Bemutatták Bukarestben a Magyar Kultúra Házában Pomogáts Bélának a budapesti Pont Kiadó jóvoltából egyszerre román és magyar nyelven megjelent Épülő hidak (Reconstruirea podurilor) című kötetét, amely a szerzőnek a román-magyar kapcsolatokról írott cikkeit és tanulmányait tartalmazza. Román és magyar oldalról költők, írók, tudósok, fordítók hosszú listáját lehet összeállítani, akik építették a hidakat. A rendszerváltás óta eltelt másfél évtized sem hozott minőségi javulást a kapcsolatokban. Egyik oldalról a „magyar reváns", a magyar veszély felidézésével, másik oldalról a huszonvalahány millió román munkavállaló víziója, akik elözönlik Magyarországot. Azonban a hidak épülnek, jegyezte meg Baranyai Péter. /Baranyai Péter (egyetemi oktató): Épülnek vagy újjáépülnek? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
2004. március 5.
Mintegy 22 százalékkal csökkentették az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumnak szánt idei költségvetési keretet, tekintettel arra, hogy a Draskovics Tibor magyar pénzügyminiszter indítványozta intézkedések értelmében több mint egymilliárd forinttal kevesebb összeget fordítottak a határon túli magyarság támogatására. Az alapítvány budapesti ülésén döntött úgy, hogy a romániai alkuratóriumnak eddig juttatott 232 millió forint helyett 51 millió forinttal kevesebbet adnak. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta: az összeg lefaragása problémát fog okozni minden szaktestületnek, az oktatástól a művelődésig, az ifjúságtól egészen az egyházig és a sajtóig. „Valószínűleg az alkuratórium egyelőre azt teheti, hogy arányosan csökkent mindenhonnan – mutatott rá a szövetségi elnök. Markó reménykedik abban, hátha év közben sikerül az elvett összeg legalább egy részét visszaszerezni. /P. A. M.: Huszonkét százalékkal kevesebb támogatás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./ Pomogáts Béla nem mond le az Illyés Közalapítvány elnöki tisztségéről. Az IKA esetében az erre az évre eredetileg előirányzott 1021,2 millió forint helyett 194,6 millióval kevesebből kell gazdálkodnia. /Balogh Levente: Erdély: ötvenhárommillió forintos megvonás. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./
2004. március 22.
A kolozsvári Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezetének közös rendezésében került sor márc. 20-án Marosvásárhelyen az immár hatodik alkalommal megszervezett Reményik Sándor munkásságával foglalkozó irodalmi konferenciára és az "Egy lángot adok, ápold, add tovább" címet viselő szavalóversenyre. A minden évben más helyszínen sorra kerülő rendezvény eddigi helyszínei – Kolozsvár, Borberek, Pécs, Szováta és Debrecen – után, most Marosvásárhely következett, jövőre pedig Szegedre vándorol a konferencia. Az irodalmi konferencián Pomogáts Béla, Dávid Gyula, Kántor Lajos és Szabó Zsolt tartott előadást. A szavalóversenyen 20 diák mérte össze művészi erejét. Az ünnepség délután kiállítás-megnyitóval folytatódott, amelyen bemutatták a zsoboki alkotótáborban részt vevő képzőművészek Reményik Sándor munkásságából ihletődött alkotásait. A gálaest keretében adták át az idei Reményik-díjat, amelyet ezúttal Dávid Gyula irodalomtörténésznek ítéltek oda. /Köllő Katalin: Meghallani a költészet szavát. Reményik Sándor-emlékünnepség Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./
2004. március 23.
Mintegy százan léptek ki eddig a Magyar Írószövetségből, miután a szervezet választmánya nem határolódott el egyik tagjának, Döbrentei Kornél költőnek a Tilos Rádió előtt jan. 11-én mondott beszédétől. Előbb 25-en jelentették be távozásukat a szövetségből, majd ezt követően 94 írószövetségi tag nyújtotta be kilépő levelét. Kalász Márton, az Írószövetség elnöke szerint a kilépő levél "aljas rágalmakkal van tele". "Kikérem magamnak saját magam és a magyar írótársadalom nevében, hogy egy csoport zsarolja a magyar kultúrát" – fogalmazott az elnök, megjegyezve: 94-en tiltakoznak, miközben az Írószövetség 1200 tagú. Pomogáts Béla véleménye szerint a kialakult helyzet túlzott reakciók sorozata, amelyben minden szereplő rosszul lépett. Szomorúnak tartja az egészet, hiszen hat évig (1995 és 2001 között) volt az Írószövetség elnöke, és sok erőfeszítésébe került, hogy egybetartsa a szövetséget. Fontosnak érzi a létét és a szövetség valamiféle szellemi egységét, ami nem politikai egységet jelent. Ő Döbrentei-beszédet is túlzott reakciónak tartotta, „ugyanis egy részeg fiatalember alkalmi ostobaságát nem kell egy tüntetésnek és zászlóégetésnek megtorolnia. Ugyanígy túlzott reakció az, hogy most százegynehány író kilépett a szövetségből, mert annak választmánya nem kívánta vagy nem tudta elítélni Döbrentei Kornél kijelentéseit.” /Köllő Katalin: Botrányos kilépések a Magyar Írószövetségből. Interjú Pomogáts Bélával. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./
2004. március 25.
Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség volt elnöke, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke hangsúlyozta, nem lép ki az Írószövetségből. Az a cirkusz, ami körülötte folyik, nagyon szomorú színjáték. Hat éven át vezette az Írószövetséget, az alatt is voltak hasonló kihívások. Tragikusnak tartja, hogy ennyi kiváló író kilépett. A mélyben ott van a népi–urbánus vita emléke. A Döbrentei-ügy fellobbantotta a mélyben izzó ellentétet. Sokan elégedetlenek voltak az Írószövetség választmányának az összetételével, mert eltolódás történt az úgynevezett népiesek javára. Amikor Kalász Mártont választották meg a szövetség elnökének, már nagyon egyértelmű volt az, hogy az urbánus oldalhoz tartozó írók nemigen próbálnak részt venni az Írószövetség életében. Az Írószövetség közösséget adott a határon túli magyar írók számára is. E körökből körülbelül háromszáz tagja van a Magyar Írószövetségnek. Ezért is meg kellene őrizni az Írószövetséget, melynek ezek után is ezer tagja van. Az Illyés Közalapítványnál olyan mértékben csökkentették a támogatási lehetőségeket, ami már szinte elviselhetetlen. Közben rengeteg pályázat futott be, több mint 5 milliárd forint értékben. A támogatások kérdése nem fiskális, hanem politikai, sőt nemzetpolitikai kérdés. Erkölcsi kérdés, ugyanis a Magyarország erkölcsi kötelessége a szolidaritás, amit az alkotmány is előír a kisebbségek irányába. Az elvonást zárolták, ugyanis elvonáskor az Országgyűlésnek egy új törvényt kell hoznia arról, hogy ezeket az intézményeket, például az Illyés Közalapítványt ennyi és ennyi forinttal megrövidítik. Ilyen rendelkezés, nem volt, ezért a Pénzügyminisztériumnak csak ahhoz van joga, hogy zárolja ezeket az összegeket. Korábban Pomogáts azt nyilatkozta, hogy ha elvonnak bizonyos összeget, akkor lemond a kuratóriumi elnöki tisztségről. Az elvonás megtörtént, mégis maradt. Kiderült, magyarázta, hogy ebben az esetben a kuratórium jelentős része szintén a lemondást fontolgatta volna. Ebben az esetben működésképtelen lett volna az alapítvány, mint ahogy korábban hónapokig szünetelt a tevékenység. /Máthé Éva: „Én nem lépek ki az Írószövetségből!" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./
2004. március 26.
A tizenöt éve Budapesten élő Beke György író tanulmányokat, interjúkat, portrékat tartalmazó kötete /Makacs realizmus – Tanulmányok, interjúk, portrék, I–II. kötet, Közdok, Budapest, 2003/ széles sávot fog át az időben, közel hatvan évet ölelnek fel, az Új Székely Népben 1946-ban megjelent írástól napjainkig. A kisebbség ügyeinek szószólójaként munkálkodik – ez Beke György írói munkásságának legsajátosabb, legjellemzőbb vonása. A sorskérdéseinkhez való viszonyulást jelzi, hogy kik kerülnek vizsgálódásai középpontjába: Veres Péter és Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és Féja Géza, Tamási Áron és Czine Mihály, továbbá Nyirő József és Kós Károly, Bánffy Miklós és Molter Károly, Horváth Imre és Szabédi László, Páll Árpád és Lakatos Demeter, Veress Dániel és Sütő András, Kántor Lajos és Cseke Péter, az anyaországi Pomogáts Béla, a vajdasági Hornyik Miklós, a felvidéki Duba Gyula, a müncheni Juhász László és Borbándi Gyula, az amszterdami Kibédi Varga Áron, a bécsi Szépfalusi István, a cambridge-i Gömöri György… /Máriás József: Beke György: Makacs realizmus = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26/
2004. április 10.
Ápr. 8-án Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert Emlékházban kiosztották az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kritika-pályázatának díjait. Az alapítvány kilenc éve Székelyudvarhelyen azzal a szándékkal alakult, hogy a hazai tollforgatók számára kiírt pályázatokkal tehetségeket részesítsen kitüntetésekben, ezzel szolgálva az erdélyi magyar irodalom fejlődését. Eddig kisregények, esszék és novellák szerzői számára hirdettek pályázatokat, tavaly viszont a kritikaírás következett. Lőrincz György alapítványi elnök elmondta: a pályázat szülőatyjai Kántor Lajos és Pomogáts Béla. A díjazottak – valamennyien fiatal tanárok, diákok, reményteljes művészetrajongók – a következők: 1. Végh Balázs, 2. Vári Csaba, 3-4. Gál Andrea és Petres László. /Ö. I. B.: Fiatal kritikusok elismerése. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./
2004. április 19.
Megjelent Nyírő József: Néma küzdelem /Nyírő József Művei sorozat, 2. /Pallas–Akadémia, Csíkszereda/ című regénye. A 19. század végén játszódó cselekmény egy erdélyi magyar szórványtelepülés lakóinak hősies küzdelmét jeleníti meg a puszta túlélésért, miközben a magyar és a román bankok egyaránt becsapják őket, így válva a banki ügyletek a magyarság elnemzetlenítésének és a románság térnyerésének hatékony eszközévé. A kötet utószavát Pomogáts Béla irodalomtörténész írta. /A Pallas–Akadémia új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 19./
2004. május 4.
