Négy irányából indultak, vonultak fel a falu között, majd érkeztek a fúvóstalálkozó színhelyére Korondon a rétyi, parajdi, fehéregyházi, valamint a házigazda fúvószenekarok. A korondiak mögött barna öltözetben a helybeli önkéntes tűzoltó-alakulat tagjai vonultak, lévén, hogy ez alkalommal ünneplik fennállásuk 110. évfordulóját. Kettős ünnepnek számít e találkozó, ugyanis a fúvósok is jubilálnak, 10 éve jegyezték be a Pro Musica Alapítványt, mely az együttest is működteti. Általában 25 percre szabták azt az időt, mialatt a részt vevő együttesek ízelítőt nyújthattak gazdag repertoárjukból. /Kristó Tibor: Fúvóstalálkozó Korondon. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./
2003. szeptember 9.
Kétségessé vált, hogy fel lehet-e állítani okt. 5-én Aradon a 13 vértanú tábornok emlékét megörökítő Szabadság-szobrot, miután a helyi szakhatóság leállította az emlékmű talapzatának építését. Markó Béla, az RMDSZ elnöke emlékeztetett arra, hogy a múlt héten személyesen tárgyalt Adrian Nastase miniszterelnökkel a Szabadság-szobor kérdéséről. Akkor abban maradtak, hogy tartják magukat a szobor felállításáról az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) között mind országos, mind pedig helyi szinten született megállapodáshoz. Nastase azt javasolta: keressünk olyan formát, üzenetet, amely a történelmi megbékélés eszméjét és 1848 közös szellemiségét idézi - tette hozzá Markó. Az RMDSZ-elnököt meglepte, hogy másnap Nastase felhívta őt, és közölte: a kormányülésen rendkívül éles vita folyt erről a kérdésről, a kormányon belül megoszlanak a vélemények. Ezért a miniszterelnök azt indítványozta: a Szabadság-szobrot egy szoborpark keretében kellene felállítani. Markó válasza az volt: azon lehet gondolkodni, hogy milyen formát válasszanak, de a szobrot most ismét köztérre kell állítani, arról pedig később lehet majd tárgyalni, hogy milyen legyen annak környezete. Ezek után Markó Béla megdöbbenve fogadta a hírt, hogy az aradi hatóságok leállították a munkálatokat. "Ezt nem tudjuk elfogadni, ez súlyosan érinti az RMDSZ és a kormánypárt közötti együttműködést" - szögezte le Markó. /Kétséges a Szabadság-szobor felállítása. Markó Béla megdöbbenéssel fogadta a hírt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./ Az Építési Felügyelőség bevonta az aradi Szabadság-szobor felállítási munkálataira kiadott építkezési engedélyt, ugyanakkor 30 millió lejjel, azaz a kiszabható maximális pénzbírsággal sújtotta az Aradi Polgármesteri Hivatalt, továbbá eljárást indított ellene az Aradi Törvényszék mellett működő Közigazgatási Bíróságon. Szept. 8-án roma gyerekek a Szabadság-szobor talapzatának a közelében a következő román feliratú szórólapot osztogatták: "Statuia Ungariei in Ungaria!", azaz Magyarország szobra Magyarországra! /(b): Ma döntés? = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./
2003. szeptember 9.
Szept. 8-án késő este, 23 óra után jelezte Markó Béla szövetségi elnök: "A Szabadság-szobor visszaállításának meggátolása kapcsán kezdett egyeztető tárgyaláson az RMDSZ-SZDP csúcsvezetősége felvázolt néhány lehetséges kiutat a patthelyzetből." Megegyeztek abban, hogy szept. 10-én, amikor Adrian Nastase miniszterelnök is itthon lesz, közösen találnak elfogadható megoldást. Az RMDSZ-t a szövetségi elnök mellett Tokay György, Frunda György, Verestóy Attila és Borbély László képviselte. Tokay György parlamenti képviselő kijelentette: "Most is azt mondhatom, mint legutóbb, a szobor állni fog!" /Balta: Éjszakába nyúló egyeztetés. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./
2003. szeptember 9.
A magyar diplomácia megteszi a szükséges lépéseket, amennyiben az aradi Szabadság-szobor felállításának ügyében olyan helyzet alakulna ki - mondta Tóth Tamás külügyi szóvivő az MTI érdeklődésére. "A magyar külügyminisztérium figyelemmel kíséri a szoborcsoport ügyét" - közölte Tóth Tamás az MTI-vel. /A magyar diplomácia lépni fog. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./
2003. szeptember 9.
