Aradon a Szabadság-szobor restaurálását végző képzőművészek - Kolozsi Tibor, Pokorny Attila, Starmüller Géza és Szilágyi László - szept. 26-án befejezték munkájukat, kiegészítették a hiányzó részeket, és le is patinázták ugyanolyan színűre, mint az eredetiek. /Karácsonyi Zsolt: Befejeződött a Szabadság-szobor restaurálása. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 27./
2003. október 2.
Okt. 1-jén Aradon, a Tulipán könyvesboltban bemutatták Pávai Gyula első prózakötetét. Az aradi Kölcsey Egyesület elnöke már korábban is közölt rövidprózákat, több könyvet is jegyzett szerkesztőként, de első önálló prózakötete csak most látott napvilágot. A könyvesboltban Ruja Ildikó mutatta be a két kisregényt (Tanítóbácsi, Egy év az ötből). Pávai Gyula, aki nyugdíjba vonult már, de ma is aktív pedagógus, fontosnak tartotta megjegyezni, hogy foglalkozni kell a Mezőséggel, hiszen ott is beindult az "elcsángósodási" folyamat. A két kisregénynek van folytatása is, a tervek szerint év végére megjelenik a következő könyv: Tanár néni címmel. /Karácsonyi Zsolt: Bemutatták Pávai Gyula első prózakötetét. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 2./
2003. október 6.
Okt. 4-én ért véget a háromnapos Alma Mater Napok - VII. Véndiák-találkozó Aradon. Bemutatták Réhon József Romantikus kaland, hősök nélkül című könyvét, amely az aradi Alma Mater Alapítvány történetét tartalmazza. Sikeres volt a Szövétnek legújabb számának bemutató-estje, ahol a civil szféráról, a közösségről és a tanügyről vitáztak a jelenlevők. Matekovits Mihály megyei főtanfelügyelő-helyettes arról számolt be, hogy a megye magyar diákjai körülbelül ötödének nem csupán ingyen uzsonnára, de ajándék cipőre is szüksége lenne. Ujj János szerint a megyében létrehozandó 2-3 bentlakás sokat lendítene a magyar nyelvű oktatáson. /Karácsonyi Zsolt: Véget ért a VII. véndiák-találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./
2003. október 20.
Az RMDSZ megyei Operatív Tanácsa üléséna múlt héten az aradi és Arad megyei magyar oktatásról volt szó. A központi kérdés a Csiky Gergely Iskolacsoport helyzete és jövője volt. Matekovits Mihály főtanfelügyelő-helyettes, elmondta, hogy idén Arad megyében 207 első osztályos magyar diák van, ami azt jelenti, hogy nem csökkent az elsősök száma. Matekovits Mária, a Csiky aligazgatója arról szólt, hogy a csikys diákok igenis képesek eredményeket felmutatni, hiszen idén 79-en jutottak be különböző felsőoktatási intézményekbe. /Karácsonyi Zsolt: Magyar oktatásról beszéltek az RMDSZ-székházban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./
2003. október 22.
Még tart a per az Aradi Polgármesteri Hivatal és az Állami Építkezésügyi Hivatal váradi regionális irodája között arról, hogy érvényes-e a Szabadság-szoborra és a Tűzoltó tér átalakítására vonatkozó építkezési engedély. Bognár Levente alpolgármester elmondta, okt. 21-én volt az újabb tárgyalás. A pert egyébként a bíróság elhalasztotta. Dorel Popa polgármester továbbra is kiáll a szobor mellett. /Karácsonyi Zsolt: Ismét elhalasztották a pert. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./
2003. október 24.
