|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 814 találat | lapozás: 1-30 ... 721-750 | 751-780 | 781-810 | 811-814 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: 2016. április 18.Érdemrendügy: Kincses szerint nevetségesek az államfő érveiKlaus Johannis államfő nem fogja visszavonni azt az elnöki határozatot, mellyel visszavonta Tőkés László Románia Csillaga érdemrendjét. Az Elnöki Hivatal válaszlevelében fogalmazottak szerint, nem is tehetne másként. zért nem változtathat álláspontján Klaus Johannis, mert a kitüntetést visszavonó elnöki rendelet polgárjogi forgalomba került, azaz megjelent a Hivatalos Közlönyben – így indokolta meg az államfő döntését az Elnöki Hivatal, mely Tőkés László beadványára válaszolt. A magas rangú kitüntetésétől elnöki rendelettel megfosztott magyar politikus ügyvédje, Kincses Előd nevetségesnek nevezte Johannis érveit, mondván, hogy az efféle gyermeteg logika mentén az elnök meg sem foszthatta volna Tőkést az érdemrendtől. „Az a rendelet is a polgárjogi forgalomba került, miszerint Románia elnöke kitüntette Tőkés Lászlót” – mondta Kincses, hozzátéve, hogy az Elnöki Hivatal magyarázata jogi szempontból rendkívül inog. Klaus Johannis reakciója után hétfőn Kincses Előd a fővárosi táblabírósághoz fordult, kérve az elnöki rendelet jogi úton való megsemmisítését. „A törvény tisztán leszögezi, hogy csak abban az esetben vonható vissza egy állami kitüntetés, ha az érintett személyt jogerősen börtönbüntetésre ítélték, vagy cselekedetei méltánytalanná teszik a csillag viseléséhez. Nem hinném, hogy a bíróság ne tudná megkülönböztetni a rosszul fordított tusványosi nyilatkozatot a cselekedettől. Egy nyilatkozat soha nem egyenértékű a cselekedettel, mert nem mindegy, hogy csak mondom valakinek, hogy felpofozom vagy meg is teszem” – magyarázta Kincses. A marosvásárhelyi ügyvéd az eddigi joggyakorlatra is felhívta a figyelmet. Bár számos olyan politikus és közéleti személyiség él, akit a bíróság jogerősen elítélt, az államfő egyiknek sem vonta vissza a kitüntetését. A rend 630 birtokosa közül tizenegyen vannak ebben a helyzetben, köztük a korrupciós ügyekbe bonyolódott és az államnak tetemes kárt okozó Adrian Năstase, Dumitru Cioflină, Eugen Bădălan, Ionel Manţog és Cristian Anghel. Traian Băsesecu volt elnök mindössze Corneliu Vadim Tudor érdemrendjét próbálta meg visszavonni, a legfelsőbb ítélőtábla viszont a néhai néptribün javára döntött, jogprecedenst kreálva. „A bíróság szerint mérlegelni kell, hogy minek van nagyobb fajsúlya: annak a tettnek, amiért az illető a kitüntetést kapta vagy annak a cselekedetnek, amiért meg akarják fosztani tőle. Nem hinném, hogy az Európában elismert és jól működő védhatalmi státusra vonatkozó nyilatkozat többet nyomna a latban, mint Tőkés László 1989 decemberében betöltött szerepe” – fejtette ki Kincses Előd. Mint ismert, Tőkés László egy olyan védhatalmi státusról beszélt Erdély esetében, mint amilyent Olaszország és Ausztria vállalt 1947-ben Dél-Tirol fölött, amely azóta egy virágzó térséggé nőtte ki magát. Egy fordítási pontatlanság miatt a román sajtó helytelenül protectoratként emlegette, ami a térség gyarmatként való kezelését jelenti. A média és a Tőkésnek ugró román politikusok azok után sem változtattak álláspontjukon, mint a volt püspök közleményben jelezte, hogy ő nem arról beszélt, mint amiről a téves fordítás miatt feltételezik. Szucher Ervin Székelyhon.ro 2016. április 20.Vége, nyert a román nyelv a MOGYE-ügybenEgy jogerős bírósági ítélet szerint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) törvényesen tartják a magyar tagozaton tanuló hallgatók számára is román nyelven a gyakorlati oktatást, háttérbe szorítva a magyar anyanyelvű tanulók anyanyelvhasználatát. 2011 óta húzódott az ügy, amely még kormányt is tudott buktatni keleti szomszédunknál. A román legfelsőbb bíróság kedden kimondott jogerős ítéletében megalapozatlannak tartotta és elutasította a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE), a Marosvásárhelyi Magyar Diákszervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) fellebbezését a hasonló tartalmú elsőfokú ítélet ellen. Amint Kincses Előd, a felperesek ügyvédje az MTI-nek elmondta, keresetükben a – romániai egyetemeket akkreditáló – Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) egyik rendelkezésének a törvényességét vonták kétségbe, mely szerint az orvostanhallgatóknak a betegekkel románul kell kommunikálniuk. A MOGYE rektora és szenátusa erre a rendelkezésre hivatkozva fogadta el a magyar oktatást hátrányosan érintő egyetemi chartát. Kincses Előd elmondta: álláspontjuk szerint ezt a rendelkezést a 2011-es tanügyi törvény is érvénytelenítette, de soha nem is lehetett volna érvényben, ugyanis ehhez a román kormány határozatára lett volna szükség. Ilyen kormányhatározat azonban nem született. A magyar szervezetek által indított per egy hatósági rendelkezés törvényességét vitatta, de a hatóság oldalán avatkozott be a perbe a MOGYE is. „A legfelsőbb bíróság felháborító politikai döntést hozott, melynek semmi köze nincsen az igazságszolgáltatáshoz" – jelentette ki kedden este Kincses Előd, aki szerint a bírák arra sem tettek kísérletet, hogy megértsék a jogi helyzetet, különösebb mérlegelés nélkül ítélkeztek. Üdvözölte viszont az ítéletet Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora. Az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozva a rektor kijelentette: a legfelsőbb bíróság ítélete az elmúlt négy évben indított perek egész sorát zárja le az intézmény számára kedvező módon. Öt éve tart a nyelvügy A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus rendezésére tett kísérlet 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett. A MOGYE kizárólag magyar tannyelvű intézményként alakult 1945-ben. Az intézményben a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvosképzést. Ma az egyetem vezető testületei a román oktatók kétharmados többségével működnek, és sokak szerint a magyar tagozat elsorvasztására törekednek. MTI Erdély.ma 2016. április 21.Politikai ítélet született? (MOGYE-ügy)Egy jogerős bírósági ítélet szerint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) törvényesen tartják a magyar tagozaton tanuló hallgatók számára is román nyelven a gyakorlati oktatást. A legfelsőbb bíróság kedden kimondott jogerős ítéletében megalapozatlannak tartotta és elutasította a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE), a Marosvásárhelyi Magyar Diákszervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) fellebbezését a hasonló tartalmú elsőfokú ítélet ellen. Amint Kincses Előd, a felperesek ügyvédje az MTI-nek elmondta, keresetükben a romániai egyetemeket akkreditáló, Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) egyik rendelkezésének törvényességét vonták kétségbe, mely szerint az orvostanhallgatóknak a betegekkel románul kell kommunikálniuk. A MOGYE rektora és szenátusa erre a rendelkezésre hivatkozva fogadta el a magyar oktatást hátrányosan érintő egyetemi chartát. Kincses Előd kifejtette: álláspontjuk szerint ezt a rendelkezést a 2011-es tanügyi törvény is érvénytelenítette, de soha nem is lehetett volna érvényben, ugyanis ehhez a kormány határozatára lett volna szükség. „A legfelsőbb bíróság felháborító politikai döntést hozott, melynek semmi köze nincsen az igazságszolgáltatáshoz” – jelentette ki Kincses. Üdvözölte viszont az ítéletet Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora. Az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozva a rektor kijelentette: a legfelsőbb bíróság ítélete az elmúlt négy évben indított perek egész sorát zárja le az intézmény számára kedvező módon. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. április 21.Tiltakozások márpedig lesznekKétszáz és ezer lej közötti bírságot kaptak azok az udvarhelyi személyek, akiket „kiszúrt” a csendőrség a székely szabadság napján. Nem hagyják ezt annyiban, fellebbeztek, sőt udvarhelyi demonstrációt is kilátásba helyeztek. Izsák Balázs ugyanakkor emlékeztetett, még tavaly bejelentették a jövő évi marosvásárhelyi rendezvényt. Összesen hét olyan udvarhelyi személyre rótt ki bírságot a csendőrség rendbontásért, illetve csendzavarásért, akik részt vettek a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett marosvásárhelyi, székely szabadság napi rendezvényen – mondta el lapunknak Bíró Edit, az SZNT udvarhelyi elnöke. Öt részvevőt 200 lejre, egyet 600 lejre, egyet pedig 1000 lejre bírságoltak. Utóbbi személy egyébként felügyelőként volt jelen a rendezvényen, ketten pedig tagjai a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) udvarhelyi szervezetének. Bíró jogtalannak és felháborítónak tartja a büntetéseket, hiszen ő maga is részt vett a március 10-ei eseményen, és egyáltalán nem tapasztalt rendbontást az udvarhelyiek részéről. Megjegyezte, egy érintett sem fizette ki a bírságot, nevükben az SZNT által szerződtetett Kincses Előd ügyvéd, illetve a HVIM ügyvédje fellebbezett. Ezt az ifjúsági mozgalom egy udvarhelyi tagja is megerősítette, akit 200 lejre büntettek. „Érdekes, hogy a csendőrségnek volt egy közleménye, amelyben leírják, nem volt rendbontás. Amerre mi voltunk, folyamatosan volt tíz csendőr, akik telefonáltak, videóztak, de egyetlen személyt sem emeltek ki a tömegből. Ha történt volna rendbontás, akkor biztosan közbelépett volna a hatóság” – fogalmazott a megbírságolt személy. Emellett hangsúlyozta, tudomásuk szerint a lakosság részéről sem érkezett semmilyen feljelentés csendzavarási ügyben, ennek ellenére a neki kiállított büntetésen indoklásként ez szerepelt. „Alaptalanok, jogtalanok a büntetések” – mondta. Bíró Edit szerint a hatóságok megfélemlítési céllal szabhatták ki a bírságokat. Hozzátette, az ilyen fellépések miatt lehet az, hogy csak kevés vásárhelyi vett részt a rendezvényen, annak ellenére, hogy az SZNT többször is felkérte őket. A büntetések egyébként nem egyszerre érkeztek az udvarhelyiekhez, Bíró Edit szerint valószínűleg a csendőrök által készített videofelvételekről, illetve a hatóságoknak leadott részvevői listákról azonosíthatták őket. „Beszéltünk a HVIM tagjaival, hogy nem fogjuk annyiban hagyni a bírságolást, egyelőre azonban megvárjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Valószínűleg Udvarhelyen is fogunk szervezni egy demonstrációt” – fogalmazott az udvarhelyi SZNT-elnök. Izsák Balázs, az SZNT elnöke lapunknak elmondta, a bírságolásokról szóló csendőrségi közlemény után nem sokkal folyamodványt nyújtott be a hatósághoz, melyben kérte, hogy közöljék azok névsorát, akiket szervezőkként büntettek meg. Ez fontos, hiszen hivatalosan az SZNT nevében eljáró Siculitas Egyesület szervezte a megmozdulást, így tisztázni kell a hatóságokkal az egyes személyek szerepkörét. Izsák szerint több megbüntetett egyáltalán nem volt szervező. Beadványára az elmúlt hét végén válaszolt a csendőrség, a személyi adatok védelméről szóló törvényre hivatkozva elutasítván a kérést. „Ez egy rendkívül paradox és elfogadhatatlan érvelés, hiszen ha ők ötven embernek 1000 lejes büntetéseket küldenek ki betiltott, be nem jelentett vagy be nem jegyzett nyilvános rendezvény megszervezéséért, akkor az egy közérdekű információ” – magyarázta Izsák, hozzátéve, hogy egyébként bejelentett rendezvényről volt szó. Hangsúlyozta, ebben a kérdésben is eljárást akarnak kezdeményezni a csendőrség ellen. Izsák Balázs emlékeztetett, még tavaly bejelentették a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnál a jövőben szervezendő székely szabadság napi rendezvényt. Fülöp-Székely Botond Székelyhon.ro 2016. április 25.Bukott törvény, bukott jogok45. (1) "A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van az anyanyelvi oktatáshoz és képzéshez… (3) A kisebbségek felsőfokú oktatásában az egyetemi képzés I. ciklusán, a diplomavizsgán, a képzés II. mesteri ciklusán, a képzés III. doktorátusi ciklusán valamint az egyetemi utáni képzésben biztosított az anyanyelvű oktatás." Ha valaki azt gondolná, hogy a 2011. évi 1-es tanügyi törvény idézett cikkelyeit – és egyáltalán a törvények betűjét – komolyan kell venni Romániában, akkor a fővárosi legfelsőbb bíróság e heti döntésének ismeretében rájön, hogy tévedett. Ebben az országban a törvényeknek is két arca van. Egy vigyorgós kifele, hogy milyen széles körű jogokat biztosítunk a nemzetiségeknek, a másik befele néző, szigorú, ami mindig a többségieknek ad igazat. No persze, ha ütni kell, ha be kell fogni a kisebbségiek száját, azonnal életre kel az elfelejtett holt betű, s úgy hullnak el tisztségviselőink, mint az áprilisi fák szirmai a szélben. Eközben haja szála sem görbül azoknak, akikről közismert, hogy se szeri, se száma az általuk elkövetett visszaéléseknek és törvénytelenségeknek. A hosszúra nyúlt bevezető után igen keserűen kell kimondanunk, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen "megbukott" a tanügyi törvény. S ezzel együtt az törvény biztosította jogunk, hogy önrendelkezéssel bíró, önálló főintézetként működjön a magyar oktatás. De megbukott a fővárosi legfelsőbb bíróságon is, ahol nyílt többségpárti döntéssel jóváhagyták a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Hatóság előírását, miszerint a multikulturálisnak csúfolt MOGYE-n továbbra is román nyelven kell tartani a gyakorlati órákat és a kórházi gyakorlatot. A döntés megerősíti az egyetem kisebbségellenes chartájának előírását, amelynek kedvező igazságügyi elbírálása ellen a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület, majd a később csatlakozó diákszervezet és az EMNT és EMNP nyújtott be fellebbezést a legfelsőbb bíróságra. A fellebbezésnek nem adtak helyet, holott a tanügyi törvény 5. szakasza kimondja, hogy az oktatásügy és a szakmai képzés terén a 2011. évi 1-es törvény minden más szabály fölött áll. Kincses Előd ügyvéd kitartása és igyekezete ellenére a romániai igazságszolgáltatás másképpen gondolja, így hát marad az út a strasbourgi emberjogi bírósághoz. Addig is védve van a csak románul beszélő tanársegédek, gyakornokok hada, akiknek az érdekei fölülírják a törvényt. A MOGYE-n pedig, ahelyett hogy bevezetnék a magyar nyelv oktatását, hogy a román orvosok is szót értsenek a magyar beteggel, azt előírni, hogy a magyar orvos románul szóljon a magyar beteghez, a legócskább diszkrimináció. Bezzeg az elmúlt rendszerben jól fogott a tanulmányaikat csak magyarul végzett orvosok és gyógyszerészek serege Moldvában, Dél- Romániában, ahova kényszerűségből kihelyezték őket és becsülettel gyógyították a színromán lakosságot! Kit érdekelt akkor, hogy magyarul tanulták az elméletet és a gyakorlatot is? Ami pedig a mát illeti, kétségtelen, hogy sokan belefáradtak a küzdelembe, de egymásnak feszülve, összefogás nélkül sajnos nem lehet elérni semmit. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) 2016. április 28.Kedvező ítélet a kétnyelvű feliratok ügyébenNem reklámtáblák a kétnyelvű utcanévtáblák, szerelésük pedig nem számít kihágásnak – ezt jogerős ítéletében fogalmazta meg a Maros megyei törvényszék. A bírák arról is döntöttek, hogy a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) egyik aktivistájának sem kell kifizetnie azt az ötezer lejes pénzbírságot, melyet a marosvásárhelyi helyi rendőrség rótt ki tavaly tavasszal a kétnyelvű utcanévtáblák szerelése miatt. Mint emlékezetes, 2015. március 20-án a helyi rendőrség két önkéntest „leplezett le” az Egyesülés tér nevet viselő, a szülészeti klinikával átellenbeni parkban, amint az önkormányzat helyett ők maguk ültették életbe a tanácsi határozatot, és szereltek kétnyelvű utcanévtáblát. Néhány napos huzavona után Valentin Bretfelean, a városházi fennhatóság alá tartozó rendőrség igazgatója elrendelte az ötezer lejes pénzbírság kirovását. A rendőrség ugyanakkor ötvenezer lejes büntetéssel fenyegette meg azokat a vásárhelyi lakókat, akik nem szerelik le házaik faláról a reklámtáblának minősített feliratokat. Egy másik per alapfokú ítélete szerint elestek a fájdalomdíjtól azok, akik a fenyegetés miatt perbe hívták a rendőrséget. Az érintettek védőügyvédje, Kincses Előd úgy véli, mégiscsak érdemes volt pereskedni. A törvényszéki ítélet indoklásából ugyanis kiderül, hogy a Valentin Bretfelean által vezetett intézmény nem csak rosszindulatúan, de teljesen szakszerűtlenül járt el. Ugyanis sokan megriadva a szokatlanul nagy pénzbírságtól, azonnal engedelmeskedtek a felszólításnak, mások viszont a törvényszéken keresték igazukat. A pereskedők elsősorban azt szerették volna elérni, hogy az igazságszolgáltatás mondja ki, a kétnyelvű utcanévtábla semmiképp nem számít reklámfeliratnak, kihelyezése pedig nem sért törvényt, mihelyt éppen a hazai és nemzetközi jogszabályok teszik kötelezővé azok kifüggesztését. Bár több önkormányzati határozat is született erről, Dorin Florea polgármester évek óta ellenzi a jogszabály és a tanácsi döntések életbe ültetését. Kincses Előd, aki pro bono vállalta a jogi képviseletet, a pereskedők nevében elmondta, hogy a napokban megfellebbezi az ítéletet. „Ha valakit megfenyegetnek egy 50 ezer lejes pénzbírsággal, ráadásul nagyon sok táblát leszereltetnek, egyértelmű, hogy megfélemlítés történt, és cáfolandó az ítélet indoklása” – állítja az ügyvéd. A törvényszéki ítélet indoklásában ugyanis az áll, hogy a vétkességi felelősség fennállását nem bizonyították a felperesek, ezért a rendőrség nem kötelezhető fájdalomdíj fizetésére. Kincses Előd az indoklás jó oldalait is kiemelte. A megyei törvényszék szerint bár a rendőrségi eljárás a törvényesség látszatát keltette, lényegében a törvény értelmezése a hozzá nem értés és a visszaélés mezsgyéjén mozgott. Lapunk megkeresésére Valentin Bretfelean nem kívánta kommentálni egyik bírósági ítéletet sem. Mint mondotta, az ellene indított pereket megnyerte, az intézmény elleni perek kimeneteléről nem tehet. Szigeti Enikő, a CEMO vezetője lapunknak leszögezte, a jogerős ítélet birtokában úgy döntöttek, a közeljövőben folytatják a táblaszerelést. Szucher Ervin Székelyhon.ro 2016. május 4.Vesztett és nyert ügyek közöttKi lehet tenni a kétnyelvű utcanévtáblákat! Nemrég tudósítottunk arról, hogy a fővárosi legfelsőbb bíróságon elutasították a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség(MMDSZ), a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE), az Erdélyi Magyar NemzetiTanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) fellebbezését. A fellebbezés a Felsőoktatás Minőségét BiztosítóHatóság (ARACIS) azon előírásának a jogszerűségét kérdőjelezte meg, hogy a gyakorlati órák és a kórházi gyakorlat nyelve a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) csak a román lehet. A rossz hír mellett jónak számít, hogy a megyei törvényszéken végleges ítélet született a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében. – Kezdjük a rosszabbikkal! Hogyan indokolta az elutasítást a legfelsőbb bíróság? – kérdeztük Kincses Elődtől, aki a két ügyet képviselte az igazságügyi fórumok előtt. – A vesztes ügy okának megértése érdekében vissza kell nyúlnunk a Ceausescu-rendszerbe, amikor a magyar oktatás visszaszorítása elkezdődött. Ennek következményeként 1989 decemberében, a "nacionálkommunista" diktatúra bukásakor a MOGYE Általános Orvosi Karának hatodévén még fele-fele volt a román és magyar diákok aránya, az elsőéves magyar hallgatók száma viszont még a húsz százalékot sem érte el. A felszámolás alatt álló Gyógyszerészeti Karon pedig már csak a negyed- és ötödév működött. Ez volt az oka annak, hogy 1990-ben mind a magyar diákság, mind az oktatói kar határozottan elkezdte a küzdelmet a teljes körű magyar oktatás visszaállításáért. Miközben a kezdeti sikertelenség láttán ülősztrájkot folytattak, a román nacionalista erőknek annyira fontos volt, hogy megakadályozzák ennek a jogos követelésnek az érvényesítését, hogy 1990. március 19- én a Görgény völgyéből Marosvásárhelyre beszállított, félrevezetett román embereket először a MOGYE-ra vitték, hogy megleckéztessék a diákságot. Szerencsére előző nap sikerült meggyőzni a hallgatókat, hogy függesszék fel a sztrájkot, így nem volt kit megleckéztetni, ezért az RMDSZ akkori székházának ostromára vezényelték a Görgény-völgyieket, nehogy dolgukvégezetlenül kelljen hazamenniük. – Sokaknak úgy tűnt, hogy a 2011. évi közoktatási törvény megnyugtatóan rendezi a helyzetet. – Sajnos, nem így történt. Amikor kitudódott, hogy a törvénytervezetben multikulturálisként megjelölt három egyetemen, a kolozsvári Babes–Bolyain, a MOGYE-n és Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen teljes körű anyanyelvi oktatást kell bevezetni, az ARACIS 2010 októberében hozott egy határozatot, amelyben megfogalmazta az a szabályt (sztenderdet), hogy a klinikai gyakorlatokon kizárólag a román nyelvet lehet használni. Ezt a "sztenderdet", noha a vonatkozó jogszabály érvényességi feltételként előírja, 2010 októbere óta nem hagyta jóvá a tanügyminisztérium, és nem foglalták kormányrendeletbe sem, tehát jogilag nem létezik. Ezenkívül nem a törvényeknek megfelelően tették közzé, nincsen aláírva, számozva és keltezve, ráadásul nem az ARACIS honlapján olvasható, hanem a 12 tagozat egyikét jelentő orvostudományok tagozat honlapján jelenik meg. A többi tagozat honlapján egyetlen rendelkezést sem tettek közzé. Így ez már a második érvénytelenségi indokot jelenti. A harmadik – ahogy a Népújságban is megjelent –, hogy a 2011. évi 1-es tanügyi törvény ötödik szakasza kimondja, hogy a rendelkezéseivel ellentétes valamennyi jogszabályt hatályon kívül helyezi. Mivel a tanügyi törvény 135. szakasza a teljes körű anyanyelvű oktatás biztosításáról rendelkezik, az ismertetett speciális ARACIS-előírás három okból is érvénytelen, semmis. Mindez nem zavarta a Marosvásárhelyi Táblabíróságot, amikor két évvel ezelőtt ezekkel az indokokkal kértük az egyetemi charta jogsértő szakaszainak megsemmisítését. Ebben a perben felperesként a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség és az RMOGYKE szerepelt, támogatásunk érdekében beavatkozott az RMDSZ, az EMNP, EMNT és az MPP. A tárgyaláson 2/1 arányban utasították el a fellebbezésünket, úgy, hogy a tanács magyar nemzetiségű bírája a törvénytelen elsőfokú döntés hatályossága mellett szavazott, Mona Baciu bírónő pedig rendkívül megalapozott különvéleményt fogalmazott meg. Látván, hogy itt, Marosvásárhelyen képtelenség a MOGYE ellen pert nyerni, hiszen minden perben, még a román kormánnyal szemben is, sikerrel jár az egyetem, Bukarestben indítottunk eljárást az MMDSZ és az RMOGYKE nevében. Ebbe a perbe az EMNT és az EMNP avatkozott be, az RMDSZ és az MPP már nem. A kérésünk az volt, hogy az idézett ARACIS- előírást semmisítsék meg, hisz teljesen egyértelmű, hogy jogszabálysértő, és tulajdonképpen érvénytelen is. Még első fokon az a nagy meglepetés ért, hogy a perbe beavatkozott a MOGYE, vagyis a jogszabályt alkalmazó a jogszabály védelmében lépett fel. Hasonló esetről nem tudok, hiszen a jogszabályt alkalmazónak nincsen olyan jogosítványa, hogy azt mondja: nekem nagyon tetszik ez a jogszabály, nehogy azt a törvényhozó hatályon kívül helyezze! Ez mégsem zavarta a Bukaresti Táblabíróságot, helyt adott a MOGYE beavatkozási kérelmének, és elutasította a keresetünket azzal, hogy a magyar oktatást ellehetetlenítő rendelkezés törvényes. A fellebbezésünket csak több mint másfél év után tárgyalta le a bukaresti legfelsőbb bíróság, és noha az előzetes eljárásban elvileg megalapozottnak tekintette fellebbezésünket, legnagyobb meglepetésemre és felháborodásomra ezt az abszolút megalapozott fellebbezést elutasította. Az indoklást nem ismerjük, kézhezvétele után természetesen az Európai Emberjogi Bírósághoz fordulunk. Remélem, hogy nem rosszul használom a többes számot, ugyanis az RMOGYKE és az MMDSZ élén változás történt, és az új elnökök közötti viszony nem nevezhető felhőtlennek. Itt azonban olyan érdekről van szó, amelyben a személyes ellenszenvet feltétlenül félre kell tenni. Hogy milyen gyenge lábakon áll az elsőfokú ítélet megindokolása, arra példaként felhozom: annak érdekében, hogy csökkentse annak látszatát, hogy a magyar oktatást diszkriminálják a marosvásárhelyi orvosin, egy szemenszedett hazugságot írtak be az ítélet indoklásába, miszerint az oktatás során az elmélet 70 százalékot, a gyakorlat pedig csak 30-at tesz ki. Noha a tanügyminisztérium által jóváhagyott és a kormányrendeletbe foglalt előírások kimondják, hogy 30 százalék az elmélet, ami magyarul folyhat, és 70 százalék a többi aktivitás, aminek a nyelve kizárólag a román lehet. Hozzá kell tennem, hogy a román kétharmad által jóváhagyott egyetemi charta nemcsak a sztenderdben rögzített klinikai gyakorlatokra alkalmazza a román nyelv kizárólagos használatát, hanem kibővíti minden, az elméleti oktatáson kívüli tevékenységre. Például az anatómiagyakorlaton sem lehet használni a magyar nyelvet, holott köztudomású, hogy a boncasztalon már nem szokás megszólalni. – Az egyelőre sikertelen próbálkozás után szóljunk arról a perről is, amit Kincses Előd megnyert nemrégiben. – Szeretném a marosvásárhelyiek tudomására hozni, hogy nyugodtan ki lehet tenni a kétnyelvű utcanévtáblákat. A két civil aktivista, Barabás Miklós és Benedek Lehel Csaba ügyében a szabálysértési jegyzőkönyvet, amellyel a fejenkénti 5.000 lejes pénzbüntetést kirótták, jogerősen hatályon kívül helyezték. A Maros Megyei Törvényszék a napokban jogerősen elutasította a Valentin Bretfelean vezette helyi rendőrség által benyújtott fellebbezést. Az elsőfokú ítélet indoklásában benne van, hogy teljesen szabálytalanul rótta ki a büntetést a helyi rendőrség. A kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztését semmilyen jogszabály nem tiltja, ezért a helyi rendőrség igazgatója sem kreálhat szabálysértést ott, ahol az nem létezik, mondja ki az indokolás. Ennél sokkal "bájosabb" az az indoklás, amelyet a Maros Megyei Törvényszék abban az ítéletében fogalmazott meg, amellyel elutasította annak a 12 személynek a kártérítési követelését, akik kérték, hogy Valentin Bretfeleant és a helyi rendőrséget egyetemlegesen kötelezzék egyenként 50.000 lej erkölcsi kártérítésre (fájdalomdíj kifizetésére) a félelemkeltő, fenyegető felszólítások miatt. A CEMO kimutatása szerint az 50.000 lejes büntetéssel való fenyegetés következtében több mint 50 személy vette le a kétnyelvű utca-névtáblákat. Az ítélet indoklásában az áll, hogy az a mód, ahogy Valentin Bretfelean értelmezte a reklámtörvényt, és az a tény, hogy reklámtáblának tekintette az utcanévtáblákat, az inkompetencia és a hivatali visszaélés határán mozog. Végül azzal az indokkal utasították el Bretfeleanék fájdalomdíjra kötelezését, hogy az a 12 személy, aki panaszt tett, tulajdonképpen nem szenvedett pszichés traumát, hiszen képes volt teljes mellszélességgel kiállni jogai védelmében. Az okfejtés azt jelenti, hogy csak olyan embernek jár erkölcsi kártérítés, fájdalomdíj, aki a rendőrségtől annyira megijed, hogy "összecsinálja" magát, ahelyett, hogy jogait érvényesítené. Remélem, hogy a kétnyelvű utcanévtáblákkal kapcsolatos ítéletnek meglesz a hozadéka, nem mint a székely zászlóval kapcsolatosnak. Ez utóbbi esetben sajnos hiába nyertem meg a pert, egyetlen politikai erő sem tűzi ki a székely zászlót. – Végül arról szeretnék érdeklődni, hogy mi a helyzet a székely szabadság napján a csendőrség által kirótt büntetésekkel? – A Székely Nemzeti Tanács által alapított és a székely szabadság napját szervező Siculitas Egyesület megbízásából bűnvádi feljelentést tettünk a Korrupcióellenes Ügyészségen (DNA) a Maros Megyei Csendőrség parancsnoka, Iulius Cenan ezredes ellen és azok ellen a csendőrök ellen, akik hamisított szabálysértési jegyzőkönyveket állítottak ki. Nyolc olyan személyről tudunk, akiket megbüntettek mint szervezőket vagy résztvevőket, és az adott időpontban nem is voltak Marosvásárhelyen! A másik vádpont a hivatali hatalommal való visszaélés, mivel egy bejelentett és a gyülekezési törvény által megszabott 48 órás jogvesztő határidőn belül be nem tiltott, tehát szabályos tüntetés résztvevőit zaklatják. Ráadásul szervezőként nem a megmozdulást bejelentő és szervező Siculitas Egyesületet büntették meg, hanem azokat a személyeket, akik a csendőrség kérésére és a törvénynek megfelelően felügyelték a rendet. Ahelyett, hogy megköszönték volna hozzájárulásukat ahhoz, hogy a felvonulás gond nélkül lezajlott, fejenként 1.000 lejre büntették meg őket! Két évvel ezelőtt a csendőrség még ismerte a törvényt, mert akkor csak a Siculitasra róttak ki szervezési szabálysértési bírságot. A nyilvánossággal megpróbálják elhitetni, hogy Valentin Bretfelean által vezetett véleményező bizottság hozott egy – megkésve közölt – tiltó határozatot. A gyülekezési törvény viszont egyértelműen rögzíti, hogy a bejelentett tüntetést kizárólag a polgármester közigazgatási határozata tilthatja be, a törvény által szigorúan meghatározott esetekben, amelyek a Maros Megyei Törvényszék ítélete szerint természetesen nem álltak fenn. Még annyit, hogy 80 személy képviseletében megtámadtam a szabálysértési jegyzőkönyveket is, reményeim szerint a megalapozatlan büntetéseket el fogja törölni a Marosvásárhelyi Bíróság. – Mi is reméljük. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) 2016. május 24.Maroshévízen magyarként – örömök és nehézségekMaroshévíz lakosságának húsz százaléka ünnepelt az elmúlt héten. Az iskola, az egyház, a civil szervezetek rendezvényeit a néptáncosok előadása és a lakoma koronázta meg vasárnap. A helybéliek meséltek arról is, mitől nehéz a városban magyarnak lenni. Együttműködéssel jött létre az ötödik Maroshévízi Magyar Művelődési Napok rendezvénysorozat: iskola, egyházak és civil szervezetek lettek partnerek, hogy szerdától vasárnapig váltsák egymást a település magyar kisebbségének szóló programok. Ökumenikus istentisztelet képezte a rendezvénynyitót szerdán, melyet a Sófár zenekar koncertje tett kerekké, este pedig a Bagossy Brothers Company koncertezett a művelődési házban. A kultúra napjaként tartották számon a csütörtököt, amikor Moliére A nők iskolája című komédiáját nézhette meg a közönség a marosvásárhelyi Spektrum Színháztársulat előadásában. Kemény János Iskolanap következett, pénteken már reggeltől ünnepeltek a magyar tanodában. Urmánczy Nándor Emléknap volt szombaton, kilencedik alkalommal, amely ökumenikus istentisztelettel kezdődött, a névadó szobrának megkoszorúzásával folytatódott Urmánczy Nándor unokája, Gortvay István, Zsigmond Barna Pál főkonzul és Lukács Bence Ákos konzul, Fráter Olivér, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese, Kincses Előd jogász jelenlétében. Délben a római katolikus közösségi ház nagytermében kerül sor az Urmánczy Nándor-díj átadására. „Az idei kitüntetett Ugron Gáspár Gábor lett. Azért esett választásunk a Rákóczi Szövetség elnökhelyettesére, mert a a szervezet sok, szórványban élő diáknak segít abban, hogy ingyenes kiránduláson vehessen részt, és ez alól a maroshévíziek sem kivételek” – fogalmazott az Urmánczy Nándor Egyesület elnöke, Czirják Károly. Hagyományőrző nappal zárul a rendezvénysorozat az Urmánczy-strandnál, a szervezők által vásárolt alapanyagokat a főzést vállaló csoportok pótolták meg még fűszerekkel, különlegességekkel, hogy igazi ínyencségek szülessenek. A „kerti parti” alkalmas volt arra, hogy örömök és nehézségek egyaránt szóba kerüljenek. Főzés közben nem csak az erdei zsálya felhasználásának titkát leshettük el, hanem a miért jó és miért nehéz Hévízen magyarnak lenni kérdésre is választ kaptunk. Éva asszony egy baráti társasággal együtt készítette az eleséget, mint mondta, az összetartás mindennek a kulcsa. Együtt ünnepelnek, együtt kirándulnak, ez ad erőt. Igényelnék a magyar rendezvényeket, a színházi előadásokat is, de mivel kevesen vannak, a társulatok csak ritkán látogatnak hozzájuk. Aggasztja, hogy kiöregedőben a magyarság, kevés az utánpótlás. Arra viszont büszke, hogy unokái, bár vegyes házasságban születtek, egyelőre magyarul fognak tanulni. Reméli, ez később sem változik meg. A gyergyószentmiklósi Jákó Józseffel is találkoztunk a forgatagban. Ő a borszéki néptáncosokat szállította a fellépésre. Feleségével ketten indították be a maroshévízi napközit akkor, amikor rádöbbentek, hogy a magyar óvoda nem tudja kiszolgálni az igényeket, sok magyar szülő román óvodába íratta gyerekét. Szerinte az összefogás mentheti meg a hévízi magyarságot a