Valaki panaszkodott: a szatmári rendőrség útlevél-osztályán hiába szólt magyarul, senki nem válaszolt rá. Hol van az RMDSZ, fakadt ki. Sike Lajos újságíró szerint az RMDSZ azzal, hogy kiharcolta, kilobbizta a magyar nyelv használatát a közigazgatásban, megtette a dolgát. A többi az embereken múlik, az ügyfélnek követelnie kell azt, ami neki az érvényes román törvény szerint kijár. Csak Szatmárnémetiben négy magyar szakközépiskolai osztály maradt üresen az ősszel, jóllehet Kónya László főtanfelügyelő-helyettes a nyolc osztályt végző magyar fiatalok számaránya és szakmai érdeklődése szerint követelte ezeket az osztályokat. Ám a diákok részben felszívódtak a román osztályokba, részben átmentek magyarországi középiskolákba. Szatmárnémetiben a magyar elsősök 20-22 százalékát ma is román osztályokba íratják a szülők, köztük értelmiségiek. A szatmári magyar vállalkozók felének nem olvasható cégtábláján, kirakatában, reklámszövegében magyar szöveg, bár a város lakosságának 40 százaléka (ötvenezer ember) magyar. /Sike Lajos: Önmagunk felelőssége. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./
2004. január 5.
Szatmárnémetiben jelenleg kilenc ortodox templom épül, miközben a történelmi egyházaknak ez időben egy sem. Pár éven belül immár 15-16 ortodox temploma lesz a városnak, s akkor már a Szatmárnémeti inkább egy regáti vagy bizánci településhez, mint erdélyi városhoz fog hasonlítani. /(Sike Lajos): Egyre „bizánciasabb" város lesz Szatmárnémeti! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./ Szatmárnémeti lakosságának 40 százaléka magyar!
2004. január 5.
Zsúfolt ház előtt játszott szilveszterkor a marosvásárhelyi Tompa Miklós társulat. A Túl az Óperencián című szilveszteri kabaré Súrlott grádics emlékei alcímet viselte. Marosvásárhely egykori „békebeli” vendéglői, kávéházai, a Súrlott Grádics, az Édes Lyuk, a Ferde Lámpa hangulatát próbálták színpadra varázsolni, Kilyén László színművész összeállításában. A Marosvásárhelyi Rádió immár a tizenharmadik Rádiókabaréval jelentkezett, a Gruppen-Hecc társulat, a Hahota színtársulat is vidám, zenés előadással lépett a nagyérdemű elé. /Antal Erika: Békebeli idők a Súrlott grádicsban. = Krónika (Kolozsvár), jan. 5./
2004. január 5.
Budapesten 2003 végén átadták az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesülete által adományozott Szongott Kristóf-díjat. Ezúttal két Kis-Szamos menti értelmiségi nyerte el a magas kitüntetést: Gabányi János tanárnak post mortem ítélték oda az értékes díjat, elismerve ezzel több mint öt évtizedes tanügyi, cserkész- és művelődéstörténeti tevékenységét. A másik kitüntetett Lengyel Ákosné néprajzkutató, akit a szamosújvári és mezőségi tárgyi emlékek, a helybeli örmény-katolikus temető kriptáinak állagmegóvása, a szamosújvári-válaszúti magyar szórványközpont megsegítése terén kifejtett munkájáért kapta a díjat. /Erkedi Csaba: Szamosújvári néprajzkutatók kitüntetése. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./
2004. január 5.
Az elmúlt évek hagyományát követve az EMKE Maros megyei szervezete január elsején megemlékezést tartott Petőfi Sándor marosvásárhelyi szobránál. Dr. Ábrám Zoltán EMKE-elnök Petőfi szellemiségére emlékeztető szavait követően Nagy László unitárius lelkész az egyház közösségmegtartó erejét hangsúlyozta. Ünnepi beszédet tartott Fodor Imre polgármester-helyettes is. A megemlékezés koszorúzással és a himnuszok eléneklésével ért véget. /Emlékezés Petőfire. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./
2004. január 5.
