Jelentős lépés volt Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke részéről, hogy a román házelnökkel Csángóföldön kívánt találkozni, hogy együtt látogatták meg a lészpedi iskolát. A cikkíró, B. Kovács András annak tudott volna igazából örülni, ha a Moldvában elkezdett történelmi látogatást egy felsőoktatási fogadás követi, mondjuk, a kolozsvári állami magyar egyetemen. Legutóbb a magyar ,,vonal” egyik vezetője mondott ,,köszönetet” azért, hogy a magyar tanszemélyzet tizenkilenc tanársegédeddel bővülhet. Magyarán: alapszükségleteit sem tudja a ,,vonal” kielégíteni, önálló fejlesztésről, oktatáspolitikai és tudományos kibontakozásról pedig szó sem lehet... Megbírna Kolozsvár ma is két egyetemet. Az erdélyi magyarságot alanyi jogon megilleti az állami magyar egyetem. /B. Kovács András: Az Országgyűlés elnöke a magyar egyetemen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 16./
2008. április 21.
Száz éve, 1908-ban alapították az 1941-ig megjelenő Nyugatot, a magyar irodalom máig talán legjelentősebb folyóiratát. A Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztői és szerzői irodalmi esttel ünnepelték a jeles évfordulót április 19-én a marosvásárhelyi Bernády Házban. Kovács András Ferenc költő, a Látó főszerkesztője üdvözölte közönséget. A meghívottak mindegyike egy-egy költőt választhatott a Nyugat első vagy második nemzedékéből, a választott szerzőt, illetve annak egy művét ki-ki saját elgondolása szerint mutatta be. /Nb. : Nyugat – 100. Látó-est a Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./
2008. április 29.
Egy mesekönyv, egy verseskötet és egy ismeretterjesztő kiadvány is elnyerte az Év Gyermekkönyve 2007 díjat a XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon: díjjal jutalmazták Czigány Zoltán Csoda és Kósza című mesekönyvét, valamint a marosvásárhelyi Kovács András Ferenc Hajnali csillag peremén című verseskötetét. A Hajnali csillag peremén illusztrátora, Takács Mari is megkapta az elismerést, az év ismeretterjesztő gyermekkönyve pedig A jogerő legyen veled! Izgalmas jogi kérdések – Neves jogászok válaszai című kötet lett. Kovács András Ferenc Hajnali csillag peremén /Magvető Kiadó, Budapest/ című gyermekvers-gyűjteménye a költő kilencedik gyerekeknek szóló könyve, az első, amely Budapesten jelent meg, és az egyetlen, amely három évtized verseiből válogat, miközben új verseket is tartalmaz. /Az Év Gyermekkönyve 2007 díjas Kovács András Ferenc. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 29./
2008. április 30.
Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napok idején április 29-én rendezték meg a sepsiszentgyörgyi könyvszerzők író-olvasó találkozóját, 30-án a Bod Péter Megyei Könyvtárban Derűs irodalomóra a Cimborával címmel a gyermekolvasók Kovács András Ferenc költővel találkoznak. A poétát Farkas Kinga, a Cimbora főszerkesztője fogja kérdezni. /Sylvester Lajos: Tollforgatók forgolódása (Szent György-napok) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./
2008. május 2.
A ma már mindössze három református lelket számláló, Fehér megyei Marosszentimre temploma a tatárjárás után, a szászok betelepítése (1262) előtt épült. A templom, akárcsak a falu, Szent Imre hercegről kapta nevét. Mai alakját a templom a 15. században, Hunyadi János korában nyerte, egyhajós, gótikus stílusjegyeket mutat. A falakat támpillérek erősítik, karcsú torony is csatlakozik az épületegyütteshez. A templomról Jékely Zoltán verset is írt, amelyben a magyarság pusztulásának szimbólumaként említi. A településnek nincs saját lelkésze, az alig nyolc kilométerre található Gyulafehérvárról jár Gudor András a szentimrei híveknek istentiszteletet tartani. /Marosszentimrei református templom. = Krónika (Kolozsvár), máj. 2./ Jékely Zoltán: A marosszentimrei templomban című verse. A további pusztulásról szóló versek: Kányádi Sándor: Egy csokor orgona mellé, Ferenczes István: Marosszentimrei templom, 2002, Kovács András Ferenc: A marosszentimrei templomnál.
2008. május 7.
Háromszéken ma legalább három rádióadó és külön újság sulykolja hetek óta, hogy az RMDSZ-jelöltek (mellesleg médiatulajdonosok és -bérlők) az igaziak, ők ragadják majd ki a megyét a tespedésből. Tizennyolc évi önkormányzati szereplésnek ez radikális önkritikája. A másik oldalnak nincs rádiója, sem saját helyi sajtóterméke, kevésbé ismert jelöltjei és programja bemutatására jóval szűkösebbek a lehetőségei. Az ellenfél dörzsölt. Az a felhívás például, hogy ezt vagy azt az ünnepet ne használják kampánycélokra, mosolyogni való. Ahol sok ember összegyűl, ott lehet a választó figyelmét felhívni. /B. Kovács András: Általános érdek az MPP jó szereplése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 7./
2008. május 15.
