|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 962 találat | lapozás: 1-30 ... 421-450 | 451-480 | 481-510 ... 961-962 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Szucher Ervin 2011. március 15.Magyar tagozatot akarnak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti EgyetemenTíz pontba foglalt zárónyilatkozatban kérik Az erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés múltja, jelene, jövője – Határokon átnyúló együttműködés bővítése a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésért című konferencia előadói a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) Chartájának a módosítását. vasárnap délután közzétett dokumentum többek között kitér az államilag finanszírozott önálló magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre való igény jogosságára vagy legalább a tanügyi törvény által előírt önálló magyar vonal létrehozására. Az aláírók szót emelnek a jelenlegi diszkriminatív rendszer ellen, amely nem teszi lehetővé a magyar nyelvű gyakorlatok megtartását, ugyanakkor tiltja az anyanyelvű diplomamunka megírását, valamint a magyar nyelvű államvizsgát és doktori képzést. A jelszó: módosítani a chartát „A bevezetett megszorítások diszkriminatív jellege a magyar nyelvű oktatás sorvadásához vezetett (oktatóhiány, tudás-, anyanyelv-, identitásvesztés)” – állítják a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) és az Optica-Optofarm által szervezett konferencia előadói, utalva a kommunista diktatúra részben máig is érvényes megszorításaira. Szintén a charta módosítását és a magyar tagozat létrehozását tűzte ki célul Nagy Örs, az egyetem helyettes rektora is. „Nem csupán magyar vonalat, hanem magyar tagozatot akarunk – lehetőleg már a következő egyetemi évtől” – szögezte le a Krónika megkeresésére a profeszszor. Nagy Örs tudatában van annak, hogy sok minden múlik román nemzetiségű kollégáin, de azzal is tisztában van, hogy a magyar oktatók és diákok a törvény adta lehetőségbe kapaszkodnak. „Itt már nem az egyetem szenátusa dönt, hanem az új oktatási törvény előírásai” – mondta. Kérdésünkre, hogy a tagozat létrehozásával mennyire lehetne önállósítani a magyar nyelvű oktatást, Nagy Örs nem tudott válaszolni. Szerinte egyelőre senki nem tudja, hogy egy leendő magyar tagozat gazdaságilag mennyire lehet független. „Egy biztos: az egyetemet ezentúl is a rektor irányítja” – tette hozzá a professzor. A charta módosításáról elmondta: a törvény hat hónapos határidőt szab annak módosítására. Ugyanakkor az oktatási minisztérium vállalta a nem megfelelő chartát benyújtó egyetemek szankcionálását. Kerekasztal – feltételekkel A záródokumentum harminc aláírója – köztük az egyházak, a civil, illetve a vállalkozói szféra képviselői – szerint a magyar oktatás önállóságának megteremtése érdekében fontos, hogy további egyeztető fórumok megszervezésére kerüljön sor 2011 tavaszán mind Erdélyben, mind Magyarországon. A dokumentum megfogalmazói ugyanakkor fontosnak és örvendetesnek tartják, hogy a készülő új, magyarországi tanügyi törvény gondoskodni kíván a határon túli magyar oktatás támogatásáról. „A Magyar Köztársaság a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen az önálló magyar nyelvű oktatás megvalósításának törekvéseit a hiányzó oktatók pótlásával, az utánpótlás képzésével, valamint egyes tudományos fokozatok megszerzésében nyújtott támogatással (rezidens- és doktori képzés) hathatósan tudja segíteni. Ennek megvalósítása érdekében javasoljuk az együttműködési kerekasztal összehívását a négy magyarországi orvosi egyetem, a MOGYE vezetősége, oktatáspolitikusok és a támogató civil szervezetek részvételével” – olvasható a zárónyilatkozatban. Kérdésünkre, hogy ezt miként tartják megvalósíthatónak, mivel a MOGYE vezetősége nem vett részt a konferencián, és nem fogadja el tárgyalófélként a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesületet, a szervezet ügyvezetője és a konferencia szervezője, Ádám Valérián kifejtette, hogy a kerekasztal-megbeszéléseken való részvétel elutasítása rendkívül rossz fényben tüntetné fel a vásárhelyi intézet vezetőségét. „Ha nem jönnek el, azzal csak azt bizonyítják, hogy sokkal fontosabbnak tartják saját kis beosztásuk megőrzését, mint az erdélyi magyarság képviseletét” – szögezte le Ádám. A RMOGYKE ügyvezető igazgatója ez esetben aláírásgyűjtést helyezett kilátásba, amelynek segítségével a tiltakozással egyetértők az egyetem vezetőségének lemondását követelnék. A két fél közötti állandó feszültségnek csak az egyik jele az, hogy az egyetem vezetői nem jelentek meg a konferencián. „Arra hivatkoztak, hogy későn kapták kézhez a meghívót. Ennek ellenére már másfél hónappal a konferencia előtt elkezdtek telefonálgatni a magyarországi résztvevőknek, arra kérve őket, hogy mondják le részvételüket” – panaszkodott Ádám Valérián. Szerinte azonban sokatmondó, hogy még ilyen körülmények között is Marosvásárhelyre látogatott és előadást tartott Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, Palkovits Miklós, az MTA tagja és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanára, Dux László, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium helyettes államtitkára, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője, Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem dékánja, Galuska László, a Debreceni Egyetem tanszékvezetője, Wittmann Tibor, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője és Ertl Tibor, a Pécsi Tudományegyetem helyettes dékánja. Jelen voltak, felszólaltak és a zárónyilatkozatot aláírták a hazai orvostudomány kiemelkedő személyiségei is, mint például Péter Mihály Heinrich, Péter H. Mária, Brassai Zoltán, Feszt György, Brassai Attila, Ajtay-Kincses Mária, Máthé János, Dudutz Gyöngyi, Puskás Attila, Nagy Előd, Csiszár Anna-Adrienn és mások. Nagy Örs, a marosvásárhelyi egyetem helyettes rektora kifejtette, hogy jó ötletnek tartja a kerekasztal szervezését, mert minden beszélgetés hasznos lehet, ha eredménnyel zárul. A professzor szerint azonban ennek feltétele, hogy „olyan emberek üljenek tárgyalóasztalhoz, akik a jelenben élnek”. „Magyarán: olyan tárgyalópartnereket tudunk elfogadni, akik jól tudják, mi valósítható meg, és mi nem. Minden segítség jól jön, de annak megvannak a feltételei” – pontosított a MOGYE vezetője. Nagy Örs kifejtette: eddig csupán a budapesti Semmelweis-egyetem nyújtott hatékony támogatást a marosvásárhelyi felsőfokú intézménynek, a másik három anyaországi egyetem csak a nyilatkozatokig jutott el. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2011. március 23.Civil offenzíva az egyházak szociális tevékenységének támogatása ellenMiközben román állami pénzeket hozhat az egyházaknak, illetve az általuk működtetett, szociális szolgáltatásokat nyújtó alapítványoknak, egyesületeknek a parlament által nemrég elfogadott, Traian Băsescu államfő jóváhagyására váró törvény, a civil szférában óriási felzúdulást keltett a kezdeményezés. „Az egyházaknak monopóliuma lesz az állam által finanszírozott szociális szolgáltatások terén”, „Választási kampány íze van az egyház-hatóságok kapcsolatnak” – csak néhány azokból a civilek által hangoztatott szlogenekből, amelyekkel arra próbálják rávenni Traian Băsescu államfőt, hogy ne hirdesse ki a hamarosan asztalára kerülő, a parlament két háza által már elfogadott jogszabályt. A törvény lényege egyébként az, hogy a Romániában hivatalosan elismert egyházak állami támogatásban részesülhetnek, amennyiben árvaházakat, öregotthonokat, fogyatékkal élők számára központokat vagy más szociális jellegű intézményeket szeretnének létesíteni. Ehhez a jogszabály hatálybalépését követően mindössze a projekt összköltségének 20 százalékát kell önrészként felmutatniuk, az állam pedig akár 80 százalékkal is hozzájárulhat a kiadások fedezéséhez. Bár a jelenlegi válságos helyzetben soknak tűnhet az állami finanszírozás összege, hosszú távon mindenképp kifizetődő lesz, véli Raluca Turcan demokrata-liberális képviselő, a jogszabálytervezet beterjesztője. „Nem hiszem, hogy az egyház szerepe kimerülne a templomok építésében, illetve az ikonok készítésében. Szociális küldetésnek is eleget kell tenniük, Romániának pedig jobban kellene támogatnia a karitatív tevékenységet” – szögezte le Turcan. Mint hangsúlyozta, az államnak meg kell most engednie magának ezeket a kiadásokat. „Hosszú távon óriási előnyökkel járhat ez a kezdeményezés az állam számára, hiszen ha az állami szolgáltatások alternatívájaként létrejövő egyházi szociális ellátás jól működik, akkor fokozatosan – mint ahogy erről már tárgyaltunk is megyei önkormányzati vezetőkkel – a szociális ellátás egy részét át lehetne ruházni az egyházakra” – érvelt Turcan a jogszabály mellett. Ugyanakkor arra is kitért, hogy valószínűleg évről évre változik majd a kormány által ezekre a projektekre költhető összeg, erről majd az éves költségvetés fog rendelkezni. Az egyházak átpolitizálását célzó vádakra pedig a képviselő leszögezte, ez a veszély elenyésző, mivel a projekteket szűrő mechanizmusok szakmaiak és átláthatóak lesznek. Pozitívum lehet ugyanakkor a romániai magyar egyházak számára a törvénynek azon előírása, miszerint a pályázatokat nem egy központi szerv bírálja majd el, hanem a helyi, illetve megyei önkormányzatok döntenek arról, hogy mely projekteket támogatják. Pontos részletek azonban egyelőre nincsenek, ugyanis miután Traian Băsescu kihirdeti majd a jogszabályt, s ezáltal az hatályba lép, a Munka-, Család- és Szociális Ügyek Minisztériumának 90 nap áll a rendelkezésére, hogy kidolgozza a törvény alkalmazási módszertanát, ezt pedig majd még a kormánynak is el kell fogadnia. Kérdésünkre, hogy az államfő aláírja-e, vagy sem a jogszabályt, Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos elmondta, a törvény még nem érkezett meg az államelnöki hivatalba, így még nincs hivatalos álláspont. Egymást segítheti az állam és az egyház Böcskei László nagyváradi római katolikus püspök egyelőre fenntartásokkal fogadja a jogszabályt. Mint lapunknak elmondta, hallott róla, de kifogásolja, hogy az érintettekkel, tehát az egyházzal, jelen esetben a római katolikus püspöki konferenciával nem egyeztettek a törvény alkotói. Kifejtette: a szociális tevékenységet folytató, régóta működő Caritas Catolica munkatársait sem kérdezte meg senki arról, milyen támogatási rendszer felelne meg nekik, és az is igaz, hogy az egyházi kezdeményezések mindmostanáig nem kaptak sok állami segítséget. „Ahhoz képest ez egy igen nagy ugrás lenne” – fogalmazott a püspök, aki azt is elmondta, az első hallásra szépen hangzó törvénytervezetet szeretné alaposan áttanulmányozni, hogy meglássa, valójában hogyan segítené az az egyházak már folyó és a jövőben indítandó szociális szolgáltatásait. A Gyulafehérvári Caritas eközben üdvözli az egyház-állam kerettörvényt. „A jogszabály lehetővé teszi az egyházaknak, hogy szociális szolgáltatóként is fellépjenek, hiszen egyes felekezeteknek több száz éves hagyománya van ezen a területen, számos európai országban az egyházak tették le a szociális állam alapjait” – szögezte le a Krónika megkeresésére Knecht Tamás. A Caritas PR-menedzsere ugyanakkor arról is tájékoztatott, hogy jelenleg egyeztetések zajlanak a politikummal a szociális szolgáltatások kiszerződését szabályozó 68-as kormányrendelet és a szociális szolgáltatások kerettörvénye kapcsán is. Az egyeztetésekben a Gyulafehérvári Caritas szakemberei is részt vesznek, hiszen húsz éve foglalkoznak szociális szolgáltatásokkal. Knecht Tamás kifejtette, a kerettörvénynek akkor lesz pozitív eredménye, ha az egyházak szociális szolgáltatóként ugyanazoknak a standardoknak felelnek meg, mint a többi civil szolgáltató. Szerinte az alapvető kritériumnak a szakmaiságnak és a minőségnek kell lennie, nem pedig annak, hogy mi a szolgáltató státusa vagy működési formája. Ugyanakkor szerinte fontos, hogy a törvény a közpénzek átlátható elköltésével párosuljon. A Caritas több éve már közpénzekből is finanszírozza szociális tevékenységét. A szakember szerint hatékonyabb, ha a rászorulók szociális szolgáltatásokat kapnak szociális juttatások helyett, ebben pedig minden, szociális téren aktív társadalmi szereplőnek részt kell vállalnia. Bár még nem látta a kérdéses törvénytervezetet, mindenképp szívesen fogadná az egyházi diakóniai, vagyis szociális projektekhez az állami támogatást Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) püspöke is. Mint arról lapunkban beszámoltunk, Csűry István már püspökké avatásakor bejelentette: fontosabb tervei között szerepel egy egyházi alapon működő kórház vagy kórházrendszer létrehozása, egy hozzá tartozó biztosítási hálózattal együtt. A püspök a Krónika kérdésére tegnap elmondta, egyházkerülete mindig is szívesen fogadta az állam segítségét, de mostanáig nem fordult elő túl gyakran, hogy közös projekteket vittek volna véghez – az egyetlen kivétel az a hajléktalanszálló volt, amely jelent pillanatban városi irányítás alatt működik a nagyváradi Gutenberg utcában, annak létrehozásában ugyanis a református egyház is fontos szerepet játszott. „Többször hangoztattuk, hogy az állam az egyház segítsége nélkül bizonyos dolgokat nem tud véghezvinni” – jegyezte meg Csűry István. Hozzátette: a KRE a kórházon kívül öregotthonok és árvaházak működtetésében kérné az állam segítségét, ha kiderül, pontosan mi is áll a tervezett új törvényben. Egyelőre ugyanis az sem teljesen tiszta a püspök szerint, hogy pontosan milyen összegnek is a húsz vagy nyolcvan százalékáról van szó, de azt mondja, bízik benne, hogy az állam is belátja, az adófizetők pénzével felelősen kell bánni, értelmet kell adni az adózásnak. Megjegyezte: a kórházprojekt esetében kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy mind a magyar, mind a román államot bevonná a megvalósításba, és a továbbiakban figyelemmel fogja kísérni ennek a tervezetnek az alakulását. Borzási Mária, az Erdélyi Református Egyházkerület által működtetett Diakónia Keresztyén Alapítvány országos koordinációs irodájának képviselője lapunk kérdésére annyit mondott, egyelőre kivárnak, amíg az államfő ki nem hirdeti a törvényt, illetve amíg a szaktárca ki nem dolgozza az alkalmazási módszertant, nem foglalnak állást. A kivárás oka egyébként lapunk információi szerint az lehet, hogy az egyházak mellett működő szociális szolgáltatók néhány képviselője csapdahelyzettől tart. Vehemens ellenkezés A nemzeti liberális párti Ludovic Orban képviselő vehemensen ellenzi a jogszabályt, s egyike azon kevés politikusnak, aki érvekkel is alátámasztotta álláspontját. Szerinte ezzel a jogszabállyal az egyházak a politikum alárendeltségébe kerülnek. Ugyanakkor a liberális politikus úgy látja, hogy a jogszabály diszkriminatív, mivel nem biztosít egyforma elbírálást az egyházak és nem egyházi szervezetek által kidolgozott projekteknek. A Romániai Szekuláris Humanista Egyesület szintén a jogszabály diszkriminatív voltát hozta fel döntő érvként, amikor azzal a kéréssel fordult az államelnökhöz, hogy ne hirdesse ki azt. „Most az egyházak egyenlőbbek lesznek az egyenlők között. S akkor felmerül a kérdés, hogy a kormány egyenlő távolságot fog-e tudni tartani a piac szereplői között, amikor az egyházakról különleges törvény rendelkezik” – hangsúlyozta Alexandru Toma Pătraşcu, a civil szervezet egyik alapítója. Hasonló tartalmú üzenetet fogalmazott meg Traian Băsescu felé a Közpolitikai Intézet is, ehhez több civil szervezet, nem egyházi egyesület, alapítvány is csatlakozott, köztük az Alpha Transilvana Alapítvány. Andreia Moraru, a Marosvásárhelyen tevékenykedő alapítvány igazgatója a Krónika megkeresésére egyenesen anakronisztikusnak nevezte a jogszabályt. Szerinte azáltal hogy a szociális tevékenységet folytató állami intézmények 100 százalékos támogatásban részesülnek, az egyházak, illetve azok alapítványai 80 százalékosban, míg a civil szervezeteknek egyetlen fillért sem garantálnak, utóbbiakat komoly diszkrimináció sújtja. „Nemcsak a civil szervezeteket részesíti hátrányos helyzetben a törvénytervezet, hanem elsősorban az említett alapítványok és egyesületek által ellátott személyeket. Mit vét egy olyan beteg vagy idős személy, akit egy nem kormányzati szervezet lát el, és nem egy egyházi alapítvány?” – tette fel a kérdést Andreia Moraru. A mintegy ezer, fogyatékkal élő gyermeket és fiatalt ellátó marosvásárhelyi alapítvány igazgatója szerint már az is furcsa, hogy éppen a legkomolyabb karitatív tevékenységet kifejtő római katolikus egyház képviselőivel sem konzultáltak a tervezet kidolgozásakor. Az egyházat illetőn Moraru szerint az is gondot jelenthet, hogy míg az Európai Unió az otthoni beteggondozást részesíti előnyben, az egyházak általában saját beteg- vagy öregotthonaikban kezelik a rászorultakat. „Az is akadály lehet, hogy az egyházak kiejtenek bizonyos rászoruló kategóriákat. Nem hinném, hogy az ortodox egyház felvállalná a HIV-vírussal fertőzött betegek kezelését, mint ahogy azt sem, hogy segítene a terhességmegelőzést célzó szexuális nevelésben” – tette hozzá Andreia Moraru. Hozzátette: amennyiben törvényerőre emelkedik a tervezet, szociális téren Románia még inkább lemarad a többi uniós államtól. Míg nálunk a GDP 12,5–13, legfeljebb 14 százalékát fordítják szociális célokra, az EU tagállamaiban az arány a kétszerese, Franciaország esetében pedig eléri a 30 százalékot. A mintegy hatvan alkalmazottal és további harminc önkéntessel rendelkező Alpha Transilvana évi 500 ezer eurós költségvetéséhez a különböző állami hatóságok alig 13 százalékkal járulnak hozzá. Nem mindenki kiált diszkriminációt Nem minden nem egyházi szervezet száll ugyanakkor síkra a jogszabály ellen. Papp Adolf, a Vöröskereszt Kovászna megyei szervezetének elnöke például nem tart attól, hogy nem egyház mellé rendelt szervezetként hátrányos megkülönböztetésben lesz részük. „Szociális szolgáltatást az tud létrehozni, akinek pénze van, és biztos, hogy az egyházak jobb minőségű szolgáltatást nyújtanak, mint a közintézmények” – szögezte le Papp Adolf. (A Caritas a legjótékonyabb. A római katolikus egyház a Gyulafehérvári Caritason keresztül 12,97 millió eurót fordított 2009-ben különböző szociális tevékenységekre, amivel kiérdemelte a legjótékonyabb egyesület címet a Forbes Románia által tavaly összeállított toplistában. Ezzel szemben a jóval nagyobb ortodox egyház jóval kevesebbet, 10,6 millió eurót költött hasonló célokra. Érdekesség továbbá, hogy a Caritas bukaresti szociális tevékenysége 90 százalékának ortodoxok voltak a haszonélvezői. De egyébként a most elfogadott jogszabálynak is ez az egyik kitétele, hogy felekezettől, etnikai hovatartozástól, társadalmi helyzettől, nemtől, nemi irányultságtól, politikai gondolkodástól függetlenül ki kell szolgálniuk az egyházi szociális otthonoknak a rászorulókat.) Bálint Eszter, Bíró Blanka, Nagy Orsolya, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2011. március 30.Nacionalista nyomásgyakorlás miatt nem lesz Kossuth utca Vásárhelyen?A craiovai táblabíróság engedett a román nacionalista szervezetek hangulatkeltésének, és úgy hozott ítéletet a marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca ügyében, melynek értelmében a 2005-ben Călăraşilorra keresztelt utca mégsem viselheti a magyar forradalmár nevét – nyilatkozta a Krónikának az önkormányzat ügyvédje, Kerekes Károly. Az RMDSZ-es parlamenti képviselő szerint már csak egy esetleges semmisségi beadvánnyal lehetne fordítani az ügyön. Bár az ügyvéd szerint a craiovai tárgyalás korrekt körülmények között zajlott