Cseresznyés Pál, a magyarországi székhelyű Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tiszteletbeli elnöke és Toroczkai László, a HVIM elnöke közleményükben kifejtették, a HVIM "kitörő örömmel" fogadta a Székely Nemzeti Tanács létrejöttét és üdvözli az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményező bizottságát. A nemzeti tanácsokat "történelmi tettnek", illetve "az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb eseményének" tartják. Ugyanakkor a HVIM "aggódva figyeli, ahogy a román hatalom egyre durvábban fenyegeti és támadja a Székely Nemzeti Tanácsot, illetve annak tagjait és aktivitását". Az aláírók kilátásba helyezték, hogy amennyiben "az önrendelkezésért tevékenykedő személyeket atrocitás éri" a Toroczkai vezette mozgalom a nemzetközi közvéleményhez fordul és "kemény választ ad Bukarestnek". Kifejtik: az eddigi zaklatások miatt a kanadai és az amerikai egyesült államokbeli Magyar Jogvédő Hálózathoz és több európai szervezethez fordulnak. Nov. 14-én tiltakozó megmozdulást tartanak a szegedi román főkonzulátus előtt és petíciót adnak át a külképviselet vezetőjének. /(k. o.): A nemzeti tanácsok védelmében a HVIM. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./
2003. november 11.
Kicsit mindenki meghökkent azon, hogy Magyarország ifjúsági és sportminisztere, Gyurcsány Ferenc Erdélybe látogatott. Állítólag az RMDSZ és személyesen Markó Béla kitartó és állhatatos meghívásának tett eleget a Magyarországon is igen vitatott "előéletű" miniszter, aki Medgyessy Péter miniszterelnök támogatásával jutott miniszteri bársonyszékhez, s kinevezése még az MSZP berkeiben is vert némi hullámokat. Gyurcsány "előéletét" nagyon sokan feszegetik az anyaországban, s üzletemberi ténykedését pénzügyi-gazdasági botrányok egész sorozatával (K & H, paksi atomerőmű stb.) hozzák kapcsolatba, ahol neve szinte törvényszerűen a mostani miniszterelnökével együtt jelenik meg. Barátságuk vitathatatlan, egyesek tudni vélik, hogy a 2006-ban esedékes választásokon Gyurcsányt - Medgyessy utódaként - a szocialisták egyenesen a kormányfői tisztségért indítják majd csatába Orbán Viktor ellenfeleként.Gyurcsány jött, látott és... ígért. Az RMDSZ vezetőivel való tárgyalásain újra és újra hangsúlyozta, a magyar kormány föltett szándéka oly módon támogatni az erdélyi magyarságot, hogy az saját szülőföldjén találja meg a boldogulás útjait. /Magyari Lajos: Gyurcsány Erdélyben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./
2003. november 11.
Erdélyben járt Gyurcsány Ferenc, a magyar kormány gyermek- ifjúsági és sportminisztere. A látogatás megerősítette azt, ami eddig is nyilvánvaló volt: a balliberális kormány nem kezeli sem kiemelten, sem fontosságának megfelelően a határon túli magyarságpolitikát. Gyurcsány kijelentette, hogy a magyar kormány a jövő esztendei költségvetés tervezetében a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem számára mindössze 1,8 milliárd forintot irányzott elő. Nos, ez 200 ezerrel kevesebb az eddigi 2 milliárdnál, és jóval kevesebb annál, mint amennyi szükséges lenne az egyetem kitűzött céljainak megvalósításához. Leszögezte továbbá: "A magyar kormány a romániai magyar ifjúságot érintő problémákban egyetlen hivatalos partnerének ezentúl az RMDSZ-szel együttműködő Magyar Ifjúsági Értekezletet (MIÉRT) tekinti". Ez tiszta beszéd, világos üzenet annak a Magyar Ifjúsági Tanácsnak, amely az 1989 után alulról szerveződött s az RMDSZ-től való függetlenséget mindmáig megőrzött ifjúsági szervezeteket tömöríti. Ezután mondta a miniszter, hogy tartózkodni fognak az ifjúsági szervezeteknek juttatandó anyaországi támogatások elosztási módjába való beavatkozástól. /Sz. L.: Egyenes beszéd - ferde szándék. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./
2003. november 11.
Temesváron a város egyik legrégibb szobrát, a második pestisjárvány végét idéző Szabadság téri emlékművet firkálták össze a nov. 10-re virradó éjszakán ismeretlen tettesek. Az ANTI-ROMNIA, PRO-AUTONOMIA felirat alatt három náci színezetű jelkép látható. A XVIII. század utolsó negyedében emelt szobrot legutóbb három éve restaurálták. Laslavic Tímea: Szoborgyalázók. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./
2003. november 11.
