Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus, az RTV Igazgatótanácsának tagja a vele készült interjúban rámutatott, meglepte az audiovizuális szakmát, de még inkább az erdélyi magyarságot az a bejelentés, mely szerint a magyar kormány anyagilag is támogatni fogja a magyar nyelvű erdélyi televízió alapítását, beindítását. Többen mondják, hogy mivel ez az RMDSZ bábáskodásával születne meg, emiatt nem lenne semleges. Célszerű lenne egy műholdas sugárzású televízió megteremtése. Szükséges szakembergárda kinevelése. Tárgyilagos műsor szükséges, emellett a televíziónak szórakoztatnia is kell. Mindemellett a romániai adófizető magyarságnak az az igénye, hogy a román közszolgálati televízió számarányának megfelelő adásidőben szolgálja őt ki. A törvény szerint a területi stúdióknak önálló frekvencia járna, de ennek alkalmazására most kerül sor. Ezután tehát elméletileg akár 24 órán át sugározhatnak önálló műsort. Azt tervezik, hogy a kolozsvári és a temesvári stúdió magyar adásának idejét megkétszerezik. Temesvár esetében ez csak azt jelenti, hogy nem fél-, hanem egyórás lesz a magyar nyelvű műsor. Kolozsváron viszont három óráról hatra emelkedhet az adásidő, ami azt jelenthetné, hogy mindennap legyen egy egész órás műsor, ehhez majd társítani lehet a marosvásárhelyi eleve egyórás adást. /Gyarmath János: Erdélyi tévé: A kínálat nagyobb lesz, a versenyhelyzet is megnövekszik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./
2003. december 27.
Markó Béla RMDSZ szövetségi elnökkel Gyarmath János készített interjút. Markó Béla rámutatott, a 2003-as év volt a harmadik esztendő, amelynek során a szövetség együttműködött a kormánypárttal. A megkötött egyezmények alapján rendszeresen egyeztettek, elsősorban a magyarságot érintő kérdésekben. Markó úgy látja, az együttműködésről eredményes is lett volna, ha nem áll elő a válságos helyzet a Szabadságszobor felállítása kapcsán. Akkor kiderült: az RMDSZ és a román pártok közötti együttműködést, még nagyon törékeny. Markó szerint ennek ellenére a 2003-as év az előzőekhez képest kiemelkedő eredményeket hozott. A legfontosabb az alkotmány módosítása, sikerült az alkotmányos garancia szintjére emelni anyanyelvhasználati jogokat /az anyanyelv használata az igazságszolgáltatásban/. A föld- és erdőtulajdon visszajuttatása idén nagyjából befejeződött. Székelyföldön több mint 250 ezer hektár közbirtokossági erdő került vissza egykori tulajdonosaihoz. Megkezdődött az egyházi ingatlanok visszajuttatása is. Rendeződik a brassói Áprily Lajos, a szatmárnémeti Hám János Líceum helyzete, ugyanakkor a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen végre a magyar szakok esetében stabilitás alakulhat ki a kötelező beiskolázási számokkal. A vasúti állomásokra is felkerülhettek a román mellé a magyar feliratok. Markó közölte, az észak-erdélyi autópálya megépítésével kapcsolatos kormányhatározat meghozatalában az RMDSZ-nek kiemelkedő szerepe volt. Markó szerint a román sajtó örömmel üdvözölte a különböző nemzeti tanácsok megalakulását. /!/ Hangsúlyozta, vannak olyan magyar politikusok, akik egyebet nem tesznek, mint áskálódnak, az egység megbontásán fáradoznak. /Gyarmath János: Sorsunk alakítását nem engedhetjük ki kezünkből. Esztendőfordulói interjú Markó Béla szövetségi elnökkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./
2004. január 6.
Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Alapítvány elnöke kifejtette, el kellett oszlatni az emberekben a félelmet, a gyanakvást, közösséget kellett teremteni a csángó falvakban. Így azok, akik felvállalták a harcot, már maguk mögött tudhattak egy csoportot. A pápai nagykövet már leszögezte, hogy, ha arra igény lesz, megteremthető a magyar nyelvű misézés lehetősége. Ez persze csak elvi álláspont, további erőfeszítésekre is szükség lesz, hogy ez gyakorlattá váljon. Tudni kell: a iasi-i püspökség igen fiatal, 1948-ban létesült, és félti hatalmát, tart attól, hogy a mi vidékünk esetleg Erdély felé kacsint. Ezek a moldvai papok csaknem mind identitásválságban és -zavarban élnek. Azok ugyanis, akik teljesen elfelejtették anyanyelvüket, valószínűleg belenyugszanak, hogy ők románok, de azok, akik tudják, mint Gherghel püspök is, hogy nem román eredetűek, talán nehezen néznek szembe önmagukkal. Pusztinában például két éve indult be a magyar nyelv oktatása, heti három órában, ami csak valamivel több a semminél. Az állam valamit engedett, az egyház hajthatatlan. A nuncius segítene, de nem nagyon tud. A nuncius bevallotta: nem gondolta, hogy ekkora lesz az ellenállás a moldvai papok részéről, és hozzátette: úgy látszik, hogy ezeknek meg kell térniök. Nyisztor Tinka hangsúlyozta: katolikusként azt várná el tőlük, nézzenek szembe önmagukkal, és legalább lelkiismeretük előtt tisztázzák, miért vállalták fel az erőszakos románosítást. /Gyarmath János: Ha aprók is, mégicsak sikerek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./
2004. január 21.
