturális autonómiáról, idétlenkedés volt a válasz. A bukaresti törvényhozás több mint egy évtizede rejtegeti a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet, amelynek elfogadása – az RMDSZ által benyújtott formában legalábbis - a kulturális autonómia létrehozását jelentené. S hogy mi ennek a sorsa? A jópofi (cinikus?) válasz: “úgy tűnik, a parlament nagyon is “mélyrehatóan” tanulmányozza a tervezetet”, mondta az elnök. Ha ezzel Basescu vagánykodik egy fröccs mellett, az ember legyint, hogy hát igen, mit várunk el egy tengerésztől. A szász származású Johannistól azonban valahogy több empátiára kellene számítanunk. Autonómia-ügyben végképp. Német származásúként bizonyára első kézből vannak információi arról, hogyan működik, milyen előnyökkel jár az ilyesmi például Dél-Tirolban. Johannis látogatása – bármennyire is megkésett és sterilnek tűnik sokak számára – jó alkalom volt az erdélyi magyarság, Székelyföld meg nem oldott problémáinak tematizálására. Kérdés, hogy változik-e érdemben valami, vagy maradunk elvárásainkkal és egy újabb bazi nagy trikolórral a nyakunkon. Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár) 2017. július 31.Politikai divatMagas politikai körökben divat, hogy minden ebek harmincadjára jutott elnök, miniszterelnök, tárcavezető bánatában pártot alapít, így próbálva megőrizni önbecsülését - ideig-óráig. Vannak, akik nem csak bánatból, hanem számításból is teszik. A cél: átmenekíteni valamennyit a hatalomból, megosztani az anyapártot. Van, akinek össze is jön. Most Victor Pontán a sor, hogy fenyegessen: új, a Szociáldemokrata Pártból (PSD) kiábrándultaknak alternatívát kínáló párt bejegyzését fontolgatja. Egyes vélekedések szerint utódja, a pártfüggetlen Dacian Cioloș is hasonló terveket dédelget. Az ilyen természetű pártalapításnak hagyományai vannak Romániában. Kezdődött a Roman-Iliescu konfrontációval a ’90-es évek legelején. Miután az Iliescuék által a kormány éléről félreállított Petre Roman 1992-ben mégis megnyerte a Nemzeti Megmentési Front (FSN) elnöki tisztséget, az akkor államelnök Iliescuhoz közel álló csoport kivált a pártból, és megalapította a Demokratikus Nemzeti Megmentési Frontot (FDSN). Ez megnyerte az 1992-es választásokat és 1996-ig kormányzott. Később felvette a Szociáldemokrácia Romániai Pártja (PDSR) nevet, majd 2001-től kezdve Szociáldemokrata Pártként (PSD) monopolizálja a baloldalt. A történelem megismétli önmagát, mondják. Az elnöki mandátumait 2004-ben lezáró Iliescu azt hitte, rá vár a szociáldemokrata párt elnöki tisztsége. Nagy volt a meglepetés, amikor az ifjú Geoanăval szemben elvesztette a versenyt. Mit tesz ilyenkor egy politikus? Azt remélve, hogy ismét kihúzza a pártot ellenfele alól, új politikai alakulatot hozott létre, a Szociáldemokrata Pólust (PSD). Elsősorban az idős politikus kora miatt nem lett a dologból semmi. Annyi mégis: a pártalapítás lendületében az agg Iliescu a korábban riválisnak tartott Petre Romannal társult, aki időközben saját pártjában vált szintén kegyvesztetté, és idegesen kereste helyét a politikában - eleveníti fel az eseményeket a Gândul Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár) 2017. augusztus 8.Jéu szunt Hunor!Kedves Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció! Látom, olvassák a Szabadságot. Ezért alulírott itt jelzem, diszkréten, hogy nem csak Kelemen Hunor, hanem én, egyszerű erdélyi magyar asszony sem fogom tudni és nem is akarom ünnepelni 1918-at, ilyenformán nekem sem jár a román állampolgárság. Se nekem, se a hozzám hasonlóknak, sőt, nem túlzok, ha azt állítom, hogy elhunyt apám se bánná, ha post