Levélben tájékoztatta a hét végén a Bákó megyei tanfelügyelőség a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét arról, hogy két újabb csángó településen, Lábnikban és Diószénben is megkezdődhet ősztől az iskolán belül a magyar nyelv tanítása. Lábnikban két, Diószénben egy vegyes csoport alakul a magyar anyanyelvet fakultatív tantárgyként választó gyermekekből. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője elmondta, a levél azért fontos, mert eddig a tanfelügyelőség hivatalosan nem tekintette tárgyalópartnernek a magyar nyelv iskolai oktatásáért fellépő szövetséget. Két évvel ezelőtt még bíróságon kérte a szervezet törvényen kívül helyezését. Ősztől immár kilenc faluban, 24 csoportban mintegy 450 gyermek tanul magyarul írni és olvasni az iskolában. Azok a csángó falvak közül, ahol korábban délutáni órákon kezdtek foglalkozni a gyermekekkel, Trunk maradt az egyedüli, ahol nem sikerült a magyartanítást az állami közoktatás keretei közé is beiktatni. Az iskolán kívüli programokat egyébként valamennyi településen továbbműködtetik. Hegyeli elmondta, a tanárok közül senki nem távozott a csapatból. /Gazda Árpád: Bővül a moldvai csángóoktatás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./
2004. november 3.
Felhívással fordult az erdélyi, illetve az anyaországi magyarsághoz a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke, Róka Szilvia és Hegyeli Attila, a magyar nyelvű oktatási program vezetője. 2004 őszétől összesen 21 magyarul tanuló csoport működik moldvai falvakban. A nyolcadik osztály elvégzése után azonban már nem tudják biztosítani a magyar nyelvű oktatást Csángóföldön, a gyerekek Székelyföldön tanulhatnak tovább magyar tannyelvű iskolákban. Számukra az étkezési és elszállásolási költségeket, a nevelési programot az RMPSZ-nek kell biztosítania. A magyar nyelvű oktatási programban mintegy 800 gyerek érintett. Jelenleg 11 faluban 24 tanár, tanító, tánc- és énekoktató gondoskodik a gyerekek magyar nyelven való tanításáról. Moldvában azonban legkevesebb 15–20 olyan falu van, ahol még nem sikerült az 1950-es években megszüntetett magyar oktatás után semmiféle tevékenységet beindítani. Róka Szilvia és Hegyeli Attila arra kér mindenkit, aki teheti, segítse a moldvai gyerekek magyar nyelven való tanulását, járuljon hozzá az oktatási program sikeréhez azáltal, hogy „keresztgyermekének" fogad egy-egy moldvai gyereket, akinek kifizeti taníttatási költségeit. /Támogatókat keresnek a magyarul tanuló moldvai gyerekek számára. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 3./
2004. november 8.
A Bákó Megyei Levéltár a moldvai római katolikusokkal foglalkozó konferenciát szervezett. Vilica Munteanu igazgató sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a rendezvényen egyedül Varga Andrea budapesti kutató képviselte a magyar tudományosságot. Kallós Zoltánt és Pozsony Ferencet is meghívták, ők azonban nem tudtak eljönni. Gheorghe Hura prefektus írásban elküldött üzenetében a demokrácia megcsúfolásaként értelmezte, hogy akadnak olyanok is, akik magyarságukról akarják meggyőzni a csángókat. Rafael Chelaru bukaresti levéltári kutató arról értekezett, hogy miként változott a moldvai katolikusok jogi státusa az évszázadok során. Amint előadásából kiderült, egymást váltogatták azok az időszakok, amikor az ortodox vallásúakkal egyenrangúak, illetve hátrányosan megkülönböztetettek voltak. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője egy 1938-as rendeletet olvasott fel: egy csángó falu polgármestere a prefektus írásos utasítására hivatkozva elrendelte, hogy szigorúan büntessék meg azokat, akik nyilvános helyeken a romántól eltérő nyelven beszélnek. Gheorghe Bejan, a magukat románnak valló katolikusok érdekvédelmi szervezete, a Dumitru Martinas Egyesület elnöke kijelentette, a hatóságok hibát követtek el azzal, hogy megengedték a magyar nyelv tanítását a moldvai iskolákban. Ioan Lacatusu, a Hargita–Kovászna Európai Tanulmányi Központ vezetője pedig azáltal látta bizonyítottnak a csángók románságát, hogy a székely megyékbe áttelepedett moldvai római katolikusok többsége a magyar közegben is a román identitást választja. /Gazda Árpád: Meghaladott elméletek? Csángókonferencia Bákóban jelképes magyar részvétellel. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./
2004. december 6.
Negyedik alkalommal rendezett dec. 4-5-én Csángó Napokat Kolozsváron a Heltai Gáspár Alapítvány és a Kriza János Néprajzi Társaság. Bemutatták a Szeret Kulturális Alapítvány kiadványát. A "De la Arini la Sabaoani" azért román nyelvű, mert elsősorban maguknak a csángóknak szánják, és közülük magyarul kevesen tudnak olvasni. Nyisztor Tinka néprajzkutató a magyar nyelvű misézés megszervezésének nehézségeiről beszélt. Az oktatásszervezés irányítója, Hegyeli Attila hangsúlyozta: már tíz faluban folyik állami keretek között a magyar nyelvű oktatás, amelyben összesen 462 gyermek vesz részt. Moldvában összesen 9000 gyerek ért vagy beszél valamilyen szinten magyarul, ezért további falvakban tervezik a nyelvoktatás beindítását. /Vincze Judit: Csángó Napok – negyedszer. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./
2005. február 17.
A csángó gyerekek anyanyelvi oktatásának alternatív támogatására létrehozott keresztapa-programba már több mint háromszáz, főleg magyarországi magánszemély kapcsolódott be – mondta el Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) oktatási programfelelőse. Február 5-én a budapesti Csángó Bálon az addig jelentkező keresztapák felvehették személyesen is a kapcsolatot a Moldvában tanító tanárokkal, és csomagot küldhettek „keresztgyereküknek”. Terényi János magyar nagykövet Csángóföldre – Klézsébe, Somoskára és Külsőrekecsinbe – látogatott. Találkozott az MCSMSZ vezetőivel és Ioan Jocával, Klézse polgármesterével is. /B. D. T.: „Keresztapáskodik” a magyar nagykövetség. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./
2005. április 8.