Növekszik a Chisinau-Bukarest ellentét. Vlagyimir Voronyin, a Moldovai Köztársaság elnöke beszédében helyet kapott a moldovai nyelv féltése, amely visszatérő elem az oroszbarát politikus beszédeiben. Voronyin kezdeményezésére nyilvánították az oroszt második hivatalos nyelvvé Moldovában, illetve tették kötelezővé a Moldovai Köztársaság történelmének a román történelemtől független oktatását. A chisinaui hatóságok beszüntették a bukaresti közszolgálati televízió adásainak sugárzását és felmondták azt a kétoldalú egyezményt, amely lehetővé tette, hogy évente kétezer moldovai fiatal tanulhasson ösztöndíjjal romániai egyetemeken. A Tarlev-kormány megtagadta a kétoldalú határegyezmény aláírását. 2001-ben az akkor egy éve sem kormányzó kommunisták igazságügyi minisztere expanziós politikával vádolta meg Romániát az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén. Válaszként Adrian Nastase román miniszterelnök lemondta tervezett moldovai látogatását, Ion Iliescu államfő pedig az igazságügyi miniszter leváltását és bocsánatkérést követelt a Tarlev-kabinettől. Ez a mai napig nem történt meg./Szőcs Levente: Alapszerződés "moldovaiul". = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./
2003. november 11.
A székelyföldi állomásokon is elhelyezik a kétnyelvű táblákat a vasútállomásokon.Összesen negyven magyar helységnévtáblát helyeznek el ezen a héten a Gyergyószentmiklóson és környékén, valamint Maros megyében, jelezte Borbély László képviselő, hozzátéve, hogy ezután következnek a Székelyföld északi peremén végighaladó vasútvonal olyan állomásai, mint például Maroshévíz és Déda. A rendelkezés az országban közel 300 vasútállomást érint. /Benkő Levente: Gyergyó és Maros következik. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./
2003. november 11.
A zsidóellenes pogromok sorozatát elindító Kristályéjszakára emlékezett nov. 10-én Marosvásárhelyen a Pro Europa Liga és a zsidó hitközség. Nagyváradon újraavatták a holokauszt bihari áldozatainak emlékművét, és újabb, a deportáltakra emlékező köztéri alkotás tervén dolgoznak. Az új emlékművet a Rhédey parkban állítanák fel, mivel innen indultak azok a szerelvények, melyek a váradi gettó több mint 30 ezer lakóját a haláltáborokba szállították./Antal Erika, Pengő Zoltán: A zsidóellenes pogromokra emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./
2003. november 11.
Mostani tanácskozásunkat egy olyan statisztika tette megalapozottá, mely a romániai magyar óvodások, iskolások arányát vizsgálta az 1992-es és a 2003-as adatok tükrében - mondta Kötő József, az RMDSZ oktatási ügyvezető alelnöke nov. 7-én, Kolozsvárott ama találkozón, melynek célja a szórványövezet anyanyelvi oktatási gondjainak megvizsgálása, az erdélyi magyar kistérségek iskolaközpontjai hálózati tervének előkészítése volt. A megbeszélésen a szövetség területi szervezeteinek oktatási alelnökei mellett ott volt Takács Csaba ügyvezető elnök, eljöttek a történelmi magyar egyházak és a civil szervezetek képviselői is. Meghívott előadóként Vetési László református lelkész, Erdei Ildikó temesvári pedagógus és Papik Péter, a magyarországi Régió és Kistérség a Pedagógiai Szolgáltatásban projekt igazgatója vett részt. Míg az 1992/1993-as tanévben, amikor a magyarság Románia összlakosságának 7,1%-át képezte, 209.077 magyar óvodás, általános és középfokú iskolás diák járt magyar tannyelvű intézménybe (országos szinten 5,3%), addig a 2002/2003-as tanévben, amikor a 2002-es népszámlálás adatai szerint a magyar nemzetiségűek részaránya országos szinten 6,6%-os, 176.610 magyar óvodást és diákot tartanak számon (az országos szinten beiskolázottak 4,8%-a). S nem hagyható figyelmen kívül, hogy közel 50 ezer magyar anyanyelvű diák román nyelven tanul - tájékozatta Kötő József a tanácskozás résztvevőit. Takács Csaba szerint nem lehet mindenhol fenntartani a meglévő I-VIII. osztályt, de meg lehet tartani az I-IV. osztályokat működtető iskolákat. A szórványövezet anyanyelvi oktatási gondjainak megoldására egy többlépcsős terv kidolgozása van folyamatban - tájékoztatott Kötő József. Ennek egyik, igen fontos szakasza kistérségi oktatási központok kialakítását célozza, melyek nyitottak a bentlakásos rendszerre. Kijelölésüknél elsősorban megközelítési, vagyis a kistérség természetes vonzási törvényeit kell figyelembe venni. Ez feltételezi az erdélyi magyar iskolahálózat térképének elkészítését. (RMDSZ- tájékoztató) /Többlépcsős terv a szórványövezet anyanyelvi oktatási gondjainak megoldására. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./
2003. november 11.
A Kovászna megyei tanfelügyelőség nyilvántartása szerint az utóbbi években évente mintegy ezer gyermekkel kevesebb jár iskolába, illetve óvodába. A 2003/2004-es tanév Kovászna megyében 41410 gyermekkel indult, a legdrasztikusabb létszám csökkenés az V-VIII. osztályosoknál volt, szám szerint 1055. Némi növekedés tapasztalható az elemi osztályokban, ám a tavaly előrejelzett 800 helyett (a hatéves korúak beiskolázására számítottak) csupán 303-mal több az elemista mint tavaly, s míg a szakiskolákban is csökkent a létszám, közel félezerrel növekedett a líceumokban. A posztliceális oktatásban is drasztikus létszámcsökkenés tapasztalható az utóbbi években, főként azóta, amióta Sepsiszentgyörgyön a Babes-Bolyai Tudományegyetem főiskolát működtet. /Évente 1000-el kevesebb diák. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./
2003. november 11.