Mind a békeszerződésekben vállalt magyar kötelezettségeket, mind pedig az Európai Unió elvárásait sértené, ha Magyarország kiterjesztené állampolgárságát a határon túli magyarokra - jelentette ki a Budapesti Nemzetközi Vásár keretében rendezett határon túli médiatalálkozón Bársony András külügyi államtitkár. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli ügyekben illetékes politikai államtitkára ez alkalommal is a Bársony Andrásétól határozottan elütő hangon vélekedett a kérdésről. "Az állampolgárság ügyét ma is az össznemzeti ügyek közé sorolom. Ez a kormány az első, amelyik megpróbálja végiggondolni ezt a kérdést" - jelentette ki az államtitkár. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke azt tette hozzá, hogy tudatosítani kell: aki igent mond az állampolgárságra, lemond a magyar igazolványról és a vele járó kedvezményekről. Ezek kérvényezésekor ugyanis aláírta, hogy nem folyamodik magyar állampolgárságért. Makkai János, a Népújság főszerkesztője úgy vélte, a magyar állampolgárság megszerzése ellentmond a határon túli magyar közösségek érdekének. A Krónika arra volt kíváncsi, a külügyminisztériumi szakértők tanulmányozták-e a román-moldovai kettős állampolgárság jogi megoldásait. Bársony András megerősítette, figyelnek a szomszédok megoldásaira is, de a szomszédok helyzete jelentősen különbözik a magyarországi helyzettől. Az állampolgárságot határain túl is kiterjesztő Románia és Horvátország jócskán elmarad Magyarország mögött az uniós csatlakozási tárgyalásokban, az uniós joganyag átvételében. Bársony hozzátette, Magyarország a trianoni és a párizsi békeszerződésben vállalt kötelezettségét hágná át, ha repatriálás jogcímén adná vissza az elcsatolt területek egykori magyar állampolgárainak a magyar állampolgárságot. Bálint-Pataki József bejelentette, az Illyés Közalapítvány szeptemberben 1,3 milliárd forinthoz jutott, melyből a kedvezménytörvényben megítélt, tavalyról elmaradt oktatási-nevelési támogatást folyósítja. Mint kijelentette, szeptember végéig mintegy 70 ezer gyermek számára juttatják el a szülők által megpályázott támogatást. Az idei támogatásra azonban várhatóan csak októberben írhatják ki a pályázatot. /Bársony: nem lophatunk be másokat az EU-ba. = Krónika (Kolozsvár), szept. 9./
2003. szeptember 9.
A tiszai ciánszennyezésre a magyar és a román fél még sokáig fog emlékezni, de jelenleg az a fontos, hogy ilyen környezeti baleset többé ne forduljon elő - nyilatkozta a Krónikának adott interjúban Persányi Miklós. A magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vezetője számos javaslatot terjeszt a megalakuló román-magyar környezetvédelmi vegyes bizottság elé.Ellátogatott volna a verespataki nagy beruházás helyszínére is, de közölték vele, nem tudták előkészíteni a verespataki látogatást. /Rostás Szabolcs: Nagybánya után... Interjú Persányi Miklós környezetvédelmi miniszterrel. = Krónika (Kolozsvár), szept. 9./
2003. szeptember 9.
Hargita és Kovászna megye felszámolását, a Székelyföld területi-közigazgatási újrafelosztását szorgalmazó törvénytervezetet nyújtott be a Nagy-Románia Párt tíz képviselője, illetve egy független honatya. A PRM-s honatyák azt javasolják, hogy Kovászna megyét csatolják Brassó megyéhez, aminek eredményeként egy 700 ezer lakosú, 70 százalékban román nyelvterület jönne létre. A 86 százalékban magyarlakta Hargita megyének felosztására két lehetőséget is látnak a törvénytervezet megalkotói. Egyrészt a két történelmi vidék, Csík- és Udvarhelyszék elkülönítését oldanák meg oly módon, hogy Csík-vidéket Maros megye északi részével csatolják össze, Maroshévíz megyeszékhellyel, míg Udvarhelyszéket a Nagy-Küküllő vidékével csatolnák egybe, amelynek megyeközpontjává Segesvárt jelölnék ki. Az újonnan létrehozott megyék így mindkét esetben román többségű területek lennének. /I. F.: Veszélyes a Székelyföld? = Krónika (Kolozsvár), szept. 9./ Ezenkívül bizonyos települések nevét is meg szeretnék változtatni. Szerintük Székelyudvarhely, Székelykeresztúr és Kézdivásárhely neve ezentúl Udvarhely (Odorhei), Keresztúr (Cristureni) és Barca-Vásárhely (Targu-Barsei) kellene hogy legyen. /Megszüntetnék Kovászna és Hargita megyét. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./
2003. szeptember 9.
Az erdőterületek volt tulajdonosainak ügyintézési nehézségeire hívta fel a figyelmet szept. 8-i sajtótájékoztatóján Garda Dezső képviselő. Szerinte több esetben éppen az RMDSZ-es honatyák gátolják az erdőterületek visszaszolgáltatását. Három éve valóságos irtóhadjárat indult az erdők ellen Gyergyóban - jellemezte a gyors ütemben zajló kitermelést a képviselő. Mint elmondta, Hargita megyében riasztó méreteket öltött a falopás. /Balázs Ildikó: Erdőtulajdonosok kálváriája. Garda: az RMDSZ is gátolja a restitúciót. = Krónika (Kolozsvár), szept. 9./
2003. szeptember 9.
Kolozs megyében mintegy ötven pedagógusnak jelentett traumát a versenyvizsga utolsó szakasza, a tanárok-tanítók országos szinten kivitelezett számítógépes elosztása, ugyanis a gép automatikusan mellékvágányra terelte azokat a kérvényeket, amelyeket úgymond hibásan töltöttek ki. Ennek a rendszernek főleg az ország azon megyéiben mutatkoztak meg a gyenge pontjai, ahol a sikeresen versenyvizsgázó tanárok két nyelven, azaz románul és magyarul tanultak az egyetemen, és a román nyelvet tüntették fel egyetemi tannyelvként a számítógépes adatbázishoz szolgáló kérvényükben. Akik az ún. alaposztályozó kockába ezt írták, azokat a számítógép nem tudta helyesen azonosítani, ugyanis a megpályázott katedra kódszáma egyértelműen utalt arra, hogy magyar anyanyelvű kérvényezőről van szó. A megyei tanfelügyelőség folyosóin végtelen sorokban álltak a különböző gondokkal küszködő tanárok. Mintegy százötvenen voltak azok, akik nem fogadták el a "kiutalt" állást, és hivatalosan lemondtak erről, második elosztásban reménykedve. Lucia Cojocaru, a Kolozs megyei közoktatási szakszervezet elnöke felháborodottan vette tudomásul, hogy az a repartíciós rendszer, amelyet amúgy is ellenzett a szakszervezet, ilyen fonák helyzeteket produkált. - A tanárok nem robotok, hogy kódok alapján osszák szét őket, mint a csordát - mondta. /Szabó Csaba: Akadozik a tanügy robotosítása. Elkockázott magyar tanársorsok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./
2003. szeptember 9.
