A Romániai Magyar Szó október 24-i számában dr. Ágoston Albert (Mi is a tiszteletbeliség?) leszögezte, hogy Tőkés László püspök úrnak nincs szüksége tiszteletbeli címekre. Izsák Balázs vitába szállt ezzel az érveléssel, azzal sem értett egyet, hogy nem lehetett volna többet elérni, mint amit az RMDSZ elért. A romániai magyarság nyilvántartásának, a magyar nemzetiségi kataszternek az elkészítésénél hiányzott a politikai akarat az RMDSZ vezetése részéről. Románia számos, a kisebbségi jogokra vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalását nem teljesítette, de az RMDSZ egyszer sem élt a kisebbségvédelem nemzetközi jogi eszközével. Izsák Balázs felsorolta, mit nem kellett volna megtenni. Nem kellett volna a neptuni tárgyalásokat folytatni, nem kellett volna Szőcs Géza-ügyet kreálni, nem kellett volna azt kérni Horn Gyulától, Ciorbea miniszterelnök felé közvetítse: lemondunk arról, hogy az állami magyar egyetem Kolozsváron legyen. Nem kellett elmarasztalni Tőkés Lászlót. /Izsák Balázs: A tiszteletbeli elnök és az értékek tisztelete, avagy vitairat a szavak tisztaságáért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2001. november 12.
Csurka István szerint pártja, a MIÉP a húsz százalékot is eléri a 2002-es parlamenti választáson, és bekerül a kormányba. Dávid Ibolya MDF-elnök viszont úgy vélekedett, pártja a MIÉP-pel semmiképpen nem lép koalícióra. Csurka elmondta, hogy ha pártja csak megismétli 1998-as szereplését, akkor támogatni fogja a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum (MDF) lehetséges kisebbségi kormányát. /Csurka szerint pártja kormányra kerül. Dávid Ibolya kizárja az esetleges koalíciót a MIÉP-pel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./ Veszélybe került Magyarország európai uniós csatlakozása, vélekedett Horn Gyula Salgótarjánban. - A hatalom birtokosai nem törődnek az országjelentésekben megfogalmazott kritikákkal, nyoma nincs, hogy bármit tennének a szociális partnerség felélesztéséért, továbbá az önkormányzatok politikai és anyagi szuverenitásáért, autonómiájáért; nem folytatták a roma programot, megszállták viszont a közszolgálati médiát - közölte Horn Gyula. Horn azt állította, hogy egyre erőteljesebb a szomszédokkal való konfrontáció. Mindez szerinte komoly veszélyt jelent Magyarország európai uniós csatlakozására, hiába haladnak normális ütemben a csatlakozási tárgyalások. /Veszélyben Magyarország EU-csatlakozása - véli Horn Gyula volt magyar miniszterelnök. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./
2001. november 23.
Magyarországon a kormányellenes sajtókommandók újból összfrontos támadást intéztek a jobboldal hadállásai ellen, miután Dávid Ibolya nem volt hajlandó egyértelműen elítélni a baloldali politikusokat november 4-én kifütyülő tömeg viselkedését. Az eset fodrozódása elérte az ATV-t is, Bayer Zsolt a Sajtóklub c. műsor egyik résztvevője, miután keresetlen szavakkal minősítette azokat, akik 1956 november 4-én, a magyar forradalom leverésekor a szovjet oldalon álltak (mint például Horn Gyula), szilenciumot kapott az ORTT-től. Mindeközben az egyik legjelentősebb közvélemény-kutató cég, a Gallup felmérése szerint a jobboldal vezető pártszövetsége (FIDESZ-MDF) kilenc százalékponttal növelte előnyét az MSZP-vel szemben, kimutatva azt is, hogy mára a magyarországi társadalom nagyobb része a jobboldal győzelmére számít. Az SZDSZ megkapaszkodott a bejutási küszöb fölött, a nemrégiben kitört székházbotrány dacára is. (Horváth Béla kisgazda képviselő egy vaskos dokumentumcsomagot adott át a legfőbb ügyésznek azt igazolandó, hogy az SZDSZ súlyos pénzügyi visszaéléseket követett el a választási kampányban.). Az MSZP miniszterelnök-jelöltjének minap nyilvánosságot kapott lobbi-akciója pedig nem tudni milyen hatással lesz a szavazókra (Medgyessy Péter cége olyan lobbi-tevékenységért kapott 30 millió forintot, amely teljességgel szükségtelen volt: az illető döntést a Medgyessy által befolyásolható szavazatok nélkül is meghozták volna.) A baloldali pártokat hiteltelenítő gazdasági ügyek napvilágra kerülése nyilván szoros összefüggésben van a javában dúló "választási előkampánnyal". /Borbély Zsolt Attila: Anyaországi figyelő. Erőátcsoportosulás. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), nov. 23./
2001. december 8.
A kilencvenes évek közepén, Horn Gyula akkori miniszterelnök több ízben is azzal fenyegetőzött, hogy a szomszédos országok, s elsősorban Románia állampolgárai számára be kell vezetni a vízumkényszert, mert az onnan érkező vendégmunkások feketemunkája tönkreteszi a magyar gazdaságot, más alkalommal meg azért, mert ezekből az országokból jönnek azok, akik a súlyos bűnök - mint például a gyilkosságok - kilencven százalékát elkövetik, emlékeztetett Asztalos Lajos. Adrian Nastase miniszterelnök kijelentette, hogy a státustörvénnyel kapcsolatos bizottságokra nem lesz szükség. Azután jött a hír: december elsejétől a volt szocialista országokba, köztük a Magyarországra igyekvőknek legkevesebb 250, a nyugatabbra utazóknak pedig ugyanennyi időre 500 euróval vagy az ezzel azonos értékű valutával kell rendelkezniök. Jelentősen csökkent a kiutazók száma. Három nap múltán viszont, bármily hihetetlen, úgy hallszik, hogy az utasoknak igenis van pénzük. A december elsejétől bevezetett szigorítások az illetékesek szerint csakis a vízummentesség elérését célozzák. Fölmerül a gyanú, hogy a szigorítás a státustörvény ellen is van. /Asztalos Lajos: Búcsú Európától? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./
2001. december 29.
Horn Gyula volt szocialista miniszterelnök a diplomácia csődjének nevezte a kedvezménytörvény kapcsán kötött román-magyar megállapodást; ezért ismételten sürgette a kormányt, hogy függessze fel a jogszabály végrehajtását. Horn szerint a munkavállalás lehetőségének korlátozás nélküli biztosítása a román állampolgárok számára Magyarországon súlyos társadalmi és szociális feszültségeket kelthet, továbbá felerősítheti a románellenességet és a nacionalizmust. - Ilyen alkut csak egy legyőzött kormány köt - mondta a volt miniszterelnök. /Horn szerint diplomáciai csőd. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 29./ Horn szerint az egyezmény aláírását előkészítő politikusok nem képviselték Magyarország érdekeit, amit felháborítónak tart. Hangsúlyozta: az egyezmény alapján a magyarság gyakorlatilag semmit sem kap a románoknak szabaddá vált magyarországi munkavállalás fejében. - A Bocskai Szövetség levelet intézett Kovács László MSZP-elnökhöz, amelyben megdöbbenésének adott hangot az Orbán-Nastase megállapodással kapcsolatosan kifejtett szocialista álláspont miatt. "A nyilatkozatok és nyilatkozók tömege meggyőzött arról, hogy nem ismerik az erdélyi viszonyokat, nem ismerik az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetét, és nem áll szándékukban hatékony támogatást nyújtani a határainkon túli magyarságnak" - áll a Bocskai Szövetség közleményében. /Horn Gyula bírálja a memorandumot. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./
2002. január 4.
A kedvezménytörvény kapcsán kiderült, Magyarország végveszélybe került. Legalábbis a Magyar Szocialista Párt (MSZP) meg a velük egy húron pendülő szakszervezetek, és a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) harangfélreverő vezetői szerint, írta Asztalos Lajos. Keller László, az MSZP országgyűlési csoportjának helyettes vezetője például - aki egyébként közismerten olyan, akár a macska körme, mert ha csak teheti, mindenbe, amit a magyar kormány kezdeményez vagy tesz, beleakad -, azt állítja, hogy 2002. január 1. után "huszonhárom millió román" özönli el Magyarországot. Keller még ott tart, amikor az erdélyi magyar csakis román volt. A magyar kormány nem egyeztetett az MSZP-vel, állította Keller, azután, hogy az aláírás előtti napon Kovács László, az MSZP elnöke teljes egészében elfogadta az egyetértés szövegét. Keller László nem tudja, hogy Ceausescu, a bukott zsarnok agyában volt csak ennyi lakosa Romániának. Abból pedig a korabeli kimutatás szerint is több mint tizenkét százalék más nemzetiségű volt. - Horn Gyula sem hagyhatta szó nélkül a dolgot, aki annak idején kijelentette: a súlyos bűntények kilencven százalékát a határon túliak követik el, stb. — és "huszonegy millió román" munkavállaló Magyarországra telepedéséről beszélt. Kovács László, az MSZP jelenlegi elnöke pedig külügyminiszter korában, a magyar–román szerződés aláírása előtt az egész határon túli magyarságot egymilliósként emlegette. Horn még hozzátette: huszonegymillió "munkavállaló" mind igénybe fogja majd venni a magyar egészségügyet! Horn Gyula szemforgató módon nem átallotta azt is hozzáfűzni, hogy az egyetértési nyilatkozat ekképp a romángyűlölet felszítását idézheti elő. – Valójában az egész MSZP-és felhajtás az erdélyi magyarság elleni gyűlöletet szítja. - A státustörvény ötletének fölvetésekor az MSZP meg az SZDSZ vezetői azt hevesen ellenezték. /Asztalos Lajos: Magyarország végveszélyben? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./
2002. január 8.
