Tőkés László és elvbarátai a Fideszben, legyenek szívesek, ne tekintsék a romániai magyarság sorsát játékszernek – mondta máj. 20-án Kecskeméten Horn Gyula egy sajtóbeszélgetésen. Horn Gyula megdöbbentőnek nevezte, hogy "Tőkés László és fideszes barátai milyen keményen lépnek fel az autonómia ügyében, elátkozzák és szidják a magyar-román alapszerződést, amit az egész civilizált világ üdvözölt a megkötésekor". A volt miniszterelnök lényegesnek tartja, hogy a romániai magyarság ott van a parlamentben, az önkormányzatokban, a gazdasági életben, nagyon fontos és jó megállapodások születtek, közös beruházások kezdődtek Romániában, magyar és román vállalatok és vállalkozók részvételével. /Horn Gyula: ne tekintsék játékszernek a romániai magyarság sorsát. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 21./
2004. június 15.
Erdély-szerte sokaknak örömet jelent a magyarországi európai parlamenti választások végeredménye: a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség győzött, illetve a Magyar Demokrata Fórum mandátumával kiegészítve a konzervatív-nemzeti oldal fontos győzelmet aratott a szocialista–liberális kormánypártok fölött. Az anyaország határain túli magyarság számára Orbán Viktor, a volt magyar miniszterelnök a rendszerváltás utáni idők legkedveltebb miniszterelnöke volt, akinek választási veresége sokakban megingatta a reményt, hogy az általa elkezdett törődés a határon túli magyarsággal révbe jut. A félelmek beigazolódtak, a szocialista–liberális kormányzat a tőle megszokott módon mindent megnyirbált. Mindenhol az úgymond hivatalos érdekcsoportot ismerték el a kisebbségi politizálás egyetlen üdvözítőjeként, miközben az ellenzék táborától megtagadták a párbeszéd, és ezzel együtt a vitás kérdések tisztázásának esélyét is. Közben két éve tart a kampány az elmúlt kormány négy éves határon túli magyar politikájának lejáratására. Amit elkezdett Antall József, azt Horn Gyula derékba törte, és amit hosszú, áldozatos munka árán Orbán Viktor próbált tető alá hozni a Kárpát-medencei magyarság érdekében, az ismét dugába dőlt. /Makkay József: Sovány és kövér esztendők. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./
2004. június 19.
A magyarországi 1956-os áldozatok emlékére szervezett rendezvények egyikén Medgyessy Péter bocsánatot kért azért, ami akkoriban történt. Tizenöt évvel a rendszerváltás után. – Miért nem mondta ezt ki eddig senki? – tette föl a kérdést Markó Attila helyettes államtitkár. Sorra vette a kormányokat. „A Horn-kormány sem tette meg, ők viszont bevitték Magyarországot a NATO kötelékébe.” /!/ „Horn Gyula politikai tőkéje elsősorban az osztrák-magyar határnyitásban ellátott szerepére épült, akkori külügyminiszterként vállalva a szembenállást saját kormányának megtörőfélben lévő irányvonalával.” Orbán Viktor „a ’90-es évek derekától vette fel a nemzeti selyemfonalat (egy 2001 októberében Budapesten megszervezett konferencia elemzői szerint épp az 56-os kép átértékelése nyomta rá a bélyegét a Fidesz új arculatára – Népszabadság, 2001. október 18.).” „Akkor tehát mennyivel „illetékesebb" Medgyessy Péter a bocsánatkérésre, mint a rendszerváltás utáni bármelyik kormányfő?” Markó Attila szerint a rendszerváltás utáni magyar kormányok egyik legjelentősebb gesztusa volt ez. /Markó Attila: Egy bocsánatkérés – és ami mögötte van. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./ Köztudott, hogy nem Horn Gyula, hanem Orbán Viktor vitte be Magyarországot a NATO kötelékébe.
2004. augusztus 27.
Gyurcsány Ferenc a szocialista párt fővezéreitől, Horn Gyulától, Kovács Lászlótól, Lendvay Ildikótól vagy a vidéki apparatcsikok jellegzetes bikfanyelvétől elütő, új stílust, szókimondó, nyers nyelvhasználatot meghonosító Gyurcsány maga lehet egy személyben az a csoda, ami megállítja az MSZP aggasztó népszerűségvesztését. Kérdés: kiállnak-e majd mellette azok, akik nem benne látták az új miniszterelnököt? Gyurcsánynak szembe kell néznie a múltjával is. Az ifjúsági mozgalom után a rendszerváltozás utáni zűrzavarban – kapcsolatrendszerét hasznosítva – hatalmas vagyont szerzett. Ennek eredetét már eddig is sokat firtatta az ellenzék, a Gyurcsány-dosszié újabb és újabb titkai kerülnek majd előtérbe. Tény, hogy az elszegényedő Magyarországon egy bankár miniszterelnök után egy baloldali milliárdos kormányfő mindig is problémákat fog okozni, írta Bogdán László. /Bogdán László: A magyar Berlusconi avagy a szocialista csodavárás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 27./
2004. november 8.
Az MSZP és az SZDSZ aggódik, mondván, a határon túli magyaroknak adandó magyar állampolgárság beláthatatlan következményekkel jár. Kovács László külügyminiszter 1997-ben, a magyar–román alapszerződés aláírása előtt kijelentette, nem hajlandó feláldozni a határon túli kétmillió magyarért Magyarország érdekeit. Horn Gyula pedig arra volt kíváncsi, mi lesz a magyar egészségüggyel, amikor az immár magyar állampolgársághoz jutott határon túliak elözönlik a magyarországi egészségügyi intézményeket? Az MSZP-nek olyan szakemberei vannak, akik időben felhívják a figyelmet a leselkedő vészre, írta Asztalos Lajos. 2001 decemberében például Kovács László ("23 millió román fogja elözönleni Magyarországot"), a fő-fő pufajkás, Horn Gyula ("21 millió román özönli el Magyarországot"). Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint a magyar állampolgárság birtokában minden harmadik 18 és 35 év közötti határon túli magyar Magyarországra telepedik. Ezért szörnyen aggódnak, második Trianont emlegetnek. Fiatalítás volt az MSZP-ben, de nem hagynak fel a kádári hagyománnyal. Mert ennek az a lényege, hogy ne avatkozzanak a szomszédos országok belügyeibe. Közben szó sem esik arról, hogy a határon túliak döntő többsége megelégszik a magyar útlevéllel, és nem akar áttelepedni. /Asztalos Lajos: Szavazás a kettős állampolgárságról – harangfélreveréssel kíséri az MSZP, az SZDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./
2004. november 27.