Nagyváradon máj. 2-án, vasárnap megkezdődött a XIII. Festum Varadinum a Sebes-Körös-parti Ezredévi emléktéren, a Várad-Olaszi református templomban. A rendezvények az élő magyar bástyaként létező négy nagyváradi történelmi egyházra épülnek. Idén a Királyhágómelléki Református Egyházkerület is visszakapcsolódott a Varadinumba, a nyitóünnepségen Tőkés László püspök hirdetett igét, aki szerint nagyon sok lokálpatriótára volna szükség Erdélyben, hiszen hatalmas a magyarság szétszóratása és ez meggyengíti a közösséget. „11 millió magyar visszakerült az európai népek közösségébe. Erdély az előszobában van. Egyéni és közös útkeresésünkkel indítjuk ezt a Varadinumot, amikor a magyar jövendőt hirdetjük." – mondta. A püspök az MPSZ támogatására szólította fel a megjelenteket. A gyermekek verses-zenés összeállítással köszöntötték az édesanyákat, anyák napja lévén. Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke szerint az „egyházhoz és szülőföldhöz ragaszkodásunk meghatározza életünket, hiszen a magyarság a diktatúra idején is a templomok védőszárnyai alatt talált menedékre”. A megmaradás eszközének az autonómiát, „a Bukaresttől való függetlenség kivívását" tekinti, az egyházi javak visszaszolgáltatását pedig közös nemzeti ügynek. Az anyaországgal való kapcsolattartást megnehezíti, hogy az országhatárnál 500 eurót kell felmutatni. Pomogáts Béla arról szólt, hogy a történelem véres korszakaira, a veszteségekre emlékezünk leginkább: Muhi-csata, Mohács, Trianon, kevésbé emlékezünk meg az építés, a béke korszakairól, amilyen a magyarság életében jelenleg az európai csatlakozás. Pomogáts Béla három alapelv betartására intett: az autonómia, a nemzeti integráció és a nemzeti szolidaritás: „Egy Magyarország és egy nemzet van", az új békekorszak is veszendőbe mehet, ha nem lesz belső kiegyezés, vélekedett. Az ünnepség végén átadták a Pro Família-díjat ifj. Kristófi János orgonaművésznek és családjának. /(Balla Tünde): Megnyílt a 2004-es Varadinum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./
2004. május 6.
Nagyváradon megkezdődött a Varadinum rendezvény. A zsúfolásig telt templomban Tempfli József megyéspüspök mutatta be a szentmisét. Egyháztörténeti ritkaságokat mutattak be a bazilika képtárában. A tárlókban a nagyváradi római katolikus papnevelde tipográfiájában, a Nagyváradi Szemináriumi Nyomdában készült kiadványok sorakoztak. Az egyházmegye és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiállításán a 200 éve, 1804-ben megszűnt és 1745-ben, Csáky Miklós püspök által beindított nyomda kiadványai láthatók. A gyűjtemény anyaga könyv formájában is megjelent a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. Magyarország EU-s csatlakozásáról osztotta meg gondolatait a váradi újságírókkal dr. Pomogáts Béla, az Illyés Közapítvány elnöke, majd az alapítvány tevékenységéről beszélt. Pomogáts Béla leszögezte: a Commuintas az Illyés Közalapítványtól nem kapott pénzt, az alkuratóriumok felépítése teljesen független a budapesti, központi vezetéstől, nem szólhatnak bele az alkuratóriumok munkájába. Bemutatták Pomogáts Béla új könyvét, melyet Erdélyi autonómia európai integráció címmel a Nagyváradi Ady Társaság adott ki. /(Balla Tünde): Varadinum 2004. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./
2004. május 8.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Korunk Stúdió, valamint a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia szervezésében került sor máj. 7-én Kolozsváron a hagyományos Szabédi-napokra „Irodalom – a határok lebontása” címen. Pomogáts Béla előadásában azt az 1968-as ankétot taglalta, amelyet az akkori Magyar Írók Szövetségének kritikai szakosztálya rendezett a határon túli magyar irodalmakról, és amely tulajdonképpen új fordulatot adott a magyarországi és a kisebbségi irodalmak kapcsolatának. Ebben a kapcsolatban ugyanis 1945-ben, de különösen 1948-ban hatalmas törés következett be, ennek következtében a magyar szellemi életben nagyon gyéren voltak jelen az erdélyi irodalom képviselői. Az 1968-as vita, amely a kettős kötődésnek az elvi alapját fogalmazta meg, a későbbiekben nagyon sok mindent lehetővé tett az erdélyi magyar irodalom magyarországi recepciója tekintetében. Ennek révén jöhettek létre a könyvkiadói egyezmények, így a határon túli magyar könyveket a budapesti könyvpiacon is befogadták. Gálvalfi Zsolt kifejtette, a határ létezik, mint földrajzi, politikai, fizikai tényező, de a szónak vannak más jelentései is. Kisebbségi kánon – összmagyar kánon címmel Láng Gusztáv azt taglalta, hogy beszélhetünk-e az egyes kisebbségi irodalmak kánonjáról és mellette egy nemzeti kánonról, vagy lehetséges-e egy olyan összmagyar kánon. Láng Gusztáv kifejtette: a műfaj-kánon szabványai szerint sok minden nincs a helyén, utalva például Kuncz Aladár helyére az irodalomban, ezért valóban összmagyar kánonképzési szemléletet kellene kialakítani. – EMKE-díszoklevelet adományoztak Pomogáts Bélának és Ilia Mihálynak. /Köllő Katalin: Kísérlet a határok lebontására az irodalomban. Összmagyar kánonképzési szemlélet szükséges. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./
2004. május 8.