Sepsiszentgyörgy történetével kapcsolatos kiállítást nyitottak meg a Nicolae Colan Dokumentációs Központban. Többek között ott volt Gödri Ferenc 1899-es polgármesteri jelentése, a szentgyörgyi céhek, egyházak, kultúrintézmények működését illusztráló dokumentumok, a helyi magyar és román sajtóéletre fényt vető kópiák és régi várostérképet. A kiállítás mindenütt kellő teret szentelt a várostörténet román vonatkozásainak, így megemlékeztek a szentgyörgyi ortodox katedrális felszentelésének 25. évfordulójáról. /B. Kovács András: Várostörténeti dokumentumok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 15./
2008. május 20.
A napokban az Erdélyi Magyar Tudományegyetem körül zajló rossz ízű vitával kapcsolatban szükséges ismételten megvilágítani a kérdéskör átfogóbb összefüggéseit. Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke emlékeztetett, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem megszüntetése és az utána történtek nyomán természetes vágy volt 1990-ben, hogy legalább az 1959 előtti szintre vissza kellene állítani a magyar felsőoktatást. A politikum folyamatosan játszadozott a dologgal, a Petőfi–Schiller Egyetem és minden variáció előkerült, de haladás nem történt. Akkor a magyar kormány a magyar parlamenttel úgy döntött, nem vár tovább, magánegyetemként kell az egészet elindítani. Megszavazta az Országgyűlés, hogy évi kétmilliárd forintot ad erre a célra. Egy egyetemi épületet Csíkszeredában kell felépíteni. A törvény nem engedte, hogy az egyetem jogi személyként létezzen, kellett egy alapítvány, amelyiknek a tevékenységében benne van, hogy egyetemmel foglalkozhat. Először a kuratórium elnöke volt például a rektor, és a kuratórium maga a szenátus is. A Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar részlege egy kalodában tartott, kibontakozásában gátolt intézménycsökevény. Nem véletlenül hívják magyar vonalnak, és nem tagozatnak, mert valóban nem tagozat. Az egyetem önállósága a tét ma is. A baj a Babes–Bolyaival az, hogy akik abban a rendszerben élnek, nem nézik jó szemmel egymást. Féltik a tudományos előmenetelüket. Bántó, hogy spekulációval vádolják az alapítványt. /B. Kovács András: Az önállóság a tét (Interjú Kató Bélával, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnökével) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 20./
2008. május 21.
Erdélyi előadók részvételével tanácskoznak Budapesten a reneszánszról és Hunyadi Mátyás koráról tizenkét ország szakértői. Május 20-án kezdődött a Mátyás király – Magyarország a reneszánsz hajnalán című hatnapos nemzetközi konferencia. „E rendezvény, Hunyadi Mátyás 1458-as trónra lépésének ünneplése kapcsán, Európának egy olyan korszakával foglalkozik, amely üzenetet hordoz a mai, 21. századi Európa számára is – mondta megnyitóbeszédében Hudecz Ferenc, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora. Május 21-én többek között Rüsz-Fogarasi Enikő, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem docense tart előadást Mátyás király és a Suki család címmel. A Suki család a középkor folyamán elég jelentős volt Kolozs vármegyében, belekerültek az 1467-es nemesi lázadásba, s kivégezték Suki Mihályt, az áruló pohárnokot. Az előadók között a Babes–Bolyai Tudományegyetemről Radu Lupescu a vajdahunyadi vár jelentőségéről, Alexandru Simon Corvin Mátyás és az Oszmán Birodalom Nagyváradtól (1474) Szabácsig (1476) címmel tart előadást. A Bukaresti Egyetemről Nicolae Constantinescu Mátyás királyról, István vajdáról, Moldva fejedelméről és Vladról, Havasalföld uralkodójáról fog beszélni. Felszólal még Kovács András, Ovidiu Muresan és Ioan Aurel Pop, illetve a Román Akadémia Régészeti és Történeti Intézetétől Adrian Andrei Rusu. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Mátyástól Tepesig. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./
2008. május 22.
