Az 1956-os forradalom emlékére rendezett, a romániai áldozatok kitüntetésével egybekötött kolozsvári ünnepség díszvendége volt Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. A lapnak nyilatkozva kifejtette, jól érezte magát Kolozsváron, érezte a szeretetet. A kolozsvári értelmiségiekkel beszélgetve 1956 hangsúlyosan szóba került. Tisztelettel kell emlékezni azokra, akik a határon túl életüket, szabadságukat áldozták a forradalomért. Szóba kerültek oktatási, finanszírozási kérdések, továbbá a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának a működése. Szili jövőre hasonló Kárpát-medencei találkozót tervez a civil szervezetekkel, továbbá a testvérvárosi önkormányzati hálózat találkozóját. A legutóbbi marosvásárhelyi üzletember-találkozón elhatározták, hogy létrehozzák a gazdasági, kereskedelmi, ipari kamarák Kárpát-medencei együttműködési fórumát. Markó Béla RMDSZ-elnök elmondta, hogy a magyarországi pártpolitikai egymásnak feszülés a határon túli magyarságnak sem tesz jót. Szili igyekszik mindet megtenni, hogy egyfajta közeledésre sor kerüljön. Az erdélyi magyarok attól tartanak, hogy a költségvetési megszorítások közepette kevesebb pénz jut majd különböző határon túli kulturális-oktatási programokra, jelezte a lap munkatársa. Leltárt kell készíteni a feladatokról, felelte Szili. Jó elképzelésnek tartja, hogy a Szülőföld Alapba minden egyes finanszírozási forrást összesöpörjenek. /Tibori Szabó Zoltán: Újfajta magyar–román partnerségre van szükség. Interjú Szili Katalinnal, a magyar országgyűlés elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./
2006. november 11.
Nagy port kavart Liviu Turcu volt kémfőnök, aki 1989 elején az Egyesült Államokban kért és kapott menedékjogot, és aki két héttel ezelőtt előállt egy listával. Turcu szerint az elmúlt tizenhat esztendőben az éppen hatalmon lévők úgy használták fel a szeku irattáraiban levő dossziékat, ahogyan érdekeik megkívánták. Iratcsomókat tüntettek el, más iratcsomókat átfésültek, meghamisítottak, így a dossziéállomány mára már teljes megbízhatatlanná vált. Turcu több vezető politikusról tudja, hogy fedett tisztjei voltak a Szekuritáténak, a rájuk vonatkozó akták mégsem érkeztek meg az átvilágítókhoz. Turcu tizenegy névből álló listát közölt. A lista élén Adrian Nastase volt kormányfő áll, de szerepel a lajstromon Radu Vasile volt parasztpárti miniszterelnök, Teodor Melescanu szenátor, jelenlegi liberális párti alelnök, volt külügyminiszter, valamint egész sor olyan személyiség, akik 1990 után miniszterek vagy miniszteri rangú kormánytagok voltak. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa két példát hozott fel a lista hitelességére. Amikor 2000-ben Adrian Nastase miniszterelnök lett, sebtében közzétett életrajzában még olvasható volt, hogy a nyolcvanas évek végén hosszabb időre Oslóban járt, ahol a világbékét tanulmányozta. Ezekben az években Romániából nem lehetett átjutni a határokon, világbékét tanulmányozni. Nastase akkoriban Franciaországban is gyakran megfordult, s 1984-től kezdve a strasbourgi emberjogi intézet tanulmányi igazgatója volt. Ezek az információk kis idő múltán kikerültek a kormány-honlapon olvasható életrajzából. Hasonló eset Ilie Sarbu volt miniszteré, aki teológiát végzett, 1984–1985-ben ökumenizmust tanult Svájcban, 1989-ben angolt Birminghamben. Turcu azt állítja, hogy Teodor Melescanu szenátornak ő maga írta alá 1989 előtt fedett tisztként a külföldi misszióra történő kiküldetési parancsát. Turcu azt bizonyítja, hogy mindenki, aki 1989 előtt a nagypolitikában labdába rúgott, valamilyen szinten a kommunista titkosszolgálatok embere volt. Valamennyien zsarolhatók voltak. Emlékezetesek Emil Constantinescu szavai: „legyőztek a struktúrák”, amikor bejelentette, hogy nem vállalja az újabb megmérettetést, és visszavonul az államelnöki posztért folytatott harcból. /Tibori Szabó Zoltán: Turcu listája. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./
2006. december 8.
Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke úgy véli, az RMDSZ kormányzati tisztségviselői ellen indított akciók politikai indíttatásúak, s azok a romániai magyar érdekképviselet ellen irányuló folyamatba illeszkednek. Első alkalommal történik meg Romániában, hogy hivatalban lévő minisztert hazaárulással vádolnak, és az „történetesen” éppen magyar nemzetiségű. Takács Csaba emlékeztetett: eddig Romániában sem hazaárulásért, sem az ország biztonságát veszélyeztető más cselekedetekért soha nem indult eljárás tisztségben lévő miniszter ellen. Azt a személyt, aki Kolozsvár főterén embereket agyonlövetett, nem büntették meg, hanem előreléptették. Ha lett volna magyar tiszt, aki lőtt, az biztosan börtönbe került volna. Amikor konfliktus adódott, mindig a magyarok fizettek. Markó Bélát azért támadják, mert erdélyi magyar magánkiadónak, piaci feltételek mellett, öt évre eladta a verseit. Két héttel ezelőtt Kolozsvárról a marosvásárhelyi lakásáig követték Markó Bélát. Az illetőt a kormányőrség tagjai – a szövetségi elnök követelésére – elkapták, de azóta sem lehet tudni semmit a kilétéről. Amikor Markó Béla kiállt a területi autonómia mellett, a parlamentben csak azt nem kérték, hogy életfogytiglanig zárják azonnal börtönbe. /Tibori Szabó Zoltán: Magyar minisztert vádolnak elsőként hazaárulással Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./
2006. december 18.
