Megjelent Dobai István Tűnődések a történelemről azaz A mérhetetlen élet és az ember viszonyáról, különös figyelemmel Európára és a magyarokra, I–II. kötet /Püski Kiadó, Budapest, 2004/. A csaknem 1300 oldalas könyv láttán Tibori Szabó Zoltánnak azok az interjúk jutottak eszébe, amelyeket a kolozsvári nemzetközi jogásszal az 1989 decemberi forradalom után néhány nappal készített, s amelyek – magyar és román körökben egyaránt – nagy vitát váltottak ki. Dobai István akkor azt állította, hogy a nagyhatalmak a magyarok és a románok megbékélését rövidesen nemzetközi feladattá teszik (Megbékélésünk nemzetközi feladat, Szabadság, 1990. január 21.), majd felhívta a figyelmet, hogy a magyar–román megbékélés csakis a realitások figyelembevételével képzelhető el (Béke csak a realitások alapján lehetséges, Szabadság, 1990. január 30.). Az interjúnak volt egy harmadik része is, amely azonban a magyar és a román sajtóban kinyilvánított ellenzés miatt nem jelenhetett meg. Akkor a magyar értelmiség egyes képviselői (Podhrádszky László, Kapcza Imre, Szabó Pál Endre, Pillich László, Demény Pál, Mócsy László, Kovács András, Kiss András és mások) még úgy látták, hogy az interjúalany által felvetettekről nem időszerű beszélni, hiszen azokat a nemzetközi jog már megoldotta, s Romániának az európai jogi normák alkalmazásával kell a magyar–román viszonyt megoldania, később kiderült, hogy Dobai István mégiscsak látnoknak bizonyult. Hiszen a nagyhatalmak a megbékélést évekkel később valóban a két állam nemzetközi feladatává tették (lásd Atlanta, alapszerződés stb.). Majd megjelent Dobai István Gesta Hominum című könyve, Tűnődések a történelemről alcímmel (Kolozsvár, magánkiadás, 2003), amely tulajdonképpen börtönelőadásaiból csak ízelítőt adott. Dobait az ötvenes évek végén bebörtönözték. A börtönökben előadásokat tartott. Az előadások anyagát később emlékezetből jegyezte le, ebből kerekedett ki az a jegyzetanyag, amelyből végül a most megjelent köteteket összeállította. A könyv a szerző elmélkedéseit tartalmazza a világ különböző dolgairól, így történelmi eseményekről és azok következményeiről, vallásról, erkölcsről, társadalomról. A szerző sok megállapítása helyénvaló, sok más véleménye elfogadhatatlan, vitára sarkalló. Dobai István kimondja, hogy a magyar társadalom a zsidókat fizikailag soha nem bántotta mindaddig, amíg 1944. március 19-én az országot a németek meg nem szállták. A felelősség így kizárólag a németeket terhelné. Tibori ezt vitatta. /Tibori Szabó Zoltán: Tűnődés a Tűnődésekről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./
2005. február 14.
A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) szervezésében február 12-én Műemlékvédelmi alapismeretek címen indítottak előadássorozatot. Dr. Gaal György, a KLMT elnöke annak a reményének adott hangot, hogy más hasonló akcióikkal talán sikerül ráébreszteniük az érintetteket arra, milyen kincs birtokában vannak, és mi vele a teendő. A KLMT elnöke jelezte, hogy az RMDSZ-szel közösen ismeretterjesztő füzetet jelentetnek meg, továbbá lefordítják és kiegészítik a tavaly világhálón (www.ministerulculturii.ro) megjelent többezer oldalas romániai műemlékjegyzék erdélyi magyar vonatkozásait. Dr. Kovács András, a Babes–Bolyai Tudományegyetem művészettörténész tanára, a KLMT alelnöke Erdély-, és főleg Kolozsvár építészettörténetét tekintette át. Makkay Dorottya, az épített örökség kutatója, a műemléktulajdonos és a szakember szerepéről, valamint feladatairól értekezett. /Ördög I. Béla: Műemlékvédelmi alapismeretek (I.) Múltbeli értékeink megőrzése a tét. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./
2005. február 14.
