|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 822 találat | lapozás: 1-30 ... 721-750 | 751-780 | 781-810 | 811-822 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Pataki Zoltán 2016. október 10.Evangélikus hálaünnep és Gulág-megemlékezés„Ami a hit szilárd alapjára épül, az megmarad” Nagy nap volt 2016. október 8-a, szombat a temesvári evangélikus-lutheránus gyülekezet életében: a kolozsvári, a brassói és a nagylaki egyházmegyék küldötteivel együtt ünnepelhették a 177 éves temesvári evangélikus templom – Temesvár első protestáns temploma – homlokzata felújításának befejezését. A hálaadó istentiszteleten ft. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke hirdetett igét, a történelmi egyházak, a hazai és határon túli közélet és politikai élet jeles képviselői részvételével. Az ünnepi együttlét méltó alkalom volt a romániai evangélikus egyházat is sújtó kommunista üldöztetésekre, deportálásokra való visszaemlékezésre. A bensőséges hangulatú hálaadó ünnepség a felújított homlokzatú templom előtti téren kezdődött, evangélikus egyházi vezetők és a történelmi egyházak képviselői, közéleti személyiségek jelenlétében. A felújított templom megáldása és a hálaadó imádság után a résztvevők a Temesvári Filharmónia vonósnégyese zenéjére bevonultak Isten házába. A határon túlról és Erdély minden sarkából érkezett vendégeket Kovács Zsombor, a temesvári evangélikus gyülekezet lelkipásztora köszöntötte. Az igehirdetés során ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspök arról beszélt, hogy a hányatott sorsú, nyelvi, etnikai és kulturális szempontból igen sokszínű, a deportálások, majd a tömeges emigrálások miatt kicsinyre zsugorodott temesvári evangélikus gyülekezet patinás temploma azért maradt meg és újulhatott meg, mert a hit szilárd alapján áll. „Ez a gyülekezet megfogyatkozva bár, de ma is él, és új utakat, új életet keres, és ehhez az Istenbe vetett hit ad erőt, energiát, értelmet, józan észt az újrakezdéshez. A Szentlélektől kapott hit ad reménységet kitartást és bátorságot sokszor a folytatáshoz” – mondta ft. Adorjáni Dezső Zoltán, aki párhuzamot vont a nemrég új köntösbe öltözött Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, az „erdélyi magyarság Oxfordja” és a kicsiny temesvári gyülekezet emberfeletti erőfeszítésével megújult templom sorsa között. „A Bethlen Gábor Kollégium is azért lehetett ilyen hosszú életű, mert a hit szilárd alapjára épült, amely hit Isten megtartó szeretetéből táplálkozott. Az Isten oltalmába vetett erős hit öröklődött nemzedékről nemzedékre, éltette a generációkat annyi évszázadon át” – mondta a püspök, aki szerint elvilágiasodott társadalmunkban az istenhit kérdése és maga Isten is a közgondolkodás perifériájára szorult, Istennek és az egyháznak pedig csak a kulissza, az enyhén penészes szagú díszlet szerepe juthat, nem pedig az alapé, amelyre egészséges és értelmes jövőt építhetünk. Az igehirdetés és úrvacsoraosztás után a hálaadó ünnepség dr. Csendes László A pokol kapui nem vettek erőt rajtuk – Egyházak a Gulágok árnyékában című előadásával folytatódott, aki a Szekuritáté Irattárában elvégzett kutatásai eredményét mutatta be a hallgatóságnak. A kommunista hatalom és a titkosrendőrség az 1940-es évek végén, az 1950-es években frontális támadást intézett a romániai evangélikus-lutheránus egyház ellen, először az egyházi vezetőket, majd a lelkészeket is bebörtönözték vagy kényszermunkára vitték a romániai gulágokba, ahonnan nem mindenki szabadult ki élve. A 90 éves, orosz hadifogságból visszatért Ignaz Fischer az orosz lágerekben átélt megrázó, személyes élményeiről számolt be. Az orosz gulág borzalmait túlélő idős férfi élete legboldogabb időszakának nevezte 1949 őszét, amikor megtudta, hogy a karácsonyt végre otthon, a családja és szerettei körében töltheti. A rendezvény folytatásában ft. Csűry István királyhágómelléki református püspök és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök mondott ünnepi köszöntőket. A szövetségi elnök a transzszilvanizmus XXI. századi aktualitásáról beszélt, majd befejezésül gratulált a temesvári gyülekezetnek a munkához, amit elvégeztek. „Aki templomot felújít, templomot vagy iskolát épít, az egyház intézményét megerősíti, az biztos, hogy a népét nem elhagyni akarja, hanem jövőt tervez a következő nemzedékek számára azon a földön, ahol értéket alkottak a szülei, a nagyszülei és az ősei, ahol értékteremtő munkát végez a mostani nemzedék is” – mondta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök. A köszöntők sorát Brendus Réka, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese és Mile Lajos kolozsvári főkonzul folytatta, akik megemlékeztek az 1944–45-ben működött temesvári fogolytábor több tízezer magyar és német nemzetiségű halálos áldozatáról és a gyűjtőtáborból az orosz és a romániai gulágokba deportált több százezer emberről. Mile Lajos arról beszélt, hogy a második világháború végén 800 ezer magyart hurcoltak el a Szovjetunióba, úgynevezett „málenkij robotra”, ami akár tíz évig is eltarthatott, és ahonnan 200 ezer magyar soha nem tért vissza. Róluk megemlékezni fájdalmas kötelesség, ezért a 2015-ben elkezdődött Gulág-emlékévet 2017 februárjáig meghosszabbították – mondta Temesváron Mile Lajos kolozsvári főkonzul. A temesvári evangélikus gyülekezetet a templomfelújítás alkalmából köszöntötte Rolf Maruhn temesvári német konzul és a németországi testvérgyülekezet képviselői. „Régóta gondolkozunk a templomfelújításon – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Kovács Zsombor temesvári evangélikus-lutheránus lelkipásztor –, mert egy adott pillanatban életveszélyessé vált a templomtoronynak a kereszt alatti része. Ezelőtt 5 évvel elkezdtük a munkálatok tervezését, 2012-ben váltottuk ki az építkezési engedélyt. 2014-ben hosszabbítottunk, és kértünk egy újat, mert soha nem volt meg a teljes összegünk a javításra, itt-ott javítgattunk valamit. Végül 2016 októberére Istennek hála sikerült befejeznünk a teljes templomfelújítást. A főtámogatónk az Emberi Erőforrások Minisztériuma volt, de kiemelném még a romániai Vallásügyi Államtitkárságot, akik szintén nagy összegekkel hozzájárultak a felújításhoz, továbbá megemlíteném a Temes Megyei Tanácsot, ahonnan két ízben is kaptunk támogatást, illetve a saját híveinket, akik maximálisan mellénk álltak és hozzájárultak ehhez a nagy munkához.” Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. január 7.Újabb Mladenović bemutató a magyar színházban:Shakespeare, Sonnet 66 Izgalmas bemutatóval indítja a 2017-es évet a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház január 11-én. A nagysikerű Koldusopera után két évvel, újabb előadással készül Kelet-Európa és a Balkán színházainak szókimondó rendezője, Kokan Mladenović. Jól bevált alkotócsapatával és a temesvári magyar társulat színészeivel közösen, ezúttal is egy klasszikus szövegből kiindulva készít előadást a ma emberének szájíze szerint. Azt, hogy Shakespeare sosem tud elavulni és minden korban aktuális, mindannyian tudjuk. Témaválasztásai, karakterei és a rajtuk keresztül megfogalmazódó problémák úgy tűnik, sosem mennek ki divatból. Shakespeare azonban nemcsak színpadi szövegeiről lehet ismerős. A drámáiban megfogalmazódó társadalomkritika rövidebb, verses formájú alkotásaiban, sok esetben jóval konkrétabb formában jelenik meg. Ezt a sűrített formát használta fel Kokan Mladenović és csapata, és a rájuk jellemző sokrétű értelmezési tartományba áthelyezve, sikerült még tovább sűríteniük, és ezáltal a végtelenségig kitágítaniuk Shakespeare 66. szonettjének 14 sorát. Az erős társadalomkritikai éllel bíró szöveg az alkotók olvasatában újfajta jelentéstartalmakkal telítődik, anélkül, hogy elszakadna a shakespeare-i univerzumtól. A Koldusoperából is ismert kettős, már-már egymással ellentétes irányú építkezés mentén, a szonett minden sora önálló jelenetté bővül, melyekben közmert Shakespeare figurák és motívumok köszönnek vissza. Ennek az olvasatnak értelmében a Macbeth-ek, Othellók, III. Richárdok, Rómeók és Júliák, Titus Andronicusok ma is közöttünk járnak. Így, miközben az előadás kíméletlenül állást foglal a világ aktuális társadalmi, politikai, gazdasági kérdéseiben, egy percig sem enged megfeledkezni a shakespeare-i univerzum időtlenségéről és időn kívüliségéről. A Shakespeare, Sonnet 66 című előadás bemutatójára január 11-én este 7 órától kerül sor a színház nagytermében. Januárban még két további alkalommal megtekinthetik az előadást a színház látogatói, január 12-én, valamint 29-én este 7 órai kezdettel. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. január 9.Újévi beszélgetés Halász Ferenccel, a Temes megyeiRMDSZ elnökével2017-ben felavatjuk a Magyar Bölcsődét és a szórványkollégiumot!” A 2016-os választási esztendő jelentős sikereket, ugyanakkor kellemetlen meglepetéseket is hozott az RMDSZ Temes megyei szervezete számára. Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő, a szervezet elnöke a politikai események jegyében eltelt tavalyi év eredményeiről és a 2017-es év kihívásairól nyilatkozott a Nyugati Jelen temesvári szerkesztőjének. – A 2016-os esztendő a politika éve volt, tekintettel arra, hogy az év két legfontosabb eseménye a helyhatósági, illetve a parlamenti választások voltak. A júniusi helyhatósági választásokon, ahol továbbra is szembe kellett nézni az 5%-os küszöbbel, felemás eredmény született. Sajnos nem sikerült visszakerülni a megyei tanácsba, de 18 településen továbbra is megőriztük jelenlétünket az önkormányzatokban. Polgármestereink száma eggyel csökkent – Óteleken, ahol az Erdélyi Magyar Néppárt is állított jelöltet, elveszítettük a magyar polgármesterünket – , ugyanakkor hét településen sikerült alpolgármesteri tisztséget szerezni, ennyi még nem volt soha Temes megyében! Olyan településeken sikerült ezt elérni, ahol komoly létszámú magyar közösség él, így alpolgármestereink valóban sok emberen tudnak segíteni. – Mekkora jelentőséggel bír, hogy Temesvárnak, a rendszerváltás után először, magyar alpolgármestere van? – Az önkormányzati választások legfontosabb eredménye, hogy 83 év után Temesvárnak ismét magyar alpolgármestere van. Ennek megvannak már az első, kevésbé látható eredményei, egyik-másik magyar intézmény már érzi ennek a jótékony hatását és remélem, hogy 2017–2020 között Farkas Imre markánssá tudja tenni jelenlétünket a temesvári önkormányzatban. – A decemberi hónap nem a politikai sikerekről szólt a helyi RMDSZ szervezet szemszögéből. – A parlamenti választások kapcsán örülhettünk annak, hogy az RMDSZ országos szinten jól teljesített, erős parlamenti frakciót sikerült kialakítani. Temes megyei vonatkozásban ez a választás nem számít sikernek, hisz négy év után elveszítettük a parlamenti mandátumot. Ez azért is bosszantó, mert a parlamenti képviselőnk végig járta a vidéket, beindított egy egész sor programot és az RMDSZ szerintem jobban is kommunikálta az elért eredményeket, mint az előző években. A végeredmény, úgy tűnik, fordítottan arányos a befektetett munkával! A 8300 szavazat messze nem volt elegendő a képviselői hely megőrzéséhez, itt nem 100-200, hanem több ezer szavazat hiányzott ahhoz, hogy Temesváron megőrizhessük a parlamenti képviseletet. Ha kielemezzük az eredményeket, akkor azt látjuk, hogy Temesvár jól teljesített a parlamenti választáson is, hisz az önkormányzati választásokhoz képest itt csak 300 szavazattal volt kevesebb decemberben, a vidék viszont alulteljesített, emiatt több mint 2000 szavazattal értünk el kevesebbet, mint a júniusi önkormányzati választásokon. Sajnos pont azok a települések teljesítettek rosszabbul, ahol polgármestereink, illetve alpolgármestereink vannak, persze tisztelet a kivételnek, és itt Nagybodófalvára és Szapáryfalvára gondolok. Az RMDSZ politikai súlyát a bánsági palettán az elkövetkező négy évben a választási eredmények szabják meg és komoly kiesés lesz, akár pénzügyi, akár egyéb szempontokat nézünk, hogy a Bánságnak nincs magyar hangja Bukarestben. Ehhez hozzátenném, hogy a választások előtt néhány nappal elvesztettük az alprefektusi helyet is, amit nemrég szereztünk vissza. Ez a dolog elég furcsán alakult: egy televíziós műsornak a következtében, amelyiknek a nézettsége Temesváron rendkívül alacsony, az odahívott alprefektus megjegyzéseit, amelyek szerintem semmi kivetnivalót nem tartalmaztak, bukaresti kormánykörökbe eljuttatták és nem egészen 24 óra alatt leváltották a tisztségéből Marossy Zoltánt. Az elmúlt 27 év román közigazgatásának ez volt a legoperatívabb mozzanata, ami sajnos éppen rajtunk csattant, ennek következtében nemcsak a parlamenti képviselőt veszítettük el, hanem az alprefektusi funkciót is! – A választási eredményeken túlmenően, melyek a 2016-os év kiemelkedő eredményei? – Vannak olyan, az egész magyar közösséget érintő eredmények, amelynek az alapjait 2016-ban fektettük le, itt megemlíteném a Szórványkollégiumot és a Magyar Bölcsődét, illetve említeném azt a segítséget, amit a temesvári önkormányzaton keresztül a Temesvári Magyar Napok szervezésének biztosítottunk. Habár csak az utolsó száz méteren kapcsolódtunk be ebbe a munkába, alpolgármesterünknek része volt abban, hogy Temesvár Európa Kulturális Fővárosa lesz 2021-ben. Megújult a szabadfalui Petőfi emlékmű, de sorolhatnám a klasszikus rendezvényeket, amelyeket az utóbbi években rendszeresen megtartottunk. – Melyek a 2017-es év kihívásai a Temes Megyei RMDSZ számára? – A 2017-es és 2018-as esztendők, nagyon remélem, hogy az építkezés évei lesznek. 