Ráduly Levente azon fiatalok egyike, akiket Kincses Előd, a Maros megyei RMDSZ korábbi elnöke vont be a politikai életbe. Ráduly Marosvásárhelyen a tizenhárom képviselőből álló helyi RMDSZ-frakció egyetlen tagja, aki következetesen él az anyanyelvhasználat törvény által biztosított jogával a tanácsüléseken. Benedek István, a tanács RMDSZ-frakciójának vezetője szerint többé-kevésbé sikerült ütőképes csapatot kialakítaniuk. Ráduly Levente szerint a városi RMDSZ-frakció teljesítménye lehetett volna jobb is. Hiba volt a túl hosszúra nyújtott türelmi idő is, amelyet Dorin Florea polgármesternek biztosítottak. Etnikailag eleve két részre oszlik a testület, ennél fogva lehetetlen a helyi tanács román tagjaival a román polgármester elleni egységes fellépés. A városközpont átalakításának megakadályozása érdekében ki kell mondani: nem értenek egyet azzal, hogy a modernizáció ürügyén balkáni mintára átalakítsák a főteret. Néhány magyar képviselő a román oldallal szavaz, ez az opportunizmus gátolta a frakciót abban, hogy hatékonyabb munkát végezhessen. Az RMDSZ késlekedik a maga jelöltje megnevezésében a következő polgármester jelölését illetően. Ráduly szerint a polgári erők esetleges indulása a magyar szavazatok számának növekedését eredményezheti. Nem beszélve arról, hogy két magyar szervezet, a töredékszavazatok által, több mandátumot szerezhet, mint egy. Marosvásárhely magyar lakossága érdekeinek képviseletére két párt is éppen annyira alkalmasnak bizonyulhat, mint az eddigi egy. /Szentgyörgyi László: "Két magyar szervezet több mandátumot szerezhet, mint egy". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./
2003. december 9.
Forrai Tibor bejelentette, hogy az Udvarhelyszéki RMDSZ egyik legrégibb tagjaként kilép az RMDSZ-ből. Döntését keserű hangú nyilatkozattal indokolta. Az RMDSZ ugyanis kemény, diktatórikus párttá alakult. Amit a felső vezetés művel, teljesen elszakadva a tagságtól, kimeríti a boszorkányüldözés fogalmát. Aki nincs velük, az a kizárás, büntetés sorsára jut. Az RMDSZ nem vállalja Bardóczy Csabát, továbbá Tőkés László püspököt tiszteletbeli elnökként, megfosztotta dr. Farkas Csabát alelnöki funkciójától, indokolatlanul visszahívta Pécsi Ferenc és Szilágyi Zsolt képviselőket a különböző parlamenti bizottságokból, nem áll ki a bögözi Wass Albert-iskoláért, az RMDSZ szenátora, széki elnöke nem igényelt magyarigazolványt /Verestóy Attilára gondolt/, az RMDSZ képviselői a szocialista magyar miniszterelnökkel koccintottak a román nemzeti ünnepen , nem tűrték el az Udvarhelyért Polgári Egyesület másságát, csak Kincses Előd kettős állampolgársága esetében fordultak a román igazságszolgáltatáshoz, és elnézték a Nagy-Románia Párt színeiben induló moldovaiaknak ugyanezt, az RMDSZ elkeseredett harcot folytatott a tömbmagyarságban is a függetlenek ellen, feladva közben a marosvásárhelyi polgármesteri széket, nem vállalta fel a z aradi Szabadság-szobor ügyét, nem élt azzal a jogával, hogy beterjessze a több mint 500 ezer magyar aláírással támogatott tanügyi törvényt a román parlamentbe. Az RMDSZ nem vállalta fel saját, Szent Mihály-templomban tett esküjével megerősített programját a székelyföldi autonómia ügyében. /Forrai Tibor: Kilépési nyilatkozat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./
2004. január 24.
Kincses Előd ügyvédi minőségében nyilatkozott, hangsúlyozva, a Székely Nemzeti Tanács autonómia- tervezetének a Legfelsőbb Védelmi Tanács általi elbírálása jogi nonszensz. Magán sajtótájékoztatóján hozzátette: a marosvásárhelyi magyarság számára nem a legjobb megoldás, ha több magyar jelölt közül kell választania. Szerinte a megoldást az előválasztások megszervezése jelentené. Kincses Előd párhuzamot vont Iliescu elnöknek az 1990 márciusi tragikus események idején tett, szeparatizmust emlegető nyilatkozatai és a jelenlegi, az autonómia-tervezettel kapcsolatos állásfoglalása között. Kincses szerint "elképesztő, hogy az az Iliescu elnök, aki 1990-ben szeparatizmusról beszélt a televízióban és ezáltal lovat adott a román ultranacionalista erők alá, komolyan megalapozva ideológiailag a fekete márciust, azért, mert a Székely Nemzeti Tanács a parlament elé szándékozik terjeszteni egy autonómia-tervezetet, összehívja a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot, azt a látszatot keltve, hogy Románia óriási veszélybe került. Akkor a PUNR-t erősítette, most a Nagy-Románia Pártot". Kincses Előd bejelentette, hogy semmiképpen nem jelölteti magát polgármesternek Marosvásárhelyen, de nem zárja ki azt, hogy független jelöltként induljon a parlamenti választásokon, ebben az esetben számít a Magyar Polgári Szövetség támogatására. /(antalfi): "Iliescu elnök beavatkozása káros". = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./
2004. január 31.