A magyarországi baloldali és balliberális műbalhé a magyar társadalomra s a nemzet egészére nézvést ártalmasabb, mint a romániai aranymosás ciánszennyezése. A hatalmat politikai-ideológiai elődeiktől örökölt módszerekkel mindenáron megszerezni óhajtók pánikba estek. "A kormányleváltáshoz — ez választási programjuk egyik tartópillére — elfogyott a muníció, az Orbán Viktor édesapja által a benzinkutaknál forgalmazott dolomitzúzalékkal nem lehet megkövezni az ambiciózus kormányfőt, a saját gyerekét cserben hagyó apa hamisan foncsorozott tükörképével sem lehet eléggé a manipulálandó társadalmi rétegek szemébe süttetni a szúrós fénynyalábot, a magyar társadalom látható és mérhető előbbre lépését a jelenlegi kormányzat idején a legócskább és a legrafináltabb trükkökkel sem lehet lejáratni, hiszen az emberek többsége mégsem vak és nem is süket" – szögezte le Sylvester Lajos. Keller László, a parlament szocialista fenegyereke szerint a magyar kormányzat potenciálisan huszonhárommillió románt szabadít rá a magyar munkaerőpiacra, Horn Gyula már alább adja egy picit, s ő csak huszonegymilliót csesz oda (a kormány elcseszte az alapszerződést — mondta a minap), Tabajdi Csaba is csak több százezer magyar munkára éhes románnal ijesztgeti népét. "Medgyessy Péter, a szegények sárga sálas bankáristápja, a fő- és kispapoknak címzett két levele között, hervadó akácvirágot tűz az Orbán-kormány sírhalmára, Szent-Iványi István pedig a szűk körű családias óévbúcsúztatón azt hallotta az egyik vállalkozótól, hogy az még megfontolja, nem alkalmaz-e három hónapi futamidőre román informatikusokat." /Sylvester Lajos: Pánikkeltés, műbalhé. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./
2002. január 12.
A baloldal ideológiai legagresszívebb meghatározói a magyar politikai nemzetből kirekesztik a Trianonban elszakított nemzetrészeket, melyeket a trianoni utódállamok politikai nemzeteihez tartozóknak ítélnek. A státustörvény kapcsán ezt fogalmazta meg az SZDSZ illetékese, Bauer Tamás, azzal vádolva a törvény elkészítőit, hogy nem vesznek tudomást arról, hogy az erdélyi és felvidéki magyarság a román s szlovák politikai nemzet része. Hasonló álláspontot fejtett ki a minap Tamás Gáspár Miklós is, aki szerint a státustörvény a magyar politikai nemzetet lazítja fel, mivel közjogi viszonyt hoz létre az elcsatolt területek magyarsága és az anyaország között. Az MSZP-s Vitányi Iván feltette a kérdést: mi is a nemzet? S megadta a választ rá: az a tízmillió állampolgár, akik között élünk. Holott a politikai nemzet, miként arra Kántor Zoltán szociológus a Provincia c. havilap hasábjain rámutatott, nem szinonim fogalom az állampolgárok összességével. Felfogható a politikai nemzet célprogramként is például a trianoni utódállamok esetében. A román közéletben az erdélyi magyar nemzeti közösségről pedig csakis mint etnikumról beszélnek, a státustörvényt pedig azzal vádolják, hogy a ,,modern" nemzetszemléletet az avítt etnikai szemlélettel helyettesíti. A baloldal torzított politikai nemzetfelfogása leglátványosabban Horn Gyula emlékezetes kijelentésében fogalmazódott meg, miszerint ő nem tizenötmillió magyar, hanem tíz és félmillió magyar állampolgár miniszterelnöke lesz. A jobboldal egységes nemzetfelfogása (melybe beleértendő mind a kulturális, mind a politikai dimenzió, tehát saját történelmi akarattal rendelkező, határokon átnyúló, kulturálisan meghatározott kollektívumként fogja fel a nemzetet) a szólamokon túl immáron a gyakorlati politikában is artikulációt nyert. Mind a Magyar Állandó Értekezlet, mind pedig a státustörvény a Kárpát medencei magyarság kulturális és politikai egységét jeleníti meg. Fokozatosan ebbe az irányba mozdul el a magyarországi politikai közvélemény is. /Borbély Zsolt Attila: Anyaországi krónika. A nemzetfogalom értelmezése és a bal-jobb szembenállás. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./
2002. január 18.
A Magyar Szocialista Párt 1990-es választási plakátján még Horn Gyula és Nyers Rezső mellett Szűrös Mátyás, Pozsgay Imre és Németh Miklós szerepelt. Ők voltak a párt legnépszerűbbnek ítélt politikusai. Az öt politikus közül egyrészt egy sem volt olyan, akinek neve egyet jelentett volna a klasszikus baloldali nemzetellenes vonalvezetéssel (mint amilyen ma pl. Kósáné Kovács Magda, Kovács László, Szabó Zoltán vagy Vitányi Iván), másrészt pedig három olyan politikus is volt közöttük, akinek neve valamilyen mértékben a nemzeti értékek felvállalásával összefüggött. Pozsgayé és Szűrösé inkább, Németh Miklósé valamivel kevésbé, állapította meg Borbély Zsolt Attila. Ehhez képest Németh Miklós elutazott külföldre, majd hazatérése után megsértődött és félreállt. Pozsgay Imre kilépett a pártból még az Antall kormány mandátumának elején, Szűrös Mátyásról pedig most lehet hallani, hogy függetlenként indul. A nemzeti politika számára az MSZP-ben elfogyott a levegő, ez különösen most érezhető, amikor az Orbán-Nastase egyezmény kapcsán az MSZP a nemzeti érdekeknek fittyet hányva próbálja felkorbácsolni a legalantasabb indulatokat a kormány, az erdélyi magyarság és egy sajátos fordulattal a románok ellen is. Olyannyira, hogy Európából is rászóltak, nem is akárki, Wilfrid Martens, az Európai Néppárt elnöke. /Borbély Zsolt Attila: Anyaországi figyelő. Az MSZP "nemzeti" szárnya. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jan. 18./
2002. február 6.
Az Udvarhelyi Híradó nem szokta bírálni az MSZP-t, most viszont egy cikk keményen elmarasztalta az MSZP-t, a kedvezménytörvényben játszott szerepe miatt. Az MSZP Kovács László-vezette szürke eminenciásainak szíve mélyén szinte mindegy, mi lesz a külhoni magyarok sorsa.A "23 millió román munkavállalóval" való riogatás eredményeképp januárban néhány százalékkal nőtt a párt népszerűsége. Ugyanakkor a cikkíró megjegyezte: a státustörvény megalkotásakor a Fidesz nem igazán tekintette megfelelő partnernek a szocikat: a törvénytervezet váratlan, puccsszerű bejelentésével, a szocialista javaslatok többségének mellőzésével, lekezelésével mindvégig éreztette, hogy ki is az igazi szellemi atyja a törvénynek. Az MSZP szereplését jellemzi, hogy Horn Gyula az egyházakat is vérig sértette azáltal, hogy megvádolta a papságot, hogy még a gyóntatószékben is a Fidesz mellett agitálnak. Az Európai Uniós pártok is bírálták az MSZP-t, amiért nacionalista húrokat penget. /Pál Szilárd: Szocialisták a zsákutcában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 6./
2002. február 20.