Megjelent az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadványa, az Erdélyi Múzeum 2004. 3–4. füzete. Az új számban olvasható többek között W. Kovács András A cegei Wass család története (16–20. század) című tanulmánya. Az erdélyi fejedelemség korának jogi nyelvéről Tamásné Szabó Csilla írt. Balázs Lajos Mit ér a népi kultúra a globalizáció korában? címen publikált. A periodika hírt adott egy 2001 októberében tartott freiburgi interdiszciplináris konferenciáról, melyet Milyen történelmi körülmények között kerültek a románok többségbe jelenlegi államuk területén címmel rendeztek. Néhány alcím: A kontinuitás kérdése, napjainkig és a jövőre nézve; Bizonyíték-e a kontinuitás ellenében a románok legősibb keresztény szókincse?; Transzhumálás és hegyi nomadizáció; Románok a Kárpátoktól keletre; Románok a Kárpátokon belül. Az In memoriam rovatban Csetri Elek a 2004-ben elhunyt Faragó József akadémikust, Benkő Samu Jenei Dezsőt, az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya pedig Puskás György professzort búcsúztatta. /(n): Lapról lapra. Erdélyi Múzeum/2004. 3–4. Füzet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./
2005. március 8.
A romániai magyarság története egyik legnagyobb amputációja előtt áll: maholnap elveszítheti értelmiségét, különösen annak igényesebb és vállalkozókedvűbb részét. A marosvásárhelyi orvosin tavaly végzett száz magyar hallgatónak diplomája birtokában első dolga az volt, hogy szétnézzen Magyarországon, és több mint háromnegyedük már talált is magának ott munkahelyet A magyarországi orvostársadalom pedig nyugat felé indult meg. A tavalyi statisztikák 1200, nyugaton állást vállalt orvosról tudnak az amúgy is orvoshiánnyal küzdő országban. Amit nem tudott megtenni a diktatúra, hogy lefejezze a magyar értelmiséget, azt elvégzi a jómódú világ vonzása, a szabad munkaerő-forgalomVan-e az RMDSZ-nek valamilyen elképzelése arra, hogy Erdély kiürülését megakadályozza? /B. Kovács András: Kiszivattyúzzák az értelmiséget. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./
2005. március 10.
„Az erdélyi magyar társadalom létének és fejlődésének biztosítéka az intolerancia és a gyűlölet minden formájának elutasítása és az eltérő vélemények közötti akadálymentes párbeszéd: a szólás- és véleményszabadság maradéktalan érvényesülése” – kezdődik Tiltakozás című közös nyilatkozat, melyben az aláírók védelmükbe vették Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt, akinek szólásszabadságát korlátozták a tüntetők, mégpedig „gyűlölködő, kirekesztő, sőt, olykor antiszemitának is minősíthető bekiabálások kíséretében. Mindennek semmi köze sem volt „az általuk – állítólag – fájlalt problémákhoz”. Az aláírók: Ármeán Otília, Bíró Béla, Bányai Péter, Boros Kinga, Egry Gábor, Demény Péter, Gagyi Ágnes, Gáspárik Attila, Cs. Gyimesi Éva, Irsai Zsolt, Kovács András Ferenc, Könczei Csilla, Láng Zsolt, M. László Ferenc, Miklós Ágnes Kata, Parászka Boróka, Parászka Miklós, Selyem Zsuzsa, Szabó Róbert Csaba, Szilágyi Júlia, Virginás Andrea, Visky András, Ungvári Zrínyi Imre, Ungvári Zrínyi Ildikó, Tibori Szabó Zoltán, Vakarcs Szilárd. /Tiltakozás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./
2005. március 10.
