|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 443 találat | lapozás: 1-30 ... 331-360 | 361-390 | 391-420 | 421-443 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Szent György 2016. június 26.Márton Áron Erdély határain kívül is hatTanulmányi nap a nagy püspökről a Vajdaságban erdélyi előadókkal A vajdasági Hírvivő című lap A szentek köztünk élnek rovatában jelent meg Paskó Csaba atya, kelebiai plébánosnak és a Vajdasági Pax Romana elnökének a tollából egy szép, tartalmas tájékoztató írás Márton Áronról, akit a szerző így nevezett: „Erdély püspöke, a Kárpát-medence magyarjainak a példaképe (Hírvivő, 2016. június 19., 7.). Ez a cikk előre jelezte, ami június 18-án a Vajdasági Pax Romana szervezésében történt: Márton Áron-tanulmányi napot tartottunk. A rendezvény rendhagyó módon négy helyszínen zajlott, a négy fázis logikus sorrendben épült egymásra. A rendezvényen három előadó beszélt Erdély nagy püspökéről: Virt László Budapestről; Molnár Melinda és Nagy Zoltán Székelyudvarhelyről. Molnár Melinda, aki ditrói születésű lévén, Márton Áron ditrói korszakát kutatta fel helyi emlékek alapján, s erről kötetet állított össze, amelynek második, javított kiadása rövidesen megjelenik a Verbum Kiadónál, így mesélt a vajdasági Márton Áron-napról: „A vajdasági Szabadka Székelyudvarhely testvérvárosa. Januárban járt itt Paskó Csaba kelebiai plébános, egyházzenész és okleveles séf egy magánlátogatáson munkatársaival. Én kísértem, bejártuk Udvarhelyszék egyes településeit, megnéztük a zeteváraljai újjáépített templomot is. A Márton Áront ábrázoló ablaküveget szemlélve Paskó atya említette: folyamatosan cserélik a kelebiai templom vitrázsait, nyár elején épp a Márton Áront ábrázoló következik. Egy napon tervezik a megáldását a Vajdasági Pax Romana Márton Áronnak szentelt tanulmányi alkalmával, és ugyanakkor tervezik letenni a Márton Áron Közösségi Ház alapkövét is a kelebiai plébánia udvarán. Szó szót követett, és elhatároztuk: az előadók meghívásában együttműködünk. Nagy Zoltán hitoktatót ajánlottam, aki hosszú ideje gyűjtötte a Márton Áron-anyagokat, és mostanra egy többórás DVD-t állított össze gyűjtéséből. Kiderült, hogy én is foglalkoztam anyaggyűjtéssel, és engem is meghívtak. Az elmúlt hónapok lelkes szervezésben teltek. Talán ezért is hatódtam meg annyira, amikor minden tervezett esemény megvalósulásának résztvevője, megélője lehetettem.” A vajdasági értelmiségi egyesület tagjai Szabadkán az Augustinianum nagytermében gyülekeztek, ötvenen jöttek össze Szabadka környékéről és a városból, többen pedig helyben kérték felvételüket a közösségbe. Az első előadást Virt László tartotta Márton Áron mint evangéliumi életalkotó címen. Az előadó tudományos igényességgel mutatta be Márton Áronnak az evangélium szellemében élt életét. Úgy éreztem magam, mint amikor egyetemi oktatóként doktori értekezés védésének bizottsági tagja voltam, csakhogy itt nem a doktorandus saját ismereteit figyeltük, hanem Márton Áron érdemeit és evangéliumi életalkotó szerepét. Az előadó mindvégig háttérben maradt, a hallgatóság pedig igazán átélte, megismerte Márton Áron Istentől megáldott személyiségét és nagyságát. A második előadó, Molnár Melinda Kéttornyú őrhelyen – Márton Áron kapcsolata az első káplán-helyével, Gyergyóditróval címen tartott előadást, mely során személyes élményeit és kutatómunkája eredményeit ismertette. Ezáltal a hallgatóság átérezte azt, amit tudományos előadásában Virt László tárt fel. Érezhetővé vált, hogyan ültette gyakorlatba Márton Áron az evangéliumi életet. A harmadik előadás filmvetítés volt, immár a városi múzeum impozáns épületében, a barokk festészetet bemutató kiállítóteremben. A résztvevőket a múzeum munkatársa, Korhecz Papp Zsuzsanna, a Szent György Lovagrend dámája fogadta, majd a Nagy Zoltán szerkesztette A hegy című összeállítást láthatta a közönség, aki az előző két előadásból megismerteket most már vizuálisan is átélhette. Ezt követte a rendezvény harmadik része, amikor a kelebiai Divisio Apostolorum templomban szentmise keretében a Pax Romanás testvérek és a Visegrádi Szent György lovagok részvételével Paskó Csaba plébános megáldotta Márton Áron vitrázsát. Ebből az alkalomból a Visegárdi Szent György Lovagrend a templomban lévő vitrázsokról és a szentek galériájáról készült albumot adományozott a templomnak, ezt a templom vitrázsait megalkotó Korhecz Papp Zsuzsanna adta át. A rendezvény csúcspontját a plébánia udvarán, a negyedik helyszínen az alapkőletétel követte: az építendő közösségi ház alapkövét Paskó Csaba plébános és az egyházközségi testület elnöke, Huber Antal tette le. Talán le sem kell írni: a közösségi ház védőszentje Márton Áron lesz. Ezzel máris valóra vált Márton Áron evangéliumi életalakító munkássága, és a Kárpát-medencébe is szétáradt! Lovag vitéz dr. Bogner István, a VPR alelnöke Vasárnap (Kolozsvár) 2016. június 30.Háromnyelvű könyv örökségeinkről ( Székely hagyományok)Székely hagyományok – bevezetés a székelyek kultúrájába címmel háromnyelvű könyvet és kísérőfilmet jelentetett meg Sepsiszentgyörgy önkormányzata közösen a bukaresti Közpolitikák Intézettel. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban, illetve a Művész Teremben kedden bemutatott magyar, román és angol nyelvű kiadványok létrejöttét Norvégia, Izland, Lichtenstein és Románia kormánya pályázati alapjából finanszírozták. Kulcsfontosságú és hiánypótló kiadványról van szó, amely érdekében a román kormány olyan projektet támogat, amelyben Székelyföldet idézőjel nélkül említik, hiszen a székely hagyományokról, a székely kultúráról van szó, ezért egy kicsit falbontogató jellege is van ennek a könyvnek – hangsúlyozta Sztakics Éva alpolgármester. Kiemelte, a májusi bukaresti Székely vásár után ez a második közös lépés a Közpolitikák Intézettel a székely kultúra népszerűsítése terén. Ez azt jelenti, Bukarestben is kezdik meghallani, hogy igenis van Székelyföld, székely hagyományok és székely emberek. A városvezető emlékeztetett, a Sepsiszentgyörgy Európa kulturális fővárosa pályázatot is az identitásra alapozták, az volt a lényege, mutassuk meg és bizonyítsuk be, hogy az egymás mellett élő népek a kultúrán keresztül tudnak közeledni. Sztakics Éva szerint egy következő kiadványnak az innovációval kellene foglalkoznia, hisz az jelenti a jövőt. Egy térségnek a kultúrája a legjobb nagykövete, és Székelyföld hagyományain keresztül mutatkozott be a májusi bukaresti Székely vásárban, ahol két nap alatt tizenötezer látogató fordult meg, és a legtöbb árus üres kézzel tért haza, mert mindent el tudott adni – ezekkel a szavakkal köszöntötte a jelenlévőket Adrian Moraru, a Közpolitikák Intézete aligazgatója, aki szerint a jelen kiadvány is jó alkalom, hogy a magyar identitás közelebb kerüljön Bukaresthez. A jelenkori és archív fotókkal illusztrált vaskos kötetet, amely a székely hagyományokat a háromszékieken keresztül mutatja be, a kiadvány két szerzője, Pozsony Ferenc néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár és Kinda István sepsiszentgyörgyi néprajzos, muzeológus ismertette. Pozsony Ferenc elmondta, Háromszék korán polgárosult vidék, de mindig fogékony volt az újra, nagyon gazdag hagyományokkal rendelkezik, amelyek közül sok még ma is élő, ezért volt nehéz a válogatás, hogy mi kerüljön bele a könyvbe. Végül a háromszéki székely kultúra legjellegzetesebb elemei mellett döntöttek. Kinda István is a bőség zavaráról beszélt, a több mint negyven élő háromszéki hagyomány közül csak húszat mutatnak be a kötet három nagy fejezetében: az alkotó népművészet kategóriában ismertetik a faragóművészetet, a kopjafákat, a székely kaput, a festett bútorokat, a szőtteseket, varrottasokat, viseleteket, kúriákat, kastélyokat; gasztronómia címszó alatt jelenik meg a pityókás házikenyér, a mézeskalács, a kürtőskalács, a lakodalmas rakott ág, a szilvapálinka és a harmadik csoportosításban a kalendáris népszokásokat foglalják össze – lovas farsangok, farsangi bagolytemetés, tavaszünnep, húsvéti szánazás és locsolás, Szent György-napi juhászünnepek, Szent István-napi búcsú, karácsonyi betlehemezés, szilveszter a templomtorony alatt. A több mint kétezer példányban kiadott könyv (amely ingyenesen kapható a sepsiszentgyörgyi Tourinfo irodában – a Lábas Ház földszintjén) mellékleteként jelent meg az Erdély András, Vargyasi Levente és Várkonyi Eszter által készített ötvenhárom perces dokumentum jellegű film, amelynek születéséről az alkotók beszéltek, majd a könyvbemutató után a Művész teremben le is vetítették. A film rövid bepillantást nyújt az árkosi mézeskalács-készítés, a kisbaconi házikenyérsütés, a bodosi viseletkészítés, a csernátoni fafaragás, a vargyasi bútorfestés, az ozsdolai szilvapálinka-főzés, a mikóújfalusi lakodalmas rakott ág készítés titkaiba, a filmkészítők ellátogattak egy csernátoni hagyományos esküvőbe, a bölöni farsangi mulatságba, és ismertetik a kézdiszentléleki betlehemezést is. A Székely hagyományok című könyv és film bemutatója estéjén, a kettő között fellépett a Tőkés Edit és Tőkés Zsolt irányította Kincskeresők (korábbi Százlábú) néptáncegyüttes, amely megérdemelte volna a külön estés bemutatkozást. Színvonalas műsorukban körbevezettek a Küküllő mentén, a Mezőségen, Felcsíkon, előadásukat szászcsávási cigány tánccal zárták, meghazudtolva tizenéves korukat, hisz a cigány táncba bele kell születni, kívülállók közül csak a tehetségesek tudják elsajátítani. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. július 7.Dragománnal kezdenek ősszel KolozsváronSokszínű évadot tudhat maga mögött a Kolozsvári Állami Magyar Színház, hiszen a 2015/2016-os idényben bemutatóval, valamint számos nagy sikerű előadás felújításával rukkoltak elő – tudatta közleményében a teátrum. A nagyteremben William Shakespeare Julius Caesar és Békés Pál A kétbalkezes varázsló című művét, valamint a Pour Toujours című, klasszikus és kortárs rekviemekből inspirálódott, szöveg nélküli előadást mutatta be a társulat. A stúdióteremben a Kafka regényéből készült Amerikát, August Strindberg A pelikánját, valamint a Szilágyi Domokos hosszúverséből készült Öregek könyvét vitték színre. Az évad során felújították és a következő színházi idényben is műsoron mArad a sétatéri teátrum művészeti vezetője, Visky András által írt Caravaggio Terminal, Strindberg Julie kisasszonya, Henrik Ibsen Hedda Gabler című műve, valamint két „filmes” előadás, az Ingmar Bergman filmjéből készült – de róla is szóló – Suttogások és sikolyok, illetve a Dogme 95 nevű dán avantgárd filmes mozgalom első alkotásának számító Thomas Vinterberg-film, a Születésnap. Az évadban a színház székhelyén játszott 173 saját előadáson, valamint a meghívott produkciókon és koncerteken összesen 24 585 néző vett részt, a turnékon és fesztiválszerepléseken pedig további 1800 néző előtt játszott a társulat, összesen tehát 26 385-en látták a Kolozsvári színház előadásait a 2015/2016-os évadban. A társulat ebben az évadban is számos fesztiválon és turnén vendégszerepelt: a Bukaresti Országos Színházi Fesztiválon, a szintén Bukaresti Nottara Színház által szervezett Fest(in) pe Bulevard fesztiválon, a szabadkai Desiré Central Station Fesztiválon, a Kortárs Drámafesztivál időközi eseményeként Budapesten, a Jurányi Házban, a Sepsiszentgyörgyi Szent György Napokon, a hagyományos előadáscsere keretében a Vígszínházban, valamint az évad zárásaként a Magyar Színházak kisvárdai Fesztiválján, ahol egyébként a 25 éve a teátrum élén álló Tompa Gábor igazgatót külön köszöntötték. A 2015/2016-os évadot új bemutató előkészítésével zárja a színház. A társulat az oroszországi származású, jelenleg Amerikában élő Jurij Kordonszkij rendező vezetésével Makszim Gorkij Éjjeli menedékhelyét próbálja. A bemutatót a tervek szerint október elején tartják a nagyszínpadon berendezett stúdiótérben. A következő, 224. évadot a színház – immár hagyományosan – a Kolozsvári Magyar Napokon kezdi augusztusban. Az augusztusi előadásokra jegyek már vásárolhatók online a Biletmaster.ro weboldalon.Az új évad első bemutatójaként az elsősorban filmrendezőként ismertté vált Szász János viszi színre Dragomán György Kalucsni című drámáját októberben. November 24–december 4. között pedig a kétévente megrendezett Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál ötödik kiadására kerül sor, melynek témája ebben az évben az idegen lesz. Magyar produkciók Bukarestben A Kolozsvári Állami Magyar Színház három, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház pedig két előadással szerepel az október 21–30. között Bukarestben megrendezendő Országos Színházi Fesztiválon. Az elmúlt évad Kolozsvári bemutatói közül a Silviu Purcărete által rendezett Julius Caesar, a Felix Alexa rendezésében színre vitt A pelikán, valamint a Dominique Serrand által rendezett Pour Toujours (Mindörökké) című előadások lesznek láthatóak a romániai színházi szakma legfontosabb seregszemléjén. A fesztiválra a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház hatodik egymást követő alkalommal kapott meghívást. Ezúttal a Tompa Miklós Társulat által színre vitt Samuel Beckett-darab, A játszma vége és a Liviu Rebreanu Társulat által bemutatott Vivaldi şi anotimpurile (Vivaldi és az évszakok) című előadás utazik Bukarestbe Vásárhelyről. Az Országos Színházi Fesztiválon szerepel ugyanakkor a Kolozsvári román színház A mi osztályunk (Clasa Noastră) című elődása is, amelyet Bocsárdi László, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója vitt színre. Krónika (Kolozsvár) 2016. július 9.Szegény gyermekek nyári tábora CsernátonbanHuszonötödik alkalommal szervezte meg a Kovászna Megyei Vöröskereszt a hátrányos szociális helyzetben élő gyermekek hagyományos táborát. A felsőcsernátoni Hanna Panzióban hétfő délig ötven 7 és 13 év közötti Sepsiszentgyörgyi, Kézdivásárhelyi, Kovásznai, csernátoni, erdőfülei, Vargyasi, málnásfürdői, lemhényi és kommandói gyermek nyaral. A résztvevőket a megye azon településeiről verbuválták, ahol aktív vöröskeresztes egység működik. Az elmúlt huszonöt évben összesen 1971 Háromszéki gyermek vehetett részt élete első táborában a megyei Vöröskereszt adományozóinak, önkénteseinek és munkatársainak jóvoltából. Felügyeletükről és tábori programjukról tizenhat önkéntes gondoskodik, közülük veteránnak számít a Kézdivásárhelyi Vitályos házaspár, János és Ildikó, ők több mint húsz éve minden nyáron jelen vannak, Róbert fiúk és Johanna Réka leányuk előbb gyermekként, pár éve már önkéntesként segíti munkájukat. Egy ilyen táborban tizenhat önkéntes egy hét alatt ezerkétszáz órás munkát fejt ki – tudtuk meg Opra Zsófia Szende táborigazgatótól. A táborozás ideje alatt tematikus napokat szerveztek, mese- és sportnap, kézműves-tevékenységek sokasága, kürtőskalácssütés, Ika-vári kirándulás és a Haszmann Pál Múzeum meglátogatása, illetve a Székely Vágta szerepelt, illetve szerepel a programban. A nap reggel 8 órakor ébresztővel és tornával kezdődik, ezt követi a takarítás, a reggeli, majd a délelőtti tevékenység, az ebéd, a délutáni foglalkozás, a vacsora, meseolvasás és 22 órakor villanyoltással fejeződik be. Hogy mindez így létrejöhetett, nagyon sok ember munkájának köszönhető. A Vöröskereszt a Szent György Napok alkalmával hétezer lejt gyűjtött össze, a teljes összeget a tábor szervezésére fordították, és nagylelkű támogatók segítségével ki is egészítették. Több cég nem pénzzel, hanem alapélelmiszerrel segítette őket. Egy ilyen tábor összköltsége húszezer lejre rúg. Azok a vállalkozások is első szóra segítettek, amelyekhez most először fordultak támogatásért. „Ismerik már a tevékenységüket, és megbizonyosodhattak róla, hogy adományuk jó célra fordítódik. Köszönet érte” – mondta Opra Zsófia Szende. Akárcsak tavaly a zenetárbor alkalmával, csütörtökön ismét lecsaptak a Hanna Panzióra a megyei fogyasztóvédelmi hivatal felügyelői és a megyei rendőrség gazdasági osztályának munkatársai. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. július 12.Ünnepi évadot zárt a Tompa Miklós TársulatRendkívüli évadot zárt a Tompa Miklós Társulat, amelynek lényeges mozzanata volt a Marosvásárhelyi intézményes színház 70 éves fennállásának megünneplése. Az első hetven év címet viselő, a színházalapítást idéző ünnepi rendezvénysorozat mellett, amely az előadásokon kívül számos kísérő rendezvénynek is helyet adott, a 2015/2016-os évadban a társulat kilenc bemutatóra és több mint 200 előadásra várta közönségét. Az évad bemutatói: About Übü (rendező: Sorin Militaru), Kályhabúcsúztató (rendező: Gáspárik Attila), Want(rendező: Scott Johnston), Sirály (rendező: Keresztes Attila), Csárdáskirálynő (rendező: Tasnádi Csaba), Rendezés (rendező: Bartis Attila), Az üvegcipő (rendező: Mohácsi János), A kisfiú meg az oroszlánok (rendező: Ruszuly Ervin és Keresztes Attila), A játszma vége (rendező: Tompa Gábor). Ezek mellett pedig számos – immár hagyományosnak számító – rendezvény is színesítette az évad programját: többek között a magyar dráma napján, a magyar kultúra napján, a magyar költészet napján, az Iskola másként héten és a múzeumok éjszakáján. Az évfordulós évadban több mint 40 ezer nézője volt a Tompa Miklós Társulatnak és a meghívott vendégjátékoknak. A 70 éves színház rendezvénysorozata mellett a fesztiválszereplések és díjak is folyamatos ünneplésre adtak okot: UNITER-jelölések (legjobb női főszereplő, legjobb előadás, legjobb rendezés), UNITER-díj a legjobb rendezésért, Kovács György-díj, hét díj a Magyar Színházak XXVIII. kisvárdai Fesztiválján, valamint részvétel az Országos Színházi Fesztiválon (FNT), a debreceni DESZKA Fesztiválon és a Sepsiszentgyörgyi Szent György Napokon. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház augusztusban kezdi meg a bérletek árusítását a 2016–2017-es évadra. A Tompa Miklós Társulat első premierjére szeptemberben kerül sor, Mezei Kinga rendező Olbrim Joachim csodálatos utazását viszi színpadra. Az ősz folyamán a társulat szerepelni fog az Országos Színházi Fesztiválon Bukarestben, a Galaci Nemzeti Vígjáték-fesztiválon, az Interetnikai Színházi Fesztiválon (IFESZT) Szatmárnémetiben, valamint a Székelyudvarhelyi dráMA fesztiválon. Népújság (Marosvásárhely) 2016. július 30.Ezreknek játszottak a CimborákKözel 8400 nézője volt a Sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház 85 előadásának tavaly ősztől mostanáig, és több más gyermekeknek szóló esemény szervezésében is részt vett – derül ki a társulat évadzáró közleményéből, amelyben az intézmény teljesítményét ismertetik. Az összegzés szerint a 2015–2016-os idényben a Cimborák nyolc különböző előadást tartottak műsoron, és két újat készítettek el, noha közben váratlanul elhunyt az alapító Nagy-Kopeczky Kálmán, és a tűzvédelmi előírások szigorodása miatt játékterem nélkül mAradt a kis létszámú, de annál aktívabb csapat, amely két díjat is elnyert a Nagy-Kopeczky Kálmán által rendezett, Kányádi Sándor: Verstől versig hajt a csordás című előadásával az erdélyi magyar hivatásos bábszínházak II. FUX fesztiválján, Nagyváradon és a nemzetközi báb- és marionettszínházak XIV. Kolozsvári Puck fesztiválján. Több előadást a megye más városaiba és falvakra is elvittek, az említettek mellett egy Brassói fesztiválon is részt vettek. A fellépéseken kívül módszertani napokat tartottak a megye óvodapedagógusainak, tanítóinak, drámapedagógiai foglalkozásokat kiskamaszoknak, és több nyilvános rendezvény szervezői is voltak: a magyar népmese napján mesés villámcsődületet hoztak össze Sepsiszentgyörgyön, interaktív mesebarangolást Kovásznán, az ökumenikus advent program keretében Az Ég ölelkezett ím akkor a Földdel... című betlehemes játékukat mutatták be a történelmi magyar egyházak templomaiban, bábos installációkkal, hapeningekkel és bábsimogatóval emlékeztek meg a bábszínház világnapjáról, részt vettek a Mesefalu-vetékedő lebonyolításában, a Szent György Napokra öt másik társulatot hívtak meg, de a Sepsiszentgyörgyi gyermeknapi műsorban is hathatósan közreműködtek. A Cimborák Bábszínház a közlemény szerint átalakulóban, bővítik a társulatot, és a játéktér felújításának folyamata is elindult: a tervek elkészültek, a munkálatok várhatóan ősszel rajtolnak. Befejezésük ideje még ismeretlen, így várhatóan a következő évadban is a templomok, a Művészeti Líceum, a tanulók háza, a Művész terem és a Háromszék táncstúdió helyiségeiben tapsolhat a bábjátékoknak a közönség. Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. augusztus 16.Könyvbemutató MarosszentgyörgyönTörténet a mikrofon szerelmeséről Toth Béla, a mikrofon szerelmese címmel jelent meg vallomáskönyv a Marosvásárhelyi rádiós életéről. A Sármási-Bocskai János szerkesztette könyvet augusztus 9-én mutatták be a marosszentgyörgyi katolikus plébánián. A könyvbemutatón részt vett Toth Béla, Sármási-Bocskai János, illetve Trombitás János, a Bookyard könyvkiadó vezetője is. Az est házigazdája Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános volt, közreműködött az egyházközközség Szent György kórusa, a Szent Cecília együttes, illetve a Kolping Család énekkara. A könyvbemutató helyszínválasztása kapcsán Baricz Lajos elmondta: – Toth Béla huszonhét éve barátja Marosszentgyörgynek, többször volt itt munkaügyben, sokszor jött barátkozni, természetes, hogy helyet adunk annak, hogy itt ismertesse meg a munkája eredményét. Béla nagyon tud dumálni, jó látni, hogy a könyvből visszaköszön a stílusa, hiszen honnan máshonnan tudhatnánk meg, hogy mi a különbség a gépkocsivezető és a sofőr között?" Műfaját tekintve vallomáskönyv. – Sok helyen láttam, hogy riportkönyvnek, interjúkötetnek, dokumentumkönyvnek titulálják, de én egyiket se mondanám: ez a könyv vallomás, elmesélése annak, ahogy én megéltem bizonyos helyzeteket, ahogy az én szűrőmön át néztem a világot" – fejtette ki Toth. A könyv keletkezéséről Sármási- Bocskai János mesélt: – Kilencvenöttől vagyok a Marosvásárhelyi Rádiónál, a sors úgy hozta, hogy sokszor mentünk Béla bácsival terepre. A hosszú utak alkalmával volt idő beszélgetni, és mindig olyan jókat mesélt a régi időkről. Mondtam neki, hogy milyen jó lenne ezeket mind megírni. Akkor eltessékelt, azt mondta, hogy ő ilyennel nem foglalkozik. Aztán amikor megjelent az első meséskönyvem, jött Béla bácsi azzal az ötlettel: ha vállalom, hogy közösen megcsináljuk a könyvet, akkor ő mesél. A mesélésből hanganyag született, Sármási-Bocskai íródeákként rögzítette a történeteket, szem előtt tartva egy szempontot: – Általában úgy áll össze egy mondat, hogy van alanya, állítmánya, ezt követik a bővítmények. Ennek a könyvnek a mondatairól ez nem mondható el minden esetben, gyakran felrúgtuk a szabályokat annak érdekében, hogy igazán Toth Bélá-s legyen. Mikor ott ül előttem, mesél és látom, hogy könnyes a szeme, arra gondolok, hogy ezeket az érzéseket akarom átadni az olvasóknak. Toth Béla hozzátette: – Volt egy rovatom, az Élő történelem, ahol rengeteg embert megszólaltattam, sokuk történetével megismerkedtünk. Azt hiszem, most eljött az ideje, hogy én meséljek, ez a könyv az én élő történelmem. A kötet születését rengeteg vita előzte meg, nehézséget okozott betartani a terjedelmi korlátokat, a mesélőnek egyik történet hiányzott, a szerkesztő a másikhoz ragaszkodott. A kiadó képviseletében Trombitás János kifejtette, hogy miért örült nagyon a könyv megszületésének: – A legnagyobb érték az, amikor magunkról írunk, úgy mesélünk el történeteket, ahogy csak mi tudunk. Ha nem mástól másolunk, kölcsönzünk, hanem azt adjuk, ami belőlünk fakad, akkor igazán értékes dolgok születnek. Toth Béla a saját története kapcsán elmondta: – Kevés olyan példát tudok, mint amilyen az enyém. Amikor a rádióhoz érkeztem, egy senki voltam, rengeteg munkával, sok nehézség árán fokozatosan jutottam el oda, ahol most vagyok. De nekem ez a szakmám, én ezt szeretem csinálni. Aki ezt a szakmát szereti, és művelni akarja, az másképp nem tudja, csak ahogy én megpróbáltam. A könyv címére reflektálva kijelentette: én mindig is a rádió szerelmese voltam és vagyok, engem ettől már csak a lövészárok fog megmenteni. A bemutató után lehetőség volt dedikált példány megvásárlására. A könyv kapható a Kobak könyvesboltokban. André Krisztina Népújság (Marosvásárhely) 2016. augusztus 18.A város- és falunapokat térképezi fel 2015-ös Erdélyi Magyar Civil ÉvkönyvAz erdélyi magyar fesztiválokat bemutató 2015-ös Erdélyi Magyar Civil Évkönyvről tartottak beszélgetést a Bánffy-palota udvarán szerda délután, a Kolozsvári Magyar Napok keretében. Jelen volt Bodó Barna egyetemi docens, a kötet főszerkesztője, a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének elnöke, a beszélgetést Szász Alpár Zoltán politológus moderálta. A 2015-ös Erdélyi Magyar Civil Évkönyv a sorozat harmadik megjelent kötete, a rendszerváltás utáni időszak erdélyi magyar fesztiváljait, pontosabban a helyi közösségek város- és falunapjait vizsgálja. Bodó Barna szerint azért érdemes foglalkozni ezekkel a rendezvényekkel, mert egy-egy ilyen esemény által a tömb- vagy szórvány magyarságban élő közösségek egyrészt felszabadítják a felgyűlt energiájukat – amely például a terek szimbolikus birtokbavételében mutatkozik meg –, másrészt pedig bizonyítani tudják létezésüket és kifejezik jövőképüket. Amíg tömbmagyarságban jellemzően az önkormányzat, addig szórványban a civil szféra szervezi ezeket a fesztiválokat, ezért gyakran politikai feszültséggel terhelt a szervezési folyamat. Az évkönyv jelentős eredményre jutott: összesen 34 rendezvénysorozatot tekint át, a kötet végén szereplő adatbázis pedig közel 200 városi és 300 falusi erdélyi magyar fesztivált összesít. A főszerkesztő pozitív példaként emlegette a Kolozsvári Magyar Napokat és a Szent György Napokat, de szerinte nem lehet hierarchiát felállítani a kötetben összesített rendezvények között. Bodó bejelentette: készül az Erdélyi Magyar Civil Évkönyv új kötete, amely a fiatalok civil szférában való szerepét vizsgálja majd. Tasi Annabella maszol.ro 2016. augusztus 24.Kiállnak magukért a kézművesekA vásárokon kért horribilis asztaldíjakra és a bóvlit áruló kereskedők térhódítására panaszkodnak a hagyományos mesterségek űzői. Molnár Attila, az Erdélyi Kézmíves Céh vezetője a kézművesek támogatását és egy, a tevékenységüket szabályozó törvény elfogadását szorgalmazza, mely minőségbiztosító rendszerként szolgálná a tucatáru kiszűrését. Szerinte azonban az érintett tárcák olyan jogszabályokon dolgoznak, melyek segítség helyett tovább gátolnák a népi mesterek tevékenységét. A kihalás veszélye fenyegeti a hazai hagyományos mesterségeket a vásárokon alkalmazott horribilis asztaldíjak miatt – hívta fel a figyelmet Ion Constantin, a Roma Hagyományos Mesteremberek Ligájának vezetője. Az illetékes a hétvégi Segesvári ProEtnica fesztiválon kifejtette, hogy az önkormányzatoknak támogatniuk kellene a népi mesterségek űzőit, de az általuk szervezett vásárokon kért hatalmas, több mint ezerlejes díjakkal inkább ellehetetlenítik a működésüket. A fesztivál keretében a roma ezüstművesek felvonulással is felhívták a figyelmet a problémára. Mint rámutattak: a nemesfémek megmunkálása évszázados hagyomány a roma közösség körében, már az ötéves gyerek is meg tudja fogni a kalapácsot, de ennek jövője veszélybe került. Megélhetésüket a kereskedők veszélyeztetik leginkább, mutatott rá Ion Constantin, akik tucattermékeikkel megtévesztik a vásárlókat. Törvény kell a kézműveseknek A hazai kézművesek támogatását és egy, a tevékenységüket szabályozó törvény elfogadását szorgalmazza Molnár Attila, az Erdélyi Kézmíves Céh vezetője is. A Krónika kérdésére kifejtette: a kézművesek piaci körülmények között nem tudnak megélni, állami támogatásra van szükségük. De ehhez szerinte egy jogszabály kellene, amely szabályozza a tevékenységüket. Jelenleg abszurd módon az a veszély fenyegeti őket, hogy a hatalom a megkérdezésük nélkül olyan törvényt fogad el, amely gyakorlatilag ellehetetleníti a kézműves tevékenységet – magyarázta lapunknak kényes helyzetüket. Az Erdélyi Kézmíves Céh a kézművesség világnapján petíciót tett közzé, amelyben a kézművességet szabályozó törvény módosítását kérte. Az aláírók elsősorban adókedvezményeket szeretnének, illetve azt, hogy az önkormányzatok ne kérhessenek el irreálisan magas összegeket az asztal bérléséért. Szerintük az is gondot okoz, hogy jelenleg szakmai szervezetek helyett az önkormányzatok adhatják ki a kézműveseket hitelesítő igazolványokat. Molnár Attila elmondta: egyelőre csak szerény mértékben gyűltek össze az aláírások a szakma képviselőitől. „Ugyan azt nyilatkozzák, hogy szükséges a kézműves tevékenységet szabályozó törvény, de aláírni csak 114-en írták alá a petíciót, ami édeskevés ahhoz, hogy elérjük bármelyik törvény módosítását, vagy bármilyen mértékű nyomást tudjunk gyakorolni” – magyarázta az illetékes. Megalázó törvénykezdeményezés? „Az igazsághoz hozzátartozik, hogy született már egy törvénytervezet, melyet szerencsére a kormány nem fogadott el, mert olyan badarságokat tartalmazott, hogy szentesítette volna a kézművesipar hátrányos helyzetét, ahelyett hogy segítette volna” – mutatott rá a további buktatókra Molnár Attila. Kifejtette: a tervezet megyénként központilag, az állam által irányított kézműveskamarákat hozott volna létre, míg a kézművesek inkább olyan szakmai szövetségek felállítását szeretnék, amelyekbe a civil szervezeteket, az állami hatóságokat és a hagyományőrző-központokat is bevonnák. Ráadásul a tervezet szerint megyénként legalább 500 aktív kézműves részvételére lenne szükség a kamarák létrehozáshoz, ami szerinte kivitelezhetetlen, hisz nincs ennyi kézműves. „Az a tagság, ami kötelez, nem megtisztel, hanem megaláz” – szögezte le a szakember. Minőséget biztosító rendszer kell Molnár Attila elmondta, szeretnék, ha lenne egy minőségbiztosító rendszer, egy elbíráló bizottság, amely magyarországi mintára garantálná az autentikus kézművestermékek védelmét. Ugyanakkor megalázónak tartják, hogy a támogatásokat szervezeti tagsághoz kötnék. „Egyelőre az a szerencsés állapot van, hogy a tervezet nem ment végig az eljárási procedúrán, mert tele van hibával. Lehet, hogy nem is ezt folytatják majd, mert tudomásunk szerint a gazdasági minisztérium is dolgozik egyen. A Bukaresti kollégák beszámolója szerint teljesen homályos számukra a kézművesség fogalma” – osztotta meg kételyeit lapunkkal Molnár Attila. Elmondta, ez a tervezet három kategóriába osztaná a mesterembereket, és csak az első kategóriába sorolt, azaz kizárólag tradicionális termékeket reprodukáló kézművesek számára biztosítana adókedvezményeket. Molnár szerint ezzel az a gond, hogy a mesteremberek tevékenysége nem korlátozódik kizárólag a népművészeti tárgyak reprodukciójára, hanem a piaci igényeket kiszolgáló más, új technológiával készült, egyéni tervezésű tárgyakat is gyártanak. Ráadásul szinte lehetetlen egyik-másik autentikus népművészeti tárgyat legyártani, mert száz évvel ezelőtti lenvásznat már sehol nem lehet beszerezni. Így mindössze 8-10 személyre korlátozódna országszerte az adókedvezményeket kapó mesterek száma. Partnerséget akarnak „A szaktárcában legalább van annyi jóindulat, hogy közvitára bocsátja a tervezetet, és ez számunkra fontos, így ugyanis esély van arra, hogy a szakma szempontjai is érvényre jussanak” – jelentette ki Molnár Attila. Elmondta, érdekeik érvényesítésére létrehozták a kézműves civil szervezeteket tömörítő föderációt, amelynek végső elnevezése később dől el, ez lesz hivatott a szakmát képviselni a törvényalkotás folyamatában. „Az érdemi munka csak most kezdődik” – jelentette ki az illetékes, aki szerint fontos, hogy a minőségbiztosító rendszer úgy működjön, hogy ez a mesterembereknek ne jelentsen pluszköltséget. Molnár Attila szerint üdvözlendő lenne, ha két-három év múlva csak a minőségi elvárásoknak megfelelő mesteremberek részesülnének támogatásban, nem pedig a bóvlikat áruló kereskedők. Az Erdélyi Kézmíves Céh elnöke nehezményezi ugyanakkor, hogy az illetékes – turisztikai, gazdasági és kulturális – minisztériumok amellett, hogy egymással sem egyeztetve dolgoznak különböző tervezeteken, a szakmai szervezetekkel sem kommunikálnak. „Azt kell elérnünk, hogy közviták legyenek, hogy ne szülessen olyan törvény, amelyik ötven évre megint megbénítja a kézművességet” – mutatott rá. Elmondása szerint legutóbb 1964-ben módosították a jogszabályt, amelyet a legfőbb ideje lenne korszerűsíteni, mert nem felel meg a kézművesek elvárásainak. Ugyanis van egy kereskedői réteg, melynek tagjai kézműveseknek adják ki magukat, de olcsó kínai bóvlikat vásárolnak fel a nagykereskedőktől, és minimális kézműves tevékenységgel megtévesztik a hatóságokat. A szakmára bíznák a vásárok megszervezését A szakmai szervezetekre kellene bízni a kézművesvásárok szervezését, hogy ki tudják szűrni a kereskedőket, a viszonteladókat – vallja Veres Ferenc, a Háromszéki Népművészeti és Kézműves Egyesület elnöke is. A szakembere szerint az nem lenne célravezető, ha ingyenes részvételt biztosítanának a kézműveseknek a különböző vásárokon, mert azzal sokat lazulna a fegyelem, a rendezvény látná a kárát, ha a kiállítók egy része félidőben összecsomagol, és továbbáll, hiszen úgysem fizetett asztaldíjat. A Háromszéki egyesület már tizenegy éve szervezi a Szent György-napi kézművesvásárt, az önkormányzat épp azért bízta rájuk a városnapoknak ezt a meghatározó részét, hogy kiküszöböljék a kínálatból a bóvlit, a tucatárut. Az egyesület a Székely Vágta, a Kézdivásárhelyi Őszi Sokadalom szervezésébe is besegít. Veres Ferenc hangsúlyozta, figyelnek, hogy az asztalfoglalási díjak a kiskézművesek számára is megfizethetők legyenek. De a hazai vásárokon az a tapasztalat, hogy épp a kereskedők, a viszonteladók licitálnak rá az árakra, hiszen 200-300 százalékos árréssel dolgoznak, és megengedhetik maguknak, hogy többet ígérjenek, a szervezők pedig örülnek, ha nagyobb a rendezvény bevétele és költségvetése. Az egyesületi elnök szerint könnyű kiszűrni a kereskedőket, hiszen gyanús, ha valaki túl sok áruval, túl nagy választékkal jelentkezik, amelyet egy kis műhelyben lehetetlen előállítani. Az illetékes szerint ugyanakkor a szegénység fokmérője is a túl sok kézműves, hisz sokan a kis nyugdíj kiegészítéseként kötögetnek, horgolnak, gyöngyöt fűznek, és ők tényleg nem tudják kifizetni a vásárdíjat. Veres leginkább a népi mestereket támogatná, szerinte azoktól nem kellene egyáltalán pénzt elkérniük a szervezőknek, akik nemcsak a portékájukat kínálják, hanem bemutatót is tartanak egy-egy kihalóban levő népi mesterségből, például a kádároknak, kovácsoknak szállást, ellátást is felajánlhatnának. Másrészt, a vásárok minőségére is oda kell figyelni, ha teljesen ingyen beengedik a kézműveseket, előfordulhat, hogy ha nincs nagy kereslet, vagy éppen elered az eső, összecsomagolnak, és továbbállnak, a foghíjas vásár pedig a szervezőkre vet rossz fényt, mutatott rá az érem másik oldalára. Kézművesház a váradi várban Nagyváradon az önkormányzat partnerként tekint a kézművesekre, akik saját műhelyt kaptak a látogatók előtt nemrég megnyitott, megújult várban – mesélte a Krónikának Pázmán Ida kézműves. Az általa kezdeményezett Nagyváradi Kézművesház nyitott műhelyként működik, ahol a turisták a hivatalos program részeként naponta 10 és 16 óra között megtekinthetik az itt zajló munkát – szövést, gyöngyfűzést, hímzést, nemez- és kerámiakészítést –, és vásárolhatnak az itt készülő termékekből. A termet bérmentesen kapta az egyesület az önkormányzattól, csupán a működési költségeket kell állniuk, cserébe pedig részt vesznek a várban zajló különböző programok – várnapok, Nagyváradi Ősz rendezvénysorozat, karácsonyi vásár stb. – szervezésében, mesélte Pázmán Ida. A kézműves még 2005-ben, a vár felújítása előtt kért egy műhelyt az erődítményben, melynek használatáról idén írhatta alá a szerződést az önkormányzattal. „Örülünk, hogy itt vagyunk, jól érezzük itt magunkat, jobb helyen nem is lehetnénk. Hiszen a vár tökéletes környezet annak, amit mi csinálunk” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a várgondnokság és az önkormányzat turisztikai osztálya partnerként tekint a kézművesekre, hiszen az a céljuk, hogy minél több turistát vonzanak a műemlék épületbe. Bár az uniós alapokból felújított erődítményt nemrég nyitották meg a nagyközönség előtt, szép számmal akad látogató, és abban bíznak, hogy az ide tervezett vendéglátóipari egységek megnyitásával ezek száma a jövőben tovább fog nőni. A Nagyváradi Kézművesház azonban nemcsak műhelyként, hanem kézművesiskolaként is működik, ahol szombatonként, illetve az Iskola másként program keretében számos gyermekfoglalkozást tartanak, felnőttek számára kézimunkaklubot működtetnek, szeptembertől pedig kézművestanfolyamokat is szerveznek. Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Pap Melinda Krónika (Kolozsvár) 2016. augusztus 30.Vajdaszentiványiak a Szent Korona-táborbanA Szent Korona Szövetség már a huszonötödik alkalommal rendezte meg honismereti táborát erdélyi fiatalok számára. Az idén vajdaszentiványi néptáncosokra és Nagyváradi gimnazistákra esett a választás. Mint vitéz Kiss Imre országos elnök elmondta, több mint ezer fiatal vett részt az évek folyamán a szövetség szervezésében magyarországi programokon. A táncosok vezetője, Mező Palkó István sem először vett részt a táborban tanítványaival. Az idő rövidsége miatt a honismereti előadásokra az autóbuszon került sor. A korábbi években erre külön időt szántak neves előadók meghívásával. Most Visegrádon és Esztergomban városnézés, majd este az esztergomi Szent Anna- plébániához tartozó iskola udvarán volt fergeteges műsor. Augusztus 20-án részt vettek Budapesten a tisztavatáson, majd megtekintették a Parlamentben a Szent Koronát és a Néprajzi Múzeum 1956-os kiállítását. Délután a Bazilikánál vettek részt a Szent Jobb-körmeneten, majd a napot a hagyományos tűzijáték zárta. Egy esős napot töltöttek pihenésként a Szentendre szomszédságában lévő Leányfalu strandjának meleg vizében. Székesfehérváron a katolikus püspökség vendégeiként megtekintették a Szent István Múzeumot és az egyháztörténeti kiállítást. Utolsó napjukon Szolnokon fogadta őket a város alpolgármestere és több önkormányzati képviselő, a Szent Korona Szövetség tagjai, akik egyben a Szent György Lovagrendet és a Vitézi Rendet is képviselték. Ők városnézésen kalauzolták a fiatalokat és ebéden látták vendégül őket. Délután Karcagon, a Térségi Idősek Otthonában csaltak könnyeket pergő fellépésükkel a gondozottak szemébe, majd a Nimród Biohotel tulajdonosai vacsorával várták a csoportot. Ezután élményekkel gazdagon indultak haza. Mayer Ferenc Népújság (Marosvásárhely) 2016. augusztus 31.Készülhet a Berde Mózsa-szoborMegszavazta a Sepsiszentgyörgyi önkormányzat a Berde Mózsa-szobor állításához szükséges anyagi hozzájárulást, ezzel az utolsó akadály is elhárult a szoborállítás útjából. Mint ismert, Berde Mózsa egykori kormánybiztos emlékének megörökítésére születése 200. évfordulóján kezdeményezte a szoborállítást a Háromszéki Magyar Sajtóért – Hármas – Alapítvány. Berde Mózsa a Háromszéki önvédelmi harc egyik meghatározó, ám a köztudatban kevésbé ismert személyisége, aki a kiegyezés után tevékenységével, végrendelete alapján pedig vagyonával állt a közjó szolgálatába – áll a szoborkezdeményező alapítvány indoklásában. Berde Mózsa székely nemesi családban született 1815-ben Szentivánlaborfalván, Székelykeresztúron és Kolozsvárott tanult. Ügyvédként tevékenykedett Kolozsváron, 1848-ban országgyűlési képviselőként, majd erdélyi kormánybiztosként dolgozott. Részt vett az erdélyi unitárius egyház tevékenységében, egyházára hagyta vagyonát, ezáltal hozzájárult a Kolozsvári unitárius kollégium megépítéséhez. A Hármas Alapítvány és a Sepsiszentgyörgyi önkormányzat által létrehozott szoborállító bizottság tavaly írt ki pályázatot a szobor elkészítésére, ezt Harmath István Székelyudvarhelyi származású, Magyarországon élő szobrászművész nyerte meg (az ő alkotása a Sugás Áruházzal szemben levő Szent György-szobor). Pályaművében az egész alakos szobor két félből tevődik össze, melyek elöl- és hátulnézetből egynek tűnnek, oldalról viszont más sziluettek, formák jelennek meg. Az Erzsébet park központi lépcsősorának tetejénél, a Bod Péter megyei Könyvtárral átellenben helyet kapó Berde Mózsa-szobor kivitelezését az unitárius egyház kétezer lejjel, az önkormányzat legutóbbi ülésén elfogadott döntés értelmében a város 153 400 lejjel támogatja. Váry O. Péter Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. szeptember 16.Egy a közös idősben, újszülöttben: nincs otthonukNyolcnapos csecsemő a gyergyószentmiklósi anyaotthon egyik lakója. A szülészetről egyenesen idehozta édesanyja. Nem volt, ahová vinnie. Több anyának és gyerekének ez az egyetlen menedéke. A hajléktalanok is itt, az épület első részében kaphatnak helyet. Ha jön a hideg, ők is egyre többen jönnek, bebocsátást kérnek. A Kossuth Lajos utcai épületegyüttesben egy fedél alatt található a hajléktalanszállás és az anyaotthon. Előbbi húsz, utóbbi öt éve működik civil szervezet gondnokságában. Tizenkét hajléktalannak, öt kisgyerekes anyának ez most az otthona. Az épület földszintén jelenleg két szobában laknak a férfiak, egyben a nők, a negyedikben pedig egy házaspár él. Semmivel mAradtak, jó ideje itt tengetik napjaikat. Vannak, akik sok évet töltenek e hajlékon, a fenntartó Ora International segélyszervezet vezetője, Jeszenszky Teréz elmondja, tavasszal temették el azt a személyt, aki a szállás megnyitásától, a kezdet kezdetétől ott lakó volt. Nem mindenkinek stabil otthona ez, hisz a szabályszegők nem mAradhatnak. Ilyenek például az iszákosok. De vannak, akik a zártsággal nem tudnak megbarátkozni, vagy az egymással szembeni tolerancia nem erősségük. Mert itt el kell fogadni a másik embert hibájával, betegségével, rossz kedvével együtt. Alkalmazkodni kell. Aztán van, akinek az otthon a téli szállás fogalmát fedi. Nyáron pásztorkodik, ahogy a nyáj lejön a hegyről, érkezik ő is szállást kérni. Tavasszal, Szent György környékén pedig sokszor úgy megy el, mintha ott sem lett volna. A köszönet elmArad, csak a hiányára figyelnek fel társak és alkalmazottak. A hideg napok beköszönése itt egybeesik a létszámgyarapodással. Sokan érkeznek, erre készül fel most éppen a segélyszervezet. Törvény szerint az önkormányzat feladata lett volna a városban anyaotthont létesíteni. Az akkori polgármester kereste fel az Ora International vezetőit, hogy nekik úgyis van tapasztalatuk a segítésben, támogatásukkal létesítsenek a hajléktalanszálló mellé anyaotthont is. Az otthon meglett, a támogatottságról nem tudott örömódát zengeni Jeszenszky Teréz. Mint mondja, már az építkezésnél szinte beletörött a bicskájuk, nem volt elég a pénz. A külföldi támogatók mellé helyiek nemigen csatlakoztak, nagy kínnal-bajjal rendezték be, ma is szűkös az eklézsia. 2011-től hozzávetőleg hetven anyuka fordult itt meg gyerekével. Voltak egyéjszakás „vendégek” is. Mert ugye, általában olyanok jöttek, akiket férjük megvert, el kellett menekülniük otthonról. Másnapra, ha a ház ura kijózanodott, bocsánatot kért, szent volt a béke, hurcolkodtak haza. Volt, aki többször is megjárta a két otthon közötti utat, de olyan is, aki várandósan kért menedéket, szülés után is csak ide jöhetett. Pár napja szintén a szülészetről érkezett egy anyuka ötnapos kicsinyével. Anyósa kiutasította a terhes asszonyt, szülésig az utcán élt, most lakó lett. Az otthon vezetősége ez esetben is, mint mindig, ha új lakó érkezik, hosszas beszélgetést folytat a jövevénnyel. Tudakolják, hogy mi van a múltjában, ismertetik a szabályokat. Jeszenszky Teréz bevallja, bizony egy-egy sors könnyfakasztó, a kollégákkal egymást kell megvigasztalják, látva, milyen életre született a kicsi, és ők otthon mekkora kincsben tartják unokáikat. Az ilyen élményeket bizony fel kell dolgoznia a segélyszervezet munkatársának is, de így jobban megérti, mi az, amit otthonról hozott az új lakó. Legtöbbjüknek, akik idekerülnek, nem is volt otthona, árvaházban nőtt fel hetven százalékuk. Idegen a simogatás, nem ismert az egészséges kötődés, pedig ölükben ott a gyermek, akit szeretni, nevelni kellene. „Mindig elmondjuk, mi a gyereket az anyával együtt fogadtuk be azért, hogy a gyerekre ő vigyázzon. A gyermek s a két szeme” – mondja Jeszenszky Teréz, belátva, sok anya még gyerek, ő is rászorul a gyámolításra. Bizony volt lakó, aki a saját szobájában sem tudott rendet tartani, vagy agresszív volt a többi anyával, mások gyerekét bántalmazta. Mintha az ilyen esetekről nem akarnának tudomást venni az emberek. Ritkán kopognak a segélyszervezetnél, hogy adományt hoztak. Régebb még volt vállalkozó, aki egy-egy kocsi fát vitt, anyukák, akik gyerekeik kinőtt ruháival, játékaival lepték meg az otthonlakókat. A városvezetés támogatása is kimerül a törvény által előírt fejkvóta utalásával, ami korántsem elég az egy havi ellátásra. Ilyen bizonytalan ősz még nem volt – jelenti ki Teréz asszony, nem látva, miből lesz egész télre tüzelő, hisz a szükséges bükknek csak fele van a fásszínben. Az is nemrég került a portára. A gyermekvédelmi igazgatóságtól kaptak 13 500 lejes támogatást, melyből két kocsi bükkfát vásároltak, illetve az anyaotthon felszereltségét pótolták. Így lett a kicsiknek jó pár új játék, triciklik és homokozó az udvarra, képességfejlesztő társasjátékok, színes papír, olló, ragasztó, hiszen az óvodába indulókat is fel kell csomagolni, mintha családból indulnának. És vásároltak tejport, pelenkát – arra minden nap igény van. Amikor számba vettük az újdonságokat, a dobozokból színes, zsúrba illő papírtányérok is előkerültek. Igen, az otthonban mindenkinek megünneplik a születésnapját. Tortát is sütnek, díszes tányérokon szervírozzák. Sok minden hiányzik még az otthontalanok szállásáról. Örvendenének a fenntartók a kinőtt ruháknak, a könyveknek is. Nemcsak a kicsiknek való, mesés kötetekre gondolnak, hanem szépirodalomra is, mert a hajléktalanok között vannak, akik szeretnek olvasni. De leginkább az jelentene megnyugvást a segélyszervezetnek, ha a téli meleg forrását biztosítva látnák. Tüzelőt kell szerezniük. Igaz, szándékszanak bevezetni a gázt, találtak is egy német támogatót a munkálatok kifizetésére, de a szolgáltatóval még nem sikerült a kivitelezés fázisához érni. A hidegek pedig akármelyik pillanatban betoppanhatnak. Ilyenszerű itt az élet: bármikor betoppanhat a hideg, és bármikor bekopoghat egy új lakó. Minden hétvégére egy kenyérrel, egy margarinnal és egy lekvárral többet számolnak. Ha éhező jön, jusson neki is. Mert otthontalanok márpedig vannak. Pár naposak, kismamák, aggastyánok vagy éppen házaspárok. Akkor is, ha nem akarunk tudomást venni róluk. Balázs Katalin | Székelyhon.ro 2016. szeptember 19.Könyvbemutató a VigadóbanKötet az erdélyi magyar fesztiválokról Csütörtökön a Kézdivásárhelyi Vigadó Galériában mutatták be az Erdélyi Magyar Civil Évkönyv 2015-ös kiadását. Lung László Zsolt, a Vigadó igazgatója házigazdaként köszöntötte a jelenlévőket az új évad első könyvbemutatóján, hangsúlyozva, hasonló kiadvány nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon sem született ez idáig. A Nagyváradi Europrint Kiadó gondozásában megjelent Erdélyi Magyar Civil Évkönyv 2015-ös kiadását a szerkesztő, dr. Bodó Barna mutatta be, kifejtve, hogy Erdély olyan kulturális és hagyományőrző rendezvényeivel, illetve város- és falunapjaival foglalkozik, amelyek kifejezetten a magyar közösségeket szólítják meg. Így a Kolozsvári Magyar Napok mintájául szolgáló Szent György Napokról, az Őszi Sokadalomról vagy a torjai falunapokról is olvashatunk tanulmányt. A kötet három fejezete közül az első 17 esettanulmányt, a második 18 fesztivál sajtó-összefoglalóját, a harmadik pedig egy részletes fesztiváljegyzéket tartalmaz. Ezt követően Veres Karola az általa jegyzett, Őszi Sokadalomról szóló részt mutatta be, majd kötetlen beszélgetés alakult ki a szerkesztő és a hallgatóság között. D. Hodor Andrea Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. szeptember 27.Az Aradi Magyar Napok megnyitója, könyvbemutatóKettős rendezvény az evangélikus-lutheránus templomban Vasárnap az Aradi evangélikus-lutheránus templomban 17 órakor kezdődött istentisztelettel, hivatalosan is elindult az Aradi Magyar Napok idei rendezvénysorozata. Ehhez igazodva, nt. Jakab István helybeli lelkipásztor köszöntötte a mintegy 80, különböző vallású hívet, név szerint megemlítve Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt, aki Fekete Károly művelődési alelnök társaságában vett részt a szertartáson. Ünnepi igehirdetésében nt. Jakab István lelkipásztor Józsoé könyvének V. fejezete, 13. és 15. verseiből kiindulva – miszerint az Úr seregének a vezére, Józsoét felszólította: oldd le sarudat a lábadról, mert szent hely az, ahol állsz! –, mélyreható elemzést tartott a magyar nyelv szépségeiről, egyedülálló szinonimáiról, majd a Hunor és Magor legendájával kezdve, mintegy negyvenperces előadást tartott a magyar történelemről. Előadásának végkövetkeztetése: az isteni szeretet kiáradása közöttünk, töltse el a magyarok lelkét is az egymás iránti szeretettel, az összetartozás nemes érzésével! A kor legjobb tradíciója szerint készült Az igehirdetés után következett könyvbemutatóra felkért Ujj János történelemtanár, helytörténész nem véletlenül bocsátotta előre: ennyi történelem után meg sem mer szólalni, majd kifejtette: mi, a Kárpát-medence délkeleti részén élő magyarok furcsa helyzetben vagyunk, hiszen ha valaki megkér, hogy mutassunk olyan régi egyházi épületeket, amelyek az ezeréves kereszténységünket bizonyítják, nem tudunk ilyeneket felmutatni. Miközben Nyugat-Európában állnak a gyönyörű középkori gótikus épületek, mint a párizsi Notre Dame vagy a kölni dóm, nálunk a XVIII. század előttről szinte semmi nem mAradt, csupán olyan romok, mint a glogováci romtemplom vagy a hasonló világosi rom. A török fennhatóság után elérkezünk a XVIII. század elejére, amikor már gyakorolni szabad a keresztény vallást. A török uralom másfél évszázada alatt ugyanis a történészek szerint, nálunk nem volt keresztényüldözés, csakhogy eltüntették a templomainkat, velük együtt a papságot is, ami felért a keresztényüldözéssel. Csupán a Bánságban 41 templom veszett oda. Az 1699-ben megkötött Karlócai Béke alkalmával készített kimutatás szerint, az egész Arad Vármegyében egyetlen, a máriAradnai kistemplom állott, az is siralmas állapotban. Tehát a XVIII. századtól az egyházra és a papságra hárult az előző 150 év alatt elpusztult egyházi javak újjáépítésének a feladata. A Vörös-templom egyike az újraépített templomainknak. Ujj János elmondta, ha fel kéne sorolni az újraépítéseket, kezdhetné az 1699–1702. között újraépített szerb ortodox templommal, majd folytathatná a két katolikus, illetve a XIX. század közepén a belvárosi református templommal. Vagyis minden magyar felekezetnek volt újraépült temploma, kivéve az evangélikus felekezetet. Róluk viszont tudni kell, hogy amikor a megyében a legtöbben voltak, 13 500 lelket számláltak, de a felét annak is a nagylaki szlovákok adták. A magyar evangélikusok Aradon, illetve a megyében oszlottak meg. Ez a gyönyörű templom viszont maga a csoda, mégpedig azért, mert egy 2000 fős gyülekezet képes volt felépíteni, 1906-ban fejezték be. Nála 2 évvel előbb épült fel a belvárosi minorita templom, csakhogy ahhoz 26 000 hívő tartozott. Az evangélikus-lutheránus templomnak a Szántay Lajos tervei alapján történt felépüléséről Brittich Erzsébet olvasott fel egy részletet Az Aradi evangélikus-lutheránus (Vörös) templom című kötetéből, amelyben sok, helyi érdekességre vonatkozó lábjegyzet található. Egyikben éppen Szántay Lajos életéről ír, aki 1872. február 20-án Aradon született, Zürichben végezte el a műépítészeti egyetemet, majd Aradon nyitott tervezőirodát. Aradon és környékén 77 kivitelezett tervet hajtott végre, de 16 munkája tervben mAradt. Ezenkívül kitűnően hegedült, a Filharmóniai Egyesület, illetve a Zenede elnöke volt. 1919 után a Magyar Párt országos alelnökévé választották, a szocializmus éveiben nagyon ínséges időket élt meg, 1961. március 8-án halt meg Aradon. Az elhangzottakhoz Ujj János helytörténész még hozzáfűzte: amit a templomban látnak, mindaz a kor legjobb tradíciója szerint készült, Frick József építésvezető irányításával, aki a belvárosi római katolikus templom építkezéseit is vezette. Egy olyan sváb ember volt, akit Tabakovicz Emil, de Szántay Lajos is szívesen alkalmazott terveinek a kivitelezésére. A harangok Hőnig Frigyesnek a harangöntő műhelyében készültek. Wegenstein Tibor, a környék legjobb orgonaépítője készítette az elektro-pneumatikus, két manuálos orgonát. A vitráliák a Budapesti Palka Józsefnek a munkáját dicsérik. Mondandójához hozzáfűzött egy vallomást: másfél évtizeddel ezelőtt, egy egyházi vezetőt azzal a javaslattal keresett fel, hogy meg kellene írni Arad templomainak a történetét. Azt a választ kapta, hogy felekezetenként kellene megírni, majd maga utána néz, de máig sem kapott semmiféle választ. Ez idő alatt Nagyváradon Fodor József általános helynök megírta a Szent László-templom, míg Temesváron Szekernyés János a Szent György-székesegyháznak a történetét. A régiónkban a Brittich Erzsébet munkája a harmadik ilyen jellegű mű. Adja Isten, hogy az elkövetkező időszakban kerüljön vállalkozó az Aradi templomok történetének a megírására. Az elhangzottakhoz Brittich Erzsébet hozzáfűzte: a mostani munka felújítása annak, amit 10 évvel ezelőtt készített a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolájának a Rajz-és Művészet Tanszékére. 