Nagyváradon rendezték meg a hét végén az erdélyi magyar régészeti konferenciát. A résztvevők az erdélyi magyar régészet újjászervezése mellett tették le a garast, megalakítva a Pósta Béla Egyesületet. Intézményes hátteret kívánnak biztosítani a képzés és továbbképzés, illetve a magyar tárgyi múltat felmérő kutatások bővítésére. A rendszerváltás után Kolozsváron újraindított archeológusképzéssel immár kitermelődik egy új kutató ifjúság. A mintegy harminc főnyire duzzadt fiatal archeológusok összefogását sürgette dr. Bajusz István adjunktus, a kolozsvári régészeti katedra vezetője, aki előadásában ismertette az erdélyi magyar régészet múltját a 19. századtól, amikor is 1859-ben a Mikó Imre, Erdélyi Széchenyije alapította Erdélyi Múzeum-Egyesület révén elkezdődtek az első szervezett történeti kutatások, majd megszerveződött a régészképzés. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület nagyváradi fiókszervezetének égisze alatt megtartott konferencián a szervezők nevében Lakatos Attila régész beszélt, az ifjúságot köszöntötte dr. László Attila egyetemi tanár és dr. Székely Zsolt régész, aki hangsúlyozta: negyedszázados kiesést kell pótolniuk. Dr. Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke szerint elkezdődött a szakosodás, a régészet pedig számos kérdés megválaszolásában segítheti majd a határterületek kutatóit. AZ MTA Régészeti Intézetétől érkező Benkő Elek és a NKÖM részéről Hatházi Gábor hangsúlyozták, hogy szakmailag és lehetőség szerint anyagilag is támogatják a Pósta Béla Egyesület tevékenységét. A létrehozandó intézet vezetőjéül dr. Bajusz Istvánt választották. A két napos konferencián mintegy húsz dolgozatot mutattak be a régészek. /(Balla Tünde): Erdélyi magyar régészegyesület alakult. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./
2003. november 11.
Bereckben létrejött a Feketeügy Egyesület, melynek célja megalakítani a magánerdészetet. A Feketeügyhöz a kézdimartonosi és ozsdolai római katolikus egyház, a hilibi, a hatolykai, az ozsdolai és a berecki közbirtokosságok társulnának, összesen ötezer hektár erdővel. Előreláthatóan Kézdivásárhely, Bereck és Lemhény önkormányzata is csatlakozni fog a magánerdészethez, ezáltal területük a kétszeresére nőhet. Tavaly Kézdivásárhely után Kézdiszéken Bereckben alkalmaztak a legtöbb, 130 munkanélkülit közhasznú munkára. A múlt évi tapasztalatból okulva idén már csak 10-20 embert alkalmaznak, mivel nagyobb létszámmal rendkívül nehéz dolgoztatni. /(Iochom): Berecki hírhalom. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./
2003. november 11.
Háromszéki diáklány nyerte a harmadik alkalommal tartott országos középiskolás balladaversenyt a hét végén Sepsiszentgyörgyön. A Kriza János emlékét ápoló hagyományőrző vetélkedőn Albert Ernő, a zsűri elnöke hangsúlyozta: a népballadáknak máig nagy szerepük van a különböző tájegységek nyelvjárásának ébrentartásában. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége abból a meggondolásból szervezi évről évre a balladamondó versenyt, hogy ezzel is hozzájáruljon nyelvi gyökereink megőrzéséhez. Ezért hívnak meg szórványvidéki iskolákat is a vetélkedőre. Csíki, udvarhelyi, marosi és háromszéki, valamint csángó balladákat mondtak el a résztvevők. /(fekete): Nyelvi gyökereink megőrzéséért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./
2003. november 11.
A nagyváradi filharmónia tavaly alakult magyar néptáncegyüttese A só útja című táncjátékkal először mutatkozott be nov. 9-én Nagyváradon. A Zsidó Ferenc és László Csaba dramaturgiai ötletein alapuló táncjáték a só útját követi Erdélyen át, kitermelésének helyétől, a Székelyföldtől egészen az alföldig. Ennek megfelelően sóvidéki, küküllőmenti román, cigány és magyar, mezőségi, kalotaszegi, szilágysági és szatmári táncok kerültek be a táncrendbe. A László Csaba, az Udvarhely Néptáncműhely művészeti vezetője által rendezett, koreografált előadást az Állami Színház Szigligeti társulatának bérletes előadásaként láthatja a közönség, majd kiszállásokon is megtekinthető lesz. /Pengő Zoltán: A só útja Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./
2003. november 11.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma felmérést végez a határon túli magyar kulturális szervezetek körében. Márton Árpád RMDSZ-képviselő nov. 10-én Sepsiszentgyörgyön elmondta, a magyar minisztérium több mint 2.700 kérdőívet küldött szét a különböző kulturális intézményeknek, alapítványoknak, művelődési egyesületeknek és könyvtáraknak, ebből 1.670-et Romániába. A képviselő szerint a felmérés eredményét a jövő év tavaszán teszik közzé. A kezdeményezés célja felmérni, hogyan vélekednek ezek az intézmények a magyar kormány által biztosított pénzügyi támogatásokról, ezért ilyen kérdések szerepelnek a kérdőíveken: Részt vettek-e 2002-ben valamilyen finanszírozási programban? Sikeres volt a projekt? Mennyire volt hasznos a támogatás? A romániai kulturális intézmények három úton juthattak a magyar kormányzati finanszírozásokhoz: az Illyés Közalapítványon, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumán és a Communitas Alapítványon keresztül. A magyar kormány idén mintegy 600 millió forintot biztosít a romániai magyar kulturális intézmények támogatására, ebből 100 milliót a moldvai csángók támogatására különítettek el, mondta Márton Árpád. /Magyar kormányzati felmérés a határon túli magyar kulturális szervezetekről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./
2003. november 11.