Nemcsak a román sajtó és a román politikusok támadják a székely tanácsokat és a Magyar Polgári Szövetséget, hanem a Romániai Magyar Szó és a Népújság munkatársai is. Barabás István cikkében támadta Tőkés Lászlót és Csapó Józsefet, akik két táborra osztják a hagyományosan összetartó szavazóbázist. Funar követelte, hogy kormány, ügyészség, rendőrség a törvény szigorával lépjen fel az alakuló tanácsok ellen. Barabás hozzátette: Funar véleményét a kutya sem veszi figyelembe, „Tőkés Lászlónak és Csapó Józsefnek, a két fő-tanácsnoknak haja szála sem görbült, ami részben az RMDSZ érvelésének is köszönhető: javasolgatni, tervezgetni, sőt Szövetségünket fúrogatni mindenkinek jogában áll” Barabás szerint „a romániai magyar szakadárpolitika január 17-én egy nyilvánvalóan életképtelen autonómiatervezettel újabb fejezetet” írt történetébe. Corneliu Vadim Tudor az RMDSZ-t támadó nemzeti tanácsoknak emlékművet helyezett kilátásba. A szenátusban 2003. március 10-én kijelentette: „Amikor majd Tőkés László alaposan szétveri az RMDSZ-t, hozzám jösztök, hogy bevigyelek a politikába. Tőkés László is tett valami jót az életében: megosztotta az RMDSZ-t. Emeljünk szobrot neki!” Gyarmath János március 15-én tudósítást közölt erről a szenátusi vitáról, megjegyezve: „Erre a szoborra vágyna a püspök úr?! Vélem, hogy nem. Csakhogy az áskálódást folytatva, akár ide is eljuthat.” Barabás szerint Tőkés László és áskálódó hívei is megérdemlik azt a bizonyos emlékművet, amelyet a román extrémizmus akar emelni mindazoknak, akik a romániai magyar kisebbség erejét gyengítik. Az RMDSZ-t három irányból éri szüntelen támadás: A Nagy-Románia Párt, a Vatra Romaneasca Egyesület és Tőkés László tábora részéről. Miközben Tőkés László és elvbarátai kígyót-békát kiabálnak az RMDSZ-re, a román politikai elit pozitívan ítélte meg az RMDSZ szerepét. /Barabás István: Hasraesés magyar módra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./
2004. március 29.
Exkluzív interjút adott Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a Romániai Magyar Szónak. A kormánypárttal megkötött megállapodás szerinte áttörés volt. A szoborállítás valósággá vált, a megosztani akaróknak, akik tagadják azt, hogy a magyarság helyzetét politikai eszközökkel rendezni lehet, nem volt igazuk. Markó bízik abban, hogy április 18-án leplezik a Szabadság-szobrot. „Március 15-én az ellenkampány, a tiltások ellenére nagy tömegek vettek részt az RMDSZ által szervezett rendezvényeken, mintegy demonstrálva azt is, hogy egyetértenek annak építő politikájával.” Az előválasztásokon a magyarság, a vártnál nagyobb számban jelent meg. Van egy bizonyos szigorítás a kisebbségek esetében, de azt nem az RMDSZ terjesztette be. Egyes szervezetek a kettős állampolgárság megszerzésével kötik össze a tagtoborzást, lényegében becsapva az embereket. Markó kiemelte: a „tájainkon is előforduló erőszakkal való példálózást” erkölcstelennek tartja. Ezért elítéli azokat a magyarországi szónokokat, akik Erdélyben ilyesfajta ötletekkel állnak elő. /Gyarmath János: Felelős ember ma nem példálózhat erőszakkal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./
2004. április 2.
Exkluzív interjút készített Gyarmath János főszerkesztő Bálint-Pataki Józseffel, HTMH elnökével az oktatási–nevelési támogatásokról. A Fidesz politikusainak nyilatkozataiban visszatérően elhangzik az állítás, hogy a korábbi évekről súlyos adósság halmozódott volna fel az oktatási–nevelési támogatások folyósítása terén, s a kedvezménytörvényben foglaltak szerint több milliárd forint járna visszamenőleg a határon túli magyaroknak. A HTMH március elején közzétett nyilatkozatában ugyanakkor nincs szó adósságokról, vetette fel a főszerkesztő. Bálint-Pataki József rámutatott, hogy az Orbán-kabinet egy 2002 januári kormányhatározattal 1,2 milliárd Ft-ot bocsátott az Illyés Közalapítvány rendelkezésére a kedvezménytörvényben rögzített oktatási–nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatás 2002. évi finanszírozási forrásaként. Ennek az összegnek azonban csak töredékét használták fel az eredeti célra. Az akkori kormány úgy döntött, hogy az eredetileg az oktatási–nevelési támogatások folyósítására rendelkezésre bocsátott összeget az Illyés Közalapítvány a kedvezménytörvényben szereplő más célokra is felhasználhatja. Az 1,2 milliárd Ft összegű keretből ily módon ténylegesen kb. 180 millió Ft-ra történt oktatási–nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatási célú kötelezettségvállalás, a fennmaradó több mint 1 milliárdból éppúgy kapott szórványkollégium, mint más alapítvány. A törvény végrehajtását koordináló Határon Túli Magyarok Hivatala és az Illyés Közalapítvány között még 2002 márciusában kötött megállapodás oktatási évenként 20 000 Ft-ban rögzítette az oktatási–nevelési támogatás egy gyermekre jutó összegét, és tanévenként 2390 Ft-ban a tankönyv- és taneszköz-támogatás összegét. Az Illyés Közalapítvány új kuratóriuma csak 2003 tavaszán kezdhette meg munkáját, ami késedelmet okozott a közalapítvány működésében. A 2002 második felében – értelemszerűen már a 2002–2003-as tanévre vonatkozó iskolalátogatási igazolással – benyújtott pályázatok túlnyomó többségéről a közalapítvány új kuratóriuma ily módon 2003 folyamán tudott dönteni. 2003-ban ténylegesen 1.542.111.626 Ft-ot fizettek ki, összesen 49 553 pályázatra. Az említett összeg legnagyobb része – 1 077 590 000 Ft – Erdélyre (35.451 pályázatra) jutott, Kárpátaljára 274 478 380 Ft-ot (8500 pályázat), a Vajdaságba 182 730 266 Ft-ot (5238 pályázat), Horvátországba 5 473 100 Ft-ot (241 pályázat), Szlovéniába pedig 1 839 000 Ft-ot (123 pályázat) folyósított az Illyés Közalapítvány. A 2003–2004. tanévre szóló oktatási–nevelési támogatások folyósításáról január első napjaiban a romániai Iskola Alapítvánnyal, február közepén – az Illyés Közalapítvány közreműködésével – vajdasági, kárpátaljai, horvátországi és szlovéniai partnerekkel, február 24-én pedig a szlovákiai Pázmány Péter Alapítvánnyal kötötte meg a megállapodást a HTMH. A 2004. évi költségvetési támogatási keretre a 2003–2004-es tanévben magyar iskolába járó gyermekek után lehet pályázni. Az újságíró emlékeztetett: a márc. 1-jei Medgyessy–Orbán találkozón megegyezés született a határon túli magyaroknak járó családtámogatás ügyében: a kormányfő igennel válaszolt a Fidesz-elnök kérdésére, miszerint akkor is kifizetik-e a támogatást, ha az eléri a 3,5 milliárd forintot. A HTMH elnöke szerint az ellenzéki politikusok ezt az ígéretet értelmezik át valamiféle adósságtörlesztésre tett ígéretté. Valójában arról van szó, hogy az oktatási- nevelési támogatások 2004. évi anyagi hátterét a költségvetési törvény 1,7 milliárd forintos összegben határozta meg – a tavalyi évhez hasonlóan idén is „felülről nyitott rendszerben". A felülről nyitott rendszer pedig azt jelenti, hogy bármilyen nagyságrendűek lesznek is az igények, lehetőség van azok maradéktalan kielégítésére, akár 3,5 milliárd forint erejéig is. /Gyarmath János: Naptári év vagy tanév? Exkluzív interjú Bálint-Pataki Józseffel, HTMH elnöke az oktatási–nevelési támogatásokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./
2004. május 10.