Erdélyi magyar értelmiségiek két levelet is közzétettek, mindkettőben az intolerancia és idegengyűlölet elutasítása és a véleményszabadság mellett foglalnak állást, ugyanakkor – a kolozsvári Eörsi-incidens kapcsán – felhívták a figyelmet az új, nyílt vagy burkolt alakban jelentkező antiszemitizmus leselkedő veszélyeire. A két közlemény szövegében nem, csak lényegét és aláíróinak egy részét tekintve azonos. Az első levél az SZDSZ országos sajtószolgálatán keresztül, a második A Hét szerkesztőségétől érkezett. Az aláírók: Ádám Gábor, Ágoston Hugó, Ármeán Otília, Balázsi-Pál Előd, Bányai Péter, Bíró Béla, Borbély Tamás, Boros Kinga, Egry Gábor, Demény Péter, Eckstein-Kovács Péter, Gagyi Ágnes, Gáspárik Attila, Gergely Edit, Cs. Gyimesi Éva, Haller István, Irsai Zsolt, Kovács András Ferenc, Kelemen Attila Ármin, Könczei Csilla, Láng Zsolt, M. László Ferenc, Miklós Ágnes Kata, Parászka Boróka, Parászka Miklós, Salamon Márton László, Schneider Tibor, Selyem Zsuzsa, Sipos Géza, Soós Károly Róbert, Spielmann-Sebestyén Mihály, Szabó Róbert Csaba, Székely Csaba, Székely István, Szilágyi Gál Mihály, Szilágyi Júlia, Tibori Szabó Zoltán, Ungvári Zrínyi Ildikó, Ungvári Zrínyi Imre, Virginás Andrea, Visky András, Vakarcs Szilárd. Ugyanakkor egy harmadik levél szerzője, Dénes László azon morfondírozott, hogy a véleménynyilvánítás miért csak az egyik felet illetné meg, illetve miért csak a tüntetőkön kérik számon az idegengyűlölet megnyilvánulásait. /Belföldi hírek rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./
2005. március 24.
Háromszéken az illyefalvi székhelyű, svájci alapítványi és kormánytámogatással létrehozott LAM Alapítvány tizenhárom éve azon munkálkodik, hogy a mezőgazdaságban teret hódítson egy, a piacgazdasági körülmények között is életképes gazdálkodási forma. Orbán Miklós mezőgazdasági szakember, a LAM oktatási programjainak felelőse a kezdetektől részt vett a szervezet stratégiájának kidolgozásában. Elmondta, hogy 1992-ben beindítottak vállalkozásokat a mezőgazdaságban. Hitelt folyósítottak gépvásárlásra. Az alapítvány sok gépet hozott be Nyugatról, ezeket nagyon olcsón adták. Beindultak az állattenyésztő telepek, de sokan tönkrementek. A tejár, a sertéshúsár kedvezőtlenül alakult. Növénytermesztésben viszont volt fejlődés, ma egyes gazdaságok európai szinten is versenyképesek. Az agrárvállalkozás fellendítését célozta az oktatási program is. Elméleti oktatás mellett tangazdaságot működtettek. Földvásárlásra is nyújtanak hitelt. Az Új Kézfogás Közalapítvány adott támogatást erre a célra. Időközben ez leállt, mert az új magyar kormány már nem támogatta a földvásárlást. Orbán Miklós mérnök emlékeztetett: 1992 és 1998 között, amikor Háromszéken a burgonyának aranykora volt, akkor gépesítette magát a földművesek nagyobb része. Azonban a traktorokat nem tudják megfelelően kihasználni. Célszerű lenne gépköröket működtetni, de nagy a bizalmatlanság az emberekben. /B. Kovács András: Ahogyan a LAM szeretné. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./
2005. április 6.