2017-ben az önkormányzati munkára fogjuk fektetni a hangsúlyt, ez az az eszköz, ami a kezünkben van, hogy a magyar közösségen segítsünk az elkövetkezőkben. Ami a szervezetépítést illeti, a parlamenti választások alkalmával végigjártuk a településeket és látjuk, hogy hol vannak problémák, hol kellene változtatni a helyi embereken. Ez lesz 2017 első felének a legfontosabb tevékenysége. A megyei RMDSZ-szervezet elnökségének mandátuma 2018 elejéig szól, legkésőbb 2018 februárjában kell megtartani a tisztújítást és majd az új csapat készíti elő a következő választásokat. Az év végén és 2018 elején tisztújítási hullám lesz a Temes megyei RMDSZ-szervezetekben. Közben folytatjuk azokat a tevékenységeket, amelyek az egész magyar közösséget érintik, együttműködve a történelmi egyházakkal és a civilszervezetekkel. Remélem, hogy 2017-ben felavatjuk a Magyar Bölcsődét és a Szórványkollégiumot, ez rendkívüli előrelépés lesz a magyar közösség életében. A 2017-es esztendő első 2-3 hónapjának fontos feladata, hogy a 2021-es Kulturális Főváros programját menedzselő, most felálló grémiumba elhelyezzük a magyar közösség képviselőit, mert ha ebből kimaradunk, akkor nem tudunk ebből a programból majd rendesen profitálni. Az önkormányzaton keresztül sokkal fontosabb szerepet akarunk vállalni a Temesvári Magyar Napok támogatásában, megszervezésében. – Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának lesz-e kézzel fogható következménye helyi szinten is? – Országos szinten az RMDSZ parlamenti támogatásról szóló szerződést írt alá a kormánypártokkal. Remélem, hogy ennek következtében az RMDSZ megőrzi a Tanügyminisztériumban az államtitkári státust, lesz a Művelődésügyi Minisztériumban egy államtitkárunk, illetve a Kisebbségi Igazgatóságon is megőrizzük az államtitkári státust. Úgy érzem, hogy ez az a három tisztség, amely a nemzeti identitásunk megőrzését a legjobban tudja szolgálni. Remélem, kormányzati jelenlétünk helyi szinten is meghozza a gyümölcsét az elkövetkező években, de ez egy hosszabb folyamat. 2017 elején már csak két Temes megyei decentralizált intézményben vagyunk jelen: a Nyugdíjhivatalban és a Tanfelügyelőségen. – 2016-ban gazdát cserélt a bánsági magyarság egykori „kulturális fellegvára”, a Magyar Ház épülete. Milyen következményei lehetnek a tulajdonosváltásnak az RMDSZ helyi szervezete szempontjából? – Jelentős eredmény, hogy 2016-ban sikerült pert nyerni a Magyar Ház kapcsán, amely valójában még nem a Magyar Házról szól, hanem arról, hogy kinek van joga visszaigényelni az ingatlant. A perek kapcsán látványos dolgokra 2017-ben sem lehet számítani. A 2016-os év új többségi tulajdonost hozott a Magyar Házat bitorló cég élére, a Cristescu testvérek személyében. Hogy ők hogyan viszonyulnak az épületben egy emeletet jogosan elfoglaló Heti Új Szóhoz és az RMDSZ jelenlétéhez, az elkövetkező hetek, hónapok kérdése. Lehet, hogy komoly változások lesznek és nem biztos, hogy a mostani állapotot tolerálni fogják az új tulajdonosok. Az RMDSZ jelenléte a Magyar Házban inkább jelképes értékű, hiszen mi továbbra is azt valljuk, hogy ez az ingatlan a magyar közösséget illeti meg. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. január 25.„Kikapcsolódás volt ezeket a verseket lefordítani!”Január 20 –án, pénteken tartották meg az Írószövetség temesvári székházában az Irodalmi találkozások sorozat első idei, rendkívül nagy érdeklődést kiváltó eseményét. Egy rendhagyó, különleges irodalmi találkozásról van szó, hiszen a Temesváron élő Manolita Dragomir-Filimonescu francia nyelvű verseskötetét – A la croisée des poèmes – Böszörményi Zoltán költő, az Irodalmi Jelen főszerkesztője ültette át magyar nyelvre A vers bűvöletében címmel, így született meg az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent kétnyelvű verseskötet. Az izgalmas kötet temesvári bemutatóján szűknek bizonyult az Írószövetség gyűlésterme, amelyre eljött a helyi írótársadalom színe-java. A jelenlevőket Cornel Ungureanu, az Írószövetség helyi elnöke köszöntötte. Marian Odangiu író, kritikus a sokszínű és sok nyelven alkotó bánsági írótársadalmon belüli kiváló kapcsolatokról, példamutató együttműködésekről beszélt, amelynek szép példája a most bemutatott kétnyelvű verseskötet. Robert Șerban író, publicista a kötet szerzőinek, Manolita Dragomir-Filimonescunak és Böszörményi Zoltánnak a „híd-ember” szerepét méltatta, hiszen mindketten kulturális hidakat építenek. Eugen Dorcescu költő, műfordító Manolita Dragomir-Filimonescu könyvének a jelentőségét méltatta, amelyet a szerző eddigi legjobb kötetének nevezett. A borosjenei születésű, Temesváron élő költő, Manolita Dragomir-Filimonescu köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult a kétnyelvű verseskötet megjelenéséhez és elsősorban a jelenlevő műfordítónak, Böszörményi Zoltánnak, akinek fordításai – úgy érzi – közel járnak az eredeti költemények lírájához, gondolatiságához. Befejezésül Böszörményi Zoltán a kötet megszületésének körülményeit és rendkívül pozitív fogadtatását elevenítette fel, majd a szerzők dedikálták a kétnyelvű verseskötet a temesvári olvasóknak. „Manolita Dragomir-Filimonescu keresett meg engem azzal, hogy itt van egy verseskötet, eredeti francia nyelven és Oberten János magyar fordításában – nyilatkozta a kötetről Böszörményi Zoltán a Nyugati Jelennek. – Én Obertent nagyra becsülöm, remek ember, viszont úgy éreztem, hogy kicsit nyers ez a fordítás. Vitatkoztam ezen Manolitával, egy kicsit talán meg is haragudtunk egymásra. Azután egy szép napon Barbadoson elővettem a kötetet, elkezdtem fordítani és láttam, hogy ez nagyon jól megy nekem, tetszett a szöveg! Észre sem vettem, amikor lefordítottam az egész kötetet. Azután hagytam pihenni, elküldtem Manolitának és Pongrácz Máriának is, akit megkértem, hogy nézze meg, hasonlítsa össze az Oberten szöveggel. Többszöri pihentetés és átdolgozás után így született meg a kötet. – Mekkora kihívás volt Önnek francia eredetiből magyarra fordítani Manolita verseit? – Fordítottam már francia szövegeket – Apollinaire-t, Baudelaire-t –, de ez nem közlésre történt, csak saját örömömre. Nem hittem, hogy ennyire bele tudok menni ebbe a szövegvilágba és ilyen könnyen tudok benne tájékozódni. Ez egy rendkívül érdekes kirándulás, az idő szillogizmusai, amikor egy nő a mindennapi egzisztenciális világából elvonul és a tengerpartra kivetíti az álmait, a be nem teljesült vágyait, a mindennapi küszködését. Mindent találsz benne, kagylókat, sirályokat, úszó homokot egy furcsa egzotikus világba vezet el. Nem is hiszi el az ember, hogy mi mindent bújtatnak ezek a szövegek. Nekem kikapcsolódás volt ezeket a verseket lefordítani! – Milyen volt a kétnyelvű verseskötet fogadtatása az olvasók körében? – Budapesten bemutattuk a Könyvhéten és nem is hittem volna, hogy ilyen hatalmas sikernek örvendünk! Nagyon sokan felfigyeltek rá. Kérdezték, hogy Manolita tulajdonképpen francia, nem, mondtam, ő román és franciául ír Temesváron. Az Irodalmi Jelen honlapján több mint háromezer kétszáz kattintás volt erre a verseskötetre, ami azt igazolja, hogy nagyon sikeres ez a könyv! A mai bemutatón is, úgy érzem, hogy Marian Odangiu, Cornel Ungureanu, Robert Şerban, Eugen Dorcescu és mindenki, aki még hozzászólt, nagyon szépen beszéltek ezekről a szövegekről. Nagyon érdekes találkozása volt ez a két nyelvnek és aztán csak azért keseregtünk, miután megjelentek a román fordítások is, hogy miért nem csináltunk egy háromnyelvű könyvet belőle! Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. január 25.Unitárius találkozó Temesváron„Mint élő kövek, épüljetek lelki házzá” A Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség templomában január 21-én, szombaton immár második alkalommal szervezték meg az ország legnyugatibb megyéiben élő unitáriusok találkozóját. Az 1989-es forradalom templomában igét hirdetett dr. Koppándi Botond, a gyakorlati teológia tanára, a kolozsvári unitárius püspökség képviselője. A jeles eseményen részt vettek a temesvári történelmi egyházak lelkészei és plébánosai. Dr. Koppándi Botond Péter apostol egy kisázsiai szórványgyülekezetnek írt első levelének szavaival üzent a maroknyi temesvári unitárius gyülekezetnek: „S magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá”. „Péter apostol megfogalmazta azt a közösségépítő stratégiát, amely máig érvényes: arra buzdítja a kis gyülekezet tagjait, hogy legyenek élő kövek, és úgy épüljenek föl lelki házzá, hogy erős, igaz közösséget alkothassanak. Péter erőt, bíztatást ad, megnyugtatja őket, hogy nem a kézzel épített templom, hanem sokkal inkább a lelkek közötti szövetség, az igaz érzések alkothatják a keresztény közösséget” – mondta dr. Koppándi Botond. „De mi a teendő a XXI. században, a szórványban, azokban a kis közösségekben, ahol már csak 2-3 magyar ember van, ahol nincsenek lelkészeink, és az emberek úgy érzik, hogy nincs jövendő, maholnap föl kell adni ezeket a legvégső bástyákat? Nincs válasz, nincs az a gyülekezetépítő recept, amely ezt egyértelművé tenné! Van isteni gondviselés, van egy-két elszánt ember, vannak végvári harcosok, akik ebben a nagy bekerítésben is derekasan megállják a helyüket. Egyetlen apró tanácsot adhatnék: az egymás lelke iránti érzéseket kellene megerősíteni, amit talán a legszebben Dsida Jenő fogalmazta meg Menni kellene házról házracímű versében: „Menni kellene házrólházra, városról városra mintegy izzadt, fáradt, fanatikuscsavargó. Csak két égő szememet,szakadozott ruhámat, porlepettbocskoromat hívni bizonyságula szeretet nagy igazsága mellé,és rekedt hangon, félig sírvakiabálni minden ablak alatt:Szakadt lelket foltozni, foltozni!Tört szíveket drótozni, drótozni” A temesvári unitárius találkozó résztvevőit, a történelmi egyházak képviselőit, a gyülekezet tagjait és a más felekezethez tartozó házastársakat Koppándi B. Zoltán dévai szórványlelkész köszöntötte. „A temesvári kis gyülekezet egy nagyobb szórványgyülekezet része, a délnyugat-erdélyi unitárius gyülekezet tagja, amelynek központja Déván van, és hozzá tartoznak Vajdahunyad, Temesvár, Arad és a környékbeli falvak. Nagy öröm számomra, hogy itt lehetünk és ilyen nagy számban ünnepelhetünk!” – mondta Koppándi B. Zoltán, aki külön köszöntötte a testvérfelekezetek képviselőit, akik elfogadták a meghívást és jelenlétükkel az ökumenizmust, az összetartást erősítették, valamint testvérbátyját, Koppándi Botond teológiai tanárt, lelkészt Kolozsvárról, aki az Unitárius Püspökség üdvözletét is elhozta a temesváriaknak. Koppándi B. Zoltán lelkész az Unitárius Egyház Főtanácsa nevében köszönő oklevelet adott át Szász Enikőnek, a temesvári gyülekezet gondnokának „a szórványban kifejtett egyházszolgálatáért és helytállásáért”. A házigazda Temesvár-Belvárosi Református Gyülekezet nevében Fazakas Csaba lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, aki meghívta az unitárius találkozó résztvevőit, hogy jövőre, az erdélyi vallásszabadságot szentesítő 1568-as tordai országgyűlés 450 évfordulójának az évében is ezen a helyszínen tartsák meg a harmadik unitárius találkozót. Az istentisztelet ünnepi műsorral folytatódott, amelynek keretében citerán játszott Illés Sándor, verset mondott Illés Izabella, népdalokat énekelt Szabó Abigél, végül Molnos András Csaba színművész szavalta el Babits Mihály Miatyánk című költeményét. A Himnusz eléneklése után az unitárius találkozó fehér asztal mellett folytatódott az Újvárossy Ernő nevét viselő közösségi teremben. „Édesapám emléke kötelez” A maroknyi, mintegy 40-50 lelket számláló temesvári unitárius gyülekezet gondnoka, Szász Enikő színművész a Nyugati Jelennek elmondta: ez a gyülekezet mintegy 150 esztendeje folyamatosan létezik, és a helyi evangélikus egyház szárnyai alatt fejti ki tevékenységét, ők biztosítják az istentiszteletekhez a helyszínt, a lelkészek pedig Nagyváradról szolgáltak be. „Az unitárius találkozót Koppándi B. Zoltán tiszteletes úr kezdeményezte 2015-ben közösségerősítés céljából, illetve a testvérgyülekezetekkel meglévő jó kapcsolatok ápolása céljából – mondta Szász Enikő –, én magam csak rásegítek erre a kezdeményezésre összeterelni a híveket, felhasználva minden rendelkezésre álló kommunikációs csatornát. Magam is papi családból származom, édesapám Székelyudvarhelyen volt unitárius lelkész, sőt esperes is volt. Úgy érzem, hogy a rá való emlékezés kötelez az unitárius gyülekezet érdekében tenni valamit”. Szász Enikő szerint az unitárius hívek többsége Erdélyből, elsősorban a Székelyföldről került ide Temesvárra, a ritka kivételek között van Marossy Zoltán volt alprefektus, aki született bánságinak és unitáriusnak vallja magát. „A Temes megyei Zsombolyán, római katolikus környezetben nevelkedtem – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Marossy Zoltán –, unitárius gyökereim édesanyám révén Küküllősárdra vezetnek, amely a Szászföld és a Székelyföld határán található. Gyermekkori vakációimat ott töltöttem Küküllősárdon, ahol a nagyapám volt az unitárius gyülekezet gondnoka. Az olvasottak vittek az unitárius valláshoz, mert engem katolikusnak kereszteltek, de azután úgy alakult, hogy feleségemmel Isten előtt házasságot a küküllősárdi unitárius templomban kötöttük. Később alkalmazkodtunk a temesvári helyi viszonyokhoz és fiainkat reformátusnak kereszteltük.” Marossy Zoltán szerint egyértelműen Szász Enikő a temesvári unitárius gyülekezet „motorja” és talán az sem véletlen, hogy a rendszerváltás utáni években a helyi RMDSZ vezetői között szép számmal voltak és vannak unitárius hívők (Marossy Zoltán, Sütő-Udvari Magda, Szász Enikő – szerk. megj.) Az első két unitárius találkozó sikere, lelkesedése felvillantja a reményt, hogy itt, a bánsági szórványban is van jövője a piciny gyülekezetnek és „élő kövekként” valóban sikerül felépíteni azt a „lelki házat”, ahol egymásra találnak a régió unitárius hívői. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. január 28.Ismét Temesváron vendégszerepel az M StudioA jó, a rossz, meg a … Évek óta visszatérő vendégnek számít a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színpadán a sepsiszentgyörgyi M Studio. A sokáig Erdély egyetlen hivatásos mozgásszínházának számító társulat legfrissebb, decemberben bemutatott előadását hozza el február elején a temesvári közönségnek. A jó, a rossz meg a k**va anyád című táncelőadást Fehér Csaba rendező-koreográfus jegyzi. A nonverbális előadás a vadnyugati forróvérű nőcskék és még forróbb fejű banditák világát eleveníti meg. Az alkotók ajánlója alapján a történet igen egyszerű. Egy kis közösségről szól, akik mindennapjaikat egymás közt élik meg és élik túl. Az unalom elűzésére egymást szórakoztatják. A mulatságnak és a párbajoknak itt hatalmas szerepe van. A társadalom nem kívánatos elemei kerültek ide, ebbe a nem hétköznapi porfészekbe, ebbe a nem akármilyen kisvárosba, amelynek a neve El Perdido. A sepsiszentgyörgyi vendégelőadásra február 2-án este 7 órától kerül sor a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagytermében. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. január 31.Ezüstfenyő-díj Sipos IlonánakMarosvásárhelyen, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülése előtt 15. alkalommal adták át az RMDSZ ezüstfenyő díjakat olyan magyar embereknek, akik jelentős szerepet vállaltak a közösségi javak és a szülőföld visszaszerzésében, valamint a Szövetség programjának megvalósításában. A 29 díjazott között van a temesvári Sipos Ilona, az RMDSZ Temes megyei szervezetének irodavezetője. Ha valaki megérdemelte az Ezüstfenyő-díjat a bánsági magyarok közül, az Sipos Ilona, a helyi RMDSZ-szervezet mindenese, aki akciókat szervez, irányít, telefonokra válaszol, kimutatásokat készít, a gyűléseken jegyzőkönyvet vezet, miközben honosításokkal is foglalkozik az RMDSZ-irodában. Sipos Ilona „szabadidejében” a Kohézió Egyesületet vezeti, hátrányos helyzetű magyar gyerekeket és családokat istápol, szórványtáborokat és jótékonysági bálokat, húsvéti és karácsonyi ünnepségeket szervez, a helyi magyar közösségi élet lelke és mozgatórugója. A szláv kisebbségi szervezetekkel közösen megszerzett második temesvári tanácsosi mandátum várományosa is Sipos Ilona, aki 2017 őszétől a temesvári önkormányzatban is szolgálhatja a temesvári magyarságot. „Olyan példaképek, akik összekapcsolják a múltat a jövővel. Akik tudják, hogy 2017-ben közösségünk legnagyobb ellensége a közöny, a széthúzás, s akik arra figyelmeztetnek, hogy csakis a gyarapodás lehet járható út számunkra, de a jövő nemzedék, a fiatal generáció számára is. Létük nélkülözhetetlen, hiszen követendő példák, hősök hiányában mindaz, amit 27 év alatt kivívott a romániai magyar közösség, visszafordítható, egy tollvonással áthúzható. Elengedhetetlen tehát, hogy köszönettel illessük őket, hogy időről időre kimondjuk és feljegyezzük nevüket” – fogalmazott Kelemen Hunor szövetségi elnök a szombati ünnepélyes díjátadón. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. január 31.Temesvári beszélgetés Böszörményi Zoltánnal„Sajnálom, hogy nem tudtunk többet tenni a temesvári magyarságért” A temesvári Szórvány Alapítvány Baráti esték sorozatának idei első vendége Böszörményi Zoltán költő, író, az Irodalmi Jelen főszerkesztője volt. Az Új Ezredév Református Központban péntek este megtartott, nagy érdeklődést kiváltó beszélgetést dr. Bodó Barna egyetemi tanár, a Szórvány Alapítvány elnöke moderálta. A bensőséges hangulatú, egy pohár bor mellett lefolytatott beszélgetés során megpróbáltatásokkal teli gyerek- és ifjúkoráról, a Kolozsvári Balettintézetben eltöltött éveiről, a kommunista börtönből való szökéséről és lágerélményeiről, torontói egyetemi tanulmányairól és rádiós tapasztalatairól vallott Böszörményi Zoltán. A beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy Böszörményi Zoltán a szerencsés véletleneknek és a külföldről Romániába importált lámpatesteknek köszönheti, hogy sikeres üzletember, majd gyártulajdonos lett belőle, mielőtt végleg az irodalomnak szentelte volna az életét. Az aradi magyar napilap megvásárlásáról, a Nyugati Jelen regionális napilap születéséről Böszörményi Zoltán elmondta: „Akkoriban rendelkezésemre állt az a pénzösszeg, hogy egy csődbe ment lapot megvásárolhassak, és továbbvihessem a magyar sajtót a szórványban. Ez nagy kihívás volt, másrészt úgy érzem, hogy szükség is volt erre, mert napilap nem lett volna ebben a régióban, kivéve talán Temesvárt, mert itt azért volt napilap, de nem volt, aki azt a lapot megmentette volna. Sajnálom, hogy nem tudtunk többet tenni a temesvári magyarságért, mert a Nyugati Jelennel, ezzel a regionális napilappal nagy ellenállásba ütköztünk, tulajdonképpen nem tudtunk betörni Temesvárra, pedig az első években olyan jól dolgozott a csapat, hogy ezer előfizetőnk is volt! Aztán lemorzsolódott minden, én elvesztettem a gyáraimat, megszűnt a háttér, ez is hozzájárult ahhoz, hogy már nem azzal az energiával, nem azzal a meggyőződéssel, nem azzal a lelkesedéssel és nem azzal a pénzmennyiséggel támogattam a magyar sajtót.” Töretlen sikertörténet azonban a 2001-ben útjára indított Irodalmi Jelen független irodalmi újságé, amely a Nyugati Jelen havi mellékleteként indult és ma online újságként, nyomtatott folyóiratként és nyolcoldalas havi újságmelléklet formájában is megjelenik. „Másfél évtized alatt több mint 2700 szerző közölt az Irodalmi Jelenben, köztük Esterházy Péter és sokan mások, nem tudom, hogy ez sok vagy kevés – mondta Böszörményi Zoltán, az irodalmi újság főszerkesztője. – Úgy érzem, hogy abban, hogy egy Aradon alapított irodalmi lap mindezt véghezvihesse, abban semmiféle szenzáció nincs. Mi ugyanazt éltük meg, mint Nagy Dániel, aki a Periszkopot szerkesztette Aradon a két világháború között, vagy Franyó Zoltán, aki a Geniust és az Új Geniust adta ki. Az volt a szerencsénk, hogy az én pénzem nem fogyott el, és tovább tudtuk vinni az Irodalmi Jelent, ez a 15 év bizonyítja, hogy még mindig itt vagyunk.” Dr. Bodó Barna felkérésére Böszörményi Zoltán novellákat, verseket olvasott fel a beszélgetésre magával hozott saját köteteiből, majd Eszteró István temesvári költő „provokálására” felolvasta „Soha véget nem érő szeretkezés” című versét is, amely nem kis meglepetésre valójában a mindent átható korrupcióról szól. A Baráti esték jeles vendége azt is bevallotta: bár az utóbbi két évtized alatt nyolc verseskötetet, három regényt és két novelláskötetet írt, mindezt kevesli és úgy érzi, hogy irodalmi pályáját megtörte az 1981 és 1999 között eltelt sok év, amikor üzleti és más tevékenységei annyira lekötötték, hogy nem volt ideje alkotni. „Egész másként indult költői pályám 1979-ben és 1981-ben megjelent első versesköteteimmel, és másként folytattam a 2000-re évek elején” mondta Böszörményi Zoltán, aki szerint az elveszített 20-30 év bepótolhatatlan. A sikeres temesvári rendezvény végén Böszörményi Zoltán megajándékozta a temesvári olvasókat néhány kötetével, amelyeket dedikált is az érdeklődőknek. Az esemény sikeréhez és a jó hangulathoz ezúttal is hozzájárultak a Tamás Péter tiszteletbeli konzul által biztosított kiváló magyar borok. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. február 6.Levéltárosképzés, csak a kereskedelmi kamaránálA nyugati régióban egyedül a Temes Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezőgazdasági Kamara Képzési Központjában képeznek ki levéltárosokat. A következő levéltáros tanfolyamot (kód COR: 441501) a 2017. február 20 .– március 17. időszakban szervezik meg a Temesvári Regionális Üzletközpontban (Eroilor de la Tisa 22. szám), hétfőtől péntekig 16–21 óra között (két hét elmélet, 2 hét gyakorlat). A tanfolyamon való részvétel költsége 1000 lej (kamarai tagoknak 10% kedvezmény). Az akkreditált tanfolyamon középfokú végzettséggel rendelkező személyek vehetnek részt, akik levéltárosként dolgoznak és frissíteni szeretnék ismereteiket, vagy olyan személyek, akik levéltáros kompetenciákat szeretnének elsajátítani. A képzést az országos hatóság (ANC) hitelesítette és a végzősök külföldön is elismert, a Munkaügyi Minisztérium és a Tanügyminisztérium által kibocsátott diplomákat vehetnek át. A Nemzeti Levéltár törvénye (1996/16.sz.) értelmében minden közintézménynek vagy magánszervezetnek kötelessége levéltárat működtetni, képzett személy vezetésével. A tanfolyam előadója Mihaela Georgiana Gălbenuș, a Rendőrakadémia Levéltáros Karának végzőse. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. február 27.XIV. Újszentesi Kabaré, avagy farsangi bolondozás határok nélkül„Az újszentesi magyarság összetartásáért való küzdelmünkről szól” Február 24-én immár XIV. alkalommal szervezték meg a helyi kultúrotthonban a hagyományos Újszentesi Kabarét, Cintányéros cudar világ címmel. Az évről évre színvonalasabb farsangi rendezvény műsorába a határon túli testvértelepülések, Szentes (Magyarország) és Tamásfalva (Szerbia) amatőr csoportjai is bekapcsolódtak. A farsangi kabaré az újszentesi magyarság legnépszerűbb rendezvénye már régen kinőtte a helyi kultúrházat, de azok is végig kitartanak, akiknek nem jut ülőhely. Az újszentesiekkel és temesváriakkal zsúfolásig megtelt terem közönségét Bálint József, a kultúrház igazgatója köszöntötte. Az első rész kiemelkedő pillanatai között volt az Újszentesi Háziasszonyok charleston-tánca, az Elvonókúra című kabaréjelenet és a Gyóntatás 2. Piroska Lajossal és Meda Gizellával. A Szentesi Szabadidő Sportklub és a Spark moderntánccsoport látványos tánca is nagy tapsot aratott, Vastag Gyula, Dénes Ildikó, Popa Olivér és Piroska Lajos népszerű dalokat adtak elő. A műsor első részét a Szépkorúak dalárdájának önfeledt kocsmai nótázása zárta. A kabaréműsor második részét a Butykos néptánccsoport sófalvi tánca nyitotta meg. A tamásfalvi amatőr csoport, valamint az újszentesi Meda Gizella, Bálint József és Lengyel Miklós (Stefi), Kuglis András, Máté Ákos (Két koma) vidám jeleneteket adtak elő, a szentesi Szabadidő Sportklub hölgyeknek beöltözött szépkorú férfi táncosai balett- és hastáncparódiát mutattak be, nagy sikerrel. A közönség soraiban nagy elismerést aratott a Kisebbségi osztálycímű kabaréjelenet és a Vármegye pénze című, agyafúrt matematikai számításokkal megtűzdelt jelenet. A kabaréest a Dériné című zenés jelenettel (és az immár hagyományos, operettslágerekből összeállított Fináléval fejeződött be, a lelkes közönség vastapsa közepette. Az újszentesi társulatot minden rendelkezésére álló eszközzel támogató helyi Polgármesteri Hivatal nevében Miklós Árpád alpolgármester köszönte meg a szép előadást, amelyből a testvértelepülések küldöttségei is derekasan kivették a részüket. Az Újszentesi Kabaré a régió talán legsikeresebb amatőr kulturális rendezvénye, amelynek fő szervezői Bálint József kultúrház-igazgató, Dénes Ildikó, az újszentesi iskola aligazgatója, Vastag Gyula zenész és Meda Gizella. „A rendezvény közönségsikerét kihasználva, próbálunk évről évre zamatosabb, vidámabb jeleneteket bemutatni. Nagy segítségünkre van a temesvári magyar színház támogatása, akik kellékekkel, technikával, szakemberekkel segítettek, de az is nagy előny, hogy évről évre bővültek a csapatok (Újszentesi Háziasszonyok, Butykos néptánccsoport, Színjátszó Társulat)” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Bálint József, aki azt is elmondta, hogy a testvértelepülésekkel előre egyeztették a műsor összetételét, így állt össze a „határtalan” kabaréműsor. Dénes Ildikó szerint egy-két hónapig tart és nem zökkenőmentes a kabaréműsor próbafolyamata, ugyanakkor kiváló összetartó erő az újszentesi magyar közösség számára. „Úgy éreztük, hogy az Elvonókúra és a Kisebbségi osztály című jelenetek jobban megérintették a közönséget, de a Háziasszonyok charleston-tánca is nagy élmény volt a számunkra és a közönség számára egyaránt – mondta Dénes Ildikó –, amikor ilyen jól sikerül az előadás, a közönség ilyen szép számban eljön, úgy érezzük, hogy kötelességünk folytatni!” Vastag Gyula zenekarvezető szerint egy jó adag őrültség is kell hozzá, hogy az ember a zenekar mellett több kabaréjelenetben is szerepeljen, de ő „szereti a mókás dolgokat és szeret muzsikálni”, ezért csinálja. Az Újszentesi Kabaré célját a legtömörebben Meda Gizella foglalta össze: „Az újszentesi magyarság összetartásáért való küzdelmünkről szól ez a műsor. Nehezen jön össze, minden évben azt mondjuk, hogy utoljára csináltuk, de amikor látjuk, hogy az előadáson mennyien vannak a teremben, akkor azt mondjuk, hogy érdemes folytatni. A legfontosabb a jóakarat és az összetartás, ezek nélkül nem megy.” Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. március 15.Méltóságteljes megemlékezés a győrödi obeliszknél„A szabadság számunkra kötelesség!” Március 15. elindította az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot, amely meghatározó eseményévé vált Magyarország újkori történetének, s mára a világ összmagyarságának ünnepévé, a nemzeti összefogás jelképévé, a magyar identitás egyik alapkövévé vált. Temesvár – A magyar forradalom és szabadságharc 169. évfordulóján, a temesvári megemlékezések sorát, mint az előző években, a Győrödi úti honvéd emlékműnél megtartott koszorúzási ünnepség nyitotta meg március 14-én. A Bartók Béla Elméleti Líceum diákjai, a Temesvári Magyar Nyugdíjasok Klubja és Győrödi RMDSZ közös megemlékezésén részt vett Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke, Fazakas Csaba művelődési alelnök és Daróczi Csaba, az Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság helyettes vezetője. Az 1848-as hősökre, szabadságharcosokra emlékező gyárvárosi és győrödi magyarokat Pál Krisztina tanítónő köszöntötte, akinek idézünk ünnepi gondolataiból: „Ha erősen él bennünk egy szebb, szabadabb jövő reménye, és képesek vagyunk együtt, egymásra támaszkodva nekirugaszkodni a megvalósításnak, méltók lehetünk, méltók leszünk 1848 örökségéhez. (...) Mit jelent nekünk a szabadság? A szabadság kötelesség. Kötelesség a család, a haza, és az egész emberiség felé. Kötelesség édes anyanyelvünk felé.” Ünnepi beszédében Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ elnök, történész felidézte az 1848–49-es magyar szabadságharc temesvári vonatkozású eseményeit és a 48-as megemlékezések történetét, amelyek 40 évig tartó csend után, a forradalom 45. évfordulóján kezdődtek Temesváron. A győrödi obeliszket, akárcsak a Sági úti temetőben álló honvéd emlékművet 1894. november 1-jén avatta fel a temesvári magyarság. „Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy 165 évvel ezelőtt, 1852-ben járt először Temesváron a forradalmat leverő Ferenc József császár és ez alkalommal avatták fel a Hűség – számunkra gyalázat – emlékművét, amelynek visszaállításáról sok vita folyt az elmúlt években.” – mondta Halász Ferenc, aki beszéde során 1848 aktualitására hívta fel a figyelmet. Az RMDSZ elnöke szerint a szabadságunk állandóan sérül, gondok vannak az igazságszolgáltatással, a korrupcióellenes harccal, amelyet támogatunk, de ezzel gyakran vissza is élnek, nemzetiségre való tekintet nélkül. Néhány héttel ezelőtt százezrek vonultak az utcára Romániában azért, hogy az igazság és a szabadság győzzön. „Nekünk, magyaroknak külön problémáink vannak: belekötnek a szimbólumaink használatába, megvádolják a tisztségviselőinket, majd bizonytalanságban tartják őket, de támadás indult egyházaink és a magyar oktatás ellen is. Attól aktuális ma is március 15.-e, hogy mindig van miért harcolni – hangsúlyozta Halász Ferenc. – A szabadságért való küzdelem állandó folyamat, csak az eszközök változnak. Rendkívüli időkben rendkívüli eszközökhöz folyamodunk, mint a forradalom, békeidőben tüntetéssel, parlamenti vitával harcolunk a jogainkért, a szabadságunkért.” A győrödi megemlékezés a Bartók Béla Líceum II. H. osztályának szívet melengető ünnepi műsorával folytatódott: a kisdiákok Tamási Emese tanítónő irányításával Petőfi verseket szavaltak és Kossuth-nótákat adtak elő, nagy lelkesedéssel. Hegedűn kísért Nagy Áron és Pál Zoltán. Fazakas Bence, a Bartók Béla Líceum diákja elszavalta Vörösmarty Mihály Szózatát. A kegyelet koszorúit helyezték el a győrödi honvéd emlékmű talapzatán a Temes Megyei RMDSZ, a Gyárvárosi és a Győrödi RMDSZ, a Bartók Béla Elméleti Líceum és a Temesvári Magyar Nyugdíjasok Klubjának képviselői. A méltóságteljes ünnepség nemzeti imánk eléneklésével ért véget. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. március 15.Pongrácz P. Mária Temesvár díszpolgáraA temesvári önkormányzat március 14-ei plenáris ülésén döntött Pongrácz P. Mária író, újságíró, szerkesztő, műfordító díszpolgárrá avatásáról. Pongrácz P. Máriát a Romániai Írók Szövetsége Temesvári Fiókjának elnöke, Cornel Ungureanu javasolta a díszpolgári címre. A székelyudvarhelyi születésű Pongrácz P. Mária a Babeș-Bolyai Egyetem Bölcsészeti Karán magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett 1964-ben, 1965-től a temesvári Szabad Szó újságírója, 1984–89 között főszerkesztője. Doktori disszertációjának címe Haladó eszmék a két világháború közötti nemzetiségi sajtóban (1981). A rendszerváltás utáni években az Új Szó napilap, az Agenda hetilap, a Nyugati Jelen napilap, az Irodalmi Jelen és az Irodalmi Jelen Könyvek (IJK) kiadó szerkesztője. Első írása, egy pályadíjat nyert novella a Dolgozó Nő hasábjain jelent meg (1962). 1981-ben elnyerte a temesvári Írószövetség díját a Havak küszöbén című regényéért, 1997-ben Kiválósági díjat, 2001-ben újabb írószövetségi díjat nyert a Virágok alkonya című regényéért. 2005-ben az Erdélyi Magyar Irók Ligája (EMIL) díjazta Arckép lepkékkel című novelláskötetét, 2015-ben a Romániai Írók Szövetsége Temesvári Fiókja életmű díjjal tüntette ki. Alkotásait nemcsak a magyar sajtó, hanem a România Literară és Orizont című román szépirodalmi folyóiratok is közölték. „Az utóbbi fél évszázadban Pongrácz P. Mária, művei által, meghatározó szerepet játszott városunk kulturális arculatának kialakításában. Prózai művei és fordításai a Bánság és Közép-Európa irodalmi életének kiemelkedő alakjává emelik Pongrácz P. Máriát. Tevékenységével jelentős mértékben hozzájárult a bánsági román, magyar, német és szerb írók közötti összhang, az értékegyensúly megvalósításához.” – írja laudatiojában Cornel Ungureanu, az Írószövetség helyi elnöke. A temesvári önkormányzat tegnap délutáni ülésén jóváhagyta a Pongrácz P. Mária díszpolgárrá avatásáról szóló határozatot. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. március 20.Kerek évfordulós köszöntések az Írószövetség székházábanA Romániai Írószövetség temesvári székházában egyszerre három, 75. születésnapját ünneplő írót-költőt köszöntöttek fel március 17-én, pénteken: Pongrácz P. Mária írót, műfordítót, lapunk munkatársát, akit a napokban Temesvár díszpolgárává avatott a helyi önkormányzat, valamint Achimescu Ildikó írót, újságírót és Eugen Dorcescu költőt, akinek erre a jeles alkalomra egy kötetet is dedikáltak az író kollégák. Az Írószövetség tanácskozó terme szűknek bizonyult a három köztiszteletben álló tollforgató barátai, ismerősei, tisztelői számára, akik valamennyien részt szerettek volna venni a családias hangulatú eseményen. Az ünnepelt írókat Cornel Ungureanu, a Romániai Írószövetség helyi fiókszervezetének elnöke köszöntötte. Az alkotók munkásságát többek között Marcel Tolcea, Gábos-Foarță Ildikó, Alexandru Ruja, Ion Marin Almăjan méltatták. Gábos Ildikó költő, műfordító elismerő szavakkal beszélt Pongrácz P. Mária műveiről, amelyekkel közeli kapcsolatba került, hiszen ő fordította le román nyelvre az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent A kopasz város című kötetét. A Despre Eugen Dorcescu című évfordulós kötetet, amely Mirela-Ioana Borchin szerkesztésében jelent meg és a költő munkásságáról szóló írásokat gyűjt egy kötetbe, Cornel Ungureanu, Ion Marin Almăjan, Radu Ciobanu, Ivo Muncian, Viorel Marineasa és mások tollából, a kötet egyik szerzője, Alexandru Ruja mutatta be a hallgatóságnak. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. március 20.Rendhagyó történelemóra a magyar színházbanTúlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a temesvári március 15-ei megemlékezések csúcspontja volt a szerdán este a temesvári magyar színházban bemutatott „JELEN! – rendhagyó történelemóra” című ünnepi műsor, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Bartók Diákszínpad közös produkciója. Az erőteljes üzenetet megfogalmazó, fiatalos előadást Molnos András Csaba temesvári színművész állította színpadra. Az ünnepi előadás közönsége egy rendhagyó történelemórán vett részt, amelynek során a „petőfisen” öltözött, de ezúttal nem Petőfi Sándort alakító Molnár Bence színművész idézte fel egy honfoglaláskori, jövőbelátó sámán látomásait, István király trónralépésétől a mobiltelefonos, furcsa jelenig. A rendhagyó történelemórán a magyar história nevezetes momentumai elevenedtek meg, kiváló zeneszámokkal illusztrálva, a Shake Kvartett – Borbély B. Emília, Éder Enikő, Kiss Attila, Molnos András Csaba – előadásában. A Bartók Diákszínpad diákjai remekül jelenítették meg az István korában testvérharcot vívó magyarságot, a történelemformáló 1848-as márciusi ifjakat és az 1956-os magyar forradalmárokat. A látványos koreográfia része volt Pál Tímea és Telbisz Csaba (Eszterlánc néptánccsoport) méltóságteljes tánca, az ünnepi műsort Dragalina Cristian Csaba mesteri hegedűjátéka színesítette. Az előadás befejező jelenete, a szereplők és a közönség alkotta élő lánc az összetartozás érzését erősítette, a magyar összefogás szükségességét sugallta. Az ünnepi előadás a Temes Megyei RMDSZ, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a Várbástya Egyesület és a Bartók Béla Elméleti Líceum támogatásával valósult meg. Nagy kár, hogy ezt a színvonalas produkciót csak 150-200 néző láthatta, egyetlen alkalommal! Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. március 27.A legendás színész-direktorra emlékeztek„Ünnep volt a temesvári színház minden előadása!” A Temesvári Állami Magyar Színház rendszerváltás előtti legendás színész-direktorára, a 10 esztendővel ezelőtt elhunyt Sinka Károlyra emlékeztek múlt csütörtökön a társulat tagjai, az egykori kollégák, a családtagok, barátok, tisztelők, a temesvári nézők. A nagy formátumú színész, a segítőkész, a társulatért a legnehezebb időkben mindig kiálló direktor kedves alakját vetített képek, hangfelvételek és a pályatársak visszaemlékezései elevenítették fel. Ft. Heinrich József óteleki plébános immár 50 éve nagy tisztelője Sinka Károlynak, akivel közösen emlékezetes óteleki vendégjátékokat szerveztek a temesvári magyar társulatnak. „Ünnep volt a falu számára a magyar színház minden előadása! A traktoristák összeadták a kiszálláshoz szükséges 100 liter motorinát, és minden alkalommal vacsorával is megvendégeltük a társulatot az előadás után” – idézte fel ft. Heinrich József a sötét 80-as évek szép emlékeit. Sinka Károlyhoz fűződő személyes emlékeiket idézték fel Magyari Etelka és Szász Enikő színművészek, Czumbil Marika súgó és Csegezi Irénke közönségszervező, felelevenítve a jóképű, sármos színész-direktor alakját, akitől kezdő színészként rengeteget lehetett tanulni. A temesvári társulat Sinka Károly vezetése alatt végigturnézta egész Romániát, a Mágnás Miska című operett több mint 350 előadást ért meg az ország szinte minden magyarlakta településének színpadán. Gyakran eljutottak a temesvári színház előadásai Aradra, sőt Fazekasvarsándra is, ahol fiatal iskolaigazgatóként Matekovits Mihály szervezett telt házas előadásokat a társulatnak. A Sinka Károly vezette temesvári magyar társulat visszhangos sikereiről, az európai színvonalú 1969-es Gondnok előadásról (amelyben Sinka Mick-et alakította), a színház repertoárjára tűzött magyar színdarabok sokaságáról Szekernyés János művészeti kritikus beszélt, aki „Thália mindenesének” nevezte Sinka Károlyt. A visszaemlékezések sorát Albert Ferenc professzor zárta, aki még 1954-ben, marosvásárhelyi színinövendék korában ismerte meg az ígéretes tehetséget, az ifjú Sinka Károlyt, aki két évvel később már tanította a színész mesterséget a marosvásárhelyi főiskolán. A társulat nevében Balázs Attila direktor, Fall Ilona és Kiss Attila színművészek tisztelegtek szóban, versben, énekszámmal a tíz éve eltávozott Mester emléke előtt. Megható pillanatok következtek: a jelenlevők nagy tapssal köszöntötték a Sinka család jelenlevő tagjait, feleségét Máriát, gyermekeit Zsuzsát, Melindát és Zoltánt. A Sinka Károlyra való méltó emlékezés nem jöhetett volna létre a család, elsősorban Sinka Zsuzsa leánya segítsége nélkül, aki Fall Ilona művésznővel közösen készítette el az est forgatókönyvét, összeválogatta a bemutatott fotókat, interjúrészleteket. Másfél-két óra erejéig újból közöttünk volt Sinka Károly, aki 50 esztendőt töltött a világot jelentő deszkákon és ezalatt, saját bevallása szerint, 178 színházi szerepet, 16 filmszerepet játszott el, 46 előadást rendezett és több mint 25 évig volt a temesvári magyar színház direktora. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. március 28.Új Szórvány-kiadványok, az értékmentés jegyébenA Temesvári Szórvány Alapítvány székházában hétfőn délután mutatták be a civilszervezet legújabb kiadványait,Az alvó kastélyok mesevilága című négynyelvű kötetet és Régi(j)óvilág című regionális honismereti szemle X. évfolyamának 2. számát, Bánsági ipartörténet címmel. Az alvó kastélyok mesevilága című kötet a BANATUR – Vidéki turizmusfejlesztés a Bánságban című kötet a Románia–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program forrásaiból megvalósult projekt keretében jelent meg, a Temesvári Szórvány Alapítvány, Igazfalva Polgármesteri Hivatala és Kanizsa Polgármesteri Hivatala együttműködésének köszönhetően. Kovács Katalin projektmenedzser a sajtónak elmondta: a határon átnyúló projekt célja a turizmus fejlesztése, az albumba a Bánság szerbiai területéről 17, a romániai területről 25 kastély, kúria története, a hozzájuk fűződő legendák, színes fotók kerültek be. „A céljaink között volt az is, hogy a kastélyok eredeti magyar elnevezését újból bevigyük a köztudatba” – mondta Kovács Katalin, aki szerint román oldalon 38 kastélyt, kúriát, vármaradványt azonosítottak, de egyeseknek a tulajdonosai nem járultak hozzá az albumban való megjelentetéshez, még fényképezni sem engedték a tulajdonukba került műemlék épületet. Az alvó kastélyok mesevilága című kötet magyar, román, szerb és angol nyelven jelent meg, megszületéséhez hozzájárult Miklósik Ilona muzeológus és Keresztes Péter televíziós szerkesztő, fotós. A Régi(j)óvilág legújabb, csak elektronikus formában megjelentetett számát Illés Mihály főszerkesztő mutatta be. A kiadvány témája – Bánsági ipartörténet – nehéz feladat elé állította a szerkesztőket, mert a Bánság az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb ipari teljesítménnyel rendelkező régiója volt. A kiadvány külön írást szentel a 225 esztendeje született Maderspach Károly kohómérnöknek, a függő vonórudas vashíd feltalálójának, 1848-as hősnek és a 125 esztendővel ezelőtt megtartott nagy temesvári kiállításnak. A Régi(j)óvilágban irodalom is van, Majtényi Erik: Hajóharang a Hold utcában című írása, Anavi Ádám verse, valamint Schiff Júlia: A hegy vonzáskörében című történelmi riportja. Dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Temesvár monarchia-korabeli ipara mára szinte teljesen megsemmisült, az egyetlen „túlélő” a Románia legrégebbi sörfőzdéjeként reklámozott Sörgyár. A legtöbb 1918 előtti ipari létesítmény a lebontás sorsára jutott, vagy csak töredék maradt meg belőle, mint a Harisnyagyárból vagy a Városi Vágóhídból. Dr. Bodó Barna arra kéri lapunk olvasóit, aki régi ipari emlékkel (temesvári termékkel vagy régi fotóval) rendelkezik, az értesítse temesvári szerkesztőségünket (elérhetőségek az újság impresszumában) vagy a Szórvány Alapítványt, mert gyűjtés indul az ipartörténeti emlékek megmentése érdekében. Természetesen mindenki megőrizheti saját emlékeit, a Szórvány Alapítvány fotósa lefényképezné a régi tárgyakat, illetve másolatokat készítene a régi fotókról egy leendő album számára. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. április 4.Bartók–Révai-ünnepség Nagyszentmiklóson„A föld, amelyben születtél, legyen szent előtted” Nagyszentmiklós két nagy szülöttje, Bartók Béla zeneszerző születésének 136. és Révai Miklós nyelvész halálának 210. évfordulójáról emlékezett meg április 2-án, vasárnap a helyi közösség. A Pro Bartók Társaság és a Révai Miklós Társaság közös rendezvénye a helyi Polgármesteri Hivatal támogatásával valósult meg. A Bartók–Révai-ünnepség csúcspontja Király Csaba Liszt-díjas zongoraművész koncertje volt, amelyen Bartók- és Liszt-művek virtuóz interpretációját tapsolhatta meg a zeneértő közönség. A Bartók-mellszobornál megtartott hagyományos koszorúzási ünnepség résztvevőit Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnöke köszöntötte. „Révai Miklós nyelvész, a város másik nagy szülöttje 210 esztendővel ezelőtt hunyt el, és a Révai Miklós Társaság kérésére idén a szokásos időponthoz képest egy héttel később tartjuk mi is a megemlékezésünket” – mondta Tamás Sándor, aki röviden méltatta a 136. esztendővel ezelőtt született Bartók Béla zeneszerző életművének jelentőségét. A koszorúzási ünnepségen részt vett Radu Asaftei nagyszentmiklósi alpolgármester, Kerek Ferenc szegedi zongoraművész, a Pro Bartók Társaság művészeti vezetője, Bartók Béla helyi RMDSZ-elnök és Telbisz Mária, a Révai Miklós Társaság elnöke, temesvári és makói vendégek. A megemlékezés a Polgármesteri Hivatal által a Nákó-kastély előterében állított Bartók-emlékmű megkoszorúzásával folytatódott, majd a résztvevők a sétálóutca túloldalán, Révai Miklós 2015-ben felavatott mellszobránál hajtottak fejet. Telbisz Mária, a Révai Miklós Társaság elnöke, Velcsov Margit magyartanárnő méltatását tolmácsolva, felidézte a Bánság nagy fiának gondolatát: „A föld, amelyben születtél, legyen szent előtted és minden erőddel oda törekedjél, hogy ennek légy hasznára, díszére.” A méltatás szerint Révai Miklós némelykor csanádi magyarnak is nevezte magát, mert a szülőhelyével szomszédos Nagycsanádon keresztelték meg. Apja, Révay Miklós szegény csizmadiamester volt, de nemesembernek tartotta magát. A család Csanádra költözött, majd innen került Révai Miklós a szegedi Piarista Gimnáziumba, ahol hat évig tanult, és nemcsak a latin nyelvet, a tudomány elemeit sajátította el, hanem a hazafiságot és a tudomány szeretetét is.” Révai Miklós sokoldalú tudományos tevékenységének felidézése következett, amelyből azt is megtudtuk, hogy a nyelvtudós egyháztörténeti munkája is jelentős és a Temesvári Római Katolikus Püspökség levéltárának egyik féltve őrzött kincse a Csanádi Püspökség történetéről és püspökeiről szóló eredeti Révai-kézirat. Befejezésül a megemlékezés résztvevői elhelyezték a kegyelet virágait a Révai-mellszobor talapzatánál. A Bartók–Révai-ünnepség a Nákó-kastély dísztermében folytatódott, ahol Király Csaba Liszt Ferenc-díjas zongoraművész Bartók Béla és Liszt Ferenc műveiből adott elő egy válogatást. Király Csaba, a budapesti Bartók Emlékház igazgatója bevezetőül elmondta, hogy először jár Nagyszentmiklóson és nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy Bartók Béla szülővárosában koncertezhet. „Bartók Béla és Liszt Ferenc az a két zeneszerző, akik legjobban hatottak és hatnak az életemre, a mai műsort ezért állítottam össze az ő műveikből. A zeneszerzők közül talán Bartók hatott rám a legkülönlegesebb módon, olyan tisztaság, olyan erő sugárzik belőle, nemcsak a népzenei hagyományok révén, amiről nem is nagyon lehet szavakban beszélni. Túl vagyok életem legnagyobb vállalkozásán, 14 hangversenyen eljátszottam Bartók összes zongoraművét és ez a koncertsorozat éppen a múlt héten fejeződött be!” – mondta Király Csaba, aki nagyszentmiklósi koncertjével bizonyította, hogy Bartók Béla és Liszt Ferenc műveinek nemcsak kiváló ismerője, de az egyik legkiválóbb előadója is. A nagyszentmiklósi közönség vastapssal köszönte meg a fantasztikus koncertet! Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnöke nagy jelentőségűnek nevezte Király Csaba zongoraművész nagyszentmiklósi fellépését, nemcsak kimagasló a művészi teljesítmény miatt, hanem azért is, mert ő a budapesti Bartók Emlékház igazgatója. „Remélem, hogy egy gyümölcsöző együttműködés kezdődhet el közöttünk, segítséget remélünk Király Csabától a nagyszentmiklósi Bartók-koncertek megszervezéséhez és a felújítandó Bartók-emlékszobához is kérünk tőle kiállítási anyagot” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Tamás Sándor. A Király Csaba zongoraművésszel készült interjút egyik következő lapszámunkban olvashatják. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad) 2017. április 11.Könyvbemutató és íróavatás a magyar színházban„Először megírom a novella csattanóját” A temesvári magyar színház előcsarnokában tartották meg április 7-én, pénteken Andrásy József ízig-vérig temesvári író Zorba lehelete című novelláskötetének bemutatóját. A szerzőnek a Kriterion Könyvkiadónál megjelent első kötetét Eszteró István költő mutatta be a szép számú érdeklődőnek, aki jelképes gesztussal „íróvá” ütötte Andrásy Józsefet. A könyvbemutató a temesvári születésű Andrásy József bemutatásával kezdődött, aki szülővárosában végezte el középiskolai és műegyetemi tanulmányait. Sikeres mérnökember létére szabadidejében írásra adta a fejét, első novelláit egy irodalmi kávéházban megtartott felolvasóesteken mutatta be, majd a temesvári Heti Új Szóban jelentette meg írásait. „Meglepően jól megírt, kimunkált írások, valóságos gyöngyszemek kerültek be ebbe a kötetbe – mondta Eszteró István –, olyan színvonalasak, mintha nem is az első, hanem legalábbis az ötödik köteténél tartana a szerző. Olyan írások ezek, amelyekre büszke lehetne egy gyakorlott író is.” Andrásy József mérnöki precizitással építi fel írásait, amelyeknek tematikája rendkívül változatos, földrajzi helyszínei valahol Temesvár és Kalifornia között találhatók, időben pedig múlt, jelen és jövő eseményei vannak jelen, az idősíkok néha váltakoznak, összecsúsznak. Eszteró István a nagy dél-amerikai írók, elsősorban Gabriel Garcia Marquez mágikus realizmusának a hatását vélte felfedezni Andrásy József írásaiban, akinél gyakran keverednek a mágikus, varázslatos elemek a realista elemekkel, és soha nem lehet tudni, mikor valóság és mikor fikció az, amit leír. Ízelítőül a szerző felolvasott néhány részletet kedvenc írásaiból, mint a Vásárfia, a Nagyszombat, a Hotel California, a Zorba lehelete vagy az Állati sztori. „Ez utóbbi novellámban az ars poeticámat is megfogalmazom, mondta Andrásy József némi öniróniával, hiszen a szerző magát sasnak képzelő és repülni próbáló pingvinként jeleníti meg ebben az írásban. A beszélgetés során az is kiderült, hogy Andrásy József általában a csattanóból kiindulva fogalmazza meg írásait. „Először megírom a novella csattanóját, és ha az jól sikerül, utána készül el az eleje, majd a közepe – mondta a szerző –, ha a csattanóról úgy érzem, hogy nem sikerült elég jól, akkor dobom is el az egészet”. Arra a kérdésre, hogy miért adta írásra a fejét, Andrásy József elmondta: úgy érzi, hiánypótló, amit csinál, hiszen Temesváron ritkán jelenik meg magyar nyelvű könyv, és azok is inkább szakkönyvek, helytörténeti munkák. „Először a magam szórakoztatására írtam, de a felolvasások során olyan jól fogadták a novelláimat, hogy már tudtam, ezekből könyv lesz. Először két novellámat küldtem el a kiadónak, azt válaszolták, hogy küldjek még, és végül mind a tizenegy írásom, illetve a Szösszenetek cím alatt megjelent rövid írásaim is bekerültek a kötetbe. Egy év és három hónap alatt készült el a Zorba lehelete című kötet” – mondta Andrásy József. A szerző a Nyugati Jelen kérdésére válaszolva azt is elmondta: tudatában van annak, hogy „egy kötetnyi írás mindenkiben mocorog”, csak nem mindenki írja le, a legnehezebb a másodikat megírni. „Elárulhatom, hogy már dolgozok a második kötetemen” – mondta Andrásy József, aki egyelőre időhiányban nem gondolkodik hosszabb lélegzetű írások, regények megírásában. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad) 2017. április 14.Óteleken is sikert aratott a Balkáni gerleAz óteleki amatőr színjátszásnak, színtársulatok fogadásának régi hagyománya van a Temes megyei Óteleken. Ápolva a kulturális kapcsolatot az óteleki Magyarul Magyarokért Egyesület és a tóbai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület között, a tóbaiak színjátszó csoportja az elmúlt hét végén bemutatta Óteleken Sütő András Balkáni gerle című művét. Ezzel az előadással, amely Óteleken is nagy sikert aratott, a tóbai színtársulat a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XXII. találkozóján, Bácsfeketehegyen több díjat is elnyert. „Ótelekiek és a tóbaiak, nekik is ugyanaz a fájdalmuk, mint a miénk, fogyunk napról napra, de Vörösmartyval valljuk, hogy Megfogyva bár, de törve nem...” Ameddig kultúrprogramjaink vannak mind Tóbán, mind Óteleken, addig nem vagyunk elveszve. Fogjunk össze, tartsunk ki, tegyünk meg mindent a magyarságért, azért, hogy megmaradjunk” – mondotta ft. Heinrich József esperes. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület jövendőbeli terveiről Lackó Farkas Erzsébet elmondta hogy, május 6-án fellépnek Resicabányán. Ami a két egyesület közötti kapcsolatot illeti, Kozma Istvántól az ÓMME elnökétől megtudtuk, hogy a tóbai település részt vesz április végén az Óteleki Gasztró-Majális főzőversenyen és közös futballmérkőzésre is várják a tóbaiakat. Főleg kulturális vonalon vannak együttműködési terveik, de a két település egyházak közötti kapcsolatot is szeretne létesíteni. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad) 2017. április 15.Lélekcsiszolók – a temesvári szociális központok kiadványaA Temesvári Városháza tanácstermében húsvét előtt bemutatták a Lélekcsiszolók című folyóirat első számát, a Temesvári Hajléktalanok Sürgősségi Szociális Központjának kiadványát. A temesvári önkormányzat támogatásával megjelent folyóirat bemutatóján részt vett Rodica Cojan igazgató, Nicolae Robu polgármester, Farkas Imre alpolgármester, a temesvári szociális intézmények és hátrányos helyzetű személyekkel foglalkozó civilszervezetek képviselői. Rodica Cojan, a temesvári hajléktalanszállás igazgatója szerint a Lélekcsiszolók nemcsak a szociális szolgáltatásokat nyújtó szakemberek lapja, hanem elsősorban a szolgáltatások haszonélvezőit célozza meg. „Nyitni szeretnénk a közösség felé, hogy megértőbbek, elfogadóbbak legyenek a hajléktalanokkal szemben és lehetőségük szerint segítsenek is rajtuk” – mondta Rodica Cojan. Cosmin Goian egyetemi tanár, a szociális asszisztens-képzés vezetője üdvözölte a hajléktalanok védelmét szolgáló kiadvány megjelentetését. „A temesvári szociális szolgáltatások sokat fejlődtek az utóbbi két évtizedben, és ha nem működnének ilyen magas színvonalon, egy ilyen kemény télnek, mint az idei volt, drámai következményei lettek volna a hajléktalanok számára.” – mondta Cosmin Goian. A temesvári szociális központok tevékenységét irányító Farkas Imre alpolgármester a Nyugati Jelennek azt nyilatkozta: „A Lélekcsiszolók című kiadvány célja hogy megmutassuk, mit dolgozunk, hány rászoruló emberrel, hajléktalannal foglalkozunk. Fontos tudni, hogy több mint 2400 hajléktalan van Temesváron! Közülük kb. 500 embert ellátunk, és 800 ember kap meleg ételt a szociális étkezdében. Tudjuk, hogy ez nem elég, a civilszervezetek is segítenek, de szeretnénk tudatosítani az emberekkel, hogy mivel foglalkozunk és be akarjuk mutatni a közösségnek ezeket az embereket. Azt is el szeretnénk mondani, hogy ezek az életek nincsenek elvesztve, egy kis odafigyeléssel integrálhatja őket a közösség. Mi próbáljuk őket személyi igazolványhoz juttatni, megkeressük a családjukat, orvosi vizsgálatokat, kezelést biztosítunk, néhány esetben munkahelyet is találtunk a számukra. Segítség van, csak meg kell találjuk a módját, hogy eljusson a rászorulókhoz!” – nyilatkozta lapunknak Farkas Imre. A Lélekcsiszolók című kiadvány háromhavonta jelenik meg Hajléktalanok Szociális Központja és a Temesvári Városi Tanács közreműködésével. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad) 2017. április 29.Kerekasztal-beszélgetés az új alaptörvényről„Magyarország ... felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért” Talán még nagyobb érdeklődést érdemelt volna a temesvári Új Ezredév Református Központban csütörtök este megtartott Jogállami kerekasztal című rendezvény, amelynek résztvevői a magyar alkotmányosság 1000 éves történetéről és a 2011-ben elfogadott új alaptörvényről, illetve az eseményt szervező Magyar Polgári Együttműködés Egyesületről hallgathattak meg érdekfeszítő előadásokat. A Jogállami kerekasztal előadói voltak Tordáné dr. Petneházy Judit, a MPEE elnökhelyettese és dr. Juhász Imre alkotmánybíró, a moderátor szerepét Takács Péter kolozsvári konzul látta el. A Jogállami kerekasztal kiváló előadóit és résztvevőit Tamás Péter, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulja köszöntötte. A magyar kormányfő évértékelőit szervező Magyar Polgári Együttműködés Egyesület sokrétű tevékenységéről Tordáné dr. Petneházy Judit beszélt, kiemelve, hogy az 1995-ben alakult egyesület első elnöke Mádl Ferenc későbbi köztársasági elnök volt. Az új magyar alaptörvény széleskörű megismertetését célzó Jogállami kerekasztal rendezvénysorozat 2013-ban indult és 2015 óta már több határon túli helyszínre is ellátogatott. Takács Péter kolozsvári konzul felkérésére Szász Enikő, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésze felolvasta az új magyar alkotmány preambulumát, a Nemzeti Hitvallást. „Sugalmazott gondolatok ezek – mondta a Hitvallásról Takács Péter –, én a Credóhoz, a Hiszek egyhez hasonlítanám, ha zsinórmértéknek tekintjük ezeket a gondolatokat, nem kell féljünk a magyar jövőtől, mert LESZ MAGYAR JOVŐ”. „Alkotmánytörténetünk több mint 1000 éves múltra vetíthető vissza – mondta izgalmas előadása bevezetőjében dr. Juhász Imre alkotmánybíró –, a mai európai államok többségében ezzel nem találkozhatunk.” Dr. Juhász Imre szerint fontos tudni, hogy a magyar alkotmányosság a történeti alkotmányon nyugszik. Ez azt jelenti, hogy nem készült egy összefoglaló szöveg, hanem az évszázadok során olyan jogforrások keletkeztek Szent Istvántól kezdve az Aranybullán és Werbőczy Hármaskönyvén keresztül egészen 1949-ig, amelyek beépültek ebbe a történeti alkotmányba. A törést ebben a folyamatban az 1949-es 20-as törvény, a szovjet mintára megalkotott kommunista alkotmány okozta, és ezt a folytonosságot próbálja helyreállítani a 2011-es alaptörvény. Dr. Juhász Imre külön hangsúlyozta az új alkotmány D. cikkének jelentőségét, amelynek az alábbiakban idézzük a teljes szövegét: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.” 1989–90-ben már módosították a kommunista alkotmány szövegét, és ebbe az is belekerült, hogy „a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért”. Gondolom nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy érezzük a különbséget a „felelősséget érez” és a „felelősséget visel” megfogalmazások között” – hangsúlyozta dr. Juhász Imre. Az alkotmánybíró előadását izgalmas beszélgetés követte, amelynek részleteire egyik későbbi lapszámunkban visszatérünk. A rendezvény keretében a nagyszentmiklósi Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnöke klasszikus gitáron előadott népszerű zeneművekkel örvendeztette meg a hallgatóságot. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad) 2017. május 10.Fergeteges néptáncgála a DiákházbanVasárnap este a csordultig megtelt temesvári Diákházban tartották meg a Bánsági Magyar Napok csúcseseményének számító Hagyománykeresőben néptáncgálát. Huszonkét esztendővel ezelőtt a feledésbe merült bánsági magyar népi hagyományok felkutatása és újéletre keltése volt a rendezvény eredeti célja, a vasárnapi néptáncgála során immár nemcsak a vidékünkre jellemző dél-alföldi néptáncokkal, népdalokkal és viseletekkel, gyermekjátékokkal ismerkedhetett meg a közönség, hanem ízelítőt kapott a Kárpát-medence magyar tájegységeinek eredeti viseletekben bemutatott, gyönyörű táncaiból is. Az első részben a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum Bokréta, Kisbokréta, Morzsa Bokréta és óvodás csoportja, illetve citerásai és az újszentesi Butykos tánccsoport mutatták be színvonalas műsorukat. A Bokréta és a Butykos csoportokat Fazakas Csaba, az RMDSZ művelődési alelnöke konferálta fel, eredeti vőfély stílusban, jóféle népi humorral fűszerezve a néptáncgála hangulatát. A Nagy Bokréta csoport dél-alföldi tánccal indította és fergeteges vajdaszentiványi tánccal zárta a „bokrétás” műsort. Az utóbbi időben rengeteget fejlődött újszentesi Butykos néptánccsoport sóvidéki táncot járt, az először színpadra lépő ovisok gyermekjátékokat adtak elő, majd a Morzsa Bokréta somogyi eszközös tánccal aratott nagy tapsot. A Bokréta kis citerásai dunántúli, a Nagy Bokréta citerásai esztári népdalcsokorral ajándékozták meg a közönséget, majd a Kis Bokréta sárközi táncát tapsolták meg. A Bokréta néptáncegyüttes vezetője Szabó Ferenc, segítője Borbély Anita, citeraoktató Csüllög Edina, a táncoktatók Adorjányi Szabó Nóra és Számfira Máté. Az ovisokat Szabó Angéla és Boros Beáta készítette fel. A szünet után a temesvári Eszterlánc Kulturális Egyesület Eszterlánc, Százszorszép, Tűzkerék és Aprókák csoportjai, a végvári Csűrdöngölő, Szederinda és Recefice hagyományőrző együttes, valamint az est díszvendége, a Szeged Táncegyüttes Zsendice csoportja léptek színpadra, a táncokat Tamási Emese, az Eszterlánc Egyesület vezetője konferálta fel. A második rész az édesanyák köszöntésével indult, majd az Eszterlánc két legifjabb csoportja, az Aprókák és a Tűzkerék léptek színpadra a Sétálunk, sétálunk című koreográfiával és mezőföldi ugrós tánccal. A Végvári Recefice és a szegedi Bodzavirág néptáncegyüttes közös szatmári koreográfiát mutattak be, amellyel egy szegedi néptáncvetélkedőn szép sikert arattak. Az ígéretesen fejlődő dettai Margaréta csoport dél-alföldi tánccal mutatkozott be, a Százszorszép csoport jellegzetes farsangi játékot, a Dél-Alföldi Cucorkát adta elő, nagy elismerést aratva. A Végvári Csűrdöngölő és Szederinda összevont csoportok marossárpataki táncot jártak mesterien, majd a Szeged táncegyüttes Zsendice csoportja csíkszentdomokosi tánccal ragadtatta tapsra a közönséget. A néptáncgálát az Eszterlánc csoport fergeteges küküllőmenti tánca zárta. A Hagyománykeresőben néptáncgálán a szabadkai Juhász Zenekar (Szerbia) szolgáltatta a talpalávalót. Az Eszterlánc Kulturális Egyesület csoportjainak koreográfusa és táncoktatója Gombos András, a Szeged táncegyüttes vezetője, Balogh Zsolt szegedi táncoktató és Jazimitzky Éva, a Dr. Martin György Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. Az Eszterlánc csoport vezetői Pál Krisztina, Ozsváth Erika és Tamási Emese, a Százszorszép csoportot Tamási Emese és Nagy Áron vezeti, a Tűzkerék tánccsoportot Kele Lídia irányítja, végül az Aprókákat Pál Krisztina és Szilágyi Boróka készíti fel. A végvári Recefice csoport vezetői Tóth Rózsa és Szarvas Erzsébet, az összevont Csűrdöngölő és Szederinda csoportokat Tóth Rózsa irányítja. A dettai Margaréta néptánccsoport vezetői Stanciu Klára és Telbisz Attila, aki maga is táncosként kezdte pályafutását. „Mi a néptánc feladata a mai modern világban? Az egyik fő feladata az, hogy a teljes emberré válást segíti elő. A táncosok egymástól és oktatóiktól tanulják a tánc örömét és szeretetét, a tánc az élet teljességéhez hozzátartozik. A szórakozás mellett a tánc a mindennapi gondokból való kikapcsolódás, az önkifejezés és a lelki egyensúly megtartásának egyik nélkülözhetetlen eszközét jelenti. A tánc és a közös együttlét formálja a gyermekeket, fiatalokat, a néptánc közösségi élményt biztosít!” – mondta Tamási Emese, aki befejezésül Andrásfalvi Bertalan gondolatát idézte: „A néphagyományban több ezer éves tudomány van, és ez a jövő számára útmutatás.” A Hagyománykeresőben néptáncgála (rövidített) műsorát május 5-én, pénteken a végvári, május 6-án, szombaton az újszentesi és május 9-én, kedden a lugosi közönség is megtapsolhatta. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad) 2017. május 15.Szent László élete és kultuszaA lovagkirálynak is nevezett I. László trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója tiszteletére dr. Csorba László egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Múzeum volt főigazgatója tartott lebilincselő előadást május 11-én, csütörtökön a Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat keretében. Az előadásra hatalmas érdeklődés közepette került sor a Gerhardinum Római Katolikus Líceum előadótermében, az eseményen Roos Márton temesvári püspök őexcellenciája is részt vett. Dr. Csorba László egyetemi tanár, kutató történész, aki közel tíz évet töltött a Római Magyar Akadémián, majd 2010-től a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójává nevezték ki. Kiváló előadó, aki Temesváron is lenyűgözte hallgatóságát enciklopédikus tudásával és szemléletes előadásmódjával. Szent László élete és kultusza című előadását a Képes krónikából kiragadott illusztrációkkal és a Szent László ereklyék fotóival tette szemléletessé., végigvezette a hallgatóságot a frissen kereszténységre tért magyar királyság vérzivataros, a magyar trónért folytatott küzdelem jegyében eltelt XI. századi történelmén. I. István után az 1077-ben trónra került I. László volt a legnagyobb hatású magyar király, aki az általa hozott törvényekkel megszilárdította a magántulajdont, helyreállította az ország belső rendjét, elfoglalta Horvátországot és szentté avattatta az államalapító István királyt, majd annak fiát, Imre herceget, Gellért püspököt és két remetét, Andrást és Benedeket. „I. László idejében a hatalom láthatóságát, a propagandát a szentek biztosították” – mondta dr. Csorba László, aki izgalmas részleteket tárt fel az 1192-ben szentté avatott I. László ereklyéiről. A legismertebb Szent László ábrázolás a győri bazilikában őrzött herma, egy csodálatos középkori ötvösmunka, amelyben a szent király ereklyéit őrzik ma is. I. László koponyája alapján, korszerű eljárással rekonstruálták a király arcát, a rekonstrukcióról készült fotót is láthattuk az előadás során. Szent László és az Árpád-házi szentek, Szent István és Szent Imre kultusza a középkorban messze túlmutatott Magyarország határain, Dél-Itáliában és Nápolyban is vannak olyan templomok, ahol Árpád-házi szenteket ábrázoló szentképeket őriznek. Izgalmas részleteket hallottunk a Szent László legendáról, a testi erejéről és vitézségéről híres László király és a leányrabló kun vitéz párviadaláról, amelyet a Képes Krónika is leír és a magyarországi templomok falfestményei is megörökítették. „Ez a legenda egy ősi eurázsiai mítosz megszentelt változata, a sötétség és a világosság, a jó és a rossz küzdelme”, mondta dr. Csorba László. Végezetül azt is megtudtuk, hogy a középkori lovagok példaképének tekintett I. László lett volna az első keresztes hadjárat vezetője, ha 1095-ben bekövetkezett halála ebben meg nem akadályozza. A temesvári hallgatóság hosszan tartó tapssal jutalmazta a remek előadást, amelynek létrejöttében nagy érdeme volt Szász Enikő TMNSZ-elnöknek, a Bánsági Magyar Napok főszervezőjének. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad) 2017. május 17.Egyazon napon két országban is fellépett a temesvári társulatA temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház május 15-én, hétfőn két nagyszabású színházi fesztiválon is vendégszerepelt. A temesvári Mihai Eminescu Nemzeti Színház Román Dramaturgia Fesztiválján (FEST-FDR) és az Egyesült Királyság Yorkban megrendezésre kerülő Shakespeare Fesztiválján egy-egy stúdióelőadással lépett színpadra a temesvári magyar társulat. A Temesváron minden évben megrendezésre kerülő Román Dramaturgiai Fesztivál programjába idén az elmúlt évad végén bemutatott Vértestvérek című előadás is bekerült, melynek nemcsak rendezője, de írója is a tanárként, színészként és rendezőként is ismert Liviu Lucaci. A Vértestvérek egy különös szerelem története, melyet minden pillanatában beárnyékolnak a múlt sötét titkai. Az előadás arra a kérdésre keresi a választ, vajon lehet-e jövőt remélni egy olyan kapcsolat számára, melynek minden mozzanata a múlt eltorzult perspektívájából kerül megítélésre. Nagyjából ezzel egy időben lépett színpadra Baczó Tünde a York-i Nemzetközi Shakespeare Fesztiválon, ahol Shakespeare egyik leghíresebb monológjából ihletődött egyéni mozgáselőadását, a 7/7-et mutatta be a fesztivál nézői előtt. A többszörösen díjnyertes előadás a női lét társadalom által támasztott elvárásainak különböző formáit mutatja be. A mozgás, a mozdulat, a tánc nyelvén beszél azokról a szerepekről, amelyek mögött sok esetben rejtve marad valódi énünk. Az első ízben 2015-ben megrendezett York-i Nemzetközi Shakespeare Fesztivál elsősorban olyan előadások bemutatására vállalkozott, melyek szorosan kapcsolódnak William Shakespeare drámaírói munkásságához. Nemcsak olyan előadások kerülnek be a programba, melyek Shakespeare valamely művét mutatják be, de olyanok is, amelyek más, a klasszikus dramaturgiától eltérő formanyelvek irányából közelítik meg a Shakespeare-i univerzumot. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad) 2017. május 18.Nagykorúsodását ünnepelte az Új Ezredév református gyülekezet„Nyújtani szeretnénk valamit a bánsági magyarságnak” A vasárnapi ünnepi istentisztelet keretében 18. születésnapját ünnepelte a temesvári Új Ezredév református gyülekezet, amely 1999 március 29-én jött létre Gazda István kinevezett lelkipásztor vezetésével. Gazda Istvánt Tőkés László akkori királyhágó-melléki püspök küldte Temesvárra, azzal a feladattal, hogy a Gyárvárosban felépítse az új templomot és a református központot. Az istentisztelet során Gazda István lelkipásztor hálát adott az Úrnak azért, hogy segített gyakorlatilag a semmiből létrehozni az új temesvári gyülekezetet, amely vállalta a templomépítés nemes, de küzdelmes folyamatának végigvitelét. „Az Új Ezredév Református Központot nem csak a gyülekezetnek építjük, ha megvalósul, általa nyújtani szeretnénk valamit a bánsági, a temesvári magyarságnak” – mondta Gazda István, aki hálát adott azért, hogy a 18 év alatt az Úr, mint egykoron a kis Mózest, „kosarában hordozta és megtartotta a gyülekezetet”. Az istentisztelet után a lelkipásztor vetített képes összeállítással elevenítette fel a 18 esztendő legfontosabb eseményeit, amelyekről a Nyugati Jelen olvasóinak nyilatkozott az alábbiakban. – Az első mérföldkő a születésnapunk, 1999. március 29., akkor jött létre a presbitérium, akkor alakult meg a gyülekezet. Március 31-én főgondnokot választottunk, áprilisban megtörtént a vagyonelosztás, megkaptuk a romos imaházunkat és az üres telket, ahová építhetjük a templomot. 1999. november 3-án volt az első kapavágás, annak az épületnek az alapját kezdtük ásni, amely leghamarább fölépült EU-s pénzből és már használatban van. – Ebben az időszakban hol tartották az istentiszteleteket? – Az első években kijavítottuk és emberi tartózkodásra alkalmas térré alakítottuk át az imaházat, ezt is jelentős eseménynek könyvelem el, akárcsak a gyülekezet összeállását. Eleinte 3-4 ember kínlódta végig az istentiszteleteket, a dohos imaházban nem lehetett lélegzeni a salétromos, egészségtelen levegő miatt. Állandóan tákoltuk a régi gyárvárosi imaházat, de 2004–2005-ig befejeztük ezt a munkát. 2009 lett a következő mérföldkő a gyülekezet életében, amikor sikerült birtokba venni az E épületet, amely pirosban elkészült. A magyar kormány támogatásából, az amerikai magyarok és a hívek adományaiból épült fel ez az épület, ahol istentiszteleti helyszín és iroda létesítésére nyílt lehetőség. A Kút című folyóiratunk minden számában közöltük az adakozók névsorát. – Milyen forrásokból sikerült folytatni a templomépítést? – A templomépítés terén a következő mérföldkő 2012 augusztusa, akkor tudtuk meg, hogy pályázatot nyertünk az EU-nál. 2013 októberében kezdtük el az F épület fölépítését uniós forrásokból, és egy év múlva fejeztük be. A következő mérföldkő 2016 decembere, amikor nagyobb összegű támogatásban részesültünk. A tavalyi év végén gyakorlatilag minden összeállt, bejött a megígért nagy összeg a magyar kormánytól, megérkezett az újabb uniós pályázat győzelmének híre és egy ígéret egy másik összegre, ami március folyamán meg is érkezett. A tanácsnál az év végén megszavazták a telek kibővítését újabb 250 négyzetméterrel. Végül fogunk élni az új törvény adta lehetőséggel is, hogy a koncesszióba adott telkek saját tulajdonba adhatók. Ezt is el kell intéznünk, ha már koncesszióba van a telek, legyen a tulajdonjog is a miénk. 2017 márciusában kezdtük el a munkálatokat a Magyar Klub befejezésére, amelyek most is folynak. Innen kezdve folyamatosan folyik a munka egészen a Református Központ befejezéséig! – A templomépítés mellett ez alatt a 18 év alatt folyamatosan épült, egymásra talált az Új Ezredév gyülekezet is. – Az építkezéssel kapcsolatos mérföldkövek mellett lelki mérföldkövekről is beszélhetünk, ugyanis 2000-ben alakult meg a kórusunk Szabó Gabriella karnagy vezetésével. 1999 Pünkösdjén szerkesztettük meg a Kút című gyülekezeti lapunknak az első számát. Tíz évig évente 6 számot adtunk ki. Közben összeállt az Új Ezredév gyülekezet is, igazi közösséggé kovácsolódott össze! – Tizennyolc év után, hogyan látja a gyülekezet és a templomépítés jövőjét? – Ami jelenleg a tarsolyunkban van, az feljogosít az optimizmusra, hiszen megvan a fedezetünk az egész központ befejezésére. Optimista vagyok, ami a templom felépítését illeti és optimista vagyok a gyülekezet jövője tekintetében is. Többé-kevésbé megfigyelhető, hogy az építkezés mindig újabb embereket hozott a gyülekezetbe, de sajnos közben telnek az évek, és az idősebb generáció eltűnik. Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy elhunynak testvéreink vagy olyan állapotban vannak, hogy képtelenek templomba járni. Ők hiányoznak, de jönnek újak helyettük. Mindezért Istennek adok hálát, és övé a dicsőség! Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad) 2017. május 19.Aradi–temesvári–zombori színházi koprodukcióval indul a 10. TESZTSchilling Árpád és az EXIT csapata a kivándorló bevándorlók helyzetével foglalkozik Május 21-én, vasárnap indul a TESZT fesztivál tizedik kiadása. A TESZT legfontosabb célkitűzései közé tartozik a hármashatár térségében működő alkotók és színházak közötti kulturális csere, illetve az együttműködések létrehozásának támogatása. Ebben a szellemben jött létre a fesztivál idei nyitóelőadása, az EXIT, amely a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház és a Zombori Nemzeti Színház közös produkciója. Az előadás rendezője Schilling Árpád, aki a tavalyi TESZT-en A harag napja című előadással volt jelen. A több fázisos próbafolyamat során az EXIT magyar, román és szerb nemzetiségű alkotói saját élethelyzetükből, kulturális beágyazottságukból és előítéleteikből merítkeztek. Az előadás szereplői gazdasági bevándorlók, akiket egy használaton kívüli épületbe zártak valahol Nagy-Britanniában. Különböző kelet-európai országokból érkeztek: egyszerre szeretnének kijutni valahonnan, és bejutni valahová. A kintiek azt ígérték, hogy minden elrendeződik majd, addig nincs más dolguk: várniuk kell. „Milyen az, amikor már elhagytunk valamit, de még nem kapunk helyette mást? Az otthontól való elszakadás és egy ismeretlen világba való beilleszkedés elképzelhetetlen nehézségekkel jár. Sokan mégis vállalják ezeket a nehézségeket, mert egyszerűen nem látnak más lehetőséget” – írja a rendező, Schilling Árpád. Az előadás hét fejezeten keresztül vizsgálja ezt a végtelennek tűnő várakozást, a balkáni kivándorló-bevándorlók reflexeit, szokásait, örökölt és tanult viselkedési mintáit, bizalmatlanságát, előítéleteit, félelmeit. „A jelenkori félelmeinkről, vágyainkról, álmainkról szeretnénk beszélni, hogy mit képzelünk, hogy mit kaphatnánk a nyugattól, milyen lenne, ha Nagy-Britanniában élhetnénk, milyen elvárásaink vannak, ez milyen berögzültségeket vagy félreértéseket okoz, milyen sokféleképpen tudjuk becsapni magunkat. Ezek mögött a jelenkori élményeink mögött természetesen ott van az egész a történelmünk, a kultúránk. Engem az érdekel, hogy ha a jelenkorban akarjuk megoldani a személyes problémáinkat, a családunk, egy kis közösség problémáját, akkor nagyon is késznek kell lennünk újragondolni ezeket a tapasztalatainkat. (…) Olyan ez, mint egy laboratóriumi kísérlet: mi marad fenn a szűrőn?” Az EXIT nem egy már meglévő drámai szövegből kiindulva jött létre. A próbafolyamat során a rendező jeleneteket és karaktereket ajánlott a színészeknek, majd az ezekből születő improvizációkat Láng Annamária társíró és Bíró Bence dramaturg segítségével véglegesítette. „Az elsődleges cél, hogy a lehető legjobban megismerjük a színészeket, ezért is készítettünk velük interjúkat is a próbafolyamatot megelőzőleg” – meséli Bíró Bence. „Árpád nagyon számít a színészre, nem ad neki olyan feladatot, ami távol állna tőle, aminek a csírája ne lenne meg az adott színészben. Amikor kialakítja a koncepciót, akkor pontosan tudja, hogy azt a szerepet ki fogja játszani. Természetesen mi is folyamatosan figyeljük a színészeket és a mi dolgunk is, hogy adjunk nekik kihívást és testhez álló feladatot, úgyhogy a kialakuló előadás nagyban függ attól, hogy kik a szereplők” – mondja Láng Annamária. Az előadás során a színészek végig a színpadon vannak, a nézők tehát eldönthetik, hogy ki mennyire érdekli őket, kit figyelnek szívesebben. A színpadon alig van díszlet és jelmez, amit látunk, az az üres színpad minimalista esztétikája, a színészek egyedisége és egymásrautaltsága. Schilling Árpád az egyik legismertebb magyar színházrendező, 1995-ben alapította a számos nemzetközi sikert elért Krétakör Színházat. A társulat 2008-as feloszlása óta a Krétakör Alapítvány művészeti, pedagógiai és társadalmi célú projekteket valósít meg. Az előadást játsszák: Balázs Attila, Bandi András Zsolt, Csata Zsolt, Ninoslav Đorđević, Éder Enikő, Andrei Elek, Branislav Jerković, Mátrai Lukács Sándor, Dragana Šuša, Tokai Andrea, Vass Richárd és Carmen Vlaga-Bogdan, tolmácsok: Kedves Emőke és Molnár Zoltán, produkciós koordinátorok: Dobre Júlia, Fekete Réka, Gálovits Zoltán, Bojana Kovačević, Ságodi Ildikó, ügyelő: Kertész Éva. Az EXIT bemutatója a TESZT-fesztivál keretén belül május 21-én este 8 órától lesz a Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagytermében. A temesvári bemutatót zombori, majd aradi bemutatók követik: május 31-én este 8 órától a Zombori Nemzeti Színházban, június 8-án este 7-től pedig az Aradi Ioan Slavici Klasszikus Színházban lesz látható az előadás. A temesvári bemutatóra minden jegy elkelt, viszont vannak még helyek a május 20-án este 8 órakor kezdődő előbemutatóra. Az előbemutatóra a színház jegypénztárában, illetve a www.biletmaster.ro honlapon válthatnak jegyet. Felhívjuk figyelmüket, hogy az előadást magyar, román, szerb és angol nyelven játsszák magyar, román és angol felirattal. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad) 2017. május 23.Elkezdődött a 10. TESZT„Az emlékezés, a nosztalgiázás, a jövőbe tekintés jegyében” Az EXIT című nemzetközi koprodukciós színházi előadás bemutatójával rajtolt május 21-én, vasárnap a tizedik Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó. A május 21–28. között zajló fesztivál immár túlnőtte a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió kereteit, a hazaiak mellett 16 országból érkezett művészek 29 produkcióját láthatja a nagyérdemű ezen a héten. „Az emlékezés, a nosztalgiázás, kicsit a jövőbe való tekintés jegyében fog zajlani a TESZT tizedik kiadása” – mondta a fesztivál megnyitóján Balázs Attila, a szervező Csiky Gergely Állami Magyar Színház direktora, aki át is adta a „TESZT-kormányt” Upor László dramaturgnak, a fesztivál régi barátjának, az előadások utáni éjszakába nyúló színházi beszélgetések moderátorának. A magyar színház előcsarnokának falain és padlóján látható TESZT-kiállítást Gálovits Zoltán művészeti vezető nyitotta meg. „A korábbi évek TESZT-munkáiból Sándor Júlia és László Beáta készítette a falon látható kollázst –mondta Gálovits Zoltán –, a kiállítási anyag, ami a padlón látható évgyűrűk formájában szintén az ő munkájuk, illetve Benedek Levente grafikusé és azoké, akik kilenc éven keresztül folyamatosan eljöttek Temesvárra, hogy a fesztiválon részt vegyenek alkotókként. Volt egy javaslat, hogy tegyük interaktívvá a kiállításmegnyitót, és mindenki álljon oda a TESZT-fa évgyűrűire, ahol részt vett. Ez nyilván megvalósíthatatlan, mert sokan sok helyen voltak…” Az évek során egyre terebélyesedő TESZT-fa keresztmetszetét ábrázoló kiállítást, amely a tíz év valamennyi előadását feltűnteti, Benedek Levente, a magyar színház grafikusa „leplezte le”. „A jövő is valamilyen formában megjelenik a fesztivál több előadásában, ugyanakkor mi is folyamatosan gondolkodunk azon, hogy mi legyen a jövőben. Benedek Leventével pár nappal ezelőtt arról beszélgettünk, hogy mi legyen a következő fesztivál logója és már annyira összeszoktunk, hogy ugyanarra gondoltunk. Most elhozta a fesztivál megnyitójára a jövő évi TESZT logóját, mi ezt is kiállítjuk és az igényeket mellé lehet írni, de lehet megjegyzéseket írni az évgyűrűkre és természetesen a hagyományos TESZT-FAL-ra” – mondta Gálovits Zoltán. A fesztivál kezdetét jelző gongot idén is Upor László „kormányos” ütötte meg, méghozzá nem is egyszer, hanem tízszer, jelezve hogy jubileumi kiadásához érkezett a TESZT. A színház nagytermében a legszebb eurorégiós színházi hagyományokat folytató, magyar, román, szerb és angol nyelven előadott, aradi, temesvári és zombori színművészeket felvonultató izgalmas előadást láthattunk, Schilling Árpád rendezésében, amely napjaink egyik fájdalmas, égetően aktuális kérdésére keresi a választ: itthon keressük a boldogulásunkat vagy az ígéret földjén, a gazdag Nyugaton, ahol – mint az előadásból is kiderül – nem várják tárt karokkal a közép-kelet-európai megélhetési bevándorlókat. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad) 2017. június 7.Negyven magyar érettségiző Temes megyébenAz ország legnyugatibb megyéjében 4188 diák iratkozott be a nyári érettségi vizsgákra, közülük 3486 az idén végezte el a XII. osztályt, 702 az előző években. A két magyar középiskolából összesen 40 végzős iratkozott be az érettségi vizsgákra. Június 6-án, kedden a román szóbeli vizsgákkal lezdődött el az érettségi vizsgaszesszió, amelyen valamennyi idei végzős részt vesz. A Bartók Béla Elméleti Líceumban 33 idei végzős iratkozott be az érettségi vizsgákra. Az egyik írásbeli vizsgán egy korábbi évjárathoz tartozó végzős is részt vesz. A Gerhardinum Római Katolikus Líceum magyar tagozatán 12 tanuló végzett idén, közülük 7-en iratkoztak be az érettségi vizsgákra. A román tagozatos végzősökkel együtt összesen 25 „gerhardinumos” diák érettségizik. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. június 8.Nemzeti Összetartozás Napja Temesváron„Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől” Ökumenikus áhítattal és ünnepi műsorral emlékeztek meg a Nemzeti Összetartozás Napjáról a temesvári magyarság képviselői június 6-án. A megemlékezésre kedden este a temesvári Ifjúsági Házban került sor, a történelmi egyházak és a Temes megyei RMDSZ szervezésében. Az összetartozás üzenetét a vendég igehirdetők, ft. Pastyik Róbert pancsovai plébános és nt. Szilágyi Zoltán püspöki segédlelkész (Hertelendyfalva) hozták el a Délvidékről, akik nt. Kovács Ibolya vöröscsárdai lelkipásztorral és ft. Szilvágyi Zsolt józsefvárosi plébánossal együtt fohászkodtak a bánsági és a délvidéki szórványmagyarság jövőjéért. Az igehirdetés során Szilágyi Zoltán lelkipásztor Thomka Károly egykori hertelendyfalvi lelkipásztor példáját elevenítette fel, aki, mielőtt elhurcolták volna a partizánok, egy Máté evangéliumából vett idézettel nyugtatta meg a családját: „Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől”. „Thomka Károly tudta, hogy meg fogják ölni, mégis arra szólította fel a családját, hogy ne aggodalmaskodjanak a holnapért, mert a holnap majd aggodalmaskodik magáért” – mondta Szilágyi Zoltán. Nekünk sincs miért aggodalmaskodnunk, ha hittel és reménységgel tekintünk a jövőbe. Az ökumenikus áhítatot a dettai Reviczky Gyula Kórus szolgálata színesítette, vezényelt Fazakas Csaba temesvár-belvárosi lelkipásztor. A megemlékező beszédek sorát Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök, történész nyitotta meg, aki nem rejtette véka alá, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja valójában egy szomorú esemény, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulója. „A nagyhatalmak akkor is, most is Magyarország ellen fordultak, és a „jaj a legyőzötteknek” elv alapján, a soknemzetiségű Magyarországból több kisebb soknemzetiségű országot hoztak létre, a régi sérelmeket újakkal helyettesítve. Szétesett az ország és ennek hosszú távú következményei vannak: a magyarság lélekszámának rohamos csökkenése, a beolvadás, eltűnnek a magyar emlékek ebből a térségből, sőt, a környező országokban átírják a történelmet és ebben az új történelemben mi magyarok nem igazán szerepelünk!” mondta Halász Ferenc. Az RMDSZ elnöke arra emlékeztetett, hogy jövőre lesz Románia fennállásának centenáriuma és az a kérdés, hogy lesz-e a románságban kellő józanság ahhoz, hogy kellő realizmussal tekintsen az elmúlt száz esztendőre, nézze meg azt, hogy mit sikerült és mit nem sikerült megvalósítani. „Eszükbe jut-e, hogy egy ígéretüket megtagadták? Itt a gyulafehérvári nyilatkozatra gondolok” – mondta Halász Ferenc, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy nekünk, magyaroknak is van emlékezni valónk, végig kell gondoljuk, hogy az elmúlt száz esztendőben mi történt velünk, hova jutottunk, mit tettünk és mit tehettünk volna nemzeti önazonosságunk védelmében. Tamás Péter, Magyarország tiszteletbeli konzulja az évforduló alkalmából arról beszélt, hogy a bánsági szórványmagyarságnak vannak kiváló intézményei és eredményei, a magyarságtudatot erősítő rendezvényei, ugyanakkor nem oldódott meg a temesvári Magyar Ház kérdése és ahol lehet, ott csorbítják, kisebbítik vagy teljesen elfelejtik a magyarság érdemeit (pl. Temesvár villamos közvilágítása, a kontinensen elsőként stb). „Úgy érzem, hogy meg kell találnunk azokat az erkölcsi „bójákat”, amelyek mutatják nekünk az utat az előrehaladáshoz – mondta Tamás Péter –, ezek lehetnek a történelmi egyházaink, anyanyelvünk, szokásaink, hagyományaink, gasztronómiai kultúránk. Akiknek ezek az értékek nem fontosak, azoknak az összetartozás sem fontos, nem akarnak hozzánk tartozni.” A rendezvény befejező részében Juhász Adrienn békéscsabai operaénekes és meglepetés partnere, Fazakas Csaba „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” című, operettslágerekből összeállított műsorát tapsolhatták meg a jelenlevők. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2017. június 10.TESZT-záró beszélgetés Upor Lászlóval„Ez egy európai kitekintésű és európai színvonalú színházi fesztivál” Upor László dramaturg, műfordító, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára 2010 óta a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó visszatérő vendége. Saját bevallása szerint úgy „egymásba szerettek a fesztivállal”, hogy 2011 óta már az összes szakmai beszélgetést, közönségtalálkozót ő vezeti a TESZT-en. Upor László a május végén befejeződött X. TESZT újdonságairól nyilatkozott a Nyugati Jelennek. – Az idei TESZT egyik újdonsága volt az egy néző – egy előadó jellegű produkciók jelenléte. Ez nem mindig jelentette azt, hogy csak egy néző van, de az esetek többségében egy előadó és egy résztvevő, illetve két esetben néhány résztvevő volt benne. Ilyen előadás van szerte a világon, de a TESZT-en még nem fordultak ilyenek elő. A másik jellemzője a TESZT-nek, ami egyáltalán nem ritkaság, hogy a fesztiválnak van egy központi témája, de most legalább két ilyet lehet megnevezni. Az egyik az emlékek, emlékezés, az emlékek feldolgozása, a másik pedig az a politikai légkör, amely bennünket körülvesz: a globális környezetszennyezés, a menekültkérdés, a hatalom és a művészek kapcsolata. Ez a hármas társadalmi-politikai témakör nagyon erőteljesen jelen volt az előadások nagy részében. – A X. TESZT-en Európa 16 országából láthattunk előadásokat. A jelenlegi formájában Ön szerint ez a színházi találkozó része lehet az Európa Kulturális Fővárosa 2021 programkínálatának? – Szerencsére elég sok idő van még az Európa Kulturális Fővárosa programig, de úgy vélem, hogy ez már régóta egy európai színvonalú és európai kitekintésű fesztivál. Az igaz, hogy idén látványosan több olyan előadás jött el, ami a szűken vett eurorégión kívülről való, de a kör közepe mégis csak ez a bánáti régió. Az egyre nagyobb körök vagy a spirál, amit meg lehet rajzolni, ha a művészeket és a társulatokat kipontozzuk, az egyre nagyobb, de a fókusz még mindig itt van és ez így rendjén is van. – A TESZT-en évről évre egyre több kísérleti produkciót láthatunk. Színházi szakemberként Ön hogy látja: meddig lehet színházi előadásnak nevezni egy produkciót? – Ezen sokan vitatkoznak, régóta. Egyesek szerint ki lehet tágítani a műfajok határát, majdnem a végtelenségig, de lehet a műfajok korábbi meghatározásához szigorúan ragaszkodni. Szerintem ezzel a kérdéssel alig van értelme foglalkozni. Az a produkció, amiben részt veszünk, ha azt egy előadó mutatja meg nekünk, egy előadó irányítja a mi kétszemélyes kis együttlétünket vagy sok előadó sok nézőnek játszik, az élmény minősége és intenzitása a lényeg. Hogy ezt milyen címkével lehet ellátni, milyen kategóriába sorolni, az számomra másodlagos. Az egész művészettörténet azt mutatja, hogy a művészek bizonyos dolgokat létrehoztak és azokat utólag a kritikusok, elméletírók kategóriákba zárták. A színház fogalma is egy utólagos kategória, amit egyszer nagyon régen kitaláltak egy műfajra, ami akkor azoknak a kritériumoknak megfelelt. A színház, mint az összes többi művészet, fejlődött és a régi megnevezések nem mindig alkalmazhatók. – A fesztivál előadásain nagyon sok színházi ember, színész, kritikus vesz részt. A közönséghez vagy inkább csak a szakmához szól a TESZT? – Szakmabeli vagyok, de abszolút közönségnek tekintem magam. Szerintem nincsen színház közönség nélkül és nagyon rossz az a nézőtér, ahol úgymond csak szakmabeliek vannak. Ez a veszély nem fenyeget. Biztosan érezhetően egyre nagyobb és visszatérő rajongótábora van ennek a temesvári fesztiválnak, de ez a TESZT-nek a rangját és minőségét mutatja. Nagyon sokan vannak, akik az egész fesztiválra ide jönnek, szakmabeliek és talán nem szakmabeliek, és nagyon sok előadást néznek meg. Aki bemegy a nézőtérre, sokszor felismeri az arcokat, de nem gondolom, hogy az úgynevezett szakmabeli közönség kiszorítaná a hétköznapi nézőket. A hétköznapi temesvári néző – ilyen fénykép még nem jelent meg az újságokban – valószínűleg máshogy válogat ebből a 28 előadásból és nyilván nem nézi végig valamennyit, de azt képzelem, hogy ebben a válogatásban a hagyományosabb színház iránt érdeklődőnek is van mit néznie, és aki arra kíváncsi, hogy mi történik a világban, amiről errefelé eddig nem kapott hírt, az is megtalálja a számára érdekes előadást. – Hogyan alakult, hogyan fejlődött a TESZT ez alatt a 10 év alatt? – Nem hiszem, hogy ez a fesztivál egy irányba fejlődik, szerintem kacskaringós az útja. A TESZT olyan értelemben nem tipikus nagy európai fesztivál, hogy nem a többi fesztiválok szokványos programja szerint alakul. Egyértelműen Gálovits Zoltán művészeti vezetőnek az ízlését, érdeklődését, tájékozottságát tükrözi ez a válogatás. Az egyik évben ilyen, a másikban olyan típusú előadások gyűlnek össze, amelyekben érdekes módon mindig lehet valami közöset, vezérfonalat találni, de nem lehet azt mondani, hogy valahonnan valahová fejlődik a TESZT, ha csak azt nem mondjuk, hogy az mindenképpen fejlődés, hogy egyre nagyobb és tágabb kitekintésű a fesztivál! Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