Az aradi születésű Böszörményi Zoltán kanadai állampolgárként visszatért szülőföldjére vállalatokat teremteni. Öt esztendeje adja ki a Nyugati Jelen című napilapot, mely a fejléc eligazító adatai szerint: "Arad, Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes megyében jelenik meg". Fáradozásainak köszönhetően megalakult az Aradi Magyar Színház, mely a laptulajdonos kezdeményezésére emelt Sajtóház dísztermében tartotta bemutatkozó előadásait. A magyar napilap Irodalmi Jelen címmel megjelenő mellékletének szerkesztői: Böszörményi Zoltán, Irházi János, Karácsonyi Zsolt, Orbán János Dénes, Pongrácz P. Mária. Az Irodalmi Jelen 7000 (!) példányban jelenik meg, minden hónap végén. Az idén osztotta ki harmadjára a Nyugati Jelen - nemzetközi birálóbizottság bevonásával - országos riportpályázatának díjait. Böszörményi 2003-ban Aradon magyar könyvkiadót alapított: az Irodalmi Jelen Könyvek égisze alatt nyomtatott munkákkal Böszöményi Zoltán és munkatársai könyves hídfőt teremtettek. Eddig az Irodalmi Jelen Könyvek munkaközössége nyolc kötetet hozott napvilágra. A próza terén az elfelejtett aradi Károly Sándor Az 500-ik emelete hívja magára a figyelmet. A hazai kortárs szépprózát Ferencz Zsuzsa Kik és Mik című mozaik- regénye képviseli. Vízumkényszer a Paradicsomba című riportkötetével a Váradon élő Szőke Mária-Magdolna a műfajt rehabilitálta. Az aradi rendőrnyomozó, Jankó András Bűnözők és áldozatok című munkája a tanulmány-esszé-cikk szerencsés ötvözete. G. Pataky András első verseskötetével /A tél acélkék lovai/ a kiadónál jelentkezett. A Romániai Írók Szövetségének Elsőkönyves díját 2002-ben az aradi születésű Karácsonyi Zsolt nyerte el verseskötetével, a Téli hadjárattal. Második könyve a Sárgapart megjelentetése közös vállalkozás: Erdélyi Híradó Kiadó, Irodalmi Jelen Könyvek és Fiatal Írók Szövetsége (Budapest) égisze alatt látott nyomdafestéket. Orbán János Dénes 30. születésnapja alkalmából került az olvasó asztalára a Teakönyv, mely az 1992-2003-as időszak "kötetlen írásait" tartalmazza. Szőcs Géza Az allegóriásabb ember című kötete is náluk jelent meg. /Balogh József: Műhelyteremtő Böszörményi Zoltán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./
2003. október 28.
Az Arad Megyei Könyvtár számos értékes könyvet őriz, közülük 22 a XV. század végéről származó ősnyomtatvány. A félmillió kötettel rendelkező intézményben 22 000 szerepel a nemzeti örökség részének tekintett önálló gyűjteményben. /A nemzeti örökséghez tartozó könyvek gyűjteményébe az 1800-ig megjelent nyomtatványok tartoznak./ Florin Didilescu igazgató elpanaszolta, hogy igen kevés információ maradt fenn a könyvtár kialakulásáról, az intézmény történetében lezajlott fontosabb eseményekről. Az 1800 előtti gyűjtemény több könyvtár anyagából állt össze, tartalmazza az Orczy-Vásárhelyi könyvtár, az aradi minoriták könyvtárának és a Kölcsey Egyesület könyvtárának jelentős részét is. Az 1800-ig megjelent könyvek felét francia nyelvű könyvek teszik ki, ezek a hajdani magyar nemesi könyvtárakból származnak. A XVIII. századi aradi magyar arisztokrácia ugyanis eredetiben olvasta a felvilágosodás korának legismertebb szerzőit. Az aradinál nagyobb XVIII. századi francia műveket tartalmazó gyűjtemény csak a marosvásárhelyi Teleki Tékában létezik. A gyűjteményhez tartozó magyar nyelvű könyvek és kéziratok legnagyobb része a XVIII. századból való (a könyvtárban levő legkorábbi magyar nyelvű szöveg 1680-ból származik), többségük vallásos témájú. A félmillió könyvet őrző könyvtárban négy év múlva már nem lesz hely az új könyveknek. Jövőre kezdik meg a régi (1800 előtt megjelent) könyvek restaurálását. Nemrég jelent meg a könyvtár strasbourgi kiadású könyveit bemutató kétnyelvű (román-francia) katalógusa. /Karácsonyi Zsolt: Jövőre beindul a könyvrestaurálás. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./
2003. október 28.