Febr. 19-én Kolozsvárra látogatott Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára, akit erdélyi körútjára Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának az elnöke is elkísért. A politikus Vasile Soporan prefektussal és Serban Gratian megyei tanácselnökkel folytatott tárgyalásokat, majd Markó Bélával és Takács Csabával, az RMDSZ elnökével és ügyvezető elnökével találkozott. Ezt követően megtekintette a Központi Tájékoztatási Irodát, majd Kónya-Hamar Sándor képviselővel, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökével folytatott rövid megbeszélést. Az erdélyi magyar történelmi egyházfőkkel való munkaebéd után az államtitkár részt vett a Sapientia Alapítvány ünnepi kuratóriumi ülésén. Délután Németh Zsolt az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és a Reform Klub szervezte Polgári Fórumon tartott előadást, amelyen jelen volt Tőkés László és Pap Géza református püspök is. A Cristian Diaconescu román külügyi államtitkárral estére tervezett találkozó a román fél távolmaradása miatt elmaradt. Németh Zsolt kolozsvári programja a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetemről (ELTE) készített dokumentumfilm és a Video-Pontes készülő új stúdiójának megtekintésével zárult. Németh Zsolt a sajtótájékoztatón kifejtette: jelen pillanatban teljes az egyetértés a magyar–román kapcsolatok terén. Úgy vélte: a Magyarország és Románia közti jó kapcsolat a térség stabilitásának fontos tényezője és hozzájárul ahhoz, hogy az egész régió szabályozott, rendezett módon haladjon az európai integráció útján. Örömmel állapította meg, hogy Kolozs megye több magyarországi településsel tart fenn elmélyültebb kapcsolatot, kifejezve reményét, hogy ezt a jövőben sikerül majd még szorosabbra fűzni a gazdaság, a tudományos és kulturális élet számos területén. Németh Zsolt végül közölte: együttműködésre vagyunk ítélve, Románia és Magyarország, a románok és magyarok érdekei nem ellentétesek egymással. Vasile Soporan prefektus úgyszintén pozitívnak ítélte meg a román–magyar kapcsolatokat, hangsúlyozva, hogy a Nastase-Orbán megállapodás aláírása történelmi pillanat volt. Az RMDSZ csúcsvezetőségével folytatott tárgyalások után Németh Zsolt és Markó Béla közös sajtóértekezletet tartott. Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: a látogatásra rendkívül fontos és jó pillanatban került sor, a két ország közötti kapcsolatok az utóbbi időben rendkívül dinamikusan fejlődtek. Magyarország és Románia a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos egyetértési nyilatkozat aláírásával az egész térség számára fontos üzenetet fogalmazott meg az etnikai kérdést illetően azáltal, hogy az együttműködés és nem a konfrontáció útját választotta. Az RMDSZ elnöke örömmel újságolta el a sajtónak, hogy Németh Zsolt különös meglepetést okozott számára, ugyanis a magyar államtitkár személyesen hozta el a szövetségi elnök nevére kiállított magyar igazolványt, amit Markó fontos ajándéknak, szimbolikus meglepetésnek értékelt. - Az elmúlt évek során nagy utat tettünk meg Románia és Magyarország kapcsolatépítésében. Ez az időszak egyszerre vezetett Magyarország és Románia, illetve az erdélyi magyarság és az anyaország összefogásához - mondotta Németh Zsolt. A politikai államtitkár mindenekelőtt azt emelte ki, az Orbán-Nastase megállapodás egyértelműen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. - Nem csupán a magyar–román összefogás tekintetében tettünk meg azonban nagy utat — folytatta —, hanem a Kárpát-medencei magyarság összefogásának a terén is. Ennek nagyon fontos célja volt, hogy megerősítsük az összetartozás érzését a Kárpát-medencében. Biztosak vagyunk abban, hogy egy egészséges identitású magyarság nagymértékben hozzájárul a szomszédos országok belső felemelkedéséhez és gyarapodásához. Ezért volt nagy jelentőségű például a Millenniumi-ünnepségsorozat, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) létrehozása és nem utolsósorban a státustörvény megalkotása — szögezte le a magyar politikus. Kifejezte reményét, hogy az új romániai magyar konzulátusok megnyitásának ügye kimozdul a holtpontról. Este zajlott az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és a Reform Klub szervezésében a Polgári Fórum. Németh Zsolt előadásában többek között a Magyarok Világszövetségének 1997-ben tartott ülését idézte fel, amelyen az akkori magyar kormányfő, Horn Gyula jelenlétében Tőkés László püspök a kétszeres kisebbségi sorsot kifogásolva kijelentette: eljött az idő a határon túli magyarok egyenjogúsítására. A magyar politikus szerint a négy évvel ezelőtti állapotokhoz képest 2002-ben mind a Kárpát-medencei összefogás, mind pedig a korábban bizalmatlansággal átitatott román–magyar viszony kedvezőbb lett. A hosszú, feszültséggel telített időszakra a kedvezménytörvény kapcsán megkötött Orbán-Nastase megállapodás tett pontot, mondotta az előadó. Az EMTE létrehozását az államtitkár egyedülálló munkának értékelte. Nincs fontosabb az egyetem sikerre vitelénél, hiszen ez fontos eleme az erdélyi magyarság jövőképének, fogalmazott. Azt ígérte, hogy a magyar polgári kormány minden támogatást megad majd az intézménynek. Pap Géza református püspök megköszönte a magyar kormánynak az ádáz harcot, kitartást, amellyel a kedvezménytörvény megalkotásáért és érvényesítéséért harcolt. Tőkés László püspök előadása kezdetén közölte: Németh Zsolt egy magyar igazolvánnyal lepte meg. A püspök úgy véli: a jelenlegi RMDSZ-politika hitelesíti és alátámasztja azt a hamis állítást, miszerint Romániában modellértékű a kisebbségpolitika. Tőkés László utalt a kormánypárt politikusainak azon kijelentéseire, hogy külföldön kívánják mediatizálni az RMDSZ-szel kötött együttműködési megállapodást, hogy "ország világ lássa, Romániában milyen jól megy sorunk". Hangsúlyozta: a magyarság asszimilációja és az egyre nagyobb méreteket öltő kivándorlás azonban nem támasztja alá azt a sikerpropagandát, amelyet az RMDSZ terjeszt. "Olyan csapdába kerültünk, amely végig ment Neptunon, Snagovon és Slanic Moldovan", mondotta. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke úgy vélte: sok helyen az RMDSZ a kormánypárt platformjává válik, mint például Szilágy megyében. Hangsúlyozta: senki sem tudja elhitetni vele, hogy ez az "utódkommunista párt", a romániai MSZP, amely minden nyomorúságunk mögött áll, az erdélyi magyarság szövetségese lehet. Kifejtette: a romániai magyar közösség természetes szövetségese a magyar nemzet, és csak rájuk támaszkodva törhet ki ebből a helyzetből, hiszen a jelenlegi politikai palettán Romániában nem találhat igazi partnert. Felhívta a figyelmet arra, hogy a politikai asszimáláció, a magyar politikai osztály beleolvadása a román politikába a magyarság számára végzetes lehet. Vigyázni kell, hogy "a kolozsvári gödrök ne váljanak az erdélyi magyarság csapdájává", összegezett a püspök. /Papp Annamária: Erdélyi körúton Németh Zsolt. Markó Béla átvette magyar igazolványát. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./"
2002. március 22.
Vladimír Meciar azt állította, hogy a státustörvény megalkotását annak idején ő javasolta Horn Gyulának. A háromszoros szlovák exkormányfő, az ősszel esedékes választások legesélyesebb pártvezetője, az ellenzékben politizáló Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom-Néppárt (HZDS LS) elnöke, a Pozsonyban megjelenő Vasárnap című magyar családi magazinnak nyilatkozva állította azt, hogy "ami a külföldi kisebbségekre vonatkozó törvényt illeti, érdekes, hogy ezt én javasoltam Horn úrnak győri tárgyalásainkon. Amikor közöltem vele, hogy jó lenne, ha törvényben szavatolnák a külhoni magyarok jogait Magyarországon, Horn nyilvánosan megvádolt, hogy a magyar nemzetiségű szlovákiai polgárok átköltöztetését akarom. De az Istenért, nem erről volt szó, hanem az általam javasolt törvényről, amelyet most Orbán Viktor megvalósított". A lap megkérdezte: csak nem azt akarja mondani, hogy a státustörvény az ön ötlete volt? "Nem az enyém, hanem más országoké, amelyek hasonló törvényeket fogadtak el" — így Meciar, aki elmondta: akkoriban Szlovákiában ők is hasonló jogszabállyal rendezték a határon túli szlovákok hazai jogállását", és én azon voltam, hogy a magyarok is hasonló jogi normát hozzanak létre, miközben a magyarországi szocialisták ezt keményen ellenezték." Vladimír Meciar kifejtése szerint "az Orbán-féle törvény akkor lenne jó, ha nem avatkozna be a szlovákiai jogrendbe, és ha nem teremtene egyenlőtlenséget aszerint, hogy a szülők milyen iskolába adják a gyereküket". "A törvény többi rendelkezése pedig hadd érvényesüljön, sőt, adjanak még több jogot a törvény kedvezményezetteinek" — vélekedett Vladimír Meciar, aki a beszélgetésben azt is kijelentette: mozgalma és a Magyar Koalíció Pártja (MKP) közti együttműködést a választások után elképzelhetőnek tartja, mert szerinte Szlovákiában két stabil és szavahihető párt van. Mint mondta: az egyik a HZDS, a másik az MKP. /Meciar javasolta a státustörvényt Horn Gyulának? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./
2002. április 9.