Gyarmath János főszerkesztő elutasította a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Lelkészi Kara értekezletének máj. 5-i munkálatairól „Áldás, népesség avagy Pártosság és zsákmányszerzés" címen a Romániai Magyar Szóhoz is eljuttatott, Tőkés László püspök által jegyzett nyilatkozatot. A nyilatkozat „ocsmány módon, az ellehetetlenítés szándékával” „nekimegy érdekvédelmi szervezetünknek”, minősített Gyarmath János. /Gyarmath János: Politika és… erkölcs(telenség). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./
2004. június 2.
Sike Lajos újságíró elmondta megtérése történetét: a Fidesz-kormány idején a Fidesz híve volt. Öt éve beadta felmondását a főszerkesztőnek, mert nem értett egyet azokkal a magyarországi lapokból átvett írásokkal, amelyek a kormányzó fiatal demokratákat bírálták. Gyarmath János főszerkesztő és Cseke Gábor szerkesztőségi főtitkár nem siette el a választ. „Később kiderült, ők akkor már tudtak olyan dolgokat, amit én még nem vettem észre.” Gyarmath János kérte Sike Lajost, halassza el pár hónapra döntését: jönnek a romániai választások és majd meglátja, milyen szerepet játszik a Fidesz. „Igaza lett Gyarmath Jánosnak!” – írta. Nem az RMDSZ-t támogatták, „hanem a korábbi haveri kapcsolatok révén, annak szerveződő ellenzékét.” Németh Zsolt Székelyudvarhely lakosságának a megosztásán ügyködött. /Sike Lajos: Egy felmondás háttere, avagy: Kinek a lelkét terheli, ha nem lesz parlamenti képviseletünk? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./
2004. június 28.
Markó Béla RMDSZ-elnök exkluzív interjút adott a Romániai Magyar Szónak. Kifejtette, hogy az RMDSZ jó választási szereplése bizalmi szavazás volt. A következő négy évre sikerült biztosítani azt, hogy a magyarság ott lehessen a számára fontos döntéshozatali és végrehajtó szervekben. Eddig volt 146 RMDSZ-es polgármester, most lesz 186, 1996-ban az RMDSZ vezetett két megyét, 2000-től négyet – Kovásznát, Hargitát, Marost és Szatmárt -, és felsorakozik Bihar is. A helyi és a megyei tanácsok az elkövetkező években nagyobb költségvetésekkel fognak gazdálkodni, bővül hatáskörük. Az RMDSZ több megyében a kormánypárttal, a Szociáldemokrata Párttal működik együtt, de van ahol a Demokrata vagy a Liberális Párttal. Markó nem értek egyet azzal, hogy felrúgják a kormánypárttal kötött egyezséget. /Gyarmath János: A szavatartás, a megbízhatóság, a tisztesség üzenetét kell megfogalmaznunk. Exkluzív interjú MARKÓ BÉLA szövetségi elnökkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2004. július 5.
Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője szerint „valakik" szembe akarják fordítani a romániai, határon túli magyar sajtót a magyar kormánnyal: szept. 30-ától elvágják azt a „köldökzsinórt", amelyen a hazai magyar lapokat az MTI hosszú évek óta híroxigénnel táplálta. A döntést az Illyés Közalapítvány kuratóriuma hozta meg. Az IKA kuratóriumának titkára ugyanis azt nyilatkozza, hogy „a közalapítvány a Draskovics-csomag 197 millió forintos elvonása miatt nem tudja vállalni" a határon túli magyar lapok MTI-hírekkel való ellátását. /Gyarmath János: Magyar–magyar hír-vasfüggöny. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./
2004. szeptember 3.