Megújult szaktestületek és kuratórium bírálja el a Communitas Alapítvány 2005-re kiírt pályázatait. A magyar közösségnek szánt román költségvetési támogatásokat elosztó alapítvány kuratóriumának átalakítását az tette szükségessé, hogy a testület 13 tagja közül öten miniszteri vagy államtitkári tisztséget nyertek el a Tariceanu-kabinetben, a korrupcióellenes jogszabályok pedig összeférhetetlenséget állapítanak meg a két tisztség között. Markó Béla volt kuratóriumi elnök mellett Borbély László, Nagy Zsolt, Winkler Gyula, Kötő József és Porcsalmi Bálint távozott a kuratóriumból, amelynek irányítását Takács Csaba ügyvezető elnök vette át. Az RMDSZ ügyvezető elnöksége javaslatára a testület Veress Emőddel és Lakatos Andrással egészült ki. Idén a sporttevékenységek támogatása számít újdonságnak az alapítvány működésében. A sport szaktestület 700 millió lejes keret elosztásáról dönt. A Communitasnál a szaktestületek összetétele is megváltozott. A sajtószaktestületben Csép Sándor és Papp Sándor Zsigmond helyét Ambrus Attila és Szűcs László vette át, a könyvkiadási pályázatokat elbíráló testületből lemondott Domokos Géza, Kovács András Ferenc és Selyem Zsuzsa helyére Horváth Andor, Balázs Imre József és Fekete Vince került. Az ifjúsági szaktestületben Asztalos Csaba, Korodi Attila, Szabó Ödön és Porcsalmi Bálint helyét Deák Ferenc, Becze István, Szabó József és Bodor László vette át. Az ösztöndíjbizottságban és az utazási támogatásokat elbíráló testületben egy-egy taggal kevesebb tevékenykedik majd. Az egyikből Kötő József, a másikból Nagy Zsolt távozott. Kibővült viszont a művelődési szaktestület, amelynek a soraiba felvették Kovács Leventét. A Nastase-kormány által kidolgozott 2005-ös költségvetési törvény 264,434 milliárd lejt irányozott elő a kisebbségek támogatására, ebből a Communitas Alapítványnak 58,52 milliárd lej, az összeg több mint egyötöde jut. Takács Csaba elmondta, a sport mellett a magyar házak létesítésének a programját kezelik prioritásként 2005-ben, emellett 1,2 milliárd lejt különítettek el egyes művelődési egyesületek normatív támogatására. A szaktestületek által elosztott pénzkeretek (milliárd lej): Sajtó 4,5 (2004) – 5,2 (2005); Könyvkiadás 2,3 (2004) – 3 (2005); Művelődés 3,5 (2004) – 3 (2005); Ifjúság 2,5 (2004) – 2,5 (2005); Szórvány 2,5 (2004) – 3 (2005); Alkotói ösztöndíjak 1 (2004) – 1,4 (2005); Utazás 0,7 (2004) – 0,7 (2005); Sport – (2004) – 0,7 (2005). Összesen 17 (2004) – 19,5 (2005). /Gazda Árpád: Módosultak a testületek a Communitas Alapítványnál. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./
2005. április 11.
Marosvásárhelyen április 9-én a Látó Irodalmi Színpad József Attila emléke előtt tisztelgett. Balázs Imre József, Demény Péter, Haller Béla, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Nagy Attila, Selyem Zsuzsa, Ungvári Zrínyi Imre, Vida Gábor és Visky András József Attila egy-egy költeményét elemezte. /József Attila-centenárium. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./
2005. április 25.
Dr. Cs. Gyimesi Éva, a BBTE Bölcsészkarának konzulens egyetemi tanára, a 2005/2006-os tanévvel, szeptemberben kezdődő levelező doktorképzés keretében a következő témakörökből hirdet felvételit: 1. Romániai magyar irodalom (különös tekintettel Dsida Jenő, Molter Károly, Áprily Lajos, Kovács András Ferenc munkásságára). A tavaly meghirdetett téma: Kultusz és kanonizáció. Wass Albert munkássága még mindig aktuális. 2. Spirituális jelrendszerek az irodalmi művekben, életművekben. Jelentés és értékszerkezetek. Kognitív struktúrák a művekben (vö.: kognitív nyelvészet alkalmazása). 3. Irodalom és film, irodalom és képzőművészet. Interdiszciplináris esztétikai kutatások. Intermedialitás. /Felvételi doktorképzésre. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./
2005. április 25.
József Attila születésének századik évfordulójára megszületett Kovács András Ferenc: Szabadvendég (Vendégkoszorú egy vendégszonettre) /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005/ című szonettkoszorúja, amelynek mesterszonettje egy József Attila-vers, a Légy ostoba című. A könyvet József Attiláról készült fotók illusztrálják. /A Pallas–Akadémia Könyvkiadó új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 25./
2005. május 9.
A Pallas–Akadémia könyvkereskedés üzleteinek áprilisi sikerlistáját 200 eladott példánnyal Nyírő József Kopjafák című regénye vezeti. Második helyen is egy Nyírő-kötet, az Isten igájában áll. A sorban Mircea Dinescu Szentségekből bukásra szatírakönyve, Marosi Ildikó: Kis/Harag/Könyv című kötete és Kovács András Ferenc Szabadvendége következik /Nyírő a Pallas-lista élén. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./
2005. május 11.