Marosvásárhelyen ülésezett december 16-án az RMDSZ Szövetségi Képviselőinek Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET). Az együttes ülés döntött, a kongresszusra március 2-án és 3-án Aradon lesz. Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök átnyújtották az idei Ezüstfenyő díjakat. Az RMDSZ elnöke rámutatott: az erdélyi magyarság az elmúlt 17 évben felmutatta a román–magyar együttélés, a párbeszéd pozitív példáját. A kérdés az, hogy Románia is komolyan gondolja-e a magyarokkal való együttműködést, vagy az érvényesül, miszerint „a mór megtette kötelességét, a mór mehet” – tette hozzá. Markó élesen bírálta a Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter lejáratását célzó hadjáratot. Szintén mélyen magyarellenes megnyilvánulásnak ítélte az elnök a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) az utóbbi hetekben történteket. Kónya-Hamar Sándor megdöbbentőnek tartja, hogy a BBTE-t a szaktárca a napokban multikulturalitásáért kitüntetésben részesítette. Lakatos Péter, az RMDSZ Bihar megyei elnöke a titkosszolgálatok tevékenységét bírálta. A felszólalók védelembe vették Kerekes Gábort, az RMDSZ ügyvezető alelnökét, akit szintén belekavartak az ún. kémügybe. Verestóy Attila szenátor, a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság alelnöke közölte: a szervezett módon kidolgozott titkosszolgálati tervekre a parlamenti testületeknek nincs rálátásuk. Verestóy szerint a „falunkénti autonómia-népszavazások” politikai színjáték részét képezik. Sógor Csaba szenátor a veszélyt abban látja, hogy az ötvenes évek szelleme a magyarság soraiba is belopakodhat. Befogadó és nem pedig kirekesztő szervezet felépítését sürgette. Toró T. Tibor képviselő kifejezte reményét, hogy ígéretüket betartva, Markó Béla és Tőkés László még karácsony előtt találkoznak, és újabb lépést tesznek az erdélyi egység helyreállítására. /Tibori Szabó Zoltán: A titkosszolgálatok által szorongatott mór esélyei. Kiáll az RMDSZ a sajtó által kémkedéssel gyanúsított Nagy Zsolt mellett. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./
2007. január 24.
Markó Bélának kételyei vannak, hogy lehetséges-e a kormány átszervezése, illetve hogy a kormányprogram fontosabb pontjaival kapcsolatosan lehetséges egy újabb egyezség. Az RMDSZ kongresszusán Szövetségi Egyeztető Tanács helyett létre fogják hozni a Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsát, amely erősebb lesz az eddigi SZET-nél. Az alternatív szervezetekkel való kapcsolatról Markó leszögezte, az RMDSZ-t nem alakíthatják át olyan értelemben, hogy más csoportosulásokkal való valamiféle koalíció legyen. A nemzeti minimum programnak az RMDSZ programjának meg kell felelnie. Nem lehet más, mint ami az RMDSZ programjában is benne van. /Tibori Szabó Zoltán: Ahol senki senkinek nem partnere. Interjú Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./
2007. február 3.
Az RMDSZ képviselőivel tárgyalt február 2-án Kolozsváron a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) küldöttsége: Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter és Eörsi Mátyás ügyvivő. Markó Béla két témában foglalta össze az elhangzottakat: az RMDSZ és az SZDSZ között fennálló régi jó kapcsolatot szeretnének kiaknázni az EU-integráció érdekében, illetve a gazdasági, és ezen belül főleg az informatikai fejlesztés terén ugyancsak már meglevő együttműködést kormányzati eszközökkel kívánják tovább mélyíteni. Közös koncepciót dolgoztak ki az SZDSZ és az RMDSZ Szabadelvű Körének szakértői a határon túli magyarság oktatási és kulturális támogatására a 2006–2010 közötti időszakra. Az SZDSZ támogatja Romániát az infrastruktúra, az ipari parkok fejlesztésében, valamint a két ország közös tőkealapjának létrehozását a gazdasági fejlesztés érdekében. A magyar fél, korábbi javaslata értelmében, mintegy 40 milliárd eurót szán e célra. Eörsi Mátyás kifejtette, hogy az SZDSZ-nek két partnere van Romániában, az RMDSZ és a PNL. /Román–magyar alap létrehozását javasolják. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./ Kóka János SZDSZ-es gazdasági és közlekedési miniszter az RMDSZ szabadelvű szárnyának és a Nemzeti Liberális Pártnak (NLP) a meghívására látogatott Erdélybe. Kifejtette, hogy a NLP-vel választási, pártszervezési, pártépítési – együttműködéséről tárgyalt, az SZDSZ és az RMDSZ kapcsolata felhőtlen. Szerinte mindkét fél azt gondolja, hogy határon túli politikáját Magyarország nem építheti a múlt sérelmeire, s hogy a kilátástalanság és az elkeseredettség kultusza helyett a gyarapodáscélzó együttműködés kultúráját kell meghonosítani magyar–magyar és magyar–román viszonylatban egyaránt, Erdélyre és Romániára nézve is. A magyaroknak nem kizárólag a romániai magyarság, hanem Románia fejlesztésén és integrációján kell dolgozniuk. Az SZDSZ fontosnak tartja az infrastrukturális kapcsolatok erősítését. Elvi döntést hoztak az RMDSZ vezetőivel, hogy a jelenleg százötven tagú eMagyar hálózatot másfélszeresre bővítik. Kóka hangsúlyozta, hogy a magyar költségvetésből a határon túli magyar programok támogatására szánt összegek növekedni fognak. A miniszter drukkol Romániának, hogy Kelet-Európa részeként a kelet- és közép-európai erőforrásokat gyarapítsa. /Tibori Szabó Zoltán: „Kifejezetten drukkolok Romániának” Interjú Kóka János magyar gazdasági és közlekedési miniszterrel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./
2007. február 7.
Vannak olyan emberek, akik nem tanulhattak képzőművészeti akadémián, akiknek a megélhetés biztosítása energiájuk nagy részét felemésztette, ennek ellenére megtalálták a festéshez, a rajzoláshoz szükséges időt. Ilyen Hegyi Margit is. A nyolcvanas években Kolozsváron rendezett kiállításait népes közönség látogatta. Hegyi Margit általában tájképet és csendéletet festett, munkáiból nyílt kiállítás Kolozsváron. /Tibori Szabó Zoltán: Pipacsok alulnézetből. Hegyi Margit kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./
2007. február 12.
Sólyom László személyében első alkalommal látogat ezekben a napokban magyar államfő az EU-tag Romániába. 2005. október 20-án Bukarestben első alkalommal rendezték meg a közös magyar–román kormányülést, majd október 24-én a román szenátus előbb törölte a kisebbségi törvénytervezetből a kulturális autonómiára vonatkozó fejezetet, majd a megcsonkított jogszabályt teljes egészében elutasította. A kulturális autonómia egyik legádázabb ellenzőjének a Demokrata Párt, illetve annak tényleges vezetője, Traian Basescu államfő bizonyult. Nem csoda tehát, hogy a magyar államfő nem kívánt 2005 november elején Bukarestbe látogatni, azóta a látogatást mindkét részről folyamatosan halogatták. Két „stratégiai partnerségben” álló országról van szó, továbbá Magyarország az elmúlt évtizedben kitartóan támogatta Románia NATO-, majd EU-tagságát. Ennek ellenére a román fél mindent elkövetett a nemzeti kisebbségek által követelt autonómia törvénybe foglalásának lehetetlenné tételéért. Tavaly októberben, Budapesten, a második magyar–román közös kormányülés alkalmával, Tariceanu megígérte a jogszabály elfogadását, s magyar részről akkor egyeztek bele a Sólyom-látogatásba. Traian Basescu elnöknek nem számít, hogy Magyarország mi mindent tett Romániáért, a stratégiai partnerség pedig mindössze egy papiros. Természetesnek tartotta, hogy az elmúlt két évben valamennyi szomszédos államba ellátogasson, csak Magyarországra nem. Mindeddig meg nem valósult romániai magyar célkitűzés az önálló állami magyar egyetem, továbbá a kulturális, illetve a területi autonómia. Ezekről kellene végre nyíltan tárgyalni és egyezségre jutni, írta Tibori Szabó Zoltán újságíró. /Tibori Szabó Zoltán: Sok sikert, elnök urak! = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./
2007. február 19.
Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa szerint sem a Tőkés László püspököt támogató reformátusok döntése, sem pedig a marosvásárhelyi RMDSZ-fórum határozata nem tekinthető eléggé megfontoltnak. Egyik oldal sem tett meg mindent annak érdekében, hogy az erdélyi magyarság jelentős többsége által szorgalmazott cselekvési egység megvalósuljon. Igaza van az RMDSZ-nek: Tőkés Lászlónak, az RMDSZ tagjának adott volt a lehetősége, hogy a nyilvánosan meghirdetett jelölési procedúra idején jelezze, a szövetség listáján kíván indulni az EP-választásokon. Igaza van Tőkés Lászlónak: az RMDSZ nem tett meg mindent annak érdekében, hogy az egység helyreálljon. Igaza van az RMDSZ-nek: a püspökkel nem könnyű a csapatmunka. Igaza van Tőkés Lászlónak: az RMDSZ nem vette komolyan, hogy az egység újrateremtése érdekében tágra nyissa a szövetség kapuit. A református egyház berángatása a politikai iszapbirkózásba nem volt szerencsés döntés. /Tibori Szabó Zoltán: Kinek az igaza igazabb? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./
2007. február 23.
Fábián Árpád tájképeit, csendéleteit állították ki Kolozsváron. A művész Kolozsváron született, itt kezdte el képzőművészeti tanulmányait, amelyeket a bukaresti akadémián fejezett be. /Tibori Szabó Zoltán: Fortélyos játék a fénnyel. Fábián Árpád kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./
2007. február 27.
Magyar, román és nyugati szakértőkkel készíttetett Románia és Magyarország jelentést a verespataki bányaprojekt környezeti hatástanulmányáról. A szakértők csoportjának egyes tagjairól kiderült, hogy érdekeltek a projekt megvalósulásában, s jelentésüket sem a magyar, sem a román kormány nem tekinti kielégítőnek, hivatalosnak. Felmerül a kérdés: miért kell költségvetésből olyan szakértők sokszori utaztatását, szállását és ellátását fizetni, akik nem képesek komoly, megalapozott, elfogadható jelentést készíteni? Negyedik alkalommal találkozott február 23-án Nagyváradon a magyar–román környezetvédelmi vegyes bizottság szakértői csoportja. /Tibori Szabó Zoltán: Verespataki szakértősdi az adófizetők pénzén. Olyan jelentést finanszíroztak, amelyet senki nem tekint mérvadónak. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./
2007. február 28.
Még bizonytalan, hogy sikerül-e indulnia, most folyik az aláírásgyűjtés, ezért nincs írásos formában rögzített végleges programja, nyilatkozta Tőkés László református püspök. Azonban kézenfekvőek annak a programnak az elemei, amelyek az indulás lehetősége esetén összeállnak. Ennek kulcspontja a háromszintű autonómia rendszer, egészében véve a közösségi önkormányzat rendszere. Lényegében az RMDSZ-ben rögzített program képviseletére vállalkozna. Az RMDSZ nem képviselte megfelelően az autonómia kérdését. Vissza kell menni a gyökerekhez, ahogyan azt az RMDSZ felvállalta a kolozsvári Szent Mihály-templomban 1992-ben, vagy a brassói RMDSZ-kongresszuson 1993-ban. Jelenleg az RMDSZ-szel való párbeszédre nincs remény, az RMDSZ elvette a lehetőséget. Volt találkozás a felek között, olyan megszólalások hangzottak el, mint Sólyom László köztársasági elnök, vagy Csoóri Sándor és köre, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a volt államelnök vagy az Erdélyi Református Egyházkerület. Nagy igény mutatkozott meg az összefogás iránt. Tőkés László nem az RMDSZ ellen indul – velük akart indulni –, hanem azokért a célokért, amelyeket képvisel. Tibori Szabó Zoltán szerint olyan vélemények is vannak, hogyha esetleg mégis létrejönne valamiféle kompromisszum, egyházi nyomásra, akkor ezentúl az egyházak beleszólhatnak bármilyen más politikai jelöltállításba, rangsorolásba. Az újságíró szerint szétszakadhatnak táborokra az adott egyház hívei is. Tőkés László szerint legfeljebb azzal lehet számolni, mint az MSZP /Magyar Szocialista Párt/ hívő tagozatának a kérdése Magyarországon. Az újságíró megkérdezte, milyen perspektívája van az autonómiának, ha a román sajtó szerint Székelyföld nem tudja eltartani magát? A püspök rámutatott, miután leszegényítették Székelyföldet, felróják neki, hogy központi pénzeket kell visszaosztani. Székelyföldet nem kell félteni. Romániának le kell ülnie a magyarokkal tárgyalni. Egy demokratikus ország nem vehet semmibe félmillió tanügyi tárgyú aláírást. A kilencvenes években legalább három RMDSZ-kongresszus elfogadta Tőkés László javaslatát, hogy átfogó román–magyar kerekasztal keretében rendezzék a román–magyar viszonyt. Ha ehhez támogatást adna Budapest, Brüsszel, ezt követelné az RMDSZ és a magyarság, holtbiztos, hogy leülnének a románok. Az egyházi és a politikai szerep éles szembeállítása a kommunista propaganda eszköze volt. A politizálás nem tetszett a kommunistáknak, nem tetszik a posztkommunistáknak, és bizonyos irányzatoknak sem. Nem tetszik nekik, hogy az egyház állást foglaljon politikai kérdésekben. /Tibori Szabó Zoltán: „Kényszerhelyzet adta szükségből vállalnám a brüsszeli képviseletet. ” Interjú Tőkés László református püspökkel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./
2007. március 3.