Mircea Dusa, Hargita megye prefektusa azt ajánlotta a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) csíkszeredai tagozata vezetésének, hogy függesszék ki a román nemzeti lobogót a székház homlokzatára, ellenkező esetben az oktatási intézmény 25-50 millió lejes pénzbírságra számíthat. - Kifüggesztjük a zászlót, ha a törvény ezt írja elő, de úgy vélem, hogy minden város Kolozsvárhoz lesz hasonlatos. Más országokban a nemzeti lobogót nem függesztik ki állandó jelleggel - nyilatkozta a Mediafaxnak Süket Levente, az EMTE titkára. /Román zászló a Sapientián? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./
2003. szeptember 9.
A Magyar Kulturális Örökség Minisztériumának és a Magyar Statisztikai Társaságnak a támogatásával szobrot emeltek az 1807 és 1876 között élt Fényes Eleknek szülőfalujában, az érmelléki Csokalyon. A busztot Barabás Miklós festményei alapján Mihály Gábor magyarországi szobrászművész készítette el, és abban az emlékparkban helyezte el a Fényes Elek Társaság, ahol a magyar statisztika megteremtőjének szülőháza állott, s amelynek romos maradványait tavaly mentették meg az utókornak: "A Fényes Elek Társaság két éve alakult, de már négy esztendeje szeretnénk emlékhelyet kialakítani, ezért 2001-ben a református templom falán emléktáblát helyeztünk el, tavaly pedig kialakítottuk az emlékparkot" - nyilatkozta Cservid Levente, a Fényes Elek Társaság székelyhídi elnöke. /(Balla Tünde): Fényes Elek szobra Csokalyon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./
2003. szeptember 9.
Szept. 6-án megnyílt a 107. Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV). A szeptember 14-ig nyitva tartó BNV-vel egy időben rendezik a Kárpát-medencei régiók bemutatkozását is. - A Magyar Világ 2003 Kiállítás olyan esemény, amely hozzájárul a Kárpát-medence határokon átívelő üzleti és kulturális kapcsolatainak sikeréhez, a térségen belüli többdimenziós együttműködés megvalósulásához - mondta Szabó Vilmos államtitkár a rendezvény megnyitóján. /Megnyílt a Budapesti Nemzetközi Vásár. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./
2003. szeptember 9.
Befejeződött Gyergyószentmiklóson a színházak találkozója. Bocsárdi László /Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy/ szerint szükséges a gyergyószentmiklósi színpad megfelelő felszerelésére, mert akkor nagyon alkalmas lenne a legigényesebb darabok eljátszására is. Úgy látja, Gyergyó igen alkalmas hely arra, hogy itt legyen a jövőben is a találkozó, a kollokvium. Kötő József, a zsűri tagja szerint természetes, hogy szükség van a kollokviumra. Egy egészséges színházi élet feltételezi annak a szellemi fórumnak, műhelynek a meglétét, ahol meg lehet beszélni a szakma gondjait. Szerinte ennek versenyjellegűnek kell lennie, mert a verseny mindig biztosít egy értékteremtő, értékrend-kialakító törekvést. Gyergyóban megteremthetők a feltéteke ahhoz, hogy a jövőben is itt legyen a találkozó. Parászka Miklós (Csíki Játékszín) szerint kapkodva és takaréklángon megvalósított fesztivált láttak, nem kollokviumot. Szükség van arra, hogy az erdélyi magyar színház vonjon össze szellemi energiákat, találja ki az arculatát, a lebonyolító hatóságát és azt a finanszírozási rendszert, ami időben megteremtené a szakmai rendezvény körülményeit. Ő a műhelymunkára, a találkozójellegre fektetné a fő hangsúlyt. Zsehránszky István, a zsűri tagja úgy érzi, a lehetőségek szerinti maximumot hozták ki ebből a rendezvényből. A jövőben nagyobb anyagi keretek kellenek. Eddig egy vasat nem kaptak a Művelődési Minisztériumtól, amely tulajdonképpen a gazdája kellene legyen a rendezvénynek. Gyergyószentmiklósnak rendbe kellene tenni a színházi termet. Sepsiszentgyörgyön minden előadás előtt megostromolták a színházat a nézők. Itt viszont a terem igazából 2-3 alkalommal telt meg a kollokvium ideje alatt. Szabó Tibor, a rendezvény igazgatója kiemelte, a rendezvényre költött 810 millió teljesen Gyergyón kívüli forrásokból jött össze. Gyergyószentmiklóson helye van e rendezvénynek. /Bajna György: Mi maradt a taps után? = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 9./
2003. szeptember 9.
