A Fidesz és a KDNP parlamenti frakciója semmilyen módon nem akar együttműködni Gyurcsány Ferenccel, ezért a miniszterelnök minden előre bejelentett felszólalásánál kivonulnak az Országgyűlésből – jelentette be Navracsics Tibor, a Fidesz és Semjén Zsolt, a KDNP frakcióvezetője a két párt képviselőcsoportjának ülése után. A miniszterelnök nevéhez fűződik az ország kettészakítása 2002-ben, amikor 23 millió román munkavállalóval riogatta az országot, de Gyurcsány a kitalálója az elhíresült „köteles beszédnek” is, sőt – tette hozzá – 2005 decemberében nyíltan kampányoltak nemzettársaik ellen a kettős állampolgárság ügyében. /Guther M. Ilona: A Fidesz bojkottálja Gyurcsányt. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./
2006. október 10.
Budapesten a közakarat kifejezésére gyűlnek-gyülekeznek naponta a Kossuth téren, a vidéki városokban, mert úgy érzik az emberek, hogy Gyurcsány Ferenc és holdudvara alaposan rászedte őket, dübörgő gazdaságról, jóléti állam perspektívájáról papoltak a parlamenti választások kampányában. S aztán jött a hideg zuhany: megszorítások, elvonások, elbocsátások sorozata Gyurcsány-csomagokba csomagolva. Magyarország ma végzetesen kettészakadt, nemzeti és nemzetellenes táborok állnak szemben egymással. Az előbbieknek az utca maradt akaratuk kinyilvánítására, az utóbbiak a hatalom sáncain belül és annak eszközeivel ágálnak, írta Magyari Lajos. /Magyari Lajos: Az utca és a politika. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 10./
2006. október 12.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt nemcsak a parlamentben, hanem az október 23-i ünnepségeken is bojkottálja az ellenzék. Orbán Viktor kijelentette, hogy a Fidesz nem fog együtt ünnepelni október 23-án Gyurcsány Ferenccel. A tervezett program szerint Sólyom László köztársasági elnök az Operaházban mond majd beszédet, az 56-os emlékművet Kosáry Domokos történész avatja, Gyurcsány Ferenc pedig a parlamentben fog beszélni. Kossuth téri beszédében a KDNP elnöke, Semjén Zsolt bejelentette, hogy bojkottálni fogják a magyar közszolgálati adó Napkelte című műsorát. Ezt azzal indokolta, hogy a lakájmédia elleplezi a hazugságot, ehhez nem akarnak asszisztálni. Az MTV erre közleményt adott ki, melyben reményüket fejezik ki, hogy minden parlamenti párt politikusa elfogadja a legnézettebb reggeli műsor meghívását. A Kossuth téri tüntetők közben nyílt levelet fogalmaznak az egykori demokratikus ellenzék vezetőinek: Kis Jánosnak, Tamás Gáspár Miklósnak és Kőszeg Ferencnek, arra kérve a címzetteket, hogy „a sajtó nyilvánosságán keresztül ítéljék el a nyílt kommunista restauráció fenyegetését, valamint a rendőri, bírói túlkapásokat és az értelmetlen erőszakot”, s hogy „hazai és a nemzetközi kapcsolataik felhasználásával tegyenek meg mindent erkölcsi forradalmunk fiatal tagjainak kiszabadítása érdekében”. /Guther M. Ilona: Bojkottálja október 23-át a Fidesz. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./
2006. október 17.
Az ÚMSZ ismét átvette a Népszabadság cikkét, ezúttal Debreczeni Józsefét, aki Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt vette védelmébe, mondván, mindenki hazudott. A cikkíró támadta Sólyom László köztársasági elnököt, aki kifogásolta, hogy Gyurcsány hazudott az ország népének, a cikkíró támadta az egyházakat, akit elítélték a kormányfő hazudozását és támadta ugyanezért Böjte Csaba atyát, akit szerinte a jobboldal egyik radikális „szentje”. /Debreczeni József: Hazugságok köztársasága Népszabadság, okt. 15. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./
2006. október 23.
Sólyom László köztársasági elnök október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából több mint hetven személyiségnek adományozta október 22-én a Magyar Köztársasági Érdemrend elismerését, a Magyar Köztársaság arany vagy ezüst érdemkeresztjét, illetve a Nagy Imre-érdemrendet. A Parlament kupolatermében tartott ünnepségen a magyar államfő Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke jelenlétében adta át a kitüntetéseket. Az ünnepségen kilenc kitüntetett a három közjogi méltóság közül csak az államfőnek nyújtott kezet. Csak az államfővel fogott kezet Tersztyánszkyné Vasadi Éva volt alkotmánybíró, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékán-helyettese, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Pofosz) és a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) több megyei tisztségviselője, valamint több nyugállományú katonatiszt. Pintér Károlyné, a Pofosz Gulag tagozatának elnöke, illetve Mészáros Gyula, a Pofosz Veszprém megyei elnöke Sólyom Lászlónak és Szili Katalinnak kezet nyújtott, de Gyurcsány Ferencet nem hagyta gratulálni. Az eseményen jelen volt a kormány több tagja, Boross Péter volt miniszterelnök, a négy parlamenti párt képviselője – Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője, Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke, Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke és Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője –, valamint számos közéleti személyiség. Felavatták a kommunizmus áldozatai előtt fejet hajtó, valamint a magyar forradalom és szabadságharc hőseire emlékező ikeremlékművet is a magyarországi Csömörön. A kommunizmus áldozatainak emléket állító kompozíció az első ilyen alkotás a világon. Az eseményen, amelynek fővédnöke Orbán Viktor, a Fidesz elnöke volt, felszólalt többek között Wittner Mária ’56-os szabadságharcos, valamint Tőkés László királyhágómelléki református püspök is. /Több kitüntetett mellőzte Gyurcsány Ferenc és Szili Katalin gratulációját. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./ A kézfogás gesztusok aritmetikája Budapesten – az, hogy hányan nem fogtak kezet Gyurcsánnyal, és hányan sem Gyurcsánnyal, sem Szilivel – egyértelműen jelzi: a politika nem lezárja, hanem épp ellenkezőleg: lezáratlanul tartja a múltat. Ma már bizonyosabban látható, mint öt-tíz évvel ezelőtt, hogy ‘56 emléke Erdélyben jóval erőteljesebb, jóval meghatározóbb, és hogy 1956 összekapcsolta a szolidaritást a magyar szabadsághagyománnyal és a kommunizmus elutasításával. Bakk Miklós szerint a „magyar szétfejlődés” döntő korszaka nem Trianon, hanem 1956 után kezdődött. 1956 után különböző pályára léptek a Magyarországgal szomszédos országok, és ezzel a társadalmi alkalmazkodás eltérő pályáit kínálták fel a kisebbségi helyzetbe került magyaroknak. /Bakk Miklós: Erdély, 1956. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./
2006. október 24.
