Húsz év telt el, hogy az erdélyi magyarság az elnyomottságából, azaz kollektív és egyéni, szociális és művelődési, polgári lefokozottságából elindult. Az erdélyi magyarság saját társadalomépítés vágya az elvesztett pozíciók visszaszerzésében jelentkezett, az iskolák önállósítása, állami magyar egyetem restaurálása, nyelvhasználati jogok, új etnikumközi viszonyok körvonalazódtak 1990 januárja folyamán, szervezkedett az elit. Azonban a kisebbség nyakán élősködő represszív szervek csírájában kívánták elfojtani ezt a küzdelmet, hirtelen polgárháborús helyzetet kreáltak, melyben minden megtorpant, és jó fél évtizedre megbénította nemhogy a megoldáskeresést, de még az interetnikai párbeszédet is. A marosvásárhelyi pogrom, a képtelenebbnél képtelenebb antidemokratikus törvények (lásd az 1995-ös tanügyi törvényt, az egyházak és fontos társadalmi kategóriák kimaradását a visszaszolgáltatási folyamatokból, a féktelen nemzeti uszítás állami szítását, a Har–Kov-jelentéseket, a repressziós gyakorlatot törvénybe iktató jogszabályokat stb.) olyan kényszerpályára lökték az érdekvédelmi szövetséget, az RMDSZ-t, melyen az később csak úgy válthatta meg belépőjegyét a közéletbe, ha lemondott minden állampótló funkcióról. Ebben az alkuban, melyben a többségi pártok teljes nemzeti egységben szabták meg a befogadás feltételét, az RMDSZ és vele egy egész kisebbségi nemzeti közösség, a magyarság a szerény eredmények fejében aránytalanul nagy áldozatot hozott. Ettől kezdve szigorúan pártszerűen kellett viselkednie. A politikai pluralizmus egyik szereplőjeként bevették a játékba, de ennek fejében kollektív nemzeti érdekképviseletként nem volt szabad fellépnie, s csak korlátozott érdekvédelmet láthatott el. Az EU-ba történő belépés és a kisebbség hozzá fűződő illúzióinak szétfoszlása után a magyar kisebbségi elit szükségszerűen vitte kenyértörésre belső vitáit. A belső magyar politikai pluralizmus végül érvényesült, és mára legitim pártja van a magyar ellenzéknek is. A következő lépésnek egy RMDSZ–MPP által alapított erdélyi magyar kisparlamentnek kell lennie. Szükséges a közös fórum. /B. Kovács András: Húsz év (A romániai magyarság útja 1990 és 2009 között). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 15./
2009. április 15.
A marosvásárhelyi Látó Irodalmi Színpada Radnóti Miklós emléke előtt tisztelgett a rangos rendezvénnyel. A Radnóti-esten Láng Zsolt, Kovács András Ferenc és mások elemezték Radnóti egy-egy versét. /Máthé Éva: Radnóti-emlékműsor a Látó Irodalmi Színpadán. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./
2009. április 17.
Az EMI nemrég a hátrányos megkülönböztetés ellen tiltakozva a kisebbségek nyelvét ismerő orvosokat kért a megfelelő helyekre. Válaszként a Diszkriminációellenes Tanács, küldetése nagyobb dicsőségére kimondta, az orvos nem kötelezhető arra, hogy megtanulja a beteg anyanyelvét. Kíméletlen és kizáró nemzetállami logika érvényesül e szemléletben. Az orvostól igenis elvárható, sőt, megkövetelhető, hogy ismerje azt a nyelvet, melyen betege legkönnyebben kifejezi magát. /B. Kovács András: Magyarul tudó orvost a magyar betegnek! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 17./
2009. április 18.
Április 17-én mutatták be Marosvásárhelyen a Bernády Házban Markó Béla Egy irredenta hétköznapjai. Lehallgatási jegyzőkönyvek 1986–1989 /Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című könyvét, olyan lehallgatási jegyzőkönyvek gyűjteményét, amelyeket az akkori Igaz Szó munkatársáról állítottak össze a Szekuritáté tisztjei. Gálfalvi György, a Látó nyugalomba vonult főszerkesztője elmondta, a kötet végén található névjegyzék szerint jóval több, mint száz alkalommal szerepel Markó Béla lehallgatási jegyzőkönyveiben. És ez fordítva is igaz. Markó Béla a kötet elé írt esszéjében indokolta, miért tartotta fontosnak a megjelentetést. A könyvnek több olvasata lehet: kollektív emlékirat, amelyet több mellékszereplő mond a mikrofonba, modern rádiójáték, krónika arról, hogy mi történt a világgal 1986 és 1989 között. De olvasható tényregénynek is, amelyben egy értelmiségi csapat próbálja túlélni ezt az őrületet. Kovács András Ferenc /KAF/ költő, a Látó főszerkesztője szerint „botrány és szégyen, hogy úgy kellett élni. De így is lehetett élni, és így is lehetett élni szabadon. A magunk belső autonómiájával. A könyv maga a képtelenség. Olvasataim közül az első a megdöbbenésé volt. Elpirultam, kukkolónak éreztem magam, ahogy olvastam. De nem is baj ez. ” Hol vannak azok a tisztek, a fenyegetők? Azok érdekelnek, akik a mai napig aktívak, írta KAF. Azt szeretné, ha húsz-harminc év múlva gyermekeiknek, unokáiknak nem kellene újabb lehallgatási jegyzőkönyveket olvasniuk, tette hozzá. /Nagy Botond: A képtelenség könyve. Egy irredenta hétköznapjai. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./
2009. április 22.