2006-ban, részletekben már megjelent a Kisharang egyházi kiadványban. Miután felolvasott egy részletet a vitráliák jóvoltából, a templomban kialakuló csodás fényvilágról, a szerző dedikálta a könyvét. Nagy kár, hogy a kettős rendezvényt olyan fájdalmasan kevesen tisztelték meg a jelenlétükkel. Ujj János Nyugati Jelen (Arad) 2016. október 9.Marosszentgyörgy magyarsága ünnepeltMásodszorra szervezték meg a Marosszentgyörgyi Magyar Közösség Napját. A szombati egész napos rendezvény fő célja az volt, hogy a helybeliek jobban megismerjék egymást, közelebb kerüljön ember az emberhez, de az is, hogy a szentgyörgyieknek bemutassák azokat a szellemi, lelki és anyagi értékeket, amelyeket a helyi magyar emberek hoztak létre, őriztek meg, adtak tovább. A Marosvásárhely szomszédságában – és nem árnyékában, ezt mindig szereti hangsúlyozni – lévő nagyközség polgármestere, Sófalvi Sándor Szabolcs elmondta: a cél, hogy elsősorban minden marosszentgyörgyi magyar, de más nemzetiségű községbeli lakos is eljöjjön családjával együtt és eltöltsön egy kellemes napot, ismerkedjen falustársaival, a régi ismeretségeket felelevenítse, megerősítse. S közben részese legyen a programoknak, akár úgy, hogy színpadra lép, akár úgy, hogy a színpadon lévők előadásában gyönyörködik. És tekintse meg a hagyományos mesterségek sátrait, vigye vagy küldje el a gyerekét ezekhez, hogy ők is megismerkedjenek az immár lassan a feledés homályába süllyedő mesterségekkel. „Marosszentgyörgynek több jeles ünnepe van – ezek közül talán a legfontosabb a település névadójának, Szent Györgynek az ünnepe, amit minden évben közösen ünneplünk. De vannak falunapok, vannak romanapok, úgy éreztük, hogy a magyar lakosságnak is kell egy nap, amikor önmagát mutatja meg, s miért ne, önmagát ünnepli. Így került sor a Marosszentgyörgyi Magyar Közösség Napjának megrendezésére tavaly, s ezt folytattuk szombaton. Úgy érzem, sikerült hagyományt teremteni” – mondta el a polgármester, s szavait igencsak megerősítette a katolikus templom udvarán hullámzó tömeg, a színpadról felhangzó zene, a közönség jókedve. Délelőtt 10 órától a református templomban ökumenikus istentiszteletre került sor. Az Úrasztala előtti kis állványon helyezték el a Szent Korona, a jogar és az országalma hiteles mását. Az istentiszteletet követően a Visegrádi Szent György Lovagrend tagjai felvitték a koronát és koronaékszereket a római katolikus templomba. Előtte azonban még a templom udvarán megálltak, hogy megkoszorúzzák az idén állított Hősök Kövét, a sziklatömböt, amely a mindenkori magyar hősöknek állít emléket. A koszorúzás után az ünneplő tömeg a katolikus parókia kertjébe vonult, ahova már egy nappal korábban nagy színpadot ácsoltak. A színpad mellett pedig egy lepellel letakart szobor állt magas talapzaton – mintegy meglepetésképpen. Sófalvi polgármester elmondta, a Petőfiről készült mellszobor makettjéről van szó, amelyet a község fog kiönttetni, s jövő év márciusának idusán avatnak fel a község központjában. A szobor alkotója, Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész is jelen volt, a polgármesterrel közösen leplezték le a makettet. Magassága másfél méter, és egy ugyanekkora talapzatra kerül majd fel a községközpontban jövő tavasszal az ércszobor. A színpadon egymást követték az együttesek és dalcsoportok, s mintha az ég is a szentgyörgyiek pártjára állt volna – a délelőtti borongós időt délutánra lágy őszi napsütés váltotta fel. Épp jó volt ez azoknak, akik a kézműves sátrak körül őgyelegtek. Ismerkedhettek a szalmafonással, fafaragással, kosárfonással, sajtkészítéssel, nemezeléssel, kenyérsütéssel, bútorfestéssel. Az udvar egy másik részében bizalomgerjesztő illatok szálltak fel az üstből, készült a finom sertéshúsos gulyás, amiből mindenki részesülhetett. Egy másik helyen hatalmas nyárson disznó forgott a pirosló parázs fölött, kissé távolabb szőlőprés ontotta az édes mustot, s akinek nem volt türelme kivárni, hogy a hegy leve nemes nedűvé érjen, a tavaly préselt szőlő kristálytiszta borát kóstolhatta. Másodszorra ünnepelt együtt a szentgyörgyi magyarság, jól érezték magukat, s ez már garancia arra, hogy a közösségi nap hagyománnyá válik. Bakó Zoltán Székelyhon.ro 2016. október 10.A volt főtanfelügyelőt is visszautasítottákNyilvánosságra hozták az iskolaigazgatói versenyvizsgára pályázók listáját, amelyet a Maros megyei tanfelügyelőség honlapján bárki megnézhet. Maros megyében jelentkezők közül huszonhármat utasítottak vissza valamilyen hiányzó okiratra hivatkozva. Az oktatási minisztérium hétfőn úgy döntött, hogy lehetőséget ad a hiányzó iratok miatt visszautasított pályázóknak, hogy beszerezzék a dokumentumokat, erre egy napot adott. A vizsga időpontja nem változott, október 12-én kezdődik az írásbelivel – olvasható a tanügyminisztérium hivatalos közösségi oldalán. A Maros megyei visszautasítottak között szerepel például a dicsőszentmártoni Traian Általános Iskola aligazgatói tisztségére pályázó Bíró Emese, akinek a dossziéját azért utasították el, mert nem szerepelt az iratok között az az igazolás, amellyel bizonyítja, hogy nem volt megbüntetve az elmúlt négy évben (a 5080/2016-os számú tanügyi törvény 9-es cikkelyének első bekezdése alapján). A dicsőszentmártoni iskola igazgatói posztjára pályázó Bichis Ioana Elvirat is visszautasították, ugyancsak egy hiányzó igazolás miatt. A marosszentgyörgyi Szent György Általános Iskola igazgatói tisztségét megpályázó Csíki Angéla jelentkezését sem fogadták el a saját felelősségére megírt nyilatkozat hiánya miatt. Továbbá a Maros Megyei Neveléslélektani Központ igazgatói tisztségére pályázó Porkoláb Annamária jelentkezését sem fogadták el arra hivatkozva, hogy hiányzik a 2011/2012-es tanévre vonatkozó értékelése. A visszautasítottak között szerepel továbbá Matei Dumitru városi tanácsos neve is – régebb főtanfelügyelő is volt Maros megyében – ,aki a Traian Săvulescu Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatói tisztségére pályázott – olvasható a tanfelügyelőség iratában. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a Bolyai Farkas Gimnázium igazgatója, Bálint István és aligazgatója, Horváth Gabriella már nem pályáznak iskolavezetői tisztségekre, helyettük Hajdú Zoltán az aligazgatói, illetve Mátéfi István az igazgatói funkció betöltésére jelentkezett. Az Európa Általános Iskola igazgatói tisztségéért ketten is versenybe szállnak: Mihaela Însurățelu, az intézmény jelenlegi igazgatója, illetve Angela Mare, az iskola volt igazgatója. Ketten pályáznak a Transilvania Kereskedelmi Szakközépiskola vezetői tisztségére is: Laslo Simion jelenlegi igazgató, illetve Sorina Mihaela Bălan, jelenlegi aligazgató, aki mindkét funkciót megpályázta. Hajnal Csilla Székelyhon.ro 2017. január 18.Adótörvénykönyv-módosítástól a munkaerőhiányig (Visszapillantó)Szokásunknak megfelelően, idén is visszapillantunk az elmúlt esztendő legfontosabb gazdasági eseményeire, amely szintén az adótörvénykönyv jelentős módosításával kezdődött, majd az év folyamán egyre inkább a képzett munkaerő hiányára panaszkodtak a vállalkozók. JanuárAdótörvénykönyv. Már az év első napjától érvénybe lépett az új adótörvény, amely nagyon sok változást hozott a cégek, illetve jogi személyiséggel rendelkező egyéni vállalkozások tekintetében. Számszerűen több mint száz olyan módosítás szerepelt a 2015/227-es törvény által jóváhagyott hatalmas terjedelmű jogszabályban, amely az adók és illetékek rendszerét átírta. A legfontosabb módosításokat Benkő Pál adószakértő segítségével ismertettük.Repülőtér. Év végére elkészül a vidombáki repülőtér – nyilatkozta a Brassó megyei tanács alelnöke. Claudiu Coman leszögezte, hogy ötmillió eurós kölcsönt vettek fel, aktualizálni kell a megvalósíthatósági tanulmányt, egymillió euróba kerül a még szükséges területek kisajátítása és előkészítése, megkapták a villamos áram vezetéséhez szükséges engedélyeket. Továbbra is függőben a kifutópálya területének átvétele, a vitatott 200 hektár sorsát újabb kormányrendelettel rendezik – szögezte le Coman. Mint ismeretes, eddig csupán a repülőtér 2,85 kilométeres, 45 méter széles kifutópályája épült meg, amelyet 2014 őszén adtak át. Ma már tudjuk, az igéretből nem lett valóság. Közel a hamburgerhez. „A vendéglátóipar úgy jött képbe, hogy míg az építőszakmában dolgoztam, gyakran ebédeltem a városban, mindig rohanni kellett, és nem találtam egy igazi gyorséttermet – nyilatkozta lapunknak Bunta Álmos. – Fontos volt számomra, hogy valami új legyen és kézműves termék, amit helyben állítunk elő. Így esett a választás a hamburgerre” – mondta a fiatal vállalkozó, aki néhány évvel korábban építőmérnöki diplomával érkezett haza Debrecenből. FebruárAkarunk dolgozni. A foglalkoztatottsági aránynál (az alkalmazottak aránya az aktív lakosság körében) Kovászna megye 55,8 százalékkal országos szinten a 9. helyen áll – közölte Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Az Európai Unió pedig célként határozta meg, hogy 2020-ig az arány érje el a 70 százalékot (Románia esetében a cél 60 százalék). Mindebből az látszik, hogy az itt lakók akarnak dolgozni, és dolgoznak is, még ha kevés pénzért teszik is ezt – mondotta a polgármester.Húsz év. „Szervezkedni, társulni nem kötelező, de megéri. Lehet dolgozni egyedül is, de egy sor lehetőség miatt érdemes társulni, együttműködni, kapcsolati hálót építeni” – nyilatkozta Bagoly Miklós, a húszéves Asimcov, vagyis a Kovászna Megyei Vállalkozók Szövetségének elnöke.Rugalmasabb pályázás. Miközben a régi ciklusban, függetlenül a támogatás intenzitásától, a vállalkozónak teljes mértékben kellett finanszíroznia a beruházást, és visszaigénylési kérelemmel tudta lehívni a megfelelő pénzeket (utófinanszírozásos rendszer), most előre le lehet hívni akár ötven százalékban is az elnyert összegeket – közölte az új költségvetési ciklus uniós pályázatai kapcsán lapunk kérdésére Bartis Botond, a Goodwill Consulting tanácsadó és pályázatíró cég értékesítési igazgatója. Szalmaláng. A maksaiDeszke János és felesége, DalmaSzékelyföldön elsőként kezdett szalmából fűtőanyagot készíteni. A D&D szalmabrikettgyár bemutatásakor a fiatal vállalkozók elmondták: a sikeres pályázathoz vakmerőség, kitartás és persze szülői támogatás kell.MárciusAz újrakezdő. Három évvel ezelőtt még teljes kiárusításon gondolkozott, ma egy lassan, de biztosan épülő vállalkozást vezet – írtuk Dónáth Lajosról, a kökösi Gulyás csárda tulajdonosáról. A lassú építkezés hívének korábbi vállalkozói próbálkozásait a válság kettébe törte, de sikerült felállnia. Képzés. Harmadik szakaszához érkezett a kézműveseknek szánt üzleti képzés. A KézMűvész Egyesület szervezésében 2015 tavaszán indult a tematikus felkészítő, ekkor 34 kézműves nyert bepillantást a marketing és design alapjaiba. Bemutatkoztak a fővárosban. Háromszéki fiatal vállalkozók is bemutatkoztak a Bukarestben szervezett üzleti konferencián. A Romániai Magyar Üzleti Egyesület (RMÜE) társszervezésében zajló eseményen a startup-szimuláció keretében egyebek mellett egyedi kerékpárokat, újszerű bútordarabokat, online áruházat mutattak be. A húszéves Roby sajt. Sok munka, kitartás kellett, hogy az egyre nehezebb körülmények között működő tejtermékpiacon megmaradjon az étfalvi kis üzemben készített sajt. Csutka Attila tulajdonost nem hátráltatták meg a nehézségek, fejlesztette vállalkozását, ma már négyféle, kézműves minőségű, hagyományos termékként bejegyzett sajtot forgalmaz. Munkájában Róbert fia segíti, a könyvelést felesége, Mária Magdolna végzi. Igazi családi vállalkozásról beszélhetünk – mutattuk be a két évtizedes vállalkozást.SzékelyföldBudapesten. Székelyföld-stand is jelen volt a március 3–6-a között Budapesten megszervezett Utazás Kiállítás, 2016 turisztikai expón, amelyen 28 ország 350 kiállítója vett részt. Háromszéket a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, A borvíz útja programot az Aquasic Egyesület képviselte, Hargita megyét a Hargita Közösségi Fejlesztési Társulás, továbbá Udvarhelyszéket a Szinfotour, Csíkszeredát a Csíkinfo Iroda, Gyergyószéket Gyergyószentmiklós önkormányzata.Verseny. A szolgáltatási elképzelések voltak túlsúlyban a sepsiszentgyörgyi Junior Bussiness Club által hatodik alkalommal megszervezett Üzleti Tervek Versenyén. A színes palettán zeneipari közvetítő vállalkozástól játszóterek korszerűvé tételén át, az energiafelhasználás optimizálását célzó üzleti terven keresztül egészen a turisztikai szolgáltatásokra irányuló pályamunkáig sok minden megtalálható volt, de olyan kevésbé elterjedt elképzelést is bemutattak, mint a hálózatépítés. ÁprilisKülhoni vállalkozók éve. A magyar miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága koordinálta, a külhoni vállalkozók felkarolását célzó program keretében mentorok segítségével célirányos fejlesztési konzultációk zajlottak Sepsiszentgyörgyön. A tematikus év részeként a program keretösszege 750 millió forint, 525 millió forintot pályázati célra fordítanak, 3–6 millió forint támogatást kaphatnak a vállalkozások.Díjeső. Három díjjal tért vissza a legjelentősebb országos pék- és cukrászipari kiállításról és versenyről, a Gastropanról Diószegi László és csapata. A sepsiszentgyörgyiek kenyere, péksüteménye a második, illetve harmadik helyre volt elegendő, Farkas Ferenc ételszobrászati remeke viszont kategóriájában kiérdemelte a zsűri legmagasabb elismerését.Pálinkadíj. A Potio Nobilis brand újabb nemzetközi sikereket ért el Európa talán legrangosabb seregszemléjén, a Destillatán, amelyen 11 ország 129 főzdéje vett részt. A főzde megkapta a Höchste Qualitat minősítést, 4,25 pontot érve el a maximális 5-ből. A különböző kategóriákban a sepsiszentgyörgyi pálinkakülönlegességeket nem kevesebb, mint 14 éremmel jutalmazták.MájusMinimálbér. A hónap első napjától 1,1 millió hazai alkalmazott bruttó bére 1050 lejről 1250 lejre nőtt. Egységár a vendéglőben. Berszány Tibor, egyebek mellett a Bertis üzletek tulajdonosa a Szent György Napokra időzítette a Central vendéglő megnyitását. Az új vendéglátóipari egység érdekessége az úgynevezett egységáras büféasztal. „Nekem az az elméletem, hogy mindig egyet lépjünk előre, mert a megállás már lejtmenet egyben” – mondta a vállalkozó.Astra-csőd. A Bukaresti Táblabíróság jogerősen elrendelte a csődbe jutott Astra biztosító felszámolását. A biztosítási garanciaalap (FGA) közölte, hogy ezzel teljesültek a kárigények kifizetésének jogi feltételei. A Hotnews szerint a garanciaalap 60 ezer káraktát vett át az Astrától mintegy 650 millió lej értékben. A felszámolást elrendelő jogerős végzéstől számítva a károsultaknak még 90 nap állt rendelkezésükre, hogy kérjék a kártalanítást.Parafa dugó. Romániában három cég vezeti a parafa dugók és egyéb -termékek piacát. Egyikük székhelye Kovásznán van, a RobyCom Kft.-t tulajdonosa, Augustin Sasu mutatta be.Turisztikai klaszter. Miután Kovászna, Hargita és Maros megye huszonöt turisztikai érdekeltségű szervezetének nem sikerült bejegyeztetni a Székelyföldi Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetséget, a kezdeményezők, intézmények, civil szervezetek, vállalkozók új megoldásként klaszterbe tömörültek, hogy a térség turisztikai vonzerejét szakszerűbben használhassák ki – számolt be Albert Zoltán megbízott vezető.JúniusÉdler folytathatja. Újabb négy évre Édler Andrást választották a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparakamara élére. Ugyanakkor megválasztották a 17 tagú vezetőtanács tagjait is.Fejlesztés. Nagyjából ötmillió eurós beruházást zár a német tulajdonú, négy háromszéki nadrággyárat működtető Ready Garment Technology Kft. A befektetéseket, a hétéves bevezetést kívánó új üzleti modellt, a jövőbeni terveket Dieter Bock, a németországi anyavállalat többségi részvényese mutatta be. Kiderült egyebek mellett, hogy az egyik legnagyobb kihívásuk az egyre hangsúlyosabb munkaerőhiány. Több pénz a civileknek. Az elmúlt hat évben folyamatosan nőtt a személyi jövedelemadó két százalékáról rendelkezők száma – közölte a pénzügy. 