mortem visszavonnák román állampolgárságát, amely életében csak hátrányos megkülönböztetést, megaláztatást jelentett számára is. Ne legyenek kicsinyesek, ne ragadjanak le tehát egy személynél, a nem ünnepelni készülők listája lényegesebben hosszabb, állunk a „retorziók” elébe. Mindenki, aki százig el tud számolni, sejthette, hogy rázós év lesz a következő. Az évforduló ürügyén máris szabadjára engedett nemzeti érzelmek és ezek koholói nem csak a jóérzés, hanem egy magára valamit is adó európai államra kötelező játékszabályokat is kezdik elfeledni. Ami centenárium címszó alatt most itt bugyborékol, annak sajnos semmi köze az ünnephez. Perverz kéjenc az a román politikus, aki elvárja az erdélyi magyaroktól, hogy román szomszédjaikkal együtt hórázzanak Erdély elcsatolásának örömére. De hát perverzek, kéjencek mindig is voltak, pláné a politikában, attól még tisztességesen is meg lehetett volna ülni az ünnepet. De nem ez készül, mint ahogy az elmúlt száz év sem erről szólt. A román hatalmi körök és az ezeket morálisan támogató civil koalíciócskák valamiféle beteges kényszert éreznek, hogy a jubileum alkalmával maguk is átéljék az ellenfél térdre kényszerítésének, leigázásának száz évvel ezelőtti gyönyörét. Afféle pótcselekvés, a száz év alatt sem modernizálódott nemzet frusztrációja. Hát ehhez kell – kellene - most az erdélyi magyarság. A helyzet nem veszélytelen. 1918 okán olyan magyarellenes diskurzus nyer legitimitást, ami egy adott ponton ellenőrizhetetlenné válhat. Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár) 2017. szeptember 12.Gondolkodó embereket nevelni„Meg kell határoznod a helyedet ebben a világban: világ világossága, föld sója, tartóra helyezett lámpás akarsz-e lenni, vagy együtt úszol az árral, elhagyod az igazi értékeidet. Keresztény hivatásunk alapján olyan szerepet kell betöltenünk a többi ember vonatkozásában, mint amilyent a só az étel számára: megőriz valamit a romlástól, de pusztítani is tud; láthatatlan, mert elvegyül az ételben, de ha nincs ott, érezzük a hiányát. Éppen így a keresztény ember nélkül a társadalom, a világ erőtlenné válik – mondta Kovács Sándor főesperesköszöntő beszédében a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum tanévnyitó ünnepségén a Szent Mihály templomban. „Kedves diákok, nektek úgy kell illeszkednetek a világba, mint valamely fényforrás, amely mindenkinek bátorításul, és tájékozódási pontul szolgálhat. Kereszténységünknek tettekben kell megnyilvánulnia. Amit ma teszünk, az dönti el, hogy milyen lesz holnap a világ. Sózott, világító lámpássá válni, Krisztus által, és így sózni ezt a világot és világítani ebben a világban. Így lehetséges a változás” – fogalmazott Kovács Sándor főesperes. Timár Ágnes igazgató beszédében kifejtette: az átadott tudás mellett legalább annyira fontosnak tartják a nevelést, hiszen az oktatás nem arról szól, hogy „megtöltünk egy csöbröt, hanem hogy meggyújtunk egy tüzet.” „Meg kell tanítani a gyerekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt helyzetekben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket”, idézte Csíkszentmihályi Mihály szavait. „Ez a fajta oktatás a gondolkodó emberek nevelését célozza, amely lehet, hogy nem érdeke a jövő társadalmának, de ha a megmaradásunkat szeretnénk biztosítani, akkor olyan embereket kell nevelni, akik ép lélekkel képesek bármilyen körülmények között is túlélni” – tette hozzá. Tárkányi Erika magyar szakos tanfelügyelő szerint mindannyian felelősek vagyunk az iskolai oktatás színvonaláért. Úgy kell dolgoznunk nap, mint nap, évről évre, egyre többet, hogy örömünk teljen ebben a munkában. Rácz