Markó Béla Egy irredenta hétköznapjai című, kötetét Marosvásárhelyen mutatták be. „Ezt a könyvet nem én írtam, minden bizonnyal honoráriumot sem fogok felvenni érte, csak az előszóért. Ebben a könyvben mi beszélünk: Gálfalvi György, Kovács András Ferenc, Káli Király István, Kelemen Atilla” – fogalmazott Markó Béla. A hatalom és az állampolgár viszonyát is tisztázni hivatott a lehallgatási jegyzőkönyveket tartalmazó kötet. Pusztán kisebbségi léténél fogva, akkoriban mindenki nacionalista és irredenta volt a hatalom szemében. Mégis a hatalom vált nevetségessé és válik ma is azzá, ha figyeli és követi a kisebbségi közösségek szellemi vezetőit – hangzott el a könyvbemutatón. /Antal Erika: „Egy irredenta hétköznapjai. ” = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./
2009. május 4.
A lap részletet közölt dr. Kovács Kiss Gyöngy történész az Erdélyi Múzeum helye és szerepe az erdélyi magyar tudományos életben című tanulmányából. Az 1859-ben létrejött Erdélyi Múzeum-Egyesület közlönye, az Erdélyi Múzeum 1874-ben indul, Finály Henrik nyelvész- és történészprofesszor szerkesztésében. A folyóirat története hét szakaszra tagolható. I. (1874–1892) Finály Henrik nevével fémjelzett korszak. II. (1884–1891) A folyóirat borítójára hosszabb cím kerül: Az Erdélyi Múzeum-Egylet Bölcselet-, Nyelv- és Történelemtudományi (1888–1891 között: Történettudományi) Szakosztályának Kiadványai. Visszatérnek a hagyományos évkönyv-forma füzetes kiadványokhoz. Ezekben az években a szerkesztést Schilling Lajos egyetemi tanár, szakosztályi titkár végzi. Hegedüs István kolozsvári egyetemi tanár 1888-tól vette át a redakciós munkát. Az ő helyét Szinnyei József egyetemi tanár vette át 1891-től. III. (1892–1905) 1892-ben az első két füzet újra Erdélyi Múzeum címmel jelenik meg, a következő 14. évfolyamon keresztül a lap borítóján címként az Erdélyi Múzeum. Az Erdélyi Múzeum-Egylet Bölcselet-, Nyelv- és Történettudományi, Szakosztályának kiadványa megnevezés szerepel. Azt követően, hogy Szinnyei József 1893-ban a budapesti egyetemre távozott, Szádeczky Lajos egyetemi tanárt választották meg szerkesztőnek. A Szádeczky szerkesztette Múzeumban a történeti irány uralkodott. IV. (1906–1917) Az 1906. ében az akadémiai és a muzeális irányzat közti vita az utóbbi győzelmével lezárult. Erdélyi Pál szerkeszette 1906–1917 között a köteteket. Amikor 1919-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesület szellemi vezérkarából sokan elhagyták Kolozsvárt, még nem lehet látni, milyen jövő vár az Erdélyi Múzeumra. V. (1930–1941) Az 1918-tól 1929 végéig tartó években az Erdélyi Múzeum megjelenése szünetelt. 1930-ban György Lajos szerkesztésében az Erdélyi Múzeum, újraindult. VI. (1941– 1947) E szakaszban a Szabó T. Attila szerkesztette az Erdélyi Múzeumot. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek a hatalom általi felszámolásával az Erdélyi Múzeum is megszűnt. VII. (1991–től) Indulásától kezdve a leghosszabb kényszerszünetet az 1947–1991-es periódus jelentette az Erdélyi Múzeum életében. Az LIII. kötetével induló legújabb folyam címoldalán az alábbi megnevezés szerepel: Erdélyi Múzeum. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi, valamint Jog- és Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályainak Közlönye. Az évente négy lapszámba szerkesztett folyóirat szerkesztői: Benkő Samu, Dávid Gyula, Faragó József, Mócsy László. Az 1994. 3–4. füzettel felelősszerkesztő-váltás következett be a lap életébe, Benkő Samut Csetri Elek követte. 1995-től a Múzeum angol, román, magyar tartalomjegyzékkel, valamint az egyes tanulmányok végére csatolt angol nyelvű kivonatokkal jelenik meg. 1997-től újra módosul a szerkesztőség összetétele, Csetri Elek felelős szerkesztői munkáját Faragó József, Egyed Emese, Vetési László és a szerkesztőségi titkári teendőket felvállaló Kerekes György segíti. 1998-ban a Múzeum felelős szerkesztői feladatainak ellátásával az Egyesület Antal Árpádot bízta meg, aki Egyed Emese, Kovács András, Tánczos Vilmos, Veress Károly, Vincze Mária és Kerekes György szerkesztőkkel végzi a redakciós munkát. Az 1999. 3–4. füzettől a felelős szerkesztői megbízatást Kovács Kiss Gyöngy vette át. Az 2004. 3–4. füzettől a folyóirat címe: Erdélyi Múzeum. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Elnökségének és Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi, valamint Jog- és Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályainak Közlönye. /Az Erdélyi Múzeum helye és szerepe az erdélyi magyar tudományos életben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./
2009. május 5.