Markó Béla Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című esszéje jó néhány sajtóorgánumban megjelent, sőt a Máért ülésén való megvitatásra is javasolták. Kincses Előd hozzászólását úgy kezdte, hogy esszének álcázott politikai vitairattal nehéz vitatkozni. Markó a trianoni békediktátumot, külső, nagyhatalmi döntést gyakorlatilag kizárólag belpolitikai okokkal magyarázott. Valójában az Osztrák-Magyar Monarchia szétverésének fő oka a győztes hatalmak politikai vezetőinek bosszúvágya és politikai vaksága volt. A békediktátumokkal sikerült is nekik Európára szabadítaniuk a fasizmust és a kommunizmust, a második világháborúról nem is beszélve. Markó Béla szerint a „határon túli közösségek felelős vezetői (…) lépésről lépésre kialakították azt a konszenzust, amelyre épülhetne a jövő: politikai egység, partneri viszony a többség képviselőivel, minél szélesebb önkormányzatiság, növekvő gazdasági erő, bővülő anyanyelvű művelődési és oktatási intézményrendszer, részvétel a közös döntések meghozatalában és önálló döntési jog a csakis minket érintő kérdésekben. Egyszóval: kulturális és közigazgatási autonómia”. A romániai magyarok jól tudják, az egység a Neptun-üggyel bomlott meg, még 1993-ban. Három prominens RMDSZ-es politikus (Frunda György jelenlegi SZKT-elnök, Borbély László jelenlegi alelnök és Tokay György volt kisebbségügyi miniszter) a fekete-tengeri Neptun-fürdőn szövetségi felhatalmazás nélkül az akkori román hatalommal titkos tárgyalásokat folytatott, amelyekről a romániai magyar képviselet csak az amerikai sajtóból értesült. Ez a partizánakció óriási felháborodást váltott ki az akkor még valódi döntési pozícióban levő RMDSZ miniparlamentjében, és Tőkés László javaslatára a szövetség elmarasztalta a három titkos tárgyalót. Azóta folyt a neptunosok és antineptunosok iszapbirkózása, amely a 2003. februári szatmári RMDSZ-kongresszuson az előbbiek kiütéses győzelmével, a ma is nagy népszerűségnek örvendő tiszteletbeli elnök eltávolításával, a monolitikus egység megteremtésével ért véget, szögezte le Kincses Előd. Az autonómia bekerült az RMDSZ programjába, és a parlamenti képviselet 1992-ben a kolozsvári Szent Mihály-templomban esküvel erősítette meg elkötelezettségét. Az RMDSZ vezetősége azonban az autonómiaigényt sohasem kommunikálta a román vezetésnek. Iliescu elnök megállapította, hogy a székelyföldi autonómiatervezet alkotmánysértő. Valójában a tervezetet európai normák szerint fogalmazták meg, 11 működő nyugat-európai autonómiastruktúra ismeretében. Az állami magyar egyetemet nem sikerült visszaállítani, van helyette a magyar kormány által, a magyar adófizetők pénzéből létrehozott és fenntartott Sapientia Egyetem. Köztudott, az RMDSZ csúcsvezetősége kezdetben nem ismerte fel a Sapientia jelentőségét. Gáncsoskodásaira az EMTE-Sapientia alapító rektora, néhai Tonk Sándor professzor végrendeletében utalt. Kincses hangsúlyozta: a tizenegy éve fennálló romániai megosztottságot nemlétezőnek tekinteni és azt állítani, hogy az friss anyaországi exporttermék, diagnózisnak elhibázott. Markó szövetségi elnök legitimitása azért vitatható, mivel az utolsó előtti kongresszus elhatározta, hogy a következő kongresszust csak egy általános, közvetlen és titkos választással kialakított Szövetségi Képviselők Tanácsa hívhatja össze. Ezt a választást nem tartották meg, ezért a szatmári kongresszus összehívása alapszabály-ellenesen történt, ennek következtében határozatainak érvényessége jogilag megkérdőjelezhető. /Kincses Előd (A szerző marosvásárhelyi jogász.): Esszé és valóság: a magyar–magyar összefogás. = Krónika (Kolozsvár), jan. 31./
2004. március 23.
Az 1990 márciusi marosvásárhelyi magyarellenes pogrom áldozataira emlékezett márc. 21-én, vasárnap a Marosvásárhelyi Rákóczi Szövetség. A véres események sáromberki áldozatának, Gémes Istvánnak sírjára helyezték el a kegyelet koszorúját. 1990-ben a Marosvásárhely felé tartó, a felbujtott román parasztokat szállító egyik gépkocsi halálra gázolta a 41 éves Gémes Istvánt és több helybélit megsebesített. Gémes az út szélén, amikor az autó belehajtott, és súlyosan megsebesítette, másnap reggelre meghalt. A tettes Butilca Dumitru, akit nem idéztek be a törvényszékre, nem ítélték el.- Soha nem kért bocsánatot – mondta az áldozat felesége, Gémes Ilona. A Marosvásárhelyi Rákóczi Szövetség elnöke, dr. Ráduly Levente elmondta, minden évben megemlékeznek a 14 évvel ezelőtti magyarellenes pogrom áldozatairól, és az áldozatok egyikének sírjára koszorút helyeznek. – A 14 évvel ezelőtti magyarellenes pogrom kiagyalói, megszervezői és végrehajtói szabadlábon járkálnak környezetünkben – mondta Ráduly Levente. Dr. Kincses Előd ügyvéd, a Marosvásárhely fekete márciusa című könyv szerzője rövid felszólalásában méltatta a Marosvásárhely körüli magyar falvak helytállását a pogrom idején, és reményét fejezte ki, hogy olyan nehéz helyzetbe, mint 14 évvel ezelőtt, Erdély magyar népe nem kerül többé. /Antalfi Imola: Gémes Istvánra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 23./
2004. április 1.
Alkotmányellenesnek tartja a pártokra vonatkozó 2003. évi 14-es törvényt, valamint a kihirdetésre váró helyhatósági törvényt dr. Kincses Előd ügyvéd, aki pert indít a román állam ellen, 1 lej erkölcsi kártérítést követelve. Az Alkotmánybíróságnak kell majd döntenie arról, hogy törvényes-e a pártokra vonatkozó jogszabály azon cikkelye, amelynek értelmében egy párt bejegyeztetéséhez 25 ezer alapító tag szükséges 18 megyéből és Bukarestből (megyénként legkevesebb 700 aláíró), illetve a helyhatósági törvény azon előírása, mely szerint a választásokon indulni akaró kisebbségnek, amennyiben a szervezet nincs a parlamentben, 25 ezer támogatói aláírást kell gyűjtenie 15 megyéből és Bukarestből (megyénként legkevesebb 300 aláírás), esetleg az illető kisebbség 15 százalékának a támogatói aláírása szükséges. Amennyiben az Alkotmánybíróság nem hoz kedvező, törvényes döntést, akkor Kincses az Európai Emberjogi Bírósághoz fordul. Kincses Előd félrevezetőnek tartja azt a nyilatkozatot, amelyet dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke a fekete március kapcsán közzétett, miszerint "14 év telt el azóta, hogy Marosvásárhelyen máig ki nem derített erők véres pogromot szerveztek". Kincses egy "belügyi dolgozó felvilágosítására" alapozva kijelentette: "1992-től tudjuk, hogy a 0215, pontosabban Cristescu ezredes és Arghir százados konspiratív név alatt tevékenykedő tisztek szervezték a marosvásárhelyi eseményeket. A civil nevüket is ismerem, bármikor ha kérik, az igazságszolgáltatás rendelkezésére bocsátom." Állítása szerint ismerik a 4 halálos áldozat – 3 magyar és 1 román nemzetiségű – elgázolóinak nevét is. "Néhai Vitos Lajos ügyész megszerkesztette, de Gheorghe Robu akkori főügyész megtiltotta a vádiratok benyújtását. E vádiratok most is léteznek a megyei ügyészség irattárában, bármikor benyújthatók, mert a gyilkossági bűncselekmények még nem évültek el" – jelentette ki az ügyvéd. /A. I.: Kincses Előd perelni készül. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 1./
2004. május 1.
Ápr. 30-án dr. Kincses Előd ügyvéd sajtótájékoztatón ismertette: alkotmányjogi kifogást nyújtott be a helyhatósági választási törvénnyel kapcsolatban. Az ügyvéd ugyanakkor törvénytelennek nevezte a Központi Választási Iroda /KVI/ összetételét. Kincses a gondolat szabadságára, a politikai pluralizmusra, a törvény előtti egyenlőségre vonatkozó alkotmányos rendelkezések sérülésével indokolja eljárását. Kincses javaslatára az MPSZ felveti a KVI törvénytelen összetételének a kérdését. Az Állandó Választási Hatóság elnöke kötelező módon a KVI tagja kell legyen, és ez az elnök nemhogy nincs benne a KVI-ben, de még csak meg sem választotta a parlament – jelentette ki az ügyvéd. Kincses szerint ez azt jelenti, hogy a KVI minden döntése semmis. /Antalfi Imola: Kincses Előd szerint törvénytelen a KVI összetétele. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 1./
2004. június 24.