Moldvában mintegy kilencezer gyermek ma is beszéli anyanyelvét, a magyart, a mintegy hatvan településen. Bákó megyében egyetlen magyar nyelvű középiskola sincs, mert a települések csángó-magyarsága szétszórtan él, egyik sem „bírna meg” egy magyar tanintézményt, a fennálló törvények szerint. Tizenhárom településen sikerült beindítani a magán magyarórákat, s ebből az írni-olvasni tanító képzésből mintegy kilencszáz moldvai gyermek veszi ki a részét. Böjte Csaba dévai ferences szerzetes és Hegyeli Attila tanár kezdeményezésére alapítványi pénzekből vásároltak tizenhat hektárnyi területet, azon áll majd a kilencezer négyzetméternyi csángóföldi campus (étkezdével, diák- és tanári bentlakással, I-XII. osztállyal). Az intézmény felépítéséhez azonban újabb pénzekre van szükség. Kapcsolatkiépítéssel, rokoni szálak igénybe vételével, a világban élő magyarok megszólításával-segítségével hiszik, hogy sikerül tető alá hozni mindezt. Böjte atya felhívása: „Hogy az iskola minden egyes osztálytermének, hálójának arca legyen, arra szeretném felszólítani a Kárpát-medencei és a tengerentúli magyarságot, hogy minden egyes közösség, amelyik magában életerőt érez, vállaljon föl egy-egy osztálytermet, egy-egy hálót. És akkor nemcsak az lenne kiírva az osztály fölé, hogy IX.B., hanem az is, hogy mondjuk a marosvásárhelyi magyarok támogatásából épült, és ott lenne a közösség címere; és akkor az a moldvai osztály tudná, egész évben tudná, hogy né, vásárhelyi testvéreink jóvoltából tanulhatunk itt, ebben az osztályban...” Az évek során Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Nagyvárad és megannyi anyaországi település fel tudta karolni s csángómagyarok ügyét, csángóesteket, csángónapokat szervezve, Marosvásárhely se maradjon ki a sorból? /Bölöni Domokos: Lesz csángó campus is. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./
2005. április 11.
Ízes csángó tájszólásban csendültek fel a szentes népdalok, történetek, mesék Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában április 9-én. A Bákó megyei Külsőrekecsin nevű településen építendő középiskola anyagi támogatásából vállaltak fel egy részt azok, akik a Feljött a nap szép fényesen című, csángó gyerekek énekeit, csángókról szóló írásokat és fényképeket tartalmazó CD-t jelképes összegért megvásárolták. Az idei tanévtől huszonegy csoport tanulhat anyanyelvén írni, olvasni mintegy tizenhárom csángó faluból. Jelenleg kilencszáz gyerek tanul, Hegyeli Attila tanár, a csángó oktatási program felelőse szerint Csángóföldön viszont negyven faluban beszélik, értik még a magyar nyelvet, ez közel kilencezer gyermeket tesz ki. Az általános iskola befejezte után már nem tudják biztosítani az anyanyelvi oktatást, ezért a gyerekek többsége nem is tanul tovább. Csak néhányuknak adatik meg a lehetőség arra, hogy szülőföldjétől, családjától és otthonától távol, alapítványok, különféle intézmények támogatásával elsajátítsanak egy szakmát. Az iskolaépítés mellett kapcsolatokat is kell építeni, ezt a célt hivatott szolgálni a Legyen Ön is keresztapa, keresztanya! nevet viselő program. Az esten elkelt téglajegyekből huszonöt millió lej és tíz euró gyűlt össze, a marosvásárhelyi Rákóczi Alapítvány pedig könyveket és három számítógépet ajánlott fel. /Mészely Réka: A moldvai csángók magyar oktatásáért. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./
2005. április 18.
„Azt hiszem, a moldvai csángók kérdésében nem lehet már megkerülni azt, ami itt elhangzott” – jelentette ki Diószegi László, a budapesti Teleki László Alapítvány igazgatója annak a csángókonferenciának a záróbeszédében, amelyet az alapítvány az Európa Tanács védnöksége alatt tartott a hét végén. A Bákó megyei származású Anton Cosa chisinaui római katolikus püspök nagypataki csángómagyar dialektusban mondott el egy édesanyjától tanult imádságot. Megvallotta, hogy a csángó megnevezéssel csak teológushallgatóként találkozott, és azt ugyanolyan megbélyegzőnek érezte, mint a magyarokra mondott „bozgor” kifejezést. Fontosnak tartotta a múlt ismeretét, és azt is, hogy mindenki legyen büszke az eredetére. Petru Ghergheli iasi-i püspök korábban azt hangoztatta: csak akkor látja indokoltnak a magyar nyelvű misék bevezetését, ha meggyőződik arról, hogy a hívek legalább öt százaléka nem érti a román nyelvű misét. A konferenciára őt is meghívták, de elfoglaltságai miatt Vladimir Peterca professzort a bukaresti katolikus teológia rektorát küldte Budapestre. Szerinte a magyar irodalmi nyelv bevezetése a csángó falvak templomaiba éppen azt a sajátosan archaikus nyelvet veszélyeztetné, amelyiket ma Európában is a csángók egyik legfőbb értékének tekintenek. Utalt arra a iasi-i igényre, hogy tartsanak román nyelvű misét is a csíksomlyói pünkösdi búcsú alkalmával. A konferencián román, magyar és német kutatók tartottak előadásokat a moldvai csángó közösségről. Hegyeli Attila javasolta, hogy Bákóban tartsák a következő konferenciát. /Gazda Árpád, Budapest: Magyarul imádkozott a moldovai püspök a budapesti csángókonferencián. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./ Anton Cosa chisinaui római katolikus püspök Moldvában született, csángósorban felnőtt, Iasi-ban tanult egyházi vezető. A budapesti csángó-konferencián Cosa kiállt a csángó falvakban történő magyar nyelvű misézés mellett. /Gazda Árpád: Moldovai kopogtatás. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./
2005. április 18.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alapvető célja az anyanyelvű nevelés és oktatás megóvása, továbbfejlesztése, az óvodai neveléstől a felsőfokú képzésig – jelentette ki Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke április 16-án, a szovátai Teleki Oktatási Központban tartott XIV. küldöttgyűlésen. Az RMPSZ elnöke beszámolt az infrastrukturális fejlesztésekről, valamint a diákok számára szervezett tanulmányi versenyekről, diáktáborokról és a Mákvirág-díjról. Székely Győző az Erdélyi Tankönyvtanács munkájáról beszélt. A Moldvai Csángó Oktatási Programról szóló beszámolójában Hegyeli Attila elmondta, hogy a programban részt vevő diákok és tanárok száma az elmúlt öt év alatt megsokszorozódott. Jelenleg 12 településen folyik magyar nyelvoktatás, ezek mellett legalább 25 faluban lehetne valamilyen szintű oktatást szervezni. /Takács Éva: Az RMPSZ XIV. Küldöttgyűlése. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 18./ Mintegy kétmillió forinttal csökkent idén a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) tizenkét éven át rendszeresen folyósított alaptámogatása – jelentette ki Lászlófy Pál elnök. Lászlófy reményei szerint a Sulinet-program és a szórványóvoda-program csak ideiglenesen szünetel. Az elmúlt években 30 erdélyi magyar középiskola kapott korszerű számítógép-hálózatot és internet-előfizetést a Sulinet-program keretében, illetve 30, a szórványvidéken működő óvodát sikerült korszerűen felszerelni, az óvodáskorú gyermekek szülei számára vonzóvá tenni az intézményeket. Lászlófy Pál beszámolt arról, hogy az erdélyi magyar pedagógusok továbbképzését szolgáló Bolyai Nyári Akadémia tavalyi 31 tanfolyamán 930 hallgató vett részt, ebből 835 Erdélyből, 95 a Kárpát-medence magyarlakta területeiről. /RMPSZ-küldöttgyűlés. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 19./
2005. július 6.
Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének (EMME) Csíki Területi Szervezete megalakulása óta szívügyének tekintette a tehetségkutatást, a tehetségek nyilvántartását és támogatását a moldvai csángómagyarok körében. Idei tehetségkutató útjukat egyeztették Hegyeli Attilával, a moldvai magyar oktatás felelősével és Róka Szilviával, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének bákói elnökével. Pusztinán a megnézték a nem hivatalos magyartanítást. Frumószán Vass Ibolya tanít, Külsőrekecsinben hárman tanítanak magyart. Bende Edit két hónapja érkezett. Szarka Felícia házában folyik az iskolán kívüli oktatás. A csíkdánfalvi Szász Csilla immár itt tanít. A moldvai csángómagyar gyermekek havi rendszerességgel megjelenő lapja a Reverinda. /Zsigmond Márton: Moldvában jártunk. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 6./
2005. július 22.
„Szeretet nélkül nagyon nehéz a csángókérdéshez viszonyulni” – hangoztatta Borbáth Erzsébet csíkszeredai nyugalmazott pedagógus Tusnádfürdőn tartott előadásán. Borbáth Erzsébet irányításával a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában 1990-ben indult be a csángó gyerekek magyar nyelvű oktatásának programja, azóta pedig számos csángó értelmiségi nevelődött ki. Botbáth Erzsébettől Hegyeli Attila vette át a stafétabotot, megszervezve Moldvában a csángó gyerekek otthoni magyar nyelvű oktatását. Hegyeli Attila úgy fogalmazott: létezik közösségi igény a magyar nyelv oktatására, azonban a siker érdekében szükség van a Kárpát-medencei magyarság segítőkészségére, továbbá arra is, hogy ezt a kezdeményezést, ezt az igényt a román többség is elfogadja. A román nyelvű sajtó változatlanul ellenséges. /D. Balázs Ildikó: Megértéssel kell viszonyulni a csángókérdéshez. = Krónika (Kolozsvár), júl. 22./
2005. július 23.
Ősztől további két településen tanulhatják választott tantárgyként a magyar nyelvet a moldvai csángómagyar gyermekek, de egyre csökken a program finanszírozására fordított magyar állami támogatás – tájékoztatott Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője Tusnádfürdőn. A Bálványosi Szabadegyetemen július 21-én „A csángók magyar nyelvű oktatási esélyei” témakörben szerveztek beszélgetést. Moldvában 45 faluban mintegy 9000-re becsülik a szakemberek a magyarul beszélő iskoláskorú gyermekek számát, ennek 10 százalékát, mintegy 950 gyermeket sikerült bevonni az iskolán kívüli, vagy iskolai magyar nyelvű foglalkozásokba. A 950 iskolás közül körülbelül hétszáz a hivatalos állami oktatásban tanulja magyar anyanyelvét. Jelenleg 12 településen az iskolában tanulják, kérésre, fakultatív tantárgyként a magyar nyelvet heti 3 órában. E 12 település mindegyikén azonban iskolán kívüli foglalkozásokat is szerveznek. Trunkon csak iskolán kívüli foglalkozáson gyakorolják a magyar nyelvet a gyermekek. Most 26 magyar pedagógus tanít a moldvai falvakban, ebből 12 az állami oktatásban. A Moldvában tanító magyar pedagógusok kétharmada Erdélyből érkezett, a többi Moldvába hazatért csángó pedagógus. – Fontos a szolidaritás – hangsúlyozta Bőjte Csaba dévai ferences szerzetes, a moldvai Rekecsinben tervezett magyar középiskolát finanszírozó alapítvány vezetője. Hegyeli elmondta, csökken amagyar állami támogatás. Idén 30 százalékkal volt kevesebb, mint tavaly, jövőre pedig további csökkenés várható, ezzel párhuzamosan megszűnik 105 moldvai csángó gyermek ösztöndíja, kollégiumi ellátásának finanszírozása. /Ősztől újabb két moldvai településen oktatják az anyanyelvet állami iskolákban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./
2005. augusztus 11.
Milliárdokkal tartoznak a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Gimnázium építőjének. A kivitelező, a csíkszeredai Tectum Impex Kft. vezetője, Szász István hatvanmillió forintos – több mint nyolcmilliárd régi lejes – tartozás törlesztését követeli a Berszán Lajos atya vezette Szent Erzsébet Alapítványtól. Szász István nyilatkozatát követően Hegyeli Attila és Böjte Csaba dévai ferences szerzetes, a moldvai Rekecsinbe tervezett csángó iskolaközpont kezdeményezői szinte azonnal jelentkeztek megoldási javaslattal. Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) oktatási felelőse nyilvánosan felajánlotta Berszán Lajosnak, hogy a rekecsini iskolára eddig összegyűlt összeget átadják az adósság kifizetésére, hiszen azt a pénzt is csángó iskolára kapták. Berszán atya elmondta, Böjte Csaba felajánlotta ugyan „kölcsönbe” az adósság kifizetését, azonban ameddig nem tisztázzák, egészen pontosan mennyi a tartozás, nem fogadhatja el a nagylelkű ajánlatot. /Bakk-Dávid Tímea: Inog a sziklára épült ház? = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./
2005. szeptember 28.
Tavalyhoz képest megkétszereződött az iskolában hetente háromszor magyar órákat látogató csángó gyermekek száma a Bákó megyei falvakban, ennek ellenére zaklatottabb hangulatban indult a tanév a moldvai magyarok számára. A megyei tanfelügyelőség az országos tanévnyitó után egy héttel engedélyezte a magyar oktatás megkezdését, több helyen jelenleg is a magyar tanítók ügyességén múlik, hogy megtarthatják az órákat. Diószénben a tanítónő kopaszra nyírással fenyegette a csángó gyermekeket, ha magyarul akarnak tanulni, a Külsőrekecsinhez tartozó Csík faluban pedig a római katolikus pap úgy vette rá a szülőket a lemondásra, hogy a vakációban tartott egyik szülői értekezleten egy ellenszegülő felnőttet gallérjánál fogva eltávolított. Egyik csángó faluban az iskola takarítónőjét fenyegette az igazgató azzal, hogy ha magyar órákat kér gyermeke számára, állás nélkül marad, máshol a hivatalos okmányokért a helyi tanácshoz forduló szülőt azzal utasította rendre a polgármester, hogy bezzeg amikor a magyar órákat követelte, nem ment igazolványért a faluházára. Hegyeli Attila, a moldvai magyar oktatási program irányítója elmondta, több helyen igazgatócsere történt, sőt, Bákó megye korábbi főtanfelügyelőjét is menesztették, a jelenlegi Radu Ababei pedig nem akarja érteni a csángók moldvai jelenlétét és követeléseit, egyes falvakban pedig a régi igazgatók és helyi plébánosok részéről tapasztalnak rosszindulatot. Ennek ellenére tizenkét faluban közel hatszázötven csángó gyermek jár heti három magyar órára román tannyelvű iskolában, a háznál tartott délutáni órákat ezren látogatják. Kósteleken és Csík faluban idén először kerül be az órarendbe a magyaróra, és több mint negyvenöt év óta először hirdetnek magyar tanári állást Moldvában, jelesen Magyarfaluban. Hegyeli Attila szerint a moldvai magyar oktatási programra fordított pénz és az ebből megfizethető tanár, tanító nem elegendő ahhoz, hogy a csángó gyermekek körében a magyar nyelvet első nyelvvé lehessen fejleszteni, de az elérhető, hogy a kevertnyelvűség egy tisztább kétnyelvűséggé alakuljon. Az elmúlt tizenöt év alatt közel ezer csángó diák érettségizett magyar tannyelvű iskolában Csíkszeredában, Gyimesfelsőlokon, Székelyudvarhelyen és Bukarestben. Jelenleg százöt középiskolás tanul a négy városban a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ösztöndíjával, és évente tízen folytatják tanulmányaikat anyanyelvükön magyarországi egyetemeken a magyar oktatási minisztérium támogatásával. Lesújtó ellenben, hogy az 1990 óta magyarországi egyetemeken végzett kilencven csángó fiatalból alig négyen-öten tértek vissza Moldvába. A csángó falvakban jelenleg tanító erdélyi pedagógusok két-három évente cserélődnek. /Fekete Réka: Fenyegetnek a magyar szóért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./
2005. október 5.