Tariceanu miniszterelnök október 22-23-án Budapesten tartózkodott, részt vett az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc megemlékezési ünnepségein, október 23-án Budapesten találkozott Gyurcsány Ferenc magyar kormányfővel, akivel a két kormány együttes üléséről tárgyalt. /Tariceanu–Gyurcsány-találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./
2006. október 24.
A rendőrség hajnalban kiszorította a Kossuth térről az ott demonstrálókat. Figyelmeztető lövéseket adtak le a rendőrök október 23-án Budapesten, az Andrássy út és a Bajzsy-Zsilinszky út sarkán összegyűlt tüntetők felé, zöldre és kékre színezett vízzel locsolták vízágyúból a tüntetőket a rendőrök, hogy megjelöljék azokat, akik részt vettek az összecsapásban. A demonstrálók szemetes edényekből, vastáblákból és kordonokból emeltek barikádokat. Elbontották a Károly körúton felállított Budapest – a szabadság városa felirat mintegy kétméteres kőbetűit, amelyeket szintén összetörtek és barikádként, illetve lövedéknek használtak a rendőrökkel szemben. Lapzártakor az összecsapások még tartottak a tüntetők és a rendőrök között, több könnyű sérültje is volt a „sajnálatos eseményeknek”. Több vérző, megsebesült tüntetőt és rendőrt ápolnak a környező kórházakban. A tüntetők skandálták: „Gyurcsány takarodj!, Hazaáruló, 56–56!”. Az MTI tájékoztatása szerint több mint kétezer, védőpajzzsal és rohamsisakkal felszerelt rendőr kiszorította a tüntetőket, több embert megbilincseltek és előállítottak. A lezárt Kossuth tér környéki utcák mindegyikét nagyszámú rohamsisakos rendőr biztosította, a teret megközelíteni semmilyen járművel nem lehetett. A belváros fölött helikopterek köröztek. A külföldi vendégek tiszteletére megjelentek a meghívottak államainak lobogói is. A külföldi államfők és miniszterelnökök jelenlétében került sor a Budapest ’56 Szabadság Nyilatkozat elfogadására. A forradalom bölcsőjének tekintett Műegyetemen felavatták az októberi szabadságharc emlékművét. A megtorlás áldozatainak nyughelyén, a Rákoskeresztúri sírkert 301-es parcellájánál délután helyezték el a külföldi vendégek a tisztelet virágait. Az esti műsor fáklyás megemlékezéssel vette kezdetét. Felidézték október 23-a történelmi pillanatait. Az 1956-os központi emlékmű avatási ünnepségére a Felvonulás téren került sor jelképes időpontban, „19.56”-kor, a „szabadság percében”. /Ünnepségek és zavargások Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Akárcsak öt héttel ezelőtt, Gyurcsány Ferenc kormányfő balatonőszödi beszédének kiszivárgása után, október 23-án is összecsaptak a miniszterelnök ellen tüntetők a rendőrökkel Budapesten. A zavargások azután kezdődtek, hogy hajnalban a rendőrök kiürítették a Kossuth Lajos teret, miután az ott demonstrálók nem tették lehetővé a lezárt terület biztonsági átvizsgálását. Az Andrássy út és a Bajcsy-Zsilinszky út kereszteződése közelében, illetve az Arany János utcában sokan leültek az úttestre. A több száz rohamsisakos és védőpajzzsal felszerelt rendőr elől a tüntetők elindultak a Nyugati tér irányába. A rendőri sorfal mögött a rendőrségi vízágyú haladt. Délután már csatatérré változott a budapesti Bajcsy-Zsilinszky út Erzsébet tér felőli oldala, ahol a rendőrök könnygázgránátokat és gumilövedékeket lőttek kik a tüntetőkre. A rendőrök a Deák téri evangélikus templomig szorították a tüntetőket. A templomnál a tüntetők barikádokat próbáltak építeni. /Csatatérré vált terek a fővárosban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./
2006. október 24.
1956 évfordulójának ünneplése közös szégyene „a népelégedetlenséget cinikus módon bagatellizáló kormánynak és a népelégedetlenséggel egyre rosszabbul gazdálkodó ellenzéknek”. Közös szégyene utcára vonulási jogával élő, de provokatív elemeket soraikba engedő polgároknak. Szégyene a rendfenntartó elemek parancsnokainak. És szégyene elsősorban Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, aki moralitást, empátiát, politikai és emberi felelősségtudatot nélkülöző viselkedésével gyászosan történelmivé avatta ötvenhat véráldozatát, írta a Krónika. /Csinta Samu: A szégyen napja. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./
2006. október 25.
Hajnalra vízágyúval, könnygázzal és gumilövedékkel verte szét a magyar rendőrség a budapesti tüntetőket. Közel százhetvenen sérültek meg, közöttük 17 rendőr és 5 külföldi állampolgár. Budapest rendőrfőkapitánya szerint az egyenruhások törvényesen és bátran jártak el, ugyanezt nyilatkozta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is. Az ellenzék vezére ideológiát adott az utcai rendbontáshoz – mondta a kormányfő napirend előtti felszólalásában október 24-én a Parlamentben, erre a KDNP frakcióvezetője úgy reagált: provokáció történt. A Fidesz frakcióvezetője kifejtette, pártja békés nagygyűlésén rendőrattakot hajtottak végre, az SZDSZ elnöke olcsó politikai cinizmusnak nevezte azt, hogy a rendőrök provokáltak volna, az MSZP frakcióvezetője pedig úgy vélte, a demokrácia és az engedély nélküli, törvénytelen demonstráció szemben áll egymással, míg az MDF elnöke szerint a forradalom emlékét gyalázták meg. /Budapesten szétverték a tüntetőket. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./
2006. október 25.
Az ÚMSZ újra átvette a Népszabadság cikkét. Nem sikerült méltóképpen megünnepelni a forradalom ötvenedik évfordulóját. Jöttek a nép nélküli ünnepségek, majd az ünnepség nélküli nép és az utcai harc. Gyurcsány Ferenc fizikailag beszorult az ünnepségekbe. Most azonban az utca más részei vitték el a show-t, akár szokatlan látványelemeit, akár politikai kezdeményezéseit tekintve. A Fidesz Astoriánál tartotta nagygyűlését, a Népszabadság szerint beérett a „harcászati szempontokat is mérlegelő helyszínválasztás gyümölcse”. (Krajcár Gyula, Népszabadság) /Szervezett ellen-méltóság és társai. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./
2006. október 26.