Emelkedik a felsőoktatás támogatása, olvasható a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján (www.okm.gov.hu).,,Jövőre a jelenlegi 223 milliárdról több mint 230 milliárdra, 2010-re pedig 241 milliárdra nő a terület támogatása”. Ezek után hihetetlen, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek 2000-ben megszavazott kétmilliárd forintot az utóbbi pár évben a magyar költségvetés 1,2 milliárdra csökkentette. Másfél milliós nemzetrész saját adminisztrálású tudományegyeteméről lévén szó, megkérdezhető: hogyan választotta meg a kormány ,,nemzetstratégiai főosztályának főigazgatósága” az általa kezdeményezett vita időpontját, számolt-e azzal, az egyetem nyolcéves működésének legkényesebb időszakába érkezett? Most zajlik az intézmény akkreditálása, mely egyebek mellett a román állami társfinanszírozás előtt is megnyitná az utat, az egyetemnek viszont bevételeiből csak szűkös fenntartásra futja, holott akkreditációs követelmény, hogy annak harmadát fejlesztésre beruházza. Mennyire van az intézmény nemzetstratégiai jelentőségével pontosan tisztában az, aki most farag le a magyar állami juttatásokból? Ezzel ,,nemzetstratégiailag” hátba döfi a Sapientiát. Elsorvasztására létezik egy másik tervezet is: olyan hasonló profilú ellenszakokat készül indítani a kolozsvári BBTE Erdély-szerte és a Székelyföldön, melyek elszívnák hallgatóit. Akkor valóban bebizonyosodna, hogy a Sapientiára semmi szükség, s a támogató megspórolhatná maradék 1,2 milliárd forintját is. /B. Kovács András: Vizsgázik a Sapientia – de más is. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 22./
2008. május 23.
Két szervezet mérkőzik a magyar szavazók bizalmáért, egyik pártnak /MPP/, másik szövetségnek /RMDSZ/ nevezi magát. A párt szövetséget szeretne kötni minél többekkel, lehetőleg az egész népcsoporttal, de csak pártként tudta üggyel-bajjal bejegyeztetni magát, ráadásul azt is négyéves vesszőfutás után. A szövetség verejtékes ígérgetéssel valamikori szavazói és hitele visszahódításán munkálkodik. 1989 végén nem pártként, hanem a romániai magyarság önigazgatási óhajának talaján született meg a Szövetség, egy teljes társnemzeti társadalomalkotás igényével. Rendes alsó- és felsőházzal, jogszabály-alkotói felhatalmazással, lentről felfelé építkezéssel és egységes irányítással. A teljes rabságból kilépő erdélyi magyarság és nemzetrész kötött akkor szövetséget, s kezdte építeni a maga különlétét. Az állam újjáépítésében ugyanis elképzelhető volt – és ma is az – egy belső magyar önrendelkezés. Azonban a Szövetségre és népére rossz napok vártak. A magyarság számára megállt az idő, az 1995-ös tanügyi törvény például (de nem csupán az) gyalázatosabb volt a réginél. Még mindig a kezdeteknél tartanak. A közvetlen elnyomást felszámolták, azonban a polgári másodrendűséget generáló rendszer fennáll, az asszimilációs nyomás kivédésére elégtelenek az eszközök. Sem egyetem, sem kulturális autonómia, sem kisebbségi törvény. A Szövetséggel nemhiába bontották fel sokan a szövetséget. A pártszerűvé szűkült Szövetség és a pártformában jelentkező, korlátokat levető önépítés igénye közötti választás napja közeledik, írta B. Kovács András. /B. Kovács András: A Párt és a Szövetség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 23./
2008. május 26.
Házszenteléssel, kultúrműsorral, kopjafaavatással, és nem utolsó sorban szentmisével ünnepelte a marosillyei Bethlen szülőházban a Szövetség napját, a dévai Szent Ferenc Alapítvány. Ma, a kárpát-medencei magyarságnak az egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem vesszük komolyan a szövetségeinket: sem Istennel, sem embertársainkkal, kötött „szerződéseinket”. Elidegenedtünk egymástól, Istentől, népünktől. De jó lenne tudatosítani magunkban, egymásba, hogy csak együtt, közösen építhetjük nem csupán otthonainkat, hanem egyszerű puszta létünket is – fogalmazott Marosillyén Böjte Csaba, ferences atya, aki ma már húsz kárpát-medencei településen működtet gyermekotthont, iskolát, sok száz gyermeknek biztosítva testi-lelki táplálékot. Néhány éve az alapítvány felkarolta a nagy történelmi múlttal bíró de elárvult erdélyi műemléképületek némelyikét is. Mindenekelőtt a marosillyei Veresbástyát, Bethlen Gábor fejedelem szülőházát. A Veresbástya felújítása több éve tart. A Kovács András művészettörténész vezetésével és a magyar kulturális tárca támogatásával történő építéstörténeti kutatást 2002-re elvégezték, számos korábban ismeretlen részletet tárva fel az épületben. A helyreállítási munka 2003-ban kezdődött, Macalik Arnold építész tervei alapján. Az utolsó simítások idén tavasszal készültek el, egy sümegi vállalat jóvoltából. A kertnek külön díszéről is gondoskodtak: szépen faragott kopjafát emelve a ház tövében a nagy fejedelem emlékére. A kopjafa leleplezésére is most történt. Időközben befejeződött a bástya belső felújítása is és a Szülőföld Alap támogatásával igényes kivitelezésű háztörténeti kiállítást nyithattak meg a Szövetség Napján Marosillyén. Az ünnepségen az alapítvány Dél-Erdélyben, Bánságban működő otthonainak gyermekei léptek színre. /Gáspár-Barra Réka: Szövetség Dél-Erdélyben. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./
2008. június 2.