Máj. 6-án Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó nyolc kötet neves szerzőit vonultatta fel. Dávid Gyula az Írók, művek, műhelyek Erdélyben című irodalomtörténeti kötetéről, Pomogáts Béla az Erdélyi tetőnről, Péntek János az Anyanyelv és oktatás című könyvéről, Kozma Mária a Vérkápolna című történelmi regényéről, Tompa Gábor a Noé színháza című kötetéről, Kovács András Ferencnek a Tengerész Henrik búcsúzik című kötete húsz évi utáni újrakiadásáról, Kányádi Sándor a Dél keresztje alatt és Küküllő kalendárium című verseskötetéről beszélt. /Ö. I. B.: Hét szerző, nyolc könyv. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./
2004. május 11.
Tizenhárom éve szervezi az EMKE Kolozsváron és Szabédon az emléknapokat. Kolozsváron előadássorozat keretében beszélték meg a magyar irodalom egységének kérdéseit hazai és anyaországi, vajdasági irodalmárok. A kerekasztal-beszélgetés a Szabédi-örökség mellett a 70. életévébe lépett Ilia Mihály munkásságával foglalkozott, felidézte a 75 éve született Czine Mihály és a közelmúltban elhunyt Bori Imre emlékét. Az EMKE országos elnöksége díszoklevéllel tüntette ki Pomogáts Béla irodalomtörténészt az egyetemes magyar kultúra értékteremtő erejének megőrzése és összefogása szolgálatában végzett munkájáért és Ilia Mihályt (aki nem jelenhetett meg az ünnepségen) az erdélyi magyar irodalom kortársi megismertetésében szerzett kiváló szerkesztői és tanári érdemeiért. Máj. 8-án Szabédon folytatódott az emlékezés. Az erdélyi irodalmat Nagy Pál irodalomtörténész, a vajdaságit dr. Bányai János professzor, az Újvidéki Egyetem bölcsészeti kara hungarológiai székének vezető tanára, a Híd című irodalmi folyóirat főszerkesztője képviselte. Dr. Bányai János párhuzamot vont a Vajdaságban évente tartott Szenteleky-napok és a Szabédi-napok között: mindkettőnek közösségkovácsoló, megtartó ereje van. – Szenteleky Kornél (1893-1933) a vajdasági magyar irodalom alapítója, megszervezője Szivácon élt, innen levelezve teremtette s alakította meg a vajdasági magyar irodalmat. Szenteleky halálának napján, augusztus huszadikán, amely a nemzeti ünnepünk, minden alkalommal a vajdasági magyar írók összeülnek, találkoznak Szivácon, megkoszorúzzák Szenteleky Kornél sírját. /Bölöni Domokos: Szabédi-napok Kolozsváron és Szabédon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 11./
2004. május 26.
Teleki Pál óta nincs nemzetstratégiája a magyar kormányoknak – jelentette ki máj. 25-én Pomogáts Béla irodalomtörténész Csíkszeredában. Az Erdélyi tetőn /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című tanulmánykötete bemutatóján Pomogáts kifejtette, hogy a magyar kultúrának van egy dunántúli és egy erdélyi hagyománya. Akkor járunk el helyesen, ha kultúránknak e két nagy tartományát együtt visszük magunkkal Európába – hangsúlyozta az irodalomtörténész. Pomogáts Béla 64 kötetet jegyzett szerzőként, 45-öt szerkesztőként. Erdélyi kiadóknál megjelent könyvei számát tízre becsülte. /Pomogáts a nemzetstratégiát hiányolja. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./
2004. május 31.
Több százezer zarándok vett részt az idén is a csíksomlyói Mária-kegyhelyen lezajlott máj. 29-i búcsún, amelyen Erdő Péter bíboros, prímás, budapest-esztergomi érsek celebrálta a szentmisét és mondott ünnepi beszédet. Idén – helyi becslések szerint – 350 ezren gyűltek egybe. A csíksomlyói búcsújárókat P. Páll Leó, a Szent Istvánról nevezett erdélyi ferences rend tartományfőnöke köszöntötte, majd Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek emlékeztette a csíksomlyói kegytemplom előtti hegynyeregben egybegyűlteket, hogy az idei búcsú "a 438. nemzeti fogadalomból megtartott zarándoklat". Erdő Péter bíborost, prímást üdvözölve rámutatott, hogy a budapest-esztergomi érsek tulajdonképpen haza érkezett. Hiszen Erdő Péter nagyszülei székelyek voltak, és a székely szimbólumok, a Nap és a Hold bíborosi címerébe is bekerültek. Jakubinyi György felolvasta II. János Pál pápa üzenetét a csíksomlyói zarándokokhoz, amelyben a szentatya tanúságot tett "az erdélyi nép évszázados hűségéről az Evangéliumhoz". Szentbeszédében Erdő Péter bíboros, prímás kijelentette: Népünk azonosságának, méltóságának, katolikus hitéhez való ragaszkodásának és a Szűzanya iránti bizalmának és tiszteletének hirdetője és tanúbizonysága ma is ez a világhírű csíksomlyói búcsú, ahol együtt imádkozunk jelenlévők és a zarándoklatunkat távolból kísérők. A bíboros a magyarok anyanyelvének, szokásainak, építészetének, zenéjének, ünnepei világának, színpompás viseletének szépségeit méltatva külön kiemelte a nyelvjárások, a vidékek, tájegységek szokásainak és kultúrájának értékét. Az egyházi tanításban szereplő emberi jogok tiszteletben tartásának szükségességéről szólva emlékeztetett boldog XXIII. János pápa Pacem in terris enciklikájára, amely már több évvel ezelőtt az alapvető jogok között sorolta fel "a közösség alkotásának jogát is". Erdő Péter hangsúlyozta: ez a jog az egyes nemzeti csoportokat is megilleti, s ezért tulajdonít a Szentatya olyan nagy fontosságot a nemzeti kisebbségek kérdésének. Hangoztatta: a katolikus szociális tanítás a különböző érdekek kiegyenlítését tartja kívánatosnak, mégpedig többek között a nemzetiségi és nemzeti jogok, valamint a kulturális örökség tiszteletben tartása révén. A búcsúra gyalogosan érkeztek a zarándokok Csíksomlyó környékéről és a távolabbi vidékekről. Jelen volt Pomogáts Béla, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Markó Béla, az RMDSZ elnöke is. /Százezrek a csíksomlyói búcsún. Nyírfaággal, gyalogosan érkeztek a zarándoktömegek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./
2004. június 16.