Megosztott a közvélemény abban is, hogy melyik fél okozta az indulatok elszabadulását: a Medián által megkérdezettek 41 százaléka szerint a rendőrség provokálta a tüntetőket, 38 százalék szerint pedig fordítva. A megkérdezettek 72 százaléka tartja elítélendőnek, hogy megzavarták október 23-át, mert „az évfordulón együtt kellett volna ünnepelnie az országnak”, 25 százalék szerint pedig „nem csoda, hogy elszabadultak az indulatok, hiszen épp ’56 szelleme vitte utcára az embereket”. A parlamentben a szocialista kormányfő Orbán Viktort és a Fideszt tette felelőssé, a Fidesz szónokai Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, az MDF pedig Gyurcsányt és Orbánt is. Kontrát Károly fideszes országgyűlési képviselő bejelentette, az október 23-án történt „törvénytelen rendőrterror” feltárására a Fidesz dokumentációs központot hoz létre, ahova várják mindazon magyar és külföldi állampolgárok bejelentéseit, akik október 23-án Budapesten „törvénytelen rendőri támadásnak voltak kitéve”. Az Astoria környékén október 23-án megsérült fideszes országgyűlési képviselő, Révész Máriusz bejelentette, mégis feljelentést tesz a vele szemben foganatosított rendőri fellépés miatt. Eredetileg ez nem volt szándékában. „Az ügyet az én feljelentésem nélkül is ki kellett volna vizsgálni, de Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány úr arrogáns magatartása meggyőzött arról, hogy az egyetlen út a feljelentés marad” – nyilatkozta Révész Máriusz. Hangsúlyozta, az ügy kivizsgálását nem a maga érdekében kéri, mert semmiféle elégtételt nem jelentene számára annak a rendőrnek a megbüntetése, aki eltörte a lapockáját vagy a másiké, aki fejbe vágta, azonban mindenkinek, akit sérelem ért, fel kell lépnie annak érdekében, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő még egyszer Magyarországon. „Nem a tüntetőkkel és nem a megemlékezőkkel szemben történt a rendőri fellépés, mert nem lehet így nevezni azokat a csoportokat, amelyek engedély nélkül demonstrálnak, akik szúró-vágó fegyvereket, Molotov-koktélokat, vasgolyókat tartanak maguknál, akik köveket dobálnak, tömegközlekedési eszközöket állítanak meg és fordítanak keresztbe az utcán, akik múzeumi tárgyakat, nevezetesen egy harckocsit indítanak be, akik végigpusztítják Budapest belvárosát” – nyilatkozta Nyakó István, az MSZP szóvivője. Hangsúlyozta, a rendőrség 23-án éjszaka tette a dolgát, végezte törvényes kötelességét. /Guther M. Ilona: Folyik az egymásra mutogatás. Nincs felelőse az október 23-i budapesti zavargásoknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./
2006. október 26.
„Elvette tőlünk az ünnepet egy kisebbség agressziója – mondja a tüntetők első számú célpontja, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. – Örülni akartunk ezen az ünnepen, ehelyett védekeznünk kellett, és olyan arcunkat mutattuk a világnak, mely egészen biztosan nem a magyarok többségének arca.” Szűcs Lászlónak, az Erdélyi Riport főszerkesztőjének mély csalódottságot okozott a demonstrálók viszonyulása az ünnephez: „a Corvin közben elvbarátaik megemlékezésére sem voltak kíváncsiak”. Ha nem tudná, hogy több mint száz sérülést követelt a nap, Szűcs László mulatságosnak tartaná, hogy a Kossuth tér kiürítésekor Lanczner „Satu” Ferdinánd térparancsnok vette át az irányítást. A budapesti történések árnyékában alig kap figyelmet a határon túli magyarellenes politikai szélsőségek hangjának felerősödése. Gheorghe Funar felfegyverkezett „terrorszervezetnek” nevezte az RMDSZ-t. „Lehet legyinteni azzal, hogy Funar nem különb Satu Ferdinándnál, csakhogy az utóbbi napokban szinte egységfrontot alkot a román politika autonómiafrásztól táplált magyarellenessége”. Funar szlovák elvbarátja, Ján Slota, aki arra buzdította a szlovák pártokat, hogy mindaddig ne tartsanak semmiféle kapcsolatot a Magyar Koalíció Pártjával, amíg a szlovákiai magyarok egyetlen politikai ereje nem szánja el magát arra, hogy „elismerje a trianoni döntést”. A magyar társadalom megosztottsága erősíti a magyarellenes szélsőségesek hangját. /Szűcs László: Vadak és vádak. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), okt. 26./
2006. október 30.
Többen is kérték Böjte Csaba ferences szerzetest, hogy menjen a Kossuth térre és szóljon az ott egybegyűltekhez az evangélium, az élő Isten nevében. Október 23-a, a szörnyű magyarverés napja után is sokan kérdezik, hogy keresztény embernek ilyen helyzetben mi a teendője. Annak idején 2004. december 5-én is azt érezte, hogy Gyurcsány Ferenc uszítására az „én magyar állampolgárságomat el lehet vitatni, de a jókedvemet, az életbe, a szeretetbe vetett hitemet, keresztény reményemet nem”. „Nem szabad hagyni, hogy a szomorúság, a gyűlölet, a reménytelenség eluralkodjon rajtunk.” Az „erőszak, a vérontás nem szül igaz holnapot. Őszinte tisztelettel hajtom meg fejemet népem előtt, amiért ilyen nagy türelemmel viseli sorsát.” „Október 23-án Gyurcsány Ferenc megverette – válogatás nélkül – az utcán lévő magyar embereket. Olyan bűnt követett el, melyre semmilyen mentsége nincs, s mellyel nevét örökre beszennyezte.” Böjte Csaba meg van győződve arról, hogy nagyon sok értékes ember van a két kormánypártban. Hiszi, „hogy e két párt ideológiájában nincs helye az erőszaknak, idős emberek, asszonyok fényes nappal való megveretésének, kivont karddal nemzeti ünnepre összegyűlt emberek közé vágtató rendőröknek.” Böjte Csaba azért imádkozik, hogy ez a két párt az igazság és az élet mellett döntsön. Hiszi, „hogy egy ház, egy ország csak hitből, munkából, összefogásból, áldozatból épülhet fel.” Ő maga vállal 100 szentmisét, beszédet, elmélkedést határon belül és határon kívül és az ott begyűlt összes adományt felkínálja egy Nemzeti Megmentő Alapba. A jelenlegi nehéz gazdasági időkben jó lenne a nemzeti összefogás, hogy a bajban lévő testvéreket segíteni tudják. Arra biztat minden jó akaratú magyar embert, hogy adjon 100 munkaórát életéből a közös holnapért, és ennek az árát adják közösbe, hogy az egészségügy, a tanügy és a szociális intézmények szükséges reformját véghez lehessen vinni. /Böjte Csaba: Őszinte levél minden magyar emberhez! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./
2006. október 31.