Szept. 7-én Lippán, a református parókián jöttek össze a helybeli és radnai magyarok, akik közösen gondolkozva megoldást keresnek a legégetőbb gondjaikra. Közülük első az anyanyelvű oktatás hiánya. Amint Czernák Ferenc RMDSZ-elnök elmondta, két tanéven keresztül kielégítően működött a magyar nyelvű fakultatív oktatás, amely azonban nem tudott oda fejlődni, hogy az iskolában zajló, hivatalos formát öltsön. A városban élő magyar nemzetiségű pedagógusok ezt nem vállalták fel. A legutóbbi népszámlálás alkalmával Lippán és Radnán közel 700-an vallották magukat magyarnak, noha az elmúlt helyhatósági választásokon az RMDSZ jelöltjeire csupán 80-an szavaztak, amiért egyetlen városi tanácsosi tisztséghez sem jutottak a magyarság képviselői. Ebből a helyzetből nehéz talpra állni - vélekedett Kuglis István, aki lippai lakosként az RMDSZ Arad megyei szervezetének a színeiben tölthet be megyei tanácsosi tisztséget. A magyar közösségépítés kezdő lépéseként elhatározták az olvasókör létrehozását, amely október elején tartja első ülését. Ugyancsak a közösségépítést szolgálja a Strenger István kántor által kezdeményezett, és bejegyzés alatt álló alapítvány, amely a helybeli hagyományok felélesztését, megtartását tűzi ki célul. /(Balta): Olvasókör alakul Lippán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./
2003. szeptember 9.
Véget ért Kisiratoson a képzőművészeti tábor. A két hétig tartó rendezvény záróakkordjaként megnyitott tárlaton 12 képzőművész 48 munkáját tekinthették meg az érdeklődők. A munkákat Banner Zoltán műkritikus és Szekernyés János, a Romániai Képzőművészek Egyesülete temesvári fiókjának elnöke értékelte. Banner Zoltán meglepetésének adott hangot, hogy a régió első állandó képzőművészeti tábora éppen a Bánság egyik legkisebb falujában jött létre. Úgy vélte, hogy az idei alkotások a látványtól a látomásig vezetik el nézőjüket. A képzőművészek nevében Gnandt János mondott köszönetet dr. Almási Bélának a tábor létrehozása és fenntartása érdekében vállalt önfeláldozó munkájáért. /Karácsonyi Zsolt: Látványtól a látomásig. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./
2003. szeptember 9.
Mintegy négyszázan sereglettek össze szept. 6-án a Bihar megyei Mezőbajon, hogy együtt ünnepeljenek. Ebben az esztendőben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Mezőbaj református egyházközségével szervezte meg az Erdőháti Napot. A találkozó célja a Körösök közötti kistáj településeinek, lakóinak összefogása. Az Erdőháti Szövetség 1996-ban alakult azzal a szándékkal, hogy fejlesszék vidéküket. Az idei volt a hetedik Erdőháti Nap, ugyanis a 98-as elmaradt. Erdőhát vidéke a Tenkétől Nagyszalontán át Fazekasvarsándig terjedő rész. A hajdani erdőségeket mára nagyrészt kiirtották, így a térség már csak nevében őrzi emléküket.Tőkés László püspök hirdetett igét. Ezután Filep Ferenc, az Erdőháti Szövetség elnöke, árpádi református lelkipásztor köszöntőjében kifejtette: fontos a régió lelki egysége, mely előfeltétele a regionális öntudatosságnak. Gazda József közíró Magyar sorskérdések címmel értekezett a magyar lelkület megnyilatkozásairól. A parókián kiállítás nyílt az innen Nagyváradra elszármazott grafikus, Vassy Erzsébet alkotásaiból. Az 1996-ban alapított Árpád-díjat ez esztendőben neki ítélték oda. Ezt követően fórumot tartottak, melynek fő témája a dél-bihari tájegység településeinek összefogása, a régiófejlesztés fontossága volt. Tőkés László és Béres István nyugalmazott tanító leleplezte a templomban található, az I. és II. világháborúban elpusztult mezőbaji magyar honvédek emléktábláját, a templomkertben pedig kopjafát avattak a találkozó emlékére. /Tóth Hajnal: Erdőháti Nap. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 9./
2003. szeptember 9.