fogyatkozástól. Szerinte ha a gyereket nem taníttatják anyanyelvén, vagy más városba küldik iskolába elvesz a jövő reménye. Balázs Katalin Székelyhon.ro 2016. május 29.Igazságot követeltek Bekééknek KézdivásárhelyenKörülbelül háromszázan vettek részt vasárnap délután azon a kézdivásárhelyi tüntetésen, melyre a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Minta ifjúsági szervezet vezetői mozgósítottak a merényletkísérlettel vádolt Beke Istvánnal és a felbujtással vádolt Szőcs Zoltánnal való szolidaritás kifejezésére – számol be a kronika.ro. A Gábor Áron téren lezajlott másfél órás megmozdulásra az ifjúsági szervezetek meghívására Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről és Erdővidékről is érkeztek résztvevők az udvarterek városába. Többször is elhangzottak a korábbi tüntetésekről már ismert, „Igazságot akarunk, terroristák nem vagyunk!” és „Engedjétek szabadon!" rigmusok, Ambrus Ágnes tanárnő és Tóth Bálint, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom sajtóreferensének beszéde után pedig az egybegyűltek hosszasan Beke István és Szőcs Zoltán nevét skandálták. A rendbontás nélkül lezajlott rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége a hétvégén közleményben szögezte le: támogatja a három magyar ifjúsági szervezet kézdivásárhelyi megmozdulását, és abszurdumnak nevezte a Beke Istvánék elleni vádakat. „Úton-útfélen rágalmazzák közösségünket és annak egyes, általuk kiszemelt tagjait Kincses Elődtől Tőkés Lászlóig és Beke Istvánig minden elképzelhető és elképzelhetetlen abszurdummal. Emlékezzünk, a kilencvenes évek első felében még az RMDSZ is megkapta több ízben a terrorista vádat, amíg nem simult oda a román kormányrúdhoz és nem állt be statisztának a román diplomácia országimázs-ápolásában” – olvasható az EMNT közleményében. A szervezet szerint az is rosszat ígér, hogy a magyar nemzeti elkötelezettségű Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat az ügyészség rasszista, xenofób, fasiszta szervezetté akarja nyilváníttatni. „Tudjuk jól, megtanultuk az elmúlt évszázadban, hogy ha beindul az állami rágalomhadjárat, és szervezeteket tiltanak be minden alap nélkül, akkor előbb-utóbb bármely szervezet betiltható lesz, mely nem a hivatalos román álláspontot képviseli” – mutat rá az EMNT. kronika.ro Erdély.ma 2016. június 1.Gyereknapi üzenet – otthonról haza1990. márciusában a magyarellenes pogrom idején, amikor a libánfalvi és hodáki románok megrohamozták a Rózsák téri Megyeházát és Kincses Elődhöz hasonlóan sokadmagammal nekem is lapulnom kellett örökkévalóságnak tűnő ideig egy irodai szekrényben… Nos, igen, akkor éreztem, milyen az, amikor a hazugság gyűlöletté válva akár ölni is tud. Előtte láttam én is az épület teraszáról az összecsapás pillanatát, az eleső, megtaposott vérző embereket, előbb a magyar, majd a román oldalon. Akkor belém égett a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzése az értelmetlen pusztítással, a háttérben sejthető alattomos, hazug hatalmi játszmákkal, gyűlöletkeltő politikai, titkosszolgálati mesterkedéssel szemben. Azóta eltelt a 26 év. 23 éve Budapesten élek, itt dolgozom. A szívem, lelkem marosvásárhelyi maradt, a gondolataim is oda térnek vissza minden sorsfordító pillanatban. Sokan, igencsak sokan vagyunk így ezzel. Teszem hozzá, sajnos. Mert tény, hogy jobb lenne, ha én magam, mi sokadmagunkkal, akik eljöttünk – ki ezért, ki azért, az okok, indokok sokfélék – ott lennénk most is. Jó lenne, ha ott lehetnénk minél többen a vasárnapi választás előtt, hogy elmondjuk azoknak, akik vagy már belefáradtak a reménykedésbe, vagy túl fiatalok ahhoz, hogy tudják, hogy igenis van értelme reménykedni, hinni, hogy igenis van, lehet magyar jövő, magyar felemelkedés, lehet tisztességes magyar-román együttélés, együttműködés Marosvásárhelyen a történek ellenére, az elmúlt 26 elvesztegetett év ellenére is. Jó lenne, ha vasárnap mi is dönthetnénk, ha megdönthetnénk a Florea fakivágós „virágkorát”. Én tudom, hogy könnyebb a hazudozásra, a kicsinyes, alattomos és alaptalan vádaskodásra, gyűlöletkeltésre befele fordulással, keserű legyintésekkel reagálni, hogy „nincs mit tenni”, „ezek a Florea félék” mindig valahogy újra és újra előkerülnek, és csalással, hamiskodással mindig felülkerekednek, basáskodnak, kár minden erőfeszítés, nincs remény. Állítom: NEM IGAZ! A hiba – lássuk be – a mi „készülékünkben” van. Azokéban, akik eleve feladják a harcot. A régi mondás mindig érvényes, most is: csak az veszít csatát, aki hadba sem indul. Szavazni, voksolni kell! Nem a távolmaradással. Igen, mondom mindezt én, aki sajnos, már hivatalos otthoni lakcím híján innen Budapestről várom, remélem a fordulatot. Tehetetlenül szemlélem, vajon bekövetkezik-e végre. Vajon, lesz-e végre magyar vezetője a még nem kis mértékben magyar szülővárosomnak. Soós Zoltán esélyt adhat. Nekem, Önöknek, Marosvásárhelynek, a politikai gyűlöletkeltés-mentes magyar-román viszonynak a hétköznapokban. Önök, ott élők eldönthetik. Ha akarják a változást, nem otthon ülve várják az eredményt, hanem szavaznak: Soós Zoltánra. Kérem szépen, tegyék meg! Ígérem, a kisfiam, a lányaim is megköszönik majd. Sükösd Levente 2016.06.01, Budapest Erdély.ma 2016. június 6.A segítőtárs vallomásaKirály Károly igazságáról Érdekes könyv, nehéz lesz letenni, mert azt a kort idézi fel, amely az ifjúságunkat jelentette, de sok-sok fájdalom iskapcsolódik a tartalmához – jellemezte Király Ibolya Emlék-repeszek című könyvét Nagy Miklós Kund művészeti író, aki május 30-án a marosvásárhelyi Bernády Házat zsúfolásig megtöltő közönségnek mutatta be a szerzőt és kötetét, amelynek alcíme – Király Károly igazsága – a könyv tartalmára utal. Az emlékrepeszekből, naplójegyzetekből, titkosszolgálati jelentéstöredékekből, levelekből álló kötet ugyanis arról szól, hogy "a romániai magyar kisebbség jogfosztottsága ellen szavát felemelő, egykor magas rangú román pártállami vezető" hogyan küzdött meg a "mindenható hatalommal" közel két évtizeden át. Az a Király Károly, aki egykor a legkiváltságosabbak közé tartozott, "milyen veszélyekkel teli időket élt át" az 1970-es évek kezdetétől a rendszerváltásig "a magyar közösség érdekében folytatott tevékenysége miatt". Továbbá arról is, hogy a román pártvezetőkhöz címzett és a nemzetközi sajtóban közölt leveleinek hatását milyen kegyetlenül szenvedte meg nemcsak ő és családja, hanem testvérei, közeli barátai, segítőtársai is – mondta könyvismertetőjében Virág György, aki Király Károly munkatársa volt egykor. Majd hozzátette: Marosvásárhelyen sokkal könnyebb és mégis sokkal nehezebb a dolga, mert a hallgatóság nagy része jól tudja, hogy mit jelentett Király Károly a magyar közösségnek. "De éppen itt, Marosvásárhelyen és általában Erdélyben élnek azok is, akik mindent elkövettek azért, hogy Király Károlyt 1990 után kiszorítsák a közéletből. Nemtelen módszerekkel, igazságának tagadásával, gáncsoskodva, vádaskodva" – hangsúlyozta. "Ki hiszi el, mennyi feszültség, mindennapi félsz, zavaros sötét medrében sodort a piszkos áradat… Magam sem tudom, miképpen lehet, hogy nem roppantunk össze mindnyájan, akiket megnyomorított a terror mázsás köve, és sodort az ár, a retteneté? Akkor nem roppantunk össze, csupán azóta is egyfolytában »összeroppant állapotban« leledzünk!" – idézte a szerző gondolatait, érzéseit a bemutatón felolvasott szövegében Kilyén László színművész. Ezért menekült valamennyi testvér Magyarországra, de befogadásukat azok a titkosszolgálati "kapcsolatok" akadályozták a leginkább, akik idejében áttelepedve a határon túl folytatták "áldásos" tevékenységüket – mondta a könyv méltatója. Király Ibolya emlékrepeszei, amelyek a családtagjait érintették a legmélyebben, sokakat fognak sérteni, bár munkája nem számonkérés, nem magyarázkodás és mentegetőzésnek sem tekinthető – tette hozzá Virág György. A szerző éveken át elhessegette a gondolatot, hogy az átélt történéseket megírja, bár folyamatosan megküzdött a mellkasát mázsás súlyként próbára tevő emlékekkel. Egy nap az éjjeliszekrényéből ölébe ömlő "rakás papír, dosszié" láttán határozta el: a rég eltemetettnek hitt emlékeket papírra veti, hogy másokkal is megossza a csak általa ismert és személyesen átélt "lélekdidergéseket". Bármennyire is fájdalmas volt újra felidézni a múltat, testvére mellett az emlékrepeszek egyedüli őrzőjeként nem hagyhatta, hogy a feledés homálya elnyelje azokat. "Írni… akkor érdemes, ha az embernek olyan mondanivalója van, amit csak ő tud közölni" – erősítette meg a méltatásban elhangzottakat Király Ibolya, aki időnként szorgalmasan vezetett, máskor hosszú időre abbahagyott naplóját egészítette ki emlékeivel. Idézett a titkosszolgálati jelentésekből, de nem azokra helyezve a hangsúlyt, részleteket vett át bátyjának Nyílt kártyákkal című két kötetéből (1995, 2011). Az emlékezés szabta írásfolyamban leleplezi azokat, akik Király Károlyt elárulták, a szekuritáté szolgálatába szegődött vagy kényszerített volt ismerősöket, munkatársakat, a hatalmi gépezetet, amely mindent megtett, hogy Király Károlyt elszigetelje, és fizikai megsemmisítésével is próbálkozott. Cáfolja azt a híresztelést, miszerint a leveleket nem bátyja írta volna, hisz minden írást, amit neki diktált vagy eljutott hozzá, öntudatlanul is megőrzött, s némelyiknek a fényképét is közli tikosszolgálati jelentések fotója mellett. Ugyanakkor szeretettel ír azokról, akik kitartottak bátyja mellett, volt munkatársai és egyszerű emberek támogatták, segítették harcát a legnehezebb években is, köztük magyarok és románok, marosvásárhelyiek vagy Karánsebes lakói, ahova Király Károlyt egy időre száműzték. A zárófejezetben azoknak a neves személyiségeknek a véleményét olvashatjuk, akik értékelték azt, hogy az erdélyi magyar kisebbség jogfosztását felismerve Király Károlynak 1972-ben volt ereje lemondani KB-tagsági, VB- póttagsági, az Államtanács alelnöki és a nagy nemzetgyűlésbeli tagságáról, amit a kommunista hatalom vezető testületeiben levő magyarok közül egyik sem tett meg. Harcos szembenállásán túl, az 1989 decemberében a diktatúra megdöntését követelő tömeg élére állt, és elveihez ragaszkodva a Nemzeti Megmentési Front és a Szenátus alelnöki tisztségéről is lemondott, ezáltal utasítva el 1991 őszén a legantidemokratikusabb alkotmányt, amely Romániát egységes nemzetállamnak nyilvánította – olvasható a kötet zárszavában. Király Ibolya könyve, amelyben bátyja küzdelme mellett saját és gyermekei életének eseményeiről is beszámol, kordokumentum. Műfajilag nehéz besorolni, hisz montázsszerűen foglalja magában az átélt és elszenvedett élmények közé ékelt dokumentumokat, hogy összefonódjon benne a mikro- és makrotörténelem, a soha meg nem talált igazi haza iránti sóvárgás, "a száműzetés földjévé vált szülőföld" emléke, ahogy a grenoble-i egyetemen írt diplomadolgozatában Erdélyt jellemezte. A köszöneten kívül, amellyel sok embernek tartozik, azoknak ajánlja a könyvet, akik megszenvedték a bemutatott korszakot, akiket meghurcoltak, megkínoztak, életüket tönkretették, s akikkel igazságtalanul bánnak ma is – szólt a közönséghez a szerző. Király Ibolya bátyja kérésére említette meg Kincses Előd ügyvéd nevét, aki a mai napig következetesen folytatja a küzdelmet a romániai magyarság jogaiért. Bár Király Károly nem óhajtott üzenni, de a kötet megjelenését támogató Kerényi Györgynek írt levelében arra biztatta a választókat, hogy menjenek el minél többen, és adják le szavazatukat saját belátásuk szerint. A könyvbemutatón egykori osztályfőnökét, Király Ibolyát Hána László köszöntötte egy gitárkísértettel előadott megzenésített verssel. A kötet megjelenését a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum, az Antológia Kiadó, a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Alap támogatta. A RETÖRKI-sorozatban megjelent kötet előszavát Kerényi György, a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Kör alapító elnöke írta. A bemutatón részt vett dr. Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke, miniszterelnöki megbízott is. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) 2016. június 22.Kincses Előd: Erdély autonómiájáról nem lehet lemondaniErdély autonómiájáról nem lehet lemondani, hiszen ha nem lesz autonómia, akkor a kisebbségi sorba taszított magyarság hosszú távon nem fog fennmaradni - jelentette ki kedden Kincses Előd ügyvéd Brüsszelben, a Balassi Intézetben rendezett Marosvásárhely fekete márciusa című könyve második angol nyelvű kiadásának bemutatóján. A szerző szerint az autonómia azt jelenti: az ország határai tiszteletben tartása mellett, a határokon belül jogot kap egy bizonyos kisebbség arra, hogy fennmaradjon, és hogy jól érezhesse magát saját szülőföldjén. Az erdélyi magyarság jelenleg jogos önvédelmet gyakorol, amit elismerni és támogatni kell - tette hozzá. Kincses Előd elmondta: a migrációs válság közepette nagyon nehezen lehet megértetni a nyugati döntéshozókkal, hogy vannak olyan nemzeti kisebbségek, amelyek "feje felett áttolták a határokat". Az ilyen nemzeti közösségek helyzetét egészen más módon kellene vizsgálni, érdekeiket érvényesíteni - vélekedett. A romániai magyarság helyzetével kapcsolatban azt mondta: nagy gond az a fásultság, amely az érdekérvényesítés sikertelensége miatt eluralkodott a magyarság körében. "Ezt a fásultságot kell leküzdeni ahhoz, hogy sikerrel küzdjünk az autonómiáért, a megmaradásunkért, a jogainkért" - szögezte le. Úgy fogalmazott: Romániában az utóbbi két évben határozottan romlott a magyar kisebbség helyzete, ugyanakkor nem lehet a másfél milliós nemzeti kisebbséget és ügyét szőnyeg alá söpörni akkor sem, ha Brüsszel nem hajlandó az őshonos nemzeti kisebbségek jogaival foglalkozni - tette hozzá. Tőkés László fideszes európai parlamenti képviselő az erdélyi magyarság ügyének nemzetközi ismertségével kapcsolatban az MTI-nek nyilatkozva úgy vélekedett: a nemzetközi közvélemény nincs tisztában azzal, hogy mi történt Romániában 1989-ben, a mai napig nem szolgáltattak igazságot az akkori hatalom által elkövetett vérengzések áldozatainak. Tőkés felhívta arra a figyelmet, hogy 1990 márciusi marosvásárhelyi megmozdulások áldozatai sem ismertek, mi több, a történtek hamisan kerültek bemutatásra nemzetközi körökben. Hozzátette, ide tartozik a bukaresti diáktüntetések mintegy száz halálos áldozata is. "Fel kell hívni az Európai Unió figyelmét arra, hogy addig nem lehet szó Románia felzárkóztatásáról, addig nem beszélhetünk igazi európai értékekről Romániában, ameddig nem történik meg az igazságszolgáltatás és a jóvátétel legalább ezekben az ügyekben" - mondta. Boris Kalnoky, a Die Welt című konzervatív német lap budapesti tudósítója a könyvbemutatóval egybekötött beszélgetésen azt mondta: a magyar kisebbség kérdését és az autonómia törekvés ügyét nem ismeri a német közvélemény. A nyugat-európai ország esetében fennáll a veszély, ha a magyarok kiállnak a jogaik mellett, azonnal a nacionalizmus vádjával illetik törekvéseiket - tette hozzá. Véleménye szerint a magyaroknak össze kellene fogni az erdélyi német kisebbséggel, hogy érdekeiket jobban tudják érvényesíteni, valamint önsajnálat helyett előre tekintve, látványos akciókkal felhívni magukra és törekvéseikre a nemzetközi figyelmet. Brüssze(MTI) 2016. június 22.Egy fontos könyvet mutattak be BrüsszelbenTőkés László európai parlamenti képviselő irodájának szervezésében június 21-én a Balassi Intézet brüsszeli kirendeltségén mutatták be Kincses Előd Marosvásárhely fekete márciusa című könyvének második, bővített kiadását, különös tekintettel angol nyelvű fordításának megjelenésére. Az 1990 márciusi véres eseményeket felelevenítő rövid dokumentumfilm levetítése után Boris Kálnoky németországi újságíró méltatta a marosvásárhelyi posztforradalmi közéletben vezető szerepet játszó szerzőt, majd kettőjük kötetlen beszélgetése nyújtott hiteles és érzékletes képet a román nacionálkommunista erők, nevezetesen a volt Securitate által kiprovokált román–magyar konfrontációról. Megnyitó beszédében az erdélyi politikus a decemberi temesvári népfelkelés és a márciusi marosvásárhelyi magyarellenes pogromkísérlet közötti összefüggésekről szólt. Kincses Előd mindkét történelmi eseménynek cselekvő