Gál Éva Emesének az RMDSZ Etikai Bizottsághoz címzett levelére nem Melles Elődnek kellett volna válaszolnia, hanem az érintetteknek. Időközben Markó Béla is megígérte, hogy közbenjár az RMDSZ erkölcsi tisztaságát felügyelő szervezet tagjainál a válasz elküldése érdekében. Melles Előd éveken át akadályozta az erdők visszaadását és Gál Éva Emese ellen csak azért indított pert, mert az újságírónő vállalta a tények megírását, szögezte le Garda Dezső. Az RMDSZ által kiharcolt erdővisszaadási törvényt még most is „rossznak és vitathatónak" nevezte akkor, amikor az ő magatartásának köszönhetően a gyergyói emberek százai erdő helyett csutakost kaptak vissza, mivel ő és munkatársai 30 évre előre kitermelték a vágási lehetőségeket a Gyergyói-medencében. Melles Előd „beteges, közönséges jelentgetőnek" nevezte Garda Dezsőt, aki a parlament korrupciót kivizsgáló bizottságának tagjaként vállalta a famaffia elleni küzdelmet. Melles Elődöt visszaélése miatt leváltották a Gyergyói Erdőgondnokság vezető tisztségéből, sőt ügyészségi kivizsgálást kértek Melles Előd és egyes munkatársai ellen. Mindezek ellenére Melles Előd 2004-ben is különleges védettséget élvez Dézsi Zoltán területi RMDSZ-elnök részéről. Kik támogathatják Melles Elődöt az RMDSZ részéről a háttérből? /Dr. Becsek Garda Dezső parlamenti képviselő: Adalék az Etikai Bizottsághoz benyújtott Gál Éva Emese-levélhez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./ Garda Dezső mellékelt egy rendőrségi iratot, mely szerint nyomozást kezdtek Melles Előd, Csibi Ferenc, Györfi Dénes és Incze József ellen az alábbi bűncselekmények elkövetése miatt: „hivatali visszaélés személyek érdekei ellen" és „okirathamisítás saját aláírással". Továbbá Melles Előd, Ferencz Károly és Ferencz Dénes ellen a következő bűncselekmények elkövetése miatt: „munkahelyi visszaélés személyek érdekei ellen", valamint „bűnrészesség munkahelyi visszaélésben személyek érdekei ellen". Mindezek után áll a főszerkesztő megjegyzése: a lap az elkövetkezőkben a kérdéssel csakis a hivatalos információk közlésének szintjén foglalkozik, az egymással vitatkozó feleknek, még a replika szintjén sem biztosít teret. /Gyarmath János főszerkesztő: Ha már kár a Magyar Szóért! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./
2004. október 27.
Az 1989-es fordulat után az okt. 27-i a Romániai Magyar Szó 5000. lapszáma. A lap az egész romániai, erdélyi magyarság ügyének szócsöve akar lenni, az eltelt másfél évtized alatt tartották magunkat ehhez, írta lapjáról Gyarmath János főszerkesztő. A lap szívesen ütköztette a véleményeket. Az elmúlt években olyasmik valósultak meg, amikről azelőtt álmodni sem mertek, írta Gyarmath. Ezt veszélyeztetik a magukat magyarnak valló erők. /Gyarmath János: RMSZ 5000. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./
2004. november 23.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a vele készített interjúban kiemelte, hogy az RMDSZ-nek oda kell figyelnie a szociális és gazdasági problémákra. Sokan elfordultak a politikától. Az RMDSZ komoly szórványprogramja van, sorra nyitják meg az iskolákat. Markó a kettős állampolgársággal kapcsolatban leszögezte: élesen szemben állnak a magyar kormánypártok, a magyar kormány véleményével. A kitelepülés megelőzésére olyan helyzetet kell teremteni Erdélyben, hogy innen ne akarjanak elmenni az emberek, de főleg a fiatalok. Markó úgy fogalmazott, hogy „nálunk november 28-án lesz a népszavazás a kettős állampolgárságról, mint ahogy az autonómiáról is/Gyarmath János: Mi már vasárnap „kettős igennel” szavazunk! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./
2005. január 10.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, államminiszter először adott miniszterelnök-helyettesként interjút a Romániai Magyar Szónak. Elmondta, hogy viszonylag hamar meg tudtak állapodni a kormány összetételében, és elég gyorsan sikerült beindítani a tevékenységet. Azonban a prefektusok kinevezésével kapcsolatos egyeztetések nem mentek oly simán. Markó emlékeztetett: a koalícióban való részvétel sarkalatos feltétele volt, hogy megszülessen a kisebbségi törvény. Ezzel párhuzamosan újból tárgyalják a felekezeti oktatásról szóló törvénytervezetet. El akarják érni továbbá, hogy a román történelmet és földrajzot a felső tagozatokon is anyanyelven oktathassák. Ugyancsak terveik közé tartozik, hogy a kormánynak alárendelt, állami intézményekben is használható legyen a kisebbségek nyelve. /Gyarmath János: A perefektusok kinevezése az első szakítópróba volt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./
2005. február 21.
„A diplomáciai protokoll áthágása: Magyarország nagykövete inkognitóban a Bákó megyei klézsei csángók között” – adta hírül a National bukaresti napilap. Ebből kiderül, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) emberei ma is külföldi diplomaták, közméltóságok nyomában vannak. Előzőleg Emma Nicholson, Románia egykori EP-jelentéstevője megjegyezte, hogy romániai látogatásai idején lépten-nyomon beleütközött a titkosrendőrökbe. Az újság szerint Bákó megye prefektusát, Gabriel Bercát csak órákkal később értesítették a SRI ügynökei, hogy a területén tartózkodik egy diplomata. «Tájékoztatott a SRI és felvettem a kapcsolatot a nagykövettel, de az éppen a megyében tett látogatása vége felé járt. A diplomáciai protokoll szerint egy ilyen színtű látogatás egész sor előkészületet feltételez, hogy biztosítani lehessen a közméltóság személyi biztonságát» – mondotta Berca. Arról nem esett szó a híradásban, hogy a bukaresti magyar nagykövetség munkatársai csatlakoznak a Legyen Ön is keresztapa, keresztanya! programhoz, amelynek lényege, hogy vállalják a csángó „keresztgyerekek” magyar nyelvi taníttatásainak költségeit, ami évi kb. 4,5 millió lejt tesz ki. /Gyarmath János: Rejtőzködve a csángóknál? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./
2005. február 28.