Törvénytelennek nevezte a magyartanítást Adrian Horodnic tanfelügyelő a csángóföldi Magyarfaluban, megtiltotta Kovács Melánia tanárnőnek, hogy jegyeket írjon a naplóba, mivel érvelése szerint a magyar mint anyanyelv nem törvényes módon került be a tanrendbe. A tanfelügyelő szerint nincsenek iratok, amelyek bizonyítanák, hogy a gyerekek anyanyelve magyar. A tanárnő hiába hivatkozott az Oktatási Minisztérium 1999/3533-as, a nemzeti kisebbségek fakultatív anyanyelvoktatását szabályozó rendeletére, a Bákó megyei tanfelügyelő még a magyartanári állás meghirdetésének törvényességét is megkérdőjelezte. A magyarfalusi iskolában öt csoportban 91 gyerek tanulja a magyart mint anyanyelvet. A hivatalos órarenden kívül tartják az órákat. Hegyeli Attila, a MCSMSZ oktatási programfelelőse elmondta, az ügyről értesítette a minisztérium kisebbségi ügyekért felelős igazgatóságát, valamint a Bákó megyei tanfelügyelőség kisebbségi ügyekkel megbízott felügyelőjét, Anghel Nastasét is. /Bakk-Dávid Tímea: Szigorúan ellenőrzött anyanyelv. = Krónika (Kolozsvár), okt. 5./
2006. február 8.
Február 7-én bemutatták az Európai Parlamentben a Made in Romania című, csángó gyermeksorsról szóló filmet. Közben a hét végén a Gajdár nevű csángó településen a helyi pap megfélemlítéssel próbálta megakadályozni, hogy a falubeliek magyar oktatásban részesítsék gyerekeiket, tájékoztatott Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási programjának vezetője. A falu papja összehívta mise után az embereket, majd beszédet tartott arról, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége illegális szervezet, illegális tevékenységet folytat, ezért aki gyerekét beíratja az általuk szervezett magyar órákra, törvénybe ütköző cselekedetet követ el. “A megfélemlítő beszéd után felszólította azokat, akik ezek után is be akarják íratni gyerekeiket a magyar órákra, álljanak elő – nyilván ilyen előzmények után ezt nem vállalta senki” – mondta Hegyeli. A Vitézy Zsófia által rendezett film EP előtti bemutatása politikai hullámokat keltett, a román megfigyelők liberális csoportja tiltakozott a film levetítése ellen. A filmet a néppárti Schöpflin György európarlamenti képviselő kezdeményezésére mutatják be. A román tiltakozásáról Schöpflin György elmondta, hogy “nem liberális gesztus, inkább fasiszta cselekedet tiltakozni egy olyan film ellen, amelyet még nem is láttak”. /Domokos Péter, Isán István Csongor: Brüsszeli vihar, Made in Romania. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./
2006. február 8.
A legmostohább sorsú moldvai magyar közösség lélekszáma enyhe gyarapodást, a magyarul tanulni akaró csángó gyermekeké pedig rohamos növekedést mutat. Pontosabban mutatna, ha akadna még vagy harminc tanító, magyar tanár, aki felvállalná az anyanyelvi oktatást. A ma Moldvában élő majdnem 300 ezer, magát római katolikusnak valló ember többsége román anyanyelvű, kisebb része, mintegy 60–70 ezer fő magyar anyanyelvű, illetve ért magyarul. A csángók román voltát hangsúlyozza az elrománosodott csángók 2001-ben alakult Moldvai Római Katolikusok Dumitru Martinas Egyesülete. Legutóbb pedig január 27-én a Román Tudományos Akadémia kolozsvári Folklórintézetében mutatták be Ion H. Ciubotaru Catolicii din Moldova. Universul culturii populare (’A moldvai katolikusok. A népi kultúra világa’) című, a moldvai csángók román származása mellett kardoskodó könyvének harmadik kötetét. Ezzel szemben a román történészek más része és általában minden más szakértő arra az eredményre jutott, hogy a moldvai csángók magyar eredetűek. Kevesen tudják, hogy a Pruton túli Moldovai Köztársaság római katolikus püspöke, a chisinaui Anton Cosa (Kósa Antal) egy Iasi megyei csángó falu szülöttje, és nemrég nyilvánosan és többször is megszólalt anyanyelvén – azaz magyarul. Nem így tesz azonban Petru Gergheli (Gergely Péter) jászvásári (iasi) római katolikus püspök és Ioan Robu (Rab János) bukaresti római katolikus érsek. Mindketten moldvai születésűek, a jelek szerint értenek magyarul, mégis a moldvai csángók magyar misézésének legelszántabb ellenzői. 2001 májusában az Európa Tanács elfogadta Strasburgban Tytti Isohookana-Asunmaa finn képviselő és jelentéstevő javaslatát a csángó kérdésben. Az 1521-es számú Ajánlás, amelyet ugyanaz év novemberében megerősített az ET miniszteri határozata, nem kért egyebet Romániától, csupán hogy tartsa tiszteletben saját törvényeit: „az anyanyelvi oktatás lehetőségét biztosítani kell Románia alkotmánya és az oktatási törvénykezés értelmében. Ugyanakkor osztálytermeket kell hozzáférhetővé tenni a helyi iskolákban, és a falvakban a csángó nyelvet oktató pedagógusokat meg kell fizetni”. Az oktatáshoz a szükséges pénzt hosszabb távra a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma ajánlotta meg, vállalva, hogy évente 13 millió forintot költ az elemisták és általános iskolások helyi és 16-ot a középiskolások Moldván kívüli magyar nyelvű oktatásáért. – Az utóbbi időben többször elkeseredtünk, mert úgy éreztük, hogy Magyarországon olykor keresztbe tesznek a programunknak – jelentette ki Hegyeli Attila. – 2005 júniusa és decembere között öt hónapon keresztül teljesen támogatás nélkül maradt a program, pedig már huszonhét főállású oktató munkájáról volt szó. Az ideiglenes pénzhiány lépésre kényszerítette a csángóföldi magyar oktatás elkötelezettjeit. Beindították a Keresztszülő-programot. Ennek során bárki, aki magára vállalja egy magyarul tanuló csángó gyerek évi taníttatási költségét, jelképesen a keresztszülőjévé válik. A keresztapa-keresztanya programba 99 százalékban magyarországiak, a fennmaradó 1 százalékban pedig nyugat-európaiak kapcsolódtak be. Az erdélyi magyarság közömbös maradt – jegyezte meg Hegyeli. A Rekecsin falu határában felépítendő líceumért a Böjte Csaba testvér vezette Dévai Szent Ferenc Alapítvány és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége fogott össze. A csángók körében a jelenlegi huszonhét fős tanári gárda kétharmada erdélyi magyar, a többi felsőfokú tanulmányait elvégzett, és a szülőföldjére visszatért magyar csángó. /Balló Áron: Magyar tanárok kerestetnek Csángóföldre. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./
2006. április 28.
Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyar Szövetség oktatási programfelelőse a vele készült interjúban kifejtette, jelenleg 730 gyermek tanul az állami oktatási intézményekben magyar nyelvet, és ez egy fontos küszöb. A 700 gyerek igen szép szám, de a 9 ezerhez képest még tíz százalékot sem jelent. Jelenleg tizenhárom településen vesz részt a csángómagyarság állami oktatásban magyar nyelvórán. Idén az eddigi 730 mellett még újabb 300 kérvényt iktattak. Hegyeli Attila nem tudja, hogy meddig futja a magyar államkasszából a támogatásra. Harmincegy ember dolgozik jelenleg a szövetségnél, munkakönyves állással. Ennek az anyagi hátterét valamilyen formában biztosítani kell. Megvolt az alapkőletétele a rekecsini iskolaközpontnak. Jelenleg az engedélyek beszerzése folyik. A telek a legjobb helyen van. A külsőrekecsini, a Dumbráva-Belindesti vonal oda jön be, a Szeret túlsó oldaláról szintén ide vezet az út, ami összeköti Magyarfalut és Lábnikot, illetve észak felé ott van közvetlen közelében Dózsa, Klézse, Somoska, Buda és a Bákó környéki falvak. Böjte Csaba személye garancia arra, hogy a központ hamar felépül. /Gazda Zoltán: Újra megtanulják a magyar betűvetést. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), ápr. 28./
2006. szeptember 8.
Tavalyhoz viszonyítva jóval több szülő járatná gyerekét magyar iskolába Csángóföldön, ezért több osztályra lenne szükség. Azonban az iskolaigazgatók és a Bákó megyei tanfelügyelőség nem ismeri el az igény jogosságát. Azt is megkérdőjelezik, hogy a kérvények számának megfelelő gyerek el kezd majd járni magyar órákra. Kételyüket bizonyos mértékben Matekovits Mihály, az oktatásügyi minisztérium kisebbségügyi főosztálya vezetője is osztja. „Csángóföldön leülni egy fehér papírlap mellé, és azt írni rá, hogy azt akarom, hogy a gyerekem magyarul tanuljon, jár valamiféle rizikóval, ezért nem engedhető meg, hogy ebből az akaratból csúfot űzzünk” – fejtette ki felháborodva Hegyeli Attila, a Moldvai Csángó-magyar Szervezet oktatási felelőse. „Ezt a rizikót 390 szülő vállalta, és ehhez a mi munkánk is hozzájárult, akkor, hogy mondjuk azt, hogy mégsem lehet magyarul tanulni?” – tette fel a kérdést. Hegyeli hangsúlyozta, az ugyanannyi óraszámmal rendelkező román tanárt elismerik, a magyar tanároknak pedig évente vizsgázni kell, mert az ő óráikat bizonytalan jövőjűnek tartják, ez diszkrimináció. Hegyeli hozzátette: a központból a magyar hivatalnokoktól sem kaptak eddig semmilyen segítséget. Igényeiket jelezték a Diszkriminációellenes Tanácsnak, és az Oktatásügyi Minisztériumnak, úgy az akkori RMDSZ-es államtitkárnak, Kötő Józsefnek, mint Matekovits Mihálynak, az oktatásügyi minisztériumi kisebbségügyi főosztály vezetőjének. Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál bejegyezték a vizsgálati kérést, de Hegyeli Attila szerint egy lépést sem tettek az ügy kivizsgálására. „El sem jöttek Bákóba” – mondta. A lap nem tudta elérni Asztalos Csabát, a tanács elnökét, hogy reagáljon erre a vádra. Matekovits Mihály szerint Hegyeli nyilvánvaló túlzásokba esik, és inkább a sajtónak panaszkodik, mint az illetékeseknek. Azonban a helyi szinten megnyilvánuló gáncsoskodásokat ő maga is elismeri. Hegyeli Attila megjegyezte, Matekovits Mihály ki sem látogatott Bákó megyébe. Matekovits magyarázkodott: ezek a dolgok már csak részben tartoznak a minisztérium hatáskörébe. Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár elmondta, hogy találkozott Hegyelivel, aki megígérte, hogy jegyzékben fordul hozzá, amelyben jelzi majd a problémákat. Ez még nem történt meg. Pásztor Gabriella a jövő héten Bákó megyébe utazik. /Isán István Csongor: Elmaradhat Csángóföldön a magyar iskolakezdés. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./
2006. szeptember 12.
A hét végén találkozott Hegyeli Attila, a Csángómagyar Szövetség oktatási felelőse és Pásztor Gabriella államtitkár. Hegyeli jegyzéket nyújtott át az államtitkárnak a problémákról. Pásztor Gabriella megígérte: személyesen jár el annak érdekében, hogy a törvényt betartsák. Több jelentkező van, mint amennyi gyerek számára helyet lehet biztosítani, ezért az ottani tanárok azzal fenyegetőztek, hogy nem kezdik el az évet, amíg a problémát meg nem oldják. A találkozót Hegyeli pozitívumként értékelte. Kifejtette: „ha az államtitkár asszony ellátogat ide iskolakezdés előtt, akkor az iskolaigazgatók remélhetőleg nem fogják többé megtagadni a törvények alkalmazását.” Hegyeli lát esélyt arra, hogy a kért magyar nyelvű osztályok beinduljanak iskolakezdéskor. Kifogásaikat továbbították a Diszkriminációellenes Tanácsnak is. A magyarul oktató tanárokat nem véglegesítik beosztásukban, míg az ugyanannyi diákkal rendelkező románul oktató tanárokat igen. Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács elnöke azt nyilatkozta, hogy utánanéz a dossziénak, és személyesen is megvizsgálja az ügyet. Hozzátette, hogy a válaszadási határidő három hónap. Asztalos Ferenc RMDSZ-képviselő, a tanügyi bizottság alelnöke elmondta, tud a csángóföldi problémákról, és személyesen is tájékozódni fog az RMDSZ kormánytagjainál arról, hogy miként oldják meg a kérdést. Hozzátette: az RMDSZ azért nem foglalkozott hangsúlyosabban az üggyel, mert a kisebbségi törvény körüli csatározás minden energiájukat lekötötte. Beszterce-Naszód megyében járt Matekovits Mihály, a Tanügyminisztérium kisebbségi osztályának főigazgatója, találkozott a megye magyar pedagógusaival is. Szerencsés véletlennek nevezte, hogy találkozhatott a megbeszélésre összehívott Beszterce megyei magyar pedagógusokkal. /Isán István Csongor: Az utolsó esély a Csángóföldön? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./
2006. szeptember 15.