2004 és 2010 között a felajánlható összeg abszolút értékben csaknem négy és félszer lett nagyobb, míg az adófizetők több mint tízszer akkora összeget utaltak át 2010-ben, mint 2004-ben. A 2011. évi adóból átirányított összeg először haladta meg az egymillió lejt Háromszéken, ahol a következő három esztendőben a befizetők száma gyakorlatilag nem változott, míg az összeg kismértékben növekedett 2014-ig, amikor több mint négyszeresére, valamivel 5,6 millió lej fölé ugrott. Mindez olyan körülmények között, hogy az adófizetők mintegy fele él ezzel a lehetőséggel.(folytatjuk) Ferencz Csaba Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. január 20.Költözne, de önálló maradna (Kós Károly Szakközépiskola)A 380 diákkal és a bedolgozó oktatókkal együtt hatvankét alkalmazottal működő sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola egyetértene azzal, hogy kiköltözzön a jelenlegi épületből, ahol most bővében vannak a felületeknek, de nem kívánja feladni önállóságát, nem egyezik bele abba, hogy az önkormányzat a Puskás Tivadar Szakközépiskola alárendeltségébe sorolja. Erről szerda délután azon a gyűlésen döntöttek, ahol a kapustól az iskola vezetőségéig minden alkalmazott jelen volt, és felhatalmazták Komán László igazgatót: javaslataikat tolmácsolja Antal Árpád polgármesternek. Sepsiszentgyörgy önkormányzata a szerdai rendkívüli tanácsülésen döntött arról, hogy a 2017–2018-as tanévtől a Puskás Tivadar Szakközépiskola adminisztrálásába helyezi a Kós Károly Szakközépiskolát. Két nappal korábban Antal Árpád polgármester ugyanabban a gyűlésteremben arról tájékoztatta a Székely Mikó Kollégium és a Mikes Kelemen Elméleti Líceum vezetőségét és tanítóit, hogy a Kós Károly-iskola jelenlegi épületébe kívánja költöztetni 2018 őszétől e két iskola elemi osztályait. Ez a szerdai tanácshatározatban nem szerepelt, de Sztakics Éva alpolgármester erről a későbbi szándékról is tájékoztatta a jelenlévőket. Egyértelmű tehát, hogy a Kós Károly Szakközépiskolának, önállósága feladásával együtt, költöznie kell a névadója tervei alapján 1926–1927-ben épült ingatlanból. Érdeklődésünkre Komán László, a Kós Károly-iskola igazgatója elmondta, elismerik, hogy a diáklétszám csökkenése miatt tágasabb számukra az épület, mint korábban, elfogadják az önkormányzat döntését, hogy átadják az ingatlant egy belvárosi elemi iskola létrehozása érdekében, de az intézményi önállóságról nem mondanak le. Épületcserét javasolnak, oda költöznének, ahol most a két elméleti középiskola elemi osztályai működnek, ha ez nem lehetséges, akkor szűkösen, de berendezkednek az iskola Munkás utcai épületébe, ahol jelenleg a műhelyek működnek. Az igazgató szerint ott tíz teremben már most lehetne tanítani, kettőt még kialakítanának, és mivel a diákok szerre gyakorlatoznak, a jelenlegi tizennégy nappali osztály elférne az épületben, öt osztályuk pedig a csökkentett látogatású programot követi délután. Udvar és tornaterem ugyan nincs, de tekintve, hogy a szakiskolák konzorciumban működnek, igényt tartanának a Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola sporttermére – tájékoztatott. „Átéltünk már házasítást, amikor összevontak a Perspektíva iskolával, tudjuk, hogy minden ilyen lépés leépítéssel is jár, ezért sem mondhatunk le az önállóságunkról” – szögezte le az iskolavezető. Komán László azt is kifogásolta, hogy a tanácshatározat megszületése előtt az iskolának nem volt alkalma megfogalmazni saját álláspontját, kész tények elé állították őket. Tekintve, hogy a szakképzési hálózat átszervezése kérdésében a városvezetés csak kedd délután tanácskozott a négy sepsiszentgyörgyi szakközépiskola igazgatóival, az érintetteknek valóban nem volt alkalmuk a szerdai tanácsülés előtt egyeztetni kollégáikkal, a határozattervezet pedig már elkészült, amelyet szerdán meg is szavaztak. Lapunk érdeklődésére Sztakics Éva alpolgármester elmondta, kedden a Puskás Tivadar-, a Kós Károly- és a Berde Áron-iskola vezetője elfogadta az összevonást, akár úgy is, hogy a Constantin Brâncuşi Szakközépiskolával közösen a négy iskola alkosson egyet, utóbbi tanintézmény igazgatója nem nyilatkozott, ezért érthetetlen, hogy a Kós Károly Szakközépiskola később másként döntött. Az általuk felvetett két javaslatról az önkormányzatot még nem tájékoztatták, ezért azokról nem tud véleményt mondani – válaszolta. Kérdésünkre, hogy tervezik-e az egészségügyi technikum átköltöztetését az unitárius templommal átellenben levő épületbe, ahol jelenleg a Mikó- és a Mikes-iskola elemi osztályai működnek, Sztakics Éva elmondta, lehet ez egy későbbi terv, de egyelőre erről nem döntenek. Amit ellenben le kell zárni, az a Kós Károly-iskola helyzete, mert a végső határozatot a megyei tanfelügyelőség jóváhagyása után hozhatja meg az önkormányzat, az pedig sürgős, mert január 25-éig le kell adni a jövő tanévi beiskolázási tervet az oktatási minisztériumban. Lapunk érdeklődésére Kiss Imre főtanfelügyelő elmondta, a Kós Károly Szakközépiskola diáklétszáma évek óta csökken, amit nem lehet megállítani, köztudott volt, hogy ez nem mehet a végtelenségig, ha a helyzet nem változik, nem maradhat meg önálló iskolaként. Őt személyesen érzelmileg is érinti az intézmény besorolása a Puskás Tivadar Szakközépiskolába, mert megélte, amikor 2001-ben egyesítették a textilipari iskolát az építészeti és faipari szakokat oktató Perspektívával, iskolaalapító igazgatóként akkor építkezett, most az összevonásnál asszisztál, még akkor is, ha ez nem a tanfelügyelőség döntése, de a racionalitás azt diktálja, hogy a szóban forgó átszervezésben az önkormányzat partnerei legyenek. Fontosnak tartja, hogy a Kós Károly-iskola teljes szerkezete megmaradjon, és az új helyzet a szakokat ne érintse. Szerinte a Puskás Tivadar-iskola alárendeltségében akár a nevét is megtarthatná. Kiss Imre a Kós Károly-iskola elköltöztetésének egy másik vetületére is kitért: infrastruktúrájával az épületegyüttes beilleszkedett a város kulturális és sportéletébe, rendezvényeknek adott otthont, illetve szálláshelyet és étkezési lehetőséget biztosított máshonnan érkező csoportoknak, ezt a szerepét pótolni kell. A létesítendő új belvárosi elemi iskoláról a főtanfelügyelő lapunknak azt mondta, a cél, hogy szabályozható legyen a beiskolázási szám, illetve megteremtsék a lehetőséget minden gyermek számára, hogy IV. osztály után a Székely Mikó Kollégiumot vagy a Mikes Kelemen Elméleti Líceumot válassza, és ha túljelentkezés lesz, említett iskolák válogatást tarthassanak. Szerinte az önálló elemi iskola viselhetné az Apáczai Csere János vagy a Szent György nevet, fontos, hogy minőségi oktatást biztosítsanak, a név csak másodlagos. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. január 23.A megkerülhetetlenné vált MagmaHetedik születésnapját ünnepli idén a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér. A meghatározónak tartott első hét esztendő alatt biztos irányvonalat kapott a dinamikus kulturális intézmény, amelyet tárlatai mellett egyre alaposabb művészetpedagógiai tevékenység is jellemez. Tavaly a The New York Times világlap is cikkezett a Magmáról, ez jelentette számukra az Andy Warhol által emlegetett „tizenöt perces hírnevet”, ám ugyanakkor felerősítette az erdélyi média érdeklődését is. A kiállítások szervezésekor Kispál Ágnes Evelin és Kispál Attila ma már a kevesebb több elvét alkalmazza, elegendőnek tartanának évente öt-hat tárlatot, de úgy látják, kapcsolódniuk kell a közismert kulturális rendezvényekhez (művészeti biennálék, PulzArt, Szent György Napok), így több tárlatmegnyitóval számolnak. Tavaly összesen harminc bejegyzés – azaz különféle rendezvény – szerepel honlapjukon, többet vállalnak, mint amennyit bírnak, de a felkérésekre sem tudnak nemet mondani. Voltak olyan esztendők, amikor havonta új kiállítással jelentkeztek, de rájöttek, egy-egy jelentősebb kortárs művészeti anyag bemutatásához nem elegendő egy hónap, így a fontosabb kiállítások újabban két-három hónapig látogathatók, ezekre műhelyfoglalkozásokat is „telepítenek”. Egyre több fiatal jár a Magmába, a tárlatlátogatási szándék mellett ez főként a műhelyfoglalkozásoknak, a Fám Erika által vezetett művészetpedagógiai tevékenységnek köszönhető, iskolákból, sőt, óvodákból is érkeznek csoportok, olyan hónap is volt, amikor hatszáz diákkal foglalkoztak. Ezt mindannyian nagy eredménynek tartják, és büszkék arra, hogy középcsoportosoktól középiskolásokig minden korosztályt meg tudnak szólítani, s hogy foglalkozásaik ingyenesek, azokat pályázati támogatásból (Bethlen Gábor Alap) finanszírozzák. Fám Erika a Székely Mikó Kollégium volt filozófiatanáraként azt mondja, a Magmában élhet oktatói szenvedélyének, tömörítetten hasznosíthatja vizuális kultúrával kapcsolatos tudását. A diákok az iskolában nem találkoznak kortárs művészettel, ezért be kell „csábítaniuk” mind a pedagógust, mind a diákot. A tárlatvezetés mellett műhelyfoglalkozást tartanak, ha kell, játékosan, a művészetpedagógiát pedig a legkisebbek, olykor az óvodások élvezik a legjobban, de legfogékonyabbak az általános iskolások, ők már látják az értelmezési lehetőséget. A gyermekekhez rengeteg vizuális információ eljut, de nem tanítják meg, hogyan kell azokat feldolgozni, ezért amit a Magmában kapnak, hiánypótló is. Értő módon látni tanulni ugyanolyan fontos, mint írni, olvasni tanulni, véli Fám Erika, aki azt is szeretné, hogy idéntől a szentgyörgyiek mellett vidéki iskolásokat is fogadjanak a Magmában. Szokásukhoz híven, 2017 első tárlataként saját gyűjteményüket mutatják be, ezúttal „megviccelve” a nézőket, ugyanis a szükséges leltározást összekapcsolták a kiállítással, így született meg a jobbára installációkat felvonultató, Leltár miatt nyitva című összeállítás. Egy nagyon gyakori animációs műfaj ihleti a következő, februári tárlatot, a számítógépet, okostelefont használók körében jól ismert GIF (Graphics Interchange Format) formátum ugyanis átmenetet jelent az állókép és a videó között. Ezután a bukaresti képzőművészek kiállítása következik, majd Szent György Napokra a budapesti C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány egyedi videóarchívumából mutatnak be válogatást, a kiállítás kurátora Kozma Éva és Peternák Miklós. Nyárára egy három hónapig látható nemzetközi tárlatot terveznek, a Hálózat című kiállítást Barabási Albert László csíkszeredai származású, világszerte ismert hálózatkutató nyitja meg, s reményeik szerint előadást is tart a műtárgy-kereskedelem hálózatáról. Ezt igen hangsúlyos rendezvénynek tartják, már tavaly február óta szervezik. Következik a Maybe 4 csoportos kiállítás Újratervezés címmel, öt évvel a korábbi kiadás után most arra kíváncsiak, holt tart ma a kilencvenes évek elején végzett művészgeneráció; közülük többen Sepsiszentgyörgyhöz kötődnek, a címet az is indokolja, hogy az alkotókra amúgy is jellemző a folyamatos újratervezés. Végül év végére egy meglepetésszerű csoportos kiállítást ígérnek, de 2017 folyamán még bemutatkozik Bordos László Zsolt is, akit a 3D-animáció és az épületvetítés tett világhírűvé. Idén az egyik alagsori termüket úgy alakítják át, hogy művészetpedagógiai tevékenység állandó helyszíne lehessen, de azt is szeretnék, ha bővíthetnék állandó munkatársaik számát, illetve annak is örülnének, ha nagyobb keretből gazdálkodhatnának.Tavaly a Tranzit.org közép-európai független kortárs művészeti hálózat részeként működő Tranzit.ro elismerésben részesítette a Magmát, a DaDa 100 díjat adományozva nekik, ez számukra visszaigazolást jelent, azt, hogy másutt is szemmel tartják munkájukat. Ezt támasztja alá a The New York Times októberi, Kárász Palkó által jegyzett cikke is, amely a Brâncuşi fiai és lányai, egy családi intrika című csoportos kiállítás kapcsán mutatta be a sepsiszentgyörgyi kortárs művészeti kiállítóteret. Mindezek okán az intézmény működtetői úgy vélik, hét év alatt a Magma beírta magát a sepsiszentgyörgyiek emlékezetébe, beépült a közösségi tudatba. „Ha valaki kortárs képzőművészetről beszél, nem tudja megkerülni a Magmát” – teszi hozzá Kispál Attila. Mózes László Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. január 27.Dan Tanasă: „Nem értem, mi hiányzik még a magyar közösségnek”Azt állítja, nem a titkosszolgálatok és nem a román ortodox egyház fizeti, az autonómiát Románia ellenségének tekinti, a helyi román vezetőket pedig „szolgának” tartja Dan Tanasă. A magyar szimbólumok használata miatt perek sorozatát indító sepsiszentgyörgyi bloggert a Maszol arról kérdezte, hogy miként látja a székelyföldi magyar-román együttélést, a szimbólum- és nyelvhasználatot, valamint az autonómia kérdését. Az exkluzív interjú a székelyföldi román közösség hangadóit megszólító cikksorozatunk első része. Az alábbi interjú a választások előtt készült. Közlését azért halasztottuk el, mert időközben kiderült, hogy Dan Tanasă a Szövetségünk Románia nevű párt színeiben parlamenti mandátumra pályázik. Az interjú első kérdését utólag tettük fel a sepsiszentgyörgyi bloggernek. Cikksorozatunk következő részében a székelyföldi román közösség más hangadóit szólaltatjuk meg, majd a nyilatkozataikra reagáltatunk magyar politikusokat is. - Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester korábban kijelentette, Dan Tanasă nem mert Székelyföldön indulni a parlamenti választásokon, inkább Bukarestbe "menekült". A választási eredmények (a Szövetségünk Románia nem jutott mandátumhoz - szerk. megj.) ismeretében nem gondolja úgy, hogy már csak stratégiai szempontból is inkább Hargita vagy Kovászna megyében kellett volna indulnia, ahol jobban ismeri tevékenységét a román közösség? - Átbeszéltem ezt a kérdést a Szövetségünk Románia vezetőivel, és úgy határoztunk, hogy jobb eséllyel indulok Bukarestben. Az volt a fontos, hogy a székelyföldi román közösség egyetlen hiteles hangjaként mandátumhoz jussak. Ismertségem rég túllépte Hargita és Kovászna megye határait. A magyar közösség vezetőitől eltérően, akik a soviniszta diskurzusra alapozták a szavazatszerzésüket, én nem akarok semmit sem bizonyítani, és nincs is szükségem erre. Bebizonyítottam, hogy az elmúlt nyolc évben csak a törvények betartásán őrködtem, és ezt teszem majd a továbbiakban, a parlamenten kívülről is. Antal Árpád, Tamás Sándor vagy Kelemen Hunor azonnal eltűnnének a közételből, ha nem lennének RMDSZ-tagok vagy nem töltenének be köztisztséget. Ez velem nem történhet meg. Ami pedig a székelyföldi román közösséget illeti, figyelje meg, hogy kiket támadnak az RMDSZ vezetői és a magyar sajtó egy része a gyűlölködő románellenes propagandájukkal: Dan Tanasát és Ioan Lăcătușut, korábban pedig Maria Peligradot és Rodica Pârvant. Ők a román közösség vezetői. Ők azok, akik nyilvánosan hangot adnak a közösséget ért sérelmeknek. - Székelyföld multietnikus térség, de az itt élő közösségek között nem létezik folyamatos, „intézményes”párbeszéd. Miközben magyarok és románok között van együttműködés a kultúra révén, a zenében, színházban, illetve a sportban, vannak közös ifjúsági projektek, születtek barátságok és vegyes házasságok, a két közösség vezetői nem folytatnak párbeszédet. Egyesek nyilatkozatai miatt a kívülállók úgy érzékelhetik, hogy konfliktus van a térségben magyarok és románok között. Mivel magyarázza az intézményes párbeszéd hiányát: nincs rá akarat, vagy nincsenek partnerek? - Nyilvánvaló, hogy a két közösség között nincs párbeszéd, ami sajnálatos, mivel ugyanitt élünk, és ahelyett, hogy mindkét közösség egy irányba húzna, egyik azt mondja hejsz, a másik, hogy csá. Kovászna megyében 23 százalékos a román közösség, de sajnos nem vonják be a megye fejlesztését illető fontos döntésekbe. Nagyon őszinte leszek: azt érzem, hogy a magyar elit folyamatosan fricskázza a román közösséget, majd felrója neki, hogy nem vesz részt közös dolgokban. Nyilvánvaló, hogy két teljesen különböző meglátásnak kellene találkoznia: egyrészt létezik egy hatalmi pozíció, amelyben a magyar közösség mindent irányít adminisztratív és politikai szinten, másrészt van a román közösség, amely elszigetelődött. Úgy értékelem, hogy a párbeszédet annak a félnek kellene kezdeményeznie, amely hatalmi pozícióban van. Az elmúlt években a román közösség részéről több felhívás is megfogalmazódott a párbeszéd szükségességéről, de nyilvánvaló, hogy vannak témák, amikről tudunk tárgyalni, és van, amiről nem vagyunk hajlandóak beszélni. Például nem tárgyalunk az autonómia kérdéséről, de beszélhetnénk a sport, ifjúság, kultúra témákról. „A román vezetők szolgaként viselkednek” - Kik lehetnek a román közösség részéről azok a reprezentatív partnerek, akik egy asztalhoz ülhetnek a magyar közösség választott vezetőivel? - Itt valóban van egy probléma, mert a magyar közösség megválasztott képviselői valódi vezetők, míg a román közösség választott képviselői szolgaként viselkednek. - Ezt fejtse ki bővebben. Mit ért az alatt, hogy a választott román vezetők szolgaként viselkednek? - Szolgák, mert nem képviselik a román közösség érdekeit. Szolgák, mert amikor valami miatt fel kellene szólalni, ezt nem teszik meg, nem viselkednek vezetőként. Süketek és némák, nem kommunikálnak a közösségükkel, nem fogalmaznak meg üzeneteket, nem tudnak tömegeket összegyűjteni. Nyilvánvaló, hogy a román közösség valódi vezetői a Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fórumában vannak, csakhogy ők nem választottak, ezért