Fritz Mihály 1947-ben született Marosvásárhelyen, 1969-ben diplomázott Budapesten, a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán, jelenleg Szegeden él. Nemrég volt látható szobor- és éremkiállítása Aradon, a Jelen Házban. 1988-ban elnyerte a Világ Legszebb Érme díjat. Elmondta, hogy marosvásárhelyi születésű, gyerekéveit, kisiskolás korát Aradon töltötte. 1961-ben áttelepültek Szegedre. Temesváron, Szeged testvérvárosában rendszeres kiállítást tart egy szegedi művészcsoport, a Szögart, amelynek ő is tagja. Temesváron négyszer volt kiállításuk./Karácsonyi Zsolt: A természeti formák hódolója. Interjú Fritz Mihály képzőművésszel. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./
2003. november 4.
Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészeti vezetője a vele készült beszélgetésben közölte, hogy a sepsiszentgyörgyi társulat hosszú turnésorozaton jutott túl, nemrég voltak Craiován, a budapesti Bárka Fesztiválon pedig elnyerték a fődíjat. - Az anyaországi színjátszás kezd "bennünket észrevenni, mert erős műhelyek alakultak ki, Beregszászon, Újvidéken, nálunk Sepsiszentgyörgyön", jegyezte meg. /Karácsonyi Zsolt: Egyfajta sűrítés. Interjú Bocsárdi Lászlóval, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészeti vezetőjével. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 4./
2003. november 11.
Pávai Gyula két kisregénnyel rukkolt a nagyközönség elé /Tanítóbácsi, Egy év az ötből, EDY OPTIC LLT Kiadó, Arad, 2003/. A kisregények a múlt század ötvenes éveit hozza az olvasó elé. Mindkét kisregény egy fiatalember életét mutatja be: a kezdő tanítóval, illetve az elsőéves egyetemistával mi történik egy év alatt. Mindkettőn érződik az önéletrajzi ihletés. /Karácsonyi Zsolt: Egy év az ötből. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./
2003. november 28.
Nov. 29-én jeleni meg a Nyugati Jelen irodalmi melléklete, a most 12 oldalas Irodalmi Jelen.Többek között: Reviczky Gyula és Márki Sándor levélváltása; Bágyoni Szabó István: Betűvetők az idő forgatagában; Útkeresés az erdélyi magyar könyvkiadásban; Karácsonyi Zsolt írása Kertész Imre új regényéről. /Holnap Irodalmi Jelen. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./
2003. november 28.
Nov. 27-én ért véget az Arad Megyei Múzeum által szervezett Románia történelme című kétnapos tudományos ülésszak. A közel félszáz előadás során szó esett többek között a történelmi Bánság XX. század eleji szociális struktúráiról, Arad és Nagyszeben történelméről. Az előadások után a jelenlevő történészek megvitatták az elhangzottakat, új adatokkal bővítve azokat. Marin Iosif Balogot, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem doktorandusa nyilatkozott a lapnak arról: milyen irányba halad a romániai történelemkutatás. Balog szerint módosult a történészek hozzáállása, de sajnos a történelemtudomány alapszintjein alig változott valami. Még mindig a nacionalista történelemértelmezés az uralkodó. Nagy a különbség az egyetem körül kialakult, európai szellemiségű történész iskolák értelmezési módszerei és a helyi szinten, múzeumokban dolgozó történészek között. /Karácsonyi Zsolt: Kettészakadt a történésztársadalom. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./
2003. december 9.
