|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 814 találat | lapozás: 1-30 ... 451-480 | 481-510 | 511-540 ... 811-814 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: 2012. március 2.A MOGYE története és mai vitájaHajthatatlanoknak mutatkoztak álláspontjuk képviseletében a Cătălin Baba oktatásügyi miniszterrel folytatott tárgyalások során a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetői, továbbra is elutasítják a magyar tagozat létrehozását az intézményben. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítását adjuk közre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) történetének főbb állomásairól és a kialakult konfliktusról: 1872-ben alakult a Kolozsvári Egyetem 258 beiratkozott diákkal és négy egyetemi karral: Bölcsészettudomány és történelem, Jog és politikatudomány, Matematika és természettudomány, továbbá Orvostudomány. Az oktatás nyelve magyar volt. 1881-ben felvette a Ferenc József Tudományegyetem nevet. 1918-ban – Erdély egyesülése Romániával – a hatalom véget vetett az egyetem kolozsvári működésének, s megkezdődtek a tárgyalások egy román egyetem felállításáról. 1919. szeptember 1-jén megalakult a román tannyelvű I. Ferdinánd Tudományegyetem, a Ferenc József tudományegyetem pedig Szegeden folytatta működését. A második bécsi döntés értelmében Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz. 1940-ben visszaköltözött Kolozsvárra és újraindult a Ferenc József Tudományegyetem. Törvényerejű rendelet értelmében 1945. június 1-jei hatállyal Kolozsvárott magyar tannyelvű Állami Tudományegyetem létesült négy tudományos karral, és felvette a Bolyai Tudományegyetem nevet. Az orvostudományi kart Marosvásárhelyre költöztették, majd 1959-ben a két egyetem összeolvadt. Az így keletkezett Babeş–Bolyai Tudományegyetemen fokozatosan megszűntek a magyar csoportok. 1948-ban a marosvásárhelyi orvosi kart különválasztották a Bolyai Egyetemtől, és létrehozták a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet. 1962-től, pártutasításra, az előadásokat magyarul és románul, a gyakorlati órákat csak románul tartották. A hallgatói részarány fokozatosan a román hallgatók javára billent. A 90-es években a magyarul tanulók aránya 20 százalék alá csökkent. 2008-ra ez 50 százalékra emelkedett, de a magyar oktatóké nem haladja meg a 30 százalékot. A jelenleg is tartó vita a következőképpen alakult ki: 2011 januárjában életbe lépett az új tanügyi törvény, amely multikulturális egyetemként határozza meg a MOGYE-t is, s kötelezi az intézményt a kisebbségi nyelvű oktatás fejlesztésére, önálló tanulmányi vonal vagy tagozat létrehozására. (Ilyen tagozat már létezik a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetemen és a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen.) Az egyetem román többségű szenátusa (legfőbb döntéshozó szerve) olyan egyetemi chartát fogadott el, amely továbbra is szakonként, és nem tannyelv szerint alapította meg az új egyetemi intézeteket, vagyis egy, már létező törvényt hagytak figyelmen kívül. Az egyetem szenátusa arról is döntött, hogy a 65. életévüket betöltött és nyugdíjazott professzorok óraadó tanárként sem folytathatják tevékenységüket. Ez érzékenyen érintette a magyar nyelvű oktatást, a magyarul oktató professzorokból hiány van az egyetemen és utánpótlásuk véletlenszerűvé vált. Az egyetem szabályzatát a román oktatási minisztériumnak is jóvá kell hagynia, ezért a magyar oktatók és a politikai szervezetek abban reménykedtek, hogy a minisztérium visszautasítja a chartát, és felszólítja az egyetemet a jogszabály betartására. 2011 októberében az intézmény történetében először külön tanévnyitót tartottak a magyar tanárok és a diákok, illetve a román tanárok és diákok. Constantin Copotoiu rektor „politikai problémának” nevezte az egyetemen kialakult konfliktushelyzetet. A kormány megyei képviselője, a prefektus a város polgármesterével, Dorin Floreával együtt intézményi összevonást javasolt, ugyanis az oktatási törvény lehetővé teszi a kisebb egyetemek összevonását. 2011. október 5-én az oktatási minisztérium átiratban kérte a MOGYE vezetőségét, hogy maradéktalanul érvényesítse a multikulturális jelleget az intézmény egyetemi chartájában. A javasolt szövegváltozat leszögezte, az egyetemen zajló elméleti oktatás, valamint a klinikai és szakmai gyakorlatnak román, magyar és angol nyelveken kell történnie. A magyar diplomácia 2011. október 18-án tett lépést, amikor Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet Zsigmond Barna csíkszeredai főkonzul társaságában egyeztetett Constantin Copotoiu rektorral. Az intézmény rektora ígéretet tett, hogy a törvények biztosította kereteken belül megmarad az egyetemen a magyar oktatás. 2011. október 25-ére egyetemi szenátusi ülést hívtak össze, hogy döntsön a charta módosításáról, de a testület döntésképtelen volt. 2011. november 22-én Kincses Előd a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) nevében eljáró ügyvéd beperelte a MOGYE-t, hogy nyilvánítsák semmissé az egyetemi chartát, mivel az nem felel meg a tanügyi törvény előírásainak. 2011. december 6-án az oktatási minisztérium arra kérte az egyetem vezetőségét, hogy érvényesítse az adott évben hatályba lépett oktatási törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó előírásait. 2012. január 13-án ismét ülésezett az egyetem szenátusa, de nem szerepelt napirenden a magyar intézetek/főtanszékek létrehozása. 2012. február 22-én Leonard Azamfirei korábbi dékánt választották meg az egyetem rektorának, a választást a magyar oktatók bojkottálták. Ugyanazon a napon a MOGYE rektori hivatala és szenátusa beperelte az oktatásügyi minisztériumot, hogy a tárca nem fogadta el az egyetem chartáját. 2012. február 27-én Markó Béla a kormányból való kilépését helyezte kilátásba, ha az elkövetkező hetekben nem rendeződik a MOGYE magyar tagozatának az ügye. Újabb tárgyalásba kezdett Cătălin Baba oktatási miniszter a marosvásárhelyi orvosi egyetem vezetőségével, hogy meggyőzze az egyetem szenátusát. Ha ez nem sikerül, a román kormány határozatot fogad el a magyar tagozat megalapításáról. Szabadság (Kolozsvár) 2012. március 8.MOGYE: kormányrendelet vagy bírói határozat dönthetAz egyetem vezetői továbbra sem hajlandók létrehozni a magyar tagozatokat Bár a tanügyi törvény multikulturális egyetemként egyértelműen kötelezővé teszi, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ( MOGYE) vezetői továbbra is elutasítják a magyar tagozat létrehozását az oktatási intézményen belül. Az oktatási tárca több ízben is elutasította a felsőoktatási intézmény alapokmányának elfogadását, mivel az nem rendelkezik a magyar struktúrák létrehozásáról. A MOGYE az érvénytelen charta ellenére új szenátust, sőt rektort is választott. Február végén maga az oktatásügyi miniszter, Cătălin Baba és Király András oktatásügyi államtitkár ült közös tárgyalóasztalhoz a felekkel. A hoszszúra nyúlt megbeszélés az álláspontok közeledése nélkül fejeződött be, ezért a minisztérium következő lépése a kormányhatározattal történő beavatkozás lehet. Mindeközben az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa előtt Markó Béla miniszterelnök-helyettes bejelentette: ha a MOGYE kérdése nem oldódik meg, a párt kiléphet a kormánykoalícióból. Ugyanakkor Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke nyílt levélben fordult Mihai-Răzvan Ungureanu kormányfőhöz, melyben arra figyelmezteti, hogy a MOGYE-ügy helyett foglalkozzon az „ország valós gondjaival”, majd emlékeztet, hogy a jelenlegi oktatásügyi miniszter – a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szóvivőjeként – a magyar intézmények ellen foglalt állást tíz évvel ezelőtt. Szintén nyílt levélben fordultak a nyilvánossághoz és diáktársaikhoz a MOGYE román hallgatói. „Ha mi nem kellünk nektek, ti kellettek nekünk! Ha ti nem akartok utcára vonulni jogaitok védelmében, majd megtesszük mi helyettetek. Vegyétek már észre, hogy nemcsak ti veszítetek, hanem mi is. Mi elveszítünk benneteket! Mi továbbra is azt reméljük, hogy egységesek leszünk. Nem lehetünk egymás versenytársai: mi jelképezzük a jövőt ebben az országban” – fogalmaztak a román diákok. Az oktatási tárca a marosvásárhelyi egyetem nemrégiben lezajlott választási eredményeit nem ismeri el, mivel azt olyan egyetemi charta alapján rendezték, melyet a szaktárca ebben a formájában nem tekint érvényesnek. A magyar oktatók túlnyomó többsége bojkottálta a választásokat. Király András: pozícióharc és kormányrendelet „A megbeszélésre az oktatási miniszter kérésére került sor – mondta el lapunknak Király András oktatásügyi államtitkár –, aki arra gondolt, hogy adni kell a két félnek egy esélyt, hogy még egyszer üljenek le a tárgyalóasztalhoz és próbáljanak megegyezni, illetve hogy ne kormányhatározattal kelljen rendet tenni. Az elképzelés mindenképpen az volt, hogy értessük meg a MOGYE régi és jelenlegi vezetésével azt, hogy az egyetem multikulturalitását nem elég csak beírni a chartába, hanem meg kell adni az összes lehetőséget, hogy az struktúrájában is megmutatkozzon. Viszont a felek álláspontja sajnos egyáltalán nem közeledett.” A kilátásba helyezett kormányhatározatról Király András szakállamtitkár elmondta: „A tanügyi törvény értelmében a kormánynak lehetőségében áll létrehozni a szakot abban az esetben, ha a tanügyi törvény előírásai nem teljesülnek egy egyetem szervezési struktúrájában. A kormányhatározat törvényerejű rendelet, és csakis azt valósítja meg, amit a törvény előír. Ez a mi esetünkben a multikulturalitásnak olyan jellegű megvalósítását jelenti, ami a struktúrából is adódik, azaz a magyar vonal, vagy magyar tagozat létrehozását, magyar főintézetek alapítását, a gyakorlat lehetőségét azon a nyelven, amelyen az oktatás folyik. A törvény tulajdonképpen pótolja azt, amit nem volt hajlandó a szenátus a chartába foglalni. Meggyőződésünk szerint a kormányhatározat lesz a megoldás. Olyan még nem fordult elő – pedig ebben az országban a törvényeket inkább magyarázni, mintsem alkalmazni szeretik –, hogy egy kormányhatározatot ne alkalmazzanak”. Az oktatási államtitkár szerint a feltételek mindenképpen adottak ahhoz, hogy kormányhatározatot fogadjanak el, viszont minderről a kormánytagok döntenek majd. Adódik a kérdés: ha a MOGYE vezetősége sorozatos ellenkezése közepette tisztában volt azzal, hogy kormányhatározattal létrejöhetnek a magyar intézetek, mi értelme volt a kitartó elutasításnak? „Szerintem ezt megérteni nem, esetleg értelmezni lehet. Úgy vélem, hogy a többségiek a törvény betartásában pozíciók feladását látják. Olyan pozíciókét, amelyeket hosszú évtizedek alatt sikerült megszerezniük a törvényesség határán belül, és ami egyrészt a magyar oktatás visszaszorításával történt meg. A magyar tagozat nem kapott lehetőséget arra, hogy meghatározza például azt, hogy milyen új állásokat hirdethetnek meg, abból mennyi az övék. A térnyerés folytonos negatív diszkrimináció révén történt. Ismerjük azt a retorikát, hogy »milyen jól voltunk eddig mi együtt«. Ezt az »együtt«-képzetet nem tudják feladni, mert tudják, hogy az eddigi »együtt« nagyjából mindig 65:35 százalék felé billent el a román oldal részére. Egyebek mellett ennek a következménye az is, hogy a szenátus kétharmados többséggel a román tagozatot képviseli, miközben a diákok majdnem fele-fele arányban magyarok, illetve románok. Tehát pozícióharcokról van szó és arról, hogy nem szívük vágya, hogy a magyar tagozat megerősödjön.” Egy bírói ítélet többet érne a kormányhatározatnál Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd, aki a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) jogi képviseletét látja el, a MOGYE chartájának módosításáért indított per áthelyezését kérte. „Március 15-én dönt a Legfelsőbb Ítélőtábla és Semmítőszék arról, hogy a pert áthelyezi vagy sem más megyébe. Új határidőt állapítanak meg, hiszen a májusi – elfogadhatatlan – időpontot még tavaly novemberében tűzték ki” – nyilatkozta az Erdélyi Naplónak Kincses Előd. Ami a kilátásba helyezett kormányhatározatot illeti, az ügyvéd elmondta: érthetetlen, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettes nem akart tárgyalóasztalhoz ülni, és megtagadta azt, hogy az RMOGYKE oldalán beavatkozzon a perbe. A per beindításakor Kincses Előd levélben kérte a politikust, hogy lépjen közbe és sürgesse az igazságszolgáltatást, vagy a per áthelyezését, ilyen módon lehetőség adódott volna, hogy ma már előbbre tartsanak a MOGYE magyar tagozatának ügyében. „Sokkal üdvösebb lett volna egy bírói ítélettel kikényszeríteni a törvény alkalmazását, mint egy kormányhatározattal, hiszen amit a politika ad, azt a politika el is veheti. Ha viszont az igazságszolgáltatás dönt, egy jogerős ítéletet nem lehet megváltoztatni. Ugyanakkor egy bírói ítéletnek nem lehetnek politikai felhangjai sem” – vélekedik Kincses Előd. Az ügyvéd Kelemen Hunort is felszólította, hogy álljon az RMOGYKE mellé, de az RMDSZ-elnök elutasító magatartásról tett tanúbizonyságot. „Minden más magyar politikai alakulat vezetője – Tőkés László, Toró T. Tibor, Szász Jenő – gondolkodás nélkül aláírták a beavatkozási kérelmet, és az RMOGYKE oldalára álltak a perben. Az RMDSZ esetében viszont hiába hivatkoztam a nemzeti összefogásra, hiába küldtem hivatalos megkeresést az alakulat elnökéhez, válaszra sem méltattak” – hangsúlyozta lapunknak Kincses Előd, a per elindítója. A MOGYE román vezetőinek esetében felmerült plágiumgyanúról az ügyvéd a következőket mondta: jogilag üldözendő cselekmény a plágium, viszont a feljelentést azok kell megtegyék, akiket a szerzői jogokban megsértett a plagizáló. Az ügynek erkölcsi következményei is vannak, etikai bizottság kellene elmarasztalja a vétkeseket, és ki lehetne záratni Copotoiut, a volt a rektort és Clara Brinzaniuc rektorhelyettest a szenátusból. Kincses Előd szerint sajnálatos, hogy a nemzeti összefogás jegyében az RMDSZ volt és jelenlegi elnökei nem hajlandóak a per kezdeményezői mellé állni és a közös ügyet szolgálni. Kedden, lapzárta után egyeztettek a koalíciós pártok a MOGYE ügyében. Dénes Ida, Nánó Csaba Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2012. március 12.Kiigazítás és morfondírozásDr. Kincses Előd A vadimi babérokra törő, gyakorlatban (ultra)nemzeti, de csak papíron liberális Crin Antonescu pártelnökkel szemben az RMDSZ megyei elnöke, dr. Kelemen Atilla védeni próbálta az 1945-ben királyi rendelettel létrehozott, kizárólag magyar tannyelvű egykori Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet. Sajnos, megengedhetetlenül pontatlanul fogalmazott, noha volt egyetemi oktató szüleitől is tudhatta volna a valódi adatot. A román nyelvű oktatást nem 1968-ban (ahogy Kelemen állította), hanem 1962-ben vezették be, anélkül, hogy erről törvény vagy államtanácsi/minisztertanácsi rendelet született volna! Egyszerűen letelefonáltak a Román Kommunista Párt Központi Bizottságától, hogy azonnal létre kell hozni a román nyelvű oktatási vonalat. Ezzel kezdetét vette a magyar nyelvű oktatás sorvasztása, háttérbe szorítása. Ez a gyakorlat vezetett oda, hogy a sokáig élenjáró Orvosi és Gyógyszerészeti mostanra a B kategóriájú egyetemek végére lett rangsorolva. Ezt a “rangot” vakon védelmezi az egyetemi szenátus román többsége, a félrevezetett román diákság és néhány társutas magyar oktató. A B liga mellett kiálló Crin Antonescu és társai arról is megfeledkeznek, hogy az egyetemi autonómiát és bármilyen autonómiaformát csak a törvények tiszteletben tartásával lehet létrehozni és működtetni – a jogtiprásnak semmi köze az autonómiához, a törvények felrúgását anarchiának hívják. Ebből viszont nem kérünk! Népújság (Marosvásárhely) 2012. március 23.