részese volt, amikor is előbb ügyvédi minőségében vállalt közösséget az önvédelmi harcát folytató temesvári református gyülekezettel és üldözött lelkipásztorával, utóbb pedig a visszarendeződő politikai viszonyok között a marosvásárhelyi magyarság egyik kiemelkedő vezetőjeként járt élen ugyanebben az önvédelmi küzdelemben. Temesváron 1989-ben „történelmi csoda” történt – állapította meg Tőkés László –, amikor is „a történelem során talán először, teljes egyetértésben és érdekazonosságban küzdöttek egymás mellett a magyarok, románok, németek és a többi, hazánkban élő nép fiai és leányai” – idézte Kincsest. A csoda azonban csupán „történelmi pillanatnak” bizonyult, mivel utóbb beigazolódott, hogy Ion Iliescu és „elvtársai” csupán forradalomnak álcázott hatalomátvételt hajtottak végre, mely aztán egyenes úton vezetett el Marosvásárhely „fekete márciusához”, valamint az 1990 júniusi bukaresti diáktüntetésekhez és az azokat vérbe fojtó bányászjáráshoz. Kincses Előd könyve ennek az ellenforradalmi átalakulásnak a fájdalmas folyamatát mutatja be a marosvásárhelyi események tükrében, kiállva a történelmi igazság mellett, és kifejezve azon meggyőződését, hogy a kezdeti „csodálatos egyetértést meg kell mentenünk a jövőnek is, ennek záloga pedig a teljes és valóságos egyenjogúság…” Az emlékidéző és helyzetelemző fórumbeszélgetést levezető Boris Kálnoky erdélyi gyökereihez való visszatalálása meghatározó élményeként emlegette az 1989-es történelmi fordulat utáni, első marosvásárhelyi látogatását, Kincses Előddel és a környezetében élőkkel való megismerkedését, majd további erdélyi és székelyföldi utazásait és találkozásait. A „fekete március” hosszúra nyúló árnyékából való szabadulás útját keresve az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetéről, múlt és jelen összefüggéseiről faggatta a jeles jogászt és kisebbségi érdekvédőt. Kincses Előd sajnálattal állapította meg, hogy az eltelt negyedszázad alatt lényegi kérdésekben kevés változás történt. Amiért annak idején a marosvásárhelyi diákság egyöntetűen kiállott: a teljes körű magyar felsőoktatás, az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen való magyar nyelvű képzés azóta sem valósult meg. Az igazságszolgáltatás terén – ha lehet – még rosszabb a helyzet. Azokat a jogokat, amelyeket a magyarság a 2007-es EU-csatlakozásig elért, utóbb az igazságszolgáltatás eszközeivel próbálják visszavenni, melyeket nem egy esetben a magyarság megtörésére használnak fel. A joggal való hatalmi visszaélések kirívó eseteiként szólt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tartósan fennálló ex lex állapotáról, valamint a kézdivásárhelyi terrorvád mondvacsinált peres ügyéről, melyek egyértelműen a magyar közösség háttérbe szorítását, illetve megfélemlítését célozzák. Összességében nézve: az utóbbi években a magyarság helyzete határozottan romlik Erdélyben – jelentette ki Kincses Előd. Boris Kálnoky és a fórumbeszélgetés részvevői elismeréssel szóltak a Maros megyei RMDSZ volt elnökének állhatatos jogvédő szolgálatáról, melyet – példának okáért – a Székely Szabadság Napja idei megünneplőinek a védelmében folytat. Tőkés László saját perei hosszú sorában nyújtott jogi képviseletéért mondott köszönetet volt temesvári ügyvédjének. Marosvásárhely fekete márciusának vonatkozásában egyöntetűen fogalmazódott meg az az igény, hogy az 1989-es forradalmi dossziék újratárgyalásához, valamint a bányászjárások felelőseinek az elszámoltatásához hasonlóan ez ügyben sem maradhat el az igazságtétel. A rendezvény a bemutatott könyv dedikálásával és alkalmi fogadással zárult. itthon.ma 2016. június 23.Emlékrepeszek egy sajátos korbólVolt egy hosszú korszak az életünkben, amire így utólag, ha visszatekintünk, részben megszépül, hiszen fiatalok voltunk, de ugyanaz a korszak sok szomorúságot, félelmet, megaláztatást is jelentett legtöbbünk számára – hangzott el Király Ibolya Emlékrepeszek című könyvének bemutatóján Marosvásárhelyen a Bernády Házban. A szerzőt és a vendégeket Nagy Miklós Kund házigazda köszöntötte, hangsúlyozva, hogy olyan érdekes a könyv, hogy ha egyszer kézbe vette az olvasó, nem tudja letenni, míg el nem olvasta az egészet. Korabeli dokumentumok, naplójegyzetek, szekus iratok és visszaemlékezések teszik izgalmassá, idéznek fel elfelejtett eseményeket, hangulatokat, érzéseket. Itthon, Vásárhelyen A Király Károly igazsága alcímet viselő kötet hazaérkezett, mert bár május 21-én Budapesten is bemutatták, a legtöbben Marosvásárhelyen értik, érzik, tudják, hogy miről szól – hangzott el a könyvbemutatón. Virág György, a Maros megyei önkormányzat volt elnöke Király Károly egykori kollégájaként ismertette a könyvet, de előbb figyelmeztette a termet zsúfolásig megtöltő közönséget, hogy érzelmek nélkül nem lehet róla beszélni. Az 1970–80-as években Király Károlynak a diktatúra elleni küzdelméről beszélt, arról, hogy mit élt át azokban az években családtagjaival együtt Király. „Az Emlékrepeszek sokakat sértenek majd annak ellenére, hogy nem számonkérés. A legsértettebbek mégis a Király-család tagjai” – ismertette Virág György azt, hogy olyan iratok is szerepelnek a kötetben, amelyek olyan beszélgetéseket vagy utalásokat, eseményeket örökítenek meg, amelyek ma már nem biztos, hogy jó fényt vetnek egyik-másik megnevezett személyre. Ugyanakkor a szerző azt is fontosnak tartotta, hogy csalódása ellenére azokról a magyar és román nemzetiségű egyszerű emberekről is megemlékezzen, akik segítették Király Károlyt és családját, a nehéz időkben is kiálltak mellette. „Akár a kisipari szövetkezetben, akár a konzervgyárban, mindenhol mindenki tisztelte, hiszen értünk, helyettünk vívta harcát, és soha nem várt ezért köszönetet, azt tette, amit a lelkiismerete diktált” – hangsúlyozta az egykori kolléga, akit többen is igazoltak a jelenlevők közül, olyanok, akiknek alkalmuk, lehetőségük adódott Király Károly beosztottjaként dolgozni, vagy akiknek szülei dolgoztak egykor az általa vezetett üzemben vagy szövetkezetben. Arra a saját maga által megfogalmazott kérdésre, hogy miért kezdett hozzá a kötet megírásához, a szerző úgy válaszolt: azért, mert mint egy malomkő, nyomták az emlékek, ugyanakkor a háttérből a bátyja is írásra biztatta. Addig, amíg eljött az írás ideje fizikailag is: egy nap az éjjeliszekrényből kiomlott a sok dokumentum, naplójegyzet. „Úgy írtam, ahogy a tollam hegyére jött” – tette hozzá Király Ibolya, aki szerint írni csak úgy érdemes, ha a mondanivalót más nem mondhatja el. Könyvében hol a naplójegyzetekből idéz, hol a szekusdossziékból, dokumentumokból, vagy saját emlékeit írja le. „Minden emlék olyan, mint egy repesz okozta sebhely, azért is írtam, hogy ezek behegedjenek, begyógyuljanak” – fogalmazott. Nincs pontosan meghatározható műfaja a kötetnek, egyfajta műfajok közötti csapongás jellemzi, hiszen úgy írta – és később sem nyúlt hozzá, alig szerkesztette –, ahogy jöttek az emlékek, egyik generálta a másikat. Családi történet a szekuról Családi események, magánjellegű történések, hivatalos dokumentumok, visszaemlékezések teszik színessé, érdekessé, kortörténeti keresztmetszetté a kötetet, amelyet Kerényi György, a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Kör alapító elnöke, az előszó szerzője hézagpótlónak nevezett. Ahogy mondta, Király Ibolya könyve a közép-kelet-európai szocializmusok, majd a felemás rendszerváltozásaik következményeinek időszakában megélt sok traumát is – hol erőteljesen, hol szinte fájón szemérmes intelligenciával – elénk tárja. A Király Károllyal történtek egy különleges példát is szolgáltatnak: semmi és senki nem tudta megvenni vagy megtörni, nem hatott rá ugyanis sem hatalmi, anyagi javak igézete, sem a fenyegetések. Elégtételt pedig nem vett 1990 után sem. Király Károly olyan példát nyújtott, amely reményt jelentett a változásra, az ellenállásra – méltatta Kerényi György. Király Ibolya elmondta, testvére nem üzent semmit, de a könyvbemutató előtt arra hívta fel a figyelmét, hogy ne feledkezzen meg megemlíteni annak az embernek a nevét, aki akkor is vállalta a küzdelmet a magyarságért és most is vállalja a közösségéért: ő Kincses Előd, marosvásárhelyi ügyvéd. „Minden írást, levelet, amit nekem diktált, vagy ami általa eljutott hozzám, mindent megőriztem öntudatlanul. Talán megérzésből. Cipeltem magammal, mint a sorsomat, egyik városból a másikba, egyik országból a másikba. Majd beraktam a süllyesztőbe. Mígnem egy napon, kinyitván az éjjeliszekrényemet, kihullott belőle egy rakás papír, dosszié, rég eltemetettnek vélt emlék és fájdalom. Bevallom, nem egy szíven ütött. Mi lesz, ha én sem, ő sem lesz már? Ki mondja el, amit tudunk? Ami ma már történelem” – fogalmaz Király Ibolya, aki azoknak ajánlja a könyvét, akik megszenvedték azt a korszakot, akiket meghurcoltak és megkínoztak, bebörtönöztek, akik közül sokan már nincsenek közöttünk, élők között. Ugyanakkor az ifjabb korosztálynak is ajánlja, unokáinak, hogy mire felnőnek, ismerjék meg, hogy mi is volt Király Károly igazsága. Antal Erika Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2016. június 26.A kályhától az autonómiáigNyomja a sikerpropagandát az RMDSZ, ez idő szerint a helyhatósági választások után rendre megalakuló megyei és helyi önkormányzatokban osztják a bársonyszékeket. A lehető legtöbb vezető tisztség – nem számít, ha csak látszólagos hatalommal bíró, amolyan másodhegedűsi szerepkör – megszerzése érdekében egyre másra alakulnak a különböző helyi szintű koalíciók. Az RMDSZ hivatalos kommunikációjában komoly sikerként számolnak be a helyi alkuk nyomán a „szövetség” által megszerzett megyei tanácselnöki, -alelnöki, illetve alpolgármesteri tisztségekről. A pártsajtót, illetve az RMDSZ-hez egyéb szálakkal kötődő médiát olvasva, hallgatva – egyáltalán van-e másmilyen kötődésű sajtó Romániában? – az embernek az a benyomása, hogy a magyar párt nyerte a romániai választásokat. Az mintha senkit sem foglalkoztatna, legkevésbé az RMDSZ vezetőit, hogy a román politikumnak nem az állhatatosság a legfőbb jellemvonása, tehát amit megígér ma, nem biztos, hogy tartja holnap, következésképpen a velük kötött egyezségek, koalíciók sem lehetnek tartósak, amint érdekeik úgy kívánják, nyomban felrúgják azokat. De hát ez a jelek szerint alig érdekli az erdélyi magyar politikacsinálókat. Szomorú, hogy a magát az erdélyi magyarság egyetlen legitim érdekvédelmi képviseletének tartó RMDSZ – miután letudta a választási kampányban megkerülhetetlenül obligát autonómiázást –, mintha hirtelen amnézia sújtotta volna, újra megfeledkezik a magyar közösségi önrendelkezés ügyéről. Úgy négy évig, amikor, mint valami ünnepi alkalmakra használatos göncöt, ismét előveszi, leporolja s újfent felpróbálja, hogyan állna neki. Pedig már rég világosnak kellene lennie a legeldugottabb helyen ügyködő „szövetségi” vezető számára is, hogy az erdélyi magyarság megmaradásának egyetlen biztosítéka az autonómia. Ha úgy tetszik: létünk alfája és ómegája. Az erdélyi magyar politikai osztály legnagyobb mulasztása: az autonómia jelentésének, a fogalom értelmének megmagyarázása, tisztázása a románság felé. Sarkosan fogalmazva: az utóbbi negyedszázad ebből a szempontból fölöslegesen telt el. Pedig vannak erdélyi magyar politikusok – igaz, a politika fősodrából mára módszeresen kiszorítottak –, akik felismerték, és lehetőségeikhez mérten tettek is azért, hogy fontosságához méltóan kezeltessék e kérdés. Hogy csak a legismertebb neveket említsem: Király Károly, Borbély Imre, Kincses Előd, Tőkés László, Izsák Balázs, civil társadalmi szervezetekként pedig a nemzeti tanácsok. Rájuk, az ő példájukra, tapasztalataikra támaszkodva kellene újragombolni a mellényt. Mihamarabb, mert újabb elvesztegetni való negyedszázadunk nincs. Szentgyörgyi László itthon.ma//szerintunk 2016. július 5.Nem tilthatta volna be Florea a székely szabadság napi felvonulástMarosvásárhely polgármestere, Dorin Florea nem tilthatta volna be a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett március 10-i utcai felvonulást – döntött jogerősen a Marosvásárhelyi táblabíróság. A Maros megyei törvényszék után a Marosvásárhelyi táblabíróság is a Székely Nemzeti Tanácsnak adott igazat abban a perben, amelyet az Izsák Balázs által vezetett szervezet indított a helyi polgármesteri hivatal ellen. Az ítélet szerint Dorin Florea polgármester törvénytelenül járt el, amikor figyelmen kívül hagyva a gyülekezési jogra vonatkozó 1991/60-as törvény előírásait, nem láttamoztatta az SZNT által 2015-re, illetve 2016-ra bejelentett március 10-i utcai tüntetést. Az alkotmány, illetve a törvényes rendelkezés értelmében a polgármesternek csak jól megindokolt esetben, a bejelentést követő 48 órán belül lett volna joga kifogást emelni a tüntetés ellen. Ehhez képest a vásárhelyi elöljáró az önkormányzat láttamoztató bizottságának a véleményére támaszkodva, nem volt hajlandó tudomásul venni az SZNT akcióját. A Valentin Bretfelean helyi rendőrfőnök által vezetett testület álláspontja azonban csupán konzultatív jellegű. „Végig erre a hazugságra építve, miszerint a Székely Szabadság Napján rendezett utcai megmozdulás nem egy engedélyezett tüntetés, írt a sajtó egy része, foglalt állást a prefektus és bírságolt a csendőrség. Holott sem a helyi rendőrfőnöknek, sem a polgármesternek nem kell engedélyeznie egy tüntetést; a törvény szerint a városatya tudomásul veheti vagy – ha nyomós oka van rá – negyvennyolc órán belül kifogást emelhet ellene” – mondta el az SZNT jogi képviselője, Kincses Előd. A március 10-i esemény előtt Izsák Balázs és ügyvéd kollégája személyesen ismertették a gyülekezési törvény előírásait Iulius Cenan csendőrparancsnokkal, akinek bemutatták az akkor már létező alapfokú ítéletet. Mindezt figyelmen kívül hagyva a csendőrség több száz résztvevőt bírságolt – köztük olyanokat is, akik aznap nem tartózkodtak Marosvásárhelyen. Nem úszta meg büntetés nélkül az az ötven önkéntes segédkező sem, akinek a névsorát maga Izsák Balázs adta le a csendőrségre a menetelést megelőző héten. „Ez a pofátlanság tetőfoka, amikor a csendőrség listát kér azokról, akik segédkezni fognak a rend fenntartásában, a rendbontás nélkül zajlott tüntetés után viszont megbírságolja őket, méghozzá szervezőkként” – mutatott rá Kincses. A Székely Nemzeti Tanács ügyvédje azt is hozzáfűzte, hogy a csendőrség még csak utána sem nézett, hogy a bejelentett ötven önkéntes közül mindenki ott volt-e a rendezvényen vagy sem. Kiderült, hogy különböző okok miatt hatan nem vettek részt a Székely Szabadság Napján szervezett postaréti megemlékezésen, majd utcai tiltakozáson. A tüntetés jogosságát kimondó végleges és megfellebbezhetetlen ítélet nyomán az SZNT bizakodóan várja azokat a pereket, amelyeket a megbírságolt résztvevők indítottak a csendőrség ellen. A főszervező Izsák Balázs perének az első tárgyalását szetdára tűzték ki. Lapunk a városháza álláspontjára is kíváncsi lett volna. Cosmina Paşcan sajtószóvivő időt kért, mondván, hogy majd akkor nyilatkoznak, amikor hozzájuk is eljut a hivatalosan kiküldött ítéletindoklás, ami egyelőre csak a táblabíróság honlapján olvasható. Szucher Ervin Székelyhon.ro 2016. július 6.Az államfő fél megvédeni a saját rendeletét?Fontosnak tartom, hogy a közvélemény megtudja: Románia elnöke, miután meghozta azt a törvénytelen és alkotmánysértő határozatot, hogy elnöki rendelettel viszszavonta a Románia Csillaga lovagi fokozatát, amelyet Tőkés László 2009-ben, a Temesvári forradalomban játszott szerepéért kapott Traian Basescu államelnöktől, nem meri megvédeni a táblabíróság előtt a saját dekrétumát – jelentette ki keddi sajtótájékoztatóján Kincses Előd ügyvéd, Tőkés jogi képviselője. Elmondta, hogy a rendeletet megtámadták, de mivel ez egy közigazgatási aktus, ahhoz, hogy az illetékes bírósághoz lehessen fordulni, előzetes panaszt kellett benyújtani, amit Kincses meg is tett, és felszólította az elnököt, vonja vissza a dekrétumot. Az államfő nem vonta vissza, ezért Kincses a Bukaresti táblabírósághoz fordult. A Bukaresti táblabíróság felszólította az államelnököt és a miniszterelnököt – akit Kincses szintén perbe hívott, mert ellenjegyezte az államfő rendeletét –, hogy tegyék le a válasziratot. "A