A romániai választási törvények antidemokratikus rendelkezéseiről és az ellenzék indulását korlátozó bírói ítéletekről 1990 óta valamennyi választás előtt és után leleplező cikkeket írt, mindhiába, jelezte dr. Kincses Előd. Beperelte a román államot azért, hogy az alkotmánybírósághoz fordulhasson. Jún. 17-én megszületett a számára kedvező döntés. A bíróság elvben elfogadta alkotmányellenességi kifogását, és azt érdemi döntésre felterjeszttette az alkotmánybírósághoz. Kincses Előd kifejtette, hogy a helyhatósági választási törvény hetedik szakaszának és a párttörvény 19. szakaszának rendelkezései alkotmánysértők A hetedik szakasz szerint egy olyan kisebbségi szervezet, amelyiknek jelenleg nincs parlamenti képviselete, csak abban az esetben indulhat a választásokon, ha legalább 25.000 taggal rendelkezik, akik közül 300-300 fő 15 megyében és Bukarestben kell lakjon és aláírjon. (A párttörvény 18 megyét és 700-700 aláírót követel meg). Ezek a rendelkezések sértik a pluralizmust, mivel megnehezítik újabb kisebbségi szervezetek és újabb politikai pártok létrehozását és választásokon való indulását. Az őszi általános választásokat előkészítő parlamenti bizottság egy még inkább alkotmánysértő tervezetet hagyott jóvá. Az általános választójogi törvény tervezetébe azt is belefoglalták, hogy a kisebbségi szervezeteket támogató aláírók csak az illető etnikum tagjai lehetnek és a jelöltjeik is csak az etnikum tagjai közül kerülhetnek ki. De ki dönti el, hogy ki a magyar? Az etnikai eredet vizsgálatát már az 1945. évi Nemzetiségi Statútum is tiltotta, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatáról nem is beszélve. /Dr. Kincses Előd: A román választói jog és az eredetvizsgálat. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./
2004. szeptember 22.
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK), az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja az erdélyi történelmi egyházaktól és az RMDSZ ügyvezető elnökségétől közleményben kérte, hogy az előválasztások ellenőrzésébe vonják be az egyházak laikus tisztségviselőit. Az EMK az előválasztásokra a következő politikusokat jelöli: Sógor Csaba református lelkipásztort a Hargita megyei, illetve Kincses Előd ügyvédet Maros megyei szenátori helyre, és Kerekes Károly jogászt Maros megyei képviselői helyre. /Legyenek egyháziak a megfigyelők! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./
2004. szeptember 28.
Szept. 27-én Kincses Előd ügyvéd, valamint Andrássy Árpád (a marosludasi RMDSZ szervezetének elnöke) sajtótájékoztatójukon kifogásolták az RMDSZ felső vezetésének tevékenységét Kincses Előd szerint a romániai magyar politizálásban erkölcsi és szakmai megújulásra van szükség: „Ebbe a balkáni politikai stílusba, amelyet elsősorban az SZDP és hűséges szövetségese, az RMDSZ csúcsvezetése képvisel, sehogyan sem illeszthetőek az általam képviselt elvek, értékek, a jogkövető magatartás, az igazságosság, a határozottság. Ezért bármennyire is hízelgő, hogy szenátori jelölést kaptam, – mivel nem tartanak becsületes állóurnás előválasztást -, úgy döntöttem, nem veszek részt az október 2-i gyűlésen.” /-demeter-: Kincses nem lesz jelölt. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 28./
2004. november 3.
Rágalmazás és becsületsértés miatt bűnügyi pert készül indítani Stefan Somesan főtanfelügyelő ellen Andrássy Árpád, az igazgatói tisztségéből felmentett marosvásárhelyi tanár. A tanfelügyelőség legújabb álláspontja szerint Andrássy azért nem lehet igazgató, mert sikeresen vizsgázott az aligazgatói tisztségre. „Ez nevetséges, hiszen Andrássy Árpádot előbb menesztették igazgatói tisztségéből, és csak utána lett aligazgató. Mivel a 7-es iskola nem szűnt meg, hanem hozzácsatolták a szomszédos, 6-os számú tanintézethez, nem lett volna szabad felbontani Andrássy menedzseri szerződését” – hangoztatta az érintett ügyvédje, Kincses Előd. /Szucher Ervin: Megelégelte a rágalmazást. = Krónika (Kolozsvár), nov. 3./
2005. február 14.
Február 12-én ülésezett a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Gyergyószentmiklóson. A küldöttek kilenc dokumentumot fogadtak el, ugyanakkor elnapolták az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) való viszony rendezéséről szóló határozatot. Az ülésen 99 küldött jelent meg a települési székely tanácsok képviseletében. Csapó I. József elnök kifejtette, az emberi jogok és szabadságok megsértését jelenti az a tény, hogy mind a tíz önkormányzatot, ahol határoztak az autonómiaigény kinyilvánítását célzó népszavazás kiírásáról, nyomásgyakorlással vagy perrel kívánják letéríteni az útról. Csapó szerint az utóbbi időben az SZNT magára maradt a Székelyföld területi autonómiáért vívott harcában, hiszen mind a magyar, mind a román kormány, illetve az RMDSZ lemondott a törekvésről. Az SZNT kilenc dokumentumot fogadott el. A Mit kíván a székely nép? címet viselő kiáltványban a testület 12 pontban fogalmazta meg a közösség legfontosabb követeléseit. Ugyanakkor az SZNT felhívással fordult a székely közösséghez, hogy különböző formában követeljék a törvényes népszavazás kiírását. A testület határozatban kezdeményezett tárgyalásokat Románia kormányával, miniszterelnökével, illetve elnökével Székelyföld területi autonómiájáról. Felhívással fordultak a magyar kormányhoz és miniszterelnökhöz, kérve, hogy méltányolják az európai normák szellemében megfogalmazott autonómiatörekvéseket, továbbá a jövő évben felújítandó román–magyar alapszerződésbe foglalják bele a területi autonómiát, ugyanakkor a magyar diplomácia ,,vállaljon védőhatalmi státust a székelység felett területi autonómiájának kivívásáért folytatott küzdelmében”. Az SZNT döntött arról, hogy az új parlament elé terjeszti statútum-tervezetét, felhívással fordultak az RMDSZ elnökéhez és székelyföldi szenátoraihoz, képviselőihez, hogy vigyék sikerre a törvénykezdeményezést. Az SZNT tiltakozását fejezte ki a Trianon című dokumentumfilm kapcsán a ,,magyarellenes, politikai indíttatású, diktatórikus megfélemlítéssorozat ellen”, és határozott a Gábor Áron-díj megalapításáról. /(Ferencz): Csak magunkra számíthatunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./ Ferencz Csaba kijelentette: reméli, hogy a magyar és a román kormány pozitívan válaszol a kérelemre. Az RMDSZ-hez és a székely honatyákhoz intézett felhívásában az SZNT azt kérte, hogy nyújtsák be a parlamenthez az autonómiáról szóló törvénytervezetet. /Mit akarnak a székelyek? = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./ Az SZNT a rovásírást ismét a székelység írásrendszere méltó rangján kívánja kezelni. Az emberi jogokat sértő döntések ellen fellebbező önkormányzatok jogi védelmét Kincses Előd ügyvéd térítésmentesen vállalta. /Gergely Edit: Rovásírás és gazdasági terv az autonómiáért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./
2005. február 23.