Vandálok sírköveket gyaláztak meg az elmúlt napokban a Csíkszentmihály katolikus temetőjében. A mintegy két és félezer lakosú település katolikus temetőjében az ismeretlen elkövetők öt síremléket dúltak fel, a sírköveket feldöntötték és összetörték. Áprilisban hasonló sírgyalázás történt a Csíkszeredától mintegy 50 kilométerre lévő örmény temetőben is: akkor a vandálok közel tíz síremléket rongáltak meg, és a nyughelyekről elloptak nyolc, vasból készült keresztet. /Temetőgyalázás Csíkszentmihályon. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./
2003. november 11.
Nov. 7-én a jelentősebb kolozsvári ifjúsági szervezetek találkoztak a Protestáns Teológiai Intézetben. A találkozót a Magyar Ifjúsági Tanács, az Areopagus Alapítvány, az Erdélyi Magyar Ifjak, valamint a Kolozsvári Református Ifik Szervezete kezdeményezte. Herédi Zsolt szociológus beszélt az ifjúsági szféra és a politika kapcsolatáról. Herédinek egyik tanulmánya az RMDSZ ifjúságpolitikáját elemezte mint az alulról építkezés csődjének tökéletes példáját, komoly vitát váltott ki. Az előadás témakörét leginkább a politikának a civil szférával való összefonódása határozta meg. Az 1989-es változás után az erdélyi magyarságnak megsokszorozódtak betölthető elitpozíciói, s ez nemcsak felhígulást eredményezett, hanem az ifjúsági szervezetek kádertartalékként kialakított térnyerését is. A helyek idővel megteltek, a bent lévők féltették beosztásukat. Ez is hozzájárult a MIT kilépéséhez az RMDSZ kirakat-struktúráiból. Közben felcseperedett az újabb nemzedék, mely számára már itt sem volt hely, ugyanakkor más tulajdonságok határozták meg, mint elődjét: globalizált lévén, hiányzott belőle a nemzeti szolidaritás, és karrierista beállítottságú volt. Ez ideális volt az RMDSZ-szel együttműködő, látszólag civil, tulajdonképpen politizáló, illetve tagjait arra kiképző ifjúsági szervezet számára, melyből a politikai polcokra kerülés a szolgalelkűség fokának alapján történik. /Bagoly Zsolt: Tisztánlátó fiatalok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./
2003. november 11.
Nov. 8-án, Suceavában, a múzeumban több mint húsz személy gyűlt össze az RMDSZ helyi szervezetének alakuló ülésén. Közel két hónapos előkészítési munka után a suceavai kezdeményező csoport tagjai sikerrel könyvelhették el, hogy a megye magyar közössége igényt tart az önszerveződésre. A szövetséget a szórvány és szociális kérdésekért felelős főosztály vezetője, Porcsalmi Bálint ügyvezető alelnök képviselte. A suceavai RMDSZ szervezet jogi hátteret biztosítana a helyi közösségnek, illetve lehetővé tenné a hatékony és folyamatos kapcsolattartást a romániai magyarság országos szintű képviseletével. Az RMDSZ-szervezet alapító nyilatkozatát harminckilenc személy írta alá. Ezt követte az ideiglenes vezető testület kijelölése, amelynek tagjai a suceavai, falticeni-i, Vatra Dornei-i, Gura Homorului-i és Campulung Moldovenesc-i kezdeményező csoportok képviselői. A jelenlévők dr. Hapenciuc Adriana Klárát, a suceavai kezdeményező csoport vezetőjét bízták meg a további lépések lebonyolításával, valamint az RMDSZ- szel való kapcsolatok kiépítésével. /RMDSZ-szervezet Suceaván. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./
2003. november 11.
Nyárádszeredában, a Konzultációs Központban 1993-ban kezdődött a kertészmérnöki oktatás, miután a budapesti Szent István Egyetem Kertészettudományi Kara létrehozta a városban a levelező tagozatát. Azóta a hét évfolyamon 205 végzős vette át a mérnöki diplomát. Dr. Jakab Sámuel, aki kezdettől a levelező tagozat vezetője, elmondta, hogy a szeptemberben indult évfolyamnak 50 hallgatója van Erdély csaknem minden magyar vidékéről. Rákapcsolódtak a világhálóra. Tizennégy számítógépet helyeztek üzembe. Közvetlen kapcsolatot tudnak teremteni a budapesti anyaintézettel, a Szent István Egyetemmel. (Neve 2004. január 1-jétől megváltozik, Corvinus Egyetem lesz.) A hallgatók közül bárki kérhet az egyetem kertészettudományi karáról információkat, a könyvtárból szakanyagokat. Kapcsolat teremthető más könyvtárakkal is, többek között a Magyar Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Intézettel. 8000 kötetes könyvtárukat idén korszerűsítették, a teljes könyvállomány nyilvántartását számítógépre viszik. A 72 éves Jakab Sámuel hatalmas erővel dolgozik, sokszor utazik Budapestre, nemcsak Nyárádszeredán tanít, Kolozsváron is oktat az egyetemen. "Az, amit csinálok, nem fáraszt. Értelmét látom a munkámnak, mert az eredmény mindig megmutatkozik, ez újabb kedvet, erőt ad a folytatáshoz." "Ezt a munkát nem szabad pénzért végezni, csak belső indíttatásból" - vallja. /Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./
2003. november 11.