Aradon megtartotta tisztújító közgyűlését az Alma Mater Alapítvány, a Csiky Gergely Iskolacsoport bentlakásában. Bognár Levente, Arad alpolgármestere örömét fejezte ki, mert az aradi magyarságnak sikerült összefogni a bentlakás érdekében és megvalósítani azt, amit lelkes emberek egy csoportja tűzött ki célul. Hadnagy Éva ismertette a Wieser Tibor Alap évi jelentését, elmondva, hogy az elmúlt évben számos rendezvényt (véndiák-találkozó, atlétikai verseny, kirándulás) sikerült támogatni és a Szövétnek kiadására is jutott pénz. A bentlakásul szolgáló épület helyrehozása 12 év küzdelembe, négy év munkába és 300 ezer dollárba került. Az utolsó simítások még hátravannak. Balta János, a Nyugati Jelen vezérigazgatója a magyar diákok felkutatásának és a vidéki magyar bentlakások létrehozásának jelentőségéről beszélt. Kovács Árpád felajánlotta az alapítványnak ménesi telkét, ahol a csikys diákok táborozhatnak majd. /Karácsonyi Zsolt: Küzdelem, munka, pénz. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./
2003. december 17.
Dinyés László képzőművész számos domborművet adományozott már az aradi magyarságnak. Legutóbb a frissen megalakult aradi Rákóczi Szövetségnek adott át a magyarországi képzőművész egy Rákóczi-domborművet. Dinyés László elmondta, hogy 1973-tól 1978-ig járt a képzőművészeti főiskolára, ahol festészetet tanult. Részt vett a szokásos kiállításokon, Magyarországon és külföldön, és jó pár éve szobrászattal is foglalkozik. Azóta készít Magyarország határain túl főleg történelmi eseményekkel, személyekkel kapcsolatos szobrokat, domborműveket. Dinyés László az Aradi Vértanúk Öröksége Egyesületének tagja. Segített a Szabadság-szobor dokumentációjának összeállításában. Négy aradi vértanúnak (hiszen 1849 után tulajdonképpen 17 embert végeztek ki itt) készített domborművet, akiknek eddig még emléktáblája sem volt. Dinyés jelenleg két könyvet is ír, amely szintén Aradhoz kapcsolható, és egy szobrot is akar készíteni az aradi várban raboskodók emlékére. /Karácsonyi Zsolt: Szobrászként is a történelmet kedveli. Interjú Dinyés László képzőművésszel. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./
2003. december 30.
Az aradi magyar kulturális, irodalmi egyesületek vezetői értékelték a 2003-as évet, és beszéltek a jövő évi terveikről is. Hábel Géza, a Tóth Árpád Irodalmi Kör elnöke szerint eredményes évet zártak, összetartó erőnek bizonyult a kör antológiájának, az Üzenet 2-nek a megjelentetése. Januárban mutatják be Petőfi Apostolát. Matekovits Mária, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Arad megyei szervezetének elnöke: idei legfontosabb rendezvényük (az RMDSZ-szel közösen) az október 6-i megemlékezés volt, ezenkívül két nyári tábort is szerveztek. Jövőre kiemelt rendezvényeik között szerepelnek a március 15-i és az október 6-i megemlékezések. Jövőre is lesz helytörténeti tábor, a kézművességi tábort pedig Illyefalván szervezik meg. Pávai Gyula, az aradi Kölcsey Egyesület elnöke: az Irodalmi Társaságok Szövetségének aradi közgyűlése volt a legnagyobb rendezvényük 2003-ban. Megjelentettek egy Fecskés-könyvet, összeállítottak egy antológiát, végigvették a magyar irodalom kurzus első évét. Jövőre folytatják tevékenységüket a diákszínjátszókkal és kiadnak egy Ficzay-kötetet. Egy kéthavonta megjelenő irodalmi információs lapot is terveznek. /Karácsonyi Zsolt: Folytatják, amit elkezdtek. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./
2003. december 31.