Művészi pályája 40. esztendejében a bécsi operaház számára tervez díszleteket Jecza Péter Temesvárott élő és alkotó kiváló szobrászművész. 1963-ban fejezte be tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. A művészt az 1950-es években tehetségkutatók fedezték fel Sepsiszentgyörgyön. Tanárai, diáktársai s jómaga is biztosra vették, hogy diplomaosztáskor gyakorlatvezetőnek, tanársegédnek tartják vissza a kolozsvári művészeti akadémiára. Azonban érvényesíteni kellett a numerus clausust. A főiskola szobrászati tanszékén abban az időben a hivatalos megítélés szerint még túlságosan sok magyar nemzetiségű tanár oktatott. A tanintézet akkori rektora Jecza értésére is adta, hogy még egy magyart nem alkalmazhatnak a szobrászati katedrára. Jecza Pétert a Temesvári Tanárképző Főiskola rajzkarára nevezeték ki. Később egy tollvonással megszüntették a rajztanárképző fakultást, akkor Jecza a műegyetem építészeti karán tanított formatant, majd az Afrikából, a "harmadik világ" régióiból érkezett diákjelölteket készítette fel, később pedig műszaki rajzot tanított a politechnikum gépészeti karán. Az 1989-es változásokat követően a temesvári Nyugati Tudományegyetem keretében megalakult a képzőművészeti kar: Jecza Péter immár több mint tíz éve a szobrászati tanszék professzora. A Romániában életbe léptetett törvények miatt 64. életévében Jecza Péter, a nemzetközi hírnevet szerzett szobrászművész és művésztanár arra kényszerült, hogy beiratkozzon a doktorátusra. Egyébként a 2004-2005-ös tanévtől már konzultáns tanárként sem oktathatna az egyetemen. A doktorjelölti státus ellenben automatikusan feljogosítja arra, hogy a továbbiakban is diákcsoportokat és mesterkurzusokat vezessen. 2003 nyarának elején Jecza Péter sikeresen felvételizett s a doktorándusok sorába lépett. Ha minden jól megy, 3-4 év múltán már oklevéllel, pecsétes papírral is igazolhatja, hogy a szobrászművészet doktora. Dolgozatában saját műveit készül bemutatni, leírni, szavakban is értelmezni. Nagyon sok hazai és külföldi városban rendezett egyéni tárlatot az elmúlt negyven év során. Ellenben Budapesten csak 2003-ban mutatta be először önállóan műveit: Románia budapesti Művelődési Központjában szerepelt egy magvas válogatással, majd a Rákóczi úti Árkád Galériában mutatta be bronzszobrait. 2003 nyarának elejétől Jecza Péter házában, amely egyúttal a családja által életre hívott Triade Interart Alapítvány székhelye is, alkotásainak állandó jellegű gyűjteményes tárlata fogadja az érdeklődőket. A ház előtti téren a Németországban élő bánsági származású szobrászművész, Ingo Glass köztéri alkotásának ünnepélyes leleplezésével hivatalosan fölavatták Temesvár első szoborparkját. A szoborparkban más művészek munkái is láthatók. Az Aradon élő és a temesvári képzőművészeti fakultáson oktató Kocsis Rudolfnak a szoborparkba szánt kompozícióját ősszel avatják fel, amikor sor kerül majd a Pécsett doktorált szobrászművész Tárgy és szobrászat című disszertációja román nyelvű fordításának bemutatójára is. A könyv a Triade Interart Alapítvány kiadásában látott nyomdafestéket. Jecza Péter bemutatja kortársai, valamint a fiatal művészek alkotásait is. Jó néhány sikerült hangversenynek, eszmecserének és tudományos szimpóziumnak is hajlékot nyújtott az elmúlt hónapokban a Jecza-ház. /Szekernyés János: Kortárs szobrászatunk legsikeresebb alkotóegyénisége. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 9./
2003. szeptember 9.
Egy szegedi székhelyű magyar civil szervezet, a Magyar Baráti Közösség levélben fordult Lamperth Mónika belügyminiszterhez "az anyaországba áttelepült határon túli magyarok önazonossághoz való jogának védelmében". A levél emlékeztet arra, hogy egyes szomszédos államok hatóságai magyar nemzetiségű polgáraik keresztnevét lefordítják, s Jánosból Ioan vagy Ján lesz, vagy színmagyar kereszt- és családneveket torzítanak el, hagyják el róluk az ékezetet, például Tündéből Tunde, Kovácsból Kovacs lesz. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal általános gyakorlata az, hogy az eredeti román, szlovák, szerb útlevélben szereplő írásmódot veszi alapul, s tünteti fel a magyar letelepedési vagy tartózkodási engedélyen; a kérelmezők az esetek nagy részében hiába tiltakoznak ez ellen. A Magyar Baráti Közösség javasolja, hogy abban az esetben, ha egy kérelmező magyarországi tartózkodásra jogosító dokumentumért folyamodik, s magyar nemzetiségűnek vallja magát, akkor használhassa nevét a magyar nyelv szabályai szerint. /D. L.: Magyarországon sem lehetnek magyarok? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 9./
2003. szeptember 9.
Szinte minden magyar vonatkozású rendezvényen részt vesz, sokszor besegít a szervezésbe is a Temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti Karának végzős hallgatója, Szekeres Bernadett.. Úgy érzi, hogy az etnikumok még mindig hátrányos helyzetben vannak, s ez nincs rendjén. Gyergyóalfaluról költöztek Temesvárra. Sajnálja, hogy eljöttek Székelyföldről, rokonai, barátai mind ott élnek. Képzőművészként otthon van náluk. Gyergyóalfaluban egy kis művészcsoport, a lelke Balázs József, állandó kiállítóterembe gyűjti össze az onnan elszármazottak munkáit. Ő is szívesen küld, ajándékoz szülőfalujának. Jólesik, hogy számon tartanak, visszacsalogatnak. - Amikor új otthont kerestek, édesanyja kikötötte, hogy csak olyan helyre megy, ahol van magyar iskola, és vannak katolikusok. Így telepedtek le a Temesvárhoz tartozó Győrödön. Magyar közösségre találtak, s a gyárvárosi magyar iskola jó szellemi műhely volt. A képzőművészeti középiskolából nem sok jóra emlékezik. Ott értette meg, mit jelent szórványban magyarnak lenni. Az egyetemen is megkeresi a székelyföldi diákokat. Jó kis magyar csoportot alakítottuak, évente a Bánsági Magyar Napokon közös kiállítást szerveznek. Rövidesen diplomás divattervező lesz. Úgy látja, hogy az egyetemen a gyakorlati képzés rendkívül hiányos. A divattervezés mellett a szeret festeni. Nem festményeket készít, hanem tárgyakat fest, azokat rendezi kompozícióba. - Okt. 6-ra készít egy kiállítást Dobolyi Tamás grafikussal. A 13 aradi vértanúval kapcsolatos gondolataikat szeretnék kifejezni. "Úgy érezzük, az aradi tizenhármak áldozatvállalása nem volt hiábavaló, hiszen újabb és újabb nemzedékek öntik formába az eszmét, amelyért a vértanúságot elszenvedték." - vallja Szekeres Bernadett. /Szekernyés Irén: "Akkor jó egy művész, ha megértik üzenetét" Szekeres Bernadett vallomása a kötődésekről és a művészetről. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./
2003. szeptember 9.