Elindult útjára A Hét új folyama. Az első szám vezércikke "a hagyomány és időszerűség, a folytonosság és a megújulás" ígéretét hangsúlyozta. Nagy Pál egykori munkatársként megjegyezte, az eddigi három lapszám hasábjain nemigen érzékelhető sem a hagyomány, sem a folytonosság jelenléte. Egy rövid közlemény szerzője szerint "a helyzet úgy áll, hogy a posztnemzeti kultúrák, a transznacionális világ egyben a nemzetállami kultúra fenntartásához szükséges térszerkezet összeomlását is magával hozta". A média szerepéről szólva ugyanitt ilyenképpen vélekedik e cikkecske írója: "A Transindex például nem pusztán egy egyszerű portalsite, hanem megítélésem szerint a romániai magyarok kulturális identitásának egyik legfontosabb lehetősége, a kibontakozás eddig nem sejtett útja". És a Transindex szoros összefüggésben van "a Transzközép ironikus posztmodern gegjével". Nagy Pál aggasztónak látja, hogy a mohó "újraértelmezés" hevében mindinkább háttérbe szorul a kultúra nemzeti jellege, s eluralkodóban a divatfogantatású "transznacionális" zagyvaság. Az uniós csatlakozás után is változatlanul megmaradnak, tovább fejlődnek a nagy múltú nemzeti kultúrák, a sok évszázados szellemi hagyományok. /Nagy Pál: Notesz. Harmadik nekifutás. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./
2003. november 11.
Három évi szünet után nov. 9-én, vasárnap ismét találkozott Marosszentgyörgyön néhány műkedvelő csoport. Hét csoport mutatkozott be: a helyiek több csoportja mellett a marossárpataki kultúrotthon színjátszói, a szászrégeni Népszínház Tamás Ibolya vezette csoportja és a megfiatalított szászrégeni Orizont. Kovács Levente rendező, a színiakadémia rektora együttérzéssel beszélt a műkedvelésről. - Azért jövök el mindig szívesen ide, mert egykor magam is műkedvelőként kezdtem a pályát - jegyezte meg. Valószínű, hogy Marosszentgyörgyön is népszínház alakul a közeljövőben. /Bölöni Domokos: Marosszentgyörgy. Népszínház alakulhat. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./
2003. november 11.
Nov. 9-én istentisztelet keretében ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját a marosvásárhelyi Cserealji Református Egyházközség kórusa. Az ünnepségre meghívták Lászlóné Varga Judit alapító karvezetőt és Varga Lászlót, a gyülekezetépítő nyugalmazott lelkipásztort is. Nehéz időkben, 1988-ban kezdett el énekelni a Cserealji Kórus. Nagy Ferenc, a Kárpát-medencei Kórusszövetség elnöke szerint örvendetes az a tény, hogy Erdély-szerte egyre többen kapcsolódnak be a kórusmozgalomba. /(mezey): Visszapillantó. Tizenöt éves a Cserealji Kórus. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./
2003. november 11.
Nov. 9-én ért véget Felszeg két neves iskolájának helyismereti vetélkedője, amelyet Kalotaszeg nagyasszonyáról, Gyarmathy Zsigáné született Hory Etelkáról neveztek el. A Gyarmathy Zsigáné honismereti vetélkedőt immáron negyedik alkalommal rendezték meg, két ízben a bánffyhunyadi V-VIII. osztályos diákok számára, és két alkalommal Kalotaszentkirályon, a helyi és a kőrösfői diáksereg számára. Az irodalmi vetélkedőt az ügyességi vetélkedők követték. A néprajzi vetélkedőn a versenyző csapatok egy, a vidékükre jellemző népszokást elevenítettek meg, eredeti viseletben. Magyarvalkón a csapatok akadályversenyen vettek részt. /Kismihály Hajnalka: Térképpel és tudással egymásért. Véget ért a IV. Gyarmathy Zsigáné Helyismereti Vetélkedő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./
2003. november 11.
Kolozsváron a Magyar Állami Operaház okt. 25-én mutatta be Léo Delibes táncjátékát, a Coppéliát. A Duna Televízió rögzítette a bemutatót és várhatóan karácsony körül látható lesz az ifj. Harangozó Gyula nevével fémjelzett balettest. /Szabó Zoltán Attila: Coppélia: varázslat színpadon és tévéképernyőn. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./
2003. november 11.