A határon túli magyarság figyelemmel kísérte a magyarországi országgyűlési választások első fordulóját /ápr. 7./, hiszen annak tétje az anyaország határain kívül élők számára úgyszintén nagy. Markó Béla szövetségi elnök: A határon túli magyarság helyzetének nem lenne szabad pártpolitikai viták tárgyát képeznie Magyarországon, nem megosztó, hanem konszenzusteremtő kérdés kellene hogy legyen. Számunkra az a hasznos, ha a mindenkori magyar kormánnyal minél szorosabb kapcsolatot tartunk fenn, és minél közelebbi viszonyban vagyunk minden jelentős magyarországi politikai párttal. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke: Árulkodó Medgyessy Péternek, az MSZP miniszterelnök-jelöltjének nyilatkozata, amely folytatja a kilencvenes évek elején indult számmisztikát a magyarság létszámát illetően. A szocialista politikus kijelentette, hogy kétszer ötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Ő is felvette Horn Gyula volt miniszterelnök tízmillió magyar állampolgárra vonatkozó nyilatkozatának fonalát, és sietett a tudtunkra adni, hogy nem folytatja az Antall?Orbán féle tizenötmilliós össznemzetben gondolkodó nemzetpolitikai irányvonalat, megjegyezve ugyanakkor, hogy a felelősséget nem hárítja el. Számunkra azonban ez a kiegészítése kevés vigaszt jelent, hiszen nem kevesebbről van szó, mint a Fidesz-kormány által beindított azon nemzetpolitikai koncepcióról, amely a magyar nemzet határokon átívelő egyesítésére törekszik. Ebben a tekintetben már-már áttörésnek számított a státustörvény elfogadása. Jelenleg azonban úgy néz ki, hogy amennyiben valóban az MSZP?SZDSZ alakíthat kormányt, akkor egyrészt a múltból átörökölt proletárinternacionalizmus, másrészt pedig a kozmopolitizmus által meghatározott szűkkeblű országpolitikai gondolkodásnak nincs szüksége a nemzetpolitika szélesebb távlataira. Ez a határon túli magyarok számára már-már lesújtó. Nemzetpolitikai vonatkozásban értékelve az eseményeket, lesújtónak merem nevezni, ha az Orbán-kormány által elkezdett nemzetpolitikai irányvonal megtörik, eltorzul, vagy leveszik napirendről. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint a miniszterelnökjelöltek vitája azt mutatta, hogy Magyarországon bármelyik nagy párt is nyerné meg a választásokat, radikális hangsúlyeltolódásra nem kerülhet sor, többek között a határon túli magyarokhoz fűződő viszonyt illetően sem. Kónya-Hamar Sándor képviselő: Hogy mi mindent sikerült elérnie az Orbán-kormánynak az elmúlt négy évben, a saját bőrünkön is lemérhetjük, hiszen amit a határon túli magyarságért tettek, nem kevés. Gondolok itt az egyetemre, a státustörvényre, a kulturális és gazdasági téren tett kezdeményezésekre, amelyeknek azonban politikai áldatlansága mindig megvolt, és meglesz. - A határon túli maggyarokkal kapcsolatban Kovács László úgy fogalmazott, hogy tízmillió magyar kormánya kerülhet személyükben hatalomra, az anyaországon kívül élők pedig boldolguljanak ott, ahova a történelmi sors helyezte őket. Nyilatkozatából egyértelműen kitűnik, hogy a szocialisták nem nemzeti, hanem állami keretben gondolkoznak, olyan politikai entitásban, amelyet 1994, és 1998 között is hangoztattak, és gyakoroltak. Semmiképpen nem az antalli és az orbáni megfogalmazást vállalják át. Vekov Károly parlamenti képviselő: ? Nagyobb szükségünk van a magyar kormány támogatására, mint valaha, s ez érvényes volt tegnap is, ma is és holnap is. Úgy vélem, lényegi változás nem fog bekövetkezni a magyar kormány politikájában a határon túli magyarságot és bennünket illetően sem. /Papp Annamária: Szükségük van a határon túli magyaroknak a budapesti kormány további támogatására. Erdélyi magyar politikusok a magyarországi választásokról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./
2002. április 9.
Aki azt gondolja, hogy a magyarországi országgyűlési választás bizonyos szempontból nem a mi ügyünk is, az nagyon téved, szögezte le Máthé Éva. Nálunk, Romániában, sőt Európában is fontos az, hogy a leendő magyar miniszterelnök kinek, minek nevezi magát. Néhai Antall József egyszerre 15 millió magyart ölelt keblére, majd Horn Gyulára ?hűvösen eltaszított minket magától?. Nagy a valószínűsége annak, hogy Medgyessy Péter alakít majd kormányt. És Medgyessy csak tíz millió magyar ember miniszterelnöke akar lenni. A ?következő kormánytól nagy érzelmi kilengésekre irányunkba nem számíthatunk.? Egy-két szocialista politikuson kívül (lásd: Tabajdi Csaba) ?a korábban négy évig hatalmon levők részéről nem tapasztalhattunk túl sok empátiát irányunkba.? Az SZDSZ hűvös egykedvűséggel figyelt. ?Az a közeljövőben derül majd ki, hogy az uniós csatlakozás oltárán milyen státustörvény adta jogainkat nyirbálja majd meg az újonnan létrejövő magyar kormány.? A választás hatása az RMDSZ-en belüli erővonalak alakulásnál lesz figyelemreméltó. /Máthé Éva: Itt és most. Ismét mostoha gyerekek leszünk? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./
2002. április 10.
Az anyaország körüli államokban élő magyar közösségek életének is fontos, bizonyos szempontból meghatározó jellegű eseményei az anyaországi választások, szögezte le Máthé Éva. Az a kérdés is megfogalmazódott, mi lesz az ősszel magyar állami támogatással beindított Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem sorsa? Megkapja-e a további, elengedhetetlenül szükséges támogatásokat, vagy az első tanév után csúfosan kimúlik Antall József- 15 millió magyar vezetőjének tekintette magát - még ha csak lélekben is. Horn Gyula már csak tízmillió magyarban gondolkozott. Orbán Viktor négy évvel ezelőtti kijelentésére, miszerint az ország határai nem azonosak a nemzet határaival - Romániában felszisszentek a vezető politikusok. Medgyessy Péter "közjogilag" ismét elengedte a határon túli magyarok kezét. Helyes és értelmes kijelentés az, hogy közjogilag csakis tízmillió magyar miniszterelnöke lesz. De most, 2002-ben nekünk már nem elég azt mondani: természetesen a mindenkori magyar kormány felelősséggel tartozik az elszakadt nemzetrészeknek, hogy tevőlegesen hozzá kell járulnia életünk jobbításához. Ezen túl valami más is kell. Talán egy kevés érzelmi töltet, talán ígéret arra, hogy a kedvezménytörvény érvényben marad, s a Sapientia egyetem tovább járja a maga göröngyös, de biztos útját.? ?? sem Szili Katalinról, sem Lendvai Ildikóról nem tudom (sajnos) elképzelni, hogy álmatlan éjszakáik vannak a mi sorsunk sanyarúsága miatt.? ?Az MSZP nyilvánvalóan melléfogott akkor, amikor nemcsak több százezer, de több millió romániai munkavállaló várható beözönléséről papolt a kedvezménytörvény kapcsán. Jó lenne, ha kiegyensúlyozott, de nem elhidegülő nemzeti, nemzetiségi politikával maga mellé állítaná a határon túli magyarságot, nem csak a magyar választópolgárok felét. Az, hogy a pártnak nincs is szüksége ránk, mit se változtat azon, hogy a magyar nemzethez tartozunk. Valamit kezdeni kell velünk, még akkor is, ha egy más államnak (is) lojalitással tartozunk.? /Máthé Éva (Marosvásárhely): Értünk? Ellenünk? = Magyar Hírlap, ápr. 10./
2002. április 12.
A választási matematika az MSZP-nek kedvez, amelynek a kormányzási szerepvállalást fontolgató SZDSZ a ?tartaléka". Kinek lenne jó az MSZP győzelme Romániában? Jó lenne mindenekelőtt a jelenlegi román kormánypártnak, amellyel már csak világnézeti alapon is hagyományosan jó volt a magyar szocialisták kapcsolata. Azután jó lenne az RMDSZ-nek. Az RMDSZ legerősebb belső ellenzéke, a Reform Tömörülés veszítené el legfőbb támaszát. Ezt a lehetséges alternatívát Kovács László már az első forduló után megerősítette, amikor kijelentette: nem fognak beavatkozni az RMDSZ belügyeibe, és nem támogatnak a szövetség legitim vezetésével szemben álló csoportokat, emlékeztetett Vásárhelyi D. Miklós. A várhatóan kialakuló politikai háromszög (MSZP-PSD-RMDSz) együttműködésének eredményeképpen a következő négy esztendőt (de legalábbis a romániai választásokig még hátralévő időszakot), valószínűleg egy langyos-meleg politikai hangulat, egy mosolygós, de formális kormány- és pártközi kapcsolatrendszer jellemezné. Másrészt ha maradnak Orbán Viktorék, négy év alatt várhatóan végleg süllyesztőbe kerül a tagadhatatlan politikai tapasztalattal és tudással rendelkező, ám fél lábbal még a múlt zsákutcájában lebzselő elit, az előző rendszer eltorzult mentalitását, nézeteit hordozó Horn Gyulák és Kovács Lászlók nemzedéke. /Vásárhelyi D. Miklós: Mi lenne? Hétfő! = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 12./
2002. április 23.