Levente önkormányzati képviselő, maga is a Báthory-líceum végzettje, az RMDSZ városi frakciójának és a polgármesteri hivatalnak a nevében kívánt sikerekben gazdag iskolai évet a diákoknak. „Tapasztalatból beszélek, amikor azt mondom, hogy a tanárok és a diákok közössége az, ami a Báthory sajátos erejét adja, kultúráját alakítja, arcélét megrajzolja. Ne feledjétek a csapatmunka, a bajtársiasság fontosságát, mert ezek azok az évek, amikor olyan kapcsolati hálóra tehettek szert, amely pótolhatatlan lesz további pályafutásotok során” –fogalmazott. Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár) 2017. szeptember 20.Össznemzeti fóbiákMindig érdekelt, mi volt előbb: a paranoiás politikus, vagy a paranoiás nép. Vajon a politikus ragasztja a rögeszméit a népre, vagy ő igazodik a nép kényszerképzeteihez szavazatszerzés céljából? Inkább úgy néz ki, egymást gerjesztő folyamatokról van szó, ezért a szűnni nem akaró hisztéria. Mindez a liberális Florin Romanról jutott eszembe, aki – értelmesebb ötlet híján – az RMDSZ „féktelen” követelései miatt kezdett éhségsztrájkba hétfőn a képviselőházban. Most épp arról a törvénymódosítási kezdeményezésről van szó, amelyik az anyanyelvhasználati küszöböt levinné húszról tíz százalékra. És bevezeti az alternatív küszöb fogalmát, ami lehetővé tenné, hogy minden olyan településen, ahol egy kisebbség száma meghaladja az ötezret, érvényesülhessenek a nyelvi jogok. (Ha engem kérdeznek, elsősorban nem a bukaresti többnyelvű feliratokra gondoltak a kezdeményezők. A fővárosban csupán 3500-an vallották magukat magyarnak, viszont annál többen, 24 ezren romának, de hát mindenki a maga kis fóbiájával …) A koplalás végül nem tartott sokáig, a szociáldemokrata pártvezér, Liviu Dragnea azonnal visszakozott azt állítva, ő ezt soha nem is támogatta. Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár) 2017. október 3.„Aki velünk …”Szijjártó Péter rövid idő alatt immár harmadszorra találkozott román kollégájával tegnap Kolozsváron. Ez a diplomácia nyelvén – az én értelmezésem szerint legalábbis –, nem feltétlenül azt jelenti, hogy a baráti kapcsolatokat egyetlen hétre sem lehet ápolatlanul hagyni, hanem hogy Melescanu lassú felfogású, és még mindig nem érti … Azt jelenti, hogy a román külügyminiszternek még egyszer el kellett magyarázni: „jól fog járni, sőt már most is jól jár a Kárpát-medencében az a nép, amelyik együttműködik a magyarokkal”, amint azt maga Orbán Viktor magyar kormányfő is nyomatékosította hétfői nagyváradi beszédében. „A szlovénok, szlovákok, szerbek és magyarok egymást erősítve fejlődnek, és remélem, hogy egyszer Románia is erre az útra lép majd”, fogalmazott Orbán, és vélhetően ezt az üzenetet tolmácsolta Szijjártó Péter is Melescanunak. Arról persze nincsenek pontos visszajelzések, hogy mekkora sikerrel. Hogy Bukarest érti végre, vagy sem, nem tudni, egyelőre ugyanis nem adja határozott jelét annak, hogy szívvel-lélekkel elkötelezné magát szlovénok, szlovákok, szerbek, lengyelek, csehek és magyarok, ezen belül is a Brüsszel szemében rebellis V4-ek mellett, amelyek motorja kétségtelenül Magyarország. Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár) 2017. október 16.Amíg az emberek csak köveket látnak, nem becsülik meg azokat…Régészet a nagyközönség nyelvén – valahogy így lehetne körülhatárolni azt a fogalmat, amit az angolban public archeology-nak neveznek, a magyar nyelvben pedig „közönségrégészet” formában honosodhat meg. Ennek az új szakkifejezésnek azonban többet kellene jelentenie egy világnyelvből átvett újabb terminus technicus magyarításánál: mégpedig mélyreható mentalitásváltást mind a szakma, mind pedig a nagyközönség részéről. Bárhogy is alakuljon a közönségrégészet tájainkon, ahhoz kétség nem fér: sorsa T. Szabó Csaba fiatal történész nevéhez köthető, aki erdélyi viszonylatban úttörőnek számít a tudományos ismeretterjesztés műfajában. Legújabb kötete – méltatója, Csók Zsolt régészeti szakember szerint - „trendsetternek” minősül ezen a területen. A közönségrégészetről, e mozgalom fontosságáról, a nyugati példákról T. Szabó Csaba Erdélyi régészet című könyvének bemutatóján beszélt, amelyre az újrainduló Művelődési estek keretében került sor csütörtökön a Györkös Mányi Emlékházban. A kötet az ókortörténész, publicista 2009–2017 közötti tanulmányainak, régészetről és kulturális örökségvédelemről szóló újságcikkeinek gyűjteménye. Ezek tekintélyes része – büszkén mondhatjuk – lapunk, a Szabadság hasábjain jelent meg. A közönségrégészet fő feladata: élő kapcsolatot teremteni régészek és nagyközönség között, csakis így képzelhető el felelős, a múlt iránt érdeklődő, régészeti örökségünket ismerő és védő nagyközönség nevelése, vallja a szerző. Példának Verespatak esetét említi. Az az öntudatos civil hozzáállás - bár itt elsősorban környezetvédők fellépéséről van szó –, amely Alburnus maior védelmére kelt, megmentette – egyelőre legalábbis – a térséget az újraéledt aranyláz pusztító hatásaitól. És megmenthette volna Gyulafehérvár főterének régészeti emlékeit is, teszi hozzá a szerző, aki maga is szemtanúja volt a vár felújításakor tanúsított szakszerűtlenségnek. A fegyházi rabokkal és bulldózerekkel rekordidő alatt elvégeztetett munkálatok során nem csak a honfoglaláskori szintet nem dokumentálták, mi több, gyakorlatilag letarolták, hanem a kutatott római leleteket is meglehetősen szelektíven gyűjtötték, kerámia darabok, oszlopfő maradványok estek a jelenkori barbarizmus áldozatává. Amíg az emberek csak köveket látnak, nem becsülik meg azokat. Hogy sajátjuknak, saját örökségüknek tekintsék ezeket, az neveléssel érhető el, véli a szakember. A szerző meggyőzően, lelkesedéssel beszélt a nyugati világban immár két évtizede tudatosan folytatott közönségrégészeti stratégiákról, azokról a módszerekről – elődadások, kiállítások, változatosabbnál változatosabb interaktív programok –, amelyek segítségével a sokak számára érthetetlennek, ismeretlennek számító régészeti tudományág képviselői igyekeznek megismertetni a nagyközönséggel, munkájuk eredményét, komoly sikerrel. Hogy gondolkodásmódban mekkora a lemaradás a nyugati világ és a mi kis erdélyi univerzumunk között ezen a téren is, az a csütörtök esti beszélgetés során hamar kiderült. A kötet bemutatására felkért Csók Zsolt, több régészeti kutatás ismert vezetője szolgáltatott példát a hazai régészek és közönségük közötti „sajátos” viszony szemléltetésére – és egyszersmind arra, hogy a közönségrégészet, közönségnevelés mennyire időszerű tájainkon, hogy a sajtónak milyen nagy felelőssége van ebben. Nem kell félni a dákoktól … Lapunk annak idején igyekezett részletesen tudósítani mind a tavalyi Főtér-felújítás alkalmával sorra került, mind pedig a Szent Mihály plébániatemplom restaurálásának elkezdését megelőző régészeti és geológiai ásatásokról. A kutatások sok meglepetéssel szolgáltak a szakemberek számára, és ezek nem feltétlenül a föld alól kerültek elő. Csók Zsolt megdöbbenve beszélt a felhalmozott negatív élményekről, arról, ahogyan kolozsvári magyarok vagy éppen Magyarországról érkező turisták viszonyultak a régészekhez, a tudatlanságból is fakadó sértegetésekről. A szalonképesebbek közül válogatva: voltak olyanok, akik árulással vádolták a