Írásbeli figyelmeztetést kapott Brassai Attila, a MOGYE oktatójaÍrásbeli figyelmeztetésben részesítette a MOGYE etikai bizottsága Brassai Attila tanárt, aki az Európai Parlament előtt ismertette a magyar nyelvű oktatás helyzetét. A testület – melynek mindössze egyetlen magyar tagja van – úgy vélte: a múlt év novemberében a Strasbourgba látogató Brassai professzor „rossz szolgálatot tett” az egyetemnek. Eközben a szenátus magyar tagjai levélben tiltakoztak a leköszönő rektor, Constantin Copotoiu alaptalan vádaskodásai ellen. Az aláírók szerint nem igaz, hogy egyes magyar tanárok nem hajlandók románul beszélni a román nemzetiségű diákokkal. Továbbra sincs nyugalom a MOGYE háza táján Továbbra sincs nyugalom a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) háza táján. Csütörtökön újabb közmeghallgatást szerveztek a magyar karok létrehozására vonatkozó kormányhatározat-tervezet kapcsán. Miután egy nappal korábban a szakszervezeti vezetők nevezték törvényellenesnek a kormány lépését, csütörtökön az egyetemen összegyűlt román oktatók és politikusok fejtették ki hasonló véleményüket. Közben az etikai bizottság írásbeli figyelmeztetésben részesítette Brassai Attilát, aki az elmúlt év novemberében Strasbourgban, az Európai Parlament előtt ismertette a magyar nyelvű oktatás helyzetét. A testület – melynek mindössze egyetlen magyar tagja van – úgy vélte: a múlt év novemberében a Strasbourgba látogató Brassai professzor „rossz szolgálatot tett” az egyetemnek. Eközben a szenátus magyar tagjai levélben tiltakoztak a leköszönő rektor, Constantin Copotoiu alaptalan vádaskodásai ellen. Az aláírók szerint nem igaz, hogy egyes magyar tanárok nem hajlandók románul beszélni a román nemzetiségű diákokkal. Mint ismeretes, Brassai Attila 2011. november 17-én, az Európai Parlamentben ismertette az erdélyi magyarság huszonkét éve tartó küzdelmét, amely a Ceauşescu-diktatúra idején megszüntetett önálló magyar állami egyetem, illetve a magyar nyelvű karok visszaállítását célozza. A professzor – aki egyben a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke is – elmondta, hogy a MOGYE román többségű vezetősége nem tartja be az érvényben lévő jogszabályokat, így önkényesen gátolja, hogy önálló magyar tagozat keretében, magyar nyelven folyhasson orvosképzés Erdélyben. Brassait a múlt héten hallgatta meg az etikai bizottság, az egyetem vezetősége pedig szerdán közölte vele a döntést. „Ez előre megfontolt megtorlás volt, hisz a bizottság az én esetemben nem ismerte az ártatlanság vélelmét, arról nem is beszélve, hogy semmiféle bizonyíték nem állt a rendelkezésükre abból, amit én Strasbourgban tettem vagy mondtam. Olyasmikkel jöttek, hogy olvasták az egyik román újságban, hogy a magyar lapban megjelent, hogy egy francia politikus azt kérdezte tőlem, hogy…, és így tovább, és így tovább. Egyenesen nevetséges” – vélekedett lapunknak Brassai Attila a Constantin Copotoiu leköszönő rektor által aláírt figyelmeztetésről. Alaptalanul vádol Copotoiu A szenátus volt magyar tagjai, akiket az oktatói közösség a mai napig is a magyarság szószólóinak tart, tiltakozással fordultak az egyetem vezetőségéhez, cáfolva Constantin Copotoiu volt rektor legújabb vádjait. A leköszönő intézményvezető a hét elején azt állította a magyar oktatókról, hogy a gyakorlatokon némelyikük nem hajlandó románul megszólalni, és a magyar nyelv elsajátítására kötelezi a román nemzetiségű diákokat. Copotoiu szerint a magyar professzorok a diploma megszerzéséhez is feltételként szabták meg a magyar nyelv ismeretét. „Veszélyesnek tartjuk az efféle alaptalan, bizonyítékok híján tett kijelentéseket. Etnikum közötti feszültséget kelthetnek, és befolyásolhatják a MOGYE gondjait megoldandó kormányrendeletre összpontosuló közvéleményt” – írják a magyar tanügyi káderek. A Benedek Imre vezette kardiológiai klinika munkatársai még a hét első felében reagáltak a volt rektor vádjaira. Valamennyi – magyar és román – munkatárs által aláírt levélben rámutatnak, hogy az ott dolgozó egyetemi oktatók minden egyes diákkal és beteggel a maga anyanyelvén beszélnek, a gyakorlati órákat pedig románul tartják. A tiltakozó levél is arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a Copotoiu által emlegetett egyetemi klinikákon szinte nincs is magyar nemzetiségű orvosprofesszor, aki esetleg más nyelven szólhat a román diákhoz, mint az állam nyelvén. Egyik példaként éppen az exrektor által vezetett sebészetet hozzák fel, amelynek egyetlen magyar egyetemi oktató alkalmazottja sincs. „Mi románul is, magyarul is elmondjuk, főként, ha van erre igény. Nem értem, mi lenne ebben a kivetnivaló? Annál is inkább, mivel így tettek az én tanáraim is annak idején, a ’89 előtti időszakban” – mondta el a Krónikának a levél egyik aláírója, Sipos Emese egyetemi docens. „Előre gyártott” közmeghallgatás Szintén csütörtökön egy újabb közmeghallgatást szerveztek az egyetemen, amelyen zömében román oktatók és politikusok vettek részt. A magyar tanárok ezúttal is távol maradtak, ott volt és felszólalt viszont Ádám Valérián, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) titkára, Hollanda Dénes, a Sapientia EMTE korábbi marosvásárhelyi dékánja, Kincses Előd jogász és Peti András városi tanácsos. Ezzel a témával foglalkozott egyébként csütörtökön Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke is, aki elítélte és „veszélyesnek” nevezte „az egyetem illegitim vezetőségének” a fellépését. „Nem tudjuk a törvény betartása érdekében szót emelő emberek felelősségre vonását elfogadni, és ki fogunk állni mellettük, akár Brüsszelben is” – mondta a néppárt elnöke. Hozzátette: nem csoda, hogy a schengeni kapu nem nyílik ki Románia előtt, ha az ország képtelen saját törvényeit betartani. A közmeghallgatáson felszólaló román politikusok többsége – az egyre magyarellenesebb hangot megütő – Cornel Brişcaru, Alexandru Petru Frătean és Ciprian Dobre azt próbálták bizonygatni, hogy mennyire káros következményei lehetnek a kormányhatározat életbelépésének. Ezúttal is törvénytelenséget, szeparatizmust, szegregációt és diszkriminációt kiáltottak. Őket már csak az egyetemi tanárok szárnyalták túl. Silvia Duşa, Vasile Boloş, Florin Buicu, Ioan Pascu, Ioan Rus, akik szerint a magyar kar létrejötte a román nemzeti vagyon elorzásával és az állam nyelvének a meggyalázásával egyenlő. A megye korábbi prefektusa, a liberális Ciprian Dobre folytonos bekiáltásokkal próbálta megzavarni az RMDSZ nevében felszólaló Peti Andrást. Amikor a szövetség képviselője kijelentette, hogy ez a közvita is politikai síkon folyik, Dobre és társai nevetéssel, hangoskodással és tapssal szakították félbe. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2012. május 5.Hatályon kívül helyezték a magyar karra vonatkozó kormányhatározatotA romániai igazságszolgáltatás működésének módját jelzi, hogy a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) keresetének tárgyalására megadott időpontot az egyesületet képviselő Kincses Előd ügyvéd kérésére sem hozták előre a megyei törvényszéken. Az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem sokkal későbben beadott keresetét viszont tegnap már napirendre tűzték a Marosvásárhelyi Táblabíróság 2-es számú közigazgatási és pénzügyi részlegén. Sőt a 2012. évi 160/43-as számú keresetről döntés is született. A táblabíróság közigazgatási részlegén elfogadták a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kérését, amely a magyar kar létrehozására vonatkozó március 26-i 230-as számú kormányrendelet hatályon kívül helyezésére vonatkozott. A határozatot öt napon belül fellebbezhetné meg a kormány (?), ellenkező esetben azonnal érvénybe lép, egészen december 6-ig, amikor a keresetet érdemben is tárgyalni fogja a táblabíróság. A másik keresetben, amelyben azt kéri az egyetem vezetősége, hogy az igazságügyi fórum ismerje el az egyetem chartáját, amelyben nincsen szó az önálló magyar kar létrejöttéről, május 11-re halasztották a döntést – tájékoztatott a táblabíróság szóvivője. A tegnapi két tárgyaláson Sabau Ioan ügyvéd képviselte az egyetemet, s Corina Muresan bíró elnökölt. (b.) Népújság (Marosvásárhely) 2012. május 12.Kincses Előd a jogi útban bízikJúniusra halasztották tegnap a Megyei Törvényszék Közigazgatási Részlegén annak a keresetnek a tárgyalását, amelyet a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) indított az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ellen. A keresetben azt kérik, hogy az igazságügyi fórumon tekintsék semmisnek a MOGYE új chartáját, mivel annak megalkotásakor nem tartották be az érvényben levő jogszabályt. A kereset másik pontja, hogy a szakminisztérium jóváhagyásával nem rendelkező charta alapján megtartott 2012. február 8-i választásokat érvénytelenítsék, és a törvényes előírásoknak eleget tevő új szabályzat alapján szervezzék újra azokat. A per állásáról Kincses Előd, a felperes ügyvédje nyilatkozott: – A tavaly novemberben benyújtott közigazgatási eljárásnak a tárgyalását csak május 11-re, azaz a mai napra tűzték ki. A rövidebb határidőre vonatkozó kérésünket, amellyel az volt a célunk, hogy még az idei egyetemi év során érvényes és törvényes chartája legyen az egyetemnek, kedvezőtlenül bírálták el. Elutasították a Legfelsőbb Ítélőtáblához intézett kérésünket is, amely az eljárás más megyébe költöztetésére vonatkozott, arra hivatkozva, hogy Marosvásárhelyen biztosított a tárgyilagos és politikamentes bíráskodás. A május 11-re kitűzött tárgyaláson kézbesítették a MOGYE jogi képviselőjének, Sabau Ioan-Pop ügyvédnek azt a három beavatkozást, amellyel az RMOGYKE kérését támogatja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt. Ezek nevében Tőkés László, Toró Tibor és Szász Jenő írta alá az ügyvédi meghatalmazásom. Ugyanakkor benyújtottam a keresetmódosítást, amelyben a charta legújabb (2011. dec. 7-i) változatának a módosítását kérem. Még fontosabb és komoly jogi következményekkel kell járjon az a kérés, hogy állapítsák meg a február 8-i szenátusi választás semmisségét, hiszen azt egy törvénytelen charta alapján ejtették meg. A tanügyi törvény határozottan kimondja azt, hogy a charta csak a tanügyminisztérium jóváhagyása után lép érvénybe, ami köztudottan nem létezett. Nyilvánvaló, hogy érvénytelen charta alapján érvényes választásokat nem lehet tartani. Jelenleg a charta kérdése a 22-es csapdájába került, hiszen a törvénytelenül megválasztott szenátus nem fogadhat el új chartát, a régi szenátus által elfogadott charta pedig olyannyira törvénysértő, hogy annak a semmisségét is meg kell állapítania a közigazgatási bíróságnak. Az új kar létrehozására vonatkozó kormányrendeletet vagy visszavonja a kormány, vagy megsemmisíti a közigazgatási bíróság, tehát a politikai út nem járható, így kizárólag a jogi megoldás marad. Nagyon remélem, Markó Béla és Kelemen Hunor is ráébred arra, hogy csak jogi úton lehet érvényt szerezni a magyar nyelvű orvosképzés iránti jogos igénynek és beavatkoznak a perbe akár a saját nevükben, ha nem akarnak az RMOGYKE támogatójaként szerepelni. Erre bőven van idejük, hisz a következő tárgyalást június 18-ra tűzte ki a Maros Megyei Törvényszék. Eredetileg szeptemberi határnapot jelölt meg a bíró, de amikor kifejtettem, hogy mindkét oktatási vonalnak az az érdeke, hogy az egyetemnek még az új tanév megkezdése előtt törvényes chartája legyen, érvelésemet elfogadta és rövid, egy hónapos halasztást rendelt el. A perrendtartás szerint a tárgyalást mindenképpen el kellett halasztani azért, hogy a ma kézbesített iratokat a felek tanulmányozhassák és azokra megfelelő választ fogalmazhassanak meg – nyilatkozta Kincses Előd. (b.gy.) Népújság (Marosvásárhely) 2012. május 14.Kincses: nem legális a MOGYE szenátusaKincses Előd ügyvéd úgy értékeli a marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság május 11-ei döntését, hogy érvénytelenek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a vezetőválasztások, tehát a jelenlegi szenátus nem legálisan működik. A három pert június 18-án tárgyalják. Június 18-ára tűzték ki a terminust a MOGYE chartájának legalitását érintő három per ügyében – jelentette be május 14-ei sajtótájékoztatóján Kincses Előd ügyvéd. „Az RMOGYKE tavaly novemberben indított pert az első charta ellen, amelyben nem szerepelt a magyar főtanszék létrehozása. Ennek a tárgyalását május 11-ére tűzték ki, és akkor kértem, hogy az időpontot hozzák előre, de ezt elutasították. A második per idén februárban kezdődött és a terminust októberre tették, de elfogadták a MOGYE vezetőségének kérését és május 4-én tárgyalták, május 11-én pedig kiközölték a döntést: jóváhagyták a chartát és megszüntették a tanügyminisztériumnak a törvényesség felügyeletéhez való jogát – szerintem emiatt törvénytelen ez a határozat, és várom, hogy a tanügyminisztérium fellebbezzen ellene. A harmadik pert idén áprilisban a közigazgatási bíróságon kezdeményezte a MOGYE vezetősége a kormány ellen, a terminust pedig idén decemberre jelölték ki, de május 4-én közbeeső időpontot is meghatároztak. Ekkor a kormányrendelet felfüggesztéséről döntöttek: ez rendben van, hiszen amíg nem dől el, hogy a charta legális vagy nem, addig nem lehet végrehajtani, és ez a döntés semmiképpen nem legalizálhatja visszamenőleg a februári szenátusválasztást. A Ponta-kormány ígérete tehát, miszerint visszavonják a kormányrendeletet, felesleges, mert úgysem fejthette volna ki hatását” – ismertette az ügyvéd, aki az RMOGYKE nevében a május 11-ei első terminuson, amikor erre a törvény szerint lehetősége nyílik, a korábban benyújtott – az első per – kérelemben módosította a charta bejegyzési számát (a chartát ugyanis december 7-én kisebb módosításokkal ismét elfogadta a MOGYE szenátusa). „Azt kérem, hogy függesszék fel a február 8-ai szenátusválasztást, mivel novembertől nincs elfogadott chartája az egyetemnek, az újat pedig nem hagyta jóvá a minisztérium” – fogalmazott Kincses Előd. Amennyiben tehát a bíróság helyt ad a keresetének, akkor az a helyzet áll elő, hogy a két döntés egymásnak ellentmond. „Ha ebben a perben nekem adnak igazat, akkor újabb per indul, amely arról fog dönteni, hogy melyik határozat a helyes” – tudtuk meg az ügyvédtől, aki szerint a MOGYE chartájának az ügyében a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem példája a követendő, a jelenlegi külügyminisztert, a BBTE korábbi rektorát, Andrei Margát pedig várják Marosvásárhelyre. Gáspár Botond. Székelyhon.ro 2012. május 15.Kincses Előd: a MOGYE szenátusának a feloszlatását kérjük a táblabíróságtólAz Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt is beszállt abba a perbe, amit a Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Képzésért Egyesület (RMOGYKE) kezdeményezett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ellen. Beadványában a felperes most már nemcsak a charta módosítását, hanem az egyetemi szenátus feloszlatását is kéri. „Mihelyt a marosvásárhelyi táblabíróság a május 11-én hozott ítéletében törvényesnek nyilvánította az egyetemi chartát, és kötelezte annak elfogadására az oktatásügyi minisztériumot, azt jelenti, hogy az egyetemi szenátus februári megválasztása még az érvénytelen alapokmány szerint történt – érvelt Kincses Előd, az RMOGYKE jogi képviselője, aki tegnapi sajtótájékoztatójára elhozta az önálló magyar tannyelvű Bolyai Egyetem megalapításáról szóló, 1945. május 28-án aláírt királyi rendelet berámázott másolatát is. – Éppen ezért arra kértem a törvényszéket, hogy érvénytelenítse a február 8-án lezajlott választás eredményeit, mivel az egyetemnek november óta nem volt elfogadott chartája, az újat pedig csak most, a törvényszék döntése következtében kénytelen jóváhagyni a minisztérium.” Mint ismeretes, miután a magyar nemzetiségű tanerők úgy döntöttek, nem vesznek részt a szerintük törvénytelenül szervezett választásokon, az egyetem vezetőségi testületébe a magyar közösség egyetlen képviselője sem került be. Azt a hat magyar nevű tanárt, aki a román kollégáinak köszönhetően vált az új szenátus tagjává, a közösség nem tekinti sem jogos, sem hiteles képviselőjének. Kérdésünkre, hogy miután Tőkés László, Toró T. Tibor és Szász Jenő aláírták az általuk vezetett szervezetek perbe való avatkozását, számít-e az RMDSZ beszállására is, Kincses nem tűnt túlságosan derűlátónak. „Én egyszer már felkértem Markó Bélát, aki akkor még az oktatási ügyekért felelős helyettes miniszterelnök volt, és Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, hogy avatkozzanak be a perbe, de ők még csak válaszra sem méltatták az RMOGYKE levelét. Ennek ellenére remélem, utólagosan belátják, hogy az általuk erőltetett politikai út nem juttat sehova, pontosabban a kormány bukásához vezetett” – nyilatkozta. Kincses szerint ha az RMDSZ képes az önkormányzatoktól visszakért pénzekért pert indítani, akkor illene, hogy hasonlóan járjon el az anyanyelvű oktatás érdekében is. Az ügyvéd az eredetileg kért chartamódosításról sem mond le, azt kérve a MOGYE vezetőitől, hogy foglalják az egyetem alapokmányába a tanügyi tárca által is követelt, a magyar nyelvű oktatásra vonatkozó passzusokat. A per legközelebbi tárgyalására június 18-án kerül sor. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2012. május 16.Összefogtak a magyar pártok a MOGYE érdekébenAz RMDSZ is belép abba a perbe, amit a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatói és diákjai indítottak az intézmény vezetősége ellen, mert a charta kidolgozásakor nem tartották be az oktatási törvény előírásait – közölte Borbély László, a szövetség politikai alelnöke. Korábban Tőkés László, Toró T. Tibor és Szász Jenő is aláírták az általuk vezetett szervezetek perbe való avatkozását. Már nemcsak a charta módosítását, hanem az egyetemi szenátus feloszlatását is kérik. Kincses Előd, a Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Képzésért Egyesület jogi képviselője úgy érvel: az, hogy a marosvásárhelyi táblabíróság a május 11-én hozott ítéletében törvényesnek nyilvánította az egyetemi chartát, és kötelezte annak elfogadására az oktatásügyi minisztériumot, azt jelenti, hogy az egyetemi szenátus februári megválasztása még az érvénytelen alapokmány szerint történt. Bukaresti Rádió. Erdély.ma 2012. május 25.Nyirő József „ellenséges” irodalmaIdén két gólya költözött a katolikus templommal átellenben lévő, romosodó ház kéményére – a szomszédok örülnek, mert tavaly még nem volt párja a kelepelő madárnak. Nyirő József író nyomai után kutatva Székelyzsomboron járunk, a Kis-Homoród mentén, a színmagyar falut 1968-ban, a megyésítés idején leválasztották Székelyföldről, és Brassó megyéhez csatolták. Székelyudvarhely felől érkezve, Hargita megye határán, a falutól néhány kilométerre elfogy az aszfalt az autó kerekei alól. Nyirő, mit nyírsz? Eredetileg szászok lakták, ez ma is jól látszik a porták erődítményszerű kapuin és a kontyos házakon. Egy pestisjárvány után jöttek homoródalmási székelyek a kiüresedett portákra, hogy aztán később Ceauşescu adja el márkáért a legutolsó német ajkú lakost is Németországnak. A 2002-es népszámlálás alapján a falut 483-an lakták, ebből 408 magyar. Kunos Lajos evangélikus lelkész fogad, ő huszonhárom esztendeje szolgál itt. Tavaly négyet temetett, kettőt keresztelt – a számok ellenére nem kihalásra ítélt falu, hiszen a fiatalok itt maradnak gazdálkodni. Annyi állatot tartanak, hogy négy vállalat is küld naponta tartálykocsit az itt lefejt tej elszállítására. A lelkész szerint a falu büszke nagy szülöttjére, Nyirő Józsefre. Már 1993-ban emléktábla került a kultúrotthonra, azóta az író születésének hónapjában minden évben tartanak kisebb-nagyobb megemlékező ünnepséget. 2004-ben mellszobrot is avattak. A katolikus egyház gondnoka kinyitja az egykori kántori lakot, amelyben az iskola is működött. Még megvan az egyik iskolapad, megmutatják azt a szobát is, amelyben a Nyirő család lakott. Előkerül az iskolanapló, benne Nyirő József neve mindjárt az első helyen azédesapa, a kántortanító gyöngybetűivel. Az első osztály bejegyzéseinél még július 26. a születési dátum, de a többi három esztendőben már 28. – ezek szerint az édesapa is rosszul emlékezett gyereke születésére. Jó és nagyon jó jegyek sorakoznak a különféle tantárgyaknál, a földrajz és a rajz volt a leggyengébb. Egy történetet is felemlegetnek: az akkori evangélikus pap „Nyirő, hogy nyírsz?”