jelenleg érvényben levő román perrendtartás rendkívül szigorúan bünteti a válaszirat le nem tételét: amennyiben a válaszirat letételének a kötelezettségét nem teljesíti az alperes, nincs joga bizonyítási indítványt letenni és kifogásokkal élni. Ezek olyan védekezési lehetőségek, amelyekkel szívesen élnek a jogászok, mert ilyen esetben a bíróság nem is kell érdemben vizsgálja azt, hogy igaza van vagy nincs igaza. Ez a lehetőség nem adatik meg Románia elnökének, aki nem tett le válasziratot a felperes beadványára" – jelentette ki az ügyvéd, és feltette a szónoki kérdést: "az államfő talán fél a saját rendeletét megvédeni?". Ezzel szemben, mondta el a továbbiakban, a miniszterelnök, aki csak ellenjegyzője volt az elnöki dekrétumnak, válaszolt, bár mondvacsinált kifogásokkal próbálta védeni az elnök igazát. Ciolos szerint megalapozott az elnöki rendelet, mivel a Románia Csillaga Nemzeti Rendjel becsületbírósága (BB) megállapította, hogy Tőkés László méltatlanná vált erre a kitüntetésre, és a becsületbíróság határozatát nem jogosult felülbírálni az igazságszolgáltatás. Holott a becsületbíróság határozata csupán javaslat, és semmire sem kötelezi az elnököt – magyarázta Kincses. Egyszerre voltak ügyészek és bírák Az ügyvéd szerint maga a határozat is több szempontból semmis. "Amikor a BB határozatát megtámadtam a Bukaresti táblabíróságnál, és utána fellebbezéssel a Legfelsőbb Ítélőtáblához került, érdemben nem vizsgálta a román igazságszolgáltatás, mondván, hogy ez nem közigazgatási okirat, hanem csak javaslat. Viszont ebben a perben már, amikor ennek a javaslatnak jogi következményei lesznek, meg kell vizsgálja a közigazgatási bíróság azt is, hogy mennyire felel meg a törvényességnek ez a határozat. Ugyanis, a becsületbíróságot az Elnöki Hivatal keretében működő kitüntetések kancelláriája kell felkérje arra, hogy vizsgálja meg, hogy az illető kitüntetett méltánytalanná vált-e vagy sem a kitüntetésre. Ez nem történt meg, a PSD-s lovagok kérték, hogy üljön össze a BB, és vizsgálja meg, hogy Tőkés méltánytalanná vált a kitüntetésre amiatt, hogy annak idején, Tusnádon állítólag azt mondta, hogy Magyarország változtassa protektorátussá Erdélyt. Ez azonban félrefordítás volt, mert Tőkés László védhatalmi státusról beszélt, és a dél-tiroli példát hozta fel, ami kizárólag a területi autonómiára vonatkozik". Az ügyvéd szerint a BB az autonómiát is sajátosan értelmezte, és azt írta, hogy a területi autonómia követelése szélsőséges, veszélyes, etnikai feszültséget okoz, gyűlöletkeltő és a trianoni békeszerződés kétségbe vonását jelenti. Azt is elmondta, hogy Gabriela Firea és Ecaterina Adronescu, akik a feljelentők voltak a Tőkésügyben, részt vettek a határozathozatalban is. Vagyis egyszerre voltak ügyészek és bírák, ami ugyancsak törvénysértő. Ezek mellett Tőkésnek a védelemhez való jogát sem tartották tiszteletben, bár az országos ügyvédi kamara is állást foglalt az ügyben. Felhívta a figyelmet, hogy a BB olyan komolyan veszi a munkáját, hogy bár 11 olyan kitüntetett személy van, akiket börtönre ítéltek, ezek esetében nem indítványozták a kitüntetés visszavonását. A tárgyalást még nem tűzték ki, a fellebbezést a Legfelsőbb Ítélőtábla tárgyalja. Az előzmények Klaus Johannis államelnök március elején jelentette be, hogy viszszavonta a Románia Csillaga érdemrendet Tőkés Lászlótól. Mert "aki ilyen magas állami kitüntetést kap, annak tiszteletben kell tartania Romániát, az ország alkotmányát és alapvető értékeit". Tőkést 2009-ben Traian Basescu akkori államfő tüntette ki a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatával az 1989-es rendszerváltás elindításában játszott történelmi szerepéért. A kitüntetés visszavonását célzó kezdeményezés négy évvel később született amiatt, hogy az EP-képviselő a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Ausztria és Dél- Tirol viszonyára hivatkozva azt javasolta: Magyarország vállaljon védhatalmi státust az erdélyi magyarság fölött. Tőkés László kitüntetésének a visszavonását Victor Ponta akkori kormányfő kezdeményezte. Miután kiderült, hogy az érdemrend visszavonását csak azok kezdeményezhetik, akik maguk is birtokosai a kitüntetésnek, nyolc kitüntetett szociáldemokrata politikus elindította a folyamatot, majd egy héttagú becsületbíróság – amelynek négy tagja PSD-s volt – úgy döntött: az EP- képviselő méltatlan az érdemrendre. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2016. július 7.Július 21-én hirdetnek ítéletet Izsák Balázs ügyébenTegnap tárgyalta a Marosvásárhelyi bíróság Izsák Balázsnak, az SZNT elnökének a székely szabadság napi felvonulás miatt kiszabott csendőrségi büntetési ügyét. Kincses Előd, a Siculitas ügyvédje elmondta, hogy érdemben letárgyalták az ügyet, a bíróság az ítélethirdetést július 21-re halasztotta. Egy nappal korábban tartott sajtótájékoztatóján az ügyvéd azt nyilatkozta, hogy a Marosvásárhelyi táblabíróság június 20-án jogerős döntést hozott, amely szerint Marosvásárhely polgármestere nem tilthatta volna be a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett március 10-i felvonulást. Elmondta, hogy a Maros megyei törvényszék után a Marosvásárhelyi táblabíróság is az SZNT-nek adott igazat abban a perben, amelyet az SZNT elnöke, Izsák Balázs által vezetett Siculitas szervezet indított a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal ellen. Az ítélet szerint Dorin Florea törvénytelenül járt el, amikor figyelmen kívül hagyta a gyülekezési jogra vonatkozó 1991/60-as törvény előírásait, és nem láttamozta az SZNT által 2015-re, illetve 2016-ra bejelentett március 10-i felvonulást. Ugyanis a hatályos törvények és az alaptörvény értelmében Dorin Floreának a bejelentést követő 48 órán belül lett volna joga kifogást emelni, ami nem történt meg. Kincses Előd kijelentette: – A prefektus állásfoglalása, illetve a csendőrségi túlkapások, bírságolások arra a valótlanságra alapoztak, hogy a székely szabadság napi felvonulás és tüntetés nem volt engedélyezett megmozdulás, annak ellenére, hogy sem a helyi rendőrfőnöknek, sem a polgármesternek nem kell engedélyeznie egy tüntetést. A március 10-i eseményeket megelőzően az SZNT elnöke és Kincses személyesen ismertették a gyülekezési törvény előírásait Iulius Cenan csendőrparancsnokkal. Bemutatták az akkor már létező alapfokú ítéletet, ám a csendőrség nem vette figyelembe, és a csendőrök közel száz résztvevőt bírságoltak meg, köztük olyanokat is, akik nem vettek részt a felvonuláson, sőt olyanokat is, akik az esemény idején nem tartózkodtak Marosvásárhelyen. Mi több, szervezőknek nevezve őket, büntetést róttak ki arra az ötven önkéntesre is, akiknek a névsorát maga Izsák Balázs adta le a csendőrségen a rendezvényt megelőzően, és akiknek a feladata a csendőrség segítése volt a közrend biztosításában – mondta el az ügyvéd. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2016. július 10.Tőkés kitüntetése: még nem ért véget a történetA Bukaresti táblabíróság hozhat döntést Tőkés László érdemrendperében, melyben az EP-képviselő arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy érvénytelenítse azt az államfői rendeletet, mellyel Klaus Iohannis megfosztotta a Románia Csillaga nevű állami kitüntetéstől.. A Bukaresti táblabíróság még nem tűzte ki az első tárgyalás időpontját; az új polgári perrendtartás szerint egyelőre az előkészítési fázisnál tartanak. Az igazságszolgáltató szerv felszólította az államelnöki, illetve a miniszterelnöki hivatalt, hogy Tőkés László beadványára tegye le a válasziratot. Klaus Iohannis június 10-én Bukarestből feladott levelét négy hét után, július 8-án kézbesítette Tőkés László Marosvásárhelyen élő ügyvédjének, Kincses Elődnek a posta. Válasziratában az államfő nem létező törvénycikkelyekre hivatkozik, miszerint nem tekinthet el a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke kitüntetésének visszavonását javasoló becsületbírósági döntéstől. Ugyanakkor, írja Iohannis, az igazságszolgáltatást is törvény kötelezi arra, hogy utasítsa el az Európai Parlamenti képviselő kérését. „Mindez mese, ilyen törvénycikkelyek nem léteznek. Mi több, jogi precedens van arra, hogy a bíróság hatályon kívül helyezte az elnök döntését” – mondta Kincses Előd a sajtónak. Iohannishoz hasonlóan a miniszterelnök is egy olyan válasziratot fogalmazott meg, mely hemzseg a pontatlanságoktól és csúsztatásoktól. Dacian Cioloș – aki az államfői dekrétum ellenjegyzőjeként került képbe – arra kéri a bíróságot, hogy utasítsa el Tőkés László panaszát, mivel felperesként egyrészt nem bélyegezte azt fel, másrészt nem nyújtott be előzetes panaszt a kormányhoz. „Mindez nem felel meg az igazságnak, hisz felbélyegeztük a beadványt, és nem voltunk kötelesek a kormányhoz fordulni, mihelyt a rendeletet Iohannis hozta, Cioloș mindössze ellenjegyezte” – magyarázta Kincses. A püspök jogi képviselője azt is furcsállja, hogy a miniszterelnök teljesen megalapozottnak tartja az államfő döntését, hiszen, amint írja, Klaus Iohannis nem bírálhatja fölül az érdemrend becsületbíróságának a határozatát – holott valójában az mindössze konzultatív jellegű. Ezt a bíróság is kimondta, amikor hónapokkal ezelőtt azzal hárította el a javaslat elemzését, hogy az nem számít adminisztratív döntésnek. Mint ismert, a felek azért kerültek bíróság elé, mert Iohannis államfő a felszólítás ellenére sem volt hajlandó visszavonni azt a törvénytelennek vélt rendeletét, mellyel megfosztotta Tőkés Lászlót a magas rangú állami kitüntetéstől. Az érintett szerint az elnöknek semmiféle jogalapja nem volt az érdemrend visszavonására. A törvény szerint csak a letöltendő börtönbüntetésre ítélt személyektől kell kötelező módon visszavenni a kitüntetést, valamint azokat foszthatják meg az érdemrendtől, akik elkövetett tetteik által arra méltánytalanná válnak. Az elmúlt időszakban tizenegy kitüntetettet ítéltek letöltendő börtönbüntetésre, azonban sem az érdemrend becsületbírósága, sem az államelnök nem kezdeményezte kitüntetésük visszavonását. Temesvár hőse 2009-ben kapta meg Traian Băsescu volt román elnöktől a Románia csillaga érdemrend állami kitüntetést az 1989-es forradalomban játszott szerepéért, annak huszadik évfordulóján. Az elismerés visszavonását Victor Ponta volt szocialista kormányfő kezdeményezte 2013-ban, miután Tőkés László egy Tusnádfürdői fórumon felvetette – már nem is először –, hogy Magyarország vállaljon védnökséget az erdélyi magyarság fölött. Ezelőtt két és fél évvel, 2013 novemberében jelentették be, hogy a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága méltatlannak minősítette Tőkés Lászlót a román állami kitüntetésre, és úgy döntött: az EP-képviselő kitüntetésének visszavonását kéri az államfőtől. Aminek az erdélyi magyarság által is megválasztott Iohannis sietett is eleget tenni. itthon.ma//erdelyorszag 2016. szeptember 27.Székely szabadság napja: eltörölték a bírságotMTI - A Marosvásárhelyi bíróság eltörölte azt a 6000 lejes bírságot, amellyel a Marosvásárhelyi csendőrség a székely szabadság napján tartott felvonulás és tiltakozás önkéntes rendfenntartóinak a vezetőjét, László Györgyöt sújtotta – jelentette be egy keddi Marosvásárhelyi sajtótájékoztatón Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, és Kincses Előd, a megbírságolt ügyvédje. Kincses Előd elmondta: a megbírságolt 41 önkéntes rendfenntartó közös keresetben támadta meg a számára kiállított bírságolási jegyzőkönyvet, a bíró azonban úgy döntött, mindegyikük ügyét külön tárgyalja le. László György ügye az első volt ebben a sorban, de az ügyvéd szerint nem kétséges, hogy a többi bírság ügyében is hasonló lesz az elsőfokú ítélet. Szerinte a bíróság nem is dönthetett másként, miután a rendfenntartókat a csendőrség „be nem jelentett, be nem iktatott, vagy tiltott tömegrendezvény szervezéséért” bírságolta meg, a Marosvásárhelyi táblabíróság pedig júliusban jogerős ítéletben mondta ki, hogy a szervezők a törvénynek megfelelően bejelentették a tömegrendezvényt. Az ügyvéd azt is hozzátette, a székely szabadság napja önkéntes rendfenntartóira és résztvevőire kirótt bírságok után hivatali hatalommal való visszaélés miatt feljelentették a csendőrséget a katonai ügyészségen. Ebben az ügyben jövő héten kezdődnek a kihallgatások. Izsák Balázs SZNT-elnök arra emlékeztetett, hogy a március 10-ei Marosvásárhelyi rendezvényen a Székelyföld területi autonómiája mellett, és a közigazgatás átszervezésére vonatkozó Bukaresti tervek ellen tüntettek. Szerinte a csendőrségi bírságok azt jelzik, hogy mindkettő tabutéma Romániában, és a hatóságok megpróbálják megfélemlíteni azokat, akik ezekben az ügyekben felemelik a szavukat. „26 évvel a rendszerváltás után is alapvető emberi jogokat sértenek a hatóságok Romániában” – jelentette ki Izsák Balázs. Hozzátette: ma azonban már nem állnak a hatóságok rendelkezésére olyan megtorlási eszközök, amilyenekkel az egykori a kommunista politikai rendőrség, a Szekuritáte rendelkezett. Szerinte ezt bizonyítja az is, hogy a szervezők a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal szemben és a csendőrséggel szemben is pert nyertek. A székely szabadság napján 2016-ban és 2017-ben tartandó felvonulást és tüntetést még 2015 márciusában jelentette be a Marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban a Siculitas egyesület, a Székely Nemzeti Tanács háttérszervezete. A törvény értelmében a polgármester a bejelentést követő 48 órában tilthatta volna be a két rendezvényt, ezt azonban nem tette meg. Ezért utasította a bíróság jogerős ítéletben a tiltakozás tudomásulvételére a polgármestert. A március 10-én tartott felvonulás ideje előtt csak az elsőfokú bírósági ítélet született meg, amely ellen a polgármester fellebbezett, de másodfokon is elvesztette a pert. A román csendőrség a felvonulás mintegy száz szervezőjét és résztvevőjét bírságolta meg nem engedélyezett rendezvény szervezése, az ezen való részvétel és csendháborítás miatt. Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 27.A katonai ügyészségen jelentették fel a csendőröket Izsák BalázsékHivatali visszaélés, szolgálati hanyagság és okirathamisítás miatt tett bűnügyi panaszt a katonai ügyészségen a Maros megyei csendőrség ellen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) civil szervezete, a Siculitas egyesület. Az Izsák Balázs által vezetett szervezet azok után fordult a vádhatósághoz, miután a március 10-én szervezett Székely Szabadság Napján megbírságolt személyek futószalagon kezdték nyerni a polgári pereket a csendőrség ellen. A napokban ugyanis a Marosvásárhelyi bíróság a nyolcadik ügyiratban is megsemmisítette a csendőrség által kibocsátott büntetési jegyzőkönyvet és eltörölte László György felperes hatezer lejes pénzbírságát. Mint ismert, a csendőrség a gyülekezési törvény nem létező passzusára hivatkozva – miszerint a szervezők nem rendelkeztek hatósági engedéllyel a március 10-i felvonulásra, ám mégis utcára hívták a többezres tömeget – bírságolni kezdte a rendfenntartásban segédkező civileket, valamint a videofelvételekről azonosított résztvevőket. Olyan személyek nevére is küldtek ki büntetési jegyzőkönyvet, akik nem vettek részt sem a Székely Vértanúk emlékoszlopánál szervezett megemlékezésen, sem az utcai felvonuláson. Izsák Balázs, az SZNT elnöke ismét emlékeztetni kívánta azokat az újságírókat, akik tudósításaikban és véleményanyagaikban folyamatosan félretájékoztattak, hogy egy tüntetés megszervezéséhez nem szükségeltetik hatósági engedély, mint ahogy egyébként Dorin Florea polgármester többször hangoztatta. A törvény mindössze a rendezvény bejelentésére kötelezi a szervezőket. Amennyiben a hatóságok megalapozottnak tartják, 48 órán belül betilthatják azt – a Székely Szabadság Napján szervezett felvonulással ez nem történt meg. A tavaszi autonómiatüntetés törvényességéről különben a Marosvásárhelyi táblabíróság jogerős ítéletben döntött. „Szomorú, hogy huszonhat év után is alapvető emberi jogokat sértenek a román hatóságok – még akkor is, ha nem állnak rendelkezésükre olyan hatékony módszerek, mint amilyenekkel ’89 előtt a Szekuritáté rendelkezett. Ezért is sikerül sorozatban nyernünk a pereket a magyarok ellen fellépő csendőrséggel szemben” – nyilatkozta a keddi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs. Mindezek ellenére a csendőrség nem hajlandó elfogadni az alapfokú ítéletet, az intézmény vezetősége valamennyi bírósági döntést megfellebbezett. „Azzal a hülye érvvel próbálkozik a csendőrség, hogy a szervezőknek segédkező önkéntes civilek nem fékezték meg a tüntetőket abban a szándékukban, hogy a Postarétről a főtérre vonuljanak. A tiltakozókat pedig azzal vádolják, hogy az utcán kiabálva tüntettek. De kérdem én, ha a megfékezésük lett volna a cél, ezt miért nem tették meg a csendőrkatonák?” – replikázott Kincses Előd, az SZNT és a március 10. után megbírságolt személyek jogi képviselője. A megtorlások dacára az SZNT elnöke bejelentette, hogy a jövő év március 10-én is Marosvásárhelyen szervezik a Székely Szabadság Napját. A megemlékezést ezúttal is utcai felvonulás fogja követni. Szucher Ervin Székelyhon.ro 2016. október 12.Megkezdődött Tőkés érdemrendpere BukarestbenMegkezdődött a bukaresti táblabíróságon annak a közigazgatási pernek a tárgyalása, amelyben Tőkés László európai parlamenti képviselő a román állami kitüntetését visszavonó elnöki rendelet megsemmisítését kérte – tájékoztatta az MTI-t kedden Kincses Előd, az EP-képviselő ügyvédje. A bizonyítási indítványok előterjesztésére nem kerülhetett sor, mivel beavatkozott a perbe a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága, amelynek javaslatára Klaus Johannis államfő márciusban visszavonta a kitüntetést. Mivel erről az egyik alperest, az elnöki rendeletet ellenjegyző miniszterelnököt jogi képviselő híján nem lehetett helyben kiértesíteni, a bíróság halasztást rendelt el. Tőkés László román állami kitüntetésének visszavonását Victor Ponta volt kormányfő kezdeményezte 2013-ban, miután az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke felvetette, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi" szerepet Erdély érdekében, ahogyan Ausztria tette Dél-Tirol esetében. Mivel csak a Románia Csillaga többi kitüntetettje kérheti az érdemrend visszavonását, a kitüntetés szociáldemokrata birtokosainak feljelentésére összeült az érdemrend becsületbírósága, amely megállapította, hogy Tőkés László – aki szerintük nem ismeri el a román alkotmányt – méltatlan a kitüntetésre. „Tőkés László azt 1989-es temesvári forradalom kirobbantásában szerzett elévülhetetlen történelmi érdemeiért kapta meg a kitüntetést a huszadik évfordulón, nem pedig azért, hogy fogja be a száját" – magyarázta az MTI-nek Kincses Előd, miért tartja a felperes törvénytelennek az érdemrend visszavonását. Hozzátette: az alkotmány garantálja a véleménynyilvánítási szabadságot, tehát akkor sem lett volna indokolt a történelmi érdemek lenullázása, ha igaz lenne, amivel feljelentői megvádolták. A marosvásárhelyi ügyvéd emlékeztetett: tizenkét olyan embernek van a birtokában a Románia Csillaga, akiket börtönbüntetésre ítéletek, élükön Adrian Năstase volt miniszterelnökkel, és akiktől a törvény szerint vissza kellett volna vonni a kitüntetést, de nem tették meg. „A pernek nincs anyagi vonzata, azt Tőkés László kizárólag a temesvári forradalom szellemének védelmében folytatja" – hangsúlyozta Kincses Előd. A következő tárgyalást november 8-ára tűzte ki a bukaresti táblabíróság. kronika.ro Erdély.ma 2017. január 16.MOGYE-ügy: Szilágyiék feljelentést tettek a DNA-nálFeljelentést tett az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnél (DNA) a romániai egyetemeket akkreditáló Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége ellen. A panaszosok szerint visszaéltek a hivatali hatalmukkal, és előnyhöz juttatták a MOGYE román tagozatát a magyar tagozattal szemben. Az ügyészségi kereset hasonlít ahhoz, amely alapján a marosvásárhelyiRómai Katolikus Gimnázium létrehozása ügyében indított eljárást a DNA. A döntésről Kincses Előd, a panaszosok ügyvédje számolt be egy hétfői nagyváradi sajtótájékoztatón. Elmondta: álláspontja szerint a MOGYE szenátusa egy 2010-ben elfogadott ARACIS-határozatra hivatkozva döntött úgy, hogy az orvosi egyetemeken a gyakorlati oktatás kizárólag román nyelvű legyen. Szerinte ezt a – magyarok számára kedvezőtlen – rendelkezést hatálytalanította a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény, mely teljes körű anyanyelvi oktatást biztosít a kisebbségeknek, és hatályon kívül helyezett a jogszabállyal ellenkező minden rendelkezést. Kincses Előd emlékeztetett rá, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetemen jelentkező magyar jogsérelmet az ennek alapját képező rendelkezés, és az ez alapján elfogadott egyetemi charta hatályon kívül helyezésével próbálták elérni, de kereseteiket jogerősen elutasították. A sajtótájékoztatón részt vevő Szilágyi Zsolt EMNP-elnök kijelentette: a bukaresti kormányt a parlamentben támogató RMDSZ politikai megoldást eszközölhetne ki a MOGYE magyar tagozata ügyében. Ennek hiányában az ellenzéki szervezetek peres úton kénytelenek eljárni. A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus rendezésére tett kísérlet 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett. A MOGYE kizárólag magyar tannyelvű intézményként alakult 1945-ben. Az intézményben a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvosképzést. Ma az egyetem vezető testületei a román oktatók kétharmados többségével működnek, és a magyar tagozat elsorvasztására törekednek. A panaszosok szerint visszaéltek a hivatali hatalmukkal, és előnyhöz juttatták a MOGYE román tagozatát a magyar tagozattal szemben. Az ügyészségi kereset hasonlít ahhoz, amely alapján a marosvásárhelyiRómai Katolikus Gimnázium létrehozása ügyében indított eljárást a DNA. A döntésről Kincses Előd, a panaszosok ügyvédje számolt be egy hétfői nagyváradi sajtótájékoztatón. Elmondta: álláspontja szerint a MOGYE szenátusa egy 2010-ben elfogadott ARACIS-határozatra hivatkozva döntött úgy, hogy az orvosi egyetemeken a gyakorlati oktatás kizárólag román nyelvű legyen. Szerinte ezt a – magyarok számára kedvezőtlen – rendelkezést hatálytalanította a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény, mely teljes körű anyanyelvi oktatást biztosít a kisebbségeknek, és hatályon kívül helyezett a jogszabállyal ellenkező minden rendelkezést. Kincses Előd emlékeztetett rá, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetemen jelentkező magyar jogsérelmet az ennek alapját képező rendelkezés, és az ez alapján elfogadott egyetemi charta hatályon kívül helyezésével próbálták elérni, de kereseteiket jogerősen elutasították. A sajtótájékoztatón részt vevő Szilágyi Zsolt EMNP-elnök kijelentette: a bukaresti kormányt a parlamentben támogató RMDSZ politikai megoldást eszközölhetne ki a MOGYE magyar tagozata ügyében. Ennek hiányában az ellenzéki szervezetek peres úton kénytelenek eljárni. A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus rendezésére tett kísérlet 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett. A MOGYE kizárólag magyar tannyelvű intézményként alakult 1945-ben. Az intézményben a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvosképzést. Ma az egyetem vezető testületei a román oktatók kétharmados többségével működnek, és a magyar tagozat elsorvasztására törekednek. MTI Krónika (Kolozsvár) 2017. január 31.Ítélethalasztás a partiumi zászló perébenJanuár 16-án tájékoztatta a nyilvánosságot Tőkés László EP-képviselő ügyvédje, dr. Kincses Előd a nagyváradi európai parlamenti iroda erkélyére kitűzött és a helyi önkormányzat által megtámadott magyar közösségi szimbólumok (székely és partiumi zászlók) ügyének állásáról. A székely zászló levételét előíró közigazgatási határozat jogerőre emelkedett, Romániában már nincsenek jogorvoslati lehetőségek, ezért az EP-képviselő az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. A strasbourgi magas instancia túlterhelt, ennek ellenére befogadta és tárgyalásra alkalmasnak találta a múlt esztendő végén a keresetet, de egyelőre nem tudni, mikor kerülhet erre sor. Alapfokon a partiumi zászlót is reklámhordozónak, ebből adódóan pedig kifüggesztését törvénytelennek, illetve engedélykötelesnek ítélte a Nagyváradi Bíróság. Tőkés László fellebbezését aznap tárgyalta a Bihar Megyei Törvényszék, ítélethirdetést január 30-ára ígértek. Tegnap azonban az ítélethirdetés február 6-ra való halasztásáról szóló információ jelent meg az igazságügyi minisztérium honlapján a 284/271/2016-os számmal regisztrált dosszié kapcsán. erdon.ro 2017. február 1.Megelégelték az ígérgetéseketMegelégelték a marosvásárhelyi városháza ígérgetéseit a nyelvi jogokért küzdő civilek. Ezért egyrészt perbe fogták a polgármesteri hivatalt, másrészt újraindították a kétnyelvű utcanévtáblák gyártását. Hiába a kétnyelvű utcanévtáblákra elkülönített költségvetési összeg, és hiába a sok ígérgetés, a városháza időhúzásra játszik – állapították meg a nyelvi jogokért küzdő civilek. A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) jogi lépéseket tett a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét évek óta odázó polgármesteri hivatallal szemben, a szervezetből kivált Károly Ferenc és társai pedig újraindították a táblagyártást. A feliratokat naponta 9 és 19 óra között a Kétnyelvű utcanévtáblákért Facebook-csoport oldaláról vagy a civil aktivista Tompa Mihály (Govora) utca 4. szám alatti lakásán lehet megrendelni. Amint Károly Ferenc elmondta, a két napja meghirdetett akció során már több rendelést is kapott. A táblák ára mindössze 20 lej (tizenöttel kevesebb, mint két évvel ezelőtt), amire a megrendelő nyugtát is kap. „Ez nem az én bizniszem, sőt aki ezt bevállalja, az sem gazdagodik meg ebből. A csoportunk indította újra ezt a kampányt, mivel nem látunk semmiféle előremozdulást a polgármesteri hivatal részéről” – fejtette ki a kezdeményező. A CEMO egykori tagja jónak, ám bonyolultnak és hosszasnak tartja volt szervezete lépését is, a pereskedést. „Az övéké is, meg a mienk is egyfajta nyomásgyakorlás, mi élünk a polgári engedetlenség szabályaival, a törvényeket betartván” – magyarázta. A CEMO sokadik felszólítására válaszolva a városháza azzal magyarázkodott, hogy 2016-ban is több mint ötszáz egynyelvű utcanévtáblát cserélt kétnyelvűre. Első hallásra a félezres szám valóban soknak tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy csupán a város leghosszabb utcájába, a Dózsa Györgybe legalább száz tábla került ki, kiderül, hogy a hatóságok alig néhány utcában oldották meg a helyzetet. Károly Ferenc egyetértett felvetésünkkel, miszerint az önkormányzati fennhatóság alá tartozó helyi rendőrségnek ezelőtt két évvel sikerült megfélemlítenie a táblákat szereltetők vagy rendelni szándékozók egy részét azzal, hogy 30 és 50 ezer lej közötti bírságot helyezett kilátásba. Noha a büntetés elmaradt, akkor sokan levetették magánházaikról a kétnyelvű feliratot. Pedig jogerős ítéletében a Maros megyei törvényszék is leszögezte, hogy nem számít reklámfeliratnak a kétnyelvű utcanévtábla, azok felszerelése pedig nem ütközik semmiféle törvénybe. „Azért is kedvező az ítélet, mert ha ennek ismeretében a rendőrfőnök újrakezdi a kétnyelvű utcanévtáblák elleni harcát, nem úszhatja meg büntetőjogi felelősségre vonás nélkül, hisz egyértelmű, hogy – az indoklást idézve – inkompetens módon vagy rosszhiszeműen értelmezte a törvényt” – hangsúlyozta Kincses Előd, a táblaperek felvállalója. Az ügyben immár két éve teljes szélcsend van: a fenyegetések ellenére a rendőrség senkit nem bírságolt meg azok közül, akik nem vették le, vagy időközben visszaszerelték a táblát. A jogász szerint az ítélet alapján nyugodtan ki lehet függeszteni a kétnyelvű táblákat. Megkeresésünkre Florea tanácsadója, Claudiu Maior cáfolta, hogy a városháza nem szeretné megoldani az ügyet, a gondot a versenytárgyalás kudarca jelenti. Hozzátette: a tavaly, a helyhatósági választások előtt, Brassai Zsombor akkori RMDSZ-elnök kérésére ő maga intézkedett jó pár utca kétnyelvűsítéséről. Szucher Ervin Székelyhon.ro 2017. február 16.Utcanévtáblák: hatásos a megfélemlítésAlig néhány személy rendelt kétnyelvű utcanévtáblát azoktól a civilektől, akik a tétlenkedő marosvásárhelyi városháza helyett felvállalták az utcák kétnyelvűsítését. A helyi rendőrség két évvel ezelőtti hadjárata megtette a hatását: a magyarok félnek ujjat húzni a hatóságokkal. A Kétnyelvű utcanévtáblákért nevet viselő civil mozgalom január második felében meghirdette újabb akcióját, amelynek lényege, hogy a lakóházak tulajdonosai kétnyelvű táblákat szereljenek ingatlanjaikra. Kezdeményezésükkel a civilek ismételten a hatósági mulasztásra próbálják felhívni a figyelmet, és pótolni akarják azt. A helyhatósági törvénnyel, a Románia által is aláírt és ratifikált kisebbségi nyelvek chartájával, valamint Marosvásárhely magyarságának igényeivel dacolva a város polgármestere, Dorin Florea mindmáig ódzkodik maradéktalanul életbe ültetni a jogszabályt. Megkeresésünkre Cosmin Blaga polgármesteri szóvivő azzal próbálta kimenteni az elöljárót, hogy utasítására tavaly 527 új, kétnyelvű tábla került ki a város utcáira. Nem állt módunkban ezeket megszámolni, azt viszont tudjuk, hogy a szám rendkívül csalóka. Ugyanis a több mint félezer táblából legalább százat a Gheorghe Dojanak is nevezett, több kilométeres Dózsa György utcában függesztettek ki. Szintén jelentős mennyiségű új tábla került a szintén szokatlanul hosszú Tudor Vladimirescu utcába. A valós kétnyelvűség mindössze a Belvedere negyedben valósult meg, ahol a világvárosok neve valóban két változatban, románul és magyarul jelenik meg. Elfogyott a türelem A nyelvi jogokért küzdő civilek megelégelték a marosvásárhelyi városházának a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében tett folyamatos ígérgetéseit, január második felében újraindították a kétnyelvű táblák gyártását. A Civil Elkötelezettség Mozgalomból (CEMO) kilépett Károly Ferenc úgy érzi, 2016-ban az önkormányzat hiába különített el tetemes összeget a költségvetésből, a hivatal időhúzásra játszik. A Facebookon meghirdetett táblakészítési akcióra eddig öt utcából harapták rá: az első jelentkező a Beszterce utcában lakik, a többi megrendelő a Szabadság, a Szebeni-havasok, a Kalapács és a Vihar utcában. Károly Ferenc azt reméli, hogy minél több marosvásárhelyi magyart sikerül megmozgatnia. Az ügy érdekében az elszánt civil aktivista otthoni címét is közzétette: a Tompa Mihály (Govora) utca 4. szám alatti lakására naponta 9 és 19 óra között lehet bekopogtatni. A táblák darabja 20 lejbe kerül. Eltántorított magyarok A fiatalember csak azt sajnálja, hogy míg két évvel ezelőtt szinte özönlöttek a rendelések, ma egyre kevesebb marosvásárhelyi magyar bátorkodik kétnyelvű táblát szerelni a házára. „Sajnos a két évvel ezelőtti rendőrségi terrorhadjárat hatalmas kárt okozott, aminek következményei még mindig érződnek” – állítja, miközben Valentin Bretfeleannak, az önkormányzati alárendeltségbe tartozó helyi rendőrség igazgatójának akciójára utal. Mint emlékezetes, a rendőrparancsnok fenyegető levelet küldött ki minden olyan lakónak, aki házi gyártmányú kétnyelvű táblát szerelt vagy szereltetett házára. A rendőrfőnök 30-tól 50 ezer lejig terjedő pénzbírságot helyezett kilátásban, amennyiben az érintettek nem távolítják el a táblákat. Bretfelean akkor azzal magyarázta akcióját, hogy városrendészeti káoszhoz vezethet, ha mindenki azt függeszt ki háza falára vagy kerítésére, amit éppen akar. Szerinte nem helyes, hogy a típustáblákat egyesek másfajta táblákkal helyettesítsék vagy pótolják. A rendőrség egyetlen olyan tulajdonost sem szólított fel, aki esetleg csak román nyelvű feliratot szereltetett portájára. Pedig ilyenből is legalább egy tucatnyi van – éppen a helyi rendőrség utcájában. Noha a büntetés elmaradt, 2015-ben sokan levették magánházaikról a kétnyelvű feliratot, és a kedvező bírósági ítélet nyomán sem hajlandók azt visszahelyezni. „Újabban mi szoktunk bekopogni a lakókhoz. Elbeszélgetünk velük, biztatjuk őket, és emlékeztetjük arra a jogerős törvényszéki döntésre, amely kimondja, hogy az utcanévtábla nem reklámtábla, szerelése pedig nem tiltott. Sajnos a legtöbb felkeresett személy még így is tartózkodik, nem meri felvállalni anyanyelvét. Még nagyobb a félelem és a bizalomhiány, mint két évvel