a magyar közösség nem tekint rájuk vezetőként. Egyértelmű a válaszom: a magyar közösség vezetői keressék a Románok Civil Fórumát, és az eldönti, hogy kivel, hol és milyen témákról lehet párbeszédet folytatni. - Meglátásom szerint a párbeszédet az is akadályozza, hogy nem két fél van – magyarok és románok – hanem annál több: mérsékeltek és radikálisak, fiatalok és idősek, hívők és nem hívők … - Ez így van, csak az a különbség, hogy a magyar közösségben többé-kevésbé mindenki ugyanannál az asztalnál ül. Az Erdélyi Magyar Ifjakat (EMI) a megyei tanács finanszírozza, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) legelöl vonul március 15-én, az MPP bejutó helyet kap az RMDSZ parlamenti jelöltlistáin, mindenki ugyanaz a cél fele húz: az autonómiáért. Nálunk románoknál van tíz ember húsz féle hiúsággal, ezért nincs együttműködés köztünk. - Ez a román közösség problémája, hogy nincsenek olyan vezetők, akik reprezentatívak és akiket elfogad az egész közösség? - Így van, ez a problémánk, mert egy román ember, aki magyar cégtulajdonosná, vagy olyan közintézménynél dolgozik, ahol magyar az igazgató, soha nem fogja felvállalni a nyilvánosságot, mert létezik egy félelem, hogy a magyar munkaadója meglátja és elbocsátja. - Van tudomása ilyen esetekről? - Nem tudok ilyen konkrét esetekről, de mi így érzékeljük, ezt beszéljük egymás között. És mivel kis közösség vagyunk, nincs vezetőnk, olyanok vagyunk, mint a juhcsorda, amelyet nincs ki irányítson. Szükségünk van egy olyan vezetőre, akit a teljes közösség, a civil szervezetek és politikai pártok is elfogadnak, és aki valódi vezetőként viselkedik. - Zavarja, hogy a magyar közösség vezetői nem fogadják el partnerként a Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fórumának képviselőit, sőt a két közösség közeledésének akadályozóiként tekintenek rájuk, ezért inkább a román fiatalokkal, például Mădălin Guruianuval működnek együtt? - Azért tekintették partnernek Mădălin Guruianut, mert kiszolgálta a magyar politikai és civil elit érdekeit. Mădălin kényelmes volt Antal Árpád és Tamás Sándor számára, de nem láttuk őt a románok érdekeit védelmezni. Ezért nem hívnak tárgyalásra engem, Ioan Lăcătusut vagy Maria Peligradot. Szerintem egyetlen oka van annak, hogy a magyar vezetők nem állnak szóba a román közösség képviselőivel: a sovinizmus. A román közösség ittlétéről egyáltalán nem vesznek tudomást, úgy írták ennek a térségnek a történelmét, hogy abban nem szerepel a román közösség, és a forradalom után sem vettek rólunk tudomást. Hiányzunk a rendezvényekről, például a Szent György Napokról, nem kaphatunk alpolgármesteri tisztséget, mert a magyar vezetők egyszerűen nem vesznek tudomást létezésünkről. „… a románok is szeretnének szurkolni” - Miért gondolja azt, hogy bármit tesz a magyar közösség, azt nem önmagáért, hanem a románok ellen teszi? - Azért, mert ezt az üzenetet közvetítik, például azáltal, hogy valaki Sepsiszentgyörgy polgármestereként a főtéren szervez adventi ünnepséget, katolikusoknak és protestánsoknak, de ugyanez a polgármester nem szervez karácsonyi ünnepséget a többségében ortodox vallású románok számára. A magyar közösség úgy érezheti, hogy az általa megválasztott vezető mindent megtesz érte, holott a polgármesternek mindenkit kellene képviselnie. Az adventi ünnepség csak egy példa volt. Hogy tudok én reagálni egy ilyen esetre, azon túl, hogy felhívom a polgármester figyelmét, hogy ez románellenes, sovén cselekedet. Ha egy közösségben csak öt másféle ember van, és polgármesterként azt tartom magamról, hogy nem vagyok sovén, nem diszkriminálom, nem utálom a másokat, akkor megszólítom őket is. - Meglátása szerint melyek lehetnek azok a témák, amelyekről a két közösség vezetőinek tárgyalniuk kellene? - Munkahelyek, életszínvonal emelkedése, közép- és hosszútávú tervek a térség gazdasági fejlesztése érdekében. Számomra elfogadhatatlan, hogy Albert Álmos – Isten nyugosztalja – azt mondja, hogy nem akarunk befektetőket, mert akkor jönnek ide emberek, akik zavarnak. Nem hiszem el, hogy a magyarok nem akarnak többet maguknak: egy parfümöt, nem akarnak vendéglőbe járni vagy Maldive szigeteken nyaralni. Nem hiszem, hogy a magyarok ezer lejes fizetésekért akarnak dolgozni. És természetesen mindezek után működjünk együtt más területeken is, például a sportban. Most viszont zavar az, hogy a város kosárlabda csapata (szerk. megj: Sepsi SIC) azt kommunikálja magáról, hogy a magyar közösség csapata. Nem róhatod fel a románoknak, hogy nem mennek szurkolni, tapsolni és énekelni a Sepsinek. - Téved, hiszen a Sepsi SIC mérkőzéseire nagyon sok román ember is eljár, és mindenki együtt szurkol. - Nézze, én kommunikáció szakon végeztem, és odafigyelek a nyilvános üzenetekre. Azt látom, hogy a csapat színei, üzenetei, a kommunikációjuk nyelve arról szól, hogy ez a csapat a magyar közösségé. Ugyanez történik Csíkszeredában is a hokicsapattal. Igazságtalan, mert a románok is szeretnének szurkolni és érezni ezt a fajta helyi büszkeséget. Lehet, hogy románok is kijárnak a meccsekre, de ők nem érzik igazán magukénak a csapatot. „Tamás Sándorról vagy Antal Árpádról a fasizmus jut eszembe” - Beszéljünk a magyar közösség projektjeiről, igényeiről. A magyar közösség képviselői több ízben felhívták a figyelmet, hogy nem teljesültek maradéktalanul az 1918-as gyulafehérvári kiáltványba foglalt ígéretek, így a „teljes nemzeti szabadság”, vagy az, hogy „minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással” és a „magyarság önrendelkezési jogáról” szóló ígéretek. - Ez történelem, ezért én történészekre bíznám, hogy elemezzék és értelmezzék. Azt azonban veszélyesnek tartom, hogy a magyar közösség vezetői sok esetben összekeverik a dolgokat, és olyan fogalmakat használnak, amelyek értelmezése történészek dolga lenne. Én ugyanakkor nem értem, pontosan mi nem teljesül abból, amit 1918-ban ígértek. Kértem Antal Árpádot és Tamás Sándort, magyarázzák el pontosan, mi nem teljesült, különben csak szlogenek és propaganda szintjén hivatkoznak a gyulafehérvári kiáltványra, annak érdekében, hogy a magyar választók mindig frusztráltak legyenek, mivel valami meg volt ígérve nekik és nem kapták meg. Nem értem, mi hiányzik még a magyar közösségnek. Megértem a magyarok frusztráltságát, és azt is, hogy a felnőttek megtanítják gyerekeiknek a történelmet, de nem tartom helyesnek, hogy a teljes közösséget a revizionizmus szellemében neveljék, mert ezáltal antagonista álláspontra helyezkedsz a másik közösséggel. Aki ma azt mondja, „Vesszen Trianon”, velem szemben helyezkedik el, hiszen Romániának mást jelentett a trianoni békeszerződés. Megértem a magyarok Trianon-traumáját, de egy dolog a magánvélemény, és más az, hogy a választott magyar vezetők, Tamás Sándor és Antal Árpád a román állam hivatalnokai, a román államtól kapják fizetésüket, ezért amellett, hogy a közösségük érdekeit szolgálják, tiszteletbe kell tartaniuk a romániai törvényeket, az alkotmányt. Ha pedig meggyőződéseik Románia és trianoni békeszerződés ellenesek, akkor mondjanak le köztisztségeikről, és tevékenykedjenek a civil vagy politikai szférában. - Egészen pontosan mit ró fel a két önkormányzati vezetőnek? Mire alapozza, hogy nem tartják be a romániai törvényeket vagy nem tisztelik az ország alkotmányát? - Amikor Tamás Sándor vagy Antal Árpád kinyitja a száját, nem tudom miért, de nekem mindig egy valami jut eszembe: a fasizmus. Ez a két személy a megvetést, utálatot, sovinizmust promoválja. Antal Árpád pedig egyetlen épelméjű ember számára se lehet partner a párbeszédre, miután azt az aberrált nyilatkozatot tette Koszovó kapcsán – erről van hangfelvétel is –, hogy jön a magyar fiatalság új-hulláma, s ha Románia nem ad autonómiát Kovászna és Hargita megyének, a románok a koszovói szerbek sorsára jutnak. Én szerettem volna, ha lett volna valaki a magyar közösségben, aki feláll, és azt mondja: Antal Árpád, kretén vagy, hogy mondhatsz ilyeneket? De ez nem történt meg. Ezek után miként vádolhatod a románokat, hogy nem akarnak szóba állni? Ráadásul folyamatosan újraválasztják polgármesternek. Olyan ez, mintha indítanék egy pékséget, és abban csak fehér kenyeret árusítanék. Az emberek ugyan vásárolnak, de az csak fehér kenyér, nincs más a kínálaton. - Ha már a kenyeret említette: a román közbeszédben folyamatosan jelen van, hogy „Székelyföldön nem szolgálnak ki, ha románul kérsz kenyeret”. Tud olyanról, aki szembesült ilyen helyzettel? - Lehet, hogy előfordult ilyen, de természetesen butaság, hiszen ha nem szolgálnak ki, elmész máshová. Ez egy olyan klisé, amely kárt okoz nem csak nekünk, románoknak, hanem az egész térségnek is. „Túlzottan pozitívan diszkriminálják a magyarokat” - A román vezetők azt mondják, Románia minden jogot megadott és kisebbségeknek, és e tekintetben modell értékű Európában. Egyesek szerint a szükségesnél is több joga van a magyar közösségnek. Van olyan megszerzett jog, amelyet túlzónak tart és megvonna a magyar közösségtől? - Nevetséges hivatkozás Románia kisebbségi modelljéről és európai standardokról beszélni. Úgy gondolom Romániának nagyon jó törvénykezése van a kisebbségekre vonatkozóan, de nem értem mire gondolnak, amikor azt mondják: betartjuk az európai standardokat. Melyek ezek az európai standardok, és ki határozta meg azokat? Németország vagy Franciaország, ahol nincsenek kisebbségek? Görögország vagy Bulgária, amelyeknek területén vannak nemzeti kisebbségek, de nem ismerik el őket? Ha más országokban is olyan törvények vonatkoznának a kisebbségekre, mint Romániában, akkor Európa sokkal biztonságosabb lenne. Most nem gondolom azt, hogy Romániában a kisebbségeknek többletjogaik vannak, amiket meg kellene vonni tőlük. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a magyar közösséget megillető jogok túlzott pozitív diszkriminációt jelentenek és vannak törvénycikkelyek, amelyeket túlzónak tartok. Például az oktatási törvényben az áll, hogy azokban a tanintézményekben, amelyekben léteznek kisebbségi osztályok is, egyik igazgatónak ismernie kell az adott kisebbség nyelvét, ez legtöbb esetben a magyart jelenti. Ez alapján azt tartanám igazságosnak, hogy Sepsiszentgyörgyön, ahol 15 ezer román él, legyen egy román alpolgármester, vagy a megyei tanácsnál egy román alelnök. Azt is aberrációnak tartom, hogy az önkormányzatokban a kultúrára szánt pénzt etnikai alapon, 75 százalékban magyaroknak és 25 százalékban románoknak osztják el. - Nem gondolja, hogy ez a módszer éppen az önrendelkezés, az autonómia egyik megnyilvánulása, hiszen a háromszéki önkormányzat a román lakosság arányának megfelelő összeg szétosztását a román tanácstagokra bízza? - Ezt diszkriminációnak nevezik, mert a kultúrára szánt pénzt etnikai alapon osztják szét, nem pedig a projektek életképessége alapján. Ahelyett, hogy a kisebb számú, magára hagyott román közösséget támogatnák nagyobb összegekkel, az erősebb magyar közösség kap több pénzt. Ugyanakkor hiányolom a valós multikulturális projekteket. „Nem a titkosszolgálatok fizetnek engem” - Értesüléseink szerint az ön tevékenységét a Dan Voiculescu Alapítvány támogatja … - Nem, ez nem igaz. Aki bizonyítékük nélkül ilyent állít, az hazudik. - Ön rendkívül hangos és aktív képviselője a Székelyföldi román közösségnek. Mi motiválja önt a blog írására illetve a sorozatos feljelentésekre, a pereskedésre? Tudja, hogy „hivatásos feljelentőnek” nevezik? - Tudom azt, hogy a magyar sajtóban és közösségi médiában szélsőségesnek, magyar-evőnek, magyarellenesnek neveznek. Nem vagyok magyarellenes, hanem a szélsőségesek ellen cselekedek, ha azok nem tartják be a törvényeket, ha rágalmazzák az országomat és nemzeti szimbólumaimat. Ha mindazt, amit teszek, a magyar közösségért tenném, már kitüntetést kaptam volna Magyarország államfőjétől, de mivel munkámat a román közösségért teszem, szélsőségesnek neveznek. Tudja, miért vagyok én nagyon veszélyes? Mert a törvény alapján dolgozom. Azért zavarom a magyar elitet, mert amit én teszek, rámutat, hogy milyen igazságtalanok és barátságtalanok. Nem igaz, amit mondanak rólam, hogy a titkosszolgálatok vagy a román ortodox egyház fizetne engem, ennek nincs semmi valóságalapja. - Magyarázza meg, miként dolgozik, hogyan képes felfedezni akár a legeldugottabb székelyföldi faluban is az ön által törvénytelennek vélt ügyeket? - Attól tartok, ezt nem tudom megosztani önnel, ez olyan kulisszatitok, amit nem árulhatok el. Meglátom és cselekszem, ilyen egyszerű. Nem tudok mindenhol jelen lenni, de elképzelheti, hogy ennyi év után vannak emberek, akik meglátnak valamit, lefotózzák, elküldik nekem, és én ez alapján elindítom a pert. Egy dolgot meg kellene érteniük: nem Dan Tanasă jelenti a problémát, hanem azok, akik olyan helyzeteket teremtenek, amelyek miatt nekem cselekednem kell. Ha nem tetszenek a meglévő törvények, van politikai képviseletük, és változtassák meg a jogszabályokat a parlamentben. Azt elmondhatom, hogy az általam indított pereket 90 százalékban megnyerem, a többit vagy formai hibákból vesztettem el, vagy pedig azért, mert nem küldtem el időben egy dokumentumot, esetleg nem fizettem be időben egy illetéket. - Érzésem szerint válogatás, mérlegelés nélkül indít pereket minden ellen, ami magyar. Például mit kifogásol azon, hogy egy több mint száz éves műemlék épületen magyar felirat található. Legutóbb a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium homlokzatán lévő történelmi magyar feliratot kifogásolta, de pereket indított az önkormányzatok műemlék épületein lévő feliratok miatt is. - Meg kell érteni: ezekben az ügyekben nem Dan Tanasă dönt, hanem a román igazságszolgáltatás. Az igazságszolgáltatás pedig a törvények alapján dönt arról, hogy milyen feliratot kell eltávolítani, esetleg megtartani. Ami a műemlék épületek feliratait illeti, azt mondhatom, hogy a román államnak az egész ország területén érvényesítenie kell szuverenitását. Szerintem a műemlék épületeken is tükröződnie kell a jelenkori valóságnak, így az épület homlokzatán a Székely Mikó Kollégium felirat fölé ki kellene helyezni a román nyelvű Colegiul Székely Mikó feliratot. Egyébként mi van akkor, hogy holnap felébrednek egyes náci szimpatizánsok és azt mondják, hogy egy műemlék épületen régen rajta volt a horogkereszt, azt újra láthatóvá kellene tenni. - Kérem, ne hasonlítsa a Székely Mikó Kollégium feliratot a horogkereszthez! - Nem, nem, Isten őrizzen, nem hasonlítom össze a horogkeresztet a Székely Mikóval, én elvekről beszélek, arról, hogy tiszteletben kell tartani az állam hivatalos nyelvét. Az ingatlan valóban egy olyan történelmi időben épült, amikor még más volt a hivatalos nyelv. Én most azt szeretném, hogy megmaradjon a magyar felirat, de kerüljön fel az ország hivatalos nyelve is, amely már nem ugyanaz, mint ami az Osztrák-Magyar Monarchia idején volt. Tiszteletben tartom a magyar közösség jogát, hogy ott ahol 20 százaléknyian vannak, legyenek köztéri feliratok magyarul, de azzal a feltétellel, hogy tiszteletben tartják az ország hivatalos nyelvét. „Az autonómia a román állam ellensége” - Romániában a gyakorlatban nem mindig érvényesülnek egyes törvény által biztosított jogok. Például az ország nem teljesíti maradéktalanul a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásakor vállalt kötelezettségeket. Másrészt a magyar közösség kéri a magyar nyelv használatának, köztéri feliratok, nemzeti és helyi szimbólumok használatának rendezését. Van olyan igény, amit ön elfogadhatónak tart, jog, amit megadna a magyaroknak? - Ismerem a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájáról szóló kifogásokat, csakhogy az RMDSZ szándékosan elfelejti azt a cikkelyt, amely szerint: a kisebbségi nyelvek védelme nem mehet az ország hivatalos nyelvének hátrányára. Például egy köztéri feliraton nem lehet egy kisebbségi nyelvet a román nyelv fölött megjeleníteni. Nem értek egyet azzal, hogy a magyar nyelv váljon hivatalos nyelvé. Szerintem a jelenlegi törvénykezés megfelelő ahhoz, hogy a magyar közösség megőrizze identitását. A magyar nyelv pedig mindenhol használatos, például a sepsiszentgyörgyi tanács ülései magyar nyelven zajlanak. Ami a székely zászlót illeti: világos, hogy azt nem szabad kitűzni a közintézményekre, de nem mondja senki, hogy a székely és magyar zászlót ne használják a különböző rendezvényeken, eseményeken. Tegyük fel, engedélyezik, hogy a székely zászlót ki lehessen tűzni a polgármesteri hivatalra, és holnap felébred az Országos Juhtenyésztők Egyesülete, és ki szeretné tűzni a kengurut ábrázoló zászlaját, mert ha nem, diszkriminálva érzi magát. Ne keverjék a dolgokat, mert a polgármesteri hivatal és a megyei tanács nem csak a magyar közösségé, azok nem pártszékházak. - A magyar közösség kettős mércére panaszkodik, hiszen Gura Humorului-ban katonai tiszteletadással húzták fel Bukovina zászlaját, de a székely zászlót nem lehet köztéren felhúzni. Ugyanígy Victor Ponta volt kormányfő Moldova regionális zászlójával a kezében fotózkodott. Ezzel szemben óriási botrány övezte, hogy az amerikai nagykövetet a székely zászlóval fényképezték le. Mi a különbség ezek között? - Az a különbség, hogy Moldova zászlaját nem tűzték ki közintézményekre, azokat ünnepségeken, bulikban használják. Mutassanak egyetlen olyan fotót, amikor Moldova zászlója közintézményre van kitűzve, és én azonnal beperelem azt a közintézményt vagy polgármesteri hivatalt. - A