Jún. 15-én Csanády György – a Székely himnusz szerzőjének tiszteletére – szülővárosában, Székelyudvarhelyen emléktáblát avattak. Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány szervezte ünnepi megemlékezésen Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány Kuratóriumának elnöke hangsúlyozta: a Himnusz és a Szózat mellett, a Székely himnusz is a magyar nép nemzeti hitvallásává vált, szakrális magaslatra emelkedett. A megemlékezések sorát Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere zárta, majd Pomogáts Bélával közösen leplezte le a Bethlen Gábor utca 8. szám alatti ingatlan homlokzatánál – mely épületben 1920-ig élt a költő – Csanády György bronzba öntött arcmását és az emléktáblát – Hunyadi László szobrászművész és Kolumbán Árpád öntőmester alkotását. Végül a Székely Dalegylet férfikórusának közreműködésével a jelenlévők elénekelték a székely himnuszt. A megemlékezés a református temetőkertben, a Csanády-kopjafánál zárult, ahol a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium tanulói helyezték el a kegyelet koszorúit az iskola egykori diákjának kopjafájánál. /Szász Emese: Emléktábla a himnusz szövegírójának. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 16./
2004. június 25.
Jún. 23-án a nyolcadik Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye volt a díszpolgárok avatása valamint a Pro Urbe díjak adományozása. Idén hét díszpolgári címet osztottak ki, hármat magyar, négyet (közülük egyet post mortem) román nemzetiségű személyiségeknek. Az idei három magyar nemzetiségű díszpolgár: Fülöp G. Dénes nyugalmazott lelkész, Kerekes Tóth Erzsébet és Virág György politikus. Rájuk büszke lehet a város. Fülöp G. Dénes, a Vártemplom nyugalmazott lelkésze. 1956-ban politikai elítéltként 11 év szabadságvesztésre ítélték, miből hetet börtönben töltött. A Vártemplom lelkészeként több mint húsz évig szolgálta a közösséget. Nevéhez fűződik több intézmény alapítása, mint a Lídia gyermekotthon, egy öregotthon, az idegen nyelvű népfőiskola, valamint a Kántor- Tanítóképző Intézet, a többgyerekes családok önsegélyző egyesülete (mely szervezet országos elnöke), az utcagyerekeket támogató alapítvány, de nyugdíjasként is felelős szerkesztője még a Vártemplom gyülekezeti lapjának. Kerekes Tóth Erzsébet 1954-58 között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznál volt színésznő. 1958-85 között a Maros Művészegyüttes szólistája, ahol rövid ideig igazgatói tisztséget is betöltött. Nyugdíjazása után a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület elnökeként széleskörű jótékonysági tevékenységet folytatott. Virág György, a Maros Megyei Tanács (napokban visszavonuló) elnöke 1992-től megyei tanácsos, egy évvel később a megyei tanács alelnöke. 2000 – 2004 között a testület elnöki tisztségét töltötte be. Pro Urbe kitüntetésben részesült: Györffy Ilona, Hans Hoogevern, Kathy Tedd és Pomogáts Béla. /(Bögözi Attila): Díszpolgári címek, Pro Urbe díjak a Marosvásárhelyi Napokon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./
2004. június 29.