Visky András író, dramaturg, a Koinónia Könyvkiadó vezetője és Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója volt Marosvásárhelyen a május végi Látó Irodalmi Színpad vendége. Kovács András Ferenc és Láng Zsolt Látó-szerkesztők faggatták a meghívottakat színházról, rendezésről, irodalomról, a közös versírásról. /Antal Erika: Szerepcserés barátságok. = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./
2008. június 13.
Eugene Labiche és Marc Michel Olasz szalmakalap című komédiáját mutatja be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozata, Kövesdy István rendezésében, ezzel zárják az idei évadot. Hosszú évek óta ez az első alkalom, hogy a magyar tagozat összes művésze részt vesz egy produkció megvalósításában. Az előadás dramaturgja és az egyik dal szerzője Kovács András Ferenc költő. /Szucher Ervin: Káosz – dalokkal. = Krónika (Kolozsvár), jún. 13./
2008. június 14.
A Maros megyei törvényszék véglegesen visszaítélt kilencezer hektár erdőt a történelmi Bánffy család egyik ágának. Eddig egyforma megítélésben részesültek a Moldvához csatolt székely közbirtokossági erdők a valamikori grófi birtokokkal. A Maros megyei prefektus, a földosztó bizottság elnöke a mostani választásokon képes volt „A grófoknak erdő vissza nem jár” jelszóval kampányolni. Háromszéken nem titok: Vrancea megyében polgármesteri székeket lehetett nyerni több cikluson át annak hangoztatásával, hogy márpedig a magyarok erdőt vissza nem kapnak. A háromszéki Gelence és Lemhény károsultjai Strasbourghoz voltak kénytelenek fordulni, miután az országban amolyan vándorpereskedés nyomán fél tucat bíróság és törvényszék kisemmizte őket, és a legfelső fórumhoz is hiába fellebbeztek igazukért. Most Maros megyében a megyei bizottság nem volt hajlandó magyar tagjai józan érvelésére hallgatni, ennek ellenére a törvényszék végre megtette az első lépést. Bethlen grófnő szerint a birtokba helyezés újabb vesszőfutást fog jelenteni, az ítélet mégis precedens értékű nem csupán a magyar történelmi családok, hanem a székelység szempontjából is. A székely közbirtokossági erdők visszajuttatását eddig a nacionalista elfogultságú igazságszolgáltatás utasította el. /B. Kovács András: Jó hír az erdőigénylőknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 14./
2008. június 24.
A Kolozsvár Napokat június 27–29-én rendezik meg, ezt követi majd az október közepi újabb sorozat. Június 27-én bemutatják A reneszánsz Kolozsvár című kötetet. A kötet szerkesztője, Kovács Kiss Gyöngy történész, a Korunk főszerkesztő-helyettese emlékeztetett, Hunyadi Mátyás királlyá választása 550. évfordulója apropóján Mátyás-év, illetve reneszánsz év az idei. A reneszánsz Kolozsvár című könyvet a művészettörténész egyetemi tanár Kovács András állította össze. /(t): Kolozsvár Napok 2008. június 27–29. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./
2008. június 28.
Június 27-én a Kolozsvár Társaság székhelyén ünnepélyesen megnyitották a Kolozsvár Napok elnevezésű rendezvénysorozatot, melyet a házigazdák az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és más szervezetek közreműködésével a 2008-as Reneszánsz Év jegyében bonyolítanak le. Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke hangsúlyozta, olyan időszakba léptünk, amikor az egykori kincses városban javuló hangulat alakítja közérzetünket, és megvannak a feltételei annak, hogy Kolozsvár mai reneszánszát éljük át. A Kolozsvár Napok októberben többnapos műsorral folytatódnak, két évi késedelem után (most már csak a polgármesteri aláírás hiányzik), a kolozsvári Sétatéren felavatják az 1956-os magyar forradalom mártírjainak emlékművét, és operabemutató is várható. A mostani alkalomra kiadott Reneszánsz Kolozsvár című kötetet két szerkesztője ismertette. Kovács Kiss Gyöngy szerint a könyv számvetési kísérlet, amely bepillant a reneszánsz kori Kolozsvár életébe. A kötet kiindulópontjául Jakó Zsigmond 1957-ben közölt tanulmánya (Az otthon és művészete a 16–17. századi Kolozsváron) szolgált. A többi tanulmány szerzői (Mihály Melinda, Papp Szilárd, Kiss András, Kovács Kiss Gyöngy, P. Kovács Klára, Jakó Klára, Kovács András, Vekov Károly, Balázs Mihály, Sipos Gábor, Pakó László) is olyan Kolozsvárhoz kapcsolódó történelmi adatokat, mozzanatokat dolgoztak fel, amelyek felett eddig átsiklott a szakirodalom. Ugyancsak június 27-ére tervezték Jakó Zsigmond díjazását, aki azonban objektív okokból nem lehetett jelen. /Ö. I. B. : Elkezdődött a Kolozsvár Napok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2008. július 3.