Egy koalíciós kormány nehezebben hoz meg bizonyos döntéseket, az államtitkárok kinevezéséhez aránylag hosszú idő kellett, fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, kormányfő-helyette a vele készült interjú interjúban. Hangsúlyozta, hogy mindannyian magyarként vannak jelen ebben a kormányban. Jelenleg a magyar érdek szerencsésen egybeesik az egész országéval, főleg a jelentős kérdésekben, mint az integráció, az igazságügy, vagy más területek reformja. Sok tekintetben érdekazonosságról van szó, viszont tetten érhető különbségről is. Markó Béla az oktatás és a kultúra mellett, az integrációért felel. /Gyarmath János: Magyarokként vagyunk jelen a román kormányban. Exkluzív interjú Markó Béla szövetségi elnökkel, kormányfő-helyettessel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./
2005. március 7.
Hetekkel ezelőtt már Gyarmath János is megírta, hogy az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács hivatalból indítson eljárást a Steaua Sportkub ellen szurkolói kisebbség-, pontosabban magyarellenes magatartása, a „Ki, ki a magyarokkal az országból!” kitartóan skandált jelszó kapcsán, ugyanakkor óva intette a Csíkszeredai Sportklub híveit, hogy a következő mérkőzésen ne essenek ugyanabba a hibába. Amikor végre intézkedett egy ügyben a hivatal, egy újságcikk alapján, akkor megkapta a magáét. Az egyik erdélyi hetilap a hírt a következő címmel tálalja: „Magyar feljelentés erdélyi antiszemitizmus vádjával”. Az illető felszólalását Tőkés László püspök is elítélte, ugyanazon lapban: „...fájdalmasan időszerű elítélnünk azt az antiszemita jellegű felszólalást, melyre az SZNT legutóbbi ülésén került sor Gyergyószentmiklóson, és amely azzal fenyeget, hogy a székely autonómia nemes ügyéért vívott küzdelmet beszennyezi. Ilyen módon nem Románia Parlamentje vagy az európai fórumok, hanem csak az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács elé juthatunk jogos követeléseikkel.” /Gyarmath János: Csak mások szemében a szálkát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./
2005. március 15.
Lemondott elnöki tisztségéről a Nagy-Románia Párt alapítója, „motorja”, Corneliu Vadim Tudor. Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője hozzátette: csaknem ugyanabban az órában Marosvásárhelyen Tőkés László is elnyilatkozta magát. Arra hivatkozva, hogy képtelen harcba szállni a Budapest-RMDSZ-Bukarest tengellyel, amely a magyar autonómia sírásója, valamint arra, hogy a „székelyek” – csak így általánosságban – leszakadni készülnek a magyar nemzettestről, nem igazán vállalná tovább az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöki tisztségét. A bukaresti média évek óta nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy Vadimot és Tőkés püspököt valamiképpen egy nevezőre hozza. Gyarmath hozzátette, hogy Tőkés László az autonómia híve, amelyet sem ő, sem hívei az európai normákat is figyelembe véve, nem tudtak igazán megfogalmazni. /Gyarmath János: Mentek, hogy maradjanak? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./
2005. március 29.
Traian Basescu államfő kijelentette, hogy egyelőre „félreteszi” az észak-erdélyi autópálya ügyét az úgynevezett IV. páneurópai korridor hazai szakaszának megépítése javára. Nem mondta ki, hogy ezzel végleg lemondana a (Bukarest)-Brassó-Marosvásárhely-Kolozsvár-Bors autópályáról, de jelezte, arra egyelőre nincs pénz. Markó Béla miniszterelnök-helyettes határozottan leszögezte: az RMDSZ programjában az észak-erdélyi autópálya megépítése főhelyen szerepel, az RMDSZ nem érthet egyet azzal, hogy az autópálya építési folyamatát leállítsák. /Gyarmath János: Észak-Dél háború a láthatáron? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./
2005. április 2.
Az egyik román napilap zokon vette azt, hogy mindmáig nem férhettek hozzá az RMDSZ által beígért és sürgetett kisebbségi törvény tervezetéhez, amely a szerző szerint „suba alatt” készül. Gyarmath János főszerkesztő szerint csattanós választ ad erre: a Romániai Magyar Szó mai számában közölték a tervezetet, amelyet hetek óta véleményezhetnek a többi kisebbségi szervezetek, de a magyar civil társadalom képviselői, szakemberei is. Az utóbbiak rövidnek tartották azt a néhány napot, amely alatt véleményt kellett formálniuk. Gyarmath János megmagyarázta: amikor az RMDSZ közhírré tette, hogy reális esély van a kisebbségi törvény parlamenti elfogadtatására, bárki javaslatokkal fordulhatott a munkabizottsághoz. Ezt sokan meg is tették. Toró T. Tibor temesvári képviselő, az RMDSZ háromszéki szervezete és sokan mások. /Gyarmath János: Ami késik, nem múlik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./
2005. május 6.
A veszteségek, a felhalmozódott nyomda- és papírköltségek miatt május 4-e óta csak elektronikus formában jelenik meg s csak az interneten olvasható a Romániai Magyar Szó – áll Gyarmath János főszerkesztő közleményében. A főszerkesztő lehetőségként említette, hogy ugyanezzel az újságírói közösséggel egy új napilapot indít. Birtalan József, a Romániai Magyar Szót kiadó Transil Kft. főrészvényese arról számolt be, hogy a legutóbbi részvényesi közgyűlésen nem a lap beszüntetéséről, hanem a tevékenység folytatásáról döntöttek. /Szünetelteti megjelenését a Romániai Magyar Szó. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./ A május 5-i, pénteki lapszám még látható lesz a világhálón, ezután már sem ott, sem nyomtatásban nem jelenik meg az újság. Gyarmath János főszerkesztő szerint 1996 óta nem részesültek jelentős anyagi segítségben, a magyarországi Illyés Közalapítványtól pályázati úton kapott évi 200–300 ezer forintos, azaz 30–45 millió lejes támogatások a kiadásoknak csak elenyésző részét fedezték. Gyarmath szerint azért kerültek nehéz anyagi helyzetbe, mert az állam leállította a hirdetéseit. Birtalan József, a hatvan alkalmazottat foglalkoztató Transil Rt. többségi tulajdonosa cáfolta, hogy ő rendelkezett volna a Romániai Magyar Szó szüneteltetéséről. A közalkalmazottak országos ügynökségének elnöki tisztségét is betöltő Birtalan elmondta: „Ragaszkodom ahhoz, hogy a Romániai Magyar Szó továbbra is megjelenjen, ehhez azonban át kell vészelnünk a nehéz anyagi időszakot. A lap úgy fog újra megjelenni, hogy a jó oldalait megtartjuk, a rosszakat viszont nem.” A többségi tulajdonos leszögezte: a rövid átmeneti krízis idején sem bocsátanak el senkit a laptól, mindenki megkapja bérét. A Romániai Magyar Szó 2002 szeptemberében ünnepelte 55. születésnapját. Az 1947. szeptember 1-jén indított újság nevét az 1950-es évek közepén Előrére változtatták, majd Nicolae Ceausescu kommunista diktátor bukásakor, 1989. december 22-én éjszaka a szerkesztők az eredeti Romániai Magyar Szó-fejlécre cserélték vissza az Előrét. Az 1990-es évek elején a lap példányszáma meghaladta a 120 ezret. /Benkő Levente: Felfüggesztette megjelenését a Magyar Szó. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./
2005. május 9.