A madéfalvi veszedelem (Siculicidium) közelgő 240. évfordulója alkalmából Csíkdelne műemlék templomában január 4-én, vasárnap ünnepi szentmisét tartottak, ezt követően pedig emléktáblákat lepleztek le. Berszán Lajos gyimesfelsőloki esperes prédikációjában a székely ellenállás, Beke István és Zöld Péter lelkipásztorok, valamint Páll Gáborné és Vámszer Géza, a templom megmentőinek szerepét méltatta. Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője ünnepi beszédében többek között azt hangsúlyozta, hogy az utódoknak kötelessége mindig méltóan emlékezni azokra, akik minden időkben gerincesen felvállalják népük sorsát. Az emléktáblák szövege a következő: Ebben a szentegyházban szolgálták Istent és népüket Beke István és Zöld Péter lelkipásztorok, a madéfalvi veszedelmet megelőzően a székely szabadságküzdelmek szellemi vezetői, állíttatta a Székelyföld folyóirat, a másikon pedig ez áll: Páll Gáborné, Kamer Edit és Vámszer Géza emlékére, akik áldozatvállalásukkal az 1930-as években megmentették ezt a templomot a végromlástól, Csíkdelne–Pálfalva egyházközsége. /Kristó Tibor: Megemlékező szentmise a Szent János-templomban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 5./
2004. január 5.
Dec. 29-én Függöny mögött… címmel mutatott be sikeres szilveszteri kabarét Nagybányán a helyi Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány a Városi Színházban. Mint mindig év végén, a terem zsúfolásig megtelt. A rendező, konferáló Simori Sándor volt. /Függöny mögött… = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./
2004. január 5.
1999-ben határozta el a közművelődési és népművészeti tevékenységgel foglalkozó alapítvány létrehozását, emlékezett a kezdetre Lőrincz Zsuzsanna, az Artera Alapítvány vezetője. Családi indíttatása is volt a kezdeményezésnek. 2000-ben családi alapítvány volt az Artera, családjuk önkéntes, önzetlen munkáján alapult. Amikor az első rendezvényt, a Míves Emberek Sokadalmát megszervezték, azt a színházi szakszervezet támogatta, a díjakat tőlük kapták a fellépők. Később egyre több támogató jött a segítségükre, 2003-ban több helyi, városi vállalkozó is akadt. Pályázatot nyertek, melyet a csíkszeredai Polgártárs Alapítvány írt ki a Máréfalvi Miraculum életre hívására és megőrzésére. Húsvét után a Mesefalu Máréfalván rendezvényt tavaly tartották első ízben. A jövőben állandó mesterség bemutatókat szeretnének tartani. /Barabás Blanka: Az Artera tavalyi éve, idéni tervei. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 5./
2004. január 5.
Lassan összeáll a kép Olosz Lajosról. Megjelent korábban az Életkép, levelek tükrében (Félig élt élet), és a Hittel, mélységek felett /Olosz lágeréveiről/, most pedig Olosz Lajos és Reményik Sándor levelezése /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003/ látott napvilágot. A kötetet hihetetlen szorgalommal rendezte sajtó alá Kis Olosz Klára, a költő unokája, irodalmi hagyatékának örököse. Hevesi József recenziójában rámutatott arra, jó lett volna a szereplők, nevek, szövegösszefüggések taglalása. Például: Podhorszky Lajos, a nyelvtudós évekig a Sorbonne professzora volt Luis Podhorsky-ként. Nehéz eligazodni a Podhorszky-ak családfáján, mert van lengyel anyanyelvű Podhorsky, van román anyanyelvű szinész-, és svéd tábornok-rokon is. /Hevesi József: Levelek tükrében (Újabb Kis Olosz könyv). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./
2004. január 5.
Napvilágot látott Páll Lajos: Hódara. Gyermekversek /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című munkája. A könyvet Csillag István illusztrálta. /A Pallas-Akadémia Könyvkiadó új könyve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./
2004. január 6.
A Nagy-Románia Párt (NRP) "színeváltozása" több politikai elemzés tárgyát képezte az elmúlt évben. Corneliu Vadim Tudor pártvezér által szalonképessé akarja tenni pártját. A korábban az EU ellen agitáló NRP néhány hónapja az integráció elszánt bajnokaként tűnt fel. Az antiszemita pamfletszerzőként elhíresült C. V. Tudor pedig nemrég sajnálatát fejezte ki, hogy gúnyirataiban a zsidó közösséget gyalázta, és üdvözölte a romániai Holokausztot vizsgáló bizottság létrehozását. Azonban a magyarellenesség továbbra is az NRP-retorika középpontjában áll. /Sz. K.: Nyugat-barát, filoszemita … magyargyűlölő. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
2004. január 6.