kutatókat, amiért munkájukkal az „átkos” dákó-román kontinuitás elméletéhez igyekeznek újabb tárgyi bizonyítékokat kreálni. „A régészet, főleg a tereprégészet olyan szakma, amelynek etikai keretei nem engedik meg a kutatónak, hogy egy lelethez etnikai szálakat kössön, ez persze sok esetben rombolja a tanult elméleteket”, hívta fel a figyelmet Csók Zsolt. „Nem kell félni a dákoktól, a rómaiaktól, ez olyan mentalitás, amin legalább nekünk át kellene végre lépnünk. Igen, van egy olyan vaskori népesség Erdély területén, amely várakat, erődítményeket emelt, kerámiát gyártott, azt viszont nem tudjuk, hol vannak temetkezési helyeik”, tette hozzá. Úgy tűnik, a régészeket minden ág húzza, a tekintélyes szakmának másféle előítéletekkel is meg kell küzdenie. „A régészeti kutatást nyűgnek tekintik Romániában, elsősorban minket okolnak az infrastruktúra-felújítás lassúságáért, az autópályák hiányáért. A régészeket állítólag nagy pénzekkel kell megfizetni, ezért, ha lehet, bármilyen beavatkozást gyorsan markolóval nyélbe kell ütni, vélik sokan”, fejtette ki Csók Zsolt. Nem csak urbánus legenda: az alapozással foglalkozó első éves tartószerkezeti mérnököket arra tanítják, hogy nekik két főellenségük van: a víz és a régészek! – méltatlankodott a kutató. Ami pedig a fordítottját, vagyis a régészek ellenségét illeti, ezek közül az elsőszámú a helyi adminisztráció, amelynek halvány fogalma sincs arról, hogy létezik régészeti vagy örökségvédelmi kerettörvény. Példa erre a kolozsvári Főtér esete, amikor utolsó percben állították meg a bulldózeres munkásokat. Kiderült: az az engedély, amit az országos műemlékvédelmi bizottság kibocsátott, világosan leszögezte, hogy a felújítás régészeti felügyelet mellett történjen, a polgármesteri hivatal viszont ezt teljességgel semmibe vette, Emil Boc számára fontosabb volt, hogy minél hamarabb túlessen a dolgon, és a sörnapokra át tudja adni a tér nyugati részét. Sajnos, a régészeti kutatásokról, illetve az épített örökség védeleméről rendelkező jogszabályok is olyanok, amilyenek, nagyon sok kiskaput hagynak a befektetők számára, hogy azt tehessenek a markolókkal, amit akarnak – mondta Csók Zsolt. Erre különben szomorú példa a nagyenyedi vártemplom felújítása is: amint azt a teremben felszólaló enyedi tanárnő elmondta, kétségbeejtő, ahogy a vár bástyáinak „rendbetételét” kivitelezték: a faragott köveket kivették, a falakat betonból újraöntötték, a civilek pedig tehetetleneknek érzik magukat e rombolás láttán. Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár) 2017. október 18.Kisebbségek RomániábanNem tudathasadással, hanem a román állam több évtizedes asszimilációs politikájának eredményességével magyarázható a nem magyar nemzeti kisebbségek parlamenti képviselőinek elutasító magatartása – kaptunk magyarázatot arra, miért szavaz állandóan az RMDSZ ellen a többi romániai kisebbség. Úgy tűnik, számukra inkább nyűg, mint lehetőség az RMDSZ kezdeményezései a kisebbségek identitás-megőrzése, az önrendelkezés terén. Legutóbb a közigazgatási törvényben rögzített anyanyelv-használati küszöb csökkentésére vonatkozó RMDSZ-es indítványt szavazta le a szakbizottsági vitán a nem magyar kisebbségek nevében Mariana Popescu, a macedón kisebbség képviselője. „Egyeztettünk a kisebbségi frakcióban és úgy döntöttünk, hogy nem támogatjuk a kezdeményezést. Az anyanyelv-használati küszöb csökkentése 20 százalékról 10-re törvénytelen, egész Európában a 20 százalék érvényes. Úgy ítéljük meg, hogy Románia épp elég jogot biztosít nekünk, kisebbségeknek, mi elégedettek vagyunk azzal, amit a román államtól kapunk”, érvelt Popescu. Semmiféle