A kormány szakértői testületet hoz létre az elmúlt hetek eseményeinek elemzésére – jelentette be Gyurcsány Ferenc miniszterelnök október 30-án az Országgyűlésben, ugyanakkor hangsúlyozta: a kormány határozottan visszautasítja a rendőrséget ért politikai vádakat. Gyurcsány Ferenc, akinek beszéde előtt ismét kivonult az ellenzék, azt mondta: az országban rendnek, nyugalomnak kell lenni, ha ez megbillen, érteni kell az okokat. A kormány a rendnek és a nyugalomnak a pártján áll, és érteni kívánja az okokat – jelentette ki. „Elfogadhatatlan, ha a demokratikus Magyarország rendőrségét alaptalanul rendőrterrorral vádolják, ha a diktatúra rendőrségéhez hasonlítják, aki ezt teszi, az indokolatlanul gyengíti a rendőrséget, a köztársaságot, nem a rend, hanem a rendzavarók pártján áll” – fogalmazott. /Gyurcsány: a kormány „elemzi az eseményeket”. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./
2006. november 1.
Szakértői vizsgálóbizottságot hív életre Gyurcsány Ferenc kormányfő a szeptemberi és októberi budapesti erőszakos megmozdulások okainak, hátterének, feltárására. A bizottság vezetőjének Gönczöl Katalin kriminológus professzort kéri fel. A felkéréstől számított hatvan napig tevékenykedő testület feladata, hogy a kormány számára átfogó szakmai értékelést készítsen és ajánlásokat fogalmazzon meg az elmúlt hetek rendzavarásai kapcsán. A testület működése nem érinti a különböző országgyűlési bizottságok hatáskörét, egyedi panaszok kivizsgálásával nem foglalkozik. A bizottság létrehozásáról Gyurcsány Ferenc napirend előtti felszólalásában beszélt október 30-án a parlamentben, hangsúlyozva, hogy a kormány visszautasítja a rendőrséget ért politikai vádakat. Kifejtette: a rendőrség fellépése október 23-án törvényes, indokolt és arányos volt. Hozzátette: akit a rendőri intézkedés bármelyik eleme jogszerűtlenül érintett, annak panaszt kell tennie, a törvényi előírásoknak megfelelően. /Szakértők vizsgálják a budapesti rendzavarások körülményeit. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./
2006. november 6.
Nem fulladt sem botrányba, sem rendőri brutalitásba a magyar forradalom és szabadságharc leverésének 50. évfordulója. A Fidesz szorosra zárta sorait, a 170 000-nyi csendes, fáklyás felvonuló a fél évszázaddal korábban a szovjet tankok által vérbe fojtott forradalomra és az október 23-i rendőri erőszak áldozatainak emlékére gyújtotta meg gyertyáit, fáklyáit, s vonult néma csöndben a Terror Házától az Astoriáig az Igazság szabaddá tesz felirat után. A rendőrség hatalmas erőkkel, bevetésre készen állt ugyan, de visszafogta magát, s nem támadott fölöslegesen. Október 23-át is meg lehetett volna úszni erőszak és rombolás nélkül, ha a karhatalom nem viselkedett volna a politika pincsikutyájaként. Gyurcsány Ferenc szigorú biztonsági intézkedések közepette helyezte el virágját az új ötvenhatos emlékmű talapzatánál, a 301-es parcellánál Nagy Imre, Maléter Pál és az ismeretlen forradalmár sírján, és este a Hősök terén. Ekkor ezekre a helyekre halandó ember aligha juthatott be. A kiürített Hősök terén Gyurcsányék maguk voltak virágaikkal, lelkiismeretükkel, szoros rendőrkordon védelmében. Egyszerűen azért, mert félnek – írta a lap munkatársa. Gyurcsány és szocialistái a népharag elől rendőrkordonok és pajzsok mögé menekültek, ami jelzi, nem a csodálatos -56, hanem az azt követő terrort levezénylők örökösei. /Simó Erzsébet: Az igazság szabaddá tesz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./
2006. november 6.
A nemzeti gyásznapon megosztottan ugyan, de zavargások nélkül emlékeztek a magyar fővárosban az 1956-os forradalom elfojtására. Leglátványosabb a Fidesz több tízezres tömeget megmozgató fáklyás szolidaritási menete volt, a Terror Házától az Astoriáig. „Az igazság szabaddá tesz” feliratú, nagyméretű molinót tartva vonult az első sorban Orbán Viktor a Fidesz vezető politikusaival, mögöttük fáklyákkal, mécsesekkel, gyertyákkal a tömeg. A Szabadság téren több szervezet is demonstrált. Köztük a Nemzeti Jogvédő Alapítvány, amely a szovjet emlékmű lebontását követelte, hozzájuk csatlakozott a Jobbik Magyarországért Mozgalom, kormányellenes jelszavakat skandálva. Majd a Magyarok Világszövetsége demonstrált. Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke többek között azt szorgalmazta, hogy a magyar kormány követeljen komoly kártérítést Moszkvától az 1956-os forradalom és szabadságharc leveréséért. Sólyom László köztársasági elnök a rákoskeresztúri Új Köztemetőben, a 301-es parcellánál, Nagy Imre egykori miniszterelnök és a névtelen elesettek sírjánál, valamint Maléter Pál egykori honvédelmi miniszter sírjánál helyezett el virágcsokrot, majd az 1956-os forradalom erdélyi mártírjai előtt rótta le tiszteletét. Gyurcsány Ferenc kormányfő szocialista politikusokkal, később pedig az MDF vezetősége helyezett el virágokat az október 23-án avatott új ’56-os emlékműnél, az Ötvenhatosok terére átkeresztelt Felvonulási téren. A Fiumei úti sírkertben emlékfalat avattak 1956 hősei és áldozatai tiszteletére, a Parlamentben pedig Nagy Imre teremnek nevezték el a mártír miniszterelnök 1956-os dolgozószobáját. A kormány és az 56-os Emlékbizottság által szervezett záróesemény idejére a Kossuth teret hermetikusan lezárta a rendőrség, csak a meghívott vendégeket és az akkreditált újságírókat engedték át a kordonon. A főváros utcáin nagy számban jelen lévő rendőröknek a gyásznapon sehol nem kellett beavatkozniuk a rend fenntartása érdekében. /Gyásznap zavargások nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2006. november 8.