Németh Zsolt, a Fidesz alelnöke a kongresszus helyszínén magyar újságíróknak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy Románia európai uniós tagsága lényegesen jobb feltételeket teremtett a magyar nemzetpolitika számára, mint az EU-n kívüli államokban van. A magyar nemzetpolitika szerinte eddig nem tudott élni e lehetőségekkel, és ez jelentős mértékben a magyar kormány felelőssége. A fideszes politikus is fontosnak tartotta az erdélyi magyarság egységét. Sajnálatosnak nevezte, hogy az európai parlamenti választási listán a kongresszus már nem kíván változtatni. Úgy vélte, emiatt nem jött létre az említett egység. Kovács Kálmán, az SZDSZ ügyvivője elmondta, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás, a határok átjárhatósága, megszűnése felszámolhatja azt a történelmi traumát, amit egykor Trianon okozott. Leszögezte: az SZDSZ elutasítja azt a magyar politikát, hogy anyaországi pártok politikai játszótérnek tekintik a határon túli magyarságot, akcióikkal beavatkoznak e közösség belső viszonyaiba. Ilyennek tekinti Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének Tőkés Lászlóval kapcsolatos akcióját. /Papp Annamária, Tibori Szabó Zoltán: Budapest politikai játszótere a határon túli magyarság? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
2007. március 5.
Március 3-án kora délután Aradon véget ért az RMDSZ nyolcadik kongresszusa. Módosították az RMDSZ alapszabályzatát, elfogadták a szövetség európai parlamenti választási programját, és határozatokat fogadtak el a jövő prioritásairól. Ötödszörre választották újra a szövetség elnökévé Markó Bélát, aki immár tizennégy éve tölti be ezt a tisztet. A szövetség programjába beiktatták a háromszintű autonómiával kapcsolatos pontokat. Az alapszabályzat tekintetében az RMDSZ vezetői fontosnak ítélték, hogy a szervezet megőrizte szövetség jellegét, nem alakították az RMDSZ-t párttá. Javaslatok születtek az önkormányzatiság, a különböző autonómiaformák keretének kialakítása és működtetése érdekében. A bizottság elnöke, Kötő József elmondta: mintegy 90 év után Erdély visszakerült abba az európai civilizációs értékrendbe, amelynek évszázadok során alakítója és védelmezője volt. Az alapszabály-módosító javaslatokat Seres Dénes szenátor ismertette. A legfontosabb módosítások: a szövetség kongresszusa ezentúl kétévente ülésezik, s minden második kongresszuson történik majd tisztújítás; megszűnik az értelmiségieket, egyházi és civil társadalmi vezetőket tömörítő Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET), és helyét a Kulturális Autonómia Tanácsa (KAT) foglalja el, amelynek kibővítették hatáskörét; megmarad a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT), amelyben nagyobb súllyal lehetnek jelen a különböző platformok; a platformok létrehozásához 750 tagra van szükség, úgy, hogy legalább három megyében 150-150 taggal legyen az illető platform képviselve; aki a szövetség ellen, más szervezet képviseletében választásokon vesz részt, négy évig nem lehet az RMDSZ színeiben jelölt a választásokon; akitől a szövetség megvonta a bizalmat nyolc évig nem vehet részt az RMDSZ nevében a választásokon; megszűntették az Operatív Tanácsot (OT), s helyette – két SZKT-ülés között – a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) hozza meg a szükséges döntéseket; megyei szinten is állandó tanácsokat hoznak létre. Bodó Barna úgy vélte, a szövetség vezetőinek be kellett volna vallaniuk, hogy a SZET működése ellehetetlenült, a KAT viszont nem felel meg a civil szervezetek által támasztott követelményeknek. Nagy Zsolt kifejtette: versenyképes magyarság nem képzelhető el egységes, megreformált RMDSZ nélkül, amelyben számonkérés is működik. Takács Csaba ügyvezető elnök felhívta a figyelmet a szakemberek által készített demográfiai elemzésre. Markó Béla kifejtette: az RMDSZ-nek a jövőben is szövetségnek kell maradnia. A kongresszus elsöprő többséggel választotta újra a szövetség elnökévé Markó Bélát. Markó Béla „Új Erdélyt, új magyarságot” című programbeszédében kifejtette: a romániai magyarság sorsát egy pillanatig sem lehetett elszakítani az ország sorsától, a többség és kisebbség közti együttműködés nélkül sem egyik, sem másik nem jutott volna vissza a közös Európába. Hozzáfűzve, hogy az RMDSZ a Kárpátokon túlra szakadt magyarokról sem feledkezhet el. „Nem ígérhetek örök csatlósi hűséget sem Magyarországon, sem Romániában egyik politikai pártnak sem” – fejtette ki Markó. Azonban „népünket, jövőnket veszélybe sodró kalandos ötletek támogatását sem ígérhetem” – mondta. A leadott 479 szavazatból 478 volt érvényes és egy érvénytelen. Markó Bélát 436 szavazattal és 42 ellenszavazattal választották meg újabb négy évre a szövetség elnökévé. Elsőként Domokos Géza, az RMDSZ első elnöke gratulált Markó Bélának újraválasztásához. A választás eredményének közzététele után Markó Béla régi-új elnök úgy vélte, soha nem volt olyan egységes az erdélyi magyarság, mint 1989-ben, és ezt az egységet feltétlenül meg kell őrizni. Ebben a pillanatban nincs alternatíva a szövetségben, és amit eddig cselekedtek alapvetően helyes volt. Kelemen Hunor, az RMDSZ kampányfőnöke szerint a választási program elsősorban két nagy fejezeten alapszik. Ezek közül egyik a román társadalom és a romániai magyar társadalom modernizációja, amelyet a gazdaság, az infrastruktúra-fejlesztés, az életszínvonal növelése és a mentalitásváltozás terén képzelnek el. A második pedig a romániai magyar közösség személyi elvű, kulturális és területi autonómiája. Az RMDSZ határozatot fogadott el a kulturális és területi autonómia megvalósításáról, Erdély fejlesztéséről és modernizálásáról, a gazdasági fejlesztési régiók átszervezéséről, a romániai magyar közösség életkörülményeinek javításáról, illetve a kongresszus azzal a felhívással fordult a romániai magyar választópolgárokhoz, hogy az EP-választásokon szavazatukkal támogassák az RMDSZ jelöltlistáját. /Papp Annamária, Tibori Szabó Zoltán: Markó Béla: Erdély legyen a Keleti Svájc! Egységes, következetes és fegyelmezett szövetséget ígért a régi-új elnök. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./
2007. március 26.