A két aradi magyar könyvüzletben: a Tulipánban és a Jelen Könyvesboltban is aradi szerző lett a legnépszerűbb. A Jelen Könyvesboltban Jankó Andrásnak az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent Bűnözők és áldozatok című kötete volt a legkeresettebb, a Tulipán könyvesboltban Ujj János Aradi történelmi városkalauz című könyve volt a legkelendőbb a 2003-as esztendőben. Ujj János elmondta, hogy ez egy olyan hiányzó könyvkalauz, amilyet már 40 vagy 50 éve nem jelentettek meg, és az, ami megjelent időközben, az fércmunka volt. /Karácsonyi Zsolt: Népszerűek az aradi szerzők. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 31./
2004. január 6.
Banner Zoltán műkritikus a vele készült interjúban kifejtette, hogy 1989 előtt az erdélyi magyar művészeknek nem voltak intézményei. Azonban a nagy mesterek /Miklósi Gábor, Szervátiusz Jenő, Mohi Sándor/ kisugárzása egész Erdélyben érvényesült, kezük alól kerültek ki azok a művészek, akik számos város művészeti életét teremtették meg. A legfontosabb művészeti irányzatok előbb-utóbb begyűrűztek Erdélybe is. Az intézményeket pótolták más intézmények, kiállításokat állami intézményekben is rendeztek, de a legtöbb tárlatot a szerkesztőségek szobáiban, a színházak előcsarnokában rendezték. Ezek közül is kiemelkedik a Korunk Galéria, vagy a marosvásárhelyi színművészeti főiskola előcsarnoka. Ma már sokkal több megnyilvánulási lehetősége van az erdélyi művészeknek, minden településen új galériák nyíltak. A művészet közben túlnőtte a közönség elvárásait, ízlését. A művészek érzik azt, hogy kicsit fölöslegesek. Az az intim kapcsolat, ami műalkotás és művész között volt: megszűnik. Banner a legnagyobb veszélynek az eltechnicizálódást tartja. Az egész világ illúzióvá válik, amit egérrel és billentyűkkel, meg egy képernyővel meg lehet jeleníteni. Banner ettől félti a kreativitást. /Karácsonyi Zsolt: Az egész világ illúzióvá válik. Interjú Banner Zoltán műkritikussal. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./
2004. január 28.
Január 26-án Kolozsváron Nagyálmos Ildikó volt a Bretter György Irodalmi Kör és Műhely meghívottja, vitaindítót Karácsonyi Zsolt írt. Nagyálmos Ildikó Aradon él (Karácsonyi Zsolthoz hasonlóan a Nyugati Jelen munkatársa. A vitaindító szerint személyes hangvételű versei a legsikeresebbek. /F. I.: Félmozdulat, avagy a lehetőség versei. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./
2004. február 9.
Grendel Lajos, a felvidéki magyar próza egyik legjelesebb képviselője, akit Esterházy Péterrel és Nádas Péterrel szoktak emlegetni, jan. 7-én Aradon aradi román írókkal és néhány magyar érdeklődővel találkozott. A Kossuth-díjas írót Pató Attila, a Szegedi Egyetem tanára mutatott be a jelenlevőknek. Grendel nem csupán az irodalomról, de könyvkiadásról, pénzről, támogatásokról is beszélt. Elmondta: az a véleménye, hogy az író lehetőleg ne avatkozzon be a napi politikába, legyen inkább az események külső szemlélője. Grendel elmondta, hogy szerinte a mai világban nem lehet szabad foglalkozású íróként megélni, ő a pozsonyi egyetemen tanít. /Karácsonyi Zsolt: Pénz, Pegazus, Politika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./
2004. február 10.