magyar közösség fontos projektje az autonómia. Tanulmányozta az erről szóló tervezetet? - Nem olvastam az autonómia-tervezetet, de a románok civil fóruma készített egy átfogó elemzést, és azt olvastam. Meglátásom szerint az autonómia az első lépés Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása irányába. Ezt természetesen tagadják, de azt látjuk, hogy a 90-es években volt a kulturális autonómia, akkor a magyar közösség vezetői közül senki nem mondta, hogy valójában területi autonómiát szeretnének. Szerintem ez az autonómia hangoztatása arra szolgál, hogy bolondítsa az embereket. Én ebben a témában nem vagyok hajlandó szóba állni senkivel. Ha legkisebb mértékben is hinnék abban, hogy az autonómia hasznos lenne a románok számára, hajlandó lennék támogatni, de nem így látom. Márpedig ha nem találnak partnert a románok között, az autonómia nem fog megvalósulni. Nekünk ennek kapcsán egyetlen elvünk van: nem lesz autonómia! Azt is látom, hogy agresszív propaganda indult az interneten a transzszilvanizmus mellett. Oda jutottunk, hogy saját románjaim szidnak, és azt mondják: ha nem akarom Erdély autonómiáját, azt jelenti, hogy azokkal a bukarestiekkel tartok, akik ellopják pénzünket. Ugyanakkor megjelent a bánáti autonómia igénye is. Ezek mind olyan erőteljes vonulatok, amelyek az ország szétdarabolását szeretnék elérni. Én nem tehetek más, mint ezen irányzatok ellen harcolni. Számomra mindegy, hogy Erdély, Bánát, Moldova vagy Dobrudzsa autonómiája, ez mind a román állam ellensége. Mindegy, hogy Erdély több pénzt fizet be a közös kasszába, mint mások: mind egy helyben, együtt kell maradnunk. Én most azt mondom: hagyjuk meg a jelenlegi formájában Romániát még 400 évig, és azután talán beszélhetünk az autonómiáról, zászlókról, s egyebekről. Mindaddig hagyjuk még érni ezt az országot. Kovács Zsolt maszol.ro 2017. február 6.Kitüntették Iohannist DrezdábanSzent György-éremmel tüntették ki február 3-án a drezdai Semper Operaházban Klaus Iohannis államfőt, „az európai értékek folyamatos támogatása” miatt. Az államfő „egész Románia” nevében vette át az érmet, amit „a román–német barátságnak” ajánlott fel. „Szent György lovag példája arra a küzdelemre utal, amit a mostani bonyolult nemzetközi helyzetben az európai demokratikus államok vívnak” – mondta köszönőbeszédében Johannis. Az államfő rámutatott: fontos, hogy az Európai Unió becsülettel és tisztességgel megőrizze alapértékeit és konkrét megoldásokat keressen arra, hogy polgáraihoz közelebb legyen. Korábban a Szent György-érmet olyan személyiségek kapták meg, mint Christian Wulff, Németország volt elnöke, Günther H. Oettinger, volt európai biztos, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság volt elnöke, Jean-Claude Juncker, volt luxemburgi kormányfő, az Európai Bizottság hivatalban lévő elnöke. Nyugati Jelen (Arad) 2017. február 6.Fotóművészet és iskolaügyA 19. század kezdetére kalauzolt el a Kemény Zsigmond Társaság keddi ülésének két előadója. Csíky Boldizsár meghívottja, Bálint Zsigmond fotóművész a fényképészet fejlődésének történetét áttekintve jutott el a mába, dr. Tamási Zsolt József tanár, egyháztörténész a felekezeti iskolákkal párhuzamosan megalakuló községi, állami iskolák történetét tekintette át. Bálint Zsigmond fotóművész, akinek az erdélyi népi élet alapos dokumentációját köszönhetjük, elmondta, hogy a Gyimesekből összegyűlt anyagból egy újabb albumot szeretne kiadni. Az előadó 110 éves fényképekkel szemléltette, hogy az 1900-as évek kezdetén, amikor a polgárosodó társadalom képviselőiben felmerült az igény, hogy portréjukat megörökíttessék, mennyire szép, hatásos portrékat készítettek Marosvásárhely neves fényképészei, Csonka Géza vagy a Janovits testvérek. A fokozatosan fejlődő fotográfia történetében a nagy robbanást a digitális fényképezőgép feltalálása jelentette. Ezzel a technikával készülnek ma már Bálint Zsigmond emlékezetes felvételei is, a hivatásként felvállalt szociofotográfia terén, az erdélyi falvak lakóit, szokásvilágát, épített örökségét és természeti szépségeit megörökítve. Bár mindenik területen otthon van, ahogy a két bemutatott kép is igazolta, szívéhez, lelkéhez a legközelebb az emberek megörökítése áll, ahogy megélik a mindennapokat, dolgoznak, pihennek, ünnepelnek vagy unokáik buksiján elpihen a tekintetük. A képek krónikása évtizedek óta járja a falvakat, hogy a hajdan virágzó, mára már eltűnőben levő világ emlékeit megörökítse. Jellegzetes portréiból valóságos életutak olvashatók ki, feltárul énjük, egyéniségük, és szinte halljuk, ahogy megnyílnak az őszinte beszélgetésre is kapható fotóművész előtt. A találkozásra, beszélgetésre nyújtanak lehetőséget az alkotótáborok, amelyek helyszínén már ismerik, és szívesen látják portájukon a helybéliek. Ezt szemléltette a két kiállított kép is, az erdőcsinádi idős házaspárról és a pürkereci dédapáról és dédunokájáról. A fotográfia területéről az oktatás világába kalauzolta a hallgatóságot dr. Tamási Zsolt József tanár, kutató, egyháztörténész, aki Csíky Boldizsár kérdésére elmondta, hogy a sok terület közül, amivel foglalkozik, legszívesebben általános iskolai gyermekeket tanít. Előadásában az 1900-as kezdetétől indult, s ezúttal az úgynevezett községi, állami népiskolák megszervezésének és elterjedésének kezdetéről beszélt. A témával korábbi iskolája, a 7-es Számú Általános Iskola megalapításának századik évfordulója kapcsán kezdett foglalkozni, s a kutatómunka során sok érdekes adatra bukkant. A modern polgári közoktatási rendszert Magyarországon az 1868. évi 38. törvénycikk alapozta meg, amely a felekezeti oktatást tiszteletben tartva megteremtette a lehetőséget a felekezet nélküli állami népiskolák megszervezésére. Az eredmény látványos volt, hiszen 1870–1910 között háromezerrel nőtt a községi elemi iskolák száma, az egy tanítóra jutó tanköteles gyermekeké pedig 91-ről 74-re csökkent. A kormány tervet dolgozott ki népiskolák építésére, számuk a századforduló környékén gyarapodott a leglátványosabban. Ekkor épül ki a marosvásárhelyi állami iskolák hálózata is, amelynek programját Hartly János tanító, iskolaigazgató készítette elő. Az érvelés szerint a marosvásárhelyi községi iskolák egészségtelen, sötét, penészes bérelt helyiségekben működtek, amelyeket pedagógiai és közegészségügyi szempontból is régen be kellett volna zárni. Hartly János 1897-ben a dicsőszentmártoni állami elemi és polgári iskola mintájára terjeszti be a Régi Baromvásár utcai iskola (ma a szemészeti klinikával szemben levő 16-os óvoda) épületének tervrajzát a polgármesteri hivatalhoz. Az épületben az esti órákban kereskedő- és iparostanoncok oktatását tervezi. Abban az évben a 17.000 lakosú Marosvásárhely 3.228 tanköteles korú diákjából 661 nem járt iskolába, ennek ellenére az iskolaépítési program nem valósult meg. A Régi Baromvásár utcai épület 1902-ben, dr. Bernády György polgármestersége idején készül el. Ebben az időszakban egy községi elemi leány-, két elemi és egy polgári fiúiskolája van a városnak. A fenntartási nehézségek miatt az úgynevezett községi iskolák működtetését 1904-ben a várostól átveszi az állam, érintetlenül hagyva a felekezeti népiskolákat. A városi közgyűlés döntése értelmében a következő években építendő iskolák is állami tulajdonba és használatba kerülnek. Bernády György nagyszabású építkezési tervei segítségével kerül sor a Jókai Mór (Eminescu) utcai elemi fiúiskola (ma katonai levéltár), a Szent György téri leányiskola (ma a Petru Maior Egyetem használja) és a Sándor János (Dózsa György) utcai állami elemi leányiskola építésére, így 1906-ra minden városrésznek, körzetnek fiú- és lányiskolája is van. Ezeknek a tannyelve a magyar, mivel a város etnikai összetétele nem tette szükségessé a nemzetiségi oktatást. Bár állami iskolákként működtek, a tantárgyak között az első helyen a hit és erkölcstan állt. Nagy hangsúlyt fektettek a folyékony olvasásra, a tartalom tárgyalására, a nyelvtanra, a helyesírásra, a szépírásra és a női kézimunkára is, ahogy az iskolák felszereléséről is gondoskodott az állam. A továbbiakban az előadó a két impériumváltást követő átalakulásokat vette számba, amelyek során alapvetően megváltozott a nemzeti kisebbséggé váló magyarság oktatásügyi helyzete. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) 2017. február 13.Művészet és technikaMikroanimációk a Magmában Újabb csoportos kiállítással jelentkezett a sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér, amelynek .GIF című kiállítása gyakorlatilag az év első tárlatának számít, hiszen januárban az intézményi leltározás adott apropót a Leltár miatt nyitva című kiállításuknak. Ezúttal felhívásra válaszolt műveket állítottak ki, a Magma munkatársai szerint ismét reneszánszát éli a gif, és izgalmasnak tartották megvizsgálni, hogy a képzőművészeket hogyan mozgatja meg egy ilyen téma, mondta el a megnyitón Kispál Attila, hozzátéve, talán ez volt az első alkalom, hogy Sepsiszentgyörgyön ennyire technikai alapú képzőművészeti kiállítás nyílt. Huszonhat művész munkáját lehet megtekinteni, és lévén, hogy nem volt tematikus megkötés, heterogén az összhatás, a privát, családi környezettől a társadalmi fricskáig, Magritte parafrázisig, a Minerva archívumából származó képek animálásáig, sokféleképpen ihlette meg a .gif kiterjesztés a művészeket. Maga a forma az alkotót tömör fogalmazásra ösztönzi, hiszen behatárolja a médium, amely valahol a videó és az állókép között lebeg, fogalmazták meg a kiállítás kezdeményezői. A .gif egyébként az internet elterjedésekor jelent meg, később háttérbe szorult, ma azonban, a közösségi média korszakában ismét népszerű lett. Kispál Attila ismertette a kiállítótér idei terveit is, a 2017-es évet a csoportos kiállítások uralják. A Szent György Napok kulturális hetén a C3 videóművészeti archívumból érkezik válogatás, majd a hálózat – networks témát szeretnék körbejárni a képzőművészekkel, a tárlat megnyitója környékén Barabási Albert László tart előadást. A Magma létrehozásában jelentős szerepe volt a Maybe kiállításnak, a sorozat negyedik kiadására idén kerül sor. Gy. Turoczki Emese Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. február 18.Templom a Hargitán„Szó, szó, szó” – mondja Hamlet. „De mi a veleje?” – hangzik rá a kérdés Poloniustól. Mélyen elgondolkodtató, hogy mennyi minden rejlik egy egyszerű szó, egy egyszerű mondat mögött. Keresztényellenesség. Csak egy szó. Mégis benne az egész világtörténelem. Az Ó- és Újtestamentum minden rezdülése, a kereszténység terjedése, eluralkodása a világon, a keresztes háborúk, az inkvizíció szörnyűsége, a reformáció. A szó mögött rejtőzik Magyarország Európához tartozása, felemelkedése, államalapítónk zsenialitása. És ott lapul az iszlám 150 éves zsarnoksága, Mindszenty bíboros örök érvényű lelki ereje és kitartása, és a kommunizmus legalább százmillió embertársunkat és hitét kiirtó kegyetlensége is. Ma pedig erre a múltra épül a nemzetállamok végleges eltörlésére irányuló liberális törekvés, a gyökerekhez való ragaszkodás felszámolása, a keresztény hit föld színéről történő eltörlésének elementáris erejű célja, s fajunk megcsúfolása, álságos emberi jogi jelszavak mögé bújtatva. S bizony, az ember- és nemzetellenes ultraliberális eszme nyilai gyakran célba érnek. Az Európai Unió bürokratái rettegtek attól, hogy a kereszténység megtartóerejét rögzítse a szervezet alapokmánya. Márai Sándor így írt: „Ha a keresztény Európa meg akarja tartani vezető szerepét, új aszkézisra kell elszánnia magát… Ha a civilizációt nem tudjuk megtölteni egy ősrégi örökség, az európai keresztény műveltség és erkölcs tartalmával, elhal benne a nemesebb emberi becsvágy, és az élethez való jogunk.” E szavak rögzítésekor 1941-et írtunk. Ma 2017-et. Soha aktuálisabb gondolatok Európáról, mint Márai 76 éves szavai. Keresztényüldözés Európában. Szó, szó, szó. És a „veleje”? 2010-ben Franciaország lakosságának 28, Németországnak 25, Hollandiának 42 százaléka vallotta magát ateistának. Európa roskadozik a „funkcióváltó” templomoktól. A holland Arnheimben a Szent József-katedrálisban görkorcsolyáznak, más templomokban konditerem és szupermarket működik. Glasgow-ban az Òran Mór [skót gael nyelven: „nagy dal” – a szerk.] névre átkeresztelt templomba kocsma települt. Edinburgh-ban a skót egyház honlapon hirdeti a templomokat eladásra. Manchester közepén a valamikori Szent György-templom tornyában luxuslakás épült. A The Wall Street Journal adatai szerint az elmúlt években az anglikán egyház átlagban évente húsz, a német katolikus egyház ötven templomot zár be. Tény, hogy a kommunisták ugyanúgy féltek a kereszténységtől, mint ma a liberálisok, mert a történelmi egyházak szerepe mindig is jelentős volt, ha létezhettek. Vallási, erkölcsi, oktatási, karitatív, egészségügyi, nemzetösszetartó szerepük elvitathatatlan minden társadalomban. Nem véletlen tehát, hogy Erdélyben is rengeteg a romos, magára hagyott, vagy éppen tóba süllyesztett keresztény templom. S amikor napjainkban a legádázabb jeleit tapasztaltuk az újabb keresztényüldözésnek, a keresztényellenességnek és az erőszakos iszlamizációnak, amikor már temettették velünk a keresztény hitet, történt valami. Tán isteni elrendelés? 2016. szeptember 18-án leégett egy katolikus templom Székelyföldön, Atyha községben. Volt ugyan villámhárítója, de a természet ereje nagyobb volt az emberi képességeknél. A templom a történelem során súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül az 1790-es években történő megépítése óta. 1867-ben leégett, 1927-ben vihar vitte el a tornyát. És most ismét megtörtént a lehetetlen: ugyanabba a templomba csapott a mennykő. Mintha a mennybéli Atya elrendelte volna, hogy a Sóvidék legmagasabb pontján, több mint 700 méter magasan álló, messziről is jól látható templomot a községben uralkodó végtelen szegénység ellenére újra és újra fel kell építeni. A kereszténység és Isten dicséretére és a hívők lelke érdekében. Mert nem lehet feladni. Még a keresztényellenesség reneszánszában sem. Kétszáz, főként idős magyar lakja a települést. Mindnyájuk egy életen át tartó munkája sem tudná talán előteremteni az újjáépítéshez szükséges 112 millió forintnak megfelelő román valutát. Adorján Imre atya augusztusban került a plébániára, abban bízva, hogy szép, nyugodt nyugdíjasévei lesznek a Hargita tövében. A templomban volt a tragédia idején, s csak az életét tudta megmenteni egy miseruha kíséretében. Könnyeivel küszködve mondta el a kameráknak, hogy ők egyedül képtelenek lesznek megépíteni Isten házát. Így a felszentelt ravatalozóba költözött a hit gyakorlása. Shakespeare sem találhatott volna ki szimbolikusabb üzenetet. Székelyföldön az Atyha (Atya) nevű községben a XXI. századi keresztényüldözés idején Isten imádata a ravatalozóba kényszerült. De megtörtént a csoda. Összefogtak az anyaországi, a romániai, a clevelandi magyarok, civil szervezetek, erdélyi önkormányzatok és a magyar állam, s fél év alatt összeadták az új templom anyagi fedezetét. A magyarok megint fityiszt mutattak a liberális, istentagadó világnak, mert a magyarok többsége mélyen a lelkében érzi, hogy több évezredes fennmaradásunkhoz az isteni hit kellett. Így ezeknek az embereknek a jóvoltából Atyhában a mennyei Atya visszatérhet a ravatalozóból a templomba. Templomépítés összefogásból. Csupán szavak. De mit is takarnak? A keresztény értékrend visszatérését egy olyan világba, amely már ünnepelte a nihilizmust, az önmagát megtagadó emberi lényt, a szabályok nélküli, önpusztító nyílt társadalmat. A Civil Összefogás Fórum a páratlan sikertörténet megünneplésére és még egy utolsó adomány biztosítására jótékonysági estet szervez nagyszerű művészek közreműködésével a Vigadó dísztermében március 13-án, este 7 órakor. Ünnepelünk. Szó, szó, szó. De ami mögötte van, az remélhetőleg az istentagadó világ összeomlásának kezdete. A magyar nemzet egy része megint irányt mutatott. Köszönet érte! S boldogan értünk egyet XII. Pius pápa gondolataival: „A társadalmi egyensúly legszilárdabb alapja egy olyan erkölcsi rend, amely nem hideg és számító logikából, hanem Krisztus példáját követve az igazságosságból és a nagylelkű szeretetből táplálkozik.” Bencze Izabella A szerző jogász Magyar Idők 2017. március 6.Folytatják, ahogy Nagy-Kopeczky Kálmán megálmodta (Cimborák Bábszínház)Pótolhatatlan a Nagy-Kopeczky Kálmán hiánya, 2015. december 3-án bekövetkezett halálával új korszak kezdődött a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház életében – magyarázza Péter Orsolya, a bábtársulat művészeti vezetője. Ő maga tudatosan próbálja tovább vinni, erősíteni azt a szemléletmódot, amelyet a bábszínházat létrehozó elődje markánsan képviselt, így nem mondtak le arról a törekvésükről sem, hogy független intézménnyé váljanak. A társulatuk bővült, előadásaik egyre népszerűbbek, legutóbbi, A három kismalac című bemutatójukat február végén tartották, a napokban pedig Debrecenben vendégszerepelnek. Hivatalos megalapításától (1998) kezdődően a Cimborák Bábszínház a Tamási Áron Színház tagozataként működik, noha Nagy-Kopeczky Kálmán már elindult az önállósodáshoz vezető úton, „letette az alapkövet”. Támogató ígéreteket is kaptak a fenntartó városházától, Péter Orsolya szerint továbbra is van esélyük, csupán azt nem tudni, mikor történhet meg. Tavaly sikerült kibővíteni a társulatot, ma már öt bábszínész (Lukács Emőke, Nagy-Lázár József, Páll-Gecse Ákos, Szucher Ágnes, Vincze Tímea) és három színházi alkalmazott, illetve a művészeti vezető alkotja csapatukat, ez is lényeges változás 2015. végéhez képest, amikor a társulat mindössze három bábszínészből állt. Nagy-Kopeczky Kálmán távozása után azzal szembesültek, új előadásokat kell létrehozniuk, ugyanis szinte minden korábbi darabban fontos szerepet játszott, Verstől versig hajt a csordás című, igen sikeres előadásukról le is kellett mondaniuk. Nehézségeiket az is fokozta, hogy ugyanabban az évben december elején tűzvédelmi okok miatt be kellett zárni a bábstúdiót, azóta „hontalanok és alkalmazkodók”, mindenhol játszanak, ahol éppen lehetőségük van, a nagyszínpadon, a Háromszék Táncstúdióban vagy a Kamarateremben. Készült egy terv a bábstúdió felújítására, ám a magas költségek miatt felmerült egy teljesen új bábszínház építésének lehetősége is, több vélemény szerint ez lenne a legjobb megoldás, mert Sepsiszentgyörgy megérdemel egy önálló bábszínházat. Péter Orsolya „kapott feladatként” tekint művészeti vezetői munkájára, művelődésszervezőként szegődött a bábtársulathoz 2011-ben, azóta folyamatosan tanulja új színházi szakmáját. Jól ismerte Nagy-Kopeczky Kálmán elképzeléseit, s mint meséli, a néhai társulatvezető folyamatosan küzdött a bábszínházért, annak érdekeit mindennél előbb helyezte, túlhajszolta magát, és ma már úgy látja, beszélgetéseik alkalmával „hagyakozott”, mert tartott a haláltól. Nagy-Kopeczky Kálmán önálló műfajként tekintette a bábszínházat, mely kortól függetlenül a lélekre hat, mindig nagyon figyelt a gyermekekre, és markáns irányvonalat szabott, melynek lényege, hogy a nagyon gazdag magyar népmesei örökségre kell építeni – hangsúlyozza Péter Orsolya. Emellett folytatják a vidéki előadásokat is, mind a háromszéki falvakban, mind szórványvidéken. Tavaly ősszel a Székelyföld Napokon nyolc megyei faluban, illetve Brassó környékén léptek fel, igazi gyermeksereg követte előadásaikat. 