’56-os kitüntetést az ’56 emlékét meggyalázó magyar kormánytól nem fogadhattam el – indokolta döntését Gazda József kovásznai tanár, közíró, SZNT-alelnök. Az előzményekről közölte: a november 4-i brassói megemlékezések előtt értesítést kapott a bukaresti magyar nagykövetségtől – Terényi János nagykövet aláírásával – arról, hogy őt is kitüntetik. Nem írták, hogy milyen kitüntetésről van szó, ezért Gazda József levélben – megköszönve jelölését – jelezte, hogy amennyiben ehhez a magyar kormánynak is köze van, nem fogadhatja el. Választ nem kapott, és a brassói rendezvényekre saját könyvbemutatója miatt nem is tudott elmenni, de értesült arról, hogy nem említették a kitüntetettek között. Utólag megtudta, hogy az emlékérem mellé adott oklevelet Sólyom László államfő és Kosáry Domokos akadémikus, az ’56-os bizottság elnöke mellett Gyurcsány Ferenc kormányfő is aláírta, akitől az október 23-i budapesti rendőrakció után – amelynek maga is szemtanúja, vétlen elszenvedője volt – nem kíván semmit elfogadni. Az is utólag jutott tudomására, hogy a Szabadság Hőse címet -56 megörökítésében kifejtett munkájáért kapta volna meg, akárcsak a kitüntetést elfogadó társai: Benkő Levente újságíró, Tófalvi Zoltán tévészerkesztő és Pál-Antal Sándor levéltáros. /Demeter J. Ildikó: Gazda József visszautasította a magyar kormány kitüntetését. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./
2006. november 9.
Normális körülmények között nagy megtiszteltetést jelent bárki számára az, ha számon tartják s elismerik a forradalomban játszott szerepét, illetve az események feltárásában, azok ismertté tételében vállalt munkáját. Idén azonban nagy dilemma elé kerültek azok az anyaországi és határon túli személyek, akiknek az ’56-os események ötvenedik évfordulóján a magyar állam kitüntetést adományozott: fogadják-e el vagy sem a különben megtisztelő elismerést olyan körülmények között, hogy jelenleg az a Gyurcsány Ferenc a magyar kormányfő, akinek a személye sokak szemében teljesen hiteltelenné vált. Mindenekelőtt a 2004. december 5-i népszavazás előtti, határon túli magyarokat megtagadó kampánya, majd az idén májusban Balatonőszödön zárt frakcióülésen elhangzott, és később ismertté vált, egyebek mellett a maga és kormánya sorozatos hazugságait beismerő, Magyarországot pedig egyszerűen lekurvázó beszéde miatt, újabban pedig azért, mert nevéhez és kormányához kötik az idei, október 23-i tüntetések rendőrségi brutalitással való szétveretését. Az anyaországi kitüntetettek közül többen úgy fejezték ki a magyar miniszterelnökkel szembeni tiltakozásukat, hogy az elismerések átvételekor nem fogtak kezet a kormányfővel. De voltak olyanok is, akik még Szili Katalin házelnököt sem tisztelték meg ezzel az emberi gesztussal, és csak Sólyom Lászlót, a Magyar Köztársaság elnökét tartották méltónak a kézfogásra. Az elismerések átadása-átvétele körüli botrány a határon túlra is átcsapott, hiszen az ’56-os magyar forradalmat követő romániai megtorlás több erdélyi túlélőjét is magas állami kitüntetésben részesítettek, az eseményeket kutatóknak pedig az évforduló alkalmából alapított Szabadság Hőse-emlékérmet adományozták. Magyarország és a magyar nemzet nem csak gyurcsányokból áll, hiba lenne tehát mindenkit velük egy kalap alá venni. Márpedig a kitüntetések olyan szimbólumok, amelyek az egész nemzet háláját fejezik ki azok iránt, akiknek azokat odaítélték. /Papp Annamária: Ötvenhat kitüntetettjei. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./
2006. november 14.
Nem írta alá Gergényi Péter nyugdíjazási kérelmét a rendészeti miniszter, így a budapesti rendőrfőkapitány tovább folytatja munkáját. Danks Emese kormányszóvivő elmondta: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hivatalába kérette a főrendőrt, és közölte vele, nem támogatja nyugdíjazási kérelmét, és Petrétei József minisztert is arra kérte, hogy ne fogadja el azt. Gergényi Péter tudomásul vette a döntést. Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere levélben kérte a miniszterelnököt, hogy ne hagyja nyugdíjba vonulni Gergényit. Demszky szerint a rendőrségen belül teljes bizonytalanságot okozott volna rendőrfőkapitány távozása, és a közbiztonság javulása is megtorpanna, ha Gergényi és vele együtt több rendőri vezető is nyugdíjba menne. A Fidesz szerint a miniszterelnök saját felelősségét ismerte el az október 23-i történtekkel kapcsolatban, amikor nem támogatta Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány nyugdíjazási kérelmét. Balogh Zoltán fideszes képviselő a parlamentben, napirend előtti felszólalásában kijelentette: Gyurcsány Ferenc felelős az ártatlan emberek megveréséért. /Gergényi meggondolta magát – marad a rendőrség élén. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./
2006. november 15.
November 16–17-én immár másodjára tart együttes ülést Magyarország és Románia kormánya. Most sem várható, hogy érdemi eredmények születnének az ülésen. A magyar kormány – a határon túli magyarokra vonatkozó stratégia hiányában – minden jel szerint média eseménnyé alakítja a találkozót, a román fél viszont számára fontos konkrét eredményekkel távozhat Budapestről. Gyurcsány Ferencnél előtérbe került a „látványpolitika”. Ezzel a céllal került sor 2005. október 20-án az első magyar–román kormányülésre, 2005. december 20-án az osztrák–magyar kormányülésre, valamint 2006. január 26-án a horvát–magyar kormányülésre. A magyar–román kapcsolatokban rendszeresek az államfői, miniszterelnöki hivatalos látogatások és informális érintkezések. A kétoldalú érintkezések formalizálása elsősorban a román érdekeket szolgálta, így a román diplomácia sikeresen tudta leplezni merevségét, rendszeresen elutasító, sokszor destruktív álláspontját. A jelek azt mutatják, hogy nem lesz külügyminiszteri szintű jegyzőkönyv sem, ami a magyar fél kezdeményezése volt. Fontos lenne, ha a felek végre megállapodnak arról, hogy Románia mekkora részt vállal az eddig csak magyarországi költségvetési forrásokkal gazdálkodó Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem finanszírozásából, és az oktatási intézményt akkreditálja a román állam. Már az előző magyar–román közös kormányülésen egyetértés született arról, hogy a román kormány is bekapcsolódik a magyar költségvetésből létrehozott és fenntartott Sapientia működésének finanszírozásába. Erre azonban nem került sor. A román fél szorgalmazni fogja, hogy a magyar kormány mielőbb nyissa meg munkaerőpiacát a román állampolgárok előtt. Feltűnő a magyar kormány hallgatása ebben a kérdésben. A megnyitás elsősorban a romániai magyarokat érintené pozitívan, Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a Magyar Szocialista Párt belpolitikai céllal a közelmúltban két alkalommal (2002, 2004) is románellenes, romániai magyarok elleni kampányt folytatott. Számos lényegi kérdésről nem lesz szó, így az autonómiáról és a romániai kisebbségi törvény elfogadásáról sem. (Budapest Analyses) /A második román–magyar kormányülés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./
2006. november 17.