-szel cukkolta a kisfiút a kapuban, mire az követ dobott feléje. A pap elugrott, de a fejét beverte a kapu felső gerendájába, és elájult. A gyerek megijedt, és a szemben lévő templom tornyába menekült. Órákig tartott, amíg le tudták csalogatni, ám így sem úszta meg az atyai pofonokat. A verés nem viselte meg túlságosan, délután már csengő hangon szavalta a március 15-i ünnepségen a Nemzeti dalt. Kide, az utolsó sziget Következő állomásunk Kide, ahol az író előbb katolikus papként, majd – immár megnősülve – molnárként szolgált. Aváltást okozó pillanatot, amely vészterhes időben, egy lélekerősítőnek szánt mise utolsó perceiben történt, így írja le Isten igájában című önéletrajzi ihletésű regényében: „Némelyike gondolkodva, mások ujjongva távoztak... Ekkor az embertömegen át a szószék lábáig jött egy fiatal, ismeretlen szép leány, a földről felvett egy arany falevelet, könyvébe tette, hálásan a szemembe nézett, pirulva egy »köszönöm«-öt susogott, és sietve eltűnt. Megbénulva állottam. Bensőmön végignyilallt valami csodálatos érzés, és önkéntelenül kérdeztem meg: – Ki volt? A kántor mosolyogva hajlott a füleimhez: – Székelyföldről menekült kisasszony. Azt mondják, hogy a bádoki tanítónő testvére. A leány eltűnt, de tudtam, éreztem, hogy abban az imakönyvbe rejtett kis aranykoporsóban egész életem boldogságát magával vitte.” Csak harmincöt kilométerre vagyunk Kolozsvártól, de a távolság évtizedekben is mérhető. A szamosháti dombság zsákfalujába elképesztő állapotú úton lehet csak eljutni. Talán az elzártságának is tulajdonítható, hogy a magyar többségű falu megmaradt a román tengerben. A százötven fős településnek öt temploma is van (a református Árpád-kori eredetű), szilvapálinkájuk messze földön híres, a busz hetente kétszer, kedden és pénteken megy Kolozsvárra. Horváth István gondnok nyitja ki a katolikus templomot, ahol egykor Nyirő is szolgált – a falra akasztott listán huszonötödik az itt szolgáló papok sorában. Az idős férfi szomorúan mondja, hogy ma már csak nyolc katolikus él a faluban, a legfiatalabb is elmúlt ötven. Keresztelni? Hosszan gondolkodik, és azt mondja: talán akkor, amikor az ő legkisebb fiát keresztelték. Az akkori csecsemő ma negyvenegy esztendős... A faluból jelenleg négyen járnak bentlakásos iskolába Válaszútra, néhány gyermeket Kolozsvárra hordanak a szüleik. Egy román kisgyerekért minden nap iskolabusz érkezik, hogy a tizenöt kilométerre lévő Újfaluba vigye tanulni. Kidén nagyon büszkék az íróra, közéjük valónak tartják. Megőrizték azt a malomkövet is, amellyel a falu megélhetését biztosította a nagyon nehéz idők alatt: amikor kilépett a papságból és megnősült, azért lett molnár, hogy segítsen éhező népén. Uz Bence faluja A Borsa-patak völgye után egy másik zsákfaluba, a Hargitán lévő Varságba igyekszünk. Hosszú kilométereken át kanyargunk az elszórt, inkább tanyavilágra emlékeztető házak között a Nagyküküllő mentén, a helyiek szerint településük hosszabb, mint Bukarest. Lehet benne valami, hiszen a Zsindelyországnak is nevezett település a hivatalos adatok szerint is hetvenhét négyzetkilométeren fekszik, de mindössze ezerötszáz székely lakja. Azért látogatunk ide, hogy felkutassuk Úz Bence nyomait: talán legismertebb regényének főhősét az író egy itt élő figuráról mintázta. A falu temetőjéhez érkezve egy néni, Finta Erzsébet készségesen igazít útba, hiszen ő kisgyerekként még ismerte Sári papót, a marhapásztort, aki állandóan vicces történeteket mesélt, és mindenre volt agyafúrt válasza. Amikor például a plébános számon kérte, hogy miért kerüli atemplomot, ő azonnal visszavágott: „A múlt héten (templomkerülés idején – a szerk. megj.) maguk is kerülgették, így nekem is szabad!” Pál Sári Dénes sírkövén fotó van az idős székelyről, ahogy kedves kutyájával áll, és a felirat, hogy ő volt Uz Bence. Nyirő figurái különben nem csak az olvasók emlékezetében élnek tovább, hanem az írói képzelet is élteti őket. A Sepsiszentgyörgyön élő író-költő, Czegő Zoltán tavaly megjelent regényébe, a Katonabogárba átemelt egy másik figurát, Üdő Mártont. A kafkai világot megjelenítő regény egy székely falu története, ahol egy közelgő nagy baj hírnökeiként megjelennek a katonabogarak. A tragédiát nem sikerült elkerülni: a hatalom – hogy egy új fegyvert próbáljon ki – behívja az összes férfit egy hadgyakorlatra, a kísérlet során az összes férfi elpusztul. A könyv nagy siker, hamar elkapkodták, mostanában nyomják a második kiadást. „Nyirő Úz Bencéje egész életemben végigkísért, kisgyerek koromban édesanyám ebből olvasott fel rendszeresen a konyhában nekem és nyolc testvéremnek. Később, az egyetemen egy zárt könyvtári részen juthattunk hozzá az „indexre tett” könyvekhez, így a tiltott gyümölcs ízének örömével is olvashattuk a regényeit. Amikor a Katonabogarat írtam, szükségem volt egy időtlen, a falu életét végigélt ősöreg emberre, akit soha senki az élők között nem látott fiatalon. Ennek a figurának az a szerepe, hogy a maradék hagyományrendszert képviselje, így az olvasó is elgondolkodhat rajta, mi is maradt abból a régi, valós értékeken alapuló világból. Üdő Márton a sejtjeimben él, egyesek szerint annyi éves, mint Dávid király a Bibliában. Olyan figura, aki a dupla fenekű ég lakóival szót tud érteni. Bezúzott könyvek A négy generáció óta fényképészettel foglalkozó székelyudvarhelyi Kováts-család napfénytetős műtermében megtudjuk: a nevesebb klienseknek saját dobozuk volt. Így aztán hamar megtalálták a Nyirő-fotográfiákat rejtő üveglapokat. Egyelőre húsz felvétel bukkant elő: az akkor már neves író udvarhelyi évei alatt a környéken gyűjtött anyagot könyveihez. Az egyik képen például három jó barát látható: az író társaságában a múzeumalapító Haáz Rezső tanár, valamint idős Kováts István fényképész áll. Ők hárman bejárták a vidéket, mindenki a saját műfajában próbálta felleltározni az értékeket. Kováts Árpádnál mintegy nyolcvanezer negatív vár még feldolgozásra, ezek nem csak egy fényképészdinasztia archívumát jelentik, hanem egész Udvarhelyszék kulturális, népművészeti és szociográfiai múltját is. A Maros megyei Radnóton, Balázs Imre portáján szembesülhetünk azzal, hogy milyen megtorlástól kellett tartania annak, aki tiltott irodalmat, például Nyirő-könyveket birtokolt Ceauşescu Romániájában. A elyi hőerőműben dolgozó férfi zaklatása 1981-ben kezdődött egy tévéműsor után, amelyben a könyvek iránt érdeklődő munkásifjakat mutattak be. Előbb a helyi pártitkár és rendőrparancsnok érkezett leltározni a lakására, majd a megyei örökségvédő hivatal semmihez sem értő szakemberei. Aztán megérkezett három szekus. „Soha nem felejtem el azt a napot, 1982. május huszadikát – meséli Balázs Imre. – Épp ebédeltünk a feleségemmel, amikor három ember érkezett. Egyikük bejött a konyhába, kettő őrt állt a kijáratnál. Egyből rájöttem, hogy kik ők, és mit akarnak. Házkutatási parancsuk volt, mindent feldúltak, a nejem intim holmijait is, még a kéménybe is benéztek tükörrel, hogy nincs-e ott valami tiltott tárgy. A házkutatás hat órán át tartott, sok mindent elvittek, köztük egy balatoni hangverseny fénymásolt, aláírt műsorfüzetét, szerintük az is provokatív propagandának számított. Természetesen a legféltettebb könyveimet is magukkal vitték, köztük hat halinakötéses Nyirő-kötetet. Utána volt még egy ellenőrző házkutatás, állandó megfigyelés alá kerültem, háromszor vittek be vallani a Szekuritátéra. Arra voltak kíváncsiak, hogy milyen erdélyi és magyarországi írókat és művészeket ismerek, ők milyen híreket hoznak-visznek, ki csempész aranyat, és én miért akarom eladni Erdélyt. A rendszerváltást követően Balázs Imre levelet írt a hatóságokhoz, hogy adják vissza a könyveit. A Maros megyei Nemzeti Megmentési Front akkori vezetője, Kincses Előd magyarul írott válaszában nem voltak jó hírek: a Szekuritáte jegyzőkönyvei szerint az elkobzott ellenséges irodalmat bezúzták. Megtagadott engedély Nyirő József székelyudvarhelyi újratemetésének előkészületeit több sajnálatos esemény zavarta meg. Az esemény helyi szervezői a város RMDSZ-es polgármesterétől, Bunta Leventétől a válaszadási határidő utolsó napján elutasító választ kaptak közterület-foglalási kérelmükre. Sőt, az elöljáró azt is jelezte, hogy az emlékműsor színhelyének tervezett Márton Áron téren várhatóan felszedik a kockaköveket. A döntés hátterében kimondatlanul az áll, hogy a polgármester szólni szeretett volna az eseményen – a pünkösdvasárnapi újratemetés után két héttel helyhatósági választásokat tartanak –, ezt azonban sem a helyi szervezők, sem az újratemetést kezdeményező magyar Országgyűlési Hivatal nem támogatta. A politikus pártja néhány éve bíróságon támadta meg a Nyirő-szobornak is helyet adó Emlékezés parkjának a megvalósítását, Bunta többek közt azt nehezményezte, hogy Csaba királyfi szobra hasonlít Orbán Viktorra. Lukács Csaba. Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2012. május 29.Beszáll az RMDSZ a MOGYE-perbeAz RMDSZ is bekapcsolódik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet érintő (MOGYE) perbe – nyilatkozta tegnapi sajtótájékoztatóján Kincses Előd, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) jogi képviselője. Mint mondta, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetője, valamint Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke már korábban jelezte a bírósági eljárásban való részvételi szándékát. Mint ismeretes, a RMOGYKE tavaly novemberben per keretében kérte az felsőoktatási intézmény chartájának érvénytelenítését, és az egyetemi választások hatálytalanítását. Krónika (Kolozsvár) 2012. június 19.Halasztás a MOGYE- ügybenAz RMDSZ és az MMDSZ is beavatkozott a perbe A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által tavaly novemberben a Maros megyei törvényszéken indított perben tegnap a második tárgyalásra került sor, ám ezt is elhalasztotta a bíró. Az őszi egyetemi tanévkezdés előtt nem várható végleges ítélet – nyilatkozta dr. Kincses Előd, a RMOGYKE jogi képviselője. Az egyesület a perben azt kérte a bíróságtól, hogy az egyetemi chartát a tanügyi törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítsák, különös tekintettel az anyanyelvi oktatást szabályozó 135. szakaszra. Kincses Előd elmondta, a keresethez csatolták a Babes-Bolyai Tudományegyetemnek és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek a chartáját, amelyekbe ezek a rendelkezések korrekt módon be voltak vezetve. "Az első tárgyalást 2012. május 11-re tűzték ki és megtagadták az időpont előbbre hozását szemben azokkal a perekkel, amelyeket később indított az egyetem a román kormány ellen és egyetlen tárgyaláson megoldottak. Májusban kézbesítették az eredeti három beavatkozási kérelmet, amelyeket az EMNT, az EMNP és a MPP nyújtott be, a felperes mellett beavatkozva a perbe. E három alakulat az első felkérésemre azonnal hajlandó volt belépni a perbe, szemben az RMDSZ-szel, amely a tavaly novemberi felkérésemet válaszra sem méltatta. Ezt nagyon nagy hibának tartom, úgy vélem, ha Markó Béla tanügyért felelős miniszterelnök-helyettesként és az RMDSZ belépnek a perbe, egész biztos elérhették volna azt, hogy rövidítsék le a határidőt és vigyék el más megyébe az ügyet. Ezt én sajnos hiába kérelmeztem a Legfelsőbb Ítélőtáblánál, amely az áthelyezési kérelmemet elutasította, mondván, hogy a marosvásárhelyi bírák nagyon objektíven tárgyalnak a román–magyar ügyekben. Amennyiben a bírói út gyorsabban haladt volna, talán el lehetett volna kerülni akár a kormánybuktatást is, hiszen nem visíthatott volna a MOGYE szenátusa, hogy az akadémiai szférába beavatkozik a politikum, az igazságszolgáltatás hozott volna ítéletet" – jelentette ki Kincses Előd. Az RMDSZ Karácsony Erdei Etel ügyvédet bízta meg a perbeli képviselettel, aki benyújtotta a RMOGYKE melletti beavatkozási kérelmet, ugyanakkor a perbe belépett a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség is, saját nevében, az ő képviseletüket Gogolák Csongor ügyvéd látja el. Kincses szerint a magyar diákság beavatkozása üdvös dolog, hiszen nem mondhatják, hogy kizárólag olyanok léptek be a perbe, akik nem közvetlenül érdekeltek. A tegnapi tárgyaláson az újabb beavatkozási kérelmeket közölték Ioan Sabau Pop ügyvéddel, aki a MOGYE-t képviseli a perben. Sabau ügyvéd ragaszkodott a halasztáshoz, arra hivatkozva, hogy a beavatkozási kérelmeket tanulmányoznia kell és mindenféle újabb kifogásokat fogalmazott meg. A bíró szeptember 28-ra tűzte ki a következő tárgyalást, annak ellenére, hogy Kincses Előd rövid határidőt kért, hangsúlyozva, fontos lenne az ítélethozatal még az új egyetemi tanév megkezdése előtt. "Egyetemkezdés előtt 2 nappal tárgyalják a pert, de úgy vélem, az ítélet semmi esetre sem lett volna jogerős október 1. előtt, hiszen olyan döntés nem születhet ebben a perben, amelyet a pervesztes ne fellebbezzen meg. A következő tanévre lehetne tisztába tenni a dolgot" – nyilatkozta a RMOGYKE ügyvédje. Kincses szerint a román kormánynak érdeke lenne ebben a perben egy korrekt bírósági döntés, hiszen a jelenlegi charta állandó feszültséget gerjeszt a romániai magyarok és románok között, Románia és Magyarország között, ez a szenátus pedig képtelen arra, hogy a törvénynek megfelelően módosítsa a chartát. Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely) 2012. június 19.Nem sürgős a MOGYE, ha magyar a felperesSzeptember 28-ra halasztotta hétfőn a Maros Megyei Törvényszék annak a keresetnek az érdemi tárgyalását, amely vitatja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) chartájának érvényességét. A pert 2011 őszén a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) indította a MOGYE ellen. Az egyesület megkérdőjelezte az intézmény felépítését és működését leíró charta érvényességét, mert úgy vélte, az nem felel meg a 2011-ben elfogadott oktatási törvény előírásainak. Kincses Előd, az egyesület ügyvédje az MTI-nek elmondta, ha az egyetemi charta érvénytelen, az annak alapján megtartott választások sem lehetnek érvényesek. – Törvény szerint a közigazgatási ügyeket sürgősséggel kell tárgyalni, de lám, Marosvásárhelyen így néz ki a sürgősség: a 2011. novemberi keresetet talán 2012 szeptemberében kezdik érdemben tárgyalni – mondta Kincses. Szabadság (Kolozsvár) 2012. július 12.Antonescu, Basescu és az RMDSZ-gerinc, avagy ki(k)től kellene megszabadulniArkhimédész szerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni – de ezt az igazságot érdekvédelminek és szövetségnek mondott parlamenti képviseletünk sikeresen cáfolja. Akárcsak 2007-ben, most is felzárkózik az államelnököt meneszteni akarók sorába. Úgy látszik, elfelejtették Markó Béla igencsak savanyú arckifejezését, amikor a balsikerű leváltási kísérlet után Traian Basescu megköszönte az RMDSZ-szel szembefordult magyar választók bizalmát. Nem árt felidézni az új buldózerhatalom és annak elnökjelöltjének magyar- és demokráciaellenes megnyilvánulásait. Az Ungureanu-kormány megbuktatásában magyarellenes hangulatkeltésüknek döntő szerepe volt és választási ígéreteik közül szinte csak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának megakadályozását tartották be. Leváltották a magyar prefektusokat stb. – még a székelyföldi népszavazási kezdeményezéseket megtorpedózó György Ervint is –, s helyette azt a Codrin Munteanut ültették a háromszékiek nyakába, aki be szeretné tiltani a székely szó használatát… Anélkül, hogy hasra esnénk Traian Basescu elnöki tevékenysége előtt, nem feledhetjük, hogy a rendszerváltozás óta ő volt az első olyan román politikus, aki kijelentette, hogy a román nyelvet és irodalmat magyar iskolákban másként kell oktatni, mint anyanyelvi román közegben. Köztudottan az embernek csak egy anyja van – ez alól egyetlen kivételt ismerek, dr. Gabos-Grecu MOGYE-professzort, aki anyanyelvként a "româno- maghiara"-t (rommagyart?) jelölte meg. Az elnök a magyar nyelvű felsőoktatás fejlesztését elősegíthető, a jelenlegi ideiglenes hatalom által sokat támadott 2011. évi 1-es tanügyi törvényt most is határozottan védelmébe vette. A tévében láttuk, amikor felszólította Ecaterina Andronescu ismételten kinevezett tanügyminisztert, hogy ne nyúljon hozzá a törvényhez. Ha a tanügyi törvény 135. szakasza érvényben marad, akkor a MOGYE magyar nyelvű és irányítású oktatási vonala a plagizáló rektorok és fegyverhordozóik minden igyekezete ellenére létre fog jönni! Ilyen előzmények után kezdett hozzá az USL az árulók árulói és az átálló szövetségesek segítségével a büntetőjogi felelőssége elől menekülő "Felix" Voiculescu által elhatározott felfüggesztési eljárás beindításához. A törvényhozási roham során számos alkotmány- és szabályellenes intézkedést hoztak, amelyek létrejöttét az RMDSZ sajnálatos és rövidlátó módon támogatta. Jellemző, hogy amikor Vasile Blaga és Roberta Anastase szabálytalan leváltására sor került, azért, hogy ezt a lépést meg lehessen hozni, képviseletünk (?) bennmaradt a teremben, kizárólag azért, hogy biztosítsa a határozatképességet. Kvázi nem vett részt a határozat megszavazásában, de ezzel a magatartással tevőlegesen hozzájárult annak meghozatalához. Ezek után Kelemen Hunor a sajtónak az RMDSZ gerincességét emelte ki. Mindig azt hangsúlyoztam, hogy a kisebbségi képviselet etikusan, elvszerűen, a demokratikus játékszabályokat védelmezve kell politizáljon – ha eszerint járt volna el az RMDSZ, akkor most Berlintől Washingtonig mindenki elismeréssel szólna róluk, mint a romániai demokratikus rend védelmezőiről. Nem lesz könnyű az Európai Néppártnak elmagyarázni a néppárti szövetséges és a demokratikus játékszabályok kijátszását, semmibevételét. Befejezésül felteszem a kérdést: kire szavazzunk július 29-én? A válasz előtt, Crin Antonescu bejelentése következtében, miszerint ha Traian Basescut nem meneszti a népszavazás, lemond, meg kell vizsgálni azt, hogy kettőjük közül kitől ajánlatosabb megszabadulni. Számomra evidens, a jelenlegi elnök utolsó mandátumát tölti, tehát tőle rövidesen megszabadulunk. Ezért sokkal üdvösebb lenne a magyarellenes, hisztérikus, egyetemi hallgatóként éveket ismétlő, idegen nyelveket nem beszélő, csak a balkáni politikai stílusban otthonos Crin Antonescutól tehermentesíteni a romániai politikai életet! Ennek érdekében a július 29-i népszavazáson ellenszavazatot leadva vagy akár távol maradva, egyaránt Crin Antonescu politikai kiiktatását segíthetjük elő. Kincses Előd Népújság (Marosvásárhely) 2012. július 25.Az