A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság öt évvel ezelőtt kérte meg a Duna Televízió vezetőségét: engedélyezze, hogy időnként „bitorolják” a Lyukasóra irodalmi fejtörő műsor címét és ötletét. Azóta már képzőművészeti és színháztörténeti tárgykörben is tartottak vetélkedőt. Az idei évad irodalmi Lyukasórával zárult július 1-jén, a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében. A „vizsgabizottság” elnöke, Kovács András Ferenc költő és tagjai – Balási András dramaturg, író, Gyéresi Júlia színművész, Kovács Levente professzor, színházi rendező, Farkas Ernő magyar szakos tanár, Káli Király István kiadóigazgató és Láng Zsolt író, költő – rendre versfeladványokat adtak a közönségnek. Akiknek sikerült megfejteniük az irodalmi talányokat, azok a Káli Király István vezette Mentor Kiadó jóvoltából könyvjutalomban részesültek. /Máthé Éva: Évadzáró Lyukasóra. = Krónika (Kolozsvár), júl. 3./
2008. július 4.
Június 14-én megalakult a Sütő András Baráti Egyesület Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Bölöni Domokos „Úgy szeretem Marosvásárhelyt, hogy sosem feledhetem Pusztakamarást” címmel számolt be az eseményről a Népújságban /jún. 23./ „Sütő András sokat tett azért, hogy a magyar szellem, a magyar lélek, és a nemzetegység spirituális temploma fölépüljön” – hangsúlyozta előadásában dr. Bertha Zoltán egyetemi tanár, irodalomkritikus. Cs. Nagy Ibolya irodalomkritikus, Sütő András több kötetének szerkesztője arról számolt be, milyen könyvei jelentek meg az író halála óta. Cs. Nagy Ibolya szavait hallhatta félre mind Kovács András Ferenc, aki elhagyta a helyszínt, mind Sebestyén-Spielmann Mihály, a neves történész-levéltáros, aki a jeles költő és főszerkesztő távozta után nyomban KAF „védelmére kelt”. Cs. Nagy Ibolya hiába próbálta magyarázni az álláspontját, Sebestyén kikérte magának, hogy őt szülővárosában idegenek oktassák ki Sütőből és helytállásból. A marosvásárhelyi Vásárhelyi Hírlap június 27-i számában megjelent egy glossza, Sebestyén Mihály tollából. Azt írta, hogy „a meghívott előadó, debreceni egyetemi tanár gyöngécske apológiával, méltatlan színvonalon méltatta Sütő András munkásságát, irodalomtörténeti helyét. Vásárhely többet érdemel. A felkért szerkesztő, Cs. Nagy Ibolya az „erdélyi magyar irodalom megosztására tett kísérletet”. A hölgy a debreceni Digitális Irodalmi Akadémia bennfenteseként közölte, hogy az idei díjazott Kovács András Ferenc, »különben nagyon tehetséges költő« lett, de ezzel ki- vagy elütötte az elismeréstől Szilágyi István (Kő hull apadó kútba) kolozsvári főszerkesztőt, Kossuth-díjast. A kormányzat beleszólt, és most különböző írói csoportosulások szavazhatnak be akárkit, „olyan jöttment nemzetietlen taknyosokat is, mint KAF. ” Sebestyén Mihály felállt, jelezte, hogy „nem kérnek a magyarhonui pártvitákból és országmegosztó agyarkodásból, a hölgy férje, maga is nevetlen irodalomtörténész, felkért, hogy tartsam a számat. ” Az ügyben Bölöni Domokos megkérdette Cs. Nagy Ibolya véleményét, idézett leveléből. Cs. Nagy Ibolya leszögezte, nem tett kísérletet az erdélyi magyar irodalom megosztására. Nincs mit megosztani: nincs egységes erdélyi magyar irodalom. Ennek n kirívó példája lehet a három évvel ezelőtti esemény is: amikor a Sütő András elleni, A Hét-beli sajtóhadjárat miatt szükség lett volna az »egységes« erdélyi (de legalább vásárhelyi) magyar irodalmi kiállásra, az író védelemére. Mellesleg kik írták a Sütő-monográfiákat (az elsőt már 1986-ban): a „nevetlen“ magyarországi irodalomtörténészek, vagy az egységes erdélyi magyar irodalomtörténetírás jelesei? Cs. Nagy Ibolya sorolta Sebestyén tévedéseit: nincs »debreceni Digitális Akadémia«, s ő nem »bennfentes«., nem mondta, hogy Kovács András Ferenc »ki- vagy elütötte« az »elismeréstől« Szilágyi Istvánt, nem mondta, hogy a »kormányzat beleszólt«, és átalakította a régi rendszert, nem mondtam, hogy »KAF jöttment, nemzetietlen taknyos«. A másik »nevetlen irodalomtörténész«, a »hölgy férje«, nem mondta, hogy Sebestyén »tartsa a száját«, a »magyar demokratikus chartáról« sem esett egyetlen szó sem. A két megrótt irodalomtörténész, Bertha Zoltán és Márkus Béla csak azért nevetlenek, mert Sebestyén Mihály nem írta le a nevüket. Bölöni Domokos jelen volt, jegyzetelt, tanúsíthatja: Cs. Nagy Ibolya igazat mondott. /Bölöni Domokos: Amik elhangzottak és amik nem. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./
2008. július 5.