autonómia nem hatja meg őket „Alig akad ma romániai kisebbségi közösség, amelynek ambíciói, elvárásai, igényei összehasonlíthatóak lehetnének a magyar közösség elvárásaival. Ennek oka részben a közösség méretében, illetve az ebből fakadó asszimilációban keresendő – mondta el lapunknak Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának volt vezetője. Úgy véli, a kisebbségi képviselők – a mindenkori hatalomhoz való közeledési „reflexeken” túl – azért helyezkednek gyakran a magyar igényekkel szembe, mert azok messze meghaladják saját elvárásaikat, azokat a kisebbségi jogokat, amelyek számukra fontosak, már rég elérték – fejtette ki. „A népszámlálási adatok szerint az 1,23 milliós magyar közösség után már csak a roma, ukrán és német közösség száma haladja meg a 30 ezret, ezek közül pedig egyik sem rendelkezik olyan közösségi öntudattal, amely bármelyiket is az RMDSZ partnerévé tehetné egy kisebbségi jogbővítési harcban”, vélekedett Markó Attila. Elmondta: már a kisebbségi törvénytervezet tizenkét évvel ezelőtti vitáján kiderült, hogy a nem magyar nemzeti kisebbségek képviselőit semmilyen típusú autonómia nem hatja meg. Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár) 2017. október 27.Soós nyílt levele László Attilához: az RMDSZ által is megszavazott rendelet veszélyezteti VerespatakotMagyarázatot kér Soós Sándor László Attilától, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke felszólítja az RMDSZ-es szenátort, mondja el, miért szavazott meg egy olyan törvényt, amely lehetővé teszi a védett természeti területek határainak módosítását, az alattuk található altalaj kincsek kibányászását. Hétfőn a szenátus, köztük az RMDSZ hat szenátora, 66 igen szavazattal fogadta el az említett tervezetet, áll az EMNP-közleményben. Soós szerint a rendelkezés – melyet a képviselőház is jóvá kell hagyjon – egyértelműen veszélyezteti Verespatakot, és zöld utat adhat az oda tervezett káros, ciántechnológiás bányaberuházásnak. Soós azzal vádolja a politikai vezetőket, hogy a választók akarata ellenére „kiskapukat biztosítva igyekeznek legféltettebb kincsünket, természeti környezetünket, kiárulni.” László Attila a Szabadságnak úgy nyilatkozott: az RMDSZ szenátusi frakciójának nem volt közös álláspontja ebben a kérdésben, mindenki saját belátása szerint szavazott. Azt ugyan nem tudta pontosan megmondani, hogy a rendelet mennyiben jelent veszélyt Verespatakra nézve, de minden jel arra vall, hogy a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) bányanyitásának terve halott dolog, mondta. A rendelet arról szól, hogy azokon a területeken, ahol altalaj kincsek kitermelése kezdődött el, akkor is folytatni lehessen a munkát, ha időközben a kitermeléssel foglalkozó cég saját tulajdonát képező területet védett területnek nyilvánították. Mindezt persze az érvényben levő környezetvédelmi szabályok tiszteletben tartásával – tette hozzá. – Személyes véleményem az, hogy ideje némi racionalitást bevinni a környezetvédelembe, állatvédelembe. Amikor ugyanis az emberek megélhetése, mi több élete múlik bizonyos rendelkezéseken, lásd a medvék kilövési engedélyének kibocsátását, az autópályák megépítésének blokkolását, vagy épp a már elkezdett beruházás folytatásának lehetővé tételét, akkor az embernek, a közösség érdekének kell elsőbbséget élveznie – mondta a szenátor. Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár) 2017. november 3.Gyurcsány ámokfutásaGyurcsány Ferencet az erdélyi magyar sajtóban szidni olcsó hatásvadászat, tudom. Az egykori magyar miniszterelnök őrzi hirhedtségét és népszerűtlenségét a határon túliak körében, róla írni kimeríti a bulvár fogalmát. Most azonban Gyurcsány maga kiált pofonokért legújabb kezdeményezésével, aminek célja: ne szavazhassanak azok, akik soha nem éltek Magyarországon, és akik ilyenformán nem viselik szavazatuk következményeit. Elsősorban tanácstalanságomban foglalkozom a dologgal: vajon lehet, hogy Gyurcsány tulajdonképpen szívességet tesz? Mostanig Erdélyben akadozott a magyarországi szavazáshoz szükséges regisztráció, nézzék csak meg, hogy felpörög majd a Gyurcsány-kampány hírének hallatára! Csakazértis! A könnyített honosítással szerzett állampolgársággal járó szavazati jog körüli hangulatkeltésnek kicsit déjà vu jellege van. A 2005-ös decemberi népszavazás előtt sok a pro és kontra érvek közül már elhangzott, Gyurcsány Ferenc, Magyarország akkori kormányfője, az MSZP–SZDSZ koalíció politikusaival összhangban keményen kampányolt a Magyarok Világszövetségének kezdeményezése ellen 800 000 határon túli magyar áttelepülésének veszélyével riogatva. Ugyanez a vita megismétlődött 2010-ben, amikor a második Orbán-kormány előterjesztésére az Országgyűlés nagy többséggel elfogadta, hogy a határon túli magyarok könnyített úton szerezzék meg (vissza) magyar állampolgárságukat. Akkor kimondatott: nem létezik kétféle állampolgárság, egy, amelyik szavazati joggal jár, és másik, amelyik nem. Hogy akar-e élni a határon túli magyar szavazati jogával, vagy úgy érzi, nincs erkölcsi alapja befolyásolni a magyarországi választások kimenetelét, nos az mindenkinek saját belátására volt és van bízva. Mint tudjuk, a könnyített eljárással szerzett állampolgárság 2014-ben hozta meg először „gyümölcsét”: a határon túli magyar voksok legfennebb 1 százalékot nyomtak a latba. Négy év persze sok idő, a helyzet valamelyest változott, a határon túli magyarok körében a magyar állampolgárok száma tavaszig elérheti az egymilliót, ennek 65 százaléka szavazókorú. Mint tudjuk, a 800 ezer magyar áttelepülőből nem lett semmi, mint ahogy 2001-ben, a státustörvény elfogadásakor a 25 millió román munkavállaló magyarországi inváziójából sem – ezzel még a Medgyessy-kormány riogatott annó. A szocialisták később beismerték, „túlbecsülték a veszélyt”, legalábbis ami a státustörvény hatásait illeti, 2013-ban pedig Kolozsváron Mesterházy Attila akkori MSZP-elnök ünnepélyesen bocsánatot kért pártja nevében, amiért elvitatták a határon túliaktól a könnyített honosításhoz való jogot. Úgy tűnt tehát, hogy a közvélemény, de még a berzenkedő magyarországi pártok is napirendre tértek a dolog fölött, beletörődve abba: határon túl – per pillanat – nem nekik áll a zászló. De nem áll Magyarországon sem – a legújabb felmérések szerint legalábbis, amelyek masszív Fidesz-előnyt jeleznek. Hogy az 5 százalékra taksált Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció mire alapozva, mekkora rokonszenvre számítva indította ezt a kezdeményezést? Elképzelni nem tudom. Már csak azért sem, mert arról a Gyurcsány Ferencről van szó, aki a harmadik világbeli menekültekkel sorsközösséget vállalva oly hevesen támadja a magyar kormányt, bezárkózással, idegengyűlölettel vádolva migrációs politikája miatt. Most meg mitől olyan ideges, ha a (számára legalább annyira idegen) határon túli magyarokról van szó? Túl Gyurcsány Ferenc ámokfutásán: tényleg lehet ma erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági magyarokkal riogatva szavazatokat szerezni odaát? Vagy a Magyarországon felpörgött fenyegetettség-érzetet próbálja kijátszani-kihasználni az MSZP egykori frontembere? Merthogy a félelem, ha szárba szökken, nem ismer határokat…? Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