Május 5-től megállás nélkül szóltak a szerkesztőség telefonjai, mi történt a Romániai Magyar Szóval, hiszen májusban 4-én lett volna esedékes az első megjelenés, de még egyetlen lapszámot sem kézbesített a postás. Közölték, hogy anyagi gondok miatt a lap csak interneten jelent meg. Közleményben elnézést kértek az olvasóktól. Azután kedvező fordulat állt be, a szerkesztőség biztosítékot kapott arra, hogy megteremtik a folyamatos megjelenés feltételeit. Május 9-én összevont lapszámot adnak ki, benne a szokásosan szombaton megjelenő Színkép melléklettel. /Gyarmath János: Egy rövidzárlat története. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./ Gyarmath János főszerkesztő elmondta, sikerült megállapodniuk a nyomdával a felhalmozott adósság átütemezéséről. A lapot kiadó Transil Rt. igazgatótanácsának elnöki tisztségét is betöltő Gyarmath János nem bocsátkozott jóslatokba arról, hogy mi lesz, ha június végéig mégsem törlesztik a nyomdával szembeni 360 millió lejes adósságukat. /Benkő Levente: Ismét megjelenik a Romániai Magyar Szó. = Krónika (Kolozsvár), máj. 10./
2005. május 18.
Felháborodottan számolt be a történtekről Ilyés András, a zetelaki dr. P. Boros Fortunát iskola igazgatója és tornatanára, Tamás Zoltán. Az iskola lány kézilabda-csapata Hargita megye színeit képviselve a falusi középiskolák országos bajnokságának döntőjére volt hivatalos a Targoviste közelében található Nucetbe. Ellenőrizték irataikat, az egyik fényképről hiányzott a pecsét. Még aznap éjszaka a helyére került a pecsét. A zetelaki lányok mindhárom mérkőzésüket megnyerték, bekerültek a döntőbe. Az összecsapásra mégsem került sor, mert valaki óvott. A zsűri, amely korábban mindent rendben talált, ismét összeült, majd kizárta a sikeres zetelaki csapatot azzal, hogy az egészségügyi igazoláson az orvos, aki pecsétjével, kézjegyével ellátta azt, mi több feltüntette azt is, hogy az meddig érvényes, nem írta oda külön is: alkalmas a sportolásra. A Dambovita megyei tanfelügyelő megengedhetetlenül ellenségesen és rosszakaratúan viselkedett a lányokkal szemben. /Gyarmath János: Zetelaka szúrta volna a szemét? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2005. máj. 18./
2005. június 10.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke a vele készült interjúban kifejtette, az európai integráció hosszú és dilemmákkal terhes folyamat. Az Európai Unió működik, megvannak azok a dokumentumok, amelyek biztosítják az alapot a közös európai ház működtetéséhez. Az EU alkotmányának esetleges elbukása rossz lenne, mert a tervezet szerint a kisebbségi jogok betartásának felügyelete az Európai Unió jogkörébe tartozik. Amennyiben Romániában sikerül a kisebbségi törvényt elfogadtatni, az mindenképpen jó hatással lehet az ország európai integrációjára. Markó rámutatott, az erdélyi magyarság zöme az RMDSZ-re szavazott. Jelentős eredmény lesz az is, hogy a kormány felelősségvállalásával végre megszületik az európai szintű tulajdontörvény, amely közvetlenül érinti a vagyonából egykoron kisemmizett magyarságot is, hiszen további erdők, földek, ingatlanok kerülnek vissza tulajdonába. Sok a probléma : kicsik a nyugdíjak, nagyarányú a munkanélküliség, létbizonytalanság van főleg Székelyföldön. /Gyarmath János: Az RMDSZ számára egyértelmű a mérce! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./
2005. június 29.
Tőkés László püspök békés demonstrációra hívta Nagyvárad lakosságát, hogy tiltakozzanak a református középiskola sportpályájának az ortodox egyház által jogtalanul történő elsajátítása ellen. A minden áron területileg is terjeszkedni akaró görög-keleti egyház megragad minden alkalmat arra, hogy „államegyházként” érvényesítse akaratát. Tőkés László püspök felháborodása érthető. Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője szerint a mostani tiltakozás türelmetlenség, „személyes kelletés”, éppen akkor, amikor a parlament olyan törvénycsomagot fogadott el, amely siettetni fogja az egyházi ingatlanok, telkek, egyéb javak visszaszolgáltatását. Gyarmath szerint a „végkifejlet ebben a mini és nevetségesnek tűnő ’vallásháborúban’ nem ismeretes, csak sejthető”. /Gyarmath János: Püspöki aránytévesztés? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./
2005. augusztus 1.
Beszünteti megjelenését a Romániai Magyar Szó, jelentette be Gyarmath János főszerkesztő. 1947-ben 58 évvel ezelőtt jelent meg „a romániai magyarság első és azóta is egyetlen napilapja, a Romániai Magyar Szó”. Az 1989. december 22-én indított új sorozat 5263. számával a többségi részvényes mögött álló érdekcsoport megszünteti a lapot. Remélték, hogy az RMDSZ segítségükre siet. /(Az RMSZ nevében, Gyarmath János): Az utolsó számot veszik kezükbe! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./
2005. augusztus 2.