Grendel Lajos felvidéki magyar író 1948-ban született, Pozsonyban él, egyetemi tanár. Közel húsz könyve jelent meg, írásait több nyelvre lefordították. Az elmúlt hét végén Aradra és Temesvárra látogatott. 2002-ben írt egy tanulmányt a regényről. A vele készített interjúban kifejtette, hogy a nagyon sokfajta hiteles regénybeszéd lehetséges, és ez így van a magyar irodalomban is. A problémát abban látja, hogy bizonyos művek, bár jelentősek, túlmediatizáltak, míg más jelentős művekről szinte alig esik szó. Ez már évek óta gond a magyar irodalmi életben. Grendel szót ejtett arról is, hogy visszatér regényeiben a világot eluraló erkölcsi relativizmus, hogy mennyire nehéz ma biztos erkölcsi ítéleteket mondani bármiről. Ez az erkölcsi relativizmus elvezethet valamiféle cinikus, az élet fontos kérdései iránt közömbös álláspontok felé. Grendel alapvetően realista írónak tartja magát. Az ember úgy érzi magát, mintha egy hatalmas bolondokházában lenne kénytelen élni. /Karácsonyi Zsolt: Végtelenül realista. Interjú Grendel Lajos Kossuth-díjas íróval. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./
2004. február 10.
Gál Zoltán nem is olyan rég Aradon kezdte meg képzőművészi pályafutását, jelenleg a Berlin központjában található Nering und Stern Galéria munkatársa. A német parlament felújításában is közreműködött. Tagja a Német Képzőművészeti Szövetség berlin-spandaui fiókjának. Gál Zoltán elmesélte, hogy Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoportba járta, Ujj János tanár volt az osztályfőnöke. Az aradi képzőművészeti iskolában végezte hároméves grafikusi tanulmányait. 1997-től 2000-ig aktív tagja volt a Ion Andreescu Képzőművészeti Körnek, minden csoportos kiállításon részt vett. Azután Németországba ment, ahol képzőművészeti iskolát végzett, majd felajánlották, hogy egy év két hónapos gyorstalpaló tanfolyammal német grafikusi diplomát szerezhet. Gál Zoltán élt a lehetőséggel. /Karácsonyi Zsolt: A változást próbálja tükrözni. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./
2004. február 10.
Pávai Gyula újabb kisregényét /Tanárnéni/ vehették, vehetik kézbe az olvasók. A Tanárnéni tulajdonképpen folytatása a két elsőnek, hiszen a főszereplő itt is egy fiatal értelmiségi, azzal a különbséggel, hogy egy fiatal nőről van szó, de a helyzete nem sokban különbözik az első két történet szereplőiétől. Az egyetem előtti és egyetemi évek után Pávai Gyula az 1950-es évek frissen végzettjeinek életébe vezeti be az olvasót. Az két előző kisregényhez /Tanítóbácsi és Egy év az ötből/ hasonlóan itt is egy energikus, szókimondó személyiség kerül szembe a hatalom különböző rendű-rangú képviselőivel. /Karácsonyi Zsolt: A tanárnéni nem elvtársnő. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./
2004. február 16.
A Vatra Romaneasca aradi szervezete február 14-én újabb Szabadság-szobor ellenes tüntetést tartott, amelyen mintegy száz ember vett részt. A tüntetésen jelen volt Nicu Cojocaru, a Román Nemzeti Egységpárthoz frissen átigazolt aradi parlamenti képviselő is. Florentin Livius Vartaci-Aconi, a tüntetés egyik főszervezője kijelentette: addig tart a tüntetéssorozat, amíg a talapzat le nem omlik, és figyelmeztette a magyarokat, akiket korábban testvéreinek nevezett: ne merjenek március 15-én koszorúkat helyezni a talapzatra. /Karácsonyi Zsolt: Újabb tüntetés a Szabadság-szobor ellen. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./
2004. március 6.