November 16-án Budapesten a Szépművészeti Múzeumban tartották a második magyar–román közös kormányülést. Gyurcsány Ferenc és Calin Popescu Tariceanu kormányfő elnökletével kezdődött meg a tanácskozás. Megállapodtak abban, hogy egy éven belül a határon való átkelésnél csupán egyszer ellenőrzik majd az iratokat; a román fél elkötelezte magát a Bechtel-autópálya, illetve ennek a magyarországi M3-as-hoz való csatlakoztatása mellett; megépítik a Szeged-Arad gázvezetéket; létrehoznak egy közös kockázati tőkealapot, a kis- és középvállalkozások uniós felzárkózásának segítésére; közös magyar-román történelemkönyv készül, a román külügyi tárca a magyar művelődési minisztériummal közösen felkéri a két ország tudományos akadémiáit, hogy 2010-ig dolgozzák ki egy közös román-magyar történelemkönyv tervét; Tariceanu ígéretet tett arra, hogy támogatja majd a Sapientia Egyetemet, amint az intézménynek sikerül megszereznie az akkreditációt, Gyurcsány pedig megígérte, hogy a magyarországi támogatás az egyetem számára 2007-ben nem csökken; megállapodtak még a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport, a gyergyószárhegyi Lázár-kastély, a székelyderzsi unitárius templom, illetve egy Magyarország területén található ortodox templom közös erőből történő felújításában. A két miniszterelnök közös nyilatkozatot fogadott el Magyar–román együttműködés az Európai Unióban címmel. Verespatak ügyében Bukarest azt az álláspontot hangoztatta, hogy csak akkor lehet megnyitni a bányát, ha az megfelel az uniós előírásoknak. Az együttműködés legjobb példáját adja a közép- és kelet-európai térségben Magyarország és Románia – jelentette ki Calin Popescu Tariceanu. Szerinte a tavaly októberben tartott első együttes kormányülést követően megszilárdult a két ország együttműködése. Elmondta: ami a székelyföldi autonómiát illeti, Bukarest támogatja a közigazgatási decentralizációt, de hallani sem akar etnikai alapú autonómiáról. A tárgyalásokon csak érintették a kisebbségi törvényt. Markó Béla RMDSZ-elnök, államminiszter szerint történelmi esély kínálkozik a két ország számára: versengés helyett az összefogás, az európai uniós lehetőségek közös kihasználása. „Romániai magyarként ez nekünk külön öröm, külön elégtétel, az európai uniós csatlakozásnak egy külön hozadéka” – mondta. Markó Béla úgy vélte: a magyarországi munkaerőpiac teljes megnyitása lenne a romániai magyar közösség érdeke. A Fidesz szerint a kormánynak egyetlen érdemi kérdésben sem sikerült megállapodnia Romániával – mondta sajtótájékoztatóján Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke. A kormány nem tudott előrelépést elérni a romániai kisebbségi törvény és az erdélyi magyarság területi autonómiája ügyében. Úgy vélte: Gyurcsány bejelentése Magyarország munkaerőpiacának részleges megnyitásáról az erdélyi magyarság hátrányára van, az RMDSZ világos kérésével is szemben áll. Mihail Hardau oktatási miniszter szerint még sokáig kell várni egy közös történelemkönyv megjelenésére. Szerinte ugyanis meglehetősen nehéz összhangba hozni a magyar és a román történelemszemléletet. /Együttes magyar–román kormányülés Budapesten. Januártól elég a személyi a határátkeléshez. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./
2006. november 17.
A tervezett közös magyar-román történelemkönyvvel kapcsolatban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kifejtette: meg kell próbálni megérteni a másik felet, azt, hogy ugyanabból a történelmi tényből miért más következtetéseket von le. /G. G.: „Tegyünk lépéseket egymás felé”. Exkluzív interjú Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./
2006. november 17.
Gyurcsány Ferenc zártkörű frakcióülésén elismerte, hogy hazudott, ezt hatalom megtartása érdekében tette. Ez nem összeegyeztethető a Magyarországon is működő parlamenti demokráciával – mondta dr. Pesti Sándor politológus, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa Kolozsváron tartott előadásában. Pesti Sándor szerint a válság mélyebb okai között a hosszú évek óta kialakult politikai törés problematikája szerepel. Két Magyarország kialakulása és a magyar társadalom négy csoportjának elkülönülése figyelhető meg. A társadalom egynegyede elkötelezett baloldali, a másik egynegyede pedig elkötelezett jobboldali. Az ide tartozók pártszimpátiájukból eredendően bárkire képesek szavazni, ha az a személy támogatott pártjuk színeiben indul. A maradék 50 százalékba tartoznak azok, akik nem mennek el szavazni, illetve azok, akik vándorolnak egyik pártból a másikba. Utóbbi csoport egyszer Gyurcsányra, másszor pedig Orbánra szavaz. Pesti kijelentette: két kiskakasról van szó. Pesti szerint míg a jobboldal ássa, addig a baloldal temeti az árkot. /Ferencz Zsolt: Két, egymással kibékíthetetlen Magyarország létezik. Pesti Sándor előadása a magyarországi belpolitikai válság okairól. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./
2006. november 22.