Megfelelő körülmények között beindulhat a magyar oktatás Bákó megyében. Pásztor Gabriella tanügyi államtitkár látogatása hatására beadták a derekukat a csángóföldi iskolaigazgatók. Az államtitkár személyes jelenlétének hatására a Bákó megyei tanfelügyelőség megvizsgálta a Csángómagyar Szervezet által jelzett problémákat. A szövetség sérelmezte, hogy a magyar oktatókat nem véglegesítik beosztásukban, míg az ugyanolyan helyzetben lévő, románul oktató tanárokat igen. Kifogásolták azt is, hogy az iskolaigazgatók nem egyeztek bele a szülői kérvényeknek megfelelő számú magyar osztály indításába. Hegyeli Attila, a Csángómagyar Szervezet oktatási felelőse szerint nem helyénvaló, hogy a csángóföldi magyar oktatás problémái csak államtitkári közbelépésre oldódnak meg. Pásztor Gabriella államtitkár Lészpedre, Klézsére és Rekecsinbe látogatott el, a három községben öt iskola működik. /Isán István Csongor: Központi nyomásra megoldás született. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./
2006. október 18.
Lábnikon a gyermekek magyar iskolaként mutogatják a nemsokára átadásra kerülő épületet, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) közösségi házként határozza meg annak rendeltetését. Hegyeli Attila, a Csángó Oktatási Program vezetője közölte: a közösségi háznak többnek kell lennie egy iskolánál. Ide nemcsak a gyerekeket, hanem az anyanyelvű kultúrára szomjazó felnőtteket és öregeket is szívesen várják. Pusztina, Frumósza és Csíkfalu után Lábnik a negyedik település, ahol a csángómagyar szervezet közösségi házat épít. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) állami támogatás nélkül, adakozó magyarországi és nyugat-európai cégek és magánemberek segítségével próbálja megvalósítani a tervét Lábnikon. A Bákótól mintegy 30 kilométerre délkeletre fekvő településen a szövetség 2003 óta oktatja a magyar nyelvet. Az első évben húsz gyerekkel kezdték az iskolán kívüli foglalkozásokat. 2004-től már a helyi állami iskolában is anyanyelvként tanítják a magyar nyelvet, és a falu gyermeklétszámának csaknem 90 százaléka jelentkezett a magyarórákra. „Az összes Bákó megyei település közül itt értük el a legjobb arányt. Ez konkrétan 102 gyereket jelent, de a tanárok jelezték, hogy gyakran több gyerek ül az osztályteremben a magyarórán, mint ahánynak a szülei kérvényt tettek le a tanfelügyelőségre – magyarázza Hegyeli Attila. Most egy új lelkész került a faluba, aki eddig a Bánságban szolgált. Vele jó a kapcsolatuk. A tervek szerint a 150 négyzetméteres alapterületű nagyteremmel és a tanároknak szánt szolgálati lakásokkal ellátott közösségi házat október végén kellene átadnia a Palló Pál Rémusz által vezetett építkezési vállalatnak. Lábnikon a székelykocsárdi származású Orbán Attila és a Magyarországról érkezett Sütő Zsuzsa irányítása alatt a gyerekek játszva ismerkednek meg kultúrájukkal, hagyományaikkal, népszokásaikkal. A lábniki gyerekek azért is emlegetik magyar iskolaként az avatás előtt álló épületet, mert nagyszüleiktől hallhatták, hogy a falu népe ezelőtt egy fél évszázaddal már épített magának magyar iskolát. 1951-ben 140 tanuló járt ebbe az iskolába, ahol négy tanítónő oktatott. Az anyanyelvű óvodában egy magyar óvónő harminc gyerekkel foglalkozott. Az 1930-as népszámláláskor Lábnik falu 615 katolikusából 608 vallotta magát magyar anyanyelvűnek. Bár a hatalom mindent megtett, ez az arány az 1992-es népszámlálásra sem módosult. Ekkor a 941 lakosból 904-en voltak római katolikusok, s valamennyien ismerték és beszélték a magyar nyelvet. /Szucher Ervin: A negyedik közösségi házát építi a moldvai magyarság. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./
2006. október 24.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége hetente két alkalommal, három-három magyarórát tart tucatnyi gyereknek immár Bákóban is, a Ion Luca Általános Iskolában. Jelenleg tizenegyen járnak Hegyeli Attila óráira. Hegyeli szerint a moldvai csángó falvakhoz képest – ahol az idősebb korosztály mégiscsak ápolja anyanyelvét és kultúráját – a 175 ezres lakosú Bákóban szinte minden csángómagyar asszimilálódott. „Szinte nincs olyan hét vagy akár olyan nap, hogy a négy bákói napilap közül valamelyik ne támadná a szövetségünket vagy a magyarságot. Alig adták be nyolc szülő kérvényét a bákói tanfelügyelőséghez, másnap valamennyiüket megkereste a helyi román sajtó, és valósággal kérdőre vonta őket. Szerencsére a gyalázkodó cikkek nem tántorították el döntésüktől. A 15. század elején magyar huszita központnak számító Bákóban a lakosság több mint felét a magyarok alkották, még a 16–17. században is. Erről tanúskodik több misszionárius szerzetes, Bernardino Quirini 1591-ben, Petrus Deodatus Bakovic 1641-ben és Bartolomeo Basetti 1648-ban keltezett okirata. A moldvai magyarság legfontosabb városában a 17. században a román és magyar bírók és elöljárók még felváltva viselték a tisztséget. Jelenleg Moldvában 16 helységben oktatják a magyar nyelvet, köztük 14-ben immár anyanyelvi tantárgyként az állami iskolákban is. Tavaly 661 gyerek számára kérvényezték a szülők az iskolai magyarnyelv-órák bevezetését, ez a szám a 2006/2007-es tanévben 981-re emelkedett. /Szucher Ervin: Identitásukat is keresik a Bákóban élő csángómagyarok. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./
2007. január 4.
A szentendrei otthon kényelme helyett a csángóföldi népnevelést választotta egy fiatal pár, Farkas-Ferenczék. A pedagógus házaspár először 2005-ben látogatott Gajdár faluba, de akkor még a magyarul folyékonyan beszélő idősebbek is elzárkóztak a nyelvórák bevezetésétől. Hiába jártak szinte házról-házra, senki nem mert helyiséget bocsátani a rendelkezésükre. Végül idén márciusban valaki beengedte őket a másfélszer kétméteres előszobájába, ahova első alkalommal mindössze három gyerek jött el. Később egyre többen érdeklődtek a foglalkozások iránt, karácsonyra már közel száz gajdári gyerek kapcsolódott be a fakultatív nyelvtanulásba. Farkas-Ferenczék korábban Bákóban laktak, de most úgy döntöttek: ki kell költözniük a megyeközponttól mintegy harminc kilométerre fekvő faluba. A közösség lassan befogadja őket. Egy ideje már nincs olyan család a faluban, amely féltené a gyerekét a pedagógus házaspártól. A két fiatal 2005 decemberében házasodott össze. Már akkor eldöntötték, hogy Erdélyben fognak letelepedni. 2006 februárjában Szentendréről Csíkszentdomokosra, Gabriella szülőfalujába jöttek. Aztán egy állomással tovább mentek. „Sokáig nyaggattuk Hegyeli Attilát, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási felelősét, hogy engedje meg, hogy itt Moldvában segítsünk neki” – mesélte Endre, aki kutatói ösztöndíjjal érkezett Romániába. /Szucher Ervin: Egymást szelídítő magyarok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./
2007. március 28.