RMDSZ-hadműveletAz erdélyi magyar érdekérvényesítés következetes akadályozására, késleltetésére magyarázat lehet, hogy kiderült, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget a román hadsereg tisztjei irányítják. Nem mindennapi szenzációval rukkolt elő nemrég az Eventimentul Zilei. A román napilap kiderítette, hogy számos más párt politikusai mellett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) emblematikus vezetői egy ideje magas rangot viselnek a román hadseregben. A szövetség elnöke, Kelemen Hunor tavaly óta például ezredesi rendfokozattal büszkélkedhet, ugyanilyen váll-lapot tudhat magáénak két esztendeje a szenátori (román felsőházi parlamenti) székből kirobbanthatatlan Verestóy Attila, akivel egyébként az 1989-es temesvári sortűz elrendeléséért a jilavai fegyintézetben büntetését töltő Victor Stanculescu tábornok egy, a világhálón ma is látható-hallható börtöninterjúban elhangzott állítása szerint véletlenül összefutott a Román Nemzeti Nagypáholy egyik szabadkőműves összejövetelén, s aki a bukaresti amerikai nagykövetség egy 2007-es, később a WikiLeaks portál által kiszivárogtatott, Pénz és politika – valójában kié Románia? című távirata szerint a legjelentősebb romániai kiskirályok közé tartozik. Mihai Razvan Ungureanu áprilisban megbukott kormányának volt egészségügyi minisztere, Cseke Attila szenátor négy éve alezredes, a frontvonalból hátrébb húzódott Markó Béla és az ugyancsak örökös szenátornak tűnő Frunda György (róla később még lesz szó) pedig hadnagyi rangig vitte. Mint kiderült, voltaképp a romániai politikai osztály, valamint az állam egész első vonala tele van tiszti rendfokozatot viselő személyekkel, akiknek rendkívüli helyzetben, mozgósítás esetén kötelességük villámgyorsan bevonulni és Románia érdekében fegyvert fogni. Ez a román közszereplők esetében akár példaértékűnek is nevezhető, a nemzeti kisebbségek kirakat-politikusai viszont feloldhatatlan ellentmondásba kerülnek ezáltal mindazzal, amit – legalábbis a nyilvánosság előtt – képviselnek, avagy képviselniük kellene. A Trianonban elszakított országrészek magyar érdekvédelmi és politikai szerveződéseinek ugyanis szükségszerűen azzal kell szembenézniük, hogy az utódállamok evidens érdeke kimondva-kimondatlanul az adott terület magyarságának eltüntetése. Lehet, de fölösleges ezt szépíteni, az utódállamok életérdeke ezt diktálja. Ha pedig így van, akkor csakis azon szerveződés tudja hitelesen és valóban eredményesen képviselni a magyar érdeket, mely az ellenérdekelt félnek semmilyen formában sem lekötelezettje. Ez természetesen a mindenkori utódállami kormányokban történő szerepvállalásra is vonatkozik, hiszen egy miniszter szükségképpen esküt tesz az államérdek képviseletére, ekkor viszont azonnal törvényszerűen szembekerül a magyar érdekkel. Ha tehát nagyon leegyszerűsítjük a dolgot, akkor tényszerűen kijelenthetjük, hogy az RMDSZ első embere a román hadsereg ezredese, s több vezetőtársa ugyancsak az utódállami ármádia tisztje. Ez pedig nyilvánvalóan homlokegyenest ellentmond bármiféle erdélyi magyar nemzetstratégiának. Pontosan látja ezt az ismert magyar televíziós személyiség, Boros Zoltán, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke is, aki az ügy kipattanása után nyílt levélben az alábbiakat írta az RMDSZ elnökének: „Tisztelt Kelemen Hunor ezredes úr, Stimate domnule colonel Hunor Chelemen! Ezt a rosszízű, abszurd, transzközép avagy balkánközép játékot, a te kinevezésedet valamely eddig nem bevallott román fegyveres testület ezredesévé, csak akkor lehetne tisztán látni, ha nyilvánosságra hozod legalább a következőket: 1. Milyen különleges katonai cselekedetekkel érdemelted ki ezt a több rangfokozatot átugró rendkívüli előléptetést? Az Afganisztánban meggyilkolt katonák post mortem egyetlen fokozatot kapnak. Ők az életüket áldozták. Te, kedves Kelemen Hunor, mit áldoztál, ami többet ér egy ember életénél? Csak azt ne mondd, hogy semmit se tettél, semmit se ígértél, s csak hozott egy levelet a posta, hogy ezredes lett belőled. 2. Milyen meggondolásból fogadtad el azt a helyzetet, hogy az RMDSZ elnöke egy román fegyveres testület tartalékos ezredese legyen, aki a honvédelmi miniszternek vagy ki tudja melyik parancsnokságnak van békében és háborúban alárendelve és esetleges vétségeiért akár a katonai törvényszék elé is kerülhet? 3. (…) Valaki kiszámította, hogy az utóbbi 20 évben minden napra 7 katonatiszt elbocsátása vagy tartalékba helyezése jutott. Miért volt mégis a ti szolgálatotokra (tartalékosként a készenlétetekre) akkora szükség, hogy különleges előléptetésekben részesülhettetek és növelhettétek a tisztek számát? 4. Ki javasolta, hogy az RMDSZ-ből kit léptessenek elő? Markó Béla? Történhetett- e volna ez az ő tudta és beleegyezése nélkül? Ha érdekel az erdélyi magyar közélet tisztasága, ha szeretnéd, hogy a valódi tevékenységed alapján ítéljenek meg az emberek, ezeket a kérdéseket tisztáznod kell.” Nos, a tisztázás azóta is várat magára, az erdélyi magyar közösség nem tudja, milyen hőstettekkel érdemelte ki Kelemen és a többi RMDSZ-vezér a román tiszti rangot. A párt csúcsvezetésének közel huszonhárom esztendős politikájára azonban töretlenül jellemző a stratégiai fontosságú magyar érdekek érvényesítésének szabotálása, késleltetése, akadályozása, adott esetben hiteltelenítése nemzetközi színtéren. Ebben sajnálatosan következetes a szervezet, melyet egyébként már létrejöttekor eltérítettek akkori vezetői. Az RMDSZ az őszinte népfelkelést legitimációs díszletnek használó 1989-es katonai államcsíny napjaiban született meg, életre hívója Ion Iliescu közeli személyes barátja, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja, a Kriterion Könyvkiadó élén egyébként a kommunista diktatúrában fontos nemzeti érdemeket szerzett Domokos Géza író volt. A szervezet elnevezése magában hordozta, hogy a szövetség elfogadja a román nemzetállami gondolatot, s attól nem kíván elszakadni az erdélyiség hangsúlyozásával. Ez azt is jelentette, hogy Domokos az első perctől ellenezte az autonómia gondolatát, s ezzel mindjárt a kezdetekkor kialakult egy máig létező, áthidalhatatlan törésvonal az RMDSZ-en belül. További probléma, hogy a szövetség eredendően minden jelentkező politikai, világnézeti áramlatot magában foglaló érdekvédelmi közösségnek, voltaképp az erdélyi magyarság belső parlamentjének indult, ám végül a román politikai élet versenypárti logika alapján működő alakulata lett, semmibe véve az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozatot és az azt megerősítő Szent Mihály-templom-béli esküt, melybe a szövetség akkor még erős és befolyásos nemzeti szárnyának sikerült beerőltetni stratégiai célként az autonómiát. Mindmáig teljesítetlen az erdélyi magyar nemzeti kataszter megalkotása is, melyet pedig 1993-ban szabott a Domokos Gézát váltó akkori új elnök, Markó Béla feladatául az RMDSZ küldöttgyűlése. A magyar belső választásokból sem lett semmi, sőt, ezt a szövetség mindmáig nem csekély arroganciával elutasítja, pedig a Magyar Polgári Párt, majd az Erdélyi Magyar Néppárt későbbi színre lépése minimális nemzeti felelősség esetén élettörvénnyé teszi az előzetes magyar–magyar megmérettetést. A nemzeti érdek követése helyett tehát az RMDSZ következetesen megkerülte azt, mi több, leginkább szembement vele. A jeles politológus-közíró, az autonomista mozgalomban is tevékeny szerepet vállaló Borbély Zsolt Attila által az erdélyi közbeszédben meghonosított kifejezéssel élve jól kiszámíthatóan a Neptun-logika érvényesül az RMDSZ politikájában. E fogalom 1993-ban született meg, midőn a hasonló nevű Fekete-tengeri üdülőhelyen a párt három tisztségviselője, Borbély László, Tokay György és Frunda György 1993 júniusában bármiféle felhatalmazás nélkül tárgyalásba bocsátkozott a román államhatalommal és beleegyeztek abba, hogy semmiféle akadályt nem gördítenek Románia Európa Tanácsba történő felvétele elé, vagyis a magyar érdek szempontjából tudatosan kihasználatlanul hagytak egy fontos külpolitikai lehetőséget. A találkozót egyébként formálisan egy amerikai civil szervezet kezdeményezte. A résztvevők személye nem épp érdektelen: Borbély László az a személy, akinek az 1990 márciusában Marosvásárhelyen lezajlott, végül a román támadók elkergetésével végződő magyarellenes pogrom után az atrocitásokat szervező Vatra Romaneasca szervezet lefoglalt dokumentumait helyi magyar fiatalok átadták. Az igazság feltárásához, az esetleges büntetőjogi felelősségre vonáshoz szükséges iratokat Borbély kiszolgáltatta a román hatóságoknak, s mindmáig egyetlen románt sem vontak felelősségre a több ember halálát követelő durva magyarellenes provokációért. Borbély később egészen a környezetvédelmi miniszterségig vitte, ám ez év áprilisában lemondott, miután az Országos Korrupció-ellenes Ügyosztály befolyással való üzérkedéssel és vagyonnyilatkozata többrendbeli meghamisításával gyanúsította meg, mely vádakat az érintett visszautasította. Tokay György a Vörös Lobogó című aradi magyar nyelvű kommunista pártlap publicistája volt 1968 és 1975 között, cikkeiben többek között Pol Pot kambodzsai terrorját magasztalta a korabeli irányelveknek megfelelően. Frunda György pedig az RMDSZ afféle szürke eminenciása, kezdetektől tagja a vezetésnek, noha a román parlamentbe először azon Független Magyar Párt színeiben került be, melyet sokan Securitate-kreatúrának tartottak, s amelyből később a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt létrejött (e pártról is ejtünk még szót a későbbiekben.) Kincses Előd, Tőkés László 1989-es ügyvédje, az 1990-es marosvásárhelyi konfliktus egyik becsületesen helytálló és ezért később a román hatalom által meghurcolt, az RMDSZ-vezetés által pedig ellehetetlenített magyar szereplője a 2006-ban róla készült Balkán-bajnok című portréfilmben egyenesen azt állította, hogy a kommunista diktatúra idején Frunda György volt ráállítva megfigyelőként. A szenátor tagadta a vádat, kijelentve, hogy hajlandó alávetni magát „egy kompetens személy” vizsgálatának, kiderítendő, létezik-e bármely dossziéban ilyen jelentés. E vizsgálatból aztán nem lett semmi, Frunda pedig azóta is az RMDSZ egyik legbefolyásosabb politikusa, és Székelyföld területi autonómiájának következetes aláaknázója. Jellemző, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében a román küldöttség vezetőjeként harcosan képviselte a román nemzetállami érdekeket a Székely Nemzeti Tanács kétszázezernél is több támogató aláírással hitelesített törekvésével szemben, később pedig állást foglalt a magyar állampolgárság intézményének kiterjesztése ellen. Vagyis elmondható, hogy Frunda György is következetesen szemben áll mindennel, ami a magyarság újraegyesítését és az elszakított országrészekben közösségként való megmaradását célozza. Az RMDSZ romlottságának, csúcsvezetősége nemzetáruló magatartásának legfelháborítóbb példája Marosvásárhely feladása. A valaha Székelyföld fővárosának tekintett városban az ezredfordulón került minimális többségbe a románság, nem kis részben az 1990-es pogrom utáni jelentős magyar kivándorlás miatt, ám mivel a polgármesteri székért hagyományosan több román jelölt indult egy magyar aspiránssal szemben, Marosvásárhely első embere egészen 2000-ig magyar volt. Ezen esztendőben azonban (miután a parlamenti választási kampány hajrájában a később, mint említettük, hadnaggyá kinevezett Markó Béla az RMDSZ alapszabályát felrúgva önkényesen leváltotta Kincses Elődöt a párt Maros megyei elnöki tisztségéből, mert a pártvezetés által összeállított választási lista helyett a korábbi előválasztáson sok ezer választó által legitimált lajstromot adta le a román választási hatóságoknak) még egy magyar induló, az említett Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt elnöke, Kiss Kálmán is ringbe szállt a városvezetői tisztségért, aminek eredményeként Fodor Imre, az addigi elöljáró néhány száz szavazattal alulmaradt a Marosvásárhelyt azóta irányító Dorin Floreával szemben. Kiss Kálmán 2004-ben megalapította a Romániai Székelyek Szövetségét, harsányan ellenezve az autonómia-törekvéseket, azt állítva, hogy a székelyek nem magyarok, hanem teljesen más nemzetiségűek. E szervezet 2004 őszén együttműködési megállapodást írt alá a Nagy Románia Párttal, s így Kiss az éppen időszerű választásokon a soviniszta, magyarellenes alakulat Maros megyei szenátori listájának második helyén indulhatott. Hogy milyen indíttatásból cselekedett Kiss Kálmán, azt ki-ki végiggondolhatja. Annyi bizonyos, hogy Marosvásárhely elvesztése nyomán nem eresztették túlzottan búnak a fejüket az RMDSZ csúcsvezetői, s az sem szegte kedvüket, hogy ezután minden helyhatósági választáson újra és újra elbuktak a szövetség jelöltjei. 2004-ben például a hírhedtté vált Kempinski-béli 2002. december 1-jei koccintás egyik résztvevőjét, Kelemen Attilát indították polgármesterjelöltként, s a Marosvásárhelyen rendkívül népszerűtlen politikus veszített. 2008-ban a Magyar Polgári Párt kezdeményezte, hogy a város világhírű szülötte, a Steaua Bukarest csapatával 1986-ban Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert és így román szavazatokra is alappal számító Bölöni László induljon pártok fölötti közös magyar jelöltként. A korábbi labdarúgó azzal a feltétellel vállalta volna a felkérést, hogy az MPP és az RMDSZ egyaránt támogassa, utóbbi párt azonban újfent fittyet hányt a nyilvánvaló magyar érdekre, és az emblematikus neptunistát, a már említett Borbély Lászlót indította, aki ugyancsak elbukott Dorin Floreával szemben. Ugyanígy járt el az RMDSZ az idei helyhatósági választáson, ahol az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt is közös jelölt állítását szorgalmazta. E személy Vass Levente lett volna, ám az RMDSZ ragaszkodott hozzá, hogy a marosvásárhelyi fogorvos a párt tulipános jelképe alatt, ne pedig koalíciós jelöltként szálljon versenybe, így az MPP kihátrált mögüle, az egységes támogatás híján pedig maga Vass Levente lépett vissza. Az új helyzetben pedig az RMDSZ Frunda Györgyöt indította el, aki minden idők legkevesebb magyar szavazatát szerezte csak meg, még úgy is, hogy az MPP színeiben versenybe szálló Benedek Imre és az Erdélyi Magyar Néppárt által támogatott Smaranda Enache együtt is csak a voksok 4,3 százalékát gyűjtötte be, így Dorin Florea immár negyedik polgármesteri ciklusába vághatott bele. Marosvásárhely etnikai szempontból frontváros, ezért a gyakorlati szempontokon túl erőteljes jelképi, lélektani jelentősége is van annak, hogy ki a város elöljárója. Az RMDSZ ide vonatkozó politikája az elmúlt három választás során egyértelműen Dorin Floreának kedvezett – hogy a szövetség stratégái „csupán” ostobák, vagy ennél is nagyobb a baj, azt megint csak döntse el az Olvasó! Egy biztos: a Román Kommunista Pártba visszanyúló gyökerekből sarjadt a Neptun-logika, aminek pedig már-már természetes következménye a román hadseregben viselt tiszti rang. Mindezek következtében az erdélyi magyarság lélekszáma mintegy negyedmillióval csökkent az elmúlt huszonhárom évben. Ez háborús nagyságrendű emberveszteség. A román hadsereg fegyverrel sem lehetett volna eredményesebb… Ágoston Balázs Magyar Demokrata (Budapest) 2012. július 31.Merre tovább, MOGYE?Bár rendelkezésre állt szinkrontolmács, felkészült vitapartnerek és népes közönség, nem érkeztek meg Tusványosra a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) román szószólói. Így a magyarok, jelesül Brassai Attila orvosprofesszor és Hlavathy Katalin, a magyar diákszövetség elnöke vázolta az egyetem múltját, ismertette a jelenlegi helyzetet és a jövőről való elképzeléseiket. A politikai megoldások lehetősége kimerült, jogi úton kell rendezni a kérdést – fogalmazta meg Kincses Előd ügyvéd, Hantz Péter pedig bizakodónak mutatkozott, úgy értékelte, a román vezetők plágiumbotrányai kapcsán olyan nemzetközi nyomásgyakorlás érhető el, amely engedményekre kényszeríti majd az oktatási tárcát. A marosvásárhelyi egyetem történetét Zakariás Zoltán néppárti önkormányzati képviselő, orvos vázolta röviden, majd Brassai Attila professzor beszélt a tavaly megkezdett harcukról, amely az új tanügyi törvény megjelenése után indult, de még messze nem fejeződhetett be. Sajnálatosnak nevezte, hogy nem jöttek el a román meghívottak, „Nagyon fontos lenne megtudni, mi támasztja alá álláspontjukat, miért képviselik ezt a furcsa, nehezen érthető, demokráciaellenes hozzáállást” – mondta. A magyar oktatók jelentős többsége igen egységesen kiállt az önálló magyar főtanszék létrehozatala mellett, csak hat kollégájuk csatlakozott a román állásponthoz, másokat sem lefizetéssel, sem fenyegetéssel nem tudtak eltántorítani a magyar ügy mellől – mondotta. Az ügynek erkölcsi vonzata is van, hisz Európában minden jelentős kisebbség rendelkezik önálló felsőoktatási rendszerrel, amelybe a többség nem szól bele, ez megilleti hát az erdélyi magyarságot is – fogalmazott Brassai professzor, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy a tanügyi törvény kijelentő, nem pedig feltételes módban rendelkezik a magyar főtanszék létrehozataláról. Aggódva szólt a MOGYE visszaminősítéséről, ennek következményeiről, kiemelte, az önálló magyar karnak nem kellene tanárhiánnyal küszködnie, jeles magyarországi egyetemek ajánlottak segítséget szakemberek és felszerelések terén egyaránt, így akkreditációs gond sem lehet – magyarázta. Hlavathy Katalin pedig a diákok szemszögéből vázolta a helyzetet: „Nem az a gond, hogy románul is kell tanulni, hanem az, hogy nem tanulhatunk magyarul rendesen” – fogalmazott. Soós-Szabó Klára, a Hargita Megyei Családorvosok Szövetségének elnöke azokat a félelmeket igyekezett eloszlatni, hogy a magyarul tanuló orvosok nem tudnak majd szót érteni román betegeikkel. Szilágyi Zsolt, az EMNP országos alelnöke, az előadáson részt vevő nagyszámú MOGYE-s diák és a közvélemény figyelmét is felhívta: nem szabad magukra hagyni a harcban a Brassai Attilához hasonló, egy-egy ügyet következetesen képviselőket. Emlékeztetett, Hantz Pétert és Kovács Lehelt eltávolították a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemről, mert cserbenhagyta őket a politikum is, de kollégáik sem álltak ki mellettük, és ennek nem szabad megismétlődnie. A román hatalom számára fontos megakadályozni a MOGYE magyar karának létrejöttét, ez nagy szolgálatot tenne asszimilációs munkájukban, hisz a szülők, főleg szórványban, könnyebben adják román óvodába gyermeküket, ha nem biztosított minden szinten, még egyetemen is a magyar oktatás lehetősége számukra – fejtette ki Szilágyi Zsolt. Kincses Előd a következő jogi lépésekről beszélt, ha nem születik kedvező döntés alapfokon, folytatják a harcot, s igyekeznek mindenképpen elérni, hogy a következő tárgyalást más megyébe helyezzék. Hantz Péter a plágiumbotrányokról beszélt, ő ásta ki, leplezte le s küldte el az illetékes fórumokra a MOGYE-t vezető román professzorok vétkét bizonyító dokumentumokat, érlelődik a botrány, készítik a nemzetközi terepet is, és a román szakbizottságoknak, minisztériumnak előbb-utóbb színt kell vallania. Románia nem jogállam, nekünk itteni bíróságon igazunk nem lesz – vélekedett, éppen ezért meggyőződése, csak nemzetközi nyomásra érhető el eredmény. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. október 5.Ne szólj szám, nem fáj fejemEgy érdekes névsor: Becsek-Garda Dezső, Sógor Csaba, néhai Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly. Tegyük hozzá Csapó József volt szenátort, a Székely Nemzeti Tanács alapító elnökét, a legelső székelyföldi autonómiastatútum kidolgozóját. A listán levőknek két közös nevezőjük van: a székelyföldi autonómiastatútum elfogadását javasolták a román törvényhozásban, és jelenleg egyikük sem tagja Románia parlamentjének. Gondolom, ez a „véletlen” egybeesés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a román felsőházban a 9 RMDSZ-es szenátor közül a jelen lévő 5-ből (!) senki sem mert megszólalni a területi autonómia statútuma törvénytervezetének szeptemberi vitájában. A hősiesen rettegő romániai magyar képviseletünktől joggal kérdezhetjük: ha egy ilyen alkalommal nem próbálnak higgadtan, intelligensen érvelni a területi autonómia és decentralizáció felettébb hasznos voltáról, mit gondolnak, mikorra fog eljutni oda a román közgondolkodás, hogy belássa, erre szükség van, ez nemcsak a romániai magyaroknak, hanem valamennyi román állampolgárnak hasznára válna? Itt volt az alkalom, hogy a Törvényhozási Tanács (Consiliul Legislativ) téves, az európai normákat és a román alaptörvényt félrefordító, félremagyarázó érveit a nyilvánosság előtt megcáfolják. Idézhették volna az Európa Tanács 2003/1334-as számú határozatában foglalt rendelkezést, amely a Nemzeti Kisebbségek Védelmére Vonatkozó Európai Keretegyezményre hivatkozik. A keretegyezmény kimondja, hogy ,,a felek megfelelő intézkedéseket hoznak a gazdasági, társadalmi, a politikai és kulturális élet minden területén a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek és a többséghez tartozók között teljes és tényleges egyenlőség előmozdítása érdekében.” Elmagyarázhatták volna, hogy az idézett passzus, valamint az Európa Tanács 1993/1201-es számú ajánlása sem támasztja alá a Törvényhozási Tanácsnak azt a véleményét, miszerint az európai intézmények nem támogatják az aszimmetrikus régióknak mint államon belüli entitásnak etnikai alapon való létrehozását. Megszoktuk, hogy legalább a választási kampányok idején az RMDSZ az autonómiával kampányol, rábiggyesztve az aradi Szabadság-szoborra az „Együtt az autonómiáért!”, avagy az „Autonómiát Székelyföldnek!” jelszavát. Mindenkori kampánytémájuk és az RMDSZ programjába foglaltak ellenére semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy a székelyföldi autonómiastatútum vitájában hallgattak, mint a csuka. Ráadásul főtitkári gőggel büszkén bevallották azt, hogy 22 évvel az RMDSZ létrehozása után még mindig nincs a szervezet által kidolgozott és felvállalt autonómiastatútum. Kovács Péter a Krónikában azt fejtegette, hogy „koalíció, partneri viszony kell a többséggel és persze olyan tervezetet kell benyújtani, ami elfogadható”. A nyilatkozó tehát egyetért az autonómiastatútum elutasításával, mivel az „nem elfogadható”, ugyanakkor szorgalmazza a bármi áron való koalíciókötést azzal a Szociálliberális Unióval (USL), amelyik elsősorban magyarellenes retorikájával került hatalomra, és azonnal visszavonatta az általa megbuktatott kormánynak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának létrehozására vonatkozó határozatát. Victor Ponta miniszterelnök marosvásárhelyi tárgyalásain egyértelműsítette, hogy továbbra sem ért egyet a tanügyi törvény által előírt önálló magyar főtanszékek létrehozásával. Ennek ellenére az RMDSZ politikai alelnöke azzal dicsekszik, hogy ellenzékből is létrehozták a „magyar karokat”, noha a frissen módosított chartával egyelőre még magyar főtanszékeket sem hoztak létre! A MOGYE szenátusának szeptember 28-i óvatos meghátrálását elsősorban a magyar tanerők és diákok kiállása, az RMOGYKE és a szülők tüntetései, a plágiumbotrányok, valamint a nemzetközi odafigyelés idézte elő. Az RMDSZ csúcsvezetése által áhított koalíciókötéssel kapcsolatban elmondhatom, sohasem állítottam és most sem állítom, hogy ab ovo nem szabad kormánykoalíciót kötni. Ugyanakkor igencsak vitathatónak tartom azt, hogy ha törik, ha szakad kormányra kell kerülni azért, hogy mintegy 200 ember jó állást kapjon annak árán, hogy cserébe feláldozzák a romániai magyarság hosszú távú megmaradását, gyarapodását. A magyarfalókkal való koalíciónak külföldön az lenne az olvasata, hogy a romániai magyarság helyzete kifogástalan, az RMDSZ pedig régi jó szokásához híven nem kritizálná azt a kormányt – bármit is tesz –, amelynek haszonélvezője. A lista másik tanulsága: az RMDSZ mindenkori csúcsvezetése sosem védte meg azokat, akik határozottan képviselték a magyar közösség érdekeit, és ezáltal magukra vonták a többségiek haragját. Példaként említem Király Károly, Tőkés László és néhai Pálfalvi Attila tanügyi államtitkár esetét. Úgy néz ki, hogy a gyászos tradíció folytatódik, mert a csúcsvezetés minden további nélkül rábólintott arra, hogy a magyar oktatás érdekeit karakánul és profi módon képviselő Dr. Szabó Béla profeszszort román követelésre ne válasszák meg a magyar oktatásért felelős rektorhelyettesnek. Ha beleegyezünk abba, hogy a magyarság képviseletével szemben vétójogot gyakoroljon az ultranacionalista román szenátus, előbb-utóbb kizárólag csak rommagyarok „képviselhetik” érdekeinket a MOGYE szenátusában is. Jellemző, hogy a MOGYE törvénytelenül, érvényes charta nélkül megválasztott szenátusában bennmaradtak a sztrájktörő „magyarok”, illetve továbbra is megmarad a szenátusban a kétharmados román többség, amelyik a jövőben is bármilyen törvénytelen, magyarellenes döntést meghozhat. Mit sem számít az, hogy a képviseleti demokrácia alapelvei szerint a „multikulturális” egyetem szenátusában érvényesíteni kellene a paritás elvét, vagy legalább az etnikai arányosságét. Ez a faramuci helyzet még messze nem oldotta meg a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés helyzetét, éppen csak kimozdította a holtpontról. A választások után derül ki, hogyan is áll a magyar oktatás helyzete, mennyire fogják betartatni a 2011/1-es számú tanügyi törvény 135. szakaszának rendelkezéseit. Kincses Előd A szerző marosvásárhelyi ügyvéd Krónika (Kolozsvár) 2012. október 29.MOGYE: Kincses Előd szerint nincs előrelépés, folytatódik a pereskedésA chartamódosítás ellenére is folytatja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ellen indított pert a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE). A civil szervezet jogi képviselője, Kincses Előd úgy véli, az egyetem alapokmányán történt változtatások lényegtelenek, hisz a charta még mindig nem tartja teljes egészében tiszteletben az új oktatási törvény 135. cikkelyét. „Ezek afféle nesze semmi, fogd meg jól módosítások voltak. Lényeges kérdésekben még mindig nincs változás, hisz a magyar diákok még mindig nem gyakorlatozhatnak magyar nyelven, arról nem is beszélve, hogy nem is államvizsgázhatnak anyanyelvükön. Ugyanakkor a szenátusban a román vezetők a maguk kétharmados többségével ezentúl is azt tehetnek, amit akarnak. Ez a kétharmad-egyharmad arány egy magát multikulturálisnak nevező egyetemen összeegyeztethetetlen a demokrácia elveivel” – szögezte le az ügyvéd. A Maros megyei törvényszék november 21-ére tűzte ki a következő tárgyalást. Mint ismeretes, a charta kiegészítéséről ezelőtt több mint egy hónappal született egyezség az egyetem román nemzetiségű vezetői és a magyar oktatók képviselői között. Annak dacára, hogy a charta 206. cikkelyébe bekerült a legutóbbi módosítás szeptember 28-i dátuma, a megváltoztatott alapokmány csak a múlt hét második felétől olvasható az egyetem honlapján. Addig többen is kételkedésüknek adtak hangot a módosítást illetően. „Nincs ok aggodalomra – jelentette ki lapunknak Szilágyi Tibor rektorhelyettes. – Nekem is jelezték, hogy a honlapon még mindig a régi charta szerepel, de miután szóltam a rektornak, a világhálóra felkerült az új változat”. Szilágyi Tibor korábban úgy nyilatkozott, hogy az Ecaterina Andronescu tanügyminiszter közvetítésével született, hétpontos egyezségből a MOGYE vezetői az első három feltételt az elmúlt hónap leforgása alatt teljesítették. Azontúl, hogy az egyetem szenátusa beírta az intézmény chartájába a magyar tagozat létére vonatkozó passzust, módosították a választási szabályzatot is, amely immár kimondja, hogy a magyar tagozat maga választja vezetőit. Sikerült megválasztani a magyar nemzetiségű rektor- és dékánhelyetteseket, illetve kiegészíteni a szenátust. A következő lépés a megfogyatkozott magyar oktatói testület felduzzasztása lenne, erre viszont Szilágyi szerint az idei évben már nem kerülhet sor. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár), 2012. október 30.Kincses Előd: nincs előrelépés a MOGYE-ügybenA chartamódosítás ellenére is folytatja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ellen indított pert a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület. A civil szervezet jogi képviselője, Kincses Előd úgy véli, az egyetem alapokmányán történt változtatások lényegtelenek, hisz a charta még mindig nem tartja teljes egészében tiszteletben az új oktatási törvény 135. cikkelyét. „Ezek afféle nesze semmi, fogd meg jól módosítások voltak. Lényeges kérdésekben még mindig nincs változás, hisz a magyar diákok még mindig nem gyakorlatozhatnak magyar nyelven, arról nem is beszélve, hogy nem is államvizsgázhatnak anyanyelvükön." – szögezte le az ügyvéd. Ugyanakkor a szenátusban a román vezetők a maguk kétharmados többségével ezentúl is azt tehetnek, amit akarnak. Ez a kétharmad-egyharmad arány egy magát multikulturálisnak nevező egyetemen összeegyeztethetetlen a demokrácia elveivel” – tette hozzá. A Maros megyei törvényszék november 21-ére tűzte ki a következő tárgyalást. Mint ismeretes, a charta kiegészítéséről ezelőtt több mint egy hónappal született egyezség az egyetem román nemzetiségű vezetői és a magyar oktatók képviselői között. Szilágyi Tibor, rektorhelyettes korábban úgy nyilatkozott, hogy az Ecaterina Andronescu tanügyminiszter közvetítésével született, hétpontos egyezségből a MOGYE vezetői az első három feltételt az elmúlt hónap leforgása alatt teljesítették. Azontúl, hogy az egyetem szenátusa beírta az intézmény chartájába a magyar tagozat létére vonatkozó passzust, módosították a választási szabályzatot is, amely immár kimondja, hogy a magyar tagozat maga választja vezetőit. Sikerült megválasztani a magyar nemzetiségű rektor- és dékánhelyetteseket, illetve kiegészíteni a szenátust. A következő lépés a megfogyatkozott magyar oktatói testület felduzzasztása lenne, erre viszont Szilágyi szerint az idei évben már nem kerülhet sor. Vox Fm Rádió / Krónika Erdély.ma 2012. október 31.MOGYE – Van minek örülni, eltávolodtunk a holtponttól?A sokat reklámozott holtpontról való elmozdulás valójában azt jelenti, hogy továbbra is fennmaradt a MOGYE szenátusában a kétharmados román többség. Joggal kérdezhetjük: hol van az a paritás, amelyért a magyar diákok és tanerők 1990 tavaszán hetekig sztrájkoltak? Továbbra sem számít az, hogy a képviseleti demokrácia alapelvei szerint a "multi-kulturális" egyetem szenátusában érvényesíteni kellene a már említett paritás elvét, vagy legalább az etnikai arányosságét. A magyar orvos- és gyógyszerészképzés sorsa kizárólag a nem éppen magyarbarát kétharmados román többségtől függ. Igencsak kérdéses, hogy valaha is hajlandóak lesznek-e betartatni a 2011. évi 1-es tanügyi törvény 135. szakaszának rendelkezéseit. Ezek előírják, hogy a multikulturális egyetemeken kötelező módon létre kell hozni a nemzeti kisebbség nyelvén az önálló főtanszékekbe szervezett tagozatokat, oktatási vonalakat. Szilágyi Tibor, frissen választott prorektor azt közölte a magyar tanerőkkel, hogy a magyar tagozatot érintő változások a charta 2, 39/3, 121/3. paragrafusaiban vannak. A 2. pontban nem találtam semmilyen különbséget, a 39/3. bekezdés valóban új, azt rögzíti, hogy a magyar nyelvű oktatást magyar oktatási vonalban kell megszervezni, a tanügyi törvény minőséget garantáló 138. szakaszának 2. és 3. bekezdése rendelkezései szerint. Ez a megkötés pedig azt jelenti, hogy az évtizedek óta fojtogatott magyar nyelvű oktatás máról holnapra megfelelő számú képzett tanerőt kellene előrántson a kalapból. Szó sincs arról, hogy elfogadnák a magyarországi orvosi és gyógyszerészeti egyetemek javaslatát, amelyek felajánlották, hogy szükség szerint biztosítják a hiányzó tanerőket, hogy a magyar oktatás saját lábán állva fejlődhessen. Köztudott, 1946-ban is ezt a megoldást alkalmazták a kizárólag magyar nyelvű MOGYE jogelődjének a létrehozásakor, és ez a rendszer a Sapientián is működik. Ennek a rég bevált megoldásnak az elősegítése érdekében azt javasolta Daniel Funeriu volt tanügyminiszter, hogy a charta 55. szakaszába foglalják bele: a kisebbségi nyelven való oktatásban lehetséges társult oktatók foglalkoztatása. Erről, valamint a magyar főtanszékek létrehozásáról a charta mélyen hallgat, ráadásul a 38. szakasz második bekezdése továbbra is érvényben maradt. Ez pedig előírja azt, hogy a tanszékeket, amelyekbe tömörülnek az oktatási vonalak, a legmagasabb rangú tanerő vezeti, aki gyakorlatilag mindig román – szóval így néz ki a magyar oktatási "önállóság". Ennek a lényeges szakasznak a módosítása messze elmarad attól, amit a Daniel Funeriu akkori tanügyminiszter 2011. december 6-i átirata előírt. A miniszter szerint e szakaszba azt kellene belefoglalni, hogy az egyetemi autonómia alapján a MOGYE meghatározza az önálló magyar főtanszékekbe való szerveződést, a 2011. évi 1-es tanügyi törvény 135. szakasza rendelkezéseinek tiszteletben tartásával. A miniszteri átirat ismeretében joggal kérdezzük: az idézett módosítás mennyiben jelent valós előrelépést, hol van a politikai képviselet által emlegetett "ellenzékből létrehozott magyar tagozat"? A 121. szakasza harmadik bekezdése annyiban jelent előrelepést, hogy az első mondatot, amely szerint a vezetési struktúrák megválasztása azoknak a kollektíváknak a feladata, amelyekre a választások vonatkoznak, megtoldották azzal, hogy minden elektor a saját oktatási vonalára szavazhat. Szerintem az idézett régi szabályozást is így kell értelmezni, ráadásul mindmáig ez a gyakorlat érvényesült a MOGYE-választásokon. Ez lenne tehát az oly sokat dicsért előrelépés? Ami a szenátusi választásokat illeti, felidézem, hogy tavaly ősztől kezdve a magyar oktatók nagy része megtagadta a választásokon való részvételt, tiltakozván az újonnan elfogadott charta ellen. Mit sem törődve a magyar oktatók álláspontjával, a kétharmados szenátusi román többség 2012. február 8-án beválasztott hat janicsárt azok közül, akik vállalkoztak a "sztrájktörésre". Egyúttal felajánlotta a tiltakozóknak, hogy a fennmaradó 13 helyre válasszanak magyar oktatókat. Ezek után a nagy sikerként beharangozott 2012. szeptember 21-i paktum első pontja "megengedi", hogy a magyar oktatók 13 személyt beválasszanak a szenátusba. Ez azt jelenti, hogy a MOGYE törvénytelenül, érvényes charta nélkül megválasztott szenátusában benn maradtak a sztrájktörő magyarok, illetve továbbra is megmarad a szenátusban a kétharmados román többség, amely a jövőben is bármilyen törvénytelen, magyarellenes döntést meghozhat. A Szabó Béla professzor által a tavalyi választásokig betöltött prodékáni tisztségben a magyar tanári kar megkérdezése-szavazata nélkül a román kétharmad által kiválasztott Gábos-Grecu professzor a helyén maradt mint a magyar oktatási vonal képviselője!? A paktumba nem írták bele, de a magyar oktatók beleegyeztek abba, hogy a román többség vétójogot gyakoroljon Szabó Béla professzor prorektorrá választásával szemben. Helyette a románok támogatását élvező Szilágyi Tibor professzor lett a prorektor, aki nyilatkozataiban igencsak melegen üdvözölte a charta 2012. szeptember 28-i módosításait. Ha elemezzük a 2011. december 7-i charta mostani módosításait és közzétételének szokatlan módját, igen érdekes észrevételeket tehetünk, mivel a chartát felülvizsgáló bizottság már szeptember 17-én megfogalmazta az elvégzendő módosításokat. Ha ez igaz, akkor a charta módosítása nem tekinthető olyan engedménynek, amelyet szeptember 21-én tett a magyarok felé a román kétharmad, mivel a procedúrát már 17-én elindították. Az is előfordulhat, hogy az állítólagos előzetes lépéseket azért tették közzé a honlapon, nehogy úgy tűnjön, hogy a román fél bármiben is engedett a magyar tanerők követeléseinek. Egyébként legnagyobb meglepetésemre a tanügy-minisztérium 2012. 6. 