A romániai választások után az anyaországban is visszajöttek a régi jó elvtársak, ezúttal szocialistának, szocdemnek, liberálisnak becézve magukat. Jött a középszerű, jellegtelen Medgyessy Péter, a szószátyár Kovács László, hogy Horn Gyuláról ne is beszéljünk, az ő kampánybeli szereplése egyetlen szóval jellemezhető: minősíthetetlen, írta Gábor Attila. Valószínű, hogy a kedvezménytörvény, illetve az azt követő román?magyar egyezmény miatt az Orbán-csapat vesztett néhány százalékot, hiszen a baloldal az erdélyi magyar és román munkavállalók millióinak beözönlésével riogatta ? néha Jörg Haidert is leköröző stílusban ? a választókat. A szocialistákhoz és szabaddemokratákhoz közel álló sajtó túlsúlya vitathatatlan, a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Népszava ellenében a Magyar Nemzet áll egyedül a napilapok porondján, és hasonló a helyzet a heti- és havilapok tekintetében is, nemkülönben az audiovizuális sajtó területén, ahol a mindent behálózó kereskedelmi rádió- és tévéállomás-rendszer gátlástalan kormányellenes kampányt folytatott, miközben a nyugati sajtó a közszolgálati médiumok pártatlanságát kérdőjelezte minduntalan meg. Következhet a megtorlás: "semleges és független" vezetők kinevezése, suba alatt persze, "hangváltás" várható a Vasárnapi Újságnál, a tévében "bekékül-rózsaszínesedik" A Hét, a Panoráma, a péntek esti Sajtóklub, és ami minket még inkább érint, kevesebb műsoridő jut majd a határon túliakra, sőt az előjelekből ítélve veszélyben a Duna TV is. Akik az új hatalommal baráti vagy elvbaráti viszonyban vannak, azok még jól is járhatnak, Medgyessy Péter, Tabajdi Csaba vagy Magyar Bálint tájainkon való meleg fogadtatásáért valószínűleg nem lesznek hálátlanok a pestiek, akik pedig Orbán Viktorral bratyiztak, megkapják méltó büntetésüket. /Gábor Attila: Ott is visszajöttek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 23./
2002. június 25.
Medgyessy Péter miniszterelnök szerint az erdélyi magyarságot az elmúlt négy esztendőben "túlszerették" (az ő szóhasználata). "Túlszerettek bennünket? Az 1990 előtti több mint negyven esztendőben egyetlen kommunista pártfőtitkár, államelnök, kormányfő soha tudomást sem vett rólunk. Mintha nem is léteztünk volna." – állapította meg Ujj János. A román–magyar alapszerződéssel kapcsolatban "Horn Gyula akkori miniszterelnök úgy lerázott bennünket, mint kutya a bolháját! Kétségtelen, hogy fentiekhez képest az Orbán-kormány törődése a határon túli magyarság iránt, igyekezete az egységes, a határokon átnyúló nemzet megteremtésére túl soknak tűnik a kommunista elveket továbbvivő szocialistáknak." /Ujj János: Túlszerettek bennünket? = Nyugati Jelen (Arad), jún. 25./
2002. július 13.
Az aggodalmak nem voltak alaptalanok, kezd nyilvánvalóvá válni: a kormányfő kijelentése, amelyik szerint az előző kormány "túlszeretett" bennünket, a kedvezménytörvény felülvizsgálása, az Illyés Közalapítvány kuratóriuma megbízatásának idő előtti megvonása arra utal, hogy ez a kormány, akár Horné, híven kitart a kádári kolonc mellett: úgy szeret bennünket, mint az ablakos a hátraesést, írta Asztalos Lajos. Az Illyés Közalapítvány esetében például a jól bevált kommunista módszert alkalmazzák: Szabó Vilmos politikai államtitkár makacsul ismételgeti, hogy az alapítvány kuratóriumában megingott a bizalom, mert, úgymond, a folyó évi pályázatok támogatására fordítandó összeg nyolcvan százalékát elköltötték, miközben Veress László, a kuratórium igazgatója határozottan állítja, hogy nem igaz, mert eddig csak ötven egynéhány százalékot fizettek ki. A Medgyessy Péterrel, másképp a D 209-essel - ahogyan most "becézik", Péterkémmel, azaz Péter-kémmel - kapcsolatos botrány fölött nem lehet semlegesként átsiklani, azzal áltatva magunkat, hogy semmi közünk hozzá. - Előzőleg Orbán Viktort kinevezték országgyűlést felszámoló diktátornak, cigánynak, talált gyermeknek, szélsőségesnek, fasisztabarátnak stb. Beleakadtak abba, hogy az apja dolomitbányája szállítja a követ ide meg oda, hogy Bostonba ment a kitüntetést átvenni, s hogy milyen sokba került a repülőút. Tehát alkalmatlan a kormány vezetésére. Bezzeg Horn Gyula annál "alkalmasabb" volt. Már csak azért is, mert mint pufajkás, úgynevezett munkásőr, azaz karhatalmista részt vett az 56-os forradalom vérbefojtásában, szemtanúk szerint például az 1956. decemberi Kossuth téri mészárlásban, szódásüveggel verte szét egy később Svédországba meg egy Svájcba menekült ötvenhatos állkapcsát. Mindezt persze hiába hozták a nyilvánosságra, mert ő egy na és?-sel intézte el a dolgot, miközben a múltjára vonatkozó iratok szőrén-szálán eltűntek. A Magyar Nemzetben közölt titkos irat nyomán kiderült, hogy Medgyessy a D 209-es ügynök. Először tagadta, hogy igaz lenne. A titkosszolgálatokat felügyelő MSZP-s elvtárs kijelentette, hogy ez hamisítvány. Másnap reggel fordult a kocka: Medgyessy beismerte, hogy évekig kémelhárító volt. Azzal hozakodott elő, hogy magyar érdekekért tette, azért, hogy Magyarország a Szovjetunió akarata ellenére beléphessen a Nemzetközi Valutaalapba. Valójában akkor Magyarország semmit sem tehetett anélkül, hogy arról a szovjet kémelhárítás, a szovjet titkosszolgálat ne tudott volna. Ezt egy volt III/2-es tiszt is megerősítette. Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke következetesen Medgyessy lemondását követelte, jött a bosszú: "egyesek" sürgősen kiderítették, hogy baj van a családjában, és közzétették apja múltbeli tevékenységét. Amikor felindultságában Pokorni lemondott, Medgyessy ártatlan képpel kijelentette, hogy a múltat le kell zárni, ne forduljon elő több családi tragédia, s a jövővel kell foglalkozni. Vagyis aki a múltban bármi - önkéntes titkos ügynök, ávós tiszt, verőlegény, besúgó, pufajkás meg egyéb válogatott legény - volt, felejtsük el minden disznóságát. A D 209 számára az lenne a legtisztességesebb lépés, ha lemondana. /Asztalos Lajos: Péterkémék és az erkölcs. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./
2002. július 30.
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem rendezvényein az első években rendszeresen jelentek meg akkori kormánypárti magyar politikusok, akár a polgári Antall-kormány, Boross-kormány, akár a Horn Gyula vezette szocialista-szabaddemokrata kormány volt hatalmon. Kormánypárti román politikusok is megjelentek, de ritkábban és kisebb számban, mint magyar kollégáik. S ez a megállapítás vonatkozik az RMDSZ vezető tisztségviselőire is. Az Orbán-kormány éveiben a román kormány miniszterei közül többen megjelentek az immár Tusnádfürdőre költözött táborban, előadást tartani, részt venni a vitákon. Így valóban elérte célját a szabadegyetem: leülhetnek egymással beszélgetni magyar és román politikusok, eladdig tabunak számító témákat boncolgatni, javítani a nem mindig enyhe román-magyar viszonyt. Később, mintegy ellen-bálványosként jelent meg a marosfői tábor, ahol szintén a térség égető gondjai kerülnek terítékre, román szemszögből. Idén az RMDSZ-hez közel álló ifjúsági szervezeteket tömörítő Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) egy héttel a bálványosi tábor előtt szintén tábort szervezett. Meghívottak az RMDSZ csúcsvezetői mellett román politikai vezetők, kormányzati tisztségviselők, valamint magyarországi baloldali politikusok voltak. Ilyen körülmények között nem lehet párbeszédet folytatni: a magyar társadalom kétpólusúvá válása az erdélyi magyar társadalomba is begyűrűzött. A polgári értékek hívei Bálványoson, a baloldali eszmék követői Nyárádszentmártonban, a románok Marosfőn beszélgetnek. /Sarány István: Polarizált táborok. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 30./
2002. október 24.