Január 5-én az oktatási-nevelési támogatások 2003–2004-es évre szóló romániai folyósításáról írt alá együttműködési megállapodást Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke és Kelemen Hunor, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének képviselője, az Iskola Alapítvány kuratóriumának elnöke Budapesten. Romániában a támogatást az Iskola Alapítvány juttatja el az érintettekhez. Bálint-Pataki József elmondta, hogy az idei büdzsében 1,7 milliárd forintot különítettek el erre a célra. Hozzátette: tavaly Erdélyben körülbelül egymilliárd forintot fordítottak oktatási-nevelési támogatásra ott, ahol legalább két gyermek részesült magyar nyelvű oktatásban, és ezt a szülők igényelték, azonban idéntől a segítségnyújtás minden magyarul tanuló gyermekre kiterjed, így ennek az összegnek várhatóan a duplájára lesz szükség. Kárpátalján összesen mintegy 274 millió forintot, Vajdaságban 181 millió forintot, Szlovéniában 1 millió 839 ezer forintot, Horvátországban 5 millió forintot osztottak szét. A hivatal elnöke január végéig határozza meg az általános és középiskolások esetében a tankönyv- és taneszköz-támogatás összegét, illetve új elemként az egyetemisták, főiskolások esetében a tankönyv- és jegyzettámogatást. Előreláthatólag 2400 forint körül lesz a tankönyv- és taneszköz-támogatás, és 2500–3000 forint az egyetemisták tankönyv- és jegyzettámogatásának összege. Az egy tanulóra jutó támogatás összege húszezer forint. Tavaly 1,2 milliárd állt rendelkezésre tankönyv- és taneszköz-támogatásra, amelyet további mintegy 300 millió forinttal egészítettek ki a beérkezett igények alapján. A keretösszegből több mint 38 ezer fiatal támogatására nyílt lehetőség, akiknek a száma becslések szerint idén várhatóan a 70 ezret is meghaladja. A pályázati űrlapokat a státusirodákban lehet igényelni. /1,7 milliárd forint a magyarul tanuló fiataloknak. Megállapodás az oktatási támogatások romániai folyósításáról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
2004. január 6.
A szerbiai választások csattanós választ adtak azoknak, akik az erdélyi magyarság egységét amolyan RMDSZ-mítoszként próbálják beállítani, kezdte Markó Bélával a beszélgetést Makkai János, a Népújság főszerkesztője. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke hangsúlyozta, bízik abban, hogy nyilvánvaló lesz, a magyar közösségek egységesen lépnek fel, és ily módon kellő erőt tudnak képviselni. A legutóbbi szerbiai választások után a magyar közösségnek nem lesz parlamenti képviselete. Ennek a fő oka az egységes fellépés hiánya volt. Veszélyesnek tartja azokat a megosztási kísérleteket, amelyek most már Erdélyben is érzékelhetőek. /Makkai János: "Az egység az egész romániai magyarságé". = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./
2004. január 6.
December végén Sepsiszentgyörgyön tartott sajtótájékoztatóján Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács /SZNT/ alelnöke kijelentette, hogy a Csapó József és a Bakk Miklós kidolgozta tervezetek radikálisan különböznek egymástól. Az SZNT vezetői kifogásolják, hogy az EMNT vezetői által munkadokumentumként elfogadott regionális autonómia törvénycsomag három jogszabályból áll. Úgy vélik, hogy a parlamenti vitán, ha csak egy jogszabályt is elutasítanak a honatyák, az egész törvénycsomag értelmét veszti. – Az SZNT nem kapcsolja össze a statútum-tervezeteket, mert a hatáskörök és illetékességek különbözőek. Székelyföld autonómia statútum-tervezetét csakis a székelyek közképviselete illetékes képviselni, és a parlament elé terjeszteni – jelentette ki a Szabadságnak Csapó József, az SZNT elnöke. Módosították és kiegészítették Csapó tervezetét, amelyet az elképzelések szerint az SZNT vezető testülete is nemsokára megvitat. A kiegészítések egyrészt azért történtek, mert 1997-ben megjelent az Európa Tanács 1118-as határozata, amely jóváhagyta a regionális autonómia európai chartáját, emellett a helyi önkormányzatok, és a helyi választásokra vonatkozó törvények is megváltoztak. Az SZNT elnöke zokon vette, hogy a Bakk Miklós politológus vezette szakértői csoport nem kérte ki az SZNT véleményét. A két nemzeti tanács vezetősége még nem tárgyalt az autonómiatervezetekről. Az Erdélyi Nemzeti Tanács vezetőinek reménye szerint egyeztetik a Székely Nemzeti Tanáccsal az autonómiatervezeteket, majd törvénycsomagként terjesztik a román törvényhozás elé – jelentette ki Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő, az EMNT alelnöke. /Borbély Tamás: Nézeteltérés az autonómiatervezetek körül. Zokon vette az SZNT, hogy megkerülték. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
2004. január 6.