Szeben és Brassó közt fekvő dél-erdélyi szülőfalujában járt nemrég egy Nürnbergbe kitelepedett ember, a döbbenet hangján tudott szólni arról, amit látott. Az egykori szászságnak írmagja sem maradt az ősi földön, ez nem volt számára újdonság, végleg felszámolódtak a nyolcszáz éves közösségek, csak az épületek, templomok, erődítmények, romok maradnak. Az eltávozottak a németországi szász egyletekben, könyvekbe menekítik a siebenbürgeni tapasztalatok emlékét. A dél-erdélyi kultúrtájat valamikor szántók, kertészetek, gyümölcsösök jelentették, a helyükön ma már legelővé és kaszálóvá változott a korábban jól megművelt dűlők jó része. A szorgos nép eltűnése a határban ezer évvel vetette vissza a civilizációt: mintha a valamikori pásztorkodó életmód támadt volna fel ezeréves sírjából. Közben Szatmár–Nagykároly környékén magyar földműves közösségek hagyják fel szántóikat a juhászkodók javára... /B. Kovács András: Ezer év után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 5./
2008. július 10.
Kovács András Ferencnek 36 kötete jelent meg, és 17 díjat kapott, hazait, anyaországit. KAF-ék három kis szobára szabdalt, földszinti tömbházlakásban élnek, Marosvásárhelyen, a Postaréten. Sok könyvén kívül képeslapgyűjteménye van. Felesége, Gyéresi Júlia színművésznő nem játszik, hanem a Színművészeti Egyetemen beszédtechnikát tanít. KAF mostanában nemigen ír, „valahogy nincs elég időm, erőm, lelkierőm hozzá” – vallja. 2008 januárjától a marosvásárhelyi szépirodalmi folyóirat, a Látó főszerkesztője. /Máthé Éva: A versírás különleges állapot. = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./
2008. augusztus 14.
Kéthetes európai koncertkörútra indult a hét végén Kelemen Antal vezetésével a rétyi Kovács András Fúvószenekar. A negyvenhét rétyi fúvós az augusztus 15-i brüsszeli szabadtéri hangversenyt várja a legnagyobb izgalommal, melyet a romániai megyei önkormányzatok egyesülete támogatásával szerveztek. Útban a belga főváros felé meglátogatták a magyarországi Inárcs testvértelepülést, majd Prágát, Fuldában koncerteznek, azután Párizs érintésével érkeznek Brüsszelbe, ahol Winkler Gyula európai parlamenti képviselő és Márton Árpád RMDSZ-képviselő támogatásával tartózkodnak. Augusztus 20-án a svédországi Göteborgban mutatják be műsorukat, az ottani magyar egyház vendégeiként. Útban hazafelé megállnak Berlinben, az utolsó koncertállomás pedig Siófok lesz. /(fekete): Rétyi fúvósok Európa fővárosában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 14./
2008. szeptember 9.
A romániai magyarság története és művészeti hagyományai címmel ötnapos továbbképző program indult középiskolai történelemtanárok számára. Szervezői és támogatói a Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Kara, valamint a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet. Fogarasi-Rüsz Enikő dékán elmondta: huszonöt részvevő érkezett Erdély különböző vidékeiről erre az első alkalommal megrendezett tanfolyamra, amelyen neves történészek (Kovács András, Pál Judit, Vekov Károly, Sipos Gábor, Tóth Szilárd) előadásait hallgathatják meg. A tanároknak még nem volt alkalmuk tanulni a magyarság történetét, amelyet csak két esztendeje lehet oktatni a középiskola négy féléve alatt. A következő ilyen továbbképző programot jövő júliusában tartják. /Ö. I. B. : Magyarságtörténeti továbbképzés. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./
2008. szeptember 19.