Wass Albert utóélete – Isten kenyere címmel jelent meg a Wass Albert életműve sorozatban a Kráter Műhely 36. kötete, Turcsány Péter szerkesztésében. A kötet a sokak által a XX. század legolvasottabb magyar írójának minősített szerző holtában is folytatódó kálváriajárásának krónikája. Wass Albert magyar állampolgárságának helyreállítása körül kialakult s alantas vita a napjainkban a kettős állampolgárság ürügyén kialakult magyar-magyar polémiának vihart kavaró előszele, állapította meg Sylvester Lajos. Az 1946-ban Kolozsváron apjával együtt koncepciós perben halálra ítélt Wass Albertet a ’70-es években floridai otthonában a román szekuritáté bérgyilkosai akarták eltenni láb alól. Wass Albert 1996. június 24-én, Horn Gyula miniszterelnökségének idejében egykori magyar állampolgárságának elismeréséért és érvényesítéséért a magyar belügyminisztériumhoz fordult. A 90. életévében járó Wass Albertet Kuncze Gábor belügyminisztersége idején 1997. június 26-án a következő megjegyzéssel fizetik ki: ,,...a bizonyítvány a kiállítástól számított egy évig érvényes”. Wass Albert a megaláztatást nem tudta elviselni – sokak szerint 1998. február 17-én ezért lett öngyilkos. Mások szerint meggyilkolták. /Sylvester Lajos: Nagy emberek nagy vihart kavarnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 27./
2004. december 23.
Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő megszidta a pápát. Számon kérte a Szentatyától, valamint Angelo Sodano bíborostól, vatikáni kormányfőtől azt, hogy a történelmi egyházak vezetői, köztük a magyar katolikus püspökök is a kettős állampolgárságra vonatkozó december 5-i népszavazás kapcsán az igen szavazatok mellett foglaltak állást, no meg azt, hogy az egyházi oktatás mellett tüntettek december 14-én. Gyurcsány és kíséretének kijelentései politikai vihart kavartak Magyarországon, ami állásfoglalásra kényszerítette a vatikáni kormányzatot is. „A magyar püspökök jó állampolgárokként csak aggodalmuknak adtak hangot a közjóért, és a Szentszék kiáll mellettük, mert csak azt kérik, ami a megállapodás szerint jár" – idézte Angelo Sodano bíborosnak a magyar miniszterelnökkel folytatott hét végi vatikáni megbeszélésén elmondott szavait a magyarországi Apostoli Nunciatúra közleményében. E pontosításra azért volt szükség, mert a magyarországi sajtó csak a magyar kormányküldöttség által mondottakat ismertette, a Vatikán álláspontja nem hozta nyilvánosságra. December 14-én az Oktatási Minisztérium előtt az egyházi iskolák finanszírozásának megváltoztatása ellen tüntettek. E tüntetésen való részvétellel kapcsolatban Sodano bíboros „következetesen aláhúzta a párbeszéd fontosságát, megdöbbenését fejezvén ki az a tény fölött, hogy a kormány nem tartja tiszteletben a Horn Gyula miniszterelnök és Angelo Sodano bíboros által 1997-ben aláírt, Szentszékkel kötött megállapodást" – áll a közleményben. „Itt egy rosszízű politikai játszma folyik: a szóban forgó urak végtelenül meg vannak sértődve, hogy valaki el merte mondani, hogy az egyházaknak a Jézushoz vezető út és az üdvösség keresése útjának megtalálása mellett, helyett nem biztos, hogy úgy és akként kell foglalkozni a napi közélet politikai dolgaival, ahogy teszik. Ez egy helyénvaló kijelentés" – mondta a Kossuth Rádióban Gyurcsány, aki a jobboldali pártok reagálását „bőszült arroganciának" nevezte. Semjén Zsolt fideszes képviselő kijelentette: „ha a lengyel egyház és benne az akkori krakkói érsek, a későbbi lengyel pápa bizonyos értelemben nem politizált volna, akkor önök (mármint a szocialista politikusok) még mindig az MSZMP-ben ülnének, a Varsói Szerződésben és a KGST-ben". Dr. Jakubinyi György érsek a tavalyi csíksomlyói búcsún kifejtette: „Azt mondják, hogy az egyház nem politizál. De ez nem jelenti azt, hogy az egyház népének jövőjét avatatlan kezekbe adja." Az érsek hangsúlyozta: az egyház mi vagyunk, mindannyian, és minden kereszténynek kötelessége részt venni a politikában, olyanok mellett szavazni, akik népünk mellett állnak, akik az evangélium tanítását akarják megvalósítani a közéletben. Hozzáfűzte: az egyháznak így kötelessége politizálni. /Sarány István: Gyurcsány esete a pápával. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 23./
2005. március 24.
Horn Gyula a Partiumba látogat. A magyarországi kormányoldal képtelen szembesülni a kettős állampolgárság ügyében rendezett népszavazás eredményének határon túli fogadtatásával, miközben az erdélyi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai magyarok egyszerűen nem tudják megbocsátani a nemre biztató kampány stílusát és hangvételét. Ebből „az anyaországnak sem kellünk” típusú frusztráltságból ered Eörsi Mátyás kolozsvári „kiebrudalása”, valamint Gyurcsány Ferenc március 15-i üzenetének kifütyülése is. Horn Gyula, Magyarország korábbi miniszterelnöke kétértelműen nyilatkozott a kettős állampolgárság kiterjesztéséről. Miközben korábban úgy vélekedett, hogy ez a kérdés veszélyezteti Magyarországnak a szomszédaival kialakult, az államközi alapszerződéseken alapuló jó kapcsolatát, majd szóvá tette az MSZP vezetőségének, hogy legyenek halkabbak a nemmel. Az erdélyi magyarságnak képesnek kell lennie a vita lefolytatásához. /Rostás Szabolcs: Ellenféllel vitázni. = Krónika (Kolozsvár), márc. 24./
2005. március 25.