2004 az anyaország és a nemzet zöme számára az Európai Unióba való belépés éve lesz. Egyesek szerint ezt gátlástalan ultraliberális, nemzetek feletti erők irányítják, amelyek keveset törődnek a kis népekre ható negatív következményekkel. A Nyugat már nem a teljesítményt díjazza, hanem a multinacionális óriásvállalatok piacának kiterjesztését. Ma már önámítás, mi több, káros 15 millió magyarról beszélni a régióban. Hivatalos statisztikai adatok szerint 2002 közepén valamivel több mint tizenkét millióan voltunk. A magyar nemzettest minden részében fogyásnak indult, de ebben az anyaország jár az élen, ahol huszonöt esztendeje tart a negatív tendencia. Érdemes áttekinteni a különböző határon túli területeken élő magyarság számbeli (ezer főben) és a helyi lakosságban elfoglalt részarányának (%-ban) alakulását: Erdély – 1910-ben 1658 (=31,7%), 1980-ban 1691 (=22,5%), 1991-ben 1604 (=20,8%), 2001-ben 1435 (=19,8%); Felvidék – 1910-ben 881 (=30,2%), 1980-ban 570 (=11,2%); 1991-ben 567 (=10,8%), 2001-ben 520 (=9,9%); Kárpátalja – 1910-ben 185 (=30,6%), 1980-ban 158 (=13,7%), 1991-ben 156 (=12,5%), 2001-ben 151 (=12,1%); Vajdaság – 1910-ben 425 (=25,1%), 1980-ban 585 (=18,9%), 1991-ben 339 (=16,9%), 2001-ben 290 (=14,3%); Horvátország – 1910-ben 119 (=3,5%), 1980-ban 25 (= 0,6%), 1991-ben 22 (=0,5%), 2001-ben 16 (=8,0%); Murvavidék – 1910-ben 21 (=23,0%), 1980-ban 8,7 (=9,5%), 1991-ben 7,6 (=8,5%), 2001-ben 8 (=8,3%); Őrvidék – 1910-ben 26,2 (=9,0%), 1980-ban 4,1 (=1,5%), 1991-ben 6,8 (=2,8%), 2001-ben 7 (=3,0%). Nem lehet véletlen, hogy az utóbbi évtizedben a magyarság számbelileg a legkisebb mértékben a legnagyobb anyagi nélkülözésben élő kárpátaljaiaknál csökkent. /Ördög I. Béla: Uniós felzárkózás – kérdőjelekkel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
2004. január 6.
Feltételezhető, hogy Kiss Péter kancelláriaminiszter nem engedélyezi azoknak a szigorúan titkos iratoknak a nyilvánossá tételét, amelyekbe még a titkosszolgálati anyagok átadását felügyelő bizottság sem tekinthet bele – értesült Népszava. A lap megbízható forrásból szerzett információi szerint egy másik, "szupertitkosnak" nevezett iratcsomagban több olyan anyag található, amely a jelenlegi titkosszolgálati munkára is kiható adatokat tartalmaz. Úgy tudják, hogy vannak iratok arról is, hogy a magyar szolgálatoknak lehetett szerepük az 1989-es romániai forradalomban. /Magyar titkosszolgálatok a romániai 1989-es forradalomban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
2004. január 6.
Január 5-én Romániában megkezdődött a második félév, amelyet az április 3-18. közötti kéthetes húsvéti szünidő szakít meg. Maros megyékben 100.460 diák kezdte meg a második félévet, akik közül 66.829-en a román, 32.543-an a magyar, 1088-an a német tagozaton tanulnak – tájékoztatott Albertini Zoltán helyettes főtanfelügyelő. /Megkezdődött a tanítás. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./
2004. január 6.