Május 9-én Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Irodalmi Kör és a Pro Libris Könyvbarátok Egyesülete a Látó szépirodalmi folyóirat két szerkesztőjét, Kovács András Ferenc költőt és Vida Gábor prózaírót látta vendégül. A 13 verseskötettel és több gyermekverskötettel rendelkező Kovács András Ferenc utóbbi könyvei a Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában jelentek meg. Vida Gábor miután 1994-ben befejezte tanulmányait az egyetemen, a Látó prózarovatának szerkesztője lett. A meghívottak a Látó folyóiratot mutatták be. /Gál Éva Emese: Irodalomkör a Látó szerkesztőivel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./
2005. május 13.
Csíkszeredában május 12-én kezdődtek az első ízben megrendezett Pünkösdi Könyvnapok. Erdélyi könyvkiadók voltak jelen, kezdve a Polistól az Erdélyi Híradóig (Kolozsvár), a Mentoron (Marosvásárhely), Nyugati Jelenen (Arad) keresztül el egészen a Pallas Akadémiáig, a Corvina Könyvesházig, a Hargita Kiadóhivatalig (Csíkszereda), a Kriterionig. A megnyitón György Attila író, a Hargita Kiadó szerkesztője elmondta, hosszú távú folyamat kezdete ez a rendezvénysorozat. Az olvasók neves erdélyi szerzőkkel találkozhatnak, többek között Bogdán László, Böszörményi Zoltán, Egyed Péter, György Attila, Farkas Árpád, Fekete Vince, Ferenczes István, Fodor Sándor, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, László Noémi, Orbán János Dénes és Visky András lesz jelen. /Barabás Blanka: Első Pünkösdi Könyvnapok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 13./
2005. június 11.
Az Ünnepi Könyvhét idején Budapesten az Írók Boltjában Kovács András Ferencnek ítélték oda az Üveggolyó Díjat. Tizenharmadszor történt a díjátadás és ő az első erdélyi, aki ezt megkapta. 1993 óta a bolt munkatársai egy-egy kortárs irodalmi személyiségnek adományozzák az Üveggolyót munkássága, irodalmi tevékenysége elismeréseként. Eddig Mándy Iván, Mészöly Miklós, Balassa Péter, Parti Nagy Lajos, Tandori Dezső, Petri György, Györe Balázs, Szilágyi Ákos, Göncz Árpád, Keresztury Tibor, Balla Zsófia és Esterházy Péter került a kiválasztottak közé. Kovács András Ferencnek most jelent meg Víg Toportyán /Koinónia Kiadó, Kolozsvár/ című gyermekverskötete. /(nk): Üveggolyó Díj Kovács András Ferencnek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 11./
2005. június 25.
Küzdelmes másfél évtizedet zárt az erdélyi magyar cserkészmozgalom, tizenöt évvel ezelőtti megalakulását elképesztő vádaskodás, hatósági vegzálás, állandó megfigyelés követte. A magyar érdekvédelem kormánykoalíciós tényezővé vált 2004-ben, ez a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ) helyzetén nem javított. Az RMDSZ-re vár többek közt az RMCSSZ közjogi helyzetének méltányos rendezése is. Az RMCSSZ széles körű nemzetközi kapcsolatokat ápol, meghitt viszonyban van az utódállamokbeli és a nyugati magyar cserkészszövetségekkel. Gaál Sándor országos elnök kifejtette, hogy zaklatásban már nincs részük, de pénzügyi támogatásban sem. A régióban a legelfogadhatóbb a szlovákiai magyar cserkészet helyzete. A koalíciós kormányban részt vevő magyar pártok kivívták, hogy a szlovák cserkészszövetséggel azonos támogatásban részesüljenek. Cserkészparkokkal, -otthonokkal rendelkeznek, megkapták örökös híján az államra maradt magyar kúriák tulajdonjogát, ezeket állami pénzen felújították. A román cserkészekkel meglazult a kapcsolatuk. Gaál Sándor minden meghívásuknak eleget tett, ők viszont nem jöttek el a magyar cserkészek évfordulós ünnepeire. Az erdélyi magyar cserkészek 130 csapatban 3500-an vannak. Miközben a magyarokat militarizmussal vádolták, amikor többnyire papok és pedagógusok állnak a csapatok mellett, addig a románoknál előfordul, hogy egyes cserkészcsapatok katonai alakulatok mellett katonatisztek vezetésével működnek. /B. Kovács András: Évforduló: Nem üldözik – nem is támogatják (Tizenöt éves a Romániai Magyar Cserkészszövetség) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 25./
2005. július 2.