A Bárdos Lajos Zenei Hetek Budapesten és vidéken, valamint Olaszországban zajlik április 25. – június 22. között. A marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyeskar május 7-én az Éneklő Ifjúság Díszhangversenyén szerepel a budapesti Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban, majd Bátaszéken is fellépnek Kovács András karnagy fiataljai. Május 2-3-án szervezőkként jeleskedtek, a marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus kórusával karöltve szervezték meg a XVIII. Bárdos Lajos – Nagy István Kórusfesztivált, az amatőr énekegyüttesek már hagyományossá vált seregszemléjét a Kultúrpalotában. A II. Olaszországi Bárdos Lajos Kórusfesztivált június 20–22. között tartják. A magyar dalosok kórusmatinékon, miséken lépnek fel. Három kórus utazik Itáliába, két magyarországi mellett a marosvásárhelyi vártemplomi Psalmus kórus, Kovács András irányításával. /Bölöni Domokos: Ki hűséget vet – életet arat. Kórusfesztivál ősbemutatóval. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./
2009. május 6.
A magyar betegeknek szükségük van magyar orvosokra. 1989 és 1993 között ezerötszáz erdélyi orvos távozott Magyarországra, azóta is több száz telepszik ott le évente, újabban csökkent az arány évi kétszáz alá. Ezzel nagy veszteség érte az erdélyi magyarságot. Nem árt a népszolgálatra hangsúlyt fektető, új szemléletre nevelni az orvostanhallgatókat, s még inkább olyan ösztöndíjrendszert kiépíteni, mely az itthon maradásra serkent, sürgette a cikkíró. /B. Kovács András: Az orvosexport bűn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 6./
2009. május 6.
A magyar felsőoktatási igények terén segítséget jelent a hálózati rendszerben működő Sapientia EMTE és a Partium Egyetem. Romániában magánintézetként működő, valójában a magyar állam által fenntartott alapítványi egyetemekről van szó. Nyolcszáz magyar végzős középiskolás 55 százaléka nyilatkozta nemrég a Partiumban, hogy magyarul szeretné folytatni tanulmányait az egyetemeken, s mindössze hat százalékuk pályázik arra, hogy magyarországi intézményekben tanuljon tovább, derült ki egy felmérésből. Az Erdélyben magyarul érettségiző és közülük továbbtanulni kívánóknak alighanem a fele vagy még nagyobb hányada magyarul folytatná tanulmányait, ha tehetné. Azonban a magyar hallgatók csupán harmada tanul anyanyelvén. Itt szűk keresztmetszetről, asszimilációs kényszerhelyzetről van szó. Örömhír, hogy Marosvásárhelyen tovább erősödik a magyar műszaki képzés. Ennek újbóli megjelenése kimondott vívmány, és a Sapientia stratégáit dicséri. A mérnöki képzésből tiltotta ki ugyanis elsőnek a magyarul tanulókat a homogenizálásra törekvő hatalom, amikor a kolozsvári almérnöki intézetben 1954-ben felszámolta a magyar tagozatot. Következett az agronómiai magyar oktatás elsorvasztása. Legújabb hír szerint Kolozsváron a Sapientia gondoskodik az egyik legfájóbb hiány orvoslásáról is: jogászképzést indít magyar nyelven. Annak elsorvasztása volt a valamikori beolvasztott Bolyai egyetemi-maradvány sorozatos megcsonkításának egyik legbotrányosabb fejezete. /B. Kovács András: Haladás és egy helyben topogás (Egyetem-ügy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 6./
2009. május 19.