Sajtótájékoztatót tartott Marosvásárhelyen Kincses Előd ügyvéd, aki korábban az RMDSZ Maros megyei szervezetének az elnöke volt. A megyei szervezet vezetői korábban azt állították: volt elnökként ő és a volt marosvásárhelyi polgármester, Fodor Imre tehet arról, hogy hamarosan ismét székház nélkül marad a Maros megyei RMDSZ. Kincses szerint ő azért nem lehet felelős a történtekért, mert 1999-ben a marosvásárhelyi tanács segítéségével éppenséggel ő szerezte a házat az RMDSZ-nek. A törvény viszont, aminek értelmében az államosított ingatlanokat csak a pártok tarthatják meg, 2001-ből származik. /(Máthé Éva): Kincses Előd pontosít. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./
2005. március 15.
Molnár József bírósági úton támadja meg az Országos Diszkriminációellenes Tanács őt elmarasztaló határozatát. Ezt Kincses Előd ügyvéd jelentette be az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) marosvásárhelyi ülésén. Az elmarasztaló határozat, valamint a kirótt összeg mérséklését kérik majd a bíróságtól. A tanács Molnárnak azt a kijelentését találta antiszemitának, amelyikben a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tagja megjegyezte, Magyarország egy második Izraellé válhat. A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke, Patrubány Miklós írásban vonta kérdőre a Diszkriminációellenes Tanács elnökét, Asztalos Csabát egy sajtóban megjelent nyilatkozata miatt. Ebben Asztalos arról beszélt, hogy mérlegelik, indítsanak-e hivatalból eljárást Patrubány ellen egy sajtótájékoztatón elhangzott kijelentése miatt. Az MVSZ elnöke az Eörsi Mátyás szabad demokrata képviselő kolozsvári előadását megakadályozó ifjakat vette védelmébe. Elmondta, aki úgy véli, hogy a „Menjenek tárgyalni a Gázai övezetbe!” bekiabálás antiszemita volt, az azt állítja, hogy Eörsi Mátyás zsidó. Egy magyar embert ugyanis szerinte nem lehet például azzal megsérteni, hogy az arabokat szidják. Patrubány felszólította Asztalos Csabát, hogy haladéktalanul tegye közzé, melyik állítása diszkriminált, és kit. Asztalos Csaba elmondta: a testület a napokban megkeresi az MVSZ elnökét, akitől hivatalos nyilatkozatot kérnek majd a sajtótájékoztatón elhangzottakról. /Kérdőre vonják Asztalos Csabát. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./
2005. március 15.
Március 12-én a marosvásárhelyi Diakóniai Központban Kincses Előd ismertette a még középiskolás Tőkés Máté Egymás tükrében című vallomáskötetét az 1989-es temesvári forradalomról. Az Oral history – élő történelem műfajában írt kötet ötletét egy, az 1989-es temesvári forradalom témájú pályázat adta. A kötet mintegy ötvenöt vallomást foglal magába. Olyan személyeket szólaltat meg Tőkés Máté, akik Kincses Előd szavait idézve „érezték, tudták, hogy az ember nem csak saját sorsáért felelős. Ezért vállalták bátorsággal és hittel a küzdelmet, a helytállást.” /Mészely Réka: Könyvbemutató. A temesvári forradalom lángja. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 15./
2005. március 17.
Az egyetlen marosvásárhelyi magyar nemzetiségű általános iskolai igazgatót, Andrássy Árpádot, 2004. október elsején felmentették tisztségéből, amelyet négy évre versenyvizsgával nyert el. Tisztségéből való eltávolítása után Andrássy Árpád azonnal pert indított. 2004. december 14-én a Maros Megyei Törvényszék ítéletet hozott, amellyel visszahelyezték őt állásába. Az ítéletet azonban Somesan Stefan, a Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelője nem volt hajlandó végrehajtani, és megfellebbezte azt. A marosvásárhelyi Táblabíróság március 15-én tárgyalta újra az ügyet, melyen elutasította a tanfelügyelőség megalapozatlan fellebbezését és 5 millió lej perköltség kifizetésére kötelezte. Kincses Előd, Andrássy Árpád ügyvédje szerint, nemzeti ünnepünk szellemiségéhez méltó ítélet született, és védencét azonnali hatállyal vissza kell helyezni tisztségébe. /(mezey): Andrássy Árpádot visszahelyezik igazgatói tisztségébe. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./
2005. március 18.
1990. március 16–17-án véres tüntetések zajlottak Marosvásárhelyen. Egy gyógyszertár bejáratára kétnyelvű feliratot függesztettek ki, emiatt a román tömegek több embert megvertek. A Vatra Romaneasca magyarellenes tüntetést szervezett, és a felheccelt tömeg magyar vért követelt: kötelet Sütő Andrásnak, Király Károlynak, Tőkés Lászlónak és Kincses Elődnek. Március 19–21. Román buszok a környező falvakból újabb tömegeket hoztak Marosvásárhelyre, akik az RMDSZ székházát fejszékkel és dorongokkal ostromolták meg. Mintegy 75 ember maradt az épületben, akiknek a később megérkező katonaság szabad elvonulást ígért, ám amikor kijöttek, az indulatoktól elvadult tömeg láncokkal és botokkal ütlegelni kezdte őket. A katonaság tétlenül szemlélte az eseményeket. Sütő András súlyosan megsérült, fél szemére megvakult, és több bordája eltörött. A román kormány nyilatkozatában Magyarországot vádolta a marosvásárhelyi vérengzésért. Király Károly visszautasította ezt a megállapítást. 1991. január 19. Előzetes letartóztatásba helyezték Cseresznyés Pál marosvásárhelyi lakost, akit a tüntetések idején készült filmfelvétel alapján azonosítottak azzal, aki belerúgott Mihail Cofariu román tüntetőbe. A perben Cseresznyés Pál egyetlen rúgásért 10 év börtönre ítélték, ebből hat évet letöltött, végül a nemzetközi nyomásnak engedve, 1996 karácsonyán szabadon engedték. /Emlékeztető 1990. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./
2005. március 21.