Tokay György aradi RMDSZ- képviselő hangsúlyozta: Az előrelépéshez és a munkához nem szájtépés és csinnadratta kell, hanem alapos és körültekintő megbeszélés. Ez az RMDSZ egyik alapelve. Tokay György szerint negyvenöt nap van az emlékmű felállítására. Hozátette: “A magyar iskola már megvan, és ha a Szabadság-szobor is a helyére kerül, akkor én nyugodtan befejezhetem parlamenti tevékenységemet: azt a két célkitűzést, amiért 14 évvel ezelőtt elmentem képviselőnek, sikerült megvalósítania az RMDSZ-nek”. /Karácsonyi Zsolt: Kormányhatározat a Megbékélés parkjáról. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./
2004. március 12.
Márc. 11-én Aradon megkezdődtek a térrendezési munkálatok a Tűzoltó téren. A helyszínen járt Ioan Borbolea, a Szabadság-szobor közelében elhelyezendő román diadalív tervezője. Szerinte ki kelleme szélesíteni a teret. A diadalívet a szobortól ötven-hatvan méterre helyeznénk el. /Karácsonyi Zsolt: Már dolgoznak a Tűzoltó téren. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 12./
2004. március 15.
Márc. 14-én Aradon mintegy ezren tüntettek a Szabadság-szobor Tűzoltó téren való felállítása ellen. A szervező Nagy-Románia Párt az ország több vidékéről mozgósított tüntetőket, akik Bihar, Hunyad, Kolozs, Krassó-Szörény, Maros és Arad megyei rendszámú autóbuszokkal érkeztek. A téren C. V. Tudort és pártját népszerűsítő propagandaanyagokat osztogattak. Márc. 13-án a Vatra Romanesca immáron negyedik alkalommal szervezett tüntetésén kb. másfélszáz ember vett részt. A vezérszónok – ez alkalommal is Doru Bogdan – az RMDSZ és a kormánypárt közötti megegyezést a szégyen protokollumának nevezte, a szobrot pedig románellenesnek. Felszólalt Mircea Chelaru nyugalmazott tábornok, aki rasszistának, háborús bűnösöknek nevezte a 13 vértanút. Nicolae Ieran beszédében többször is ,,a Dnyesztertől a Tiszáig” jelszót ismételgette. Márc. 14-én a rengeteg zászlóval és plakáttal felszerelt tüntetők megtapsolták a felszólalókat, Szabadság-szobor ellenes jelszavakat kiabálva és nagy-romániás zászlócskákat lobogtatva. Ioan Rus Maros megyei szenátor, például, arról is szólt, hogy a román bocskor ismét eljut Budapestig, ha kell. A tüntetés díszvendége Gheorghe Funar, a Nagy-Románia párt alelnöke volt. Szerinte a Szabadság-szobor Nagy-Magyarországot ábrázolja, és a magyar irredentizmus és sovinizmus szimbóluma; azt jelzi, hogy Magyarország és az RMDSZ nem ismeri el az egységes román államot. Kolozsvár polgármestere a Szabadság-szobor kérdését annak beolvasztásával oldaná meg. A tüntetés után Funar megtekintette a minorita rendház udvarán álló szoborcsoportot. Ezt követően sajtótájékoztatón kijelentette, hogy a tábornokok terroristák. Felhívta a sajtó figyelmét arra, hogy márc. 15-én megalakul a székely autonóm tartomány, és többször is hangoztatta: a szobrot be kell olvasztani, a terroristákat ábrázoló Szabadság-szobornak különben sincs semmiféle művészi értéke. Újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: ha a szobrot mégis felállítják, addig foglalkoznak vele, ameddig már nem lesz látható. /Karácsonyi Zsolt: Funar beolvasztaná a Szabadság-szobrot. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./
2004. április 5.