A magyar kormányoldalnak a kettős állampolgárságról rendezett népszavazás után sincs restelkednivalója a határon túli magyarokkal szemben, mivel sorsuk mindig elsődleges volt számára – jelentette ki március 24-én Nagyszalontán Horn Gyula volt magyar miniszterelnök. Horn Gyula az általa 1996-ban aláírt magyar–román alapszerződés kapcsán elmondta, büszke arra, hogy olyan megállapodást sikerült kötnie Romániával, amely elősegítette Magyarország EU-csatlakozását. A kettős állampolgárság ügyében kifejtette, kezdettől fogva azon a véleményen volt, hogy az sokkal fontosabb egy jogi kérdésnél. „A népszavazás rossz, félresikerült kezdeményezés volt, annyira, hogy akik a nem szavazatra buzdítottak, maguk sem tudták megindokolni, miért tették. De azok sem tudták pontosan, mire voksolnak, akik igennel szavaztak. Akkor is azt hangoztattam, hogy mindenkinek a saját lelkiismeretére kell bízni, hogyan szavaz” – hangsúlyozta a politikus. Horn Gyula március 25-én Nagyváradon az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetőivel tárgyal. /Balogh Levente: Horn Gyula: nincs szégyellnivalónk. = Krónika (Kolozsvár), márc. 25./
2005. április 18.
Nagyszalontára, majd Nagyváradra látogatott a napokban Horn Gyula, a magyar kormány 1994 és 1998 közti miniszterelnöke. A kettős állampolgárságról tartott tavaly decemberi népszavazást követően úgy tűnt, kormánypárti politikus nemigen fog Erdélybe látogatni. Horn Gyula úgy vélte, „a népszavazás rossz, félresikerült kezdeményezés volt, annyira, hogy a nemre buzdítók maguk sem tudták megindokolni, miért tették”. Szerinte „a kormányoldalnak nincs restellnivalója a határon túli magyarokkal szemben, mivel az ő sorsuk mindig elsődleges volt számára”, és sajnálja, hogy „egyeseknek sikerült összeugrasztaniuk a különböző nemzetrészeket”. Elindulása előtt találkozott a miniszterelnökkel, aki kijelentette, „senki sem vonhatja kétségbe, hogy bizonyos feltételek mellett a kettős állampolgárság joga minden magyart megillet. Ezért meg kell vizsgálni, hogyan lehet ezt biztosítani a külhoni magyaroknak”. Horn Gyula pufajkásként jelen volt a Nyugati pályaudvar előtti, 1956 decemberi sortűznél, és – állítják – szódásüveggel verte szét két „ellenforradalmár” állkapcsát, akinek e tevékenységére vonatkozó iratai nyomtalanul „eltűntek”, s aki, mikor 1994 után, miniszterelnöksége idején, mindezt ráolvasva, lemondásra szólították föl, egy cinikus „Na és?”-sel felelt. Horn Gyula kormányfő 1994 és 1998 között, különböző ürügyekre hivatkozva, többször is fölvetette a határon túliak számára a vízumkényszer bevezetését, „anyagi okok” miatt a Kossuth Rádió teljesítményének a csökkentését, a Duna TV felszámolását stb. Kovács László, a magyar–román alapszerződés előkészítése idején kijelentette: nem kívánja feláldozni Magyarország tíz és félmillió lakosát a határon túli két milliós (!) magyarság vélt érdekeiért. Az alapszerződés aláírása után kiderült, a szerződés előzetesen közölt szövege nem volt azonos az aláírttal. Ezek után Kovács László mégis azt hangoztatta, hogy „a magyar kormány nem hagyta cserben, nem árulta el a romániai magyarságot”. 1998 tavaszán, az országgyűlési választások előtt a Horn-kormány határozottan ellenezte a határon túli magyaroknak adandó magyar állampolgárságot. /Asztalos Lajos: A határon túliak és Horn Gyula. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./
2005. szeptember 26.
A Magyar Polgári Szövetség után a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága és külön az SZNT elnöke, dr. Csapó I. József is levélben fordult az Országgyűléshez, hogy Románia uniós csatlakozási szerződésének országgyűlési szavazásán ne szavazzák meg Románia EU-csatlakozását, amíg a bukaresti parlament törvényt nem fogad el Székelyföld autonómiájáról. Időközben Körömi Attila országgyűlési képviselő, a Jobbik pécsi elnöke felhívta a figyelmet, hogy alkotmányellenesen, egyszerű többségi szavazattal terjesztette elő a külügyminiszter Románia EU-csatlakozásának jóváhagyását, holott a törvény elfogadásához kétharmados támogatás szükséges. Emiatt a Fidesznek döntenie kell, a kormány vagy az erdélyi magyarság mellé áll? A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága felhívását Orbán Viktornak és Áder Jánosnak, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnökének, illetve az alakulat országgyűlési frakcióvezetőjének címezte: ,,A Székelyföld területi autonómiájáért demokratikus eszközökkel végzett munkánk, amely iránti támogatásukat Önök is kifejezték, olyan szakaszba érkezett, amikor a legfontosabb lépést a budapesti képviselők szavazata jelenti. Amennyiben Önök valóban felelősséggel viseltetnek az erdélyi magyar nemzeti közösség iránt, és valóban támogatják mindeddig demokratikus módon fenntartott autonómiatörekvéseinket, úgy a hétfői szavazáson (…) arra kérjük Önöket, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Országgyűlési Képviselőcsoportját és rajta keresztül a magyar Országgyűlést, addig ne szavazza meg a Románia EU-csatlakozási szerződésének kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot (T/16966), amíg Székelyföld autonóm közigazgatási régiót – a szülőföldjén többségben levő magyar nemzeti közösség önazonossága védelmére szolgáló hatáskörökkel és intézményekkel együtt – törvény által létre nem hozzák!” A Magyar Polgári Szövetség és a Székely Nemzeti Tanács kérésével azonos álláspontra helyezkedett nyílt levelében a délvidéki Magyar Polgári Szövetség is, kijelentve. Jeszenszky Géza, az Antall-kormány volt külügyminisztere, később Magyarország washingtoni nagykövete is arra kérte az országgyűlési képviselőket, hogy addig ne szavazzák meg Románia EU-csatlakozási szerződésének kihirdetését, amíg a bukaresti hatalom törvényben nem garantálja az erdélyi magyar nemzeti közösség autonómiáját és Székelyföld területi autonómiáját. ,,Nem lehet ultimátummal politizálni, ráadásul nem vagyunk nagyhatalom” – hangsúlyozta Horn Gyula volt miniszterelnök azzal kapcsolatban, hogy a Székely Nemzeti Tanács elnöke nyílt levélben kérte a magyar Országgyűlést: csak akkor szavazza meg a Románia európai uniós csatlakozásáról szóló törvényjavaslatot, amikor területi önkormányzást szavatolnak Székelyföldnek és személyi elvű autonómiát az erdélyi magyarságnak Romániában. ,,Ez a nép bölcs, és ez a bölcsesség megjelent tavaly december ötödikén” – reagált Horn Gyula a kérésre. /Erdély jövője az ellenzék kezében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./
2005. október 8.