20-i 10089. sz. átirata, amely jóváhagyta a MOGYE-chartát, azzal indokolja a jóváhagyást, hogy már júniusban létrehozták a magyar oktatási vonalat(?). Joggal kérdem: ha a magyar oktatás fejlesztéséről van szó, kinek lehet hinni? Csak halkan jegyzem meg, hogy átiratában a volt tanügyminiszter hasztalan követelte a charta 36, 46, 55, 62. és 70. szakaszainak az 2001. évi 1-es törvény 135. szakasza szerinti módosítását – ezeknek a magyar oktatás fejlesztését szolgáló rendelkezéseknek a chartába foglalásáról továbbra sem akar hallani a szenátus román többsége. A változtatás harmatgyengeségét az is igazolja, hogy a gyakorlatok továbbra is csak román és angol nyelven folynak, és az államvizsga-dolgozatokat sem lehet magyar nyelven megvédeni. Marosvásárhelyen nem csak a kombinát miatt nem tisztul a légkör! Kincses Előd Népújság (Marosvásárhely) 2012. november 2.MOGYE: eltávolodtunk a holtponttól?Szerkesztőségünkhöz elküldött írásában Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd úgy véli: kérdéses, hogy a MOGYE román többségű szenátusa hajlandó lesz betartani a tanügyi törvény előírásait. A sokat reklámozott holtpontról való elmozdulás valójában azt jelenti, hogy továbbra is fennmaradt a MOGYE szenátusában a kétharmados román többség. Joggal kérdezhetjük, hol van az a paritás, amelyért a magyar diákok és tanerők 1990 tavaszán hetekig sztrájkoltak? Továbbra sem számít, hogy a képviseleti demokrácia alapelvei szerint a „multikulturális” egyetem szenátusában érvényesíteni kellene a már hivatkozott paritás elvét vagy legalább az etnikai arányosságét. A magyar orvos- és gyógyszerészképzés sorsa kizárólag a nem éppen magyarbarát, kétharmados román többségtől függ. Igencsak kérdéses, hogy valaha is hajlandóak lesznek betartatni a 2011/1-es számú tanügyi törvény 135. szakaszának rendelkezéseit. Ezek előírják, hogy a multikulturális egyetemeken kötelező módon létre kell hozni a nemzeti kisebbség nyelvén az önálló főtanszékekbe szervezett tagozatokat, oktatási vonalakat. Szilágyi Tibor frissen megválasztott prorektor azt közölte a magyar tanerőkkel, hogy a magyar tagozatot érintő változások a charta 2, 39/3, 121/3 paragrafusaiban szerepelnek. A 2. pontban nem találtam semmilyen különbséget, a 39/3. bekezdés valóban új, azt rögzíti, hogy a magyar nyelvű oktatást magyar oktatási vonalban kell megszervezni, a tanügyi törvény minőséget garantáló 138. szakasza 2. és 3. bekezdéseinek rendelkezései szerint. Ez a megkötés pedig azt jelenti, hogy az évtizedek óta fojtogatott, magyar nyelvű oktatás máról holnapra megfelelő számú képzett tanerőt kellene előrántson a kalapból. Szó sincs arról, hogy elfogadnák a magyarországi orvosi és gyógyszerészeti egyetemek javaslatát, amelyek felajánlották, hogy szükség szerint biztosítják a hiányzó tanerőket, hogy a magyar oktatás saját lábán állva fejlődhessen. Köztudott, 1946-ban is ezt a megoldást alkalmazták a kizárólag magyar nyelvű MOGYE jogelődjének létrehozásakor, és ez a rendszer a Sapientián is működik. Ennek a rég bevált megoldásnak elősegítése érdekében azt javasolta Daniel Funeriu volt tanügyminiszter, hogy a charta 55. szakaszába foglalják bele, hogy a kisebbségi nyelven való oktatásban lehetséges társult oktatók foglalkoztatása. Erről, valamint a magyar főtanszékek létrehozásáról a charta mélyen hallgat, ráadásul a 38. szakasz második bekezdése továbbra is érvényben maradt. Ez pedig előírja, hogy a tanszékeket, amelyekbe az oktatási vonalak tömörülnek, a legmagasabb rangú tanerő vezeti, aki gyakorlatilag mindig román – szóval így néz ki a magyar oktatási „önállóság”. Ennek a lényeges szakasznak a módosítása messze elmarad attól, amit Daniel Funeriu akkori tanügyminiszter 2011. december 6-i átirata előírt. A miniszter szerint e szakaszba azt kellene belefoglalni, hogy az egyetemi autonómia alapján a MOGYE meghatározza az önálló magyar főtanszékekbe való szerveződést, a 2011/1-es tanügyi törvény 135. szakasza rendelkezéseinek tiszteletben tartásával. A miniszteri átirat ismeretében joggal kérdezzük, az idézett módosítás mennyiben jelent valós előrelépést, hol van a politikai képviselet által emlegetett „ellenzékből létrehozott magyar tagozat”? A 121. szakasz harmadik bekezdése annyiban jelent előrelepést, hogy az első mondatot, amelyik szerint a vezetési struktúrák megválasztása azoknak a kollektíváknak a feladata, amelyekre a választások vonatkoznak, megtoldották azzal, miszerint minden elektor a saját oktatási vonalára szavazhat. Szerintem az idézett régi szabályozást is így kell értelmezni, ráadásul mindmáig ez a gyakorlat érvényesült a MOGYE-választásokon. Ez lenne tehát az oly sokat dicsért előrelépés? Ami a szenátusi választásokat illeti, felidézem, hogy tavaly ősztől kezdve a magyar oktatók nagy része megtagadta a választásokon való részvételt, tiltakozván az újonnan elfogadott charta ellen. Mit sem törődve a magyar oktatók álláspontjával, a kétharmados szenátusi román többség 2012. február 8-án beválasztott hat janicsárt azok közül, akik vállakoztak a „sztrájktörésre”. Egyúttal felajánlotta a tiltakozóknak, hogy a fennmaradó 13 helyre válasszanak magyar oktatókat. Ezek után a nagy sikerként beharangozott szeptember 21-i paktum első pontja „megengedi”, hogy a magyar oktatók 13 személyt beválasszanak a szenátusba. Ez azt jelenti, hogy a MOGYE törvénytelenül, érvényes charta nélkül megválasztott szenátusában bennmaradtak a sztrájktörő magyarok, illetve továbbra is megmarad a szenátusban a kétharmados román többség, amelyik a jövőben is bármilyen törvénytelen, magyarellenes döntést meghozhat. A Szabó Béla professzor által a tavalyi választásokig betöltött prodékáni tisztségbe a magyar tanári kar megkérdezése-szavazata nélkül, a román kétharmad által kiválasztott Gábos-Grecu professzor a helyén maradt mint a magyar oktatási vonal képviselője?! A paktumba nem írták bele, de a magyar oktatók beleegyeztek abba, hogy a román többség vétójogot gyakoroljon Szabó Béla professzor prorektorrá választásával szemben. Helyette a románok támogatását élvező Szilágyi Tibor professzor lett a prorektor, aki nyilatkozataiban igencsak melegen üdvözölte a charta 2012. szeptember 28-i módosításait. Ha elemezzük a 2011. december 7-én elfogadott charta mostani módosításait és közzétételének szokatlan módját, igen érdekes észrevételeket tehetünk, mivel a dokumentumot felülvizsgáló bizottság már szeptember 17-én megfogalmazta az elvégzendő módosításokat. Ha ez igaz, akkor a chartamódosítás nem tekinthető olyan engedménynek, amelyet szeptember 21-én tett a magyarok felé a román kétharmad, mivel a procedúrát már 17-én elindították. Az is előfordulhat, hogy az állítólagos előzetes lépéseket azért tették közzé a honlapon, nehogy úgy tűnjön, a román fél bármiben is engedett a magyar tanerők követeléseinek. Egyébként legnagyobb meglepetésemre a tanügyminisztérium 2012. június 20-i, 10089. számú átirata – amely jóváhagyta a MOGYE chartáját – azzal indokolja a jóváhagyást, hogy már júniusban létrehozták a magyar oktatási vonalat! Jogos a kérdés: ha a magyar oktatás fejlesztéséről van szó, kinek lehet hinni? Csak halkan jegyzem meg, hogy átiratában a volt tanügyminiszter hasztalan követelte a charta 36., 46., 55., 62. és 70. szakaszainak a 2001/1-es törvény 135. szakasza szerinti módosítását – ezeknek a magyar oktatás fejlesztését szolgáló rendelkezéseknek a chartába foglalásáról továbbra sem akar hallani a szenátus román többsége. A változtatás harmatgyengeségét az is igazolja, hogy a gyakorlatok továbbra is csak román és angol nyelven folynak, és az államvizsga-dolgozatokat sem lehet magyar nyelven megvédeni. Marosvásárhelyen nemcsak a kombinát miatt nem tisztul a légkör! Kincses Előd A szerző marosvásárhelyi ügyvéd Krónika (Kolozsvár) 2012. november 7.Strasbourgban keres vigaszt Csegzi SándorA strasbourgi emberjogi bírósághoz készül fordulni Csegzi Sándor, miután a román igazságszolgáltatás elgáncsolta abban a szándékában, hogy függetlenként pályázza meg a parlamenti képviselői tisztséget. Mint ismeretes, a Maros megyei törvényszék, majd a táblabíróság azzal a formai kifogással utasította el az RMDSZ-ben betöltött tisztségeiről lemondott volt alpolgármestert, hogy az általa leadott támogató aláírások nem felelnek meg a törvény előírásainak. Csegzi egy eredeti példányt és három, közjegyző által hitelesített fénymásolatot mutatott be a választási irodában. A nyáron Smaranda Enache független polgármesterjelölttől még csak az ívek hitelesítését sem kérték. Négy évvel korábban azonban egy másik Maros megyei független jelöltet, Kincses Elődöt is a volt alpolgármester ívei ellen felhozott kifogással próbálták elutasítani. Akkor a bíróság az ügyvéd-politikusnak adott igazat. „Ezúttal nem számított a jogprecedens, a bírók ellenem döntöttek. A tárgyalás után azonban sajnálatukat fejezték ki, mondván, hogy azért ilyen kíméletlen a törvény a függetlenekkel szemben, mert így alkották meg a pártpolitikusok” – fejtette ki Csegzi Sándor. Szerinte, ha az igazságszolgáltató szervek méltányosan is ítélkeztek, érveik sántítanak, ugyanis a közjegyzők törvénye tisztán leszögezi, hogy az általuk hitelesített okiratok egyenértékűek az eredeti dokumentumokkal. Csegzi, aki a kialakult helyzet miatt a továbbiakban is Dorin Florea polgármester tanácsosa marad, a jövőben a választási törvény módosítása mellett fog lobbizni. A négy példányban gyűjtendő aláírásokon kívül teljesen logikátlannak tartja, hogy a független jelöltek csak akkor juthatnak be a törvényhozásba, ha körzetükben úgy nyerik el az első helyet, hogy a szavazatok felét plusz egyet szereznek. Ezzel szemben a pártpolitikusok esetében teljesen mindegy, hogy az első helyezett milyen arányban diadalmaskodott. Csegzi azt is méltánytalannak tartja, hogy míg a szavazóíveken a pártok sorsolás alapján eldöntött sorrendben jelennek meg, a függetlenek csakis utolsó helyen szerepelhetnek. A választási jelvényhez való jog is csak a politikai alakulatokat vagy szövetségeket illeti meg. A matematikus és fizikus Csegzi kiszámította, a támogató aláírások beszerzéséhez, ha egy kéttagú családnál tíz percet tölt, egy független jelöltnek napi 34 órára lenne szüksége. Még nehezebb helyzetbe kerül az, aki a parlament felsőházába szeretne bekerülni, az ő esetében ugyanis kétszer annyi aláírásra van szükség. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2012. november 22.A MOGYE védőügyvédje feljelentéssel fenyegetTegnap a Megyei Törvényszéken január 21-ére halasztották a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) keresetének a tárgyalását, amelyben az említett civil szervezet azt kérte, hogy az igazságügyi szervek érvénytelenítsék az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem júniusban jóváhagyott chartáját, mivel az továbbra sem felel meg az új tanügyi törvény nemzetiségi oktatásra vonatkozó előírásainak. Kérik továbbá, hogy tekintsék érvénytelennek az egyetemen februárban megtartott választásokat, mivel azokat érvénytelen szervezési és működési szabályzat alapján szervezték meg. Kincses Előd, a felperes ügyvédje az EMNT, EMNP és az MPP, Erdei Etel ügyvéd az RMDSZ perbe lépésének a jóváhagyását kérte, Gogolák Csongor ügyvéd pedig a MOGYE magyar diákszövetségének a perbe lépését indítványozta. Sabau Pop Ioan, a MOGYE ügyvédje a beavatkozások jóváhagyásának az elutasítása mellett érvelt, arra hivatkozva, hogy a politikum nem kellene beleszóljon az egyetem ügyeibe. Véleménye szerint a MOGYE-n meglevő harmóniát a politikum, főleg az RMDSZ beavatkozása rontotta meg. A perbe vonások elvi helybenhagyásáról tárgyaláson kívül dönt a bíró. A továbbiakban Kincses Előd azt kérte, hogy az egyetem nyújtson be egy iktatószámmal, keltezéssel, aláírással és pecsétjével ellátott chartát, amiről érdemben lehet tárgyalni. A jelenleg hatályos módosított változaton ugyanis, ami az egyetem honlapján olvasható, sem dátum, sem iktatószám, sem aláírás, sem pecsét nincs. Kérését elfogadták, és kötelezték az egyetemet az eredeti, érvényes irat benyújtására. Amikor a felperes ügyvédje azzal indokolta kérését, hogy az illetékesek által tökéletesnek mondott chartát a miniszterelnök és a tanügyminiszter nyomására több mint hét helyen kellett módosítani, Sabau Pop Ioan, a MOGYE ügyvédje kilátásba helyezte, hogy ha ez valóban így történt, befolyással való üzérkedés miatt feljelenti a miniszterelnököt és a tanügyminisztert is – számolt be Kincses Előd a törvényszéken történtekről. Mivel a feljelentést a rektornak és a szenátus elnökének kellene aláírnia, Leonard Azamfirei rektor véleményét is megkérdeztük, aki tegnap délután azt válaszolta, hogy nem értesült még sem a tárgyalásról, sem az ott elhangzottakról. Az aláírás nélküli chartáról elmondta, hogy attól a perctől kezdve, ahogy az egyetem honlapjára felkerült, hivatalos dokumentumnak kell tekinteni. (bodolai) Népújság (Marosvásárhely) 2012. december 7.A szabadság valóban terhekkel járSokadmagammal együtt állítom: magyar részről a március 16–21-ei események elsősorban a marosvásárhelyi és nem marosvásárhelyi magyar közösségről, a „kisemberekről” szólnak, és csak másodsorban a magyar (csúcs)politikusokról, akik többnyire nem tartózkodtak a városban, vagy nem vettek részt az eseményekben. László Márton és Novák Csaba Zoltán marosvásárhelyi fiatal történészek azt a fáradságos és elismerésre méltó feladatot vállalták, hogy a „fekete márciusként” elhíresült, 1990. március 16–21. közötti marosvásárhelyi eseményeket, a pogromszerű etnikai konfliktus előzményeit, kiváltó okait, lefolyását és következményeit kutatták, és egy nemrég megjelent, Marosvásárhelyen is bemutatott kötetbe foglalták. A szerzők – az előszóban tett vallomásuk alapján – az eddigi források alapján összegzés végzésére, az események történeti kontextusba helyezésére, az ok-okozati összefüggések feltárására törekedtek. Munkájukat elsősorban történeti rekonstrukciónak és értelmezésnek szánták. A kutatók számára elérhető, nem zárolt forrásokat használták fel. A már meglevőket (korábban megjelent publicisztikai jellegű művek, az egykori résztvevők visszaemlékezései, Fehér könyv) újakkal egészítették ki: sajtóban, főleg a helyi napilapokban megjelent írások, a Nemzeti Megmentési Front megyei jegyzőkönyvei, magyarországi külügyminisztériumi iratok. Gazdag „alternatív” forrásanyagnak bizonyult a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány irattárában található iratanyag: az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének iratai (már ami megmaradt, mert a köztudat szerint egyeseket úgy adtak át az államhatóságnak, hogy nem kapták vissza őket), a márciusi eseményeket vizsgáló bizottság dokumentumai, korabeli filmfelvételek, Miholcsa Gyula maratoni dokumentumfilmje. Az ún. oral history interjúanyaga elsősorban a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkájára épült. A könyv érdeme, hogy még időben megjelentetett, alapos dokumentálódásra alapozó történészi szakmunka. Nem kizárólagos, hiszen az 1990. márciusi események tárgyalásán kívül jelentős teret szentel a kommunizmus alatt tapasztalt kisebbségi megkülönböztetéseknek, az 1989-es rendszerváltás helyi lefolyásának, az átmenet problémáinak és etnicizálódásának (vezetőcserék, Vatra Româneasca, iskolaügy, MOGYE kérdése stb.), a sajtó konfliktusnövelő szerepének, a magyar–román viszony és a nemzetiségi kérdés alapos tanulmányozásának. Miközben az összegzés és a következtetések levonása során részletesen feltárja az etnikai konfliktusok jellemzőit, és nem hallgatja el az eseményeket generáló valós okokat: a Szekuritáte létjogosultságának az igazolása, ezért a hadsereg tudatos cselekedete az egymással szemben álló felek időben történő szét nem választása és az összecsapás kialakulása érdekében, a marosvásárhelyi román elit kompenzáló politikája a térvesztés ellensúlyozására, a sajtó gyűlöletkeltő szerepe, kommunikációs problémák – akár a magyarság félreértelmezhető türelmetlensége, naiv hite a gyors és valós változásokban. A marosvásárhelyi könyvbemutatón a szerzők szerényen bevallották, hogy a hasonló történészi munkák korántsem lehetnek tökéletesek, és a kiegészítések szükségességére buzdítottak. Sajnos a könyvbemutatót levezető politikus, aki egy személyben alapítványi elnök is, nem adott lehetőséget a hozzászólásoknak. Ezáltal bebizonyítva, hogy az 1990. márciusi marosvásárhelyi események megítélése túlpolitizált (magyar részről is), és sok esetben nem felel meg az egykori átélők, mai visszaemlékezők által tapasztalt valóságnak. A szerzők mentségére szolgál, hogy a magyar és a román politikusok által „kiszélesített csapáson” jártak, és fiatal koruknál fogva meghatározó saját élményekkel nem rendelkeznek. Sokadmagammal együtt állítom: magyar részről a március 16–21-ei események elsősorban a marosvásárhelyi és nem marosvásárhelyi magyar közösségről, a „kisemberekről” szólnak, és csak másodsorban a magyar (csúcs)politikusokról, akik többnyire nem tartózkodtak a városban, vagy nem vettek részt az eseményekben. Íme néhány fontosabb példa arra, ami kimaradt a könyvből és az eddigi történetírásból. Meg sem említtetik az RMDSZ-székház védelmét irányító Mihály József neve, egyáltalán nincs szó a kitartóan filmező fekete dobozos fiúkról, sőt még a korábbi megveretése miatt bekötött szemű, tízezrek által látott filmesről, az utóbb állítólag Svédországba menekült Farkasról sem. Egyetlen utalás sincs arra, hogy 1990. március 17–18-án sajátos hangulatban éppen Marosvásárhelyen került sor közel négyszáz résztvevővel a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége kongresszusára, amely az újkori erdélyi magyar politikatörténet első kongresszusa volt. Itt olvasták fel Sütő András talán utolsó, még két ép szemmel írt szövegét; itt szólalt fel Kincses Előd, miközben az ifjúsági ház falán „Halál Kincsesre!” felirat éktelenkedett; szerepelt Smaranda Enache és Szőcs Géza, állásfoglalás született a Vatra Româneasca sovén tevékenysége ellen, valamint az ülősztrájkot folytató orvostanhallgatók jogai mellett. A magyar ifjúságot tömörítő MADISZ-ról alig olvasunk a könyvben, nemcsak emberi történetek és átélések szintjén, hanem még politikai vonatkozásban sem: nem említtetik meg a székhely feldúlása, sőt az sem, hogy a három meghatározó ifjúsági szervezet (MADISZ, ODT, OTV) előremutató közös nyilatkozatot fogalmazott meg, melyben elítélte a márciusi eseményeket. Vajon hol élnek most azok az akkori merész fiatalemberek, Marcel Bolboacă és Traian Marcu, akik merték vállalni a véleményüket? Személyes átéléseim, a közemlékezet mintha helyenként párhuzamosan zajlana a többnyire politikailag megvilágított leírásokkal. A kötetet forgatva nem élem