A kétezer lelket számláló Diószegen, a tehetősnek nevezhető Bákó megyei csángó faluban majdnem mindenki ismeri a magyar nyelvet, a helybéliek szerint a római katolikus pap is, aki mégsem beszél magyarul. Ezért furcsa helyzetek is adódnak, amikor a hívek magyarul gyónnak, a pap pedig románul gyóntat. A diószegiek jó része külföldön vállalt munkát, csak az ünnepek idején tér haza hosszabb időre szülőfalujába. „Mese nincs, aki hozzám jön dolgozni, annak be kell állnia a csángó szövetségbe, majd ki kell váltania a magyar igazolványt” – szögezi le tréfásan mosolyogva, de ellentmondást nem tűrő hangon a Bákó megyei Diószeg egyik legnagyobb vállalkozója. A Remus Palauként anyakönyvezett férfi kikéri magának: ő csángómagyar, akárcsak az egész falu, és a becsületes neve Palló Pál Rémusz. Amíg a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetősége nem kérte fel a lábniki közösségi ház felépítésére, ő egyáltalán nem ismerte a szervezet tevékenységét. Ma már határozottan állítja, hogy a közösség megmaradása érdekében minden moldvai csángómagyarnak kötelessége lenne bekapcsolódnia a szövetség életébe. Diószegen, illetve a környékbeli csángómagyar falvakban egyaránt szokás, hogy a tehetősebb emberek a szomszéd házához mérik a magukét. „Ha az nagyot épít, nekem még nagyobb kell. Tudom, hogy ez egészségtelen felfogás, de mifelénk ez így van” – magyarázza egy atyafi. A falu nagy része külföldön, többnyire Magyarországon és Olaszországban dolgozik. Olyan is van, aki Izraelben vállalt munkát. Az európai építőiparban dolgozóknak köszönhetően a településen nemcsak építészeti cégek, hanem húsz kisbuszos autóparkkal rendelkező fuvarozóvállalat is működik. Diószegen mindenki megtanul magyarul, a diszkóban már mindenki magyarul beszél, mondta Palló. A csángó szövetségben az oktatási kérdésekért felelős Hegyeli Attila azt tartaná természetesnek, ha a diószegi iskolában is bevezetnék a magyar anyanyelv oktatását. A román nemzetiségű pedagógusok a gyerekeknek megtiltották, hogy szünetekben egymás között magyarul beszéljenek. A néhány betelepedett moldvai román lakost leszámítva, a faluban csak a római katolikus pap nem beszéli a magyar nyelvet. Az idősek szerint a pap tud magyarul, csak éppen a iasi-i püspöktől tartva nem hajlandó beszélni. „Ő románul misézik, de mi akkor is magyarul gyónunk. Ezt ő nagyon jól meg is érti” – állítja az egyik öregasszony. Palló szerint az idősebb nemzedék képviselői jóformán nem is tudnak románul. „Jól működik a Magyarországon bejegyzett cégem” mesélte Palló Pál Rémusz Megkapta a letelepedési engedélyt, mégsem tudja elképzelni ott az életét. Palló Pál a faluból és a környékről gyűjtött szakembereit is hathetente hazaengedi. – A tapasztalat azt mutatja, hogy a mi csángóink egy évet bírnak ki ott, utána lelkileg teljesen belefáradnak, vallja a vállalkozó. /Szucher Ervin: Ünnepelni hazajárnak. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./
2007. április 23.
Solomon Adriánt választották elnöknek a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) Bákóban megrendezett hétvégi közgyűlésén. A korábbi elnök, Róka Szilvia személyes okokra hivatkozva nem vállalta a jelölését. Az alelnöki munkakört ezután László Valerica és Szarka Felicia látja el. Előbbi már korábban is viselt tisztséget a szövetségben, ő volt a pályázatokért felelős megbízott, utóbbi viszont újnak számít a vezetőségben. Hegyeli Attila, a szövetségi vezetés oktatási ügyekért felelős tagja továbbra is tisztségében marad, az új elnök felkérésére. Nyisztor Ilona a kulturális élet és mozgalom, Solomon Mária pedig a társadalmi ügyek felelőse lesz. Az ifjúsági kérdéseket ezentúl Polgár László tartja kézben, s ugyancsak rá hárul a szövetség ifjúsági programtervezetének kidolgozása is. A továbbiakban is fő feladat a szervezet anyagi biztonságának megteremtése, s ennek egyik fő pillére a magyar állam által biztosított Csángó Alap. /B. Z. : Tisztújítást tartott Bákóban az MCSMSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./ Hegyeli Attila oktatási felelős elmondta: 2006-ban 600 gyereket vittek szervezetten valahova nyaralni, 30 tábort szerveztek a számukra. A magyar nyelvű oktatás terén két új helyszínt nevezett meg: Lujzikalagort és Bákó városát. Vannak falvak, ahol majdnem minden gyermek beiratkozott a magyarórákra (pl. Külsőrekecsin, Lábnyik). Hegyeli a terveit is ismertette: a magyarul beszélő gyerekek csak 10 százaléka vesz részt jelenleg a magyar nyelvű oktatásba, ezen az arányon szeretne javítani. 16 faluban zajlik magyar nyelvoktatás, de 30 faluban még egyáltalán nincs, és ezekben is el kellene indítani. Ennek legnagyobb akadálya a tanárhiány, mondta Hegyeli. /Adrian Solomon a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének új elnöke. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 23./
2007. május 19.
Tanártoborzó plakátokat szeretett volna elhelyezni a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem főépületében és az Egyetemi Könyvtárban. Az egyetem vezetősége azonban ezt megtagadta azzal az indokkal, hogy a felhívás szövege magyar nyelvű. A biztonsági szolgálat eltávolította a már felragasztott plakátokat. Az egyetem gazdasági igazgatóságán kifejtették, hogy a hirdetés nem helyezhető el az egyetem egyetlen karának épületében sem, mert szövege magyar nyelvű, ami számukra nem érthető. Az oktatási program vezetője, Hegyeli Attila a Magyar Tanszéken tartott előadást: minél több szakképzett pályakezdő pedagógust szeretne bevonni a moldvai magyar oktatási programba. /Plakátot csak románul! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./
2007. május 24.