,,Azért népszerűtlen az MSZP a határon túliak körében, mert félretájékoztatják őket, nem ismerik a párt és a kormány tevékenységét, azt, hogy mennyit teszünk értük” – panaszolta minap Horn Gyula egykori miniszterelnök, MSZP-s politikus a magyar közszolgálati televízió műsorában. Nyilvánosságra került a magyar kormány jövő évre tervezett költségvetése, amelyből kitűnik, ismét jelentősen megnyirbálták a határon túli magyaroknak szánt támogatásokat. Ebben az évben a magyarországi büdzsé 0,195 százalékát fordították a támogatásra, jövőben ez az arány alig 0,132 százalék lesz, a támogatások összértéke 9,6 milliárd forint, 25 százalékkal kevesebb, mint idén. Teljesen támogatás nélkül marad a csángómagyar oktatás. A szülőföldalapban, bár egymilliárdot ígértek, csak 608 millió forint szerepel. Nem lesz pénze a külügyminisztériumnak a Szegedi folyamat és a Nyíregyházi folyamat (határon átnyúló együttműködések) támogatására, és nem szerepel egy forint sem a kelet-délkelet-európai kormányzati stratégia végrehajtásánál, a határon túli magyarok szülőföldprogramja nevezetű tételnél – ide tartozik egyebek mellett az Új Kézfogás Közalapítvány, a Segítő Jobb és mások – 300 millióval csökken. Teljesen megvonták a támogatást a Magyar Tudományos Akadémia mellett működő Arany János Közalapítványtól, a magyar tudósoknak pedig az idei 116 millió forint helyett 28,5 millióval kell beérniük. /(-kas): Rajtunk takarékoskodik a Gyurcsány-kormány (Csökken a határon túli magyarok támogatása). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 8./
2005. október 17.
1989 után megnyíltak a határok. Azután jöttek a szigorítások. Ehhez járult nemsokára a vonatjegy gyorsütemű drágulása. 1994 után következett a túlsó oldal. A kormány élén Horn Gyula több ízben is azzal fenyegetőzött, hogy bevezetteti a határon túliak számára a vízumkényszert, mert ők követik el a súlyos bűncselekmények 90 százalékát. Jött a román oldal: a 2001 őszén kibocsátott kormányrendelet december 1-től jelentősen megszigorította az országból való kilépést. A Magyarországra utazóknak is kötelező lett az egészségügyi biztosítás, az 1961 óta érvényes megállapodás ellenére. Leszállították az embereket vonatról, buszról, annak ellenére, hogy az akkori belügyminiszter, Ioan Rus elismerte, a két ország közti, az egészségügyi ellátásra vonatkozó 1961. évi megállapodás érvényes. Hónapokba telt, amíg végül a Magyarországra utazóknak ismét nem kellett felmutatniuk efféle biztosítást. Jött a nagy hidegzuhany. 2001. december 1-től nemcsak az egészségügyi biztosítás lett kötelező, hanem Magyarországra 250, Nyugatra 500 euró, illetőleg ennek megfelelő valuta. Mindez persze a vízummentesség érdekében. Küldték is vissza a határról ismét embereket. 2004. május 1-je után már menettérti jegyet és fejenként 500 eurót kellett felmutatni a határon. Idén október elsejétől érvénybe lépett az a rendelet, mely szerint a Magyarországra rokoni, baráti látogatásra utazónak magyar közjegyző által hitelesített, Romániában lefordított és itteni közjegyző által hitelesített hívólevélre van szüksége. Később az ötszáz eurót százötvenre csökkentették. A magyar és a román belügyminiszter végül egyetértett abban, hogy a Magyarországra utazóknak nincs szükségük hívólevélre. A határőrök viszont azt mondják, szóbeszédre nem adnak, lássák ezt írásban, így gyakorlatilag a hívólevél továbbra is szükséges. /Asztalos Lajos: A határ átjárhatósága... és Damoklesz kardja. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./
2005. november 15.
Horn Gyula Mindszenty-díjas is lehetne a mai világban. 1956-os mártírokról elnevezett elismeréseket kapnak hajdani hóhérok, egyházi alapítású díjakat pedig a pártnál papokat jelentgetett személyek. Év közben több jeles közéleti személyiség már visszautasított elismeréseket, többek között Kallós Zoltán néprajzkutató, Magyari Lajos költő vagy a felvidéki református püspök, Erdélyi Géza. Némely bennfentes szerint a magyar kormány megbízottai a vidéket járják és kérdezősködnek, ki lenne az, aki díjat elfogad és átvesz. Díjakat nemcsak a magyar állam hozott létre, hanem számos szervezet, alapítvány, egyesület. Lassacskán már azt sem fogjuk tudni, hogy Verestóy lesz-e Markó Béla díjas vagy Markó Béla lesz Verestóy díjas, írta Somogyi Botond. /Somogyi Botond: Horn Gyula Mindszenthy-díjas. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./
2006. április 3.