A szerkesztőbizottság nevében nyilatkozó Czédly József helyettes igazgató megerősítette a hírt, miszerint a Romániai Magyar Szó megszűnik. A döntés mögött álló érdekcsoportot Czédly vonakodott megnevezni. A lapot működtető Transil Rt. főrészvényese, a külföldön nyaraló Birtalan József elmondta: nincs tudomása arról, hogy a részvényesek az újság megszüntetéséről döntöttek volna. Gyarmath János főszerkesztő nem érti, miért nem segített az RMDSZ. Az RMDSZ kommunikációs tanácsosa, Stanik István elmondta: a Romániai Magyar Szó akkora adósságot halmozott fel, hogy az RMDSZ nem tudja megmenteni a lapot. Sokfelé – így Kolozsvárra és Nagyváradra is – csupán másnapra jutott el a lapszám. Stanik István közölte: magánvéleménye szerint, a lap alacsony színvonala sem indokolná az RMDSZ részéről a nagyarányú befektetést. A Romániai Magyar Szó eltűnésével űr támad a napilapok piacán. Az RMDSZ országos vezetőségének szintjén még nincsenek konkrét elképzelések arra nézve, hogy ezt az űrt hogyan töltsék be. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Tegnap jelent meg utoljára az RMSZ. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
2005. augusztus 2.
A Romániai Magyar Szó hosszabb ideje anyagi gondokkal küszködik, néhány évvel ezelőtt RMDSZ-es politikusok tulajdonába került, a részvények 70 százaléka Birtalan József, a Közalkalmazottak Országos Ügynökségének RMDSZ-es elnöke nevén szerepel. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke közölte Gyarmath János főszerkesztővel, nincs több pénz a lap finanszírozására. Gyarmath leszögezte, már tavaly le akart mondani, de a kampányra hivatkozva marasztalták, és reményforrásként emlegették, ha az RMDSZ kormányra kerül, több pénz jut majd a magyar újságok finanszírozására. A lapot sokan az RMDSZ szócsövének tartották, és ezzel magyarázták, hogy a szövetség tulajdonosi szinten is belefolyt a lap kiadásába. ,,Példányszámunk jelenleg 6500, és alig 150–180 újság érkezik vissza eladatlanul. Nagyobb baj, hogy ebben az évben reklámbevételünk nulla lej körül mozgott” – közölte a főszerkesztő. A lapnak harminc belső és jó néhány külső munkatársa maradt jövedelem nélkül. /(-kas): Megszűnt a Romániai Magyar Szó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./ Gyarmath János főszerkesztő szerint az RMSZ-t továbbra is ki kellene adni, hiszen az egyetlen magyar nyelvű országos napilap, mely minden megyét lefed az országban. A Krónika, amely félig-meddig országos magyar napilap, nem jut el az ország minden régiójába. „Nem áll szóba velem senki, nem tudom, mi van a háttérben” – mondta a főszerkesztő. – Az RMDSZ-nek nemcsak egy újság, hanem valamennyi magyar sajtótermék érdekeit kell védenie – jelentette ki az Udvarhelyi Híradónak Birtalan József, a köztisztviselők ügynökségének országos elnöke. /Bágyi Bencze Jakab: Elhallgat-e az RMSZ? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 2./ Gyarmath János megerősítette: szakmai berkekben új lap megjelenéséről folynak egyeztetések. A svájci érdekeltségű Ringier médiabirodalom érdekelt lenne egy olyan lap kiadásában, amely egybevonná a most megszűnő RMSZ-t és az Erdélyi Riport hetilapot, és ebben a Magyarországon megjelenő Népszabadság is szerepet kapna. Szűcs László, az Erdélyi Riport felelős szerkesztője szerint nem feltétlenül Bukarestben kiadott lap jelenne meg, ez viszont nem jelentené az Erdélyi Riport megszüntetését. /Benkő Levente: Mától megszűnik a Romániai Magyar Szó. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./
2005. október 24.
Gyarmath János annak idején összevásárolta, majd Birtalan Józsefnek eladta a Romániai Magyar Szó kiadójának, a Transil cégnek a többségi részvényeit. Ez az adásvétel kétes volt, hiszen az eredeti alapító okmány kimondta, hogy csak részvényesnek adható el részvény. A Transil alapszabályzatát azonban a későbbiekben csalafinta módon, megváltoztatták, úgyhogy a végén a többségi tulajdonos Birtalan József lett, akinek a háta mögött Verestóy Attila, na meg az RMDSZ vezetősége volt. Előzőleg a kisrészvényesekkel, főleg a részvények húsz százalékát birtokoló Koncz Gézával folytatott perek – ezek tekintélyes hányadát a részvényesek nyerték meg – bizonyították, hogy a törvényességgel továbbra is bajok voltak, a cég vesztesége pedig évről évre növekedett, amíg el nem érte a szinte negyedmillió eurót. Az erdélyi magyar olvasók előtt nem volt népszerű a pártlap, amely szinte száz százalékban az RMDSZ dicséretét zengte. Tudja ezt Stanik István is, hiszen úton-útfélen nyilatkozza, hogy az RMSZ romjain létrehozott Új Magyar Szó nem lesz az RMDSZ lapja, tehát pártlap. Az új lapot megjelentető Scripta Kiadó többségi – több mint 80 százalékos – birtokosa azonban ugyancsak Verestóy Attila, tehát a színfalak mögött megint az RMDSZ áll. Az RMSZ mintegy 250 000 eurós veszteségét még nem rendezték. Az RMDSZ vezetősége nem akart ekkora összeget kidobni az ablakon, értsd, az államnak adni, ezért Stanik tanácsára létrehozta az új lapot. Stanik azonban a kilencvenes évek elején összemosta a közpénzt a magánvagyonnal. Később, amikor az általa indított lapoknál elfogyott a pénz, továbbállt. (Sajtóberkekben úgy tudják, amikor a Scripta Kiadó megjelentetett egy-egy új Erdélyi Magyar Ki Kicsodát, akkor Stanik soros lapjánál kimerült a kassza.) Az Erdélyi Riport – ugyancsak Verestóy-lap – elszegényedését most nem Ki kicsoda követte, hanem Stanik feljövetele Bukarestbe, ahol sajtótanácsosként már nem a kiadványtól kapja a bérét. A Transil veszteségét valaki(k)nek ki kell fizetnie. Egy új lap elindítása és felszínen tartása nagy összegbe kerül. Ezért gondolták úgy a scriptások, hogy átveszik az RMSZ mintegy 3500 előfizetőjét, ezzel is megkönnyítik az indulást. – A budapesti Heti Világgazdaság szerint az RMDSZ vezetősége azért szüntette meg az RMSZ-t, mert ennek menedzserei nem tudtak a piacgazdasághoz igazodni. A 160 ezer eurónyi indulótőke az új lap indításához alig négy hónapra elégséges, a lapindítók szerint ugyanis havonta mintegy 36 ezer euróba kerül az ÚMSZ /Új Magyar Szó/ kiadása. Újabb két hónapot még kihúznak a Magyarországról az RMSZ megsegélyezésére kapott, de félretett forintokból. Azután Bukaresthez kell fordulni. Olyat is hallani, hogy az erdélyi magyarság megsegítésére küldött summákat – Szülőföld Alap – is ide akarnak irányítani. Ez viszont sért bizonyos szabályokat. /Szóról szóra. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 24./
2007. október 17.