át újra 1990. március 19-én a zsúfolásig telt Vártemplomban a méltóságteljes tiltakozást, utána pedig a megyeháza előtt Kincses Előd lemondatását követelő román tömeg mögött éljenzésbe kezdő néhány tucatnyi magyar ember bátorságát. (A szinte egymásnak feszülő csoportokat fényképeztem egy harmadik emeleti lakás függönye mögül, amikor lefüleltek, és csupán lélekjelenlétemen múlott, hogy nem vertek meg.) Nem cseng fülemben az alaposan félrevezetett Görgény-völgyiek „Halál Bolyaira!” kurjantása, nem látom magam előtt az RMDSZ-székház emeleti ajtaját elzáró vasszekrény fölé célzott fejszecsapásokat. Nem idézem fel a március huszadikán este, éjjel a megyeházán uralkodó hangulatot, ráadásul a téren meggyújtott tüzeknél melegedő nyárádmentiek, máshonnan érkezettek és helyiek himnuszéneklésének a katarzisára gondolva, csak saját és mások emlékeire alapozhatok. Most vagy soha? Siker vagy kudarc? Katarzis vagy frusztráltság érzése? – az erdélyi magyarság közel 23 éves újkori történelmének ma is időszerű kérdései. Ki-ki ítélje meg saját maga, miből kaptunk többet. Köszönet a szerzőknek, hogy az 1989-es rendszerváltást követő, kezdetben eufóriában, később kisebbségi félelemben eltöltött hónapok történetét leírták, és új – korántsem teljes – adatokkal szolgálnak a történetírás számára. Miközben közösen valljuk: a szabadság valóban terhekkel jár. dr. Ábrám Zoltán (László Márton, Novák Csaba: A szabadság terhe, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2012, 286 oldal) Krónika (Kolozsvár) 2012. december 12.Szekusblog és emberiességMost, hogy lecsengett ez a borzasztó választási kampány, talán el kellene gondolkodnunk arról, kiket és milyen módon pécézünk ki mint szekus besugókat, és meddig hagyjuk büntetlenül lébecolni a zsaroló, erőszakoskodó tartótiszteket. A romániai magyar írók ügynökügyeivel kapcsolatos mondanivalómat két történet felelevenítésével kezdem. A tudomásom szerint egyetlen romániai-erdélyi magyar szamizdat, az Ellenpontok felszámolása után kézen fogva felkeresett ügyvédi irodámban egy házaspár azzal, hogy válni szeretnének. Néhány nap múlva, a válókereset benyújtása után a felperes feleség a következőket mondta: láttam, hogy az ügyvéd úr nagy szemeket meresztett, mivel kézen fogva jöttünk válni. Azért kell elválnom, mert férjemet, Molnár János református lelkészt az Ellenpontok szerkesztésében való részvételéért Papp László püspök megfosztotta palástjától. (Ugyanarról a kollaboráns püspökről van szó, aki a Tőkés László elleni kilakoltatási pert kezdeményezte 1989 tavaszán.) Férjemet azzal fenyegette a szekuritáté, hogy ha nem hagyja abba szamizdatos tevékenységét, akkor kapunk egy tízkilós húscsomagot (ez volt gyerekük testsúlya...). A tanárnő feleségnek pedig azt mondták, ha nem válik el, kirúgják a tanügyből, s ez esetben semmilyen jövedelmük sem lett volna. Végül is kitelepedtek Magyarországra. Az általam áttanulmányozhatott szekus megfigyelési dossziém csak az 1972–1986-os időszakot öleli fel – tehát amikor 1989-ben Tőkés Lászlót képviseltem a temesvári felkeléshez vezető kilakoltatási perben, állítólag nem álltam megfigyelés alatt. Erre azért hívom fel a figyelmet, mivel környezetemben elsősorban nem magyar irodalmárok forgolódtak, akiknek akár utólagos lejáratásához bizonyos ultranacionalista román körök érdeke fűződhet, hanem olyan emberek, akik a román hatalomnak jelenleg is politikai szolgálatot tehetnek. Szekusdossziémban található egy ügynöki jelentés, miszerint a gyűléseken újabban nagyon elvszerű hozzászólásaim vannak. Ha csak annyit tudnék, hogy az illető besúgott, akkor Könczei Csilla stílusában blogbejegyzésben ki kellene pécézzem néhai ügyvédkollégámat, és családja kétségbeesetten olvashatná, hogy milyen hitvány apjuk volt. A Ceausescu-korszak második felében három politikai perben láttam el ügyvédi képviseletet, tehát közvetlenül tapasztaltam, mire is volt képes a szekuritáté azért, hogy megtörje, megalázza, emberi méltóságától megfossza a politikai ellenállókat. Ezenkívül a tíz kivégzéssel és 47, átlag 17 éves börtönbüntetéssel járó Szoboszlai-per anyagát is megismertem, a túlélőkkel elbeszélgettem. Ezek alapján meggyőződéssel vallhatom azt, hogy volt politikai elítéltet, ha történetesen megtörték és besúgásra kényszerítették, csak olyan embernek van joga megbélyegezni, aki hasonló körülmények között ellenállt. De azt is tudni kell, hogy mit jelentett, ártott-e vele a besúgottnak, hiszen például az elvszerű hozzászólás ismertetése aligha árthatott valakinek – legfeljebb magának a besúgónak, akiről a tartótiszt megállapította, hogy hasznavehetetlen. A nacionál-kommunista román hatalomnak volt még egy igen perfid húzása. 1964-ben elkezdték különutasnak számító politikájukat, kijelentvén, hogy a szovjet–kínai vitában semlegesek. Küldöttséget menesztettek az Egyesült Államokba és politikai-gazdasági támogatásért folyamodtak. Az USA mindezt a politikai foglyok szabadon bocsátásától tette függővé. Az Államtanács azonban nem egyetlen kegyelmi rendelettel engedte szabadon a politikai foglyokat, hanem, ahogy ez mostanra kiderült, hónapokon át szotyogtatta a kegyelmi rendeleteket. Ezt a helyzetet sok esetben arra használták fel, hogy megzsarolják a politikai foglyokat, mondván, hogy csak akkor engedik őket szabadon, ha vállalják, hogy besúgók lesznek. Nem lehet csodálkozni azon, hogy legkevesebb hétévi borzasztó börtön után egyesek aláírtak – de ez még nem bizonyítja azt, hogy szabadlábra kerülve ártottak valakinek, ehhez meg kell ismerni a jelentéseket! Huszonkét évvel a fordulat után a szekuritátés tartótiszteket kellene előállítani, nagy nyugdíjuktól megfosztani őket, és feltétlen el kellene kerülni azt, hogy ehelyett a börtönviselt, megzsarolt, megalázott, időközben elhunyt, tehát védekezni képtelen volt politikai elítéltek becsületébe gázoljunk. Erre még a szeretett apa emlékének ápolása sem jogosít fel senkit! Kincses Előd Népújság (Marosvásárhely) 2012. december 17.Pert nyert Brassai Attila a MOGYE vezetősége ellenBrassai, aki egyben a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke is, azok után fordult a Maros megyei törvényszékhez, miután a MOGYE volt rektora, Constantin Copotoiu ez év március 19-én hozott 177-es határozatában írásbeli megrovásban részesítette, mivel véleménye szerint megsértette „az akadémiai közösség lojalitási szabályait”. Pert nyert Brassai Attila, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) professzora (képünkön) az intézmény vezetősége ellen. Brassai, aki egyben a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke is, azok után fordult a Maros megyei törvényszékhez, miután a MOGYE volt rektora, Constantin Copotoiu ez év március 19-én hozott 177-es határozatában írásbeli megrovásban részesítette, mivel véleménye szerint megsértette „az akadémiai közösség lojalitási szabályait”. A magyar orvosprofesszor az Európai Parlament meghívásának eleget téve, Strasbourgban ismertette az egyetemi szenátus román tagjai által jóváhagyott charta, tanügyi törvényt sértő rendelkezéseit. Brassai bemutatta azokat a kifogásokat, amelyeket a Boc-kormány tanügyminisztere, Daniel Funeriu 2011. december 16-i átiratában megfogalmazott, indítványozva a kisebbségi oktatás kiterjesztésére vonatkozó előírásoknak a chartában való rögzítését. Mint ismeretes, a másik két multikulturálisként meghatározott egyetem, a kolozsvári Babeş–Bolyai és a marosvásárhelyi művészeti minden további nélkül belefoglalta a saját alapszabályába a 2011. évi 1-es tanügyi törvény 135-ik szakaszának a kisebbségi oktatás bővítésére vonatkozó rendelkezéseit. Miután Brassai Attila az európai fórumok elé tárta a MOGYE szenátusának sajátos törvényértelmezését, az egyetem vezetősége megtorló intézkedéseket hozott ellene. Az öt tárgyalás után megszületett ítélet az első olyan törvényszéki döntésnek számít, amelyben a marosvásárhelyi taláros testületek előtt pervesztes a MOGYE vezetősége. Az egyetem eddig valamennyi etnikai színezetű perét megnyerte, többek között a román kormánnyal szemben is. A megyei törvényszék ezúttal elfogadta az oktató panaszát és érvénytelenítette az ellene szóló fegyelmi határozatot. A Brassai jogi képviseletét ellátó Kincses Előd ügyvéd véleménye szerint sokat nyomhatott a latban az, hogy az EP Kisebbségi Munkacsoportjának társelnökei, François Alfonsi és Gál Kinga átiratban kifogásolták a marosvásárhelyi egyetem magyar kisebbségellenes gyakorlatát és felhívták a figyelmet az európai értékek tiszteletben tartásának fontosságára. Kérdésünkre, hogy a nyertes csata után számít-e a háború folytatására, Brassai Attila igennel válaszolt. „Lehet, hogy a törvényszéki ítélet nyomán az új rektor kénytelen eltörölni a megrovást, ám ez még nem ad okot túlságos derűlátásra. Nem igaz, hogy az egyetemen nem változott valamelyest a hangulat, de meggyőződésem szerint a régi reflexek még mindig működnek és a számlák törlesztése folyik” – fejtette ki a Krónikának a BKB elnöke, aki szerint a MOGYE-vezetők Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2012. december 18.Az Öllerer-adományÖllerer Klára a híres marosvásárhelyi kertészdinasztia leszármazottja 2010. október 19-i magánvégrendeletével jelentős vagyont hagyott a dévai Szent Ferenc Alapítványra. A végrendelkező 2011. március 2-án elhunyt. A kézzel írt végrendelet rendelkezéseit törvényes örököse (néhai testvérének, Öllerer József tévéoperatőrnek leánya, Öllerer Kinga) tiszteletben tartotta. A 2012. július 5-i hagyatéki bizonyítvány alapján az alapítvány olyan nagy értékű ingatlan vagyonnal gyarapodott, amelyik nagyságrendekkel meghalad minden hasonló támogatást. Öllerer Klára végrendelete alapján a Szent Ferenc Alapítvány megszerezte azt a két értékes lakóházat és udvarát, amelyek mellől kisajátították a volt kertészet területét, azért, hogy a Poklos-patak mellé felépítsék a tömbháznegyedet. Ezenkívül tulajdonába került egy marosvásárhelyi tömbházlakás, valamint 24.400 négyzetméter koronkai szántó. Öllerer Klára, aki ilyen módon mintegy kétszázezer euróval támogatta az alapítványt, igazán megérdemli, hogy nemes tettét nyilvánosságra hozzuk. Ismerve az Öllerer család jelentős szerepét a régi Marosvásárhely fejlesztésében üdvös lenne a létrehozandó új otthont Öllerer otthonnak elkeresztelni. Kincses Előd Népújság (Marosvásárhely) 2012. december 18.Brassai Attila professzor sikeres munkajogi pereA Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem akkori rektora, prof. dr. Constantin Copotoiu 2012.03.19-i 177-es határozatával írásbeli megrovásban részesítette dr. Brassai Attila professzort, mivel állítólag megsértette "az akadémiai közösség lojalitási szabályait" azzal, hogy az Európai Parlament meghívásának eleget téve Strasbourgban ismertette az egyetemi szenátus román tagjai által jóváhagyott Charta tanügyi törvényt sértő rendelkezéseit. A professzor bemutatta azokat a kifogásokat, amelyeket a Boc-kormány tanügyminisztere, Daniel Funeriu 2011. december 16-i átiratában megfogalmazott, indítványozva a kisebbségi oktatás kiterjesztésére vonatkozó előírásoknak a Chartában való rögzítését. A másik két multikulturálisként meghatározott egyetem, a kolozsvári Babes-Bolyai és a marosvásárhelyi Művészeti minden további nélkül belefoglalta a saját Chartájába a 2011. évi 1-es tanügyi törvény 135. szakaszának a kisebbségi oktatás bővítésére vonatkozó rendelkezéseit. Ezt a MOGYE kétharmados román többségű szenátusa a mai napig nem tette meg, de a Ponta-kormány ennek ellenére 2012. június 21- én jóváhagyta a törvénysértő Chartát. Brassai professzor a Maros megyei Törvényszéken megtámadta a fegyelmi határozatot és öt tárgyalás után megszületett az első olyan ítélet, amelyben a marosvásárhelyi bíróság előtt pervesztes lett a MOGYE vezetősége, akik eddig a román kormánnyal szemben is sorra nyerték meg peres ügyeiket. A megyei törvényszék a professzor panaszát elfogadta és érvénytelenítette a fegyelmi határozatot. A jogi képviseletet ellátó dr. Kincses Előd ügyvéd véleménye szerint sokat nyomhatott a latban az, hogy az EP Kisebbségi Munkacsoportjának társelnökei, Francois Alfonsi és Gál Kinga átiratban kifogásolták a MOGYE magyar kisebbségellenes gyakorlatát és felhívták a figyelmet az európai értékek tiszteletben tartásának fontosságára. Népújság (Marosvásárhely) 2012. december 22.Hisztériakeltés jobbról-balrólAmikor Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt Tusnádfürdőn leszögezte azt a történelmi tényt, hogy a baloldal időnként ráront saját nemzetére, nagy hörgés támadt az érintettek sajtóholdudvarában. E nemzetellenes, internacionalista politikai réteg hamar eltűnne a történelem színpadáról az általa megteremtett tudatipar nélkül, hiszen a francia forradalomtól errefelé megtett kétszáz esztendős útját hullahegyek, tönkretett államok és társadalmak szegélyezték. De mivel – térségünkben különösen – sikerült eluralnia a legfontosabb véleménysokszorosító pozíciókat a médiában, az oktatásban, bizonyos mértékben pedig még az egyházon belül is (gondoljunk a szégyenteljes egyházi reakciókra a trianoni harangozással kapcsolatban), egyfajta véleménymonopóliumra tett szert, amely Magyarországon csak mostanában kezd töredezni. A küzdelem sajnos két egymást kizáró stratégia mentén zajlik. A nemzeti erők zászlóshajója, a Fidesz a jelek szerint nem tudja eldönteni, miként reagáljon az időről időre kiújuló baloldali médiahisztériára: megkísérelve leleplezni annak fonák, farizeus mivoltát, vagy beállva a kórusba, mint legutóbb a Gyöngyösi-ügy kapcsán. A látszatrettegés, a nem létező náci veszély falra festése olyan fegyvere a baloldalnak, amelyet bármikor elő tud húzni, s ha éppen nincs ürügy a közhangulat feltüzelésére, kreálnak maguknak. Érdekes és megfontolandó, hogy épp egy balliberálisnak mondható párttal, az LMP-vel szimpatizáló blogger (Boldogok a sajtkészítők) mutatott rá a legélesebben, hogy „összefogni a képzeletbeli fasiszta rém ellen” nem jelent mást, mint „összefogni a globális világrend védelmében”. Nem kell túl sok rosszindulat ahhoz, hogy az elmúlt 22 év történetét a baloldali médiahisztériákra fűzzük fel. Amolyan állatorvosi ló jellegű műbalhé volt a hordóügy, amikor Tölgyessy Péter SZDSZ-es frakcióvezető demagóg(Antall-)kormányellenes felszólalását valaki azzal a bekiabálással jutalmazta a kilencvenes évek elején, hogy „hordót a szónoknak”, amit egyesek úgy akartak hallani, hogy „hordót a zsidónak”. Lett is belőle országos médiahisztéria. Az esethez tartozó legemlékezetesebb sztorit a nemzeti oldal egyik jeles újságírója mesélte szűk körben, aki egy budapesti sajtóképzés keretében megtapasztalhatta, miként működik a baloldali újságírás. Egyik oktatójuk elmondta: ha majdani munkájuk során a hallgatóknak az igazság megírása és a kenyérkeresés közül kell választaniuk, gondolkodás nélkül az utóbbit részesítsék előnyben. Példaként hozta fel, hogy ő többször is meghallgatta az imént említett parlamenti beszélgetésről készült felvételt, s noha nem sikerült beazonosítania, hogy bárki is azt kiabálta volna: „hordót a zsidónak”, mégis ezt írta, mert, úgymond, ezt kellett írnia. Felidézhetjük, miképpen forgatták ki Fónay Jenő megfogalmazását, miszerint negyven év kommunista diktatúra után a fasizmust akarja elítélni a bolsevista bérenc. Talán nem volt igaza Fónaynak? A magyar társadalomnak 1991-1992-ben valóban a fasiszta veszély volt a problémája, és nem az, hogy a bukott rendszer kulcsfigurái továbbra is vezérigazgatói, főszerkesztői, képviselői és államtitkári (!) székekben ültek? De visszaemlékezhetünk Csoóri Sándor lényeglátó cikkére, a Nappali holdra is, amely a zsidóság magyar szellemi életben betöltött szerepét elemezte higgadtan, empátiával, a legcsekélyebb indulat nélkül, mégis tiltakozóhullámot indított el. Nemrég Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő elnézést kért a pontatlan fogalmazásért, ugyanakkor olyan problémát vetett fel, amely létező elméleti és gyakorlati dilemma valamennyi államban, de leginkább a kulturálisan átszínezett, európai típusú nemzetállamokban – Izraelt is ideértve. Megengedi-e egy ország, hogy olyan személyek töltsenek be meghatározó tisztségeket az államigazgatásban, akiket más államhoz is állampolgársági kötelék fűz? Olyan kérdés ez, amelyre több nemzetközileg szalonképesnek tekintett válasz adható. Korábban Romániában sem lehetett valaki képviselő, de még jelölt sem, ha más állampolgársággal is rendelkezett. Erre való hivatkozással nem engedték indulni Kincses Elődöt a 2000-es választásokon, noha jelezte, hogy kész feladni magyar állampolgárságát, sőt, bemutatta Mádl Ferencnek írott levelét, melyben lemondott arról. Szlovákia nemcsak, hogy nem engedi állami tisztségek betöltését többes állampolgároknak, de olyan szabályozást fogadott el, melynek értelmében automatikusan elveszíti bárki szlovák állampolgárságát, amint egy másik állam polgárává válik. Izrael kevésbé szigorú, de ott sem lehet valaki képviselő vagy kormánytag, míg le nem mond esetleges másik állampolgárságáról. Mégsem ez veri ki a biztosítékot New Yorkban és az EU-ban – ahol egyesek immár a Jobbik betiltását követelik –, hanem Gyöngyösi Márton kijelentése. Nem azért tüntet a Jobbikon kívül valamennyi parlamenti párt, mert egyre-másra fosztják meg felvidéki magyar testvéreinket szlovák állampolgárságuktól, hanem azért, mert valaki Magyarországon az izraeli hozzáállásnál megengedőbb megoldást tart követendőnek. Talán nem tartozik a választópolgárokra, hogy valakinek van-e a magyaron kívül más állampolgársága? Gyöngyösi szerint azért is számon kell tartani a többes állampolgárokat – ő az izraelieket említette, vélhetően nem függetlenül attól, hogy ezen állam elnöke helyezte kilátásba Magyarország felvásárlását –, mert nemzetbiztonsági veszélyt jelenthetnek. Kétségtelenül kemény kijelentés, mely sokak számára igazságtalannak tűnhet. A sors ugyanis Magyarországhoz teljesen lojális embereket is többes állampolgárokká tehetett. No de elegendő ok ez a médiahisztériára, egységfrontos tüntetésre? Nem világos, hogy ez is menetrendszerű „baloldali” műbalhé? A sok esetben lényeglátó Bayer Zsolt is arra céloz, hogy Gyöngyösi Márton