Jean Racine Phaedra című darabjának bemutatójával nyitja meg az évadot Nagyváradon a színház Szigligeti Társulata szeptember 21-én, vasárnap, a magyar dráma napján, Török Viola rendezésében. A magyar dráma napját 1984-től a Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére minden évben megünneplik szeptember 21-én, annak emlékére, hogy 1883-ban e napon volt Paulay Ede rendezésében Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatója a budapesti Nemzeti Színházban. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Hogyan születik egy magyar dráma? címmel nyilvános beszélgetésre hívja az érdeklődőket: a kisterem előcsarnokában Kovács András Ferenc költő, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője és Király Kinga Júlia drámaíró, a nemrégiben a folyóirat hasábjain megjelent és hamarosan színpadon is bemutatásra kerülő A szerencsefia című mesejáték szerzője beszélgetnek. Vasárnap tartják a Kolozsváron élő Visky András drámaíró Megöltem az anyámat című, kétszereplős darabjának felolvasó-színházi ősbemutatóját a kecskeméti Katona József Színházban. /Fried Noémi Lujza: Boldognak lenni bármi áron? = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./
2008. szeptember 22.
„Sem a magyar dráma, sem a magyar drámaíró, de a magyar színész sorsa sem volt könnyű soha – mi sem jelzi ezt jobban, mint az, hogy Madách Imre nem érhette meg Az ember tragédiájának bemutatóját, mert bemutatására csak halála után majd negyedszázaddal kerülhetett sor. Aligha találhattunk volna megfelelőbb napot a magyar dráma ünnepére, mint éppen szeptember 21-ét, ezt is kerek egy évszázaddal a Tragédia első bemutatása után” – fogalmazta meg levelében Demeter András István művelődési államtitkár. Nyilvános beszélgetést szervezett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Hogyan születik egy magyar dráma? címmel. A beszélgetés résztvevői: Király Kinga Júlia drámaíró, A szerencsefia című mesejáték szerzője és Kovács András Ferenc költő, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője. Budapesten a rendezvények központjába a Nemzeti Színház került, a színház előtti szoborparkban leleplezték Bessenyei Ferenc szobrát. Az Andrássy úton Színházi korzó nyílt, a Magyar Állami Operaház előtt pedig színpad létesült, ahol tíz színház új évadjából kaphattak ízelítőt az érdeklődök. A Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére 1984-től minden évben szeptember 21-én ünneplik a magyar dráma napját. /Antal Erika, Darvas Beáta, Kánya Gyöngyvér: A Magyar Dráma születésnapja. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./
2008. szeptember 23.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház dramaturgja, Csép Zoltán Kovács András Ferencet, a Látó főszerkesztőjét és Király Kinga Júlia drámaírót kérte fel egy beszélgetésre a magyar dráma ünnepén, szeptember 21-én. A Látó folyóirat összevont, 8–9-es számában a napokban jelent meg Király Kinga Júlia A szerencse fia című mesejátéka, amelyet október elején mutat be a vásárhelyi színház Tompa Miklós Társulata. Király Kinga Júlia Marosvásárhelyen, a Színművészeti Egyetem teatrológia szakán diplomázott, jelenleg a budapesti Honvéd Színház dramaturgja. Csép Zoltán azt kérdezte beszélgetőtársaitól, hogy válságban van-e a drámaírás, a színház főként az erdélyi magyar társadalomban, illetve a magyar nyelvterületen. Király Kinga Júlia arról mesélt, hogy nemrég az életben maradásért küzdő emberekkel hozta össze a sors. Kovács András Ferenc úgy vélte, hogy 1989 előtt kedvelt és nagyon hatásos, szókimondó tézisdrámák helyett 1990 után a színházaknak, drámaíróknak új tétet és ahhoz új közönséget kellett találniuk. Nem érzi úgy, hogy a magyar nyelvterületen válságban lenne a drámaírás, bár az utóbbi időben kevesebb erdélyi dráma születik, mint a rendszerváltás előtt, Magyarországon pedig sok utánzót lát. Megjegyezte: számára a magyar drámaírás csúcsát Weöres Sándor nemigen játszott darabjai jelentik. /Máthé Éva: Új tét kell. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./
2008. szeptember 24.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke a tordai magyar iskola avatóján a megmaradás biztosítékának nevezte az önálló magyar oktatási intézményeket. A tordai magyar középiskolát annak idején a kommunista diktatúra számolta fel, s feltámasztása a szórványba szorult népcsoport fokozott erőfeszítését tanúsítja. A legfontosabb az állami magyar egyetem létrehozása marad, e nélkül nem lehet előrelépni az oktatáspolitikai egyenjogúsítás útján. Az erdélyi magyar állami felsőoktatás mai szétforgácsoltságában nem teszi lehetővé a magyar iskolahálózat ellátását megfelelően képzett pedagógusokkal, a magyar tudományosság egyenlő feltételek melletti kibontakozásáról pedig szó sem lehet. Emiatt érthetetlen az érdektelenség, melyet az RMDSZ az állami magyar egyetem iránt tanúsít. /B. Kovács András: Legnagyobb adósságunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 24./
2008. szeptember 26.