Jún. 25-én az Illyés Közalapítvány levélben értesítette a Szabadság szerkesztőségét, hogy szept. 30-ig tudná csak biztosítani a Magyar Távirati Iroda hírszolgálatának eljuttatását 10 határon túli magyar szerkesztőségbe és a hírügynökség képanyagainak az elérhetőségét a két romániai magyar országos napilapnak. Az MTI híreinek a határon túli magyar szerkesztőségekhez jutását 1994-től támogatta a Határon Túli Magyarok Hivatala révén az alapítvány. Azóta most először történne meg a szolgáltatás felfüggesztése, amelyről Draskovics Tibor magyar pénzügyminiszter költségcsökkentési intézkedéseinek következtében döntött az alapítvány kuratóriuma június 7-én. Az MTI szolgáltatásainak határon túlra juttatását eredetileg az év elején kellett volna meghosszabbítani, a kényszer szülte döntésre sok vita után került sor annak a reményében, hogy az Országgyűlés közvetlen úton folytatni tudná a támogatást szept. 30-a után. A határon túli újságok, így a Szabadság számára is, alapvető, nélkülözhetetlen forrásnak számít az MTI. /B. Á.: Megszűnne az MTI hírszolgáltatása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./ Laborczi Géza, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának titkára elmondta, a tíz évvel ezelőtti helyzet mára gyökeresen megváltozott. „Ma már minden szerkesztőségben van internet, így olcsóbban és gyorsabban hozzá lehet jutni a hírekhez, akár valamelyik hírportállal kötött szerződés alapján is” – fejtette ki az IKA titkára. Pomogáts Béla, az IKA elnöke levélben értesítette a döntésről a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét. Ambrus Attila MÚRE-elnök elmondta, reméli, megvalósul Pomogáts ígérete, mely szerint három magyarországi képviselő beadvánnyal fordul majd a kormányhoz és a képviselőházhoz. Az elképzelés szerint a továbbiakban a határon túlra juttatott MTI-hírfolyam árának külön tételként szerepelnie kellene a magyar állami költségvetésben. Balló Áron, a kolozsvári Szabadság főszerkesztője helytelenítette, hogy a magyar állam elvegye a határon túli magyarság támogatására létrejött IKA pénzét. Medgyessy Péter miniszterelnök a megválasztását követően azt nyilatkozata, hogy a határon túli magyarságnak juttatott támogatás nemhogy csökkenni, hanem növekedni fog. /Lukács János: Elzárul az MTI-csap az erdélyi lapoknak. = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./
2004. június 30.
Arra szeretnénk rávenni a magyar kormányt, hogy tartalékalapjaiból finanszírozza a határon túli magyar lapok számára juttatott MTI-anyagokat – tájékoztatta a Krónikát Herényi Károly országgyűlési képviselő, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője, az Illyés Közalapítvány (IKA) kuratóriumának tagja. A kuratórium ugyanis – a Draskovics-csomag megszorító intézkedéseire hivatkozva – az igényelt 41 millió forint helyett csak 30 milliót hagyott jóvá, ez pedig csupán szept. 30-ig biztosítja a lapok számára rendkívül fontos szolgáltatást. A megoldást Pomogáts Béla, az IKA kuratóriumának elnöke abban látja, hogy a kuratórium három tagja – akik egyben parlamenti képviselők is – terjesszenek az Országgyűlés elé olyan indítványt, amelynek elfogadásával az MTI-támogatást közvetlenül a magyar állami költségvetésből lehetne folyósítani. A három képviselő – Herényi Károly (MDF), Géczy József (MSZP) és Potápi Árpád (Fidesz) – csupán a jövő évi költségvetésbe foglaltatná bele a támogatást, az idei összeget véleményük szerint a kormány tartalékalapjából kellene elkülöníteni. /L. J.: A tartalékalapra számítanak. = Krónika (Kolozsvár), jún. 30./
2004. július 3.
A magyar költségvetésből a határon túli magyarság támogatására elkülönített, és az Illyés Közalapítvány (IKA) által kezelt pénzből bizonyos összeget minden évben át kell utalni a Magyar Távirati Irodának (MTI) annak érdekében, hogy utóbbi az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és felvidéki magyar szerkesztőségeknek lehetővé tegye az általa kiadott hírekhez való hozzáférést.. Az IKA kuratóriuma jún. 7-én egyhangúlag utasította el a további támogatást, a "nemzeti oldalon álló" testületi tagok is,” akik úgy egyébként élnek-halnak a mi megsegítésünkért. Megsúgom: inkább élnek. S nem is rosszul” – tette hozzá Tibori, a Népszabadság kolozsvári tudósítója. Az újságíró továbbment: 2004-ben azért nem tud fizetni az IKA, mert 2002-ben, kormányváltáskor, amikor az alapítvány kasszáját Pomogáts Béláék átvették, abban semmi nem volt. Hatalmas összegeket már elköltöttek. Tibori Szabó Zoltán megállapította: „A nemzetstratégia ma már igen nagy mértékben vezet a zsebekhez.” /Tibori Szabó Zoltán: Nemzetegyesítés és zsebek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./
2004. július 8.
Nagyváradon júl. 6-án megnyitotta kapuit az első Partiumi Írótábor. Megkezdődött a tanácskozás Város az irodalomban címmel. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke hangsúlyozta, hogy a klasszikus műveltség másodrangú lett Európában. Kalász Márton a lokálpatrióta érzület irodalomban is megjelenő színpompás világáról szólt és arról is beszélt, hogy korábban közepes városok kultúra és irodalomteremtő bölcsőhelyek voltak. Ilyen Nagyvárad is. Pomogáts Béla irodalomtörténész emlékezett arra, hogy a XX. század elején Nagyvárad a kultúra egyik fellegvára lett, Ady Endre révén a modern magyar irodalom egyik szülőhelye. Pomogáts Béla szerint hanyatló tendenciát mutat az erdélyi magyar kultúra. Székelyhidi Ágoston beszélt 1956 szerepéről, 56 agyonhallgatott erdélyi vonulatáról. Székelyhidi szerint Magyarország végre visszatért Európához, tagja lett az uniónak, de vajon teljes-e az öröm a nemzetrészek nélkül. /(Balla Tünde): Megnyílt a Partiumi Irótábor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./
2004. július 9.