A hetvenéves Deák Ferenc grafikusművész július 1-jén Csíkszeredában megkapta a Kriterion Kiadó Emlékjel díját. Köszöntőbeszédet Domokos Géza, a Kriterion Kiadó alapító igazgatója mondott. Deák Ferenc grafikáiból kiállítás nyílt Csíkszeredában. Deák Ferenc könyvgrafikai munkásságát Hajdú Áron, az Alutus Nyomda igazgatója ismertette. Kovács András Ferenc versben köszöntötte a művészt. /Kriterion Emlékjel Deák Ferencnek. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 2./
2005. július 6.
Június 25-26-án Gyergyócsomafalván rendezték meg a kamarakórus- és kamarazene-fesztivált. A helyi Bel Canto Művelődési Egyesület meghívta az együtteseket, köztük a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyes Kart is. Több együttes lépett fel, bemutatták Köllő Miklós műépítész népi hangszergyűjteményét is. /Kovács András karnagy: Nem sokaság, hanem lélek… = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./
2005. július 9.
Vásárhely visszavár, az EMKE Maros megyei szervezetének vezetői ezzel a jelszóval indították városnapi rendezvénysorozatukat. Azokat az alkotókat és művészeket hívták, akik valamikor Marosvásárhelyen, a megyében éltek, dolgoztak, hangsúlyozta Kilyén Ilka alelnök. A helybeli színtársulat Szolnokra áttelepült egykori közkedvelt művésznője, Meister Éva vastapsot aratott a színház zsúfolásig telt kistermében. A lírai est anyagát Molnár H. Lajos író válogatta, egykori erdélyi tollforgató társai – Bogdán László, Czegő Zoltán, Csiki László, Farkas Árpád, Ferenczes István, Hervay Gizella, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Magyari Lajos, Székely János, Szőcs Géza, Szőcs Kálmán – költészetéből állította össze és rendezte a műsort, amely a létrejötte óta eltelt másfél évtizedben is megőrizte frissességét. /N.M.K.: Vásárhely visszavár. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./
2005. július 9.
Megjelent a Transylvania Trust munkatársainak /Benczédi Sándor, Kirizsán Imola, dr. Kovács András, dr. Szabó Bálint, Weisz Attila/ könyve: Magyar vonatkozású épített örökség Erdélyben /Utilitas Kiadó, Kolozsvár, 2005/. A szép kivitelezésű kötet több mint félszáz műemléket mutat be. Kastélyok, templomok, jeles házak, iskolák, történelmi városközpontok sorakoznak a könyvben. A szerzők szerint ezek „a legmeghatározóbbak az erdélyi magyar gondolkodásban, kultúrában, és legnagyobb hatással voltak építészetünk alakulására”. Ilyen például: Kolozsváron a Farkas utca, a város középkori falai és tornyai, a Házsongárd, Déva vára és Vajdahunyad várkastélya, Bonchida, Gernyeszeg, Keresd, Bánffyhunyad, Alvinc, Nagyenyed, Gyulafehérvár műemléki együttesei vagy Torockó házsorai. A leírásokba a legfrissebb kutatási eredmények is beépültek. /Dr. Murádin Katalin: Épített örökségünk szemléltető példatára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./
2005. július 14.
A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság évadzáró rendezvénye, az immár hagyományos Lyukasóra jó hangulatú volt. A meghívottak – Farkas Ernő tanár, Csíky Boldizsár zeneszerző, Kovács András Ferenc költő, Haller Béla tanár, Láng Zsolt író és Nagy Attila orvos-költő – megtréfálták a közönséget. /Nagy Botond: Évadzáró Lyukasóra. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./
2005. október 4.