Október 23. kapcsán, a forradalom és szabadságharc eszmei üzenetén túl több aktuálpolitikai, nemzetpolitikai probléma is felmerül, írta Borbély Zsolt Attila. Az első a megbékélés kérdése. Kövér Lászlóval, a FIDESZ Magyar Polgár Párt Országos Választmányának elnöke a Corvin-közben elmondott beszédében rámutatott: a megbékélést csakis az áldozat kezdeményezheti, a hóhér aligha. Sajátos jelenség, hogy Mécs Imrét ismét kifütyülték. Mécs Imrét, akit 1956-os szerepvállalása miatt halálra ítéltek a kádári megtorlás idején. Mécs Imre azzal, hogy beállt Horn Gyula kormánya mögé, mint koalíciót támogató képviselő, lényegében elárulta azt az ügyet, amit képviselt. Horn Gyula karhatalmistaként tevékenyen részt vett a forradalom leverésében. Horn Gyula még 1989 nyarán is arról szónokolt az MSZMP vezető testületében, hogy nem szabad 1956 kapcsán olyan közhangulatnak kialakulnia, amelyben szégyenkezniük kell azoknak, akik úgymond a barikád másik oldalán álltak. Holott a barikádnak 1956-ban nem volt két magyar oldala. Mint a szabadságharcok idején általában, volt egy forradalmi (magyar) oldala, s egy ellenforradalmi, idegen, terrorista (szovjet) oldala. S akik magyar létükre szovjet oldalon álltak, azokat nevezzük okkal, joggal hazaárulóknak, szögezte le Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: A barikád két oldala. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 24./
2003. március 1.
A választásokon a Magyar Szocialista Párt győzött. Ment is minden, mint a karikacsapás. Febr. 20-án Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatalt felügyelő miniszter lemondott, mert ügyvédi irodája állami megrendeléseket vett föl. Feddhetetlen. Mondta a miniszterelnök. Kovács László pártelnök szerint ez a lemondás európai szintű megoldás volt. Európai szintű megoldás, mint Medgyessy Péter miniszterelnöké, aki III/II-es ügynöki mivoltának tavaly július végi felszínre kerülésekor tagadott, írta Asztalos Lajos. És európai szintű megoldásként nem mondott le. Július elején az Erzsébet-hídon a szavazatok újraszámlálásáért tüntetőket a rendőrség durván megtámadta. Ez európai szintű megoldás. A Terror Háza Múzeumról a miniszterelnök is elismerően nyilatkozott. Utólag ugyan meggondolta magát, mert mint mondta, nincs egyensúlyban a nyilas meg a kommunista terror bemutatása. Igaz is. Miközben a kommunista rémuralom nyolc-kilenc, az 1956 utáni terror, majd parancsuralmi rendszer röpke harmincvalahány évig tartott, a nyilas iszonyúan hosszú öt és fél... hónapig. Így ez utóbbinak kellett volna szentelni a kiállítás legnagyobb részét. Mert mi az, hogy vörös terror? Kommunista terror? Egy ezt bemutató múzeum sok gyermeknek sérti a... az önérzetét. Szegénynek az apukája milyen rendes ember volt. Hogy közben ártatlanokat kínzott halálra? Aljas rágalom. Erre mi történik, kiteszik a fényképét az ávós verőlegények érettségi tablójára! Felháborító! Ezért az illetékesek százötven millió forinttal csökkentették a múzeum évi költségvetését. Amúgy európaiasan. Na, de ne túlozzunk, a miniszterelnök megígérte, hogy a kormány mindent megtesz a múzeum zökkenőmentes működéséért. Le kell bontani a pengefalat, amelyen ott van az ötágú csillag. És ez sérti azokat a... szegény dolgozókat, akik itt keresték szerény kenyerüket. A pengefal után jöhet a többi. Az átvilágító bizottság elkészült a miniszterelnök átvilágításával. A bizottság fölszólította Medgyessy Pétert, harminc napon belül mondjon le képviselői megbízatásáról és miniszterelnökségéről. Amennyiben ezt nem teszi meg, az átvilágítási bizottság nyilvánosságra hozza jelentését. A harmincnapos határidő 2003. márc. 5-én jár le. Mi lesz? A megoldás európai szintű lesz? Vagy a Horn Gyula által odavetett "Na és"? /Asztalos Lajos: Ménkű, európai szintű megoldása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./
2003. április 17.
Ápr. 16-án Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter Athénban aláírta a Magyarország - és kilenc további állam - Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló okmányt. Magyarországot mintegy 30 fős küldöttség képviselte a csúcsértekezleten. A meghívottak között volt Mádl Ferenc jelenlegi és GönczÁrpád volt köztársasági elnök, valamint a rendszerváltás után hivatalban volt korábbi miniszterelnökök: Boross Péter, Horn Gyula és Orbán Viktor. Kovács László pártelnök mellett az MSZP-t Lendvai Ildikó frakcióvezető, az SZDSZ-t Kuncze Gábor pártelnök, a Fidesz-MPP-t Orbán Viktor, az MDF-et pedigDávid Ibolya pártelnök képviselte a küldöttségben. /EU-csúcs Athénban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./ Ápr. 16-án Magyarország aláírta az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést. Ebből az alkalomból Medgyessy Péter miniszterelnök üzenetet intézett a határon túli magyarokhoz. "Az Unió egyenrangú tagjaként Magyarország hallatni fogja hangját minden fontos ügyben. Ezek közül kiemelkedik az európai kisebbségek ügye, a határon túl élő magyarok ügye. Törekedni fogunk arra, hogy egyetlen magyar közösség, egyetlen határon túl élő magyar se érezhesse, hogy Magyarország megfeledkezik róla. Magyarország mindent elkövet azért, hogy szomszédaink minél előbb csatlakozhassanak az Európai Unióhoz. Megkülönböztetett figyelemben fogjuk részesíteni mindazokat a magyarokat, akik szülőföldjük helyzetéből adódóan egyelőre még nem tartozhatnak az európai közösséghez, annak érdekében, hogy az anyaországgal való kapcsolattartásuk zavartalan legyen, hogy közösen részesülhessünk a tagság előnyeiből." /Medgyessy Péter üzenete a határon túli magyaroknak. = RMDSZ Tájékoztató, ápr. 16., 2240. sz./
2003. június 18.