1990 „fekete márciusáról” emlékeztek meg március 19-én Marosvásárhelyen: a Bernády Házban az RMDSZ találkozott az akkori események áldozataival, este a Kultúrpalotában pedig Kincses Előd meghívottai idézték fel a véres napokat. Az RMDSZ meghívta azokat, akik 1990. március 19-én a Bolyaiak terén a szövetség akkori székházának padlásán rekedtek. A találkozón jelen volt Markó Béla, az RMDSZ elnöke is. E rendezvényre várták az akkori események áldozatainak – Gémes István, Csipor Antal, Kis Zoltán – leszármazottait, illetve a börtönt megjárt Cseresznyés Pált és Juhász Ilonát, valamint Sütő András írót. Ugyancsak Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében Kincses Elődnek, a márciusi események egyik főszereplőjének a meghívására Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu, a bukaresti Emberi Jogok folyóirat igazgatója tartott előadást. A megemlékezésen részt vett Tőkés László püspök és Király Károly, az RMDSZ volt elnöke. Tizenöt évvel ezelőtt, Marosvásárhelyen, egy gyógyszertár bejáratán feltüntetett magyar felirat felbőszítette a román tömeget, amely március 16-án randalírozott a városban. Az események 19–20-án tetőztek, amikor a Görgény völgyéből behozott parasztok a város főterén Bolyai és Sütő András életét követelték. Az RMDSZ-székház padlásán rekedt akkor 78 személy. Annak ellenére, hogy a hatóságok biztonságos elvonulást ígértek számukra, fizikai bántalmazás árán hagyhatták el csak az épületet, Sütő András író elvesztette fél szemét. Március 20-án a város magyarságának békés tüntetését a főtéren román falvakból újból behozott, gyűlöletre buzdított csoportok zavarták meg, botokkal felfegyverkezve estek neki az atrocitások ellen tiltakozóknak. Markó Béla beszédében úgy vélte, 15 évvel ezelőtt Marosvásárhelyen dőlt el, hogy az erdélyi magyarság politikai eszközökkel akarja jogait kivívni, ugyanakkor nem engedi magát erőszakkal elhallgattatni. 1990-ben ez volt a szándék: a román–magyar konfrontációt, egy a boszniai vagy koszovói példához hasonló útra terelni, amelyen a magyarság jogköveteléseit véres erőszakkal akarták eltiporni. A magyarságot nem lehetett olyan útra vinni, amelyet nem akart: ehelyett példás összefogással saját kezébe vette a sorsát, felemelte a fejét és szembe fordult az erőszakkal. /Marosvásárhelyi mementó a „fekete márciusról”. Külön megemlékezést szervezett az RMDSZ és Kincses. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./
2005. március 21.
Március 19-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában dr. Kincses Előd, a Maros megyei Nemzeti Megmentési Front volt alelnöke szervezésében megemlékezést tartottak, amelyen felidézték az 1990-es márciusi eseményeket. A 15 évvel ezelőtt történtekről Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu politológus, lapszerkesztő beszélt. Dr. Kincses Előd szóvá tette, hogy bár az RMDSZ most kormányzaton van, még mindig nem derítették ki az 1990-es marosvásárhelyi események kezdeményezőit, felbujtóit. Azóta 40 magyart és cigányt ítéltek el, de az igazi vétkesek büntetlen maradtak. Az ügyvéd elmondta, a romániai magyar autonómia-törekvések csakis összefogással érhetők el, ezért meghívta a rendezvényre az RMDSZ szenátorait és parlamenti képviselőit, de senki sem jött el, kivéve Kerekes Károly képviselőt. Sütő András betegségére hivatkozva maradt távol, eljött viszont a Ceausescu rendszer két ellenállója: Király Károly és Tőkés László püspök. Fehér karácsonytól a fekete márciusig címmel készült videofilm idézte a nagyszámú közönségnek az 1989. december 22. és a 1990. március 20-a között Marosvásárhelyen történteket. Schmidt Mária felolvasta Orbán Viktornak a Fidesz Polgári Párt elnökének az üzenetét. Schmidt Mária történész kifejtette, Tőkés Lászlónak sikerült maga mögé állítani Temesvár lakosságát. Ez forradalom volt – vélte a történész, az viszont, ami Bukarestben történt, az kételyeket ébreszt. Az 1989. december 21-i népgyűlésen a zavargásokat kirobbantók, majd a mai napig se tisztázott terrorista diverzió arra utal, hogy titkosszolgálati erők álltak a háttérben. A Szekuritáténak és a párt másodvonalbeli politikusainak kapóra jött Temesvár, hogy ennek ürügyén megrendezzék a bukaresti forradalmat. A figyelemelterelés, a dezinformálás voltak a visszarendeződés eszközei. Romániában a pártállami rendszert saját politikai elitje buktatta meg, így a rendszerváltás felemásra sikerült. Ameddig nem derül ki, hogy kik lőttek 1989 decemberében, kik szervezték a márciusi pogromot, kik irányították a bányászokat Bukarestbe, addig nem teljesedik ki a rendszerváltás. Gabriel Andreescu elmondta, hogy 1989 decemberében nem számolták fel a Szekuritátét, csupán a hadsereg hatáskörébe helyezték azzal a feltétellel, hogy a hadügyminisztérium három hónapig biztosítsa a titkosszolgálat tagjainak fizetését, majd ezt követően felszámolják őket. A három hónap márciusban járt le. Gabriel Andreescu Emil Constantinescu volt államfő könyvéből idézett, aki leírta, hogy a titkosszolgálat 1990-től, de mandátuma alatt is a román-magyar konfliktust tévesen állította be és szándékosan félretájékoztatták az államhatalmi szerveket. Gabriel Andreescu kifejtette: kétségtelenül Ion Iliescu az 1990 márciusi események stratégája és munkáját Virgil Magureanu a Román Hírszerző Szolgálat első vezetője segítette. 1990. március 19-én Ion Iliescu Virgil Magureanu társaságában Temesváron tartózkodott, ahol az ottani értelmiségiek arra kérték, szervezzenek egy barátság felvonulást, amelyen jelezni kívánták, lehet megoldást találni a marosvásárhelyi konfliktusra, mire Iliescu kijelentette, a románok és a magyarok között akkora szakadék van, hogy azt már lehetetlen áthidalni. Virgil Magureanu hozzáfűzte: Erdély egy puskaporos hordó, nincs mit tenni... Valójában az történt, hogy március elején az Országos Nemzeti Megmentési Front állandó bürója – amely a volt kommunista pártvezetőkből is állt, mint Ion Iliescu, Silviu Brucan, Dumitru Mazilu és Petre Roman – titkos ülésen eldöntötte, hogy kirobbantják a marosvásárhelyi etnikai konfliktusokat, aminek célja egyértelműen a hatalom átmentése volt. Az RMDSZ kormányon van, így most joggal kérheti, hogy a 15 évvel ezelőtti eseményekre a jelenlegi hatalom fényt derítsen, hangoztatta Gabriel Andreescu előadásában. A rendezvényre eljött Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőrtiszt és Judea Ioan ny. ezredes, az 1990-es márciusi események egyik főszereplője, aki az igazát tisztázni szerette volna, így a rendezvény szünetében szót kért, azonban a hallgatóság azt nem engedélyezte. /Vajda György: Le kell bontani a hazugság falát! A titkosszolgálat szervezte a forradalmat és a pogromot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./ Bögözi Attila újságíró úgy minősítette, hogy Tőkés László az 1989-es romániai fordulat elindítójaként nem tudott megmaradni a hősök panteonjában, továbbá Kincses Előd, Marosvásárhely fekete márciusának egyik kulcsembere sem tudott megmaradni annak a nagyformátumú politikusnak, akinek 1990. március 20-án „a főtéren tüntető magyar tömeg – ma már tudjuk azt is, hogy tévesen – látta”, ugyanis a „főáramlatából a perifériára sodródott”. Az újságíró nem érti, miért kellett Kincses Elődnek rászervezni még egy másik rendezvényt az emlékezésre. Szerinte a Pestről jött Schmidt Mária történész (a Terror Háza Múzeum igazgatója) olyan szinten, mintha ezt első osztályosoknak tenné, elmesélte, hogy milyen is volt az élet a Ceausescu-korszakban. /Bögözi Attila: Ha emlékezni külön kottyan kedve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./
2005. március 30.