Az állami és önkormányzati intézmények mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ingatlanok visszaszolgáltatását megnehezítsék, évtizede tartanak a perek a bíróságokon, újabb és újabb adminisztratív akadályokat gördítenek a visszajuttatás útjába, mi több, menet közben, törvényellenes módon, új szabályokat léptetnek életbe vagy pedig a létezőket úgy módosítják, hogy az ingatlant ne adják vissza. A legtöbb volt tulajdonos már elveszítette a reményt, hogy valaha is visszakapja elkobzott javát, az emberek, akiknek jelentős része idős, teljes mértékben kiszolgáltatott a csöppet sem olcsó ügyvédeknek és önkényeskedő bíróknak. A hatalom pedig vak, mindezeket nem akarja látni. Mert az államfő, a kormány és a parlament, a bírói és a végrehajtói testületek, valamennyien haszonélvezői a rendszernek. Az utóbbi években a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság (CEDO) több olyan ügyben is döntött, amelyek romániai restitúciós törvények lényegét érintik. A CEDO azt kérte Romániától, hogy záros határidőn belül módosítsa restitúciós törvényeit. Azonban semmi nem történt. /Tibori Szabó Zoltán: Jogállam – úri kedvük szerint. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./
2007. április 16.
Magyarországon az Országgyűlés hét évvel ezelőtt nyilvánította a holokauszt emléknapjává április 16-át. A korabeli Magyarországon összesen mintegy 440 ezer embert a lengyelországi Auschwitz–Birkenau-i náci haláltáborba deportálták, ahol nagy részüket kivégezték. Magyarországot 1944. március 19-én megszállták a németek, s hogy az általuk hatalomra juttatott magyar bábkormány a német akaratot szolgálta. Észak-Erdélyben az 1940-es évek elején 165 ezer zsidó élt. Az észak-erdélyi zsidóság háromnegyede pusztult el. Márton Áron püspök 1944. május 18-án Kolozsváron kemény szavakkal ítélte el az elszabadult zsidóellenességet. /Tibori Szabó Zoltán: Magyar tragédia. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./
2007. május 15.
Kántor Lajos legújabb, második kapu-könyvét (A mennyei kapu avagy az apokrif kerekasztal, 20–21. század. Korona Kiadó, Budapest, 2006) május 16-án mutatják be Kolozsváron. A szerző „apokrif kerekasztala” köré olyan személyiségeket idézett meg, akik ma már nincsenek közöttünk, de számba jöhetnének az Erdély Szellemi Nagyfejedelemség megalakításakor – Kós Károlytól Illyés Gyuláig, Szilágyi Domokostól Nagy Lászlóig, Gáll Ernőtől Balogh Edgárig, Bálint Tibortól Ligeti Ernőig, László Dezsőtől Méliusz Józsefig vagy Szabédi Lászlóig. Meg persze Bethlen Gábor, a nagyságos fejedelem. Felbukkannak az asztal körül olyanok is, mint George Cushing, a londoni egyetem egykori tanára, a magyar irodalom angolra fordításának napszámosa, Szabó T. Attila, Cs. Szabó László, Bibó István és sokan mások. A szerző első kapu-könyve: A kapu. Ház, utca, város (ország). Balassi-Polis, Budapest-Kolozsvár, 2004./Tibori Szabó Zoltán: Asztalgazda és főkapun jött vendégek szeánsza. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./
2007. május 17.
Valószínűsíthető, hogy a népszavazáson a választópolgárok többsége Traian Basescu mellett dönt, hogy térjen vissza hivatalába. Basescunak sem ártana az alkotmány keretébe jobban beilleszkednie. A Basescu-ellenzéknek pedig azon kellene morfondíroznia, hogyan is viszonyuljon a továbbiakban a népszavazás nyomán megerősödött pozíciójú államfőhöz, s milyen tanulságokat vonjon le abból, hogy a legtöbb választó nem pártpreferencia szerint szavazott, hanem elsősorban a korrupció megfékezésére, a kifulladt és erkölcsileg is sok esetben lejáratott politikai elit ellen. Az RMDSZ úgy döntött, arra biztatja választóit, hogy Traian Basescu menesztésére adják a voksukat. Ebben nemcsak az játszott szerepet, hogy az államfő elszabotálta a kulturális autonómiát is tartalmazó kisebbségi törvény parlamenti elfogadását, hanem az is, hogy a kampány során az állam elnöke a magyarellenesség fegyverét is bevetette. Ennek köszönhetően kezdett a Basescu által mozgatott Országos Korrupcióellenes Hatóság (DNA) bűnügyi eljárást négy magyar politikus ellen azzal a váddal, hogy azok közpénzekből magyarlakta településeket juttattak helyi fejlesztéseket szolgáló támogatásokhoz. Magyarellenességből Romániában még mindig sikerrel lehet politikai tőkét kovácsolni. Basescu kódolt üzenetei, amelyeket az idegengyűlölő szélsőjobboldali csoportoknak küldött, eljutottak a címzettekhez, mert a legionárius jellegű neofasiszta csoportosulások legnagyobbika, A Hazáért Párt (Partidul pentru Patrie) a felfüggesztett államfőt teljes támogatásáról biztosította. Tibori Szabó Zoltán szerint tavaly Budapesten hasonló forgatókönyv vezetett a televízió székházának szétveréséhez és az országtól a külföldieket elrettentő utcai randalírozáshoz. A román értelmiségi elitnek nagy a felelőssége, – bukaresti barátaihoz intézett nyílt levelében évekkel ezelőtt írta Tamás Gáspár Miklós – egyetlen kútból merítenek: a két világháború közötti fundamentalista ortodox és legionárius értelmiség szellemi hagyatékából. /Tibori Szabó Zoltán: Kampánytanulságok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./
2007. június 13.
Kelemen Hunor személyében új ügyvezető elnököt választott az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa. A réginek, a tizennégy esztendőt lehúzott Takács Csabának a szövetség vezetősége Ezüstfenyő-díjat és Bethlen Gábor-plakettet nyújtott át. Tibori Szabó Zoltán újságíró várta, hogy a lapok értékelni fogják Takács Csaba teljesítményét. Nem így történt. Véleményére akkor sem voltak sokan kíváncsiak, amikor hosszú éveken át a szövetség második embere volt. /Tibori Szabó Zoltán: A napszámos produkciója. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./
2007. június 21.