Két hete nyújtották be a csángóföldi szülők az iskolaigazgatóknak a kéréseket, hogy a magyar nyelvet az iskolában is oktassák. Csángóföldön jelenleg tizenhat helységben oktatnak magyar nyelven, tizennégy helyen az iskolában is. Lujzikalagorban és Gajdáron még magánoktatásként folyik a magyar nyelv tanítása, itt páratlan ellenállásba ütközik annak tanrendbe iktatása. A Bákóban székelő Moldvai Csángó Magyarok Szövetségénél (MCSMSZ) Hegyeli Attila oktatásügyi felelős elmondta, a szülőket – de ami szomorúbb, a gyermekeket is – próbálják megfélemlíteni, s ebben e két település polgármestere, sőt a lujzikalagori rendőrőrs parancsnoka is részt vállal. Lujzikalagor polgármestere, Mihai Funar közölte, hogy a közösség is ellene van a magyar nyelvű oktatásnak. A lujzikalagori iskola igazgatója, Ciurea Petre, tanári karának jó része, valamint a helyi tanács képviselői megígérték, hogy addig dolgoznak, amíg azok a szülők, akik megírták a magyar tanításra vonatkozó ezeket a kérvényeket, visszavonják. Az előző napokban a gyerekeket is több osztályban pellengérre állították, sőt becibáltak az igazgatói irodába két tízéves fiút, akik mi mást mondhattak volna félelmükben, mint azt, hogy eddig jártak ugyan magyarórára iskolán kívül, de többet nem mennek, mert „ott olyan rossz”. Solomon Adrian, a MCSMSZ április 21-én megválasztott elnöke lujzikalagori. A napokban tért haza a Vatikánból, ahol Ferkó Zoltán kerékpáros zarándokkal, Nyisztor Tinkával és Pogar Roberttel a csángók sérelmeit panaszolta el. Egyebek mellett a csángóföldi magyar nyelvű misék további tiltását. Az őket fogadó magas rangú egyházi képviselők szavaiból – miszerint ezt a kérdést Romániában kell megoldani –úgy érzik, a Vatikánnak nem a moldvai, magyarságukban elsorvasztott senyvedők a fontosak, hanem a moldvai római katolikusok. Solomon Adrian most nem a Vatikánba készül, hanem faluja polgármesteréhez. Gajdárra a községközpontból üzent a polgármester az ott iskolán kívül magyart tanító házaspárnak, hogy falugyűlésen a falu fogja majd visszautasítani a magyar nyelv oktatását. A polgármester a házaspárt, Farkas Ferencz Endrét és a gyerekek előtt megfenyegette: erőszakkal fogja felszámoltatni az iskolán kívüli magyar oktatást. A faluközösség nagy része tud magyarul. A nagyon öregek alapvetően magyarul beszélnek, az idősek gyakran, a gyermekek nem, vagy csak kevésbé. /Bajna György: Fortélyos félelem igazgat. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 24./
2007. június 18.
A hatóságok kemény ellenállásába ütközik továbbra is a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) a csángó gyerekek magyar nyelvű oktatásának bővítésére irányuló törekvése, annak ellenére, hogy hét éve beindult a moldvai Bákó megyében rendszeres formában a csángó diákok magyar nyelvű oktatása. Csángóföldön jelenleg tizenhat településen zajlik magyar nyelvű oktatás: fakultatív jelleggel, vagyis magánházakban, illetve állami oktatási intézményekben. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által indított program keretében 1470 csángó gyermek részesül anyanyelvi képzésben, és közülük kilencszázan tanulnak hivatalos formában, iskolában. Hegyeli Attila, az oktatási program vezetője közölte, a legtöbb helyszínen zökkenőmentesen zajlik a magyartanítás, de problémákba ütköznek azokon a településeken, ahol hivatalos formában kívánják folytatni tevékenységüket. Lujzikalagorban például a csángó szülőket addig fenyegették a hatóságok, amíg visszavonták az iskolai magyar nyelvoktatást célzó kérvényüket, sőt a tantestületben döntés született: semmiképpen sem hagynák jóvá a magyarórákat. „Az egyik román nemzetiségű matematikatanár például azzal a gúnyos megjegyzéssel hívta feleltetni egyik diákját: lássuk, meg tudod-e oldani ezt a feladatot, ha már magyarból olyan serény vagy. Mondanom sem kell, a gyerek nem volt képes rá, ezért a legrosszabb osztályzatot, egyest kapott” – mondta el Hegyeli Attila. Gajdáron nemrég a polgármester óra közben tört rá a tanárra és diákjaira, felszólítva őket: két napon belül függesszék fel a magánházban, bérleti díj fejében zajló oktatást, különben erőszakkal kilakoltatja őket. Ugyanennek a moldvai településnek a rendőrőrsparancsnoka megfenyegette Hegyeli Attilát, hogy korrupció miatt eljárást indít ellene, szerinte ugyanis az MCSMSZ megvesztegeti a csángó szülőket a magyar állam által folyósított oktatási-nevelési támogatások kézbesítésével. Hegyeli erélyes fellépésének köszönhetően végül az elöljáró és a rendőr egyaránt elállt szándékától. Az elmúlt hetekben megcélzott új falvakon, Nagypatakon és Diószegen ugyanakkor azzal is szembesülnek a szervezők, hogy a falubeliek óvakodnak bérbe adni házukat magániskola számára, mivel az anyanyelvi oktatást ellenzők szemében mindez főbenjáró bűnnek számít. A csángóföldi településeken különben 31 pedagógus teljesít szolgálatot, közülük hárman Magyarországról érkeztek; az oktatás bővítésével az őszi tanévkezdésig még kilenc tanárra lenne szükség. Hegyeli Attila – aki a 200 ezer lelkes megyeszékhelyen, Bákóban 13 gyermek oktatását látja el – szerint előrelépést jelentene a csángó oktatás terén, ha a megyei tanfelügyelőségen lenne egy magyar ügyekért felelős szaktanfelügyelő is, az Oktatási Minisztérium magyar tisztviselői közül pedig időnként ellátogatna valaki a csángó településekre. /Rostás Szabolcs: Akadályozzák a csángó oktatás bővítését. = Krónika (Kolozsvár), jún. 18./
2007. augusztus 13.
Még nincs elég jelentkező az augusztus 23-án lezáruló, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által tanárok számára kiírt pályázatra. Hegyeli Attila, a szövetség oktatási részlegének vezetője elmondta, visszavárják tanítani azokat a csángó származású szakembereket is, akik az elmúlt évek alatt elvégeztek egy főiskolát vagy egyetemet. Ebben az évben két Csángóföldről elszármazott jelentkező is van. Bizonyos helyszíneken már szakos tanárra van szükség: egyrészt a gyerekek magasabb tudásszintje miatt, másrészt pedig, mert néhány helyen sikerült kiharcolniuk, hogy meghirdessenek államilag elismert magyar katedrákat. Pusztina és Magyarfalu esetében két-két tanárra lenne szükség, Lábnik, Somoska és Bákó esetében egyre. A már működő intézmények mellett Nagypatakon és Pokolpatakon is szeretnék beindítani az oktatást. Általában két-három éven át tanítanak itt a tanárok, mert ez fizikailag és lelkileg rendkívül kimerítő foglalkozás. Olyan környezetben kell dolgozni, szeretetet és tudást adva a gyerekeknek, hogy egyfolytában hátráltatják őket. A Bákó Megyei Tanfelügyelőség például – a szülők írásos kérése ellenére még mindig igyekszik megkurtítani a magyar nyelvet oktató kollégák óraszámát, bizonyos helyeken az iskolák igazgatói és a polgármesterek is nyíltan harcolnak törekvéseink ellen, s még a római katolikus papok sem segítenek. Segítséget jelentene, ha lenne egy magyar ügyekért felelős kisebbségi szaktanfelügyelő a Bákó Megyei Tanfelügyelőségen. Többször kérték az RMDSZ és az Oktatási Minisztérium kisebbségi ügyekért felelős államtitkárának segítségét, de eredménytelenül. Lujzikalagorban és Gajdáron különösen durván – és pedagógushoz nem illő módon – bántak a gyerekekkel és szüleikkel egyaránt: megszégyenítették, pellengérre állították őket, ráadásul – írásban – megtagadták az anyanyelv tanulásához való jogukat is. Sajnos úgy tűnik, hogy ősztől – iskolai keretek között – el sem indulat a magyar nyelv oktatása. Hegyeli Attila bízik benne, hogy a tanévkezdés előtt megérkezik a segítség Bukarestből, mert sok helyszínen egyáltalán nem, vagy csak csökkentett óraszámmal akarják elindítani a magyar nyelv oktatását. /Erdős Zsófia: Lesz elég csángó tanár? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./