Kampányzáró nagygyűlést tartott az MSZP és a Fidesz. „A nemzet a szó, a köztársaság a tett”, a nemzet az akarat, a köztársaság a cselekvés – jelentette ki a szocialisták miniszterelnök-jelöltje április 1-jén, „a köztársaság barátainak nagygyűlésén.” Gyurcsány Ferenc szerint a szocialisták képesek összekapcsolni egymással két közös szándékot: egyfelől a gazdagabb, sikeresebb ország és erősebb gazdaság megteremtését, másfelől azt, hogy ez az erő és gazdagság milliókat, egy összetartó Magyarországot szolgáljon. A Hősök tere előtt felállított színpadon a Szocialista Párt vezetői, többek között Hiller István pártelnök, Lendvai Ildikó frakcióvezető, Medgyessy Péter és Horn Gyula volt miniszterelnök volt jelen. Megrendítő érzésnek nevezte Orbán Viktor, a Fidesz elnöke pártja április 2-i, vasárnapi budapesti nagygyűlésén, hogy „még többen vagyunk, mint négy évvel ezelőtt.” Beszédében a Fidesz kormányfőjelöltje kitért arra, hogy a párt nagygyűlésével egy időben magyarok ezreinek otthonát fenyegeti az árvíz. Azt kérte a magyar szolidaritás nevében, hogy mindenki segítsen, ahol tud. Orbán Viktor beszédét megelőzően Áder János, a Fidesz frakcióvezetője; Pokorni Zoltán alelnök és Kövér László, az országos választmány elnöke együtt érkezett a színpadra a közönség nagy tapsától kísérve. A szervezők szerint mintegy másfélmillió ember vett részt a rendezvényen. Első alkalommal szavazhattak külföldi magyar diplomáciai képviseleteken azok a magyar állampolgárok, akik ezt nem tehetik meg otthon, a jövő hét végi magyarországi országgyűlési választásokon. /Daczó Dénes, Debreczeni Hajnal, Mihály László: Kampányzárók, külföldi voksok. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./ Április 1-jén Budapesten piros lángba borult, és Vörös térré változott az Andrássy út. A vörös lufidömping s a vörös egyentábla-rengeteg, a vörös trikók és pólók átfestették az utat. A kivonulás régi ideológiák újraszínezésére emlékeztetett, minden ,,a tartalom és forma egységének jegyében” történt: a szavak és lufik egyaránt könnyű gázzal töltötteknek bizonyultak, az IGEN, MSZP egyenfeliratok özöne: egyenlufik és egyentáblák egy vörös falanszter szabványosító képzetét keltették. A köztársaság barátainak nem volt, kitől megmenteniük a köztársaságot, írta Sylvester Lajos. Valakik ezekben a napokban robbantással keltettek félelmet. Másnap a Kossuth téren délben kelt fel narancssárga színben a nap. A Kossuth téri országos sereglet előtt a szónokok, a szó erejében bízva szólították az ország, a Kárpát-medence magyarságának egészét megjelenítő óriásgyülekezetet az április 9-i ,,választó vasárnapon” a változást hozó jelenlétre és voksolásra. A megszólított társadalmi kategóriák reprezentánsai generációk üzenetét-akaratát tolmácsolták, a nemzetiségek, az értelmiségiek, tudósok, alkotóművészek, sportolók jelenléte a nemzetegyesítés igényét vetítette ország-világ elé. Orbán Viktor beszédébe a kommunista szoborpark megszemélyesítéséről, a múlt új csomagolásba öltöztetett visszalopakodásáról beszélt, a kommunista diktatúrák ,,teljesítményét” is messze túlnövő ,,papírszoborról”, amelynek csak a füle háromemeletnyi, mert, amint mondta, ,,a legnagyobb szobrokat azok állítják, akik lélekben a legkisebbek”. A Kossuth téri nagygyűlés üzenete: az országépítő nemzetegyesítés s az ébresztő, Magyarország! /Sylvester Lajos: Ki húz bele, és ki húz el? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 3./ Orbán Gyurcsány Ferencnek egy kilencemeletes házat elborító arcképére célzott.
2006. május 2.
Sokan reménykedtek abban, hogy az idei választások nyomán fordulat következik be a magyar politikai életben, s a Fidesz veszi át a kormányrudat. A határon túli magyarság jelentős többsége is erre számított. Vélemények hangzanak el azóta is, miért lett a kampány kimenetele az, ami. Mondják, hogy a Fidesz bedarálta a kisebb jobboldali pártokat. Koncz Attila például nem átallotta azt állítani, hogy a Fidesz „Rákosi legjobb tanítványaként szalámizta az MDF-et”. Úgy látszik, nem tudja, Rákosi módszerének a kommunista vezérlésű politikai rendőrség, az ÁVO és a szovjet politikai rendőrség, az akkor még NKVD is szerves része volt. Ezek szerint tehát a Magyar Demokrata Fórum (MDF) a Fidesz miatt jutott oda, ahova: 1992-ben a Fidesz zárta ki az MDF-ből Csurka Istvánt és társait; nem Szabó Iván és társai váltak ki az MDF-ből és hozták létre a Magyar Demokrata Néppártot (MDNP), mert ez a Fidesz műve volt; tavaly nem Dávid Ibolya és társai zárták ki az MDF országgyűlési csoportjának majdnem a felét, köztük Lezsák Sándort, az MDF egyik alapítóját és vezéralakját, hanem a Fidesz. Ghiczy György, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) egykori elnöke volt az, aki addig fészkelődött elnöki székében, mígnem szétverte saját pártját. És mi történt a Független Kisgazdapárt háza táján? Torgyán József, a párt elnöke volt az, aki 2002 előtt, kormányszövetségben a Fidesz-szel, bezáratta a párt székházának kapuját és nem engedte be a vezetőségi tagokat. Addig-addig, míg őt is kizárták a maradék pártból. A Magyar Szocialista Munkáspártból lett Magyar Szocialista Párt, bár tagadja, de megőrizte szülője módszerét. Ugyanezt alkalmazza Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) is. Goebbels mondta: a hazugságot addig kell ismételni, mígnem igazság lesz belőle. 1998-ban, miután a Fidesz került kormányra, az MSZP-SZDSZ megrémült, nyomban elindították a suttogó propagandától a nyílt támadásig terjedő hazugságfröcskölő gépezetüket. Szájról szájra terjesztették és terjesztik, hogy Orbán Viktor cigány, eredeti neve Orsós. „Csalnak, lopnak, hazudnak”, harsogták. Nyugaton terjesztették, hogy Orbán Viktor faj- és zsidógyűlölő. Horn Gyulával, az ’56-os pufajkással, Kovács Lászlóval, Kádár elvtárs sírig hű tanítványával az élen, a sajtószabadság „védelmében” tüntettek. Az „árokásó” Fidesz „kettészakította az országot” – Kádár idején bezzeg példátlan volt az egység: az ávósok, a III/III-as, a III/II-es ügynökök, a pártkáderek, a pufajkások és az értelmiségiek, a munkások meg a parasztok „egysége”, írta Asztalos Lajos. Orbán Viktor az autópályák építéséhez az apja bányáiból szállított dolomittal hatalmas vagyont harácsolt össze – nem úgy, mint „szegény” Gyurcsány. Keller László, a „nagy” MSZP-s vegy-ész „kiderítette”, felbecsülhetetlen kárt okozott, mert a dolomit az esővíztől „kénsavat fejlesztett”, ami „szétmarta” az utakat. Most, a választási kampány idején viszont arról zengett a kórus, hogy a Fidesz-kormány alatt „egyetlen km” autópálya sem épült. 2001 végén, 2002 elején a 23 millió románnal ijesztették a népet, 2004 novemberében 800 000 határon túli volt a mumus. Közben a költségvetési hiány eddig nem látott méreteket ért el, az államadósság pedig rekordmagasságot. /Asztalos Lajos: Választások, MDF-bedarálás és egyebek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./
2006. június 22.