Márkus Barbarossa János egyike az erdélyi magyar irodalom legérdekesebb személyiségeinek. Költő, zeneszerző, elismert hegedűkészítő. Még zeneszerzőként is jelentkezett. Most hangszereket készítek, és ebből él. Nagyon szegény volt, nem tudta megvásárolni a hangszereiket, ezért inkább elkészítette őket, közölte a vele készült beszélgetésben. Kezdetben végigjárta az akkoriban engedélyezett Kelet-Európa múzeumait és mestereit, később a nagyvilág összes komoly műhelyét. Költészetét így jellemezte: "mindig is a történésnek, a korszellemnek voltam és vagyok is az embere, én nem tűröm a nosztalgiát." /Karácsonyi Zsolt: Nem tűri a nosztalgiát. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./
2003. szeptember 9.
A Korunk szerkesztősége elhatározta, hogy kötetbe foglalja és az idei őszi könyvhétre kiadja néhány jeles erdélyi magyar főnemesi család történetét. A kézirat megírására, illetve összeállítására a szerkesztők a családok leszármazottait kérték fel. A Tisza család 1867 és 1918 között két miniszterelnököt adott a nemzetnek: Tisza Kálmánt és Tisza Istvánt. A Tisza család krónikája című írás tiszta képet fest a két miniszterelnökről, ugyanis eddig számos ellentmondásos vélemény látott napvilágot róluk. A jó íráskészséggel megáldott, Marosvásárhelyen élő szerző, Tisza Kálmán megbízható források, korabeli feljegyzések és családi hagyományok alapján jegyezte le családja történetét a kezdetektől napjainkig. Tisza Kálmánról olvasható: "A XIX. század második feléből Deákon kívül neki volt a legnagyobb befolyása nemzete sorsára, hazája történelmére... Közéleti pályája az ország fénykorának és fejlődésének visszatükrözője." 1914-ben Tisza István minden erejével a háború elhárításán dolgozott. Tisza békés javaslatát azonban leszavazták. /Komoróczy György: A Tisza család krónikája. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 9./
2003. szeptember 10.
Romániának politikai és gazdasági vonalon is lépnie kell franciaországi megítélésének javítása érdekében, hogy a francia közvélemény valós és kiegyensúlyozott képet alakítson ki a romániai társadalomról, nyilatkozta Adrian Nastase kormányfő szept. 8-án Párizsban. A kormányfő rámutatott, a Romániával kapcsolatos információk legtöbbször negatív formában kerülnek a francia közvélemény elé. Nastase szerint a két ország között korábban kialakult feszült politikai kapcsolat rendeződött. /A kormányfő kedvezőbb francia megítélést remél. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 10./
2003. szeptember 10.
A Kovászna megyei Szociáldemokrata Párt (SZDP), az RMDSZ Hargita megyei honatyái és Hargita megye prefektusa szept. 9-én bírálták a Hargita-Kovászna térség újrafelosztásáról szóló törvénytervezetet, amelyet kilenc nagy-romániás (NRP), egy kormánypárti képviselő és az ukrán kisebbség parlamenti képviselője kezdeményezett. A Kovászna megyei SZDP sajtóirodájának közleménye szerint a román állam nem veszítette el autoritását a megyében, az NRP honatyáinak "indokolatlan félelméről van szó". A Hargita megyei RMDSZ-honatyák szerint a törvénytervezet "ostobaság" és a választási kampány részét képezi. Sógor Csaba szenátor kijelentette, "az NRP elkezdte a választási kampányt, és komoly dolgok helyett ostobaságokkal rukkol elő". Ráduly Róbert képviselő szerint a törvénytervezet szóra sem érdemes. Kelemen Hunor képviselő elmondta, a tervezet "támogatás nélküli értelmetlen kezdeményezés, s annak bizonyítéka, hogy valaki megpróbál az előtérbe tolakodni". /Bírálják a Székelyföld újrafelosztásának tervezetét. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./
2003. szeptember 10.
Fiatalon, jólétben" mottóval zajlott a 2. MIÉRT Akadémia Félixfürdőn. A konferencia szept. 4-től 7-ig tartott, a következő témákban: fiatal vállalkozások, vidéki gazdálkodás, pályakezdés, hitelrendszerek. Kovács Péter MIÉRT-elnök szerint arra törekedtek, hogy az ifjúság és gazdaság témába nyújtsanak nagyobb betekintést. Mesterházy Attila, a magyarországi Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium politikai államtitkára üdvözlő levelében hangsúlyozta, hogy a mai romániai magyar fiatalokat három dolog kell hogy vezérelje: küldetés-, felelősség- és kötelességtudat. Halász János a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. képviseletében elmondta, hogy a magyarországi befektetőknek szüksége van az itteni képzett fiatalokra, kereslet van, de konkrét kínálat nincs. Winkler Gyula, az RMDSZ képviselője a helyi önkormányzatok, a civil szféra pénztelenségéről szólt. A Fiatal vállalkozók, Vidéki gazdálkodás - vidéki gazdák, valamint a Politika és gazdaság kérdésköre címmel rendezett előadások is hasznos információkkal szolgáltak. Tamás Sándor RMDSZ-es képviselő felhívta a figyelmet az erdőgazdálkodás területén megjelenő gondokra: hiányoznak a fiatal magyar erdőgazdászok, az erdőgazdálkodásra specializált könyvelési cégek, illetve az erdőkérdésekben jártas jogászok. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke szerint az Európai Unióhoz való "közeledés" eredményeképpen az utóbbi évek eseményei felgyorsultak, ami gyors szemléletváltással jár, és amihez leginkább a fiatalság képes alkalmazkodni. /A 2. MIÉRT Akadémia az ifjúság és a gazdaság témába nyújtott nagyobb betekintést. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 10./
2003. szeptember 10.