Kessler Jenő, a BBTE ny. professzora érdeklődéssel figyelte a Sapientia, illetve az EMTE fogantatását és fejlődését. Úgy látja, hogy nem megfelelő pályázatokkal választották ki a funkciók betöltésére a szakembereket, hanem ismeretség, rokonság, szubjektív befolyásolások alapján. Ráadásul, minden kívülről jövő kritikát gyanakodva fogadnak. Számára érthetetlen volt, hogy a BBTE magyar professzori és docensi testületéből csak nagyon kevésnek a véleményére voltak kíváncsiak a leendő tudományegyetem alapítói. Tapasztalataira szükség lett volna. A pályázatok elbírálására kialakított feltételrendszerről Kessler Jenő megjegyzéseit, kifogásait írásban is jelezte az EMTE néhai rektorának, Tonk Sándornak. Választ nem kapott. A követelményrendszer a BBTE hasonló szabályzatának szolgai lemásolása volt. Kessler nem tartotta helyesnek, hogy az EMTE ilyen, minden szakmailag elfogadható szempontokat nélkülöző, szellemében elavult rendszer alapján építse ki oktató és kutató testületét. Előzőleg már más, általa hibásnak ítélt jelenségekre is felhívta az EMTE vezetőségének figyelmét (például a környezetvédelmi szak tantervének elfogadhatatlanságára, az erdélyi magyar tudományos életet taglaló és a Sapientia által kiadott kötetek egyes részeinek felületes összeállítására és lektorálására). Választ nem kapott. Áttelepülve Magyarországra, úgy látja, hogy a Xántus-ügy is megerősítette abban, hogy a szervezési problémák, a szubjektív összefonódások rossz hatásai előbb- utóbb megjelennek és lerontják a rengeteg munkával megteremtett intézmény alakulgató presztízsét. /Kessler Jenő, a BBTE ny. professzora: Megválaszolatlan kérdések felsőoktatásunkról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
2004. január 6.
A Magyar Professzorok Világtanácsa dr. Kozma Dezső és dr. Péntek János egyetemi tanárokat "kimagasló oktató, kutató, tudományos, valamint oktatás- és tudományszervező munkásságuknak elismeréseként a Pro Universitate et Scientia kitüntetést adományozza". A kitüntetéseket a Kárpát-medencei Magyar Professzorok Találkozóján, decemberben, Miskolcon nyújtották át. /Kolozsvári tanárokat tüntettek ki. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
2004. január 6.
Temesvár Szabadfalu negyedében, Petőfi Sándor nevét viselő, kis, parkos téren két emlékmű áll. Az egyik annak emlékét őrzi, hogy 1849-ben a magyar honvédek itt táboroztak, s Petőfit itt nevezte ki Bem József őrnaggyá, a másikat az első világháborúban elesett hősöknek állították. Ez utóbbit kisebb-nagyobb betűkkel írt graffitik borítják, alig található már üres felület a kegyelet emelte építményen. A jórészt német neveket rögzítő emlékművön megjelent a legújabb “felirat.” Egyre gyakoribb a köztéri alkotások, emlékművek meggyalázása. Az illetékes hivatal pedig lassan mozdul. /(Sz. I.): Első világháborús emlékművet gyaláztak meg. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./
2004. január 6.
Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Alapítvány elnöke kifejtette, el kellett oszlatni az emberekben a félelmet, a gyanakvást, közösséget kellett teremteni a csángó falvakban. Így azok, akik felvállalták a harcot, már maguk mögött tudhattak egy csoportot. A pápai nagykövet már leszögezte, hogy, ha arra igény lesz, megteremthető a magyar nyelvű misézés lehetősége. Ez persze csak elvi álláspont, további erőfeszítésekre is szükség lesz, hogy ez gyakorlattá váljon. Tudni kell: a iasi-i püspökség igen fiatal, 1948-ban létesült, és félti hatalmát, tart attól, hogy a mi vidékünk esetleg Erdély felé kacsint. Ezek a moldvai papok csaknem mind identitásválságban és -zavarban élnek. Azok ugyanis, akik teljesen elfelejtették anyanyelvüket, valószínűleg belenyugszanak, hogy ők románok, de azok, akik tudják, mint Gherghel püspök is, hogy nem román eredetűek, talán nehezen néznek szembe önmagukkal. Pusztinában például két éve indult be a magyar nyelv oktatása, heti három órában, ami csak valamivel több a semminél. Az állam valamit engedett, az egyház hajthatatlan. A nuncius segítene, de nem nagyon tud. A nuncius bevallotta: nem gondolta, hogy ekkora lesz az ellenállás a moldvai papok részéről, és hozzátette: úgy látszik, hogy ezeknek meg kell térniök. Nyisztor Tinka hangsúlyozta: katolikusként azt várná el tőlük, nézzenek szembe önmagukkal, és legalább lelkiismeretük előtt tisztázzák, miért vállalták fel az erőszakos románosítást. /Gyarmath János: Ha aprók is, mégicsak sikerek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./
2004. január 6.