Furcsa cikkek sorozata jelenik meg a bukaresti román sajtóban. Traian Ungureanu írta a minap a Cotidianulban, hogy „friss projektre van szükség”, amelynek kezese Traian Basescu legyen. Vladimir Tismaneanu pedig úgy fogalmazott, az új politikai erő „a harmadik köztársaság szövetsége” kellene hogy legyen. A Traian Basescut tömjénező, Gabriel Liiceanu köré csoportosult bukaresti értelmiségiek támogatják az új politikai mozgalom létrehozását. A Basescu testére szabott új alkotmányt Vladimir Tismaneanu politológus és Gabriel Liiceanu filozófus vezetésével dolgozná ki a szóban forgó értelmiségiek csoportja. Liiceanu kijelentette: Romániában az elnöki rendszert kell meghonosítani, s nem kell félni attól, hogy ez esetleg diktatúrához vezetne, mert ez a mai Európában már elképzelhetetlen. Az alapelv egyszerű: egy nemzet, egy párt, egy führer. Orbán Viktor polgári körös populista politikai tervéből merítenek ezek? – kérdezte Tibori Szabó Zoltán. /Tibori Szabó Zoltán: Jön a populista köztársaság? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/
2007. július 3.
A Kolozsvárról elszármazott Tamás Gáspár Miklós a vele készült beszélgetésben elmondta, Budapestről a jelenlegi romániai belpolitikai helyzetből csak a káosz látszik. TGM szerint a Romániában levő válságnak komoly párhuzamai vannak. Csehországban kilenc hónapig, Szerbiában egy évig nem volt kormány, számos jugoszláv utódköztársaságban és másutt nincsenek szolid többségek, Ukrajnában hasonló konfliktus zajlik, a kormányok legitimitását súlyosan kétségbe vonják Magyarországon – és TGM szerint Lengyelországban. TGM szerint a jobboldali pártok beszélnek a szociális kérdések kezeléséről, de amikor kormányra kerülnek, semmi ilyesmit nem tesznek. TGM szerint az alternatívák aggasztóak, nem demokratikus irányba mutatnak. Erős végrehajtó vagy elnöki hatalmat javasolnak sokan. Megkísérelik a sajtószabadság korlátozását, a médiaszabadság manipulálását. Az emberek manipulálhatóvá válnak. Létezik egy kommunistaellenes retorika – húsz évvel a rendszerváltás után. Sokan azt hiszik, ha elérik, hogy volt pártfunkcionáriusok és állambiztonsági tisztek ne legyenek bizonyos pozíciókban, a dolgok jobbak lesznek. TGM szerint ez a remény alaptalan. /Tibori Szabó Zoltán: Nem szégyen, ha valaki megpróbál a hazáján segíteni. Kolozsvári beszélgetés Tamás Gáspár Miklós filozófussal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2., folyt. júl. 3./
2007. július 11.
Tibori Szabó Zoltán szerint sok mindent sikerült az elmúlt években elérni a magyarság jogainak biztosítása terén, vannak magyar iskolák, magyar művelődési intézmények, amelyeket a román állam eltart, elismerték a magyar nyelv használatának jogát, meghozták az elkobzott javak visszaszolgáltatását lehetővé tevő törvényeket. Más kérdés, hogy ez lassan történik, de sok magyar magánszemély, egyház és intézmény visszakapta elrabolt javait. Két fő célkitűzés van azonban, amit az RMDSZ-nek nem sikerült megvalósítania: az egyik az önálló állami magyar egyetem létrehozása, a másik az autonómia. Most ezekre kellene összpontosítani. Ehelyett Tibori szerint jól fizetett európai, helyi önkormányzati és román parlamenti helyekért folynak harcok. Az RMDSZ-ből kiszorult erők azt akarják, hogy a szövetség lépjen velük koalícióra. Tőkés Lászlót az erdélyi magyarság 22 százaléka támogatja, egy közvélemény-kutatás szerint. Tőkés László egyházi segítséggel összegyűjtötte a szükséges támogató aláírásokat. Tibori szerint Markó Béla kényszerhelyzetbe került, „engedni kényszerül a zsarolásnak”. Belement abba, hogy a következő időszakban találkozzon a püspökkel. Tőkés László az RMDSZ-t „erdélyi nemzeti kerekasztal” mellé kényszerítené, amelyen a szövetség elveszítené az „első az egyenlők közötti” státusát, és meg kellene állapodnia a szervezetből az elmúlt években távozott sértődöttek által létrehozott alternatív szervezetekkel. /Tibori Szabó Zoltán: Bűvös kör. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./
2007. augusztus 7.
Nem lesz könnyű dolga annak, aki Kántor Lajos életművéről átfogó értékelést ír. Évekre lesz szüksége már csak arra is, hogy az eddig kinyomtatott negyvenhárom kötetét elolvassa, ehhez jönnek tanulmányai, kritikái. Kántor Lajos legfontosabb munkájának a Korunk szerkesztése látszik. Amelyet a világon széles körben ismer a magyarság, s amelynek az 1990-ben indult harmadik folyamát ő alakította igazán rangos fórummá. Kántor Lajos fő hivatása: az alapvető fontosságú, kolozsvári központú erdélyi intézmények megszervezése és működtetése. Legyen szó a Kolozsvár Társaságról, amelynek elnöke, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületéről, amelynek évekig elnöke volt, a Komp-Press Kiadóról, a Korunk Baráti Társaságról, Szabédi-napokról, kalotaszegi Ady-ünnepségről, kolozsvári Reményik- vagy Cs. Szabó-megemlékezésről, budapesti Korunk-találkozóról, erdélyi magyar politikai vagy közéleti fórumról, a magyar-román kölcsönös megismerést és párbeszédet szolgáló Magropressről, Sajtófókuszról, Cumpanáról, a szélesebb bemutatkozást elősegítő Renderről, de akár az RMDSZ vagy a Szabadság alapításáról is. /Tibori Szabó Zoltán: Kántor Lajos, a hetvenes. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
2007. augusztus 9.
Korai volt az öröm a verespataki bányaberuházással kapcsolatban, hogy a második településrendezési engedély bírósági felfüggesztése nyomán a kormány által létrehozott tárcaközi bizottság is beszünteti a munkáját. A kolozsvári törvényszéki határozat után alig néhány nappal a Fehér Megyei Tanács által kiadott harmadik településrendezési engedélyt a szaktárca érvényesnek minősítette, és a bányaterv engedélyezése folytatódik. Furcsa a minisztérium hozzáállása. A világpiacon az arany ára néhány éve folyamatosan emelkedik. Ilyen körülmények között a zöldszervezetek, a civil társadalom, az egyházak, a tudományos akadémia mondhatnak amit akarnak. /Tibori Szabó Zoltán: Verespataki főnix. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./
2007. augusztus 18.