Nagy élmény volt a Kovásznán, majd Kézdivásárhelyen is megtartott idei anyanyelvi vetélkedő a résztvevők számára, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége a kisebbségi sorsba jutott anyanyelv tudatos művelésére már általános iskolás és kamaszkorban felkészíti a diákokat. A vetélkedőről azonban hiányoznak a nagyváradiak, a kolozsváriak, a Maros és Szatmár megyeiek, s fontos lenne, hogy eljöjjenek a szórványban küszködők is. /B. Kovács András: Szemünk a szórványon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 19./
2009. május 19.
Vallomások címmel a csíkszeredai Csillag István grafikusművész munkáiból nyílt kiállítás május 16-án Kolozsváron a Korunk Galériában. Csillag Istvánt elsősorban kortárs irodalmi képeskönyvek illusztrátoraként ismerheti a kolozsvári közönség. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában megjelent képeskönyvsorozatban többek között Kányádi Sándor, Sütő András, Kovács András Ferenc meséit illusztrálta. Meseillusztrációival és grafikáival tavaly a Bulgakov Galériában mutatkozott be a kolozsvári közönségnek. /Csillag István vallomásai. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19/
2009. május 25.
Rég nem látott tömeg volt május 23-án a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem Stúdiótermében, sokan be sem fértek, mert a házigazda Látó szépirodalmi folyóirat Irodalmi Színpadának vendége a nyolcvanéves Kányádi Sándor volt. Kovács András Ferenc főszerkesztő beszélgetett Erdély legendássá vált költőjével, aki átfogó műveltsége mellett ragyogó memóriájáról és pazar humoráról is tanúbizonyságot tett. Szinte mindegyik kérdésre volt a válasz mellett egy-egy története, anekdotája. Nagy szerencséje volt, mondta, hogy gyereklaphoz került, azt szerkeszthette évtizedeken keresztül. Később sokat utazhatott, évente száznál több író-olvasó találkozón vehetett részt. . Mindenhol járt, ahol zömmel magyarok élnek, és magyarok élnek. Oslótól Buenos Airesig és Moszkváig. Megtiltotta, hogy a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből neki támogatást küldjön. Itthonról azonban elfogadta, hiszen ő itt fizet adót. /Nagy Botond: A belső dallam kihangosítása. Kányádi Sándor Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./
2009. május 26.
Hargita megy újonnan kinevezett főtanfelügyelője azzal foglalta el hivatalát, hogy ő magyarul nem beszél. A hetvenes-nyolcvanas években betelepített, illetve a megye lakosságának köréből kinevelt újbürokratákról van szó. A diktatúra két utolsó évtizede Székelyföldön különösen erős volt a homogenizációs törekvés. Ezt mindenekelőtt a korabeli párt- és állami csúcsszervek s a helyi belügyi szervek képviselték. Ezek az erőszakos asszimiláción alapuló többségi stratégiák minden klasszikus eszközét bevetették, sokszorosan visszaélve a kisebbségi közösség végletes kiszolgáltatottságával. Nyomulásuk eredményes volt, a leglojálisabb magyar elem is hátérbe szorult, a megyei igazgatóságok, az ipari és mezőgazdasági vállalatok, téeszek, a megyei és helyi adminisztráció, a közintézmények, a rendőrség, bíróság stb. vezetésének és alkalmazotti állományának jó része már kimondottan román volt a nyolcvanas években. /B. Kovács András: Román igazgatók. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./
2009. május 27.
Kevesen voltak Kolozsváron az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) épületében tartott történelem-előadáson. W. Kovács András fiatal kolozsvári történész előadásában az erdélyi vajda intézményének kialakulását és fejlődését taglalta a XIV. századig. Az előadás a történész doktori disszertációjának része, amelyet Bukarestben védett meg, ezzel is közvetítve a magyar nyelvű forrásanyagokat a román történészek felé. Nagy mennyiségű publikált magyar forrásanyag áll a történettudomány rendelkezésére, ezt a román történetírók rendszerint figyelmen kívül hagyják. A román történetírás ugyanis még mindig politikai indíttatásból nyúl hozzá egyik vagy másik témához. /S. M. Z. : Népszerűtlen történelem. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./
2009. május 27.