Nov. 8-án, az egri Petrás Incze János Kulturális Egyesület emléktáblát helyezett el Egerben a Hittudományi Főiskola falán a néhai klézsei minorita áldozár, neves népköltészeti gyűjtő emlékére, aki ebben az intézetben végezte tanulmányait, ott szentelték pappá 1836-ban. Az emlékünnepségre Petrás Incze János születésének 190. évfordulója alkalmából került sor. Az 1813-ban Forrófalván született szerzetes előbb Pusztinán volt segédlelkész, majd plébános Klézsén, 1886. szept. 6-án bekövetkezett haláláig, amikor rablógyilkosság áldozata lett. Döbrentei Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia titoknoka buzdította a népköltészeti gyűjtőmunkára. 1842-től kezdődően közölte moldvai csángó ballada- és népdalgyűjtéseit különböző magyarországi folyóiratokban; gyűjtőmunkájának gyümölcsét egészében Domokos Pál Péter és Rajeczki Benjamin tette közzé három kötetben, Csángó népzene címmel, 1956-61 között. Domokos Pál Péter e szavakkal méltatta személyiségét: "...a moldvai életnek legrokonszenvesebb, legkedveltebb és legtevékenyebb papja, valószínűleg a Zöld Péter által említett forrófalvi krónikaíró, Petrás Mihály kántornak egyenes leszármazottja". A bronz dombormű Csoma Gergely szobrászművész munkája. A Petrás Incze János portréja melletti szöveg hirdeti az arra járónak: "Petrás Incze János emlékére. 1813 Forrófalva - Megölték 86-ban Klézsén. Moldvai csángómagyar minorita pap. Ő volt az első csángó népdalgyűjtő, aki a papi szemináriumban fejezte be tanulmányait 1836-ban. Állíttatta a Petrás Incze János Kulturális Egyesület." A néhai pap és tudós emlékét dr. Csizmadia István, az Egri Érseki Hittudományi Főiskola rektora és Mag Lászlóné, a Petrás Incze János Kulturális Egyesület elnöke idézte meg a szép számmal összegyűlt hallgatóság előtt. Az eseményen közreműködött a külsőrekecsini csángómagyar népdalkör és Petrás Mária, Magyarországon élő csángó keramikusművész és népdalénekes. A városháza dísztermében tudományos üléssel tisztelegtek a népdalgyűjtő emléke előtt. Az ülésen dr. Kartal Ernő, a minorita rend magyarországi tartományfőnöke a szerzetesközösség múltját elevenítette fel; Halász Péter néprajzkutató, a budapesti Lakatos Demeter Csángómagyar Egyesület titkára előadása Petrás Incze János életútját elevenítette fel, Harangozó Imre néprajzkutató pedig a róla őrzött emlékeket idézte meg. Domokos Mária zenetörténész, "a csángók apostola", néhai Domokos Pál Péter leánya a csángó népzenekutatás történetéről tartott előadást; Jáki Sándor Teodóz bencés tanár, a Lakatos Demeter Csángómagyar Egyesület elnöke, aki az utóbbi negyedszázadban nyolcvan alkalommal járt Csángóföldön, az ott még ma is megőrzött népénekekről beszélt a hallgatóságnak. Az ünnepségre romániai előadókat is meghívtak: dr. Pozsony Ferenc kolozsvári egyetemi oktató, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke a csángómagyarok múltjáról és mai helyzetükről, Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyar Szövetség alelnöke pedig a moldvai magyar nemzeti közösségnek az anyanyelv megőrzéséért vívott küzdelméről tartott előadást. Petrás Mária keramikusművész Csángó passió című kiállítását tekinthették meg a látogatók. Az emlékünnepség részeként rendezett csángó népköltészeti elődáson Petrás Mária, Tampu Tatjána, a külsőrekecsini csángómagyar népdalkör és helybeli együttesek adtak ízelítőt a csángó népköltészet értékeiből, ma is élő hagyományaiból. Este a Megyei Művelődési Központban csángó táncházat szerveztek. /Máriás József: Csángó ünnep Egerben. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 10./
2003. november 11.
A több mint hatvan marosvásárhelyi értelmi fogyatékos gyerek, fiatal és az őket körülvevő szülők egyesülete nov. 9-én nyílt napot szervezett a Deus Providebit Tanulmányi Házban. A Marosvásárhelyen 14 éve működő Hit és Fény Közösség a nyílt napok alkalmával felhívja magára a figyelmet, mert feltevődik a kérdés: a családon kívül a nevelésükből, oktatásukból vállal-e valamit a társadalom, teremtenek-e számukra esélyegyenlőséget vagy sem. Simó Ágnes, a romániai magyar Hit és Fény nyugati régiójának felelőse köszöntője után maguk a sérültek léptek fel. Szavaltak, énekeltek, népi táncot jártak, festményeiket, agyagszobraikat állították ki. A csoport egyik tagja, Csernátoni Gyöngyike Életem regénye című könyvében a fogyatékossággal járó nehézségeket, de mindenekfölött az ezek leküzdéséhez szükséges hit és szeretet hatalmát írta le. /(mezey): "Azt várom, hogy szeressetek!". = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./
2003. november 11.
Hadadon ismét kitaláltak valamit az elhúzódó templommentési munkálatok, a pusztuló házak, parlagon maradt földek látványa kilátástalanságának enyhítésére: megünnepelték a "középső harang" négyszázadik születésnapját. Az ünnepség a templom helyét ideiglenesen betöltő régi iskolaépület termében tartott istentisztelettel kezdődött. Mészáros Árpád helybeli református lelkész ismertette az ünnepelt harang rövid történetét, melyet 1603-ban Kassán öntöttek. Délután a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesület diákszínjátszó csoportja, a Teletinik szórakoztatták a hadadiakat. /Báthory Éva: Vasárnap Hadadon: A harang születésnapja volt. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 11./
2003. november 11.