A román politikusok már rég megszokták a „gárdákat”. A két világháború között működő Vasgárda (másik nevén Mihály Arkangyal Légiója vagy egyszerűen Legionárius Mozgalom) 1939-ben meggyilkolta az ország akkori kormányfőjét, Armand Calinescut, majd egy évvel később a legnagyobbnak tartott román történészt, Nicolae Iorgát is, aki 1931–1932 között szintén Románia miniszterelnöke volt. A kommunizmus idején betiltott Legionárius Mozgalmat egykori tagjai 1989 után újraszervezték, és rövid időn belül nagyszámú fiatal is belépett a szélsőjobboldali szervezeteikbe. A legionáriusok mindmáig legálisan működnek. Egyik legaktívabb szervezetük az Új Jobboldal (Noua Dreapta), amelynek jelvénye a horogkeresztre emlékeztető kelta kereszt, s amely nyíltan idegengyűlölő, homofób, antiszemita, NATO- és EU-ellenes. Ez a szervezet néhány évvel ezelőtt megalapította saját „gárdáját”, amelynek neonáci programja természetesen a Vasgárdáéból merített, s amelynek fekete egyenruháit az Új Jobboldal számos félkatonai táborában vagy „polgári” akciója során az ország sok városának utcáin látni lehet. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa szerint a román Új Jobboldal programja és ideológiája alig különbözik a hasonszőrű erdélyi magyar szervezetekétől (Erdélyi Magyar Ifjak – EMI). A Romániából már többször évekre kitiltott Eva Maria Barki asszony tömi a fiatal EMI-sek fejét olyan gondolatokkal, amelyek esetleges következményeit neki kell majd a legkevésbé végigszenvednie. Az ügyvédnő szerint az önrendelkezés kivívásához radikális magatartásra van szükség. /Tibori Szabó Zoltán: Dühöngő gárdák. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./
2007. augusztus 20.
Erdélyben is támadásba lendülnek a Magyarországról oly jól ismert balliberális erők, és szokásukhoz híven támadnak egy szervezetet, rendezvényt vagy jelképet csak azért, mert magyar. E támadások egyik módja, hogy megpróbálják nevetségessé tenni a támadás célpontját (lásd Szent Korona mint micisapka, Szent Jobb mint tetemcafat stb.), a másik pedig az, hogy lenáciznak mindent, ami nemzeti jelleggel bír. A nácizás gyakorlatát alkalmazta az augusztus 18-i Szabadságban Tibori Szabó Zoltán. A Gyurcsány-kormányhoz közel álló Népszabadság publicistája, aki az említett lapban megjelent egyik cikkét kibővítve nekiment az EMI-nek, egy lapra emelve a Vasgárda-utódként működő Noua Dreapta-val és a Jobbik által rend- és polgárvédelmi feladatokra létrehozott Magyar Gárdával. Mindössze azért, mert a gyergyószentmiklósi EMI-táborban (mint minden rendezvényen) egyenruhát viseltek a rendfenntartók. Tibori Szabó Zoltán más eszközökhöz nyúlt (mint tette utolsó hasonló kísérleténél, mikor igazának „bizonyításához” valótlanul azt állította, hogy Eörsi Mátyásnak a december 5. előtti magyarellenes uszítás miatt tiltakozók antiszemita szólamokat skandáltak). Azt állította, hogy az EMI és a Noua Dreapta programja és ideológiája alig különbözik, ezért „hasonszőrű szervezetek. ” Valójában az EMI-nek sem programja, sem ideológiája nincs, hacsak az nem, hogy az erdélyi magyar fiatalság nemzeti öntudatának megmaradásáért küzd, bár balliberális körökben már ez is felér a nácizmussal. Tibori szerint „internetes fórumokon részletes összehasonlítás is megjelent” a két szervezetről. Pontosítani kell, hogy az „internetes fórumok” egyetlen internetes naplót jelent, melyet egy olyan (mellesleg az RMDSZ alkalmazásában álló) ateista fiatalember ír, aki szerint többek között náci portál az, amelyik a székely autonómiát népszerűsíti, aki szerint el kell venni a március 15-én felvonuló teológusoktól a magyar zászlót, aki szerint azért követelik vissza az egyházi ingatlanokat, hogy az egyházfők ismét „uralkodhassanak” a nép fölött, vagy aki „haldokló erdélyi irodalmároknak és művészeknek” nevezi a Sólyom László elnök által Kolozsváron március 15-én kitüntetett személyeket. Nos, ilyen szellemiséget képvisel az idézett „elemző. ” A kolozsváriak pedig esetleg kérdezzék meg az EMI-tábor néhány itt élő vendégét, mennyire érezték „nácinak” a rendezvényt, melyen idén több mint ötezer fiatal vett részt, így Asztalos Lajost, Csép Sándort, Hantz Pétert, Kovács Lehelt, Nagy Mihályt, Ludányi-Horváth Attilát, Patrubány Miklóst, Szép Sándort, Szász Alpár-Zoltánt vagy Vekov Károlyt. A kolozsvári EMI tevékenysége pedig ismeretes a helyiek számára a Gál Kinga védnöksége alatt szervezett konferenciától a Wass Albert-színdarabkörúton vagy a Trianon-filmkörúton át a Bolyaiért szervezett tüntetésekig. /Bagoly Zsolt, az Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke: Az EMI és a „náciveszély”. A replika jogán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./ Tibori Szabó Zoltán ugyanebben a számban válaszolt. Kifejtette, hogy ő nem „Magyarországról jól ismert balliberális erő”, soha nem támadta egyetlen szervezetet sem azért, mert magyar, soha nem írt a Szent Koronáról vagy a Szent Jobbról, Tibori azt állította, hogy nem áll közel egyetlen kormányhoz sem, nem a Népszabadság publicistája, hanem romániai tudósítója, ő a Szabadság publicistája. Az Eörsi-vizitről hangfelvétel bizonyítja, hogy egyesek ordították. „menjenek a Gáza-övezetbe” tárgyalni. Tibori mostani írásának fő forrása az a hírügynökségi jelentés volt, amely részletesen „beszámolt a Barki Éva Mária baromságairól. ” Tibori Szabó Zoltán valóban tart a náciveszélytől. Ehhez joga van, ugyanúgy, mint az EMI-alelnöknek a replikázásra. „meg a tényferdítésre, a rágalmazásra”. /Tibori Szabó Zoltán: Van, ami stimmel. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./
2007. augusztus 22.