Székelyudvarhely két nevesebb iskolájában, a Tamási Áron Gimnáziumban és a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában a kortárs magyar irodalom oktatásáról érdeklődött a cikkíró. A Tamási Áron Gimnáziumban Lőrincz József magyar szakos tanár elmondta, kortárs magyar irodalmat nem tanít. A tananyag műfajközpontú, és az érettségi követelményeknek megfelelően kell összeállítani a tanterv szerkezetét. Kevés az idő. Kérdéses, hogy a diákoknak mennyire ajánlott a posztmodernektől tanítani, mivel nem követnek eszményeket, nem teremtenek értéket. A kortárs magyar irodalom Kovács András Ferenc, Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos bekerül a tananyagba. Dr. Ozsváth Imola fiatal magyar szakos tanárnő más szemszögből látja a kérdést, szerinte minden témához lehet kapcsolni a kortárs irodalomból is műveket. A tanárnő rendszeresen visz be órára pl. Nagy Koppány Zsolt novelláskötetéből részletet, vagy akár Orbán János Dénes írásaiból is ízelítőt. A Palló Imre Művészeti Szakközépiskola magyar szakos tanárnője, Bogdán Ida kifejtette, nincs lehetőség sokat foglalkozni a kortárs költőkkel, de ő igyekszik párhuzamot vonni a jelenkori költők írásai és a műalkotások között, hogy a diákokat még több információval lássa el. A kilencedik osztályban tanulnak Kovács András Ferencről, a tíz-tizenegyedikben Esterházy Péterről, Faludy Györgyről, érintőlegesen beszélnek Kertész Imréről, a tizenkettedik osztályban pedig Orbán János Dénesről is szó esik. A kortárs irodalom tanítása tehát tanárfüggő. Az iskolai órák csökkentése szintén nem a kortárs irodalom oktatásának kedvez. A klasszikusok tanítása viszont elengedhetetlen. /Magyari Beáta: Kortárs magyarirodalom-oktatás a középiskolában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./
2009. május 27.
Kovács András Ferenc költő a Gulliver Napközi nyílt napjaira érkezett Sepsiszentgyörgyre, és az óvodában találkozott előbb a gyerekekkel, majd a felnőttekkel. Magyar költőnek nagyon nehéz sikeresnek lenni, bár mi még a dalnok-nációk közé tartozunk, hiszen Nyugat-Európában még kevesebb verset olvasnak az emberek, mondta. /Farcádi Botond: Fantázia és érzékenység kell a költészethez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./
2009. június 19.
Hevesen tiltakozik a kolozsvári tudományegyetem magyar tanszéke az ellen, hogy Nagyváradon magyar szakot indítson a Partiumi Keresztény Egyetem. A katedrájuk védelmében szólók Kolozsvárt szem elől tévesztenek több tényezőt. Mindenekelőtt azt, hogy húsz év alatt sokat változott a helyzet, módosult a magyarság demográfiai súlya és megoszlása, más irányba fejlődött a felsőoktatás. A magyar tanszék hadakozása, hogy monopóliumát megőrizze, elgondolkodtató. Kolozsvárt nem szabad feladni, az állami magyar felsőoktatás ottani önrendelkezéséről nem szabad lemondani, de húsz évjárat hiába várta ezt. Nem kell pálcát törni a Partiumi Keresztény Egyetem és Sapientia Egyetem törekvései fölött, melyek különben saját megszilárdításuk természetes logikáját követik. /B. Kovács András: Egyetemi kilátások – vita Kolozsvár és Várad közt. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./
2009. június 24.
A többnyelvű lét és a kisebbségi oktatáspolitika égető kérdései képezték a témáját múlt hét végén a csíkszeredai Jakab Antal Tanulmányi Házban megtartott tanácskozásnak. A konferenciát a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet és a Sapientia EMTE helyi humán tanszéke szervezte, a két intézmény az együttműködés immár második évi mérlegét vonhatta meg ez alkalommal. Az előadók a beregszászi, budapesti, bukaresti, brassói, csíkszeredai, kolozsvári, marosvásárhelyi, szegedi és veszprémi egyetemek és kutatóintézetek munkatársai voltak. Szó volt a nyelvi egyenjogúsítás sok vonatkozásáról, a román nyelv oktatásáról a magyar iskolákban, de kilátás nyílt az európai horizontra is. Horváth István szociológus, a Kisebbségkutató Intézet igazgatója a dominancia és nyelvváltás körében folyó hazai vizsgálatokról számolt be, a magyar kisebbség körében a kb. tíz százalékot összesítő csoportok helyzetét taglalva, melyek tagjai a másnyelvi asszimiláció közelébe kerültek, illetve beolvadóban vannak. Sokan közülük magyarnak vallják még magukat, de már a második nyelv dominanciája jellemző rájuk. Tódor Erika adjunktus az anyanyelvi dominancia, a kiegyensúlyozott kétnyelvűség és másodnyelvi dominancia három alapesetének megfelelően a románt a kisebbségi iskolákban három modell szerint tartaná célszerűnek oktatni. Sorbán Angela kutató rámutatott: mennyire fonák, hogy a munkaerőpiacon a több nyelvet ismerő, diplomás kisebbségiek alulreprezentáltak, holott azt valljuk: a több nyelv ismeretének előnyhöz kellene juttatnia őket. Balázs Lajos docens, ismert néprajzos a csíkszeredai tanszéken már két éve kidolgozott románnyelv-oktatási reform dilemmáit taglalta. A reformtanterv immár két éve készen áll, de a román politikum nem hajlandó foglalkozni vele. A negyven dolgozat megvitatása után a kolozsvári intézet bemutatta kétnyelvű formanyomtatványait, melyeket a helyi-megyei közigazgatásban, így Hargita megyében is kezdtek alkalmazni, s az államtitkár a minisztériumoknak is figyelmébe ajánlja. /B. Kovács András: A gyarapodó többnyelvűség védelmében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./
2009. június 30.