Október elsején, a zene világnapján ötödik alkalommal rendezett Bonyha református közössége kórustalálkozót. A Küküllőmente falujában zsúfolásig megtelt a kazettás ősi templom. Fellépett a sáromberki Református Vegyes Kar, a gógánváraljai Református Kórus, a marosvásárhelyi Szabadság úti Ifjúsági Kórus, a marosvásárhelyi Hozsanna Kórus, a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar és a helybeli kórus. A találkozó öt évvel ezelőtt Dénes Előd lelkipásztor- karnagy kezdeményezésére jött létre. /Kovács András karnagy: V. Egyházzenei Kórustalálkozó Bonyhán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./
2005. október 5.
Évente október első szombatján rendezik meg Kide falunapját. Idén 15. alkalommal szervezte meg a Kide Egyesület. A délelőtt hagyományosan a fiatalok aradi vértanúkra emlékező versműsorával és a Himnusz éneklésével ért véget. A legények, népviseletbe öltözött csőszök szekereken, a csőszleányokkal és a zenészekkel együtt énekszóval hívogatták a közönséget a tájház udvarára. Eljött a 80. életévéhez közeledő Kovács András budapesti filmrendező, Kide szülötte is. Kiss János, a Kide Egyesület elnöke mondott beszédet. /Lukács Éva: Örömteli ünneplés Kidén a falunapok alkalmával. Tizenötödik alkalommal szervezték meg a rendezvényt. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./
2005. október 21.
Tizedik évfordulóját ünnepli a Babes–Bolyai Tudományegyetem művészettörténeti kara – mondta el a Régi Erdély Művészete címet viselő konferencia megnyitóján Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára. A kar és az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány által szervezett előadássorozatnak a Bethlen Kata Diakóniai Központ adott otthont október 20-án. A rendezvényen magyarországi és erdélyi előadók egyaránt szerepelnek, hiszen a magyarországi régi művészetek története szorosan összefonódik az erdélyi művészettörténettel – hangsúlyozta Kovács András. /Művészettörténeti konferencia Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./ A Babes–Bolyai Tudományegyetemen tizedik éve zajlik magyar nyelven művészettörténet-oktatás. „Az alapítványt azzal a céllal hívtuk életre 1999-ben, hogy tudományos hátteret biztosítson a művészettörténet szakos egyetemisták számára, beszerezze a könyvtárakba a szakirodalmat, megszervezze a nyári gyakorlatokat, és előkészítse az erdélyi műemlék épületek felújítását” – mondta nyitóbeszédében Sipos Gábor, az Entz Géza Alapítvány elnöke. Kovács András tanszékvezető ismertette a magyar nyelvű művészettörténet-oktatás történetét, és elmondta: a tanácskozás célja az elmúlt évtized eredményeinek összegzése. A szakmai fórum előadásai átfogó képet nyújtanak az erdélyi építészet történetéről, az értekezések körét nem szűkítették le egyetlen stílusirányzat elemzésére – fejtette ki Orbán János, a rendezvény programfelelőse. /Márton Éva: Oltároktól a nemeslevelekig. Értekezések a régi Erdély művészetéről Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./
2005. november 1.
,,Önöknek kell az önálló erdélyi magyar egyetemet kérni, az általam vezetett párt teljes mértékben támogatja a Bolyai ügyét” – jelentette ki Orbán Viktor Nagyváradon, 2005. október 13-án. Az önálló magyar állami egyetem visszaállítása évszázados célja és követelése lett az erdélyi magyarságnak, melyről lemondani nem lehet és nem is tanácsos. Tizenöt év sem volt elegendő az állami keretekben kért kisebbségi felsőoktatási önállóság elismeréséhez, ezzel a román politikai osztály a lehető legrosszabb bizonyítványt állította ki magáról. /B. Kovács András: Politikai otrombaság áldozata (Magyar egyetem). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./
2005. november 9.