Bolgár György, az ATV sajtóklubos együttesének szószólója egyik friss politikai elemzésében arra a következtetésre jutott, hogy ,,a kettős állampolgárságról szóló népszavazás ugyan elbukott, de Románia uniós csatlakozásával praktikusan mégiscsak lehetővé válik a gyorsuló bevándorlás Magyarországra. Orbán Viktor évekkel ezelőtt még négymillió újmagyart vizionált (bár annyian összesen nincsenek a határokon kívül), ám az valószínűnek látszik, hogy egyre többen fognak legálisan átjönni Erdélyből a jobban fizető magyar állásokra és az elvileg barátságosabb anyanyelvi környezetbe. Az áttelepülést letelepedés fogja követni, aminek számos pozitív demográfiai és gazdasági hatása lesz, a politikai következménye azonban a baloldalra (és a liberálisokra) nézve katasztrofális. A határon túli magyarok ugyanis annyira készpénznek veszik, hogy az ő érdekeiket a nemzeti jelzőt használó jobboldali és szélsőjobboldali pártok képviselik, hogy hosszú időre meg fogják változtatni a jelenlegi egyensúly közeli helyzetet a magyar bal- és jobboldal között. Lehet, hogy már 2010-ben, de négy évvel később egészen biztosan.” A Népszava november 17-i számában megjelent Bolgár-vélemény a Magyarországot elárasztó 23 millió román rémképének a szelídebb formája. Az autonómia dolgában tökéletes a román-magyar (kormányzati, baloldali, liberális) egyetértés, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közölte, hogy az autonómiát ,,nem kérik”, és ,,nem adják”, hanem ez a kisebbség és a többség egyezségéből születhet. Mindennek az ad súlyt, hogy Basescu államelnök és Tariceanu miniszterelnök ,,nem adunk”-ja után hangzott el. Ebben a kérdésben Kádár Jánosnak 1958-as romániai látogatásán megfogalmazott álláspont ismétlődik meg. Bolgár György a magyar baloldalt félti. Kifecsegte a munkavállalás korlátozásának egyik okát: az ,,újabb magyarok” megjelenése katasztrófához vezet. /Sylvester Lajos: Mi, erdélyiek, mint új magyarok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./
2006. november 25.
A rendszerváltás előtt két évtizeden át működő Magyar Külügyi Intézet visszaállításáról és az Antall-kormány által 1991-ben létrehozott Teleki László Alapítvány megszüntetéséről döntött a kormány. Mindez a gyakorlatban a minisztériumon kívüli külügyi kutatások további leépítését és államosítását jelenti. Az intézet vezetője a jelenleg még Svédországban dolgozó külpolitikai szakértő, a szabad demokrata kötődésű Dunay Pál lesz. A 2007. évi költségvetés tervezetben a Teleki László Alapítvány nem jelent meg, míg 132 millió forintos támogatással feltűnt a Magyar Külügyi Intézet. Erről a lépésről az alapítvány vezetőivel és különösen annak kuratóriumi elnökével semmiféle egyeztetést nem folytattak. Kosáry Domokos a kezdeményezésről semmit sem tudott, és levélben kérte Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt arra, hogy a korrigálják a „hibát”. Kérdés, hogy miért hatékonyabb a költségvetési intézményként működő Magyar Külügyi Intézet, mint a Teleki László Alapítvány, amely igen jelentős saját forrást biztosít az alapítványi célok megvalósítására, és milliárdos nagyságú vagyonnal rendelkezik. Az új intézetet húsz fővel tervezik létrehozni, míg az alapítvány jelenleg összesen 46 munkatársat foglalkoztat. Értesülések szerint a leépítésnek feltehetőleg az alapítvány két intézete közül a Közép-európai Tanulmányok Központja, ezen keresztül a kisebbségi kutatás látja a kárát. A Teleki László Intézet jelenleg Magyarország egyetlen külpolitikai, szomszédságpolitikai elemző, tudományos intézete. Az intézet igen jelentős kapcsolati és szellemi tőkével rendelkezik, a térségben kialakított tudományos hálózata egyedülálló. Két folyóirata a Külügyi Szemle és a Régió. Az alapítvány az intézet működtetése mellett jelentős tudományszervező, programlebonyolító központként folyamatosan nyert el pályázati, illetve kormányzati megbízásokat. Jelentős szerepet vállalt a moldvai csángókkal kapcsolatos kutatási, könyvkiadási és közösségiház-építési programokban. /Államosítják a Telekit. – Megszüntetik az Antall-kormány által létrehozott alapítványt. = Magyar Nemzet, nov. 25./
2006. november 27.
A győzelem igazolta, hogy jól döntöttek, amikor a szövetséggé alakulás mellett döntöttek, mondta a 2002-es időszak óta eltelt négy évet értékelve Orbán Viktor Fidesz-elnök, a párt november 25-én Győrben tartott rendkívüli kongresszusán. A politikus hangsúlyozta a polgári körök szerepét a néppártépítés folyamatában, melynek utolsó pilléreként a hétvégén létrehozták az Önkormányzati Képviselők Országos Fórumát. A Fidesz új mottója: „Demokrácia megalkuvás nélkül”. Orbán szerint a jelenlegi kormány nem alkalmas arra, hogy megreformálja az országot, mert „a kormányzati politikát megfertőzte a hazugság”. Az MSZP országos választmánya november 25-én tartott választmányi ülésén Gyurcsány Ferenc kormányfő arról beszélt, hogy öt eszköz kell az MSZP politikájának érvényesítéséhez: a rend védelme, a partnerség, a határozottság és a kormányzati intézkedések végig vitele, a reformok, valamint az építkezés, a beruházás és a befektetés. Sólyom László köztársasági elnök a Népszabadságnak adott interjújában kijelentette, hogy napjainkra olyan erőssé vált Magyarországon a pártpolitikai megosztottság, hogy szinte beégett a társadalomba, és elviselhetetlen mértékű lett. /Guther M. Ilona: A Fidesz és az MSZP: mélyül az árok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./
2006. december 5.
Amíg tisztességes magyar ember él a földön, soha nem lehet elfelejteni 2004. december 5-ét, a szégyen és a gyász napját, mely úgy híresülhet el a magyar históriában, akár Mohács és Trianon. Kik is vagyunk ,,mi, magunk”? Hát biztosan nem az a Kovács László, volt külügyér és szocialista pártelnök, aki a kettős állampolgárság megszavazásának esetére ,,huszonhárommillió román beözönléséről” prófétált, sem Gyurcsány Ferenc regnáló miniszterelnök, aki költséget nem kímélve, hazudozásokkal és riogatással nem takarékoskodva ágált a népszavazás esetleges sikere ellen, s tette sikerrel, hiszen az agymosott anyaországi polgárok többsége távol maradt a referendumtól. Gyurcsányék, Hillerék, Kókáék, Kuncze-fik ,,győztek” a népszavazáson. A nemzetrontás példátlan ,,diadalát” mutatták fel, írta Magyari Lajos. A nemzetárulás folytatódott. Mindaz, ami a magyarországi, nemzeti akaratból végrehajtott rendszerváltás után megvalósult, Gyurcsányék kezén semmivé vált. Lassan gyakorlatilag nullára csökken a határon túli magyar közösségeknek juttatott anyagi támogatás, felszámolták a HTMH-t, megszüntették az Illyés Alapítványt, a minap a Teleki László Alapítványt, így bezárhatja kapuit az a Teleki Intézet is, mely kényelmetlen igazságokat fogalmazott meg a mai magyar hatalom (nem létező) nemzetpolitikájáról. Már Máért sincs. Gyurcsányék tönkreteszik, szétverik az egészségügyet, az oktatást, a társadalombiztosítási rendszert, a magyar kis- és közepes vállalkozásokat és a tudományos kutatást. Az ország közeledik egy gyurcsányi diktatúra, a rendőrállamiság felé. Az ötvenhatos forradalom ötvenéves évfordulóján agyba-főbe verték a rohamrendőrök az embereket. Közben az EU-csatlakozás küszöbén Traian Basescu elnök bejelentette: a világon bárhol élő román megkaphatja a román állampolgárságot. Népszavazás nélkül. /Magyari Lajos: A szégyen évfordulója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./
2006. december 12.