A nyárádszeredaiak elfogadták a kompromisszumot, beleegyeztek, hogy egy udvaron épüljön fel az új ortodox templom, amit eredetileg a városka központi parkjába telepített volna az egyház. A településen van még egy szerényebb görögkeleti istenháza, mely a kisszámú hívő igényeit ki tudta elégíteni. Egy újabb üres templommal lett ,,gazdagabb” a Székelyföld egy települése. 1920 után sorra valamennyi faluban megjelentek az új felekezet, a többi rovására államvallási jogokkal felruházott ortodox templomok. Többször megírták, hogy a közmunkatörvény alapján, durva visszaélések és hatósági erőszak igénybevételével készültek el a tájidegen, bizánci kupolás építmények, magyarokkal építtették. Azután a betelepített, kiemelt javadalmazású pópák, csendőrök, jegyzők, bírók, idegen ajkú tanítók, adószedők, minden rendű és rangú hatósági személy ,,áldásos közreműködése” meghozta gyümölcsét, egyesek kezdtek ráébredni az előnyökre, melyekkel az áttérés jár. /B. Kovács András: Újabb üres istenháza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 30./
2009. július 2.
Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság júniusi, évadzáró rendezvénye keretében zajló Lyukasórát Kovács András Ferenc költő, a Látó főszerkesztője vezette. Irodalmárok és irodalomtanárok olvastak fel verseket vagy versrészleteket, a közönségnek pedig fel kellett ismernie a szerzőt. /A. E. : Költészet a lyukasórán. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./
2009. július 7.
A többnyelvűségről tartott minapi csíkszeredai konferencián nem mindennapi erőfeszítésekről számolt be Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök. Miután a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet lefordította és honlapján (www.ispmn.gov.ro) mások számára is hozzáférhetővé tette a helyi hatóságok által használatos űrlapok kétnyelvű változatát, a belső ügykezelésben rátértek a magyar nyelv törvényileg lehetséges használati körének kiterjesztésére. Korábban a megyei igazgatóságok, noha magyarok voltak jórészt a vezetőik és alkalmazottjaik is, egymással az állam nyelvén leveleztek és e-maileztek. Annak ellenére, hogy náluk szóban mindig kaphatott az ügyfél magyarul is felvilágosítást, írásban e nyelv használata már nagy akadályokba ütközött. Ahogy a megyei tanács rendelete nyomán át kellett térniük a magyar használatára a hivatalos iratokban is, a kezdeti hónapokban megnőtt a túlórák száma, sok szótárt vásároltak. Elérték, hogy ma már tudnak érthetően fogalmazni magyarul. Hargita megyében a tanácsnál a hivatalnokok már anyanyelvükön szerkesztik a hivatalos szövegeket is. Ott, ahol – noha mindössze három községben nem éri el a húsz százalékot a magyar lakosság számaránya – az önkormányzatok hetven százaléka a megyei tanáccsal ez ideig románul érintkezett. Borboly felhívta a figyelmet a nyelvijogok.ro portálra, melyhez bizalommal fordulhat minden önkormányzat. A megyei tanács illetékes hivatala minden rendeletet, jegyzőkönyvet ingyen lefordít és közzétesz. Háromszéken hasonló törekvés jellemzi a helyi hatóságokat. Markó Attila kisebbségügyi államtitkár vállalta, hogy megküldi a minisztériumoknak a formanyomtatványok kétnyelvű változatát. /B. Kovács András: Magyarul a megyeházán és az igazgatóságokon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./
2009. július 18.