A második Gyurcsány-kormány, miután elhatározta, hogy alaposan megzsarolja az anyaországi lakosságot, kisepri a padlásokat is a maradék civil tartalékoktól, figyelő tekintetét a határon túli magyarságnak juttatott morzsákra vetette, s tekintve, hogy éppen e ,,külhoni magyaroktól” fél leginkább, határozott: nincs szükség a HTMH-ra (Határon Túli Magyarok Hivatala), nincs szükség közalapítványokra, de a magyar–magyar értekezleteket is felesleges összehívni, hiszen a Máért voltaképpen terméketlen és haszontalan, tekintve, hogy gyűléseit nem előzi meg ,,előzetes egyetértés”. Gyurcsányék szerint a Máért-zárónyilatkozatokat előre, biankóban kell elkészíteni, s utána esetleg jöhetne valamilyen szócséplés. Példátlan cinizmus és felelőtlenség váltotta fel az eddig is botladozó, félszárnyú nemzetpolitikát, s ha így haladunk tovább, a szoclib magyar kormány egyszerűen letagadja, hogy az anyaország határain kívül ötmilliónyi magyar él, írta Magyari Lajos költő, a lap főmunkatársa. Gyurcsány Ferenc majd kézi vezérléssel intézi az összmagyarság gondjait, hiszen ő mondta, ,,tizenötmillió magyar érdekében fogok politizálni”. Gyurcsánynak egyelőre a tízmilliónyival is erősen meggyűlt a baja. A rendszerváltást követően sok hiba, sok mulasztás, kétbalkezesség történt Magyarországon: Antall József nem mert igazán, erős kézzel belenyúlni a megörökölt darázsfészekbe, ezt Boross sem kockáztatta, Orbán Viktor elfelejtette megregulázni az agymosó, nemzetellenes médiacézárokat, Horn Gyula és Medgyessy Péter mondott néhány igen populista balraátot, de ezek sem mozdítottak igazán az ország szekerén. Ám amit Gyurcsány és csapata művelt, az tényleg példátlan a magyar históriában. /Magyari Lajos: Amikor már semmi nem kell. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./
2006. szeptember 18.
Az Origo internetes portál további részleteket közölt a hangfelvételből. Az írás szerint a több mint háromórás felvételen a szocialista képviselőcsoport vitatta meg az ország helyzetét, Gyurcsány programbeszédét. Lendvai Ildikó vezette az ülést, adta meg a szót a felszólalóknak. Gál J. Zoltán, Veres János, Horn Gyula, Kökény Mihály, Vitányi Iván az ismertebb felszólalók, de a frakció számos tagja hozzászólt. A felvétel megdöbbentő része az, amikor a hozzászólások végeztével Gyurcsány Ferenc 25 percben reagált az elhangzottakra. Az idézetek szerint Gyurcsány Ferenc azt mondta: ,,amit az elmúlt egy hónapban meg lehetett tenni, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogy ha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt.” ,,Azt mondjuk-e, hogy a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogyan lesz majd az útiköltség-elszámolásuk, b...a meg. Jöttek páran, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Egzisztenciát lehet még találni. Tudom, hogy ezt nem könnyű mondani, ne vágjátok mindig a képembe!” ,,Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni! Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással kell csinálni” – mondta a miniszterelnök. /(L): Másfél évig hazudtunk (Gyurcsány). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 18./
2006. szeptember 19.
Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök májusban, Balatonőszödön az MSZP frakcióülésen mondott beszédet, amely szeptember 17-én nyilvánosságra került. Részletek a nagy vihart kavart beszédből: • Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. • Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt. És én magam, amit korábban egy évig nem tapasztaltak tőlem, az elmúlt egy hónapban talán háromszor kezdtem el üvöltözni és kiabálni, nem bírva mindennek a feszültségét a tárgyalásokon. Nem a kollégákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, hogy húzzatok már a p…ba ezzel. Gyerünk előre. • Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. • Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib…ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni(?), azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni, gyerekek, nem tudunk. Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen, hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani. • Odajön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Ferikém olvasom a Sárközi-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700–800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy őneki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. • Gyerekek. Nem vagyunk tökéletesek. Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben. Hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírnák ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni. • Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között. Muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is. • És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, b….a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat. • Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. Mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét. Ahhoz másik madám kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni, egyáltalán nem. Én nem fogok naponta fölállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. • Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen. Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként a 7 százalékot akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást. Ez az igazi botrány. Az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. • De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. Egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, hogyha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. • És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. Aztán majd visszaszerezzük. Mert majd megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. • Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyébe. • Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk meg, csináljuk meg. Sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom mondani, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát sem így, sem így. Tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de… Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kib...ott jó könyveket a modern magyar baloldalról. /Gyurcsány: hazudtunk reggel, éjjel meg este. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./
2007. február 26.
A Magyar Szocialista Párt működésének és politizálásának megújítását tűzte zászlajára az MSZP február 24-25-én megtartott kongresszusa. A párt új elnökévé Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt választották csaknem kilencven százalékos többséggel. A kormányfő előzőleg kikötötte: csak akkor vállalja a vezetést, ha a küldöttek legalább háromnegyede mellé áll. A modernizációs úttal kapcsolatban Horn Gyula volt miniszterelnök felhívta a figyelmet, hogy „olyan sehol nincs, hogy a reformok ekkora támogatást kapjanak”. Horn azt kérte Gyurcsány Ferenctől, hogy fejezzék be a Kádár-rendszerrel kapcsolatos megnyilvánulásokat, mert „nem kellenek újabb frontok”. /Sz. L. : MSZP-modernizáció őrült ötletekkel. Gyurcsány Ferencet választotta elnökévé a nagyobbik magyar kormánypárt. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./
2007. június 21.