Szept. 9-én a képviselőház ülésén, a napirend előtti felszólalások során dr. B.-Garda Dezső képviselő hangsúlyozta, hogy akadályozzák az erdők visszaszolgáltatását. A Csíkszeredai Erdészeti Hivatal nem hajlandó visszaszolgáltatni bizonyos erdős területeket jogos tulajdonosaiknak, holott erre törvény kötelezi őket, azzal érvelve, hogy ezeknek a területeknek hidrológiai és erózióvédelmi szerepük van, és ezáltal nem kerülhetnek vissza magántulajdonba. A képviselő rámutatott, hogy ezek az érvek nem valósak. Egyértelműen állítható, hogy hivatali visszaélésről van szó. /Dr. B.-Garda Dezső képviselő szerint. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 10./
2003. szeptember 10.
Mind nagyobb számban szereltetnek egyéni kazánt a tömbházlakók
Bár nem kis összegbe kerül a beszerelés, egyre többen szereltetnek egyéni hőközpontot tömbházlakásukba. A távhőszolgáltató cégek lassan megszűnésre ítéltetnek. Szatmárnémetiben idén teljesen megszűnt a távhőszolgáltatás, Kézdivásárhely lakói már évek óta saját maguk gondoskodnak a téli melegről lakásaikban, és ha a kormány nem talál sürgősen megfelelő megoldást, hasonló sorsra juthatnak a gyergyószentmiklósiak is. Mivel a távfűtés évről évre egyre drágább, a tömbházlakók országszerte mind nagyobb számban kérvényezték a rendszerről való leválást. Kolozsváron mintegy 15 ezren váltak eddig le a távfűtési rendszerről, ez a fogyasztók körülbelül 17 százalékát jelenti. Marosvásárhelyen a lakók 18,7 százaléka választotta az alternatív fűtési rendszert vagy a fagyoskodást. Sepsiszentgyörgyön a leválók aránya elérte a 60 százalékot. /Halálra ítélt távhőszolgáltatók. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./
2003. szeptember 10.
Szept. 9-én Kolozsváron újrakezdődtek az 1994-ben etnikai feszültségeket kiváltó ásatások a Fő téren. Kilenc évvel ezelőtt Gheorghe Funar kezdeményezésére kezdték el az ásatásokat. Akkor azzal indokolták az "akciót", meg akarják találni a Kolozsvár helyén egykoron állt római település, Napoca fórumát. A munkálatok ürügyén Funar szerette volna eltávolíttatni a főtérről Mátyás király bronz lovasszobrát. Carmen Ciongradi, az Erdélyi Történelmi Múzeum szóvivője elmondta, a munkálatokat szakmai szempontból érdemes folytatni. A szóvivő hozzátette: a kolozsvári szakemberek szeretnék alaposan tanulmányozni a föld alatt talált ókori épület maradványait. Korábban, helyi szinten a pártok között már kialakult valamiféle egyetértés arról, hogy az egykori "gödörháborút" lezárják, a gödröket betömik, Theodorescu miniszter döntése meglepte mind a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, mind pedig a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi képviselőit. Az RMDSZ helyi képviselői tiltakozásukat fejezték ki az ásatások folytatása ellen, és Razvan Theodorescu azonnali lemondását, illetve leváltását követelték. /P. Zs.: Folytatják az ásatásokat a Fő téren. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./
2003. szeptember 10.