A Maros megyei prefektúra alkotmányellenesen járt el, amikor megtámadta a balavásári tanács határozatát a népszavazás megszervezéséről a székelyföldi területi autonómia ügyében – jelentette ki március 29-én dr. Kincses Előd ügyvéd, a községi tanács jogi képviselője. Kincses Előd közölte, a törvényszék határozata ellen fellebbeznek. Az alkotmánybíróság március 18-án hozott döntést azokkal az alkotmányjogi kifogásokkal szemben, amelyeket Kincses Előd még tavaly, a választási törvény egyes, a kisebbségi szervezetek választásokon való indulására vonatkozó, diszkriminatívnak tartott előírásaival szemben emelt, és amelyek az ügyvéd szerint felháborító módon megjelennek a nemrég az RMDSZ képviselői által elkészített kisebbségi törvénytervezetben. A kisebbségi törvénytervezet szerint a kisebbségi szervezet tagjai között lehetnek más nemzetiségűek is, de nem haladhatják meg az alapító tagok 25 százalékát. Kincses Előd szerint az „eredetvizsgálat” a „legsötétebb fasiszta időket idézi”. „A kisebbségi törvénytervezet jelenlegi formájában arra enged következtetni, hogy az RMDSZ örökre be akarja betonozni magát a parlamentbe és a pénzelosztó szerepbe” – mondta. Kincses alkotmányjogi kifogásait az alkotmánybíróság elutasította, ezért az ügyvéd az európai Emberjogi Bírósághoz fordul. /(antalfi): „A prefektúra álláspontja alkotmányellenes”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 30./
2005. április 11.
A roma származású Tóth Árpádnak, a „fekete március” egyik hősének a sírkövén ez áll Marosszentgyörgyön: „Itt nyugszik Tóth Árpád, a márciusi hős. / Neve ismeretlen, tette ismerős. /Szembeszállt a hordahaddal, / Halálba ment diadallal”. Az emléket a 37 évesen elhunyt férfi családja és a plébánia állította. Minden év tavaszán Baricz Lajos plébános és hívei elzarándokolnak a sírhoz, és virágokkal lepik el. A híveket és az emlékezni érkezett marosvásárhelyi vendégeket április 10-én Zolcsák Sándor marosvásárhelyi festőművész Emlékezzünk, ne feledjünk című, Tóth Árpád temetéséről készített fénykép-összeállítása fogadta. Tóth Árpád egyike volt azoknak a magyar cigányoknak, akik ellen Marosvásárhely véres márciusa után a román államhatalom kirakatpert indított. Állítólagos bűne az volt, hogy 1990-ben a szentgyörgyi tetőn sokadmagával együtt megpróbálta megállítani a Görgény és a Maros völgyéből kamionokon Vásárhely felé szállított fegyveres hordákat. A félrevezetett és leitatott román parasztok egy részét sikerült is megfékezni a város határában. Tóth Árpád nem sokkal szabadlábra helyezése után, 1991. április 6-án, máig tisztázatlan körülmények között, elhunyt. „A kórlapon szívinfarktust ír, de az orvosok azt mondták anyámnak, hogy minden belső szerve szét volt zúzva. Nekünk, gyerekeknek soha nem beszélt a börtönben töltött több mint fél évről, de anyámnak sokat panaszkodott. Román rabtársai csúfolták és verték. Aztán miután ’90 karácsonya előtt kijött, elment dolgozni, de nem bírta sokáig” – idézte fel a másfél évtizeddel ezelőttieket Tóth Árpád lánya, Erzsike, aki úgy tudja, hogy apja lényegében nem is vett részt a szentgyörgyi verekedésben. A letartóztatásról és a börtönkálváriáról egy másik marosszentgyörgyi, az időközben elhunyt Puczi Béla így számolt be emlékirataiban: „Nálam 1990. március 28-án hajnalban csengettek a rendőrök. Hatunk közül engem vittek be utoljára. A legtöbb magyar rendőr ki volt vezényelve az udvarra, a román rendőrök hallgattak ki minket. Mindenfélét összevissza ígértek, csak valljuk be, hogy a magyarok a hibásak, ők tették tönkre az autókat, buszokat. Meg hogy mondjuk meg, ki verte meg Mihai Cofariut. A nevét sem hallottuk soha. Az is igaz, hogyha ismerjük, akkor se mondtuk volna meg. Mindent bevetettek. Volt olyan éjszaka, hogy nem engedtek aludni, egész éjjel ordítoztak nekünk, hogy gyilkosok. Hét napig nem volt más, csak verés meg vallatás. Nyolc hónapot voltunk a vásárhelyi börtönben. (...) Két hét után megjelent egy delegáció Svájcból, Franciaországból és Németországból, interjút készítettek velünk. Tóth Árpád kipakolt, elmondott nekik mindent, hogy mi történt, hogy ártatlanok vagyunk. Nem tudtuk, hogy a mosdókagylóba mikrofon van szerelve, és a másik szobában mindent lehallgattak. Amikor a külföldiek elmentek, visszajátszották neki, miket beszélt. És minden nap annyit verték Tóth Árpádot, hogy kiszabadulásunk után egy hónappal belehalt.” Tóth és a többi szentgyörgyi magyar és roma megaláztatását Jung Ildikó, a férfi védőügyvédje is jól ismeri. „Letartóztatásuk után a rendőrök kivitték őket a mezőre, egy traktor alá fektették, majd beindították a motort. Közben fegyverrel álltak mellettük, és azt mondták, ha nem vallanak, elindítják a gépet” – emlékszik vissza Jung Ildikó, aki a 90-es évek elején számos, bűnbaknak kikiáltott cigány és magyar – köztük Cseresznyés Pál – jogi védelmét látta el. A hatalom nemcsak az igazságtalanul elítéltek életét keserítette meg, hanem neki is mindegyre betartottak, meséli. „Éjszakánként ismeretlen telefonálók fenyegettek, sokszor fegyveres rendőrök követtek az utcán. Miután sikerült a pert áthelyeztetnünk Nagybányára, a kedélyek lecsillapodtak, ott sokkal korrektebb eljárásban volt részünk” – mondta az ügyvédnő. „Ha Marosszentgyörgy, Nagyernye és Sáromberke magyarsága és magyar cigánysága 1990. március 20-án nem állítja meg a leitatott és felfegyverkezett román parasztok egy részét, akkor sokkal több román támadott volna a főtéri tüntetőkre. Ilyen esetben nem biztos, hogy a magyarság vissza tudta volna verni a túlerőt, elképzelni is szörnyű, mi történhetett volna, jegyezte meg Kincses Előd, akit egy nappal korábban ugyanazon hordák nyomására váltottak le a megyét irányító Nemzeti Megmentési Front alelnöki tisztségéből. – Be kell ismernünk: a vidékiek meg a környékbeli magyar cigányok mentették meg ’90 márciusában a vásárhelyi magyarokat. Az egyik roma vezér az ütközet másnapján azt mondta: Kincses úr, mi ne jönnénk segíteni a magyaroknak? Hiszen mi magyar cigányok vagyunk, nekünk fáj, ha ütik a magyart! S aztán, ma maguk, holnap mi...” A véres események után a rendőrség több mint félszáz személyt tartóztatott le – kizárólag magyarokat és magyar cigányokat. Szabadulásuk után sokan a száműzetést választották, többen tisztázatlan körülmények között hunytak el, egyesek öngyilkosságba menekültek. „Tudjuk, hogy nem támadás, hanem védekezés volt a bűnük. Azt viszont nem tudjuk, hogy kik és mikor indítják a marosvásárhelyi és környező községekre zúdult támadók megbízóinak kivizsgálását. Mi szeretnénk megbékélni, de az igazság feltárása nélkül ez nem lehetséges” – szögezte le Zolcsák Sándor, az RMDSZ akkori vásárhelyi elnöke. /Szucher Ervin: Életével fizetett a magyarokért. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./
2005. április 15.