A moldvai magyarok sajátos szerkezetű, középkorias etnikai azonosságtudattal rendelkeztek. Ennek az identitástudatnak lényeges eleme volt, hogy a csángók, román nyelvű szomszédaiktól eltérően, magyarul beszéltek, hogy ortodox közösségek gyűrűjében a római katolikus egyházhoz tartoztak. A moldvai csángók történeti emlékezete gyökeresen eltér a Kárpát-medencében élő magyarság történeti tudatától. Magyar nyelvű írásbeliség hiányában elsősorban a szóbeli folklór közvetítette nemzedékről nemzedékre a közös magyar múlttal kapcsolatos ismereteket. A moldvai csángók napjainkig megőrizték a középkor jelesebb magyar királyaival (pl. Szent Istvánnal, Szent Lászlóval és Mátyással) kapcsolatos tudást (mondákat, balladákat, dalokat stb.). Figyelemre méltó, hogy hatalmas mennyiségű magyar nyelvű népköltészetükben elsősorban olyan földrajzi nevek fordulnak elő (pl. Tisza, Duna), melyek a magyar nyelvterület központi részéhez kötődnek. A román nacionalista, asszimilációs propagandának a csángókra vonatkozó feladatait egy Szamosújváron megjelenő román újság cikke fogalmazta meg 1880-ban: "Moldva két legnagyobb és legszebb megyéjében, elsősorban Bákóban és Románban a földműves lakosság, mely a legtöbb helyen kis birtokokkal rendelkező szabad parasztság, csak magyarul beszél." "Ez a helyzet a mi vezetőink megbocsáthatatlan bűnének számít, akik sohasem foglalkoztak ezeknek elrománosításával, és így Moldva szívében egy olyan kétszázezer lelket számláló népesség van, mely tőlünk idegen nyelvében és vallásában." Az asszimilációs gyakorlat, az intoleráns magyarellenes propaganda elérte célját. Az 1930-as hivatalos népszámlálás idején a 109 953 moldvai római katolikus közül már csak 23 886-an (21,7 százalék) merték vállalni magyarságukat. A csángókat sújtó asszimilációs törekvések 1965, tehát Nicolae Ceausescu hatalomra jutása után erősödtek meg és teljesedtek ki, amikor a diktátor elhatározta a moldvai csángóság gyors asszimilálását. Azzal ijesztgették a mélyen vallásos híveket, hogy "a magyar az ördög nyelve", tehát aki azt használja, pokolra jut. A román politikai rendőrség emberei az 1980-as években házkutatásokkal zaklatták és folyamatosan büntették a magánszférába visszaszorult magyar nyelvű vallási élet vezetőit. Az 1992-ben végzett "demokratikus" népszámlálás során Moldvában összesen 239 938 katolikust számoltak össze. Közülük már csak 1800-an (0,7 százalék) vallották magukat magyarnak. Ebben az országrészben a római katolikusok száma 1930-1992 között 109 953-ról 239 938-ra gyarapodott, pedig a csángó közösségekben is nagy volt az elvándorlók száma. A román nyelvű közkultúrának a térfoglalása hosszabb távon elősegíti a csángók betagolódását a román kultúrába és közösségbe. A 20. század elejéig a csángó faluközösségekben a magyar volt a kommunikáció nyelve, s annak elsajátításában és továbbadásában a családnak volt döntő szerepe. A gyermekek a második világháború végéig a román nyelvet elsősorban az iskolákban tanulták meg, de - különösen az asszonyok körében - a 20. század közepéig elég általános volt az egynyelvűség. A férfiak nagy többsége szülőfaluján kívül, a kötelező sorkatonaság idején vagy később, már felnőtt fejjel, munkahelyén sajátította el a román nyelvet. A második világháborút követően megszűnt a csángó falvak addigi viszonylagos elzártsága, s egyre inkább erősödött a kétnyelvűség. A fiatalok nem tudják pontosan és árnyaltan kifejezni a posztmodern élettel kapcsolatos problémáikat elődeik archaikus magyar nyelvjárásával. Az északi tömbökhöz tartozó falvakban találhatók olyan személyek, akik bár román anyanyelvűek, magyarként határozzák meg önmagukat, míg a Tázló menti Pusztinában például a családban és a faluban is csak magyarul beszélők egy része már román nemzetiségűnek tartja magát. Azok, akik önmagukat még magyarnak nevezik, rendszerint arra hivatkoznak, hogy ők magyarul beszélnek. Pár faluban szórványosan még az is előfordul, hogy elsősorban az öregebbek székelynek tartják önmagukat. Az Erdélyben tanult csángó értelmiségiek szorgalmazására olyan érdekvédelmi szervezetet alakítottak, mely céljául tűzte ki a magyar nyelvű oktatás és liturgia bevezetését. Mindez rövid távon fékezheti a moldvai csángók nyelvi, kulturális és etnikai asszimilációját, de hosszú távon mégis a szülőföldjükön ható etnokulturális folyamatok határozzák meg döntően közösségeik azonosságtudatát. /Pozsony Ferenc: A moldvai csángók identitásáról (I.). = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4., (II.) = nov. 11./
2003. november 11.