kijelentése nem volt véletlen, szántszándékkal kívánt ártani magának, pártjának és Magyarország hírnevének, készakarva szolgáltatva muníciót az ellenfélnek. Épp Bayer Zsolt, aki – Gyöngyösihez hasonlóan – nem egyszer volt már céltáblája baloldali hisztériakeltésnek? El kellene végre dönteni, miként viszonyulnak a baloldal hisztériahullámaihoz a nemzeti oldalon állók. Sokkal célszerűbb lenne, ha a meglevő, immár nem elhanyagolható médiaerőt arra fordítanák, hogy kipukkasszák a másik oldal által felfújt médialufikat, hogy e jelenségkör hátterét, logikáját leleplezzék. Ahelyett, hogy maguk is beállnak a hisztériakeltők közé. Borbély Zsolt Attila Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2013. január 14.Forradalom és rendszerváltás Marosvásárhelyen I.Az új vezetőség összeállításánál már az első órákban figyelembe vették a város etnikai szerkezetét. Ebben közrejátszott az is, hogy a gyárakból nagy számban voltak jelen a tüntetéseken a magyar munkások. A nyolcvanas évek második felében Marosvásárhelyen és Maros megyében a kialakult gazdasági és politikai helyzet miatt általános rossz hangulat uralkodott. A megye és a város magyar lakossága, a magyarságnak a politikai, gazdasági életből történő fokozatos kiszorulása miatt kétszeresen is elnyomva érezhette magát. A város magyar közösségében általános csüggedés, kiábrándultság, esetenként veszélyérzet volt érzékelhető, és jelentősen fokozódott a (legális vagy illegális) kivándorlási szándék. A temesvári eseményekről szóló nem hivatalos hírek hamar megérkeztek Marosvásárhelyre. A levegőben ott vibrált valami feszültség. A bátrabbak baráti, szakmai körökben viszonylag nyíltan hangoztatták véleményüket, az óvatosabb személyek csak suttogva adták tovább a rendelkezésükre álló híreket. December 17-én több katonai egységet, így a marosvásárhelyieket is, riadóztatták. A módszerek helyi szinten is kísértetiesen hasonlítottak azokhoz az eljárásokhoz, amivel a pártvezetés szokás szerint reagált különböző kiélezett helyzetekben: a mozgósítás és az ideológiai indoktrináció ötvözése. A diktatúra közvetlen kiszolgálói és követői december 18–20. között félelemből vagy meggyőződésből, az önámítás utolsó erőforrásait felélve ismételten kifejezték lojalitásukat Nicolae Ceauşescu rendszeréhez. December 20–21-én több intézményben és vállalatnál is elítélő gyűléseket szerveztek, amelyeken a jelenlevők (sokszor nem túl nagy lelkesedéssel) elítélték a temesvári eseményeket. A helyzet rendkívül feszült volt. A gazdasági megszorítások, a kialakult nemzetközi- és belpolitikai helyzet téves lereagálásának következményei a társadalmi tűréshatárt súrolták. A különböző váltásokban, munkacsoportokban a vezető hangadók már nyíltan beszéltek az esetleges megmozdulások lehetőségéről. Szintén december 21-én, a reggeli órákban a marosvásárhelyi katonai parancsnokok utasítást kaptak arra, hogy vezényeljenek ki csapatokat a város különböző pontjaira és akadályozzák meg, hogy a tüntető csoportok eljussanak a városközpontba, a megyei pártszervezet székházához. A pártszékházat és a városközpontban levő intézményeket a különböző katonai és rendfenntartó alakulatok együttesen biztosították. December 21-én délelőtt 11 óra körül az Imatextől a munkások egy része a központ felé indult. Az váltotta ki az első ellenállást, hogy alá akarták íratni velük a temesvári megmozdulásokat elítélő nyilatkozatot. Újabb tüntetők csatlakoztak hozzájuk az IRA-tól és a Metalotechnicától. Az Imatextből érkező hírekre reagálva a pártvezetés a gyár irányába küldött két autó Securitatés kiskatonát és milicistát lőszer nélkül. A parancsokat a megyei pártvezetés telekonferencián kapta meg. A rendőrségnek még ekkor sem kommunikálták le hivatalosan, hogy valójában mi is történt Temesváron. A karhatalmi szervek és a pártvezetés megpróbálta rávenni az embereket arra, hogy menjenek haza. A tömeg egy része szétszóródott, egy kemény, kb. ezres mag viszont a járdákon túljutott a kordonon, amelyet időközben vissza is vontak a város központjába. A tömeg végül a katona- és rendőrkordonnal védett megyei pártbizottság elé érkezett, ahol követelte, hogy a megyei első titkár, Viorel Igreţ tárgyaljon velük. Estére a tömeg megfogyatkozott. Ennek a hatására néhány vezető úgy döntött, hogy megpróbálnak újabb embereket toborozni a lakónegyedekből. A „toborzó menetből” a város központjába visszatérő tömeget katonai- és rendőrkordon fogadta. A karhatalmi szervek néhány embert kiemeltek és elszállítottak, majd könnyfakasztó gránátokkal és vízágyúval próbálták szétoszlatni a tüntetőket. Este kilenc körül eldördültek az első lövések. Egyes visszaemlékezések szerint a Grand szálló, a Kultúrpalota és a Posta épülete környékén 70-80 tüntetőt tartóztattak le azon az estén. Többségüket rendőrség terepjárókba ültették és a Securitate épületébe szállították, ahol többüket bántalmazták. A karhatalmi védelmi gyűrű egész éjszaka őrizte a pártszékházat. A helyi nómenklaturisták egy része és a bukaresti küldöttek a pártszékházban töltötték az éjszakát. 1989. december 21-én este hat marosvásárhelyi kapott halálos lövést: a 21 éves Adrian Hidoş, a 25 éves Hegyi Lajos, a 33 éves Pajka Károly, a 30 éves Ilie Muntean, a 33 éves Bodoni Sándor és a 38 éves Tamás Ernő. A megyei kórházban 18 sebesültet ápoltak, de ezek száma jóval nagyobb volt, a következményektől tartva sokan otthon látták el sebeiket. A december 21-i marosvásárhelyi történésekről hivatalos jelentés készült, amely az eldördülő sortűz ellenére felmentette a hadsereg vezetőségét. A katonai ügyészség meglátása szerint a karhatalmi szervek törvényszerűen jártak el, elsődleges szándékuk a tüntetők szétoszlatása volt, a karhatalmi szervek vezetői nem adtak külön tűzparancsot. A halálos áldozatokat követelő sortüzekre a helyzet okozta zűrzavarban került sor. 22-én reggel 6-kor a rendőrség újabb parancsot kapott, hogy le kell zárni a főteret, mert tüntetés lesz újra. A reggeli órákban valóban újra tüntetni indultak a munkások, ezúttal az előző napinál is nagyobb számban. Király Károly emlékirataiban azt írja, hogy őt több gazdasági egység (Ilefor, Bőrgyár, Konzervgyár) küldöttsége kérte fel, hogy csatlakozzon a tüntetőkhöz. Király elfogadta és a tömeggel együtt érkezett meg a központba. Menet közben körvonalazódtak a tüntetők első kérései: Ceauşescu lemondása, a Securitate felszámolása, egyenlő bánásmód minden állampolgárnak nemzeti hovatartozástól függetlenül, általános sztrájk Ceauşescu bukásáig, szolidaritás Temesvárral. A tömeg több jelszavat skandált, többnyire román nyelven: Fără violenţă! (Erőszak nélkül), Vrem cu Timişoarara! (Temesvárral vagyunk), Noi suntem poporul! (Mi vagyunk a nép), Libertate! (Szabadságot), Jos Ceauşescu! (Le Ceauşescuval). A városközpontban Király Károly, Florian Aurel és több tüntető vezér rövid buzdító beszédet mondott. Az új hatalmi szervek megválasztása, a helyzet normalizálódása, december 22–29. A Marosvásárhely központjában kialakult feszült patthelyzet Ceauşescu futásának hírére oldódott fel. A diktátor meneküléséről szóló hír hallatára a helyi a pártvezetők zöme a pártszékház hátsó felén, a pártszállón keresztül, amint tehette, elhagyta az épületet. Akik maradtak, hangosítást szerveztek, beszélni szerettek volna a tömeggel. 12,30 körül a tüntetők egy része behatolt a pártszékházba, ahonnan könyveket, iratokat, képeket, pártcímereket dobáltak ki, amit a tömeg üdvrivalgás közepette fogadott, összetört, illetve meggyújtott. A véleményformálók, vezetők a Kultúrpalotába hózódtak vissza. Onnan beszédet intéztek a téren levő tömeghez és elkezdődtek az első tárgyalások. A tömeg egy része a Securitate épületéhez vonult, hogy kiszabadítsa a foglyokat. Ott két részre szakadva vonultak az épület két bejáratához. A Securitate munkatársai, alkalmazottai különböző menekülési útvonalakon elhagyták az épületet. Az első szónoklatok du. kettő körül hangzottak el. Rövid beszédet mondott többek között: Făgărăşan Angela, Florian Aurel, Király Károly, Man Nistor, Sütő András. Királyt, aki fél háromkor intézett beszédet a téren levőkhöz, a tömeg hangos ovációval fogadta. A 22-i eseményeknek két kiemelkedő fontosságú pillanata volt. Az első a diktátor házaspár bukásának pillanata és megyei pártvezetés ebből bekövetkező hirtelen visszavonulása. A második fontos történés a kialakult politikai vákuum kitöltésének pillanata volt. Délután kettő körül a tüntetők vezérei, szószólói mellé megérkezett egy etnikailag vegyes értelmiségi csoport, amelyik átvette az események irányítását: Király Károly, Sütő András, Man Nistor, Florian Aurel, Mihai Sin stb. Olyan személyekről van szó, akik kellő késztetéssel rendelkeztek és feljogosítva érezték magukat az előző rendszer bánásmódja miatt arra, hogy véleményt alkossanak, hogy beszéljenek a tömeghez, hogy befolyásolják az események alakulását. A Kultúrpalotában így összegyűlt vezetők eldöntötték, hogy létrehozzák az első listákat az újonnan javasolt vezetőkről. Közös megegyezéssel (habár voltak őt ellenző szórványos bekiabálások is) végül Király Károlyt jelölték első számú vezetőnek, helyetteseinek pedig Man Nistort (egykori politikai fogoly) és a tüntető csoportok élén tevékenykedő Sorin Moldovant (a Vegyipari Kombinát munkása). Az új szerv képviselői közölték Bukaresttel, hogy Marosvásárhelyen minden rendben van, stabil a helyzet. Ugyanazon az estén megszervezték az üzletek, intézmények védelmét is, amelyet trikolóros karszalagos forradalmárok láttak el. A lakosság a tömbházak védelmét szervezte meg egy esetleges, a civil lakosságot érhető támadás elhárítása végett. Az új megyei vezetőség összeállításánál a jelenlevők már az első órákban figyelembe vették a térség és a város etnikai szerkezetét is. Így, más magyarok által is lakott erdélyi nagyvárosokkal (Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti) ellentétben, Marosvásárhelyen többnyire a megyei nemzetiségi arányoknak megfelelően voltak jelen magyarok az új vezetőségben, és a megye élén is egy magyar nemzetiségű vezető állt. Abban, hogy ez így alakult, szerepet játszott az a tény is, hogy a gyárakból nagy számban voltak jelen az utcákon, a tüntetéseken a magyar munkások. A Maros megye élére álló új hatalmi szerv képviselői azonnal, feltételek nélkül elfogadták a Ion Iliescu köré csoportosuló új román vezetést. Király visszaemlékezése szerint, az új megyei vezetőség még aznap este találkozott a hadsereg, a rendőrség és a Securitate képviselőivel, ahol tisztázták a kialakult helyzetet, és azt is, hogy a bukaresti utasítások alapján a Securitate a hadsereg alárendeltségébe került. Király beleegyezett abba is, hogy azok a securitatés alkalmazottak, akik veszélyeztetve érezték családjuk és önmaguk testi épségét, elmenekítsék a városból a családtagokat olyan településekre, ahol nem ismerték őket. Másnap, december 23-án reggel zajlott le Marosvásárhely főterén, ahogy a korabeli sajtó nevezte, az első szabad népgyűlés, ahol több helyi vezető mondott beszédet. Délután ismét tanácskozásra ült össze az új hatalmi szerv, tisztázni a helyzetet és kiegészíteni a sorokat. Megalakult a Nemzetmegmentési Front Maros Megyei Ideiglenes Tanácsa (NMF MMIT). A tanácsba a fontosabb gyárak, üzemek, intézmények, a hadsereg és a történelmi egyházak küldöttei kaptak helyet, ezek között természetesen nem hiányoztak az ún. önjelölt küldöttek sem. A rend és fegyelem megőrzése mellett az új hatalmi szervek legfontosabb feladata az volt, hogy biztosítsák a lakosság számára az alapvető életfeltételeket: melegítés, világítás, élelmezés. 23-án első lépésként megalakult a lakosság élelmezéséért felelős biztosság, kinevezték a mezőgazdaságért felelős munkatársakat és az orvosi ellátást koordináló munkacsoportot. A fenti bizottságok hatáskörébe tartozott a segélyszállítmányok rendszerezése és szétosztása. 23-án elkezdődött az üresen maradt városi vezetés megszervezése is. Első ízben a megmozdulások során keletkezett űrt betölteni kívánó értelmiségiek jelentkeztek, akik megalakították az ideiglenes városi tanácsot, egyelőre szakbizottságok felállítása nélkül. A városi tanács első felállásban magyar többségű volt. 24-től a hadsereg képviselője, Ioan Judea ezredes töltötte be az elnöki tisztséget, Sanda Veronica Moldovan és Weszely Tibor voltak az alelnökök, a titkári pozícióba pedig Iuliu Suciut választották meg. 1990. december 31-én a kora délutáni órákban az NMF városi elnöke, Ioan Judea találkozott a rendőrség képviselőivel és bejelentette, hogy egyetlen rendőrt sem menesztenek, a problémás személyeket más vidékre helyezik. A megye jövőjét illetően január 3-án került sor az első fontosabb politikai eseményre, a helyi vezető szervek újraválasztására. A december 22-én jellemző eufóriát felváltották a különböző érdekcsoportok és személyek közötti viták. A legfontosabb kérdés az volt, hogy ki örökli az időközben Bukarestbe, az NMF országos vezetésébe hívott Király Károly megyei elnöki tisztségét. A hadsereg képviselői fontos pozíciókat követeltek maguknak, illetve felmerült az etnikai arányok kérdése is. A több órán át tartó vita után egyfajta kompromisszumos megoldás született. Király maradt elnöknek, de munkáját három alelnök hivatott segíteni. A hadsereg-pártiak viszont némi előnnyel zárták a szavazásokat, hisz országos szinten is egyedi módon Ioan Scrieciu tábornokot ún. első alelnöknek választották meg, Gâlea Valert és Kincses Elődöt pedig alelnöknek. Az első alelnöki tisztség azért volt fontos, mert Király távollétében gyakorlatilag Ioan Scrieciu állt a megye élén. A megyei szervek összetétele a következőképpen alakult: Baculea Dan jegyző, Pop Dorel - Ifjúsági bizottság, Man Nistor - Oktatás és tudományért felelős bizottság, Virág György - Gazdasági bizottság, Mihai Sin Kulturális bizottság, Hârşan Viorel - Ökológiai bizottság és Jakabffy Attila - Kisebbségi bizottság. Régi-új elit Maros megyében és Marosvásárhelyen Romániában, így Maros megyében is a diktatúra szorítása miatt nem szerveződött meg egy jól körülhatárolt ellenzéki mozgalom. Többek között ennek tudható be az is, hogy a helyi pártvezetés összeomlását követő vákuumban egy viszonylag heterogén csoport jelentkezett, akik között az első fázisban megtaláljuk a tüntetők néhány vezéregyéniségét (Sorin Moldovan, Făgăraş Angela), illetve azokat a személyeket, akik erre a történelmi szerepkörre önkéntesen jelentkeztek: egykori politikai foglyok (Man Nistor), Ceauşescuval szembeforduló értelmiségiek, egykori nómenklaturisták (Sütő András, Király Károly). Az idő múlásával, december 23-án ez a csoport kiegészült a különböző megyei gazdasági egységek, kulturális intézmények, egyházak és a hadsereg képviselőivel. Az első órákban, napokban a közös ellenségkép és a hatalomváltás okozta zűrzavar orvoslása fogta össze ezt a minden szempontból heterogén csoportot. A tüntető munkások vezérei és a gyárak küldöttei egyértelműen a technikai értelmiség felé billentette a mérleg nyelvét. Nyilvánvaló volt, hogy a közvélemény kritikájának leginkább kitett megyei és városi tanácsba nem kerülhettek be elvileg olyan személyek, akik a közvélemény előtt is ismert vezető politikai tisztséget töltöttek be a Ceauşescu korszakban. Kivételt Király Károly, Sütő András vagy Ion Scrieciu jelentettek. Király és Sütő KB tag, illetve póttag volt, Scrieciu pedig vezető katonatisztként tagja volt a hatvanas évek végén a megyei pártbizottságnak. Sütő (aki január elején amúgy is lemondott) és Király esetében a nemzetiségi jogokért történő kiállás, kvázi disszidensként való megítélésük adott legitimációt és ismertséget, Scrieciu pedig a diktatúra puhább időszakában töltött be a közvélemény számára teljesen ismeretlen tisztséget. Király Károly személyében egykori nómenklaturista, magyar származású vezetője volt Maros megyének. A diktatúra bukásának pillanatában ő volt az a személy, aki kellő ismertséggel, tapasztalattal rendelkezett ahhoz, hogy az események élére álljon és, hogy Bukarestben és Marosvásárhelyen is egyaránt elfogadják. A hetvenes évek elején került ki a pártvezetésből, önkéntes alapon. Ez viszonylag elegendő időintervallum volt ahhoz, hogy a köztudatban megkopjon a pártaktivista múltja, habár, mint említettük, történtek erre nem túl erőteljes utalások. A Szabad Európához intézett levelei, amelyben a diktatúra nemzetiségpolitikáját bírálta, nagy népszerűséget eredményeztek számára a magyar lakosság körében. Jó kapcsolati tőkével rendelkezett Bukarestben, az új vezetés egykori nómenklaturista részlegét személyesen is ismerte. Úgy tűnt, Király személye az első napokban mindenki számára garanciát jelentett. Bukarest és Iliescu azt remélhette tőle, hogy Maros megye nem fog a radikalizmus útjára lépni, a marosvásárhelyi magyarok pedig az etnikai ügyek képviselőjeként tekintettek rá. A helyi románság és a román elit pedig azt nyugtázhatta, habár magyar vezető került a megye élére, legalább olyan személyről van szó, aki valamikor integrált része volt a román államvezetésnek. Ami az etnikai arányok tiszteletben tartását illeti – elsősorban a magyar képviselők jelenlétére vonatkozóan – már az első pillanatokban kihangsúlyozták annak fontosságát. Megjegyzendő, hogy a kérdés érzékenységét a román képviselők többsége is belátta már az elején és a rendszerváltás első napjaiban komolyabb kifogások ez ellen nem hangzottak el. A román fél számbeli túlsúlyát amúgy egyetlen fórumon sem veszélyeztette semmi, ugyanakkor magyarok is elfoglalhattak néhány fontos pozíciót. Megyei szinten ebben nagy szerepet játszott Király Károly, aki, mint említettük, megfelelő taktikai érzékkel hozott pozícióba néhány személyt a közvetlen környezetéből. Az 51 tagú megyei tanácsban 28 román képviselőt választottak be, 20 magyart és három németet. A megyei tanács végrehajtó bizottságának öt román és négy magyar nemzetiségű tagja volt. A városi tanácsnak 13 magyar tagja volt, 12 román és egy német. A tanács élén Judea ezredes személyében román elnök volt, a városi végrehajtó bizottságban pedig négy-négy román és magyar, illetve egy német tag volt. Novák Csaba Zoltán Transindex.ro, (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