Az Országgyűlésben vita folyt a kedvezménytörvényről. A kormány és az MSZP képviselője s támogatásra javasolta a kedvezménytörvényt módosító előterjesztést, a Fidesz vezérszónoka viszont úgy vélte: káros és önveszélyes a javaslat, emellett a határon túli magyarságra nézve méltatlan, hogy éjjel folytatják le az általános vitát. Kovács László külügyminiszter jún. 16-án éjjel a parlamentben azt mondta, a kedvezménytörvény-módosítási javaslat teljes mértékben megfelel az európai normáknak, szövegét elfogadták a határon túli magyarság 98 százalékát képviselő szervezetek, és a törvény nem fog feszültséget okozni Magyarország és szomszédai között. Kovács László közölte: az "egységes magyar nemzethez tartozás" megfogalmazása az eredeti törvény preambulumában ellentétes az EU normáival, az azt felváltó "magyar kulturális örökséghez való kötődés" ugyanakkor jól kifejezi a jogszabály szellemét. Tabajdi Csaba, az MSZP vezérszónoka szerint "több európaiság nem jelent kevesebb magyarságot". Szólt arról, hogy a módosítással pontosítják a kedvezményeket és a támogatásokat, egy szomszédos ország kivételével teljes körű lehet az alkalmazás, és végre az autonómia-szigetek önszerveződésének segítésével lehet foglalkozni. Az "egységes magyar nemzet" kifejezés kapcsán megjegyezte: a "nation" angol és francia nyelven elsősorban államot jelent, ami félreértésekre adhat okot. Németh Zsolt, a Fidesz vezérszónoka viszont azt mondta, hogy az egységes magyar nemzetre utalás a nemzeti újraegyesítés folyamatának hivatkozási alapja a törvényben. "Mint közösség, egységes az egész kárpát-medencei magyarság, ez a legfőbb politikai és jogi hivatkozásunk, erről nem tehetünk le akkor sem, ha Verheugen és Jürgens urak ezt javasolják" - fogalmazott Németh Zsolt, az EU bővítési biztosára, illetve az Európa Tanács jelentéstevőjére utalva. Az ellenzéki politikus szavai szerint a módosítás a magyarigazolvány visszanyesésével jár, a támogatások nyilvántartásának anonimmá tétele pedig a határon túli magyar közösség önszerveződése terén indokolatlan, érthetetlen visszalépés. A támogatási rendszert a csomag átláthatatlanná és finanszírozhatatlanná teszi. Németh Zsolt arról beszélt, hogy "az írmagját is kiirtják az oktatáson és kultúrán túlmutató támogatásoknak", de ezeken belül is jelentős a visszalépés, mert az oktatási-nevelési és taneszköz-támogatást nemzetközi szerződésektől teszik függővé. Sajnálatosnak nevezte továbbá, hogy a kormány semmilyen perspektívát nem nyújt a vajdasági és kárpátaljai magyarság számára. A határon túli magyarok a Fidesz álláspontja alapján jogfeladásként élik meg a módosítást, ami "komoly kiábrándulásukhoz vezethet az anyaországból". Közölte azt is, hogy ebben a témában nincs európai norma, mert ha lenne, az benne lenne a csatlakozási szerződésben. Eörsi Mátyás, az SZDSZ vezérszónoka úgy vélte: "a státustörvény a földön fekszik", az eredeti törvényjavaslat megfontolásai között a belpolitikai előny elérése szerepelt, azaz a jogszabály elfogadásakor kialakított konszenzus nem jelenti azt, hogy a törvény jó. - Egy politikai nyilatkozatban lehet mondani, hogy egységes magyar nemzet, a papír mindent elbír - jelentette ki Eörsi Mátyás. Dávid Ibolya (MDF) hangsúlyozta: a kedvezménytörvény korszakos jelentőségű, ugyanis a nemzeti szolidaritás első "közjogias formája" volt. Szólt arról, hogy az Európai Unió intézményei közül sem a tanács, sem a parlament nem foglalkozott a kedvezménytörvény kérdésével. Kifogásolta, hogy a jelenlegi kormány nem kért fel szakértői bizottságot, nemzetközi jogi szakértőket a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos "tévhitek" eloszlatása érdekében. Dávid Ibolya közölte, hogy az MDF-frakció módosító javaslataik elfogadása esetén tudja támogatni az előterjesztést. Révész Máriusz (Fidesz) a szomszédos országokkal való egyeztetésről megjegyezte: egy évnyi egyezkedés után Szlovákia a módosító javaslatot sem fogadja el, és Románia is több aggályt vet fel, mint az eredeti törvénnyel kapcsolatban. Horn Gyula (MSZP) elmondta: meglepődött azon, hogy a Fidesz elutasítja a módosítást. Hozzátette, a szomszédos országokkal jelentkező feszültségeket az ott élő magyarok fizetik meg. A volt miniszterelnök úgy vélekedett: az 1994 és 1998 között kötött alapszerződések sokat segítettek a határon túli magyarságnak. Megfogalmazása szerint nincs vita abban, hogy a trianoni és a párizsi békeszerződés katasztrofális, rosszindulatú és igazságtalan volt. Amit azonban ma a szélsőséges erők megfogalmaznak megoldásként, például a visszacsatolások, az egy "nemzetveszejtő politika". /Budapesti vita a kedvezménytörvényről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./
2003. június 23.
A kelet- és közép-európai régióból Horn Gyula ex-miniszterelnök vett részt a volt kormányfőket tömörítő InterAction Council hétvégi, moszkvai tanácskozásán. A klub 20 évvel ezelőtt, Helmut Schmidt egykori nyugatnémet kancellár kezdeményezésére alakult meg. A szervezet több mint 30 tagja - akik találkoztak Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnökkel és Igor Ivanov külügyminiszterrel is - a nemzetközi terrorizmus, a vallások együttélése, valamint az európai-amerikai viszony problémáit vitatta meg az orosz fővárosban. Horn Gyula ez utóbbi kérdéshez szólt hozzá a tanácskozáson. Utalt arra: Európa nem folytathat Amerika-ellenes politikát. Horn Gyula szerint Európát és Amerikát összekötik a közös politikai értékek, a demokrácia, a szabadság, az emberi jogok, a jogállamiság, valamint a közös biztonságpolitikai érdekek, továbbá a szélsőséges, antidemokratikus rendszerek elszigetelése, a nemzetközi terrorizmus elleni fellépés is. Az ENSZ reformjáról szólva a szocialista politikus úgy vélekedett, hogy ki kell mondani a tagállamok jogát az önvédelemre. Horn szerint az orosz szakértők nagy jelentőséget tulajdonítanak annak az úttörő szerepnek, amit a demokratikus baloldal játszott a kelet-közép-európai változásokban. /Horn Gyula Moszkvába látogatott. Ápolt kapcsolat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./
2003. szeptember 23.
A szept. 23-án kezdődő Medgyessy-látogatás előzményei.Medgyessy Péter kormányfő szeptember 23-án Bukarestbe érkezik, ahol román kollégájával, Adrian Nastaséval várhatóan aláírja a kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról szóló megállapodást. 2003-ban ez lesz a hatodik Medgyessy-Nastase megbeszélés. A magyar- román kétoldalú kormányfői találkozók a rendszerváltás óta: 1996. szeptember 16. - Temesvárott Horn Gyula magyar és Nicolae Vacaroiu román kormányfő aláírta a román-magyar alapszerződést. 1997. március 12-13. - Victor Ciorbea román miniszterelnök a magyar fővárosban Horn Gyula kormányfővel tárgyalt. A román küldöttség budapesti útja során a felek több kétoldalú egyezményt is aláírtak. 1997. október 20-21. - Romániai látogatása során Horn Gyula magyar és Victor Ciorbea román miniszterelnök megvitatta egy önálló romániai magyar egyetem létrehozásának kérdését. A szakminiszterek aláírták a két ország idegenforgalmi megállapodását. 1998. július 25-26. - Orbán Viktor miniszterelnök bemutatkozó magánlátogatása során Bukarestben találkozott Radu Vasile román miniszterelnökkel. 1999. február 8-9. - Hivatalos látogatást tett Magyarországon Radu Vasile román kormányfő, s megbeszélést folytatott magyar partnerével, Orbán Viktorral. 1999. július 23-24. - Orbán Viktor kormányfő marosvásárhelyi magánlátogatása során találkozott Radu Vasile román miniszterelnökkel. Megbeszélésükön elvi egyetértés született arról, hogy Aradon létrehozzák a magyar- román történelmi megbékélés emlékparkját. 2000. március 18. - A Jugoszláviával szomszédos államok miniszterelnökeinek budapesti tanácskozásán kétoldalú megbeszélést folytatott Orbán Viktor magyar és Mugur Isarescu román kormányfő. 2000. április 14. - Orbán Viktor miniszterelnök Bukarestben tárgyalt Mugur Isarescu román kormányfővel. 2000. október 20. - Orbán Viktor és Mugur Isarescu ünnepélyes keretek között megnyitotta a Csongrád megyei Kiszombor és a romániai Csanád közötti közúti határátkelőhelyet. 2001. július 28. - Nem hivatalos látogatást tett Romániában Orbán Viktor miniszterelnök. Marosvásárhelyen tárgyalt Adrian Nastase román miniszterelnökkel, majd részt vett a tusnádfürdői nyári szabadegyetemen. 2001. december 22. - Budapesten Orbán Viktor és Adrian Nastase aláírta a két kormány közötti egyetértési nyilatkozatot a kedvezménytörvényről és a kétoldalú együttműködés kérdéseiről.2002. július 5-8. - Medgyessy Péter miniszterelnök nem hivatalos látogatást tett Romániában. Bukarestben találkozott Adrian Nastase román miniszterelnökkel 2002. szeptember 14. - Medgyessy Péter a CEFTA-országok miniszterelnökeinek pozsonyi találkozóján kétoldalú megbeszélést folytatott román kollégájával, Andrian Nastaséval. 2002. november 29. - Adrian Nastase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök Budapesten aláírta a két ország stratégiai partnerségi nyilatkozatát. December 1-jén Adrian Nastase meghívására Medgyessy Péter részt vett a Románia nemzeti ünnepe alkalmából a budapesti Kempinski Hotelben rendezett fogadáson. 2003. január 31. - A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kongresszusa alkalmával Szatmárnémetiben találkozott a magyar és a román kormányfő, Medgyessy Péter és Adrian Nastase. 2003. április 16. - Az európai uniós csatlakozási szerződést aláíró Medgyessy Péter Athénban kétoldalú megbeszélést folytatott román kollégájával, Adrian Nastaséval. 2003. június 6. - Medgyessy Péter magyar és Adrian Nastase román miniszterelnök jelenlétében avatták fel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vállaj és a romániai Csanálos közötti nemzetközi személyforgalmi határátkelőt. 2003. július 1. - Budapesten megbeszélést folytatott Medgyessy Péter és Adrian Nastase, aki a Romák a bővülő Európában - a jövő kihívásai című tanácskozásra érkezett a magyar fővárosba. 2003. augusztus 17. - Medgyessy Péter miniszterelnök meghívására magyarországi vadászaton vett részt Adrian Nastase román kormányfő. (MTI Sajtóadatbank) /Magyar-román kormányfői találkozók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./
2003. november 11.