ezelőtt” – panaszolja Károly. Szerinte a megszólítottak többsége már a jogerős bírósági ítéletben sem bízik, annál inkább retteg a rendőrség ellenőrzésétől. Kincses: rendőrségi hozzá nem értés A tavaly született törvényszéki ítélet szerint a rendőrségi eljárás, bár a törvényesség látszatát keltette, törvény értelmezése lényegében a hozzá nem értés és a visszaélés mezsgyéjén mozgott. „Azért is kedvező az ítélet, mert ha ennek ismeretében a rendőrfőnök újrakezdi a kétnyelvű utcanévtáblák elleni harcát, nem úszhatja meg büntetőjogi felelőségre vonás nélkül, hisz egyértelmű, hogy inkompetens módon vagy rosszhiszeműen értelmezte a törvényt” – állítja a tetemes bírsággal megfenyített személyek ügyét felvállaló Kincses Előd, aki szintén arra bíztatja a vásárhelyi magyarokat, hogy nyugodtan függesszék ki a civilek által készített kétnyelvű táblákat. Még egy kis türelmet kérnek Lapunk arra is kíváncsi lett volna, hogy az RMDSZ mit tesz annak érdekében, hogy a lakók ne saját pénzükön gyártassanak és szereltessék a táblákat, és miként próbál érvényt szerezni a törvénynek és a tanácsi határozatnak, amely a polgármesteri hivatalt kötelezi erre. Tavaly több mint egy millió lejt különítettek el a helyi költségvetésből különböző feliratok kihelyezésére. Csíki Zsolt önkormányzati frakcióvezető belátta, hogy jelen pillanatban a római katolikus iskola körül kialakult bonyodalom tisztázása emészti fel az RMDSZ-politikusok minden idejét és energiáját, most ez az egyes számú prioritás. „Ez nem azt jelenti, hogy a kétnyelvű utcanévtáblák ügye nem foglalkoztat, de egy kicsit félretettük, most az iskola és több mint négyszáz diákjának helyzetét kell megoldanunk. Ráadásul a szociális támogatásokkal is gondok vannak, az idei költségvetést is meg kell szavaznunk, szóval pörögnek az események, alig érjük utol magunkat” – mondta lapunknak. A városháza szóvivője, Cosmin Blaga szerint azonban nincs ok aggodalomra, a táblagyártásra és -szerelésre kötött szerződés 2017 szeptemberéig érvényes. Mint mondja, a költségvetés elfogadása után hamarosan újraindulhat a tavaly nyáron abbamaradt akció. Eredeti értelmezésben a charta A román közigazgatási törvény azokon a településeken írja elő a kétnyelvű feliratozást, amelyeken egy kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot. A törvény nem rendelkezik külön az utcanevekről is. Románia azonban 2008-ban olyan formában ratifikálta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja. A charta szakértői a legutóbbi, 2012-ben készített Románia-jelentésben kitértek arra, hogy a helyneveken nem csak a településnevek értendők. Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar „utca” szót, mint ahogyan Dorin Florea polgármester próbálta kicselezni a jogszabályt, az utca nevét is ki kell írni a kisebbség nyelvén. Ezzel szemben a Marosvásárhely körüli települések közül többen is, mint például Marosszentgyörgyön, Koronkán, Jedden és Marosszentkirályon, ott díszelegnek a valós kétnyelvű táblák. Utóbbi két községben a román nemzetiségű polgármester idejében kerültek ki. Hasonló a helyzet a Bihar megyei Élesden, illetve a Kolozs megyei Tordán vagy Besztercén, ahol a magyarság aránya nem éri el a 20 százalékot. Míg az előbbi kisvárosban az aktuális román utcaneveket fordították magyarra, Torda és Beszterce belvárosában a történelmi megnevezések jelennek meg egy-egy más színű táblán. Szucher Ervin Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2017. február 16.Az üldözött székely zászlóAz utóbbi öt évben rengeteg rendőrségi büntetés és több tucat bírósági ítélet született a székely zászló használata miatt. A 2015-ben elfogadott zászlótörvény súlyosbította a helyzetet, és tovább korlátozta a magyar nemzeti szimbólumok használatát. Körképünkben a lépten-nyomon tetten érhető jogfosztást mutatjuk be. ó ideje nincs már olyan nap, hogy valamelyik székelyföldi településen a román hatalom ne hurcolná meg a székely zászlót és annak kitűzőjét. Immár nemcsak a kormány által kinevezett prefektusok hadakoznak a magyarság szimbólumaival, hanem a magánemberi státusban tetszelgő hivatásos román feljelentők is árgus szemekkel figyelik: hol, mikor és mibe tudnak belekötni? Törvényi háttér ide vagy oda, Erdélyben egyre nehezebb büntetlenül használni a nemzeti jelképként számon tartott zászlóinkat. A Romániában érvényes 2015/141-es zászlótörvény értelmében két területi-közigazgatási egységnek nem lehet azonos zászlaja, és a zászlón szereplő jelkép nem sértheti a nemzeti (román) szimbólumokat. A lobogóra felkerülhet a törvény által szabályozott közigazgatási címer és a település neve is. Azokban a közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbségek aránya eléri a 20 százalékot, az adott kisebbség anyanyelvén is szerepelhet a felirat a román nyelvű szöveggel megegyező betűméretben. A zászlók a közigazgatási hatóságok (a helyi önkormányzat és polgármesteri hivatal) székhelyének homlokzatára, illetve a helyi érdekeltségű közintézményekre tűzhetők ki, de csak Románia és az Európai Unió hivatalos zászlajával együtt. A törvény azt is előírja, hogy a zászló helyi protokolláris események alkalmával is használható. A területi-közigazgatási egység zászlóinak száma nem haladhatja meg Románia és az Európai Unió zászlóinak számát és méretben is azonosaknak kell lenniük. A törvényes előírások be nem tartása kihágásnak minősül, és pénzbírsággal büntetendő. A 2015-ös zászlótörvény megjelenése után a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Klaus Johannis államfőhöz fordult. A Székelyföld autonómiájáért küzdő civil szervezet levélben kérte a román államelnököt: a zászlótörvényt ne írja alá, és küldje vissza a parlamentnek. Az SZNT a nép ügyvédjét, az ombudsmant is felkérte, hogy a jogszabály felülvizsgálatáért forduljon az alkotmánybírósághoz, míg a magyar kormányhoz intézett levelében azt szorgalmazta, hogy a két ország közötti alapszerződés értelmében tegyen lépéseket a székely szimbólumok védelméért. Az SZNT kérésére román részről nem érkezett válasz, a magyar kormány több tisztségviselője nyilvánosan is állást foglalt a magyar szimbólumok erdélyi jogfosztása miatt, a magyar Országgyűlés homlokzatára pedig kitűzték a székely zászlót. Az SZNT elnöke, Izsák Balázs úgy fogalmazott: a zászlótörvényt nem azzal a céllal fogadták el, hogy a székely zászlónak a román zászlóval egyenlő használatát tegye lehetővé, hanem ellenkezőleg, a jogszabállyal a székely szimbólum használatát korlátozzák. Úgy vélte, a 2015/141-es törvény ellentmond a Románia által ratifikált Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának és Románia alkotmányának is. Székelyföldi zászlóperek 2013-mal kezdődően Székelyföld-szerte több peres eljárás indult a székely zászló kitűzésével kapcsolatban. Elsőként a Kovászna megyei kormánybiztos szólította fel a helyi közigazgatási hatóságok vezetőit, hogy az állami intézmények homlokzatáról távolítsák el a székely zászlót, mert azt jogtalanul helyezték ki. A megszabott türelmi idő lejártával öt háromszéki polgármester ellen indult peres eljárás, amelynek során a bíróság kivétel nélkül elmarasztalta őket törvénytelen zászlóhasználatért. A 2015-ös jogi szabályozás előtt a helyi és a megyei önkormányzatok egyszerű tanácsi határozattal fogadhatták el saját jelképeiket. Az új zászlótörvény kihirdetése után Kovászna megye az új eljárás betartásával elfogadtatta a régi, a bíróság által betiltott zászlaját, amely az Országos Heraldikai, Genealógiai és Pecséttani Bizottság véleményezése és a kormányhatározat megszületése után hivatalosan is kikerülhet a közintézmények homlokzatára Románia és az Európai Unió zászlója mellé. Fontos megjegyezni: ez a zászló nem azonos a székely zászlóval. Sőt, a törvény egyértelművé teszi: két közigazgatási egységnek nem lehet azonos zászlója, ezért gyakorlatilag meghiusítja annak lehetőségét, hogy a székely zászlót több megye, illetve több település saját zászlajaként – azaz Székelyföld lobogójaként – használhassa. Az elmúlt öt évben a Kovászna megyei prefektusok 104 esetben 96 eljárást kezdeményeztek anyanyelv- és szimbólumhasználat miatt a megye önkormányzatai ellen. A polgármesterek, illetve a megyei tanács elnökei esetében a szabálysértés megállapítása és a büntetés kiszabása a helyi kormánybiztosok (prefektusok) jogkörébe tartozik. A magán és a jogi személyek esetében a kihágás megállapítására a rendőrség illetékes. Csak magánházon loboghat Marosvásárhelyen három évvel ezelőtt kezdődött el az első zászlóper: az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a Klastrom utcai székházára tűzte ki a székely zászlót az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a párt saját zászlaja mellé. Noha a székház épülete magántulajdon, Olimpiu Sabău Pop USL-képviselő feljelentésére a városi rendőrség 2014-ben felszólította az EMNP helyi képviselőit, távolítsák el a homlokzatról a székely zászlót. Az alakulat tagjai a néppárt és az EMNT zászlóit levették, a székely lobogót azonban az épületen hagyták. A türelmi idő lejártával a rendőrség 30 ezer lejes büntetést szabott ki, arra hivatkozva, hogy a székely zászlónak, mint reklámlobogónak a kitűzésével megsértették a reklámtörvényt. Az EMNP a helyi bíróságon támadta meg a rendőrségi bírságot: 2014. október 7-én a marosvásárhelyi bíróság eltörölte ugyan a tetemes pénzbüntetést, de a zászló kitűzését kihágásnak minősítette és megtiltotta újbóli kihelyezését. Az alperes ügyvédje, Kincses Előd lapunknak elmondta: a végső bírói döntés 2016-ban született meg az ügy kapcsán a Maros Megyei Törvényszéken. A bírói döntés kimondta, hogy a székely lobogó nem reklámzászló, kitűzését pedig egyetlen törvény sem tiltja a magántulajdonban lévő épületeken. A jogász szerint a zászlótörvény kizárólag középületekre vonatkozik, tehát magánszemély bármilyen zászlót kitűzhet saját ingatlanára. Bihar megyében reklámzászló a székely lobogó „A román zászlótörvény értelmében csak állami zászlót tűzhetünk ki középületre, a székely zászló pedig nem minősül állami szimbólumnak, ezért romániai középületen nem loboghat” – fejtette ki a marosvásárhelyi ügyvéd. Maros és Hargita megyében már nem rónak meg senkit azért, ha magántulajdonban lévő épületre székely zászlót tűz ki. Bihar megyében azonban más a helyzet: a román zászlótörvényt a Bihar megyei törvényszék sértette meg, amikor 2015 őszén jogerős ítéletében reklámzászlónak minősítette a székely lobogót. A nagyváradi rendőrség még 2014 augusztusában szólította fel Tőkés Lászlót, hogy távolítsa el európai parlamenti irodája erkélyéről a székely zászlót. A helyi hatóságok 30 ezer lejes pénzbírsággal fenyegetőztek, Tőkés László azonban nem távolította el a lobogót, a Bihar megyei törvényszék pedig két évvel ezelőtt a helyi rendőrség javára döntött. „Fellebbeztünk és az Európai Emberjogi Bírósághoz fordultunk, ahol befogadták az ügyet: a döntésre két-három év múlva kerül sor” – fogalmazott Kincses Előd, Tőkés László ügyvédje, aki optimista a strasbourgi bírósági döntéssel kapcsolatban. Törvény által ellehetetlenített magyar zászlók Nem nehéz kitalálni, hogy a 2015 júniusában elfogadott román zászlótörvényt a magyar szimbólumhasználat betiltására dolgozták ki. 2015 előtt kizárólag a területi-közigazgatási egységek dönthettek arról, milyen hivatalos jelképet használnak az adott térség szimbólumaként a középületeken. Az új törvény szerint minden területi-közigazgatási egység zászlótervét nyilvános vitára kell bocsátani, hogy a térség lakói kifejezhessék véleményüket a tervezett jelképpel kapcsolatban. Következő lépésként a zászlót be kell terjeszteni az Országos Heraldikai, Genealógiai és Pecséttani Bizottság elé, hogy a szervezet szakvéleményezze. Ezután a zászló a kormány elé kerül, amely elfogadja vagy visszautasítja azt. A zászlóperek előtt Romániában egy adott régió vagy megye maga dönthetett lobogójáról az általános zászlótörvények figyelembe vételével. Elfogadás végett egy helyi zászló felterjesztése az ország kormánya elé jellegzetesen romániai eljárás, Európában alig van rá példa. Nem nehéz kitalálni, hogy a székely vagy más erdélyi magyar hagyományokat nem ismerő vagy azokhoz ellenségesen viszonyuló román kormányok mikor bólintanának rá egy helyi magyar zászló elfogadására. Jogkorlátozó előírásaival a román zászlótörvény tehát gyakorlatilag az erdélyi magyar szimbólumok használata ellen irányul. „Hargita megyei példával élve: aki a vármegye zászlójaként akarja használni a székely lobogót, azt – azzal az indokkal, hogy a megyében nem csak székelyek élnek – a prefektus rendszerint megtámadja” – fogalmazott lapunknak Kincses Előd. Háromszéken is a magánterület az egyetlen megoldás Az elmúlt években a háromszéki Kézdivásárhely a revizionista merényletkísérlettel vádolt Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjainak meghurcolása mellett zászlós ügyeitől is hangos volt. A város szimbólumának tekintett Gábor Áron szobor melletti oszlopokra 2013. március 15-én húztak fel két székely lobogót, a prefektus azonban felszólította a polgármesteri hivatalt a zászlók eltávolítására. Az indok ezúttal is a jól ismert szlogen: közterületen csak állami jelképekkel ellátott zászló loboghat. Bár a brassói táblabíróság döntése értelmében a székely zászlót el kellett távolítani, 2014 nyarán a polgármesteri hivatal a prefektus tiltakozása ellenére újra felhúzta azt egy másik helyszínen: a régi katonanevelde épülete előtt. Tavaly nyáron azonban a magyarellenességéről közismert székelyföldi Dan Tanasă magánszemély által indított újabb per és jogerős brassói ítélet után ezeket a lobogókat is el kellett távolítania a városi vezetőségnek azokkal együtt, amelyeket a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai húztak fel a zászlók korábbi helyére, Gábor Áron szobra mellé. Kézdivásárhely középületein ma csak Románia és az EU zászlaja lobog. Bokor Tibor polgármester tavaly lapunknak azt nyilatkozta, belefáradt a peres ügyekbe, így a magánterületek bevonása mellett döntött: a céhes város központjában számos magántulajdonban lévő ingatlanra kitűzték a székely zászlót. Európai szabad zászlóhasználat Az Európai Unió legtöbb országában ritka az a bírósági eljárás, ami Romániában bevett jogi szokásként használatos a székely zászlót kitűzők megfélemlítésére. A Kárpát-medencében Magyarország fogadta el elsőként törvényben a kisebbségek kulturális és személyi elvű autonómiájáról szóló jogszabályt. Ennek értelmében a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek megszorítások nélkül használhatják nemzeti jelképeiket. Ugyanakkor a zászlóhasználatot az 1990. évi LXV., az önkormányzatok működéséről szóló törvény szabályozza. Ennek alapján a helyi önkormányzat a törvény keretei között „önállóan alakíthatja szervezetét és működési rendjét, önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat”. A román többségű Méhkeréken például a községházán a magyar zászló mellett évtizedek óta leng a román lobogó is. Nyugat-Európában is nagyjából hasonló a helyzet. Amikor zászlóviták akadnak, azt rendszerint nem az állami hatóságok gerjesztik, hanem különböző sportszervezetek képviselői, ahogyan többször is megtörtént a katalán zászlóval. Katalónia az önkormányzás számos szimbólumával is rendelkezik. A katalán zászló hivatalosan az autonómiával egyszerre született 1979-ben, mintázata megegyezik a katalán címerpajzs mintázatával, a 4 vörös és 5 arany vízszintes csíkkal. Nemzeti himnuszuk 1993 óta a mintegy száz éve született Els Segadors. Szeptember 11-i nemzeti ünnepükön függetlenségük 1714-es elvesztésére emlékeznek, ami ellenállásukat testesíti meg. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) ugyanakkor többször megbüntette az FC Barcelonát, mert szurkolói a Bajnokok Ligájában több mérkőzésen is katalán zászlókat (estelada) lengettek a lelátón. Az estelada a katalán függetlenség támogatóinak jelképe, és mivel az UEFA szerint politikai szimbólumnak számít, használata tilos a futballmérkőzéseken. Ahogyan a heraldikus látja „A zászló hagyományos színekből összeállított, rendszerint téglalap alakú szövet, amelyet rúdra erősítenek, vagy őrfára vonnak fel, nagy mennyiségben előállítható és használható, valóságos vagy képzeletbeli személy, nemzet vagy eszme felismerését szolgáló megkülönböztető jelkép. Az árbocra vagy őrfára zsineggel felvont zászló megnevezése lobogó. A zászló hűségre kötelező szimbólumnak számít, ezért kényes kérdés más zászlaját gyalázni. Az állami lobogó felségjelvény, állami intézmények használják” – foglalja össze lapunknak a zászló meghatározásának ismérveit dr. Szekeres Attila István heraldikus, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke. Zászlókat már az ókorban használtak, de a mai értelemben vett lobogókat a 17. század elejétől alkalmazzák. Németalföldről kiindulva terjedtek el. A háromszínű zászló – avagy trikolór – főleg az államok és nemzetek zászlaja. Hollandiában jelent meg, majd a francia forradalom idején vált ismertté, és a 19. század folyamán terjedt el főleg az 1848-as nemzeti ébredések idején. Ha a háromszínű lobogók a nemzeteket, országokat jelképezik, a kisebb területi egységeknek általában egy- vagy kétszínű zászlajuk van, legalábbis ez ajánlatos. Szekeres szerint a megyék, városok, községek zászlajának megalkotásánál figyelembe kell venni a közigazgatási egység címerét, annak egy vagy két fő mázából kell megalkotni a zászló színeit. A zászló lehet egyszínű is a ráhelyezett címerrel. Sepsiszentgyörgy esetében a címer pajzsa kék–arany, ezért a zászló színei arany–kék, úgy, hogy a vízszintes vágással keletkezett felső aranymezőbe nyúlik a címerpajzs kék felső fele, alul a zászló kék mezejében marad a pajzs arany része. A címert fel is lehet oldani. Ha egy címer kék mezejében ezüstszínű galamb látható, a zászló megoldható úgy, hogy a kék téglalapban megjelenik az ezüst vagy fehér galamb, pajzs nélkül. „Térségünkben történelmi címere a városoknak van, a községeknek kevésbé. 1993 után lehetőség nyílt helyi közigazgatási címereket tervezni és elfogadtatni. Tavaly a zászlóhasználatot is szabályozták Romániában, ám szűrőként a közigazgatási minisztériumot jelölték meg, és a tárca főleg politikai és nemzetiségi szempontból akadályozza a jelképek elfogadását. Ha van történelmi zászló, természetesen azt kell elfogadtatni közigazgatási zászlóként. Minél régebbi egy jelkép, annál értékesebb” – fogalmaz a háromszéki szakember. Zászlóperek eddig csak a székelyföldi zászlók ellen folytak – nemcsak a székely zászló ellen, hanem a főleg Háromszéken és Hargita megyében elfogadott közigazgatási zászlók miatt. Korábban nem szabályozták a zászlóhasználatot, ezért egyes közigazgatási egységek tanácshatározattal zászlót fogadtak el. Ezeket a döntéseket a prefektusok azzal az indokkal támadták meg, hogy a törvény nem szabályozza a zászlóhasználatot, tehát értelmezésükben tilos. És minden esetben nyertek is. Ez is a demokrácia fokmérője… Most, amikor hivatalosítani lehetne a zászlókat, a minisztérium mindent hátráltat. Szekeres arról is beszélt lapunknak, hogy zászlóügyben eddig csak kirakatperek voltak, nem a lényeggel foglalkoztak, hanem formai kérdésekbe kötöttek bele. Szerinte a tavalyi zászlótörvény annyiban jó, hogy az annak alapján elfogadandó zászlókba később nem lehet belekötni. (Feltéve, ha a közigazgatási minisztérium nem működik továbbra is kerékkötőként.) Azt is tudni kell, hogy a jogszabály kizárólag a közigazgatási – megyei, városi, községi – zászlók elfogadásáról és használatáról szól, nem szabályoz mást, például nem közigazgatási egységnek minősülő térségi zászlókat, mint a székely vagy partiumi zászló. A román hatóságok figyelmét eddig csak a székelyföldi zászlók (újabban a partiumi is) keltették fel. Máshol büntetlenül loboghat bármi. Victor Ponta még miniszterelnök korában Moldva zászlajával pózolt, Gura Humorului városban katonai tiszteletadással hivatalosságok jelenlétében vonták fel Bukovina zászlaját. És akkor nem beszéltünk a pártok, a különböző alakulatok, a futballcsapatok, a sportegyesületek zászlairól, amit senki nem szabályoz, mert ilyen szabályozásra nincs is szükség” – mondta lapunknak Szekeres Attila István heraldikus. Kádár Hanga, Nánó Csaba Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2017. február 20.Székely szabadság napja: valamennyi ügyben érvénytelenítették a kirótt bírságokatMTI - Az első fokon eddig tárgyalt csaknem hetven ügy mindegyikében jogtalannak találta és érvénytelenítette a bíróság azt a bírságot, amelyet a csendőrség rótt ki a tavalyi székely szabadság napja alkalmából tartott marosvásárhelyi felvonulás és tüntetés szervezőire és résztvevőire - közölte a Marosszéki Székely Tanács hétfői közleményében. A pereskedés fejleményeiről Kincses Előd, a megbírságoltak ügyvédje számolt be a székely tanács hét végén tartott marosvásárhelyi gyűlésén. Hozzátette azonban, hogy a csendőrség valamennyi esetben élt a fellebbezés jogával, és másodfokon még egyetlen ügyet sem tárgyaltak. Noha a csendőrség szóvivője a tavalyi felvonulás és tiltakozás végén az MTI-nek nyilatkozva azt mondta, hogy nem történt rendbontás a rendezvényen, később a csendőrség a megmozdulás mintegy száz szervezőjét és résztvevőjét megbírságolta nem engedélyezett rendezvény szervezése, az ezen való részvétel és csendháborítás miatt. A csendőrség annak ellenére tekintette engedély nélkülinek a megmozdulást, hogy a bíróság a tiltakozás előtt alapfokon, utána pedig jogerősen is megállapította, hogy a szervezők törvényesen bejelentették a tüntetést. A székely szabadság napján 2016-ban és 2017-ben tartandó felvonulást és tüntetést még 2015 márciusában jelentette be a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban a Siculitas egyesület, a Székely Nemzeti Tanács háttérszervezete. A törvény értelmében a polgármester a bejelentést követő 48 órában tilthatta volna be a két rendezvényt, ezt azonban nem tette meg. Ezért utasította a bíróság jogerős ítéletben a tiltakozások tudomásulvételére a polgármestert. Az elmúlt években általánossá váltak az olyan utcai demonstrációk, amelyek a közösségi hálókon szerveződnek, és amelyekért semmilyen szervezet nem vállal felelősséget. Ilyen tüntetések nyomán kényszerült lemondásra 2015 novemberében Victor Ponta baloldali kormánya, és ilyen megmozdulásokon kérik immár húsz napja Románia nagyvárosaiban az utcára vonulók a Grindeanu-kormány lemondását. Míg a csendőrség a kormányellenes tüntetések szervezőit, résztvevőit eddig nem bírságolta meg, a székely szabadság napjának a szervezői ellen példátlan szigorral lépett fel. maszol.ro 2017. február 24.A szülőket is kihallgatja a DNA a katolikus gimnázium ügyébenA korrupcióellenes ügyészség a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum több diákjának a szüleit is beidézte és tanúként kihallgatta ezen a héten a tanintézménnyel kapcsolatos bűnvádi eljárás keretében. „Ez a Szekuritáté módszereit juttatja eszembe. Jönnek, kopogtatnak, hivatalos felszólítást ad át két rendőr, menjek vagy én vagy a férjem, mert a korrupcióellenes ügyészség minket is kihallgat” – mondta a Maszolnak egy neve elhallgatását kérő szülő, akinek a gyermeke a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum tanulója. Csíky Csengele, a szülői bizottság tagja érdeklődésünkre elmondta, nem tudja, mi a szándéka ezzel a korrupcióellenes ügyészségnek, de óriási riadalmat keltett ez az eljárás. „Nagyon megviseli ez a szülőket is, de a közösséget is, nagy a rémület, nem tudjuk, mire megy ki ez az egész” – mondta a Maszolnak az édesanya. Mint megtudtuk, egy kihallgatás egy-másfél órát tart, de a beidézett szülőket titoktartásra kötelezik, nem mondhatják el, hogy mit válaszoltak az ügyészek kérdéseire. A vádhatóságot többek között az érdekelte, hogy mit tudtak vagy mit tudnak a katolikus iskola alapításáról. Arra is kíváncsiak voltak az ügyészek, hogy miért íratták be gyerekeiket a katolikus gimnáziumba, önként vagy mások sugallatára tették meg ezt a lépést. „Engem a katolikus hitem vett rá arra, hogy a gyermekemet ide irassam. Az egyházi iskolák mindig is kiemelkedően jobbak voltak a többi tanintézménynél, katolikusok vagyunk, hát nem ez a természetes, hogy ha az ember hall egy ilyen lehetőségről, akkor azonnal oda viszi a gyerekét?” – fogalmazott a névtelenségbe burkolózó szülő, aki a félelemkeltés és az elbizonytalanítás eszközeinek tartja azt, amit most a DNA velük tesz. Csíky Csengele azt is elmondta, egyelőre azt nem lehet tudni, szám szerint hány személyt idéztek be, de próbálják tartani egymásban a lelket. A szülők közösségi oldalt hoztak létre, ahol tájékoztatják egymást az újabb fejleményekről. Ugyanakkor jogi segítséget is kértek. Tudni akarják, mivel jár egy ilyen kihallgatás, melyek lehetnek a jogi következményei, mire figyeljenek a szülők. Az első napokban azokat hívták be, akik kérvényezték gyerekeik áthelyezését az Unirea Főgimnáziumból a katolikus iskolába. „Azt gondoltuk, arra kíváncsiak, hogyan történt az átíratás, de aztán három nap múlva megtudtuk, hogy nem csak erről van szó, mert azok is sorra kerültek, akik eleve oda íratták kicsinyeiket” – mondta Csíky Csengele. Kincses: ez kimondott zaklatás Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd a Maszol érdeklődésére elmondta, a beidézett szülőknek alkotmányos kötelességük megjelenni az ügyészségen, mert ha nem tesznek eleget a felszólításnak, rendőr kíséri be őket. „Ha valakit tanúként megidéznek, alkotmányos kötelezettsége tanúskodni. Ha nem megy el, akkor elővezethetik. Ugyanakkor a tanúnak meg kell téríteni a költségeit: ha aznap munkából hiányzik, akkor a napidíját, ha utazik, az utazási költségeit, de mindenképpen meg kell jelennie” – fogalmazott Kincses. Az ügyvéd szerint a szülők ügyészségi kihallgatása kimondottan zaklatás, ugyanis semmi sem indokolja ezt a lépést. Emlékeztetett, hogy a szülőnek jogában áll ügyvéd jelenlétét kérni a kihallgatáson. Emellett a kihallgatásra beidézett személynek jogában áll tolmácsot igényelni, hogy anyanyelvén válaszoljon a hozzá intézett kérdésekre. Az előzmények Mint ismert, az iskola volt igazgatója, Tamási Zsolt és Stefan Somesan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen 2016 november elején indított eljárást a korrupcióellenes ügyészség (DNA). Az ügyészek szerint a gyanúsítottak törvénytelenül jártak el a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium 2014-es létrehozásakor, és annak ellenére járultak hozzá a tanintzémény működéséhez, hogy tudták: valójában nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. A DNA Stefan Somesant hivatali hatalommal való visszaéléssel és kétrendbeli hatáskörtúllépéssel, Tamási Zsolt igazgatót pedig hivatali hatalommal való folyamatos visszaéléssel gyanúsítja. Az igazgató elleni eljárás a múlt év végén ellehetetlenítette az iskola működését, aláírási joggal rendelkező vezető híján ugyanis a tanintézet nem folyósíthatta a tanárok fizetését, nem fizethette ki a közüzemi számlákat. Decemberben a DNA egy alkalommal lehetővé tette, hogy az igazgató négy órára bemenjen az iskolába, és aláírja az intézmény működéséhez szükséges iratokat. Korábban azt is megírtuk, egyelőre bizonytalan, hogy ősszel elkezdődhet az új iskolai év a katolikus gimnáziumban. Antal Erika maszol.ro 2017. március 1.Tiltakozáshullám a marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyébenNem hagyható szó nélkül mindaz, ami a marosvásárhelyi római katolikus iskolával történik: egyre többen emelnek szót az ügyben, és fejezik ki tiltakozásukat. Az iskola alapítását vizsgáló korrupcióellenes ügyészség folytatta az elmúlt napokban is a szülők beidézését és kihallgatását. Ugyanakkor a tanfelügyelőség utasítása értelmében az iskola nem fogadhatja az elemibe beiratkozók dossziéit. Az RMDSZ már múlt héten kiadott állásfoglalásában felháborodását fejezte ki, Biró Zsolt képviselő, az MPP elnöke kedden a parlamentben elmondott felszólalásában fejtette ki véleményét. Az egyik szülő kihallgatásán jelen lévő Kincses Előd ügyvéd úgy vélekedik, hogy túlkapás történik a DNA részéről. Közleményt adott ki az ügyben a magyar kormány két államtitkára is, akik szerint a korrupcióellenes harc leple alatt a magyarság jogainak szűkítése zajlik. „Egy jogállamban nehezen értelmezhető az, ami több mint egy hete zajlik Marosvásárhelyen, ahol az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) egyenként hallgatja ki a római katolikus iskolában tanuló diákok szüleit” – hangsúlyozta a parlamentben kedden napirend előtti felszólalásában Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke, aki beszédében felhívta a figyelmet a líceum körül kialakult botrányos helyzetre. A tanintézet történetét felelevenítve kiemelte: az iskola létjogosultsága – amelynek védelémben tavaly novemberben tízezrek vonultak utcára – nem kérdőjelezhető meg, Tamási Zsolt iskolaigazgató és Stefan Somesan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen tavaly november elején indított eljárást a DNA, mert szerinte annak ellenére járultak hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták: valójában az iskola nem rendelkezik az ehhez szükséges engedélyekkel. Biró Zsolt szerint a vádhatóság dolga az igazság kiderítése, de „megengedhetetlen a szülők zaklatása csak azért, mert gyermekeik számára egy egyházi szellemben működő, és e szellemben nevelő oktatási intézményt választottak”. Miközben hétfőn elkezdődött az iratkozási időszak, Marosvásárhelyen négyszáz diák nem tudja, hol kezdi meg a 2017–2018-as tanévet – hívta fel a figyelmet Biró. A Vásárhelyi Hírlap közlése szerint a tanfelügyelőség utasítása értelmében nem fogadhatja az elemibe beiratkozók dossziéit az iskola. A tanfelügyelőség honlapján megjelent listán szerepel ugyan a Római Katolikus Gimnázium, de nincs megjelölve, hogy mely utcákban lakó gyermekeknek kellene ide iratkozniuk. Ehelyett az a megjegyzés szerepel, hogy ez a tanintézet nem fogadhat előkészítő osztályba beiratkozókat a 2017–2018-as tanévre. Már hétfőn több szülő jelentkezett a szükséges iratcsomóval, de az iskola vezetősége kénytelen volt elutasítani őket. Kincses: egyértelmű a DNA túlkapása Az egyik szülő kihallgatásán részt vevő Kincses Előd ügyvéd az MTI-nek kedden elmondta: egyértelmű a DNA túlkapása. Hozzátette, hogy az ügyészség az iskolaalapítás során elkövetett állítólagos törvénysértést vizsgálja, és a szülőket – akik a már megalakult iskolával kerültek jogviszonyba – semmiképpen nem lehet az intézmény létrehozása körülményeiről kérdezni. Kincses Előd egyértelműnek tartotta: a DNA, hatáskörét túllépve, azon munkálkodik, hogy megfélemlítse a szülőket, és eltántorítsa őket attól a szándékuktól, hogy gyermekeiket a katolikus gimnáziumba járassák. Hozzátette, azt sugallják a szülőknek, hogy gyermekeik két évig nem létező iskolába jártak, s nem fogják elismerni a tanulmányaikat. Megjegyezte: „volt olyan szülő is, akivel azt közölték, hogy a gyermeküket is ki fogják hallgatni”. Az ügyvéd elmondta: a szülők kérésére ezen a héten az Országos Bírói Tanácshoz (CSM) fordul a DNA megfélemlítési kampányának ügyében. Államtitkárok: felháborító a szülők kihallgatása Felháborítónak tartja Potápi Árpád János nemzetpolitikáért, valamint Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, hogy kihallgatásokra idézik be a líceum diákjainak szüleit, illetve „megpróbálják az iskola jövőjét is ellehetetleníteni”. „Ezek a kihallgatások korábbi, más rendszerek módszereit idézik” – írták közleményükben. A két államtitkár szerint a korrupcióellenes harc leple alatt a magyarság jogainak tudatos szűkítése folyik, ami – tették hozzá – elfogadhatatlan egy jogállamban. Potápi Árpád János és Soltész Miklós felszólította a román hatóságokat, hogy fejezzék be az oktatók és a szülők megfélemlítését és a líceum tevékenységének ellehetetlenítését, mivel a folyamat visszafordíthatatlan károkat okoz nem csupán a magyar közösségnek, hanem Romániának is. Az RMDSZ állásfoglalásban fejezte ki felháborodását a szülők ügyészségi beidézése miatt. „Egyértelmű megfélemlítés zajlik a DNA részéről, amely elfogadhatatlan egy jogállamban” – áll a Kelemen Hunor elnök által jegyzett dokumentumban, amely szerint a DNA visszaél a hatalmával. Az RMDSZ Mikó Imre Jogvédő Szolgálata is tájékoztatást fogalmazott meg az iskolaüggyel kapcsolatosan, amelyet kedden juttatott el a bukaresti nagykövetségeknek és a sajtónak. Szabadság (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