Az új román tanterv még mindig csupán tervezet. Már két éve kész, de még mindig nem kapott kellő támogatást. Pásztor Gabriella, amikor még tanügyi államtitkár volt, foglalkozott vele, Tariceanu miniszterelnök kabinetjét is megjárta. A tervezet dr. Balázs Lajos, a Sapientia docense vezetésével, Tódor Erika adjunktus és Lajos Katalin tanársegéd, az angol–román tanszék munkatársainak közreműködésével készült el. /B. Kovács András: Két éve a minisztériumban vesztegel (Az új román tanterv). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 18./
2009. augusztus 8.
Kovács András Ferenc bámulatos teljesítménye, az évről évre egymást leköröző verseskönyvek, a versek áradása, az alteregók. A személyes hang legújabb könyvében /Sötét tus, néma tinta (Vázlatkönyv, 2002 – 2009), Magvető, Budapest, 2009/ dominánssá válik. A Lázáry René Sándor terebélyesedő opusának több kötetbe tervezett megjelenése bizonyára a KAF-költészet fontos állomása lesz, évtizedek óta készül. De az lehet a rejtélyes római költő Calvus, ő nem képzelt alak, ő létezett, barátja Catullus verseiben hivatkozik rá, pár sora is fent maradt, de verseit KAF alkotja újjá! /Bogdán László: Olvasólámpa: KAF vázlatkönyve (Köszöntjük az 50 éves költőt). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./
2009. augusztus 21.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület tavaly szeptemberben három évtizedes szünet után lelkészt nevezett ki a kevesebb, mint száz lélekszámú kövesegyházai egyházközségbe. Az RMDSZ is megbízott egy ügyvezető alelnököt a bihari szórványvidékkel való foglalkozással. Néhány hete megalakult egy helyi RMDSZ-szervezet. A cikkíró Lukács Attila Levente tiszteletessel és Grim András RMDSZ-alelnökkel látogatott el az egyik bihari szórványvidékre, Varaszótanyára, Tatarosra ,Kövesegyházára és Felsődernára. A Tataros községhez tartozó Varaszótanyáig néhol kaviccsal beszórt ösvényen lehet eljutni. Rengetegen jönnek ide, egyre-másra épülnek a települést övező hegy oldalán a hétvégi házak és a borpincék. Rendezett kis település Varaszótanya. A Bérci-portán gyűlnek össze kálvinisták kéthetente. Régen Varaszón többen voltak a magyarok, az iskolában is volt magyar nyelvű oktatás Tataroson, majd Felsődernán. A varaszói református gyülekezet jelenleg hét fős. Tataroson az iskola épületében kéthetente az egyik tanteremben tartják az istentiszteleteket. A következő héten pedig Kövesegyházán és Felsődernán. Tataroson összesen tizenöt református van. A négy település kálvinistáit magába foglaló egyházközségben, tehát Varaszótanyán, Tataroson, Kövesegyházán és Felsődernán összesen kilencvenen fizetik a fenntartói járulékot. Közigazgatásilag Hagymádfalva községhez tartozik Kövesegyháza, a település református templomát felújították, előzőleg esőzések alkalmával gyakorta beázott a templom. Kövesegyházán a negyvenfős kövesegyházi gyülekezet presbitereinek egyike Kovács András. Valamikor szépen gyarapodott a gyülekezett, emlékezett, szinte minden család kilenc-tíz gyereket nevelt fel. A negyvenes évek végén, az első konfirmációkor tizennyolc fiatallal növekedett a gyülekezett. Legközelebb, az ötvenes évek kezdetén, András bácsiék már csak tízen konfirmáltak. Már Felsődernán is megszűnt a magyar oktatás. Derna község majd háromezer lakosából százegynéhány fő magyar nemzetiségű. A kilencvenes években volt már itt RMDSZ-fiókszervezet, még a helyi tanácsba is bejutott egy képviselőjük, de a szervezet azóta elsorvadt. /Megyeri Tamás Róbert: Magyar szót hallani – a bihari szórvány szórványában Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 21./
2009. augusztus 22.