2003 utolsó napjaiban látott napvilágot Magyarországon az első cigány (roma) nyelvű Újszövetség. Ez fontos lépés a magyarországi roma közösség elismerésében. Az Újszövetség egyházi és állami támogatással jelenhetett meg, a római katolikus egyház és a magyar kormány számára fontos a roma közösség társadalmi integrálása. Ez a törekvés már jó tíz esztendeje érzékelhető Magyarországon. Romániában másfél-kétmillió között mozog a roma nemzetiségűek száma. A múlt század elején még rabszolgasorsban élő, a második világháborúban Transznisztriába üldözött és jócskán megtizedelt, a kommunizmus idején a többi nemzetiséggel együtt teljesen letagadott, és a ma is kiközösített romániai cigányok nehezen találhatják meg helyüket a társadalomban. /Roma Újszövetség. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./
2004. január 6.
Beke Mihályt szeptemberben nevezték ki Magyarország Bukaresti Kulturális Központjának igazgatói tisztségébe. A villa magyar szigetet képez a román tengerben. Beke Mihály itt született, ebben az utcában nőtt fel. Apja, Beke György szerkesztő, íróemberként került ide. A központnak van rendszeresen ide látogató közönsége, amelyet jobbára lelkészek, egyetemi tanárok és hallgatók, újságírók képeznek. A bukaresti Petőfi Ház egy részében jelenleg homoszexuális bár működik, ami alaposan visszaveti a kulturális élet iránti érdeklődést. Remélhető, hogy a bérleti szerződés lejárta után az ingatlant újra átveheti a tulajdonos, a bukaresti magyarság. Beke Mihály elmondta, hogy két hónappal ezelőtt megszervezték az európai nyelvek napját, s akkor a magyar nyelvkurzusok iránt is volt az érdeklődés a románok részéről. Koncerteket, képzőművészeti kiállításokat szerveznek, nagy sikerrel. /Balta János: Magyar sziget román tengerben. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./
2004. január 6.
Banner Zoltán műkritikus a vele készült interjúban kifejtette, hogy 1989 előtt az erdélyi magyar művészeknek nem voltak intézményei. Azonban a nagy mesterek /Miklósi Gábor, Szervátiusz Jenő, Mohi Sándor/ kisugárzása egész Erdélyben érvényesült, kezük alól kerültek ki azok a művészek, akik számos város művészeti életét teremtették meg. A legfontosabb művészeti irányzatok előbb-utóbb begyűrűztek Erdélybe is. Az intézményeket pótolták más intézmények, kiállításokat állami intézményekben is rendeztek, de a legtöbb tárlatot a szerkesztőségek szobáiban, a színházak előcsarnokában rendezték. Ezek közül is kiemelkedik a Korunk Galéria, vagy a marosvásárhelyi színművészeti főiskola előcsarnoka. Ma már sokkal több megnyilvánulási lehetősége van az erdélyi művészeknek, minden településen új galériák nyíltak. A művészet közben túlnőtte a közönség elvárásait, ízlését. A művészek érzik azt, hogy kicsit fölöslegesek. Az az intim kapcsolat, ami műalkotás és művész között volt: megszűnik. Banner a legnagyobb veszélynek az eltechnicizálódást tartja. Az egész világ illúzióvá válik, amit egérrel és billentyűkkel, meg egy képernyővel meg lehet jeleníteni. Banner ettől félti a kreativitást. /Karácsonyi Zsolt: Az egész világ illúzióvá válik. Interjú Banner Zoltán műkritikussal. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./
2004. január 6.