A román rendőrség ezentúl állásokat tart fenn kötelékében kisebbségiek számára is, mivel jótékony hatása lehet annak, ha a rendfenntartó közeg ,,ismeri a lakosság nyelvét és szokásait”. A minap Brüsszelben közzétett 2005-ös országjelentés megírta, hogy a kisebbségi nyelvhasználat dolgában még sok a tennivaló a rendőrségeken, azaz további lépéseket kellene tenni, hogy a rendőrségi eljárások során használható legyen a magyar nyelv például. Az utóbbi években Háromszéken a rendőrségi alkalmazottak 95 százaléka volt román nemzetiségű. Vettek fel magyarokat is, de arány még mindig abnormálisan alacsony. Ráadásul kisegítői, alárendelt szerepkörükben valóban csak a tolmácsi feladatokat láthatják el. Szó sincs hát arról, amit joggal vár el a székelység az általa 80–85 százalékban lakott régióban: hogy parancsnoki karától le az ablakhoz ültetett hölgyig és titkárnőig többségében magyar nyelvet ismerő, sőt, magyar legyen az állomány. Az a gyakorlat, hogy a magyarnak mondott rendőrtiszt csak főnökei utasítására hajlandó magyarul megszólalni. Hasonlóképpen robotszerűen jár el a közrendőr, aki igazoltatáskor kizárólag csak románul hajlandó szólni. /B. Kovács András: Magyarul bemutatkozó rendőrt! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 9./
2005. december 12.
Kolozsváron, a színház emeleti előcsarnokában tartotta a Koinónia Kiadó vásárlással egybekötött ünnepi könyvbemutatóját. Visky András, a kiadó igazgatója elmondta, húsz könyvet jelentettek meg ebben az évben. A bemutatott kötetek között volt Bányai Péter: Az eredeti demokráciától a maffia-állam felé?, Zágoni Balázs Barni könyve című mesekötete, Kovács András Ferenc Überallesbadeni dalnokversenyek és a költő Víg toportyán című, gyerekeknek szóló kiadványa, továbbá Láng Zsolt Itthonév, a szerző 2004-ben kiadott Berlinév párjaként megjelenő, tárcanovellákat tartalmazó munkája. /Köllő Katalin: Koinónia könyvvásár a színházban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./
2005. december 17.
Napvilágot látott Kovács András Ferenc tizenhetedik verseskönyve: Überallesbadeni dalnokversenyek (Burleszkek és szatírák) /Koinónia, Kolozsvár, 2005/. Überallesbaden a maga versekben megragadható, csábos mivoltában imaginárius helyszín, írta a kötetről Bogdán László, de sandán több eredeti helyre is és céloz. A költő hagyományaihoz híven magyarázó jegyzeteket is fűz verseihez. KAF ,,politikai versei” meglehetősen szarkasztikusak lettek. Az Egy demagógra című szatírikus versezetben így ír: ,,Isten, óvd a bősz középszert! / Mennyi bamba hírharang! / Boldogítsd a hars butákat, / Mert övék a birka-rang!…” /Bogdán László: Hol van Überallesbaden? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 17./
2005. december 30.
Hosszú perceken át ünnepelte a közönség Marosvásárhelyen a Vártemplomban a megfiatalodott Nagy István ifjúsági kórus teljesítményét. Kovács András karnaggyal az élen egész estés karácsonyi műsorral álltak elő. Mindkét orgonát avatottan szólaltatta meg Gyarmati Ferenczi Andrea. /(bölöni): Emlékezetes est a Vártemplomban. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 30./
2005. december 31.
Idei évadja utolsó estjét rendezte meg december 29-én a Kultúrpalota kistermében a Látó marosvásárhelyi szépirodalmi folyóirat szerkesztősége. A Látó belső munkatársai olvastak fel írásaikból. A műsorvezető főszerkesztő, Gálfalvi György ez alkalommal költői mivoltában köszönthette a pódiumon korábbi szerkesztőtársaihoz csatlakozott, lapalapítóként is számon tartott Markó Bélát. A költő politikus elmondta, új költeményt 1990 óta nem volt ideje írni. Örül a lehetőségnek, hogy irodalmi összejövetelen lehet együtt írókollégáival és az olvasókkal. A folyóirat jelenlegi szerkesztői közül a legifjabb, Szabó Róbert Csaba három rövid prózáját, Vida Gábor egy szellemes írását, Láng Zsolt különleges szócikkeit, Gálfalvi György novelláját és Kovács András Ferenc Kavafisz átiratait ismerhette meg a hallgatóság. /(nk): Évbúcsúztató a Látó Irodalmi Színpadán. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 31./