Ápr. 3-én megérkezett Magyarországról Aradra az a két daru, amely majd elforgatja a Szabadság-szobor talapzatát. A próbaemelésen kiderült, hogy a talapzat nehezebb, mint gondolták, 350 tonna helyett körülbelül 390 tonna a súlya. A darusok és a megbízók egyetértettek abban, hogy egyetlen megoldás van: le kell törni a betontalapzatból a súlyfölösleget. A talapzat karcsúsítását megkezdik. /Karácsonyi Zsolt: Karcsúsítani kell a talapzatot. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 5./
2004. május 3.
Idén 21 tehetséges fiatal képzőművész, író, zenész és színész részesült egy esztendőre szóló ösztöndíjban a Communitas Alapítvány jóvoltából. Az egy esztendeig havi 4 millió lejes juttatást jelentő ösztöndíj kitüntetettjei: Balázs Imre József, Demény Péter, Farkas Welman Éva, Gáll Attila, Karácsonyi Zsolt, Zsidó Ferenc, Jakab Noémi, Karácsonyi Sándor Áron, Kiss Iringó Márta, Léstyán Csaba, Pokorny Attila, Barabás Olga, Molnár Levente, Péter Hilda, Tompa Klára, Zayzon Zsolt, Béres Melinda, Horváth József, Lászlóffy Zsolt, valamint a Schola Gregoriana Monostoriensis és a Tiberius vonósnégyes. A díjkiosztó ünnepségre ápr. 30-án, Marosvásárhelyen került sor. – Az erdélyi magyarság szerves része a nemzetnek, de ugyanakkor külön lélek is, amely ha szabadságot kap "tud tenni csuda dolgokat" – hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ elnöke, az ösztöndíjainak ünnepélyes átadásakor. Markó úgy értékelte, a Communitas Alapítvány a magyarság önállóságra való törekvésének az egyik lehetséges kerete. Az alapítvány egy része az érdekvédelmi, érdekképviseleti munka támogatására szolgál, másik jelentős része, nyilvános pályázatok révén, a művelődési élet, oktatás, ifjúsági mozgalom valamint a fiatal művészek megsegítését célozza. A Communitas nyújtotta keret nagyságrendben az idén már megközelíti, jövőben pedig el fogja érni azt, amennyi az Illyés Alapítványban az erdélyi magyarság rendelkezésére áll. Az ünnepség részeként tárlatnyitóra is sor került. A Communitas Alapítvány három tavalyi díjazottja, Ferencz S. Apor, Nemes Kovács Ernő és Wilhelem József Hunor képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás. /Alkotni a szülőföldön érdemes. 21 alkotói ösztöndíjat adott át a Communitas Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./
2004. május 8.
A 75 éves Kányádi Sándor a vele készült interjúban emlékezett ifjúkorára. Felvették a színművészeti főiskolára. Fél év múlva önszántából otthagyta a főiskolát, átment a Bolyai Egyetemre. Azután 1955-ben került a Dolgozó Nő folyóirathoz, 1960-ban ment át a Napsugár gyermeklaphoz, ott volta a nyugdíjazásáig. Kányádi Sándor az író-olvasó találkozókon a leggyakrabban fellépő magyar költő volt. A Napsugárnál kezdtek el olvasótalálkozót tartani – Benedek Elek nyomán. Régebben 60–70 találkozót tartott évente, most, amióta nyugdíjas, száznál is többet. /Karácsonyi Zsolt: Kicsorbult igék élezője – interjú a 75 éves Kányádi Sándorral. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./
2004. június 9.
Tompa Gábor Lidércbánya című verseskötetét mutatták be jún. 7-én, Kolozsváron, a Bretter György Irodalmi Kör ülésén. Karácsonyi Zsolt szerint Tompa Gábor legújabb, ötödik verseskötete, valahol az avantgarde és a Házsongárd közötti térben helyezkedik el. /F. I.: Lidércbánya – Tompa Gábor új verseskötete. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./