Egyenlő esélyek a rendőriskolában? Nincsenek, szögezte le hozzászólásában Bedő Béla ny. ezredes. Felidézte a múltat. Románia állampolitikai rangra emelte az antiszemitizmust az 1940. aug. 9-én kiadott 2659. számú törvényrendelettel, amely meghatározta a Romániában lakó zsidók helyzetét. Ez a rendelet a román állampolgárokat szétválasztja "vér szerinti románokra" (romani de singe) és "román állampolgárokra" (cetateni romani). A zsidó megnevezést három kategóriába sorolta: vallási, rituális és vér szerinti kritérium alapján. Ezeket eltiltotta egyes állampolgári jogok gyakorlásától. Attól függően, hogy melyik kategóriába tartoznak, nem tölthetnek be közigazgatási állásokat, nem vehetnek részt az ügyigazgató, -intéző tanácsokban, vidéken nem vásárolhatnak ingatlan javakat, nem lehetnek hivatásos katonák. Ez a gyökere az etnikai, nem román elemekkel szembeni ideológiának, mely új fejlődésnek indul az 1965. évtől, N. Ceausescu hatalomra jutásának idején. Ceausescu 1978-ban a Központi Bizottság plenáris ülésén megadta az ,,értékes utasítást", hogy a hadseregben és belügyekben szolgáló ,,jidani, banghini" és mások legyenek eltávolítva. Bedő idézte Ion Mihai Pacepa Vörös horizontok című visszaemlékezéséből a következőket: ,,Ceausescu mindig is fanatikus nacionalista volt, és ez leginkább személyi politikájában nyilvánult meg. Csak fajtiszta románok, akik származásukat két generációig vissza tudták vezetni, és a román határokon belül születtek, tölthetnek be olyan párt- és állami tisztségeket, amelyek kapcsolatban voltak a titkosszolgálattal. A DIE-ben betöltött állásomnak a feltétele a három generációra visszavezethető tiszta román vér volt. Más etnikai származású románokat, még akkor is, ha családjuk már több nemzedéken át Romániában élt, szigorúan eltiltottak attól, hogy bizonyos állásokat töltsenek be a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának nemzetvédelmi osztályán, a DIE-ben, illetve a Securitate főhadiszállásán vagy a fegyveres erők vezérkarában. Miután Ceausescu hatalomra jutott, csendben még azokat is eltávolította beosztásukból, akik nem román származásúakkal házasodtak össze. Csak néhány zsidót, magyart és németet hagyott magas pozíciókban, elsősorban propagandacélból, de hangzatos címeik ellenére nem tudhattak semmit Ceausescu igazi titkaiból. Az az erőfeszítése, hogy vértisztítást hajtson végre a román kormányban, kísértetiesen emlékeztetett Hitlernek az árja nemzet létrehozására irányuló kísérleteire. A Romániában élő magyarokat utálta N. Ceausescu a leginkább nagy számuk és összetartozásuk miatt. (...) A hatvanas évek vége felé Ceausescu elkezdte az Erdélyben tömbben élő magyarokat csendben szétszórni Romániában."A hadseregben is ez az elgondolás lett úrrá már a hatvanas évek elejétől. A magyar vagy más etnikai származású katonatiszteket kezdték kihelyezni Moldvába, Munténiába, Dobrudzsába és Olténiába. Bedő is így került Nagyszebenből Pitesti-re, ahol 25 évig mindig kérte visszahelyezését, de csak mint nyugdíjas kerülhetett haza, Sepsiszentgyörgyre. Azok a más nemzetiségű aktív katonák, akik nem voltak hajlandók átköltözni családjukkal Erdélyből a fent említett vidékekre, a századosi rangnál nem sokan vitték feljebb, vagy egyszerűen találtak okot, és leszerelték őket. Itt-ott persze maradt belőlük propagandacélból, de jobb beosztást így sem kaptak tudásukhoz méltóan. Bedőnek van román származású kollégája, aki magyar leányt vett feleségül. Irodai munkára kényszerült, mert a tábornok felettese kérdésére - mikor akarja családi dolgait elrendezni, vagyis magyar feleségétől elválni? - nem reagált. A katonaiskolákba való toborzásra a megyékbe román származású tiszteket küldtek, akik nem írott, hanem szóbeli utasításokat kaptak az e célra való felkészítőn arra, hogy találjanak valamilyen okot a nem román származású jelentkezők elutasítására. Ezen elképzelés a román hadsereg fegyveres erőinek, a belügyiek tisztikarának tisztán tartására etnikailag és ezek tisztogatása még az 1989-es fordulat után is folytatódik. Diabolikus, tekervényes fondorlatokat találtak ki, ügyelve arra, hogy adott esetben tudják bebizonyítani a közvélemény (hazai és külföldi) előtt azt, hogy ,,nincs Romániában etnikai megkülönböztetés". Ezen ideológia áldozata lett az a kisfiú is, aki a Mihai Viteazul-szobor robbantásánál halt meg. A közvélemény előtt be kellett bizonyítani, hogy a sepsiszentgyörgyi belügyiek magyar származású főnökei nem képesek megvédeni a román jellegű műemlékeket, és el kell távolítani őket. /Bedő Béla ny. ezredes: Egyenlő esélyek? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 10./
2003. szeptember 10.
Visszakerült a római katolikus egyház tulajdonába a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium épülete - tájékoztatta a Hargita Népét Nagy Benedek, az Országos Restitúciós Bizottság elnökének tanácsosa. A testület 48 ingatlan visszaszolgáltatásáról döntött, ebből 22 az erdélyi magyar történelmi egyházak tulajdonába kerül vissza. A csíkszeredai gimnázium épülete mellett még két csíksomlyói iskolaépület, négy gyergyószentmiklósi ingatlan - ebből háromban iskola működik -, a gyergyóditrói kórház és a csíkszentsimoni elemi iskola épülete szerepel a visszaszolgáltatott ingatlanok listáján. A felsorolt ingatlanok tulajdonjogát kapják meg az egyházak, de a bennük működő intézmények további öt évig bérlőként működhetnek az épületekben. /Sarány István: Márton Áron Gimnázium. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 10./
2003. szeptember 10.
Székely határőrök nyomdokain címmel immár harmadik alkalommal szervezte meg augusztus 21-30. között a Tenni Közösen Próbálunk Szentmártoni Ifjúsági Társulat történelmi és honismereti táborát az Úz völgyében, több mint 40 hazai és határon túli fiatal részvételével. A táborban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hallgatói is megjelentek. A táborozás alatt a résztvevők bejárhatták az I. és II. világháborús hadszíntereket, ismerkedtek a vidékkel és az egykori történelmi eseményekkel. Dr. Szabó József János hadtörténész érdekes, terepbejárással egybekötött előadások keretében ismertette meg a hallgatókkal az Úz völgyében lezajlott eseményeket, valamint az Árpád-vonal hadászati jelentőségét. Külön színfoltot jelentett a háromszéki veteránok csoportja. A fiatalok a haditemetőt is rendbe tették. /Gergely András, Csíkszentmárton: Székely határőrök nyomdokain. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 10./