A Tudomány Világfórumára világhírű kutatóintézetek vezetői és a tudomány iránti elkötelezett politikusok gyűltek össze 63 országból a hétvégén Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián. - A tudósok és a politikusok egyaránt felelősek az emberiség jövőjéért, és ezt a felelősséget nem oszthatják meg, illetve nem ruházhatják át egymásra - mondta Mádl Ferenc köztársasági elnök a tudományos világfórum nov. 8-i megnyitóján. A tudományos és a politikai világnak egyenlően kell osztoznia ezen a felelősségen. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke azt hangsúlyozta: ebben az évszázadban a tudomány fogja formálni a világot, jobban, mint eddig bármikor. Ugyanakkor a nem megfelelően alkalmazott tudomány negatív következményekkel járhat. Három volt magyar miniszterelnök is felszólalt a fórumon. Orbán Viktor azt hangoztatta, a politika felelőssége, hogy megadjon minden segítséget a tudománynak, a kultúrának, valamint a közösségeknek és társadalmaknak ahhoz, hogy lelassítsák, majd megállítsák a globális üzleti világ terjeszkedését. Orbán szerint utópia, hogy létrejöhet a gazdaságilag és kulturálisan egységes globális szabadpiac a világon. Boross Péter szerint a tudománynak felelősséget kell vállalnia a társadalom jövőjéért. Horn Gyula úgy véli: a XX. század legnagyobb európai vívmánya, hogy megszülettek a közös európai értékek, a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok rendszere. A nyitónap főelőadóját, Lámfalussy Sándort, a belga Leuven katolikus egyetemének professzorát az euró egyik atyjának nevezik. Az Európai Monetáris Intézet elnöke, a világ egyik legjelentősebb pénzügyi szaktekintélye úgy vélekedett, hogy az európai gazdaság lassulásának fő oka a legyengült növekedési kapacitás, ami részben a munkaerő alacsony kihasználtságának (a kevesebb munkaidőnek), másrészt a termelékenység stagnálásának köszönhető. /Palugyai István, Népszabadság: Tudományos csúcstalálkozó Budapesten. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 11./
2003. november 20.
Nemrégiben Söjtörön, Deák Ferenc felújított szülőházának megnyitásakor kifütyülték Medgyessy Péter miniszterelnököt, ráadásul tojást, almát, követ dobáltak feléje. Az úgynevezett régi demokráciákban, demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban is megtörténik hasonló eset. De ott nem kerítenek nagy feneket az effélének. Az egybegyűltek az október 23-i megemlékezések, koszorúzások alkalmával sem éppen lelkesedéssel fogadják a baloldali kormánypártok vezetőit. Kovács László külügyminiszter föltette a kérdést: miért mindig a jobboldal rendbontó? A baloldal vezetői soha nem gondolkodtak el azon, mi ennek az oka? Hiába vették ki a Magyar Szocialista Munkáspárt nevéből a Munkást, a párt vezetői az 1989. évi cégtáblacsere után ugyanazok maradtak, mint azelőtt. Ugyanazok, akik a forradalom vérbefojtásában részt vettek. Akik a véres megtorlást irányították, támogatták. Vagy azután, az elnyomó rendszert vezérlő párt első vonalbeli vezetői voltak. Akik a kivégzett és titokban elföldelt áldozatok sírját is titokban tartották, majd miután kiszivárgott, hol kaparták el őket, lovas rendőrökkel kergettették el a közelbe merészkedő hozzátartozókat. Horn Gyula karhatalmista, vagyis pufajkás, aki jelen volt a Nyugati pályaudvar előtti, 1956 decemberi sortűznél, aki állítólag szódásüveggel verte szét az áldozatok állkapcsát, akinek nyomtalanul "eltűntek" az e tevékenységére vonatkozó iratai, s aki, mikor 1994 után, miniszterelnöksége idején, mindezt ráolvasva, lemondásra szólították föl, egy cinikus "Na és?"-sel felelt. 1989 októberében, külügyminiszterként ő nyitotta meg az NDK-s turisták előtt a nyugati határt. Nos, 1989 októberében, a cégtáblacsere után Nyers Rezső lett az újsütetű MSZP elnöke, Németh Miklós pedig a miniszterelnök. Ők határozták el a határ megnyitását. De Horn Gyula hallani sem akart erről. Németh Miklós többszöri utasítása ellenére sem. Csak határozott parancsára. Arról sem igen tud a közvélemény, hogy 1989 júniusában, amikor Nagy Imre és társai ünnepélyes újratemetésekor Orbán Viktor a szovjet csapatokat megszállóknak mondta, Horn Gyula dührohamot kapott. Kovács László egy alkalommal kijelentette, nincs miért megkövetnie a magyar népet, mert a forradalom idején gyermek volt. Az persze csekélység, hogy 1989 előtt, Kádár elvtárs keze alatt hosszú évekig az MSZMP élvonalában tevékenykedett. Vagy Medgyessy Péter, ugye, az elnyomó rendszer D209-es titkos ügynöke. Megkövetni a magyar népet? Az áldozatokat? Igaz, Hiller István, a művelődésügyi miniszter, dicséretére legyen mondva, MSZP-s politikusként elsőnek, ezt megtette. A régi párt emberei a magánosítás során megszerezték a gazdasági hatalmat is, és most örök időkre be akarják betonozni magukat a politikaiba. A baloldalnak három nagy országos napilapja van (Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap), az ellenzéknek egyetlenegy, a Magyar Nemzet. De nekik ez is sok: hirdetési bojkottot szerveznek ellene úgy, hogy apróhirdetést se közölhessen, a nyomdát, ahol nyomják, ráveszik, az árakat tegye megfizethetetlenné. Megszüntették a közszolgálati tévé vasárnap esti, A Hét című műsorát, nemrég ugyanitt az Éjjeli menedéket. A Kossuth rádió Vasárnapi Újságját már régóta célba vették. Most egyenest a rádió elnökét, Kondor Katalint. Most nincs veszélyben a szólásszabadság. Csak akkor volt, , amikor ellenzékben voltak.. Ellenzékben azzal vádolták a Fidesz-MDF kormányt, hogy fajüldöző, mert menekülésre kényszeríti a zámolyi cigányokat, hogy fasiszta, mert a miniszterelnök a keresztényszocialista bajor miniszterelnökkel barátkozik, hogy zsidógyűlölő, hogy Magyarországon igenis zsidógyűlölet van. Júniusban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét, Szász Károlyt, máig ismeretlen tettesek kis híján agyonverték. Kitört a K&H sikkasztási és pénzmosási botrány, amelyben a jelek szerint több baloldali politikus is érintett. Nemrégiben, persze éjszaka, "kigyúlt" a Terror Háza pengefala. Az októberi megemlékezések alkalmával az 1956-os véres eseményeket megörökítő, az Országház előtt kiállított képeket letépték. A Fidesz-MDF-kormány idején kinevezett főügyészt az MSZP elnöke bűnpártolással vádolja, a Nemzeti Banknak az ugyanazon kormány idején kinevezett elnökét a kormány azzal szorongatta, hogy hígítsa a forintot. A jelenlegi hatalomnak erősen szúrja a szemét a Terror Háza Múzeum. Gondoljuk el, 1989 előtti rendszerük szennyese ott alaposan ki van teregetve. A múzeum évi költségvetését újra meg újra le akarják faragni, hátha sikerül megfojtani. Na és a gyűlöletbeszéd elleni törvény. Egyelőre csak tervezet. De ha meglesz, akkor mindenkinek kuss, aki a jelenlegi hatalom ellen ki akarná nyitni a száját. /Asztalos Lajos: Ó, az a megátalkodottan rendbontó jobboldal. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./
2003. november 21.
A temesvári hetilap sorra bemutatta a magyar miniszterelnököket. A mostani számban Horn Gyula következett, akiről a lap azt írta, hogy a forradalom alatt nemzetőr volt /!/, majd 1957-ben belépett az MSZMP-be. /Horn Gyula. = Heti Új Szó (Temesvár), nov. 21./A lap nem tud arról, hogy Horn Gyula 1956-ban karhatalmista, közismert néven pufajkás volt. Maga mondta a tévében: Pufajkás voltam, na és?
2004. május 5.
Magyarország uniós csatlakozásakor újból kiderül: „mostohagyermekek vagyunk, pedig van szülő és van föld, van ország és van haza, s akkor mégis miért?” – kérdezte Köllő Katalin, a lap munkatársa. Mit vinne magával az Unióba, és mi az, amit mindenképpen maga mögött hagyna? – kérdésre Horn Gyula válasza: nem vinné magával a jobboldalt. Vajon nem a Horn Gyulák miatt hagyta maga mögött Európa az egyszínű Magyarországot? Sehol sem volt olyan felelet: az erdélyi magyarokat vinném. „Ha csak jelképesen is. Hogy ne érezzék magukat olyan istenverte mostoháknak.” /Köllő Katalin: Édes mostoha. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./