Az Új Magyar Szónál dolgozók megünnepelték a Romániai Magyar Szó megjelenésének 60. évfordulóját. Ennek nincs oka, mert nincs közös a két újság között. A Romániai Magyar Szó országos demokratikus napilapként 1947. szeptember 1-én jelent meg, a kommunista párt pénzelte, ennek volt a központi magyar szócsöve. 1951. február 19-től lett hivatalosan a Magyar Népi Szövetség központi bizottságának napilapja, de ettől a lényeg nem változott. Az MNSZ megszűnése után, 1953. március 31-tól vette fel az Előre nevet és vált a néptanácsok lapjává, elismerve, hogy az RMSZ utóda, az évfolyamjelzést sem kezdte újra. Az Előre végül mint a Szocialista Egységfront lapja fejezte be pályafutását 1989. december 21-én. Másnap, december 22-én a volt Előre maroknyi munkatársa megjelentette az új Romániai Magyar Szót. Román Győző is részt vett az új lap indításában, mindnyájan szakítani akartak a múlttal. Azonban nem mindenki gondolkodott így. Bár megváltak több, a diktatúra idején hangadó kollegától, maradtak elegen olyanok, akik nem függetlenként, hanem az RMDSZ árnyékában szerették volna látni a lapot. A lapindítók többsége azonban nem akart újból pártlapnál dolgozni, s így az elején még ki lehetett védeni a szövetség lapfoglalási szándékát. Már a többedik számot szerkesztették, a lapot kiadó Transil Rt – ahol az újságírók voltak a részvényesek – beíratását is megkezdték, amikor megjelent a szerkesztőségben a bukaresti RMDSZ hat tagú küldöttsége, benne Domokos Gézával, Verestóy Attilával, Demény Lajossal, hogy átvegye az... Előrét. A szerkesztők megmondták, az Előrét, ha még létezik, menjenek és vegyék át, ez már a Romániai Magyar Szó, független napilap, amelynek nincs szüksége sem gazdasági, sem politikai mankókra, megáll a maga lábán. Nagyon hosszú ideig a magas példányszám és a reklám biztosította a szerkesztőségnek a szükséges pénzösszegeket. Azonban teltek az évek és mindinkább pártosodott az RMDSZ, a szerkesztőségben is megerősödött a hangja azoknak, akik az újságot pártlappá akarták visszaminősíteni. Lassanként a lapindítók is távoztak az RMSZ szerkesztőségéből, a lap élére kerülők könnyen átjátszhatták az RMDSZ-t kiszolgáló Birtalan Józsefnek (akinek a háta mögött Verestóy állt) a részvények többségét. A kisebbségi részvények azonban továbbra is a volt munkatársak kezében maradt, akik a közgyűlések alkalmával mindegyre felvetették a lap függetlenségének kérdését. Az RMDSZ vezetősége egy időn túl nagyon jól tudta, hogy a Gyarmath János vezette újság az RMDSZ támogatása nélkül nem jelenhet meg. Akkor ugyanis már óriási volt a veszteség. Olyannyira, hogy azzal a pénzzel könnyebb volt egy új lapot indítani. Főleg úgy, hogy nemcsak a szerkesztőségi szobákat, hanem az újságírók, korrektorok nem kis hányadát, a dokumentációt is fizetség nélkül eltulajdonítják. A Transil Rt. kiad egy napilapot, amely bizonyos részvényesek tulajdona és akkor jön a Scripta Rt., amelyben Stanik István mellett, főleg Verestóy Attila a főrészvényes, tehát mások a tulajdonosok és az előfizetőknek, mintha mi sem történt volna, kezdik küldeni az új lapot. Az egészért a Scripta a Transil Rt. -be pénzt beruházó részvényeseinek, egy banit nem fizetett. S mindezt a Stanik vezénylete alatt tették, akinek intézkedésére leállították a Romániai Magyar Szó nyomtatását és hozzákezdtek az Új Magyar Szó szerkesztéséhez. S mivel féltek, hogy a Transil Rt. részvényesei beperelik ezért a Scripta Rt. -t, a Transilt suba alatt felszámolták, úgy hogy, amikor ezt a kisrészvényesek megtudták, már kifutottak a perindítási időből. Mindezek tudatába kérdés, hogy akkor az ÚMSZ-sok mit ünnepelnek? Talán csak nem az RMSZ-t kiadó Transil Rt. vagyona lenyúlásának második évfordulóját? /Román Győző: Az ellopott lap. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./