Az 1945. február 7-én elfogadott 86/1945 sz. nemzetiségi statútum törvényt Romániában nem helyezték hatályon kívül, de a párizsi békeszerződés 1946-os aláírása után fokozatosan „elfelejtették” alkalmazni. Az 1945-ös statútumnak számos olyan kisebbségvédő rendelkezése van, amelyek az RMDSZ vezetés által készített tervezetből feltűnően hiányoznak, állapította meg Kincses Előd. Az 1945-ös statútum anyanyelvhasználatra vonatkozó rendelkezése szerint azok a hatóságok, „amelyek körzetében a lakosság 30%-a nem román ajkú, hanem egy más közös nyelvet beszél, kötelesek: – az illető körzet 30%-át kitevő lakosság tagjai által saját anyanyelvükön kiállított és benyújtott bármilyen beadványt elfogadni anélkül, hogy ezekről román nyelvű fordítást követelhetnének, – a beadványok felett ugyanazon nyelven határozni, – a felet saját anyanyelvén meghallgatni.” A harminc százalékban kisebbségi körzetekben tevékenykedő bíráknak és tisztviselőknek ismerniük kell az illető nemzetiségek nyelvét is. Egyébként a nevek és utcanevek anyanyelven való írásáról, a törvények anyanyelven való közzétételéről, az állami és felekezeti elemi, középfokú és felsőfokú anyanyelvi oktatásról, a kolozsvári tudományegyetem jogtudományi és bölcsészeti karán a magyar és német nyelvű tanszékek létrehozásáról is rendelkezik a statútum. Az RMDSZ tervezete szerint, a bíróságok előtti anyanyelvhasználatot „a törvény által szabályozott módon” biztosítják. Szó sincs tehát magyarul tudó bírákról és tisztviselőkről. Az RMDSZ tervezet szerint egy kisebbségi szervezet a bejegyzéséhez, amennyiben a választásokon indulni akar, 25 ezer tagot kell összegyűjtenie, 15 megyéből. A törvénytervezet hiányossága az is, hogy a kulturális autonómia elvileg az állam által elismert kisebbségi szervezet illetékessége, de a szervezet határozatainak a végrehajtása az állami hatóságok feladata. /Kincses Előd: Kisebbségi jogok Romániában – 1945-ben és 2005-ben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./
2005. április 22.
Másodfokon is elveszítette a székelyföldi autonómiáról szóló népszavazás kiírásának ügyében zajló pert a gyergyóditrói tanács. A tanács jogi képviselője, Kincses Előd szerint a 2001/215. referendumtörvény rendelkezései ellentmondásosak. Az ügyvéd szerint az április 19-i tárgyaláson a táblabíróság semmibe vette a gyergyóditrói tanács védelemhez való jogát azzal, hogy nem napolta el a tárgyalást, miközben Kincses Előd ugyanaznap Bukarestben tárgyalt, és nem lehetett jelen. Kincses a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordul az autonómiaigény elutasítása és a védelemhez való jog semmibe vétele miatt. /Szucher Ervin: Kincses Strasbourghoz fordul. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 22./
2005. május 18.
A bíróság György Ervin Háromszék megyei kormánymegbízottnak adott igazat, s törvénytelennek mondta ki a vargyasi tanács népszavazási határozatát. Az önkormányzat fellebbezni fog, jelezte Ilkei Ferenc polgármester. A vargyasi tanács határozata szerint a község polgárainak arra a kérdésre kellett volna válaszolniuk: akarják-e, hogy a Székelyföld autonóm közigazgatási egységgé váljék, és Vargyas község ehhez tartozzék. A polgármester elmondta, a határozatot először formai okokra hivatkozva akarták megsemmisíteni, majd miután rendelkezésükre bocsátották a kívánt iratokat, a hatályban lévő román törvényekre, az Európai Unió szellemére hivatkozva ,,szó szerint lehordtak a sárga földig – voltunk nacionalisták, szeparatisták, sőt, sztálinisták is –, majd számunkra kedvezőtlen döntést hoztak.” Ilkei hozzátette, esélyük sem volt, hogy szóhoz jussanak. Az önkormányzat fellebbezésre készül, védelmét Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd fogja ellátni. /(hecser): Vargyas vesztett, de fellebbezni készül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 18./
2005. június 1.
Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének egyik kidolgozója szerint „közel kilencven éve adósa a térség majd minden állama a nemzeti kisebbségek léthelyzetét számukra és a többség számára megnyugtatóan rendező jogszabályi keret megalkotásával”. Valójában a ma is hatályban levő 1945. februári, a kommunista hatalomátvételt megelőző legutolsó román demokrata kormány által szentesített Nemzetiségi Statútumtörvény a jelenlegi kisebbségi törvénytervezetnél sokkal kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaz. Erre az RMDSZ illetékesei azzal érveltek, hogy 2005-ben, az Európai Unió küszöbén nem szabad visszalépni 1945-höz képest, és olyan megoldást választottak, amelyet Gheorghiu-Dej és Nicolae Ceausescu kommunista és Ion Iliescu posztkommunista rezsimje sem mert megtenni: kiegészítették az eredeti törvénytervezetet egy újabb szakasszal (78.), miszerint minden azzal ellentétes rendelkezés hatályát veszti. A 2005. évi törvénytervezet az anyanyelvi jogok terén nem csak 1945-höz, hanem 1868-hoz képest is visszalépést jelent! Kincses Előd sorra vette a tervezet kifogásolt részeit, végül megállapította: a törvénytervezet jelenlegi formájában nem alkalmas arra, hogy a romániai magyarság sorsát érdemben javítsa. /Kincses Előd: A kisebbségek jogállásáról szóló román törvénytervezet buktatói (Feledékenység vagy félrevezetés?). = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./
2005. június 3.