Őrkőn a vallásosság valóban mély gyökereket eresztett, és hatása a mai napig erősödik. Évtizedek óta foglalkozik a katolikus egyház az őrkői cigánytelep lakóival Sepsiszentgyörgyön, és különösen az utóbbi húsz évben e munka kimondottan látványos eredményeket szült. Amióta elárasztották Sepsiszentgyörgyöt az árapataki és hidvégi, illetve az Olton túli, Brassó megyei román cigányok, még inkább szembeszökő, amit Baricz István, a Caritas jótékonysági egyesület felelőse így fogalmaz meg: szentgyörgyi cigányt nem látunk koldulni a városban. Aki végignézi, hogyan viselkednek a hívek az apácakolostor melletti templomban mise közben, az mérheti le igazán, mekkora a változás az alig két évtizeddel korábbi állapotokhoz képest, jegyezte meg Márkus András plébános. A Teréz anya alapította kolostorban a főnök asszony elzárkózott a beszélgetéstől. A rend szabályaira hivatkozott, meg arra, munkájuk eredménye önmagában is beszédes. Teréz anya, aki a világ püspökeivel levelező viszonyban állt, a gyulafehérvári Bálint Lajos érsektől is megérdeklődte, hova lenne sürgős bizonyos szociális gondok megoldása végett – a rend a szegények legszegényebbjeit hivatott szolgálni – apácákat telepítenie. Az érsek tudott Sepsiszentgyörgyön élő őrkői cigányokról, úgy vélte, itt érdemes elkezdeni. Teréz anya négy apácát küldött Szentgyörgyre 1991-ben. Az apácák foglalkoznak a cigány családokkal. Jelenleg harminc gyermek készül első áldozásra. /B. Kovács András: Misszió az Őrkőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 22./
2009. augusztus 22.
Esterházy Péter köszöntötte az ötvenéves Kovács András Ferencet, közismert nevén KAF-ot, aki az „egyik legnagyobb magyar költő”. /Esterházy Péter: Az a mély tudás. Kovács András Ferenc 50. = Élet és Irodalom (Budapest), júl. 17. – átvette: Népújság (Marosvásárhely), aug. 22./
2009. október 8.
Megdicsérte a spanyol miniszterelnök a román vendégmunkásokat, jól beilleszkedtek, és hamar megtanulták a nyelvet, mondotta többek közt. Spanyolországban legalább egymilliónyian vannak, és elvégzik a legnehezebb, leghálátlanabb munkákat. Legutóbb, amikor a román kormány a válságra való tekintettel felajánlotta, hogy megtéríti az útiköltségét annak, aki közülük önként hazatérne, köszönték szépen, nem kértek belőle. Ma már hárommillióra becsülik a román vendégmunkások számát, ebből másik egymillió Olaszországban keresi kenyerét, a többiek pedig szerte a kontinensen próbálnak szerencsét. Legutóbb Norvégiából jelezték, hogy ijesztően felszökött a román állampolgárok számlájára írható áruházi lopások száma, maga a belügyminiszter utazott emiatt Bukarestbe. A külföldön dolgozó hatalmas tömeg felér Románia munkaképes lakosságának egyharmadával. Az államkassza óriási összegektől esik el amiatt, hogy az illetők nem találtak vagy nem is kerestek itthon munkát. A hazapostázott összegek nem pótolják a kieső állami bevételeket. Hiányzik a szakképzett munkaerő a belső piacon. A kivándorlás mértéke valóságos gazdasági és demográfiai katasztrófával ér fel. Félmillióan, esetleg annál is többen, soha nem térnek vissza. Veszít a többségi nemzet, de veszítenek a kisebbségek is, így máris több százezres nagyságrendű az erdélyi magyarság veszteség. Fogy a családok száma és maga a kollektív jövő. /B. Kovács András: Fogy a jövő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 8./
2009. október 12.
Závada Pállal találkozott a közönség a Látó folyóirat október 9-én tartott rendezvényén a Marosvásárhelyen. Az íróval Kovács András Ferenc, a Látó főszerkesztője beszélgetett. /Antal Erika: A valóság tükrében. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./
2009. október 13.
A marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus énekkara az idén a zene világnapján Magyarországon, Tiszaújvároson szerepelt. Alapító karnagya, Birtalan Judit kérte fel a kórust erre a szereplésre. A 2001-ben Magyarországra kitelepedett karnagynak ott sikerült két kórust is létrehoznia. A három kórus hangversenyét a közönség vastapssal jutalmazta. /Kovács András karnagy: Tiszaújvárosban szerepelt a Psalmus. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./
2009. október 16.
A marosvásárhelyi Látó című szépirodalmi folyóirat szerkesztőivel találkozhattak a kolozsváriak október 14-én a Szentegyház utcai Gaudeamus Művészeti Könyvesboltban. Kérdésekre válaszoltak a többségében egyetemista közönségnek az író-olvasó találkozó keretében Kovács András Ferenc főszerkesztő, Láng Zsolt, a Kritika, Vida Gábor, a Próza, Demény Péter, az Esszé rovat vezetője és Szabó Róbert Csaba, a Látó honlapjának szerkesztője. Az est folyamán szó esett többek között a Demény Péter kezdeményezésére Kolozsváron elindult Mondjon csütörtököt a Látóval elnevezésű rendezvényről, a folyóirat mellett 1991 óta működő Szépirodalmi Színpadról, és az is kiderült, hogy havonta mintegy 8–10 ezer felhasználó látogatja a Látó honlapját. /Ferencz Zsolt: Kolozsváron jártak a Látó munkatársai. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./