Szeptember 15-től készíti próbaadásait a Marosvásárhelyen működő Erdély TV. Naponta fél héttől 23-25 perces, élő híradóval jelentkezik a csatorna, egyelőre földi sugárzásban. Erről csak úgy szerzett tudomást a közvélemény, hogy a tévé forgatócsoportjai meg-megjelennek az erdélyi rendezvényeken. Féltik Marosvásárhelyen a vadonatúj épületben induló az Erdély Tévét a sajtótól, ezt tapasztalta az Új Magyar Szó riportere, amikor az Erdély TV szerkesztőségébe próbált bejutni, itt székel az Erdély FM rádió is. A szerkesztőség a legkorszerűbb körülmények között működik. Nagy Zsoltnak, a tévét működtető Janovics Jenő Alapítvány elnökének az engedélyére volt szükség ahhoz, hogy a lap munkatársa Szepessy Előd igazgatóval beszélgethessen. Hat szerkesztő-riporter és nyolc operatőr az Erdély TV jelenlegi csapata, a stúdió felszerelése is teljes, valamennyi műszaki feltétel adott ahhoz, hogy indulhasson az adás. Nagy Zsolt elmondta, hátra van még a kábeltársaságokkal és a helyi stúdiókkal való egyeztetés. Tibori Szabó Zoltán, a kuratórium tagja szerint félreértésről van szó, nincs titkolnivalójuk. A televíziót működtető alapítvány kuratóriumi tagja, Kovács András Ferenc költő, a Látó folyóirat főszerkesztője nem tud arról, hogyan halad a televízió „beüzemelése”. Az erdélyi magyar televízió létrehozásáról 2003. november 14-én, Budapesten született megállapodás Markó Béla RMDSZ-elnök és Medgyessy Péter akkori miniszterelnök között. /Antal Erika: Szupertitkos Erdély TV? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./
2008. október 11.
Kolozsváron az Egyetemi Könyvtár, az EME, EMKE és a BBTE Magyar Irodalomtörténeti tanszéke által szervezett Erdély reneszánsza nemzetközi konferencián az Erdély és Kolozsvár humanista és reneszánsz kultúrájával kapcsolatos kutatások eredményeit kívánták bemutatni, mondta el Kovács András művészettörténész. A korral foglalkozó szakemberek azt tartják, hogy talán egyetlen nép sem fogadta be szívesebben a reneszánszot, mint a magyarok. Erdélyben a fejedelmi udvar és a főpapság honosította meg a reneszánsz művészetet, Kolozsvárnak pedig különleges szerepe volt ebben a folyamatban. Kolozsvár az erdélyi reneszánsz építészet egyik nagy központja lett. A városfalak által körülzárt terület épületeinek nagy részében, de különösen a Főtért határoló házakban a pincétől a padlásig találhatók reneszánsz faragványok. Többé-kevésbé épen fennmaradt reneszánsz együttes azonban már csak egy van, a Főtér 31-es sz. alatti ún. Wolphard–Kakas-ház. A város könyvtárai (az EME egykori könyvtára az Egyetemi Könyvtárban, a kollégiumok könyvtárai az Akadémiai Könyvtárban) őrzik a magyar nyelvterület legnagyobb, 16–17. századi nyomtatványgyűjteményeit, elsősorban a Kolozsvárt megjelent nyomtatott könyvtermés csodálatos darabjait. Jelenleg a belvárosi építkezés során emlékek pusztulnak el szinte naponta. /Nagy-Hintós Diana: Kolozsvári reneszánsz emlékek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./
2008. október 13.
Elégedetlen létfeltételeivel és jogállapotával a magyarországi románság, s a kisebbségvédelemnek kötelessége melléje állni. Ez Erdélyre is vonatkozik, még akkor is, ha az ember tisztában van azzal a manipulatív politikai célzatossággal, amivel a témát éppen a román–magyar közös kormányülés előtt karolta fel oly nagy előszeretettel a román sajtó. A tizenötezres és a másfél milliós kisebbségi népcsoport azonban nemcsak lélekszámában különbözik, hanem igényszintjében is, hiszen esélyei a megmaradásra ebből fakadnak. /B. Kovács András: Ködösítések évadán: más az igényszintünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./