Enyedszentkirály Csombord és Tompaháza között fekszik. Ladányi Sándor református lelkipásztor 1970 óta szolgálja a közösséget. A templom közelében fekvő lakás, nagy gazdasági udvarral, az udvaron a falusi életmódhoz szükséges felszerelésekkel mind azt igazolja, hogy igazi falusi pappal van dolgunk, aki kiveszi részét a falu közösségi életéből. A hétköznapi gondokról és a falu életéről faggattuk. Jelenleg 180 lelket számlál a gyülekezet, de az utóbbi évtizedek során nem voltak többen 223-nál. Márton Áron püspöknek volt igaza, amikor azt mondta: Erdélyt a magyar anyák veszítették el – állapította meg a tiszteletes. Az ősidők óta működő négy osztályos iskola megszűnt. A régi anyakönyvi kivonatok 6-8-10 gyermekről szólnak. /N. T.: Enyedszentkirályi ereklyék. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./
2004. január 6.
Legkésőbb 2004. febr. 15-ig vissza kell fizetnie az Illyés Közalapítvány (IKA) számlájára a Székelyudvarhelyért Alapítványnak azt a 163 ezer eurót, amelyből két évvel ezelőtt egy kétszobás ingatlant vásárolt a városban működő civil szervezetek részére. Az IKA január 5-i döntését azután hozta meg, hogy kiderült: a pályázati cél nem teljesült. A Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester által elnökölt alapítvány politikai leszámolást sejt a döntés mögött, mivel a pályázat elszámolását az IKA még tavaly márciusban elfogadta. A pénzből a Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester elnökölte szervezet egy kétszobás házat vásárolt, melyben a városban működő négy civil szervezet számára létesítettek volna irodákat. Az összeg elköltéséről elszámolást juttattak el az IKA budapesti irodájába, ahonnan 2003. március 21-én levelet küldtek a Székelyudvarhelyért Alapítványnak: ebben arról értesítik őket, hogy elszámolásukat elfogadták, a pályázó alapítványnak pedig a továbbiakban elszámolási kötelezettsége nincs. Miután az Erdélyi Riport hetilap tavaly terjedelmes tényfeltáró riportban számolt be arról, hogy az ingatlant a reális ár tízszereséért vásárolta meg a Székelyudvarhelyért Alapítvány, az IKA bizottságot küldött a helyszínre, hogy a pályázati cél megvalósulását ellenőrizze. Ekkor kiderült, hogy a pályázati cél nem teljesült, az ingatlanban nem működnek irodák. „A döntés ellen fellebbezésnek helye nincs. A kuratóriumnak joga van ilyen döntést hozni akkor is, ha az elszámolás már megtörtént” – nyilatkozta Laborczi Géza, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának titkára. Arra a kérdésre, hogy mit tesznek abban az esetben, ha a Székelyudvarhelyért Alapítvány nem tesz eleget a felszólításnak, Laborczi azt válaszolta, hogy a kuratórium mérlegelni fogja a további lépések megtételét. „Elképzelhetőnek tartom, hogy a kuratórium ebben az esetben az IKA felügyeletét ellátó politikai államtitkárhoz fordul” – tette hozzá a kuratórium titkára. Orbán Attila, a Székelyudvarhelyért Alapítvány igazgatója a Krónika laptól értesült a döntésről. „A pénzt visszafizetni nem lehet, hiszen azt a pályázatnak megfelelően elköltöttük, az elszámolásunkat pedig elfogadták” – nyilatkozta. Orbán Attila jóhírnév-rontás vádjával indítana pert az IKA ellen. A pályázat szerint a megvásárolandó ingatlanban négy, „Székelyudvarhely és környéke civil életében meghatározó szerepet betöltő szervezetnek” kellett volna helyet kapnia: a Székelyudvarhelyért Alapítványnak, a CIVITAS Alapítványnak a Polgári Társadalomért, az Udvarhelyszéki Magánvállalkozók Szövetségének és a SZINFÓ Ifjúsági és Tanácsadó Irodának. A központnak ezenkívül egy tárgyaló- és egy szemináriumteremmel kellett volna a térség mintegy 65 működő civil szervezetének rendelkezésére állnia. Az Erdélyi Riport hetilap szerint a négy szervezet nehezen fér el a tárgyaló- és szemináriumteremmel együtt 120 négyzetméteren, két szobában. A lap sejtetni engedte, hogy a reális érték megvásárolt ingatlan vételárának csak töredéke jutott az eladóhoz; ily módon – állítják – Szász Jenő alapítványa csalás gyanújába keveredett. /Lukács János: Vissza kell fizetni a 163 ezer eurót. = Krónika (Kolozsvár), jan. 6./
2004. január 6.