Márton Árpád azt állította, hogy Kincses Elődnek A kisebbségek jogállásáról szóló román törvénytervezet buktatói című írásában egyetlen állítás sem felel meg a valóságnak. Joggal tehetjük fel tehát a különben alcímként szereplő kérdést: „Feledékenység vagy félrevezetés?”. A cikk első állítása szerint a „Nemzetiségi Statútumtörvény a jelenlegi kisebbségi törvénynél kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaz”. Márton Árpád szerint a Nemzetiségi Statútum az anyanyelvhasználatot csak azokban a közigazgatási egységekben teszi lehetővé, ahol az illető nemzeti kisebbség aránya legalább 30%. Ezzel szemben a mostani tervezetben a közigazgatásban már 20% fölött használható az anyanyelv. Az 1945-ös törvény csak azokban a helységekben teszi lehetővé valamely nemzeti kisebbség nyelvén működő iskolát, ahol nincs „szükségleteknek megfelelő” felekezeti oktatás. A jelenlegi tervezet szövege szerint a felekezeti az állami és magánoktatás mellett egy van sajátos harmadik forma, amely állami támogatást kaphat. Márton Árpád kitért arra, hogy ezeket Kincses Elődnek jogászként tudnia kellett volna, például azt, hogy a törvényt teljes egészében kell értelmezni, továbbá írt Kincses félrevezető szándékáról, az olvasó lenézéséről. /Márton Árpád: Nem ártana néha igazat is mondani. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 3./ Kincses Előd: A kisebbségek jogállásáról szóló román törvénytervezet buktatói (Feledékenység vagy félrevezetés?) = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./
2005. június 8.
Kincses Előd kifejtette az RMDSZ által készített kisebbségi törvény tervezetével kapcsolatos ellenvetéseit. /Kincses Előd, jogász: Kisebbségi törvény: az autonómia útján. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./ Kincses Előd érveit cáfolta ugyanebben a számban Veress Emőd /Veress Emőd jogász, RMDSZ ügyvezető alelnök: A kisebbségi törvénytervezet buktatói. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./ Emlékeztető: Ugyanezt közölte a Kincses Előd a Népújság június 1-jei számában /Kincses Előd: A kisebbségek jogállásáról szóló román törvénytervezet buktatói (Feledékenység vagy félrevezetés?). = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./ Kincses érveit a lapban elutasította Márton Árpád /Márton Árpád: Nem ártana néha igazat is mondani, Népújság, jún. 3./
2005. június 10.
Mondhatta volna szebben, kis lovag, jegyezte meg Kincses Előd Cyranot idézve, Márton Árpádnak, az RMDSZ frakcióvezetőjének vitakultúrájára utalva. Kincses Előd idézett az 1945. évi Nemzetiségi Statútumból, ill. a Márton Árpád által hivatkozott 2004. évi 304-es törvényből. A statútum szerint a hatóságok kötelesek „az illető körzet 30%-át kitevő lakosság által saját anyanyelvükön kiállított bármilyen beadványt elfogadni anélkül, hogy ezekről román fordítást követelhetnének” és ezekről „ugyanazon nyelven határozni”. A 304-es törvény szerint viszont „a beadványokat és periratokat kizárólag román nyelven lehet megszerkeszteni”. A nem román nyelven kiállított iratot a felek saját költségükön elkészített hiteles román fordításban kötelesek csatolni. /Kincses Előd: Mondhatta volna szebben, kis lovag... = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./ Előzmény: Márton Árpád: Nem ártana néha igazat is mondani, Népújság, jún. 3.
2005. június 27.
Nyilvános vitára hívta június 25-én Markó Bélát, az RMDSZ elnökét a kisebbségi törvényről Kincses Előd ügyvéd, a Maros megyei RMDSZ egykori elnöke. Kincses azt követően kezdeményezte a találkozót, hogy Markó az SZKT ülésén kijelentette: “olvasom egyik megfáradt jogászunk tollából, hogy a nemzetiségek régebbi, 1945-ös jogállása jobb”. Kincses továbbra is fenntartja ezt az álláspontját, és levelet küldött Markó Bélának, amelyben vitára hívja az RMDSZ elnökét a marosvásárhelyi Kultúrpalotába. “Úgy gondolom, hogy megfelelő törvényt nem sértésekkel, hanem nyílt, jogi és politikai érvekre alapuló vita révén kell megalkotni. Közönség előtt zajló vitára hívtam Markó urat. Remélem, hogy július 1-jén, 2-án vagy 3-án megjelenik a Kultúrpalota kistermében. Meghívót küldtem neki a bukaresti elnöki hivatalba. A vitán párhuzamot vonunk a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény és az 1945-ös jogszabály között, és arról is szó lesz majd, hogy milyen hatással lesz a magyarság mindennapos életére az RMDSZ tervezetének, ha a parlament elfogadja azt. Azért hívtam párbeszédre Markó Béla urat, mivel ő folyton azt hangoztatja, hogy ennek az útnak a híve” – nyilatkozta Kincses. Egy héttel korábban Markó Béla azt mondta az SZKT ülésén, hogy a kisebbségi törvény vitája azért is hasznos volt, “hogy lássuk bizonyos bírálóink alacsony szakmai felkészültségének és kétséges szellemi képességeinek szintjét”. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./
2005. július 6.
„Kincses Előd nem tanácskozni akart velem, hanem levelében nyilvános párbajra hívott. Nincs időm az ilyesmire, nekünk nem párbajoznunk kell, hanem segíteni egymásnak, most a szolidaritás és az együttmunkálkodás ideje van” – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök. Kincses Előd marosvásárhelyi jogász nyílt vitára hívta ki a kisebbségi törvénnyel kapcsolatban. „Sajnálatosnak tartanám, ha elzárkózna a jobbító szándékú nyilvános vitától” – fogalmazott Kincses Előd Markónak címzett, levelében. „Az 1945-ös nemzetiségi statútum az anyanyelv használatáról sokkal kedvezőbben rendelkezett, mint a jelenlegi kisebbségi törvény” – nyilatkozta Kicses, aki szerint az 1945-ös kisebbségi törvényt maga az RMDSZ helyezi hatályon kívül, amikor kiegészítették a jelenlegi törvénytervezetet a 78-as szakasszal. Ez ugyanis kimondja, hogy minden, ezzel a jogszabállyal ellentétes rendelkezést hatályon kívül helyeznek. /D. Balázs Ildikó: Markó Béla nem fogadta el Kincses Előd kihívását. = Krónika (Kolozsvár), júl. 6./