A Kárpát-medencében a kisebbségi magyarság szervezetei az MKP-tól a VMSZ-ig, az UMDSZ-től az RMDSZ-ig komprádor politikát folytatnak, a hatalom akaratát közvetítik a „saját” közösség felé. A legszomorúbb jelenség, amikor magukat magyarnak valló értelmiségiek etno-mazochista, öngyűlölő álláspontra helyezkednek, megbénítani próbálják az önvédő reflexeket, írta Borbély Zsolt Attila, Tibori Szabó Zoltánt hozva példának, aki fontosnak tartotta, hogy a Népszabadságban a Magyar Gárdáról írva, a romániai „gárdákat” ismertetve, odavágott egyet az Erdélyi Magyar Ifjaknak is. „A román Új Jobboldal programja és ideológiája alig különbözik a hasonszőrű erdélyi magyar szervezetekétől: erdélyi internetes fórumokon részletes összehasonlítás is megjelent már a Noua Dreapta és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnevezésű egyesületről. Eszerint a két szervezet között kevés az említésre méltó különbség, annál több a közös vonás: „a haderő imádása és utánzása”, a „gárdaszerű, paramilitáris csapatok jelenléte”, az EMI táboraiban a katonaruhás Székely–Magyar Nemzetőrség, a Noua Dreapta rendezvényein pedig a Noua Garda (Új Gárda) feketeinges csapatai vonulnak fel. ” Tibori ezúttal nem becsmérelt, mint tíz évvel ezelőtt (amikor is azt állította a Magyarok Világszövetségéről, hogy ott csak a svihákság világméretű), hanem hazugságból csinált hírt (mint amikor a román bulvársajtó közölt egy gyalázatos szöveget Tőkés László magánéletéről s ez apropót jelentett Tiborinak egy Népszabadság-tudósításra) s nem is rágalmazott nyíltan, mint tette fél évtizeddel ezelőtt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal, amikor nekik tulajdonította Szili Katalin aradi kifütyülését (a HVIM által indított pert elvesztette). Ezúttal egy jelentéktelen blogból csinált „erdélyi internetes fórumokat”. Az idézett blogger, Parászka Boróka egyébként az RMDSZ alkalmazottja, honlapja szerint a háromszéki magyarok világtalálkozója diszkrimináció. Mintha nem lenne meg minden közösségnek a joga találkozószervezéshez. Az EMI párhuzamba állítása a Noua Dreaptával sántít, több ponton is (az EMI-re nem jellemző a „haderő imádása és utánzása”, nincs kidolgozott ideológiája, a Székely-Magyar Nemzetőrség nem vonult fel a táborban). Ami Tibori Szabó Zoltánt és az általa idézett RMDSZ-es aktivistát, Parászka Borókát, a Wass Albertet gyalázó Cs. Gyímesi Évát, a Bolyai Egyetem ellen támadó Magyari Nándor Lászlót illeti, a cikkíró György Attila több éve született írását idézte: „egy napon megjelentek: ők, akik mindenhol ugyanazok. A hitetlenek, a cinikusak, az erkölcsi hazátlanok és erkölcsi gatyátlanok”. /Borbély Zsolt Attila: Etno-mazochisták. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 22./
2007. szeptember 5.
Elhunyt Izsák Sámuel (Marosvásárhely, 1915. dec. 15. – Kolozsvár, 2007. szept. 4.) orvos- és gyógyszerészettörténész. Hagyományőrző zsidó családban született, orvosi tanulmányait a Bolognai Egyetemen kezdte el, ahonnan azonban származása miatt időnap haza kellett térnie. Romániában évekre zsidó munkatáborba küldték. Orvosi oklevelét végül a háború után, 1948-ban, Kolozsváron szerezte meg, ahol 1967-ben az orvostudományok doktorává avatták, s ahol az orvostörténeti tanszék tanársegédje lett. Megnősült, felesége, Sára az Egység című kolozsvári zsidó hetilap riportereként és szerkesztőségi titkáraként dolgozott. Későn, 1977-ben kapta meg a professzori és a tanszékvezetői címet. Az erdélyi, a bánsági, a moldvai és a havasalföldi felvilágosodás-kori orvostudomány, a kolozsvári orvosi könyvkiadás, az oktatás- és kórházügy, a magyar–román orvosi kapcsolatok története érdekelték, ezeket kutatta. Cikkeit és tanulmányait magyar, román, francia és angol szaklapok közölték. Neki köszönhető a nagyszebeni Brukenthal Múzeum gyógyszerészeti gyűjteményének tudományos rendszerezése és a kolozsvári Gyógyszerészet-történeti Gyűjtemény létrehozása. /Tibori Szabó Zoltán: Izsák Sámuel (1915–2007). = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./
2007. szeptember 25.
Mugur Isarescu, a Román Nemzeti Bank elnöke is megjelent a múlt hét végén Debrecenben zárult, Felzárkózásunk a kibővült Európában című rendezvényt, a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) 45. és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) 16. közös vándorgyűlésén. Érdemes felidézni, hogy a magyarországi közgazdászok mennyit tettek annak érdekében, hogy idén január elsejére Románia teljesítse az Európai Unióhoz történő csatlakozás feltételeit. Az elmúlt években Magyarország, a magyar kormány, a magyar hatóságok és a magyar közgazdász társadalom fáradságot nem ismerve utazott folyamatosan Erdélybe, Bukarestbe, ahova éppen kellett, s adta át azt a tapasztalatot, amelyet Magyarország az EU-csatlakozás során meg közvetlenül azt követően szerzett, felhalmozott. Bukarestben még ma is gyanúval tekintenek bármilyen magyarországi gesztusra, s főképpen azokra, amelyekből esetleg az erdélyi magyar közösség is nyerhet valamit. Tibori Szabó Zoltán szerint erre „mi magyarok is” adunk rá okot: „felerősödni látszanak a különböző revizionista jelszavak. ” /Tibori Szabó Zoltán: Gesztusok és érdekek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./
2007. szeptember 29.
Szeptember 30-án felszentelik Bukarestben Daniel pátriárkát, a román ortodox egyház új fejét. Az egyházfőnek szembe kell néznie egyháza átvilágításának a kérdésével. – Nem folytattam politikai rendőrségi tevékenységet! Semmi rosszat nem tettem! – mondta Andrei gyulafehérvári érsek, miután az átvilágítók (CNSAS) kimondták, hogy a szeku besúgója volt. Kitudódott róla: azt a megbízást kapta, hogy a felszámolt görög katolikus egyház volt hívei között szimatoljon, és azok állásfoglalásairól, terveiről jelentsen. Az új pátriárkának nincs mitől tartania. Bejelentették, hogy az ő szekuritátés iratcsomóját 1989 decemberében elégettek. Teodosie dobrudzsai érsek pedig kifejtette: a szekuval aláírt együttműködési nyilatkozatát „az ország és nemzet iránti hűségesküjének” tekinti, olyan „hazafias gesztusnak”, amelyet ma is büszkén vállal. Calinic argesi püspök is elismerte, hogy a szekunak írt nyilatkozatokat, főképp olyankor, amikor külföldi nagykövetek látogattak egykori kolostorába, de tagadta, hogy a titkosszolgálat informátora lett volna. /Tibori Szabó Zoltán: Szeplőtelenek Őtúlboldogsága. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./