Gyurcsány Ferenc kormányfő Brüsszelben Magyarország és a közép-európai térség helyzetét elemezve elmondta: közös illúzió volt, hogy a kommunista múltból a demokratikus jelenbe vezető átmeneti időszak könnyebb és rövidebb lehet. Gyurcsány brüsszeli előadásával egy időben kiderült, hogy a kormányfő: a Magyar Köztársaság egyik legrangosabb kitüntetésére javasolta elődjét, az 1956-ban a magyar forradalom vérbe fojtásában segédkező karhatalmista, pufajkás Horn Gyulát. „Na és?” – lehetne mondani Horn szállóigévé vált, pufajkás múltját firtató kérdésre adott válaszát. „Na és?” – tenné fel a kérdést Horn elvbarátja, Ion Iliescu is, aki szintén a törvényes rend védelmére hivatkozva hívta be 17 évvel ezelőtt Bukarestbe a bányászokat. Gyurcsány Ferenc sohasem fogja megérteni, hogy a Horn és Iliescu okozta traumákat – többek között a bábáskodásuk alatt 1996-ban megszületett román–magyar alapszerződést – a két ország társadalmának jelentős része nem képes megemészteni, írta a Krónika. /Rostás Szabolcs: Illúziórombolók. = Krónika (Kolozsvár), jún. 21./
2007. július 4.
Magyarországon nagyon rossz a hangulat. A gazdasági romlás, az ország hitelveszítése indokoltan ingereli a magyar lakosságot. A lap munkatársa, a kormánypárti Népszavába is tudósításokat küldő Lokodi szerint az országban kicsináló idegpárbaj folyik, kölcsönösen rúgnak élőkbe és holtakba. Éppen azon vitatkoznak egy kitüntetés apropóján kicsit vagy nagyot rúgni az exminiszterelnökbe, az újságíró szerint „áttételesen egy fél ország népébe”. /Lokodi Imre: Vattazeke uniformis Népszavazás és ami mögötte van. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 4. Az exminiszterelnök, akit az újságíró védelmébe vesz, a pufajkás Horn Gyula.
2007. július 5.
Sólyom László köztársasági elnök nem írja alá a Horn Gyula volt miniszterelnök kitüntetésére vonatkozó miniszterelnöki előterjesztést. Az államfő szerint Horn Gyula mostanáig fenntartott és képviselt nézetei az 1956-os forradalomban játszott szerepéről, és ezen keresztül a forradalomról, összeegyeztethetetlenek a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjével. „Horn Gyula karhatalmista volta 1956-ban, és különösen saját értékelése akkori szerepéről és vállalásáról a forradalom ötvenedik évfordulóján, 1956 értékeiről való állásfoglalás is” – olvasható a levélben. „Az 1956-os forradalom tagadása a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjének tagadása. A forradalmat eltipró Kádár-rendszer és a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendje viszont egymással össze nem egyeztethető. ” „Az alkotmánybíróság az alkotmány értékrendjével ellentétes tevékenységnek értékelte a karhatalmi alakulatban való szolgálatot 1956―1957-ben. ” „Horn Gyula a forradalom 50. évfordulója alkalmából azt nyilatkozta a Die Welt napilapnak, hogy a felkeléssel együtt sok bűnöző került szabadlábra, akik veszélyeztették a biztonságot. A pufajkás osztagban a törvényes rendet védte. ” „Egykori tette és mai állásfoglalása olyan alapvető ellentétben állnak a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjével, hogy Miniszterelnök Úr előterjesztését Horn Gyulának az indokolásban felhozott érdemeire tekintettel sem teljesíthetem. ” –– szögezte le Sólyom László. Gyurcsány Ferenc kitart álláspontja mellett, Sólyom levelére reagálva, úgy vélte, sokkal fontosabb az út, amelyet az ember bejár, mint az út kiindulópontja. /Sólyom László visszautasította Horn Gyula kitüntetését. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 5./
2007. július 5.
Kapjon-e medáliát, avagy ne kapjon a hetvenöt esztendős Horn Gyula, ebben is táborokra szakadt az ország. Horn Gyula emberi és politikusi pályafutása ellentmondásos. Ő maga egyenes vonalúnak és töretlennek véli, erről tanúskodnak interjúi, de önéletrajzi írása is. Azt állította, hogy 1956–57-ben ő fegyveresen-pufajkásan a fennálló törvényes rendet védelmezte. A forradalom leverése intervenciós idegen csapatok behívásával történt, akik ebben segédkeztek, hazaárulók. Elszánt és bigott kommunisták –hazaárulók – nem csupán egy nemzeti forradalom vérbe fojtásához asszisztáltak, de fő szerepet vállaltak a törvénytelen megtorlásokban. Kétségtelen, hogy Horn Gyulának volt pozitív szerepe a rendszerváltás tájékán. Ezért Németország részéről elismerés illette Horn Gyulát, bár senki nem kérdezte meg máig, hogy a híres gesztust önmagától tette-e, avagy Németh Miklós határozott utasítására. /Magyari Lajos: H. Gy. Medáliája. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 5./
2007. július 6.
Sólyom László köztársasági elnök jelezte, nem kíván részt venni Horn Gyula 75. születésnapján a tiszteletére adott fogadáson. Sólyom – miután az Alkotmánybíróság erre felhatalmazást adott neki – megtagadta Gyurcsány kormányfő előterjesztését: Horn kitüntetését a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével. Indoklása szerint a rendszerváltás időszakának külügyminisztere, a későbbi kormányfő szerepe az 56-os forradalom utáni eseményekben, illetve a korabeli történések kapcsán a mai napig képviselt nézetei nem egyeztethetőek össze a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjével. Horn 1956-os magatartása, a karhatalmisták szerepéről mind a mai napig képviselt véleménye megosztja a társadalmat, saját pártján belül is gyakran gerjesztenek vitát megnyilatkozásai. Az ÚMSZ mentegeti Horn Gyulát: a kezéhez nem tapadt vér, a rendszerváltást követő korszak történéseinek ő volt az egyik legfontosabb alakítója. /Szűcs László: Horn keresztje. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./
2007. július 9.