2016-ban három új produkciót mutattak be, február végén Tasnádi István Cyber Cyrano című, kamaszoknak szánt „netdrámáját”, júniusban magyar népmese alapján készült, A rest legényről című bábjátékkal álltak színpadra, míg decemberben Nagy-Kopeczky Kálmán halálának első évfordulójára felújították korábbi, Benedek Elek meséje alapján készült darabjukat, A só című előadást. Legutóbbi bemutatójukat most február végén tartották, A három kismalac című hagyományos bábjátékukat szabadtéren, vásárokban is játszhatják majd. Két fesztiválra is készülnek, júniusban egy brassói nemzetközi báb- és marionettfesztiválra mennek, októberben pedig Nagyváradon várják őket a Fux Pál egykori bábtervezőnek, rendezőnek és grafikusnak emléket állító bábos találkozóra. Emellett magyarországi meghívásoknak is eleget tesznek, tegnap a debreceni Vojtina Bábszínházban léptek fel. De a Cimborák Bábszínház szívesen részt vállal minden gyermekeket érintő sepsiszentgyörgyi rendezvényen, újabban ők szervezik a Szent György Napok bábelőadásait is. Örülnek annak, hogy egyre több szabadelőadást tarthatnak, nemcsak délelőttönként fogadnak szervezett gyermekcsoportokat, hanem délutánonként egyre több család jön bábelőadásaikra, rendszeresen telt házzal játszanak, ez a sepsiszentgyörgyi közönséget dicséri, más erdélyi városokban ez kevésbé jellemző. Mózes László Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. március 22.Utcán a bábszínházBábszínház a periférián címmel tegnap két különleges eseménnyel ünnepelte a bábszínház világnapját a Cimborák Bábszínház társulata: A három kismalac című szabadtéri bábjátékot délelőtt a Csíki negyedi Bertis üzlet előtt, délután pedig az Állomás negyedben, a Piac melletti játszótéren adták elő, mindkettőt népes közönség előtt. Az eseményről a bábszínház vezetőjét és az előadás rendezőjét kérdeztük. Az Erzsébet parkban tartott tavalyi sikeres szabadtéri rendezvények (bábinstalláció és bábsimogató) után idén úgy döntött a társulat, hogy a perifériára is kiviszi a bábszínházat – mondta el lapunknak Péter Orsolya, a társulat vezetője, aki szerint elsősorban arra törekedtek ezzel a kezdeményezéssel, hogy azokhoz a gyerekekhez is eljuttassák ezt a fajta élményt, akiknek valószínűleg ritkábban van alkalmuk színházi előadásokkal találkozni. Az előadásoknak igen pozitív fogadtatása volt mind a gyerekek, mind a felnőttek körében, a zajos-látványos, vidám esemény másfajta hangulatokat teremtett az említett tereken, mint amit megszoktak az emberek. A közeljövőben is sokat szeretnének szabadtéren játszani, annál is inkább, hogy a társulat teremproblémái továbbra is adottak. „A világnap célja, hogy jobban felhívja az emberek figyelmét a bábszínházra, mely nem a színház kicsinyített változata, hanem egy önálló műfaj, ami felnőtteknek-gyerekeknek egyaránt szól” – nyilatkozta lapunknak a társulatvezető. Az előadás alapkoncepciója az volt, hogy bármilyen térben játszható legyen, mivel már lassan egy éve nincs állandó játszóhelye a társulatnak – mondta Nagy Lázár József bábszínész, az előadás rendezője. „A tavasz első napja, a bábszínház világnapja és ez a napsütés jó alkalom arra, hogy kihozzuk az előadást, melynek kulcsa éppen ez a kettősség: most úgy kell játszani, hogy kicsit vásári színjáték legyen, mert ez elengedhetetlen a szabadtéri előadások sikeréhez, adott esetben pedig a legintimebb stúdiótermi körülmények között is élnie kell” – fogalmazott, hozzátéve, hogy legközelebb Szent György Napok alkalmából lesz látható szabad téren A három kismalac a Múzeumkertben. Idei bábszínházi világnapi üzenetében Nancy Lohman Staub, a Nemzetközi Bábosok Szövetsége Végrehajtó Bizottságának tagja, a Bábművészeti Világenciklopédia egyik főszerkesztője úgy fogalmazott, hogy az internet által kínált népszerűség számtalan lehetőséget nyújt különböző együttműködések létrehozására a közös cél érdekében, mely egymás jobb megértése lenne a bábjáték formanyelvén keresztül. A jó együttműködéseken túl azonban csak akkor beszélhetünk megértésről, ha nyitunk egymás felé és kíváncsiak vagyunk egymásra. A Cimborák Bábszínház újra és újra nyit felénk, kérdés, hogy mi kíváncsiak vagyunk-e arra, amit teremhiányban és emberhiányban is immár egy évtizede kínál nekünk. Nagy B. Sándor Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. március 28.Mesék a gyermekszínpadonTizenegyedik alkalommal tartották meg szombaton a megyei gyermekszínjátszó találkozót, amelyen a Szent György Napokon zajló országos találkozó fellépőit válogatják ki. A rendezvény házigazdája a sepsiszentgyörgyi Váradi József-iskola, szervezője Péter Kinga tanítónő, aki lapunknak elmondta: közel 280 gyermek lépett színpadra, és bár az öt-nyolcadik osztályosok szereplési kedve évről évre lohad (az idén csak három csapat jelentkezett, de csak egy jutott tovább, a lemhényi), az elemistáké egyre növekszik, már kisebb falvakból és az előkészítő évfolyamról is jelentkeztek (összesen tizenkét csapat, és mindegyiket díjazták). Ez a korosztály még nagyon beleéli magát a mesébe, és külön öröm, hogy ugyanazt a történetet is másképp tudják előadni, a betanító pedagógus személyiségétől függően – magyarázta Péter Kinga, aki osztályával az egyik harmadik díjat nyerte el. Dicséretet a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor-iskola, a martonfalvi iskola, az illyefalvi iskola egy-egy, a házigazdák két osztálya kapott, harmadik díjat az említett váradis és a székelyszáldobosi csapat, másodikat a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás-iskola és a csernátoni gyermekszínjátszók, és három első helyezés volt: a baróti Gyermekek Palotája A tök és a csikó meséjével, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceum pedig két produkciójával: A császár új ruhájával és A tizenkét csókával, amit az előkészítő osztályosok mutattak be. A díjkiosztás előtt természetesen volt táncház is Virág Endrével és a Folker zenekarral, csak a találkozó megszokott közönsége – a helybeli diákság – hiányzott, talán a szombati időzítés miatt (újabban a tanítási idő alatt tilos más iskolai tevékenységet, tantárgyversenyt is szervezni). Idén az anyagiak előteremtése is nehezebb volt, a megkésett városi költségvetés miatt nem tudtak pályázni az önkormányzatnál, ezért önerőből, a helyi vállalkozók és szülők támogatásával jött létre az országszinten egyedi találkozó, amilyent más megyékben nem tartanak. Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. április 5.Legendagyűjtéssel készülnek a Szent György Napokra ErdőszentgyörgyönSzent György Napokra készül Erdőszentgyörgy április 20. és 23. között, és erre az alkalomra legendagyűjtést hirdetett iskolások számára a kisvárosban működő Europe Direct tájékoztató iroda. A keddi sajtótájékoztatón a városnapok szervezői a programot ismertették. Csibi Attila polgármester a városnapok fontosságáról beszélt, arról, hogy szeretnék, ha Marosvásárhely, mint megyeközpont szorosabb kapcsolatot ápolna a vidékkel is. Jelenleg ugyanis inkább az a jellemzőbb, hogy a vidék kapcsolódik jobban a nagyvároshoz. Ennek jegyében a városnapi program összeállításánál figyelemmel voltak arra is, hogy ne csak a helyiek számára nyújtsanak kikapcsolódási lehetőséget, de a máshonnan érkezők számára is vonzó legyen a program. Újdonságnak számít, hogy a temesvári Csíky Gergely Színház a Hair című musicalljével fog fellépni, – amihez hasonló még nem volt Erdőszentgyörgyön – ecsetelte az előljáró, annak a reményének is hangot adva, hogy ez az esemény sok marosvásárhelyit is kicsal a nem túl távoli településre. A temesvári társulat tagja Tar Mónika színésznő, Erdőszentgyörgy szülötte, akire büszkék a városka lakói – tette hozzá Csibi Attila. Ugyancsak újdonság lesz az idén a legendagyűjtő pályázat, illetve az összegyűjtött történetek megjelenítése is, ebben az iskolás fiataloknak szánnak szerepet, akiktól a Balavásár és Szováta közötti legendák felkutatását és összegyűjtését várják. A 26. Erdőszentgyörgyi Szent György Napok programját Ambrus Róbert kulturális referens ismertette, hangsúlyozva, hogy az elmúlt évek rendezvényeihez hasonlóan, idén is fontos a néptánc, a kézművesség, a népi hagyományok bemutatása, ahogy a sport, a tűzijáték és az nagy tömeget vonzó koncertek. Mivel Erdőszentgyörgy vegyes lakosságú, román és magyar együttesek váltják egymást a színpadon, többek közt Andrea Bălan, a Parnograszt zenekar, a Balkan Fanatik ugyanakkor itt szervezik meg a 9. Vándorcsizma Néptánctalálkozót is. Menyhárt István, a Europe Direct erdőszentgyörgyi menedzsere arról a pályázatról beszélt, amelynek köszönhetően elő tudják teremteni az anyagi hátteret. A pályázat egyik célja a különböző nemzetiségek kultúrájának megismertetése egymással. Ide kapcsolódik a legendagyűjtés is, amelyről a szervező úgy véli, ennél jobb lehetőség nincs is erre, mint ez a mostani, áprilisi találkozó, rendezvénysorozat. Antal Erika / maszol.ro 2017. április 5.Kultúra fiataloknak is (Szent György Napok)Közel száz program várja a közönséget az idei városnapok első részében, a kulturális héten, és jelentős részük a fiataloknak szól, illetve feléjük is nyit témájában, műfajában, tálalásban, még a jegyárakban is. Az idén ugyanis fél áron válthatnak színházi belépőt a diákok, egyetemisták és a nyugdíjasok, de sietniük kell, mert csak a helyek 20 százalékára adnak kedvezményt. A városnapok honlapja – www.szentgyorgynapok.ro – tegnaptól működik, és nem csak a kínálat tanulmányozására alkalmas, hanem az online jegyvásárlást is lehetővé teszi. A legdrágább teljes árú belépő 40, a legolcsóbb 10 lej, a bábszínházba gyermekeknek és felnőtteknek 7 lejes egységárat szabtak. Ebben az évben a legkisebbek számára is van előadás: a nagyváradi Lilliput Bábszínház 0–3 éveseknek készített Kezeslábas műsorát az erős és aktív helybeli kismamaközösségnek hívták meg; ugyanez a társulat Az égig érő fa meséjével a nagyobb gyermekekhez is szól. Két népmese-feldolgozással – Az élet és a halál vize, Angyalbárányok – érkezik a felvidéki Écsi Gyöngyi, a debreceni Vojtina Bábszínház pedig egy kortárs népmesét hoz a 8 éven felülieknek és szüleiknek, Tessék engem megmenteni címmel. A kolozsvári Puck Bábszínház nonverbális képzőművészeti és zenei kalandozására magyar és román családok egyszerre is mehetnek, román nyelvű mesejátékkal a brassói Arlechino Bábszínház érkezik – közölte a gyermekprogramokat szervező Péter Orsolya, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház művészeti vezetője. Azt is elmondta: mivel idén a kulturális hét a tavaszi vakáció idejére esik, szervezett csoportokra nem számítanak, a szülőknek, nagyszülőknek kell elkísérniük gyermekeiket, egész családok számára kínálnak közös szórakozást április 23-tól 27-ig (vasárnaptól csütörtökig) délelőtt és délután. A nagyobbak, a fiatalok és szüleik számára főként őket foglalkoztató témájú előadásokat hívtak meg, kevesebb kőszínházat és több független hazai társulatot. A Szent György Napokat szervező Knopp Ildikó, a városimázs iroda munkatársa csak néhányat emelt ki közülük: a temesvári Csíky Gergely Színház által játszott Hair musicalt, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Dogs and Drugs (Kutyák és drogok) előadását, kolozsvári és bukaresti alkotóműhelyek produkcióit a szülői ellenőrzésről és a fiatalok jövőképéről. A zenei kínálatból a Queen Classics nyitókoncertjén kívül egy orgona- és kürthangversenyt, Szabó Tibor Meseautó című sanzonestjét, a látványelemekkel gazdagított Cinematic Bones Ft. Bocskor Bíborka-koncertet, a székesfehérvári Blahalouisiana együttest, valamint a szerdától péntekig működő blueskocsmát említette, ahol Vali Răcilă dzsesszzenész is fellép. Az irodalom iránt érdeklődők sem maradnak szárazon: bár e téren is elsősorban a fiatalokat kívánják megmozdítani, ismert szerzőkkel is találkozhatnak az olvasni szeretők. Többek között Kemény István, Németh Gábor, valamint a magyar fordításban is olvasható Simona Popescu és Cristian Tudorescu lesz a város vendége, de a Pulzart fesztiválokról ismerős interdiszciplináris rendezvényeket, könyvbemutatókat is tartanak. És persze a mozi sem marad ki, ha már megvan: április 22-én este országos premier helyszíne lesz, a Kojot magyar filmdráma romániai bemutatója után közönségtalálkozóra is sor kerül; a filmet vasárnap és hétfőn is meg lehet nézni. És a moziban is lesz gyermekprogram: a Székelyföldi legendárium rajzfilmsorozat zenéjét szerző Evilági együttes lemezbemutatóján a három legújabb fejezetet is megnézhetik a meserajongók. Új színekkel vagy inkább hangokkal gazdagodik a Szent György téri Közösségi színpad is, ahol ezúttal is elsősorban a helybelieké a főszerep, de a rétegzenekarok mellett a fogyatékkal élők is fellépnek, és utcabál is lesz. Pénteken hagyományosan a diákegyütteseké a Sugás Áruház előtti pódium, a napot az Ismerős Arcok együttes zárja. A szombat esti utcabál előtt – amelyen DJ Vanothek és MC Anastasia keveri a zenét – a Kistehén lép fel, vasárnap az Outsider Fest Headliner keretében a fogyatékkal élő amatőr és hivatásos zenekaroknak lehet tapsolni, végül pedig a magyarországi Zuboly együttesnek. Mindez csak ízelítő, a teljes program ennél sokkal gazdagabb, kiállítások, táncbemutatók, egyebek is vannak még, és a múzeumkert programját még csak ezután véglegesítik – hangsúlyozta Knopp Ildikó. A vásári hétvégén gyermekváros is lesz, a Bodok Szálloda előtti parkolóban, de csak kíméletesebb eszközökkel, nagy játékgépeket az idén sem fogadnak a városünnepen. Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. április 11.Könyvbemutató a Magányosok KlubjábanSebestyén Péter, a marosvásárhelyi Szent Imre plébánia lelkészének könyvét Kopacz Imola vezetőnk mutatta be a Magányosok Klubjában. Röviden vázolta a szerző életútját. Elemi iskoláit szülőfalujában, Szépvízen végezte, majd pappá szentelése után segédlelkészként Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és Gyergyóremetén szolgált. Erdőszentgyörgyi szolgálata idején a Bözödújfaluból kitelepített hívek számára templomot építtetett. 1998-tól a marosvásárhelyi közszolgálati rádió Hitvilág rovatának állandó munkatársa, tagja a Szent György Lovagrendnek. Az Ezüstbeszéd című, nagyon szép kivitelezésű jubileumi kötetében az ezüstmisés szerző 25 évi papi szolgálatáért ad hálát. Nagyon szépen írja: A magyarságot ma nem az Európai Unió vagy a sok pénz menti meg a pusztulástól, hanem az erkölcsi és hitbeli felemelkedés. Merjünk kitartani Isten törvényei és egyházunk mellett! A könyv végén szívbemarkoló a búcsúztatója: „Testvéreim! Van beteljesedett élet! Ilyenkor, amikor az érett gyümölcs lehull az élet fájáról, nem a semmibe, a pusztulásba hull, hanem Isten tenyerére, aki átnyújtja a kezét a halál szakadéka fölött, és átsegít a halál kapuján.” Sebestyén Péter ezüstmisés plébános szavaival zárom írásomat: „A nyáj, ha elhanyagolják, szétszóródik, ha nem vezeti senki, megy a maga feje után, és magányossá válik, még inkább ki van téve a veszélyeknek. A pásztor feladata, hogy összegyűjtse őket. Jézus azért jött, hogy életünk része legyen, hogy megmutassa Isten végtelen szeretetét, és meghívjon ebbe a nyájba. Árpád-házi Szent Erzsébet, a középkor nagyasszonya mondja: ahol szeretetet vet az ember, ott öröm sarjad”. Köszönjük a szívhez szóló szavakat, ami segített abban, hogy lelkünk ráhangolódjon a húsvét üzenetére. Czerán Erzsébet / Népújság (Marosvásárhely) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