Fenntartásokkal fogadják a magyar–magyar kapcsolatrendszerben tervezett változásokat a határon túli magyar politikusok, akik december 13-án találkoznak Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) felváltására hivatott magyar-magyar politikai fórumon. Az újfajta támogatási rendszerrel kapcsolatosan Markó Béla, az RMDSZ elnöke kifejtette: jónak tartja, hogy a magyar kormány nagyobb hangsúlyt kíván helyezni a távlatos, stratégiai célokra. Ezt a támogatásoknak a Szülőföld Alapba való koncentrálása elősegíti. Szerinte azonban kedvezőtlen: továbbra sem látható, hogy mi lesz az Illyés Közalapítvány vagy más hasonló közalapítványok által korábban ellátott feladatokkal. Azokkal, amelyek hozzájárultak a civil társadalom mindennapi életének fenntartásához. Markó még nem látja teljesen tisztán, hogy az, ami a Határon Túli Magyarok Hivatalának átalakításával megmarad vagy létrejön, képes lesz-e majd ellátni olyan feladatokat, amelyeket az a hivatal eddig ellátott. Szerinte a magyar kormányon belül szükség van egy olyan entitásra, amely a határon túli magyarság pulzusán tartja a kezét, rendelkezik megfelelő információkkal. A határon túli magyar közösségek számára is kellene egy hely, ahová bármikor fordulhatnak, ha információra, segítségre van szükségük. Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke szűkszavúan nyilatkozott: „A Máért megszüntetésének természetesen nem örülök, de tudvalevő és méltánylandó, hogy ez egy kormánydöntés, akárcsak a HTMH megszüntetése is az. Nem rajtunk, határon túli magyarokon múlott, hogy így történt” – mondta. Bugár, aki korábban sokszor bírálta „a rólunk, nélkülünk” szóló döntéseket, egyelőre nem kívánt előrevetítésekbe bocsátkozni a Máért helyébe lépő fórummal kapcsolatos kérdésben. A két legnagyobb ukrajnai magyar szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) vezetői részt vesznek a magyar–magyar kormányzati konzultáción, jóllehet eltérő a véleményük az új nemzetpolitikai fórumról. Kovács Miklós KMKSZ-elnök úgy nyilatkozott: a KMKSZ mindig Máért-párti volt abban az értelemben, hogy a Magyar Állandó Értekezletet a magyar-magyar párbeszéd optimális intézményi keretének tekintette. A Máért működésének szüneteltetését mindenképpen negatívan értékelik. Kőszeghy Elemér, az UMDSZ alelnöke szerint az anyaországnak differenciáltan kell megközelítenie a határon túli magyar közösségek gondjait. Mindenféle kapcsolattartás az aktuális állami vezetéssel a határon kívüli magyaroknak szükségszerű – nyilatkozta Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. „Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy válogassunk, s eldöntsük, hogy jó-e vagy nem jó az ilyen találkozó. Örülünk, hogy tárgyalhatunk és fölvethetjük a problémáinkat, remélve azok megoldását” – tette hozzá. /Határon túli magyar vezetők Gyurcsánynál. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./
2006. december 13.
Először találkozik Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a magyar-magyar kormányzati konzultáció keretében a határon túli magyar vezetőkkel, amióta átalakult a magyar-magyar kapcsolatok intézményrendszere. Az egyeztetés fő napirendi pontja a közös infrastruktúra és vállalkozások fejlesztése, de szóba kerül a magyarigazolványok kérdése is – tájékoztatott László Boglár, a miniszterelnök sajtófőnöke. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint, év vége lévén, ez az utolsó pillanat, amikor át lehet tekinteni, hogy a jövő esztendőben, hogyan fog kinézni a határon túli magyarságnak szánt támogatások rendszere. „Nem elsősorban politikai jellegű kérdésekről kell most beszélnünk, hanem arról, hogyan fog működni a jövőben a Szülőföld Alap, az átalakult Határon Túli Magyarok Hivatala, illetve az az intézmény, amely helyette létrejön, és mennyire tudja azt a szerepet betölteni, amit mi elvárnánk tőle. Az is fontos kérdés, hogy a megszűnő alapítványok hatásköreit a Szülőföld Alap vagy esetleg más intézmény veszi át” – tájékoztatott Markó Béla, aki arra is választ vár a magyar kormány képviselőitől, hogyan kívánják támogatni jövőre a Sapientia Egyetem működését. A Sapientia vezetősége ugyanis felkereste fel Markót, akitől azt kérték, képviselje az egyetem sorsának alakulását, ugyanis a magyar költségvetésben jövő évre előirányzott, valamivel több mint egymilliárd forint nem elegendő a Sapientia fenntartására. A szövetségi elnök arra is figyelmeztetett, jelenleg félő, hogy elvész az, amit eddig az Illyés Közalapítvány végzett, azaz a határon túli magyar civil társadalomnak nyújtott támogatás a különböző rendezvények, programok, előadások, kiállítások megszervezéséhez. Bugár Béla, a Magyar Koalíciós Párt elnöke csak szűkszavúan nyilatkozott elvárásairól. Kasza József, a Vajdasági Magyar Párt elnöke úgy nyilatkozott, hogy a határon kívüli magyaroknak szükségszerű mindenféle kapcsolattartás az aktuális állami vezetéssel. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke szerint az általa vezetett a Magyar Állandó Értekezletet a magyar-magyar párbeszéd optimális intézményi keretének tekintette. Kőszeghy Elemér, az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség alelnöke fontosnak nevezte, hogy a magyar-magyar párbeszéd új keretein belül ne a meddő elvi viták domináljanak, ehelyett az érintett felek a gyakorlati kérdések megoldására összpontosítsák figyelmüket. /Simon Judit, Gujdár Gabriella: Gyurcsány Ferenc támogatáspolitikáról tárgyal a határon túli magyar vezetőkkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./