Az év végén ünnepi megemlékezést szerveztek Budapesten abból az alkalomból, hogy tíz évvel ezelőtt hozták létre a Kézfogás Alapítványt, mely később Új Kézfogás néven átalakult közalapítvánnyá. Pécsi Ferenc szatmári parlamenti képviselő elmondta, hogy jelen volt az RMDSZ szinte egész vezérkara, csodálkozott is ezen az erődemonstráción. Az ünnepi megemlékezés után szakmai tanácskozás volt. Szatmár megyében az Új Kézfogás Közalapítvány segítségével valósíthattak meg nem egy elgondolást. A támogatásnak köszönhetően a Magyarország határain kívül élő magyarság mintegy 30 ezer új munkahelyet létesíthetett. Pécsi arról beszélt a tanácskozáson, hogy a kétoldalú együttműködésre alapozott vállalkozások támogatásánál figyelembe kellene venni a PHARE-kiírásokat is. Az Új Kézfogás Közalapítvány vezetősége vállalta, hogy minden javaslatot összpontosít. Nehezményezte a jelenlévők többsége, hogy az RMDSZ-vezetők szinte rátelepedtek az összejövetelre, figyelembe sem vették: az itt lévők immár tíz esztendeje dolgoznak a vállalkozások beindításán és fejlesztésén. Pécsi például az RMDSZ vezetőségét még évekkel ezelőtt írásban kérte: segítsen beindítani minden erdélyi megyében a vállalkozásfejlesztési központokat, de akkor süket fülekre talált. Elterjedt a hír, mely szerint egyes politikai pártok befolyásolni szeretnék a kuratóriumot és annak elnökét, hogy ne támogassa azokat a vállalkozásfejlesztési központokat és vezetőiket, akik a hatalmi csoportosulásokkal szemben ellenzéki szerepet játszanak. Lábody László elnöknek erre az volt a válasza, hogy az új kuratórium is az alapító okirat szerint fog eljárni: csak a szakmai kritériumokat fogja alapul venni és nem enged semmilyen politika nyomásnak. /Román Győző: Vonz a pénz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 6./
2004. január 6.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában, Benkő Samu szerkesztésében jelent meg Bolyai János marosvásárhelyi kéziratainak első kötete, a Fogalmazványok a Tanhoz, illetve az Üdvtanhoz. Benkő Samu akadémikus több mint ötven éve foglalkozik Bolyai-kéziratokkal, azok megfejtésével, rendszerezésével. Elmondta, hogy Kolozsváron lett egyetemi tanársegéd, de 1952-ben kitették az egyetemről. Akkoriban kerestek valakit, aki hajlandó Kolozsvárról Vásárhelyre jönni, és a Bolyai-emlékkötet előkészületeit a kéziratok rendszerezésével segíteni. Nagyjából tizenötezer lap volt együtt számozatlan összevisszaságban, amelyből meg kellett állapítani, hogy melyek az összetartozó levelek, a szövegösszefüggésből kikövetkeztetni, hogy melyik lap után mi következik. Másrészt pedig meg kellett fejteni mindennek az értelmét. /Antal Erika: „Bolyai koporsóját kísértem”. = Krónika (Kolozsvár), jan. 6./
2004. január 6.
Zsakó Erzsébet Hinni és Tenni című, az unitárius nőszövetségek történetéről szóló könyvét mutatták be Kolozsváron, a János Zsigmond Unitárius Kollégium dísztermében. Zsakó Erzsébet elsőkönyves szerző, nyomon követi az unitárius nőmozgalom történetét a XIX. század utolsó évtizedeitől a XX. század végéig. Dr. Szabó Árpád unitárius püspök szerint a könyv az unitárius múlt évszázados szerepét hozza élet közelbe. dr. Gaal György kiemelte, hogy megvalósult az Unitárius Egyház történetének megismeréséhez szükséges részegységek feltárása. A szerző bemutatta a nőszövetség tevékenységét: a gyermekek iskoláztatatása, a népművészet, orvosi ellátás stb. terén. 1990-től szociális téren jelentős tevékenységet fejtenek ki: tanfolyamokat szerveznek, pályázatokat készítenek, a nyugdíjasok gondjaival foglalkoznak. /Csomafáy Ferenc: A szellem gyertyája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./
2004. január 6.
Tíz éve jelenik meg Kolozsváron a református missziós folyóirat, a Kis Tükör, erre emlékezett a kiadvány decemberi számában. /Kis Tükör december. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