A Pro Partium Díj és a tábor díjának átadásával júl. 8-án véget ért a Partiumi Írótábor Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében. Az írótábor díját Hodossy Gyula felvidéki irodalmár kapta, aki bár a meghívottak között volt, egy autóbaleset miatt nem tudott jelen lenni. A Pro Partium Díjjal Pomogáts Bélát, az Illyés Közalapítvány elnökét tüntették ki. A rendezvényen több mint hatvan Kárpát-medencei író, költő, irodalomkritikus és könyvkiadó vett részt. Barabás Zoltán főrendező, az egyházkerület szóvivője kifejtette, az írótábornak, melyet éves rendszerességgel kívánnak megszervezni, a kovász szerepét szánták. Sántha Attila, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke üdvözölte a kezdeményezést, és elmondta, egyre több jele van annak, hogy a Partiumban újra megélénkül a művelődési élet. Az első napon Kalász Márton, Pomogáts Béla és Székelyhídi Ágoston tartott előadást. Másnap Indig Ottó Kántor, Lajos, Tőkés László és Csép Sándor szólt az egybegyűltekhez. /Pengő Zoltán: Jövőre Érmindszenten? = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./
2004. július 10.
Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke szerint ezentúl is ingyen kaphatják az MTI híreit a határon túli magyar szerkesztőségek. Az Illyés Közalapítvány kereteiből 43 millió forinttal támogatták a szolgáltatást. Pomogáts Béla rámutatott, az alapítvány keretei szűkösek. 2001-ben is egymilliárd forintot kapott, mint most, aminek alacsonyabb a reálértéke, mint három évvel ezelőtt, ráadásul 200 millió forinttal meg is kurtította a keretet a Draskovics-csomag. A rendelkezésre álló 800 millió forint felével az alkuratóriumok rendelkeznek, 100 millió forintot felemésztenek a működtetési költségek, a fennmaradó 300 millióból a folyamatban levő támogatásokat finanszírozzák. /(Balla Tünde): Pomogáts szerint ingyenes maradhat az MTI. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./
2004. július 20.
A magyar kormány továbbra is támogatja a Bolyai Nyári Akadémia megszervezését – biztosította a s résztvevőket Szabados Tamás, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára júl. 19-én, a rendezvény ünnepélyes megnyitóján Csíkszeredában. Jelen volt többek között dr. Murvai László, a román Oktatási és Nevelésügyi Minisztérium vezérigazgatója, Sógor Csaba szenátor és Györfi Jenő, a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karainak dékánja. Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke megnyitóbeszédében értékelte, hogy a mindenkori magyar kormány támogatja az erdélyi magyar oktatás ügyét. Kötő József elmondta, önálló magyar iskolahálózat kialakításán dolgoznak, hogy egyetlen magyar anyanyelvű diák se vesszen el a magyar kultúra számára. A megnyitó előadást Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke tartotta Régiók Európája, Erdély jövője címmel. A magyarságnak kulturális nemzet értelemben vett Európához való csatlakozása helyreállítja azt a lelki egységet, amelyet Trianon elrabolt – hangsúlyozta Pomogáts Béla. /Takács Éva: Bolyai Nyári Akadémia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 20./
2004. július 23.
Nyírő József 1950-ben költözött Madridba, miután öt évig Németországban élt menekültként. Vaszary János, a Madridban élt magyar újságíró, rendező és forgatókönyvíró Tubák csodálatos élete című, 1958-ban megjelent regényében Nyírő Józsefet jelenítette meg. „Itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem. Minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, a Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a fehéren villámló nyíreseket, az elvesztett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemem előtt" – írta a halálos kórral küzdő, nagybeteg Nyírő. Nyírő József Székelyzsomboron született 1889. júl. 18-án, 115 évvel ezelőtt. Székelyzsombor lakosságának száma ma valamivel kevesebb, mint hatszáz, többségben magyarok. Júl. 18-án megemlékeztek a falu nagy szülöttjéről, leleplezték Nyírő József mellszobrát és az író szülőházára, a valamikori iskola és kántortanítói lak épületére márvány emléktáblát helyeztek. A szervezőbizottságból Fülöp Károly tanító Brassóban lakik, ő a Pro Sombor Egyesület elnöke; Kunos Lajos evangélikus lelkész pedig a Pro Sombor Egyesület titkára. Nyírő mellszobrát Bunaventura Serban, Bákóban élő szobrász készítette el, aki egész alakos Szent István-szobrot készített Ásotthalomnak, továbbá Négyfaluban szintén az ő munkáját, a Petőfi-mellszobrot leplezték le idén március 15-én. A Nyírő-szobrot Székelyzsomboron a Templom-dombon állították fel. Beszédet mondtak az egyházak képviselői, a Pro Sombor Egyesület nevében Fülöp Károly egyesületi elnök, valamint a Magyar Írószövetség nevében Pomogáts Béla. Az emléktábla szövege: Székelyzsombor, 1889. július 18. – Madrid, 1953. október 16. Ebben a házban született Nyírő József. A ház egyelőre üres. Fel kell kutatni az emlékeket, könyveket. Gyulafehérváron, a katolikus teológiai könyvtárban fellelhetők Nyírő első irodalmi próbálkozásai, amelyek még a szemináriumi időkben születtek. „Avégett vagyunk a földön – írja Nyírő Az én népem című regényének mottójában –, hogy egymást megismerjük, szeressük és ezáltal boldoguljunk." /Kozma Mária: „Soha még szegénységet gazdagabbnak...". = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./
2004. augusztus 10.