Domokos Pál Péter A moldvai magyarság című, 1931-ben első ízben megjelent könyvét tájékoztatásul szánta a csángómagyarok kilátástalan sorsáról, egyúttal pedig figyelmeztetésül a székelyeknek, mi leselkedhet rájuk is. A könyvet azóta többször is kiadták. Most hatodik alkalommal jelent meg, a nagy hírű Moldva-kutató születésének századik évfordulója előtt tisztelegve. A jelen kiadás értékét gazdagítja, hogy olyan, hagyatékból megkerült néprajzi és fényképanyag egészíti ki, amely az előző kötetekben nem szerepelt. Domokos Pál Péter a Székelyföldről indult útnak, hogy felkeresse a csángómagyar településeket, megismerje és megismertesse népzenéjüket. 1929-ben járt először Moldvában, amikor a nagyobb településeket látogatta végig. A könyv nem csupán néprajzi gyűjtőmunka eredménye. A kötet első része történeti tanulmány, melyben a csángók sorsát egészen a honfoglalástól követhetjük a 19. század végéig. Az 1884-ben megszervezett jászvásári püspökség és papnevelde célja volt, hogy a csángó fiatalokból római katolikus vallású nacionalista román identitású papokat neveljenek ki. Domokos Pál Péter szavai ma talán még időszerűbbek, mint majd egy évszázaddal ezelőtt: "Ha egyetlen szívet, egyetlen gondolkozó főt csángómagyar testvéreink iránt megindíthattam, ha 100 000 ma is élő magyar testvér sorsa legalább egyetlen embert tettekre késztet, úgy teljes célomat elértem." /Mészáros Orsolya: Egy történeti-néprajzi bestseller. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./
2003. november 11.
Incze Ferenc /Gyergyószentmiklós, 1910. aug. 5.- Kolozsvár, 1988. aug. 21./ festőművész halálának 15. évfordulója alkalmából figyelemre méltó kiállítás nyílt meg Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Galériában. Incze Ferenc művészi tanulmányait Budapesten, majd Bécsben folytatta, 1934-ben visszatért Nagyszebenbe, ahonnan 1939-ben végleg átköltözött Kolozsvárra, itt élt hivatásának egészen haláláig. 1973-ban, a Francia Képzőművészek Szalonja háromszázadik évfordulója tárlatán önarcképét ezüstéremmel tüntették ki. 1973-tól a Francia Képzőművészek Társaságának örökös tagja. Munkái egy része nagyszebeni, gyergyószentmiklósi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, székelykeresztúri múzeumokban, másik része műgyűjtőknél található Romániában és külföldön. /Csomafáy Ferenc: Démonikusan nagy festő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./
2003. november 11.
Vekov Károly képviselő román nyelven megjelentetett monográfiáját / Károly Vekov, Locul de adeverire din Alba Iulia, Cluj-Napoca, 2003./ a román történetírás legelső olyan terméke, amely a középkori latin írásbeliség legfontosabb kérdését monografikusan tárgyalja. Könyvének magyar nyelvű címe "A gyulafehérvári hiteleshely (XII-XVI. század)". A hiteleshely a mai közjegyzőségnek felelne meg. A káptalanok, konventek hitelesítették, átmásolták, királyi vagy egyéb rendeletre kiadták a szükséges oklevelet. Erdélyben a legfontosabb hiteleshelyek a kolozsmonostori konvent, a gyulafehérvári, aradi és csanádi káptalanok. Működésük általában a XIII-XVI. századra esik. Magyar nyelvű irodalmuk bőséges. Legelőször (1855) Jernei János foglalkozott velük, majd a múlt században Eckhardt Ferenc, Juhász Kálmán, Beke Antal, Mezey László tanulmányozta általános jelleggel a kérdést. Pár évvel ezelőtt Jakó Zsigmond adta ki két hatalmas kötetben a kolozsmonostori konvent okleveleit. Az aradi káptalan fennmaradt okleveleinek lajstromát 1961-ben Juhász Kálmán jelentette meg a Gyulai Füzetekben. A hiteleshely a latin nyelvű magyar írásbeliség része, érthető, hogy román nyelven mindössze Francisc Pall és Kis András jelentetett meg a kérdésről egy-egy rövid lélegzetű tanulmányt. Vekov Károly 1971-ben fejezte be egyetemi tanulmányait Kolozsvárt román nyelven, de rendszeresen látogatta a magyar nyelvű kurzusokat is. Tanulmányainak befejezése után a bukaresti N. Iorga Intézet Demény Lajos vezette kérészéletű kisebbségi részlegének volt a munkatársa. Kutatási témája kezdettől fogva az erdélyi latin nyelvű írásbeliség volt, s ezen belül is a gyulafehérvári káptalan története. Ebből is doktorált, s most megjelent könyve valójában doktori tézisének kiteljesedett változata. Művének rendkívüli értékét nemcsak a gyulafehérvári káptalan története és ismert okleveleinek lajstroma képezi, hanem az a bevezető rész, melynek tárgyalta a korai latin írásbeliség és a hiteleshelyek kialakulásának feltételeit és fejlődését. Ezt követi a káptalan története, az oklevelek jegyzéke, végül a gyulafehérvári káptalan szerepe az egyetemes erdélyi műveltség fejlődésében. /Kovách Géza: Hézagpótló történelmi monográfia. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./