le, nem adva lehetőséget Kossuth-ellenes kirohanásokra és magyargyalázásra, Kerekes mégis úgy érzi, a felperesek képviselőinek nyomásgyakorlása – mint ismert, az Avram Iancu Kulturális Egyesület, a Vatra Românească Szövetség, a Nagy-Románia Párt több tízfős hangoskodó csapattal képviseltették magukat a tárgyalóteremben – hozzájárult a per kimeneteléhez. „Ellenfeleim minden lehető nyomásgyakorlási eszközt igénybe vettek nemcsak Marosvásárhelyen vagy Craiován, hanem az egész országban. Nyomást gyakoroltak a bírákra a médián keresztül, illetve személyes jelenlétükkel és megnyilvánulásukkal a tárgyalóteremben is. Számos honlapon, így az ortodox egyházhoz közel álló körök, a tartalékos katonatisztek érdekvédelmi szervezetek, újságírói szövetségek és sok más egyesület és alapítvány internetes oldalán a tárgyalás előtti napokban készítették elő a hangulatot” – magyarázta Kerekes. Szerinte valamelyest érthető is, hogy ilyen körülmények között a táblabíróság képtelen volt objektív döntést hozni. Az önkormányzat jogi képviselője szerint a csíkszeredai székely gárdás Csibi Barna bábuégetése, illetve a március 15-i beszédek körül kialakult félreértések is jócskán hozzájárultak a magyarellenes hangulatban hozott döntéshez. „Akkor, amikor a román közvélemény március 15. óta Kossuth Lajos és Avram Iancu ellenséges viszonyáról is beszél, ember legyen a talpán az a román bíró, aki igazságosan, elfogulatlanul dönt ebben az ügyben” – látta be Kerekes Károly. Ennek ellenére jogilag mégiscsak megengedhetetlennek tartaná, ha az ítélőtábla azzal indokolná döntését, hogy az utcanév-változtatás román érdekeket vagy jogokat sért. Ha viszont azért találná jogszerűtlennek a marosvásárhelyi tanács határozatát – mint ahogy egyébként tette a Maros megyei törvényszék –, mert az önkormányzat azt sürgősségi eljárással fogadta el, akkor ezzel lényegében megsértené a helyhatóságok önrendelkezési jogát. Politikai lépést fontolgatnak Csegzi Sándor alpolgármester szerint, amennyiben az önkormányzat nem tehet több jogi lépést, és kénytelen elfogadni a bíróság ítéletét, ismét közigazgatási és politikai útra kellene terelnie a kérdést. „Mi korábban már kétszer megszavaztuk az utcanévcserét. Amennyiben román kollégáink között szerzünk legalább két támogatót, harmadszorra is megtehetjük. De ahhoz, hogy a határozatot életbe is tudjuk léptetni, a kérdést magas szintű politikai síkon kellene kezelni, mert a marosvásárhelyi Kossuth utca körüli hercehurca rég túlhaladta a jogi kereteket” – fejtette ki az alpolgármester. Hasonlóan látja a helyzetet Kerekes Károly is, aki szerint Kossuth személye nem véletlenül éppen Marosvásárhelyen vált ki ellenérzést bizonyos román körökből. „Az senkit nem zavar, hogy a magyar forradalom kiemelkedő személyisége szobrot kapott Nagyszalontán, a román többségű Zilahon pedig utcát neveznek el róla. Ennek a kérdésnek Marosvásárhelyen van tétje, és ez sok mindent elárul” – vélekedett Kerekes Károly. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2011. április 8.Húsz éve küzd hiába a galonyai vadászházért Kemény János báró leszármazottjaVásárolja az erdejébõl lopott fát Kemény János báró leszármazottja, és azzal fût a családtól elorzott galonyai Auguszta Vadászházban, amelyet ma is bérel jelenlegi tulajdonosától, mivel húsz év alatt sem sikerült kiharcolnia az ingatlan restitúcióját, mint ahogy a környéken található erdejét sem szolgáltatták vissza. Nagy Géza nem adja fel, de már nem hisz a román igazságszolgáltatásban. Kétnyelvû cégtábla, magyar címeres postaláda, nemzetiszínû zászló és egy szelíd kutya fogad a Szászrégent Maroshévízzel összekötõ országúttól kissé félreesõ, galonyai Auguszta Vadászház elõtt. A felsõmarosmenti színromán faluban Kemény János báró egykori vadászháza jelenti a térség magyar szigetét. A család ugyan nem kapta vissza az ingatlant, a perben is vesztésre áll, mégis a helikonista és színházi mecénásságáról ismert nemes unokája lakja és kezeli. A Magyarországról hazatelepedett Nagy Géza már a kapuban egyértelmûsíteni szeretné a látogatóban, hogy tulajdonképpen hol is jár. Ezt a nyaralót a kommunisták államosították, és a Kemény család húsz éve küzd a visszaszerzéséért, a demokráciáért - áll a nagykapura kiakasztott feliraton. Mindenki bízott a restitúcióban A galonyai vadászházat a marosvécsi várkastély tulajdonosa és a környékbeli erdõk birtokosa, Kemény János báró és skót-görög származású felesége, Auguszta építette. A nem sokkal Trianon után, a múlt század 20-as éveiben felhúzott épületet az államosítás után különbözõ célokra használták. A kommunizmus és az azt követõ rendszer évtizedeiben mûködött itt óvoda, erdészeti hivatal, kocsma, vendégház, cégiroda. Többnyire a kommunisták pártkuplerája volt itt - fogalmaz a helyiek elbeszéléseibõl kiindulva Nagy Géza. Állítását aligha cáfolhatja valaki, a sokat látó és halló környékbeli lakók számos regével toldhatnák meg. Az épület még jóval '89 elõtt tulajdonost váltott, amikor az állam eladta a fogyasztási szövetkezetek megyei szervezetének. �?n a dédai szövetkezettõl bérelem idestova öt esztendeje - meséli Nagy Géza. - Akkor azért vettem bérbe, mert biztos voltam abban, hogy a család visszaszerzi. Hittem a logikában, a törvényekben és a demokráciában. �?rdekes, hogy a szövetkezet vezetõsége is azért adta ki nekem, mert biztos volt abban, hogy visszakerül a Kemények nevére. Igaz, más ki sem vett volna egy lelakott, per tárgyát képezõ ingatlant. A bérlõi státusba elõlépett Kemény unoka kezdetben havi 200 eurót fizetett a szövetkezetnek. A válságnak köszönhetõen most már csak valamivel több mint száz eurót fizet azért, hogy nagyszülei vadászházában lakhasson. További paradoxon, hogy Nagy Géza nemcsak szerzõdéses viszonyban áll a szövetkezettel, hanem perben is. Azt szeretné elérni, hogy a vitathatatlan tulajdonjog elismerése mellett természetben kárpótolják. Mint mondja, azzal, ha õ megkapja a házat, az állam meg kifizeti a szövetkezetet, mindenki jól jár. Pozitív ítéletek után tagadták meg a restitúciót A visszaszolgáltatási perben egyébként alapfokon a szászrégeni bíróságon a család nyert, de azzal a kitétellel, hogy fizessen tetemes kártérítést a szövetkezetnek. Negyvenmillió forintnak megfelelõ összeget ítéltek meg olyan állítólagos munkálatokért, amit a szövetkezet az évek során végzett. Tudván, hogy humbug az egész, hisz ennyi pénzért új palotát lehet építeni, megfellebbeztük az ítéletet. Másodfokon a Maros megyei törvényszéken már úgy nyertünk, hogy semmiféle kártérítést nem kellett volna fizetnünk - idézi a jogi útvesztõ elsõ lépéseit Nagy Géza, aki szerint a szövetkezet is jobban örülne az államtól remélt anyagi kártérítésnek, mint magának az épületnek. S hogy ezt az alperes is így gondolja, kiderül, amikor szóba állunk Valer �?ifrea szövetkezeti elnökkel. Mi már az elsõ pillanatban beleegyeztünk, hogy a család kapja vissza a házát, a román állam meg fizesse vissza nekünk annak ellenértékét meg az évtizedek során eszközölt javításokat - fejtette ki lapunknak �?ifrea. Az elnök nem felejti el nyomatékosítani, hogy az általa vezetett Consum Coop 1969-ben jóhiszemû vásárlóként vette meg az ingatlant az államtól. Errõl a miniszteri tanács döntött - teszi hozzá. Azonban mint kiderült, a Kemények öröme korainak bizonyult. A következõ lépésben a Legfelsõbb Ítélõ- és Semmítõszék újratárgyalásra visszautalta az ügyet Szászrégenbe. Veszítettünk, majd ismét fellebbeztünk, újból Bukarestbe kerültünk, ott egy, a felperesek körében történt haláleset miatt halasztást kértünk, nem kaptuk meg, és végérvényesen elveszítettük a pert - kesereg Nagy Géza, aki nem várja karba tett kézzel a március 3-án hozott ítélet indoklásának kiközlését. Most a családtagok kihagyásával újabb pert indított. Tudja, hogy a vesztes esélyével indul, de valamit mégiscsak remél. Egyelõre idõhúzást - válaszolja. Szerinte még ez is jobb, mint az állam értéktelen értékpapírjaiba csomagolt kárpótlás. Így legalább, amíg a per tart, az ingatlan eladhatatlan - mondja cinkos mosollyal. A Consum Coop elnökét sem boldogítja kimondottan az ítélet. Kérdésünkre, hogy amennyiben mégis megmaradnának az épülettel, mihez kezdenének vele, nem tud választ adni. Belátja: egyelõre fogalmuk sincs. Szeretettel fogadja a betérõket Jelenlegi állapotában az egyszerre akár húsz-huszonkét fõs csoport elszállásolására alkalmas vadászház nem sokat hoz Nagy Géza konyhájára. Ráférne egy komoly tatarozás, de honnan pénz, amikor a perek mindent felemésztettek. Volna még a pályázati lehetõség, az uniós források felkutatása és lehívása, de az csak a tulajdonosnak adatik meg. A bérlõnek meg sem érné. Ezért a vadászház fizetõvendégnek hivatalosan lényegében nincs is nyitva. Aki veszi a túrabakancsot, mert az Istenszékére vagy a funtineli boszorkányok tanyájára kíváncsi, és nem kimondottan kényeztetõ hétvégére vágyik, azt nem érdeklik az efféle apróságok, annak megfelel az Auguszta úgy, ahogy van. Fõleg akkor, ha a fárasztó nap után, egy pohár bor vagy egy üveg sör mellett a házigazdával hányhatja-vetheti meg az összmagyarság sorsát. A búcsúestén Nagy Géza szinte kötelezõ módon fel szokta tenni a kérdést: Ki az, aki egyáltalán nem szavazott, vagy elutasítóan voksolt december 5-én? Bár azt állítja, hogy õsei vadászházába õ csak magyar érzelmû magyarországiakat fogad, egy-két alkalommal kiderült, hogy vendégei közé olyan is vegyült, aki hat évvel ezelõtt az anyaországi munkapiacot ellepõ 22 millió romántól rettegve húzta be az x-et. Az ember tévedhet. Az ilyennek megadom a lehetõséget, hogy itt, a hallban, a társaság elõtt kérjen bocsánatot. Ha megteszi, megbocsátok neki - mondja, majd elárulja, hogy legutóbb egy középkorú férfi szórt hamut a fejére. A filmekbe illõ jelenet díszleteként a falon lévõ fényképrõl mosolygó báró és felesége, Erdély címere, a székelyek zászlója, Nagy-Magyarország térképe, számos vadásztrófea és Wass Albert A víz szalad, a kõ marad idézete szolgált. Lopott fa, saját erdõbõl A vadászház mögötti erdõkbõl a Kemény család még egyetlen szál fát sem kapott vissza. Pedig csupán a Galonya-völgyén 3600 hektárra nyújtottak be igényt. Amint Nagy Géza mondja, a család emiatt is pereskedik. Bérelt vadászházában õ meg a negatív hõmérséklettel volt kénytelen dacolni a hosszú tél folyamán. Borzasztó volt az idei tél, négyszer annyi fát tüzeltem el, mint egy évvel korábban. �?s még így sem volt elég. Pedig egyetlen szobát fûtöttem, s olykor-olykor a hallt - mondja az ingujjra vetkõzött férfi, aki az elmúlt hónapokban annyira hozzászokott a hideghez, hogy neki már fel sem tûnik, amint beszélgetés közben vacogunk. Pedig a kinti hõmérõ higanyszála alig éri el a 9 Celsius-fokot, ami pedig csak egy picivel több, mint amennyit a vadászkastélyban mérhetnénk. Kérdésünkre, hogy télen miért sanyargatta magát, Nagy Géza a tûzifa árát hozza fel. Nem olcsó, sõt drágább, mint a tavaly. Még akkor is, ha azok, akiktõl veszem, lopják. Nagyszüleim erdejébõl, amit, mint említettem, még nem kaptunk vissza. Jönnek éjjel a furgonnal, egy-kettõ, ledobják a tuskókat, aztán mennek tovább - magyarázza a lehetõ legtermészetesebben. Elvégre innen ment el, ide jött vissza: ismeri Romániát. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. április 12.Vásárhely: cenzúrázott városházi restaurálás�?jra az országos mûemlékvédõ bizottsághoz fordult Marosvásárhely egykori városházának restaurálása ügyében Lokodi Edit Emõke. A megyei önkormányzat elnöke azt szeretné elérni, hogy a munkálatok során vissza lehessen állítani a kõbe vésett magyar királyi koronát, valamint az Árpád-ház és erdélyi történelmi családok és uralkodók - Bethlen Gábor, Rákóczi György, Borsos Tamás - címerét is. A 2008-ban kezdõdött felújítás elsõ szakaszában ugyanígy nem kerültek a helyükre a gyûlésterem 1921-ben eltávolított festett üvegablakai sem, melyeket - köztes megoldásként - a Kultúrpalota szecessziós szobájában állítottak ki. Ugyanez a sors vár a címerekre is, melyeket a budapesti Roth Miksa Múzeum munkatársai által restaurált üvegablakok mellett állítanak ki a nagyközönség számára. A hiányosságokkal kapcsolatban a munkálatokat finanszírozó megyei tanács elnöke, Lokodi Edit Emõke elmondta, hogy még Kelemen Hunor mûvelõdési miniszter mandátuma elõtt kérték a tárca illetékeseitõl a díszítõelemek visszaállítását, azonban a mûemlékvédõ bizottság tagjai akkor úgy vélték, hogy még nem jött el az ideje, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idejére emlékeztetõ személyiségek portréját visszahelyezzék. Lokodi szerint elég szomorú, hogy még mindig akadnak olyan kultúremberek, akik félnek a múlttól. Remélem, hogy az uniós tagság elhozza majd azt az idõt is, amikor nem kell rettegnünk egymás történelmétõl, és akkor mind a vitrálisok, mind pedig az õsrégi címerek visszakerülhetnek a helyükre - adott hangot reményének a tanácselnök, aki második beadványára még nem kapott választ. Az 1908-ban, Bernády György polgármestersége alatt épült, a város jelképének számító mûemlék teljes restaurálása ügyében a prefektúra is gáncsoskodott. Annak ellenére, hogy Marius Paºcan prefektus is büszkeségének adott hangot, mivel egy ilyen csodálatos szecessziós épületben dolgozhat, nem engedélyezte a fõbejárat eredeti visszaállítását. A prefektus megtiltotta a 90-es években, építkezési engedély nélkül kihelyezett, magyarellenes szöveget tartalmazó márványtáblák eltávolítását. Így a múlt héten befejezett részleges restaurálás során mindössze az elõcsarnok falának szecessziós díszeit festették újra, az elõtér díszmárványlapjait állították helyre, megerõsítették a kocsifeljáró köveit, és megtisztították az épület homlokzatát. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. április 27.Ortodox erõdemonstráció?Néhány napja megsokasodott hangfalakból és megerõsödött hangerõvel hirdeti az ortodoxiát a marosvásárhelyi görögkeleti egyház. Szinte valamennyi hagymakupolás templom külsején lévõ hangfal által az utcán sétálók is részesülnek a liturgiából. A mohamedán világ minaretjeinek müezinjeit felidézõ hatalmas hangerõ nemcsak visszatetszést kelt a más felekezetûekben, szertartásaikat is zavarja. A belvárosi Keresztelõ Szent János-plébánia lelkésze, Oláh Dénes a templom hátsó részében meghúzódó hívekhez szóló felhívással volt kénytelen megkezdeni a vasárnap déli misét. Arra kérem a bejárat közelében állókat, hogy csukják be az ajtót, hogy ortodox testvéreink ujjongása ne nyomja el a mi lelkünkben lévõ ünnep örömét - fogalmazott diplomatikusan az esperes. Mivel Isten két házát mindössze egy járda és egy kétsávos út választja el, a görögkeletiek hangfalakból szóló liturgiája csukott ajtóval már a mise elkezdése elõtt behallatszott a plébániára. Csupán akkor sikerült valamelyest elnyomni, amikor a gyülekezõ hívek közül valaki elkezdte hangosan a rózsafüzér imádságait mondani. Nem akarom minõsíteni, tény, hogy ízléstelen gesztus volt a részükrõl - fejtette ki a Krónikának Oláh Dénes fõesperes, akit prédikációjában minden egyes ajtónyílás megzavart. Szerinte annál is inkább érthetetlen az ortodoxok gesztusa, mivel híveik közül senki nem rekedt az utcára. Az is furcsa, hogy a görögkeletieknek kevésnek bizonyult a katedrális homlokzatára felszerelt kilenc hangfal. További kettõt az úttestre és egyben a plébániára irányítva helyeztek el. Bár meggyõzõdése, hogy az ortodox pópák máskor is meg fogják ismételni a húsvétkor keltett hangzavart, Oláh Dénes mégis bízik a kérdés emberséges megoldásában. A katolikusokhoz képest �?tvös József református esperes és vártemplombeli hívei szerencsésebb helyzetben vannak. Bár légvonalban alig száz méterre vannak az ortodox katedrálistól, vasárnaponként hozzájuk nem hatol be a román nyelvû szertartás. Szerencsére mi magasabban vagyunk várfalak vesznek körül és a közbeesõ épületek is kifogják a hangot. Amúgy a fõtéren elhaladva, én is felfigyeltem a hangfalakra, és az onnan áradó túlzott hangerõre. Teljesen visszataszítónak, mûnek és ridegnek tûnt, mert nem a híveknek, hanem az utcának szólt. Ott meg a két-három rendõrön kívül csak a járókelõk voltak - nyilatkozta �?tvös. A református lelkész arra is felfigyelt, hogy az ortodox templom hangfalai akkor is bömbölnek, amikor éppen nincs szertartás. �?n már csak azért sem értem meg, mert a mi, kálvinista hitvallásunk lényege szerint az ünnepet közösségben, bensõségesen kell átélni - tette hozzá a vártemplom lelkipásztora. A vasárnap délelõtti csendben olykor a Bolyai térig is felhallatszik az ortodox templom hívó szava, de az unitárius templom falait nem töri át. Mindemellett nem a legjobb érzés ezzel az erõdemonstrációval szembesülni. Az evangélium hirdetésének meghittnek kell lennie. �?n biztos nem szereltetnék hangfalakat a templomra, de vajon mi történne, ha a katolikus testvérek ezt megtennék, és akkor egyszerre szólna a két prédikáció? - tette fel a költõi kérdést Nagy László unitárius esperes, aki szintén elítélendõnek tartja az ortodoxok térfoglalását. Bár elsõ reakcióként Gheorghe ªincan ortodox esperes sajnálatát fejezte ki a történtekért, utólag furcsállásának adott hangot, miszerint eddig senkit nem zavart, és nem is rohant az újsághoz. A fõpap - aki nem volt jelen a vasárnapi szertartáson - viszont nehezményezi, hogy katolikus testvére miért nem fordult hozzá, mert lehetne találni egy megoldást. Ezt várja Valentin Bretfelean is, a városháza keretében mûködõ közrendészeti bizottság elnöke. Ha lesz írásos panasz, kivizsgáljuk, addig nincs mit tennünk - szögezte le, hozzáfûzvén, hogy egy ilyen témával az újságíróknak sem kellene foglalkozniuk. Kérdésünkre, hogy bizottsági elnökként nincs rá törvényes mód, hogy vizsgálatot indítson, Bretfelean - aki egyben a helyi rendõrség vezetõje is - azzal replikázott, hogy a húsvéti körmeneten a római katolikusok is használtak megafont és hangfalat. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. május 3.Törvénnyel a magyar nyelv ellen DicsõszentmártonbanHuszonnégy órás határidõt adott Alexandru Adrian Matei dicsõszentmártoni polgármester és a Maros megyei város jegyzõje, Viorel Rãzvan Groza a helyi kórház igazgatójának, hogy eltávolítsa a kapusfülkére és a járóbeteg-rendelõ homlokzatára kihelyezett kétnyelvû feliratokat. Átiratában az elöljáró úgy hivatkozik az 1991/50-es törvényre, hogy közben megemlíti, a város magyarsága nem éri el a 20 százalékot. Az ügynek egyértelmûen etnikai vetülete van. A PDL-s polgármester által emlegetett 17,71 százalékos aránynak ugyanis nincs köze a tíz évvel ezelõtti építkezési törvényhez. Különben a hivatalos statisztika szerint a dicsõszentmártoni magyarság aránya 18,84 százalék, ami a 2001/215-ös helyhatósági törvény alapján ugyan nem teszi kötelezõvé, de nem is tiltja a kétnyelvû feliratok alkalmazását. A legutóbbi tanácsülésen a különfélékben felmerült, hogy az önkormányzatnak lépnie kellene a kétnyelvû felirat ellen. A testület nem szavazott errõl, nem is tehette, hisz a kórház a megyei tanácshoz tartozik. Erre a hétvégén a polgármester felszólította az igazgatót, hogy huszonnégy órán belül távolítsa el a hetekkel ezelõtt kihelyezett feliratokat - panaszolta el lapunknak a dicsõi RMDSZ elnöke, Szabó Albert. A szövetség önkormányzati képviselõje szerint a Gheorghe Marinescu Kórház vezetõségének semmiként nem szabad engednie az egyértelmûen nacionalista utasításnak. Így gondolja Szász János igazgató is, aki a Krónikának kijelentette: a táblák a helyükön maradnak. Az intézményvezetõ a prefektúra ez év február 18-án keltezett átiratával indokolja döntését. A kormányhivatal akkor harmincnapos terminust adott az intézményvezetõnek, hogy kihelyezze a kétnyelvû feliratokat. Az az érzésem, hogy a választások közeledtével a kétnyelvû tábla csak a polgármester számára jelent gondot, senki mást nem zavar. Át is küldtem a felszólítást a prefektúrára, döntsék el õk egymás között, mit is akarnak - szögezte le Szász. Kérdésünkre, nem tart-e attól, hogy a Matei által keltett magyarellenes hangulatban a városháza eltávolítja a táblákat, vagy valakik megrongálják, az igazgató nemmel válaszolt. Nem hinném, hogy a polgármesternek ilyen kevés esze lenne, hogy ilyesmihez folyamodjon - fejtette ki az orvos-igazgató Szucher Ervin 2011. május 4.Betegtájékoztatás - csak románul?Bár a 2006/95-ös törvény, majd a Románia által 2007-ben ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája is lehetõvé teszi, hogy a Romániában kapható gyógyszerek betegtájékoztatójában magyarul is megjelenítsék a leírtakat, a Krónika információi szerint Erdélyben olyan gyógyszergyártók is vannak, amelyek vezetõi inkább anyagi támogatást ígértek a témát feszegetõknek, csak ne kérjék számon a cég többnyelvû betegtájékoztatóinak a hiányát. Közben a marosvásárhelyi Studium Alapítvány betegtájékoztató-fordító pályázatot hirdetett egészségügyben dolgozók, az egészségügyi felsõoktatásban tanulók és egészségügyi szakfordítók részére. A marosvásárhelyi civil szervezet minél több kompetens személyt szeretne bevonni az önkéntesekbõl álló fordítói csapatába, így járulva hozzá ahhoz, hogy a romániai forgalomban lévõ, leggyakrabban használt gyógyszerek betegtájékoztatói valamennyi magyar beteg számára anyanyelven, ingyenesen elérhetõk legyenek a www.orvostudomany.ro honlapon. A távlati cél egy olyan nyelvi jog érvényesítése az egészségügyben, amelyet elméletben törvények biztosítanak: a forgalomban lévõ gyógyszerek prospektusai magyar nyelven is tájékoztassák a betegeket. Annak ellenére, hogy a 2006/95-ös törvény, majd a Románia által 2007-ben ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája is tételesen elõírja, hogy az illetékesek kötelesek megfelelõ módon gondoskodni a biztonsági felhívások anyanyelvi fordításáról, nálunk senki nem tartja tiszteletben a törvényt - panaszolta el a Krónikának Koncsag-Szász Elõd, a Studium programfelelõse. A romániai gyógyszergyárak merevsége annál is inkább érthetetlen, mivel számos más iparágban már rég bevezették a többnyelvûséget, olyan szakterületeken is, ahol az elõállított termék nem megfelelõ használata nem káros az egészségre. A fordítás mint tüneti kezelés A fiatal vásárhelyi orvost már jó pár éve foglalkoztatja a többnyelvûség kérdése. Mint meséli, román évfolyamtársa kérésére elsõéves korában a legfontosabb magyar szakkifejezéseket írta össze. Innen már csak egy lépés volt a száz leggyakoribbnak vélt szakszóból összeállított háromnyelvû - magyar, román, cigány - orvosi szótár szerkesztése. Koncsag-Szász Elõd és önkéntes csapata már az elmúlt években is foglalkozott betegtájékoztatók fordításával és közzétételével, ám ezúttal úgy érzi, az akciónak újabb és nagyobb lendületet kell adni. A Studium felhívására június 24-éig egészségügyben dolgozók, a hazai és határon túli egészségügyi felsõoktatásban tanulók, illetve egészségügyi szövegekre szakosodott szakfordítók jelentkezhetnek. A legjobbak díjban részesülnek, így például a legtöbb elfogadott prospektusfordítást beküldõ pályázó egy kétszemélyes menettérti repülõjegyet nyer egy általa, London, Párizs, Róma, Madrid és Budapest közül választott fapados járatra. Az ellenõrzött fordításokat közzétesszük honlapunkon, majd nyomtatott változatban is kiadjuk, és gyógyszertárakban helyezzük el. Mindez viszont csak a rövid távú cél, akciónkkal a törvény és elfogadott nemzetközi normák betartására szeretnénk felhívni a figyelmet - állítja a kezdeményezõ. Hiába törvény, charta A parlament által 2006. április 14-én elfogadott, az egészségügy átszervezésérõl szóló 95-ös számú törvény 773(2). cikkelye tételesen kimondja, amellett, hogy a betegtájékoztató - román nyelvû - szövegét világosan és érthetõen kell megfogalmazni és megírni úgy, hogy a felhasználó megfelelõen tudja alkalmazni, arra is kitér, hogy az elõírás nem korlátozza a prospektus többnyelvûségét. A rendelkezés egyetlen feltételt szab: az öszszes más nyelven tartalmilag ugyanazoknak az információknak kell szerepelniük a prospektuson, mint románul. A hazai gyógyszergyártók teljesen figyelmen kívül hagyják a 2006/95-ös törvény ajánlását. Ugyanakkor az Országos Gyógyszerügynökség cinkosságát élvezve fittyet hánynak a Románia által is ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájára. A Románia által 2007-ben elfogadott nemzetközi rendelkezés aláírói számos, a kisebbségeket érintõ jogokat tartalmazó kötelezettséget vállaltak. Gazdasági és társadalmi téren (13. cikkely) például megfelelõ módon gondoskodnak a biztonsági felhívások regionális vagy kisebbségi nyelveken történõ megfogalmazásáról. Ugyanakkor kötelezik magukat arra, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveken is hozzáférhetõvé tegyék a fogyasztók jogait érintõ, az illetékes hatóságok által adott információkat. Ami a finn és svéd nyelvû betegtájékoztatókat kiadó finnországi gyáraknak teljesen természetes, az Romániában még a magyar cégek számára is elképzelhetetlen. Idén New Yorkban a világ vezetõ öt gyógyszergyártó cége közös nyilatkozatban vállalta, hogy ezentúl hatnyelvû prospektusokon tájékoztatja a betegeket. Nálunk meg olyan egynyelvû tájékoztatókat fogalmaznak meg, amiket, sok esetben, még a román ajkú páciensek sem értenek - mondja Koncsag-Szász Elõd. �?rtesüléseink szerint Erdélyben olyan gyógyszergyártók is vannak, amelyek vezetõi inkább anyagi támogatást ígértek a Studium fordítói csapatának, csak ne feszegessék a cég többnyelvû betegtájékoztatóinak a hiányát. Kérdésünkre, hogy miért nem fordítanak nagyobb hangsúlyt a Románia által is felvállalt nemzetközi normák betartására, illetve miért nem viszonyulnak nagyobb empátiával a magyar anyanyelvû vásárlóikhoz, a magyarországi Richter Gedeon gyógyszergyár marosvásárhelyi leányvállalata írásban válaszolt. Kelemen László, a Gedeon Richter Románia Rt. marketing-és kereskedelmi igazgatója szerint a vásárhelyi gyár a hazai és a nemzetközi követelményeknek megfelelõen mûködik. Betartjuk a gyógyszergyártás szigorú szabályait, a betegtájékoztatóra vonatkozó elõírásokat, amelyek természetesen a megfelelõ szakmai és állami szervek jóváhagyásával kerülnek a felhasználókhoz. Mindezek mellett fontosnak tartjuk, hogy a lakosság számára a meghatározó terápiás területeken korszerû és elérhetõ árú készítményeket kínáljunk, hozzájárulva ezáltal az életminõség javulásához - áll a közleményben, amely tulajdonképpen nem ad választ lapunk kérdésére. A minisztérium is óvatoskodik Hiába az uniós charta, az egyértelmû törvényszöveg vagy a magyar egészségügyi miniszter, a szaktárca sem hajlandó érvényt szerezni a rendelkezésnek. Vass Levente, Cseke Attila egészségügyi miniszter tanácsosa - aki egyben a Studium Alapítvány ügyvezetõ alelnöke is - lapunk kérdésére beismerte: õ nincs tisztában az ügy jogi hátterével. Jó lenne, ha a minisztérium lépne, s legalább az interneten elérhetõvé tenné a betegtájékoztatók magyar fordításait. De nem tudom, hogy máshol van-e még kétnyelvû prospektus, olyan, amelyben a második nyelv nem az angol, hanem egy adott kisebbség nyelve - adott hangot kétségeinek Vass, aki valószínûleg nem láthatta a studiumos kollégája által bemutatott finn-svéd példát. Nem tudott a hatályos törvényekrõl Sipos Emese, Cseke Attila másik tanácsosa sem. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem dékánhelyettese is némi fenntartással viszonyult a kérdéshez. Ha már fordításra kerül sor, akkor az nem egyszerû, mert nagyon pontosnak, hitelesnek kell lennie - mondta. A gyógyszerésznõ mindemellett nagyon jónak és hasznosnak tartja az ötletet, fõleg a vidéken élõ idõsebb betegek szempontjából. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. május 6.Leszerelték a kétnyelvû táblákat DicsõszentmártonbanLeszereltette az intézmény faláról a kétnyelvû feliratokat Szász János, a dicsõszentmártoni Dr. Gheorghe Marinescu Kórház igazgatója. Az intézményvezetõ azok után döntött az alig néhány hete kihelyezett táblák eltávolítása mellett, miután tanácskozott a Maros megyei önkormányzat vezetõivel és jogászaival. Amint arról beszámoltunk, a múlt hét végén Adrian Alexandru Matei helyi polgármester huszonnégy órát adott a kórház vezetõségének, hogy távolítsa el a kétnyelvû feliratot, ellenkezõ esetben pénzbírságot helyezve kilátásba. A demokrata-liberális elöljáró be is tartotta fenyegetését: elõbb a helyi rendõrökkel akarta leszereltetni a kétnyelvû feliratokat, majd miután azok ódzkodtak a magyarellenes töltetû feladat végrehajtásától, a városháza nevében 5 ezertõl 30 ezer lejig terjedõ pénzbüntetést szabott ki a megyei tanács fennhatósága alatt álló kórház vezetõségére. A megyei önkormányzat jogászai jelezték, hogy már hétfõn a dicsõszentmártoni bírósághoz fordulnak, megtámadva a polgármester döntését. Addig is azt tanácsolták, hogy szereljük le a táblát és kérjük az építkezési engedélyt - mondta el a Krónikának Szász János. Adrian Alexandru Matei úgy hivatkozott az építkezési törvény megszegésére, hogy a kórház vezetõségének címzett levelében közben nyomatékosította: a küküllõmenti város magyarsága nem éri el a 20 százalékos arányt. A polgármester világosan elmondta: építkezési engedély nélkül nem szerelhetõ fel egyetlen tábla sem, ám azt is hozzátette, hogy kétnyelvû feliratra õ nem ad engedélyt - számolt be a szerda délutáni találkozójuk eredményérõl a kórházigazgató. Adrian Alexandru Mateit többszöri próbálkozásunk ellenére nem sikerült elérnünk. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. május 11.Népszámlálás: a magyarság felvállalására buzdítanak az erdélyi magyar pártokNemzetiségük fenntartás nélküli felvállalására fogják buzdítani a népszámlálást megelõzõ idõszakban a romániai magyarokat a hazai politikai-érdek-képviseleti szervezetek. Az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és a bejegyzés elõtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) politikusainak célkitûzése, hogy minél kevesebb erdélyi és moldvai magyar sétáljon bele a bizonyos hatósági személyek által ismét felállított csapdába, mely külön etnikumként határozza meg, és saját anyanyelvvel ruházza fel a székelységet és a csángókat. Utóbbiak esetében eltérnek az álláspontok arról, hogy minek is kellene vallaniuk magukat. közélet valamennyi szereplõjének erõteljes és egyértelmû fellépésére van szükség ahhoz, hogy a romániai magyarok elkerüljék az õsszel esedékes népszámláláson az 1992-ben, majd rá tíz évre újból felállított csapdát, mely több népcsoportra szaggatta a másfél milliós kisebbséget. Erre manapság is történnek kísérletek. A napokban Maros megye prefektusa, Marius Paºcan sajtótájékoztatón buzdította arra a térség lakóit, hogy vallják magukat bátran magyarnak, székelynek, csángónak. A Krónika megkeresésére mindhárom hazai magyar párt - a kormányzó RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és a bejegyzés elõtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) - az identitás vállalása mellett és a magyarság szétdarabolása ellen foglalt állást. Az RMDSZ Maros megyei szervezete sajtóközleményben is elítélte Marius Paºcan prefektus rossz szándékúnak nevezett megosztási kísérletét, melynek következményei beláthatatlanok kisebbségi helyzetünket illetõen, ugyanis ha az erdélyi magyarságot úgynevezett magyarokra, székelyekre és csángókra osztva számlálják, statisztikai aránymutatóink jelentõsen megváltozhatnak. RMDSZ, EMNT: óriási a tét Ha a román politikusoknak - gondolom, hogy a Maros megyei prefektust is közéjük sorolhatom - ennyire fontos, hogy keresztbe tegyenek a hazai magyarságnak, akkor ennek a népszámlálásnak számunkra is óriási a tétje - vélekedett Kovács Péter. A szövetség fõtitkára elmondta, hogy az RMDSZ hamarosan teljes erõvel beindítja azt a tudatosító kampányát, melynek során az identitásvállalás fontosságára kívánja felhívni a hazai magyarság figyelmét. Ez nem azt jelenti az RMDSZ felfogásában, hogy az erdélyi cigányságot, illetve a bákói vagy Neamþ megyei románokat is arra fogják rávenni, hogy magyaroknak, esetleg csángóknak vallják magukat. Legyen világos: nem fogunk nemzeti térítést végezni. De a vegyes közösségben vagy vegyes házasságban élõ magyarjainkat is arra biztatjuk, hogy vállalják nemzetiségüket - szögezte le Kovács Péter. A közelgõ népszámlálás tétjét az alakulófélben lévõ Erdélyi Magyar Néppárt is átérzi. �?ppen ezért a politikai alakulatot kezdeményezõ Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) álláspontja szerint a kérdésben nemcsak a politikai alakulatok illetékesek megszólalni; kötelezõ módon a történelmi egyházakat és a civil szférát is be kell vonni. �?ppen ezért mi nem fogunk külön kampányolni, hanem egységes fellépést szorgalmazunk - fejtette ki a Krónikának Toró T. Tibor. Az EMNT ügyvezetõ elnöke meggyõzõdésének adott hangot, miszerint ha a romániai magyarok minden egyes közéleti szereplõtõl, párttól, érdekvédelmi képviselettõl, egyháztól és szervezettõl azt hallják, hogy magyarnak kell vallaniuk magukat, ez meg is fog történni. Ha ez beválik, meggyõzõdésem szerint a romániai magyarság egységesen lép, és nem sétál be az 1992-ben, majd 2002-ben felállított csapdába - tette hozzá Toró. Egymásnak üzenget Szász és Kovács A múlt heti marosvásárhelyi incidens kapcsán Szász Jenõ, a Magyar Polgári Párt elnöke színvallásra szólította fel az RMDSZ-t. A polgári alakulat vezetõjének meglátásában ha az RMDSZ-szel kormányzó Demokrata-Liberális Párt (PDL) egyik prefektusa révén három különbözõ népcsoportra akarja osztani a romániai magyarságot, már fel kellene hogy merüljön a koalíció felbontásának kérdése. Nem tudom elfogadni azt a cinizmust, hogy az RMDSZ Bukarestben egy olyan párt mellett kormányoz, amely háromba szakítaná a magyarságot, miközben itthon, Erdélyben úgy tesz, mintha aggódna a magyarságért - fejtette ki lapunknak Szász. Az MPP-elnök szerint a népszámlálás és annak eredménye több mint pártpolitikai ügy. Valamikor az RMDSZ is így látta, emlékeztetett a polgári politikus, mondván, hogy a romániai magyar kataszter összeállításáról még 1993-ban döntés született. Szász Jenõ támadására reagálva Kovács Péter, az RMDSZ fõtitkára elmondta: valóban ki lehetne lépni a kormánykoalícióból és duzzogó szerepet vállalni, ám ettõl még nem oldódik meg egyetlen kérdés sem. El kell fogadnunk, hogy koalíciós partnereink nem tudnak egységesen lépni, vannak még embereik, akik idõnként úgymond félretrafálnak. Romániában egyetlen párt van, amelynek tagjai azt teszik, amit a vezetõjük mond, vagy akár csak kigondol, és ez éppen Szász Jenõnek a kézi vezérlésû alakulata - replikázott az RMDSZ-fõtitkár. Kovács megítélésében nem is meglepõ a Maros megyei prefektus nyilatkozata annak tudatában, hogy az elmúlt hetekben szinte egymást érték a magyarellenes kijelentések és megnyilvánulások. Kérdésünkre, hogy ezt az ügyet felhozták-e koalíciós partnerüknek, az RMDSZ fõtitkára csak annyit mondott: nincs errõl tudomása. MCSMSZ: több lesz a csángó A csángókérdésrõl szólva Kovács Péter beismerte, hogy ez 2011-ben is rendkívül kényes téma - fõként az érintettek esetében. Mi arra ösztönöznénk õket, hogy vallják magukat csángóknak - fejtette ki a szövetség elöljárója. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) álláspontja azonban némiképp eltér az RMDSZ politikusaiétól. A csángó szövetség elnöke, Solomon Adrián például azt szeretné, ha a csángók magyaroknak vallanák magukat. Tudatában vagyunk annak, hogy még a tömbben élõ és magyarul beszélõ csángókat is nehéz meggyõzni errõl. Mint ahogy arról is, hogy az általuk beszélt, úgynevezett csángó nyelv lényegében magyar, csak annak egy archaikus változata. �?ppen ezért mi nem fogjuk sem azt mondani, hogy vallják magukat magyarnak, sem azt, hogy románoknak mondják magukat - nyilatkozta lapunknak Solomon. Az MCSMSZ vezetõje bizakodónak mutatkozik: szerinte az idén sokkal többen fogják vállalni identitásukat, mint kilenc évvel ezelõtt. Akkor - akárcsak a korábbi népszámlálások alkalmával - a moldvai magyarok jelentõs része római katolikus vallású román nemzetiségûnek vallotta magát. A 2002-es népszámlálás eredményei óriási eltérést mutattak a hivatalos és valós adatokat illetõen. Mi azt szeretnénk elérni, hogy falvainkban korrekt személyek objektív népszámlálást végezzenek - tette hozzá Solomon Adrián. Kérdésünkre, hogy az MCSMSZ vagy a román kormányban jelen lévõ RMDSZ mit tehet ennek érdekében, a csángó szövetség elnöke nem kívánt nyilatkozni. Mint mondotta, erre vonatkozóan már elkészült a stratégia, viszont még nem alkalmas nyilvánosságra hozni. Horváth István: nincs szegregációs veszély Az identitás kérdése a csángókon kívül a székelység esetében is felmerül. A legutóbbi, 2002-es népszámláláson már sokkal kevesebben vallották magukat székelynek, mint tíz évvel korábban. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, 2011-ben még kevesebb erdélyi magyar ragaszkodik majd székelységéhez, véli Horváth István kolozsvári szociológus. Nem hinném, hogy ez a szegregációs veszély fenyegetne, bár az idõközben megalakult számos székely szervezet által kifejtett hatást még senki nem tanulmányozta - fejtette ki lapunknak a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke. Szerinte az úgynevezett székelyföldi brand hangoztatásától a Székely Nemzeti Tanács puszta jelenlétéig sok mindennek lehet vonzereje, még abban az esetben is, ha ezek közül egyik sem buzdítja arra a térség lakóit, hogy a népszámláláson székelyeknek vallják magukat. �?gy, ahogy a szászokat meg a svábokat a népszámlálás végsõ feldolgozásakor a németek közé sorolják, így történik a székelyekkel is. A részletes eredményekben ugyan még külön etnikumként jelennek meg, de ezekkel a számokkal csak a politikusok szoktak manipulálni. A hivatalos statisztika szerint a székelyek is magyarok - hangsúlyozta Horváth. Szucher Ervin Krónika (Kolozsv 2011. május 18.A holtmarosi templomba menekítenék Marosvécsrõl Wass Albert hamvaitMiután évekkel ezelõtt Bartha József holtmarosi református lelkipásztor a falu templomába menekítette a hatalom haragja elõl Wass Albert mellszobrát, most az író Marosvécsen nyugvó hamvait is bevinné az istenházába. A lelkész azok után vette fontolóra ezt a lépést, miután a múlt hónapban ismeretlen tettesek meggyalázták Wass Albert kõsírját. Wass-fiúk és Bartha József református lelkipásztor döntése még nem végleges, azonban a holtmarosi pap egyre inkább arra hajlik, hogy a templomba menekítse Wass Albert Marosvécsen nyugvó hamvait. Mint arról beszámoltunk, az elmúlt hetekben ismeretlen tettesek meggyalázták az amerikai emigrációban kilencven évesen elhunyt író és költõ sírhelyét. Április folyamán a Kemény-várkastély kertjében lévõ sírkõrõl ellopták a Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászmûvész által készített bronzplakettet, majd rá kis idõre megpróbálták eltávolítani azt a márványlapot is, mely a hamvaknak helyet adó üreget takarja. Inkább én törném be a márványlapot, hogy kivehessem a hamvakat és bemenekíthessem a templomba - jelentette ki a Krónikának Bartha József. A lelkész Wass Albert Németországban élõ fiával, a Marosvécsre utazó Wass Endrével is tanácskozott, azonban egyelõre nem találtak végleges megoldást. Bartha attól tart, hogy a feléledt magyarellenes hangulatban a sírgyalázók bátrabban fognak garázdálkodni, és ellopják a román hatalom által háborús bûnösnek kikiáltott író hamvait. Ha behozzuk a hamvakat a holtmarosi templomba, ugyanoda, a szószék alá helyezzük el, ahol még állt a kis fadoboz egy jó évtizeddel ezelõtt - mondta, utalva az 1990-es évek végére, amikor több félreértés és rosszindulatú megnyilvánulás következtében az író porait nem sikerült végsõ nyugalomba helyezni. Ezért 1998. augusztus utolsó szombatján mindössze egy jelképes temetést rendeztek a marosvécsi helikoni kertben. A kastély és a birtok összes örököse csak utólag fogadta el és nyomatékosította írásban báró Kemény Miklós javaslatát, miszerint Wass Albertnek a helikoni asztal közelében legyen a végsõ helye. Így a hamvak egy része egyéves késéssel, 1999 nyarán került abba a folyami kõbe, amelyet az író emlékére állítottak a kastélykertbe. Wass Albert földi maradványainak többi részét, az elhunyt kívánságának megfelelõen Floridában és az Istenszékén szórták szét. Kérdésünkre, hogy az urna áthelyezése esetében nem tart-e a templom esetleges feltörésétõl, Bartha József belátta, hogy tolvaj és rosszakaró elõtt nincs zár. De, mint mondta, a hatalom haragja elõl az udvarról a hátsó padsorokba menekített mellszobor évek óta békésen áll. Függetlenül attól, hogy az író földi maradványai bekerülnek a templomba vagy sem, az ellopott bronzplakett helyébe hamarosan más fog kerülni, bizakodik a református lelkész. Nem csak rossz-, de jóakaróink is vannak. A diósdi önkormányzat már felajánlott kétszázezer forintot, Pécelen tartottak egy jótékonysági estet, és még sokan mások is jelezték, hogy valamilyen formában segítenének a Wass-kultusz ápolásában - nyugtázta örömmel Bartha József. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. május 23.Megalakult az RMDSZ Székelyföldi �?nkormányzati Tanácsa�?sszefogásra, az értékek megbecsülésére és a majdani önálló székelyföldi régió létrejöttébe vetett bizalomra buzdított a három székely megye - Hargita, Kovászna és Maros - tanácselnöke azon a hétvégi marosvásárhelyi ülésen, melyen megalakult az RMDSZ Székelyföldi �?nkormányzati Tanácsa (SZ�?T). Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök az egyetlen ujj tehetetlenségének példájával próbálta ecsetelni az összefogás fontosságát. Egy ujjal a legapróbb kavicsot sem vagyunk képesek felemelni - fogalmazott a háromszéki elöljáró. Ellenpéldaként kifejtette, hogy a több ujj, azaz az érdekvédelmi szövetség mintegy 1300 székelyföldi választott képviselõje olyan erõt ad a magyarságnak, mely egyértelmûvé teszi, hogy a régióban gyakorlatilag egyetlen döntés sem születhet az RMDSZ megkerülésével. Hargita megyei kollégája, Borboly Csaba tanácselnök is az önkormányzatiság erejére hivatkozott, amikor kijelentette: csupán idõ kérdése, hogy mikor válhat a Székelyföld Románia önálló régiójává. Addig is legyünk büszkék sajátosságainkra - biztatta az esemény házigazdája, Lokodi Edit Emõke Maros megyei tanácselnök a vásárhelyi alakuló ülésen megjelent mintegy hatvan polgármestert, alpolgármestert és tanácsost. A jövõ évi választásokra gondolnak Kelemen Hunor RMDSZ-elnök beszédében kifejtette, a régiók szerinti felosztást az eltérõ igények, prioritások és cselekvési tervek tették szükségessé. Az önkormányzatiság elvének érvényesítését az RMDSZ már a kezdet kezdetétõl felvállalta, és a mai napig is prioritásként kezeli. Ennek eredményeként az elmúlt 21 évben a székelyföldi önkormányzatok megerõsödtek és megõrizték a többséget. A Székelyföldi �?nkormányzati Tanács megalakulása Kököstõl Nyárádszeredáig minden önkormányzat érdekeit felvállalja, tevékenységüket összehangolja - hangoztatta Kelemen. A szövetségi elnök felhívta a jelenlévõk figyelmét arra, hogy az önkormányzati tanács tagjai a közösség érdekeit képviselik, de azon túl olyan üzeneteket kell megfogalmazniuk, amelyek a térség jövõképét tartalmazzák. Kelemen Hunor a tanácsalakítás politikai oldalára is kitért. Nem rejtette véka alá, hogy ezzel a lépéssel az RMDSZ az önkormányzati választásokat próbálja minél hatékonyabban elõkészíteni. 2012-ben verseny lesz az önkormányzati választásokon, és nem lesz könnyû dolgunk a Székelyföldön. De nekünk ezt a versenyt meg kell nyernünk! - hangsúlyozta az RMDSZ-elnök. �?gy vélte, ha a helyhatósági választásokat a szövetség megnyeri, másképpen tud készülni majd a parlamenti választásokra. Ma vannak olyan magyar emberek, magyar pártalapítók, akik azt mondják, hogy az erdélyi magyarságnak nem kell parlamenti képviselet. Ezt az álláspontot mi visszautasítjuk, és minden erõnkkel azon leszünk, hogy továbbra is képviseljük a romániai magyarság érdekeit a román parlamentben - tette hozzá Kelemen Hunor. Köszönet a walesi hercegnek Nem vagyok híve a székelykedésnek, de híve vagyok annak, hogy a Székelyföld mutassa meg saját arcát és fogalmazza meg saját céljait - fejtette ki Markó Béla kormányfõhelyettes, aki megköszönte Károly brit trónörökösnek azt a szolgálatot, amelyet kijelentéseivel az elmúlt napokban Erdélynek és a Székelyföldnek tett. Mint ismeretes, a herceg Románia legértékesebb exportcikkének nevezte Erdélyt. Borbély László is a regionalizálódási kezdeményezés gazdasági vetületét próbálta érzékeltetni. A szövetség politikai alelnöke felsorolt néhány pályázati lehetõséget, amelyekkel az önkormányzatok az elkövetkezõ idõszakban élhetnek. Nagyon fontos, hogy a régió fogalmazza meg céljait, prioritásait és éljen is velük - hangsúlyozta Borbély, aki szerint a három székely megyének egyértelmûen azonos célkitûzései vannak. A hatékony együttmûködés, a pályázási lehetõségeken túl, számos befektetést vonzhat a régióba, értékelte a környezetvédelmi miniszter arra bíztatva a helyhatóságok képviselõit, hogy nyugodtan kérdezzenek és tanuljanak egymástól, az csak a térség javára válhat. Miközben az alapszabály és a mûködési szabályzat megvitatása nem sok újat hozott, az elnökválasztás meglepetést okozott. Titkos szavazással Péter Ferenc, Szováta polgármestere került a testület élére, aki eddig igencsak ritkán nyilvánult meg politikusként, jobbára az önkormányzatra összpontosított. Az elnökségben a három megyei tanácselnök mellett Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, illetve Petres Sándor és Sófalvi László, a Hargita megyei tanács alelnökei kaptak helyet. A héten megalakul a Közép-Erdélyi �?nkormányzati Tanács is, míg a partiumi testület várhatóan június elején tartja alakuló ülését. Kampányfogást sejt az ellenzék Porhintésnek, kampányfogásnak tartom, hogy az RMDSZ megalakítja a regionális önkormányzati tanácsokat - kommentálta a SZ�?T megalakulásának hírét Papp Elõd. Az Erdélyi Magyar Néppárt ideiglenes elnökségének székelyföldi tagja a Krónikának úgy nyilatkozott: az RMDSZ annak tudatában alakítja meg regionális önkormányzati tanácsait, hogy az EMNP kezdeményezõi korábban bejelentették, regionálisan szervezik meg a bejegyzés elõtt álló pártot. Papp szerint az önkormányzati tanácsoknak nem lesz semmilyen hatáskörük, a politikai irányvonalat a párt országos vezetése határozza meg, és hozza meg a döntéseket is. Ez az egész készülõdés azt mutatja, hogy komolyan veszik az új pártot - jelentette ki a politikus. A SZ�?T megalakulásáról Szász Jenõ, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is hasonlóképpen vélekedik. Nincs semmi új az RMDSZ-ben, ha politikai döntést kell hozni, azt a központi vezetés teszi. Az, hogy a testület elnöki tisztségére nem valamelyik befolyásos önkormányzat vezetõjét választották, hanem Péter Ferenc szovátai polgármestert azt mutatja, az RMDSZ ismét nem engedi önállóan dönteni az önkormányzati képviselõket - nyilatkozta a Krónikának a polgári alakulat vezetõje. Hozzáfûzte: Péter Ferencet emberként tiszteli, de szerinte Borbély László bizalmi embere, aki így rajta tartja majd a szemét az új testületen. (Hány tagúak a testületek?. A három - székelyföldi, partiumi és belsõ-erdélyi - önkormányzati tanács tagjainak számát az RMDSZ a 2008-as helyi választások eredményei alapján határozta meg. Eszerint a székelyföldi polgármesterekbõl, alpolgármesterekbõl és tanácsosokból álló szervezet 62 tagot számlál, a partiumi 57-et, a belsõ-erdélyi 28 fõbõl áll majd. Az alapszabály értelmében valamennyiüket területi szervezeteik delegálják.) Kiss Elõd-Gergely, Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. május 23.Az RMDSZ nem írta alá az együttmûködési megállapodást Marosvásárhelyen.Csak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Magyar Polgári Párt (MPP) Maros megyei vezetõi írták alá azt az együttmûködési megállapodást, amelyet hétfõ délelõtt az RMDSZ székházában mind a három félnek szentesítenie kellett volna. Különbözõ jóváhagyások hiányára hivatkozva, a szövetség marosvásárhelyi elnöke, Benedek István nem látta el kézjegyével azt a hárompontos egyezményt, amely a jövõ évi helyhatósági választásokra tervezett együttmûködés alapjaként szolgált volna. A felek mindenekelõtt egy olyan szövetséget hoztak volna létre, mely valós esélyt teremtene a 2008-ban elveszített önkormányzati többség visszaállítására, illetve arra, hogy tizenkét év után ismét magyar polgármester kerüljön a vegyes lakosságú nagyváros élére. Az együttmûködési megállapodás helyett hasznos beszélgetés született, ahogy Benedek jellemezte a hétfõi találkozót. Az RMDSZ elnöke szerint sok mindent kell még tisztázni, ráadásul az általa vezetett szervezet szigorú szabályok alapján mûködik. Egyike ezeknek éppen az, hogy kulcskérdésekben az elnök nem hozhat döntést a választmány megkerülésével. Ennek ellenére Benedek István bizakodó és hajlik az együttmûködésre. Az együttmûködés megvalósul, mert nekünk is érdekünk, hogy közös jelöltet állítsunk - fogalmazott. Egy dokumentum két olvasatban A sorozatos egyeztetések ellenére a felek más-másként értelmezik a közös jelöltállítást. Az én olvasatomban mind a három fél jön a saját jelöltjével, és azok közül választjuk ki a legmegfelelõbbet - véli Benedek István. Az MPP másként látja a helyzetet: László György elnök szerint mindhárom alakulatnak le kellene mondania az egyéni ambíciókról és közös, pártfüggetlen jelölttel kellene elõrukkolniuk. Olyannal, amilyen három esztendõvel ezelõtt lett volna Bölöni László - példálózott a polgáriak vezetõje Szász Jenõ pártelnök 2008-ban tett javaslatával. A marosvásárhelyi politikai életben semmiféle tisztséggel nem rendelkezõ kisebbik magyar párt vezetõje ugyanakkor kifejtette, hogy amennyiben nem sikerül független jelöltet találni, csoportosulása nem támogat egy RMDSZ-es pártkatonát. A Krónika kérdésére, hogy a közös jelölt akár egy román nemzetiségû személy is lehetne, mint például Smaranda Enache, aki nemrég jelentette be, hogy versenybe száll a polgármesteri szék megszerzéséért, Jakab István, az EMNT elnöke határozott nemmel válaszolt. Világosan kifejtettük, hogy kimondottan magyar polgármestert szeretnénk - szögezte le, elvetve a magyarság körében nagy megbecsülésnek örülõ emberjogi harcos támogatási lehetõségét. Két fronton harcol Benedek Az egyensúlyteremtésben a leghálátlanabb feladat éppen a legnagyobb politikai párt vezetõjére, Benedek Istvánra vár. Az orvos-politikusnak nem csak a két ellenzéki alakulattal kell megtalálnia a közös hangnemet és jelöltet, hanem a maga szervezetében is meg kell vívnia a harcát. Marosvásárhelyen már évek óta feszült a viszony a városi és a megyei szervezet vezetõi között, vagy legjobb esetben akadozik a kommunikáció. Hétfõn reggel Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei ügyvezetõ alelnöke még semmit nem tudott a tervezett együttmûködési aláírásról. Késõbb is csak annyiról értesült, hogy az EMNT meghívta a sajtót az RMDSZ székházába. A nemzeti tanács címérõl érkezõ meghívóban a szövegezõk említést tesznek arról, hogy az RMDSZ tárgyalócsoportjának egyik tagja Brassai volt. Az ügyvezetõ alelnök viszont cáfolta, hogy vele más magyar pártok képviselõi valaha is konzultáltak volna a közös jelöltállítás kérdésében. A Krónika értesülései szerint a hét végén az RMDSZ csúcsvezetõi közül is néhányan leszóltak Benedeknek, hogy ne szövetkezzen az ellenzékkel. Azzal váltunk el Benedek Istvántól a csütörtöki, utolsó tárgyalásunk után, amelyre éppen nálunk, a Demokrácia Központban került sor, hogy a megyei elnök beleegyezése nélkül is aláírja a megállapodást - emlékeztetett Kali István, az EMNT alelnöke. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. június 1.Dicsõszentmárton: román nacionalista propaganda a magyar iskola ellenDarázsfészekbe nyúltak azok a szülõk, tanárok és politikusok, akik az új, 2011/1-es számú oktatási törvény értelmében önálló magyar iskola létrehozását kérték Dicsõszentmártonban. Amint arról korábban beszámoltunk, a Maros megyei település elöljárója, a magyarellenességérõl elhíresült Adrian Alexandru Matei demokrata-liberális polgármester, valamint névrokona, Dumitru Matei fõtanfelügyelõ rögtön visszautasította a szülõk kérését. A nacionalista hecckampányba most bevonták a helyi román gimnázium diákseregét és a tanulók szüleit. Mi több, nyilatkozatok szintjén az ortodox, majd a görög katolikus egyház is bekapcsolódott. A hangadók szerint a jelenleg három különbözõ óvodában és ugyanannyi iskolában tanuló dicsõi magyar gyerekeket nem illeti meg egy önálló iskola. A város különbözõ övezeteiben csupán az 1-8. osztályban 522 magyar gyermek tanul anyanyelvû tagozaton, a gimnáziumból pedig két osztály ballagott el. A két Matei: nem és nem A Dicsõszentmártonban született világhírû zenész, Ligeti György nevét viselõ önálló magyar iskola létesítésére elsõnek éppen a koalíciós partnerek, a PDL politikusai mondtak nemet. A polgármester válasza szerint az esetleges iskolaalapítás nemcsak törvényt sértene, de társadalmi feszültségeket is gerjesztene a városban. Nem egyezhetek bele egy külön oktatási struktúra létrehozásába, mert ez szeparatizmushoz vezetne. A román és más nemzetiségû diákok, tanárok és szülõk között kitûnõ a viszony, és ezen nem szabad változtatni efféle szeparatista akciókkal - fejtette ki Adrian Alexandru Matei. Hasonló álláspontra helyezkedett Dumitru Matei fõtanfelügyelõ is, aki hat oldalon keresztül fejtegeti a magyarság kérésének helytelenségét és jogtalanságát. A dicsõi szülõknek címzett levelében a tanár a romániai magyarság kiváltságos helyzetérõl, a politikai és közigazgatási szférában betöltött szerepérõl, a kisebbségeket megilletõ nyelvi és vallási szabadságról tart kiselõadást. A fõtanfelügyelõ a hazai magyar civil szervezeteket is kioktatja, felróva nekik, hogy édeskeveset tesznek az etnikumközi párbeszéd és a multikulturalizmus éltetéséért. Nem adják fel A fõtanfelügyelõ teljesen mellébeszél, alkotmányellenességet kiált, és azt állítja, hogy egy magyar iskola létrehozása emberi jogokat sértene. Ha ilyeneket ír egy értelmiségi, mit várjunk az egyszerû, könnyen manipulálható román embertõl? - kérdez vissza Szabó Albert, az RMDSZ elnöke, aki rövid ideig az alpolgármesteri tisztséget is betöltötte a közel ötezer magyar által lakott városban. A szülõk újabb beadvánnyal fordultak a tanfelügyelõséghez, amelyben rámutatnak, hogy az év elején életbe lépett oktatási törvény 45. cikkelye tételesen is kimondja a kisebbségi önálló iskolák létesítését. Az aláírók ugyanakkor arra figyelmeztetik Dumitru Mateit, hogy az említett törvény nem is sért emberi jogokat, és nem is alkotmányellenes mint ahogy a fõtanfelügyelõ vallja. Ellentámadásban A város román nemzetiségû tanerõi - szülõk és diákok bevonásával -, valamint az ortodox és a görög katolikus egyház lelkészei is csatlakoztak a magyar szeparatizmust elítélendõ akciókhoz. A hangadó az Andrei Bârseanu Általános Iskola személyzete volt, amely hallani sem akar arról, hogy a 60-as évek elején, szocreál stílusban épült ingatlanból kivonuljon, helyet biztosítva egy magyar iskolacsoport részére. Maria Nistor tanár például elõnyként emlegeti a koedukált rendszert. A magyar gyerekek számára jelentõs elõny vegyes iskolában tanulni. Könnyebben elsajátítják az állam nyelvét, munkahelyet találnak és beilleszkednek a társadalomba - vallja. Egy, a szerkesztõségünk birtokába került jegyzõkönyv alapján az iskola igazgatója, Ioan Suciu azzal fenyegeti magyar helyettesét, hogy utánanéz, miféle törvénytelen szülõi értekezleteket tartott a magyar anyákkal és apákkal. Kollégája, Mãrioara Olar egyenesen Magó Attila felfüggesztését kéri. Az utóbbi napok újdonsága, hogy a város két román esperese, Partenie Pop ortodox és Vasile Ciulea görög katolikus lelkész is a polgármestertõl és Daniel Funeriu oktatásügyi minisztertõl kéri az iskola megmentését. Az RMDSZ kitartásra buzdít Az utóbbi hónapok hangulatkeltése a helyi magyar politikusokat is kétségbe ejtette. Annak ellenére, hogy ingatlanhiány miatt egyelõre nem talál alternatívát, Szabó nyugalomra int, és kitartásra buzdít. Az RMDSZ nyilatkozatban reagált a közösség elleni, egyre erõsödõ uszítások miatt. A dicsõszentmártoni tanács ülésanyagában újabb támadás indult közösségünkkel szemben. Az Andrei Bârseanu Általános Iskola vezetõtanácsa elutasítja, hogy a magyar iskola székhelye a jelenlegi iskola épülete legyen - szeparatizmussal vádolva a kérvényezõ szülõket, politikai zsarolással a kormányt és románellenes tevékenységgel a magyar tanári kart, azt javasolva, hogy Román Gimnáziumnak nevezzék át az iskolát - áll a többi között Szabó Albert és Incze Csaba RMDSZ-vezetõ szerkesztõségünkbe eljuttatott nyilatkozatában. Az aláírók arra szólítják fel a küküllõmenti város magyarságát, hogy ne engedjenek az alattomos megtévesztéseknek és ijesztgetéseknek, vállalják bátran és öntudatosan magyar identitásukat, illetve magyar anyanyelvüket, és éljenek bátran kivívott jogainkkal. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. június 16.Lusta, félénk magyar elöljárókHivatalosan magyarul - Kétnyelvûség a polgármesteri hivatalokban címmel tartott Maros megye 9 kisrégiójában képzést a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO). A Bethlen Gábor-alap által támogatott programban mintegy 150 magyar önkormányzati tisztségviselõ és közalkalmazott vett részt. A CEMO, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Babeº-Bolyai Tudományegyetem nyelvészei úgy látják, a legtöbb helyen csak formailag teljesül a törvény biztosította kétnyelvûség. Szigeti Enikõ fõszervezõ szerint éppen a színmagyar települések elöljárói hanyagolják a leginkább az anyanyelvhasználatot. - INTERJ�? - A legtöbb magyarlakta településen azt látni, hogy a homlokzati és helységnévtáblák kifüggesztésében kimerül a közigazgatási törvény alkalmazása. A tréningek során önök mit tapasztaltak? - Nagyjából ugyanezt, azzal a különbséggel, hogy némely polgármesteri hivatalban az ajtókra is kikerültek a kétnyelvû táblák, illetve a színmagyar településeken értelemszerûen magyarul beszélnek az önkormányzathoz forduló személyekkel. Mindenki tud a tíz évvel ezelõtt megjelent, 215-ös számú közigazgatási törvényrõl, de ennek az anyanyelvi jogokra vonatkozó részeit ismerik a legkevésbé. Romániában a mai napig az az erõteljes hiedelem él, hogy ami hivatalos, az csakis román nyelvû lehet. Ha János bácsi nem tud románul, a magyar polgármesterhez címzett kérvényét nem írja anyanyelvén, inkább a szomszédhoz fordul, hogy az segítsen a fordításban. Ennél szomorúbb viszont, hogy a polgármester sem ismeri annyira az anyanyelvét, hogy írásban azon kommunikáljon. A kurzusok résztvevõi kinevettek, amikor megkérdeztem, hogy polgármesterként, helyetteseként vagy jegyzõként az elmúlt évtizedben ki mit tett annak érdekében, hogy oszlassa szét a magyar nyelv másodrangúságára vonatkozó tévhitet a lakosság körében. Pedig egy egyszerû, egyoldalas felhívás kifüggesztésébe vagy egy, a település lakóihoz címzett levélbe került volna. Ha létezne egyéni felelõsségvállalás, nem fordulna elõ, hogy a színmagyar településeken benyújtott lakossági kérvények és formanyomtatványok alig egy százaléka íródjon magyar nyelven. Tudtam, hogy rosszul állunk ezen a területen, de abban reménykedtem, hogy ez az arány eléri az 5 százalékot. Csalódnom kellett, arról nem is beszélve, hogy a válaszok - melyek a törvény értelmében a kérvény nyelvén kell hogy íródjanak - még az egy százalékot sem érték el. Vagy mondjak mást: Maros megyében csak Vásárhelyen tartják be a törvényt, és fordítják le a közérdekû információnak minõsülõ tanácsi határozatokat. Hihetetlen, de azokban az önkormányzati testületekben, ahol egy-két román ajkú tanácsos is tevékenykedik, a gyûlések az állam nyelvén folynak, ritka az olyan magyar képviselõ, aki anyanyelvén szólalna fel. A jegyzõkönyvet is kizárólag egy nyelven vezetik. - Miként szembesültek az elöljárók az általuk tolerált hiányosságok feltárásával? - A magyar nyelvhasználattal kapcsolatos törvényi cikkelyek fontossága sokakban csak a képzések során tudatosult. Ám akadtak olyan polgármesterek és jegyzõk is, akik kioktatásként élték meg a nyelvészek, szociológusok, önkormányzati szakértõk kérdéseit és útmutatóit. Olyan házigazdánk is volt, aki kivonult a tréningrõl, és a hivatal alkalmazottait is a terem elhagyására szólította fel. Holott mi nem vontunk senkit felelõsségre, és nem is jelöltünk ki feladatokat. Csak elmondtuk, hogy a kétnyelvûség megvalósítása az egész magyar közösség kötelezettségévé kell hogy váljon. - A magyar községek polgármesterei általában a román nemzetiségû jegyzõ ellenlépéseivel indokolják visszafogottságukat. - Sok esetben valóban a román jegyzõ az, aki fékként nyilvánul meg. Ahol a polgármester nem áll a sarkára, ott a jegyzõ diktálja a törvényt. A Maros megyei magyar települések mintegy 80 százalékában román jegyzõ van. Olyan küküllõmenti magyar községben is jártunk, ahol az illetõ egyik rokonát alkalmaztatta anyakönyvvezetõnek, ebbõl kifolyólag a magyar párok esketése románul folyik. Egy másik említésre méltó túlkapás a helyi titkár részérõl, hogy még a magyarországi testvértelepülésrõl kapott leveleket is kötelezõ módon román nyelvre fordíttatja a polgármesterrel. Hasonlóan negatív szerepet játszik a prefektúra is, amely nem a törvényesség fölött õrködik, inkább az anyanyelvvel kapcsolatos kezdeményezéseket próbálja elfojtani. Elmondtuk: elképzelhetõ, hogy visszadobnak néhány magyarul fogalmazott okiratot, de ha egy kistérség több önkormányzata bizonyos területeken egységesen lép fel, ezek a kiskirályok sem tudnak már oly vehemensen visszavágni. Sõt egy idõ után beleunnának. - Magyar polgármestereink nem tisztelik a törvényt? Vagy még rosszabb: fittyet hánynak anyanyelvükre? - Egyszerûen nem érdekli õket. Több helyen is megkérdeztük, hogy amikor Marosvásárhely valamelyik állami intézményébe érkeznek településeik ügyeit intézni, zavarja-e õket a kétnyelvûség hiánya. A legtöbb jegyzõ és elöljáró nemmel válaszolt. - Sok olyan magyar polgármesterrel lehet találkozni, aki mindig valami más tevékenységet tart fontosabbnak a kétnyelvûség alkalmazásánál. �?tjavítás, vízvezetés, csatornázás stb. - Ezzel szembesültünk mi is. Hagyjanak engem békén, ne oktassanak a kétnyelvûségrõl, hisz milliárdos infrastrukturális beruházásaim vannak, most azokra kell összpontosítanom! - jelentette ki az egyik, Marosvásárhely környéki nagyközség polgármestere. Gondolkodásmódjával nem volt egyedül, mások is elõtérbe helyezik a látványos beruházásokat, holott a két ügy nem zárja ki egymást. A szórványban élõk sokkal objektívebben látják a dolgokat. A dicsõszentmártoni RMDSZ elnöke meg is fogalmazta, amikor azt mondta, hogy a szövetségnek nem egy aszfaltozó vállalkozásként kell mûködnie. - Az ügyintézés anyagi oldalát is szóba hozták? - Azok, akiknek nem szívügyük a kétnyelvûség, igen. �?rdekes, hogy nem a szegényebb települések elöljárói tették pénz kérdésévé a kétnyelvûség alkalmazását, hanem azokéi, ahol fürdõtelep, ipari park vagy bevásárlóközpont mûködik. Pedig ha a kérdés gyakorlati oldalát vesszük, a közigazgatás tele van sablonszövegekkel. Ezeket egyszer kell bepötyögni a számítógépbe, utána a másolási programmal lehetne ide-oda illeszteni - akárcsak a román nyelvû változat esetében. - Voltak pozitív ellenpéldák? - Minden helységben történtek jó dolgok is, de távolról sem annyi, amennyit a közigazgatási törvény lehetõvé tesz. Az ellenpélda Kolozs megyébõl érkezett, ahol igazán nem lehet túlzott magyarbarátsággal illetni a megyei hatóságokat. Ennek ellenére Körösfõn példamutató módon mûködik a kétnyelvûség. - Amint elkészül a jelentés, bemutatják az RMDSZ vezetõségének? - Abban az esetben, ha kíváncsiak rá. Azért mondom feltételes módban, mert a szervezet programjában ugyan szerepel az igazi kétnyelvûség megvalósítása, de én eddig semmiféle ez irányú, határozott stratégiát, netán utólagos számonkérést nem tapasztaltam. A legtöbb polgármester vagy helyettese még emlékszik arra a Markó Béla által írt körlevélre és magyar nyelvre fordított közigazgatási formanyomtatványokat tartalmazó CD-re, amit a volt RMDSZ-elnök még 2008-ban küldött szét, de a legtöbb helyen ezek a prototípusok a polgármesteri hivatal valamelyik fiókjában porosodnak. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. június 17.Nem adnák vissza a magyar nemesek erdõit Maros megyébenAnnak ellenére, hogy a 2005-ben, uniós nyomásra született 247-es földtörvény alapján az egykori nagybirtokosok is jogosultak erdõterületeik visszaigénylésére, Maros megye prefektusai - 2004 és 2008 között a liberális Ciprian Dobre és az õt követõ demokrata-liberális Marius Paºcan - mindent elkövetnek, hogy a magyar nemesek leszármazottjai ne kaphassák vissza jogos tulajdonukat. Marius Paºcan, aki köztudottan évek óta akadályozza a Felsõ-Maros menti erdõk visszaszolgáltatását, újabban nemcsak a néhai grófokat és bárókat rágalmazza, de a napokban támadást zúdított a nemesi családok leszármazottjai által megfogadott ügyvédekre és erdészekre is. A becsmérlõ nyilatkozatokon túl Paºcan bûnügyi feljelentést tett a Bánffy családot képviselõ Mihai Bejenaru kolozsvári ügyvéd és Felician Cotiso Strãuþ erdész ellen, akiket nemzetárulással, csalással vádol. Ugyanakkor felkért két marosvásárhelyi, magyarellenességükrõl ismert ügyvédet, Ioan Sabãu Popot és Vasile Gheret, hogy a Maros menti erdõk megmentése érdekében ingyen és bérmentve képviseljék az állami szerveket. Nem hagyhatjuk, hogy 130 ezer hektár erdõ kicsússzon a román állam markából csak azért, mert egy nem létezõ Bánffy gróf állítólagos leszármazottai hamis, szándékosan tévesen fordított okiratokkal állnak elõ - fejtette ki Marius Paºcan. Szerinte Bejenaru és Cotiso Strãuþ csalók, akik bizonyos manõverek révén az örökösök közé kerültek, tevékenységükkel nemzeti érdekeket sértenek. Ugyanakkor azt állította, hogy az örökös Bánffy �?va apja, Bánffy Dániel Magyarország hadügyminisztereként 1940 és '45 között nemcsak, hogy a román állam ellensége volt, de az erdõterületeket tisztségébõl kifolyólag íratta a saját nevére. A szerkesztõségünkhöz eljuttatott levelében Mihai Bejenaru leszögezi: Paºcannak vagy halvány fogalma sincs az ügyrõl, vagy szándékosan hazudik. Ami az ügyvéd és az erdészmérnök állítólagos örökségét illeti, a kolozsvári jogász pontosít: Bánffy �?va egyikükre sem testált semmit, a visszaszerzendõ erdõkbõl hivatalosan átadott tíz-tíz százalékot. Az ügyvéd ugyanakkor rámutatott, a tavalyelõtt elhunyt Bánffy �?va apja nem egy virtuális, hanem valós gróf volt, akit nem Dánielnek, hanem Lászlónak hívtak, és a prefektus által emlegetett 130 ezer hektárból mindössze 5 százalék volt a tulajdonában. Azt sem magyar hadügyminiszterként íratta a nevére, hanem román állampolgárként vásárolta 1936 és '38 között. Bánffy Lászlót egyébként 1927-ben a román hadseregben tiszti rangra emelték. Senki nem akarja ellopni a román földet, csupán arról van szó, hogy egy román állampolgár élni mer a törvény adta lehetõségekkel, és visszaköveteli azt, amit román állampolgárságú felmenõitõl vettek el. Azt a tulajdont, amit a román királyság tiszteletben tartott, de késõbb, a kommunisták elkoboztak. A bíróság tisztje dönteni arról, hogy az örököst megilleti vagy sem õsei tulajdona - írja levelében Mihai Bejenaru. Az ügyvéd szerint Marius Paºcan logikája szerint személyén kívül azok a román nemzetiségû bírák és az alkotmánybíróság tagjai is nemzetárulók, akik az eddigi perek során nekik adtak igazat. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. június 20.Etnikai csörte az orvosin: akadályozzák a magyar intézetek megalakulásátAz új tanügyi törvény és a sokat emlegetett multikulturalitás megsértését látják román kollégáik legutóbbi akcióiban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar nemzetiségû szenátustagjai. A magyar tanárok és diákok - akik testületileg bojkottálták a hétvégi szenátusi ülést - szerkesztõségünknek is eljuttatott állásfoglalásban tiltakoznak többségi kollégáiknak a kari tanácsokban hozott döntései ellen. Ezeken nem vették figyelembe, hogy a tavasz folyamán elfogadott új jogszabály értelmében a magukat multikulturálisnak meghatározó egyetemeken a nemzetiségek nyelvén történõ oktatás tagozatokban vagy oktatási vonalak keretében történik. Ez strukturális változásokat is maga után von a karok szerkezetében. Ezzel szemben a múlt heti üléseken a kari tanácsok román többsége egyértelmûen elutasított mindennemû szerkezeti változtatási tervet, ugyanakkor mereven elzárkózott a magyar nyelvû gyakorlati oktatás bevezetése elõl is, amit az új oktatási törvény biztosít. Álláspontunk szerint az általunk kért és a törvény által elõírt módosítások feltétlenül szükségesek a magyar nyelvû oktatás fejlõdése és fennmaradása érdekében - írja a magyar fél, mely a szenátusi ülésrõl való távolmaradásával lehetetlenné tette a testület munkáját. A tiltakozás aláírói ugyanakkor cáfolják a román sajtóban megjelent álhíreket, miszerint az egyetem kettészakadására törekednének. Jövõnket továbbra is közös egyetemen és közös karokon belül képzeljük el, fenntartva magunknak a jogot, hogy oktatási tevékenységünket mi magunk szervezzük - áll a békés hangvételû levélben. Nagyon fáj a kollégák viszonyulása, s úgy érzem, hogy a legnagyobb pofon, amit rektorhelyettesként kaphattam, miután az egyetem vezetésében vállalt tizenkét évi tevékenységem során az egyensúly megtartására törekedtem - nyilatkozta a Népújságnak Nagy �?rs professzor, az intézmény helyettes rektora. A magyar tanárok a gyógyszerészeti és fogorvosi karon egy-egy önálló tanszéket szerettek volna alapítani, az általános orvosi karon pedig belementek román kollégáik javaslatába, miszerint öt román és három magyar fõtanszéket hozzanak létre. Az eredeti egyezséget Leonard Azamfirei, az általános orvosi kar dékánja azonban felrúgta, és az öt vegyes tanszék megalakítását szavaztatta meg. A MOGYE falai között hetek óta folyik a magyarellenes diverzió. Ennek egyik fõ szószólója Mihai Pavel, a román hallgatókat tömörítõ Diákliga (LS) elnöke, aki az 1990 elején sokat hangoztatott etnikai szeparatizmus szlogenjét melegítette fel. Az LS vezetõje - akárcsak húsz évvel ezelõtti elõdei - azt nyilatkozta, hogy a magyar tanszékek alakulása az egyetem kettészakításához, továbbá pedig külön román, illetve magyar klinikák létrehozásához vezet. Mint arról beszámoltunk, a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) lehetõvé vált a magyar intézetek létrehozása, egyedül a biológia karon ütközött ellenállásba a magyar tagozat önállósodásának terve. A kolozsvári felsõoktatási intézményben egy-egy karon két román, egy magyar és esetleg egy német intézet váltja a jelenlegi tanszékeket. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. június 21.Késik az iskolák kétnyelvûsítése MarosvásárhelyenMarosvásárhelyen szinte egyik érdekelt fél sem tûnik túlságosan derûlátónak azok után, hogy jelentõs késéssel, de az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elmarasztalta a kétnyelvûséget szabályozó hazai és nemzetközi rendelkezéseket, és ezáltal a magyar diákokat semmibe vevõ iskolaigazgatókat. Mind a magyar gyerekek szülei, mind az ügyet kirobbantó Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO), mind Maros megye magyar fõtanfelügyelõ-helyettese úgy érzi, hogy a CNCD amúgy teljesen egyértelmû válasza nem elegendõ az iskolai diszkrimináció felszámolásához. Mint ismeretes, a diszkriminációellenes testület tagjai azért látogattak meg négy marosvásárhelyi általános iskolát, mert a magyar szülõk és az emberjogi szervezet a kétnyelvûség hiányát kifogásolta. A CNCD mind a négy tanintézet - a 2-es számú iskola, a Liviu Rebreanu, a Dacia és az Európa általános iskola - vezetõségét elmarasztalta, és kétnyelvû feliratok felszerelésére szólította fel. Közben az RMDSZ kezdeményezésére helyi tanácsi határozat is született, amiben a városatyák lényegében a 2001/215-ös törvénybe foglaltakat erõsítették meg. Bojkottra készülnek Eddig semmiféle elõrelépés nem történt, sõt a tanév végén a kétnyelvû oklevelekért is meg kellett küzdeniük a szülõknek - mondta el lapunknak Horváth Kovács Ádám, a CEMO elnöke, aki gyermekeit éppen az egyik inkriminált iskolákba járatja. Amennyiben a nyári szünidõ alatt sem sikerül törvényes mederbe terelni a dolgokat, a magyar szülõk eldöntötték: gyermekeik bojkottálni fogják az új tanévet. Ha nem jelennek meg a magyar feliratok, egyszerûen nem fogjuk engedni gyermekeinket iskolába. Ez nem egy-két szülõ partizánakciója lesz, felhívást intézünk a város valamennyi magyar szülõjéhez - hangsúlyozta Horváth Kovács Ádám. A CEMO-elnök ugyan elégedett a diszkriminációellenes testület döntésével, azonban pesszimista a tanfelügyelõség, az iskolaigazgatók és az önkormányzat hozzáállását illetõen. Illés Ildikó fõtanfelügyelõ-helyettes szerint nem feltétlenül csak a román igazgatókban kell keresni a hibát. A magyar aligazgatók is sokkal többet tehetnének. Pozitívumként a Dózsa György utcai 2-es iskola fiatal aligazgatóját említhetem, aki addig ragasztgatta a magyar feliratokat, amíg a román gyerekek megunták letépni azokat - fejtette ki Illés Ildikó. Szerinte a magyar pedagógustársadalomnak éppen ezért érdeke megtalálni azokat a felelõsséget vállaló személyeket, akik az augusztusi igazgatói és aligazgatói versenyvizsgák után nemcsak statisztaként állnak egy-egy vegyes tannyelvû iskola élén, hanem megküzdenek a magyar gyerekek jogaiért is. Késik a kétnyelvû táblák kihelyezése Annak ellenére, hogy a tíz évvel ezelõtt életbe lépett közigazgatási törvény leszögezi, hogy a homlokzati névtáblákról az önkormányzatnak kell gondoskodnia, Marosvásárhelyen ezen a téren sem történt elõrelépés. A helyi tanács jogi szempontból teljesen fölöslegesen az elején ugyan megszavazta a kétnyelvû feliratok kifüggesztését, Dorin Florea polgármester azonban nem érzi elérkezettnek a pillanatot a törvény és a tanácsi határozat végrehajtásához. Többször is tárgyaltam a polgármesterrel, õ meg is ígérte, hogy intézkedik, de ennél többre nem jutottunk - számolt be a Krónikának Csegzi Sándor. A tanintézetekért felelõs alpolgármester úgy érzi, a kisebbségi jogok biztosítása Vásárhelyen még mindig kedveskedésnek számít, és nem kötelességnek. Csegzi szerint az iskolák formai kétnyelvûsítése egyenértékû lenne a megbékélés kinyilvánításával, ez azonban a felettesét, Dorin Floreát támogató nacionalista körök számára elfogadhatatlan. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. június 22.Ismét birtokba veszi gernyeszegi kastélyát a hazatelepedõ Teleki családHamarosan kiürül a fél évszázada tbc-preventóriumként használt gernyeszegi Teleki-kastély. Az egészségügyi tárcától a Maros megyei kórház fennhatósága alá került hetvenágyas intézmény Marosvásárhely meggyesfalvi negyedébe, a volt szakmai betegségek kórházába költözik át. Közben folynak a találgatások arról, mi lesz a 18. században épült, lelakott impozáns épülettel és a körülötte elterülõ hatalmas parkkal. A leszármazottaknak egyelõre nincs konkrét elképzelésük a kastély jövõjét illetõen, a megyeszékhelytõl 17 kilométerre fekvõ község elöljárói pedig éppen emiatt nyugtalankodnak. Noha az évtizedek során avatatlan kezek már jócskán megkopasztották a barokk építészeti kincset, a júliustól õrizetlenül maradó ingatlan ismét a fosztogatók aranybányájává válhat. Drakuláé lehetett? Az 1462 és '65 közötti várkastély alapjaira a 18. század második felében épült kastély már most úgy néz ki, mint egy fantomépület. Noha állapotát sok más, összedõlésre ítélt erdélyi ingatlan tulajdonosa megirigyelhetné, a Teleki család örököseinek sem lesz könnyû az épületet és a körülötte lévõ többhektáros parkot rendbe tenni. A málladozó vakolat, betört ablakok, megkopott lépcsõk, megcsonkított szobrok és a mindent elborító bozót csupán felszíni gondok. Az elsõ ízben 1944 õszén feldúlt kastély jelenleg is az '50-es évek lehangoló képét mutatja. �?don falai között fél évszázada tbc-fertõzésnek kitett gyermekek preventóriuma mûködik - még pár napig. Csupán a gyermekzsivaj és egy tévékészülék kihallatszó hangja jelzi, hogy a harmadik évezredet írjuk. Amúgy az épületben mintha megállt volna az idõ, néhány nyugati segélybõl kapott használt tárgyon kívül nyoma sincs a '89-es változásnak. A beutalt gyerekek számára mûködtetett iskola faliújságai is megkoptak, híreik rég aktualitásukat vesztették. A Tricolorii noºtri címszó alatt néhány megsárgult újságcikk próbál emléket állítani Románia valamikori élsportolóinak. A Mari scriitori români (Híres román írók) és a ªcoala mea (Az én iskolám) címû pannók is a tanintézet padjaiból rég kikerült diákok munkáját jelzik. Az épület folyosóin barangolva, egyetlen, a kastély vagy annak õsi tulajdonosaira utaló mondatot sem találni. Egy magyarul beszélõ, tíz év körüli fiúcskát arról kérdezünk, tudja-e, milyen kastélyban lakik? Mosolyog, majd szégyenlõsen megvonja a vállát. Román kollégája már jóval bátrabb, határozottan válaszol: Vagy a Drakuláé, vagy a ªtefan cel Maréé - mondja, mindent elárulva arról a nevelésrõl, amelyet a Nelu Luca doktor menedzselése alatt álló intézmény fiataljai kapnak. A testileg-szellemileg ép, de ideológiailag beoltott gyermekek mit sem tudnak a Telekiekrõl és az Erdély történelmében játszott szerepükrõl, a legszebb barokk kastélynak tartott épület történetérõl, a francia rendszerû, geometrikus elrendezésû kert angolparkká alakításáról, a sétányok mentén felállított, mára megcsonkított antik istenszobrokról, a nemesi család Gyulai Pál által rendezett és katalogizált könyvgyûjteményérõl. Másodjára kimentett gyermekek Konrád Judittal, a Maros megyei kórház igazgatójával nem nehéz megegyezni abban, hogy a Vásárhelyre kerülõ gyerekeknek csak jót tehet a költözés. A meggyesfalvi lakónegyedben rendbe tett és korszerûen felszerelt épület várja õket. Egy kastély meg a hozzá tartozó arborétum nagyon szép lehet a maga nemében, de semmiképp nem preventóriumnak való. A gyerekek biztos hamar megszokják a várost, és megtetszik majd nekik - bizakodik a doktornõ. Mint mondja, annak ellenére, hogy az intézmény eddig saját oktatási rendszerrel rendelkezett, a gyerekek akár kerítésen túli óvodába és iskolába is járhatnak. Senkinek nem kell a Gernyeszegrõl behozott gyerekektõl féltenie csemetéjét. �?k nem betegek, hanem olyanok, akiket sikerült kiragadni az egészségtelen környezetbõl - igyekszik megnyugtatni mindenkit Konrád doktornõ. A meggyesfalvi negyedben ugyanis egyre több szülõ a faluról bejövõ fertõzött gyerekekrõl beszél. Legyen világos mindenki számára: a preventóriumban lévõ gyerekek közül egyik sem tbc-s. Lehet, hogy valamikor az volt, de kigyógyult. A többséget viszont olyanok képezik, akiknek valamelyik családtagja tüdõbajos. �?ket sikerült kiragadni abból a környezetbõl, hogy egészséges körülmények között nõjjenek fel - magyarázza a kórházigazgató. Most a cigányoktól félnek A község elöljárói felszusszanhatnak. Míg egy hónappal korábban még azért aggódtak, mi lesz az üresen maradó kastéllyal, most már tudják, a Belgiumban élõ Teleki Kálmán kész hazatelepedni és átvenni az õsi birtokot. Mindenki egyetért azzal, hogy a Telekieknek már rég vissza kellett volna kapniuk jogos tulajdonukat, ám attól tartottak, hogy amit a kommunizmus alatt úgy-ahogy, de mégiscsak sikerült megõrizni, most hetek-hónapok alatt széthordják, akárcsak az egykori disznóhizlaldát. A törvény értelmében a községháza nem õriztetheti más tulajdonát. Ha nem lesz ki vigyázzon a kastélyra, a cigányok legtöbb egy fél év alatt széthordják, akár a disznóhizlaldát - mondja Kolcsár Károly körzeti RMDSZ-elnök. A megyei önkormányzat tagja, Balogh József, aki szintén a pusztulástól féltette a kastélyt, úgy véli, nem a cigányoktól, hanem a minden hájjal megkent emberektõl kell óvni az ingatlant. Gondoljuk csak meg: az elmúlt évtizedekben nem a cigányok lopták el a kastély értékes tárgyait, hanem az eddigi igazgatók hordták szét - állítja. A vállalkozó-politikus korábban azt is felajánlotta, hogy alkalmazottjaival ingyen és bérmentve õriztetné az épületet. Ehhez viszont az õröknek be kellett volna költözniük a kastélyba. Az önkormányzat is szívesen felcserélné jelenlegi székházát a gödöllõi, péceli és nagytétényi, U alakú kastélyok mintájára épült ingatlanra. Gernyeszeg fejlõdik, új intézmények jönnek létre, ipari park létesítésérõl beszélünk, kellene a hely, de az önkormányzatnak nincs annyi pénze, hogy kastélyt vásároljon székhelynek - mondja Kolcsár Gyula polgármester, amikor a marosszentgyörgyi példát említjük. A kérdést a Brüsszelbõl hazaköltözni készülõ Teleki Kálmán készül megoldani. A család úgy döntött: mindenképp megtartja az épületet. Vannak elképzeléseink is, kulturális, illetve turisztikai célokra szeretnénk hasznosítani. Ehhez viszont nagyon sok pénzre lenne szükség, annyira, amennyivel mi nem rendelkezünk. De nem adjuk fel, megpróbáljuk megtalálni azokat a forrásokat, amelyek segítségével újra régi pompájában fénylik majd az õsi örökség - fejtette ki lapunknak a 63 éves gróf, a kastély utolsó lakójának, Teleki Mihálynak a fia. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. június 27.RMDSZ-es jelöltet támogat az EMNTVass Levente miniszteri tanácsost támogatná az Erdélyi Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt a jövõ évi helyhatósági választásokon Marosvásárhelyen. Egyedül az RMDSZ nem döntött még. Míg a megyei vezetés nagyjai támogatják Vasst, a városi a választmány, illetve a küldöttgyûlés véleményére kíváncsi. Kétszer már megittuk a levét a felülrõl érkezõ kezdeményezésnek. Harmadjára nem szabad kitennünk a város magyarságát egy újabb, hasonló pofonnak - szögezte le a Krónikának Benedek István, a marosvásárhelyi szervezet elnöke, hozzáfûzve: a jelöltet nem az országos vezetésnek és nem is a többi pártocskának kell megneveznie. Miután a Bölöni-féle lufi kipukkadt, a marosvásárhelyi jobboldali magyar alakulatok egy RMDSZ-tisztségviselõ nevét vetették fel lehetséges közös polgármesterjelöltként. Vass Leventét, Cseke Attila miniszteri tanácsosát mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), mind a Magyar Polgári Párt (MPP) hajlandó támogatni a jövõ évi helyhatósági választásokon. Egyedül az RMDSZ nem döntött még. A párton belüli megosztottság az esetleges jelölt megítélésére és támogatottságára is rányomja a bélyegét. Míg a megyei vezetés nagyjai támogatják Vasst, a városi visszafogottabb, a választmány, illetve a küldöttgyûlés véleményére kíváncsi. Közben a román sajtó egy része már rég kikezdte az egykori diákvezért, azt furcsállva, miként forgathat auditáló egészségügyi cégein keresztül eurómilliókat. Az EMNT javasolta, az MPP támogatja Az EMNT Vass Levente mellett több más személyt javasolt, mint például Dávid Lászlót, a Sapientia EMTE rektorát vagy Albert Attila vállalkozót. Mégis az orvos-politikusban vélik felfedezni azt a személyt, akit saját pártja, az RMDSZ vagy legalábbis annak bizonyos szárnya támogat. Lényeges, hogy olyan személyt javasoljunk, aki mellett kiáll az RMDSZ is, majd a választásokon felsorakozik a város összmagyarsága - vélekedett a Krónikának Jakab István, a nemzeti tanács megyei elnöke. �?rdeklõdésünkre, miszerint azon túl, hogy megfelelõ jelöltnek tartják, mennyire hisznek Vass esélyeiben, az EMNT vezetõje bizakodónak mutatkozott. Vassal meg lehetne nyerni a választásokat - akár Dorin Florea ellenében is - válaszolta, hozzáfûzve, hogy ehhez a magyarságnak össze kell fognia. Az MPP számára elfogadható az EMNT által felvetett valamennyi név. Ennek ellenére László György megyei elnök szerint még mindig Bölöni László egykori válogatott futballista, késõbbi sikeredzõ lenne a legmegfelelõbb választás. Mielõtt bárkiben gondolkodni kezdenénk, Bölönit kellene hivatalosan és közösen felkérni. Az õ válasza után még mindig lehet gondolkodni, és lépni - nyilatkozta. Kérdésünkre, hogy mennyire tartanák megfelelõnek Vass jelölését, László György kijelentette: az MPP azt az embert fogja támogatni, akit a másik két párt is jelöl vagy elfogad. Vass Leventét karizmatikus, jól felkészült személynek ismerem, aki a korát illetõen is jó választásnak bizonyulhat. Viszont az MPP nem fogja senkire se ráerõltetni az akaratát - szögezte le László. Vassnak az RMDSZ-ben kell megvívnia a harcot Paradox módon, annak ellenére, hogy évek óta - helyi vagy akár országos szinten - az RMDSZ által kicsikart tisztségeket tölt be, Vass Leventének a saját szervezetében kell megvívnia a legkeményebb harcot. A városi körzetek képviselõi közül többen azért nem támogatják, mert nem ismerik. Mások meg azért nem örülnének az esetleges jelölésének, mert - mint fogalmaznak - volt alkalmuk megismerni. A városi szervezet elnöke, Benedek István semlegesen viszonyul hozzá. Az egyetemen diákom volt, ügyes fiúként ismertem meg. De azóta sok idõ telt el, és ezek során semmiféle kapcsolatot nem ápolt a marosvásárhelyi RMDSZ-szel. Most sem jelezte, hogy indulna, csak egy magánbeszélgetésünk alkalmával mondta el, hogy amennyiben a szövetség õt jelöli, vállalja - ecsetelte a helyzetet Benedek. Kérdésünkre, hogy esélyesnek tartja-e Vasst, az orvosprofesszor annyit mondott, jelen pillanatban õ ezt nem tudhatja. Bárki is lesz a jelölt, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete ezúttal nem fogadja el a felülrõl jövõ ukázt. Kétszer már megittuk a levét a felülrõl érkezõ kezdeményezésnek. Harmadjára nem szabad kitennünk a város magyarságát egy újabb, hasonló pofonnak - szögezte le Benedek István. Ezelõtt hét évvel, annak ellenére, hogy a körzetek Csegzi Sándor alpolgármestert javasolták, a szervezet megyei elnöke, Kelemen Atilla a vidéki polgármesterekkel folytatott nyárádselyei poharazgatáson bejelentette, versenybe száll Florea ellenében. Négy esztendõvel késõbb, 2008-ban Borbély László ütötte ki a csúcsvezetés segítségével a választmányi ülésen nála több szavazatot szerzõ Csegzit. Mindkét politikus már az elsõ fordulóban csúfos vereséget szenvedett Floreától. Benedek szerint a városi szervezet nemcsak a felülrõl jövõ ukázt, hanem az ellenzéki alakulatok javaslatait is elveti. A jelöltet a választmányon, majd a küldöttgyûlésen keresztül nekünk kell megneveznünk. Nem az országos vezetésnek és nem a többi pártocskának. Ahogy nem az RMDSZ mondja meg a maga hét százalékával, ki legyen a kormányfõ, úgy sem az MPP, sem az EMNT nem diktálhat nekünk - vélte Benedek. Lapunk megkeresésére Vass Levente annyit mondott, megtisztelve érzi magát, ha három különbözõ alakulat is benne látja az esetleges közös jelöltet. Jól esik, de nem nekem, hanem a három szervezetnek kell kimondania, hogy közös jelöltként indítana - jelentette ki szûkszavúan a miniszteri tanácsos. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. június 27.EMNT: autonómia helyett gumicsontMinket, magyar politikusokat is minõsít, miként viszonyulnak a román vezetõk az autonómia kérdéséhez - jelentette ki egy marosvásárhelyi lakossági fórumon Toró T. Tibor. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezetõje úgy véli: nemcsak a románság, az erdélyi magyarság sincs felkészülve eléggé az autonómiára. Szerinte azok a magyar elöljárók, akik tisztségben vannak, és számos gazdasági, politikai, szociális és kulturális kérdésre van rálátásuk, képtelenek autonómiában gondolkodni. Ehelyett inkább Petõfi-Schiller típusú meg ehhez hasonló gumicsontokat rágnak, a neptunos, aprólépések politikáját érvényesítve - vetette az RMDSZ vezetõinek szemére a szövetség egykori parlamenti képviselõje. Papp Elõd arra hívta fel a figyelmet, hogy azok az RMDSZ-es politikusok, akik évekkel ezelõtt benyújtották a román parlamentbe az autonómiatervezetet, mind kikoptak a döntéshozás padjaiból. Több európai autonómiamodellrõl beszélünk, de tudnunk kell, hogy közülük egyik sem született meg máról holnapra. A katalánok több mint kétszázszor próbálkoztak, míg sikerült. Ehhez képest a mi politikusaink rég feladták - mondta az EMNT alelnöke. Mind Toró, mind Papp cáfolták a fõként román oldalról érkezõ, de számos magyar hangadó által is átvett ijesztgetést, miszerint egy önálló Székelyföld éhen halna. Az autonómia mindenütt fejlõdést generált, nem értem, ez miért lenne másként a Székelyföldön? - kérdezett vissza Toró T. Tibor. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. június 30.Smaranda Enache nem lép visszaSemmiként nem tesz le Smaranda Enache arról, hogy 2012-ben függetlenként versenybe szálljon Marosvásárhely polgármesteri tisztségéért. Legyen tiszta: nem lépek vissza egyetlen magyar jelölt vagy az õt támogató politikai alakulat kedvéért sem. Még akkor sem, ha a hetek óta folyó érzelmi zsarolás fokozódik. Bizonyos személyek ugyanis azt próbálják elhitetni velem és a választókkal, hogy én megosztanám a magyar közösséget. Ez egyszerûen politikai infantilizmusra vall - utasította vissza a vádakat a Krónika megkeresésére az ismert emberjogi harcos, aki már néhány hónappal ezelõtt bejelentette indulási szándékát. Annak ellenére, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt már több nevet felemlegetett, Jakab István EMNT-elnök pedig egyenesen kizártnak nevezte, hogy leendõ pártja egy román nemzetiségû jelöltet támogasson, a város magyarsága nem feledkezett meg arról a személyrõl, aki 1990-tõl errefelé, számos magyar politikust megszégyenítõ módon, kiállt a kisebbségek jogaiért. Nagyon sokan Smaranda Enachéban látjuk azt a személyt, aki képes legyõzni a jelenlegi polgármestert és az általa képviselt és felkarolt klikkrendszert - jelentette ki a Krónikának Kincses Elõd. Az ügyvéd-politikussal azonos véleményt képvisel jó néhány magyar értelmiségi, olyanok, akik az elmúlt hetekben különbözõ, a Magyar �?jságírók Romániai Egyesülete, majd az EMNT által szervezett nyilvános fórumon hallatták hangjukat. Azt szeretném, ha a magyar politikai pártok összefognának és támogatnának. Azt is el tudnám képzelni, hogy a jelenlegi városvezetés leváltásában érdekelt Nemzeti Liberális Párt is mögém sorakozzon fel - adott hangot reményeinek a Pro Europa Liga társelnöke. Románia egykori finnországi nagykövete belátta, hogy normális körülmények között teljesen természetesnek tûnik, hogy minden párt ragaszkodjon a saját jelöltjéhez. A demokráciában tökéletesen megérteném a politikusok makacsságát, azt, hogy mindenik ragaszkodik a saját jelöltjéhez. De lehetetlen nem észrevenni, hogy Marosvásárhely esete teljesen rendhagyó - szögezte le. Kérdésünkre, hogy a kisebbségi jogokért folytatott húszéves küzdelme után nem érte-e hideg zuhanyként a magyar szervezetek és fõként az EMNT ellenállása, Smaranda Enache nemmel válaszolt. Szerinte a jövõ évi helyhatósági választásokig mindhárom párt kinövi a mostani politikai infantilizmusát és belátja, hogy az õ személye jelenti a legnagyobb garanciát a polgármesteri szék visszaszerzésére. �?vekkel ezelõtt a kolozsvári RMDSZ-ben is volt annyi bölcsesség, hogy amikor Gheorghe Funar megbuktatása volt a tét, nem indított saját jelöltet. �?n nem mondom, hogy Dorin Florea egy Funar lenne, de mind gazdasági, mind mûvelõdési vagy társadalmi szinten pontosan úgy lezüllesztette ezt a várost, akár Kolozsvár volt polgármestere - vélekedett a nemrég Európai Polgár díjjal kitüntetett PEL-elnök. Felvetésünkre, hogy ellendrukkerei leginkább azzal támadják, hogy semmiféle közigazgatási tapasztalattal nem rendelkezik, Smaranda Enache azzal érvelt, hogy a városházán több száz szakember dolgozik, akinek pontosan az a feladata, hogy igazgassa a települést. Tapasztalatom nincs, de egy tiszta, a mostani maffiózó típusú városvezetéstõl teljesen eltérõ vízióm van. Olyan polgármester szeretnék lenni, mint egy évszázaddal korábban volt Bernády György. A város nagyköveteként járni a világot, pénzt szerezni, és öregbíteni Marosvásárhely hírnevét. Nem akarok tizenvalahány órákat a hivatalban tölteni, és politikai intrikákat szõni - fejtette ki lapunknak Smaranda Enache. Példaként a szintén civilként pályára lépõ Klaus Johannist hozta fel, akit matematikatanárként választottak meg, és aki Európa kulturális fõvárosává futtatta fel a ma is rendkívül dinamikusan fejlõdõ Nagyszebent. Amint arról lapunkban korábban beszámoltunk, az EMNT az RMDSZ-es Vass Leventét indítaná a polgármesteri tisztség megszerzéséért folyó küzdelemben, az egészségügyi minisztériumi tanácsost az MPP is hajlandó lenne támogatni. Az RMDSZ még nem nevezett meg egyetlen potenciális jelöltet sem, mint nyilatkozták, a választmány fog ebben a kérdésben döntést hozni. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. július 13.Építkezhet Kolozsváron a SapientiaJelentős beruházásokba kezd a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE). A nyár végén Kolozsváron egy modern épület felhúzásának látnak neki, Csíkszeredában pedig a jelenlegi épület szigetelését kezdik el. Kedden ugyanakkor kiderült: elkészült a felsőoktatási intézmény akkreditációjára vonatkozó törvénytervezet, amely remélhetőleg hamarosan a kormány elé kerül. A tervezetet már jóváhagyta az oktatási tárca, és Markó Béla miniszterelnök-helyettes is aláírta. Várhatóan augusztus végén, szeptember elején kezdődik el a Sapientia kolozsvári épületének a megépítése. „Zajlik a versenytárgyalás során a legjobb árajánlatot adó konzorcium pályázatának az átvilágítása, s hamarosan szerződéskötésre is sor kerül, ezt követően el is kezdődhet az építkezés” – mondta el lapunknak Dávid László rektor. Amennyiben az idén elkészül a kétszintes mélygarázs, és be tudják födni, a beruházó elégedettnek mondhatja magát – jegyezte meg. Dávid László egyelőre nem akarta elárulni a pályázaton nyertes cég nevét, azt azonban elmondta, a legalacsonyabb árral dolgozó cégcsoportot választották ki. Felvetésünkre, hogy Romániában divattá vált az alullicitálás, amit hónapok múltán az árak a felek között aláírt különböző függelékkel való feltornászása követ, a rektor annyit mondott, hogy a Sapientia már tanult a marosvásárhelyi építkezésből. „Ezúttal úgy kötünk szerződést, hogy utólagos árnövelésre ne biztosítsunk kiskapukat” – szögezte le. A Tordai úton lévő telken mintegy ötezer négyzetméteres alapterületű épület felépítését tervezik. A föld alatti két szint fölé további öt fog emelkedni. Az építkezés anyagi fedezetével kapcsolatban a rektor elmondta, az összeg egy részét a Kálvária-dombon elterülő egyhektáros terület eladása biztosítaná. Némi gondot jelent, hogy egy ideje jelentősen csökkentek a telekárak, és a potenciális vevők száma is megcsappant. „Mégis szerencsénk van, mivel az idéntől visszaállt a kétmilliárd forintos magyar állami támogatás, amiből 330 milliót fejlesztésre fordíthatunk. Az összeg tíz százaléka illetné Kolozsvárt, de az egyetemet működtető kuratórium úgy döntött, hogy a többi helyszín kölcsönével megelőlegezi az építkezést” – mutatta be a finanszírozás mechanizmusát a rektor. Dávid László fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy az épület átadása után a rektori hivatal és a Sapientia Alapítvány továbbra is a városközpont egyik reprezentatív épületének számító Bocskai-házban marad. Marosvásárhelyen jelenleg még keresik annak a módját, hogyan lehetne az első, 240 férőhelyes campust két-három év alatt befejezni. „Ha évi százmillió forint áll rendelkezésünkre, akkor akár hét-nyolc évig is elhúzódna az építkezés. Ezt szeretnénk elkerülni, és mielőbb tető alá hozni az egyre szükségesebbnek tűnő bentlakást” – fejtette ki az egyetem vezetője. Az egyetemet működtető alapítvány kuratóriuma több változatot is kigondolt a bevételek növelésére. A legkézenfekvőbb egy költségvetés-kiegészítés igénylése volna, azonban egyáltalán nem biztos, hogy a magyar kormány, miután megduplázta a Gyurcsány-kabinet által megtépázott büdzsét, képes-e átvállalni egy újabb megterhelést. Felmerült egy banki kölcsön felvételének a lehetősége is, ehhez a koronkai telek egy részét kellene elzálogosítani. A harmadik változat a hajdanán oly népszerű téglajegyek kibocsátása. „Meggyőződésem, hogy amennyiben ez utóbbit megfelelőképpen tudnánk tálalni, nagyon sokan mellénk állnának” – vélekedett Dávid. A koronkai campus első épületét további kettő követné, ezek megépítése azonban még távoli tervnek tűnik, akárcsak a sportcsarnok felhúzása, de a kutatóközpont megépítésére is várni kell. Ez utóbbi esetében még némi bonyodalmak vannak az egyetem és a marosvásárhelyi, elektronikai rendszerek fejlesztésével foglalkozó cég közötti szerződés körül. „Kiderült, hogy nem felelt meg az uniós pályázati rendszereknek, ezért módosításra szorul. Csakhogy e tekintetben nincs teljes konszenzus az egyetem és a finanszírozó magyar kormány között” – mutatott rá a pillanatnyi akadályra Dávid László. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2011. július 15.Nem tartja időszerűnek nagy múltú marosvásárhelyi iskolájának újraindítását a katolikus egyházRészben elhidegült, részben elmérgesedett a viszony a marosvásárhelyi egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium öregdiákjai és a gyulafehérvári római katolikus érsekség között. A vita tárgyát a kommunista rendszer által megszüntetett iskola képezi. Míg a Sanctus Emericus Egyesületbe tömörült egykori diákok a volt Klastrom utcai épület valós birtokbavételét és a felekezeti iskola újraindítását szorgalmazzák, az érsekség évről évre halogatja a kérdés megoldását. – RIPORT Egyik, 2009. december 4-én írt levelében Jakubinyi György érsek egyenesen kijelentette, nincs meggyőződve afelől, hogy egyáltalán szükség lenne az épület visszavételére. „Jobb lett volna eladni, és az árát befektetni valamilyen hasznosabb dologba. A helyiek érzékenységére való tekintettel nem tettük meg ezt” – ismeri be az érsek. Az egyház potom, négyzetméterenkénti 1,5 lejes összegért, a város meg a megye katolikus magyarságának csalódottságára, hosszú távú szerződést írt alá az önkormányzattal. Ennek értelmében az Unirea Főgimnázium 15 évig használhatja a tanintézet főépületét, míg a kisebbikből 2011-ig kellett volna kivonulnia. Az esperesi hivatal mégis úgy döntött: további egy esztendővel meghosszabbítja az impozáns épületben helyet kapó Unirea Főgimnázium bérletét. Kérdésünkre, hogy miért, Holló László azt mondja, hogy három különböző változatban gondolkodtak, ám egyik sem tűnt életképesnek. „A véndiákok ugyan erőltetik az iskolaalapítást, azonban eltekintenek a kényes helyzettől” – állítja az Erdélyi Római Katolikus Státus alelnöke. A lelkész szerint nem hálás feladat kiköltöztetni az épületből egy vegyes tannyelvű állami iskolát. „Szerintem a helyi egyházi képviselők feladata lenne felmérni a marosvásárhelyi helyzetet. Azt, hogy van-e igény az iskolára, és ha igen, akkor miként valósítható az meg” – mondja Holló László. Polgári per vagy visszavonulás Az öregdiákok a mai napig nem értik, hogy az egyház miért ennyire közömbös a több mint háromszáz éves múltra visszatekintő római katolikus oktatás ügye iránt. Pedig mint hangsúlyozzák, a katolikus osztályba járó gyermekek, ha matematikából vagy informatikából nem is veszik fel a versenyt a Bolyai Farkas Gimnázium más osztályaiban tanuló diákkal, a többi tantárgyból egészen jók tudnak lenni, arról nem is beszélve, hogy emberi tartásból, magyarságtudatból és Erdély történelméből sokkal többet visznek a batyujukban, mint egy átlagos végzős. Ugyanakkor, mondják a Santcus Emericus vezetői, ezekre a fiatalokra az egyház bármikor számíthat mint utánpótlásra. „Nem értjük, hogy egyházunk miért nem támogatja azt, ami lényegében a saját oktatási intézménye kellene hogy legyen. Sajnos nincs rálátásunk az egyházi főhatóságok terveire. Éppen ezért úgy döntöttünk: nem szállunk szembe egyházunkkal és papjainkkal. De mivel nem vagyunk egy hullámhoszszon velük, inkább visszahúzódunk. Mást nem tehetünk, hisz az érsekség képviselői még csak szóba sem állnak velünk” – panaszolja Péter Mihály, a baráti kör elnöke. A Sanctus Emericus Egyesületbe tömörült öregdiákok nemrég úgy döntöttek, felfüggesztik szervezetük tevékenységét, és megszűnnek mint jogi személy létezni. Az iskola védőszentjéről, Imre hercegről elnevezett egyesület egyszerű baráti körré alakulna. Ezzel semmiként nem tud egyetérteni az egyesület ügyvezetője, Kiss Dénes. A nyugdíjas jogtanácsos szerint egy jogilag el nem ismert baráti kör még annyira sem lehet hatékony, mint egy bejegyzett civil szervezet. „A Sanctus Emericus Egyesület jelene és jövője nem a felszámolásban, hanem a tagság fiatalításában áll” – vallja a szervezet jogi ügyeivel foglalkozó Kiss. Társai azonban nem értenek egyet vele, mi több, elhatárolják magukat tőle. Megítélésükben nyilatkozataival Kiss Dénes ártott a szervezetnek meg az ügynek. „Legutóbb azt hangoztatta, hogy az iskola újjáalakításában tanúsított nemtörődömsége miatt bepereli az egyházat. Ez azért mégiscsak több lenne a soknál” – vélekedik a kialakult belső konfliktusról Bányász Sándor. Küzdelem a múlt beidegződései ellen Az öregdiákok semmiként nem értik, hogy annyi küzdelem után, amit a román hatóságokkal vívtak, most, amikor kormányrendelettel sikerült visszaszerezni, majd Dorin Florea polgármester ellenében peres úton megtartani az épületet, lejárt annak a bérleti szerződése, és a politikai, illetve a szakmai konjunktúra is aránylag kedvező, az egyház miért mond le az iskoláról. A Szent Imréről elnevezett egyesület tagjai számára már csak azért is furcsa az érsekség hozzáállása, mivel a jelenlegi oktatási törvény lehetőséget kínál a nagy múltú felekezeti iskola újjáalakítására. Bár nem volt a valamikori katolikus gimnázium diákja, és még csak nem is marosvásárhelyi, Fodor Imre azon kevés hivatalosságok közé tartozott, aki szívügyének tekintette a felekezeti oktatás újraindítását. A város volt elöljárója, majd alpolgármestere sokat talpalt az iskola ügyében. Most szomorúan nyugtázza, hogy fáradozása hiábavalónak bizonyulhat. „Ezelőtt közel tíz évvel az esperesi hivatal még pozitívan viszonyult a kérésünkhöz, de konkrét lépéseket akkor sem tett – emlékszik vissza a nyugalomba vonult városatya. – Így kénytelenek voltunk elindulni mi, az egyesület tagjai. Előbb megteremtettük a keretet, majd osztályterem után néztünk. Az egyház két államosított, de időközben visszaszolgáltatott iskolája a bérlők révén határozottan elutasított. Az Unireában hallani sem akartak rólunk, a művészetiben pedig a magyar többségű vezetőség leszavazta a kezdeményezést.” Bár az oktatási minisztérium barátságosan viszonyult a kezdeményezéshez, Fodor és társai tudták, hogy Vásárhelyen nem számíthatnak sem a tanfelügyelőség, sem a román nemzetiségű iskolavezetők támogatására. Az egyházi ingatlant bitorló Unirea igazgatója, Cristina Branea azzal utasította el a katolikus osztály befogadását, hogy nem illeszkedik a gimnázium profiljába, és különben is a négy román osztály mellett amúgy is van egy magyar. Az intézményvezető hozzáállása a magyar közösséghez a mai napig nem változott. Szülői nyomásra ugyan hajlandó volt kitenni a kétnyelvű homlokzati feliratot, de abba már nem egyezett bele, hogy a rajta szereplő Tîrgu Mureş alatt magyarul is szerepeljen a település neve. A Sanctus Emericus tagjait viszont főként a művészeti iskola magyar tanerőinek hozzáállása botránkoztatta meg. „Pedig kezdetben mindössze egyetlenegy termet kértünk – a sajátunkból” – hozzák fel a baráti kör tagjai. A kezdeményezők igazán akkor kerültek kellemetlen helyzetbe, amikor hosszas talpalás után sikerült az ügy mellé állítani több vidéki plébánost és szülőt, az osztályra való gyermeksereg pedig elárvulva várta a tanév kezdetét. A véndiákok, mint mondják, „kínjukban” fordultak a Bolyai vezetőségéhez, ahova szívesen befogadták őket. A gond csupán az, hogy a város elitiskolája keretében a katolikus tagozatnak nincs jogi személyisége; külön profilnak számít, ám még így is egy osztály az aránylag sok közül. Még szerencse, hogy az épületben működő Bolyai Farkas Gimnázium és a ’90 után újraalakult Református Kollégium igazgatóit nem zavarja a katolikus osztályok jelenléte. „Eleinte azt hittük, hogy egy-két éven belül megoldódik a helyzetük, de már eltelt hét esztendő. Az lett volna a természetes, ha ennyi idő alatt önálló iskolaként újjáalakul” – mondja Horváth Gabriella, a Bolyai igazgatóhelyettese, hozzátéve, hogy sem neki, sem az iskola tanári karának nincs kifogása az elnyúló ottlét ellen. Hasonlóan vélekedik Székely Emese is, a Református Kollégium igazgatója. „Épület- és iskolapolitika szempontjából mindenki szeretne terjeszkedni, de a felebaráti szeretet jegyében nem lehetünk sem kirekesztők, sem önzők” – vallja. (Egy)házon belül megvívott harc A kezdetekre emlékezve az öregdiákok fontosnak tartják kiemelni, hogy nemcsak a román hatóságok viszonyultak ellenségesen terveikhez, az egyházat már akkor hidegen hagyta az iskolaügy. „Sajnos az egyház sem állt a helyzet magaslatán. Csató Béla főesperes 2000 után még mindig azzal érvelt, hogy az iskolaalapításnak még nem jött el az ideje. Másrészt nincs is elég gyermek, hangoztatta. Amikor ellentmondtam neki, önfejűnek, erőszakosnak nevezett” – eleveníti fel a tíz évvel ezelőtti disputákat Bányász Sándor. A nyugdíjas történelemtanár gyorsan hozzáteszi: a későbbiekben Csató álláspontja radikálisan változott, amíg Vásárhelyen szolgált, teljes mellszélességgel kiállt az ügy mellett. A kialakult helyzetet Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő sem érti. Mint mondja, hónapokig várt Jakubinyi György érsekre, aki még az év elején megígérte, hogy hamarosan felkeresi. „Az ősszel kezdődő tanév már rég elúszott, s úgy tűnik, ez fog történni a 2012/13-as iskolai évvel is. Mondhatni, hogy szinte már most késő beindítani a folyamatot ahhoz, hogy 2012 őszén megnyithassa kapuit az önálló római katolikus gimnázium” – állítja Illés, aki szerint most már kizárólag az egyházon áll vagy bukik a marosvásárhelyi felekezeti oktatás kérdése. Potyó Ferenc szerint azonban mindenkinek meg kell értenie, hogy addig, amíg az egyház nem szerzi vissza az oktatási hálózatát eltartó javait, kénytelen jegelni az iskolaalapítási terveit. „Nem úgy működnek a dolgok, hogy egy asztalnál kigondolunk valamit, s másnap meg is valósítjuk. Az öregdiákok, akik a mai napig is leveleikkel bombázzák az érseki hivatalt, azt képzelik, hogy a vásárhelyi iskola olyan, mint egy vezeték, amit 2011-ben ott lehet csatlakoztatni, ahol 1948-ban elvágták” – mondja az érseki általános helynök. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2011. július 29.Tizenkét európai fővárosban készülnek tüntetni a MOGYE-értTizenkét európai főváros román nagykövetsége előtt készül csendes tüntetést szervezni a Marosvásárhelyen bejegyzett Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Képzésért Egyesület (RMOGYKE). A nagyrészt orvosokból és egyetemi tanárokból álló civil szervezet arra a diszkriminációsorozatra kívánja felhívni a közvélemény figyelmét, amely a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyarságát sújtja. Az akció főszervezője, Ádám Valérián ugyanakkor arra szeretné ösztönözni a tanintézet magyarságát, hogy a jelenlegi körülmények között október elsején ne kezdje el a 2011/12-es tanévet. Az egyetem volt diákja, aki jelenleg a RMOGYKE titkára, Marosvásárhelyen imával egybekötött főtéri körmenetet készül szervezni, melynek eszmei támogatására neves politikusokat, orvosprofesszorokat és pápai képviselőket próbál megnyerni. A városháza egyelőre nem hagyta jóvá az egyesület kérését, ennek ellenére Ádám nem mond le eredeti elképzeléséről. „Minden egyes megmozdulást a felebaráti szeretet jegyében szervezek. Éppen ezért mind az európai fővárosokban, mind a Marosvásárhely főterén felszólalók majd a békét fogják hirdetni. Így próbálunk igazságot teremteni Marosvásárhelynek” – fejtette ki a Krónikának Ádám Valérián. A szervezet titkára egyébként a múlt héten egy román, illetve magyar nyelvű bibliai idézettel tűzdelt rózsát nyújtott át az egyetem szenátusi tagjainak. Miután kiosztott huszonhat virágszálat, a gyűlésezni készülő egyetemvezetőség rendőrséggel tessékeltette ki a MOGYE épületéből a szenátus tagjait toleranciára intő Ádám Valériánt. A felsőoktatási intézmény egykori diákjának gesztusa emlékezetes, ám hatástalan maradt: az intézmény többségben lévő román vezetői a magyarságra nézve kirekesztő, diszkriminatív chartát szavaztak meg. Néhány nappal később, Constantin Copotoiu rektor kezdeményezésére az általános orvosi karon mind a nyolcvan fizetéses helyet román diákoknak ítélték oda. A vonal alatt rekedt magyar felvételizők közül negyvenen csak a kormány beavatkozása után jutottak tandíjas helyekhez. Lapunk kíváncsi lett volna a RMOGYKE elnökének álláspontjára is, de Csiszár Anna Adrienn elzárkózott a sajtónyilvánosságtól. „Nem nekünk való charta” A napokban megszavazott új chartáról nyilatkozva, Nagy Örs, az egyetem helyettes rektora a Krónikának úgy fogalmazott: „Az nem nekünk való! Visszalépést jelent, hisz rosszabb, mint a régi. Egyrészt nincs döntéshozatali jogunk, másrészt az új oktatási törvény által lehetővé tett tagozatalakítási lehetőséget startból kizárja” – sorolta a retrográd szellemben született új charta hátrányait az egyetem helyettes rektora. Nagy Örs szerint – aki egy nappal korábban azt állította, hogy az egyetem magyarsága egyelőre mindössze csatát vesztett, háborút nem – most már a politikának kell beavatkoznia a kérdés megoldásába. Az intézményvezető ismételten el szerette volna oszlatni azokat a kételyeket, melyeket a román nemzetiségű pedagógusok és diákliga-vezetők fogalmaztak meg, miszerint a magyarok a MOGYE kettészakítását tűzték ki célul. „A magyar tagozat létrehozása, az önállósodás semmiképp nem jelenti az egyetem kettéosztását” – szögezte le Nagy Örs. Egyetlen járható út: az önállósodás Az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke, Benedek István szerint is minél előbb lépni kellene az egyetem ügyében: a MOGYE-n tanító professzor a magyar tagozat létrehozásában és annak önállósodásában látja az egyetlen megoldást. „Az a magyar tagozat, amelynek megkerülésével, a megkérdezése és beleegyezése nélkül a többségiek döntenek, halálra van ítélve. Ezért az egyetlen járható út a függetlenedés” – fejtette ki az orvos-politikus. Benedek arra is felhívta a figyelmet, hogy a többség diktatúrája nemcsak az egyetem magyarságának, hanem magának az intézménynek és a városnak is árt. Ugyanakkor a Copotoiu-féle vezetés, eddig törvényes köntösbe bújtatott, szintén magyarellenesnek vélt másik mozzanatára is felhívta a figyelmet. Benedek István emlékeztetett arra a kisebbséget érintő döntésre, melynek értelmében a tavasszal számos, európai hírnévnek örvendő idős professzort kényszerítettek nyugdíjba. „Miután az egyetem vezetősége megszabadult a számára kényelmetlen személyektől, most meghirdette, hogy az is maradhat, aki betöltötte a 65. életévét. Hát nem a magyar tagozat ellehetetlenítése ez is?” – tette fel a kérdést az egyetemi tanár. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2011. augusztus 9.Megtartják a MOGYE miatti tiltakozást VásárhelyenVállalja a hatóságokkal vívott csatát a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE), amely a rendőrségi tiltás és polgármesteri fenyegetőzés ellenére megszervezi a csütörtök estére tervezett főtéri körmenetet Marosvásárhelyen. tervek szerint az imával egybekötött tiltakozó akciót azonos időpontban, Marosvásárhelyen kívül, Európa tizenkét fővárosában szerveznék meg, köztük Budapesten is. A többnyire egyetemi tanárokat tömörítő civil szervezet a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar pedagógusait és diákjait ért sorozatos diszkriminációra kívánja felhívni a közvélemény figyelmét. A RMOGYKE elsősorban az egyetem román többségű szenátusának a magyar tagozat megalakulása ellen irányuló akciója miatt tiltakozik. Az augusztus 11-ei körmenet szervezését a RMOGYKE időben, július 15-én írásban jelezte. A városháza keretében működő, többnyire rendőrökből és csendőrökből álló, az elmúlt csütörtökön összeült illetékes bizottság azonban nem engedélyezte az akciót. Mind Valentin Bretfelean bizottsági elnök, mind Dorin Florea polgármester a magyarok jogainak tiszteletben tartására hivatkozott, mondván, egy ilyen típusú körmenet csak szítaná az etnikai feszültségeket. Hivatalosan a városháza formai hibákra hivatkozva utasította el az engedély kibocsátását. A bizottság szerint a RMOGYKE lényegében nem is folyamodott engedélyért, beadványában egyszerűen bejelentette szándékát. „A levelünkhöz csatolt 1991/60-as gyülekezési jogról szóló törvény kimondja, hogy 48 órával előbb bejelentést kell tenni a gyülekezésről. Annak ellenére, hogy az első beadványunk is megfelelt a jogi követelményeknek, nem ellenkeztünk, eleget tettünk a kérésüknek, és másodjára is beadtuk a kérelmet a tiltakozással egybekötött körmenet engedélyeztetésére. Éljünk jogainkkal, gyógyuljunk ki azon félelmünkből, hogy a városunk főterén, az évezredes szülőföldünkön nekünk, a magyaroknak tilos kifejeznünk akaratunkat” – áll a szervezet szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében. Ádám Valérián, a RMOGYKE titkára a Krónikának kifejtette, hogy függetlenül az önkormányzat álláspontjától, sor kerül a főtéri körmenetre. „Senki nem szólhat bele, hogy a város magyarsága, a nemzet történelmét képező főtéren, a Kultúrpalota, a volt és jelenlegi városháza előtt nyilvánítsa ki tiltakozását a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen folyó diszkrimináció ellen” – mondta a főszervező, aki szerint sem egy polgármester, sem egy helyi rendőr és cinkosai nem foszthatják meg az erdélyi magyarságot a gyülekezéshez való jogtól és a szólásszabadságtól. Egyébként Ádám Valériánnak az a véleménye, hogy a hatóságok végül mégiscsak engedélyezik a körmenetet. Véleménye szerint a városháza csak azért húzza az időt, hogy fékezze a szervezési munkát, így akadályozva nagyobb tömeg jmegjelenését a városközpontban. A RMOGYKE azonban nem hátrált meg, és még a múlt hét végén hozzálátott a szervezéshez. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjai, valamint az egyetem Vásárhelyen vakációzó hallgatói a város legtöbb postaládájába már eljuttatták a körmenetre való meghívás, de közösségi portálokon is terjed a hír. „Ha találkoznak román nemzetiségű szomszédokkal, munkatársakkal bátran hívják föl a figyelmüket, hogy a magyarság követelései nem a románság ellen irányulnak. (…) Ma a románságnak kötelessége felismerni az ősi lakosság által tanúsított befogadó magatartást, és ennek tiszteletében megteremteni az egyenjogúságot” – áll a felhívásban. A RMOGYKE közlése szerint mivel az egyházak képviselői csak a rendezvény engedélyezése esetén hajlandók részt venni a tiltakozó megmozduláson, városházi jóváhagyás hiányában ezt a vártemplom udvarán tartják meg, szükség esetén a szervezők mindenkit odairányítanak majd a főtérről. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2011. augusztus 10.Hírzárlat a Teleki TékánálBár már fél éve zárva van a marosvásárhelyi Teleki Téka a tavaly novemberben felfedezett jelentős könyvhiány miatt, továbbra sem tudni, ki a felelős a nagy értékű, 16–19. századi kiadványok eltűnéséért. A városban már legalább egy évtizede szóbeszéd tárgyát képezi a szervezett könyvlopás, amely egyes források szerint még a ’89-es rendszerváltás előtt elkezdődött. Időközben kiderült, hogy a könyvtár vezetősége már 2007 óta tud a hiányról, amely a 17. századi könyvek katalógusának összeállításakor vált nyilvánvalóvá. A rendőrség még a könyvtár vezetőségét sem értesíti a nyomozás állásáról, a turisták pedig hiába kopogtatnak Erdély egyik leghíresebb könyvgyűjteményének frissen restaurált kapuján. Hiába kopognak Erdély egyik leghíresebb közkönyvtára, a marosvásárhelyi Teleki Téka kapuján a turistacsoportok, a nemrég restaurált boltíves kapu nem nyílik meg. Pontosabban egy őr jelenik meg, aki nyomban közli az érdeklődőkkel, hogy az intézmény tatarozás és leltározás miatt zárva van. Már fél esztendő eltelt, amióta a gróf Teleki Sámuel által alapított közkönyvtár nem fogadja vendégeit. „Én csak annyit tudok, hogy a belső munkálatok miatt a volt munkatársaim a hatalmas könyvállományt egyik teremből a másikba költöztetik, és közben leltároznak” – mondta el lapunknak Spielmann Mihály, az intézmény augusztus elsején nyugdíjba vonult részlegvezetője. Az áldatlan állapot nagyjából a tavaly november végén kirobbant könyvlopási botrány óta tart. Mint arról lapunkban akkor beszámoltunk, több száz kiadvány, többek között a 16. században kiadott könyvritkaság tűnt el az intézmény polcairól. A rendőrség akkor indított eljárást, amikor az egyik helyi román nyelvű napilapban bizonyos Dan Apostol olvasói levélben hívta fel a figyelmet a jelentős hiányra. A városban már legalább egy évtizede szóbeszéd tárgyát képezi a szervezett könyvlopás, amely egyes források szerint még a ’89-es rendszerváltás előtt elkezdődött. Időközben kiderült, hogy a könyvtár vezetősége már 2007 óta tud a hiányról, amely a 17. századi könyvek katalógusának összeállításakor vált nyilvánvalóvá. Az eltűnt kötetek értékét nem ismerik, hiszen jelen pillanatban szakemberek híján egyetlen romániai könyvtárban sem történt értékbecslés. Spielmann Mihály szerint a hiányzó könyvek egy része igencsak értékes, 17–18. századi, köztük Magyarország történelmével, általános történelemmel foglalkozó kötetek, albumok, különlegességek. A tolvaj vagy tolvajok dolgát az is megkönnyítette, hogy 1990 óta minden egyes kiadványhoz hozzá lehet férni, nincs zárolt állomány. Ugyanígy 2007-ig pénzhiány miatt a megyei önkormányzat szinte semmiféle biztonsági intézkedést nem hozott. Azóta minden terembe kamerákat szereltek és őröket alkalmaztak. Segélyhívásra azonban hónapok óta nincs lehetőség: a több mint kétszáz évvel ezelőtt épült ingatlan egyetlen vezetékes telefonvonala meghibásodott, és a számos beadvány ellenére a Romtelecom munkatársai a mai napig sem orvosolták a hibát. „Ilyen szempontból még mindig ott tartunk, mint a szocializmus idejében. Még szerencse, hogy a munkatársak többsége rendelkezik maroktelefonnal, amelynek számlájába a megyei könyvtár azonban egyetlen fillért sem pótol” – kifogásolta a helyzetet a leköszönt részlegvezető. A nyomozási folyamat zökkenőmentesítése érdekében a rendőrség elzárkózott a fejlemények ismertetésétől, a nyomozás eddigi eredményeiről még a könyvtár vezetőségét sem tájékoztatják. A hatóság februárban a magyar rendőrség segítségét kérte az ügyben, melyről annyit tudni, hogy a főgyanúsított Dobos Ferenc János magyarországi állampolgár, akit korábban Segesváron tetten értek, amint az ottani könyvtárból akart köteteket lopni. Az illetőt a Teleki Téka rendszeres látogatójaként ismerik, azonban semmiféle bizonyítékuk nincs arra, hogy esetleg az illető személy követte volna el a lopásokat. Monica Avram, a megyei könyvtár igazgatója azt mondja, hogy a nyilvántartások szerint a hiányzó könyvek közül mindössze egyetlen kötet járt korábban az olvasóterembe beülő Dobos kezében. Deé Nagy Anikó, a Teleki Téka anyagi és szellemi támogatására létrejött Teleki Alapítvány tiszteletbeli elnöke korábban a Krónikának úgy nyilatkozott, javasolni fogja az alapítványnak, hogy a világhálón tegyék közzé a hiánylistát, hisz szerinte van remény arra, hogy antikváriumokból, gyűjtőktől előkerüljenek a felmérhetetlen szellemi és anyagi értékkel bíró kiadványok. Hangsúlyozta, olyan könyvritkaságokról van szó, melyek „nem tűnnek el csak úgy”. Példaként említette az egyik, a Bolyaiak magángyűjteményéből eltűnt könyvet, Carl Friedrich Gauss 1801-ben megjelent Disquisitiones Arithmeticae című művét, amelyet a neves fizikus tiszteletpéldányként adott barátjának, Bolyai Farkasnak, s amelyben az erdélyi magyar tudós két bejegyzése is szerepel. Ez a Bolyaiak magántékájának legértékesebb darabja, amelynek másik öt, szintén nagy értékű művel együtt nyoma veszett, mondta a szakember, aki szerint nem az a legfontosabb, hogy ki a vétkes, hanem a könyvek, illetve hogy egyáltalán visszakerülnek-e valaha. A marosvásárhelyi Teleki Tékát 1802-ben alapította gróf Teleki Sámuel, a könyvgyűjtemény mintegy 40 ezer kötetet tartalmaz, közöttük olyan könyvritkaságokat, amelyek a bibliofil főnemes saját gyűjteményéből származnak. Teleki állandó kapcsolatot tartott a nagy európai nyomdákkal, könyvkiadókkal, így sikerült megvásárolnia a könyvnyomtatás kezdeteitől a 19. század elejéig kiadott legjelentősebb munkák nagy részét. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2011. augusztus 12.Negyedszerre állítanák vissza az eltűnt Széchenyi-emléktáblát a Kazán-szorosbanMost az eddigieknél lényegesen nagyobb méretben állítanának emléktáblát az Al-Dunán Széchenyi Istvánnak. A kétszer egyméteres márványlapot magyar hajósok készülnek kihelyezni a Kazán-szoros romániai oldalának sziklafalára. Az utóbbi hat évben kitett emléktáblák sorra eltűntek, noha a hely sem autóval, sem gyalogosan nem megközelíthető. Hamarosan negyedszerre is visszakerül a Duna Kazán-szoros szakaszára a Széchenyi István-emléktábla. A legnagyobb magyar tiszteletére először 1885-ben állítottak emléket, de az a folyam vaskapui szabályozásával mélyen a víz alá került. Az utóbbi években lelkes budapesti hajósok több ízben is kihelyezték a márványtábla kicsinyített mását, azonban az mindannyiszor nyomtalanul eltűnt. Most az eddigieknél lényegesen nagyobb méretben állítanának emléktáblát az Al-Dunán Széchenyi Istvánnak. A kétszer egyméteres márványlapot magyar hajósok készülnek kihelyezni a Kazán-szoros romániai oldalának sziklafalára. Az utóbbi hat évben kitett emléktáblák sorra eltűntek, noha a hely sem autóval, sem gyalogosan nem megközelíthető. A tábla a 973,3 folyami kilométernél kap helyet, az 1885-ben, az Osztrák–Magyar Monarchia idejében állított eredeti fölött. A 125 évvel ezelőtt sziklába helyezett márványlap a Duna vaskapui szabályzásakor mélyen a víz alá került. Miközben a szerb oldalon a két évezredes Tabula Traiana feliratot gondosan fennebb helyezték, Széchenyi emlékét a román hatóságok hagyták a hullámok alá veszni. A tíz négyzetméteres márványlap a néhai magyar közlekedési miniszter által épített, sokakban máig is Széchenyi-útként élő szakasszal együtt a vaskapui vízi erőmű építésekor a 60-as évek végén, a 70-es évek elején a folyam mélyére került. Ma már csak akkor bukkan fel, ha valamilyen okból kifolyólag a víz szintje közel tíz métert csökken. A környék megfogyatkozott magyarsága több ízben is Markó Béla segítségét kérte az eredeti tábla másának kihelyezése érdekében, de az RMDSZ politikusa nem tette meg a szükséges lépéseket. Magasabbra helyezik a táblát „Igazság szerint az ország területén lévő emlékművekről a romániai hatóságoknak kellene gondoskodniuk. Látván, hogy ez nem történik meg, mi, magyarországi hajósok tettük ki az eredetinél jóval kisebb márványtáblát. Ahányszor eltűntették, annyiszor helyeztük ki újra. Most is erre készülünk, csakhogy ezúttal nagyobb hajóval és létrával érkezünk, hogy csónakból már ne legyen elérhető és leszerelhető” – számolt be terveiről a Krónikának Varga István budapesti hajós. Több mint százhuszonöt évvel ezelőtt a magyar kormány azért állított emléket Széchenyi Istvánnak, mert közlekedési miniszterként ő volt az első, aki az Al-Duna szabályozásával foglalkozott. Először 1830-ban szakértők kíséretében a Desdemona nevű hajón utazta végig a folyamot. Ekkor a Kazán-szoros még átjárhatatlan volt a nagyobb áruszállító hajók számára. A szabályozási tervet Vásárhelyi Pál mérnök dolgozta ki, a kivitelezéshez alig négy évre, viszont rengeteg pénzre volt szükség. Úgy oldották meg az áruszállítást, hogy a hajók rakományát kocsin szállították a Kazán-szoros fölötti és alatti szakaszok között. Ehhez viszont utat kellett építeni a folyam mellett. A Báziás és Orsova közötti – helyenként sziklába vájt – utat 1837-re fejezték be. Ennek az útnak ma már csak egy kis szakasza – Lászlóvára térségében – maradt a víz fölött. A szorost jóval később, 1890 és ’98 között sikerült hajózhatóvá tenni. A határrendészekre gyanakszanak A kisebb méretű táblák sorozatos eltűnésével kapcsolatosan az RMDSZ Mehedinţi megyei elnökének, Molnár Endrének van egy sejtése. „Mivel a szikla, melyen a tábla állt, csak a vízről érhető el, tudvalévő, hogy csak olyan távolíthatja el, aki csónakkal közelíti meg a partot. Sorozatos eltávolításáért eddig senki nem vállalta a felelőséget, de meg merem kockáztatni, hogy csakis a határrendészek idejéből és fejéből telhet ilyesmire” – állítja Molnár. Rájuk gyanakszik Nyisztor József Orsován élő fogorvos is. „A gond csak az, hogy tippelni könnyen lehet, bizonyítani nehezebben” – mondja lapunknak. A gyanúsítottak tagadják, hogy bármilyen közük is lenne a táblák leszereléséhez vagy széttöréséhez. Molnár Endre szerint talán az lenne a legjobb megoldás, ha a kezdeményezők nemcsak magyar, hanem kétnyelvű szöveggel tisztelegnének Széchenyi emléke előtt. Az igazgató segítene, de nincs képben Kérdésünkre, hogy az RMDSZ által vezetett Környezetvédelmi és Erdőgazdálkodási Minisztérium alárendeltségébe tartozó országos vízügyi hatóság (ANAR) hajlandó lenne-e támogatni a Széchenyi-tábla hivatalos visszaállítását, az intézmény vezetője, Dávid Csaba beismerte, nincs tudomása semmiféle magyar vonatkozású emlékről az Al-Dunán. A víz alá került eredeti Széchenyi-táblán kívül Lászlóvára határában – jól látható helyen – egy másik magyar vonatkozású tábla is van. Ez Baross Gábornak állít emléket, megemlítvén, hogy a vasminiszternek is nevezett kereskedelmi tárcavezető I. Ferenc József uralkodása idején, gróf Szapáry Gyula miniszterelnöksége idején kezdte el a szoros hajózhatóvá tételét. Orsovától mintegy 18 kilométerre egy 1889-es, mára megrongálódott tábla Erzsébet királynénak, a magyarok Sissijének állított emléket. A Szinice nevű település közelében, a Duna medrében található három darab háromszöget alkotó, toronyszerű építmény szintén magyar vonatkozású. Az először 1428-ban említett Háromtorony (más néven: Trikule vagy Tri Cule) az egykori magyar határvédelmi rendszer maradványa. A történészek szerint több al-dunai várhoz hasonlóan ezt is Zsigmond király építtette. A tornyok a duzzasztás nyomán mindig vízbe kerültek, de még mindig láthatók. Továbbhaladva Báziás irányába, Drenkovánál, szintén a vízben pillanthatjuk meg Drankó várának a romjait. A Szörényi bánság fontos erődítményét a 14. században építhették, 1432-ben a törökök elfoglalták, és feltehetőleg le is rombolták. A régi, szintén víz alá került Orsován állt az a kápolna, amelyet 1855-ben a Szent Korona ittlétének emlékére emeltek. A magyar forradalom bukása után 1849-től 1853-ig ide ásták el a fővárosból elmenekített koronát. Az újjáépített Orsova modern katolikus templomának fala 2004 óta egy olyan márványtáblát őriz, mely a Szent Korona történetét írja le. A vízügyi hatóság igazgatója, Dávid Csaba lapunknak megígérte, utánanéz a dolognak, és amennyiben a hatáskörébe tartozó kérdésnek ítéli, minden támogatást megad a tábla hivatalos elhelyezésére. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2011. augusztus 17.Bajban a SapientiaTöbbéves hátrányt és jelentős kárt okozhat a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem számára a felsőoktatási intézmények jelenleg zajló rangsorolása, hiszen a magánegyetem akkreditáció hiányában a legalsó kategóriába kerül. Daniel Funeriu miniszter pár hete jelentette be, hogy rangsorolják a felsőoktatási intézményeket, és ezek majd az osztályozás alapján hirdethetik meg az alap-, mesteri és doktori képzést. Az osztályozás az egyetemek anyagi helyzetét is befolyásolja, ezek ugyanis annak alapján részesülnek majd az állami támogatásban, hogy milyen magas kategóriába kerülnek. A szaktárca célja, hogy az osztályozással kiszűrje a „diplomagyárakat”, és a minőségi oktatást támogassa; az egyetemek vezetői szerint szükség van a minősítésre. Elsősorban a diplomagyárak kiszűrését célozza az oktatási minisztérium azon terve, hogy osztályozza a romániai egyetemeket – jelentette ki lapunknak Király András oktatási államtitkár. Daniel Funeriu miniszter pár hete jelentette be, hogy rangsorolják a felsőoktatási intézményeket, és ezek majd az osztályozás alapján hirdethetik meg az alap-, mesteri és doktori képzést. Az osztályozás az egyetemek anyagi helyzetét is befolyásolja, ezek ugyanis annak alapján részesülnek majd az állami támogatásban, hogy milyen magas kategóriába kerülnek. Az állam oda fektet be, ahol megvannak a szakmaiság alapjai, hangsúlyozta a tárcavezető, aki szerint az állam megbünteti azokat az egyetemeket, amelyek az osztályozáskor hamis adatokat közölnek. Az oktatási miniszter elképzelése az, hogy az egyetemeket pontos kritériumok alapján kategorizálják, ez ugyanis szerinte segítene felvenni a harcot az úgynevezett diplomagyárakkal – magyarázta el a terv lényegét a Krónikának Király András. Az oktatási államtitkár úgy véli, azokkal az egyetemekkel, amelyekben korrekt színvonalú alapképzés folyik, nem lesz probléma a besorolásnál, így a támogatások elosztásában sem. Mint mondta, becslések szerint az ország 60 egyeteme közül egy tucat kapja majd meg a legmagasabb besorolást, elsősorban persze azok, amelyek doktori képzést is szerveznek. Az is elképzelhető egyébként, hogy a kategóriákon belül is lesznek még alkategóriák, hiszen a minisztérium még dolgozik a rendszeren, de a lényeg az lesz, hogy végre elmozduljon a romániai felsőoktatás a minőség felé, részletezte Király András. Arról, hogy mikorra várható végleges döntés az egyetemek besorolására vonatkozóan, még nincs információ. Jó elbírálásra számít a BBTE A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) számára előnyös a minisztérium terve, amennyiben azt jól hajtják végre – jelentette ki a Krónikának Magyari Tivadar rektorhelyettes. Emlékeztetett, az egyetemek közti rangsor eddig is létezett, az újdonság mindössze annyi, hogy ezúttal a minisztérium is különbséget kíván tenni a felsőoktatási intézmények között. „Már régóta azt szerettük volna, hogy ne vegyenek minket egy kalap alá mindenféle csip-csup, idén indult egyetemmel, mert bárhogyan számoljuk is, egyike vagyunk az ország öt legjobb egyetemének” – magyarázta érdeklődésünkre Magyari Tivadar. Hangsúlyozta, a rangsorolásra szükség van, azonban az a fontos, hogy valós érdemeik alapján osztályozzák az egyetemeket. Mint részletezte, a létező európai rangsorolások kritériumrendszerébe az egyetemi kiadványok, publikációk, kutatási eredmények számítanak bele elsősorban. A kutatás területén a BBTE országos szinten a második helyen áll, míg az egyetem néhány kara már az első helyet is kivívta magának. Magyari úgy véli, a minisztérium nem tud olyan kritériumrendszert összeállítani, amely alapján a BBTE ne végezne az első ötben. Bajban a magyar magánegyetemek Az egyetlen akkreditált magyar felsőoktatási intézmény, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) esetében bajos az állami támogatások kérdése, hiszen ez egyszerre magán- és egyházi felsőoktatási intézmény, így a közpénzeket illetően nem számíthat bőkezűségre az állam részéről, véli Király András. Az államtitkár szerint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) vonatkozásában ennél is nagyobb gondok vannak, ott ugyanis még az akkreditációt sem sikerült megoldani, ami az RMDSZ-es politikus szerint az idő múlásával egyre bosszantóbbá válik. Dávid László, a felsőoktatási intézmény rektora szerint akkreditáció híján a Sapientia lemarad a jelenleg zajló rangsorolási folyamatról. Mint mondta, ez rendkívül kellemetlenül érinti a tanintézetet, hisz a késlekedő akkreditálás nem mindössze egy-két éves hátrányt, hanem annál sokkal nagyobb kárt okoz. „Ez magyarán azt jelenti, hogy mint utólag akkreditált felsőfokú tanintézet nem a jelenlegi állapotunk szerint sorolnak be valamelyik kategóriába, hanem a legalsó szinten kell kezdenünk. Ez újabb, akár hároméves csúszást is eredményezhet. Másrészt az akkreditáció hiányának komoly anyagi vonzata is van. Mivel az egyetem az idén sem szervezhetett államvizsgát, végzős diákjainknak Bukarestbe, Temesvárra, Kolozsvárra és Iaşi-ba kellett utazniuk. Az egyetem vezetősége úgy döntött, hogy valamennyi végzős hallgatójának biztosítja a mintegy ezerlejes útiköltséget. Ezt a pénzt egyébre is lehetett volna fordítani, például a küszöbönálló beruházásokra” – sorolta az akkreditáció késlekedésének hátrányait Dávid László. Egy korábbi nyilatkozatában a Sapientia rektora a Krónikának úgy vélekedett, hogy a politikum tehetetlensége vagy egyenesen rosszindulata miatt az egyetem akkreditálásának ügye nemhogy haladna, hanem inkább a lejtőn tart. Cél a középső szint A már akkreditált Partiumi Keresztény Egyetem a középső besorolást, az oktatói-kutatóit kérte – tudtuk meg János-Szatmári Szabolcs rektortól, aki szerint a legfölső szint az elitkutatói volna. Király András államtitkár úgy véli, a nagyváradi magánegyetemnek jó esélyei vannak a lehető legmagasabb besorolás megszerzésére, ami a rektor szerint a minisztériumhoz benyújtott pályázatok esetében jelenthet jobb esélyt. Azzal kapcsolatban, hogy az egyetem a jó besorolásnak köszönhetően inkább részesül majd a közpénzekből, János-Szatmári Szabolcsnak kételyei vannak, azonban reméli, hogy nőnek az esélyek. Kiss Előd-Gergely, Nagy Orsolya, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2011. augusztus 31.Nem adják fel: sétáló tiltakozás a MOGYE-ért„Ha kell, a román nemzeti ünnepen is itt leszünk a város főterén, és kettesével sétálva tiltakozunk a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar diákokat és tanárokat érő etnikai diszkrimináció ellen” – jelentette ki a Krónika megkeresésére tegnap Ádám Valérián. A Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Képzésért Egyesület (RMOGYKE) titkára immár nyolcadik napja rója többedmagával Vásárhely főbb utcáit, figyelemfelkeltő feliratokat viselve fehér orvosi köpenyén és narancssárga ernyőjén. „Magyar intézeteket akarunk a MOGYE-n!”, „Az egyetemi autonómia nevében nem sérthetők meg az ország többi törvényei”, „A tanügyi törvényt nem vitatjuk, hanem végrehajtjuk”, „Egyenlőséget a MOGYE-n” – csak néhány azon jelszavak közül, melyek nyomtatott formában kaptak helyet a naponta sétáló, mintegy tizenöt fiatal öltözékén. A civil szervezet azok után volt kénytelen ezt a nem mindennapos tiltakozó formát választani, miután – mint arról lapunkban beszámoltunk – a polgármesteri hivatal előbb a főtéri körmenetet tiltotta be, majd a tájékoztató sátor felállítását akadályozta meg. „Az első nap a helyi rendőrök belénk kötöttek, de nem tudtak egyetlen olyan törvénycikkelyt sem felmutatni, amely alapján egy sétáló embernek meghatározható lenne az öltözéke” – mondta el Ádám Valérián. Éppen ezért a RMOGYKE aktivistái – akik többnyire az intézmény volt és jelenlegi diákjai közül kerültek ki – mindössze kettesével járják az utcákat, hogy a hatóság emberei még a gyülekezési törvényre hivatkozva se köthessenek beléjük. A járókelőknek így is alkalmuk nyílik a tiltakozó szlogenek komótos elolvasására. Az első hét mérlegéről a RMOGYKE-titkár lapunknak elmondta, az utcán sok magyar ember gratulál, és kitartást kíván. Hasonlóan járt el az intézmény több tanára is, akik telefonon köszönték meg a fiatalok bátor kiállását. Ezzel szemben a románok általában ellenszenvvel fogadják a különös tüntetőket, és olykor sértő megjegyzéseket tesznek, vagy tendenciózus kérdésekkel fordulnak hozzájuk. „Ilyenkor elmagyarázzuk, hogy közel fél évszázaddal ezelőtt az egyetem magyar oktatói mekkora erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy az egyetlen tollvonással létrehozott román tagozat működőképes legyen. Azt is elmondjuk, hogy a magyar tagozat létrehozása nem csorbítja a románság érdekeit. A legtöbben csendben hallgatják végig, majd szégyenkezve távoznak. Persze olyan járókellő is akadt, aki irredentizmussal vádolt bennünket, sőt az egyik kifejtette, hogy a magyar oktatás kiteljesítése egy újabb lépés lenne Erdély Magyarországhoz való csatolása folyamatában” – tette hozzá nevetve Ádám Valérián. Ennél sokkal kellemetlenebbnek bizonyult az az eset, amikor a sétáló fiatalokat néhány román suhanc szinte egy órán keresztül követte, és folyamatosan az 1990 fekete márciusában divattá vált magyarellenes „Afară, afară cu ungurii din ţară!” jelszót skandálta. (Oktatási fórum a MOGYE-ről. Pénteken egész napos fórum keretében vitatják meg a romániai magyar felsőfokú anyanyelvű oktatás helyzetét a marosvásárhelyi Bernády Házban. Borbély László, az RMDSZ politikai elnöke által kezdeményezett tanácskozáson Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Kelemen Atilla parlamenti képviselő is részt vesz, de számítanak a MOGYE, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Sapientia EMTE és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem vezetőinek a jelenlétére is. Az eredeti program szerint az orvosi egyetem két helyettes rektora, Nagy Örs és Brânzaniuc Klára tart előadást az intézményben kialakult helyzetről.) Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