Aug. 8-án befejeződött a Kárpát medencei Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozata Révkomáromban. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke az igazi kulturális értékek ellenében nyomuló silányság veszélyeiről, a magyar nemzeti kultúra egysége megtartásának fontosságáról, az anyanyelv erejéről beszélt a hallgatóságnak. A fesztivál keretében író-olvasó találkozókra, könyvbemutatókra is sor került, a határon túli magyar közösségek szakértői pedig tudományos fórumon vizsgálták meg a magyar népességpolitikai jelenségeket, elsősorban annak migrációs vonzatait. /Keszeli Ferenc: Befejeződtek a Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./
2004. augusztus 11.
Megjelent a Magyar Kisebbség. Nemzetpolitikai szemle legújabb száma. (Új sorozat, VIII. évfolyam – 2003. 4. (30.) szám, Kolozsvár. Kiadja a Jakabffy Elemér Alapítvány, támogatja az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány.) A kiadvány tematikája ezúttal Magyarország támogatáspolitikája köré összpontosul, vitaindítója Bárdi Nándor Látszat és való – a budapesti kormányzatok támogatáspolitikája című írása. A Fórum rovatban Elekes Botond, Entz Géza, Misovitz Tibor, Pomogáts Béla, Tibád Zoltán és Tőkés László szólnak hozzá a vitaindítóhoz. /Magyar Kisebbség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./
2004. augusztus 20.
Aug. 18-án kezdődött Zetelakán az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) szervezésében nyaranta sorra kerülő irodalmi tábor. A megnyitón Fodor Sándor, az írószervezet nemrég leköszönt, illetve Sántha Attila, az E-MIL jelenlegi elnöke üdvözölte a jelenlévőket. Sántha beszámolt az E-MIL rendezvényeiről is. Pomogáts Béla irodalomtörténész vitaindító előadásában a magyar irodalmi-kulturális folyóiratokról beszélt. A csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat estjén az 1997-ben indult folyóiratot Ferenczes István főszerkesztő, Fekete Vince és Molnár Vilmos rovatvezetők, valamint Lövétei Lázár László szerkesztőségi titkár képviselték. A jelenleg 1600 példányban megjelenő, 800 előfizetővel rendelkező folyóirat nagy hangsúlyt fektet szépirodalmi alkotásokra, valamint az oral history (elbeszélt történelem) műfajához tartozó, főként 20. századi vonatkozású szövegekre. /Szonda Szabolcs: Megkezdődött az E-MIL irodalmi tábora. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./
2004. augusztus 30.
Kolozsváron 1941-ben jelent meg először Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma című munkája, a most megjelent kötet a második kiadás /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, Bibliotheca Transsylvanica sorozat 33. kötete/. A könyv az 1918-cal kezdődő és az 1940-nel záródó 22 esztendős kisebbségi sors dokumentuma, részletesen ismertette az akkori sajtót, írói műhelyeket és az alkotók tevékenységét. A kötetet Pomogáts Béla előszava és Marosi Ildikó irodalomtörténész elemző tanulmánya bővíti és egy részletes névmutató zárja. /A Pallas–Akadémia Könyvkiadó új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 30./
2004. szeptember 11.
A civil szféra esélyei az EU-s csatlakozás folyamatában címmel szept. 10-én kezdte el munkálatait Kolozsváron az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) által szervezett VI. Civil Fórum. Az alapítvány elnöke, Bíró Károly rövid köszöntője után Moravcsik Andrea, a Határon Túli Magyarok Hivatalának szakmai referense felolvasta Bálint-Pataki József, a hivatal elnökének üdvözlő levelét. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke A kultúra esélyei az EU-s csatlakozás folyamatában című előadásában felsorolta azokat a kihívásokat, valamint veszélyeket, amelyek a magyarságot érhetik az uniós csatlakozás miatt. Pomogáts véleménye szerint a kihívások a következők: mi lesz a magyar nyelvvel, hogyan tud helytállni kultúránk a globalizációban. A veszélyek: a tömegkultúra térhódítása, a kulturális elit elvándorlásának veszélye, az ország kettészakítottsága, valamint az uniós csatlakozás menetrendjében lévő ellentmondás. Az előadó végül három alapelvet fogalmazott meg: autonómia, integráció, szolidaritás. Az autonómiát az erdélyi magyarságnak kell kiharcolnia, az integráció útját az európai közösségnek kell megnyitnia, ezzel tartozik az erdélyi magyarságnak, a szolidaritást pedig a magyarországi magyarságtól várja el Pomogáts Béla. Ez a szolidaritás megrendülni látszik az utóbbi évtizedben. Az Új Kézfogás Közalapítványtól (ÚKKA) Németh Attila irodaigazgató ismertette az alapítvány támogatási rendszerét. Az ÚKKA prioritásai: közösségi hatás erősítése, munkahely teremtése, intézményrendszer, hálózatépítés, gazdasági racionalitás, erőforrások összehangolása. /Köllő Katalin: A magyar kultúrának helye van az EU-ban. Megkezdődött a VI. Civil Fórum. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./