,,A jó izéjét... a nénikéjét!” – fakadt ki Horn Gyula a 75. születésnapja alkalmából a budai Várban, a Nemzeti Galériában rendezett ünnepségen, arra utalva, hogy Sólyom László államfő megtagadta tőle a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. Előzőleg Horn nevek említése nélkül bírálta az ellenzéket. Kétszínű alakoknak tartja őket, főleg azokat, akikből a párt csinált embert. Majd kijavította magát: nem is embert, mert azt nem sikerült. Horn Gyula azt mondta: ezek a renegátok azoknak az életútját kérdőjelezik meg, akik nem forgattak köpönyeget, akik a rendszerváltáson átívelően megmaradtak baloldaliaknak. Wittner Mária fideszes országgyűlési képviselő, ‘56-os halálraítélt hangsúlyozta: Horn Gyulának természetesen joga, hogy születésnapját megünnepelje barátaival, ,,a volt elvtársaival együtt”, de azon nem kell felháborodni, hogy egy demokratikus rendszerben alapított kitüntetést nem kap meg, mert nem méltó rá. A kitüntetést az államfő Horn karhatalmista múltja, az ‘56-os forradalom megtorlásában való részvétele miatt tagadta meg. /Az államfő nénikéjét emlegette Horn Gyula. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 9./
2007. július 10.
Sólyom László köztársasági elnök nem volt hajlandó kitüntetni Horn Gyulát abból az alkalomból, hogy az elérte 75. születésnapját, mert Horn, aki pufajkás, karhatalmista volt ötvenhatban, köztörvényes bűnözőknek nevezte az 1956-os forradalomban részt vevőket. Horn születésnapi ünnepségére eljött Gorbacsov is, és kijelentette, hogy szovjet csapatok bejövetele szükségszerű volt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sietett a színpadra, elterelni onnan Hornt, amikor az Sólyom László nénikéjét kezdte emlegetni. Ugyanígy védik a szociáldemokraták /a PSD/ a másik politikai vén rókát, Ion Iliescut, akinek kétes a szerepe az 1989-es forradalommal kapcsolatban. Tehát ötvenhat, bányászjárások ide vagy oda, a politika kölykei megvédik az öreg ravaszt. Egyebet nemigen tehetnek, mert ez a két ember a saját országában rengeteget tud a háttérügyekről, a privatizáció szelében milliárdosokká vált személyekről. /Fodor István: Iliescu és Horn esete, avagy a vén róka védett állat. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 10./
2007. július 11.
A volt kommunista tábor sajátosságai, valamint a kormányváltások miatt lehetetlenné vált, hogy az átvilágítás az igazság feltárása és a nemzeti megbékélés jegyében történjék. A lezáratlan folyamatot valamennyi országban időről időre kisajátítja magának a napi politika – vélte július 10-i elemzésében a Le Monde francia napilap. A lap szerint az egyesülést követően Németországban 1990-ben elfogadták az átvilágítási törvényt, megalakult a ,,Gauck-hivatal”, amely évi százmillió eurós költségvetéssel működik. A dossziék 1992 óta hozzáférhetőek, a berlini fal leomlásakor a Stasi-ügynökök által fecnikre szabdalt dokumentumokat tizenöt kutató próbálja helyreállítani az állam által finanszírozott különleges logisztikai eszközökkel. Csehország eleinte a német példát kívánta követni az 1991-es átvilágítási törvénnyel, de a kommunista Állambiztonsági Hivatal (StB) anyagaihoz való szabad hozzáférés egészen 2007-ig nem volt lehetséges. A Le Monde szerint a megtisztulási folyamatban Bulgária és Románia maradt le a leginkább. Magyarországon ,,az exkommunisták visszatértével a hatalomba” az emlékezés munkája háttérbe szorult. Horn Gyula miniszterelnökként ellenezte, hogy Magyarország a német példát kövesse. Az archívumokat 1997-ig nem lehetett kutatni, és azóta is nagy részük államtitoknak minősül. Lengyelországban a kerekasztal-tárgyalásokon 1989 áprilisában a pártok a nemzeti megbékélés politikája mellett kötelezték el magukat. A balti államokban a folyamat azért sajátos, mert Litvánia, Észtország és Lettország a Szovjetunió részei voltak, így az ő titkosrendőrségük maga a KGB volt. A függetlenségük kikiáltása után a dokumentumok jelentős része Oroszországba került, miközben az országokban jelentős orosz kisebbségek maradtak. Ezért a balti államok esetében sem megbékélésről, sem szakításról nem lehet beszélni: a baltiak és az oroszok között mindennaposak a feszültségek. Az átvilágítási törvényeket ugyanakkor megszavazták, s az emigrációból hazatért államfőknek köszönhetően a folyamat ott békésebb módon zajlik, mint a többi kelet-európai országban. /A kommunista múlt a napi politika szolgálatában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./
2007. július 11.
Sólyom László köztársasági elnök nem volt hajlandó kitüntetni Horn Gyulát annak 1956-os múltja miatt. Horn a 75. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen kiosztotta az elnököt, az ellenzéket s mindazokat, akik nem pufajkás-szemüvegen keresztül látják az elmúlt ötven esztendőt. A Die Weltben pedig kiosztotta az áldozatokat is, mondván, hogy a szovjet megszállókat támogató karhatalmisták „közönséges bűnözőkkel” szemben léptek fel s „nagyon fontos szerepük volt”. Az MSZP szempontjából a kitüntetési kezdeményezésnek az volt a célja, hogy az MSZP szavazóbázisában megerősítse: a párt vállalja a kádári hagyományokat most is, amikor éppen lebontja a társadalmi ellátórendszereket. /Borbély Zsolt Attila: Megátalkodottság. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 11./
2007. július 12.
Az MSZP budapesti Horn-ünnepségére meghívtak több ismert politikust. Horn Gyulát a „pufajkája” levethetetlenül elkíséri még egy darabig. Meghívták Gorbacsovot is. Korábban már Jelcin elnök, majd Putyin elnök bocsánatot kért a magyar néptől, most pedig Gorbacsov azt állította, indokolt volt az 56-os szovjet agresszió, „1956-ot nem lehetett megúszni szovjet bevonulás nélkül, amivel kihúzták a bajból az országot”. /Lokodi Imre: Pedig szaladva menekülnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./ Az Új Magyar Szó nem jelezte, hogy minderről nem számolt be az MTI és a baloldali sajtó, csak az után, hogy a Magyar Nemzet írt erről. Azt sem említette a bukaresti magyar napilap, hogy Horn Gyula kifakadt Sólyom László köztársasági elnök ellen: „a nénikéjét” emlegetve.
